Jogi ismeretek | Büntetőjog » Czene János - A védőügyvéd szerepe a büntetőeljárásban

A dolgozatot készítette: Czene János ( I.évfolyam, 2 szemeszter, RF tagozat ) A védői jogállás jogtörténeti áttekintése A védő szerepét a büntetőeljárásban, időben két fejezetben célszerű tárgyalni. Az első fejezet, mely kronológiailag is megelőzi a második fejezetet, a védő szerepe, megjelenése és alakulása a tradicionális jogban. Az első fejezet a XVI-XVII sz–tól 1896-ig tárgyalja a témához kapcsolódó ismereteket. A második fejezet 1896-tól napjainkig elemzi a védő helyzetét az büntetőeljárásban. A második fejezet további alfejezetekre tagolódik, mely tagolások a következők: - A védő az 1896. évi XXXIII törvényben - A védő az 1951. évi III törvényben - A védő az 1962.8 törvényerejű rendeletben - A védő az 1973. évi I törvényben - A védő az 1998. évi XIX törvényben A védő megjelenése, szerepe és jelentőségének alakulása a tradicionális jogban Mielőtt a védő intézménye

megjelent volna szükség volt a büntetőeljárás önállóvá válására. Mindez a XVI-XVII. századra nyúlik vissza Nem illetett meg mindenkit azonban az ügyvéd általi védelem joga ezen intézmény megjelenésének időszakában. Kezdetben csak a nemeseket és a tehetősebb városi polgárokat illette meg az ügyvéd közbenjárásának lehetősége. Azt a gyanúsítottat, aki nem viselt nemesi címet és nem volt módos polgár sem, nem képviselhette ügyvéd az eljárás során sem, írásban, sem pedig szóban. Volt azonban a nemesekkel kapcsolatban is némi megkötés ekkoriban. A közbülső eljárásban – mely a A védőügyvéd szerepe a büntetőeljárásban A dolgozatot készítette: Czene János ( I.évfolyam, 2 szemeszter, RF tagozat ) nyomozó-vizsgálati és a bíróság előtti eljárás közötti szakasz, egyfajta vád alá helyezési eljárás – és a nemes ellen folyó sommás perben védő nem vett részt az eljárásban. A XVIII. századtól

megjelentek a kötelező védelem eseteinek gyökerei, amikor is a vádló által indított perben a szabadlábon lévő nemes terheltet védő helyettesíthette, abban az esetben, ha ügyvéd nélkül jelent meg, köteles volt vallani egyet magának, különben a tiszti ügyészek közül rendeltek ki számára egyet. A nem nemes terheltet rendszerint kirendelt ügyész védte. Nagy előrelépés volt a kötelező védelem intézményesítéséhez az 1843/44-es büntetőeljárási tervezet. Ez a javaslat már külön tárgyalta a büntetőjog három részét: - Büntető anyagi jogot - Büntetőeljárási jogot - Büntetés-végrehajtási jogot. A tervezet bevezeti a kötelező védelem intézményét, érvényesítette az eljárási funkciók megosztását, elkülönült a vád és az ítélkezés, valamint a védelem funkciója. A védő közreműködését már a vizsgálati szakban megengedték és már ekkor úgy vélték, hogy a vádlott védelmezése – és ezáltal az

ügyvéd alkalmazása a büntetőeljárás során - nemcsak a terhelt érdeke, hanem az államé is. A védőt a védelem során hasonló jogok illették meg, mint a vádlót a bizonyítás során. Az 1861-es „Ideiglenes Törvénykezési Szabályok” hozták meg azt a büntetőeljárás jogi áttörést, mely szerint minden eljárás alá vont jogegyenlő. Megszűnt a nemes és a nem nemes közötti különbségtétel. A bűnvádi ügyek megszaporodásával leterheltebbekké váltak a tiszti ügyészek és nem tudták továbbra betölteni a védő szerepét is. Ezért az 1863 január 20-ai 21103 sz királyi szabadrendelet alapján magánügyvédeket is nevezhettek hivatali védőnek, mely az 1871-ben létrejött királyi ügyészség után szabállyá vált. Kötelező volt a védelem halállal vagy ötévi börtönbüntetésnél súlyosabban büntetendő cselekmények esetében. A védő a modern jogban A védő az 1896. évi XXXIII törvényben Az 1872-es „sárga könyv”

hiányosságait pótló és számos új szabályozást bevezető Büntető Perrendtartásról szóló törvény, melyben a védő eljárásjogi intézménye részletes ismertetésre kerül. A védőügyvéd szerepe a büntetőeljárásban A dolgozatot készítette: Czene János ( I.évfolyam, 2 szemeszter, RF tagozat ) E törvény szerint a terhelt már minden bűnügyben, az eljárás bármely szakaszában kérhette a védő közreműködését. A szabályozás ezen része is kitűnően jellemzi a törvény haladó szellemét, hiszen a korabeli – francia, olasz – szabályozás nem engedte meg az előkészítő eljárásban a védő részvételét. A védő az eljárás során védence érdekében beadványban vagy szóban előterjesztést tehetett. Nem volt azonban teljesen korlátlan a védő jogköre. Nem engedte meg a védő részére azt, hogy a terhelt vagy a tanúk kihallgatásán részt vegyen. Csak azokban az esetekben volt lehetősége a védőnek a részvételre –

csak erről értesítette a nyomozó hatóság – amikor olyan tanú kihallgatására került sor, aki a tárgyaláson előreláthatólag nem vett részt. A védő rendzavarása okán a főtárgyalási szakaszban rendbírsággal lehetett sújtani és helyette egy másik ügyvédet lehetett kirendelni, amennyiben az nem járt a sértett vagy a vádlott érdekeinek sérelmével. Abban az esetben, ha az érdeksérelem miatt nem lehetett kirendelni másik ügyvédet akkor a tárgyalást, az ügyvéd költségére, el kellett napolni. A védő önállóságát jellemzi, hogy perorvoslat esetén a védő a terhelt akarata ellenére is fellebbezhetett. A védőnek a kötelező védelem eseteiben a másodfokú tárgyaláson, kötelező volt a részvétel, hiánya a tárgyaláson alaki semmisség ok volt. A terhelt ennek a szabályozásnak köszönhetően kapott az eljárás során törvény előtti egyenlőséget és vált az eljárás emberileg is értékelhető részesévé. A védő az

1951. évi III törvényben A II. világháború hatására, mint az élet számos más területén a büntetőeljárásban is elkerülhetetlenek voltak a változások. Ezek a változtatások azonban nem mindenki részére voltak kedvezőek. Olykor sérülni látszottak az emberi és a terhelti jogok is Példaként említve a terhelt kérelmére történő védő kirendelés az eljáró bíróság belátásától függött. Általában csak a bírósági szakaszban kapcsolódott be a védő az eljárás menetében. Szintén a bíróság belátásától függött és csak indokolt esetben rendelt ki védőt a terhelt mellé. Ilyen eset volt, például ha a terheltet „ideiglenes biztonsági őrizetben” tartották. A védő kirendelése itt is ügyvédi „jegyzékből” történt. Összességében ez a törvény emberjogi és „terheltjogi” szempontból mindenképpen visszalépést jelentett a Büntető Perrendtartáshoz képest. A védelem funkcióját szinte A védőügyvéd

szerepe a büntetőeljárásban A dolgozatot készítette: Czene János ( I.évfolyam, 2 szemeszter, RF tagozat ) kizárólagosan a bírói szakra koncentrálta, ezzel megfosztva a védőt azon lehetőségétől, hogy a terhelt érdekeit az előkészítő eljárásban is tudja védeni, képviselni. A védő az 1962. évi 8 törvényerejű rendeletben A rendelkezés számos bővítést hozott az eljárás egyes részeit tekintve. Így például bővült azoknak a köre, akik az eljárásban, mint védők vehettek részt: - a meghatalmazott vagy a kirendelt ügyvédi munkaközösség, illetve a meghatalmazott ügyvéd; - a járásbíróság előtt olyan bűntett esetében, amelyre a törvény ötévi szabadságvesztésnél nem súlyosabb büntetést rendel, a törvényes képviselő és meghatalmazás alapján nagykorú hozzátartozó; - meghatalmazás alapján más olyan személy is, akit a védelem ellátására külön jogszabály feljogosított. Ezenkívül bővült még

azoknak az eseteknek a köre is, amikor a védő részvétele kötelező volt az eljárás során: - a bűntettre a törvény ötévi szabadságvesztésnél súlyosabb büntetést rendel vagy a terhelt előzetes letartóztatásban van; - a terhelt süket, néma vagy fogyatékos szellemi képességű személy; - a terhelt a magyar nyelvet nem ismeri; - a terhelt kényszergyógykezelésének elrendelése kérdésében kell határozni; - a terhelt jogszabály megszegésével vagy kijátszásával külföldön tartózkodik. A bővítések láttán azt gondolhatjuk, hogy a védő ezáltal szélesebb jogkörrel rendelkezik, ám ez csak fenntartásokkal igaz. Ez a törvény sem rendezte az előkészítő eljárásban való terhelti képviseletet. Megmaradt az a szabályozás, hogy védő szinte csak a bírói szakaszban vett részt az eljárásban. Továbbra is sérülve látszik a terhelt előkészítő eljárásban való képviselete A nyomozás továbbra is a védő érdemi

tevékenysége nélkül zajlik. A védőügyvéd szerepe a büntetőeljárásban A dolgozatot készítette: Czene János ( I.évfolyam, 2 szemeszter, RF tagozat ) A védő az 1973. évi I törvényben A terhelt nyomozati szakban való képviseletét érdemben csak ez a törvény szabályozza, és ezáltal teremti meg annak lehetőségét. A szabályozás szerint az eljárás bármely szakaszában védő járhat el és a terhelt az eljárás megindításától kezdve védőt választhat. Összességében elmondhatjuk erről a törvényről, hogy pótolja a korábbi védő részvételével kapcsolatos hiányosságokat és a nyomozati szak alaposabb tárgyalásával és szabályozásával új lehetőségeket biztosít a terhelt érdekeinek védelmében. A védő szerepét olyan fontosnak és sérthetetlennek ítéli meg ez a törvény, hogy a védő jogainak megsértése az eljárás kiegészítését ( nyomozati szakban ) vagy hatályon kívül helyezését ( bírósági szakban )

eredményezheti. A védő az 1998. évi XIX törvényben Az Európai Unióhoz és ezáltal Európához közeledő és azzal egy bizonyos szintig azonosulni kívánó jogállamban az egyéb más területekkel együtt a jogrendszernek is át kell formálódnia az aktuális elvárásoknak. A jogrendszeren belül a büntetőeljárás változtatását sem lehetett elkerülni. Ez a változtatás a gyakorlatban csak 2003 július 1-től jelent meg A változtatás fő része az eljárási szakaszokat érinti. Nagyobb hangsúlyt kap – mondhatni az eljárás fő szakasza lett - a bírósági szakasz, szemben a nyomozati szakasszal. Egy kicsit itt úgy tűnik, mintha a történelem egy bizonyos szintig ismételné önmagát. Rögtön hozzá kell, tegyem, hogy ez a szabályozás nem érinti hátrányosan az eljárás egyik résztvevőjét sem, ellentétben a korábbi szabályozásokkal. Megjelenik a tárgyalóteremben az érvelés, a küzdelem hangsúlyozása, a filmekből ismert

keresztkérdezéses eljárás. Mindenképpen érezhető a modernizáció ezen a szabályozáson, ám hogy milyen hiányosságokkal rendelkezik, azt csak egy újabb Büntetőeljárási törvény megalkotásakor fogjuk tudni biztosan. Irodalomjegyzék Béli Gábor: Magyar jogtörténet, Dialóg Campus Budapest-Pécs, 2000 Fenyvesi Csaba: A védőügyvéd. A védő büntetőeljárás jogi szerepéről és jogállásáról Budapest-Pécs, Dialóg Campus 2002 Az alcímekben megjelölt törvények A védőügyvéd szerepe a büntetőeljárásban