Gazdasági Ismeretek | Közgazdaságtan » Makroökonómia kifejezések

Közgazdaságtan 2. MAKROÖKONÓMIA 1. A MAKROÖKONÓMIA ALAPJAI 1) Makroökonómia = a makrogazdaság (nemzetgazdaság) homogén csoportokba összefogott (aggregált) gazdasági szereplőinek viselkedésével, a köztük lévő jövedelmi és egyéb kapcsolatok elemzésével foglalkozik. Elméleti alapot nyújt a kormányzati gazdaságpolitikák számára. Feltárja azokat a törvényszerűségeket, amelyek a gazdaság egészének kapcsolatait, mozgásait jelentik. Foglalkozik a nemzetgazdaság teljesítményét meghatározó tényezőkkel, a reál- és pénzfolyamatokkal, a gazdaság egyensúlyi és egyensúlytalansági kérdéseivel, a kormányzati gazdaságpolitika lehetőségeivel és hatásaival. 2) Nemzetgazdaság = egy ország gazdasági szereplőinek, a gazdasági tevékenységeket folytató egyéneknek, vállalkozásoknak és intézményeknek az összessége, és a köztük kialakult kapcsolatok és kölcsönhatások bonyolult rendszere. 3) Aggregálás = Kisebb gazdasági

egységek és folyamatok nagyobb egységekbe való összevonása, összegzése. 4) Mérleg = egy kétoldalú kimutatás, amelynek bal oldalán az eszközöket felhasználásuk szerint, jobb oldalán az eszközöket forrásuk szerint összesítjük, egy meghatározott időpontban és értékben. 5) Nominálkibocsátás = (nominál output) egy bizonyos időszak alatt létrehozott áruk és szolgáltatások értékének összege folyó áron (a mindenkori árakon) mérve. 6) Reálkibocsátás = (reál output) egy bizonyos időszak alatt az összkibocsátásnak változatlan (bázisévi) árakon mért, azaz az áremelkedést figyelmen kívül hagyó nagysága. 7) Potenciális kibocsátás = a makrogazdaság maximális kibocsátási szintje, amelyet adott tényezőellátottság mellett elérhet azok teljes kihasználásával (nincs munkanélküliség és nincsenek kihasználatlan kapacitások) 8) Makrojövedelem (Yield; Y) = makroszinten a realizált kibocsátások összessége. A termelési

tényezők felhasználásával nyert jövedelmek összessége. 9) Beruházás (Investment; I) = a tartós használatú (amortizálódó) eszközök pótlására és bővítésére fordított tőkejavak vásárlása. Bruttó beruházás: az elhasznált tartós használatú eszközök pótlása, és új eszközök létesítése, a régiek bővítése. Nettó beruházás: az adott időszak alatt megvalósult reáltőke-állomány növekedése, azaz az új tartós tőkejavak létesítése. Amortizáció (értékcsökkenés): a tartós használatú tőkejavak (reáltőke) elhasználódásának mértéke és megtérülésének forrása. A bruttó beruházáson belül különböztetjük meg a nettó beruházást, ami bővítő jellegű beruházás, és az amortizációt, ami pótló jellegű beruházás. 10) Aggregált kereslet (Aggregate Demand; AD) = az a jószágmennyiség, amelyet a gazdaság szereplői adott árszínvonal mellett szándékoznak megvásárolni. Ennek függvényszerű

kapcsolatát az aggregált keresleti függvény írja le. 11) Aggregált kínálat (Aggregate Supply; AS) = az a jószágmennyiség, amelyet a gazdaság szereplői adott árak mellett hajlandók és képesek előállítani. Ezt az összefüggést fejezi ki az aggregált kínálati függvény. 12) Makroegyensúly = a makrogazdaság azon állapota, amikor az aggregált kereslet megegyezik az aggregált kínálattal. 1 13) Árszínvonal = a makrogazdaságban a javak árainak súlyozott számtani átlagával közelíthető mutató. Az árszínvonal változásának meghatározásához a kibocsátás-deflátort (GDP-deflátor) használjuk, ami a nominális – és a reálkibocsátás hányadosa. 14) A háztartások szektora = a természetes személyek, mint gazdasági alanyok legnagyobb létszámú, önálló egységekből álló csoportja. (a javak végső elfogyasztói) Ide soroljuk: a lakosságot, mint pusztán jövedelem-felhasználó fogyasztói egységeket; a személyi

jövedelemadó szerint adózó egyéni vállalkozókat; az adószámmal nem rendelkező, vállalkozási tevékenységet végzőket; a döntően saját fogyasztásra termelő háztartásokat. 15) A vállalati szektor = Itt folyik a termelés, a javak előállítása. Ide soroljuk: a társasági adó hatálya alá eső, termelő és szolgáltató tevékenységeket folytató, önálló szervezeteket; a fő tevékenységként pénzügyi szolgáltatásokkal foglalkozó pénzügyi szervezeteket (bankok, biztosítók, stb.); és a nem profitérdekelt szervezeteket (alapítványok, szakszervezetek, pártok, stb.) amelyek korábban az államháztartási szektorhoz tartoztak 16) Az államháztartási szektor = Ide soroljuk a központi kormányzat költségvetési szerveit, intézményeit; a helyi önkormányzatok intézményeit, szerveit; az elkülönített állami pénzalapokat kezelő szervezeteket; a társadalombiztosítás szervezeteit; és az állami vagyont kezelő szervezeteket (ÁPV Rt.)

17) Az ágazati osztályozási rendszer = a nemzetgazdaság ágazat osztályozási rendszere a gazdasági tevékenységek jellege (tevékenységi elv) szerinti besorolást jelenti. Négy szintje: nemzetgazdasági ág (17), ágazat (60), alágazat (közel 200), szakágazat (több mint 300). 18) SNA-rendszer (System of National Accounts) = Nemzeti Számlarendszer. A makrogazdasági teljesítmény mérésének egyik szempontja. A javak összesítésekor minden létrehozott terméket, szolgáltatást és szervezett tevékenységet számításba vesz. Az ENSZ dolgozta ki, 1953-ban vezették be. 19) „Hazai” és „nemzeti” teljesítmény = megkülönböztetésük a makrogazdasági teljesítmény mérésének másik szempontja. Egy makrogazdaság teljesítményén az adott ország gazdasága összesített teljesítményét értjük. Ezért az ország területén keletkezett outputokat, jövedelmeket mérjük: hazai output (jövedelem): az adott ország területén keletkezett

teljesítmény, függetlenül attól, hogy az hazai vagy külföldi szereplőtől származik. Nemzeti output (jövedelem): az adott ország állampolgárai teljesítménye, függetlenül attól, hogy hol tartózkodnak. 20) bruttó teljesítmény = A teljesítmény halmozódás szerinti csoportosítása. Bruttó mutatók: amelyek minden teljesítményt teljes értéken vesznek számba, és mind térbeli, mind időbeni halmozódást tartalmaznak. Ilyen pl a Bruttó Kibocsátás (Gross Output: GO) mutató, amely az eredeti SNA-rendszer egyik alapmutatója volt, az új SNA már nem használja. 21) félnettó teljesítmény = A teljesítmény halmozódás szerinti csoportosítása. Félnettó mutatók: amelyeket úgy számítunk, hogy a bruttó értékből levonjuk a térbeli (vertikális) halmozódást (a folyó termelő felhasználást). Az új SNA rendszerben ezt nevezik bruttó mutatóknak. 22) nettó teljesítmény = A teljesítmény halmozódás szerinti csoportosítása. Nettó

mutatók: számításuknál az amortizációt is kivonjuk, vagyis kiszűrjük az időbeni halmozódást is. Ezek megmaradtak az új SNA-ban is. 23) termelőfogyasztás = (vagy folyó termelő felhasználás) a termelésben adott időszakban felhasznált (elfogyasztott) javakban megtestesült érték. Ide tartoznak a nyersanyagok, alkatrészek, energia, egyéb szolgáltatások, stb. 24) dotáció = ártámogatás 2 25) amortizáció = értékcsökkenés; a tőkeállomány elhasználódásának mértéke. NDP = GDP - amortizáció 26) térbeli (vertikális) halmozódás = ha a gazdasági szereplők kibocsátásának értékeit összesítjük, akkor egyes értékeket a termelés vertikumainak megfelelően többszörösen veszünk számba. A megtermelt értékeknek ezt a többszörös számbavételét térbeli halmozódásnak, az ilyen mutatószámot pedig bruttó típusú mutatónak nevezzük. 27) időbeli halmozódás = a korábbi években létrehozott javak értékének

számításba vétele 28) GDP (Bruttó Hazai Termék, Gross Domestic Product) = egy országban adott évben előállított, végső fogyasztásra szánt termékek és szolgáltatások összértéke. Az SNA számlarendszer egyik legfőbb mutatója. GDP = GO – termelőfogyasztás = Hozzáadott érték 29) NDP (Nettó Hazai Termék, Net Domestic Product) = az ország területén keletkezett nettó jövedelmek összege. Az SNA számlarendszer egyik legfőbb mutatója 30) GNI (Bruttó Nemzeti Jövedelem, Gross National Income) = Az ország állampolgárai által az adott évben realizált összes elsődleges jövedelem. A GDP módosított formája Az SNA számlarendszer egyik legfőbb mutatója. 31) GNDI (Bruttó Rendelkezésre Álló Nemzeti Jövedelem, Gross National Disposable Income) = Az ország állampolgárai által adott évben felhasználható bruttó jövedelem összege. A GNI módosított formája, annál több az országba beáramló, és kevesebb az országból kiáramló

nemzetközi transzferekkel. Az SNA számlarendszer egyik legfőbb mutatója. 32) Transzfer = közvetlen ellenszolgáltatás nélküli jövedelemátengedés. Pl: segélyek, ajándékok 33) Flow-jellegű (folyamat) mutató = azok a makrogazdasági folyamatok, amik egy bizonyos időtartam alatt zajlanak le. 34) Stock-jellegű (állomány) mutató = olyan makromutató, amely egy adott időpillanatban meglévő helyzetet, állapotot rögzít. (Pl ilyen a nemzeti vagyon) 35) Nemzeti vagyon = a nemzetgazdaság teljesítményének felhalmozott része, illetve azok az erőforrások, amelyek adottságként az ország rendelkezésére állnak. Fő részei: 1) a termelő és nem termelő állóalapok (tartós használatú tőkejavak), 2) háztartások tartós fogyasztási cikkei (ház, gépek, gépkocsi, stb.), 3) a természeti erőforrások (termőföld, favagyon, feltárt természeti kincsek, stb.), 4) egyéb vagyon (devizatartalék, műkincs, követelések, stb. ) 36) Reálfolyamatok = a

gazdaságban megtermelt áruk (termékek) és szolgáltatások természetes mértékegységük és anyagi jellemzőjük alapján történő mozgása, amely tartalmazza a létrehozásukat, forgalmazásukat és felhasználásukat (elfogyasztásukat). 37) Jövedelmi folyamatok = a reáljavak értékesítését feltételezi, és az értük kapott jövedelem (pénz) mozgásaként jelenik meg. A jövedelmi folyamatok a reálfolyamatok „tükörképei” A jövedelemáramlás mindig pénzáramlást jelent. 38) Folyó tétel számla = a makrojövedelem számviteli módszere, olyan kétoldalú kimutatás, amely valamely gazdasági szektornak (háztartások, vállalatok, stb.) egy meghatározott időszak alatt végbement jövedelmi műveleteit ábrázolja, azaz egy szektor jövedelmeinek összetételét (forrásait) és felhasználását tükrözi. Számlamérlegekkel mutatja ki a gazdasági egységek jövedelemváltozásait. Ez természetesen egyszerre két szektor számláján jelenik meg,

hiszen ami az egyiknél bevételként jelentkezik, az egy másiknál kiadás. Ez a kettős könyvelés lényege 3 2. PIACOK A MAKROÖKONÓMIÁBAN 1) makroszintű munkakereslet = A munkapiac keresleti oldalán a munkaszolgáltatások vásárlói, a vállalkozások állnak. A kereslet meghatározás makroszinten az egyes vállalatok munkakeresletinek egyszerű összegzése, vagy másképpen az egyéni munkakeresleti függvények vízszintes összesítése. 2) mérethatás = a reálbérek növekedésének egyik hatása a munkaerő keresletre: Nőnek a vállalkozók (vállalatok) termelési költségei, amit ha áthárítanak a fogyasztóra, a magasabb árak következtében csökkenhet a termékpiaci kereslet. Ez rákényszerítheti őket a termelés visszafogására, a kibocsátás csökkentésére, ami alacsonyabb foglakoztatási szintet eredményez: a munkapiaci kereslet csökken. Ezt a hatást nevezzük mérethatásnak Ugyan ez lesz a végeredmény akkor is, ha a nagyobb

bérköltségek nem háríthatók át a fogyasztókra, hiszen ekkor feltételezhetjük a profit csökkenését, ami szintén a kibocsátás és a foglalkoztatás csökkenéséhez vezet. Ez is mérethatás 3) helyettesítési hatás = a reálbérek növekedésének másik hatása a munkaerő keresletre: Ha csak a munkaerő ára nő, az egyéb termelési tényezők árai változatlanok, a tőketényezők relatíve olcsóbbá válnak. A profitmaximalizálásra törekvő vállalatok ösztönözve lesznek technológiájuk megváltoztatására, ami szintén alacsonyabb munkakereslethez vezet. Ez azonban már a helyettesítési hatás következménye lesz, hiszen ilyen esetben a munkának tőkével történő folyamatos helyettesítése a tendencia. 4) makroszintű munkakínálat = közvetlenül vagy közvetve megszerezhető jövedelem (reálbér, fogyasztás) nagyságával van kapcsoltban. Még számos fontos társadalmigazdasági tényező hat a makroszintű munkakínálatra Pl: 1) a

népesség demográfiai folyamatai, 2) a társadalmi rétegek munkavállalási hajlandóságának alakulása, 3) az oktatási rendszer. 5) fiziológiai idő = az az időtartam, amely az ember biológiai lényének fenntartásával, fizikai állapotának megőrzésével kapcsolatos tevékenységekhez szükséges. 6) munkával eltöltött idő = a jövedelemszerző munkaidő és a háztartásgazdaságban eltöltött idő. 7) szabadidő = az az idő, amely a kultúrálódással, szórakozással, sporttal, társasági élettel stb. kapcsolatos tevékenységekre fordított idő 8) tiszta jövedelmi hatás = a munkakínálat csökken, mégis növekszik a fogyasztás (életszínvonal). Az MPL nem változik, de nő a gazdaság teljesítménye 9) tiszta helyettesítési hatás = csak megnövelt munkakínálattal érhető el nagyobb fogyasztás (életszínvonal). Az MPL növekszik 10) Munkapiaci egyensúly = a munkapiacot egyensúlyban levőnek tekintjük, amikor a munka aggregált kereslete

(LD) megegyezik aggregált kínálatával (LS). Csak a reálbér függvényében értelmezzük, és a munkakeresleti és munkakínálati függvények metszéspontjával definiáljuk. 11) a klasszikus munkapiaci egyensúly = a bérek és az árak tökéletesen rugalmasak, ezért a kereslet-kínálat változásaira rövid távon is olyan irányba mozdulnak el, hogy a piaci egyensúly létrejöjjön (automatikus piactisztítás). 12) a keynesi munkapiaci egyensúly = a bérek és az árak nem rugalmasak, hanem mozgásuk jellemzően lefelé merev, ami sok esetben nem teszi lehetővé a piaci egyensúlyt, és semmiképp sem jön létre automatikusan. 13) Termékpiac = a makrogazdaságban a termékpiac fogalmán a fogyasztási cikkek és a beruházási javak (termelési tényezők) együttes piacát értjük. 14) termékpiaci kereslet = fogyasztási cikkek, beruházási javak; C+I; reálfolyamatok 4 15) termékpiaci kínálat = fogyasztói kereslet, megtakarítások; C+(SH+SV) 16)

fogyasztási kereslet (consumption - C) = a fogyasztás a makrojövedelem azon része, amelyet a szükségleteket közvetlenül kielégítő javakra és szolgáltatásokra költenek el. 17) Beruházási kereslet (investment - I) = a bővítő (nettó) jellegű beruházásokhoz szükséges tőkejavak iránti kereslet. 18) Fogyasztási függvény = minden adott jövedelemhez a tervezett fogyasztást rendeli hozzá, azaz C=C(Y). Általános alakja: C(Y)=CO+ČY 19) Fogyasztási határhajlandóság = azt mutatja, hogy mennyivel nő a tervezett fogyasztás, ha a jövedelem egy egységgel nő. Č= dC/dY; nagysága 0-nál nagyobb, és 1-nél kisebb A jövedelemváltozáshoz viszonyítjuk a tervezett fogyasztás nagyságát. 20) Fogyasztási hányad = az adott jövedelem és a belőle megvalósított fogyasztás aránya. Č=C/Y; A teljes jövedelemhez viszonyítjuk a tervezett fogyasztás nagyságát. 21) Autonóm fogyasztás = A jövedelemtől független fogyasztási kereslet. Jele: CO 22) A

beruházás diszkontált hozama = Egy beruházás összes nettó jövedelmét a keletkezés időpontjaira (egymást követő évekre) külön-külön diszkontálni kell, majd ezek összege adja a beruházás diszkontált hozamát. 23) a tőke határhatékonysága (r) = A diszkonttényezőknek az a nagysága, amely mellett a beruházási költség megegyezik a várakozások alapján számított diszkontált hozammal. 24) a piaci kamatláb = növekedése a makrogazdaság magán beruházási keresletét lecsökkenti, míg csökkenő kamatláb mellett nő a beruházási kereslet. A piaci kamatláb (i) és a beruházási kereslet (I) között fordított (negatív) kapcsolat áll fenn. 25) a makrogazdasági beruházási függvény = TK. 71 oldal 26) a megtakarítási függvény = TK. 72 oldal 27) a megtakarítási hányad = a tervezett megtakarítások és a makrojövedelem aránya: s=S/Y 28) az IS-görbe = Investment-Saving görbe: a reáljövedelem és a kamatláb összes egyensúlyt

biztosító pontjának halmaza a koordinátarendszerben. Meredeksége negatív Azt fejezi ki, hogy a termékpiaci egyensúly növekvő (csökkenő) kamatlábak mellett csak csökkenő (növekvő) reáljövedelemmel valósulhat meg. A termékpiaci egyensúlyt fejezi ki, minden kamatlábhoz csak egyetlen egyensúlyi jövedelemszint tartozik. függvény: TK 74 oldal 29) egyensúlyi jövedelem = ha a tervezett jövedelem egyenlő a tervezett fogyasztás és a szándékolt beruházás összegével. Y>Ye  túlkínálat  output készlet sok  termelés vissza  Y=Ye Az output készletek változásának mechanizmusa révén az árupiaci egyensúly automatikusan létrejön a gazdaságban. adott kamatláb és autonóm fogyasztás mellet csak egyetlen egyensúlyi jövedelem létezik. képlet TK 76 oldal 30) beruházási multiplikátor = megmutatja, hogy a beruházások egységnyi változása milyen változást okoz az egyensúlyi jövedelemben. A beruházási multiplikátor

multiplikatív jellege abban van, hogy valamely beruházási összeg újra és újra keresletet indukál, amely keresletnövekmények összege az eredeti kereslet többszörösére duzzadva felerősíti a kiváltó hatást. 31) pénzpiac = elsősorban a bankrendszer és a többi gazdasági szektor közötti kapcsolat formáját jelenti. A pénzpiac funkciója, hogy egyensúlyba hozza a bankrendszer által teremtett pénzmennyiséget a gazdaság szereplői által igényelt pénzmennyiséggel. A pénzpiacon nincs hagyományos értelemben vett vétel és eladás. 32) makrogazdasági pénzkereslet = egy gazdaságban adott időszak alatt keresett pénz mennyiségét a gazdasági szereplők pénztartási igényei szerint határozzuk meg. A tranzakciós, az óvatossági és a spekulációs pénzkereslet összesített hatásaként adódik. 5 33) pénztartási igény = Neoklasszikus elmélet: a pénztartás csak annyiban racionális, amennyiben egy későbbi vásárlás vagy beruházás

érdekében történik, vagyis ezen keresztül fogyasztói haszon vagy vállalkozói profit keletkezik. Keynesi elmélet: 1) jövedelmi motívum, 2) üzleti motívum, 3) óvatossági motívum, 4) spekulációs motívum. 34) tranzakciós pénzkereslet = a gazdaság szereplői által vásárlásaik és tartozásaik kiegyenlítésére szánt pénzmennyiség. A jövedelem pozitív függvénye 35) óvatossági pénzkereslet = az a pénzmennyiség, amelyet a gazdaság szereplői előre nem látható, váratlan kiadásaik fedezésére szándékoznak tartani. A jövedelemnek pozitív (növekvő), a kamatlábnak negatív (csökkenő) függvénye. 36) spekulációs pénzkereslet = Az értékpapírok adásvétele, tipikusan fix kamatozású, lejárat nélküli értékpapíroké, melyek piaci kamatlába a fix kamatjövedelem és az árfolyamok hányadosa. Az ilyen értékpapírok esetében az értékpapírok árfolyama és a piaci kamatláb ellentétesen változik. A piaci kamatláb csökkenése

(növekedése) esetén a spekulációs pénzkereslet nő (csökken). A spekulációs pénzkereslet a piaci kamatláb negatív (csökkenő) függvénye. 37) az LM-görbe = (Liquidity-Money görbe) azon reáljövedelem – kamatláb kombinációkat tartalmazza, amelyek mellett a pénzkereslet megegyezik a pénzkínálattal. Függvény: TK. 89 oldal 38) pénzpiaci egyensúly = Akkor áll fenn, ha a makro-pénzkereslet megegyezik a makropénzkínálattal. Képlete: MD(Y;i)=M2/P Csak meghatározott jövedelem-kamatláb kombinációk mellet áll fenn. 6 3. MAKROGAZDASÁGI EGYENSÚLY ÉS EGYENSÚLYTALANSÁG 1) Makrokereslet (YD) = a gazdaság összkibocsátásának (Q) felhasználási tételei (C+I+G+(Ex-Im)) 2) Makrokínálat (YS) = a gazdaság összkibocsátásának realizálásából származó összjövedelem (Y) felhasználásai (C+S+T) 3) Aggregált egyensúly = az a nemzetgazdaság egészére értelmezett olyan kitüntetett állapot, amelyben a szándékolt összkereslet

megegyezik a szándékolt összkínálattal. 4) Az IS-LM rendszer = A termékpiac és a pénzpiac együttes egyensúlyát fejezi ki. Grafikon: TK: 96 oldal. 5) A klasszikus makrokeresleti és makrokínálati függvény = TK: 98, 99 oldal 6) A keynesi makrokeresleti és makrokínálati függvény = TK: 100, 101 oldal 7) Egyensúlytalanság a munkapiacon = A túlkeresletes munkapiacon munkaerőhiány, a túlkínálatoson munkanélküliség alakul ki. Mivel a munkapiac nem homogén, gyakran előforduló természetes helyzet lehet az, hogy bizonyos foglalkozásokban túlkereslet, míg másokban munkaerőhiány tapasztalható. 8) Munkanélküli = Közgazdasági szempontból: az a személy, akinek adott pillanatban nincs munkája, de aki aktívan munkát keres. Statisztikai szempontból: akinek az elmúlt négy hétben nem volt munkája, de aktívan munkát keres, és készen áll arra, hogy 30 napon belül munkába álljon. Szociális szempontból: a regisztrálásnak több feltétele van,

hiszen itt költségvetési kérdés is. Pl: bizonyos ideig előzetesen munkavégzés, nyilvántartásba vétel (bejelentkezés), munkanélküli segély folyósításának megszabása. 9) Munkanélküliségi típusok = 1) Frikciós v. Súrlódásos munkanélküliség: a klasszikusneoklasszikus elmélet is elismeri A foglalkoztatás önkéntesen vállalt okokból szünetel, vagy a munkaerőpiac tökéletlenségeire vezethető vissza. Önkéntes munkanélküliség = természetes munkanélküliség = teljes foglalkoztatás. 2) Strukturális munkanélküliség: A kényszerű munkanélküliség egyik esete, lényege, hogy a gazdaságban folyamatosan eltérés alakul ki a munka(erő) képzettségi, foglalkozási jellemzői, területi elhelyezkedése és a munkahelyek struktúrája között. Ugyan ez okból folyamatos a munka(erő)- hiány jelenléte is. Hosszabb távú megoldást igényel 3) Konjunkturális munkanélküliség: A kényszerű munkanélküliség másik esete, egyben globális

munkanélküliség is. Fő kiváltó oka a gazdaság teljesítményének hullámzó jellege, amely piacvesztés, és az ebből fakadó kibocsátás csökkenés esetén kevesebb munkaerő foglalkoztatásával jár. Tartós állapot 4) kereslet-elégtelenségi munkanélküliség: Ha a munkapiacon a bérek (árak) merevsége miatt az egyensúlyinál magasabb reálbér tartósan fennmarad, a piac tartós állapota lesz a túlkínálat (vagy ami ugyanaz, a kereslet elégtelensége). 10) Munkanélküliségi ráta = a regisztrált munkanélküliek (Ur) számának és a gazdaságilag aktívak (A) számának a hányadosa. Képlete: u(%)=Ur/A*100 11) gazdaságilag aktívak = A tényleges munkaerő kínálatot alkotó népesség. 12) Okun törvénye = Ahhoz, hogy a munkanélküliség rátáját 1%-ponttal csökkentsük, a jövedelemnek a potenciális jövedelemhez viszonyítva 3%-kal kell növekednie. 13) Árszínvonal = a gazdaság összes terméke és szolgáltatása adott időpontban

érvényes árának súlyozott számtani átlaga. 14) Árindex = az árak időszakok közötti mozgása (változása). Lehet növekvő vagy csökkenő 7 15) Infláció = A gazdaság egészére jellemző, tartósan és folyamatosan növekvő árindex. Az árszínvonal tartós és általános emelkedése, azaz egységnyi pénz vásárlóerejének folyamatos csökkenése. A pénz vásárlóértékének alakulása az árszínvonal-változás reciproka. Negatívan hat a nominál változók reálértékére, így a munkapiacon csökkenti a reálbért, a pénzpiacon csökkenti a reálkamatot, a termékpiacon csökkenti a vásárlóerőt. Oka a termelési és jövedelmi folyamatok közötti diszharmónia, vagy másképpen a reálfolyamatok és pénzfolyamatok elszakadása egymástól. 16) Defláció = az árindex csökkenése. 17) Fogyasztói árindex (CPI=Consumer Price Index) = az infláció általánosan elfogadott mércéje. Az inflációs ráta egyben a fogyasztói árindex is 18) Az

infláció típusai = az inflációs ráta nagyságától függnek: Kúszó infláció: az inflációs ráta évi néhány százalék (egyszámjegyű), az árak nem stabilak, de változásuk mértéke igen, Vágtató infláció: az inflációs ráta évi 2-3 számjegyű, arra ösztönzi a gazdaság szereplőit, hogy vagyonukat értékálló tárgyakban tartsák. Hiperinfláció: rohamos elértéktelenedés, olyan mértékű az inflációs ráta, ami megszünteti a pénz funkcionálását az árucserében, a helyébe közvetlen termékcsere vagy más eszközök lépnek. Szétzilálja a gazdasági kapcsolatokat. Keresleti infláció: az áremelkedés kiváltó oka, hogy a makrokereslet elemei változatlan kínálat mellett nőnek. Kínálati vagy költséginfláció: ha a kínálat változatlan kereslet mellett csökken. 19) A pénz vásárlóereje = az árak alakulásának tükörképe, azt fejezi ki, hogy egy pénzegységen mekkora mennyiségű árut tudunk megvásárolni; azaz egy

áruért mennyi pénzegységet kell adni. 20) Ceteris paribus = csak egy tényező változik, az összes többi változatlan. (pl az autóknak csak a színe más!) 21) Árinfláció = A keresleti infláció egyik oka, akkor alakul ki, ha a makrokereslet megnövekedését okozó tényezők kiindulási pontja a reálszféra. Keynesi következtetés: egy kapacitás-kihasználatlanságot mutató gazdaságban a makrokereslet megnövekedése megnöveli ugyan a makrokínálatot, de közben inflációt vált ki. Egy kapacitáskihasználatlanságot mutató gazdaságban a nominálbérek emelkedése inflációs folyamatok kialakulásához vezet. A nominálbérek és az árszínvonal egymást követő, és egymást erősítő folyamatát „ár-bér spirálnak” nevezzük. 22) Pénzinfláció = A keresleti infláció másik oka akkor alakul ki, ha a makrokereslet megnövekedését okozó tényezők kiindulási pontja a pénzügyi szféra. A monetarizmus terméke. A monetarizmus szerint az

infláció nem a termék- és munkapiac alakulásának függvénye, hanem a pénzpiacon meghatározódó pénzmennyiségé. 23) Költséginfláció = amikor a termelési költségek megemelkednek, a megnövekedett költségek a termelőknél profitcsökkentést okoznak, ezért visszafogják kibocsátásukat. Költséginflációt okozó tényezők: nyersanyagok, alapanyagok hirtelen áremelkedése; az importtermékek árának emelkedése (az infláció importja); a bér-ár spirál hatása a költségemelkedésre; a kormányzat adópolitikája; az inflációs várakozások (anticipált infláció); a hazai valuta leértékelése 24) Anticipált infláció = a bérmegállapodásoknál és a költségek tervezésénél figyelembe vett inflációs várakozás. 25) A Philips-összefüggés = a munka és a pénzpiac viszonyát fejezi ki a munkanélküliségi ráta és az inflációs ráta kapcsolatának elemzésével; Angliára vonatkozó empirikus (kísérleti) adatok alapján: kb. 6%-os

munkanélküliség mellett a nominálbérek stabilizálódnak, miközben a növekvő nominálbérek csökkenő munkanélküliséggel járnak együtt. Grafikon: TK 127 oldal 8 26) A munkanélküliség természetes rátája = Hosszabb távon a Phillips-görbe függőlegessé válik, mert bár az inflációs ráta növekedésére a munkanélküliségi ráta egy ideig csökkenhet, de végső fogon vissza fog térni egy korábbi szintre. Ez a hosszú távon stabil munkanélküliségi ráta tekinthető a munkanélküliség természetes rátájának. 9 4. A MAKROGAZDASÁG BEFOLYÁSOLHATÓSÁGA 1) állam = a társadalmi szükségletek kielégítése céljából különböző tevékenységeket végez, e tevékenységek kifejtéséhez anyagi forrásokat rendel, eloszt, felhasznál, azaz gazdálkodik. 2) állami szektor = a nemzetgazdasági szintű feladatokat ellátó intézmények, amelyek nem a piacon keresztül elégítenek ki szükségleteket, és kiadásaikat adókból és egyéb

állami bevételeikből fedezik. 3) az állam gazdasági feladatai = 1) stabilizációs feladatok: az állam/kormány biztosítja a gazdaság működését, megteremti a működéshez szükséges jogi és intézményi feltételeket. Megfelelő irányba tereli a gazdasági folyamatokat (infláció, gazdasági növekedés ingadozása). 2) elosztási (redisztribúciós) feladatok: a gazdaság egyes szféráiban megtermelt jövedelem egy részét az állam elvonja, és más területekre átcsoportosítja, pl. a hadsereg, rendőrség fenntartása, szociális támogatások. 3) allokációs feladatok Jelentős tőkebefektetést igényelnek, vagy nem profitabilisak: utak, repterek, iskolák építése, környezetszennyezés okozta károk megszüntetése. 4) gazdaságpolitika = az állam nézeteit, elhatározásait, rendszeres döntéseit jelenti, amelyeket az állam politikai, társadalmi céljainak megvalósítása érdekében a gazdaság befolyásolására alkalmaz. 5) gazdaságpolitikai

célok = a gazdasági jólét növekedése. Konkrétabb célok: a gazdasági stabilitás megőrzése, elősegítése (árszínvonal, foglalkoztatás, fizetési egyensúly); a gazdasági növekedés elősegítése; a gazdasági struktúraváltás elősegítése; a jövedelemelosztás befolyásolása, korrekciója. Kvalitatív (minőségi) és kvantitatív (mennyiségi) módon is meghatározhatók. 6) gazdaságpolitikai eszközök = a gazdaságpolitikai célok megvalósítását szolgáló tényezők, melyeket a gazdaságpolitikusok szabadon alkalmazhatnak. Pl: állami vállalatok működtetése, költségvetési politika, monetáris politika, árfolyam-politika, jövedelem-, (bér-ár-) politika, szociálpolitika, külkereskedelmi politika, közvetett befolyásoló hatású információk nyújtása az állam részéről. 7) gazdaságpolitikai irányvonalak = a gazdaságpolitikai eszközök alkalmazási módjai: 1) diszkrecionálisan: a mindenkori helyzetnek megfelelően, szabadon

(utasítások, megállapodások formájában) használják fel; 2) szabályokhoz kötötten: a döntéseket előre meghatározott szabályok szerint hozzák. (pl a mezőgazdasági intervenció (beavatkozás) akkor lép be, ha az árak előre meghatározott szint alá süllyednek); 3) automatikusan: olyan szabályokat alkotnak, melyek a gazdasági feltételek változása révén automatikusan elősegítik a megfogalmazott gazdaságpolitikai cél elérését. 8) pénzügypolitika = Az állami gazdaságpolitika része. Elemei: költségvetési politika, ami az adókat és a vásárlásokat szabályozza, és a monetáris politika, ami a pénzmennyiséget szabályozza. 9) Költségvetési politika (fiskális politika) = az állami költségvetés bevételei és kiadásai révén megvalósuló gazdaságirányító és befolyásoló intézkedések összessége. 10) államháztartás = Az állam gazdálkodása az államháztartás keretein belül történik. Az államháztartás irányító,

szervező és gazdasági tevékenységek összessége, valamint gazdálkodási rendszer. 11) központi (állami) költségvetés = az állam bevételeit és kiadásait szembeállító mérleg, mely meghatározott időszakra vonatkozik. 12) a költségvetés mérlege = bal oldal: kiadások: transzferek, kormányzati megrendelések, állami megtakarítások; jobb oldal: bevételek: vállalati adók, háztartások adója. 10 13) Ficites költségvetés = az állam kiadásai és bevételei azonos nagyságrendet képviselnek. 14) Deficites költségvetés = az állam kiadásai meghaladják a bevételeit. 15) Szufficites költségvetés: = az állam bevételei meghaladják a kiadásait. 16) adó = Az állam legfontosabb bevételi formája, az állam egyoldalú akaratával keletkezik, fizetése kikényszeríthető. 17) az adóztatás elvei = 1) fizetőképesség elve: a hozzájárulás mértékét a jövedelmi és vagyoni helyzet függvényében kell megállapítani. 2) horizontális

igazságosság elve: azonos adót fizessenek az azonos teljesítőképességgel rendelkezők. 3) vertikális igazságosság elve: az eltérő fizetőképességgel rendelkezők eltérő összegű adót fizessenek. 4) haszonelv: az állam bevételeihez a gazdaság szereplői olyan mértékben járuljanak hozzá, amilyen mértékben a közjavakból részesednek. Pl: autózás úthasználat benzin vásárlás a benzin árába beépített adón keresztül nagyobb összeggel járul hozzá a költségvetés bevételeihez. 5) fejadó-elv: az adózó gazdasági szereplők teherviselő képességüktől függetlenül azonos összegű adót fizetnek. 18) közvetlen adó = egyenes adó: az adó alanya (akinek az adóval kapcsolatosan kötelezettségei vannak) és az adó viselője (akinek a jövedelmét csökkenti a befizetett adó) ugyanaz a gazdasági szereplő. 19) közvetett adó = az adóalany és az adó viselője nem ugyan az a gazdasági szereplő. 20) jövedelemtől függő adó = a

jövedelem meghatározott aránya. 21) fix adó = a jövedelem nagyságától független. 22) progresszív adó(kulcs) =a jövedelem növekedésével az adókulcsok is nőnek. 23) degresszív adó(kulcs) = a jövedelem növekedésével az adókulcsok mérséklődnek. 24) lineáris adó(kulcs) = az adókulcs mértéke állandó. (proporcionális) 25) marginális adókulcs = az adóköteles jövedelem legmagasabb sávjában alkalmazott adókulcs. 26) kormányzati vásárlások = a kormány árukat, szolgáltatásokat vásárol. Pl: a kormánytisztviselők fizetése, szociális, kulturális kiadások, hadikiadások, infrastruktúra fejlesztése, stb. 27) transzferkiadások = ellenszolgáltatás nélkül a gazdasági szférákhoz juttatott jövedelmek. Pl.: segélyek, támogatások, adókedvezmények 28) a költségvetés fontosabb bevételi tételei = 1) a gazdálkodó szervezetek befizetései (legjelentősebb közülük a vállalkozások jövedelme után fizetendő társasági adó); 2)

a fogyasztáshoz kapcsolt adók: az általános forgalmi adó és a fogyasztási adó. 29) a költségvetés fontosabb kiadási tételei = 1) az államháztartás egyéb alrendszereinek támogatása, pl. önkormányzatoké; 2) kamatkiadások; 3) egyéb kiadások 30) kiadási multiplikátor = a költségvetési kiadások váltják ki a jövedelemnövekedést, ezt a megsokszorozó hatást költségvetési kiadási multiplikátornak nevezzük. Nagysága a fogyasztási határhajlandóság (Č) értékétől függ. Képlettel: kiadási multiplikátor = 1/1- Č Jövedelemtől függő adózás esetében kisebb, mint fix adó alkalmazása mellett. Az adókulcsok növelésével a multiplikátor értéke csökken, ezáltal csökken a makroszintű kereslet nagysága is. 31) adómultiplikátor = kifejezi, hogy egységnyi adónövekedés hány egységnyi jövedelemcsökkenést von maga után. Képlettel: adómultiplikátor = Č/1- Č 32) a Haavelmo- tétel = Az egyensúlyban lévő költségvetés

éppen a kiadások nagyságával növeli a makrojövedelem nagyságát. 33) kiszorítási hatás = Az a folyamat, hogy a deficitfinanszírozással megvalósított állami beruházások csökkentik a magánberuházásokat. 11 34) automatikus stabilizátorok = A költségvetési politika eszköze (a diszkrecionális eszközök mellett). A költségvetés olyan bevételi és kiadási tételei, amelyek külön intézkedés nélkül anticiklikus, valamint stabilizációs hatást fejtenek ki. 35) diszkrecionális eszközök = A költségvetési politika eszköze (az automatikus stabilizátorok mellett). Egyedi kormányzati intézkedéseket jelent, melyek a gazdaságban tapasztalható hullámzások megszüntetésére irányulnak. 36) monetáris politika = az a pénzpolitika és annak gyakorlata, melynek elsődleges feladata a pénz- és tőkepiacon a pénz és a hitel iránti kereslet egyensúlyának megteremtése, ezzel a gazdaság stabilitásának elősegítése. A monetáris politika

keretében a forgalomban lévő pénzmennyiség (a pénzkínálat) nagyságának szabályozása történik. Jellege szerint lehet: restriktív (a pénzmennyiség visszafogását szeretné elérni), és expanzív (a pénzmennyiség növelése érdekében hoz különböző intézkedéseket). 37) kötelező jegybanki tartalék = A jegybanki tartalék az üzleti bankoknak a jegybanknál elhelyezett jegybankpénze. Elhelyezése történhet szabad elhatározásból, illetve jegybanki előírás alapján. Ezért a tartaléknak két csoportját különböztetjük meg: 1) a kötelezően előírt tartalékolás eredménye a kötelező tartalék 2) a szabad elhatározásból keletkezett tartalék a szabad (fölös) tartalék. A kötelezően előírt tartalék %-os mértékét a jegybank elnöke határozza meg, amely valamennyi pénzintézetre egységes. 38) refinanszírozás = keretében a jegybank a pénzintézetek kihelyezhető pénzforrásait befolyásolja. Ennek révén a bankok likviditása

(pénzkihelyező képessége) nő vagy csökken, a konkrét refinanszírozási eszköz alkalmazásakor. Formái: 1) értékpapírok viszontleszámítolása, 2) refinanszírozási hitel nyújtása 3) nyílt piaci műveletek lebonyolítása. 39) diszkontálás = vmely jövőbeni időpontra esedékes pénzösszeg korábbi időpontbeli / jelenlegi értékének meghatározása. 40) rediszkontálás = viszontleszámítolás. A pénzintézetek tulajdonában lévő értékpapíroknak a jegybank által történő megvásárlása. 41) nyílt piaci műveletek = keretében a jegybank értékpapírt (állampapírt), devizát, vagy aranyat vesz vagy elad saját számlájára. Vásárláskor a kereskedelmi bankoktól vásárol értékpapírt, cserébe jegybankpénzt ad: jegybankpénz termelés történik. Ezáltal megnő az üzleti bankok bankszámlapénz állománya, így a kihitelezhető pénzállomány is növekedhet. Eladáskor ellenkező irányú a folyamat: a kereskedelmi bankok az

értékpapírért jegybankpénzt adnak, jegybankpénz megsemmisülés következik be. A kereskedelmi bankoknak kevesebb lesz a kihitelezhető pénzállományuk. 42) mennyiségi pénzelmélet = ebből indult ki a pénzmennyiség és az aggregált kereslet viszonyának meghatározása a klasszikus közgazdaságtanban. Egyensúlyi helyzetben a pénzkereslet egyenlő a pénzkínálattal. Adott pénzmennyiség mellett az árszínvonal és a reáloutput között van összefüggés. Azonos árszínvonal mellett a pénzkínálat növekedésével a makrokereslet nő. 43) Cambridge-i egyenlet = a mennyiségi pénzelmélet alapegyenlete: M*1/k=PY (M = pénzmennyiség, Y = reáljövedelem, k = a jövedelem azon hányada, melyet a gazdasági szereplők pénzformában tartanak (rövid távon állandó)1/k = V = a pénz forgási sebessége, P = az árszínvonal) 12 5. GAZDASÁGI NÖVEKEDÉS 1) gazdasági fejlődés = a társadalom gazdasági szférájának minőségi paramétereiben hosszú

távon bekövetkező változások. 2) gazdasági növekedés = a társadalom nemzeti kibocsátásának a bővülése, azaz a nemzet anyagi gazdagodása. Gazdasági növekedésnél a kibocsátás növekedése a termelési kapacitások növekedéséből ered. Akkor áll fenn, ha a potenciális kibocsátási szint nő 3) gazdasági expanzió = a termelés növelése a meglévő termelési kapacitások kihasználása révén érhető el, azaz adott termelési lehetőségek határgörbéjén belül növekszik a termelés. 4) növekedési ráta (α) = a makrokibocsátási mutató (pl. GDP) valamely időszak alatt bekövetkezett növekményének ugyanezen mutató megelőző időszaki értékéhez történő viszonyítása. 5) nominális növekedési ráta = folyóáron számoljuk 6) reál növekedési ráta = változatlan áron számoljuk 7) a gazdasági növekedés színvonala = az egy főre eső összkibocsátással fejezhető ki. 8) a gazdasági növekedés tényezői = 1) kifejtett munka

(L), 2) a gazdaság rendelkezésére álló tőkeállomány (K), 3) a természeti erőforrások (pl. földterület) (A), 4) technikai (műszaki) haladás 9) a technikai haladás = az a termelési tényező, amelynek hatására a termelés állandó ráfordítások mellett is nő. 10) autonóm technikai haladás =esetében a technikai haladást a saját törvényszerűségei szerint alakuló műszaki és tudományos fejlődés határozza meg. 11) indukált technikai haladás = a gazdasági, társadalmi vagy politikai körülmények által megkövetelt technikai haladás. 12) exogén technikai haladás = ha a növekedési modellben külső adottságként szerepel a technikai haladás, azaz a termelési függvény külön változója. 13) endogén technikai haladás = olyan növekedési elmélet, amely szerint a technikai haladás nem külön változó, hanem az erőforrások hatékonyságának emelkedésében jelenik meg. 14) extenzív gazdasági növekedés = a termelés növekedését

valamely termelési tényező mennyiségének növelésével érjük el. 15) intenzív gazdasági növekedés = ha a kibocsátás növekedése a termelési tényezők adott mennyisége mellett következett be, illetve a termelési tényezők növekedési üteme kisebb, mint a kibocsátás növekedési üteme, azaz a termelési tényezők hatékonysága nőtt. 16) a gazdasági növekedés feltételei (katalizátorai) = azok a körülmények, amelyek önmagukban nem vezetnek kibocsátáshoz, de nélkülük nem lehet termelni, tehát növekedni sem. 17) tőkeigényesség (k) = az egységnyi jövedelem termeléséhez szükséges tőkeállomány nagysága (K/Y) 18) akcelerátor hatás = a termelés növekedése és a beruházások alakulása közötti kapcsolatot fejezi ki. A termelés növekedésénél nagyobb mértékben növekedik a beruházási eszközállomány. 13 6. A GAZDASÁG CIKLIKULS INGADOZÁSAI 1) konjunktúraciklus = egy adott gazdaság kibocsátásának periodikusan

ismétlődő alakulása, amennyiben az ingadozás a gazdaság több ágazatában megfigyelhető. Ciklus: valamely trendtől való szabályos eltérés megismétlődése. 2) Gazdasági ciklusok = a gazdaság tényleges növekedése rendszeresen eltér a gazdaság hosszú távú fejlődési vonalától. 3) a ciklusok csoportosítása = 1) a ciklikus mozgás jelentkezésének területe szerint, 2) a periódus hossza alapján, 3) a ciklusok oka szerint 4) Gazdasági trend = a gazdaság hosszú távú fejlődési vonala, amely a korszerűsödési ráta hosszú távú tendenciájával egyezik meg. Hosszabb ciklusok elemzése esetén a rövidebb távú hullámzásokat az éves átlagok kiszámításával szűrik ki, majd a kapott átlagokból meghatározzák a trendet. 5) Kisimított trend = A konjunktúraingadozás elemzésénél a relatív, azaz a trendhez viszonyított ingadozást vizsgáljuk, ebben az esetben a termelés hosszú távú alakulását állandónak vesszük. 6)

megélénkülés (expanzió) = a gazdasági növekedés üteme kezd felgyorsulni, de a trend értékét nem éri el. 7) fellendülés (prosperitás) = a gazdaság növekedési üteme a trend fölé emelkedik. 8) hanyatlás = a gazdaság megtorpan, a növekedés üteme egyre kisebb mértékű, de a trend értékére még nem csökken le. 9) visszaesés (recesszió) = a csökkenés tovább tart, de egyre kisebb mértékben. 10) konjunktúra = a megélénkülés és a fellendülés szakasza együtt. 11) dekonjunktúra = a hanyatlás és a recesszió (válság) időszaka együtt. 12) a klasszikus konjunktúraciklus = megélénkülés – fellendülés – hanyatlás – visszaesés. A ciklus hossza a teljes hullám lezajlásához szükséges idő. A ciklusok négy fázisra tagolódnak, amelyek meghatározott sorrendben állandóan követik egymást. 1824-ben jelent meg Angliában. Eleinte 10-11 év volt a ciklus hossza, majd ez lerövidült A ciklust a beruházások alakulása mozgatja,

ahol érvényesül a multiplikátor és az akcelerátor hatás. 13) a konjunktúra – dekonjunktúra váltás mechanizmusa = megélénkülés – fellendülés – hanyatlás – visszaesés 14) szándékolt készletek = olyan felhalmozások, amelyet a termelő a termelési tevékenység zavartalan folytatása érdekében valósít meg. 15) nem szándékolt készletek = a megtermelt áruk eladhatatlansága miatt keletkeznek. 16) stagfláció = a gazdasági növekedés stagnálása melletti infláció. 14 JELÖLÉSEK A MAKROÖKONÓMIÁBAN: C = (consumption) makrofogyasztás I = (investment) beruházás G = (governement expenditures) kormányzati vásárlás / kiadások Y = (yield) makrogazdasági jövedelem / makrokibocsátás P = (price level) árszínvonal V = a pénz forgási sebessége M = (money) pénzkínálat / pénzmennyiség Q = (quantity) mennyiség, kibocsátás S = (saving) megtakarítás i = (interest rate) kamatláb w = (wage level) nominálbér L = (Labour) munka K

= (capital) tőke T = (tax) adó Tr = (transfer) transzfer X = (exports) export IM = (imports) import e = (exchange rate) nominálárfolyam r = (real ecxchange rate) reálárfolyam t = (time) idő 15