Gazdasági Ismeretek | Befektetés, Tőzsde » PSZF Hogyan működik a tőzsde?

Hogyan működik a tőzsde I. A határidős iparág kialakulása A modern határidős iparág eredete a XIX. századi amerikai gabonakereskedelemre nyúlik vissza Az USA termékeny közép-nyugati vidékeiről a stratégiai fekvésű Chicago felé áramló gabona mennyiség a várost a XIX. század közepére az Egyesült Államok gabonapiaci központjává emelte Ez a hirtelen fellendülés azonban olyan komoly gazdasági gondokat okozott a piacon, mint például a kiszámíthatatlan áringadozás, az egymást váltó hiány és felesleg ciklusok, a kereslet és kínálat eltéréséből adódó problémák, a magas szállítási költségek, a nem kielégítő szállítási és raktározási lehetőségek. Mindemellett a gabonakereskedők állandó árkockázatnak voltak kitéve. Ezek hatására 1848-ban eltérő üzleti érdekeket képviselő chicagoi üzletemberek létrehozták a Chicago Board of Trade-t (CBOT), az USA első szervezett határidős tőzsdéjét. A CBOT fő célja a

kereslet és kínálat koncentrálása és összehangolása, valamint a város kereskedelmének fejlesztése. Kezdetben az üzletkötések forward jellegűek voltak, melyek nagy hátránya a minőség és a teljesítés standardizáltságának a hiánya volt. Ezt a hiányosságot orvosolva a CBOT 1865-ben szabályzatát úgy módosította, hogy azok a tőzsdei gabonakereskedést már bizonyos szabványoknak való megfelelés felé tereljék. A határidős iparág feladatát pedig a következőképp határozták meg: az üzleti életet olyan fórummal és eszközökkel látja el, amelyek révén a készpénzes ügyletekben rejlő árkockázatok kivédhetővé, kezelhetővé válnak. Még ebben az évben a tőzsdei kereskedelem résztvevőinek szerződésszerű teljesítését biztosítandó létrehozták a letéti rendszert. Ezek a lépések mérföldkövet jelentettek a modern határidős piac alapelveinek lefektetésében A XIX. század végére, a XX század elejére a határidős

kereskedelem rendkívüli mértékben fejlődésnek indult, új tőzsdék alakultak, melyek a gabonán kívül számos más termékkel is, mint például pamut, kávé, kakaó is kereskedtek. Ahogy az Egyesült Államok gazdasága egyre inkább kezdett az iparra támaszkodni, egyre jobban szélesedett a határidős kontraktusok skálája. A hagyományos mezőgazdasági határidős ügyletek mellet megjelentek a nemesfém és félkész- valamint késztermék kontraktusok is. II. Hogy működik a tőzsde? A fedezeti ügylet (hedge) alapjai Az újságok gazdasági rovataiban, a televízió és rádió üzleti műsoraiban nap mint nap nyomon követhető a Budapesti Árutőzsde (BÁT) tevékenysége és forgalmi adatai. De valójában hányan is ismerik pontosan a Budapesti Árutőzsdét és a működését? A BÁT működésének megismerése azért is elengedhetetlen mivel mára az intézmény a magyarországi pénzpiac meghatározó elemévé, illetve a közép-kelet-európai régió

vezető határidős tőzsdéjévé nőtte ki magát. Szervezete, kereskedési rendszere, infrastruktúrája és szabályzata mintául szolgál a térség számos újonnan alakuló határidős tőzsdéje számára is. Az olyan tömeg- és alapanyag jellegű áruk, mint a mezőgazdasági alaptermények piacán mind a termelés, mind a feldolgozás és elosztás oldaláról nagy az árfolyam-ingadozásokból adódó kockázat, melyet valamilyen módon a minimálisra kell csökkenteni. Minden olyan esetben, amelyben az adott áruféleség megtermelése, beszerzése vagy feldolgozása időben elkülönül az értékesítéstől, a kiindulási kalkulációkat jelentősen befolyásolhatja az árak váratlan változása. Ezt a típusú kockázatot hatékonyabb formában a határidős tőzsdén lehet minimalizálni. A határidős tőzsdék azok a piaci intézmények, melyeken eladási vagy vételi pozíciók nyitásával, (határidős szerződések kötésével) ideiglenesen helyettesíteni

lehet a valódi ügyletet. A határidős szerződések megkötésekor a termelők, feldolgozók, raktározók és kereskedők egy adott időpontban későbbi teljesítési határidőre megkötött szerződéssel helyettesítik a jövőben esedékes ügyleteiket, ezáltal időben előre rögzítik az értékesítési illetve beszerzési árakat (így az esetleges áresés, illetve áremelkedés ellen határidős eladás, illetve vétel nyújt védelmet). A kockázat ezentúl már nem az árak alakulásában jelentkezik, hanem az ellenoldali partner teljesítőkészségében. Az árfolyam-kockázat kezelésének kérdését tehát a határidős szerződések oldják meg, míg az ún. partner-rizikó megszüntetésére a határidős tőzsde szabványosított kontraktusai szolgálnak, melyre az Elszámoló Ház nyújt teljesítési garanciát. A határidős tőzsdén alkalmazott alapvető ügylettípus a fedezeti ügylet (hedge), mely mind a termelőieladói, mind pedig a

feldolgozói-vételi oldal számára lehetőséget nyújt az árfolyamrögzítésre. Így elmondható, a fedezeti ügylet nem más mint kockázatkezelés, amely megvédi mind az alapanyag jellegű termékek előállítóit, mind ezen termékek felhasználóit az árváltozásból eredő kockázatoktól, azaz a hedge úgymond szigetelőként működik az árváltozások ellenében. De a fedezeti ügylet nemnem jelentheti mindig vállalkozási profit elérését, hanem csak egy körülbelüli árat, így sajnos az ügylet létesítőjének néha veszteséget is el kell könyvelnie. Ez azonban elfogadható, amennyiben a fedezeti ügylettel egy nagyobb veszteséget sikerült elkerülni. Nyilvánvaló, hogy a tőzsdén biztosított ár ismeretében akár a termelési, akár a feldolgozási tevékenység jobban tervezhető, hiszen az önköltség levonásával világossá válik a tevékenységből realizálható vállalkozási profit nagysága. A pontos tervezhetőséghez szükség van a

termelési költségek ismeretére Az előállítás fedezeti pontjának meghatározása nem csak segít a realizált nyereség illetve veszteség megállapításában, hanem ösztönözően het is hathat ezen költségek mérséklésére. Egy kukorica termesztésével foglalkozó magángazda már terménye elvetése előtt a kora tavaszi hónapokban az Árutőzsde jegyzései alapján képet kaphat késő ősszel betakarítandó terményének várható áráról és a kívánt árszinten eladhatja azt. A termelő azt tervezi, hogy 200 tonnányi kukoricáját novemberi szállításra 20 000 Ft/t áron értékesíti. Március hónap folyamán a novemberi határidő jegyzése ezen árszint közelében mozog a BÁT-on, ezért ezen az áron eladási pozíciót kíván létrehozni a határidős gabonapiacon. Ehhez nem kell mást tennie, mint kapcsolatba lépni egy tőzsdetaggal, illetve annak brókerével, akinek- megbízási szerződés megkötése után- szóban vagy írásban utasítást

ad, terményének értékesítésére. A megbízó ebben az esetben fedezeti ügyletet köt, mely a kedvezőtlen árelmozdulás- a példánkban az árfolyamgyengülés- ellen ad biztosítékot. A magángazda irodájából felhívja a brókercég központját, ahol az aznapi kereskedésre, vagy visszavonásig érvényes eladási megbízást vesznek fel tőle 2 kontraktusra, (1 kontraktus = 100 tonna termény ) 20 000 Ft/t árszinten. Az ajánlat brókercégnél történő regisztrálása után az a tőzsdetag által a tőzsde parkettjén alkalmazott brókerhez kerül, aki tudása legjavát adva megpróbálja az üzletet az adott paraméterek alapján megkötni a "pit"-ben. Ez úgy történik, hogy a "pit"-be belépve eladási ajánlatot mond be 20000 Ft-on 2 kontraktus volumenben novemberi szállításra. Amennyiben a vevői oldalról erre az ajánlatra partner jelentkezik, az ügylet a nyílt kikiáltásos rendszerben létrejön. A megkötött üzletről mindkét

fél dokumentumot, ún kötjegyet állít ki, melyet a tőzsde ezek után hivatalosan is regisztrál. A parketten dolgozó bróker a kötjegy birtokában az üzletet visszaigazolja irodája felé, ahonnan értesítik a megbízót, hogy számára a kötést létrehozták. A megkötött üzletet a tőzsdének leadott kötjegyek alapján az Elszámoló Ház is regisztrálja és elszámolási rendszerébe a nyitott pozíciók közé felveszi. A megbízónak ezek után teljesítenie kell a brókercég közreműködésével az Elszámoló Ház felé a pénzügyi fedezetek teljesítésére vonatkozó követelményeket. Először is a brókercég ezzen megbízójára elkülönített alapletét számlán kell, hogy elhelyezze az előírt alapletétet, melynek letétbe helyezése történhet állampapírban is. A tőzsde adminisztrációja minden kereskedési nap végeztével elszámoló árat állapít meg minden nyitott határidőre, így a példánkban szereplő novemberi lejáratú

takarmánykukoricára is. A megbízó által létesített eladási pozíciót minden kereskedés után ezen elszámoló árhoz igazítja pénzügyileg az Elszámoló Ház (ha a kötési ár magasabb volt, mint az elszámoló ár, árfolyam nyereséget ír jóvá, ha az eladási ár alacsonyabb volt az elszámoló árnál, árfolyamveszteségként árfolyam-különbözetet kér be a megbízótól). Ezt az árfolyam-különbözeti számlát a megbízó kizárólag készpénzben finanszírozhatja Ha az idő múlásával a kukorica árak esnek, az eladónak biztosítékot jelentenek a tőzsdei jegyzések, melyek a fizikai piac áraival korrelálva szintén lefelé fognak elmozdulni. Tehát a fizikai piacon elszenvedett veszteségét a határidős piacon megnyert nyeresége fogja kompenzálni, megóvva a termelőt egy esetlegesen jelentkező nagymértékű veszteségtől. A határidő közeledtével a megbízó kétféle megoldást választhat pozíciójának lezárására. A hedge

szempontjából célravezetőbb megoldás pozíció lejárat előtti likvidálása, amely ugyanolyan mennyiségre és határidőre szóló, de ellentétes irányú pozíció létesítésével lehet megoldani. Ekkor a pozíció zárásával gyakorlatilag csak készpénzes elszámolással történik a pozíció zárása, és az itt képződött nyereség vagy veszteség egyenlíti ki a fizikai piacon fellépő veszteséget vagy nyereséget. A pozíció zárásával egy időben a megbízó az alapletétként bekért összeget automatikusan szintén visszakapja az Elszámoló Háztól. A pozíció zárásának másik kevésbé elterjedt módja a fizikai szállítás. Az Elszámoló Ház ugyanis a lejárat elérkeztekor (október utolsó tőzsdenapja) a még mindig nyitott pozíciókat összerendeli és az eladási pozícióval rendelkező magángazdának ebben az esetben fizikailag szállítania kell. A hedge üzlettel a termelő végső soron azt a veszélyes szituációt

küszöbölte ki, hogy ha az árak drasztikusan estek volna, az értékesítési ár esetleg önköltségeit sem fedezi, viszont a határidős eladással sikerült árfolyamkockázatától megszabadulnia. A vásárlói oldal (malmok, takarmánykeverők, feldolgozók stb.) számára pedig a költségminimalizálás lehetőségét biztosítja a határidős tőzsde azáltal, hogy ezek a gazdasági szereplők időben előre rögzíteni tudják egy adott áru vételárát. A felhasználó akkor vásárol határidős kontraktust a tőzsdén, amikor a jegyzés által elérhető vételár számára elfogadható profitot biztosít, vagyis elég alacsony az ár. Ezzel stabilizálja a nyereségét, és ezt már egy váratlan áremelkedés sem tudja lényegesen befolyásolni. A határidős piac résztvevői 1. A fedezeti ügylet létesítői: termelők vagy felhasználók , az áruval közvetlen fizikai kapcsolatban van, a piaci (ár) változásokból fakadó hátrányokat igyekeznek

kiküszöbölni az adott fizikai áruféleség határidőre történő fiktív eladásával illetve megvásárlásával. 2. Spekulánsok: két alcsoportjuk van: a) saját számlára kereskedő tőzsdetagok, b) brókerházakon keresztül kereskedő kis- és nagybefektetők, céljuk, hogy a feltételezett árváltozásokból profithoz jussanak, ők azok a piaci résztvevők, akik a profit reményében átvállalják az 1. csoport által kivédeni kívánt piaci kockázatokat, s jelenlétük biztosítja számukra a megfelelő piaci likviditást, ily módon nélkülözhetetlen elemei a tőzsdének. A határidős piac résztvevői A határidős vétel célja Fedezeti ügyletet létesítők Védekezés a z Védekezés az áresés ellen áremelkedés ellen Profitszerzés az emelkedő Profitszerzés a csökkenő árakból árakból Spekulánsok A határidős eladás célja A m ezőgazdasági fedezeti ügylet érdekeltjei: 1. 2. 3. 4. 5. Termelők (farmerek, magángazdák, stb.)

Felvásárlók (raktárak, kereskedőcégek) Feldolgozók (malmok, takarmánykeverők) Exportőrök Állattartók (hizlaldák, tenyésztelepek) Mivel azon cégek és magángazdálkodók száma, akik az áresés ellen keresnek fedezeti lehetőséget ritkán egyezik meg azok számával, akik az ár emelkedése ellen akarják bebiztosítani magukat (márpedig a tőzsdén minden egyes eladott kontraktusra hajszálpontosan egy vétel jut), szükség van más piaci szereplőkre is. A spekulánsok tudják ez esetben biztosítani a piac likviditását, vagyis azt, hogy ha valamelyik oldal többségben van, akkor ezzel szemben létesítenek pozíciókat a várható árfolyamnyereség reményében. A fedezeti ügylet elmélete A fedezeti ügylet létesítői határidős tőzsdei kontraktusokat adnak el vagy vesznek, és általában (akik nem spekulációs céllal létesítik az ügyletet), mindaddig tartják pozícióikat, míg a tényleges fizikai piacon is eladják illetve megveszik a

készpénzes árut. A készpénzes ár az adott áruféleség fizikai piacán a pillanatnyi ár, míg a határidős ár az adott áruféleség egy későbbi időpontban történő szállításához a vevő és az eladó között az árutőzsdén kialkudott ár. A fedezeti ügylet védi a készpénzes árat, mivel a határidős és a készpénzes ár általában egy irányba mozog. Ha a készpénzes ár esik, a határidős ár is esik Az alacsonyabb árat, melyet ilyenkor kap a termelő az árujáért, kiegyenlíti az a nyereség, amelyhez úgy jutott, hogy a tőzsdén korábban drágán sikerült eladnia, és később ezt olcsón tudta visszavásárolni. A fedezeti ügyletnek két fajtája van. Az egyik az eladói, a másik a vételi fedezeti ügylet (short és long hedge). Az első változatot a termelők használják, hogy ezzel védelmet biztosítsanak termékük későbbi értékesítési árának. Így pl egy gabonatermesztő TSZ, akinek a terménye még lábon áll, vagy már be

van tárolva, még a tényleges értékesítés előtt levédheti az eladási árat a tőzsdén, határidős eladással. Ezzel szemben vételi fedezeti ügyletbe azok bocsátkoznak, akik a jövőbeli vételárat már a jelenben szeretnék biztosítani a tervezhetőség érdekében. Így például egy takarmánykeverő, aki a jövőben szándékozik kukoricát vásárolni a keverékhez, már a jelenben is bebiztosíthatja magát a számára hátrányos áremelkedés ellen, ugyanis egy esetleges áremelkedés a készpénzes piacon maga után vonja a határidős árak emelkedését a tőzsdén is. Így, ha a takarmánykeverő végül drágán veszi meg a kukoricát készpénzért, többletkiadásai megtérülnek a tőzsdei ügylet nyereségéből, hiszen ott korábban már olcsóbban “megvásárolta” az árut és utóbb viszont “eladta” a magasabb áron. Mint látható, a határidős fedezeti ügylet olyan fontos pénzügyi menedzsment eszköz, melyet évről évre egyre többen

használnak, termelésük árfolyamkockázatának enyhítésére ezen kockázatok másokra történő áthárításával. Azonban ezen a lehetőségen kívül számos felhasználási terület kínálkozik még a fedezeti ügylet létesítői számára. A fedezeti ügylet hasznosításának lehetőségei 1 Az árfolyamkockázat csökkentése: a piac lehetővé teszi ezen kockázatok áthárítását a spekulánsokra. A készpénzes árak esése esetén a veszteség a tőzsdei nyereségből finanszírozható, így a termelő védetté válik, mivel más viseli a kockázatot. 2 Biztosabb bankkölcsön lehetősége: A megfelelő fedezeti program nagymértékben csökkenti a bankok kockázatát ugyanis a cash-flow előirányzott értékei biztosabban teljesíthetők, így a bank nagyobb hajlandóságot mutat a kölcsön nyújtásra. 3 Előállítási költségek garantálása: Az állattenyésztők számára határidős ügyletek létesítése takarmánygabonára lehetőséget teremt az

előállítási költségek megfelelő szinten való tartására 4 A növekedés mértékének meghatározása: A termelő illetve felhasználó fejlődősét, anyagi gyarapodását jó paci viszonyok esetén felgyorsíthatja, kedvezőtlen tendenciák mellett a visszaesést lassíthatja illetve megakadályozhatja. 5 A raktárkészletek értékének stabilizálása. A raktárkészletek értékét a naponta változó készpénzes árak ellenében megadott szinten rögzítheti. 6 A profit lehetőségek értékelése: A piac értékítélete a betakarítás előtt egy évvel előre meghatározza, mely termény jelenti a legnagyobb hasznot. 7 A készpénzes árak értékelése: A hosszú évek tapasztalata alapján kialakított bázis (a készpénzes ár - a határidős ár) lehetőséget nyújt adott időszak készpénzes árainak értékelésére a határidős árak ismeretében. A gyakorlatban ez azt jelenti érdemes-e eladni, vagy inkább fedezeti ügyletet kell létesíteni 8 Az

eladási időszak kiterjesztése: A termény eladása már akár egy évvel a betakarítás előtt megkezdhető. 9 A raktárkészlet iránti igény csökkentése: Kedvező vételár esetében, amikor nem áll rendelkezésre megfelelő raktárkapacitás, a járható út a fedezeti ügylet. Ebben az esetben a kötés az árfolyamkockázat ellen védelmet nyújt anélkül, hogy jelentős tőkét fektetnének a raktári készletekbe. A tőzsdei fedezeti ügylet abban különbözik a kétoldalú szerződésektől, melyek szintén fedezeti ügyletként foghatók fel, hiszen az árfolyamkockázatot az érdekelt itt is másra, a felvásárlóra hárítja át-, hogy az ügylet teljesítését a tőzsde Elszámoló Háza (KELER Rt.) 100%-ban garantálja az alapletéti és garanciális letéti rendszeren keresztül. Ezen kívül további előnyt jelent a kétoldalú szerződéssel szemben az a viszonylagos szabadság amelyet a fedezeti ügylet bármikori megszüntetése ad. Eladási fedezeti

ügylet (short hedge) A búzára szakosodott termelő tonnánkénti önköltsége jelenlegi árakkal számolva 20000 Ft tonnánként. Ezen árszint- 20000 Ft- feletti bármilyen értékesítési ár már bizonyos mértékû hasznot- vállalkozási profitot - tartalmaz. A vetés idején és azt követően az aratásig hátralévő időszak alatt azonban semmi sem garantálja azt, hogy aratásra a fizikai piacon elérhető árak 20000 Ft felett lesznek. Ezért a termelőnek célszerû ez idő alatt az eladási árat eladási hedge keretében a határidős gabonapiacon előre bebiztosítani. A tavaszi hónapok során a termelő elhatározza, hogy az Árutőzsdén az augusztusi szállításra 25000 Ft körül kialakult árszínvonalon szeretné újtermésû búzáját értékesíteni. Célszerû ezen az áron a várható termés egy részére - kb. felére - tőzsdei eladási pozíciót létesíteni Ez utóbbi mennyiségbeli korlátozásra eladási hedge esetén azért van szükség, mert

az esetlegesen jelentkező legsúlyosabb terméskiesés esetén is a várható termés mintegy fele mindenképpen betakarításra kerül, biztosítva ezzel az árualapot az esetleges fizikai szállításhoz is. Ez az eladói hedge ún. íratlan szabálya, melyet minden termelőnek aki a tőzsde parkettjére mint megbízó belép, szem előtt kell tartania. Ha a gazda 25500 körüli árszínvonalon a tőzsdén határidőre eladási pozíciót nyit, rögzíti azt a profitot, melyre az árak bármilyen irányú alakulásától függetlenül is számíthat. A továbbiakban már kizárólag a pozíció nyitásából következő alapletét követelés, és az esetlegesen jelentkező változó letét számla finanszírozása az egyetlen feladat. A pozíció létesítése után a búzapiac szempontjából kétféle kimenetel lehetséges. Az egyik esetben az árak gyenge termés következtében emelkednek és ennek folyományaként az augusztusi lejárat jegyzése felkúszik 26500 Ft-ra. Ez

esetben a pozíció zárása az eladott kontraktusok visszavásárlásával tonnánként 1000 Ft-os veszteséget jelent, azonban a tőzsdei ár ekkor is híven tükrözi az azonnali piac értékesítési lehetőségeit, így ott 26000 Ft körüli áron is el lehet adni a búzát. A veszteség a tőzsdén ebből kifolyólag csak papíron jelentkezik, mivel az effektív értékesítési ár - 25000 Ft megegyezik azzal, ami korábban a termelő célkitûzése volt, biztosítva a tonnánkénti 5000 Ft-os vállalkozási profitot is Eladási hedge növekvő árak esetén: időpont március július Eredmény készpénzes piac határidős piac célkitûzés 25000 Ft-os eladási ár eladás a tőzsdén augusztusi határidőre az aratás idején 25500 Ft-ért az augusztusra eladott kontraktusok a búza eladása 26000 Ft-on visszavásárlása 26500 Ft-on 1000 Ft nyereség 1000 Ft veszteség Egy termelő vállalat számára sokkal veszélyesebb az a lehetőség, hogy jó termés esetén és

esetlegesen az exportlehetőségek korlátozottsága miatt az árak a betakarításra a mélybe zuhannak. Ez esetben azok számára, akik a határidős tőzsdén nem biztosították értékesítési árfolyamukat korábban, komoly veszteséget okozhat az, ha a búzaárak az önköltségnél is alacsonyabb szintre esnek. Ha azonban a tavaszi hónapok során 25500 Ft-on eladott kontraktusokat az augusztusi határidő közeledtével piaci áron visszavásárolják (22000 Ft), a tőzsdén elkönyvelt árfolyamnyereséggel végső soron a korábban megfelelő 25000 Ft-os eladási ár realizálható. Eladási hedge csökkenő árak esetén: időpont március július Eredmény készpénzes piac határidős piac célkitûzés 25000 Ft-os eladási ár, augusztusi búzakontraktus eladása 25500 aratás után Ft-on augusztusi búzakontraktus visszaa búza eladása 21500 Ft-on vásárlása 22000 Ft-on 3500 Ft veszteség 3500 Ft nyereség Effektív eladási ár: 25000 Ft Vállalkozási profit:

25000 Ft - 20000 Ft = 5000 Ft/t Vételi fedezeti ügylet (long hedge) Egy takarmánykeverő beszerzési költsége kukoricából maximum 19000 Ft lehet tonnánként. Nyilvánvaló, hogy bármilyen 19000 Ft alatti beszerzési ár pl. 18000 Ft/t már bizonyos mértékû hasznot- profitottartalmaz Arra azonban semmi garancia sincs, hogy az árak a fizikai piacon 19000 Ft alatt lesznek Ezért célszerû a vetés és betakarítás közötti időszak alatt a határidős tőzsdén vételi pozíció létesítésével biztosítani a beszerzési árat. Ha a tavaszi hónapok során a Budapesti Árutőzsdén a kukorica novemberi lejáratára 18500 Ft körüli elszámoló árak alakulnak ki, tanácsos ezen az árszinten a várható beszerzés egy részére tőzsdei vételi pozíciót létesíteni. Ahogy a tőzsde a határidős gabonapiacán a felhasználó vételi pozíciót nyit, rögzíti azt a beszerzési árat és ezzel azt a vállalkozási profitot is, melyre a piac további alakulásától

függetlenül biztosan számíthat. Az ügylet létesítése után az árak alakulásának kétféle kimenetele lehetséges. Az egyik esetben jó termés következtében az árak aratásra a mélybe zuhannak, ebből következően 17500 Ft-os piac mellett a megvásárolt kontraktusok eladása 1000 Ft-os veszteséget okoz, miután azonban a tőzsdei ár ekkor gyakorlatilag a fizikai piac árait is tükrözi, ott akár 17000 Ft-on is be lehet szerezni a kukoricát. A végső beszerzési ár - 18000 Ft - megegyezik azzal, ami korábban már megfelelőnek bizonyult 1000 Ft-tal a kritikus árszint alatt. Vételi hedge csökkenő árak esetén: időpont április október Eredmény készpénzes piac határidős piac célkitûzés 18000 Ft-os beszerzési ár novemberi kukorica kontraktus vétele aratás után 18500 Ft-on novemberi kukorica kontraktus eladása a kukorica megvétele 17000 Ft-on 17500 Ft-on 1000 Ft nyereség 1000 Ft veszteség Devizapiaci kézikönyv I. A határidős áru-

és devizatőzsdék szerepe 1. A tőzsdék kialakulása, gazdaságtörténeti előzményei A kockázat egyidős az ember által folytatott gazdasági tevékenységekkel, jelenléte kisebb vagy nagyobb mértékben mindig befolyásolta ezen tevékenység eredményességét. Ezért a történelem folyamán mindig létezett az az igény, hogy a gazdaság szereplőitől független kockázatot a lehető legalacsonyabb szintre csökkentsék. A gazdálkodás kockázati elemei közül elég, ha az ősidők óta folytatott mezőgazdasági, állattenyésztési vagy kereskedelmi tevékenységekre gondolunk. Ezekben az esetekben az időjárás, szállítás, értékesítés nehézségei jelentettek gondot. Manapság hasonlóképpen léteznek ezek a problémák, módosult azonban a különböző bizonytalansági tényezők súlya az árkockázat szempontjából. Míg korábban például az áruk eladási helyre való eljuttatása jelentett nehézséget a távolság, az utak hiánya, útonállók,

vagy az időjárás viszontagságai miatt, ma már ezek nagy része nem létező vagy sokkal kisebb jelentőséggel bíró kérdés. A szállítási lehetőségek bővülése, a biztosítók megjelenése mind a kockázat mértékét csökkentő tényezők. A mai napig fennmaradt azonban annak a legfontosabb kérdésnek a jelentősége, hogy vajon az értékesítési helyre biztonsággal eljuttatott áru megfelelő áron talál-e gazdára, illetve az árukereskedelem során átváltásra kerülő nemzeti fizetőeszközök árfolyamai hogyan alakulnak. Az előzőekben ismertetett folyamatok több ezer éves, buktatókkal teli fejlődés eredményeképpen elvezettek egy olyan intézmény kialakulásához, mely korábban elsődleges szerepe (az eladók és a vevők egy helyre koncentrálása) mellett lehetőséget kínál határidős ügyletek kötésére, és ezúton az árkockázatok kezelésére. Ezek az intézmények a határidős tőzsdék, melyek kialakulásukkor elsőként

hagyományos árucikkek, így gabona, hús stb. központosított kereskedelmére biztosítottak lehetőséget Ahogy a gazdasági fejlődés egyre fokozottabban igényelte a tőke termelésbe való bevonását, úgy növekedtek a pénzkészletezéssel, hitelfelvétellel illetve a hitelnyújtással kapcsolatos kockázatok kezelésére irányuló igények. Vagyis a határidős deviza- és hitelpiacokat hasonlóképpen a gazdasági szükségszerűség hívta életre, tőzsdei formában való működésük a rendelkezésre álló pénzmennyiség leghatékonyabb elosztását teszi lehetővé. 2. A határidős piac, határidős kontraktus A határidős piacok kialakulása hosszú történelmi folyamat eredménye. Korábban a tőzsdék olyan piacokként működtek, ahol az áruk készfizetés ellenében fizikailag is gazdát cseréltek. A kereskedelem volumenének és az árkockázat mértékének növekedésével a vevők és az eladók olyan határidős szerződéseket alakítottak ki,

melyekben egy bizonyos árufajta meghatározott, jövőbeli időpontban történő szállításában egyeztek meg. A határidős megállapodások így olyan szabványosított szerződések (kontraktus) lettek, ahol minden feltétel, így a mennyiség, minőség, a teljesítés helye rögzített, az egyetlen változó tényező az ár, mely a kereskedésre kijelölt helyen, kikiáltásos rendszerben, a vevők és az eladók közötti megállapodás eredményeképpen kerül meghatározásra. A szabványosított szerződések így lehetővé teszik, hogy egy szerződést másikra "cseréljenek", a tartalomra vonatkozó változtatás nélkül, hiszen az egyetlen változó az ár. 3. Határidős kereskedelemre alkalmas árufajták a.) A határidős tőzsdén forgalmazott áruk fő jellemzői: • tömeges "előfordulás", • egységesíthetőség, • könnyen meghatározható minőségi paraméterek, • helyettesíthetőség • a szabad piac

törvényei alapján működő fizikai piac megléte, • a mögöttes - fizikai - piacnak sok résztvevője van, • tárolhatóság, • szállíthatóság. A fenti kritériumoknak hagyományosan a mezőgazdasági és egyes ipari tömegtermékek felelnek meg, így pl. a búza, a kukorica, a napraforgó, illetve az élősertés, valamint az ipari fémek között az alumínium, a réz, a nemesfémek között pedig arany. Természetesen ezek a példák nem merítik ki a tőzsdei árufajták teljes körét, már csak azért sem, mert a különböző tőzsdék folyamatosan vezetnek be új termékeket a tőzsdei kereskedelembe, hogy az árkockázat kezelésében szolgáltatásaikat bővíthessék. Kevésbé hagyományos azonban a pénzpiac egyes termékeiben megvalósított határidős kereskedelem, melynek tárgya az adott eszközre (deviza, államkötvény, kincstárjegy) épülő pénzügyi instrumentum, az ún. származékos tőzsdei kontraktus b.) A pénz, mint árucikk A

pénz, mint fogalom közgazdasági definíciójának megalkotására jónéhányan vállalkoztak az idők folyamán. A határidős tőzsde szempontjából a kérdés a következő módon merül fel: alkalmas-e a pénz, illetve annak konkrét megjelenési formája - egy adott ország nemzeti valutája - tőzsdei kereskedelemre? Másképpen: áru-e a pénz, tőzsdei szempontból? Vizsgáljuk meg a kérdést a német márka esetében, melyet feltételezésünk szerint egy adott ország valamely határidős tőzsdéjén határidős kereskedelemben kívánnak forgalmazni. Németország a világgazdaság egyik legjelentősebb résztvevője. A márka a világ szinte bármely pontján átváltható akár az adott nemzeti valutára, akár más konvertibilis pénznemre tehát helyettesíthető. A bankjegyek címletei mindenütt ugyanazt jelentik, így az egységesítés is megoldott. Szintén tisztázott a "minőségi paraméterek" kérdése, hiszen a márka vásárlóereje kifejezi,

hogy az adott pénzegységért (1 DM) mit lehet "megvenni", legyen a cél fogyasztási cikk, más pénznem vagy nyersanyag. A márkapiac résztvevői sok millión vannak, jogi- és magánszemélyek egyaránt, ezáltal a fizikai piacot - mely az összes készpénzes ügyletet jelenti sem egyes személyek, sem csoportok nem tudják manipulatív céllal befolyásolni. A "szállíthatóságot" és "tárolhatóságot" a bankok, illetve a köztük kiépült kommunikációs rendszerek garantálják, melyek segítségével egy átutalás akár 1-2 nap alatt is megoldható. A lebegő árfolyamok (floating exchange rates), azaz a márka más valutához viszonyított szünet nélküli mozgása pedig híven tükrözik a szabadpiac egyik legfőbb paraméterének, a kereslet és kínálat törvényének érvényesülését, egyben az árfolyamkockázat direkt megjelenési formáját. A fenti megállapítások fényében kijelenthetjük, hogy a német márka tőzsdei

kereskedelemre alkalmas áru. 4. A határidős piacok szerepe a gazdaságban A határidős tőzsdék központi helye a "pit", vagyis az a kereskedelemre kijelölt hely, ahol a vevők és az eladók találkoznak abból a célból, hogy egymással üzletet kössenek. Minden egyes kereskedő, aki belép a pit-be, különböző piacra vonatkozó információkkal rendelkezik, úgy mint a keresleti és kínálati igények, valutaárfolyamok, időjárás-előrejelzés, vagyis számos olyan tényező, amelyek az árkialakítás szempontjából meghatározó jelentőséggel bírnak. Az eladók és a vevők közötti alku, illetve üzlet nyomán kialakul egy reális piaci ár, melyet információs rendszerek továbbítanak a világ összes részére. A tőzsdék nem határoznak meg árakat, a tőzsde csupán egy olyan hely, ahol az árakat befolyásoló tényezők nyílt ajánlattételi rendszerben kerülnek megmérettetésre. A kialakuló ár ily módon az eladónak és vevőnek

is megfelelő, ezért tekinthető elsődleges piaci előrejelzőnek. A tőzsdék további gazdasági szerepe az árkockázat kezelés lehetőségének biztosítása, melynek legegyszerűbb formája a fedezeti ügylet (hedge). A fedezeti ügylet lényege, hogy a fizikai piacon később esedékes eladási vagy vételi tranzakciót - annak esedékességéig - egy határidős eladási, illetve vételi ügylettel helyettesítik a határidős piacon, ily módon védekezve az előre nem látható kedvezőtlen ármozgások ellen. A tőzsdei kereskedelem - koncentrált jellege miatt - egyben egy hatalmas, információ-begyűjtő, feldolgozó és kibocsájtó "gépezetet" is jelent, hiszen a piacon fellelhető pillanatnyi kereslet és kínálat változásairól érkező információkat folyamatosan "érzékeli" a jelenlévő kereskedőkön (illetve a hozzájuk befutó megbízásokon) keresztül, ezt az információtömeget üzletkötések formájában "dolgozza fel"

és árfolyamok formájában "bocsátja közre". 5. A határidős piacok hatékony működésének legfontosabb összetevői A határidős üzletág alapja a nyílt kikiáltásos kereskedelmi rendszer. Ebben a formában ugyanis lehetővé válik a reális piaci ár leghatékonyabb meghatározása. Rendkívüli előnye, hogy a folyamatosan érkező keresleti-kínálati információ azonnal megjelenik a kialakuló árakban. Az információ-átvitel adta korszerű lehetőségek felhasználásával a piaci résztvevők azonnal tudomást szereznek az árakat befolyásoló tényezők változásairól, és ezek ismeretében késlekedés nélkül hozhatnak döntéseket. A megfelelő likviditás a határidős piacok működésében kulcsszerepet játszik, mert a piacra történő gyors és hatékony be-, illetve kilépés mind a vevők, mind az eladók árelképzeléseinek megvalósításában alapvető fontosságú. A likviditást a hedgelő vevők és eladók jelenléte mellet a

folyamatosan megtalálható, kockázatot vállalni hajlandó spekulatív tőke biztosítja. Azáltal, hogy a spekulánsok lényegesen nagyobb kockázat mellett, de természetesen elvileg korlátlan nyereség reményében hajlandók szélesebb árskálán mozogni, szűkül a vételi és eladási árak közötti különbség, ezáltal a fedezeti ügyleteket végrehajtók is gyorsan és hatékonyan köthetnek üzleteket. Ilyen piaci résztvevők nélkül, akik ezt a kockázatot vállalják, csaknem lehetetlen lenne a hedgelők számára egy megfelelő ár kialakítása, hiszen ők biztonságra törekedve a lehető legmagasabb illetve a legalacsonyabb áron kívánnának eladni illetve vásárolni. II. A határidős devizapiac 1. A határidős devizapiac alapjai A határidős devizapiac létrejöttéhez szükség volt a két azonnali piac, a spot piac és a betét/hitel piac hatékony működésére, mert az azoktól kapott inputok (azonnali árfolyam és kamatgörbe) nélkül a

határidős piac nem működhet. Az alapmechanizmus megértéséhez az alábbi egyszerű példát hívjuk segítségül: Egy bank ügyfelének 6 hónap múlva 1 millió USD import fizetése esedékes. Tart az esetleges USD erősödéstől, azonban ahhoz, hogy a megfelelő dollár mennyiséget az azonnali piacon megvegye, nincs meg a megfelelő forintfedezete, azt a fizetés környékére ütemezte. Ugyanakkor szeretné biztosítani a számára kedvező mai 190 HUF/USD árfolyamszintet, ezért megkeresi a bankot, hogy határozza meg számára a 6 hónap múlva érvényes USD/HUF árfolyamot. Nézzük meg mit tesz a bank, hogy meghatározhassa a jövőbeni árfolyamot. A bank is úgy gondolja, hogy az USD erősödhet 6 hónap alatt, szintén nem akarja felvállalni a nyitott pozíció kockázatát, ezért megveszi az ügyfél részére a dollárt az azonnali piacon. A 6 hónap múlva kifizetendő 1 millió USD fedezeteként azonban nem szükséges az 1 millió USD azonnali

megvásárlása, hiszen ez a dollár 6 hónapig a banknak fog kamatozni. 6%-os dollár kamatot feltételezve a szükséges USD összeg 970 874. Ennek a dollárnak a megvásárlásakor a 190 HUF/USD árfolyamszintet figyelembe véve a bank kifizet 184 466 060 forint ellenértéket. Mivel az ügyfél az 1 millió USD ellenértékét csak a lejáratkor, tehát 6 hónap múlva fizeti ki, így a banknak finanszírozási szükséglete keletkezik. Itt lép be a másik piac, a betét/hitel piac a képbe A 184 466 060 forint hitelt vesz fel a bank a betét/hitel piacról 24%-os kamatszinten, fél évre. Ezzel párhuzamosan a feleslegként mutatkozó 970 874 USD összeget betétként kihelyezi a bank a már ismert 6%-on. A fél év eltelte után vizsgáljuk meg mi történik. A bank visszakapja a kihelyezett 970 874 USD összeget az időarányos kamataival, ami éppen 1 millió USD lesz, és ezt odaadja az ügyfélnek. A banknak viszont vissza kell fizetni a felvett 184 466 060 HUF hitelt

kamataival együtt, ami 206 601 994 HUF lesz. Ezt a forint ellenértéket kell a banknak az 1 millió USD-ért az ügyféltől elkérni. A dollár és forint összeg elosztásából adódik a HUF/USD árfolyam is, ami 206,60 HUF/USD. Az alkalmazott technikát elemezve észrevehetjük, hogy a jövőbeni árfolyam meghatározásához nem kell a lejáratot megvárni, hiszen minden szükséges adat már a jelenben rendelkezésünkre áll. Ismerjük az azonnali piaci árfolyamot, a megvett USD összeget, annak HUF ellenértékét, a betét/hitel piaci kamatokat, így minden jövőbeni értéket már ma ki tudunk számolni, és így az árfolyamot is meg tudjuk határozni. 2. Piactípusok Az előzőekben bemutatott elven a határidős piacnak több típusa alakult ki. A részpiacok alapelve ugyanaz, különbségük a piac színteréből, illetve működésének sajátságaiból ered. a.) bankközi piac Az üzletkötések döntően bankok , illetve bank és ügyfele között jönnek létre.

Az árképzésnél az összeg, lejárat tekintetében nagy flexibilitás tapasztalható, hiszen itt érvényesül leginkább az ügyfél igénye, aki természetesen a pontos kockázatát szeretné fedezni. Kerek összegekre és lejáratokra (1,3,6,9,12 hó) azonban jobb árakat, vagyis olcsóbb fedezést lehet szerezni, hiszen az árat adó banknak így könnyebb saját kockázatát kezelnie, esetleges partnereket találni az ellenüzletre. A bankközi határidős piac nemzetközi neve a forward piac, ezen belül megkülönböztetünk: • outright piacot, ami egyoldalú határidős adás/vétel, és lejáratkor a partnerek a teljes tőkeösszegeket kifizetik • swap piacot, amit többen önálló piacként is kezelnek, mert itt egy ügyletben két üzletkötés történik, a határidős adás/vételhez kapcsolódik egy azonnali ellenirányú adás/vétel is A bankközi piac része még a határidős árfolyam megállapodások piaca is , a forgalom itt elég alacsony a másik

részhez képest. A különbség csak az elszámolás módjában van, a teljes tőkeutalás (bruttó elszámolás) helyett a felek csak a szerződött határidős árfolyam és a lejárat napján érvényes azonnali árfolyam különbözetét számolják el (nettó elszámolás). Az igény a nettó elszámolású üzlettípusra jelentős, a bankközi limitált forgalmának oka, hogy a tőzsdei futures piac szinte teljesen megegyezik a határidős árfolyam-megállapodással és azzal szemben rengeteg előnye van. b.) tőzsdei határidős piac A tőzsdei határidős piac tehát az előző bankközi piaccal egyezően nettó elszámolású, de sok részletében eltér tőle. A futures piacon a résztvevő nem egy másik résztvevővel, hanem a klíring házzal áll szerződéses viszonyban, ami nagyobb biztonságot nyújt, hiszen az elszámolóház átvállalja a partner nemteljesítési kockázatát. Vagyis míg bankközi esetén ha partnerünk csődbe megy soha nem kapjuk meg esetleges

nyereségünket, addig tőzsdei kötés esetén az elszámolóház ilyen esetben kockázati tartaléka terhére azonnal fizet. Nagyobb likviditást biztosít a résztvevőknek, hogy a tőzsde standardizált lejáratokra és összegekre dolgozik, ezért a piaci érdeklődés koncentráltan jelentkezik. A résztvevők számára sok esetben kompenzálást nyújt a nem pontos összegű vagy lejáratú fedezés helyett a nagyobb likviditás, könnyebb likvidálási lehetőség. A pozíció, vagy fedezés megszüntetése is egyszerűbb a résztvevőknek, mert nem kell a banki partnert hívni árjegyzésért, hanem a tőzsde szabad kereskedésében megteheti azt. További előny (lehet hátrány is), hogy a nyitott pozíciók naponta átértékelésre kerülnek az aktuális piac árfolyamoknak megfelelően, és a keletkezett nyereség/veszteség az ügyfél számlájára kerül. Így könnyebben nyomon követhető a pozíció alakulása, illetve a megtermelt nyereség már folyamatosan

felhasználható. Természetesen a keletkezett veszteséget is hamarabb kell befizetni, mint a bankközi piac esetében. Ami egyértelműen a tőzsdei piac javára billenti a mérleg nyelvét az a jelentős likviditás. A nagy likviditás több szempontból is pozitív hatású, szűkebb árfolyamokat talál a piaci szereplő, illetve az érdeklődésének megfelelő pozíció nyitása vagy likvidálása sokkal hamarabb végrehajtható likvid piacon. 3. Piaci résztvevők Több piaci résztvevő szóba került már az eddigiek során, foglaljuk most össze őket. • vállalat, gazdálkodó: minden vállalat, ha bármilyen szerződéses kapcsolatba kerül egy másik országgal azonnal szembesül az árfolyamkockázat ‘rémével’. Ennek fedezésére lép a cég a határidős piacra az esetek többségében. • kereskedelmi bank: a bankok elsődlegesen árjegyzői szerepkörben vannak jelen a határidős piacokon, hiszen ügyfeleiknek ők biztosítják az árfolyamot. Ezen túl a

keletkezett pozícióikat menedzselik, illetve mivel folyamatosan jelen vannak a piacon, ismerik annak tendenciáit, spekulatív pozíciókat is létesítenek. • központi bank: a határidős piacokon általában nem közvetlen résztvevők, azonban nem elhanyagolható az általuk közvetve gyakorolt hatás. A központi bankok az árfolyamokat és kamatokat folyamatosan nyomon követik, és a meghirdetett pénzügypolitika értelmében aktív vagy passzív intervenciós politikát folytatnak a megfelelő árfolyam és kamatszintek fenntartása érdekében. Így a határidős árak meghatározásához elengedhetetlen azonnali árakat és a kamatgörbét egyaránt befolyásol(hat)ja. • • alapkezelők: az egyik legjelentősebb súlyú résztvevő, a kezükben koncentrálódó hatalmas pénzmennyiségekből adódóan, ha valamilyen pozíciót nyitnak vagy likvidálnak gyakran felborítják a kereslet/kínálat egyensúlyát, és elmozdítják az árfolyamokat. Ezért

általában a többi piaci résztvevő próbálja figyelemmel kísérni, hogy mit csinálnak az alapkezelők, és ők is úgy tesznek, aminek azután halmozott hatása lesz a piacra. spekulánsok: bár nem teljesen önálló kategória, hiszen az eddig felsorolt szereplők bármelyike felléphet spekulánsként, azonban a piacon betöltött fontos szerepük miatt mégis önálló kategóriát érdemelnek. A spekulánsok piaci viselkedése teljesen eltér a fedezeti üzletkötőkétől Míg aki fedezeti üzletet köt kényszerhelyzetben van, az üzletet meg kell kötnie, tekintet nélkül a piaci árfolyamszintekre és tendenciákra, addig a spekuláns szabadon dönthet, hogy vesz/elad vagy éppen semmit nem csinál. Egyetlen cél lebeg a szeme előtt a profit termelése Azonban mivel a profit munkájának célja, ezért fizetik, aktívan fog a piacon kereskedni, megpróbálja megragadni az összes adandó alkalmat, és ezzel pótlólagos forgalmat, vagyis likviditást generál a

piacon, amiből az összes többi résztvevő profitál(hat). 4. Kockázatkezelési módszerek A határidős piac létrejöttével a piaci résztvevők számára a fedezési üzletek hatalmas tárháza nyílt meg akár egyszerű alapüzletek használatával, akár ezek kombinálásával is a felmerülő kockázat pontos fedezésére. Az alábbiakban, mivel a teljes skála bemutatása lehetetlen, bemutatunk néhányat a leggyakrabban előforduló üzlettípusok, illetve az általuk lefedezett kockázatok közül • import • export • swap • arbitrázs import Az amerikai importőr szerződést ír alá angol partnerével, melyben a fizetés esedékességét 3 hónapban határozzák meg. A szerződés GBP-ban kötődött, és a cég tart tőle, hogy a három hónap során a font megerősödhet a dollárral szemben, ezzel neki vesztesége termelődhet. Ezért elmegy a bankjához, és 3 hónapos határidős árat kér tőle. A bank az alábbi táblázatban látható piaci kamatok és

azonnali árfolyam segítségével meghatározza a 3 hónapos GBP/USD árfolyamot, ami 1,636165 lesz. A cég megköti az üzletet, ma megveszi három hónapos esedékességgel a szükséges fontot, és rögzíti az ezért fizetendő dollármennyiséget. Árfolyamkockázata ezzel megszűnt, nyugodtan termelhet, hiszen bármerre is mozduljanak a 3 hónap során az árfolyamok, a cég legrosszabb esetben is csak 1,636165 dollárt fizet fontonként. A fedezeti üzlet a lejárat napján érvényes azonnali piaci árfolyamot látva megalapozott volt, hiszen ha aznap vette volna meg a vállalat a szükséges fontot, 1,657 dollárt kellett volna fizetnie érte fontonként, ami éppen 0,020835 dollár megtakarítás, és bár lehet, hogy ez nagyon kis összegnek tűnik, azonban egy 1 millió fontos szerződés esetén ez a megtakarítás 20 835 USD, ami nem elhanyagolható. Természetesen a piaci árfolyamok alakulhattak volna másképpen is, és lehetőség lehetett volna az azonnali piacon

olcsóbb font vásárlásra is adott esetben. Mindenképpen fontos látnunk, hogy a döntő momentum a biztonságban keresendő. Mozoghatnak úgy a piaci árfolyamok, hogy a teljes vállalkozás profitja rámegy a devizaárfolyam változás miatti veszteség fedezésére, vagyis jobb lett volna ha a cég bele sem kezd a termelésbe. Ez a kockázat a fedezeti üzlet megkötésével eltűnik, a termelés folyamatosan tervezhetővé válik, a cégnek nem kell aggódnia, illetve olyan dologgal foglalkoznia folyamatosan, ami nem a fő profiljába tartozik. GBP/USD SPOT MA SWAP DIFF 3M OUTR IMPORT 1,63935 -0,003185 1,636165 DEPO GBP3M USD3M % 6,37 5,59 SPOT 3M DIFF 1,657 0,020835 export Ebben a példában német exportőrünk ad el árut Amerikába, és 1 hónapos halasztott fizetést fogad el partnerétől dollárban. A kockázat hasonlatos az előző példában látotthoz, a dollár esetleges márkával szembeni gyengülése érzékenyen érintené a vállalatot, hiszen ez esetben

kevesebb márkát kapna a befolyó dollárokért. A megoldás megint a fedezeti üzlet kötése, a táblázatban látható az 1 hónapos határidős árfolyam, 1,511268 DEM/1 USD, ahol a vállalat határidőre el tudja adni dollár bevételét. Az 1 hónap elteltével a várakozás megint reálisnak bizonyult, az aznapi azonnali árfolyam 1,4935, így a cég 0,017768 DEM többletet ért el a fedezeti üzlet segítségével. USD/DEM SPOT MA SWAP DIFF 1M OUTR SPOT 1M DIFF EXPORT 1,51155 -0,000282 1,511268 1,4935 0,017768 DEPO DEM1M USD1M % 3,035 5,34 Természetesen nem feltétlenül keletkezik minden esetben profit az üzleten, lehetséges, hogy fedezés nélkül jobban járt volna a vállalat, azonban a biztonság, vagyis az ár fixálásának lehetősége gyakran többet ér, mint az esetleges profit, hiszen az ugyanúgy lehet veszteség is. swap Ebben az ügyletben a részvétel oka és az ügylet struktúrája is eltér az eddig megfigyelttől. Az üzletkötés egy határidős

adás/vételből és vele egyidejű, azonos összegre szóló, de ellentétes irányú azonnali adás/vételből tevődik össze. Ezért ez az üzlet se nem határidős, se nem azonnali, hanem egy speciális üzlettípus. A végrehajtás célja sem árfolyam-kockázati fedezés, hanem sokkal inkább eszköz/forrás eltérések korrigálására szolgál. Az alábbi példán keresztül sokkal könnyebben látható az üzletág jelentősége. Hazai vállalatunk egy államközi program keretében ECU devizahitelt vett fel. Ezzel szemben a beruházás, amit végrehajt amerikai import gépeket használ, amit USD-ben kell kifizetnie. Egy korábbi export szerződés alapján 1 hónap múlva érkezik is neki nagyobb dollár ellenértéke, azonban az import kiegyenlítése azonnal esedékes. Ezért a swap ügylet keretében az első üzletben elad ECU-t és vesz dollárt, amiből az importot kifizeti, és azonnal leszerződik a határidős ECU vételre, amit az 1 hónap múlva befolyó dollár

érték fedezni fog. Így a cég azonnali dollár forráshoz jutott az ECU felhasználásával, és lejáratkor visszakapja az ECU-t, amit azután más célokra felhasználhat. ECU/USD SPOT MA SWAP DIFF 1M OUTR SWAP 1,2685 0,000119 1,268619 DEPO ECU1M USD1M % 4,15 5,34 A cég megtehette volna azt is, hogy egyszerűen eladja az ECU-t USD ellen, és kifizeti belőle importját, és 1 hónap múlva, amikor az USD befolyik az azonnali piacon azt visszakonvertálja ECU-re. Ebben az esetben azonban nyilvánvalóan vállalnia kell az ECU/USD piaci árfolyamváltozásából eredő kockázatot. A swap üzlet kötésével ezzel szemben nincs ilyen kockázata, és az összes felmerülő költség a két deviza kamatkülönbözete (mintha a fölösleges ECU-t 1 hónapra kihelyezte volna, és helyette dollár hitelt vett volna fel). A swap tehát jellegét tekintve inkább a hitel/betét üzletekre hasonlít, azonban mivel adás/vételi struktúrában kerül végrehajtásra nem terheli olyan

mértékben a mérleget és a limiteket sem. arbitrázs Az itt bemutatott példa egyre kevésbé megfigyelhető, hiszen az arbitrázs ügylet nem jelent mást, mint a piaci anomáliák kihasználását, vagyis kockázatmentes nyereségszerzést. Azonban a piac jellegéből adódóan amit valaki megnyer, azt egy másik szereplőnek el kell veszítenie. Veszteséget pedig senki nem szeret elszenvedni, így a piaci szereplők ügyelnek arra, hogy arbitrázs lehetőség ne legyen a piacon. Ezzel együtt senki nem tökéletes, hibák mindig előfordulnak, tehát mindig lesz lehetőség a szemfüles résztvevőknek az alábbihoz hasonló üzlet végrehajtására. A határidős piacon eladunk 1 éves lejáratra márkát 125 HUF/DEM árfolyamon. Ezzel párhuzamosan az azonnali piacon márkát veszünk 103,35 árfolyamon. A kapott márka értéket 1 évre befektetjük 3,25%-os kamaton, a kifizetet forintot pedig hitel felvételével finanszírozzuk 1 évig 23%-on. Az utóbbi három

tranzakcióval ismerős dolgot hajtottunk végre, szintetikus határidős márka vételt generálunk, ha a számértékeket behelyettesítjük a képletbe az így elért vételi árfolyam 123,7616. Vagyis márkánként 123,7616 forintot fizettünk azért, amit a határidős piacon 125 forintért el tudtunk adni. Az 1,238375 forint/márka profit gyakorlatilag már a zsebünkben van, realizálásához csak meg kell várnunk az 1 év elteltét. DEPO DEM1Y HUF1Y % 3,25 23 DEM/HUF SPOT KALK.SWAP KALK.OUTR OUTR PIAC DIFF 103,35 20,41163 123,7616 125 1,238375 Mi az Opció ? Az opció tőzsde által meghatározott alapjai az alábbiak: • az opció típusa (call vagy put) • a határidő, amelyre az adott ügylet érvényes • a lejárat ideje • küszöbár • más teljesítési és megbízási feltételek Az opciókat általában típus,osztály és rend szerint különböztetjük meg. A határidős opciókkal való kereskedésnek kéttípusa van: • vételi opció (call) és

az • eladási opció (put) A call opció jogot, de nem kötelezettséget biztosít a vevőnek arra, hogy az opció eladójától az opciónak megfelelő határidős kontraktust az előre rögzített küszöbáron (strike price) egy meghatározott dátumig bezárólag megvásárolja. A vevő egy kialkudott árat - prémium - fizet ezért a jogért A put opció jogot, de nem kötelezettséget biztosít a vevőnek arra, hogy az opció eladójának az opciónak megfelelő határidős kontraktust az előre rögzített küszöbáron egy meghatározott dátumig bezárólag eladja. A vevő egy kialkudott árat - prémium - fizet ezért a jogért Az opciók osztálya a lejárati határidőt (expiration) jelenti. Az azonos típusú (PUT vagy CALL) opciók azonos osztályba tartoznak, ha lejárati határidejük megegyező (például mindegyik lejárata december). A lejárattal a vevő minden opciós joga megszűnik, az eladó kötelezettségei nem különben. A lejárati idő az opció

maximális élettartamát határozza meg. A lejárati időt el kell határolni az érvényesítés (exercise) időpontjától. Az érvényesítés napja az a nap, amikor az opció vevője úgy dönt, hogy él vételi (CALL opció esetében) vagy eladási (PUT opció esetében) jogával. A lejárati határidő az az utolsó időpont amikor ezt még megteheti Az opciók csoportosításának harmadik kritériuma a rend , ami a közös küszöbárral rendelkező opciókat jelöli. A küszöbár az az előre rögzített árszint, amelyen a vevő érvényesítés esetén az adott határidős kontraktust megvásárolja (CALL opció) vagy eladja (PUT opció). Az opciós egyezmény érvényesítésekor - ha a vevő opciós jogot szerez az eladótól - a kötelezettségek teljesítése az alábbi három módon lehetséges: 1. A vevő hagyja az opciót lejárni anélkül, hogy gyakorolta volna ezen jogát Ebben az esetben sem kapja vissza az opcióért fizetett prémiumot, az összeg

maradéktalanul az eladónál marad. A lejárati idő elérkeztével ill. elmúltával az eladó kötelezettsége megszűnik 2. Az opció vásárlója él jogával és lehívja az opciót az opciós jog lejártakor vagy azt megelőzően Ebben az esetben az eladónak tartania kell magát az opció feltételeihez és el kell fogadnia a határidős pozíció ellentétes oldalát. Az eladó megtartja a kifizetett prémiumot, a vásárló nem jogosult rá Ezen felül mind az eladó, mind a vevő köteles megfelelni az általuk újonnan szerzett határidős pozíció letéti követelményeinek. (Az opció feltételei szerinti kötelezettség-vállalásuk feltehetően kedvezőbb, mint a jelenlegi piaci ár, így kompenzálódnak a letéti díjat illetően). 3. Végül az eladó vagy a vevő, esetleg mindkettő lezárhatja a tranzakciót az opciós piacon Ezt az eredeti megállapodás irányának megcserélésével hajtják végre - azonos feltételű opció eladásával (a vevő

esetében) vagy vételével (az eladó esetében). Ebben az esetben az eredeti megállapodással járó jogok és kötelezettségek - amelyek továbbra is érvényben maradnak - átszállnak az új birtokosra. A nyereség vagy veszteség az opció aktuális piaci árának függvénye összehasonlítva az opcióért korábban kapott vagy fizetett eredeti árral. Ez utóbbi lehetőséget különösen fontos megemlítenünk. Ez annyit jelent, hogy sem az eladónak, sem a vevőnek nem szükséges az opciót megtartani annak lejáratáig, amennyiben elfogadja vagy megfizeti az aktuális opció piaci árát, amely a megállapodás zárásához szükséges. CALL opciók CALL opciók vásárlása Egy CALL opció vásárlása határozottan áremelkedést váró "bullish" álláspontot tükröz. Az opció vevője abban bízik, hogy az árak olyan mértékben emelkednek, hogy az általa a vásárláskor kiválasztott küszöbár az opció lejáratakor vagy az érvényesítéskor az

akkori árszint alatt lesz, így profitot realizálhat. Tegyük fel, hogy a búza határidős jegyzése 20.000 Ft-os szinten áll és a kereskedő erőteljes áremelkedésre számít. Ennek megfelelően megvásárol egy kontraktus CALL opciót 20000 Ft küszöbárral, 1.000 Ft opciós prémiumért Lejáratkor a kereskedő várakozásai beigazolódnak, a határidős jegyzés 25.000 Ft Amennyiben a kereskedő érvényesíti opcióját, 5000 Ft bruttó profitot realizál, hiszen megvásárol egy kontraktus búzát 20.000 Ft-ért, ami most 25000 Ft-ot ér A bruttó profitjából természetesen le kell vonni a kifizetett prémium összegét, így nettó profitja 4.000 Ft Mi történik, ha az árak a feltételezett emelkedés helyett 15.000 Ft-ra esnek vissza? Ebben az esetben az opció vevője nem érvényesíti opcióját, hiszen miért venne 20.000 Ft-ért búzát, ha 15000 Ft-ért is vehet Ekkor ugyan elveszíti az 1.000 Ft kifizetett prémiumot, de még mindig 4000 Ft-tal kisebb a

vesztesége, mintha az opció vásárlása helyett 20.000 Ft-ért vett volna búzát A CALL opció vásárlója azonban csak abban az esetben realizálhat profitot, ha az áremelkedés mértéke meghaladja a kifizetett prémium nagyságát. A példánkban ez azt jelenti, hogy a vevő pozíciója 21000 Ftos ár felett kezd nyereségessé válni CALL opciók kiírása eladásra A CALL opció eladójának helyzete a vásárló helyzetének tükörképe, tehát az opció kiírója az árfolyamok csökkenésére számít. Az opció vásárlója a kifizetett prémium mértékében limitálja lehetséges veszteségét, míg profit lehetőségei végtelenek. Az opció eladója ugyanakkor végtelen kockázatot vállal, profitjának lehetséges maximuma a kapott prémium. A fenti példánál maradva a CALL opció eladója először is azonnal elkönyvelhet magának 1.000 Ft eredményt, a prémiumot. Ha a piac 25000 Ft-ra emelkedik, az eladó kénytelen egy kontraktus búzát 20.000 Ft-ért

eladni, noha az már 25000 Ft-ot ér Ez számára 5000 Ft bruttó veszteséget jelent és ez még a prémiumból származó 1.000 Ft nyereséggel is 4000 Ft nettó veszteséget tesz ki Ha azonban a piac 15.000 Ft-ra esik vissza, az opció értéktelenül lejár, az eladó összes nyeresége pedig a kapott 1000 Ft prémium. Fontos megfigyelni, hogy ha a piac 20000 Ft-on marad mozdulatlanul, a CALL opció eladója akkor is teljes egészében nyereségként könyvelheti el az 1.000 Ft prémiumot A CALL opciók eladója szempontjából lényeges, hogy amennyiben az ár 21.000 Ft alatt marad, az eladó mindenképpen realizál valamilyen mértékű eredményt. Amennyiben ugyanis az ár ezen a szinten van és a vevő érvényesíti opcióját, az eladó ugyan kénytelen 20.000 Ft-ért eladni az árut, de a kapott 1000 Ft prémium még éppen fedezi a veszteséget. Ez az opció eladójának nullszaldós pontja A nullszaldós pont jelentőségét az adja, hogy ebben az esetben sem a vevő sem

az eladó nem realizál profitot, de nincs vesztesége sem. PUT opciók Míg a CALL opció a vásárlásra, a PUT opció az eladásra jogosítja fel a vásárlóját. Ennek megfelelően a CALL opció "bullish" vásárlójával szemben a PUT vevője az árak csökkenésében reménykedik. Egy PUT opció vásárlása megtestesíthet erősen vagy enyhén "bearish", de neutrális véleményt is. PUT opciók vásárlása Tegyük fel, hogy az USA dollár jegyzése 200 Ft és a kereskedő a dollár jelentősebb gyengülésére számít. Ennek megfelelően egy 200 Ft-os küszöbárú PUT opciót vásárol 1 Ft prémiumért. Lejáratkor a kereskedő számításainak megfelelően a dollár jegyzése 197 Ft. Ha a vásárló az opció érvényesítése mellett dönt, 3 Ft bruttó profitot realizálhat, hiszen joga van a dollárt 200 Ft-ért eladni akkor, amikor az már csak 197 Ftot ér. A nettó profit ismét a bruttó eredmény és a prémium különbsége: 2 Ft Abban az

esetben, ha a dollár jegyzése 203 Ft-ra emelkedne, a vevő természetesen hagyja opcióját értéktelenül lejárni, hiszen nem adja el a dollárt 200 Ft-ért ha az 203 Ft-ot ér. Ebben az esetben vesztesége csupán 1 Ft - az opció prémiuma. PUT opciók eladása Nézzük meg a fenti példa ármozgásait a PUT opció eladója szempontjából, aki az árfolyamok emelkedésére számít. Az eladó a PUT opció értékesítésekor azonnal eredményt könyvelhet el, számláján jóváírják az 1 Ft prémiumot. Amennyiben a dollár jegyzése a lejáratra 197 Ft-ra csökken, a PUT opció eladója kénytelen 200 Ft-ot fizetni azért a dollárért, ami akkor csak 197 Ft-ot ér. Ebben az esetben bruttó vesztesége 3 Ft, amit azonban csökkent az 1 Ft opciós prémium, így nettó vesztesége 2 Ft lesz. Az árak 203 Ft-ra emelkedése esetén a vevő nem érvényesíti az opcióját, az eladó így levonás nélkül teheti zsebre az opció eladásakor kapott 1 Ft prémiumot. Mint

látható, a dollárnak jelentősen kell gyengülnie ahhoz, hogy a vásárló eredményt tudjon realizálni. Amennyiben a jegyzés 199 Ft alá esik, a vevő nyerni kezd; ha 199 Ft felett marad, az eladó realizál profitot. A nullszaldós pont, ahol sem a vevő sem az eladó nem nyer de nem is veszít egyenlő a küszöbár és a vevő által az eladónak kifizetett prémium különbségével. Tételezzük fel, hogy egy hazai olajforgalmazó 3 hónap múlva nagyobb mennyiségű olajvásárlást kötött le a külföldi piacokon. 3 hónapra a piac az USD/Ft PUT opciót 190 Ft/USD-s küszöbárra 5 Ft-ért forgalmazza. Az olajforgalmazó 3 hónap múlva USD-t kell hogy vásároljon, hiszen azzal tudja a számlát kiegyenlíteni. Elad egy 3 hónapos 190 Ft/USD küszöbáru PUT opciót 5 Ft-ért Amennyiben a lejárat előtti hónapokban a piaci árfolyam 187 Ft, az opciós jog vásárlója gyakorolja az opcióját, és 190 Ft-ért eladja az USD-t az olajvállalatnak. Ezzel ugyanakkor az

USD ténylegesen csak 185 Ft-ba kerül, hiszen korábban már kapott 5 Ft prémiumot. Ha az árfolyam 197 Ft-ra megy fel, az opció értelemszerűen gyakorlás nélkül lejár. Az olajvállalat kénytelen a napi piacon 197 Ft-ért megvásárolni az USD-t, de számára ténylegesen csak 192 Ft-ba kerül a már korábban kapott 5 Ft-os prémium miatt. Az opciós prém ium Az opciós prémium nem más, mint az opció ára, melyet az opció vásárlója fizet a kiíróak. A prémium kifizetésével az opció vásárlójának megszűnnek a kötelezettségei, nem kell további fizetést eszközölnie. A prémium összegét jóváírják az eladó számláján, függetlenül attól, hogy később érvényesítik-e az opciós jogot vagy sem. Az opciós prémium teljes összege két alkotóelemből tevődik össze: Prémium = Belső érték + Időérték Belső érték : - az az összeg, amellyel az opció küszöbára kevesebb (call opció), mint az alapul szolgáló határidős

kontraktus folyó piaci árfolyama, illetve amennyivel meghaladja azt (put opció). Egy call opciónak akkor van belső értéke, ha az opció küszöbára a határidős ár alatt van (pl. ha az októberi búza call opció küszöbára 25.000 Ft/t és a jegyzés ugyanerre a határidőre 26000 Ft/t, akkor az opció belső értéke 1.000 Ft/t) Ezzel szemben a put opciónak akkor van belső értéke, ha az opció küszöbára a határidős ár felett van (pl. ha a novemberi kukorica put opció küszöbára 24000 Ft/t és a jegyzés ugyanerre a határidőre 23.700 Ft/t, akkor a put opció belső értéke 300 Ft/t) Ha az opciónak nincs belső értéke, nem érdemes lehívni. I dőérték: - az az összeg, amellyel az opciós díj meghaladja az opció belső értékét. Ha az opciónak nincs belső értéke, az érte fizetett díj kizárólag időértéknek minősül. Míg a belső értéket könnyen kiszámíthatjuk, addig az időérték nagyban függ az opció lejáratától. Egy opció

időértéke annál nagyobb minél később jár le, hiszen hosszabb idő alatt nagyobb az esély arra, hogy az árak változzanak és így a prémium is emelkedjen. Egy opció időértéke a lejárat közeledtével folyamatosan - a lejárat előtti egy-két héten pedig rohamosan - csökken. A következő, az opció prémiumát befolyásoló tényezőket kell figyelembe venni a belső érték és az időérték kapcsán: • az adott határidős kontraktus volatilitása • a lejáratig hátralévő idő • a küszöbár és a piaci ár viszonya • a kamatlábak változása Az adott határidős kontraktus volatilitása: Az opció árának meghatározása szempontjából kulcsfontosságú a volatilitás mérése. A volatilitás ugyanis azt mutatja meg, hogy mi a valószínűsége annak, hogy az adott tőzsdecikk határidős ára valamelyik irányba változzon és mi a változás valószínűsíthető nagysága. Minél nagyobb az adott kontraktus volatilitása, annál magasabb az

opciós prémium, és fordítva. Ennek oka, hogy a nagymértékű volatilitás növeli az adott kontraktus erőteljes árváltozásának esélyét az opciós szerződés időtartama alatt, vagyis nagyobb esély van arra, hogy az opció értéken belülivé váljon, azaz növekedjen a belső értéke. Ezért a lehetőségért az opció vevője hajlandó többet fizetni. Mivel az opció eladójának ez ugyanakkor kockázatot jelent - hiszen ha az opció belső értéke növekszik, nő annak a valószínűsége, hogy az opciót lehívják ezért az árba beépít egy kockázat felárat. A lejáratig hátralévő időtartam: Minél több idő áll még rendelkezésre a lejáratig, annál nagyobb az elkövetkező időszak nagymérvű árváltozásának esélye. Vagyis minél bizonytalanabb az eredmény, annál magasabb a felajánlott, illetve kért prémium összege. Ugyanis minél hosszabb az opció élete, annál nagyobb a lehetőség arra, hogy az opció értéken belülivé váljon.

Ezért a spekulánsok többet fizetnek a hosszabb életű opcióért A küszöbár és a határidős árfolyam viszonya: Az opciókat az alábbi három kategóriába sorolhatjuk be a küszöbár és a határidős ár viszonyától függően: • értéken belüli (in-the-money) • értéken vett (at-the-money) • értéken kívüli (out-of-the-money) Ha egy opciónak van belső értéke, akkor azt érték en belüli opciónak hívjuk. Egy call opciót akkor hívunk értéken belülinek, ha az opció küszöbára az adott határidőben jegyzett tőzsdecikk ára alatt van. Egy put opciót akkor hívunk értéken belülinek, ha az opció küszöbára meghaladja az adott határidőben jegyzett tőzsdecikk árát. A lejárat utolsó pillanatában vizsgáljunk meg egy 25.000 Ft/t küszöbárú októberi búza call opciót Ha az októberi búza ára a határidős piacon 26.000 Ft/t, akkor a call opciónak 1000 Ft/t belső értéke van lejáratkor (határidős ár - az opció

küszöbára). Ha az opció vevője ennél alacsonyabb áron vette a call opciót, akkor él jogával és lehívja azt. Az opció lehívása azt jelenti, hogy a call opció átalakul határidős vételi pozícióvá és így a pozíciót értékesítve az opció vevője profitot könyvelhet el magának. Amennyiben egy opció küszöbára megegyezik az adott határidőben jegyzett tőzsdecikk árával, akkor értéken vett opcióról beszélünk. Mivel az értéken vett opciónak nincs belső értéke az opció tulajdonosa hagyja azt lejárni. Az előző példából kiindulva amennyiben az októberi búza ára a határidős piacon 25.000 Ft/t, akkor nincs belső értéke az opciónak, tehát nem érdemes az opciót lehívni. Amennyiben az opció vevője lehívná az opciót a határidős piaci árral egyező vételi pozícióval rendelkezne, melynek értékesítésével nem tudna profitot realizálni. Egy call opciót akkor hívunk érték en kívülinek , ha a call opció küszöbára

meghaladja az adott határidőben jegyzett tőzsdecikk árát. Egy put opciót akkor hívunk értéken kívülinek, ha a put opció küszöbára az adott határidőben jegyzett tőzsdecikk ára alatt van. Azt az opciót, amely árfolyam alatti az opció tulajdonosa hagyja lejárni. Egy 25.000 Ft/t küszöbárú októberi búza call opció esetében ha az októberi búza ára a határidős piacon 24.000 Ft/t, akkor nincs belső értéke az opciónak Ha az opció vevője lehívná az opciót, akkor a határidős piaci ár feletti árfolyamon lenne vételi pozíciója és így annak érvényesítésével veszteséget könyvelhetne el magának. A fenti három esetet az alábbiak szerint foglalhatjuk össze: Határidős ár Küszöbár Call opció Put opció 26.000 Ft/t 25.000 Ft/t értéken belüli értéken kívüli 25.000 Ft/t 25.000 Ft/t értéken vett értéken vett 24.000 Ft/t 25.000 Ft/t értéken kívüli értéken kívüli Ha minden feltétel megegyezik, az

értéken belüli opció mindig többet fog érni, mint az értéken kívüli opció. Egy értéken vett opció esetében az időérték nagyobb és sokkal gyorsabban csökken, mint az értéken belül vagy értéken kívül vásárolt opció esetében. Ennek magyarázata, hogy az értéken vett opciókat a vevők - a határidős piac árváltozásainak függvényében - nagyobb valószínűséggel hívják le, mivel az értéken vett opció a legérzékenyebb a határidős árak változására. A kamatlábak változása: Az időértéket a kamatok is befolyásolják. Az opcióvásárlás befektetés is egyben, tehát az opciónak versenyeznie kell a különböző piacokon elérhető hozamokkal is. Ez annyit jelent, hogy amikor a kamatok növekednek a call opciók árának felfelé, a put opcióknak lefelé kell elmozdulniuk és fordítva, ha a kamatok csökkennek a call opciók árának csökkenni, míg a put opciók árának emelkedni kell