Agrártudomány | Állattartás » Márcsik Sándor Tamás - Kecsketakarmányozás

Alapadatok

Év, oldalszám:2001, 4 oldal

Nyelv:magyar

Letöltések száma:246

Feltöltve:2006. július 07.

Méret:108 KB

Intézmény:
-

Megjegyzés:

Csatolmány:-

Letöltés PDF-ben:Kérlek jelentkezz be!



Értékelések

Nincs még értékelés. Legyél Te az első!

Tartalmi kivonat

KECSKETAKARMÁNYOZÁS A kecsketartás jelentősége a világon és Magyarországon is megnőtt. A kevskeágazat dinamikusan fejlődik. Tartásról, takarmányozásról szóló ismeretek nem olyan jók, mint más állatfajok esetében. A világ kecskeállományának 90%-a az ázsiai országokban ill. Afrikában található. Ezekben az országokban a kecskehús és tej népélelmezési cikk, szinte egyetlen állati eredetű fehérjeforrás. Hagyományos kecsketartó nemzetek a Balkán országok, Görögország, Svájc, Ausztria, Hollandia. Ez utóbbi országokban a tej és a hús inkább különlegességnek számít. Magyarországon ma kb. 30 ezer kecske van, de számuk a II világháború után elérte a 200 ezret. (Szegény ember tehene) Termékeinek piaca stinte korlátlan. Tejtermelésben az gazdasági állatokhoz viszonyítva az élen áll. Főbb értékmérő tulajdonságai: A kecske 5-6 hónapos korban tejel a legjobban, de 7-9 éves korig jónak momdható. A tejmennyiség ellés

után 2 hónapig nő, majd csökken A tejelési időszak (laktáció) átlagosan 10 hónap, de vannak fajták, melyek egész éven át tejet adnak. Takarmányozást illetően a legigénytelenebb állatfaj, de megfelelő szaporulathoz és jó tejtermeléshez gondos takarmányozás kell. Az alaptakarmány a létfenntartó szükségleten túl napi 2 l tej termeléséhez elegendő. Nagyobb mennyiségű tej előállításához azonban koncentrált takarmány kell. Táplálkozási szokásait gyors mozgása határozza meg. Szeret hátsó lábaira állva fakoronákat is legelni. Ajka mozgékony, ágak, tövisek közül is kiveszi a táplálékot. Tápláléka változatos, válogat a növények és növényi részek között Tápcsatornájának hossza 43 m, bendője 10 %-al nagyobb, mint a juhé. Jobban hasznosítja a táplálékot, ha kevesebb N-t és sok rostot tartalmaz. Így nő a retenciós idő ( tápanyagrészecskék tartózkodása a bélcsatornában), több lesz a cellulózbontó

baktérium, hatékonyabb lesz a karbamid reciklizációja a nyálból a bendőbe. A kecsketej: Kedvező táplálkozás-életteni hatású, értékes beltartalma miatt gyerekeknek, időseknek ajánlott. Sok helyen kecsketejjel pótolják az anyatejet Optimális a fehérjeösszetétel, könnyen emészthető. Csíraszáma kevés Akik a tehéntejre allergiásak, azok a kecsketejet nyugodtan fogyaszthatják. A zsírtartalom nem fajták, hanem egyedek szerint változik. Minél több tejet ad az állat, a zsírtartalom annál kisebb. A kecsketej jellegzetes szagú, amely takarmányozási és tartási okokra is visszavezethető. Elhanyagoltság, bak közelsége megérezhető a tejen A kecskehús: A húst a legolcsóbban előállító állatfaj. Húsa nagy biológiai értékű, könnyen emészthető, jól eltartható. Fehérjetartalma magas, zsír- és kalóriatartalma alacsony, így a korszerű táplálkozás része lehet. A bőr alatti kötőszövetben és az izomrostokban alig van zsír.

Jó eltarthatóságát az alacsony víztartalom biztosítja. (Nem esik össze sütéskor) A bakok ivartalanítás után 5-6 hónapra vághatók, húsuk erősen büdös. Anyák takarmányozása: Az ivarzás az őszi hónapokra esik, mely élénkebb a juhokénál. Idősebb anyakecskéknél az étvágy gyengül, a tejtermelés csökken. Pároztatás előtt 3-4 héttel az abrakadagban meg kell emelni a zab mennyiségét. A vemhesség 150 nap. A vamhes anya tejtermelése az ellés előtt két hónappal megszűnik, jól tejelőket el kell apasztani. Ilyenkor nagyon fontos a mozgás Fontos a takarmány minősége: a penészes széna, a rothadt gumós takarmány, a dohos abrak káros, a fagyos víz vetélést okozhat. Ha az anya magától nem apaszt el, ellés előtt 6-8 héttel szárazra kell állítani. Fontos ez a zavartalan magzatépítéshez és az ilyenkor elraktározott tartalék táplálék a tejelési időszakban újra felhasználható. Elapasztáskor az állatot ritkábban fejjük

jó tejelőkkel csak napi 1-2 kg szalmát és vizet etetünk. A magzat testtömegének ¾-e a vemhesség utplsó 6 hetében épül fel, a szárazon álló anyákat jól kell takarmányozni, 2 heti szárazon állás utás megkezdhető a kitőgyelő etetés. (legelő, jó minőségű széna, 0,3 kg abrak) Ellés előtt az abrak korpával etethető. A terimés takarmányok helyett inkább lédús, könnyen emészthető takarmányokat kell adni. Bakok takarmányozása: A mozgás, a szabad levegő itt fontosabb, mint anyáknál. Termékenyítési szezonon kívül a bakoknak takarmány csak életfenntartásra kell. Tavasztól őszig elég a legelő, télen 7-10 kg zöldtakarmány vagy 1 kg széna, 2 kg szalma, 0,2-0,3 kg abrak. Fedeztetési időszak előtt 2-3 héttel az abrakot napi 0,8-1 kg-ra emeljük, az abrak főleg zabból álljon. Jó hatású a sárgarépa és napi 1-2 nyers tojás Ivóvíz és nyalósó mindig legyen előttük. Növendéktakarmányozás: Az újszülöttek

testtömege számuktól függően 1,5-4 kg. Az anyák 60 %-a ikreket ellik. A szaporaság a kecskék 4 éves koráig nő Szülezés után az újszülötteknek mielőbb föcstejhez kell jutni, amely fontos a vitaminok, ásványi anyagok, ellenanyagok miatt. Hashajtó hatása elősegíti a bélszurok eltávozását. A föcstejben lévő ellenanyagok 30 órán belül elbomlanak és cak az első napokban szívódnak fel. Az újszülötek az első napokban 30-40szer szopnak naponta Ez úgy érhető el, ha állandóan anyjuk mellett vannak A második élethét végéig a kiskecske egyetlen tápláléka a tej, ugyanis az ebben lévő tápanyagokat tudja csak hasznosítani. A gidák 4-5 hónapos korba ivarérettek, ezért 3 hónapos korba elkülönítve kell tartani őket. Ivari tevékenységet befolyásolja a hőmérséklet, a fény és a tápláltsági állapot. A tenyésznövendékeket nem hízlalni, hanem nevelni kell. Fő táplálék ebben az időszakban a zöldtakarmány, legjobb a

legelő. A növendékek takarmányadagját úgy állapítjuk meg, hogy az az életfenntartószükségleten felül napi 120 g-os testtömeg gyarapodást tegyen lehetővé. A téli hónapokban lédús takarmány, némi abrak és széna adható. Az elhízás káros, a zsírpárnák a szaporítási szervek ellenségei. Jó, ha a növendékek bordái kitapinthatók. A takarmányfogyasztást a 3. hónaptól kell korlátozni, napi 0,2 kg abrak, 0,5 kg széna és 0,3 kg zöld. A 7 hónaptól a szénát 0,7 kg-ra, a zöldet 0,6 kg-ra emelhetjük. A takarmányozás akkor megfelelő, ha az első 3 hónapban 150-180g, 3-7 hónapban 60-65 g a napi testtömeg gyarapodás. A növendékek számára elengedhetetlen a napi rendszeres mozgás, a legelő. Hagyományos tartásnál a természetes felnevelés gyakori, amikor a gidák 2-3 hónapos korukig az anyjukkal vannak. Az árutermelésben és intenzív tejtermelésnél mesterséges felnevelést alkalmaznak, amikor a gidákat 5-6 napos korukban

elválasztják anyjuktól és tejpótló tápszerrel vagy tehéntejjel nevelik. Természetes felnevelés: Egyszerű, olcsó, kevés munkával jár. Az utódok tejfogyasztása korlárlan Hátránya, hogy 2-3 hónapig nem értékesíthetünk tejet. Az anya tőgye hamarabb tönkremegy. Nő a fertőzésveszély a hosszú szoptatás alatt A tőgyben maradt tej gyulladást okozhat. Kettőnél több gida esetén a tőgy részaránytalanná válik, ez a későbbi termelésre káros. 2 hónapos kor után a tej már nem fedezi a gida tápanyagszükségletét, lasúbb lesz a fejlődés. Ha a kicsik szoptatása mellett tejhez szeretnénk jutni, akkor a gidákat dajkásítani kell, ezt 1-2 hetes korban végezzük. A növendékeket anyjuktól fokozatosan választjuk el. Éjszakára elvesszük őket anyjuktól és egyre ritkábban engedjük össze őket. Teljes elválasztás 7-8 hetes korban, amikor a növendékek 10-11 kg-osak. Fontos, hogy ekkor már szilárd takarmányt fogyasszanak.

Mesterséges felnevelés: Tejet értékesíthetünk, kíméljük az anyát és tőgyét. A gidák napin 150-200 g-os testtömeg-gyarapodást érhetnek el. Hátránya, hogy drága, munkaigényes. Szigorú technológiai és higiéniai szabályokat kell betartani. A gidák 5-6 napos korukig szopnak, ezután elválasztva 15-20 fős csoportokban helyezzük el őket. 6 napos kortól 35-40 C-fokos tápszert kapnak Jól megfelel a borjútápszer is. Az itatások száma kéthetes korig naponta 3-szor, majd napi 2-szer szopnak. Célszerű a tejpótlóba 1-2 nyers tojást is belekeverni. Vályúból nam célszerű itatni, mert a játékos kiskecskék beleugrálnak és télen megfázhatnak, valamint a kecske mohón iszik és hasmenés, felfúvódás alakulhat ki. Nyalósó mindig kell, az 5.héttől ivóvízről is gondoskodni kell Tejelő kecske takarmányozása: Ellés után langyos ivóst adunk (korpa, árpadara, zabdara), de mielőbb hozzá kell szoktatni őket a terimés takarmányokhoz.

Abrakot a tejelés szerint adunk Legjobb, ha szálastakarmányt korlátlanul fogyaszt a tejelés alatt. Legeltetés: Megfelelő szaporulat és tejmennyiség érdekében a legelő mellett jó minőségű abraktakarmány is kell. A kecske a bokros legelőket kedveli, évente kb 200 napot legeltethetünk. Legeltetés szabályai: - kora tavaszi kihajtás káros, mert letapossák a zsenge füvet; - téli takarmányozás után a legelőre fokozatosan kell az állatokat szoktatni; - célszerű szakaszos legeltetést alkalmazni (10-14 nap), ez a paraziták elleni védekezésben is fontos; - ivarérett gidákat és gödölyéket ne lehgeltessünk együtt; - mindig legyen az állatok előtt ivóvíz és nyalósó; - a legelőre a harmat felszáradása után hajtsuk ki az állatokat a parazitaveszély miatt (málymétely); A kecske a legelő után a természetes takarmányokat kedveli a legjobban. Pl: lucerna, herefélék, baltacim, csalamádék, silók stb. Nedves takarmány felfúvódást okoz,

célszerű fonnyasztan etetni