Szociológia | Családszociológia » Lóránth Ida - Az anyákat megviseli az egyedüllét

TESTI–LELKI EGÉSZSÉG Az anyákat megviseli az egyedüllét A válások számának növekedése világjelenség. Vannak szakmák (pl. az egészségügy is ilyen), amelyekben az átlagosnál is több házasság megy tönkre, éppen a hivatás által megkövetelt több időráfordítás és az átlagnál sokkal intenzívebb energiaigény miatt. A meghiúsult párkapcsolatok jelentős részében egy, esetleg több gyermek is él, akik a válás után egyik vagy másik szülőnél maradnak. A hivatásbeli fokozott elvárások mellett a gyermekét egyedül nevelő szülőre így olykor szinte elviselhetetlen terhek hárulnak, amelyek testi és lelki tünetek formájában meg is mutatkoznak. Az egyedülálló szülők döntő többsége mind anyagilag, mind fizikai és lelki szempontból hátrányos helyzetben van a gyermeküket párban nevelőkkel szemben – állapítja meg Csoboth Csilla és Susánszky Éva (SE Magatartástudományi Intézet) tanulmánya (Gyermeküket egyedül nevelő

szülők testi és lelki egészségi állapota). Az egyszülős család felnőtt tagja többszörös szerepvállalásra kényszerül, ami számára krónikus stresszhelyzetet teremt. A folyamatos pszichés feszültség pedig előbb-utóbb testi tüneteket is produkál. Mind a nemzetközi tanulmányok, mind a magyar kutatási eredmények azt mutatták, hogy az egyedülálló anyákat sokkal erősebben sújtják ezek a negatív hatások: a gyermeküket egyedül nevelő apák között ritkább az anyagi elszegényedés, kevésbé stresszesek, és ennek következtében az egészségi állapotuk sem roszszabb, mint a párkapcsolatban élő férfiaké. A kutatók szerint az egyedülálló szülők helyzetét nagymértékben rontják azok a közfelfogásban mélyen gyökerező sztereotípiák, amelyek meghatározzák a családfővel szemben támasztott elvárásokat. Mégpedig tekintet nélkül arra, hogy a családfő egymagában, vagy a társával közösen teljesíti ezeket az

elvárásokat. Ezek az elvárások nem tesznek különbségek a családok között aszerint, hogy azok terheit egy vagy két felnőtt viseli-e. Az egyszülős családok felnőtt tagjától pontosan olyan funkciók teljesítését várják el, mint a párban élőktől. Vagyis alapvető elvárás, hogy családjuk számára olyan mértékű anyagi biztonságot teremtsenek, továbbá gyermekeikre ugyanannyi figyelmet, törődést szenteljenek, mint a kétszülős családokban. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy az élet minden területén két ember helyett kellene, hogy helytálljanak. Ez az elvárás pedig arra kényszeríti őket, hogy az általuk megszokott és begyakorolt szerepek mellett újakat, olykor a saját személyiségüktől merőben különböző szerepköröket kell elsajátítaniuk. Amennyiben ez nem, vagy csak nagy nehézségek árán sikerülne, önértékelési problémák léphetnek fel. A terheket egyedül vállaló szülő úgy érezheti, hogy képtelen

teljesíteni a társadalom által tőle elvárt feladatokat, vagyis ő – olykor görcsös igyekezete ellenére – más szülőknél gyengébben teljesít. E negatív érzéseket az is generálhatja, hogy a magyar társadalom még ma is a kétszülős családot tekinti mintának, és az összes pozitív megnyilvánulás ahhoz társul. Az egyszülős családokat még ma is sokan a pejoratív kicsengésű „csonka család” kifejezéssel illetik, ami eleve azt sugallja, hogy a család életében valamilyen tragikus esemény (megcsonkulás) történt az egyik felnőtt családtag távozása által. A „csonka családban” megmaradt szülő folyamatosan azon igyekszik, hogy ezen az állapoton javítson, és valamilyen módon visszakerüljön a társadalmilag pozitívan minősített családok körébe. százalék, Portugáliában és Görögországban három százalék. Az USA-ban az egyedül élő anyák átlagéletkora folyamatosan emelkedik. Tíz év alatt harmadával több lett a

negyven éven felüli. Szegénységben az egyedülálló szülőknek közel az egynegyede kénytelen élni. Általában a harminc éven aluli fiatalok, az afroamerikaiak és a leányanyák kénytelenek szerényebb anyagi körülmények között nevelni gyermeküket. Az uniós statisztikák szerint a szegénység leginkább az egyszülős háztartásokat (35 százalékukat) fenyegeti. Azok közül is legtöbbször azokat, amelyeket az anya vezeti. Különösen nagy a nélkülözés kockázata az olyan egyszülős családoknak, amelyeket 18 éven aluli anya irányítja. Náluk jelentős szerepet játszik az a tény, hogy a házasságban élő kortársaikhoz képest ők sokkal kisebb arányban szerepelnek a munkaerőpiacon. A gyermeküket egyedül nevelő asszonyok közül mindössze minden második dolgozik, a házastárssal együtt élőknek viszont a 68 százaléka rendelkezik állandó munkahellyel. A jelenség oka, hogy a 18 évesen vagy még fiatalabban gyermeket vállaló,

egyedülálló nőknek hiányzik a megfelelő szakképzettsége, így munkájukra nincs kereslet. Az egyszülős családok fejének munkavállalását (és ezzel anyagi biztonságát is) Európa-szerte nagymértékben MÁSHOL TERMÉSZETES A Z E GY S Z Ü LŐ S M O D E L L Ellentétben Magyarországgal, az Amerikai Egyesült Államokban az egyszülős családmodell társadalmilag már régóta elfogadott és természetes állapotnak tekintendő. Egy ottani felmérés szerint 2004-ben 21 millió egyedülálló szülő nevelt eltartásra szoruló gyermeket. Közülük 83 százalék volt a nők aránya Európában az egyszülős családok aránya (a régi tizenötök országaiban) átlagosan 9 százalék volt. A legtöbb egyszülős család Svédországban (22 százalék) és az Egyesült Királyságban (17 százalék) él, a legkevesebb a mediterrán régióban. Olaszországban az arányuk például négy MAGYAR O R V O S 2009/4. 13 TESTI–LELKI EGÉSZSÉG hátráltatja gyermekük

és saját egészségi állapotuk is. Átlagosan az ilyen helyzetben lévő munkavállalók közül minden tizedikre az jellemző, hogy ő vagy a gyermeke sokkal gyakrabban betegeskedik, mint a kétszülős családban élők általában. Emiatt pedig tovább gyengül anyagi biztonságuk. Egy skót statisztika szerint az egyszülős családoknak a 41 százaléka egyáltalán nem rendelkezik megtakarított pénzzel, vagyis egyik napról a másikra él, szemben a teljes családokkal, amelyeknek a 79 százalékának van félretett pénze. Az európai adatok azt mutatják, hogy egy adott társadalom egészének gazdasági állapota bár alapvetően meghatározza az egyszülős családok anyagi, és az által egészségi állapotát is, a döntő különbség mégis a családok állami támogatásának formájában rejlik. Skandináviában például szignifikáns különbség mutatkozik a különböző országok között: míg Norvégiában a családjukat egyedül nevelő nők egészségi

állapota sokkal jobb, mint az átlagos populációé, addig Finnországban és Svédországban rosszabb, noha mindhárom állam gazdasági helyzete hasonló. Különbség mutatkozik viszont, mégpedig Norvégia javára, az egyedülállók állami támogatási rendszerében, annak formájában és minőségében. VA N N A K , A K I K T I T KO L JÁ K A VÁ L Á S T A kutatók szerint az utóbbi egy-két évtizedben Magyarországon is egyre gyakrabban tapasztalható az a világjelenség, amelyben az egyszülős családok köre kibővül, vagyis a válás vagy megözvegyülés mel- 14 MAGYAR O R V O S 2009/3. lett megjelenik a gyermekét eleve egyedül vállaló önálló nő is. A Központi Statisztikai Hivatal adatai szerint huszonöt év alatt Magyarországon négy százalékkal gyarapodott az egyszülős családok száma. 1970-ben a családok 11 százalékában nevelte egy szülő a gyerekeket, 2005-ben pedig 15 százalék. Mivel a hazai bírósági gyakorlat a válóperes esetek

többségében még ma is az anyának ítéli a gyermekeket, az egyszülős családok felnőtt tagja napjainkban is többségében az anya. A statisztika szerint az eltartott gyermekeket nevelő szülők között az apák aránya 15 százalékos. Ez a szám azonban csak megközelítően jellemezheti a valóságot, mert a tapasztalatok szerint a családjukkal magukra maradt nők egy része még mindig házasnak vallja magát még akkor is, ha ténylegesen pusztán rájuk hárul a családfenntartás, a gyermeknevelés feladata. 1990 óta a férfiak által fenntartott családok száma hat százalékkal csökkent. Az egyedülálló anyák 65 százaléka egy gyermeket nevel, 28 százaléka kettőt, 7 százaléka pedig hármat vagy annál is többet. Az anyák 12 százaléka hajadonnak vallotta magát, az apák öt százaléka pedig nőtlennek. A gyermeküket egyedül nevelő apák között több az özvegy (27 százalék), mint az anyák körében (17 százalék). Az özvegyekkel

ellentétben az elváltaknál magasan felülprezentáltak a nők: a gyermeküket vagy gyermekeiket egyedül nevelő anyák aránya 48 százalékos, az apáknak alig több mint 30 százaléka egyszemélyes családfő. Iskolai végzettség szerint az egyedül nevelő apáknak a 18, anyáknak a 15 százaléka rendelkezik diplomával, 50-50 százaléka mindkét nemnek középiskolai végzettségű, és 35-35 százalék a nyolc osztályt vagy kevesebbet végzettek aránya. A felmérés adatai szerint az egyszülős családokra általában jellemző, hogy kedvezőtlenebb lakáskörülmények között élnek, mint a teljes családok tagjai. Különösen jellemző ez az anya által vezetett családokra. Náluk valamivel kedvezőbb körülményeket teremtenek (legalábbis a szobaszám tekintetében) az egyedülálló apák. A párban élő szülők családjainak 86 százaléka él komfortos vagy összkomfortos lakásban, a gyermeküket egyedül nevelő apáknak a 77 százaléka, az anyáknak

pedig a 79 százaléka. Az apák 88 százaléka él a saját tulajdonában, az anyáknak pedig a 85 százaléka. A gyermekes pároknál ez az arány 92 százalék. A GY E R E K E T Á LTA L Á B A N A Z A N YA N E V E L I A hazai kutatók többségében olyan háztartásokat vizsgáltak, amelyekben az anya neveli egyedül a gyermekét vagy gyermekeit. Az kézenfekvő, hogy leginkább a nők egészségi állapotáról tudtak következtetéseket levonni, így többségében az egyedülálló és a párjukkal élő anyák fizikai és lelki állapotának minőségét tudták összehasonlítani. Ezek alapján egyértelmű megállapításuk, hogy az egyedül élő nőknél gyakoribbak a krónikus, szomatikus betegségek és a mentális problémák, TESTI–LELKI EGÉSZSÉG mint a házasságban élő társaiknál. A vizsgálatok eredményeiből az is világosan látszik, hogy az egyedülálló anyáknál sokkal magasabb a kockázata a társadalom perifériájára való kicsúszásnak,

mint a családban élőknek, vagy az egyedülálló apáknál. Ez az anyagi bizonytalanság, a lecsúszás magas kockázata folyamatos és erős stresszhelyzetet idéz elő náluk, ami különböző pszichés tüneteket produkál. Mentális állapotuk azoknál az anyákénál is sokkal rosszabb, mint akik bizonyíthatóan rossz, zűrös párkapcsolatban élnek. Ebből arra lehet következtetni, hogy a bizonytalan anyagi helyzet az, amely leginkább veszélyezteti a gyermeküket egyedül nevelő anyák testi, lelki egészségét. Életükben súlyos gondot jelent a munkanélküliségtől való rettegés, az állandó időhiány, a folyamatos teljesítménykényszer. Mind a nemzetközi, mind a magyar vizsgálatok rámutatnak arra, hogy a helyzetükből adódóan eleve gyengébb egészségi állapotban lévő egyedülálló anyák kevesebbet járnak orvoshoz, mint a normál populáció tagjai. Ennek következménye, hogy a párkapcsolatban élőknél 70 százalékkal nagyobb a kockázatuk

a korai elhalálozásra. Náluk sokkal gyakoribbak az allergiás tünetek, a különféle vese- vagy májbetegségek, mégpedig annak következményeként, hogy rendszertelenül és gyakran helytelenül táplálkoznak, illetve lelki problémáik enyhítésére az átlagos populációnál gyakrabban néznek a pohár fenekére, vagy többet dohányoznak (esetleg drogoznak). Többen szednek rendszeresen különféle nyugtatókat, altatókat, fájdalomcsillapítókat is, és náluk magasabb az öngyilkosságok száma is. S Z O R O N G Ó, DEPRESSZIÓS NŐK A testi betegségek mellett a pszichés zavarok is gyakoribbak az egyedül élő szülők körében. Halmozottan fordul elő például az anyáknál a major depresszió, a szorongásos zavarok és a szerfüggőség. Az egyedülálló anyák kétszer gyakrabban dohányoznak, mint a házasságban élők. Az apáknak közel a fele dohányos, vagyis majdnem egyharmadával többen, mint a házasságban élők. Az egyedülállók, mind a

férfiak, mind a nők sokkal gyakrabban panaszkodnak általános elesettségérzésre, gyengeségre, krónikus álmatlanságra. Közülük többen érzik úgy, hogy kiégettek, szakmájuk iránt érdektelenek, a munka számukra csupán terhes, pénzkereseti forrás. Az egyedülálló anyák között például éppen az említett tünetek miatt 24 százalékkal többen szednek rendszeresen fájdalomcsillapítókat, vagy valamely pszichotróp szert, mint a párkapcsolatban élő nők. Utóbbiak körében 15 százalékos ez az arány. Az egyedülálló anyáknál fokozott mentális kockázati tényezőt jelent a betegségektől való kóros félelem. A betegségnek már a gondolatától is szoronganak (többek között ezért nem járnak orvoshoz), mert tudják: egy hosszabb idejű kórházi kezelés olyan következménnyel járhat, amely elveszi tőlük a gyermek felügyeletének a jogát. Egy 2006-os hazai vizsgálat szerint, amelyben több mint másfél ezer személy vett részt, az

egygyermekes háztartások tizede egyszülős család. Azok 91 százalékában az anya neveli a gyermeket. A felmérés adatai szerint ezek az anyák átlagosan két évvel idősebbek voltak (39 év), mint a párkapcsolatban élő gyermeket nevelő nők (37 év). Az egyedül élő anyák körében több volt (36 százalék) a szakmunkás nő, mint a családban élők között (33 százalék). Az egyedül nevelőknek közel a fele a saját általános helyzetét rosszabbnak minősítette az országos átlagnál. A párkapcsolatban élőknél ez az arány 34 százalékos volt Előbbieknek több mint a fele azt állította, hogy a vizsgálatot megelőző három évben kénytelen volt szembenézni családja anyagi helyzetének a romlásával, a családosoknak viszont csak az egyharmada állította ezt. Az egyszülős családoknak a 45 százaléka szerint a jövedelmükből még az alapvető szükségleti cikkekre sem futja, a teljes családok közül 22 százalék állította ezt. A

vizsgált személyek testtömegindexe és anyagi helyzete szoros összefüggést mutatott: az egyedül helytálló anyák között a kifejezetten alultáplált, sovány kétszer annyi volt, mint a párkapcsolatban élőknél. Utóbbiak között viszont lényegesen többen voltak az elhízottak. Kortársaiknál sokkal rosszabb egészségi állapotot ítéltek saját maguknak az egyedül élők. Mindkét csoportban a nőknek körülbelül a fele állította azt, hogy bizonyos időközönként iszik alkoholt. A havonta többször is ivóknál viszont már lényeges különbség van a családosok javára: közülük kilenc százalék állította, hogy szinte hetente iszik alkoholt, míg az egyedülállóknak a 16 százaléka. Az ennél ritkábban vagy gyakrabban ivók aránya viszont szinte egyenlő volt. A gyermeküket egyedül nevelő anyáknak a 60 százaléka egyáltalán nem sportol. A párkapcsolatban élőknek az 54 százaléka havi rendszerességgel végez valamilyen aktív

testmozgást (kerékpározik, fut, edzőterembe jár stb.) A családban élő nők elégedettebbnek, lelkileg kiegyensúlyozottabbnak, boldogabbnak vallották magukat pár nélküli társaiknál. A kutatók összegzése szerint az egészség tartós megőrzése céljából Magyarországon a jelenleginél sokkal nagyobb figyelmet kellene fordítani a fokozottan veszélyeztetett, egyedülálló szülőkre. Szükség volna e csoportok egészségügyi és egyéb problémáinak az alapos és részletes feltárására, a társadalom segítségére, a családbarát munkahelyek számának bővítésére, a túlterhelt szülők terheinek csökkentésére. Az ezt célzó egészségügyi és szociálpolitikai programok bevezetése mellett oktatási programokra is szükség volna, hogy a gyerekek időben megtanulják a párkapcsolat, a családi élet értékelését, a konfliktusok és az azt követő válás elkerülésének technikáját. LÓRÁNTH IDA FÁ R A D TA K , K E DV E T L E N E K ,

KIÉGETTEK Kifejezetten rossznak tartotta állapotát a válaszadók 11 százaléka. Energiahiányra, állandó fáradtságra panaszkodott az egyedülállóknak több mint az ötöde. Körükben a Die Abteilung Allgemeine Pathologie und Pathologische Anatomie am Institut für Pathologie des Universitätsklinikums Freiburg sucht zum schnellstmöglichen Zeitmájbetegségek 4 szápunkt zalékos, a pszichiátriai eine(n) Fachärztin/Facharzt für Pathologie bzw. problémák 13 százalékos gyakorisággal foreine(n) Assistenzärztin/Assistenarzt in dultak elő, és lényegefortgeschrittener Weiterbildung sen többüknek fordult Wir setzen eine mehrjährige Erfahrung in der klinisch-pathologischen Diagnostik, már meg a fejében az Forschungsinteresse sowie die Bereitschaft zur interdisziplinären klinischen Zusammenarbeit voraus. Es erwarten Sie ein mit modernster Technik ausgestattetes öngyilkosság gondolaInstitut und die Zusammenarbeit mit einem innovativen Team. Wir möchten die ta,

mint a házasságban von Ihnen angestrebte Ausbildung zur Fachärztin/zum Facharzt bzw. Habilitation élőknél. A dohányzásausdrücklich unterstützen Auch kann die Übernahme in eine Funktion als Oberban is megmutatkozärztin/Oberarzt in Aussicht gestellt werden Unser Team freut sich auf Ihre Bewerbung tak a különbségek: az Die Stelle ist zunächst auf 2 Jahre befristet. Die Vergütung erfolgt nach Tarif egyedül élőknek a 46, a Bitte bewerben Sie sich mit den üblichen Unterlagen bis spätestens 30.042009 párkapcsolatban gyeunter folgender Adresse: Herrn Prof. Dr M Werner, Institut für Pathologie, Abteireket nevelőknek a 32 lung Allgemeine Pathologie und Pathologische Anatomie, Breisacher Str. 115 a, százaléka dohányzott. D-79106 Freiburg. Für nähere Informationen steht Ihnen Prof Dr Martin Werner Érdekes adat, hogy unter Tel. 0049-761/270-8092 oder E-Mail direktion-pathologie@uniklinikfreiburgde zur Verfügung ugyanez a különbség az alkoholfogyasztásban

Vollzeitstellen sind grundsätzlich teilbar, soweit dienstliche oder rechtliche Gründe nicht entgegenstehen. Schwerbehinderte werden bei gleicher Eignung bevorzugt nem mutatkozott meg: eingestellt. Für den Inhalt dieses Angebots ist die jeweils ausschreibende Einrichmindkét csoportban tung verantwortlich. Einstellungen erfolgen durch die Personalabteilung des Klinikörülbelül egyforma kums. volt az ivók aránya. MAGYAR O R V O S 2009/4. 15