Vallás | Vallástörténet » A kora középkori egyház

1 A kora középkori egyház A nyugati kereszténység A kereszténység államvallássá válása a császárkor végén kezdődik meg. Constantinus császár 313-ban a milánói edictumban ismeri el a v allást. Minden teher alól mentességet kapnak, a római püspök megkapja a Laterán dombon álló volt császári palotát. Péter apostol sírja fölé bazilikát emeltek. Róma a keresztény világ első számú központjává vált 325-ben, a niceai zsinaton egységesítik a hittételeket, dogmákat. Akik nem fogadják el a zsinati határozatokat, anathémával (egyházi átokkal) lettek sújtva. Belőlük lesznek az első eretnekek. (eretnek = k ivált; pogány = aki, a k ereszténységet egyáltalán nem követi) A VI sz.-ra a pogányság eltűnik, eretnekek viszont vannak Nicea után kialakultak az első egyházi központok: Alexandria, Antiochia, Jeruzsálem, Róma, Konstantinápoly. Ezek közül Rómának lesz a legfontosabb szerepe Róma püspökét egyre gyakrabban

nevezik pápának 1. 380-ban az ortodox kereszténység államvallássá lesz, Szent Jeromos latinra fordítja a Bibliát. Szent Ágoston a 400-as évek elején 22 kötetes munkájában (De civitate Dei) felvázolta az eljövendő ideális keresztény állam képét. A népvándorlás időszakában tovább tud erősödni a pápai hatalom. Kialakultak a pápaválasztás szabályai. A pápák egyre gyakrabban hangoztatták, hogy minden vallási kérdésben övék a döntő szó. Nagy (Szent) Gergely pápa (590-604) idején kiépül a Pápai Kúria. Megreformálja a liturgiát Megkezdődnek a térítések: Britannia, a nyugati gótok, frankok. Ez a gregorián kor Itáliában viszont a pápa élethalálharcot vív a langobárdokkal és Bizánccal. Gergely utóda, II. István pápa Kis Pippinhez fordult segítségért Cserébe a pápa frank királlyá koronázta. Ezzel jön létre a Pápai Állam Ekkor készül az a hamis oklevél, mely szerint a Nyugat-Római Birodalom feletti hatalmat

Constantinusa mindenkori pápának adományozza. Ha nincs császár, akkor a császári hatalom is őt illeti. 800: a Szent Római Birodalom létrejötte (Frank Birodalom; Nagy Károly császárrá választása). A birodalom világi feje a császár, vallási vezetője a pápa lett Nagy Károly halála után arabok, normannok törnek be Itáliába. A pápai trón Róma és KözépItália nemesi családjainak kezébe került Polgárháborús állapotok alakultak ki, lehet, hogy még női pápát is választottak, bár erre nincs bizonyíték. Az ekkor uralkodó állapotokat jól szemlélteti, hogy 897-ben VI. István pápa zsinaton ítéltette el politikai ellenfelét, az ekkor már kilenc hónapja halott Formosust, aki elődje volt. A holttestet felültették a pápai trónra, úgy ítélkeztek. A „hullazsinaton” elítélt pápa testét megcsonkítva a Tiberisbe dobták A X. század eleje a „ringyóuralom” kora, amikor a pápák szeretői kormányozták a várost A válságból

a kiutat majd a cluny-i reformmozgalom fogja jelenteni. A kora középkori egyházszervezet: 1. Pápa: kezdetben a római püspökök, később a bíborosok testülete választotta Övé a legfőbb törvényhozási jog, az általa és a zsinatok által hozott egyházi törvényeket kánonoknak nevezzük. A pápa a hit kérdéseiben a legfőbb tanító, feladata a dogmatikák tisztaságának megőrzése. Peres ügyekben ő a legfőbb bíró, kinevezi a 1 A szó eredeti jelentése: atya 2 püspököket, joga van boldoggá és szentté avatni. Jelvényei: a tiara (hármas püspöki süveg) és Szent Péter kulcsai. 2. Püspökök: egy-egy egyházmegye felett álltak. Az egyházmegyék egyháztartományokat alkottak egy-egy érsek vezetésével. Jelvényük: a pásztorbot és a gyűrű. A püspökök segítői a diakónusok A püspökségek székhelyén számos egyházi személy gyűlt össze. Ezeket a közösségeket kanonoki testületnek 2 nevezzük A püspök mellett részt vettek

az egyházmegye életének szervezésében. Az egyházi iskolák többségét ők hozták létre, szerepük fontos volt az oklevelek előkészítésében és őrzésében is. Élükön a prépost vagy dékán állt 3. Plébániák: élükön a presbiterek (plébánosok) A vidéki közösségeket vezették A klérus (papi rend) a katolikus vallás 6. szentsége, mely tagjaitól megkívánta cölibátust, a nőtlenséget. Szerzetesség A legnagyobb hatású szerzetesi közösséget Nursiai Szent Benedek alapította 529-ben Monte Cassinóban. Közösségének szabályzatot, regulát adott Ez mintául szolgált minden szerzetesi közösség számára a 11. sz-ig A szerzetesi élet színtere a kolostor, a közösség élén az apát állt. A bencések jelmondata: Ora et labora! (Imádkozzál és dolgozzál!) Ha valaki szerzetes kívánt lenni, először novíciusként (jelölt) tevékenykedett a kiszemelt kolostorban. Felavatásakor engedelmességi, szüzességi-tisztasági és

szegénységi fogadalmat kellett tennie. Fontos bencés kolostor volt a Vilmos, Aquitánia hercege által alapított Cluny-i kolostor. Innen indult el az egyházi reformmozgalom a XI. sz-ban A keleti kereszténység Bizáncban az állam és az egyház rendkívül szorosan fonódott össze. Az állam is vallási jelleget öltött. A legfőbb egyház méltóságok a patriarchák voltak. A VII sz-ban az arabok elfoglalták a jeruzsálemi, az antiochiai és az alexandriai patriarchátust, s így Konstantinápoly patriarchája lett a keleti egyház első számú vezetője. A birodalom hitéletét nem egyedül, hanem a Hagia Sophia papságával együtt irányította. A császárságot metropolitákra, egyháztartományokra osztották, melyek élén érsekek álltak. Állam és egyház kölcsönös egymásra hatása és a merev dogmatika miatt a b izánci egyház ellenállt minden reformkísérletnek, és változatlanul érte meg a 17. sz-ot (Oroszországban) A bizánci egyház

sajátosságai: Megszűnt a latin nyelv használata. Megváltoztak a külsőségek is Bizánc papjai hosszú szakállt viseltek, nősülhettek. A papok és a hívők elkülönültek a templomokban: ikonosztáz 3 húzódik a szentély és a hajó közt. Ez a Krisztus sírját eltorlaszoló követ és Salamon templomának kapuját jelképezi. A szentélyben zajlik a hívő számára többnyire láthatatlan szertartás jelentős része. Róma és Bizánc elkülönülésének legfőbb oka egy teológiai probléma volt. A latin egyház szerint a Szentlélek az Atyától és a Fiútól származik, a görög szerint viszont egyedül az Atyától. Jelentős szerepet játszott a távolodásban a képrombolási küzdelem is. III Leó császár 730-ban betiltotta a szentképek tiszteletét. E döntés hátterében is dogmatikai probléma húzódott, az a kérdés, hogy Krisztus és a szentek ábrázolásai közvetíthetik-e az isteni kegyelmet vagy sem. 2 3 Magyarul káptalan Ikonokkal

díszített fal 3 A római egyház makacsul kitartott a képtisztelet mellett, tovább mélyítve kelet és nyugat között a szakadékot. A végleges szakításra 1054-ben került sor, amikor IX Leó pápa és Kerulariosz patriarchia kölcsönösen kiátkozta egymást. Az egyesítés a későbbiekben újra meg újra felvetődött, ennek ellenére soha nem történt meg. Bizánc eleste után a patriarcha címét Moszkva szerezte meg. A mai napig is itt található az ortodox egyház központja, a „harmadik Róma”. A szerzetesség Kezdetben a t ársadalomból való menekülést jelentette, melyre a példát Szent Antal szolgáltatta. Ő Egyiptom sivatagába vonult ki, hogy ott remeteéletet éljen Az elmélkedő remeték rohamosan gyarapodó csoportjából Szent Bazileiosz szervezett közösséget. A bazilita szerzetesség gyorsan elterjedt még a nyugati területeken is. A VIII. sz-ra a keleti területeken felépültek az első kolostorok, ahol az elmélkedés mellett

kódexmásolással, oktatással és jótékonykodással foglalkoztak a s zerzetesek apátjuk vezetésével. (Pl Athosz-hegyi kolostorok, Meteorák) A görög világban szerzetes bárki lehetett, aki a világi hívságokról lemondott. Megkülönböztetett szerep jutott a nyugaton ismeretlen oszlopszenteknek, akik egy-egy oszlopra települve az aszkézisben próbálták megtalálni a lelki békét. Gyakorta tömegek zarándokoltak hozzájuk, hogy esetleges csodatételeikben részesüljenek. Az egyik leghíresebb oszlopszent Antiochiai Szent Jeromos volt, aki olyan népszerűségre tett szert, hogy a gyógyulni és jövőt látni vágyok egész serege kereste fel