Irodalom | Tanulmányok, esszék » Németi Imre - Gárdonyi Géza élete és A láthatatlan ember című regényének elemzése

Alapadatok

Év, oldalszám:2003, 5 oldal

Nyelv:magyar

Letöltések száma:508

Feltöltve:2006. augusztus 22.

Méret:93 KB

Intézmény:
-

Megjegyzés:

Csatolmány:-

Letöltés PDF-ben:Kérlek jelentkezz be!



Értékelések

Nincs még értékelés. Legyél Te az első!


Tartalmi kivonat

Gárdonyi Géza : A láthatatlan ember Szemináriumi dolgozat Készítette : Németi Imre III / esti Gárdonyi Géza élete és A láthatatlan ember című regényének elemzése Gárdonyi Géza (1863-1922) A 19. század negyvenes éveiben élt Bécsben egy magyarországi származású, Ziegler Sándor nevű lakatosmester. Munkája nyomán már jómódú polgárnak számított, amikor 1848-ban kitört a háború a császár és a forradalomra kelt magyar nemzet között. Ziegler Sándor választott, és hazajött Magyarországra, saját költségén fegyvergyárat szervezett a szabadságharc honvédei számára. Kossuth és Petőfi is nagyra becsülte hazafias hevületét és hasznos munkáját A szabadságharc bukásával természetesen tönkrement. Ettől kezdve cséplőgépjavító mesterként hánykolódott uradalomról uradalomra. Akármilyen keveset keresett azonban, inkább magától vonta meg a falatot, de jó iskolákban taníttatta öt fia közül a korán értelmesnek

mutatkozó Gézát, lehetővé téve, hogy a kitűnő sárospataki gimnáziumban, majd a nemrég Budapestté egyesült fővárosban végezze középiskoláit. Egyetemre azonban már nem tellett Ziegler Gézából tehát csak tanító lehetett. Annak is indult De a korán tehetséget eláruló fiú már diákkorában verselt, kezdő tanító korától kezdve prózát írt, hamarosan belekerült az irodalomba, ahol szinte azonnal észrevették. Magyar nevet akart választani magyarságtudatához, az apai negyvennyolcas emlékhez, a hazaszeretethez, amely nála kezdettől fogva azonos volt a népszeretettel. Történetesen Agárdon született, apja akkoriban éppen ott javította a mezőgazdasági eszközöket, és a közeli Gárdonyban anyakönyvezték. Innét vette a Gárdonyi nevet, amelyet felettébb népszerűvé tett, olyannyira, hogy mindmáig a legnépszerűbb, a legtöbbet olvasott magyar írók közé tartozik. A nyolcvanas években otthagyja a falusi tanítóskodást, és

felköltözik Budapestre írónak és újságírónak. Világnézete kezdettől fogva zavaros: ateizmus és misztikus vallásosság, racionalizmus és irracionalizmus, társadalmi forradalmiság és konzervativizmus, naturalista valóságfeltárás és idillikus kibúvó a valóság elől megemésztetlenül kavarog benne. Világéletében filozófiai izgalomban él, erősen hat rá Schopenhauer pesszimizmusa, de ugyanakkor mélységes részvéttel áll minden emberi bánat mellett. Ráadásul egy sose múló bánatú, nagyon rossz házasság szakadatlan boldogságkeresővé teszi, aki valójában nem hisz a boldogság lehetőségében. Ilyen módon a magyar irodalom egyik legzavarosabb lelki életű jó írója, akinek az élete tele van pálfordulásokkal, aki egyre inkább elidegenedik az emberektől, és közben oly szépen, világosan, egyszerűen és mégis gazdag lírai árnyaltsággal ír emberekről, helyzetekről, elmúlt korokról és maga körül látott szenvedő

lelkekről, mint kevesen abban az időben. Az első budapesti években nehezen boldogul Ponyvaregények írására kényszerül, majd megírja a magyar paraszti élet paródiáját, a Göre Gábor-könyveket. Első jelentékeny regénye, a haladó eszmék hősének tragikumát ábrázoló A lámpás már Móricz Zsigmondot előlegezi, és szemléletében a két évtizeddel később fellépő Adyval rokon. A kilencvenes években már népszerű, és az újat akarók a maguk társának érzik. Egerben járt tanítóképzőbe, és akkor, ott barátkozott össze az egri Bródy Sándorral. Életpályájuk összefonódott: hol jó barátok, hol riválisok, olykor fegyvertársak, olykor ellenségek. Bródy lelkesedik Gárdonyiért. Hamarosan hozzájuk csatlakozik a Párizsból hazatért, mindkettőjüknél műveltebb, irodalmi dolgokban tudományosan képzett Ambrus Zoltán. Ambrus is jó író, kitűnő, fegyelmezett stiliszta, lépést tart a kortárs világirodalommal: ő közvetíti

barátaihoz az akkori modernséget. Nem olyan eredeti szellem, mint Bródy vagy Gárdonyi, de jobb kritikus náluk Együtt eszményi együttes a rég várt modern folyóirat megteremtésére. A századfordulón együtt alapítják meg a Jövendőt, amely egészen a Nyugat megteremtéséig a kor legszínvonalasabb és leghaladóbb magyar folyóirata. De Gárdonyi ez időtől kezdve már csak feljár Budapestre. Egerben találta meg otthonát Ott él mindhalálig magányos, különc életet, bajlódik lelke gondjaival, kitalál egy titkosírást, amellyel naplóját írja. Ott az egri magányban írja regényeit és novelláit, olykor színjátékait, és amit ír, azt az olvasók lelkes szeretettel fogadják, mert amit Gárdonyi ír, az lehet zavaros filozófiájú, lehet olykor nyomasztóan reménytelen, de olyan kellemes olvasmány, hogy a gyönyörködő olvasó alig veszi észre, milyen komor, amit mond. megformált írásai a novellák, főleg azok, amelyekben a paraszti

világról ír. A népszínművek álparasztjai és álfaluja helyett Gárdonyival végre megjelent az igazi paraszt a maga gondjaival-bajaival. Igaz, idillizáló hajlama kibékítő képet ad a szegénységről. Móricz Zsigmondra még várni kell, de Gárdonyi irodalomtörténeti tette, hogy átmenet tudott lenni a népszínművek és Móricz között. Társadalmi regényeiben igen sok a kifejezetten modern törekvés. A társadalom egyre kevésbé érdekli, de nagyon sokat tud a lelki élet egyensúlyának megbomlásáról. Rossz családi élet, öngyilkosságig vivő belső meghasonlottság, gátlásokkal teljes boldogságkeresés, félelem a női szeszélytől - ez az igazi Gárdonyi-világ (Az a hatalmas harmadik, Az öreg tekintetes, A hosszúhajú veszedelem, Szunyoghy miatyánkja). Ezekben is kísért az idill vágya, és éppen ez a vágy lesz a finom lélektani ábrázolás tárgya. Olykor azonban sikerül megtalálnia az élet idilljét (Ida regénye, Ábel és Eszter).

Leghibátlanabb regényei azonban azok, amelyekben a szerelem ábrázolása egyesül a felidézett múlt képeivel: a történelmi regények (Egri csillagok, A láthatatlan ember, Isten rabjai). Ezekben a társadalomábrázolás pasztellszerű háttér, de lírai erővel érzékelteti a régi korok atmoszféráját, amelyen belül örök örömöket és örök bánatokat okoz az örök szerelem. Az Egri csillagok ráadásul az igazi hazafias pátosznak és a legszebb emberi erénynek olyan nagyepikája, hogy a múló évek alatt leszállt az ifjúság körébe. Mindmáig legnépszerűbb ifjúsági regényeink egyike. Az egri magányban élő író egyre idegenebbé vált egykori barátaitól is. A modern költészetet előbb gyanakodva, később indulatos ellenszenvvel nézte. Egyre jobban belebonyolódott misztikus ábrándjaiba (egy időben buddhista akart lenni). A készülődő forradalomtól pedig egyenest megriadt, és amikor a vesztett háború nyomán következtek a

forradalmak, Gárdonyiban győzött a maradi, a zavaros - és a konzervatív erők mellett volt. Még Bródy Sándort, a hajdani barátot és harcostársat is indulatosan megtagadta, elmarasztalta. De a Horthy - rendszer győzelmét ugyanolyan idegenül szemlélte, mint Bródy. A közönség ünnepelte, de ő elhúzódott. Mindentől idegenné vált Halálos ágyán meghagyta fiainak, hogy menjenek el Bródy Sándorhoz, és a nevében kérjenek bocsánatot tőle. Gárdonyi 39 éves korában írta A láthatatlan ember című regényét. A mű keletkezésének idejét emlegetik a boldog békeidőként. Ez az a kor amikorra már majd egy emberöltő (53 év) telt el Világos és Arad óta. A szabadságharc és az azt követő megtorlás már alig sző ellentéteteket Magyarország az Osztrák –Magyar Monarchia részeként nagyhatalmi státusznak örvend Európában. Ez az az időszak amikor egre jobban eltünnek a feudalizmus maradványai Egyre erősebb a polgárosodás, rohamosan

fejlődik az ipar, a kereskedelem,a közlekedés. Mind inkább terjednek a technika vívmányai, egre pezsgőbb a tudományos és művészeti élet. Nagyon komoly kutatómunka folyt ebben az időben. Különösen a millenium idején és utána jó idejig tudósok serege foglalkozott a honfoglalással és az azt megelőző időkkel. Márpedig az Árpádok nagyon szívesen hivatkoztak jeles ősükre Attilára. Attila által hagyott örökségként foglalták el a Kárpát-medenjcét Több más európai uralkodócsaládhoz hasonlóan Attila leszármazottainak hírdették magukat. Nagy a valószínűsége, hogy ebből egy szó sem igaz, de Anonymustól kezdve Kézaiig a „megrendelésre“ készült krónikákból mint hivatkozási alap fellelhető. Gárdonyinak a regény megírásához komly töténeti tanulmányokat kellett végeznie. Ezt meg is tette. Volt hozzá forrásanyag bőven A hunokról számtalan kutatási anyag, tanulmány, könyv jelent meg a regény megírását

megelőző fél évszázadban. A regény főhőse kitalált személy. Teofil a későbbi Zéta élete körül forognak az események Valóban létezett személyek kerülnek a műben kapcsolatba a sohasem létezettel. Természetesen a regénynek van más kitalált szereplői is. Enélkül a regény nem lenne regény Gárdonyi Géza irodalmi alkotást készített és nem hiteles történelmi munkát. Regényre jellemző, hogy pszichologizál,ez főként a szereplők jellemzésén és a konfliktushelyzetek bonyolultságán vehető észer. Zéta magas műveltségre tesz szert Priszkosz rétor házában. Gazdáját apjaként szereti és tiszteli. Korábbi mostoha sorsát ismerve ezt meg is lehet érteni Ennél hogva érthető ,hogy amikor a rabszolgasorsból fel akarj szabadítani Priszkosz - Ő inkább marad. Igen nehéz lett voln saját egzisztenciáját megteremtenije- bár a regény ezt az oldalát nem világítja meg. Priszkosz valóban létezett és követként járt is Attila

udvarában. Feljegyzései a történészeknek is igen értékes forrásmunkák. Priszkosz valóban látta a hunok táborait személyesen találkozott Attilával A mű további szereplői közül teljes bizonyossággal tudjuk, hogy egy részük valóban létezett, mások ha nem is volt ismert a nevük – lenniük kellett. A kitalált alakok az író alapos felkészültsége miatt hitelesnek tünnek – nagyon jól vannak megírva. Zéta elbeszéléséböl Priszkoszt jó szívű, nagy lelkű, feltünően művelt és széles látókörű embernek ismerjük meg. A korabeli leírások tanulsága szerint valóban ilyen is volt Attila ábrázolása lényegesen eltér a valóban létezettől. A külsejének leírása hiteles, bár nem eléggé hangsúlyozza mongoloid megjelenését. Márpedig Attila a mai értelemben vett igazi mongol volt Jellemét kicsit megszépítve ábrázolja. Attila mint egy hatalmas birodalom korlátlan ura rendkívül erélyes, szigorú, és kegyetlen volt. Olyan

sokféle népet és akkora területet csak diktatórikus módszerekkel lehetett irányítani. A hun főurak és külsejének és jellemének ábrázolása olyan jól sikerült, hogy más tanulmányokból ismerve valóban ilyenek voltak. Bonyolult személyiségként írja le Gárdonyi Emőkét. Emőke mint nagyúr leánya és a királyné kegyeltje gőgös,rátarti, ugyanakkor gyöngéd és emberséges is tud lenni. Reménytelen szerelmében rejlik tragédiája,hiszen magába Attilába szerelmes. A főhős Zéta jobb sorsra érdemes igen intelligens fiatalember minden bizonnyal jó fizikumú, aki a hunok seregében katonai érdemeket szerezve igyekszik kiédemelni Emőkét. Kellően rugalmas és a változásokra hajlandó. Egy dologban viszont sziklaszilárd, az Emőke iránt érzett szerelmében. Életében többször van módj kiszakadni a rabszolgasorsból A catallaunumi csata után betegségéből felgyógyúlva módja adatik arra, hogy módos emberként szabadon éljen. Ő mégis

visszamegy a hunokhoz, ahol rabszolgaként kezelik. Gárdonyi regénye ékes bizonyítéka az íróban meglévő pluralizmusnak. A műben szereplő népek egyikéről sem ír rosszat. A vallások egyenrangúságát hírdető táltos is csak a semmit sem kívánó, semmire sem biztató vallást sem ítéli el. A regényben igen magasztos és szép szerep jut a hatalmas birodalmat irányító Attilára, akivel a hatalomnak üzen. A Habsburgokra még ellenségeik se foghatják rá,hogy a hunok leszármazottjai. Gárdonyi a nép ajkán, látomásaiban élő legendákból mindig szívesen merített. Ezek nyomán, a harcok szüneteiben pásztorkodó, halászó, szolgáikkal földet műveltetö hunokat néha valóban úgy látja, mint amilyennek a derűs „szögedi embörök“, Tömörkény hösei képzelnék őket. Szarvasbör csizában, ki-be fordítható bundában, díszes süvegben. A rangosabbak csikóbőrös kulacsból isznak Attila nászán, ahol kvád fáklyatánc a a szórakozás

csúcspontja. A fehér hunok a Buda özvegyének lakhelyén kenyérrel, szalonnával kínálják meg az elázott szabadtűznél száritkozó görög követeket. Az előkelőek lakomáin feltálalt főtt és sült húsokat, keleti csemegéket,mákos süteményt ismerték a közhunok is. Emőke viszont a régi népdalaink tónusát követő Gárdonyi-verset, a Balladát énekli a királyné és a hímző leányok körében. Gárdonyi a mű írásával üzenetet hagyott maga után az ősöknek, az olvasónak. Az üzenet mélyén ott lappang a hazafiság tüze. Hiszen csak az tudja merre tart, aki tudja honnan jön, és hazája merre van. Felhasznált irodalom: Németh Gyula : Attila és hunjai 1986 66 híres magyar regény 1991 Tiszatáj folyóirat 1991 Új magyar lexikon 1960 Gárdonyi Géza : A láthatatlan ember (1902)