Agrártudomány | Növénytermesztés » Dr. Véghelyi Klára - A gyümölcsfaiskola állati kártevői

növényvédelem 2010. január A gyümölcsfaiskola állati kártevői Dr. Véghelyi Klára növényvédelmi szakértő Faiskola létesítése előtt feltétlenül meg kell vizsgálni, hogy a kijelölt terület megfelel-e a szaporítani kívánt gyümölcsfaj ökológiai igényeinek. Az éghajlati adottságok az egész ország területén lehetővé teszik a mérsékeltégövi gyümölcsfajok szabadföldi szaporítását, de figyelembe kell venni a lejtési viszonyokat. A talajerózió és a tápanyagkimosódás elkerülése végett a 3-5 %-nál nagyobb lejtésű terület nem alkalmas faiskola létesítésére. Fagyveszély miatt a mély fekvésű parcellákat kerülni kell Az időszakosan vízállásos terület ugyanolyan káros lehet, mint a túl száraz, esetleg köves terület. Iparvidékek közelsége a káros légszennyeződéssel okoz gondot, a légkör savassága a levelek foltosodását, a por-szennyezés a leveleket befedve, az asszimiláló felület aktivitásának

csökkenését okozza. Az élettelen környezet kedvezőtlen hatásait is nehéz megszüntetni, de a biotikus tényezőket sem tudjuk minden esetben befolyásolni. A szomszédos terület mezőgazdasági művelése gyakran a vegyszerek elsodródásának veszélyét rejti, de a nem művelt, elhanyagolt terület a gyomosodás miatt sem kedvező szomszédság. A faiskolának kijelölt terület kedvezőtlen hatásait vizsgálni és befolyásolni tudjuk. Ajánlatos megismernünk 10 évre visszamenőleg a termesztett kultúrákat. A tápanyaghiányt, illetve a kiegyensúlyozatlan tápanyag-ellátottságot a 3 fő tápelem, a nitrogén, foszfor, kálium vonatkozásában az előzetes, kötelező talajvizsgálat alkalmával megállapítják, és a hiányzó tápanyagokat még telepítés előtt alaptrágyázással lehet pótolni. Veszélyt jelenthet a fiatal ültetvényre a talajban felhalmozódott xenogén anyagok, tartós hatású műtrágyák, gyomirtó- és növényvédő szerek mennyisége.

A tartós hatású gyomirtó szerek használata miatt rossz elővetemény a kukorica monokultúra. 56 1. táblázat Állati kártevők a gyümölcs-faiskolában és a szőlőiskolában Tudományos név Nematoidea Aphelenchoides fragariae Longidorus diadecturus Longidorus elongatus Xiphinema americanum Xiphinema californicum Xiphinema diversicaudatum Xiphinema index Xiphinema italiae Xiphinema pachtaicum Xiphinema vuittenezi Insecta Draeculacephala minerva Graphocephala atropunctata Trypetidae Ceratitis capitata Ceratitis rosa Aphis pomi Brachycaudus cardui Brachycaudus helichrysi Brachycaudus prunicola Myzus persicae Eriosoma lanigerum Coccoidae Pseudococcus comstocki Quadraspidiotus perniciosus Melolonthidae Anomala orientalis Conotrachelus nenuphar Popillia japonica Scolytidae Scolytidae Cydia prunivora Euproctis chrysorrhoea Hyphantria cunea Lymantria dispar Malacosoma neustria Operophtera brumata Acarina Tarsonemus pallidus Mammalia Cricetus cricetus Microtus arvalis Magyar név

Fonálférgek Szamóca fonálféreg Vírusvektor fonálféreg Virusoltó tűfonálféreg Amerikai tűfonálféreg Kaliforniai tűfonálféreg Csecsfarkú tűfonálféreg Szőlőszívó tűfonálféreg Mediterrán tűfonálféreg Gyümölcsfa-károsító tűfonálféreg Európai tűfonálféreg Rovarok mandula rickettsia kabóca vektor őszibarack rickettsia kabóca vektor Európán kívüli fúrólégy fajok Földközi tengeri gyümölcslégy Rózsa légy Zöld alma levéltetű Zöld bogáncs-levéltetű Sárga szilva levéltetű Barna őszibarack-levéltetű Zöld őszibarack-levéltetű Vértetű Pajzstetvek Gyapjas pajzstetű Kaliforniai pajzstetű Cserebogarak Keleti fináncbogár Amerikai szilvaormányos Japán cserebogár Európán kívüli szúbogár fajok Európai szúbogár fajok Amerikai szilvamoly Aranyfarú lepke Amerikai fehér szövőlepke Gyapjaslepke Gyűrűspille Kis téli araszoló Atkák Szamóca atka Emlősök Hörcsög Mezei pocok A faiskolai termesztést

veszélyeztető vírus-, baktérium- és gomba- kórokozókra egy évvel ezelőtt hívtuk fel Karantén kategória II. A 2 I. A 1 I. A 1 I. A 1 I./ A 1 I./ A 1 I./ A 1 I./ A 1 I./ A 1 I./ A 1 I./ A 2 II./ A 1 II./ A 1 - a figyelmet (2009. Agrofórum Extra 28: 83-85), most az állati kártevők (fonálférgek, rovarok, atkák és ge- extra 33. Jelmagyarázat az 1. táblázathoz: EU karantén lista I./A 1 Az EU-ban elő nem forduló károsítók, amelyek behurcolása és/ vagy elterjesztése valamennyi EUtagországban tilos. I./A 2 Az EU-ban előforduló azon károsítók, amelyeknek behurcolása és terjedése valamennyi EU-tag­ országban tilos. II./A 1 Az EU-ban elő nem forduló azon károsítók, amelyeknek behurcolása és/vagy terjedése valamennyi EUtagországban tilos, ha azok bizonyos növényeken, növényi termékeken előfordulnak. II./ A 2 Az EU-ban előforduló azon károsítók, amelyek behurcolása és/vagy terjedése valamennyi EUtagországban tilos, ha azok

bizonyos növényeken, növényi termékeken előfordulnak. II./ B Azon károsítók, amelyek behurcolása és terjedése tilos az EU védett zónáiban, ha azok bizonyos növényeken, növényi termékeken előfordulnak. rincesek) károsítását foglaljuk ös�sze (1. táblázat) Az erdők közelsége a nagyvadak és a lombrágó hernyók, lombrágó bogarak és a fás részeket károsító szúbogarak, farágók veszélyét teszi tartóssá. A patak, tó, nagyobb vízfelület vagy nádas a seregélyeket, fácánokat, egereket és pockokat csalogatja a faiskola területére. Lucerna, lóhere, bükköny kiszántása után, fokozott pocokkárosításra lehet számítani. Állati károsítók Fonálférgek A faiskola talajában tömegesen elszaporodva az alany gyökérzetét oly mértékben károsítja, hogy a fiatal növény a fejlődésében vis�szamarad, nem éri el az elvárható hajtásnövekedést és törzs-körméretet. A talajban élő fonálférgek szájszuronyukkal

megsebzik a vékony gyökereket, és utat nyitnak a sebparazita kórokozóknak. Még jelentősebb a NETU-vírusok károsítása a vírusbetegségek terjesztésével. A gyümölcsfák gyökérzetének parazitájaként szóba jöhető fonálféregfajokat életmódjuk, károsításuk és az okozott tünetek szerint 3 csoportba osztjuk: 1. Az ektoparazita fonálféreg (Xiphinema, Longidorus, Criconemoides) fajok, szájszu- ronyukkal megsebzik a hajszálgyökereket. A sebzés következtében a gyökércsúcsok deformálódnak, megvastagodnak. 2. Az endoparazita Pratylenchus fajok a gyökér szöveteiben élnek. A hajszálgyökereken a behatolás helyét barnás, feketés nekrotikus foltok jelzik. Nagy tömegű elszaporodásuk esetén a gyökerek fejlődésének depresszióját okozzák, és a behatolás helyén talajgombák fertőzését teszik lehetővé. 3. A gyökérgubacs fonálférgek (Meloidogyne fajok) melegebb éghajlatú vidékeken szaporodnak fel, a mérsékelt égöv alatt

növényházakban számíthatunk elszaporodásukra. Fertőzésük nyomán a hajszálgyökereken megjelenő borsó nagyságú szövetburjánzás, a gyökérgubacs, majd a fertőzött gyökér elpusztulása olyan kárt okoz, hogy rezisztens őszibarack anyagokat nemesítettek. Rovarok A növényi részeket szívogató rovarok (levéltetvek, pajzstetvek, kabócák, levélpoloskák) károsításakor a vírusbetegségek terjesztésének gyanúja is felmerülhet. A levéltetvek faiskolai kártétele jelentős lehet. Szívogatásuktól meggörbül a hajtás, fodrosodik, csónakszerűen meggörbül a levél és ennek következtében torz növekedésű lesz az oltvány. A közönséges levélpirosító alma-levéltetű (Dysaphis devecta) és a levélpirosító ribiszke-levéltetű (Cryptomyzus ribis) és a hajtászsugorító ribiszke-levéltetű (Doralis grossulariae) fajról nem bizonyított, hogy vírusvektor, faiskolai kártétele azonban mindhárom fajnak jelentős. A gyümölcsfákat több

pajzstetűfaj veszélyezteti, de a leggyakoribb a kaliforniai pajzstetű (Quadraspidiotus perniciosus). A pajzstetveknek nagyon sok gazdanövényük van, a termesztett gyümölcstermő, fás növények mindegyikén előfordulhatnak. A pajzstetveket az alannyal és az oltóvesszővel is behozhatjuk a faiskolába, és a kitermelt oltványok értékesítését megakadályozzák. A kabóca fajok közül korábban az amerikai bivalykabóca (Ceresa bubalus) előfordulása volt gyakori. Elsősorban a lágyszárú növények károsítójaként ismert, de a fiatal alma, körte, birs, meggy, cseresznye, fekete- és aranyribiszke vesszőit tojásrakáskor károsítja. A vessző kérgén hasítékot készít, és abba rakja tojásait A hazánkban is tapasztalható felmelegedés hatására, délről több kabócafaj betelepedésére, meghonosodására kell felkészülnünk. A vértetű (Eriosoma lanigerum) az alma veszélyes kártevője. Az ágakon előforduló fehér gyapjas viaszos szálakkal

fedett sötétszínű, szétnyomás esetén vérpiros vértetű-telep jól ismert tünet. Faiskolákban azonban az alma-anyatelepeken okozhat súlyos károsodást, ahol a gyökéren, gyökérnyakon tömegesen elszaporodhat a gyökérlakó alak (1. kép) A vértetű-telepek, a szívogatás nyomán keletkező duzzanatokról, daganatokról ismerhetők fel (2. kép) Az alma alany gyökérzete a vértetű gubacsaiban viszi magával a károsítót. A károsítóval szemben ellenálló alany nem pusztul el, de gyengíti a növényt és terjeszti a tetveket. Tavasszal az ormányos bogarak a duzzadó, fakadó rügyeket és a fiatal leveleket rágják. A nemes rügy kirágásával tönkreteszik a nyár végén, ősszel elvégzett alvó szemzést. A levélbarkók a fiatal leveleket karéjozzák, védekezés hiányában tarrágást 1. kép Vértetű-telep alma gyökéren 57 2010. január kalmas. A lepke lárvája, a hernyó, azonban nagyon falánk rügy- és levélpusztító. A

tömegszaporodásuk (gradációjuk) évében okozott tarrágást a végleges helyükön már meggyökeresedett „felnőtt” fák még kiheverik, tartalék tápanyagaikból újra kihajtanak, a faiskolai csemetékre azonban a teljes lombvesztés végzetes lehet. Különösen nagy kár a faiskolákban az alvószemzések, illetve a nemes szemekből fejlődő hajtások lerágása. 2. kép Vértetű által okozott daganat alma dugvány gyökerén 3. kép A szivarsodró eszelény által sodort levélben fejlődnek a lárvák 4. kép Cserebogár pajor rágása gyökéren 58 okozhatnak, és oly mértékben csökkentik az asszimiláló felületet, hogy az oltványok egy év alatt nem érik el a szabványos méretet. A szivarsodró eszelény (Byctiscus betulae) a lárváinak felnevelését szolgáló összesodort levelekkel csak a faiskolában okozhat kárt (3. kép) A cserebogár fajok (Melolonthidae) imágói 3-4 évenként rajzanak, és akkor a leveleket rágják. Sokkal veszélyesebb

károsítás az, hogy lárváik, a talajban élő pajorok, több éven keresztül rágják a fás növények gyökereit (4. kép) Ezt a rejtett károsítást úgy tudjuk kivédeni, ha a faiskola létesítésére kijelölt területen 60 cm mély mintagödröket ásunk, és megállapítjuk a pajorok egyedszámát, és az eredménytől tesszük függővé a talajfertőtlenítés fontosságát. A kártevő bogaraktól eltérően a kifejlett lepke, az imágó maga nem okoz kárt, a szájszerve erre nem al- Atkák A barna gyümölcsfa takácsatka (Bryobia rubrioculus) és a piros gyümölcsfa takácsatka (Panonychus ulmi) a fák törzsén és ágain piros gömbölyű tojás alakban telel át. Mivel szabad szemmel látható méretű, fontos a fertőzöttség megfigyelése. A tavaszi lemosó permetezéssel megakadályozhatjuk a felszaporodásukat. Nyár folyamán 5-6 nemzedéke fejlődhet ki, ezért nehéz ellene a vegetációs időben védekezni. A csonthéjasok levélatkája (Vasates

fockeui) szabad szemmel nem látható, de szívásuk nyomán a levelek ezüstfényűek lesznek. A pókszabásúak közül a káros, leveleket szívogató takácsatkák és a levélatkák mellett a faiskolában gyakran előfordulnak a hasznos, parazita atkák és rovarok, ezért csak a hasznos élőlények védelmére figyelve végezzünk vegyszeres védekezést. Gerincesek A nagy munkával beoltott nemes szem kirágásával, pockok (5. kép), nyulak és őzek (6. kép) nagy kárt okoznak. A talajmunka alkalmával a talajlakó lárvák összeszedegetésével hasznos fácánok és háziszárnya­ sok a nemes szemből fejlődő hajtás lecsípésével szintén tönkreteszik a szemzést (7. kép) Védekezés A környezet fertőzöttségét is meg kell szüntetni. A közeli szántóföldi kultúrák károsítói gyakran elözönlik és letarolják a faiskola zsenge növényeit. Ezért a mechanikai és vegyszeres védekezést a környezet extra 33. 5. kép Pocokrágás alma oltványokon

fás- és lágyszárú növényeire is ki kell terjeszteni. Faiskola létesítése előtt nagyon fontos a talajhigiéniai vizsgálat. Amennyiben a fonálférgek, rovarlárvák előfordulása indokolja, végezzünk talajfertőtlenítést dazomet vagy metám-ammónium hatóanyagú talajfertőtlenítő készítménnyel, az előírások pontos betartásával. Az oltványiskola keskeny parcelláiban a legkülönbözőbb fajok és fajták egymás közelében vannak, ezért széles hatásspektrumú nematicidek és inszekticidek használata célszerű. A rovarkártevők közül a molyok, lepkehernyók, levéltetvek ellen a piretroidok (alfametrin, bifentrin, ciflutrin, cipermetrin, deltametrin, eszfenvalerát, lambda-cihalotrin, és a rovarok mellett az atkák ellen is hatásos gázosodó-szerek, mint a klórpirifosz eredményesen használható. A lombrágó hernyók, moly- és aknázómoly lárváinak fejlődését a fenoxikarb, és a kitinszintézist gátló diflubenzuron, flufenoxuron,

lufenuron, teflubenzuron, triflumu­ ron hatóanyagú készítmények akadályozzák meg. Széles hatókörű, a levéltetvek, molyok, lombrágó hernyók és bogarak ellen a szerves foszforsav-észterek (dimetoát, klórpirifosz) vagy azok kombinációi (béta-ciflutrin, ciflutrin, eszfenvalerát) használhatók. 7. kép Fácáncsípés alma oltványon 6. kép Őz agancsának dörzsölésével keletkezett sérülés a törzsön A mezei pocok, kószapocok ellen a cinkfoszfid, kálcium-foszfid és a klórfacinon hatóanyagú, rágcsálóirtó készítményeket az előírások szigorú betartásával használhatjuk. A méreg hatására elhullott pockokat azonnal össze kell szedni, hogy elfogyasztásuk ne okozzon kárt a hasznos élőlényekben. A nyulak ellen a talajba süllyesztett kerítéssel, és rendszeres kutyás bejárással, a szarvasok, őzek ellen a magasabb kerítéssel és a kerítésre akasztott, riasztó szagú, vagy emberre emlékeztető illatú (levágott haj, szappan)

anyagok kiakasztásával védekezhetünk. Legfontosabb tanácsot azonban 1886-ban Bereczki Máté fogalmazta meg: „Nagyon kívánatos, hogy a faiskola-kezelő tavasztól kezdve őszig, minden reggel szemlét tartson ojtványai sorain s azokat a rájuk települt különféle kártékony rovaroktól, férgektől, hernyóktól megtisztítsa. E szemle gyorsan megeshetik s gyakoriságánál fogva a faiskola-kezelőt képessé teendi csemetéi ellenségeinek fölismerésére s azoknak mind-mind gyorsabb fölfedezésére és elpusztítására is.” A bölcs tanácsot csak azzal kell kiegészíteni, hogy a tél folyamán is ajánlatos bejárni a faiskola területét, hogy időben tudjunk védekezni a nyulak, pockok, őzek, szarvasok károsítása ellen. Fotók: Dr. Véghelyi Klára 59