Pszichológia | Tanulmányok, esszék » Szeretet és szerelem

Szerelem és szeretet Szeretet és Szerelem Más emberekkel fenntartott intim kapcsolataink életünk talán legmélyebb élményei a szerelem, a jó barátok, a harmonikus kapcsolat a szüleinkkel, gyermekeink és testvéreink nagyon fontosak valamenyiünk számára. A legtöbb ember minden másnál fontosabnak tartja, saját boldogsága szempontjából, hogy jó kapcsolata legyen a társaival. Az Életbiztosítók Amerikai Tanácsa (1978) által készített statisztikák megdöbbentő adatai szerint a magányos vagy társtalan emberek esélye sokkal nagyobb például a szívrohamra, tüdőbajra, rákra, alkoholizmusra, gyakrabban szenvednek balesetet, nagyobb a halandóságuk, az öngyilkossági arányuk, mint a házas embereknek. Egy intim kapcsolat bevégződése például válás, vagy a szülő, barát, jegyestárs halála miatt, egyike a legborzasztóbb élményeknek, amit valaha is átélhetünk. A legértékesebb kapcsolataink közös jellemzője a partner iránti pozitív

attitűd, a szeretet, tisztelet, megbecsülés. Egyes kapcsolataink azonban tovább mennek: sokkal intenzívebb érzelmekkel veszünk részt bennük. A kapcsolatok egy különleges fajtája, amely sok tekintetben különbözik minden más kapcsolatunktól. A szerelemről van szó. A szerelmi kapcsolatok a legnagyobb hatású, legintenzívebb és legemlékezetesebb emberi élmények közé tartoznak. A szerelem szubjektív élményét azonban rendkívül nehéz mérni. Ennek következtében a szociálpszichológusok inkább azokat a társadalmi és pszichológiai tényezőket vizsgálták, amelyek befolyásolják a szerelem kialakulását és fejlődését, semmint magát a szerelem élményének a természetét. A szerelem több mint erős szeretet. Mindannyian ismerünk embereket, akiket nagyon szeretünk, de nem vagyunk szerelmesek beléjük, és néhányan szenvedélyes szerelmet élnek át olyan személyek iránt, akiket nem különösebben szeretnek. A kutatás megerősíti ezeket

a mindennapi megfigyeléseket. A romantikus szerelem egyik első kutatója, Rubin, számos olyan állítást gyűjtött össze, amelyrő1 az emberek úgy gondolják, a szeretetet és a szerelmet tükrözik, és mindkettőből külön mérési skálát szerkesztett. A szeretetskála annak fokát méri, hogy a személy mennyire rokonszenves, tisztelt, csodált, és ítéletei mennyire érettek és jók. A szerelem skálája három fő téma köré csoportosul: a kötődés érzése („nehezen tudnék meglenni nélküle"), a gondoskodás érzése („mindent megtennék érte") és a bizalom érzése („úgy érzem, szinte mindenben megbízhatok benne") köré. A két skála csak mérsékelten korrelál egymással: férfiaknál 0,56, nőknél 0,36 mértékben. Rubin mind a „szerelemskálát”, mind a „szeretetskálát” számos szerelmespárral kitöltette, akiknek a két skála segítségével arról kellett beszámolniuk, hogy miként éreznek szerelmi partnerük

és legjobb barátjuk iránt. A várakozásnak megfelelően a szerelmi partnereket magasabbra értékelték a szerelemskálán, és a legjobb barátokat a szeretetskálán. 1. oldal Szerelem és szeretet Eszerint Rubin skálái valóban különbséget tesznek a közeli kapcsolatok e két fajtája között. Más vizsgálatok kimutatták, hogy a szerelemskálán elért pontszámok jobb előrejelzői egy pár várható házasságának, mint a szeretetskálán kapott pontszámok. A szerelemskálán elért pontszámok összefüggésben álltak a megfigyelhető viselkedési különbségekkel is. Az egyik vizsgálatban Rubin egy detektívtükör mögül párokat figyelt meg, miközben ők egy kísérlet elkezdésére vártak. Azok a párok, akik a szerelemskálán magas pontszámot értek el, nagyobb nem verbális érdeklődést árultak el egymás iránt, többet és többször néztek egymásra, mint azok a párok, akik a szerelemskálán viszonylag alacsony pontszámot értek el. A

szerelmi vonzalom tehát megkülönböztethető a szeretettől. De a szerelem maga sem változatlan. Tapasztalatból valamennyien tudjuk, hogy szerelmesünk iránti érzelmeink is hullámzanak, és a kezdeti intenzív érzelmi élmény idővel a kötődés egyenletesebb és talán mélyebb érzéseivé alakul át. Walster és Walster pontosan ilyen megkülönböztetést javasol a szerelem két típusa között: szenvedélyes szerelemről és partner jellegű szerelemről beszélnek. A szenvedélyes szerelem intenzív és teljesen áthatja a partnereket, míg a partner jellegű szerelem kiegyensúlyozottabb, ragaszkodás jellegű érzelem, amely gyakran tipikusan, jellemzi a tartós szerelmi kapcsolatokat. A szerelem mindkét típusában azonban nagyon fontosak az érzelmi reakciók, és mindkét típus olyan magyarázatot igényel, amely meghaladja a szeretetnek, mint egyszerű attitűdnek a hagyományos meghatározását. A szerelem elméletei Úgy tűnik, hogy a szerelem olyan

érzelem, amelyik jelentősen különbözik a személyközi vonzalom más formáitól. Ha a szerelem egy érzet, akkor valószínűleg ugyanazok a folyamatok befolyásolják, mint a többi érzelmet. Schachter és Singer kéttényezős érzelemelmélete szerint az érzelmek két összetevőből állnak: fiziológiai izgalomból és egy kognitív címkéből, melyet az izgalomhoz társítunk, vagyis a fiziológiái izgalmat az adott időpontban rendelkezésünkre álló információk fényénél meghatározott érzelemként értelmezzük. Ugyanezt az elgondolást a szerelemre alkalmazva azt várhatjuk, hogy a szerelemnek szintén két külön összetevője van: izgalom és kognitív címkézés. „Szerelmesnek lenni" tehát nem alapvető formája az emberi élményeknek. Meg kell „tanulnunk” felismerni azokat a jelzéseket, amelyek alapján helytállóan címkézhetjük érzelmi izgalmunkat „szerelemnek”. Kultúránkban például ilyen jelzésnek számít egy

meghatározott ellenkező nemű partner ottléte és hozzáférhetősége, aki mások számára nem hozzáférhető kizárólagosság. Az uralkodó, kultúra szabta felfogástól is függ, hogy mit címkézhetünk szerelemnek. Egyes helyeken és egyes időpontokban a szerelem uralkodó meghatározása nagyon is különböző lehet. Nehéz elfogadnunk ezt a címkézési elméletet, mivel legtöbbünk szívesen 2. oldal Szerelem és szeretet dédelgetett eszméje, hogy a szerelem valami egyedi, könnyen azonosítható élmény. Egyszerűen „tudtuk”, mikor vagyunk szerelmesek anélkül, hogy Schachter és Singer elméletének megfelelően alkalmas, jelzéseket kellene keresnünk izgalmi állapotunk értelmezésére. Schachter és Singer gondolataira támaszkodva Berscheid és Walster javasolt egy elméletet a szerelemről, amely ugyancsak az énattribúciós keretbe illeszkedik. A szerelem ebben a meghatározásban is két tényezőből áll: (a) izgalmi állápot és (b)

megfelelő jelzések arról, hogy az izgalmi állapotot az illető „szerelemnek” címkézheti. A modellből következik, hogy minél erősebb fiziológiai izgalmat él át valaki, bármi is annak a forrása, annál „szerelmesebb” lesz, ha a környező jelzések megfelelőek. Más szavakkal, bármilyen izgalmi állapot eredményezheti a szerelmi érzés fokozódását, ha az izgalmi állapotot szerelmi forrásnak tulajdonítjuk. Sok kutató próbált olyan helyzetet létrehozni, amelyben a külső tényezők által okozott izgalmi állapot olyan helyzeti jelzésekkel társult, amelyek a „szerelem” címke alkalmazásának helyességét jelezték. Dutton és Aron (1974) kísérletében férfi kísérleti személyeket egy csinos nő (helyénvaló a „szerelem” címke) vagy egy másik férfi (nem helyénvaló „szerelem" címke) kérdezett ki egy izgalomkeltő helyzetben (azután, hogy átsétáltak egy himbálódzó függőhídon), illetve egy izgalommentes helyzetben

(azután, hogy átsétáltak egy szilárd hídon). Az eredmények alátámasztották Berscheid és Walster elméletét: a kísérleti személyek jobban vonzódtak a nőhöz, ha izgalomkeltő helyzetben találkoztak vele, míg a férfi partnerrel szembeni érzelmeket nem befolyásolta az izgalmi állapot. SZERELEM ÉS HÁZASSÁG A romantikus szerelem fogalma régi, de az a hiedelem, hogy a házassághoz jelentős köze van, újabb keletű, és távolról sem univerzális. Néhány nem nyugati kultúrában a házasságra még mindig úgy tekintenek, mint egy szerződéses, üzleti megegyezésre, melynek nincs köze semmiféle szerelemnek. Például Afrika számos népcsoportjánál, ahol rendesen ára van a feleségnek való asszonynak. A mi társadalmunkban a szerelem és a házasság közti kapcsolat az elmúlt 25 évben valóban erősebbé vált. 1967-ben az egyetemista férfiak mintegy kétharmada, de az egyetemista nőknek csak mintegy egynegyede állította, hogy nem

házasodnának meg egy olyan személlyel, akit nem szeretnek, még akkor se, ha a személy mindazon többi tulajdonsággal rendelkezne, melyet kívánatosnak tartanak. A modern feminista mozgalom csak abban az időben kezdődött, és a nőknek akkoriban a házasságra valószínűleg inkább úgy kellett tekinteniük, mint anyagi biztonságuk egyik szükséges feltételére. Frusztráció és vonzalom: a Rómeó és Júlia hatás 3. oldal Szerelem és szeretet A hétköznapi életben az izgalom egyik leggyakoribb forrása a frusztráció. Ha a szerelmesek azt tapasztalják, hogy akadályok keresztezik útjukat, hogy anyagi, vallási vagy szülői nyomás hat kapcsolatuk ellen, akkor gyakran szerelmük és kötődésük fokozásával reagálnak. A nyugati művészet és irodalom számos klasszikus műve szemlélteti ezt az elvet A Rómeó és Júlia történet talán a legismertebb példa. Berscheid és Walster elméletének megfelelően feltételezhető, hogy a frusztrációk

által okozott izgalmat Rómeó és Júlia szerelmi kötődésük fokozódásaként értelmezték. A külső akadályoknak a szerelmi kapcsolat intenzitására gyakorolt hatását vizsgálta Driscoll, Davis és Lipetz. 91 házaspárt és 49 jegyespárt kértek fel olyan skálák kitöltésére, amelyek a szerelmet, a bizalmat, a bajtársiasságot és a szülői ellenkezés mértékét mérték. A már összeházasodott párok esetében nem volt kapcsolat a szülői ellenkezés és a szerelem között. A még külön élő párok közül azonban azok, akik szülői ellenkezésről számoltak be, erősebb szerelmi kötődést tanúsítottak. Egy utóvizsgálatban Driscoll és munkatársai azt is feltárták, hogy a szülői ellenkezés változása együtt járt a szerelmi kötődés változásával. Ez az eredmény világosan alátámasztja a „Rómeó és Júlia hatást”. Talán hozzá kell még tennünk, hogy a Driscoll és munkatársai által vizsgált párok a vizsgálat idejére

a szülői ellenállást már sikeresen leküzdötték. Kétségtelen, hogy sok ígéretes kapcsolatnak nincs lehetősége eléggé elmélyülni ahhoz, hogy ilyen Rómeó és Júlia hatás megjelenhessen. Talán a „Montague és Capulet hatás” kifejezéssel írhatjuk le a szerelmi kapcsolatot érő olyan külső hatásokat, amelyek sikeresen szakítanak szét egy kapcsolatot, mielőtt még a valóban erős szálak kialakulnának. Ha viszont a kapcsolat túléli a kezdeti támadást, valószínűnek tűnik, hogy a külső akadályok erősítik, nem pedig gyengítik a szerelmi kötődést. A szerelem háromszögelmélete Egy részletes elemzés a szerelmet három összetevőre bontja: intimitás, szenvedély, elkötelezettség. Az intimitás az érzelmi összetevő, amely a közelséget és az érzések kölcsönösségét jelenti. A szenvedély a motivációs komponens, amely a szexuális vonzalmat és a „szerelmesség” romantikus érzését ragadja meg. Az elkötelezettség

kognitív összetevő, amely a személy szándékát tükrözi, hogy megmaradjon a kapcsolatban. Ezen összetevők különböző kombinációi nyolcféle szerelmet eredményeznek. 4. oldal Szerelem és szeretet INTIMITÁS Alacsony Magas SZENVEDÉLY Alacsony Alacsony ELKÖTELEZETTSÉG Alacsony Alacsony Nincs szerelem Szeretet Fellobbanó Alacsony Magas Alacsony szerelem Romantikus Magas Magas Alacsony szerelem Üres szerelem Alacsony Alacsony Magas Társszerelem Magas Alacsony Magas Vak szerelem Alacsony Magas Magas Beteljesült Magas Magas Magas szerelem Végezetül szeretnék leírni egy, általam teljesen korrekt szerelem osztályzást, melyet 1980-ban írt le Forgas és Dobosz. Ennél a vizsgálatnál a kísérleti személyektől azt kérték, hogy sorolják fel a heteroszexuális kapcsolatok számukra ismerős valamennyi típusát. Ezek közül ki lett választva a 25 leggyakoribb 1. Folytatás nélküli szóbeli és testi széptevés egy bulin 2. Több hónapos

együttjárás utáni együttélés egy fiú és egy lány közt 3. Nem törvényesített kapcsolat két elvált ember közt 4. Nem kívánt terhesség utáni fiatalkorban kötött házasság 5. Tartós, de nem testi kapcsolat két vallásos fiatal között 6. Tartós együttjárás, főleg a kortársakra való hatás kedvéért 7. Hosszú és meghitt plátói kapcsolat 8. Tartós együttjárás ahol mindkét felet más kapcsolatok is fűzik az ellenkező nemhez 9. Két megözvegyült középkorú ember házassága többévi magány után 10. Egyetlen éjszakára szóló testi érintkezés 11. Huszonöt évi házasság 12. Főként testi kapcsolat egy idősebb és tapasztaltabb személlyel 13. Tanár-diák szerelmi viszony 14. Rövid, gyorsan fölizzó kapcsolat egy összeszokott társaság tagjai között 15. Hosszú érzelemteli udvarlás után fiatalon kötött házasság 16. Kapcsolat, ahol csak az egyik fél érintett igazán 17. Viszony egy házasságban élő emberrel 18.

Rövid, főként testi viszony két diák közt 19. Két fiatal rendszertelen, alkalomszerű randevúzása, melynek célja pusztán egymás szórakoztatása. 20. Régebbi személyes kapcsolat folytatása külföldről, levélben vagy telefonon 21. Rövid, viharos erejű viszony egy nyaralás alatt 22. Hosszú, érzelemgazdag diákszerelem 23. „Szerelem az első látásra": rövid, de intenzív kapcsolat, melyet eljegyzés követ 24. Rövid, kölcsönös első szerelem 25. Egy régi, annak idején kiteljesedni nem tudó kapcsolat fellángolása 5. oldal Szerelem és szeretet Irodalomjegyzék Rita L.Atkinson, Richard C Atkinson, Edward E Smith, Daryl J Bem: Pszichológia (OSIRIS, Budapest, 1995) 331, 333, 334. oldal Joseph P. Forgas: A társas érintkezés pszichológiája (GONDOLAT – KAIROSZ 1997) 275 – 287. oldal 6. oldal