Jogi ismeretek | Római jog » Vásárhelyi Emília - Római jog vizsgatételek

Alapadatok

Év, oldalszám:2009, 57 oldal

Nyelv:magyar

Letöltések száma:66

Feltöltve:2016. július 14.

Méret:541 KB

Intézmény:
-

Megjegyzés:

Csatolmány:-

Letöltés PDF-ben:Kérlek jelentkezz be!



Értékelések

Nincs még értékelés. Legyél Te az első!


Tartalmi kivonat

VÁSÁRHELYI EMILIA H-1029 Budapest, Ördögárok u.43 7049 Tel./fax: (36-1) 176-8880 Tel.: (36-1) 275- RÓMAI JOG (VIZSGATÉTELEK) 02 FÉLÉV ÖRÖKLÉSI JOG 129. Vagyon, hagyaték, örökség 129.1 Vagyon: a személy jogainak és kötelezettségeinek összessége A pater familias életének utolsó pillanatában meglévõ vagyona az õ halálának pillanatától az általa visszahagyott hagyatékká válik. A hagyaték nem azonos a vagyonnal. 129.2 Hagyaték: a pater familias személyéhez tapadó jogokkal és kötelezettségekkel csökkent vagyon, amely jogok és kötelezettségek az õ elenyésztével maguk is elenyésznek. Ilyenek: - apai hatalom, férji hatalom (az örökhagyó családi jogai) - az örökhagyó eltartásra való joga, vagy ilyen irányú

kötelezettsége - a haszonélvezet és a használat (személyes szolgalmak) - gyámság és gondnokság - büntetõ keresetek bizonyos adósságai mind a vádlotti, mind a sértetti oldalon (fóleg a meg nem ítéltek). A hagyaték tehát lehet a vagyonhoz képest kevesebb, ha pozitívumok esnek ki belõle, de lehet több is, amennyiben tartozások esnek ki belõle. (A hagyaték csak mérlegben lehet nagyobb a vagyonnál, abszolut összegben nem.) Hagyaték csak vagyonképes személy után maradhat. - Hatalomalatti után: - a régi jogban: nem volt öröklés - praetori jogban: peculium castrense és quasi castrense körében engedtek átszállást - Iustinianusnál: a családgyermek is vagyonképes (utána is van öröklés) - Rabszolga után soha sincs! Hagyatékban bekövetkezõ jogutódlás - egyetemes jogutódlás (universalis successio = hereditas): amikor a hagyaték, mint egész, a benne foglalt jogok és kötelezettségek összessége együttesen száll át egy vagy több

személyre. Az egyetemes jogutód: örökös. (Ez nem jelenti azt, hogy csak egy örökös lehet, vagy hogy az örökösöknek az egész hagyatékot meg kell kapniuk. Lehet több örökös is, mikor eszmei hányadban lesznek jogosítottjai az örökségben lévõ jogoknak és kötelességeknek.) - különös jogutódlás (singularis successio): ennek folytán az örökhagyó egyes - szorosan meghatározott vagyoni jogai szállnak át a jogutódra, pl. hagyomány esetén Formái: legatum, fedicomissium és donatio mortis causa. 129.3 Örökség: az örökhagyó halálával a jogutódra, ill a jogutódokra átszálló vagyon Amennyiben a hagyaték nincsen legatummal megterhelve, az örökség egyenlõ a hagyatékkal, ellenkezõ esetben nem. Lehet ugyanis, hogy az örökhagyó a hagyatékában meglevõ egyes vagyontárgyaknak hagyományként harmadik személy részére való rendelésével az örökséget csökkentette. -2Összegezve: Vagyon - személyhez tartozó jogok és

kötelességek = hagyaték - legatum = örökség. Az egyetemes jogutódláson van a hangsúly, ugyanis az öröklés lebonyolítása csak akkor mehet végbe, ha legalább egy örökös van. A hagyatékból való singularis juttatás kísérõje és korlátozója lehet az egyetemes jogutódlásnak, de önmagában nem állhat meg. 130. Az öröklés, örökség, hagyomány, hagyaték egybevetése 130.1 Öröklés - az egyetemes vagyon átszállásának folyamat - ugyanakkor a zegyetemleges jogutódlást is öröklésnek nevezzük 130.2 Örökség - az egyetemes jogutódlással átszálló vagyon 130.3 Hagyomány (legatum) - a különleges jogutódlás egyik leggyakoribb formája 130.4 Hagyaték - a természetes személy után fennmaradó vagyoni természetû jogok és kötelzettségek összessége. 131. Milyen alapon örökölhet valaki? 131.1 Végrendelet alapján (successio testamentoria, vagy secundum tabulas) A végrendeleti és a törvényes öröklés mereven kizárják

egymást. Törvényes öröklésre csak akkor kerülhet sor, ha végrendelet nincs (nem is volt, vagy egészében megdõlt). Ha a végrendelet csak a hagyaték egy részérõl intézkedik is, vagy ha a kinevezett örökösök közül csak egy maradt is, a hagyaték a végrendelet alapján nyílik meg. Azon vagyonrészek, amelyekrõl a végrendelet nem szól, a megmaradt örököst illeti (növedék). A végrendeleti öröklés csak késõbbi eredetû és a szabad rendelkezés elve csak fokozatosan törte át a családi vagyonközösség kereteit. Nem is törte át teljesen, mert a klasszikus jogban a családfõ rendelkezhet vagyonáról, de családja tagjairól meg kell emlékeznie: - vagy örökössé nevezi õket - vagy kitagadja õket, elhárítja az útból. 131.2 A törvény rendelkezése alapján Lásd 133. tétel 131.3 Végrendelet ellenére A jog fejlõdésével bizonyos közeli családtagok a törvény alapján kötelezõen részesedtek a hagyatékból a végrendelkezõ

akarata ellenére is, a törvény rendelkezése alapján. Ez a mellõzhetetlenség 132. Az örökség megszerzésének módjai 132.1 A hagyaték megnyílása: beáll az öröklés lehetõsége (delatio hereditatis) az örökhagyó halálával következik be, korábban nincs öröklés. Szükséges továbbá, hogy az örökség a meghívott által megszereztessék (acquisitio hereditatis). A delatio feltétele: örökös túlélje az örökhagyót. Az idõpont esetleg csak késõbb válik meghatározottá: - végrendeleti feltételes örökösnevezésnél, míg a feltétel be nem áll - a fictio legis Corneliae alkalmazási körében. 132.2 Az örökség megszerzésének módjai 1. Cretioval (elfogadó nyilatkozattal) A régi jogban ez egy ünnepélyes szóbeli ügylettel történt (cretio), késõbb formátlan jognyilatkozattal is végbemehetett. Cretionál 100 napos gondolkodási idõ lehetséges 2. Elfogadó nyialtkozat nélkül - A familiabeli örökösök már a delatioval ipso

iure örökösökké válnak: - akár tudnak a megnyílásról, akár nem, - akár akarnak örökösök lenni, akár nem, -3- õk a szükségképpeni örökösök (necessarii heredes). Ilyenek: - suus heres (mindegy, hogy végrendeleti, vagy törvényes úton van kijelölve) - servus cum libertate institutus (a rabszolga, akit felszabadításával egyidõben örökössé tesznek) Így tehát a delatio és acquisitio egybeesik. A sui heredes a köztársaság végén beneficium abstinendit kapnak a praetortól, vagyis tartózkodhatnak a hagyatékba bocsátkozástól. A suus a praetortól meggondolási határidõt kérhet (ez nem azonos a beneficium deliberationissal), amely ha elmúlik anélkül, hogy beneficium abstinendit kérne, örökösnek tekinthetõ. A beneficium abstinendi megadása után a praetor a bonorum possessiot a következõ meghívottnak kínálja fel, ha nincs ilyen, a hitelezõknek kínálja az örökös nélküli örökséget. A servus cum libertate nem kap ius

abstinendit. Õ szigorúbban vett heres necessaris, s gyakran éppen azért nevezik ki, hogy a közelgõ csõdöt (és az azzal járó infámiát) õ vigye el. A praetor õt a separation bonorum (vagyonelkülönítés) lehetõségében részesíti, mellyel a végrehajtást a hagyatékra korlátozhatja és peculiumát a szabadonbocsátott megtarthatja. Velük szemben a heredes extranei (házonkívüli örökösök) csak elfogadó nyilatkozattal válnak voluntarii heredes-szé, örökössé. Ezek lehetnek törvényes és végrendeleti úton meghívva A törvényes örökösök közül ilyenek: - a proximus agnatusok - a SC Tertullianum és SC Orfitianum alapján meghívottak. Ezen önkéntes örökösök: - vagy cretioval (elfogadó nyilatkozattal) - vagy pro herede gestioval válnak örökössé. A pro herede gestio: olyan magatartás tanusítása, amely a hagyaték megszerzését mutatja. Pl: hagyatéki tárgy birtokbavétele, hagyatéki adós perlése, hagyatéki tartozás

megfizetése. 3. Usucapio pro herede (elbirtoklással) A hagyaték megszerzésének különleges módja. A régi jog szerint, ha nincs suus, a hagyatékot, mint res nulliust (uratlan dolgot), vagy annak részét birtokba veheti bárki, s egy éves birtoklással elbirtokolhatja, s ezzel örökössé válik. Bona fides nem szükséges Az usucapio pro herede nyugvó hagyatékot elõfeltételez, tehát nem állhat fenn: - ha suus van meghíva - vagy a házonkívüli már belépett a hagyatékba. Ezen lehetõség indoka: az örökössel szemben nyomást gyakorolni a hagyaték minél elõbbi megszerzése iránt. A klasszikus jogban az elbirtoklás egyes vagyontárgyakra volt lehteséges, az örökösi pozíció már nem elbirtokolható. Ez azt jelentette, hogy a hagyaték tárgyai - míg azokat az örökös birtokba nem vette - szabad préda tárgyai voltak. Hogy ez ne minõsüljön lopásnak és ne legyen az elbirtoklás akadálya, a klasszikus jog a hagyatéki tárgyakat kizárta a lopott

dolgok közül. Oka, mint fenn: siettetés Idõvel az intézmény tarthatatlan lett: - a praetor nem respektálta praetori örökös keresetével szemben az elbirtoklás kifogást - Hadrianus alatt egy SC kimondja, hogy civiljogi örökös keresetével szemben nem hatályos az elbirtoklás, a malae fidei possessornak ki kell adnia a hagyatékot - Marcus Aurelius pedig bûncselekménnyé nyilvánítja (crimen expilatae hereditatis) a hagyatéki tárgyak lefoglalását. 133. A praetor öröklési reformjai Successio ordinum et graduum 133.1 A praetor öröklési reformjai - igyekszik a ius civile hiányosságait pótolni - törekszik: a vérrokonságot és a manus nélküli házasságot jobban figyelembe venni - kibõvíti a meghívottak körét - a közelebbi osztály, vagy fok elmaradása esetén megnyitja a hagyatékot a távolabbiaknak - érvényesül a successio graduum et ordinuum elve, amelyet a civiljog nem ismer - a végrendelet nélküli örökségre a praetor egy rangsort

állapít meg: a pályázókat e szerint bocsátja birtokba - kialakított egy új végrendeleti formát az ún. hétpecsétes végrendeletet -4A birtokbautalás joghatása alapján tehetõ megkülönböztetés - bonorum possessio sine re (puszta hagyatékbirtok) - a hagyaték birtokosa engedni köteles a civiljogi örökösnek, azonban a hagyatéki perben a kedvezõbb alperesi pozícióban van (nem neki kell bizonyítani) - harmadikokkal szemben azonban védelmet kap a birtokos - ha a civiljogi örökös nem jelentkezik, vagy nem idõben jelentkezik, akkor a birtokos elbirtokolhatja a hagyatékot (usucapio pro herede) - bonorum possiessio cum re (praetori öröklési jog) - a praetor nem tehet valakit civiljogi örökössé, de egyeseket egyenlõvé tehet a civiljogi örökössel és védelmet biztosíthat nekik nemcsak harmadikok, hanem a ius civile szerinti örökös ellen is (párhuzam: bonitar tulajdonos védelme a civiljogi tulajdonossal szemben) 133.4 Successio ordinum et

graduum Ha nem érvényesül, pl. a civiljogban, akkor ez azt jelenti, hogy: - ha a meghívott agnatus proximus nem tudta, vagy nem akarta az örökséget elfogadni, a távolabbi fokban (gradus) levõ agnatus nem örökölhetett - ha volt agnatus, de nem fogadta el az örökséget, úgy a közvetkezõ rend (ordo), a gentiles sem örökölhettek. 134. A törvényes öröklés három rendszere 134.1 A civiljog törvényes öröklési rendje Elsõ ordoban in capita örökölt: - sui heredes - uxor in manu - filius, filia familias (természetes és adoptív gyermekek, postumusok is) - nem örökölt - adoptivus - emancipatus - férjhez ment lányok Távolabbi lemenõk in stirpes örököltek. Távolság nem számított, ugyanis a távolabb álló suusok elõdjük helyébe lépnek, az õ részén osztoznak. Második ordoban örökölt - ha sui heredes - nincsenek - proximi agnati - örökhagyó testvérei - örökhagyó anyja (nõk után itt lehet elõször örökölni!) Harmadik ordoban

örökölt, amennyiben sem sui, sem proximi agnati nem voltak - gentiles, ha nincs agnatus sem. A gens kollektíve örököl (A köztársaság vége elõtt megszûnt) A civiljogi öröklés problémái - az agnatio elve uralkodik - emancipatus nem örökölhet - a nem manusos házasságban élõ anya nem örökölhet gyereke után és ezen gyerekek sem az anya után - nincs öröklési lehetõség a házastársak között manus nélküli házasság esetén - parasztoknál: egyenjogú örökösök nemre, korra, teljesítõ képességre tekintet nélkül, s így a gazdasági egység széttagozódik - egy ízben jelöli ki az örököst, s ez fõleg a proximi agnati körében jelent problémát: - ha a közelebbi jogosult nem fogadta el az örökséget, a távolabbi fokban ezt nem tehette meg (Gradus) - ha volt suus, az agnatus és gentiles szóba sem jöhettek (Ordo), vagyis a civiljog nem ismerte a successio graduum et ordinum elvét. 134.2 A praetori jog törvényes öröklési rendje

- bonorum possessio unde liberi - liberi - valamennyi lemenõ - emancipatus - emancipatus gyermekei (fiktív suusok) -5- nem örökölt - más pater familias által adoptált gyermek - manusos házasságot kötött leány Korlát: az emancipatusnak osztályra kellett bocsátani az emancipatio után szerzett vagyonát, s csak ekkor örökölhet egy sorban a suusokkal. A bonorum possessio unde liberi cum re meghívás: általa a többi civil törvényes örökösök ki vannak zárva (agnatok, gentilisek). Az öröklés in stirpes történt: - az emancipált fiú hatalom alatt maradt gyermekeivel egy sorban lépett fel, egy részt kaptak, fele-fele arányban - nõnek nem lehetett sui-ja, így liberi-je sem. Ennél a bonorum possessionál - a férfiak és nõk egyenjogúak - figyelembe veszik a postumus suust és érdekei védelmében gondnokot rendelnek neki - több várományosnál is per stirpes oszlik meg a hagyaték, a reprezentáció elvét figyelembe véve. - bonorum possessio

unde legitimi - ha liberi nem voltak, vagy nem jelentkeztek, akkor mégegyszer azok a sui, akik az elsõ osztályban jelentkezhettek volna, mint liberi az elsõ esztendõn belül, itt még, mint legitimi elsõ csoportjába tartozók jelentkezhettek a második év folyamán - ha sui nem jelentkeztek, a proximus agnatus ezek nem egymás után hívatnak meg, hanem egy ugyanazon határidõvel, de közülük az kapja meg, aki a civiljog szerint örökös volna (ha sui nem léptek fel a liberi osztályában egy éven belül, a második évben, mint legitimi kérhették az örökséget) A bonorum possessio unde legitimi sine re meghívás: vagyis egy fokban közelebb álló, igényét a civiljogi hagyatéki keresettel sikeresen érvényesítheti a behelyezettel szemben. - bonorum possessio unde cognati - ha legitimi nem voltak, vagy nem jelentkeztek, az összes vérrokonok (cognati) - sui, harmadízben - fiktív sui, másodízben - lemenõk híján felmenõk: szülõk és nagyszülõk

(dédszülõk nem) - egyeneságiak nem létében oldalrokonok, VI. fokig bezárólag A fokban közelebbi kizárja a távolabbit, azonos fokúak fejenként osztoznak. Ha a fokban közelebbiek nem igénylik meg a bonorum possessiot, a következõ fokon álló vérrokonok kapják meg a praetortól a hagyatékot (successio graduum). A manus nélküli házasságból és a házasságon kívül születettek itt tudnak anyjuk után örökölni. - bonorum possessio unde vir et uxor - ha sem agnatusok, sem cognatusok nem jelentkeztek, akkor a túlélõ házastárs Itt a manus nélküli házastársat veszik figyelembe (egyéb jelentkezõ híján). Elõfeltétel: a házasság fennálta a halál idõpontjában. A hátrányos megkülönböztetés oka: - a házastárs családjába való vagyon áttolódás elleni fenntartás továbbra is fennáll - az özvegyekrõl elsõsorban másképp gondoskodnak (dos). Ez a bonorum possessio is sine re. 134.3 A iustinianusi törvényes öröklés rendje - elsõ

osztály - lemenõk (descendentes) - gyermekek - unokák - dédunokák A lemenõk között az adoptívak és a törvénytelenek is. Suus és nem suus között annyi a különbség, hogy a suus necessarius heres lesz, a többiek voluntarii. Távolabbi lemenõ akkor örököl, ha elõdje kiesett. A lemenõ nyomdokába lépõ utódok in stirpes örökölnek. -6- második osztály, ha lemenõk nincsenek - felmenõk és teljes testvérek együttesen vannak meghívva A felmenõk közül mindig csak a legközelebbi fokon örökölnek. Az elhalt testvért képviselik a gyermekeik (elsõfokon, unokák már nem). Ha csak felmenõk maradtak, akkor a hagyaték ágak szerint oszlik meg (in lineas öröklés), az ágon belül az ott lévõk fejenként osztoznak. Ha az egyik ágon nincs senki az adott fokon, az egészet a másik kapja. Ha felmenõk (nagyszülõk) és testvérek (vagy testvérek gyermekei) együtt örökölnek in capita oszlik meg a hagyaték az azonos fokon állók között. -

harmadik osztály - féltestvérek - consangunei - uterini - elhalt féltestvérek gyermekei (képviseleti elv) Azonos fokon állók in capita. - negyedik osztály - összes távolabbi oldalrokonok (képviseleti elv) A közelebbi kizárja a távolabbit. In capita osztoznak Ha egyik osztály sem jelentkezett, a hitvestárs is kérhette a hagyatékot (bonorum possessio unde vir et uxor - az egyetlen bonorum possessio Iustinianus rendszerében). Hogy ezt a hátrányos helyzetet kompenzálja, a hagyaték 1/4-ét, legfeljebb azonban 100 font aranyat adott a rászoruló özvegynek. (Ez törvényes hagyomány) Ha háromnál több gyerekkel konkurrál az özvegy, akkor csak egy gyermekrészt kap, s saját gyerekeivel szemben azt is csak haszonélvezetre. Ezen szabályok állnak az önjogú és családgyermek utáni öröklésre is. De családfiúnál csak a peculium castrense, peculium quasi castrense és adventitius vagyon volt örökíthetõ. 135. In stirpes, in capita, per lineas

öröklés Hol érvényesülnek? 135.1 In stirpes öröklés: az a törvényes öröklési jogi megoldás, mikor a távolabbi fokon lévõk az elõdjük helyébe lépnek az örökrész szempontjából, vagyis kiesõ elõdjük részén osztoznak. Ezen esetben egy fokban távolabb álló, mint törzsenként öröklõ egy sorban örökölhet egy fokban az örökhagyóhoz közelebb állóval. Pl: suus filius familias, elhalt, szintén suus testvére gyerekeivel Ebben az esetben tehát a képviseleti elv érvényesül. Esetei: - civiljogi öröklésben - suusok rendjében, kiesõ suusok helyén - praetori törvényes öröklésben - bonorum possessio unde liberi - Iustinianusnál - a lemenõk között - a teljes testvérek gyermekei - az elhalt féltestvérek gyermekeinél (csak náluk!) 135.2 In capita öröklés: a fejenkénti öröklés, amikor ugyanannyit kapnak az azonos fokon állók Esetei: - civiljogi öröklésben - suusok rendjében a suusok között - több egyenlõ fokú agnatus

a proximi agnati rendjében - praetori törvényes öröklésben - a liberi között, ha egyenlõ fokon állnak - legitiminél is suusok, vagy agnatok között egyenlõ fokon - cognati között egyenlõ fokon állók között - Iustinianusnál - a lemenõk, ha azonos fokon vannak - a felmenõk egy ágon belül, fejenként, valamint a felmenõk és teljes testvérek között is - féltestvérek közt - az összes oldalrokonok között, az azonos fokon állók között. -7135.3 Per lineas, vagy in lineas öröklés: egyedül Iustinianusnál érvényesül a felmenõk öröklésénél, amikor az örökhagyó után kizárólag felmenõk maradtak, a hagyaték az apai és anyai ág között egyenlõen osztozik meg, az ágon belül az ott lévõk fejenként osztoznak. Közelebbi felmenõ léte bármely ágon kizárja az összes távolabbit. Ha az egyik ágon nincsen senki, a másik ág osztozik az egészen. 136. Öröklés libertinus után A törvényes öröklés szabályai libertinus civis

után a libertinus eltérõ családi viszonyai miatt módosulnak. Libertinusnak nincs felmenõ, sem oldalrokonsága (servilis cognatio nem számít). Kivétel: - ha örökbe fogadták - vagy libertinát manus alá vették (így agnatioba kerülnek). Libertinusnál csak a lemenõ agnat, vagy cognat rokonság jön számításba. Ez egyezik a szabad ember öröklési szabályaival. Ezek hiányában a patronus, vagy családja lép be Civiljog - suus - patronus vagy (ha nem lesz örökös, mert elõbb meghal) annak legitimus heresei Praetori jog - liberi (ha adoptív gyermek csak a hagyaték felét, másik fele a patronusé, vagy liberi örököseié) - legitimi (civiljog 1-2) - cognati (lemenõ cognatusok) - familia patroni (másodszor) - vir et uxor - cognati manumissoris (a patronus cognatusai) Iustinianus - lemenõ - patronus és gyermekei - patronus oldalrokonai. 137. A végrendelet fogalma, fajai 137.1 A végrendelet - halál estére szóló rendelkezés (csak a végrendelkezõ

halálával lép életbe, addig korlátlanul visszavonható, kifejlett formájában) - egyoldalú rendelkezés (vagyis szerzõdéses kikötéseket nem tûr, pl. a végrendelkezõ nem köthet ki ellenszolgáltatást) - formaságokhoz kötött rendelkezés (ünnepélyes, szorosan meghatározott formák, majd pontosan megkívánt alakszerûségek között jöhetett érvényesen létre) ezek az akaratnyilvánítás tartalmát igazolják - visszavonható akaratnyilvánítás (az örökhagyó akaratét tükrözi, haláláig korlátlanul visszavonható) - örökösnevezést tartalmaz (ezt teszi végrendeletté az akaratnyilvánítást) A végrendelet kötöttségei A római jogban a végrendeleti és a törvényes öröklés kizárják egymást, a végrendelet az elsõdleges, s ha van végrendelet és az érvényes, az egész hagyaték sorsát eldönti. Hacsak a hagyaték egy részét említi és erre nevez ki örököst, a megnevezett a hagyaték egészét kapja meg, mint egyetemes

örökös. A végrendelet tehát az egész vagyon sorsát rendezi: nem lehet a vagyon egy részére végrendeleti, másik részére törvényes öröklés alapján megnyílást engedni. Kivétel: a köteles rész és a katona végrendelete (a modern jogokban ez nem így van). A végrendelet lényege és alapja (caput et fundamentum), elengedhetetlen tartalmi eleme az örökösnevezés (heredis institutio). Az örökösnevezés eleinte szigorú formaságokhoz volt kötve: - latin nyelv - parancsoló kifejezés - ünnepélyes szavak használata - a végrendelet élén kellett állnia - az elõzõ intézkedések érvénytelenek voltak. -8A posztklasszikus korban enyhültek a formaságok, de ekkor is felismerhetõen, személy szerint, határozottan kellett megjelölni az örököst. Incerta persona kinevezése érvénytelen. Majdan születendõt eredetileg nem lehet örökössé rendelni (a végrendelet keletkezésekor már élnie kellett a kinevezettnek). Az örökhagyó nevezhet egy,

vagy több örököst. A részeket szabadon határozhatja meg (enélkül a részek egyenlõek). Ha némely örököst külön említ, a többit pedig egybefoglalva, ez utóbbiak egy részt kapnak. Az örökrész mindig csak a hagyaték hányadában állapítható meg. Egyedi juttatásokat is tehetett az örökhagyó az örökösnevezésen kívül: - hagyomány rendelés - gyám rendelés - rabszolgafelszabadítás, de ezek csak az örökösnevezéssel együtt és attól függõen érvényesek. Fiókvégrendelet (codicillus) a klasszikus jogban fejlõdött ki: a végrendeletet kísérõ és kiegészítõ irat. Ha az elõzõ, vagy késõbb csinált végrendeletben meg volt említve és meg volt erõsítve, akkor a végrendelet kiegészítõ részének tekintették. - örökösnevezést - kitagadást - kinevezés visszavonását, kivéve minden más végrendeleti intézkedést tartalmazhatott. 137.2 A végrendelet fajai - eredetileg lehetõség az idegen részeltetésér - az aganatioba

fogadás arrogatio (a comitia calata elõtt nem más, mint törvényi formában adott hozzájárulás) - a pater familias suus-szá fogadja az idegent, de valószínûleg csak akkor, ha nem volt saját vérbeli suusa és koránál fogva ilyet nem is remélhetett Ez még nem végrendelkezés, hiszen az egész populus beleezésétõl függg. De a végrendelkezés csírája - Ebbõl az arrogatioból nõtt ki a pontifexi testület interpretatioja révén a valódi egyoldalú akaratnyilvánítás elsõ formája. 138. A végrendelet érvénytelensége 138.1 A végrendelet érvénytelen - alaki, vagy tartalmi hibák miatt - eredetileg, vagy utólagosan. A végrendeletek érvénytelenségének megítélésekor fokozottan érvényesült a jóindulatú értelmezés (henigna interpretatio) és a favor testamenti elve. Ezek szerint a jogszolgáltatás igyekezett a hibában szenvedõ végrendeleteket is megmenteni az érvénytelenségtõl. Ha mód volt rá, törekedni kellett a végrendelkezõ

akaratának érvényesítésére. Végrendeleteknél lehetséges a részleges (relatív) érvénytelenség 138.2 Eredetileg érvénytelen a végrendelet (testamentum nullum, iustum, non iure factum) Formai hiányosságok miatt: - végrendelkezõnek nem volt meg a testamenti factio activája a készítéskor - a végrendelet ügyleti szabályait nem tartották meg. Tartalmi hiányosságok miatt: - ha nincs legalább egy érvényes örökösnevezés - ha az örökösnek kinevezett testamenti factioja hiányzik a végrendelet készítésekor. Ettõl eltérõen ha az öröklõképesség egy - hagyományosnál (aki egyedi juttatást kapott a hagyatékból), vagy - a sokadik örökösnél hiányzik kinevezésüket nem írtnak tekintették (pro non scripto habetur), de a végrendelet érvényben maradt. Ugyancsak tartalmi okokból nem jön létre érvényesen a végrendelet a civiljog szerint, ha a végakarat sérti egy meglévõ mellõzhetetlen örökös jogait. 138.3 Utólag válik

érvénytelenné a végrendelet A végrendelkezõ végrendeletét visszavonja - régebben ez lehetetlen, vagy korlátozott volt - a comitia elõtt lehetett esetleg megváltoztatni az eredetit - per aes et libram létrejött végrendeletnél ki volt zárva a változtatás lehetõsége -9- késõbb a visszavonás már lehetségessé vált. A civiljog a visszavonás egyetlen módját ismerte: új végrendelet készítését (ezzel a korábbi hatályát veszti). De nem szünteti meg a végrendelet hatályát az örökhagyó akaratának puszta megváltoztatása még akkor sem: - ha elégeti az okiratot - feltöri a pecséteket - kitörli az örökös nevét civiljogilag érvényes marad, mivel az irat csak a mancipatiot igazolja. A praetor azonban nem adott ez alapján bonorum possessiot, mert ahhoz sértetlen okirat kell - vagy a törvényes örököst bocsátotta be a hagyatékba - vagy ha bizonyítható, hogy az örökhagyó azért semmisítette meg végrendeletét, hogy korábbi

rendelkezését keltse életre, ez utóbbi (vagyis az elõbb keletkezett végrendelet) alapján adott bonorum possessiot. Végrendeleti okirat véletlen megsemmisülése esetén is megmaradt a civiljogi érvény, de bonorum possessio ekkor sem volt lehetséges. A késõi császári jogban a végrendelet hatályát vesztette még a végrendelkezõ életéban azáltal, ha a keletkezésétõl számított 10 év már eltelt. Iustinianusnál viszont csak akkor, ha a 10 év elteltével az örökhagyó három tanu, vagy a hatóság elõtt kifejezetten visszavonta. Ha az örökhagyó a végrendelet megtétele után elvesztette végrendelkezési képességét Kivéve: - a fictio legis Corneliae alapján, ha hadifogságban hal meg - ha a ius postliminii alapján a hadifogságból visszatér. A civiljog szerint ha a végrendelkezõ elveszti caputját, a végrendelet végleg megdõl, még akkor is, ha utóbb az eredeti caput helyreállna. A praetor viszont ilyen esetben ad bonorum possessiot, de

ehhez az kell, hogy a caput visszanyerése után a végrendelkezõ kifejezésre juttassa, hogy végrendeletét továbbra is fenntartja. A cselekvõképesség elvesztése nem teszi a korábban készített végrendeletet érvénytelenné. Ha az összes örökösnevezés meghiúsul - az örökös elveszíti az örökség megnyílásáig öröklési képességét - ha a feltétel, mely mellett a kinevezés történt, meghiúsult - ha a kinevezett nem fogadta el az örökséget. Ha az örökös visszautasítja az örökséget Ezt megelõzendõ (hogy emiatt a részesített hagyományosok el ne veszítsék hagyományukat) a lex Falcidia kimondta a hagyományosok érdekében, hogy az örökös legalább a hagyaték 1/4-ét kapja meg tisztán (tehát a terhek levonása után). Alaki mellõzhetetlenség Utólagosan megdõlhet a végrendelet, ill. annak egy része az alaki mellõzhetetlenség elve alapján a praetori jog szerint, ha megtámadja az arra jogosított mellõzhetetlen személy.

139. Mellõzhetetlenség 139.1 Alaki mellõzhetetlenség A civiljog szerint tartalmi okokból nem jön létre érvényesen a végrendelet, ha a végakarat sérti egy meglévõ mellõzhetetlen örökös jogait. A civiljog szerint mellõzhetetlenek a végrendeletben a suusok. Tehát ha a suusokat mellõzik: - vagyis nem nevezik ki örökössé (amely kinevezés egyébként szólhatott bármely kis hagyatéki részre, de nem lehetett feltételhez kötött) - vagy nem tagadják ki a végrendelet hibás. A mellõzés a civiljog szerint akkor járt súlyosabb következményekkel, ha filius familias mellõztek. Ezt a kérelmet (querela inofficiosi testamenti) egy éven belül lehetett benyújtani, s ha a mellõzött nem kéri, akkor a végrendelet érvényben maradt. - 10 Megemlítendõ, hogy ha a filius familias volt mellõzve, ami civiljogilag az egész végrendelet semisségét jelentette, akkor a kitagadott liberi törvényes öröklés címén kaphatott bonorum poessessiot, mivel a

végrendelet elesvén, a kitagadás is elesett. 139.2 Anyagi mellõzhetetlenség A császári kor elején, a klasszikus korban merült fel. Azt törekszik biztosítani, hogy a legközelebbi személyek (ekkor már a cognatus rokonok) valósággal részesedjenek a hagyatékból. Legalább a rájuk nézõ törvényes örökrész meghatározott hányada erejéig. Mellékes, hogy ez úgy valósul-e meg, hogy az örökhagyó: - örökössé nevezi ki õket - vagy formailag ugyan kitagadja, vagy mellõzi õket, de más úton ajándék, vagy hagyomány címén juttatja nekik a megfelelõ részt. A százszemélyes bíróság gyakorlata szerint erre a minimális hagyatéki részre (köteles részre) - a lemenõk (akár suusok, akár nem - benne az adoptált gyermekek is) - felmenõk (örökbefogadó szülõk nem) - testvérek (a teljes és apai féltestvérek, de csak akkor, ha a turpis persona van örökössé kinevezve) jogosultak. Ezek közül adott esetben azokat illeti meg a köteles rész,

akik a végrendelet híján örökösök lennének: - tehát a lemenõ léte kizárja a felmenõt. - a közelebbi kizárja a távolabbi rokont. Ezen rokonok köteles része a törvényes örökrészük 1/4-e, tehát annak a hagyatéki résznek a negyede, amely végrendelet híján illetné meg õket. Iustinianus lényegesen változtatott a rendszeren. A kétféle mellõzhetetlenséget egybe kapcsolta: - 18. novella (536-ból) - 115. novella (542-bõl) 1. A köteles részre jogosultak továbbra is a lemenõk, felmenõk, testvérek (említett feltétellel) voltak A lemenõkre és felmenõkre nézve egybe kapcsolta az alaki és az anyagi mellõzhetetlenséget, vagyis a lemenõt és a felmenõt örökössé kellett kinevezni, s köteles részt is meg kellett adni. 2. Taxatíve megállapította a kitagadás lehetséges okait, lemenõkre és felmenõkre külön-külön Kitagadás csak a törvényben felsorolt és a végrendeletben megjelölt okból volt érvényes, s a részesülõ

örökösöknek kellett az ok valódiságát bizonyítani. 3. A kötelesrészt felemelte a törvényes örökrész 1/3-ra, ha a jogosult törvényes örökrésze a teljes hagyaték 1/4e, vagy annál nagyobb lenne, felére, ha kisebb a teljes hagyaték negyedénél. 140. A végrendelet megtámadása 140.1 Alaki mellõzhetetlenség sérelme miatt Az örökössé nem nevezett és ki sem tagadott filius familias, ill. más suus mellõzése ellen hereditatis petitioval léphetett fel. A civiljogban: - a filius familias mellõzése esetén a végrendelet visszamenõleg érvénytelennek volt tekintendõ (testamentum nullum in iustum) és a törvényes öröklés állt be - más suus mellõzött esetén - ha más kinevezett suussal álltak szemben, akkor a megtámadás hatására törvényes örökrészüket (portio virilis) kapták meg - extraneus kinevezettel szemben a hagyaték felét kapják (võ. utolsó példa a pont) A praetroi jogban a mellõzött liberi egy éven belül bonorum

possessiot kérhetett a praetortól. A praetor megoszthatja a hagyatékot a több liberi között (az igénylõ mellõzött és a hozzá csatlakozó többiek), ugyanakkor azonban az extraneus kinevezetteket mellõzi a bonorum possessio megadásakor. Ha a mellõzött nem kér bonorum possessiot, a határidõn belül bonorum possessio secundum tabulas-ra van lehetõség, vagyi s a végrendelet érvényben marad (vö. utolsó példa b pont) 140.2 Az anyagi mellõzhetetlenség sérelme miatt Aki a jogosultak közül kötelesrészét nem kapta meg, mert: - egészen kitagadta - vagy mellõzte az örökhagyó - vagy kevesebbet hagyott neki a kötelesrészénél - 11 A jogosult egy querela inofficiosi testamenti nevû keresetet (helyesebben kérelmet) indíthatott a végrendeleti örökösök ellen a százszemélyes bíróság elõtt. Ha a bíróság úgy találta, hogy a felperes alaptalanul lett mellõzve, kitagadva, megrövidítve, vagyis a panaszló ezt bizonyította, akkor a bíróság

érvénytelenné nyilvánította a végrendeletet abban részében, amely a panaszló mellõzhetetlenségét sértette. A bíróság azzal a fictioval élt, hogy a legközelebbi rokonnal ilyen barátságtalanul bánó örökhagyó õrült volt. A végrendelet ilyetén - relatív (vagy egyes esetekben, ha a panaszló egyedül lett volna törvényes örökös) - és egészében való megdõlése után a panaszos mostmár egész törvényes örökrészét követelhette (hereditatis petitioval). A querela sikertelensége esetén a pnaszos elvesztette törvényes öröklési jogát, s azt is, amit juttattak neki. A querela inofficiosi testamenti - vindictam spirans (bosszúért lihegõ) actio, mert csak maga a mellõzött indíthatta. Lehetõsége megszûnt: - a sérelmes fél halálával - a sérelem megbocsátásával - pl. a végrendelet elismerésével - praeiudicialis kereset (mert siker esetén megelõzi a panaszló öröklési keresetét) - öt év alatt elévül az örökhagyó

halálától számítva - subsidiarius jellegû, csak akkor indítható, ha egyéb jogsegély nem áll rendelkezésre - pl. alaki mellõzhetetlenség sérelme miatt a filius familiasnak öröklési kereset áll rendelkezésére (hereditas petitio) - de ha a filius familiast kitagadta, vagy kötelesrésznél kevesebbre nevezte ki az örökhagyó, akkor csak a querela állt rendelkezésére Az örökhagyó a kötelesrészt kijátszhatta úgy is, hogy a vagyonának jelentõs részét életében ingyenesen elidegenítette (ajándék, hozomány). Ha ezek miatt az elidegenítés elõtti vagyon alapján kiszámított kötelesrész a hagyatékból nem telt ki, a kötelesrészre jogosultnak egy ún. querela inofficiosae donationis vel dotis eszköze volt a megajándékozott ellen, mellyel megdönthette az ajándéknak, vagy a hozománynak a kötelesrészt sértõ részét. Ez - a késõbbi császákorban kialakult - eszköz teljesen a querela inofficiosi testamenti szabályai szerint futott le.

Iustinianus a querelanak csak akkor adott helyt, ha a kötelesrészre jogosult semmit sem kapott. Ha valamit is juttattak neki, csak kötelesrészének mértékéig kérhetett kiegészítést, actio suppletoriaval, ami egy megtérítési (rei persecutorius) kereset volt. Ekkor a querela hatása az lett, hogy a mellõzöttre vonatkozó részében megdõlt a végrendelet, s rendes hagyatéki perrel (hereditatis petitio) az egész törvényes örökrészét kérhette a panaszló. 141. A törvényes rész, a köteles rész, a quarta Faleidia és quarta Divi Pii egybevetése 141.1 A törvényes (intestat) örökrész Az örökösre végrendelet nélkül, tehát a törvényes öröklés beállásával esõ, vagy õt megilletõ örökrész. 141.2 A kötelesrész Az örökhagyó egyes legközelebbi rokonainak, az ún. anyagilag mellõzhetetleneknek, a hagyatékból bizonyos hányadot meg kellett kapniuk: ezt a kötelezõen járó részt nevezzük kötelesrésznek. A kötelesrész

mértéke: a törvényes (intastat) örökrész 1/4-e. Ezt az 1/4-es mértéket a százszemélyes bíróság gyakorolta a quarta Falcidia mintájára hozta be. 141.3 A quarta Faleidia A köztársaság vége felé hozta be a lex Falcidia, mely elrendeli, hogy az örökösnek a tiszta hagyaték legalább 1/4-t hagyományoktól mentesen meg kell kapnia. Ha a hagyományok a hagyaték 3/4-ét meghaladják, az örökös a hagyományokból a quartát arányosan levonhatja, számítva a hagyaték tiszta értékét az örökhagyó halála idõpontjában. 141.4 A quarta Divi Pii Az örökbefogadással kapcsolatos intézmény, melyben Antonius Pius császár az örökbefogadott számára biztosította az örökbefogadó vagyonának 1/4-át, abban az esetben, ha az örökbefogadó õt serdületlensége idején emancipálná, vagy végrendeletében kitagadná. - 12 142. Az incapacitas és indignitas 142.1 Az incapacitas A régibb (köztársasági) jogban, valamint a késõi, császári jogban a

testamenti factio passiva-n kívül semmi egyéb feltétele nem volt annak, hogy valaki örökös lehessen. A közbeesõ korszakban azonban a kezdõdõ császárság törvényhozása a végrendeleti öröklés terén (a törvényesen nem!) még egy különös képességet kívánt meg a meghívottól ahhoz, hogy örökös lehessen, ti. az örökség megszerzésére vonatkozó képességet (capacitas). Aki ezzel az utóbbi képességgel nem bír (incapax), annak érvényesen megnyílik ugyan a hagyaték, de azt nem szerezheti meg, hanem elejti. Ha az incapax egyedüli örökös, ill. ha minden kinevezett örökös incapax annak következménye az, hogy a végrendelet - örökös híján - megdõl és a törvényes öröklés áll be. Ha az incapax csak részben örökös, akkor az õ hagyatéki része caducummá (elesett örökrésszé) válik. Az incapacitas fõ eset volt az, amely a lex Iulia de maritandis ordinibus és a lex Papia Poppaea rendelkezése alapján súlytotta a

házasságon kívül élõket és a gyermekteleneket. E törvény szerint: - a házasságköteles korban levõ, de házasságban nem élõ férfi, vagy nõ (coelebs) a rá nyílt végrendeleti örökség, vagy hagyomány megszerzésére egészen képtelen - a gyermektelen (orbus) pedig csak a felét szerezheti meg - gyermektelen házastársak pedig egymás hagyatékának csak 1/10 részét szerezhették meg. A másik említendõ eset a latinus Iunianusé a lex Iunia értelmében. Mindkét esetben elhárítható azonban az akadály, ha az örökössé meghívott az incapacitas okát a hagyatékról való tudomásszerzéstõl 100 nap alatt megszünteti (házasságot köt, latinus iunianus megszerzi a civitast). A iustinianusi jogban mind a két eset ismeretlen. 142.2 Az indignitas Az örököstõl, aki már megszerezte az örökséget (aki tehát öröklõképes és az örökség megszerzésére is képes volt) a fiscus elvonhatja (eripitur) az örökséget méltatlanság címén.

Méltatlan az örökségre többek között az, aki: - az örökhagyó ellen súlyosan vétkezett (pl. megölte, bántalmazta, ápolását elhanyagolta) - aki akadályozta a végrendelkezési aktust, vagy - aki a végrendeletet meghamisította, eltitkolta, sikertelenül megtámadta. Az érdemtelen örökös megszerezheti a hagyatékot (capax), de nem tarthatja meg, hanem azt tõle, mint indignustól, rendszerint a fiscus (néha más) extraordinem lefolytatott perrel elveszi (eripere, innen bona ereptoria). Az örökrészétõl megfosztott névleg továbbra is örökös marad (nomen heredis, ius sepulchri), viszont a fiscus nem örökös, csak heredis loco est, s az elvett örökrészt cum honere kapja (hagyományokkal, felszabadításokkal terhelten). 143. Beneficiumok az öröklési jogban A megszerzés hatása Az aditioval az örökös az örökhagyó universalis successorává, azaz minden átháruló jogának és kötelezettségének utódjává lett. Az örökhagyó jogai és

kötelezettségei abban az állapotban mennek át az örökösre, amelyben az örökhagyónál voltak. Tehát pl.: - ha az örökhagyó elbirtoklófélben volt, az örökös folytatja az elbirtoklást: ha az elbirtoklás az örökhagyó rosszhiszemûsége miatt ki volt zárva, az örökös - saját jóhiszemûsége ellenére - örökli a birtok rosszhiszemûségét - ha vitiosus possessor volt, az lesz az örökös is, etc. Az örökléssel a hagyatéki vagyon beolvad az örökös vagyonába, s ott semmiféle különállást többé nem õriz meg. Ebbõl folyik: - egyrészt, hogy mindazok a jogviszonyok, melyek az eggyé vált két vagyon (az örökhagyóé és az örökösé) közt elõzõleg fennállottak, confusio, vagy consolidatio által megszûnnek, - másodszor, hogy a hagyaték hitelezõivel szemben az örökös teljesen abba a helyzetbe jut, amelyben saját hitelezõivel szemben van, azaz közvetlenül felelõs nekik egész vagyonával (nemcsak az örökséggel!). Ez a

szigorú és mai szemlélettel ellentétes szabály egyszerû magyarázatot nyer a régi jognak abban az ismert szabályában, hogy a nemfizetõ adós személyi végrehajtás (manus iniectio) alá esik és így nemcsak egész vagyonával, de eredetileg személyével (testével is) felel. - 13 Amint felelt az örökhagyó, úgy felel az örökös is, aki az õ helyébe universalis successorként lépett be az örökség beolvadása utáni egész vagyonával. E szabályt a római konzervativizmus megõrizte azután is, hogy a személyi végrehajtás kiment a divatból, ami egyébként csak a posztklasszikus idõkben következett be teljesen. Ez a következmény az örököst kétes, túlterhelt hagyatékoknál igen súlyos helyzetbe hozhatta, mert ha egyszer elfogadta a hagyatékot, akkor többé nem szabadulhatott az adósságoktól, mégha azok az elfogadáskor ismeretlenek voltak is elõtte. Ez az ultra vires hereditatis felelõsség = korlátlan felelõsség A modern jogrendszerekben

az örökös felelõssége általában a hagyaték erejéig áll fenn. A túladósodott hagyaték örökösének védelme - Beneficium abstinendi (tartózkodás kedvezménye): amennyiben a hagyatékba való beavatkozástól tartózkodtak (elidegenítés, megterhelés), úgy a praetor nem adott a hagyatéki hitelezõknek - az örökösök ellen - keresetet. - Beneficium deliberationis (meggondolás kedvezménye): az örökösök halogathatták az örökség elfogadását mindaddig, míg meg nem gyõzõdtek arról, hogy melyek a hagyaték terhei. - Beneficium inventarii: ha az örökös a hagyaték megnyílásáról való értesülést követõ 30 napon belül a mai közjegyzõnek megfelelõ hatósági személy közbenjöttével leltározni kezdte a hagyatékot és a leltározást 60 napon belül be is fejezte, úgy a hagyatéki terhekért csak a leltárba felvett hagyatéki vagyontárgyakkal felelt. - In integrum restitutio: csak igen kivételes esetben volt lehetõség in integrum

restitutiora, pl. egy minor, vagy katona esetében. A hagyatéki hitelezõk védelme - Beneficium separationis: a hagyatéki hitelezõk és a hagyományosok javára a praetor elkülönítette a hagyatéki vagyont az örökös vagyonától oly módon, hogy a hagyatéki vagyont elsõsorban az õ kielégítésükre tartotta fenn, õket viszont lemondatta az örökös ellen indítandó keresetekrõl. Nem kaphatta a beneficium separationist az a hitelezõ: - aki az örökössel kielégítése ügyében tárgyalásokba kezdett - ha a hagyaték és az örökös vagyona már összekeveredett - a hagyaték megszerzésétõl számítva 5 év eltelt. A hagyatéki hitelezõk és a hagyományosok kielégítése - privilegizált követelések - temetési költségek - végrendelet felnyitásával és kihirdetésével kapcsolatos költségek - a leltár készítésével kapcsolatos költségek - a hagyatéki eljárás lefolytatásával kapcsolatos költségek - a hitelezõket és a hagyományosokat

olyan sorrendben volt köteles az örökös kielégíteni, amilyen sorrendben azok igényeiket érvényesítették - a hagyományosok (a quarta Falcidia szabálya által korlátozva) - kötelesrészre jogosultak - a fennmaradó hagyatékon osztozkodtak az örökösök. 144. A singularis successio esetei az öröklési jogban 144.1 A tágabb értelemben vett hagyomány fogalma és fajai Hagyomány: amikor az örökhagyó a hagyatékból egyes jogokat /csak jogokat!/ az örökösre szálló vagyon csökkentésével harmadik személynek juttat. Fajai: - hagyomány (legatum), ennek császárkori változata a hitbizomány (fideicomissum) - részhagyomány (partitio legata) és egyetemes hitbizomány (universale fideicomissum) - halál estére szóló ajándékozás (donatio mortis causa) és a halál esetére szóló egyéb juttatás (mortis causa capio) 144.2 Szûkebb értelemben vett hagyomány A legatum, azaz a régi, civiljog szerinti hagyomány olyan halálesetre szóló

juttatása, amelyet az örökhagyó végrendeletében rendel a hagyományos javára, az örökösök, vagy egyik meghatározott örökös terhére. A legatum lényegében nem más, mint végrendeletileg hagyott ajándék. E jogviszony alanyai: - testator (végrendelkezõ) - heres (megterhelt örökös) - legatarius (megterhelt hagyományos) - 14 A legatum lehet: - in rem actioval védett jogok (tulajdon, szolgalom) átruházása - in rem actioval védett jogok (tulajdon, szolgalom) alapítása - kötelmi jellegû juttatások - legatum nominis (követelésátruházás) - legatum liberationis (adósságelengedés) - az örökös terhére új kötelem alapítása - egy dolog kiadására - pénzösszeg fizetésére - esetleg az örökös saját dolgának, vagy egy harmadik személy dolgának, tehát a hagyatékhoz nem tartozó dolog szolgáltatására. 144.3 A legatum négy formája (az elsõ kettõ eredeti forma, az utóbbi kettõ az elõbbiekbõl alakult): 1. Legatum per vindicationem

(dologi hagyomány) esetén: - actio in rem (a hagyományos a hagyomány tárgyát magának követelheti, bárkinél is van az) - rei vindicatio - servitutis vindicatio - ususfructus vindicatio 2. Legatum per damnationem (kötelmi hagyomány) esetén: - actio ex testamento (a hagyományos az örököst perelheti a hagyomány kiadásáért) 3. Legatum per praeceptionem esetén: - actio familiae herciscundae (az örököstársak ellen) (Az a hagyományalakzat, amikor az örökhagyó az örököstársak egyikének juttat a többiek terhére hagyományt.) 4. Legatum sinendi mondo esetén: - actio in personam ad faciendum (a hagyomány elvitelének tûrésére és nem átadására kötelezte az örököst) 145. A dologi és a kötelmi hagyomány egybevetése A rendelés módja szerint minden hagyomány két alaptípusra vezethetõ vissza: - legatum per vindicationem: akként rendeli az örökhagyó a hagyományt, hogy a hagyományozott jog (tulajdon, szolgalom) róla közvetlenül a

hagyományosra háramoljon át, azaz az utóbbit nyomban a hagyomány életbelépte után dologi kereset, vindicatio (rei vagy servitutis) illesse (a vindicatios legatum is csak akkor érvényes, ha van örökös, aki elfogadta a hagyatékot) - legatum per damnationem: akként rendeli az örökhagyó, hogy a hagyomány szolgáltatásával az örököst terheli meg, mikor is az örökös terhére és a hagyományos javára csak egy quasi contractualis kötelem keletkezik, melyet az utóbbi az actio ex testamento nevû keresettel érvényesíthet (stricti iuris kereset, adversus infitiantem in duplum, a felelõsség omnis culpárét). A vindicatio jogát az örökhagyó csak olyan jogra nézve háríthatta át a hagyományosra, mely vindicatiora alkalmas, s ezt is csak kkor, ha a hagyományozott dolog éppen az õ civiljogi tulajdonában volt, úgy a végrendelet készítésekor, mint a delatiokor (helyettesíthetõ dolognál elég az utóbbi). Ellenben damnatioval hagyományozhatott

bármely dolgot, vagy jogot: sajátját éppúgy, mint az örökösét, akár másét, mikor az örökös köteles volt azt megszerezni és szolgáltatni, vagy ha ez nem sikerült, köteles volt becsértéket fizetni. Ugyanebbõl folyik, hogy ugyanazon dologra nevezett több vindicatios hagyományostárs között mindig közös tulajdon keletkezik, tehát az esetleg elesõ részek a condominium szabályai szerint a hagyományos társak részeihez növedékként hozzánõnek. Ellenben több kötelmi hagyományostárs közül, ha összekapcsolva vannak megnevezve, mindegyik csak a ráesõ részt, ha külön-külön, akkor mindegyik az egészet követelheti - 15 146. Fidei commissum 146.1 A tágabb értelemben vett hagyomány fogalma és fajai Hagyomány: amikor az örökhagyó a hagyatékból egyes jogokat /csak jogokat!/ az örökösre szálló vagyon csökkentésével harmadik személynek juttat. Fajai: - hagyomány (legatum), ennek császárkori változata a hitbizomány

(fideicomissum) - részhagyomány (partitio legata) és egyetemes hitbizomány (universale fideicomissum) - halál estére szóló ajándékozás (donatio mortis causa) és a halál esetére szóló egyéb juttatás (mortis causa capio). 146.2 A fideicomissum Alakszerûtlenül rendelt hagyomány. Az örökhagyó írásban, vagy élõszóval (akár tanuk nélkül is) felkérte a hagyatékból részesülõ személyt, hogy a neki jutott vagyonból valakinek jutasson valamit, vagy egy rabszolgát szabadítson fel. A teljesítés eredetileg nem volt érvényesíthetõ, csak a felkért személy hitére (fides) volt bízva. Augustus óta fideicomissum extra ordinem perelhetõvé lett. A fideicomissum mindig kötelmi hatályú volt, s így a legatum per damnationem szabályai szerint nyert elbírálást. A quarta Falcidia eredetileg nem vonatkozott rá A késõbbi jog lassan egyesítette a legatumot és a fideicomissumot.: - a fideicomissumot formailag és tartalmilag megszigorították - a

quarta Falcidia-t kiterjesztették a fideicomissumra (SC Pegasianum) - enyhítették a legatum alakszerûségeit. Mind a legatum, mind a fideicomissum megszerzése szempontjából két idõpont volt lényeges: - dies legati (fideicomissii) cedens: a hagyományos joga megnyílásának ideje (az örökhagyó halálával következett be) . dies legati veniens: amikor az örökös megszerezte az örökséget A hagyományt vissza lehetett utasítani. 147. Jogsegély (keresetek, stb) az öröklési jogban 147.1 Az örökös jogvédelme Hereditatis petitio: a civiljogi örökös keresete azzal szemben, aki a hagyatékot, vagy egy hagyatéki részt pro herede, vagy pro possesore birtokolja. Ezzel a felperes követelhet: - hagyatékot - hagyatéki részt - egyes hagyatéki dolgokat - kötelmi tartozást. A herditatis petitio a rei vindicatival párhuzamos kereset. Interdictum quorum bonorum: a praetori jog szerinti örökös jogsegélye. A bonorum possessor keresete, aki a hagyatéki dolgot

perelhette attól, aki azokat pro herede, vagy pro possesore birtokolta, akár pedig dolosusan szûnt meg azokat birtokolni. Ha a bonorum possessio sine re, akkor a civiljogi örökös hereditatis petitioval visszakövetelheti a dolgokat. Ha a bonorum possessio cum re, akkor a bonorum possessor végleg megtarthatja a hagyatékot a civilis örökössel szemben. Querela inofficiosi testamenti: a kötelesrészre jogosult örökös jogsegélye. Actio suppletoria: Iustinianustól kezdve a kötelesrészre jogosult örökös jogsegélye. Actio familiae herciscundae: az örököstársak között keletkezett véletlen jogközösséget megszûntetõ kereset. Lex Falcidia: elrendelte, hogy az örökös az õ örökrészének 1/4-ét hagyományoktól mentesen kapja meg. Amennyiben pedig a hagyományok a hagyatéknak több, mint 3/4-ét kimerítették, az örökösnek joga volt a hagyományokat a quarta Falcidia mértékéig csökkenteni. Caducorum vindicatio: az incapax, amennyiben a

hagyatékról való tudomásszerzéstõl számított 100 nap alatt házasságot kötött, az incapacitas okát elhárította. Igényét a caducumra ezzel érvényesíthette A coelibes és orbira vonatkozó korlátozásokat Constantinus megszüntette. - 16 147.2 A túladósodott hagyaték örökösének védelme Beneficium abstinendi: ha a sui et necessarii heredest a hagyaték túladósodása esetén az imfamiával járó csõdjellegû végrehajtás fenyegette, amennyiben a hagyatékba való beavatkozástól tartózkodott, úgy a praetor nem adott a hagyatéki hitelezõknek ellene keresetet. Beneficium deliberationis: ha a hagyaték elfogadása után derült ki, hogy a leggondosabb vizsgálat ellenére is vannak még terhei a hagyatéknak, e terhekért az örökös egész vagyonával felelt. A praetor itt csupán arra szorítkozhatott, hogy arra az esetre, ha a hitelezõk az örököst a hagyaték elfogadására szorították, idõt engedett az örökösnek annak megfontolására,

hogy elfogadja-e a hagyatékot. - Másrészt in integrum restitutio-t adott arra az esetre, ha az fenyegetés, vagy megtévesztés hatása alatt tett elfogadó nyilatkozatot. Beneficium inventarii: ha az örökös a hagyaték megnyílásáról való értesülést követõ 30 napon belül a mai közjegyzõnek megfelelõ hatósági személy közbenjöttével leltározni kezdte a hagyatékot és a leltározást 60 napon belül be is fejezte, úgy a hagyatéki terhekért csak a leltárba felvett hagyatéki vagyontárgyakkal felelt. 147.3 A hagyatéki hitelezõk védelme: Beneficium separationis: a hagyatéki hitelezõk és a hagyományosok javára a praetor elkülönítette a hagyatéki vagyont az örökös vagyonától oly módon, hogy a hagyatéki vagyont elsõsorban az õ kielégítésükre tartotta fent, õket viszont lemondatta az örökös ellen indítandó keresetükrõl. 147.4 Hagyomány megszerzésére irányuló keresetek Legatum per vindicationem (dologi hagyomány) esetén: -

actio in rem (a hagyományos a hagyomány tárgyát magának követelheti, bárkinél is van az) - rei vindicatio - servitutis vindicatio - ususfructus vindicatio Legatum per damnationem (kötelmi hagyomány) esetén: - actio ex testamento (a hagyományos az örököst perelheti a hagyomány kiadásáért) Legatum per praeceptionem esetén: - actio familiae herciscundae (az örököstársak ellen) (Az a hagyományalakzat, amikor az örökhagyó az örököstársak egyikének juttat a többiek terhére hagyományt.) Legatum sinendi mondo esetén: - actio in personam ad faciendum (a hagyomány elvitelének tûrésére és nem átadására kötelezte az örököst. 148. Nyugvó hagyaték, uratlan hagyaték 148.1 Nyugvó hagyaték (hereditas iacens) Nyugvó hagyatékról beszélünk a delatio és aquisitio közé esõ idõben. - Necessarius heresnél ilyen nincs (hacsak végrendeleti kineveztetése nem volt feltételhez kötve, bár, mint végrendeleti örökös nem suus necessarius!). -

Voluntarii heresnél több-kevesebb ideig mindig van. A hereditas iacens uratlan vagyontömeg: - már nem az örökhagyó vagyona (bár egy késõi forráshely szerint a hagyaték az õ személyét reprezentálja: hereditas personam defuncti sustinet) - s még nem az örökösé, egy függõ, átmeneti állapotban levõ vagyonegység (épp ezért nem jogi személy), melynek függõsége megszûnik az aquisitioval, mely a delatio idõpontjára visszahat, úgyhogy az örökös közvetlenül az örökhagyó jogutódja lesz (nem a hereditatis iacensé), mintha a halál pillanatában örökös lett volna. Idõközben ez a vagyon változásokon mehet keresztül, szerezhet jogokat és kötelezettségeket minden olyan módon, mely a vagyon alanyának tevékenységét nem tételezi fel: - tulajdonszerzés, dologegyesülés, gyümölcselválás, rabszolgák szerzeményei negoltorum gestor által való szerzés révén - kötelezés rabszolgák delictumaiból, ügyleteibõl - az elbirtoklást

folytathatja, be is fejezheti, viszont ellene elbirtoklás, elévülés folyhat. A hereditas iacens részére a praetor szükség esetén gondnokot is rendelt. - 17 148.2 Uratlan hagyaték Ha a hagyatékot végrendeleti, vagy törvényes öröklés címén senki sem szerzi meg (bona vacantia), akkor az a lex Papia Poppaea értelmében, mint caducum az aerariumra, késõbb az ennek helyére lépõ fiscusra szállt. A régibb jog erre az esetre nem ismert külön rendszabályt: bármely hagyaték bárki által elfoglalható, s elbirtokolható volt, ha az örökös nem jelentkezett, vagy késlekedett. Az ilyen elbirtokló mintegy occupatioval vált örökössé. A fiscusra háramlás ipso iure áll be, általa azonban a fiscus nem örökössé válik, csupán heredis loco jut a vagyonhoz (universalis successor), s mint ilyen, terhelik az esetleges hagyományok, felszabadítások, valamint tartozik fizetni a hagyatéki adósságokat, azonban az utóbbiakat is csak a hagyaték erejéig. A

fiscus joga a hagyaték bevonására (bonorum vindicatio) az uratlanná válástól négy év alatt megszûnik. Ha a fiscus is elhárítja az adóssággal túlterhelt hagyatékot, akkor következik a hagyaték csõdje (bonorum venditio), melynél természetesen a hagymányok, rabszolgafelszabadítások érvénytelenné váltak. Éppen ezért, hogy a végrendeletben esetleg rendelt felszabadítások érvényre juthassanak, Marcus Aurelius megengedte, hogy a felszabadulandó, vagy helyette bárki más kérhesse a hagyaték addictioját annak ellenében, hogy a hitelezõk kielégítését vállalja és biztosítja (addictio bonorum libertatum conservandorum causa). Ekkor a kérelmezõ válik universalis successorrá (heredis loco), õt illetik utiliter a hagyatéki keresetek, a felszabadítások pedig érvénybe lépnek. 149. A végrendelkezési és öröklési képesség egybevetése 149.1 Végrendelkezési képesség Ki végrendelkezhet? Akinek van aktív végrendelkezési képessége:

- teljes jog- és cselekvõképes római polgár, de legalább ius commerciivel rendelkezõ latini (veteres és colnarii) - eleinte az önjogú nõnek sincs ilyen képessége, késõbb gyámi autocritas mellett már igen (Hadrianus), sõt a praetor enélkül is bonorum possessiot adhatott a nõ végrendelete alapján - eltiltottak általában is a nem cselekvõképesek. 149.2 Öröklési képesség Öröklés, akár végrendelet, akár törvény alapján, csak oly személy részére nyílhat, akinek öröklõképessége van. Aki ezzel nem bír, annak végrendeleti kinevezése semmis (pro non scripto habetur), ill. a törvényes öröklésre jogosultak között számba nem jön. Az öröklési képesség (testamenti factio passiva) alapja szintén a commercium-képesség (civis, latinus), de nem kell cselekvõképessé, csak határozott személynek kell lennie. Az öröklõképességnek meg kell lennie az illetõ személy részére történõ delatio pillanatában, s ettõl fogva

folyamatosan fenn kell állnia az aquisitioig. Végrendeleti örökösnél ezenfelül még a végrendelet készítésekor is (inspectio trium temporum). Kinevezhetõk örökössé: - hatalomalatti családtagok - idegen rabszolgák, ahol is a hatalmat gyakorlónak kell ius commerciivel rendelkeznie (hiszen õ a kedvezményezett) - saját rabszolga, de felszabadítással együtt kell örökössé nevezni. Nem volt passzív testamenti factiojuk: - peregrinusoknak (csak sajét helyi joguk szerint) - a nõknek egy ideig (Kr.e 169) elsõ osztálybeli polgár hagyatékában nõ nem örökölhetett (a principatus korában ez megszûnik) - intesstabiliseknek - incerta personának - posthumusnak - jogi személynek. Késõbb a posthumusnál megszûnik és a favor testamenti elvének uralomra jutásával a majdan születõ is lehet kinevezett (de a végrendelkezés idején legalább foganva kell lennie). Végrendeleti örökösnél tehát az öröklési képességnek meg kellett lennie a

delatiotól az acquisitioig, sõt a végrendelet készítésekor is. - Ha az öröklési képesség a végrendelet készítése után elveszett, de a megnyílásig helyreáll, ez nem volt akadálya az öröklésnek (media tempora non nocent). - 18 - A delatio után való elvesztése az öröklõképességnek végig kizárja az illetõ személyt az öröklésbõl, mégha utóbb megint visszanyerte volna is azt. 150. Kielégítési sorrend a római öröklési jogban 1. Privilegizált követelések - temetési költségek - a végrendelet felnyitásának és kihirdetésének költségei - a leltárkészítés költségei - a hagyatéki eljárás költésgei 2. Hagyatéki hitelezõk, jelentkezésük sorrendjében 3. Kötelesrészre jogosultak 4. A hagyományosok (a quart Falcidia szabálya által korlátozva) 5. A fennmaradó hagyatékon osztozkodtak az örökösök 151. Helyettes örökös, utóöröklés Az örökség áthárulása és a növedékjog 151.1 Helyettes örökös,

utóöröklés Az örökhagyó kinevezhet helyettes örököst is, a kinevezett örökös helyettesítésére, arra az esetre, ha a kinevezett örökös valami okból nem válna örökössé (pl. nem élné túl az örökhagyót) Ez a substitutio vulgaris nem más, mint feltételes örökösnevezés (ha “A” nem válna örökössé). A kinevezést akárhány fokon meg lehet ismételni. A helyettes örökös az örökhagyó örököse lesz, ha a feltétel beáll. Ettõl kükönbözik: - substitutio pupillaris: az örökhagyó serdületlen gyermekének rendel örököst arra az esetre, hogyha az, miután már hozzájutott a hagyatékhoz, meghalna serdültsége elõtt (vagyis még mielõtt végrendelkezhetett volna). Ebben az esetben a substitutus a gyermek örököse lesz, akit tehát az apa nevezett ki a gyermek felett, hatalmánál fogva. (Ez az egyetlen eset, mikor valaki másnak rendel a római jog szerint örököst.) - substitutio quasi pupillaris: az õrült gyermek részére

való örökösnevezés,, ha az haláláig nem gyógyulna ki betegségébõl. A substitutio pupillarist és quasi pupillarist a magyar jogi nyelv utóöröklésnek nevezi. 151.2 A megnyílt örökség átháramlása - Transmissio Ha a meghívott a megnyílás után ugyan, de a hagyaték megszerzése elõtt halt meg, az elfogadás joga nem szállott tovább az örököseire. Ennek ellenére kialakult az a felfogás, hogy az örökös halálával a jog átszáll az utódaira is. Ezt az átszállást (transmissio) eleinte csak kivételes esetekben ismerték el, késõbb Iustinianusnál már általánosan. Transmissio esetén az elhalt személy örökösei a delatiotól számított egy éven belül szerezhetik meg az örökséget. - In iure cessio hereditatis A civiljogban az agnatusnak joga volt arra, hogy mielõtt az örökséget elfogadta volna, erre irányuló jogosultságot egy harmadik személynek in iure cessio útján (in iure cessio hereditatis) átengedje. Az, akinek átengedte

örökösi minõséget nyert. Kizárólag a proximi agnati törvényes örökösöket illette meg, de azokat sem, ha végrendeleti úton nyertek örökössé való kinevezést. Az örökség megszerzése után az in iure cessio hereditatisnak már nem volt helye. 151.3 Növedékjog Minden egyes örököstárs joga elvileg az egész hagyatékra vonatkozik. Ebbõl kiindulva: - az örökhagyó végrendeletében a hagyaték egyes részeirõl nem intézkedett - a végrendeletileg kinevezett, vagy a törvényes örököstársak egyike, másika kiesett - nem élte túl az örökhagyót - öröklési képességét elvesztette - nem akart örökölni (hagyatékot nem fogadta el). Az így megürült hagyatéki részek a többi örökös örökrészét arányosan növelték. A megmaradó örökösöknek ezt a jogát növedékjognak (ius adcrescendi) nevezték. - 19 Nem érvényesült a növedékjog: - helyettes örökösnevezésnél - transmissio esetén - érdemtelenség esetén (a fiscus

szerezte meg azt) - incapax örökrésze (caducum) tekintetében (ugyanazon végrendeletben kinevezett, gyermekekkel rendelkezõ pater familias kapja meg, vagy ennek hiányában a fiscus). 152. Élõk közötti és halál esetére szóló ajándékozás 152.1 Donatio mortis causa A halálesetre szóló ajándékozás lényegében élõk közötti, kétoldalú ajándékozási ügylet, melynek feltétele az, hogy az ajándékozott túlélje az ajándékozót. Rá tehát általában az ajándékozás szabályai alkalmazandók (ügyleti megegyezés, nagyobb ajándéknál bejelentési kötelezettség), viszont nem esik az örökjogi ügyeletek különös szabályai alá: - nem kell hozzá testamentum factio - nincs megnyílás, megszerzés, hanem az ajándékozó korábbi halála csupán, mint feltétel szerepel, melynek beálltától az ajándékozási ügylet hatálya függ - akár van örökös, akár nincs - akár elfogadja a hagyatékot, akár nem. Közelebbrõl nézve e feltétel

lehet az ajándékozáshoz: - felfüggesztõ (conditio suspensiva) - az ajándék csak az ajándékozó korábbi elhaltával lép életbe, a megajándékozott korábbi elhaltával meghiúsul - felbontó hatállyal fûzve (conditio resolutiva) - az ajándék azonnal hatályba lép (a tulajdon átszáll, etc.), de a feltétel meghiúsultával (a megajándékozott korábbi halálával) mint causáját vesztett szolgáltatás visszakövetelhetõ (condictio causa data, causa non secuta) Mégis a donatio mortis causa, mint halálesettel kapcsolatos juttatás, az idõk folyamán felvette a halálesetre szóló ügyletek némely tulajdonságát. Így: - mint a hagyatékból való részesedés hitbizománnyal terhelhetõ volt - a quarta Falcidia kiterjedt rá - incapax nem szerezhette meg - Iustinianusnál tetszés szerint visszavonható. Másfelõl - ugyancsak Iustinianus - a codicillus formai kellékeit írta elõ az ajándékozásra is. Viszont szabadult az ajándékozás némely

korlátozásaitól, így a házastársak közti ajándék tilalma alól, s a iustinianusi jogban a bejelentési kötelezettség alól. Ajándék természetét azonban alapjában megtartotta 152.2 Capio mortis causa Minden olyan halál esetére szóló juttatás, ami nem legatum, nem fideicomissum és nem donatio mortis causa, a capio mortis causa elnevezést viselte. Leggyakoribb esete a conditionis implendae causa datum: olyan feltétel tûzése az örökös, vagy a hagyományos számára, amely harmadik személynek bizonyos elõnyt jelent. Pl.: valaki a rabszolgáját olyan feltétellel szabadította fel, hogy az bizonyos összeget fizessen harmadik személynek. Ezt a juttatást: - nem szerezheti meg incapax - nem tarthatja meg érdemtelen - a lex Falcidia szabályai erre is vonatkoznak. 152.3 Részhagyomány A legatum per damnationem tárgyát a hagyaték egy része is képezhette, ez a partitio legati. Ebben az esetben is az egyetemes jogutód az örökös lett, s a

hagyományos actio ex testamento incerti útján követelhette a tehermentes hagyatéki hányad kiadását. Az örököst megillette a quarta Falcidia. - 20 152.4 Egyetemes hitbizomány Hasonló, mint a részhagyomány. Míg azonban a hagyatéki tartozások és követelések tekintetében a partitio legatinál az örökös és a hagyományos közötti viszony kizárólag belsõ jogviszony volt, amely harmadik személyre nem hatott ki, s emellett az örökös - a hagyományos terhére - a quarta Falcidia-t is megtarthatta magának, addig az egyetemes hitbizomány tekintetében már kezdettõl fogva érvényesült az a törekvés, hogy a hitbizományos mintegy az örökös helyzetébe kerüljön, másrészt az örököst a quarta Falcidia visszatartása ne illesse meg. 153. Az öröklési jog továbbélése - recepcio és usus modernus: - az öröklés dologi juttatás - védte a vallásos juttatásokat, mint végintézkedési meghagyást, vagy ajándékot - a végrendelet csak jóval

késõbb lett elfogadott - végintézkedés: - végrendelkezési aktív képesség - cselekvõképesség - képviselet nem lehetséges - hét tanu, vagy hatósági személy - hagyomány - ismert - általában csak szerzeményi vagyonból - fideicommisum universale - ismert - Dél-Európában hivatalosan kellett bejegyeztetni - a legtöbb európai jog elfogadta - a közös végrendeletet - az öröklési szerzõdést - az öröklésrõl való lemondást - a hagyatéki végrehajtó intézményét - a kegyes alapítványok intézményét - törvényes öröklés: - kötelesrész - örökösök egyetemlegessége - osztályrabocsájtás - végintézkedési felmentés - újkori fejlõdés: - végintézkedés - halál esetére szóló ajándékozás - Code Civil - végintézkedéssel csak hagyomány - végrendelet tilos - öröklési szerzõdés csak házastársak között 154. Az egyház és a végrendelet - koraközépkor: - védte a vallásos juttatásokat, mint végintézkedési

meghagyást, vagy ajándékot - egyházi jog: - elismerte a végintézkedést örökösnevezés nélkül is - két-három tanu elõtt, vagy az egyházi hatóság elõtt - ismerte a végrendelet ünnepélyes felnyitását. - 21 - KÖTELMEK 155. A kötelem fogalma, szembeállítása az in rem védelemmel ellátott jogokkal A kötelem olyan jogviszony, amelynél az egyik fél (creditor) a másik féltõl (debitor) bizonyos magatartást követelhet, s amennyiben az adós ennek a követelésnek nem tenne eleget, a hitelezõ jogosult õt in personam actioval erre a magatartásra rászorítani. in rem in personam passzív magatartás aktív magatartás a tulajdonos áll mindenkivel szemben határozott személyek állnak egymás ellen tartós jellegûek rövid életûek (915-920) 156. A kötelem kialakulása, keletkezési forrásai Gaius - obligatio kötelembõl, vagy szerzõdésbõl - obligatio delictumból Posztklasszikusok - obligatio kötelembõl, vagy szerzõdésbõl - obligatio

delictumból - különbözõ más jogcímekbõl Iustinianus - obligatio kötelembõl - obligatio delictumból - obligatio kötelemszerû tényekbõl - obligatio delictumszerû tényekbõl. (Hiányoznak a vegyes kötelmek.) (921-927) 157. A kötelmek fajai (elsõsorban a naturalis obligatio) - obligatio civilis / obligatio honoraria - obligatio stricti iuris / obligatio bonae fidei - obligatio naturalis - nincs actioja - mégis minden vonatkozásban joghatással bír - Iustinianusnál tûnik fel elõször - hatalomalattiak kötelmei - pactumban kikötött kamatkövetelés - SC Macedonianum ellenére folyósított kölcsön - büntetésbõl elvesztett követelés - elévült követelés (928-933) 158. A jogügylet (negotium), a szerzõdés (contractus) és a kötelem (obligatio) egybevetése Negotium a fél olyan cselekménye, melyet abból a célból végez, hogy vele a jogrend által meghatározott joghatásokat hozzon létre. Contractus az a megállapodás, mely civiljogon alapuló

keresettel van felruházva. Az ok, amely a peresíthetõséget megadja, a civilis causa. Obligatio olyan jogviszony, amelynél az egyik fél (creditor) a másik féltõl (debitor) bizonyos magatartást követelhet, s amennyiben az adós ennek a követelésnek nem tenne eleget, a hitelezõ jogosult õt in personam actioval erre a magatartásra rászorítani. (Benedek 144 old) - 22 - 159. Az egyetemlegesség és a halmozás Egyetemlegesség (solidaritas, vagy correalitas): a tartozás nem oszlik meg a kötelemben szereplõ több személy között: - hitelezõi egyetemlegesség - adósi egyetemlegesség. Cumulatio: több adós esetén mindegyik adós önállóan, egymástól függetlenül felel a tartozásért. Pl: - condoctio furti: több tolvajtól egyetemlegesen, egyszeresre menõen - actio furti: halmozva, külön-külön négyszeresre. (944-952) 160. Hol találkozunk a törvénynél fogva egyetemlegességgel? - Ügyleti rendelkezés alapján - felek így szerzõdnek - a

végrendelkezõ végrendeletében köti ki - Véletlenül: - közösen örökölnek valamit - egy dolgot többen kapnak ajándékba - egyszerre találnak kicset - Törvény rendelkezése folytán - több gyám együttes eljárásánál - egy bûncselekményt együtt elkövetõk esetében. (949-951) 161. A hatalomalattiak és alkalmazottak kötelmei 161.1 Hatalomalattiak kötelmei - Kártérítési kötelezettség - Actio noxalis: bármely büntetõkeresetnek (akár actio poenalis, akár actio mixta) helye volt, mint actio noxalisnak a családfõ, ill. a rabszolgatartó ellen, ha a családtag, vagy a rabszolga követte el a delictumot. - Perenkívüli képviselet / kötelmek szerzõdésekbõl - Actio quod iussu: a családfõ parancsára a hatalomalatti által kötött szerzõdésekbõl eredõ tartozások megfizetésére volt indítható a családfõ ellen, az egész tartozás erejéig. - Actio de peculio: a hatalom gyakorlójának engedélyével kezelt különvagyon (peculium)

körében kötött szerzõdésekbõl eredõ tartozás fejében a hatalom gyakorlója e vagyon erejéig volt perelhetõ. - Actio tributoria: akkor adta a praetor, ha a hatalomalatti a pater familias tudtával, de megbízása nélkül ipari, vagy kereskedelmi vállalkozást folytatott. Ilyenkor azonban a pater familias a hatalomalattival szemben fennálló követeléseit csak a többi hitelezõvel együtt elégíthette ki. - Actio de in rem verso: útján felelt a különvagyon értékén felül is azokért a vagyoni elõnyökért, amelyek abból eredtek, hogy a hatalomalatti harmadik személyekkel kötött szerzõdésbõl származó hasznokat a pater familias vagyonába - akár annak tudtával, akár anélkül - fektette be. - Actio exercitoria: ha a családfõ, vagy rabszolgatartó a családgyermeket, vagy rabszolgát ipari, vagy kereskedelmi vállalata élére üzletvezetõnek (institor), vagy a hajóvállalata élére állította (magister navis), úgy e keresettel lehetett õt

perelni a hatalomalatti által megbizatása körében vállalt kötelezettségeiért, az egész tartozás erejéig. E keresetet adta meg a római jog utiliter kiterjesztve arra az esetre is, ha csupán egy meghatározott ügy ellátásával bíztak meg egy szabad állapotú kereskedõt (actio quasi institoria). E kereset útján nyert pótlást a valóságos közvetlen képviselet a posztklasszikus korban. - Actio institoria (quasi institoria): ha a családfõ, vagy rabszolgatartó a családgyermeket, vagy rabszolgát ipari, vagy kereskedelmi vállalata élére üzletvezetõnek (institor), vagy a hajóvállalata élére állította (magister navis), úgy e keresettel lehetett õt perelni a hatalomalatti által megbizatása körében vállalt kötelezettségeiért, az egész tartozás erejéig. E keresetet adta meg a római jog utiliter kiterjesztve arra az esetre is, ha csupán egy meghatározott ügy ellátásával bíztak meg egy szabad állapotú kereskedõt (actio quasi

institoria). - 23 E kereset útján nyert pótlást a valóságos közvetlen képviselet a posztklasszikus korban. (982., 314-319, 413-414, 1376) 161.2 Alkalmazottak kötelmei - delictumszerû tényekbõl - Actio in factum adversus nautas, caupones, stabularios: a fogadósi receprumfelelõsség kiegészítéseként az utasoknak, vendégeknek azokért a dolgaiért, amelyeket a fogadós õrzésre nem vett át, azok elvesztése, megrongálódása esetén felelõssé tette a hajósgazdát (fogadóst, istállótulajdonost), amennyiben a lopást, vagy rongálást a hajós (fogadós, istállótulajdonos) rabszolgái, vagy szabad állapotú alkalmazottai, vagy a fogadóban állandó jelleggel lakó vendégek követték el. A kereset kétszeresre menõ poenalis actio volt. (Az utas, vendég természetesen inkább ezzel a keresettel élt az õt ért kár esetén, mint a nehezen kideríthetõ tettes ellen indítható actio furtival, vagy actio legis Aquiliae-val. (*Kötelmek delictumszerû

tényállásokból: 1409) 162. A szolgáltatás és a teljesítés egybevetése Szolgáltatás: - fogalma: a kötelemben kikötött adósi magatartás. - fajai: - facere, dare, praestare - specifikus, generikus - certa, incerta - fõ és mellék - osztható és oszthatatlan - vagylagos szolgáltatás és vagylagos felhatalmazottság - datio in solutum Teljesítés: - fogalma: szolgáltatása annak, amivel az adós a hitelezõnek tartozik. - személyei: bárki, de mindig a hitelezõ kezéhez - depositio: hitelezõ késedelme, távolléte miatt - tárgya: amit a szerzõdésben kikötöttek - módjai - helye - ideje A szolgáltatás és a teljesítés viszonya: a teljesítés megvalósult szolgáltatás. (953-971, 1101-1104) 163. A “dare, facere, praestare” szolgáltatások figyelembe vételével, milyen szolgáltatásra vannak kötelezve az egyes reál- és konszenzuál szerzõdésben szereplõ felek? Real-contractusok - kölcsön - egyoldalú stricti iuris kötelem - hitelezõ

kötelessége (dare szolgáltatás?) - dare, azaz tulajdonba adás (ha nem volt tulajdonos, a kölcsön sem jön létre) - adós kötelessége (dare szolgáltatás?) - csak azzal, vagy annyival tartozik, amit, vagy amennyit kapott - generikus, tehát köteles a dolog helyett ugyanolyat és ugyanannyit visszaadni (1215-1222) - haszonkölcsön (commodatum) - egyenlõtlenül kétoldalú, ingyenes, bonae fidei kötelem - haszonkölcsönbe adó kötelessége (facere szolgáltatás?): - nem köteles az ígért dolgot adni, de ha használatra átengedte, köteles a lejáratig a haszonkölcsönbe vevõnél hagyni - nem köteles használatra alkalmas állapotba hozni, de szándékosan adott hibás dologból eredõ károkat köteles megtéríteni - köteles megtéríteni az állagfenntartás érdekében felmerült költségeket - 24 - haszonkölcsönbe vevõ kötelessége (facere szolgáltatás?): - lejárat után a dolgot az átvételi állapotban visszaadni (specifikus visszaadási

kötelezettség, tehát ugyanazt a dolgot visszadni) - detentor, ezért köteles a haszonkölcsönbe adót a birtokháborításról, kivetésrõl értesíteni - köteles a dolgot rendeltetésszerûen, szerzõdésszerûen, a bona fides követelményeinek megfelelõen használni - tartozik a dolog állagának fenntartásáról - jó gazda módján - gondoskodni (1223-1228 + Benedek 189-190.old) - letét (depositum) - egyenlõtlenül kétoldalú, ingyenes, bonae fidei kötelem - letevõ kötelessége (facere szolgáltatás?): - megtéríteni a letéteményesnek a dologra fordított összes kiadását - felel minden kárért, amelyet letéteményes miatta elszenvedett (pl. ha nem figyelmeztette letéteményest a dolog veszélyes voltára) - letéteményes kötelessége (praestare szolgáltatás?): - a rábízott dolgot épségben megõrzni - a dolgot külön engedély nélkül nem használhatja - mint detentor, nem részesül birtokvédelemben, ezért köteles a haszonkölcsönbe adót a

birtokháborításról, kivetésrõl értesíteni - a dolgot minden növekményével együtt köteles letevõnek, vagy általa megjelölt személynek kiadni (1229-1233 + Benedek 190-192. old) - kézizálogszerzõdés (contractus pigneraticius) - egyenlõtlenül kétoldalú, ingyenes, bonae fidei kötelem - kézizálog hitelezõ kötelessége (praestare szolgáltatás?): - a nála lévõ zálogtárgyat megõrizni - ellenkezõ kikötés híján nem használni - azt gyümölcsöztetni, amennyiben az gyümölcsözõ dolog - a gyümölcsöket a kamatokra, s ha telik belõle, a tõkére fordítani - zálogadós kötelessége (facere szolgáltatás?): - a záloghitlezõ dologra eszközölt szükséges kiadásait megtéríteni - a dologban vétkesen okozott kárt megtéríteni (omnis culpa) (1234-1236 + Benedek 192-193. old) Consensual-contractusok - adás-vétel (emptio venditio) - szinallagmatikus, bonae fidei kötelem - eladó (venditor) kötelessége (facere szolgáltatás?): -

szolgáltatni a dolgot, annak minden növekedésével, vis maior okozta esetleges csökkenéseivel - az eladó a teljesítésig az áru tulajdonosa - köteles a birtokot a vevõre átruházni - birtokátruházásig custodia-felelõs - jogszavatossági kötelezettség - kellékszavatossági kötelezettség - vevõ (emptor) kötelessége (dare szolgáltatás?): - vételár megfizetése - az eladott dolog tulajdonjoga átadás után sem megy át vevõre, amíg a dolgot ki nem fizette - kikötés nélkül is köteles kamatot fizetni, amíg a vételárat meg nem fizeti - megállapodás után, de átvétel elõtt vis maior esetén is köteles a vételárat kifizetni - bérlet (locatio conductio rei) - szinallagmatikus, bonae fidei kötelem - bérbeadó (locator rei) kötelessége (facere szolgáltatás?): - a dolgot a bérlõ rendelkezésére bocsátani - bérlet egész tartama alatt a dolgot használatra alkalmas állapotban tartani - a dolog fizikai hibáiért kellékszavatossággal

tartozik - ha idegen dolgot adott bérbe, vétkességére tekintet nélkül felel a bérlõvel szemben - köteles a bérlõt - mivel a bérlõ detentor - birtokperben megvédeni - köteles eltûrni, hogy a dolog gyümölcseit hallgatólagos traditioval bérlõ beszedhesse - 25 - - bérlõ (conductor rei) kötelessége (facere szolgáltatás?): - jogosult, de nem köteles a bérelt dolgot használni - kivéve colonia partiaria: mûvelési kötelezettség - köteles a dolgot ép állapotban visszaadni - köteles a bérbeadót bárhonnan jövõ birtokháborításról haladéktalanul értesíteni - köteles bért fizetni (1283-1309 + Benedek 177-179.old) - megbízás (mandatum) - (Brósz-Pólay: 1310-1316) - munkaszerzõdés (locatio conductio operarum) - szinallagmatikus, bonae fidei kötelem - munkavállaló (locator operum) kötelessége (facere szolgáltatás?): - a kikötött idõben rendelkezésre állni - a munkaadó irányítása alatt, a kijelölt helyen a munkáját teljes

gondossággal, személyesen elvégezni - nem eredmény-felelõs - tartozik megtéríteni azokat a károkat, amelyeket vétkesen, hozzáértése hiányában okozott - munkaadó (conductor operatum) kötelessége (facere szolgáltatás?): - a kialkudott bért utólagosan a végzett munka arányában megfizetni (akkor is, ha munkáját nem vette igénybe, de az rendelkezésére állt) - köteles megfizetni azt a kárt, melyet a munkavállalónak vétkesen okozott (1283-1309 + Benedek 180-181.old) - vállalkozási szerzõdés (locatio conductio operis) - szinallagmatikus, bonae fidei kötelem - vállalkozó (conductor operis) kötelezettsége (facere szolgáltatás?): - a munkát teljes gondosággal és hozzáértéssel tartozik elvégezni - eredmény-felelõs (felel a hozzá nem értésért) - mások munkáját is igénybe veheti, de bizonyos esetekben kizárt a helyettes alkalmazása - felel a mû elkészítése körüli minden vétkességért - a kész munka átadásáig viseli a mû

bármely okból való elpusztulásának veszélyét - megrendelõ (locator operis) kötelessége (facere szolgáltatás?): - a jól elkészült mûvet köteles átvenni (hibás mû átvételét megtagadhatja) - a kikötött vállalkozási díjat megfizetni - felelõs azokért a károkért, melyet vállakozónak okozott - átvételig viseli a vállalkozónak átadott dolga vis maior okozta pusztulásának veszélyét (1283-1309 + Benedek 181-183.old) - társasági szerzõdés (societas) - szinallagmatikus, bonae fidei kötelem - társak (socii) kötelessége (facere szolgáltatás?): - a társaság alapításakor egyenlõ mértékben a vagyoni célhoz vagyoni jellegû kölcsönös szolgáltatással hozzájárulni (pénz, jogok, munkavégzés) - társaság ügyében eljáró társ azt a gondosságot tanusítani, amit saját ügyeiben szokott (1283-1309 + Benedek 183-185.old) 164. Az ún helyettesíthetõ és helyettesíthetetlen dolgok és a specifikus és generikus szolgáltatások

közötti összefüggés A generikus szolgáltatás tárgya csak fajta, tehát minõség és mennyiség szerint van meghatározva, ezért a generikus szolgáltatás tárgya helyettesíthetõ dolog. A specifikus szolgáltatás tárgya meghatározott, konkrét dolog, ezért a helyettesíthetetlen dolgok körébõl való. Mégis: - helyettesíthetõ dolog is lehet specifikus kötelem tárgya, pl. ha a letevõ egy zsák lisztet helyez letétbe, akkor a letéteményes ugyanazt a zsák lisztet köteles visszaadni - helyettesíthetetlen dolog is lehet generikus kötelem tárgya, pl. ha az örökhagyó rabszolgái közül valakinek egyet hagyományoz: a rabszolga helyettesíthetetlen dolog, mégis generikus a kötelem, mert nem ezt, vagy azt a rabszolgát hagyományozta, hanem a rabszolgái közül egyet. A helyettesíthetõség és a helyettesíthetetlenség a dolgok jellemzõje. - 26 A specifikusság és a generikusság a szolgáltatások sajátossága. (959-962) 165. Vagylagos

szolgáltatás, vagylagos felhalmozottság és teljesítés helyetti adás példákkal Vagylagos szolgáltatás (alternatív obligatio): ha a kötelem keletkezésekor az adós egyszerre többféle szolgáltatással tartozik, de az egyik szolgáltatás teljesítésével a kötelem megszûnik. Példa: “Ígéred nekem Stichust vagy Pamphilust? Ígérem.” Vagylagos felhatalmazottság (facultas alternatíva): a törvény, ill, a szerzõdés felhatalmazza az adóst, hogy vagy a hitelezõ által követelt szolgáltatással, vagy mással teljesítsen. Példa: az ún. feléntúli sérelemnél az eladó csak az adásvétel felbontására perelhet Ezzel szemben a vevõ vagy hozzájárul az adásvétel felbontásához, vagy a vételár kiegészítésével fenntartja hatályában az adásvételt (tehát az eladó nem követelhet vételárkiegészítést). (968) 166. A kártérítés fogalma A kár fogalma: a kár a vagyonban bekövetkezett csökkenés. A kár fajai: - a vagyontárgy

tönkremegy, elpusztul - lucrum cessans: elmaradt haszon A kártérítési kötelezettség alapja: - jogellenes cselekmény - szerzõdés (pl. biztosítási) - a törvény különös rendelkezése A kártérítési szolgáltatás mibenléte Célja: in integrum restitutio - a károkozó visszaadja a kérdéses, vitatott dolgot - pénzbeli kártérítés - természetbeni kártérítés A kártérítés mértéke - õsi, legalacsonyabb mérték: az objektív, forgalmi érték - késõbb: a károsult relatív, teljes kárát figyelembe vették, ez az ún. interesse érték - Iustinianus: a forgalmi érték kétszeresében állapította meg a kártérítés maximumát - az ún. pretium affectionist, az elõszereteti értéket a római jog nem honorálta (972-984) 167. A kármegosztás, a károk és hasznok compensatioja, a kárenyhítési kötelezettség 167.1 A kármegosztás: kivételesen a törvény a forgalmi érték alatt is megállapíthatja a kártérítési kötelezettség

mértékét. Pl. a bérbe adott legelõn mérges füvek nõttek Bérlõ barmai megbetegedtek Jóhiszemû tulajdonos nem köteles a kártérítésre, hanem a károkozás idejére nem követelhet bért. 167.2 A károk és hasznok compensatioja: nem követelhetõ teljes kártérítés, ha a károkozó cselekménybõl a károsultra nézve bizonyos hasznok is származtak. Pl. valaki két telket ad el A telkek területe nem pontosan egyezik a szerzõdés szerinti mértékkel Ilyenkor beszámítás, s eladó csak az esetleges különbözeti hiányért felel. 167.3 A kárenyhítési kötelezettség: a károsult is köteles közremûködni a kár elhárítására, ill csökkentése érdekében. (985-994) - 27 168. A kártérítés, mint sanctio a római jogban A felróható kötelemszegés alapvetõ sanctioja, hogy az adós tartozik azt a kárt megtéríteni, amit a kötelemszegés az adósnak (?) okozott. A kötelemszegés lehet: - nemteljesítés - nem kellõ teljesítés. A nemteljesítés

esetei: - lehetetlenülés - adóskésedelem - hitelezõkésedelem - nem kellõ teljesítés. (Benedek 125.old) 169. Az adós felelõssége általában Felelõsség általában Akkor merül fel, ha a kötelmet egyáltalán, vagy nem megfelelõen teljesítik. Régi jog: csak az objektív szempontokat vette figyelembe. XII tt: egyes tényállásoknál figyelembe vette, hogy a jogsértõ pl. szándékosan cselekedett-e, vagy nem (dolus) Klasszikusoktól kezdõdõen: szerepel a dolus mellett a culpa is, mint felróhatóság, gondatlanság. Szerzõdéses felelõsségre vonás: elõbb a kötelem jön létre, s csak ezt követõen, valamelyik fél szerzõdésellenes magatartása vezethet el a felelõsségre vonáshoz. Deliktuális felelõsségre vonás: maga a cselekmény idézi elõ a kötelemet, a felelõsségre vonát. Adós felelõssége stricti iuris szerzõdéseknél: - adós csak arra volt kötelezve, amire vállalkozott - az õsi felfogás annyit kívánt meg, hogy tudatosan,

tevõlegesen, aktív magatartással ne hiúsítsa meg a kötelemteljesítést. Adós felelõssége bonae fidei szerzõdéseknél - rugalmasabb felelõsségi rendszer - megkívánt, hogy az adós a kötelem teljesítése végett mindazt megtegye, amit a jóhiszemûség az adott esetben megkívánt. Adóstípusok a felelõsség szempontjából: - ingyenadós - érdekelt adós. Felelõsségi fokozatok: - dolus: szándékos szerzõdésellenes magatartás - dolusért mindenki felel - culpa: gondatlan magatartás - culpa lata: nagyfokú, kirívó gondatlanság - culpa lataért mindenki felel - culpa levis: enyhe, kisebb gondatlanság - culpa levisért minden érdekelt adós felel - culpa in concreto: egyéni gondatlanság - meghatározott bizalmi viszonyoknál (pl. gyámság, férj vagyonkezelése, társasági szerzõdés) - custodia: casus minorért (olyan kár, amit az ember általában el tud hárítani), kisebb balesetekért való felelõsség - custodiáért felel az érdekelt adós,

akinél a szerzõdésbõl folyóan a másik szerzõdõ fél dolga van. Vis maior: olyan erõ, esemény, amelynek egyetlen ember sem tud ellenállni. - Vis maiorért általában senki sem felel. - Kivéve: - ha azt valaki szerzõdésileg vállalta (biztosító) - ha az illetõ tehet arról, hogy a dolgot vis maior érhette - ha a vis maiorral kapcsolatos mentési munkálatoknál a maga dolgát elõnyben részesítette (995-1013) - 28 170. A reál szerzõdésekben szereplõ felek felelõssége - kölcsön - egyoldalú stricti iuris kötelem - adós felelõssége - ha pénzkölcsönt nem ad meg, ellene condictio certae creditae pecuniae indítható. - ha elhasználható dolgot (gabona, bor, olaj) nem ad meg, akkor condictio triticaria. - hitelezõ felelõssége - ha az adós chirographumot állított ki, mielõtt részére a kölcsönt ténylegesen folyósították volna, s az adóslevél alapján annak birtokosa pert indított ellene az okiratban foglaltak érvényesítésére, adós

exceptio non numeratae pecuniae védekezhetett hitelezõ elle (5 éven belül, Iustinianusnál 2 éven belül), vagy querela non numeratae pecuniae-t indíthatott hitelezõ ellen. - haszonkölcsön (commodatum) - egyenlõtlenül kétoldalú bonae fidei kötelem - haszonkölcsönbe vevõ felelõssége: custodia-felelõs - ha becsértékben veszi át a dolgot: - minden veszély (vis maior is) õt terheli - ha a haszonkölcsönbe adás a haszonkölcsönbe adó érdekében történt: - csak dolusért - csak a megállapodásnak megfelelõen használhatja, ellenkezõ esetben furtum usus - vis maiorért is felel - ha nem adja vissza a dolgot, ellen indítható: - actio commodati directa - haszonkölcsönbe adó felelõssége: mint ingyenadós, csak dolusért felel - ellene indítható actio contraria - haszonkölcsönbe vevõt retentio illeti meg, ha: - ha szükséges kiadások keletkeztek - ha idõ elõtt, önkényes visszavonás miatt költségek, károk keletkeztek - ha

haszonkölcsönbe adó dolosusan járt el - letét (depositum) - egyenlõtlenül kétoldalú bonae fidei kötelem - letéteményes felelõssége: ingyenadós, csak dolusért felel - a dolgot nem használhatja, mert ha használná, furtum usus, s ellene indítható: - actio depositio directa (marasztalás infamál) - lopási keresetek: actio furti, condictio ex causa furtiva (mindkettõ actio rei persecutoriae, tehát nemcsak a tolvajjal, hanem jogutódaival szemben is) - rei vindicatio - letevõ felelõssége: ha letéteményesnek az õrizet során költségei merülnének fel, letevõ ellen indítható: - actio contraria (sem beszáításnak, sem retentionak, sem exceptio doli-nak nincs helye) (1229-1233 + 1382) - kézizálogszerzõdés (contractus pigneraticius) - egyenlõtlenül kétoldalú bonae fidei kötelem - a zálogba adó felelõssége: omnis culpáért - ellene actio pigneraticia in personam contraria indítható - a záloghitelezõ felelõssége: custodia-felelõs - ellene

actio pigneraticia in personam directa indítható 171. A konszenzuál szerzõdésekben szereplõ felek felelõssége - adás-vétel (emptio venditio) - szinallagmatikus bonae fidei kötelem - eladó (venditor) felelõssége: - custodia-felelõsség, holott az áru még sajátja, nem pedig idegen dolog - adós (emptor) felelõssége: - vis maior miatti pusztulásának következményeit vevõnek kell viselnie, vagyis meg kell fizetnie a vételárat még akkor is, ha az árut egyáltalán nem, vagy rosszabb állapotban kapta meg - 29 - bérlet (locatio conductio rei) - szinallagmatikus bonae fidei kötelem - bérlõ (conductor rei) felelõssége: - a conductor keresete actio conducti: ezzel a keresettel kérheti a conductor a locatortól a bérbe vett dolog megfelelõ karbantartását, bizonyos beruházásainak, kárainak megtérítését. - bérbeadó (locator rei) felelõssége: - a locator keresete actio locati: ha a bérlõ vis maior folytán nem használhatja a dolgot, a

conductort nem illeti meg a bér, ill. az elõre kapott bért köteles visszaadni A locator (bérbeadó) keresete ez. - munkaszerzõdés (locatio conductio operarum) - szinallagmatikus bonae fidei kötelem - munkavállaló (conductor operum) felelõssége: - actio locatival követelheti a kikötött idõbért - a két fél között a veszélyviselés megoszlik - általános szabály: akinek az érdekkörében következett be az akadály, a gátló körülmény, az viseli az ebbõl eredõ veszélyt. - munkaadó (locator operum) felelõssége: - actio conductival kívánhatja a megfelelõ munkát - a két fél között a veszélyviselés megoszlik - általános szabály: akinek az érdekkörében következett be az akadály, a gátló körülmény, az viseli az ebbõl eredõ veszélyt. - vállalkozási szerzõds (locatio conductio operis) - szinallagmatikus bonae fidei kötelem - vállalkozó (conductor operis) felelõssége: - a culpa levisért felel, ha át is vesz valamit a

megrendelõtõl: custodia-felelõsség - felelõssé tették azért is, hogy megfelelõ hozzáértéssel, szakszerûen lássa el a feladatot - általános szabály: akinek az érdekkörében következett be az akadály, a gátló körülmény, az viseli az ebbõl eredõ veszélyt. - megrendelõ (locator operis) kötelessége: - általános szabály: akinek az érdekkörében következett be az akadály, a gátló körülmény, az viseli az ebbõl eredõ veszélyt. - társasági szerzõdés (societas) - szinallagmatikus kötelem - társak (socii) felelõssége: - a tagok eljárásuk során eredetileg csak dolusért feleltek, késõbb culpa in concretoért is - a felek a társasági szerzõdésbõl folyó jogaikat az actio pro socio nevû keresettel érvényesíthették - a közös vagyon felosztása: actio communi dividundo. 172. A késedelem Adósi késedelem - lejáratkor, felhívásra, felróhatóan nem teljesít - a tolvaj mindig késedelmes adós - az adós a késedelem

pillanatától felelõs a vis maior-ért is - kivéve: ha bizonyítani tudja, hogy ugyanaz a sors érte volna a dolgot a hitelezõnél is idõbeni teljesítés esetén - a késedelmes adós köteles a késedelembõl netán keletkezett kárt a hitelezõnek megtéríteni - már a római jog is kötelezte az adóst késedelmi kamat fizetésére. Hitelezõi késedelem - ha a hitelezõn múlik, hogy adós nem tud telesíteni - az adós felelõssége minimumra száll - ha azok a dolgok, amelyekkel teljesíteni akart, nem az adós dolusa folytán semmisültek meg, vesztek el, az adós kötelezettsége megszûnik - hitelezõ köteles a késedelme folytán netán keletkezett adósi kárt is megtéríteni. (1015-1028) - 30 173. Milyen esetekben merülhet fel a vis maiorért való felelõsség? - ha azt valaki szerzõdésileg vállalta (biztosítás) - ha az illetõ tehet arról, hogy a dolgot vis maior érte - ha a vis maiorral kapcsolatos mentési munkálatoknál a maga dolgait elõnyben

részesítette. (1007-1008) 174. A stipulatios kezesség formái - sponsio: “Esküvel ígéred, hogy ugyanazt adod:” - fidepromissio: “Ugyanazt hitedre ígéred?” - fideiusso: alakilag azonos az elõzõ kettõvel, tartalmilag lényegesen eltér. (1029-1038) 175. A iustinianusi kodifikációban szereplõ kezességi formák - fideiusso: (lásd 174. tétel) - mandatum: a kezes megbízza a hitelezõt, hogy hitelezzen bizonyos összeget a fõadósnak. - tartozás elismerés formájában létrehozott kezesség: ha valaki más tartozását elismerte (1028-1039) 176. A “modern” kezesség legfõbb elvei - a kezesség mindig járulékos kötelem - nem személyhez kötött kötelem, ennek folytán átszáll a kezes örököseire is, idõbeli korlátozás nélkül - több kezes egyetemlegesen felel, de bármelyikük kérelmére a tartozás megoszlik a fizetõképes kezesek között (beneficium divisonis = a megosztás kedvezménye) - Iustinianusig a hitelezõ már szabadon

választhatta meg, hogy kit perel - Iustinianusnál beneficium ordinis = a sortartás kedvezménye: a hitelezõ köteles elõbb a fõadóson megkísérelni a tartozás behajtását. Csak ha ez sikertelen lenne, akkor fordulhat a kezesek ellen a hiányzó összeg erejéig (1029-1038) 177. Beneficiumok kezességnél Beneficium divisonis (a megosztás kedvezménye) Több kezes egyetemlegesen felel, de bármelyikük kérelmére a tartozás megoszlik a fizetõképes kezesek között. Beneficium ordinis (a sortartás kedvezménye) A hitelezõ köteles elõbb a fõadóson megkísérelni a tartozás behajtását. Csak ha ez sikertelen lenne, akkor fordulhat a kezesek ellen a hiányzó összeg erejéig. (1029-1038) 178. A zálogjog elhelyezkedése a tananyagban 1. A zálogjogot lehet tárgyalni a szolgalmakkal az örökhaszonbérlettel és a felülépítményi joggal együtt 2. Ismertethetõ a zálogjog a kötelem biztosítékai között, a kezességgel együtt 3. Végül ismertethetõ a

zálogjog a zálogszerzõdés kapcsán is (Brósz-Pólay: 2.) (Benedek: 1., 2) 179. Zálogjogi formák 179.1 Fiducia Az adós mancipatio, vagy in iure cessio formájában feltételes adásvételt köt a hitelezõjével. A hitelezõ teljes biztonságot élvezett, az adós teljesen ki volt szolgáltatva. - 31 179.2 Kézizálog (pignus) A dolog birtokának az átadása a hitelezõ részére azzal, hogy ez a dolgot mindaddig visszatarthatja (retentiojog), amíg a követelése kielégítést nem nyer. A kézizálogos hitelezõ a zálogalapítás idõpontjától fogva birtokol. 179.3 Jelzálog (hypotheca) Az adós formátlan megállapodással leköti zálogul valamilyen dolgát. A jelzálogos hitelezõ csak a követelés lejárta után és nemfizetés esetében követelheti a neki lekötött zálogtárgy birtokba adását. (1039-1053) 180. A zálogjog és a zálogszerzõdés közötti összefüggés A zálogjog három módon keletkezik: - jogügyleti úton, azaz a hitelezõ és az

elzálogosító szerzõdésével, ill. végintézkedéssel - magistartusi, vagy bírói határozattal - jogszabályi rendelkezés alapján. A zálogszerzõdés az ügyleti úton történõ zálogalapítás fõ esete. A zálogszerzõdés lehet: - contractus pigneraticius (ingó) - pactum hypothecae (ingatlan) (1039+1071+1234+1193) 181. A zálogjoghoz kapcsolódó in rem védelmet élvezõ jogosultságok Ius possidendi - a záloghitelezõ birtoklási joga A birtokbaadást a hitelezõ az adóssal szemben interdictum Salvianum-mal, mindenki mással szemben actio Serviana utilis, vagy actio hypothecaria-val kényszerítheti ki. Ius distrahendi - a záloghitelezõ eladási joga Vevõvel szemben a záloghitelezõ csak eladási jogáért felel. Elperlés miatt a vevõ az elzálogosító ellen fordulhat actio empti utilis-szel. (1054-1066) 182. Kielégítési sorrend több záloghitelezõ esetén Ius offerendi Kielégítési sorrend - ha a zálogjogok egy aktussal keletkeztek, akkor a

több záloghitelezõ követelése arányában kap kielégítést - ha a zálogjogok egy idõben, de különbözõ ügylettel keletkeztek, akkor a birtokló záloghitelezõ részesül elõnyben - ha a zálogjogok különbözõ idõben keletkeztek, akkor az “aki elõbb van idõben, erõsebb a jogot illetõen” elv érvényesül. Ezeket az elveket áttörték az ún. privilegizált jogok: - a fiscus követelése - a feleség hozománykövetelése - a már elzálogosított hajó, vagy ház javítására adott kölcsön. Ius offerendi Több záloghitelezõ esetén az elsõ rendelkezett a zálogtárggyal. A hátrább állók csak az elõzõk kielégítésével kaphatták meg a fennmaradó részt. Ezen csak oly módon segíthettek, ha felajánlották - ius offerendi - az elõttük álló hitelezõk teljes kielégítését. Ezt az elõttük álló köteles volt elfogadni (1068-1076) 183. A kötbér fogalma, funkciói A kötbér fogalma: a szerzõdõ felek által kikötött összeg

megfizetése a szerzõdés nemteljesítése, vagy késedelmes teljesítése esetén. - 32 A kötbér funkciói: - peres eljárás során - a felek biztosították egymást afelõl, hogy a bíró elõtt a tárgyaláson megjelennek - ezzel szorították rá egymást a bírói ítélet teljesítésére - peren kívül - a megállapodás teljesítését kívánták elérni, ilyenkor büntetésre ment - kártérítés, anélkül, hogy az alapkötelem teljesítése szóbe jönne - alternatívaként szerepel az alapkötelem mellett. Rendszerint stipulatioba foglalták, így azt külön keresettel lehetett érvényesíteni. Ha azonban a hitelezõ a kötbér esedékessé válta után elfogadta az utólagos teljesítést, a kötbér többé nem volt követelhetõ. (1077-1083) 184. A lex comissoria fogalma, alkalmazási köre A régi jogban volt ismert ez az ún. jogvesztõ záradék Ennek értelmében a záloghitelezõ nemteljesítés esetén, követelése fejében megtarthatta a

zálogtárgyat. Constantinus az ilyen követelést semmisnek nyilvánította. Utóbb viszont megengedték azt, hogy amennyiben az eladás vevõ híján nem sikerült, a hitelezõ kérhette a császártól a dolog tulajdonát. (1065+1281) 185. A novatio és a delegatio Novatio: valami új felvételével a régi kötelem alapjain másik kötelmet hozunk létre. A régi kötelem megszûnik, csak az új kötelem hatályos. Delegatio: a felek személyében baállt változás. Kétféle lehet: - az adós delegál maga helyett valakit - a hitelezõ delegál maga helyett valakit. Ez utóbbi - a nemo plus iuris elve miatt - senkire sem sérelmes. Ha az adós akar delegálni, szükséges a hitelezõi hozzájárulás. Procurator in rem suam= mandatum agendi: a követeléseket az adós tudta és beleegyezése nélkül is át lehet ruházni. (1087-1091) 186. A cessio A mandatumos formából alakult ki a követelésátruházás végleges alakzata az engedményezés. Az új hitelezõ az

adósnak a régi hitelezõ részére történõ fizetés ellen azzal védekezhet, hogy értesíti az adóst az engedményezésrõl. A denuntiatio (értesítés) után az adós csak a kétszeres fizetés veszélyével teljesíthet a régi hitelezõnek. (1095-1100) 187. A liberatio és a szûkebb értelemben vett solutio közötti összefüggés Solutio a kötelékektõl való megszabadulás. Szûkebb értelemben az adós kötelemszerû magatartását jelenti Tágabb értelemben azonban a solutio egyenlõ a liberatioval. A kötelemmegszûnés két fázisa: - az adós ténykedése, teljesítése (solutioja), minek következménye - az adósnak a hitelezõ tevékenysége folytán való megszabadulása (liberatioja). (1101-1107 + 1115-1133) 188. A teljesítés A teljesítés megvalósult szolgáltatás. Ha az adós eleget tesz a kötelezettségének, a kötelem megszûnik Régi kor: kötelemmegszüntetõ ellenügylet szükségeltetett. - 33 Praetori jog: a rosszhiszemú hitelezõ keresete

ellen exceptiot adott. Késõbb: a formátlan teljesítés is megszüntette a kötelmet. A teljesítés feltételei: - az adós helyett (tudta és belegyezése, sõt akarata nélkül) teljesíthet más is - az adós köteles a hitelezõ kezéhez teljesíteni (kivéve: ha törvény, vagy a szerzõdés másra felhatalmazza) - a szerzõdés által megjelölt idõben köteles az adós teljesíteni, eltérõ rendelkezés híján pedig az adós azonnal köteles teljesíteni - ha nincs rá utalás, az adós bárhol teljesíthet, egyébként a szerzõdés rendelkezései az irányadóak - részletteljesítésre a törvény, vagy a szerzõdés jogosíthatta fel az adóst - ha az adós ugyanannak a hitelezõnek több címen is tartozik és teljesítése nem elegendõ valamennyi tartozásának kiegyenlítésére, akkor a sorrend: - amely infámiával jár - amelyik kötbéres - amelyikhez pignus, vagy hypotheca járul - amelyik saját és nem idegen érdekében, pl. kezesi minõségben áll fenn -

ha a követelések egyidejûek, akkor a részfizetést arányosan kell elszámolni az összes követelésekre - ha tõkével és kamattal is tartoznak, akkor a fizetést elõbb a lejárt kamatokra kell fordítani és a tõke törlesztésére csak a maradványt. (1101-1114) 189. Az ipso iure liberatio egyes esetei - ha a teljesítés lehetetlenné vált az adósnak fel nem róhatóan - litis contestatioval - a halál általában nem szünteti meg a kötelmet - kivéve a személyes jellegû delictualis kötelmek (vindictam spirans actio) - mandatumnál - societasnál - capitis deminutioval - az adósi és hitelezõi pozíció confusiojával - idõhöz kötött szerzõdések az idõ pont bekövetkeztével - a feltételhez kötött szerzõdések a feltétel beálltával - büntetésbõl (önhatalmûlag zálogot vevõ esetében) - ha célja meghiúsult - fõkötelezettség megszûnte megszünteti a járulékos kötelezettséget - novatioval. (1115-1128) 190. A beszámítás

(compensatio) A beszámítás a tartozások és követelések egymás közti kiegyenlítése. A beszámítás - a római jogban - perjogi intézmény. A stricti iuris obligatioknál compensatioról szó sem lehetett. A bonae fidei iudiciumokban nem volt rá szükség. A iustinianusi kodifikáció elismeri, ahol egynemû, liquid és esedékes követelések állnak egymással szemben. Van ahol a törvény tiltja: pl. letétbõl keletkezett követelések esetén (1129-1133) 191. Mivel, milyen eszközökkel tágították a rómaiak szûk, kötött szerzõdésrendszerüket? A rómaiak csak meghatározott tényállásokat ismertek el a contractusok alapjául. Elvileg tehát kizárták annak lehetõségét, hogy az ezektõl eltérõ tényállások alapján szerzõdést lehessen kötni, s azokat peresíteni lehessen. - 34 Gyakorlatilag azonban az élet több kibúvót talált e merev szabály elkerülésére: - stipulatio: melyben nem kell utalni az alapul vett tényállásra - in-factum

actio: keresetet adott ott is, ahol erre a civiljog szerint nem volt lehetõség - névtelen szerzõdések: lehetõséget biztosítottak elsõsorban a szinallagmatikus megállapodások érvényesítésére - kötbér: egyik fontos funkciója az volt, hogy nem peresíthetõ igények érvényesítését közvetve lehetõvé tegye (Szerzõdéses típuskényszer:1145-tõl 1150-ig, 243. tétel) 192. A klasszikus kor szerzõdésrendszere Reálszerzõdések: - a dolog átadásával jön létre -mutuum (kölcsön) - commodatum (haszonkölcsön) - depositum (letét) - pignus (zálogszerzõdés) Verbál szerzõdések - szavak útján jön létre - stipulatio Litteral szerzõdések - úrással jön létre - pénztárkönyvbe történõ kölcsönös bejegyzés - syngrapha - chirographum Konszenzuál szerzõdések - puszta megegyezéssel jön létre - valamennyi bonae fidei kötelem - emptio-venditi (adávétel) - locatio-conductio (bérlet) - societas (társaság) - mandatum (megbízás)

(1207-1214) 193. A stipulatio Alakszerû és egybehangzó kérdés-felelet formájában való lekötelezés. A nemteljesítésnek súlyos követkeménye volt: az esküszegõ törvényen kívülivé válik Klasszikus kor: írásba foglalják. Iustinianusnál: eredeti formájában eltûnik. A stipulatio feltételei - csak élõszóban jöhet létre - csak jelenlevõk között és rögtöni válaszadással - kérdésnek és feleltnek egybenagzõnak kell lennie. A stipulatio fajai - iudicialis (bírói) - praetoria (praetori), pl. cautio damni infecti - convencionalis önkéntes, megegyezésen alapuló - communis (vegyes), pl. gyán stipulatioja Alkalmazási köre: kölcsön, novatio, kötelemátruházás, biztosíték adása, kamat kikötés, ajándékozás, kezesség, hozományígéret, etc. (1194-1206) 194. A szerzõdések érvényét befolyásoló körülmények Error: a szerzõdõ felek, vagy egyikük helytelen elgondolásból köt szerzõdést. Lehet: - error iusris (jogbeli) -

error facti (ténybeli) - csak akkor nem ártott, ha magára a szerzõdésre, vagy lényeges elemére: személyeire, tárgyára, anyagára vonatkozott - 35 - menthetõ volt - nem nagyfokú hanyagságon alapult. A lényeges és menthetõ tévedéssel kötött szerzõdés semmis. Dolus malus: megtévesztésrõl akkor beszélünk, ha a szerzõdõ fél tévedését egy másik személy szándékosan és rosszhiszemûen idézi elõ - exceptio doli - actio de dolo - in integrum restitutio - actio empti Reticentia: a dolus egyik különleges esete az elhallgatás; megtámadási, kártérítési igényt létesít Reservatio mentalis: rokon az elhallgatással, egyoldalú, titkos fenntartás. Az egyik fél részben, vgy egészben más tartalmú ügyletet akar kötni, de ezt nem közli másik féllel. Kényszer és megfélelmlítés (vis ac metus): - a megfélemlítés kényszer okozta félelem. A megfélemlítés hatása alatt létrejött szerzõdés általában megtámadható. - exceptio metus -

in integrum restitutio - in rem jellegû actio quod metus causa - fizikai kényszerrel (vis absoluta) létrejött szerzõdés semmis. Simulatio: ha a felek összejátszanak. Pl tiltott ajándékozások férj és feleség között adásvétel, bérlet leple alatt Színlelt ügyletet meg nem történtnek kell venni. (1162-1177) 195. A szerzõdések hatályát befolyásoló körülmények 195.1 Feltétel: olyan jövõbeli bizonytalan esemény, amelytõl a szerzõdés hatálya függ Jövõbeninek kell lennie. Mindig magában hordozza a bizonytalanságot: - felfüggesztõ feltétel - az esemény beálltáig nem lép életbe a szerzõdés - ha a feltétel nem következik be, a szerzõdés véglegesen meghiúsul - bontó feltétel - a szerzõdés megkötéséval hatályba lép, de ha az esemény beáll, a szerzõdés hatályát veszti 195.2 Idõmeghatározás: a feleknek az a rendelkezése, amellyel a szerzõdés hatását bizonyos idõhöz kötik: - vagy úgy, hogy hatása mikor kezdõdjlk

- vagy úgy, hogy mikor szûnjék meg. 195.3 Meghagyás: rendszerint ajándékozásoknál, de fõleg halál esetére szóló intézkedéseknél fordul elõ A szerzõdés jogi hatását nem érinti. 196. A simulatio, reservatio mentalis, a reticentia Simulatio: ha a felek összejátszanak. Pl tiltott ajándékozások férj és feleség között adásvétel, bérlet leple alatt Színlelt ügyletet meg nem történtnek kell venni. Reservatio mentalis: rokon az elhallgatással, egyoldalú, titkos fenntartás. Az egyik fél részben, vgy egészben más tartalmú ügyletet akar kötni, de ezt nem közli másik féllel. Reticentia: a dolus egyik különleges esete az elhallgatás; megtámadási, kártérítési igényt létesít (1167-1168 + 1171) 197. A szerzõdések tartalma, keretei A szerzõdési tartalom általános keretei - nem kötelezhet sem fizikai, sem jogi lehetetlenre - nem lehet tilos - tartalmának határozottnak kell lennie - a szolgáltatásnak pénzben kifejezhetõnek

kell lennie - 36 A szerzõdés tartalmi részei - természetes alkatrészek (naturalia negotii): tényállásbeli és joghatásbeli elemek - esetleges alkatrészek (accidentalia negotii): olyan elemek, amelyeket a felek külön megállapodása visz bele a szerzõdésbe (pl. idõtûzés, feltétel, meghagyás) 198. A “lehetetlen” és a “lehetetlenülés” egybevetése Lehetetlen: a szerzõdés sem fizikai, sem jogi lehetetlenre nem kötelezhet. Lehetetlen szolgáltatást tartalmazó szerzõdés semmis. Lehetetlenülés: ha a teljesülés az adósnak lehetetlenné vált. Ez történhet az adósnak: - fel nem róhatóan - megszûnik a kötelem - felróhatóan - az adós nem szabadul, hanem az eredeti szolgáltatás helyébe kártérítés lép. (1116 + 1172) 199. A határozott tartalmú szerzõdés és a határozott szolgáltatás összevetése 199.1 A határozott tartalmú szerzõdés A rómaiak csak meghatározott tényállásokat ismertek el a contractusok alapjául. A

szerzõdés tartalmának határozottnak kell lennie. Ez annyit jelent, hogy legkésõbb a teljesítéskor tudni kell, hogy az adós mivel tartozik, a hitelezõ mit követelhet. Elvileg tehát kizárták annak lehetõségét, hogy az ezektõl eltérõ tényállások alapján szerzõdést lehessen kötni, s azokat peresíteni lehessen. Gyakorlatilag azonban az élet több kibúvót talált e merev szabály elkerülésére: - stipulatio: melyben nem kell utalni az alapul vett tényállásra - in factum actio: keresetet adott ott is, ahol erre a civiljog szerint nem volt lehetõség - névtelen szerzõdések: lehetõséget biztosítottak elsõsorban a szinallagmatikus megállapodások érvényesítésére - kötbér: egyik fontos funkciója az volt, hogy nem peresíthetõ igények érvényesítését közvetve lehetõvé tegye (1145-tõl 1150 Szerzõdési típuskényszer, 243. tétel) 199.2 A határozott (certa) szolgáltatás A római jog szerint a szolgáltatás lehet határozott, vagy

határozatlan aszerint, hogy már a kötelem keletkezésekor nyilvánvaló-e a szolgáltatás mibenléte, milyensége és mennyisége. A források csak jogesetek tömegét idézik, de pontos szabályokat nem tartalmaznak. In certa a szolgáltatás: ha pl. a bor minõségét és fajtáját nem jelöltük meg Certa a szolgáltatás: ha a pincénkben levõ borok tulajdonát ruházzuk át. 200. A római jogban hiányzó “közvetlen” képviselet pótlékai A hatalomalatti, mint “közvetlen képviselõ” A régi római jogban a közvetlen képviselet hiányát jórészt pótolta a hatalomalatti személyek és rabszolgák ügyködése a hatalombirtokos helyett. Ezek jogszerû ügyleteket köthettek azzal a hatállyal, hogy a jogot a hatalombirtokos szerezte meg. A kötelezettségek az ügyletkötõ hatalomalattit terhelték: - a rabszolgát naturalis obligatioként - az alieni iuris személyt civilis obligatioként. Eljárásuk a jogszerzés tekintetében azért nem tekinthetõ

mégsem képviseletnek, mert az ügyletkötp, mint hatalomalatti személy szükségképpen szerez és kizárólag a hatalombirtokos részére. A detentor, mint közvetlen képviselõ Családjogi szempontból kívülálló szabad személyek általi direkt jogszerzést, tehát a valódi képviseletet egy esetben a fejlett római jog már elismerte, nevezetesen a birtok megszerzésénél. Itt ui azzal, hogy a detentor, mint képviselõ megszerzi más megbízásából a birtok ténylegességét, a birtokjogok nyomban beállnak a képviselt személyében. Így a közvetlen képviselet általános elimerést nyert olyan jogok megszerzésénél, melyek keletkezésének a bitokszerzés tényállási eleme. - 37 A klasszikus jog még két esetben alkalmazza a közvetlen képviseletet - az általános vagyonkezelõ (procurator omnium bonorum) esetében - a gyámi képviseletnél. Mandatum, mint a képviselet egyik formája Eredetileg szívességi tény. Egyik jóbarát megkérte a másikat, hogy

távolléte alatt, vagy egyéb akadályoztatása miatt lássa el az ügyeit. Bizonyos esetekben kényszer: pl. libertus-patronus viszonyában A megbízás felkérésre más ügyének ingyenes ellátása. (Benedek 155.old) 201. A “dolus” szó különbözõ jelentései, elõfordulási helyei - példákkal A dolus szó jelentései: - csalárdság - rosszhiszemû eljárás - szándékosság - megtévesztés. A dolus elõfordulási helyei, példákkal 1. Csalárdság 2. Rosszhiszemû eljárás 3. Szándékosság - Ebben az értelemben, mint a felelõsség egy fokozatát használjuk. - A dolus itt: szándékos szerzõdésellenes magatartás. - Dolusért mindenki felel. Cogens szabály 4. Megtévesztés - Dolus malus: megtévesztéssel okozott károsítás. - Egyszeresre menõ poenalis keresettel lehet a követelést érvényesíteni: ez volt az actio de dolo. - Exceptio doli: - a praetori formula rendkívüli alkatrésze az exceptio, ennek egyik esete az exceptio doli -

beruházásoknál az alperes exceptio dolival érvényesíthette jogát a retentiohoz - actio Publiciana-nál ha az elbirtokló a dolgot a tulajdonos tudtával és beleegyezésével szerezte meg, habár nem egyenesen a tulajdonostól, élhetett az exceptio doli-val - ha a megtévesztett még nem teljesítette a szerzõdést, akkor a megtévesztõvel szemben kifogást (exceptio doli) lehetett emelni - Reticentia: a dolus egyik különleges esete az elhallgatás; megtámadási, kártérítési igényt létesít. 202. A “causa” szó különbözõ jelentései, elõfordulási helyei - példákkal Jelentései: ok, ügy, -ért, miatt, jogcím, indok. A causa, mint jogcím - Traditio causái - causa emptionis: készvételnél és konszenzuális szerzõdésnél - causa donationis, causa dotis: mindkét ingyenes juttatás csak akkor, ha készügylettel vagy formátlan paktummal történik - causa solutionis: ha bármely okból kötött stipulatio vagy egy kötelmi hagyomány teljesítése

végett ruházták át - causa credendi: pénztõl különbözõ helyettesítõ dolog kölcsönbe adása azzal, hogy az átvevõ ne ugyanazt, hanem ugyanannyit adjon vissza - causa permutationis: csere, causa transactionis: vitás ügyekben kölcsönös engedéssel létrehozott egyezség Tradition belül: dissensus in causis esetén két causa van. A causa, mint ok - Contractus az a megállapodás, mely civiljogon alapuló keresettel van felruházva. Az ok, amely a peresíthetõséget megadja a civilis causa. - 38 Stipulatio, mint absztrakt, causátlan kötelem - stipulatio, mint konkrét causális kötelem - A stipulatio absztrakt ügylet, causa nem szükséges, de amennyiben a felek úgy akarják, megjelölhetik a causát. usa detentionis - causa possessionis - Azt, hogy valaki csak birtokos-e, vagy birtokjoggal rendelkezõ civiljogi tulajdonos is, a birtoklás causája dönti el. Condictio sine causa - Ha valaki jogalap nélkül jut vagyoni elõnyhöz. 203. A kölcsön,

haszonkölcsön és a rendhagyó letét 203.1 A kölcsön (mutuum és foenus) A kölcsön helyettesíthetõ dolgok tulajdonba adása azzal, hogy az adós lejáratkor ugyanabból a dologfajtából ugyanannyit köteles visszaadni. Lényeges eleme: a mutui datio, azaz elhasználható dolognak traditio “credendi causa” útjáni tulajdonba adása. Reálkontraktus. Egyoldalú, ingyenes, stricti iuris szerzõdés Elõzetes megállapodásból (pactum de mutuo dando) nem származik perelhetõ kötelezettség. Létrejöhet: traditio és brevi manu traditio útján. A brevi manu traditio legfontosabb esetei: - a letéteményes a letétként õrzött pénzt a letevõ utólagos engedélyével felhasználja - a megbízott a véghezvitt ügyletbõl kifolyólag a kezéhez jutott pénzt a megbízótól kölcsönbe kapja - kölcsönadó utasítja adósát, hogy tartozását egy harmadik személy ekzéhez fizesse ki, azután a kapott pénzzel a megbízónak fog kölcsönképpen tartozni -

elhasználhatatlan dolog tulajdonba adása, pl. valaki egy ezüsttálat ad át azzal, hogy az átvevõ adja el és a vételárat tartsa meg kölcsönképpen. Különleges esetei: - foenus (kamatozó kölcsön) - tengeri kölcsön. 203.2 Haszonkölcsön (commodatum) A haszonkölcsön egy dolog ingyenes használatba adása azzal a kötelezettséggel, hogy lejáratkor ugyanazt a dolgot kell visszaadni (specifikus visszaadási kötelezettség). A commodatum a mindennapi élet gyakori szívességi ügylete. Reálkontraktus. Egyenlõtlenül kétoldalú bonae fidei kötelem Létrejön: a felek formátlan megállapodásával, de szükséges az ígért dolog önkéntes átadása is. 203.3 Rendhagyó letét (depositum irregulare) A letét ingó dolog ingyenes õrizetbe adása bármikori visszaadás kötelezettségével. Specifikus visszaadási kötelezettség. A rendhagyó letét generikus visszaadási kötelezettséggel jár. Annyiban tér el a kölcsöntõl, hogy ez a fajta letét a letevõ

érdekében jön létre, s nem stricti iuris, hanem bonae fidei kötelmet eredményez. Ha pénz volt az ilyen letét tárgya, akkor szokásos volt kamatot is kikötni. 204. A letét különös fajai 204.1 Vitás dolog letéte (sequestrum) Amikor két, vagy több fél vitázik, hogy kié egy bizonyos dolog. Amíg a vitát perben el nem döntik, együttesen átadják megõrzésre a dolgot egy harmadiknak azzal a kikötéssel, hogy az illetõ majd a perben gyõztesnek adja át. A depositum és a sequestrum közötti különbség: - A sequestrumnál több (legalább két) letevõ szerepel, depositumnál egy. - A sequester birtokos a védelem szempontjából, a letéteményes csak detentor. 204.2 Szükség (kényszer) letét (depositum miserabile) Ha valaki valamilyen súlyos, rendszerint természeti csapás miatt olyan helyzetbe jut, hogy kénytelen dolgait megõrzésre átadni. A közérdek és a méltányosság megkívánja ilyenkor, hogy ne éljenek vissza a letevõ szorongatott

helyzetével. A praetor idõbeli korlátozás nélkül duplumra menõ keresetet adott. - 39 204.3 Rendhagyó letét (depositum irregulare) A letét ingó dolog ingyenes õrizetbe adása bármikori visszaadás kötelezettségével. Specifikus visszaadási kötelezettség. A rendhagyó letét generikus visszaadási kötelezettséggel jár. Annyiban tér el a kölcsöntõl, hogy ez a fajta letét a letevõ érdekében jön létre, s nem stricti iuris, hanem bonae fidei kötelmet eredményez. Ha pénz volt az ilyen letét tárgya, akkor szokásos volt kamatot is kikötni. 205. A névtelen reálszerzõdések (innominat realcontractusok) 205.1 Névtelen reál szerzõdések Névtelen azért, mert nem tartozik a már tárgyalt, zárt, nevekkel bíró szerzõdések közé. Reál azért, mert itt is, akárcsak a reálszerzõdéseknél, a szerzõdés, a kötelem létrejöttéhez kell valami res. A res jelenthet dologátadást, egyéb szolgáltatást. A névtelen reálszerzõdések kategóriája

egy civiljogi és egy praetori jogeszköz összefonódásából keletkezett. Az alaphelyzet a következõ: ketten megegyeznek bizonyos kölcsönös teljesítésben, s e megegyezés folytán az egyik fél teljesít, a másik nem. A civiljog a teljesítõ félnek condictiót adott teljesítménye, ill a másik félnél beállott gazdagodás visszakövetelésére. Ez a jogeszköz azonban nem volt alkalmas arra, hogy a nem teljesítõ felet rá lehessen szorítani a teljesítésre. Ekkor lépett közbe a praetor és in factum actiókkal lehetõséget biztosított arra, hogy a teljesítõ fél ne csak a teljesítményét követelhesse vissza, hanem e helyett a másik féltõl a teljesítést is kikényszeríthesse. 205.2 “Neves-névtelen” reál szerzõdések: - csere (permutatio): dolgok tulajdonának kölcsönös átruházása, az adásvételtõl annyiban tér el: - az adásvételnél az egyik oldalon mindig pénz szerepel - az adásvétel konszenzuál szerzõdés, már a

megegyezéssel létrejön, a csere viszont csak az egyik fél részérõl történt dologátadással - szívességi használat (szívességi kölcsön - precarium): egy dolog ingyenes használatra való átengedése bármikori visszavonás kikötésével, a precarium és a commodatum közötti eltérések: - míg a commodatumnál mindig van lejárat, a precariumnál a dolog bármikor visszakérhetõ - a precarista possessor de csak a védelem szempontjából, a commodatarius viszont csak detentor - a commodatarius custodia felelõs, a precarista viszont - bár érdekelt adós - kivételesen dolusért felel - eladási bizomány (aestimatum): egy dolog eladás végett való átadása azzal a kikötéssel, hogy az átvevõ (bizományos) vagy a dolgot adja vissza, vagy a kikötött eladási árat fizesse meg, ennél a szerzõdésnél az adásvétel, a megbízás, a bérlet és a társaság elemei keverednek - kiegyezés (transactio): vitás igényeknek kölcsönös engedéssel való

rendezése, a kiegyezésnek res iduicatával egyenlõ hatálya, ereje van, tehát minden perlés nélkül végrehajtható (1208, 1237-1246) 206. A mutuum és a nexum 206.1 Mutuum A kölcsön helyettesíthetõ dolgok tulajdonba adása azzal, hogy az adós lejáratkor ugyanabból a dologfajtából ugyanannyit köteles visszaadni. Lényeges eleme: a mutui datio, azaz elhasználható dolognak traditio “credendi causa” útjáni tulajdonba adása. Reálkontraktus. Egyoldalú, ingyenes, stricti iuris szerzõdés Elõzetes megállapodásból (pactum de mutuo dando) nem származik perelhetõ kötelezettség. Létrejöhet: traditio és brevi manu traditio útján. A brevi manu traditio legfontosabb esetei: - a letéteményes a letétként õrzött pénzt a letevõ utólagos engedélyével felhasználja - a megbízott a véghezvitt ügyletbõl kifolyólag a kezéhez jutott pénzt a megbízótól kölcsönbe kapja - kölcsönadó utasítja adósát, hogy tartozását egy harmadik személy

ekzéhez fizesse ki, azután a kapott pénzzel a megbízónak fog kölcsönképpen tartozni - elhasználhatatlan dolog tulajdonba adása, pl. valaki egy ezüsttálat ad át azzal, hogy az átvevõ adja el és a vételárat tartsa meg kölcsönképpen. - 40 - Különleges esetei: - foenus (kamatozó kölcsön) - tengeri kölcsön. (1215-1222) 206.2 Nexum A nexum feltehetõen eredetileg nyers ércpénz-, majd késõbb vert pénzkölcsön megalapítására szolgált. A mancipatióhoz hasonlóan a nexum is “érc és mérleg útján való eljárás” segítségével valósult meg. Valószínûleg csupán a felek mondókájában van különbség. A nexumról ránk maradt adatok nagyon hiányosak A klasszikus kor elején már feledésbe ment. (1192) 207. Per aes et libram ügyletek Civiljogi tulajdon átadásának sajátos módja római polgár számára. Testamenum per aes et libram A mancipatio alakiságával létrehozott végrendelkezés, mely a pontifikális interpretáció

eredménye. A XII tt utáni idõben keletkezett. Az ügylet abban állt, hogy a végrendelkezõ színleges vételárért (fiduciárius mancipatio, mely eladó halálakor lép hatályba) eladta a hagyatéki vagyont halála esetére egy meghitt emberének, az ún. örökségvevõnek (familiae emptor), aki ígéretet, hogy az örökséget az örökhagyó által megjelölt személyeknek kiadja. Valóságos örökösök csak kötelmi viszonyban álltak a familiae emptorral. Utóbb a mencipatio alakiságát is mellõzték, s az ügyletrõl csak okiratot állítoyyak ki. Késõbb az örökösnevezés magában a nuncupatioban (élõszóbeli nyilatkozat, ígéret) történt, s a familiae emptor szerepe csupán a tanuskodásra korlátozódott. (844) 208. Az adásvétel fogalma, létrejötte, tárgya 208.1 Az adásvétel fogalma Az áru megszerése pénzért. Az adásvételben az eladó az áru szolgáltatására, a vevõ a vételár megfizetésére vállal kötelmet. 208.2 Az adásvétel

létrejötte A szolgáltatások mindkét részrõl dologi átruházó ügylettel jönnek létre (mancipatio, in iure cessio, traditio), melyeknél a vétel szerzéscímeként a causa emptionis szerepel. Az adásvételbõl eredõ szolgáltatások kölcsönösek és - egyéb megállapodás hiányában - egyidejûleg teljesítendõk. 208.3 Az adásvétel tárgya Az adásvétel tárgya az eladó részérõl az áru, a vevõ részérõl a vételár. Adásvétel tárgya lehet lehet nemcsak létezõ dolog, hanem olyan dolog is, ami csak ezután fog létrejönni. A remélt dolog vételétõl megkülönböztetendõ a reményvétel, ami valójában szerencsszerzõdés. Adásvétel tárgya lehet még: az örökbérlet, az örökhaszonbérlet, a telki szolgalmak, a személyes szolgalmak (Benedek 170-172.old) 209. Szavatosság adásvételnél 209.1 Az eladói jogszavatosság Az õsi jogban a mancipatios vétel vevõjének, ha tõle harmadik személy a megvásárolt dolgot el akarta perelni, joga

és kötelessége volt az eladót, mint az õ auctorát (jogelõd) segítségül hívni a perben. Ha az eladó enm támogatta a vevõt, s így a harmadik személy szerezte meg a dolgot a vevõtõl, az eladó - egy actio auctoritatis nevû kereset alapján - a vételár kétszeresével felelt. Más vételeknél az eladónak az elperlésért való szavatosságát szerzõdésileg stipulatioval kötötték ki. A klasszikus jogban az eladónak az elperlésért való szavatossága - sitpulatio nélkül is - ipso iure érvényesült. A vevõ actio emptit indíthatott eladó ellen teljes kárának megtérítésére. Az eladó tehát szavatossággal tartozik a vevõnek, ha maga az eladó, vagy harmadik személy az eladott dolgot, vagy a dologra vonatkozó valamilyen jogot az eladás elõtti idõbõl származó jogalapon per útján követeli és ennek folytán a vavõ a zavartalan birtoklást elveszti. Iustinianusnál aa actio empti, értékesebb dolognál a stipulatio duplae maradt fenn. - 41

209.2 Az eladói kellékszavatosság - õsi jog - actio de modo agri: ha az eladó az eladott telket a mancipatiohoz fûzött jognyilatkozatában nagyobbnak tüntette fel, mint az a valóságban volt - rejtett hiba - actio redhibitoria: rejtett hiba esetén a vevõ hat hónapon belül felbonthatta a szerzõdést (elállhatott), azaz az áru visszaadása ellenében visszakövetelhette a pénzt. - actio quanti minoris: ha a vevõ kisebb hiba ellenére meg akarta tartani az árut, ezzel a keresettel a vételár leszállítására perelhetett (amnnyivel a dolog kevesebbet ért neki a rejtett hiba miatt). (1276-1278) 210. Az adásvétel különleges esetei Mellékegyezmények - in diem addictio: eladó fenntartja magának a jogot, hogy a megkötött szerzõdéstõl elállhasson, ha meghatározott idõn belül jobb vevõ jelentkezik - lex commissoria: visszalépési jogot biztosít eladónak, ha vevõ a vételárat kikötött idõn belül nem fizetné meg (részletre történõ

vételnél a vevõ az addig fizetett részleteket elveszti) - pactum reservatii: eladó a tulajdonjogot fenntartja magának mindaddig, amíg a vevõ a teljes vételárat ki nem fizeti - pactum displicentiae: próbára való vétel, mely a vevõt felhatalmazza arra, hogy a megkötött szerzõdéstõl egy éven belül elállhasson, amennyiben az áru nem felel meg neki - ius protimiseos: elõvételi jog, mely arra jogosítja az eladót, hogy ha a vevõ el akarná idegeníteni az adásvétel tárgyát, azt az eladó tõle harmadik által kínált áron megvásárolhassa - pactum de retro vendendo: az eladó azt a jogot köti ki magának, hogy meghatározott idõn belül követelhesse a vevõtõl, hogy neki az árut eredeti vételáron visszaadja - pactum de retroemendo: a vevõ köti ki magának azt a jogot, hogy adott idõn belül követelhesse az eladótól az áru visszavásárlását eredeti áron. (Benedek 176-177.old) 211. A locatio - conductio fogalma, komplexitása A bérleti

szerzõdésben: - a bérbeadó (locator rei) egy elhasználhatatlan dolog idõleges használatának, vagy egy gyümölcsözõ dolog gyümölcsöztetésének átengedésére - a bérlõ (conductor rei) a kialkudott bér fizetésére vállal kötelmet. A bérleti kötelem tartós jogviszony: - határozott idõtartamra - határozatlan idõtartamra - bármelyik fél bármikor, indoklás nélkül, egyoldalúan felmondhatja - mezõgazdasági ingatlan haszonbérletét azonban csak a gazdasági év végére szólóan. (A bérnek pénzbõl kell állnia. Ha bármi más, akkor névtelen reálszerzõdés) A dologbérlet megszûnése - locator bármikor kidobhatta bérlõjét, conductor bármikor elhagyhatta a bérleményt (a felmondás intézményét a rómaiak nem ismerték) - ha a kikötött idõ lejártával a locator megtûrte a conductorát a bérleményben, akkor a bérletet határozatlan idõre meghosszabbítottnak tekintették. A dologbérlet különleges fajtái - részes bérlet:

megnegedett volt, hogy mezõgazdasági ingatlan bérleténél a bérlõ ne pénzben teljesítsen, hanem az ingatlanon termelt termények meghatározott részével (a nem pénzzel való fizetés egyetlen esete) - emphyteusis - locatio perpetua, amely az emphyteusison belül (vagy mellett?) in rem védelemmel ellátott örökös, személyhez nem kötött bérlet volt a posztklasszikus idõben - 42 - próbára bérlet: bármelyik fel, az elsõ éven belül visszaléphetett. (+ 263. és 270 tétel) 212. A “munkabérlet” és a “mûbérlet” egybevetése Munkabérlet (locatio conductio operarum): szabad ember munkájának igénybevétele a munkában töltött idõ szerint fizetett pénzért. A munkaszerzõdés szinallagmatikus, bonae fidei kötelem - munkavállaló (locator operum) kötelessége: - a kikötött idõben rendelkezésre állni - a munkaadó irányítása alatt, a kijelölt helyen a munkáját teljes gondossággal, személyesen elvégezni - nem eredmény-felelõs -

tartozik megtéríteni azokat a károkat, amelyeket vétkesen, hozzáértése hiányában okozott - munkaadó (conductor operatum) kötelessége: - a kialkudott bért utólagosan a végzett munka arányában megfizetni (akkor is, ha munkáját nem vette igénybe, de az rendelkezésére állt) - köteles megfizetni azt a kárt, melyet a munkavállalónak vétkesen okozott - munkavállaló (conductor operum) felelõssége: - actio locatival követelheti a kikötött idõbért - a két fél között a veszélyviselés megoszlik - általános szabály: akinek az érdekkörében következett be az akadály, a gátló körülmény, az viseli az ebbõl eredõ veszélyt. - munkaadó (locator operum) felelõssége: - actio conductival kívánhatja a megfelelõ munkát - a két fél között a veszélyviselés megoszlik - általános szabály: akinek az érdekkörében következett be az akadály, a gátló körülmény, az viseli az ebbõl eredõ veszélyt. Mûbérlet (locatio condutio operis):

meghatározott mû elõállítása, eredmény produkálása pénzért. A mûbérlet szinallagmatikus, bonae fidei kötelem. - vállalkozó (conductor operis) kötelezettsége: - a munkát teljes gondosággal és hozzáértéssel tartozik elvégezni - eredmény-felelõs (felel a hozzá nem értésért) - mások munkáját is igénybe veheti, de bizonyos esetekben kizárt a helyettes alkalmazása - felel a mû elkészítése körüli minden vétkességért - a kész munka átadásáig viseli a mû bármely okból való elpusztulásának veszélyét - megrendelõ (locator operis) kötelessége: - a jól elkészült mûvet köteles átvenni (hibás mû átvételét megtagadhatja) - a kikötött vállalkozási díjat megfizetni - felelõs azokért a károkért, melyet vállakozónak okozott - átvételig viseli a vállalkozónak átadott dolga vis maior okozta pusztulásának veszélyét - vállalkozó (conductor operis) felelõssége: - a culpa levisért felel - ha át is vesz valamit a

megrendelõtõl: custodia-felelõsség - felelõssé tették azért is, hogy megfelelõ hozzáértéssel, szakszerûen lássa el a feladatot - általános szabály: akinek az érdekkörében következett be az akadály, a gátló körülmény, az viseli az ebbõl eredõ veszélyt. - megrendelõ (locator operis) kötelessége: - általános szabály: akinek az érdekkörében következett be az akadály, a gátló körülmény, az viseli az ebbõl eredõ veszélyt. (263. és 270 tétel) 213. A megbízás és alkalmazási köre 213.1 A megbízás fogalma Eredetileg szívességi tény. Egyik jóbarát megkérte a másikat, hogy távolléte alatt, vagy egyéb akadályoztatása miatt lássa el az ügyeit. - 43 Bizonyos esetekben kényszer: pl. libertus-patronus viszonyában A megbízás felkérésre más ügyének ingyenes ellátása. A megbízott köteles az ügy végeztével a netán kapott értékekkel elszámolni és a harmadikoktól esetleg hozzá befolyt javakat, pénzt a

megbízónak átadni. Erre õt a megbízó actio directa-val szoríthatja: a marasztalás infamál. Ha a megbízás teljesítése során a megbízottnak kára, kiadásai merültek fel, actio mandati contraria-val érvényesítheti. Ugyaneezel kényszerítheti megbízóját, hogy a megbízás folytán vállalt kötelezettségeket átvegye. Megbízott ha netán elõnyösebben tudja ellátni a megbízást, a megtakarítást nem tarthatja meg. 213.2 A megbízás alkalmazási köre A mandatum legjelentõsebb felhasználási területe, amikor a kezességet mandatum formájában valósították meg. A kezes megbízza a hitelezõt, hogy hitelezzen bizonyos összeget a fõadósnak. (1310-1316) 214. A societas Eredete: a testvérörökösök vagyonközösságán alapszik. A fejlett jogban: személyek egyesülése megengedett vagyoni célra. Societas universorum bonorum: felöleli a tagok minden jelenlegi és jövõbeni vagyonát, vagyongyarapodását. Bármilyen címen jut hozzá valamelyik

tag valamilyen vagyonhoz, az általában in medium, a közösbe megy, azt gyarapítja. Societas negotiationis: ahol a tagok egy bizonyos tevékenység folytatására szövetkeztek. Societas unius rei: egyetlen ügyletet akarnak közösen lebonyolítani. A társaság egyenlõen kétoldalú bonae fidei kötelmet eredményez. Alapításakor valamilyen vagyoni hozzájárulással biztosítják létezését, fungálását. Ennek méréke egyenlõ A társaság nem jogi személy. A tagok eredetileg dolusért, késõbb culpa in concreto-ért is felelnek. A társaság megszûnhet: - ex personis: személyes okokból (capitis deminutio, vagy egyik tag meghal) - ex rebus: a társaság, vagy egyik tag csõdje - ex voluntate: közös megegyezéssel - ex actione: kereset folytán, ítélettel. Jogérvényesítés: actio pro socio. (1317-1327) 215. A societas és a kollégium egybevetése 215.1 A societas: lásd 214 tétel 215.2 A collegium - universitas: inkább ez az általános megnevezés -

corpus, collegium: jogalanyisággal felruházott személyegyesülés (egyesületek, pl.: hajófuvarozók egyesülete) - Pia causa: jogképességgel felruházott célvagyon Egyesületek - önálló léttel bíró személyegyesülések voltak még a vidéki városok, vallási testületek - a köztestületek a ius publicum, a magántestületek a ius privatum alá tartoztak, azonban, ha a köztestület vagyonnal rendelkezett, akkor ebben a vonatkozásban a ius privatum alá tartozott Testületek, egyesületek keletkezése - kezdetben nem volt szabályozva, csak természetszerûleg alapszabályaik nem ellenkezhettek a XII Táblás Törvénnyel - a császárkorban már fõként politikai okokból (polgárok gyülekezési szabadsága), engedély volt szükséges A testületek, egyesületek jogi szervezete - az egyesületek befelé ügyintézõ, kifelé képviselõ szervek (a közvetett képviselet szabályai szerint) útján mûködtek - ügyleti és vétõképességgel természetesen nem

rendelkeztek, de a nevében eljáró képviselõ szervek delictumaiért gazdagodása erejéig az universitas perelhetõ volt - rabszolgatartó és patronusjoggal rendelkeztek - 44 Megszûnésük - senatus, vagy a császár feloszlatta - célja meghiúsult, - tagsága a feloszlatást kimondta, vagy három alá csökkent (76. tétel) Differenciájuk: collegium olyan személyegyesülés, mely jogképességgel van felruházva, a societas jogképességgel nincs felruházva. 216. A receptumok - receptum argentarii: bankár garanciavállalása valamilyen szolgáltatásért bankár az utalványozott, ügyfele az utalványozó, harmadik személy az utalványos - receptum arbitrii: a bíráskodás elvállalása a választott bíró által, az õt erre felkérõ, jogvitában álló felekkel szemben - receptum nautarum, cauponum, stabulariorum: a praetor felelõssé tette a hajófuvarozókat, fogadósokat, istálló-tulajdonosokat mindazokért a károkért, melyek õket ott érték, amennyiben

ezek az utasok, vendégek vagyontárgyainak õrzését elvállalták; utóbb ilyen egyezmény nem is volt szükséges, elegendõ volt, ha a vagyontárgyakat a hajófuvarozó, fogadós, istálló-tulajdonos befogadta. 217. A novatio és a constitutum egybevetése Novatio: valami új felvételével a régi kötelem alapjain másik kötelmet hozunk létre. A régi kötelem megszûnik, csak az új kötelem hatályos. Constitutum: formátlan, meghatározott idõpontra tett ígéret az adós terhére fennálló pénz-, vagy más helyettesíthetõ dologban álló tartozás kiegyenlítésére. (185. és 245 tétel) 218. A bíróra vonatkozó római jogintézmények, rendelkezések (39. A római bíráskodás) Rómában a törvényhozói és bírói hatalom nem különült úgy el, mint a modern államokban. A bírósági hatáskörök sem voltak olyan pontosan meghatározva, mint a modern jogrendszerekben. A modern értelemben vett büntetõ- és bírói hatáskör sok vonatkozásban

összefonódott Rómában. A praetorok Róma, városközpontú állam fõmagistratusai voltak, míg magában a Római Birodalomban bíróságok egész hálózata mûködött. Minden összefonódottság ellenére is megkülönböztetjük a polgári és a bünetõbíráskodást. A magánjogi peres eljárás fejlõdésében Rómában 3 perrend váltja egymást idõlegesen, párhuzamosan is érvényesülve: a civiljogi, a praetori és a császári perrend. Ennek megfelelõen alakul a bíráskodás is Civiljogi perrend - a peres eljárás kettéosztott: elsõ fele az imperiummal rendelkezõ magistratus elõtt, második fele az esetenként kijelölt esküdtbíró elõtt folyt le - a jogszolgáltató magistratus: eredetileg a rex volt, ezután a consulok, késõbb a praetor - a iurisdictio lehetett: peres (iurisdictio contentiosa) és perenkívüli (iurisdictio voluntaria) - a iurisdictio contentiosat a praetor gyakorolta, a consulok legfeljebb a iurisdictio voluntariat - esküdtbírák

három kategóriája: iudex, arbiter, recuperatorok - iudex és arbiter: a közönséges civiljogi perben a bizonyítási eljárást lefolytatta és a pert eldöntötte - arbiter: amikor bizonyos szakértõi funkciót is el kellett látni (pl. közös vagyon felosztása) - iudex mindig egyesbíró volt - arbiterként esetleg három esküdt is eljárhatott - recuperatorok: hármas vagy ötös tanácsban eljáró esküdtbírák, olyan perekben jártak el államközi szerzõdés alapján, amelyek tárgya Rómával szerzõdéses viszonyban levõ állam, vagy polgárai által Róma állam vagy polgárainak okozott vagyoni vagy személyi jellegû károk elbírálása volt - 45 - speciális magánjogi bíróságok (a köztársaság korában): - százszemélyes bíróság (iudicium centumvirale) hagyatéki perekben - tízszemélyes bíróság (decemviri litibus iudiciandis) szabadságperekben (A két bíróság a császárkor elején összeolvadt, a II.sz-ban eltûnt) Praetori perrend -

iurisdictio: - praetor urbanus, a polgárok pereiben - praetor peregrinus, polgárok és peregrinusok pereiben - aedilis curilis (imperiummal nem rendelkezett), a rabszolgák és az igásbarmok kellékszavatossági pereiben - magistratusok illetékessége - akinek joghatósági területén az alperes lakik (forum domicilii) - ahol a vitás szerzõdét kötötték (forum contractus) - ahol a bûncselekményt elkövették (forum delicti) - esküdtbírók itt is a iudex, az arbiter és a recuperatorok (Civiljogi perekben járhatott el a tíz- és százszemélyes bíróság. Magánjogi ügyeket intézõ bírósági szervezetet tehát még a praetori perrend sem ismer.) Császári perrend: császári perrend építi ki elõször a magánjogi perekben eljáró bírósági szervezetét. Bíró: - császári hivatalnok - provinciákban a helytartó által kinevezett tisztségviselõ (iudex datus) - esküdtbírórendszer megszûnt - fellebbezés a császárhoz: rendszerint helyette a

praefectus praetorio döntötte el a pert - speciális bírói fórum: a császár, rescriptumos eljárásban - Constantinus óta a püspöki választott bíróság is döntött világi perekben (106-107.old) 219. Az ajándékozás Az ajándékozás: a formátlan ajándékígéretet csak a iustinianusi jog tette peresíthetõvé, csak akkor teszi peresíthetõvé, ha azt a másik fél elfogadta - házastársak közötti nagyobb ajándékozás a lex Cincia értelmében szabálytalan - az ajándékozó felelõssége nem volt azonos az eladóéval (csak dolus és culpa lata) - a megajándékozott az ajándékozó hitelezõivel szemben felelõsséggel tartozott - jóhiszemûség esetén e felelõsség csak a meglevõ gazdagodásra vonatkozott - Iustinianus az ajándékozást hálátlanság cmén visszavonhatóvá tette. 220. A jogalap nélküli gazdagodás elve és esetei 220.1 A jogalap nélküli gazdagodás elve Ha valaki jogalap nélkül (sine causa) jut vagyoni elõnyhöz, akkor is

köteles azt visszaadni, ha nem áll fenn közöttük kötelem: maga a gazdagodás keletkezteti a kötelmet. A kötelem kettõs feltétele van: - kell, hogy az egyik fél részérõl datio forogjon fenn - kell, hogy a datio sine cause történjék. 220.2 A jogalap nélküli gazdagodás esetei - tartozatlan szolgáltatás visszakövetelése (condictio indebiti) - be nem következett ellenteljesítés reményében történt szolgáltatás visszakövetelése (condictio causa data causa non secuta, vagy condictio ab causam datorum) - erkölcstelen, vagy jogellenes causa alapján történt teljesítés visszakövetelése (condictio ob turpem vel iniustam causam) - jogalap nélküli teljesítés visszakövetelése (condictio sine causa és condictio incerti ) 1349-1354) - 46 221. A negotium gestum (megbízás nélküli ügyvitel) Ha valaki a más ügyébe önként beavatkozik, ebbõl a tevékenységbõl kölcsönösen jogok és kötelezettségek (kötelem) származhatnak. A negotiorum gestor

azt hiszi, hogy megbízták valamivel, holott nincs megbízása, ha valaki a megbízása határait túllépte; ha valaki tudva azt, hogy nincs megbízása, mégi beavatkozik a más dominus negotii dolgába, az illetõ érdekében, hogy azt valamilyen fenyegtõ kártól megóvja. A megbízás nélküli ügyvitelvél az ügy ura az ügyvivõhöz került értéke körül, az esetleg behajtott összegekrõl elszámolást és esetleg kártérítést követelhet (actio negotiorum gestorum directa-val). Ezzel szmben az ügyvivõ követelheti az ügyvitel folytán keletkezett költségeinek, kárának a megtérítését (contraria actio-val). Ha célirányosan, hasznosan (utiliter) járt el Nem illeti meg az actio az ügyvivõt, ha nem úgy jár el, ahogy “kellett volna”, ill. ha az ügy urának kifejezett tilalma ellenére járt el Az a körülmény, hogy eljárása esetleg nem volt sikeres, nem érinti az ügy urának vele szemben keletkezõ megtérítési kötelezettségét. (1355-1356)

222. A delictum fogalma, elemei, következményei 222.1 A delictum fogalmi elemei Régi jog: objektív jogsérelem. A tettes szubjektív vétkessége nem elõfeltétel Csak a tûzvészokozásnál tettek különbséget a szándék és a véletlen között. Klasszikus jog: a vétkességet is megkívánta. A delictumok mind dolusosak, kivéve lex Aquilia által szabályozott vagyoni károkozás. Vétõképetelnek jogsértõ cselekményei nem delictumok A posztklasszikus és iustinianusi jog a delictum fogalmát érintetlenül hagyta. 222.2 A delictum következményei - Actio rei persecutoria: tisztán megtérítésre, a lopott dolog visszaadására irányuló kereset. *A delictum elemei és a delictumhoz kapcsolódó keresetek: 1371 - Actio vindictam spirans: a kereset célja személyes jellegû elégtétel. *A delictum elemei és a delictumhoz kapcsolódó keresetek: 1373 - Actio popularis: a büntetõkeresetet nemcsak a sértett és a jogutódjai indíthatták, hanem bármelyik

polgár. akár érintve volt a bûncselekmény által, akár nem. Ez a kereset az actio popularis *A delictum elemei és a delictumhoz kapcsolódó keresetek: 1373 - Actio mixta: ún. vegyes büntetõkereset, amelyben a megtérítés iránti igény - akár a kár értékének egyszeresére, akár többszörösére ment a kereset - benne foglaltatott, s mellette megtérítési kereset indítható nem volt. *A delictum elemei és a delictumhoz kapcsolódó keresetek: 1375 - Actio noxalis: bármely büntetõkeresetnek (akár actio poenalis, akár actio mixta) helye volt, mint actio noxalisnak a családfõ, ill. a rabszolgatartó ellen, ha a családtag, vagy a rabszolga követte el a delictumot *A delictum elemei és a delictumhoz kapcsolódó keresetek: 1376 - Actio furti: - actio furti: a praetori jog a tettenérés esetén a XII t.t-ben kiszabott büntetéseket mellõzve, a tolvajjal szemben négyszeresre; ha házkutatás során találták meg a lopott dolgot, háromszorosra; a tetten

nem ért tolvajnál kétszeresre menõ keresetet adott - actio furti manifesti: a iustinianusi jog a tetten ért tolvajnál négyszeresre - actio furti nec testamenti: a tetten nem ért tolvajnál kétszeresre menõ keresetet ismerte. *Az egyes delictumok: 1381 - Actio iniuriarum: praetori edictumból származó, a sértett részére biztosított poenalis kereset, amellyel a sértett egy általa megfelelõnek tartott összeget követelhet a tettestõl. *Az egyes delictumok: 1383 - Actio legis Aquiliae: eredetileg tiszta poenalis kereset és mellette actio rei persecutoria is indítható volt. A posztklasszikus jog az utóbbi kereset lehetõségét megszüntette, s ezzel a kereset actio mixta jellegét öltötte. *Az egyes delictumok: 1390 - 47 - Actio vi bonorum raptorum: Lucullus praetor edictuma a csoportos, fegyveres vagyonrongálás és lopás büntetésére négyszeresre menõ büntetõkeresetet adott a sértettnek. A klasszikus korban rablásnak minõsült a csoportosan, de

fegyvertelenül, vagy egyedül, de erõszakkal elkövetett “lopás”. E delictumból származó kereset, az actio vi bonorum raptorum egy éven belül négyszeresre, azontúl már egyszeresre ment. Ez idõben a kereset tiszta poenalis actio, éppúgy, mint az actio furti és így mellette rei persecutoria actio is indítható volt; a posztklasszikus és iustinianusi korban azonban már, mint actio mixtát kezelték. * Az egyes delictumok: 1394 - Actio de sepulchro violato: a sírhely megrongálása miatt az eltemetett rokonai, s ha ilyen nem volt, bárki más actio in factumot indíthatott (actio popularis), amely, ha rokon indította, a bíró belátása szerinti összegre, ha idegen, úgy 100 aranyra ment. *Az egyes delictumok: 1395 223. A poenalis actiok jellemzõi A delictumokból származó kötelem jogot teremtett a sértett, vagy jogutódja javára, a kártérítést is általában magában foglaló pénzbüntetés követelésére a tettessel szemben. Pénzbüntetés a poena

A büntetõkereseteket actiones poenales-nak nevezték. Pl: a lopott dolog visszaadására, vagy értékének megtérítésére irányuló keresetekkel (actio rei persecutoria). (1371 - lásd 222. tétel) 224. Az iniuria A személysértés delictum volt. Az idegen személyiség minden tudatos megsértését magában foglalta az actio iniuriarum. Aaz iniuria megvalósulhatott szóbelileg, vagy tettleg Nemcsak az önjogú személlyel szembne, de családtagjain, rabszolgáin, sõt más vagyontárgyain keresztül közvetve is elkövethetõ. Az actio iniuriarum poenalis kereset volt, s emellett a sértett életére korlátozott actio vindictam spirans. (1383-1384) 225. A lopás (furtum) A furtum nemcsak egy dolognak mástól való elvételét jelentette, hanem a delictumot elkövetõ kezeire bízott idegen dolog elsajátítását (sikkasztás), talált dolog birtokba vételét a megtartás szándékával, sõt még az orgazdaságot is. A római jog nemcsak a dologlopást (furtum rei)

ismerte, de a használatlopást (furtum usus), valamint az ún. birtoklopást (furtum possessionis) is ismerte. - Actio furti: - actio furti: a praetori jog a tettenérés esetén a XII t.t-ben kiszabott büntetéseket mellõzve, a tolvajjal szemben négyszeresre; ha házkutatás során találták meg a lopott dolgot, háromszorosra; a tetten nem ért tolvajnál kétszeresre menõ keresetet adott - actio furti manifesti: a iustinianusi jog a tetten ért tolvajnál négyszeresre - actio furti nec testamenti: a tetten nem ért tolvajnál kétszeresre menõ keresetet ismerte. *Az egyes delictumok: 1381 - Actio pigneraticia: a hitelezõ köteles a dolgot - zálogszerzõdésnél - az alapkövetelés megszüntekor az adósnak visszaadni. Ha nem tenné, az adósnak ez a kereset áll a rendelkezésére *A zálogszerzõdés (pignus): 1235 - Condictio ex causa furtiva: a sértett tulajdonos keresete, mellyel magát a dolgot, vagy ha már az nem volt meg, annak a lopás elkövetése óta elért

legmagasabb értékét követelhette. Mivel a condictio ex causa furtiva actiones rei persecutoriae volt, nmecsak a tolvajjal, hanem jogutódaival szemben is megindíható volt. (1379-1381) 226. A damnum iniuria datum A rongálás már Rómában is olyan delictumnak minõsült, amellyel megtérítés jellegû bírság járt. A lex Aquilia életbeléptetése feledésbe borította ezt a szabályt, s alapja lett a római károkozásból származó delictuális kötelem tanának. - 40 Delictuális rongálás: - idegen rabszolga, vagy barom megölése: 1 évre visszamenõ legnagyobb értékének megfizetése - megsebzett rabszolga, barom, vagy egyéb megrongált dolog: 30 napra visszamenõ legmagasabb értékének megtérítésére kötelezete a tettest. A lex Aquilia tényállás: - a károkozás jogsértõ (damnum iniuria datum) legyen - károkozás “test a testnek” okozza (corpore suo corpori damnum dare). Az actio legis Aquiliae (Kr.e 286) eredetileg tiszta poenalis kereset és

mellette az actio rei persecutoria is indítható volt. A posztklasszikus jogban actio mizta jellegét öltötte (1385-1390) 227. Preatori delictumok - megfélelemlítéssel (metus) szerzõdés kötésére, vagy joglemondásra való kényszerítés: actio qoud metus causa, négyszeresre menõ büntetõ kereset - megtévesztéssel (dolus malus) okozott károsítás: actio de dolo, egyszeresre menõ poenalis kereset - rablás (rapina) az vi bonorum raptorum: egy éven belül négyszeresre, azon tál egyszeresre ment (tiszta poenalis kereset és mellette az actio rei persecutoria is indítható volt) - sírhely megrongálása (sepulchrum violatum) az eltemetett rokonai, s ha ilyen nem volt, bárki más actio in factumot indíthatott (actio popularis), amely, ha rokon indította, a bíró belátása szerinti összegre, ha idegen, úgy 100 aranyra ment - hitelezõk megkárosítása (fraus creditorum) a praetor delictummá nyilvánította; az az adós követte el, aki vagyontárgyait a

végrehajtás elõl elidegenítéssel szándékosan elvonta (lásd actio Pauliana). (1391-1396) 228. A quasi delictumok Actio deiectis et effusis: a praetor felelõssé tette azt, akinek lakásából közútra kidobtak, vagy kiöntöttek valamit, ha ez a ténykedés kárt okozott, akkor is, ha a lakás gazdája a károkozásban teljesen vétlen volt. A kereset az okozott kár kétszeresére ment. *Kötelmek delictumszerû tényállásokból: 1406 Actio de positis et suspensis: a praetori edictum keresetet biztosított bárkinek (actio popularis) azon háztulajdonos, vagy lakó ellen, akinek házán, lakásán, a közút felé esõ részen leeséssel fenyegetõ tárgy (pl. cégér) volt kifüggesztve. E kereset tekintet nélkül a kár bekövetkeztére 10 arany összegú bírságra ment *Kötelmek delictumszerû tényállásokból: 1408 Actio in factum adversus nautas, caupones, stabularios: a fogadósi receprumfelelõsség kiegészítéseként az utasoknak, vendégeknek azokért a

dolgaiért, amelyeket a fogadós õrzésre nem vett át, azok elvesztése, megrongálódása esetén felelõssé tette a hajósgazdát (fogadóst, istállótulajdonost), amennyiben a lopást, vagy rongálást a hajós (fogadós, istállótulajdonos) rabszolgái, vagy szabad állapotú alkalmazottai, vagy a fogadóban állandó jelleggel lakó vendégek követték el. A kereset kétszeresre menõ poenalis actio volt (Az utas, vendég természetesen inkább ezzel a keresettel élt az õt ért kár esetén, mint a nehezen kideríthetõ tettes ellen indítható actio furtival, vagy actio legis Aquikiae-val. *Kötelmek delictumszerû tényállásokból: 1409 A kötelességszegõ bíró felelõssége Az olyan bíró ellen, aki kötelességét sértve járt el, a károsult peres fél kártérítési perrel léphetett fel, akár szándékos, akár hanyagság esetén. Miután elc volt - a damnum iniuria datum kivételével -, hogy a delictumok csak szándékosak lehetnek, ezért a tényállás

nem delictumot, csak delictumszerû tényállást, ill. ilyen kötelmet valósított meg. (1406-1410) - 49 229. A crimenek Rómában a bûncselekmények két kategóriája alakult ki: - a magánüldözés alá esõ bûncselekményeké: delictum. - a közüldözés alá esõ bûncselekményeké: crimen. Eredetileg két criment ismertek: - a hazaárulást (perduellio) - a gyilkosságot (parricidium). A Sulla-féle büntetõjogi reform a crimenek számát növelte: - állami fõszervek megsértése - az állami tulajdon megkárosítása - a provinciák elnyomása - méregkeverés - pénzhamisítás - etc. A klasszikus korban a császári perben a delictumok esetén is elrettentõ büntetésekre törekedtek. A posztklasszikus jog némileg fellazította a crimina és a delicta közötti határt, de a keeõsség a római jog egész fejlõdése folyamán fennmaradt. A delictumok magánjellege a klasszikus kortól egyre jobban megszilárdul. A régi súlyos büntetések helyett (tolvaj

megölése) a delictumok területén kizárólagossá vált a kötelezõ compositio rendszere, tehát a tiszta pénzbeli büntetésé. (1360-1368) 230. A kötelmi jog továbbélése Általános szabályok - szerzõdések - a kötelmek rendszere - egyházi jog - az ígéret kötelezõ betartása - a bonae fidei contractus - feltétel és idõhatár - tévedés, megtévesztés, kényszer - közvetlen képviselet: procurator, mandator - nevesített szerzõdések - adásvétel - árban és áruban megegyezéssel létrejött - francia, spanyol, portugál, lombard jogok: tulajdon átszállító hatás - keresekdõk joga - bérlet - locatio-conductio rei - locatio-conductio operum - locatio-conductio operis - szellemi munka bérlete: nem a locatio-conductio operum, hanem mandatum - mandatum - kánonjogban visszterhessé vált - tipizált formák alakultak ki: ügyvéd, alkusz, orvos, tanár - késõbb: író, mûvész, újságíró, riporter - societas - a cégnek nincs jogi

személyisége - megállapodás szerinti viszony - egyéb - kölcsön - meghatározott pénznemben való fizetés kikötése - uzsora és kamat: egyházi tilalom alatt - commodatum és depositum - 50 - szóbeli és írásbeli szerzõdés - kezesség, ajándék, választott bírói hatáskör - quasicontractusok - condictio: alaptalan gazdagodás visszakövetelésére - negotiorum gestio - lex Rhodia de iactu mercium - actio de in rem verso Magándelictumok - a fogalom átértelmezése - kánonjog - minden büntetés mérlegelés kérdése - duplumra, vagy többszörösre menõ kereseteket nem vette át - vagyoni elégtételt elve elutasított jogsértésekért - hûbéri jog - nem fogadta el a jogsértés büntetését - pusztán a kár megtérítésérõl rendelkeztek - magánbûncselekmények: rei persecutoria - damnum iniuria datum - egyházi jog - damnum iniuria datum - lex Aquiliae - csak vétkes, vagy vétkesen gondatlan magatartás - iniuria - szmélysértés: nagyobb

hatalmaskodás - dolosus magatartás - nem vagyoni, erkölcsi kár tana - quasidelictumok - nauta, caupo felelõssége - leltárfelelõsség - custodia felelõsség - alkalmazottért: háttérfelelõsség 231. A lex Aquilia és a kártérítési jog A rongálás már Rómában is olyan delictumnak minõsült, amellyel megtérítés jellegû bírság járt. A lex Aquilia életbeléptetése feledésbe borította ezt a szabályt, s alapja lett a római károkozásból származó delictuális kötelem tanának. Delictuális rongálás: - idegen rabszolga, vagy barom megölése: 1 évre visszamenõ legnagyobb értékének megfizetése - megsebzett rabszolga, barom, vagy egyéb megrongált dolog: 30 napra visszamenõ legmagasabb értékének megtérítésére kötelezete a tettest. A lex Aquilia tényállás: - a károkozás jogsértõ (damnum iniuria datum) legyen - károkozás “test a testnek” okozza (corpore suo corpori damnum dare). Az actio legis Aquiliae (Kr.e 286) eredetileg

tiszta poenalis kereset és mellette az actio rei persecutoria is indítható volt. A posztklasszikus jogban actio mizta jellegét öltötte (1385-1390) 232. A tulajdon és a birtok újrafelfedezése - tulajdon: - proprietas, dominium (dominium uralkodói felségjogok eredeti, vagy átengedett gyakorlását is jelentette) - dominium directum: tulajdonnal rendelkezésének joga - érvényesítése rei vindicatio által - 51 - dominium utile: a tulajdon hasznosításának joga (örökbérletre és haszonbérletre is alkalmazták) - érvényesítése actio negatoria által - Savigny állította helyre a tulajdon és a birtok fogalmát - a tulajdon védelme: - rei vindicatio - a tulajdonos a birtokbabocsátást követelte a hozammal és a károk megtérítésével - beruházások római jog szerint - hasznos beruházások csak elviteli értékben - actio negatoria - a behatás jogosságát kellett bizonyítani - vélelem amellett, hogy a birtokos tulajdonos - actio Publiciana-t a ius

commune alkalmazta: kereset a birtokos ellen annak, aki korábbi jogcímes birtokát igazolta - tulajdon megszerzése eredeti módon: - foglalás - korlátozta a vadászati-halászati regale jog - kincstalálás - korlátozta a tartományúr joga - gyümölcs (vitás) - növedék - dologegyesülés - feldolgozás (sajátkénti jóhiszemû feldolgozás) - folyómeder és sziget - lehetett tartományúri jog - hajótörésbõl kimentett ingóságok: parti mentõk javára - találás: ha bejelentették és a tulajdonos határidõn belül nem jelentkezett - származékos tulajdonszerzés: - jogi elõfeltételei - traditio - megegyezés - iusta causa - birtok: - a kánonjog védte - sok tényleges birtok minõsült detentionak - corpus nélkül nincs birtok - joghatása - védelem - alperesi pozíció - jóhiszemû birtokos elválással való gyümölcsszerzése - elbirtoklás - birtokvédelem: - interdictum utrubi - interdictum unde vi - inetrdictum uti possidetis (visszaszerzõ

hatállyal) - actio spolii - nemcsak birtokra, gyümölcsire is - nemcsak az elvonó, hanem a jogutódai ellen is - sommás birtokvédelem (summariissimum) - a per tartamára - eltiltás a zavarástól - 52 233. Legislatio és iurisdicto Rómában a társadalmi normák két belsõ jogforrása létezett: - legislatios hatáskörben új törvényeket a nép, a senatus, a magistartus (király) együtt alkottak, ennek során mindhárom tényezõnek meghatározott szerepköre volt: - iusirsdictios hatáskörben az államhatalmi szervezet csúcsán álló magistratus az “élõ jogból” kimondhatta, mit tart érvényes jogszabálynak. 233.1 Legislatio: a lex meghozatala, a legislatio úgy kezdõdött, hogy a hatalom közvetlen gyakorlója, a magistratus (kezdetben a király) kidolgozta azt a törvényszöveget, amelyet el kívánt fogadtatni. Megismerték, késõbb a köztársaság idején megvitatták contiokon, összejöveteleken, utána szabályos javaslat formájában

elõterjesztették az illetékes népgyûlésen. Kezdetben a comitia curiata, tehát 30 szavazat többsége kellett ahhoz, hogy egy törvényt elfogadjanak. A curian belül formátlanul eldöntötték, hogy a curia többsége mit javasol. A curia képviselõje adta le a szavazatot A szavazás sorrendjét sorshúzással döntötték el. Ugyanez volt a helyzet a comitia tribután is (37 szavazat) A comitia centuriatanál (193 szavazat) határozott rendje volt a szavazásnak: - lovagcentúriák - osztályok - osztályon belül kisorsolták, a centúriák sorrendjét. A népgyûlésen igennel, vagy nemmel kellett szavazni, kis táblácskákkal: - UR: uti rogas (úgy legyen, ahogy kéred) - A: antiquo (maradjunk a réginél). A többségi szavazat eredményét a senatushoz terjesztették elõ, jóváhagyásra. Azután a senatus a magistratussal kihirdettette a törvényt. A törvényhozás formaiságához szakrális elõfeltételek is tartoztak: - szükséges jeleket ki kellett kérni - az

áldozatokat be kellett mutatni. Kedvezõtlen jelek esetén az eljárást félbe kellett szakítani. Ugyancsak érvénytelenítette az eljárást mindennemû formabontó rendzavarás is. 233.2 Iurisdicto: a jogszolgáltatás hatalma, törvényértelmezõi-, magyarázói-, alkalmazói hatáskör - consul: színleges perek - praetor urbanus: római polgárok vitái - praetor peregrinus: római polgárok és peregrinusok, valamint peregrinusok egymás közti vitái - iudex. arbiter, recuperatores (Dr. Zlinszky: Ius publicum) 234. Ítélet és hatósági parancs 234.1 Ítélet Civiljogi perrend Mindkét félnek a sacramentum után a fogadási összeget (a pertárgy értékének megfelelõ összeget) át kellett adnia a bírónak. Ez volt az ún fogadás A iudex (arbiter, recuperatores) a felek meghallgatása után lefolytatta a bizonyítási eljárást, majd kihirdette ítéletét arra nézve, hogy melyik fél nyerte meg a fogadást, s ezáltal a jogvitát közvetve döntötte el. A

gyõztes fél az eljárás végén visszakapta ezt az összeget, a pervesztes fél fogadási összege pedig az államra szállt. Praetori perrend A praetori perrendben az apud iudicem eljárás az ítélet (sententia) meghozatalával nyert befejezést. Az ítélet lehet alaki és anyagi. - az alaki jogerõ azt jelentette, hogy felperes most eldöntött igényét újból perrel nem érvényesíthette, mert alperes az ítélt dolog kifogását (exceptio rei iudicatae) emelhette vele szemben - az anyagi jogerõ, hogy az ítélet renddelkezését a felmerülõ újabb, más perben isirányadónak kellett tekintenie a bírónak. A praetori perrendben a kártérítést pénzben kellett megfizetni. Császári perrend A császári perrendben mindenféle igény honorálható volt, ami nem ellenkezett a jogszabályokkal. - 53 234.2 Jogorvoslat az ítélet ellen Civiljogi perrend A legis actios perekben az in iure eljárás után, az apud iudicem eljárásban az esküdtbíró (iudex, arbiter,

recuperatores) a tényállás megvizsgálása alapján érdemben döntötte el a pert. Ez azt jelenti, hogy ebben az eljárásban sem perorvoslatnak, sem jogorvoslatnak helye nem volt. Praetori perrend Fellebbezésnek (perorvolatnak) nem volt helye, mivel az ítélet a felek ún. perszerzõdésén alapult, amelyben alávetették magukat a bíró döntésének, s így az ítélet azonnal jogerõre emelkedett. Jogorvoslattal - ellenben lehetett élni: - ha az eljárás súlyos hibában szenvedett (pl. iudex rabszolga volt), az ítélet semmisségének megállapítására új per volt indítható - a praetortól az eredeti állapot visszaállítása volt kérhetõ - az ítélet ellen tiltakozásra jogosult másik magistratus intercessioja (tiltakozása) volt kiprovokálható. Császári perrend - Az ítélet ellen fellebbezésnek (perorvoslatnak) volt helye. A fellebbezés többfokú volt Az ítélet kihirdetésekor szóban, vagy késõbb írásban lehetett fellebbezni. A fellebbezési

bíróság ténykérdésben és jogkérdésben ismét dönthetett. A legfelsõbb bírói fórum ítéletének meghozatala, vagy a fellebbezési határidõ elmulasztása esetén az ítélet jogerõre emelkedett. 234.3 Res iudicata Ulpianus : “res iudicata pro veritate accipitur” (D. 1525) “A jogerősen meg-ítélt dolgot igazságnak kell elfogadni.” Mit jelent ez ? A római perben az ítélet rendelkezését - még abban az esetben is, ha az téves volt - irányadónak kellett a bírónak tekintenie a korábban perben állt felek közt felmerülő újabb más perben is. Ez az ítélet anyagi jogereje. (110-120.old = 49 tétel) 235. Usus modernus Pandectarum és Pandecta jogtudomány Usus modernus Pandektarum A XVI.sz-tól kezdve Németországban kialakult gyakorlati irányzat, a praktikusok irányzata A praktikusok munkássága kevésbé volt tudományos, érdemük az, hogy megteremtették alapjait a pnadektisztika kialakulásának. A pandekta jogtudomány - Savigny és

történeti iskolája tárta fel: - a római tulajdon és birtok közti elvi különbséget - a római jog tételeinek történetiségét - azok közép- és újkori továbbfejlõdését - Következõ pandektista nemzedék (Dernburg, Windscheid): - megpróbálta megalkotni a jog teljes fogalomtárát - megalapozni a német kodifikációt - Rudolf von Jehring: - feltárta a jog társadalmi érdekmegvalósító szerepét - vallotta, hogy a jogalkotó (ha helyesen látja meg az érdekeket), azoknak érvényesülését a jogalkotással segíteni, rendezni és irányítani is képes - Savigny és Jehring vitája: - Savigny: a possessio és a detentio különbségét a birtokló animusára vezeti vissza - Jehring szerint a possessio független az animustól, a különbség a causán múlik (Jehringgel szemben felvethetõ: hol van a rosszhiszemû, sajátként birtokló causája?) (202) 236. A gondnokság (73 A gyámság) 236.1 Gyámság (tutela): A gyámság (tutela) az önjogú, de

kora, vagy neme miatt cselekvõképességében korlátozott, vagy ilyen képességgel egyáltalán nem bíró személyeknek a képesség pótlására szolgáló intézmény. A gyám az infant helyett tett jognyilatkozatokat, kötött szerzõdéseket. - 54 Puberes infant maior esetében csak távollétében jár el helyette, egyébként pedig jelenlétében. A jognyilatkozatból származó jogok és kötelezettségek a gyám személyében állnak be, s õ csak a gyámsági jogviszony megszûntével ruházza át azokat a gyámoltra. Ha a gyám a gyámi vagyonkezelés keretében károsított meg valakit, akkor a gyámoltat csak a jogalap nélküli gazdagodás erejéig lehet perelni A gyámolt vagyonának biztosítására a törvényes gyám biztosítékot volt köteles adni. A végrendeleti és hatósági gyámnak pedig egész vagyonát jelzálog terhelte a gyámolt javára. A gyámsági jogviszony kötelmet teremtett a gyám és a gyámolt között. A gyámság kezdetben a családi

vagyonegység fenntartását szolgálta, ezért a gyám a gyámolt vagyonának a várományosa volt. A klasszikus korban már a gyámolt érdekeit szolgálja. Alapulhatott: - végrendelet alapján (tutela testamenta ria) - törvényes úton (tutela legitima) - legközelebbi agnat rokon, azonos fok esetén többen is - posztklasszikus és iustinianus-i korban cognat rokonok, azok hiányában a hatóság rendel ki gyámot (tutor dativus) Megszûnt: - a gyám, vagy a gyámolt halálával - a gyám, vagy a gyámolt capitis deminutiójával - gyámolt felserdülésével - gyámolt praetor általi elmozdulásával: - saját kérésére - büntetésként 236.2 Gondnokság (curia): Aki ügyeinek önálló vitelére egészben, vagy részben képtelen volt és nem állott apai hatalom, vagy gyámság alatt, az gondnokság (cura) alá került A gondnokság a következõkben különbözött a gyámságtól: - szükség esetén a személyi felügyeletet is magába foglalta (elmebetegeknél) - a

gyám auctoritását adta a gyámolt jognyilatkozatához, a gondnok csak jóváhagyását - a gyámság mindig tartós jellegû volt, a gondnokság lehetett eseti is - gondnoka a teljesen cselekvõképes személynek is lehetett, gyámja nem A gondnokság fajai - a XII Táblás Törvénynél: - elmebetegek gondnoksága (cura furiosi) - tékozlók feletti gondnokság (cura prodigi) - ezen kívül a klasszikus korra kialakultak: - a 25 évnél fiatalabb serdületlenek gondnoksága (cura minorum) - a távollévõk gondnoksága - a serdületlen gondnoksága, ha a gyám akadályoztatva van - nyugvó hagyaték gondnoksága - méhmagzat gondnoksága - testileg fogyatékos személy gondnoksága (167-172.old) 237. Pia Causa és hereditas iacens 237.1 Pia causa - a keresztény korban szokás volt az egyház részére adományozni - az V.-VIsz-ban megjelenik a kegyes célra (pia causa) történõ adományozás is, rendszerint kórházak, szegényházak részére A Pia causa keletkezése:

alapító okirat, vagy végrendelet hozta létre - E jogképességgel felruházott vagyon természetesen nem rendelkezett ügylet- és vétõképességgel. A pia causa helyett képviselõ szervei jártak el. A Pia causa megszûnése: általában a vagyon kimerülésével. (173-178.old) - 55 237.2 Hereditatis iacens (nyugvó hagyaték) Nyugvó hagyatékról beszélünk a delatio és aquisitio közé esõ idõben. - Necessarius heresnél ilyen nincs (hacsak végrendeleti kineveztetése nem volt feltételhez kötve, bár, mint végrendeleti örökös nem suus necessarius!). - Voluntarii heresnél több-kevesebb ideig mindig van. A hereditas iacens uratlan vagyontömeg: - már nem az örökhagyó vagyona (bár egy késõi forráshely szerint a hagyaték az õ szemmélyét reprezentálja: hereditas personam defuncti sustinet) - s még nem az örökösé, egy függõ, átmeneti állapotban levõ vagyonegység )épp ezért nem jogi személy), melynek függõsége megszûnik az aquisitioval,

mely a delatio idõpontjára visszahat, úgyhogy az örökös közvetlenül az örökhagyó jogutódja lesz (nem a hereditatis iacensé), mintha a halál pillanatában örökös lett volna. Idõközben ez a vagyon változásokon mehet keresztül, szerezhet jogokat és kötelezettségeket minden olyan módon, mely a vagyon alanyának tevékenységét nem tételezi fel: - tulajdonszerzés, dologegyesülés, gyümölcselválás, rabszolgák szerzeményeinegoltorum gestor által való szerzés révén - kötelezés rabszolgák delictumaiból, ügyleteibõl - az elbirtoklást folytathatja, be is fejezheti, viszont ellene elbirtoklás, elévülés folyhat. A hereditas iacens részére a praetor szükség esetén gondnokot is rendelt. (76. és 147 tétel) 238. Bonitar tulajdonos és bonorum possessor 238.1 Az ún bonitar tulajdon: ha valaki res mancipit annak tulajdonosától puszta traditioval szerzett meg, nem vált annak quiritar tulajdonosává, hanem az továbbra is az átruházóé

maradt mindaddig, amíg utóbbi a a dolog quiritar tulajdonát elbirtoklással meg nem szerezte. A formátlanul szerzõ fél helyzetét bizánci források nyomán bonitar tulajdonnak nevezzük. 238.2Bonorum possessio cum re: nem mindenképpen hatálytalanok azok a végrendeletek, amelyeket eleve nem jogszerûen készítettek, vagy bár jogszerûen csinálták õket, késõbb mégis érvénytelenné váltak, vagy megdõltek. Ha ugyanis hét tanú pecsétjével van ellátva a végrendelet, a kinevezett örökös bonorum possessio-t kérhet, feltéve, hogy a végrendelkezõ halála idején római polgár és önjogú volt. Ugyanis, ha azért vált érvénytelenné a végrendelet, mert mondjuk a végrendelkezõ polgárságát vagy szabadságát elvesztette, vagy valakivel örökbe fogadtatta magát, és halála idején örökbefogadó apjának a potestasa alatt állt, a kinevezett örökös nem kérheti a bonorum possessio secundum tabulas-t. Azok tehát, akik egy olyan végrendelet

rendelkezéseinek megfelelõen kapták meg a bonorum possessio-t, amely végrendelet rögtön már keletkezésekor nem a jog elõírásai szerint készítettek el, vagy ha a jognak megfelelt is, az késõbb megdõlt, vagy érvénytelenné vált, föltéve, hogy elnyerhetik az örökséget, ebben az esetben az õ bonorum possessio-juk cum re (végleges hatályú) lesz. Ha azonban tõlük el lehet vonni az örökséget, ebben az esetben az õ bonorum possessio-juk csak sine re (nem végleges hatályú) lesz. (Gaius) Bonorum possessio sine re: a praetor egyeseknek gyakran úgy adja meg a bonorum possessio-t, hogy az akinek megadja, nem kapja meg véglegesen az örökséget. Az ilyen possessiot sine re (ideiglenesen) mondják Ha ugyanis a jogszerûen készült végrendeletben kinevezett örökös elfogadta az örökséget, de a bonorum possessio tabulas testamenti-t nem akarja kérni - megelégedvén azzal, hogy a civiljog szerint örökös minden további nélkül azok, akik ha nem

készült volna végrendelet, a törvény alapján az örökségre meghívást kapnának, kérhetik a bonorum possessio-t. Ez esetben azonban õk sine re kapják meg az örökséget, mert a végrendeletben kinevezett örökös elperelheti tõlük az örökséget. Ugyanez a szabály érvényesül, ha valaki végrendelet nélkül halván el, az õ suus heres-e nem akar kérni bonorum possessio-t, neki elég, hogy törvényes jogon örökös és az agnatust megilleti a bonorum possessio, de csak sine re, mert az örökös elperelheti tõle az örökséget. Ennek megfelelõen ha egy agnatust illet meg az örökség a civiljog szerint és az illetõ elfogadta az örökséget, de bonorum possessio-t nem akar kérni és ha egy cognatus a legközelebbiek közül megkéri, sine re kapja meg a bonorum possessio-t ugyanezen indokok alapján. (Gaius) - 56 238.3 Összegezve: A bonorum possessio sine re és a bonitar tulajdon állítható párhuzamba, tekintve hogy mindkettõ idõleges hatályú

birtok. Ezen azt kell érteni, hogy mindkettõ visszaszerzésére az eredeti tulajdonos keresetet indíthat A bonorum possessio cum re végleges hatályú, visszaszerzésére további lehetõség nem áll fenn. 239. Rei vindicatio és hereditatis petitio (111. és 240 tétel) 239.1 A rei vindicatio A birtokból kiesett civiljogi tulajdonos indítja dolga megszerzéséért. Megvan már a legis actio sacramentónál is, melynél mindkét félnek állítania kell, hogy tulajdonos, s legalább egy jelképet be kell mutatni. Megvan a formuláris eljárásban is egyszerûbb módon, ahol is csak a felperes állítja, hogy a vitás dolog az övé, az alperes védekezése pedig a tagadás. A rei vindicatiónál a per megnyerése érdekében két dolgot kell bizonyítania: - hogy õ a tulajdonos - hogy a dolog az alperesnél van A rei vindicatiót megelõzõ esetleges eljárások: - a vitás birtokhelyzet tisztázása: ha a birtokedictumos eljárás folytán tisztázódott a helyzet és a

tulajdonos kapta a birtokot (mint hibátlan birtokos), akkor az ügy be is fejezõdött, a petitorius perre már nem volt szükség. Egyébként az eljárás csak elõkészítõ jellegû volt - a bizonyítás megkönnyítésére: a felperes actio ad exhibendum kényszeríthette az alperest a dolog felmutatására, s ha az felmutatta, megindítható volt a fõkereset a rei vindicatio. Ha az alperes tagadta és az eljárás során kiderült, hogy mégis nála van, akkor minden további nélkül a felperesnek ítéltetett a dolog. Rei vindicatio indítása nem birtokló alperes ellen: - valaki rosszhiszemûen túladott a dolgon - valaki más helyett vállalta az alperességet Alperesi magatartások a rei vindicatioval szemben: - elismerhette a felperesi tulajdont és átengedte a dolgot - a felperes tulajdonjoga elismerése mellett hivatkozhatott olyan jogra, mely biztosította neki a birtokot (pl. zálog) - más nevében tartja magánál a birtokot, s megnevezi az elõdöt - ha alperes

elismerte felperes tulajdonjogát, hivatkozhatott arra, hogy bizonyos beruházásokat eszközölt Az alperes marasztalása: - nemcsak a dolgot, de a gyarapodást is ki kell adni - ha vonakodik a dolgot kiadni és ha ki tudná akkor a felperes becslõ esküje alapján marasztalják a perérték megfizetésére. Iustinianusnál már hatósági kényszert is igénybe lehetett venni (251-256.old) 239.2 Hereditatis petitio: a civiljogi örökös keresete az ellen, aki a hagyatékot pro herede vagy pro possessore birtokolja. Felperes: civiljogi örökös Alperes: aki a hagyatékot, vagy egy hagyatéki részt pro herede vagy pro possessore birtokolja. - pro herede az birtokolt, aki magát jó-, akár rosszhiszeműen örökösnek vallotta - pro possessore az birtokolt, aki a perben a praetor előtt neki a felperes által feltett kérdésre kitérő s választ adott, azaz birtoklását nem indokolta meg, de nem is volt hajlandó a hagyatéki tárgyat kiadi, ezzel felperes öröklési

jogát mintegy vitatta. Bizonyítási teher: elsősorban a felperest terhelte, akinek a delatiot kellett bizonyítania. Az aquisitio bizonyítása csak kifejezett elfogadó nyilatkozat (cretio) esetén volt szükséges, ui. a kereset megindítása a hagyaték elfogadására utaló magatartásnak minősült (pro herede gestio). Ezzel szemben az alperes vagy saját örökösi minőségét, vagy esetleg a hagyaték, vagy hagyatéki tárgy birtoklásának jogcímét bizonyíthatta. Perben hozott ítélet: a hagyaték, a hagyatéki rész, vagy egyes hagyatéki dolgok kiadására marasztalt, ideértve mindazokat a vagyontárgyakat is, amelyek eladás vagy csere folytán a hagyatéki tárgyak helyébe léptek (pl. az eladott hagyatéki gyümölcsöskert árából vett lekóház, vagy a hagyatéki lakóház eladásából befolyt vételár.) - 57 3.3 Összegezve A rei vindicatioval párhuzamos kereset: - mindkét kereset a birtokos ellen irányult - mindkét keresetben a birtokos volt az

alperes - mindkét keresetben a bizonyítás terhe a felperesre hárult 240. A hagyatéki keresetek (Ua., mint 147 tétel) 240.1 Az örökös jogvédelme Hereditatis petitio: a civiljogi örökös keresete azzal szemben, aki a hagyatékot, vagy egy hagyatéki részt pro herede, vagy pro possesore birtokolja. Ezzel a felperes követelhet: - hagyatékot - hagyatéki részt - egyes hagyatéki dolgokat - kötelmi tartozást. A herditatis petitio a rei vindicatival párhuzamos kereset. Interdictum quorum bonorum: a praetori jog szerinti örökös jogsegélye. A bonorum possessor keresete, aki a hagyatéki dolgot perelhette attól, aki azokat pro herede, vagy pro possesore birtokolta, akár pedig dolosusan szûnt meg azokat birtokolni. Ha a bonorum possessio sine re, akkor a civiljogi örökös hereditatis petitioval visszakövetelheti a dolgokat. Ha a bonorum possessio cum re, akkor a bonorum possessor végleg megtarthatja a hagyatékot a civilis örökössel szemben. Querela inofficiosi

testamenti: a kötelesrészre jogosult örökös jogsegélye. Actio suppletoria: Iustinianustól kezdve a kötelesrészre jogosult örökös jogsegélye. Actio familiae herciscundae: az örököstársak között keletkezett véletlen jogközösséget megszûntetõ kereset. Lex Falcidia: elrendelte, hogy az örökös az õ örökrészének 1/4-ét hagyományoktól mentesen kapja meg. Amennyiben pedig a hagyományok a hagyatéknak több, mint 3/4-ét kimerítették, az örökösnek joga volt a hagyományokat a quarta Falcidia mértékéig csökkenteni. Caducorum vindicatio: az incapax, amennyiben a hagyatékról való tudomásszerzéstõl számított 100 nap alatt házasságot kötött, az incapacitas okát elhárította. Igényét a caducumra ezzel érvényesíthette A coelibes és orbira vonatkozó korlátozásokat Constantinus megszüntette. 240.2 A túladósodott hagyaték örökösének védelme Beneficium abstinendi: ha a sui et necessarii heredest a hagyaték túladósodása

esetén az imfamiával járó csõdjellegû végrehajtás fenyegette, amennyiben a hagyatékba való beavatkozástól tartózkodott, úgy a praetor nem adott a hagyatéki hitelezõknek ellene keresetet. Beneficium deliberationis: ha a hagyaték elfogadása után derült ki, hogy a leggondosabb vizsgálat ellenére is vannak még terhei a hagyatéknak, e terhekért az örökös egész vagyonával felelt. A praetor itt csupán arra szorítkozhatott, hogy arra az esetre, ha a hitelezõk az örököst a hagyaték elfogadására szorították, idõt engedett az örökösnek annak megfontolására, hogy elfogadja-e a hagyatékot. - Másrészt in integrum restitutio-t adott arra az esetre, ha az fenyegetés, vagy megtévesztés hatása alatt tett elfogadó nyilatkozatot. Beneficium inventarii: ha az örökös a hagyaték megnyílásáról való értesülést követõ 30 napon belül a mai közjegyzõnek megfelelõ hatósági személy közbenjöttével leltározni kezdte a hagyatékot és a

leltározást 60 napon belül be is fejezte, úgy a hagyatéki terhekért csak a leltárba felvett hagyatéki vagyontárgyakkal felelt. 240.3 A hagyatéki hitelezõk védelme: Beneficium separationis: a hagyatéki hitelezõk és a hagyományosok javára a praetor elkülönítette a hagyatéki vagyont az örökös vagyonától oly módon, hogy a hagyatéki vagyont elsõsorban az õ kielégítésükre tartotta fent, õket viszont lemondatta az örökös ellen indítandó keresetükrõl. - 58 240.4 Hagyomány megszerzésére irányuló keresetek Legatum per vindicationem (dologi hagyomány) esetén: - actio in rem (a hagyományos a hagyomány tárgyát magának követelheti, bárkinél is van az) - rei vindicatio - servitutis vindicatio - ususfructus vindicatio Legatum per damnationem (kötelmi hagyomány) esetén: - actio ex testamento (a hagyományos az örököst perelheti a hagyomány kiadásáért) Legatum per praeceptionem esetén: - actio familiae herciscundae (az

örököstársak ellen) (Az a hagyományalakzat, amikor az örökhagyó az örököstársak egyikének juttat a többiek terhére hagyományt.) Legatum sinendi mondo esetén: - actio in personam ad faciendum (a hagyomány elvitelének tûrésére és nem átadására kötelezte az örököst 241. Verbál obligatiok A szóbeli (ún. verbál) szerzõdések az elõírt formaságoknak megfelellõen elmondott szavak által létesített contractusok. A kötelem létrejöttéhez mindig kimondott élõszóra van szükség A szóbeli szerzõdések fõ példája a római jog egész történetén át érvényesülõ stipulatio. Pl. egyoldalú szóbeli ígéret létesíti az iuniurandum liberti (a felszabadított esküje) elnevezésû kötelmet Ez a felszabadítandó rabszolga esküvel megerõsített ígérete, amellyel a rabszolga kötelezi magát, hogy felszabadítása után ura részére bizonyos szolgálatokat fog teljesíteni. (1209-1210) 242. Litterál szerzõdések Az írásbeli (ún.

litterál) szerzõdések a köztársaság vége felé elsõsorban az üzletemberek között szokássá vált a pénztárkönyvekbe történõ kölcsönös bejegyzéssel (litteris) kötelmeket. Létrejöttük pontos módjáról, alkalmazásukról nem sokat tudunk. Syngrapha: az adós és a hitelezõ által együttesen aláírt adóslevél. Chirographum: az adós által egyoldalúan kiállított és csak általa aláírt kötelezvény. Ezekben az esetekben az írásbeliség, az írásba foglalás eredményezi a kötelmet. Itt tehát az írás érvényességi kellék. (1211-1212) 243. Szerzõdési típuskényszer a római jogban A rómaiak csak meghatározott tényállásokat ismertek el a contractusok alapjául. Elvileg tehát kizárták annak lehetõségét, hogy az ezektõl eltérõ tényállások alapján szerzõdést lehessen kötni, s azokat peresíteni lehessen. Gyakorlatilag azonban az élet több kibúvót talált e merev szabály elkerülésére: - stipulatio: melyben nem kell

utalni az alapul vett tényállásra - in-factum actio: keresetet adott ott is, ahol erre a civiljog szerint nem volt lehetõség - névtelen szerzõdések: lehetõséget biztosítottak elsõsorban a szinallagmatikus megállapodások érvényesítésére - kötbér: egyik fontos funkciója az volt, hogy nem peresíthetõ igények érvényesítését közvetve lehetõvé tegye (1145-tõl 1150-ig) 244. Nevesített szerzõdések Azok, melyeknek neve utal a szerzõdés tartalmára. Biztosan nevesített szerzõdés - adásvétel (emptio-vendictio) - bérlet (locatio-conductio) - mandatum - societas (Dr. Zlinszky: A római jog továbbélése) - 59 245. A pactum érvénye a római jogfejlõdés során Ulpianus: - “A puszta megállapodás nem szül kötelmet.” - “A szerzõdések kötelezõ erejüket a megegyezéstõl (pactum) kapják. Tehát egy contractus létrejöttéhez megkívánták a felek megállapodását, de ez még csak pactum volt. Csupán négy esetben jutottak el oda,

hogy maga a puszta, formátlan megegyezés, consensus már kötelez, már contractus: az ún. konszenzuál szerzõdéseknél (adás-vétel, bérlet, munkaszerzõdés, vállalkozási szerzõdés, societas). Járulékos pactumok: - pacta adiecta: a fõszerzõdéshez járuló, bármiféle, formátlan megállapodás - civiljogban nem volt peresíthetõ - praetori jogban exceptioval lehetett élni, ha a fõszerzõdés: - bonae fidei contractus volt - a pactum a fõszerzõdésesel egyidejûleg jött létre. A peresíthetõ pactumok kialakulása A praetor védte a pactumokat. Ez a védelemben általában csak exceptionális volt (exceptio pacti, vagy exceptio doli). Késõbb egy pactum alapján történt teljesítés visszakövetelésére in factum actiot adott, ha a másik fél nem teljesítene. A császár is felkarolta a paktumokat (ún. pacta legitima) Iustinianus elrendelte, hogy senkinek sem szabad a saját pactuma ellenére eljárni. A praetor és a császár e jogfejlesztõ

tevékenységén túlmenõen már a klasszikus korban általánossaá vált az a felfogás, hogy a bonae fidei szerzõdések mellett, azokkal kapcsolatosan, bizonyos részproblémákat szabályozó pactumok is elismerést érdemelnek. Peresíthetõ pactumok: - praetori jog - receptum argentarii: bankár garanciavállalása valamilyen szolgáltatásért bankár az utalványozott, ügyfele az utalványozó, harmadik személy az utalványos - receptum arbitrii: a bíráskodás elvállalása a választott bíró által, az õt erre felkérõ, jogvitában álló felekkel szemben - receptum nautarum, cauponum, stabulariorum: a praetor felelõssé tette a hajófuvarozókat, fogadósokat, istálló-tulajdonosokat mindazokért a károkért, melyek õket ott érték, amennyiben ezek az utasok, vendégek vagyontárgyainak õrzését elvállalták; utóbb ilyen egyezmény nem is volt szükséges, elegendõ volt, ha a vagyontárgyakat a hajófuvarozó, fogadós, istálló-tulajdonos befogadta -

constitutum: formátlan, meghatározott idõpontra tett ígéret az adós terhére fennálló pénz-, vagy más helyettesíthetõ dologban álló tartozás kiegyenlítésére - császári jog - compromissum: olyan egyezmény, amely arra irányult, hogy a felek jogvitájuk tisztázása érdekében választott bíró döntésének fogják alávetni magukat - hozományígéret: kezdetben csak stipulatio keretében volt érvényesíthetõ, késõbb a posztklasszikus jog tette peresíthetõvé - ajándékozás: a formátlan ajándékígéretet csak a iustinianusi jog tette peresíthetõvé, csak akkor teszi peresíthetõvé, ha azt a másik fél elfogadta - házastársak közötti nagyobb ajándékozás a lex Cincia értelmében szabálytalan - az ajándékozó felelõssége nem volt azonos az eladóéval (csak dolus és culpa lata) - a megajándékozott az ajándékozó hitelezõivel szemben felelõsséggel tartozott - jóhiszemûség esetén e felelõsség csak a meglevõ gazdagodásra

vonatkozott - Iustinianus az ajándékozást hálátlanság cmén visszavonhatóvá tette. 246. A kártérítés jogalapja a római jogban A kár fogalma: a kár a vagyonban bekövetkezett csökkenés. A kár fajai: - a vagyontárgy tönkremegy, elpusztul - 60 - lucrum cessans: elmaradt haszon A kártérítési kötelezettség alapja: - jogellenes cselekmény - szerzõdés (pl. biztosítási) - a törvény különös rendelkezése A kártérítési szolgáltatás mibenléte Célja: in integrum restitutio - a károkozó visszaadja a kérdéses, vitatott dolgot - pénzbeli kártérítés - természetbeni kártérítés A kártérítés mértéke - õsi, legalacsonyabb mérték: az objektív, forgalmi érték - késõbb: a károsult relatív, teljes kárát figyelembe vették, ez az ún. interesse érték - Iustinianus: a forgalmi érték kétszeresében állapította meg a kártérítés maximumát - az ún. pretium affectionist, az elõszereteti értéket a római jog nem

honorálta (972-984, 166. tétel) 247. A magánbüntetés, mint sanctio Rómában a bûncselekmények két kategóriája alakult ki: - a magánüldözés alá esõ bûncselekményeké: delictum. - a közüldözés alá esõ bûncselekményeké: crimen. Eredetileg két criment ismertek: - a hazaárulást (perduellio) - a gyilkosságot (parricidium). A Sulla-féle büntetõjogi reform a crimenek számát növelte: - állami fõszervek megsértése - az állami tulajdon megkárosítása - a provinciák elnyomása - méregkeverés - pénzhamisítás - etc. A klasszikus korban a császári perben a delictumok esetén is elrettentõ büntetésekre törekedtek. A posztklasszikus jog némileg fellazította a crimina és a delicta közötti határt, de a keeõsség a római jog egész fejlõdése folyamán fennmaradt. A delictumok magánjellege a klasszikus kortól egyre jobban megszilárdul. A régi súlyos büntetések helyett (tolvaj megölése) a delictumok területén kizárólagossá

vált a kötelezõ compositio rendszere, tehát a tiszta pénzbeli büntetésé. ((1360-1368) 248. Noxalis felelõsség, noxalis keresetek 248.1 Noxalis felelõsség A noxába adás (noxae deditio) a családtagra nézve mancipiumba való kerülést jelentett, míg a rabszolgára nézve tulajdonátszállást eredményezett, végleges jelleggel. A noxa caput sequuitur elve azt jelenti, hogy a családfõ, vagy a rabszolgatartó ellen annak családtagja, vagy rabszolgája által elkövetett delictum miatt folyamatba tett noxalis per poenalissá válhat, ha a hatalom alatti családtagot emancipálták, vagy a rabszolgát felszabadították. Ilyenkor a családfõ, vagy a rabszolgatartó a perbõl szabadult. A per mostmár a felszabadult ellen folyt Ez állott fordítva is Ha ticsaládjogilag önjogú személy családfõi hatalom alá került, vagy a szabad ember rabszolgává lett, az ellene indított poenalis per mostmár a családfõ, ill. a rabszolgatartó ellen folyó noxalis perré

vált 248. 2 A noxális actio Bármely büntetõkeresetnek (akár actio poenalis, akár actio mixta) helye volt, mint actio noxalisnak a családfõ, ill. a rabszolgatartó ellen, ha a családtag, vagy a rabszolga követte el a delictumot (*A delictum elemei és a delictumhoz kapcsolódó keresetek: 1376)