Politika, Politológia | Európai Unió » Európai Unió szigorlati tételsor, 2001

EU SZIGORLATI TÉTELEK 1 EU tételsor - 2001 1. Az európai integráció folyamatának történelmi, politikai és gazdasági összetevői Az európai egység intézményesített megvalósítására a XX. sz első felében több terv is született Kiemelkedik ezek közül Richard Coudenhove Calergi 1923-ban kiadott Páneurópa című könyve, mely konkrét javaslatot tett Európa egységesítésére. Az 1920-as években szerveződő Páneurópai Mozgalom már felvázolta a gazdasági integráció tervét is. Reális alapot egy intézményesített Európa létrehozására a II. VH pusztításaiból levont tanulságok teremtettek. Rájöttek, hogy a laza kormányközi alapon szerveződő együttműködés, mint amilyen a két háború közt működő Népszövetség is volt, nem nyújt biztosítékot az európai államok békés egymás mellett élésének és fejlődésének. A Népszövetség nem tudta az európai államokat politikailag, gazdaságilag vagy kulturálisan egymáshoz

közelebb hozni, ráadásul többek közt intézményi gyengesége folytán arra is képtelen volt, hogy megakadályozza Európa történetének legszörnyűbb háborúját. Az egység ideája 1945 után népszerű lett, és sorra alakultak meg az európai integrációt célul tűző különböző mozgalmak. Ezek általános jellemzője volt egy közös intézményrendszeren alapuló egységes Európa létrehozása. E gondolatok középpont-jában a föderalizmus állt, mely magába foglalta az európai intézményrendszer szupranacionális alapú megszervezését. Az európai országok kormányainak többsége azonban nem kívánt ebbe az irányba határozottan elmozdulni, és a nemzetállami politizálás tradícióinaik megfelelő lazább, elsősorban kormányközi alapú együttműködés mellett foglalt állást. Ebben a szelemben hozta létre 10 nyugat-európai ország 1949-ben az Európai Tanácsot, amelyet azonban sem hatáskörei, sem működése és tevékenysége alapján

nem lehetett integrációs tömbnek tekinteni, inkább regionális nemzetközi szervezet volt. A nyugat-európai államok közül mindenek előtt a gyarmati és nemzetközösségi érdekeit továbbra is előtérbe helyező Egyesült Királyság nem kívánt olyan integrációs szervezetben részt venni, mely a szupranacionális intézmények működésén keresztül korlátozza a nemzeti szuverenitást. Más országok ellenben, pl a Benelux-államok, a közös érdekeket megvalósító gazdasági együttműködésen alapuló szervezet létrehozását támogatták. Miután a Szovjetunió és a befolyása alá tartozó közép-kelet-európai államok visszautasították a Marshall-segélyt, a programban résztvevő észak és dél-európai országok az USA-val együtt 1948-ban létrehozták az Európai Gazdasági Együttműködési Szervezetét, az OEEC-t, melynek feladata az európai kereskedelem, a gazdasági stabilitás és a növekedés ösztönzése. 1961-ban jelentősen átalakult,

létrehozva az OECD-t, a Gazdasági, Együttműködési és Fejlesztési Szervezetet. Még ezt sem lehetett integrációs szervezetnek tekinteni, megalapítása jelezte, hogy Európa nyugati és keleti fele nemcsak politikailag, de gazdaságilag is eltérő irányba halad. A politikai, katonai, védelmi területen az Észak Atlanti Szerződés Szervezete, a NATO 1949-es létrehozása jelentett biztosítékot a szovjet fenyegetéssel szemben, de főleg az USA jelenléte nyújtott garanciát Nyugat-Európa számára. Az integrációs folyamatnak a gazdasági együttműködés irányából alapozva, a francia−német ellentét újbóli kialakulásának kizárását és együttműködésük megterem-tését célozva hirdette meg Robert Schuman francia külügyminiszter 1950-ben a később Schumantervként elhíresült programot, melyet Jean Monnet, a francia kormány tervezési részlegének vezetője irányításával készítettek, s mely lerakta az európai integráció, a későbbi

Európai Unió alapkövét. Céljuk egy francia-német tengely körül szerveződő európai föderáció megteremtése EU SZIGORLATI TÉTELEK 2 volt. Világosan látták, hogy ez csak lépésről-lépésre érhető el Az európai integráció alapjául egy olyan területet választottak, mely az európai béke biztosítása szempontjából alapvető fontosságú, hisz a szén és acélipar központi ellenőrzése révén lehetetlenné válik az önálló háborús készülődés. Franciaország, Németország, Olaszország és a három Benelux állam végül 1951 április 18-án írta alá Párizsban az Európai Szén- és Acélközösségről, az ESZAK-ról (Montánunióról) szóló szerződést. A Montánunió sikeres fogadtatásán felbuzdulva a föderalizmus hívei úgy látták, hogy elérkezett az idő az európai politikai integráció megteremtésére is. Ennek alappilléreként kívánták létrehozni, a francia kormány kezdeményezésére a közös európai hadsereg

felállítására épülő Európai Védelmi Közösséget (EVK). De később ezen a nemzeti szuverenitás szempontjából alapvető területen nemcsak az Egyesült Királyság, de maga Franciaország sem volt hajlandó lemondani önállóságáról, és leszavazták az EVK-szerződést. Az EVK bukásával elakadtak az európai politikai közösség létrehozásával kapcsolatos kísérletek is. 1955. június 1−2-án Messinában gyűltek össze a Montánunió tagállamai, hogy megvitassák a gazdasági integráció elmélyítését, kiterjesztését. Sikerült olyan koncepciót kidolgozni, mely elfogadható volt mind a 6 ESZAK tagállam számára. A csatlakozási felkérésre London ismételten nemet mondott, így végül Belgium, Franciaország, Hollandia, Luxemburg, Németország és Olaszország kormányai 1957 márc. 25-én Rómában aláírták az Európai Gazdasági Közösséget, (EGK) és az Európai Atomenergiai Közösséget (Euratom) létrehozó szerződéseket, az

úgynevezett Római Szerződést, amely 1958 jan. 1-jén lépett hatályba Általános céljai: − Közös piac létesítése − Tagállamok gazdaságpolitikájának fokozatos közelítése − A gazdasági élet harmonikus fejlesztése − Folyamatos és kiegyensúlyozott fejlődés − Az életszínvonal gyors emelkedése − Államokat összekötő kapcsolatok szorosabbra fűzése A Római Szerződés életbe lépése után az első olajválságig a belső integráció gyorsan zajlott. 1968-ra lebontották a belső vámokat és mennyiségi korlátozásokat, és életbe léptek a közös külső vámok is. Az EGK sikerére az Egyesült Királyság 1961-ben jelezte csatlakozási szándékát, de ezt Franciaország élén álló De Gaulle tábornok megvétózta, aki a britek belépésén az amerikai befolyás növekedését látta. 1965-ben megtörtént a három integrációs szervezet egyesítése Európai Közösségek néven, megőrizve önálló nemzetközi jogalanyiságukat.

1969-ben De Gaulle lemondott, így megkezdődhettek a csatlakozási tárgyalások az Egyesült Királysággal, valamint Dániával, Írországgal és Norvégiával, akiket 1973. jan 1-jén − Norvégia kivételével − fel is vettek. Az EK világgazdasági befolyása jelentősen nőtt, egyértelmű lett, hogy a világgazdaságban három nagyobb szereplő, az USA, Japán és az EK versenye válik meghatározóvá. Az olajválság meglehetősen negatív hatásokkal járt, amelyek erősen hátráltatták az integrációban való továbblépést. Később a tagállamok közti kapcsolatok újra egyre intenzívebbé váltak. A közös kereskedelempolitika a ’70-es évek közepére teljesen kiépült, az EK-tagállamok külső országokkal kapcsolatos gazdasági, kereskedelmi fellépése egységesebb lett. Ebben az időszakban az egyik legnagyobb eredményt az 1979-ben felállított Európai Monetáris Rendszer útnak indítása jelentette, amely megteremtette a közösségen belüli

pénzügyi stabilitás alapjait, és amely az első nagy lépés volt a gazdasági unió irányába. A ’80-as években az EK újabb bővítései adtak impulzust az integráció továbbfejlesztésének. Görögország 1981-ben, Spanyolország és Portugália 1986-ban csatlakoztak az EK-hoz. EU SZIGORLATI TÉTELEK 3 Az olajválságok és a recessziók ellensúlyozására a közösségen belül a nemzeti piacok védelmében a tagállamok un. „nem vámjellegű korlátozásokat” léptettek életbe, amelyek lehetetlenné tették a közös piac teljes megvalósulását. A ’80-as évek derekára égető szükséggé vált a piacok rugalmasabbá tétele. Ezt ismerte fel Jacques Delors, a Bizottság elnöke, aki megértette a tagokkal, hogy a gazdasági fejlődés egyik feltétele a nagy és deregulált belső piac. Ennek alapján készítették el a Fehér Könyvet, amely az EK egységes piacának 1992-re megvalósuló tervét vázolta fel. Ehhez csatlakozva született meg a

Római Szerződést módosító Egységes Európai Okmány, mely 1987-ben lépett életbe. Rendelkezése szerint az egységes piac megvalósítását 1992. dec 31-ig el kell érni A ’70-es éveket jellemző euroszkepticizmust a ’80-as évek közepére felváltotta az integráció mélyítését szorgalmazó politikai hangulat. Ennek jegyében írták alá a Maastrichti Szerződést 1992. február 7-én, mely jelentős mértékben módosította az eredeti szerződéseket A tagállamok az integráció bővítése érdekében elhatározták benne, hogy gazdasági és pénzügyi unióra lépnek, és 1999-ig közös valutát vezetnek be. A politikai integráció szorosabbra fűzése érdekében közös kül- és biztonságpolitika felállítása mellett döntöttek, és a bel- és igazságügy területén is közös célokat fogalmaztak meg. Ebből jött létre a sajátos hárompilléres szerkezet Bevezették az uniós állampolgárságot, és az Európai Unió elnevezést. Az EU szoros

integrációs tömböt jelentett már, amelyhez egyre többen jelezték csatlakozási szándékukat: négy EFTA tagállam: Ausztria, Finnország, Norvégia és Svédország, amelyek − Norvégia kivételével − 1995. jan 1-jén csatlakoztak, és a kommunista rendszer alól felszabadult kelet-közép-európai államok. 1996 márciusában Torinóban kormányközi konferenciát nyitottak meg a Maastrichti Szerződés felülvizsgálatára és az Unió működésének átfogó reformjára. A tárgyalásokat csak 1997-ben Amszterdamban zárták le, melynek eredményeképp kidolgozták az EU új, módosított alapszerződését, az Amszterdami Szerződést, mely 1999. május 1-jén lépett hatályba Következményei: − Változások a kül- és biztonságpolitika terén − Szorosabb bel- és igazságügyi együttműködés − Uniós szintre emelte a foglalkoztatáspolitikát −Döntési mechanizmus demokratikusabbá, hatékonyabbá tétele EU SZIGORLATI TÉTELEK 4 2. A

Páneurópai gondolkodás kialakulása és elméleti megerősödése az 1940-es évek végéig A Páneurópai mozgalom gondolata a nemzetek békés egymás mellett élésén alapul. Gazdasági átalakulások történtek az első VH után: 12 pénzrendszer helyett 27 lett. A vesztes országoknak teljesíteni kellett a jóvátételeket, embertömegek vándoroltak. Ezek mind aggodalmat keltettek Richard Coudenhove Calergi 1923-ban kiadta a Páneurópa című könyvét, mely konkrét javaslatot tett Európa egységesítésére és fölvázolta a gazdasági integráció tervét is. Célja, hogy megakadályozza egy újabb VH kitörését. Veszélyek: – kommunizmus – USA gazdasági fölénye – gazdasági összeomlás A páneurópai mozgalomba beletartozik mindenki, kivéve a Szovjetunió és az Egyesült Királyság, de békére törekedtek velük. Etnikai konfliktusokra is megoldást keresett, jelszava ez volt: „Európa az európaiaké”. Nem kért tagdíjat a tagoktól

Magyarországon Lukács György, Hantos Elemér voltak az első támogatók. A ’20-as években elindult a mozgalom nálunk is, és bár a II. VH megszakította, 1946-ban újra indult 1957-től Habsburg Otto lett az elnöke. EU SZIGORLATI TÉTELEK 5 3. Az összeurópai együttműködési szerveződések intézményi sajátos-ságai az ESZAK szerződés születéséig 1. Friedrich Neumann: Kísérlet a föderációra: Németország jelentősége megnőtt az 1910-es években, sajátos világpolitika alakult ki: német Közép-Európát alakítottak volna ki. Neumann készített egy programot is, eszerint a német központú föderális Európában német vezetés is lett volna. Nem nacionalista alapon gondolkodtak, hanem egy német vezetésű közép-európai szövetséget szerettek volna Mitteleuropa (1915) 2. Maszaryik: Új Európa gondolata (1918) Csehszlovák politikus, Thomas Wilson egyesült Amerika gondolatát vette át. Az akkori felfogás szerint a kis államok nem

életképesek Pedig a XIX. sz végén és a XX sz elején sok kis állam jött létre Maszaryik gondolata: kisállami önállóság + ezek összefogása, hogy együtt lépjenek fel a nagy államokkal szemben. Feltétel hogy legalább két nyelven tudjon mindenki A kettő összeegyeztethető, amire példa Svájc: a kantonokhoz fognak hasonlítani az új európai államok. 3. Népszövetség: amerikai (Wilson), angol (Robert Cecil), francia, olasz tervezetek Európa integrációjáról, a 13 pontos wilsoni terv alapján. 1919 júni 28-án alapították, és 1920 jan. 20-án lépett életbe 42 eredeti tagja volt, az USA viszont soha nem lett tag Belépés feltétele az volt, hogy az ország képes legyen a nemzetközi kötelezettségek betartására. MO 1922-41 közt tag volt. Feladatai: a béke megőrzése; nemzetközi igazgatási funkció. Nem tudta a feladatát ellátni, nem tudta az európai államokat politikailag, gazdaságilag vagy kulturálisan egymáshoz közelebb hozni,

ráadásul többek közt intézményi gyengesége folytán arra is képtelen volt, hogy megakadályozza Európa történetének legszörnyűbb háborúját. 1946-ban megszűnt Rájöttek, hogy a laza kormányközi alapon szerveződő együttműködés, mint amilyen a két háború közt működő Népszövetség is volt, nem nyújt biztosítékot az európai államok békés egymás mellett élésének és fejlődésének. 4. Richard Coudenhove Calergi: a Páneurópa gondolata: a Páneurópai mozgalom gondolata a nemzetek békés egymás mellett élésén alapul. Gazdasági átalakulások történtek az első VH után: 12 pénzrendszer helyett 27 lett. A vesztes országoknak teljesíteni kellett a jóvátételeket, embertömegek vándoroltak. Ezek mind aggodalmat keltettek Coudenhove Calergi 1923-ban kiadta a Páneurópa című könyvét, mely konkrét javaslatot tett Európa egységesítésére, és fölvázolta a gazdasági integráció tervét is. Célja, hogy megakadályozza egy

újabb VH kitörését. Veszélyek: a kommunizmus, az USA gazdasági fölénye, gazdasági összeomlás lehetősége. A páneurópai mozgalomba beletartozik mindenki, kivéve a Szovjetunió és az Egyesült Királyság, de békére törekedtek velük. Etnikai konfliktusokra is megoldást keresett, jelszava ez volt: „Európa az európaiaké”. 5. Briand-terv (1930): Briand, francia külügyminiszter bírálta a páneurópai mozgalmat, ő egy laza, föderatív jellegű köteléket javasolt az európai államok között. Emellett a francia−német megbékélést hirdette (1926-ban Nobel békedíjat kapott.), a közös fellépésnek ez lett volna az alapja, a közös gazdasági kérdésekben való együttműködés. De a francia kormánynak csak a gondolat egy része tetszett: a béke, szolidalitás, biztonság; a németekkel való szoros együttműködés része nem. A többi állam sem támogatta, mert úgy látták, a terv csak a francia piacszerzést szolgálja. Terve csak terv

maradt, de az európai gazdasági közösség őse lett. EU SZIGORLATI TÉTELEK 6 6. Európai Föderalista Mozgalom (Altiero Spinelli): az olasz és az európai egység megteremtése volt a célja. Alapelvei: − Egységes európai hadsereg − Pénzügyi unió − Vámhatárok eltörlése − Tagállamok polgárainak szabad mozgása − A polgárok közvetlen képviselete az intézményekben − Egységes külpolitika Bukásának számos szociális, gazdasági és politikai oka volt: nem volt tömegbázisa, de nem volt erős politikai elkötelezettség sem mellette, erős vezető hiánya. A kormányok a saját sorsukat féltették. 7. Reális alapot egy intézményesített Európa létrehozására a II VH pusztításaiból levont tanulságok teremtettek. Rájöttek, hogy a laza kormányközi alapon szerveződő együttműködés, nem nyújt biztosítékot az európai államok békés egymás mellett élésének és fejlődésének. Az egység ideája 1945 után népszerű lett,

és sorra alakultak meg az európai integrációt célul tűző különböző mozgalmak. Ezek általános jellemzője volt egy közös intézményrendszeren alapuló egységes Európa létrehozása. E gondolatok középpontjában a föderalizmus állt, mely magába foglalta az európai intézményrendszer szupranacionális alapú megszervezését. Az európai országok kormányainak többsége azonban nem kívánt ebbe az irányba határozottan elmozdulni, és a nemzetállami politizálás tradícióinaik megfelelő lazább, elsősorban kormányközi alapú együttműködés mellett foglalt állást. Ebben a szelemben hozta létre 10 nyugat-európai ország 1949-ben az Európa Tanácsot, amelyet azonban sem hatáskörei, sem működése és tevékenysége alapján nem lehetett integrációs tömbnek tekinteni, inkább regionális nemzetközi szervezet volt. EU SZIGORLATI TÉTELEK 7 4. A Montánunió létrejötte és intézményi sajátosságai Az integrációs folyamatnak a

gazdasági együttműködés irányából alapozva, a francia−német ellentét újbóli kialakulásának kizárását és együttműködésük megterem-tését célozva hirdette meg Robert Schuman francia külügyminiszter 1950-ben a később Schuman-tervként elhíresült programot, melyet Jean Monnet, a francia kormány tervezési részlegének vezetője irányításával készítettek, s mely lerakta az európai integráció, a későbbi Európai Unió alapkövét. Céljuk egy francia−német tengely körül szerveződő európai föderáció megteremtése volt. Világosan látták, hogy ez csak lépésről-lépésre érhető el. Az európai integráció alapjául egy olyan területet választottak, mely az európai béke biztosítása szempontjából alapvető fontosságú, hisz a szén és acélipar központi ellenőrzése révén lehetetlenné válik az önálló háborús készülődés. Nagy Britannia sértődött volt, hogy a franciák nem velük kötnek szövetséget, így

nem akart csatlakozni a Schuman-tervhez. Franciaország, Németország, Olaszország és a három Benelux állam végül 1951. április 18-án írta alá Párizsban az Európai Szén- és Acélközösségről, az ESZAK-ról (Montánunióról) szóló szerződést. A tagállamok szuverének maradtak, de szuverenitásuk egy részéről lemondtak. Elvben minden ország egyenlő volt, a valóságban mégsem teljesen A képviselők számaránya különböző volt, a döntéseket súlyozták. Az EGK és az EU későbbi gyakorlata ebből indul ki. Az intézményrendszer kidolgozásakor a szupranacionális, föderatív jegyek kerültek előtérbe. Létrejövő intézmények: − Főhatóság: a legfőbb szerv, 9 fős, akik együttesen döntöttek és feleltek − Miniszterek Tanácsa: a tagállamok szakminisztereiből állt, kormányközi testületként a Főhatóságot ellenőrző, valamint jogalkotó szervként működött. − Közgyűlés: a tagállamok parlamentjeinek delegáltjaiból

állt, konzultatív funkciók − Bíróság: a vitás jogi kérdések rendezése EU SZIGORLATI TÉTELEK 8 5. A Római Szerződés és intézményi sajátosságai 1955. június 1−2-án Messinában gyűltek össze a Montánunió tagállamai, hogy megvitassák a gazdasági integráció elmélyítését, kiterjesztését, mindenekelőtt az atomenergia-ügyi és az általános közös piaci együttműködés lehetséges intézményi kérdéseit. A konferencia után létrehozott Henri Spaak vezette bizottság jelentésében kidolgozta a vámunióra épülő közös piac megvalósításának tervét. A jelentés olyan intézményi struktúrát javasolt a leendő integrációs szervezet számára, amelyben az általános politikai és a közös piac működéséhez kapcsolódó kérdéseket megkülönböztetik. Előbbieket a tagállamok hatáskörében hagyják, ugyanakkor létrehoznak egy olyan szervet, amelyet hatósági és közösségi felelősséggel ruháznak fel, és amelynek

célja a közös piac működésének biztosítása. Sikerült olyan koncepciót kidolgozni, mely elfogadható volt mind a 6 ESZAK tagállam számára. A csatlakozási felkérésre London ismételten nemet mondott, így végül Belgium, Franciaország, Hollandia, Luxemburg, Németország és Olaszország kormányai 1957 márc. 25-én Rómában aláírták az Európai Gazdasági Közösséget, (EGK) és az Európai Atomenergiai Közösséget (Euratom) létrehozó szerződéseket, az úgynevezett Római Szerződést, amely 1958 jan. 1-jén lépett hatályba Általános céljai: − Közös piac létesítése − Tagállamok gazdaságpolitikájának fokozatos közelítése − A gazdasági élet harmonikus fejlesztése − Folyamatos és kiegyensúlyozott fejlődés − Az életszínvonal gyors emelkedése − Államokat összekötő kapcsolatok szorosabbra fűzése Az EGK és az Euratom intézményi modelljéül az ESZAK szolgált, azzal a különbséggel, hogy a hatáskörök

tekintetében elmozdulás történt a Főhatóságból lett Bizottságtól a Tanács irányába, és ezzel a kormányközi modell hangsúlyozódott ki a szupranaci-onálissal szemben. Intézményi struktúra: − Tanács ( v. Miniszterek Tanácsa): fő döntéshozó jogkörrel rendelkezik − Bizottság (Főhatóságból): szerepe csökkent, legfőbb döntéskezdeményező − Európai parlament (Közgyűlésből): tanácsadói, konzultációs, valamint korlátozott ellenőrzési jogkör − Bíróság: a jog érvényesítésének ellenőrzése, biztosítása Utóbbi két intézmény az ESZAK, az EGK és az Euratom közös szerveként működtek, míg az első kettő mindhárom szervezet esetében különálló volt. EU SZIGORLATI TÉTELEK 9 6. Az Egységes Európai Okmány létrejötte és intézményi kihatásai Az olajválságok és a recessziók ellensúlyozására a közösségen belül a nemzeti piacok védelmében a tagállamok un. „nem vámjellegű korlátozásokat”

léptettek életbe, amelyek lehetetlenné tették a közös piac teljes megvalósulását, és veszélyeztették az eddig elért eredményeket is. A ’80-as évek derekára égető szükséggé vált a piacok rugalmasabbá tétele, a valódi közös piac kialakítása. Ezt ismerte fel 1985-ben Jacques Delors, a Bizottság elnöke, aki megértette a tagokkal, hogy a gazdasági fejlődés egyik feltétele a nagy és deregulált belső piac. Ennek alapján készítették el a Fehér Könyvet, amely az EK egységes piacának 1992-re megvalósuló tervét vázolta fel. A Fehér Könyv az igazi közös piac, az egységes belső piac létrejöttét akadályozó fizikai, technikai és pénzügyi akadályok felszámolását célozta, és ezzel kapcsolatban mintegy 300 konkrét jogalkotási feladatot is megjelölt. Ezek megvalósításához azonban szükség volt a tagállamok egyetértésére, ami azt is jelentette, hogy egy ilyen masszív jogalkotási feladathoz szükség volt bizonyos

kérdésekben az egyhangúság mellőzésére és a többségi döntéshozatal elfogadására. Ehhez csatlakozva született meg a Római Szerződést módosító Egységes Európai Okmány (Single European Act), melyet 1986. február 18-án írtak alá, és 1987 január 1-jén lépett életbe Rendelkezése szerint az egységes piac megvalósítását 1992. dec 31-ig el kell érni E határidő tartása érdekében a következő évek az erőteljes közösségi jogalkotás és tagállami jogharmonizáció jegyében teltek. Az Egységes Okmány a lendületes jogalkotás szüksége miatt, számos tekintetben módosítva a Római Szerződést, komoly intézményi változásokat hozott: − kiterjesztette az Európai Parlament immár közvetlenül választott képviselőtestületének befolyását − szélesítette a Bizottság hatáskörét − átalakította a Tanács szavazási rendszerét, megnövelve a minősített többségi szavazás jelentőségét EU SZIGORLATI TÉTELEK 10 7.

A Maastrichti Szerződés születése és intézményi sajátosságai A ’70-es éveket jellemző euroszkepticizmust a ’80-as évek közepére felváltotta az integráció mélyítését szorgalmazó politikai hangulat. Ennek eredménye volt az Egységes Európai Okmány is. Ez reális alapot szolgáltatott az EK továbbfejlesztéséhez a gazdasági és politikai unió irányába. 1. A gazdasági unió irányába teendő lépéseket nem volt nehéz meghatározni: az egységes piac tökéletes megvalósítása, egységes valuta bevezetése a világgazdasági versenyben való helytállás céljából, monetáris unió megteremtése. Már az 1957-ben aláírt Római szerződés is a legtökéletesebb integráció megvalósítását tűzte ki célul, vagyis a monetáris és politikai uniót. De jó ideig csak sikertelen próbálkozások történtek: − 1969: Werner-terv: a gazdasági és pénzügyi unió elődjének is tekinthető program, amely az EK-n belül a monetáris unió

bevezetését szorgalmazta. A terv az első olajválság és az azt követő krízis következtében megbukott. − 1977: Jenkins-terv: ez is a monetáris unió megteremtését célozta. Az újabb olajárrobbanás miatt bukott el. A ’70-es években követett lebegő árfolyamrendszer folytonos problémái következtében a tagállamok között egyre erősebben merült fel az igény egy közös monetáris rendszer létrehozására. Így sikerült elindítani 1979-ben, az Egyesült Királyság részvétele nélkül, az Európai Monetáris Rendszert (EMS), amely két évtizedig eredményesen biztosította a tagállamok monetáris együttműködését. Az EMS sikerén felbuzdulva a pénzügyi unió koncepciója ismét a középpontba került 1987 után. A Jacques Delors által vezetett munkacsoport 1989-ben adta ki a Delors-tervet, amely lefektette az EMU (Economic and Monetary Union), a gazdasági és pénzügyi unió programjának alapjait. 2. A politikai unió megteremtésére

irányuló törekvések sokkal nehezebben fogalmazódtak meg. A fordulópontot a közép−kelet-európai politikai változások, ezen belül is a német egység problémája hozták meg. Végül az 1990 decemberi csúcstalálkozó egyaránt megnyithatta a gazdasági és pénzügyi unióról, valamint a politikai unióról szóló, párhuzamosan folyó kormányközi konferenciákat, amelynek célja egy új Európai Unióról szóló szerződés kidolgozása volt. Az Európai Uniós Szerződést, a Maastrichti Szerződést végül 1992. február 7-én írták alá, mely jelentős mértékben módosította az eredeti szerződéseket, és alapvető változásokat hozott az integráció jellegében. A tagállamok az integráció bővítése érdekében elhatározták benne, hogy gazdasági és pénzügyi unióra lépnek, és 1999-ig közös valutát vezetnek be. A politikai integráció szorosabbra fűzése érdekében közös kül- és biztonságpolitika felállítása mellett

döntöttek, és a bel- és igazságügy területén is közös célokat fogalmaztak meg. Bevezették az uniós állampolgárságot, és az Európai Unió elnevezést, az EGK nevét pedig Európai Közösségre módosította. Az EU fogalma a korábbi EK-nál mélyebb és átfogóbb együttműködést takar, de nem lépett a három korábban létrehozott közösség helyébe, mivel egyrészt nem szüntette meg azokat, másrészt nem kapott önálló jogalanyiságot sem. A Maastrichti Szerződés révén sajátos hárompilléres szerkezet jött létre: 1. ESZAK, EK, Euratom 2. Közös kül- és biztonságpolitika: a tagállamok külügyminisztereiből álló Külügy-miniszteri Tanács a fontosnak ítélt kérdésekben közös cselekvést határozhat el. EU SZIGORLATI TÉTELEK 11 3. Bel- és igazságügyi együttműködés: a tagállamok rendőrségi, migrációs és bűnügyi kérdésekben történő együttműködésére van lehetőség. Utóbbi kettő kormányközi alapon

szerveződik, a közösségi intézmények illetékessége erősen korlátozott. A három pillér együttesen alkotja az Európai Uniót A döntéshozatali mechanizmus hatékonyabbá és rugalmasabbá vált, az Európai Parlament hatásköre jelentősen nőtt, és kiszélesült a Tanácsban a többségi szavazási eljárás alkalmazási körét. A közösségi döntéshozatalba beiktatták a szubszidiaritás elvét, mely szerint akkor kell egy kérdésben közösségi szinten döntést hozni, ha a kitűzött cél tekintetében nemzeti szinten nem lehet kielégítő eredményre jutni, s ha a javasolt lépés közösségi szinten jobban megvalósítható, pl. méretei, hatásai miatt Így pl egy kisebb fejlesztési programmal kapcsolatos döntést a támogatás felhasználásához legközelebb lévő, leginkább illetékes szerv hozhat meg. EU SZIGORLATI TÉTELEK 12 8. Az Amszterdami Szerződés és az intézményi kérdések Már a Maastrichti Szerződés egyik cikkében úgy

határoztak, hogy 1996-ban kormányközi konferenciát hívnak össze a Szerződés felülvizsgálatára, esetleges módosítására, mivel nem voltak biztos, hogy jól fog-e működni az új rendszer. Valóban problémát jelentettek a következők: − egyre több döntés került fel közösségi szintre, miközben a közösségi intézmények működése nem volt elég hatékony és demokratikus − a döntéshozatali mechanizmus még mindig főleg a tagállamok közti konszenzusra épült, ami lassította a döntéshozatali munkát 1996 márciusában Torinóban kormányközi konferenciát nyitottak meg a Maastrichti Szerződés felülvizsgálatára és az Unió működésének átfogó reformjára. A tárgyalásokat csak 1997-ben Amszterdamban zárták le, melynek eredményeképp kidolgozták az EU új, módosított alapszerződését, az Amszterdami Szerződést, mely 1999. május 1-jén lépett hatályba Az intézményrendszer hatékonyabbá tételéhez, az Unió további

bővítéséről szóló kérdésekben nem történt előrelépés. Következményei: − Változások a kül- és biztonságpolitika terén − Szorosabb bel- és igazságügyi együttműködés − Uniós szintre emelte a foglalkoztatáspolitikát, a tagállamoknak össze kell hangolniuk nemzeti foglalkoztatási politikáik irányait −Döntési mechanizmus demokratikusabbá, hatékonyabbá tétele: ilyen jellegű változtatás egyedül az Európai Parlamenttel kapcsolatban történt: az Európai Parlament döntési jogának kiterjesztése, eljárási rendjének egyszerűsítése − Az Unióval kapcsolatos információkhoz és dokumentumokhoz való hozzájutás alapjoggá nyilvánítása Az Amszterdami Szerződés nem oldotta meg az Unió előtt álló egyik legfontosabb problémát, a bővítés előfeltételének tartott intézményátalakítási kérdésekben nem döntött. Így a tagállamok már egy hónappal a Szerződés életbe lépése után úgy határoztak, hogy 2000

első felében újabb kormányközi konferenciát hívnak össze, hogy módosítva az Amszterdami Szerződést, döntsenek az intézményi reformokról. EU SZIGORLATI TÉTELEK 13 9. A 2000 évi intézményi konferencia A bővítéssel összefüggő intézményi problémák megoldása volt az egyik fő célja a Maastrichti Szerződés felülvizsgálatára összehívott, 1996 márciusában Torontóban megkezdett kormányközi konferenciának, melyet 15 hónapos vita után 1997 júniusában az Amszterdami Szerződés elfogadásával zártak le. Az Amszterdami Szerződés azonban intézményi szempontból nem hozta meg a kívánt változásokat. A tagállamok képtelenek voltak megegyezni a legfontosabb kérdésekben, így a reformokat elhalasztották. Intézményi reformok területén komolyabb eredményt egyedül az Európai Parlamenttel kapcsolatban hozott, sokkal kiábrándítóbb eredmény született a Tanácsban és a Bizottságban szükséges reformokat illetően: − A

Tanácsban a minősített többségi döntéshozatalt ugyan újabb 16 esetben vezették be, de ezek közül 11 újonnan a Közösség hatáskörébe vont terület, és csak a többi 5 korábban is létező kérdés. A területek egy jelentős részében tehát maradtak a konszenzussal születő döntések − A Bizottság esetében csak arról állapodtak meg, hogy a testület létszáma 20 fő marad mindaddig, míg a tagországok létszáma meg nem haladja a 20-at. Vagyis a nagyobb tagállamok bővítés esetén lemondanak második biztosi helyükről. Az Amszterdami Szerződés tehát nem oldotta meg az Unió előtt álló egyik legfontosabb problémát, a bővítés előfeltételének tartott intézményátalakítási kérdésekben nem döntött. Így a tagállamok már egy hónappal a Szerződés életbe lépése után az 1999. júniusi Kölni csúcson úgy határoztak, hogy 2000 első felében újabb kormányközi konferenciát hívnak össze, hogy módosítva az Amszterdami

Szerződést, döntsenek az intézményi reformokról, és hozzátették, hogy a konferenciát 2000 végéig le is kell zárni, vagyis addig egyetértésre kell jutni az Amszterdami Szerződés szükséges módosításaival kapcsolatban. Meghatározták a 2000. évi konferencia által kezelendő témák körét is, határt szabva ezzel az esetleges elhúzódásnak. Ezek szerint napirendre a következő kérdések kerülnek: • A Bizottság mérete és összetétele • A Tanácsbeli szavazatok súlyozása (újrasúlyozás, kettős többség és küszöb bevezetése a minősített többségi döntéshozatalnál) • A minősített többségi döntéshozatal kiterjesztése a Tanácsban • Szintén napirendre kerülhetnek más intézményeket érintő, a Szerződés módosítását megkövetelő, a fenti három problémából vagy az Amszterdami Szerződés megvalósításából fakadó kérdések A Kölni döntések értelmében az intézményi reformok előkészítése 1999 második

felében megkezdődtek. EU SZIGORLATI TÉTELEK 14 10. Egyéb intézmények 4. A Bíróság Feladatai: 1. figyelemmel kíséri a közösségi intézkedések és szervek törvényességét 2. felügyeli a közösségi jog betartását 3. független testületként biztosítja, hogy a közösségi jogot egységesen alkalmazzák 4. nemzeti bíróságokkal való együttműködés 5. értelmezi, tisztázza a közösségi jog, ill a közösségi intézmények szerepét, valamint a közösségi és a nemzeti jog viszonyát. Értelmezéseivel számos kérdést tisztáz: − a közösségi jog a nemzeti jog felett áll, ill. ha a nemzeti jog ellentétes a közösségi joggal, figyelmen kívül kell hagyni. − Közvetlen hatály elve: term. és jogi személyek nemzeti bíróságaik előtt hivatkozhatnak a közösségi jogra. Összetétele: 15 bíróból áll, akiket a tagállamok kormányainak közös beleegyezésével választanak. Minden tagállam egy-egy bírót jelöl, megújítható 6

éves időszakra, minden 3. évben a bíróság felét kicserélik v. újraválasztják Minden intézménytől függetlenül dolgoznak, funkciójukból elmozdíthatatlanok. Elnököt saját maguk közül választanak 3 évre Munkáját 9 főügyész segíti, akik feladata, hogy adott ügyben írásban terjessze elő véleményét a bíróság felé, és ajánlást kell tennie, hogy a Bíróság szerinte hogyan döntsön. Elsőfokú Bíróság: a Bíróság elé kerülő ügyek folytonos bővülése miatt hozták létre, hogy bizonyos feladatokat átvegyen. 15 bíróból áll, akiket a tagállamok kormányainak közös beleegyezésével választanak, megújítható 6 éves időszakra. Eljárása, hatásköre: − 3−5 tagú tanácsok járnak el ált. − teljes ülésben jár el, ha valamely tagállam v. közösségi szerv indított pert Birósági eljárás okai: − közösségi jog megsértése: a Bizottság pert indít, ha szerinte egy tagállam nem teljesítette a Szerződések

alapján fennálló kötelezettségét. Ha a Bíróság elmarasztalja a tagállamot, az köteles a bíróság ítelete szerint eljárni. Ha nem teszi, a Bíróság bírság fizetésére ítélheti − tagállamok egymás ellen is kezdeményezhetnek eljárást ugyanez okból − Valamely EU intézmény visszaél hatáskörével, megsért valamilyen lényeges eljárási követelményt vagy a Szerződések megsértését észleli, az így születő rendelkezést semmisnek nyilvánítja − EU intézmény elmulasztja valamely kötelezettségét − EU intézmény vagy tisztviselői által okozott kár megtérítése − tagállam vagy a közösség által megkötni kívánt nemzetközi egyezmények megkötése előtt véleményezheti azok viszonyát a közösségi joghoz 2. Számvevőszék Európai közösségi pénzügyek reviziójának megbízott, független testülete. 1977-ben hozták létre, székhelye Luxemburg. 16 tag Minden állam egy főt delegál Közösség adófizetőinek

érdekében hozták létre Feladata: az EU a költségvetési szabályainak és a kitűzött céloknak megfelelően költi-e el a rábízott pénzt. Nemcsak a kiadásokat ellenőrzi, hanem hogy minden tervezett bevétel befolyt-e, és a pénzügyek kezelése megfelelően zajlott-e. Figyeli, hogy a kiadások elérték-e a céljukat EU SZIGORLATI TÉTELEK 15 Minden szervezet köteles alávetni magát a számvevőszék vizsgálatának, mely részesedett a közösségi költségvetésből. Tanácsadó funkciója is van, a közösségi intézmények kikérhetik a véleményét a közösségi pénzek kezelését, valamint a pénzügyi és költségvetési jogalkotást illetően. 3. Gazdasági és Szociális Bizottság: A régiók bizottsága mellet az EU tanácsadó bizottságának egyike. A RSZ hozta létre, azzal a céllal, hogy a különböző gazdasági és szociális érdekcsoportokat bekapcsoljanak a közösségi ügyekbe. A képviselők számos szociális és gazdasági terület

képviselőiből áll, akik 3 csoportra oszlanak: ma-k, mv-k és egyéb érdekvédelmi szervezetek csoportja. 9 szekciója van A tagokat a tagállamok neveznek ki, és a tanács bíz meg 4 évre. Két évente saját tagjai közül válassza ki az un. Bürót, amelynek a feladata a testület munkájának a koordinálása Székhelye Brüsszel. Évente 10-szer találkoznak plenáris ülésen, ennél sűrűbben szekcióülésen Célja: az Unió különböző szociális és gazdasági érdekcsoportjának véleményét az EU döntéshozó szervei megismerjék, és döntéseiknél figyelembe vehessék. Feladata: tanácsot adni a Bizottságnak és a Tanácsnak gazd-i, foglalkoztatási és szociális ügyekben. Véleményét köteles határidőre megadni Lehetősége korlátozott a közösségi döntések befolyásolására. 4. Régiók Bizottsága: MSZ hívta életre, hogy lehetővé tegyék a helyi és regionális szervek számára, hogy közvetlen beleszólást kapjanak a közösségek

munkájába. Tagjai többnyire polgármesterek, tartományi vezetők. Évi 5 plenáris ülés, a munka nagy része 8 állandó bizottságban és 4 albizottságban folyik. A Régiók Bizottságával kötelezően konzultálni kell, mielőtt regionális érdekeket érintő döntést hoznának: oktatás, kultúra, közeü, transzeurópai hálózatok, gazdasági és szociális kohéziót érintő területek. Véleményét határidőre köteles kiadni, ami a Bizottságra nem bír kötelező erővel 5. Európai Beruházási Bank Római Szerz. hozta létre Célja, hogy a tőkeberuházások finanszírozásával elősegitse a Közösségek kiegyensúlyozott gazdasági fejlődését. Jegyzett tőkéjét a 15 tagállam adta össze, így ők a részvényesek. A finanszírozásai többségét a tőkepiacokon szerzi, kötvénykibocsátásokkal, kedvező kondiciokkal nyújtja kölcsöneit. Feladata: − kölcsönök nyújtása az Unió gazdaságpol-jával összhangban álló beruházások

finanszírozására. − segíti a gazdaságilag elmaradottabb területek fejlődését − Támogatja az EU versenyképességét, a kis és középvállalatok versenyképességének növelését − az energiaellátás biztonságát − a környezet védelmét 11. A közösségi és kormányközi kompetenciák közti különbségek Közös politikák: Az EK közös politikái olyan területekre vonatkoznak, ahol a közösség fellépése kizárólagos, azaz ahol az egyes tagállamok nem folytatnak párhuzamos kiegészítő tevékenységet. − Kereskedelem pol. EU SZIGORLATI TÉTELEK 16 − Agrárpol. Közösségi politikák: azokat a tevékenységeket jelölik, melyek csak kiegészítik a tagállamok ugyanazon területeken folytatott nemzeti politikáit, fellépéseit. − Iparpol. − Környezetvédelmi pol. − Foglalkoztatás és szociálpolitika