Nyelvtanulás | Magyar » A pszicholingvisztika kialakulása

A pszicholingvisztika kialakulása 1951. június 18-augusztus 10: szeminárium az amerikai Cornell Egyetemen, amelynek témája a pszichológia és a nyelvészet közös kérdései. 1952. október: USA: megalakul a Nyelvészeti és Pszichológiai Bizottsága Célja olyan kutatások elindítása, amelyek a „ nyelvi viselkedés” témaköréhez tartoznak. Alapítói: Charles Osgood, John Carrol, Folyd Lounsbury, George A. Miller, Thomas Sebeok, Joseph Casagrande (antropológus), Joseph Greenberg, James J. Jenkins (ők mind pszichológusok és nyelvészek) 1954. szeminárium a pszicholingvisztikával kapcsolatban Ekkortól honosodott meg a szóösszetétel Ez az új tudományág a nyelvészet és a pszichológia érintkezési területén született meg, bekapcsolva az információelméletet is. nyelvészet pszichológia pszicholingvisztika 1953-as, Indiana Egyetemen tartott nyári szeminárium. Útkereső szeminárium Jelen vannak: Charles Osgood, George Miller, Thomas Sebeok, Joseph

Greenberg, Floyd Lounsbury, Eric Lenneberg, E. M Uhlenbeck, Werner Leopold, Lotz János, Sol Saporta, Leonard Newmark, John Gardner, John Carroll, James Jenkins, Susan Ervin, Donald Walker, Kellogg Wilson. Az előadások a nyelv megközelíthetőségét vizsgálták 3 aspektusból: - a nyelvészet - a pszichológia - az információelmélet szempontjából A nyelv: - nyelvészeti megközelítésben nem más, mint egymással összefüggő egysgéek szerkezete - pszichológiai: tanuláselmélet szerint a viselkedést jelekkel kifejező szokások rendsezre - információelmélet szerint: információátadó közeg  A nyelv pszicholingvisztikai szempontból az emberi viselkedés sajátos formája, amelyben a szokásokon alapuló, egymással összefüggő jelrendszer használata történik. Másodlagos célja az 53-as szemináriumnak az volt, hogy számba vegye a tudományág legfontosabb kérdéseit. A közös munka eredménye az első Pszicholingvisztika című kötet megjelenése

lett, amelyet Osgood és Sebeok szerkesztett (1954). George Miller tanulmányában összegzi a tudományág gyakorlati vonatkozásait: - orvosi alkalmazások: a nyelvi és beszédbeli hibák, zavarok diagnózisát és terápiáját célozzák a dadogástól az afáziáig - pedagógiai alkalmazások: az olvasás, írás tanítás és az idegennyelv-oktatás módszertanának fejlesztése 1 - kibernetikai: „Talán a komputerek ki tudják majd nyomtatni, amit mondunk, vagy akár ki is mondják, amit mi írunk, ezáltal láthatóvá tehető a beszéd a s iketek számára és hallhatóvá a vakok számára” (Miller). Miller szerint a pszicholingvisztika definíciója a következő: Feladata, hogy leírja azokat a folyamatokat, amelyek az emberben végbemennek, miközben mondatokat használ. A pszicholingvisztika előzményei, fejlődése A pszichológiának és a nyelvtudománynak a kölcsönhatása hosszú időkre visszavezethető. Herbart pszichológiája jelentős szerepet

játszott Hermann Paul nyelvelméletében vagy a behaviorista pszichológia Bloomfield nyelvelméleti felfogásának alakulásában. A kor nyelvtudománya nagy hatással volt Karl Bühlernek és Wilhelm Wundtnak (psz.) a munkásságára A korábbi nyelvlélektan érdeklődési területei mutatnak ugyan rokonságot az új tudománnyal, de számos, alapvető eltérés van közöttük. Wundt nevéhez fűződik a beszédprodukció legkorábbi elmélete A pszicholingvisztika két kiinduló tudományának kapcsolatában új elemeket hoz a transzformációs generatív grammatika, valamint az újabb felfogású viselkedéslélektan, a n eobehaviorizmus. Könyvének tematikáját tekintve a magyar pszicholingvisztika kora előfutára Kempelen Farkas (1791). A pszicholingvisztika ma A pszicholingvisztika célkitűzése jól megfogalmazható, s a főbb tematikus területekben a kutatók egyetértenek. A pszicholingvisztikának 5 alapterülete van: 1. a beszédprodukció 2. a beszédészlelés és

a beszédmegértés 3. az anyanyelv-elsajátítás 4. a beszédzavarok, nyelvi zavarok 5. az írott nyelv elsajátítása, az olvasás A beszédfolyamatok szervezése: az agy, agyműködés Pszicholingvisztika és agy A pszicholingvisztikát az agy azért érdekli, mert a beszéd az agyműködés produktuma. Az agy a szervezet azon része, amely a kommunikáció célját szolgálja, képes az információk tárolására, felfogására és ezen információk megválaszolására. Agy, tudat, lélek Az agy tárolóképessége: 1014 bit Visszakeresési ideje: 10-15 msp Információ-feldolgozási képessége: 108 – 1019 bit/s Hippokratész: a lélek az agyban van Platón: 3 lelkünkből egy az agyunkban van (másik kettő: has, mellkas). Franz Gall: a különböző agyi-lelki tulajdonságok az agy más és más régióihoz köthetők. Analógiák: az agy = telefonközpont vagy gyár - telefonközpont-modellek: az előfizető tárcsáz és a telefonközpontos kapcsol - gyár-analógia: a g

yár igazgatósága az agy, amely tudomást szerez az aktuális helyzetről és reagál 2 Az agy felépítése A felnőtt ember agyának súlya: 1500 gr. Az újszülötté: 350 gr Pubertáskorra: 1350 gr Broca-centrum: a beszédprodukcióért felelős terület (bal agyféltekében) Wernicke-központ: a beszédértésért és -észlelésért felelős terület (bal) Az agyfélteke-dominancia (= LATERALIZÁCIÓ) A két agyfélteke sajátos funkciómegoszlásban működik.  A kettő közül az egyik domináns, vagyis meghatározott a vezérlési folyamatokban. A két agyfélteke közül az egyik bizonyos funkciók szervezésére specializálódott. Az ép fejlődésben feltételezhető egy kritikus időszak. Noha az agyfélteke-dominancia már 3 éves gyermekeknél is kimutatható, a kritikus periódust a 6-7 éves korra teszik. Az emberek többségének a bal agyféltekéje a domináns a jobbkezesek mintegy 90-95%-ánál becsülik a bal agyféltekét a dominánsnak.

Jobbkezesség-balkezesség Broca (egy ember): kapcsolat van a k éz használata és a n yelvre vonatkozó agyféltekei dominancia között. Két kezünk közül az egyik domináns, eszerint vagyunk jobbkezesek vagy balkezesek. A jobbkezesség hirtelen jelenik meg a bronzkorban. Ehhez kapcsolódik az ún f egyverelmélet: a jobbkezesek nagyobb számban maradtak fenn, mivel a jobb kezükben fogták a fegyvert, a bal kezükkel pedig védeni tudták a szívüket. A jobbkezesség az emberi kultúra részévé vált, a balkezességet a sötétséggel, a rosszal társították. A kézdominancia az erőteljestől a gyengéig több fokozatban jelentkezik. A kezesség tehát egy skála mentén képzelhető el, amelynek egyik végén az erősen balkezesek vannak. Az elképzelt középpont: akinél nincs domminancia, vagyis egyformán használja mindkét kezét, azaz ambidexter. Nincs olyan ember, akinél nincs kézpreferencia. Gyermekkorban beszélünk ún kétkezesekről: náluk a kézdominancia

nem alakult ki időben. A kezesség és az agyféltekedominanciának igen szoros a kapcsolata, nagy valószínűséggel az egyedfejlődés során a kézdominancia hat a félteke-dominancia alakulására. Agyműködési elméletek A két agyfélteke között nemcsak funkcióbeli, hanem morfológiai eltérés is van (sőt különbség van a férfi és a női agyféltekék között is) és az emberek többségének a bal agyféltekében van a nyelv és a beszéd központja. A természetes kommunikációban a k ét agyfélteke a b eszédfolyamatok koordinálását bonyolult együttműködésben és funkciómegoszlásban látja el. Az összes tudati folyamat a két félteke részvételével megy végbe, amelyek mindegyike az egységes pszichés folyamat különböző oldalait látja el. Egyes neurológusok rámutattak arra, hogy valamely funkció károsodása az agy meghatározott részének sérülése esetén nem azt jelenti, hogy a funkció pontosan arra a h elyre lokalizálható. Ezzel

az ún lokalizációs elmélet lényegében megdőlt Az ezt felváltó ún antilokalizációs elmélet szerint a n yelvi egység az egész agy funkcionális egységétől, s nem egy meghatározott, körülírt kérgi zónától függ. A beszéd vezérléséért az idegrendszer mint egész felelős. A 3 irányzat az ún Lurija-iskola tanítása: ugyanazon neurofiziológiai törvényszerűségek határozzák meg a nyelv és a gondolkodás működését, mint az egyéb kognitív folyamatokét. A funkciók dinamikus lokalizációjának elvét és az analizátorok domináns szerepét mondta ki. Az agy működését egyfajta hálórendszernek képzelik el, amelyben „sűrűbb szövésű” területek képviselik egy-egy funkció helyét. Ezeknek a kiterjedése, működése azonban dinamikusan változó, és nem független a háló teljes egészének működésétől. 3 Emlékezés, emlékezet Emlékezés: olyan folyamat, amelynek során régebben észlelt jelenségek képeit és

összefüggéseit fel tudjuk idézni anélkül, hogy az azokat létrehozó eredeti ingerek vagy ingeregyüttesek éppen hatnának ránk. = Objektív valóságnak a tudatban történő visszatükrözése, ezt aktuális élmény nélkül is fel tudjuk idézni. Az emlékképek a múltbeli észlelések, élmények reprodukciói. Az emlékkép az emléknyomok összessége. Az emléknyom az ismétlődések során bevésődik, ezt tudjuk később felidézni. A felidézés rendszerint asszociációk útján történik Ez azt jelenti, hogy a kialakult szinoptikus kapcsolatok működése révén az egyik emléknyom aktiválása egy vagy több hozzá kapcsolódó emléknyomot is aktivál. A különféle ingerek alapján létrejött emléknyomok között is felidézhető kapcsolat jön létre. 3-4 éves kor után az egyszeri élmény is emléknyomot eredményez. A kisgyermek emlékezési folyamatát az érzelmek erősen befolyásolják. az emlékezés legintenzívebb fejlődése az iskoláskor

idejére esik. A bevésés két fő formája: 1. mechanikus: a megjegyzésre szánt ismeretanyag részei között nincs vagy nem egyértelmű az összefüggés 2. kognitív feldolgozás: nyilvánvaló az összefüggés Emlékezési folyamatok csoportosítása - hosszú távú memória: tanulási emlékezet: azon emléknyomok összessége, amelyeket szándékos tanulás révén véstünk be, s köztünk egyértelmű összefüggés van - deklaratív memória: megtartó emlékezés: kész egységeket és információkat tárol hosszú ideig állandó formában (pl. a nyelv lexikális egységei) - proceduláris memória: kivitelező emlékezés: algoritmusokat és utasításokat tárol, amelyek a tevékenységeket szervezik - rövid távú memória: Egymással sem szemantikai, sem logikai, sem más egyéb kapcsolatban nem lévő egységek bevésését és tárolását jelenti. Ezek közül 7 +- 2 –nek a felidézésére vagyunk képesek. - munkamemória: az emlékezet azon része,

amelyben az éppen aktivált emléknyomok felidéződnek. Van felejtés is: - lehet pozitív: felesleges dolgok elfelejtése esetén - lehet negatív: ha szükségünk lett volna rá - átmeneti: most nem jut eszembe - végleges: egy emléknyom eltűnik A felejtés mértéke függ a bevéséstől, de számos egyéb tényező is befolyásolja, mint a személy és az adott emlék közötti érzelmi kapcsolat, a pillanatnyi helyzet, a s zemély aktuális érzelmi állapota, hangulata. Van: - időskori felejtés - amnéziás állapot - afáziás agrammatizmus: az egyes morfológiai vagy szintaktikai zavarokat az ún. nyomtörlődési hipotézissel magyarázzák. A szavak lehívása azonban náluk sikeres lehet valamilyen asszociáció alkalmazása révén. A mentális lexikon az em lékezet azon területe, ahol a n yelvi és beszédjelek bevésődése és aktiválása történik. 4 A beszédprodukció A pszicholingvisztika számára a spontán beszéd a fontos: amikor különösebb

felkészülés nélkül mondjuk el mondandónkat. A spontán beszéd produkciója az a folyamat, amely a megszólalás szándékától a kiejtésig vezet. A beszédprodukciós modellek Hermann Paul: a beszélők fizikai folyamatokon keresztül adják át gondolataikat George Miller: a beszédprodukciót egy formációs és transzformációs szabályokból álló hierarchia vezérli. Vizsgálták: - hezitációs jelenségeket - hibákat, nyelvbotlásokat Garett: a nyelvbotlásokból kikövetkeztette a produkciós szinteket. Modellje 3 szintből áll: - üzenet szintje: egyszerű, különálló fogalmakból épül fel valamiféle fogalmi szintakszisnak megfelelően, amely enciklopédikus, illetve pragmatikai-szemantikai ismereteket tartalmaz - mondatszint: a reprezentációk konstrukciója, s ez már olyan meghatározott szerkezeti elemekre és szakaszokra bonthatók, amelyek egyértelmű fonológiai struktúrával rendelkeznek. - artikulációs szint: a szándékolt és meghatározott

szerkezetek kiejtése A Clark-házaspár modellje 5 szintes: 1. szövegtervek: itt kell eldönteni, hogy milyen szövegképzést kell létrehoznunk (társalgás, párbeszéd, monológ) 2. mondatok tervezése: elkülönülnek az ismert és új információk, a mellé- és alárendelések 3. összetevőkre bontás szintje: a t ervezés kiterjed a l exémák, a kifejezések, s ezek sorrendiségének megállapítására 4. kiejtési program előkészítése 5. kiejtés Együttműködési alapelv: lényege, hogy a beszélő feltételezi, hogy a hallgató mindent megtesz annak érdekében, hogy a közléseket megértse. Dell elképzelése egy ún. „aktivációs terjedő”, alapjaiban konnekcionista modell A szavak hálózatokba szerveződnek, amelyekben az egységek közötti kapcsolatok a szemantikai és fonológiai viszonyokon alapulnak. Az elmélet szerint egy fogalom lexikális hozzáférése során az aktiváció mindazon szavakra kiterjed, amelyek szemantikai jegyei a célszóhoz

hasonlóak. William Level: - pragmatikai - szintaktikai - szemantikai kódolás helyei és módozatai - prozódiai tervezés - a szavak létrehozása - mondatprodukció A beszédet megelőző folyamatok - a gondolat megtervezése + az aktuális nyelvi forma hozzárendelése 5 A beszédtervezés és a –kivitelezés egymást feltételező, ugyanakkor egymás működését akadályozó folyamatok. A spontán beszéd két fő sajátossága a redundancia és a hiány A szándéktól a megtervezésig A közölni szándékozott gondolat megfogalmazása két folyamatból alakul ki: - makrotervezés: során a beszélő nagy vonalakban behatárolja, hogy mit is kíván közölni. Ekkor is jellemző már a nyelvi meghatározás, döntően mégis képi formában zajlik a tervezés. - mikrotervezés: a kétféle tervezés akár szimultán is működhet. A mikrotervezés során a beszélő az egyes beszédaktusokat nyelvi formába teszi, megkezdi a l exikális egységek válogatását a

mentális lexikonból. A két tervezés párhuzamossága azt jelenti, hogy míg a szándék képei, egyéb megjeleníthető emlékei aktiválódnak, már zajlik a nyelvi tervezés is. A makrotervezés még alapvetően vizuális. A mikrotervezés során a beszélő logikai és/vagy időrendi sorrendbe szervezi az elmondandókat. A gondolat nyelvi kifejezése két típust tartalmaz: - argumentumokat (általában főnevek) - predikátumokat (általában igék) A pragmatikai szerkezet magában foglalja azokat az udvariassági szabályokat, amelyeket a beszélőnek a kommunikáció során követnie kell. A mondatok létrehozásának modelljei Motiváció, helyzet, cél Makrotervezés Gondolati folyamat Ismeretek, fogalmak Pragmatika Szemantikai szerkezet Stratégiák Szintaktikai szerkezet Transzformációs szabályok, tárolt egységek Mikrotervezés Felszíni szerkezet Fonológiai szabályok Fonetikai szabályok Artikulációs működések Akusztikai hullámforma 6 A szemantikai

szerkezet az a tartalom, amit a beszélő közölni szándékozik. Bizonyos alapstratégiák működése biztosítja a beszédprodukció sikerét, ezek a transzformációs szabályok, amelyek szoros kapcsolatot tartanak a t árolt (nyelvi és beszédelemekkel). A fonológiai szabályok érvényesülését követően létrejön a fonetikai struktúra, amely az artikulációs gesztusok megformálását készíti elő. Megtörténik a beszédhangsorozat kiejtése, amelynek eredménye az az akusztikai jelsorozat, amelyet a hallgató dekódol. Közlésfolyamatok A makrotervezés megjelenése a közlésben Ilyenkor ezek nyelvi formát öltenek. A hirtelen aktiválás következtében azonban általában szervetlenül ékelődnek a spontán beszédszövegbe. Sajátos típusok alakulnak ki: a közbeékelések, az alanyváltások, váratlan bővítmények. - közbeékelések: oka a bonyolult gondolatfolyam egyes részeinek előretörése az aktuális formai megvalósulásban - alanyváltás: a s

pontán közlés egyes részeinek alanya gyakran csak a teljes szöveg elhangzása ismeretében derül ki. A bedszélő ugyanis alanyt vált - váratlan bővítmény: a közlésben gyakran nem a szintaktikailag megfelelő helyen fordul elő. A mikrotervezés és a verbális produkció összehangolatlansága Ha a beszélő a gondolatfolyam kivitelezése során nem a megfelelő nyelvi formát részesíti előnyben, akkor korrigálásra kényszerül. - ki nem ejtettnek tekinti az elhangzottakat - tévesen kiejtett névelő - egyeztetési tévedések - alanyi vagy tárgyas ragozás hibája - alany-állítmány egyeztetése - a szavak indokolatlan ismétlése Mikrotervezési stratégiák a beszédben A közlésbe formailag szervetlenül ékelődő részek rendszerint a korábban elhangzottakkal vannak valamiféle (szemantikai, logikai) kapcsolatban. A rejtjelszerű benyomás eredményezői: - az alkalmazott szerkezetek nem segítik az összefüggések azonosítását - ugyanazon

közlésegységben kétféle véleményt közöl - változik az alany - a formailag összetartozó szerkezetbe tartalmilag más rész ékelődik A kivitelezés korrekciója Az ejtéshibák csoportjai: - elszólások: nemkívánatos meghangosítások - nyelvbotlások: közömbösek Freud: freudi elszólás 7 A leggyakoribb hibaforrás a nyelvi jelek fonetikai hasonlósága. Nyelvbotlások típusai: 1. Fonémák és szavak szintjén: - anticipációs: tréfás tojás helyett téfás tojás - perszeverációs: grillje helyett grirje - fonéma- és szófelbukkanások: kukát helyett kutyát - fonémacserék 2. 3. 4. Fonetikai nyelvbotlások: Pl. Megköszönöm az érdeklédésüket Morfológiai: pl. a mentálisbeli lexikon egységei Szemantikai. pl intézkedések alig készültek () történtek A spontán beszéd időviszonyai A spontán beszéd tempóértékei: lassú, közepes, gyors Artikulációs tempón a szünetek nélküli, a beszédtempón a szüneteket is tekintetbe vevő

beszédsebességet értjük (beszédhang/mp). A spontán beszédben leggyakrabban nem találunk szünetet a kötőszók előtt és után. A jelkimaradások, illetve a hezitálások nélkül a spontán beszéd feldolgozása nem lenne működőképes a beszélő szempontjából. A hallgató szempontjából biztosítják, hogy: - a beszédmegértés egyes szintjein korrekciós folyamatok működjenek - az egyes szintek között minél gyorsabb legyen az összeköttetés - a mentális lexikon aktiválása megfelelő legyen A beszédészlelés és a beszédmegértés folyamata Beszédmegértés: 1. a nyelvi kódok (jelek) rendszerének megfelelő hangjelenségek észlelése 2. ennek a kódrendszernek az értelmezése A beszéd megértése aktív folyamat, amelynek során a hallgató a fülével érzékelt beszédjelenségeket értelmezi. 1. A beszédhangok, hangkapcsolatok felismerése (ÉSZLELÉS) 2. A kódrendszer értelmezése: a szavak, mondatok és a szöveg megértése A jelentés

felismerését is tartalmazza. (MEGÉRTÉS) A beszédmegértés komplex folyamat, amelyben nem válik szét a beszéd értelmes és értelem nélküli szegmensekre vagy szegmentális vagy szupraszegmentális részre. A percepciós bázis A beszédmegértés fejlődése során (gyermekkorban) alakul ki az a mechanizmus, amely lehetővé teszi az adott nyelv felismerését. Ezt a mechanizmust percepciós (vagy megértési) bázisnak nevezzük. Az ember fiziológiai rendszere, amellyel a beszédet létrehozza és felfogja, független az adott nyelv típusától. Minden nyelvnek saját percepciós bázisa van Percepciós bázison azt a nyelvspecifikus működési mechanizmust értjük, amelynek során az elhangzott közléssorozatot feldolgozzuk. A folyamat általános, nyelvfüggetlen vázára erősen nyelvfüggő szabályrendszer kapcsolódik. Beszédmegértési modellek 8 A megértési folyamatot ún. m odellekben próbálják ábrázolni, amelyekben lényegében egyszerűsítve

reprezentálható a működéssorozat. A cél annak bemutatása, hogy milyen szinteken milyen jellegű működések történnek a megértés mechanizmusában. Pisoni szerint az alapkérdés az, hogy a hallgató hogyan konvertálja a folyamatosan változó akusztikai jelet – amelyet a beszélő kiad – diszkrét nyelvi egységek sorozatává. Stricker Salamon (1880), Sarbó Artúr (1906), Liberman (1957): motoros beszédmegértési hipotézis. Fant: 6 beszédpercepciós modell: - kibernetikai - neurológiai - nyelvészeti - analízis-szintézis (aktív-passzív modell) - artikulációs - motoros Univerzalista felfogás: a nyelvek azonosak, a különbségek csak a felszínen jelentkeznek. Relativista felfogás: a nyelvek sokfélék A motoros teória Liberman: Az agyban a „leírás” mindkét szintje (artikulációs és akusztikus) egyetlen mechanizmus formájában van kódolva, így a képzési és akusztikus jegyeket a p ercepcióban is együttesen kell vizsgálni. A fonéma és

az artikuláció között szorosabb a kapcsolat, mint a fonéma és az akusztikai jel között.  Az akusztikus inger feldolgozása az immanens artikulációs komponens – ez a motoros komponens – közbeiktatásával történik. Cistovic nevéhez fűződik a belső artikuláció. Cheny: a beszéd hallgatása közben lejátszódó imitáció Az analízis-szintézis modell Stevens (1960): a h allgató a b eszédhangot a s aját maga számára generálja, szintetizálja. Amikor hallja a b eszédet, a r endelkezésre álló belső (artikulációs) rendszerrel megpróbálja létrehozni azt, amit hallott. A megértés akkor következik be, amikor a beszélő hangjelenségei és a hallgató belső, szintetizált jelei (a belülről generált képzetek) megegyeznek. A globális beszédmegértés modellje Wingfield: A folyamatosan hangzó közlések megértése nem a s zavak egymásutániságának felismerésével, hanem egyfajta globális egész feldolgozásával történik. Fontos

szerepe van az intonációs struktúrának. Bondarko-féle elmélet A hierarchikusan szervezett szintek egymásra épülésén alapszik, a működések az akusztikai jelfeldolgozástól az üzenet felismeréséig terjednek. Az egyes szintek a következők: - hallási elemzés - fonetikai - morfológiai - szintaktikai A hierarchikus megértési modell A bejövő akusztikus ingertől kezdődően egymásra épülő szintekkel képzeli el a megértési folyamatot, követve a beszéd nagyságrendi változásait. 9 A beszédmegértés ún. kognitív modelljei - Interaktív aspektus: vagy interakciós: a megértési folyamatot nem csupán egyirányúnak, alulról felfelé építkezőnek képzelik el, hanem hangsúlyozzák a felülről lefelé ható folyamatokat. A középpontban a jelentés áll. Osgood: A jelentés és a f orma egy egység Fontosnak tartják az előfeltevéseket. - Moduláris hipotézis: A jelentés és a szerkezet elválasztható. Chomsky: a jelentés zavarát jobban

elfogadjuk, mint a nyelvtani szerkezet hibáját. Fodor: a megértés folyamán a szerkezeti elemzés elsődleges, megelőzi a jelentés elemzését. - Konnekcionista modellek: Párhuzamos feldolgozások. McClelland: Nincsenek alá- és fölérendeltségi viszonyok, a megértés nem más, mint az egyes hálózatok aktiválás az idő függvényében. Mindebben az asszociációknak döntő szerepük van A beszédmegértési folyamat sajátosságai Szegmentálás - nyelvspecifikus folyamat - elsősorban a beszédészlelésnek, de adott esetben a beszédmegértés folyamatainak is funkciója - a szegmentálás készsége az anyanyelv-elsajátítás során fejlődik ki - szoros összefüggést mutat az elhangzó beszéd akusztikumával és az adott nyelv fonológiai sajátosságaival A visszacsatolás (késleltetett kötés) elve Feedback: az a biológiai mechanizmus, amelyben az egyik szerv kifejti a hatását a másikra, ugyanakkor a másik szerv funkciója visszahat arra, amely

funkcióját kiváltotta. A késleltetett kötés elve a visszacsatolás egy módosított formája. Ha a megértést zavaró körülmények nehezítik, akkor lép működésbe. Az elemi percepciós egység Nézetek: 1. a fonéma a beszédmegértési egység Mivel az akusztikai folyamatok tükrözik a fonémák egymásutániságát. De: szegmentálási nehézségek vannak 2. a megkülönböztető jegyes elmélet: ez úgy működne, hogy a bejövő jelet mindig bináris kérdés fogadná: zöngés/zöngétlen stb. A kérdéssorozat végeredményeként alakulnának ki a megkülönböztető jegyek összeségéből a fonémák. 3. az etalon: az etalon olyan pontokat tartalmaz, amelyek fizikai jellemzői egy osztályt, egy kategóriát alkotnak (ez a zóna), az érzékelt jelenségek pedig ezeknek a pontoknak felelnek meg. 4. msh-mgh kapcsolat 5. szótag 6. szó 7. fonematikus frázis: Ennek ismérve a határjegy, nagysága: egy, de általában több szóból álló beszédrészlet. 8.

magmondat: Eszerint mondatstruktúraként azonosítjuk a beszédet, s ezekből következtetjük ki a kisebb és nagyobb nyelvi szegmenseket (Chomsky). 9. globális egész: Nincs jelentősége az elemi egységeknek (Wingfield) Az invariancia (az állandó) jelensége Az állandó a beszédnek az a része, amely nem változik, függetlenül attól, hogy ki a beszélő, mikor beszél és milyen nyelvi jelsorozatot mond. Port: az invariancia minden kutató számára mást jelent 10 Mit jelent az állandó a klasszikus fonetikában és fonológiában? 1. fonetikus átírás: az a rendszer, amely tükrözi az elhangzó beszéd elemi egységeit Függetlenül az egyedi ember beszédprodukciójától, valamint a különböző nyelvek artikulációs sajátosságaitól, létezik olyan invariáns jellemző, amelynek segítségével a különbségek figyelmen kívül hagyhatók. 2. klasszikus fonológia: amikor a fonémákat jellemző jegyeket határozza meg, állandókat próbál találni,

amelyeknek kettős a feladatuk: csakúgy, mint az átírási rendszerekben, a beszélőtől és a nyelvtől független állandó biztosítása. 3. akusztikus invariancia: A beszéd hullámforma, amely 3 paraméterrel (frekvencia, intenzitás, idő) egyértelműen jellemezhető. 4. Az állandó vizsgálata az akusztikum, az artikuláció és az észlelés síkján Delattre: az invariáns jegyeknek vagy a gesztusok (artikulációs mozgások), vagy eredményük (az akusztikum) tekintetében kell leírhatóknak lenniük. Port: A hallgató számára a hallásélménynek kell állandónak lennie. Az invariancia mint jelenség az egyes síkok (akusztikum – artikuláció – észlelés) közötti transzformációkban keresendő és fogható meg egyértelműen. Több ún fonetikai teret tételez fel, amelyek között invariáns transzformációk biztosítják a kapcsolatot. A transzformációs fonetikai tér tudomásul veszi az artikuláció/akusztikum asszociációját, s ebből kiindulva

igyekszik megoldást találni. 5. A beszédhangokban meglévő invariancia: Pisoni: Egy x hangnak olyan akusztikai vagy tulajdonságjegy-láncolata, amely minden kontextusban felidézi az adott hangot. 6. Az invariancia tetten érhető a kontextusban is Kontextus itt: a beszédhangok kapcsolódási sorozatai, szavak egymásutánja. Pl egy mondat köznyelvi és nyelvjárási megvalósulása 7. A beszédhelyzetben: Télen, hidegben általában nem fogyásról, hanem fagyásról van szó (Ha nem értjük jól a szót, kikövetkeztethetjük.) 8. Az ismeretek szintjén meglévő invariancia: A beszélő/hallgató a jelentés azonosításának birtokában sem lesz képes az üzenet egészének a fogadására, ha az az állandó hiányzik, amely a megértést, értelmezést biztosítja. (pl viccek) Invariancia: az elhangzó beszédben invariánsok azok a jegyek, amelyek az adott beszédhelyzetben a beszélő/hallgató számára az észlelést és/vagy a megértést biztosítják. Ezek a

jegyek az akusztikum, a nyelvi ismeret, az extralingvisztikai tényezők és az egyéni ismeretek területein határozhatók meg, amelyek a kognitív szinten használódnak fel. A beszédészlelési folyamat működése Hallás Beszédészlelés: fonológiai, fonetikai, akusztikai szint Beszédmegértés: szemantikai elemzések, szintaktikai elemzések Asszociációk (értelmezés) A hallás az akusztikai ingereket dekódolja, ezen a szinten beszédelemzés még nem történik. Az ép hallás biztosítja a hierarchikusan ráépülő szintek működését. A beszédészlelés beszédhangok, hangkapcsolatok és hangsorok felépítése és azonosítása. A beszédmegértés az adott nyelv szerkezeteinek, illetve a szövegegységek jelentésének megértését jelenti. A hallás 11 A beszédmegértés a halláson alapszik. Hallás: hallószervünk érzékeli környezetünk hangjelenségeit, továbbítja, feldolgozza. Két része van: - perifériás hallás: a hallószerv és a

megfelelő idegpályák működése - centrális hallás: az agy megfelelő központjaiban történő feldolgozás A hallás nem egyenlő a beszédmegértéssel. A fül hangot felfogó szerve a csiga (cochlea). A fül a hallási rendszer hangérzékelő része, amelyben a hangjelenség idegjelenséggé alakul. - külső fül: a hangtér rezgéseit a dobhártya felé közvetíti. Kis rezonátor - középfül: ennek részei: dobüreg, csecsnyúlvány, fülkürt. Dobüregnek 3 c sontocskája van (kalapács, üllő, kengyel). Két nyílás vezet a belső fülbe: az ovális ablak és a k erek ablak (a dobhártya zárja el). Hallás: ha a hangrezgés a hallójáraton át a d obhártya-hallócsont rendszeren keresztül vezetődik a belső fülbe. - a középfül feladata: a levegő hangrezgéseit a belső fül folyadékára vezetni. Összehangolja a külső levegő és a csiga (Corti-szerv) akusztikai sajátosságait. A Corti-szervben a fizikai hangjelenség idegjelenséggé alakul. Ép

hallás: a légvezetékes küszöb: 250 és 8000 Hz közötti tartományban 0 és 10 dB között húzódik. Halláscsökkenés: 10 dB fölött Maradandó halláskárosodás (tartós zaj): 85 dB Siketség: 90 dB Helyelmélet: minden hangmagassághoz egy megfelelő hely tartozik, így minden hangnak sajátos idegi képviselete van a csigában. Frekvenciaelmélet: az agykéreg elemzi a hangot, a hullámképet elemezve. Az emberi hallás vizsgálata Szubjektív hallásvizsgálat: a) súgott, illetve társalgó beszéddel történő hallásvizsgálat b) hangvilla alkalmazása: 1802-től c) tisztahang-audiometria: eszköze az audiométer, amellyel felrajzolható az ún. küs zöbgörbe (amely az ép hallás esetén 0-10 dB-nél húzódik) d) küszöbgörbe-vizsgálatok: elsődleges célja a hallásromlás helyének behatárolása e) beszéd-audiometria: a beszédészlelés működésének ellenőrzése történik. A kisgyermekkori beszéd-audiometria 1924-re nyúlik vissza. 2-féle teszt

áll rendelkezésünkre: Götze; FarkasGósy-Hirschberg A G-O-H eljárás a t isztahang és a b eszéd-audiometria sajátos összegzése, amely a hallás épségének szűrésére használható. A beszédészlelés akusztikai szintje Az észlelés akusztikai, fonetikai és fonológiai szintjeit ún. a lsóbb szinteknek nevezzük Ezek részben automatikus szintek. Az input maga a beszéd, az akusztikai jelsorozat, amely a nyelvi információt tartalmazza. A feldolgozás első lépcsője az ún - elsődleges hallási elemzés, ahol néhány előzetes döntés történik a frekvencia, az intenzitás és az idő tekintetében. Ezek az eredmények az észlelési információtárban összegződnek, ahonnan a beszédfeldolgozás indul. Az itt felgyűlt adatok alapján történik az - akusztikai elemzés, amelytől kezdve lép be az emlékezet is a feldolgozásba. 12 A beszédészlelés fonetikai szintje Az akusztikai elemzés adataira épül. Ekkor nyelvészeti-fonetikai szempontból

ítéljük meg a bejövő jelet. Ennek eredménye a fonetikai tárba kerül Az ezen a szinten hozott döntések az adott nyelvre jellemző beszédhangok megnevezései. A beszédészlelés fonológiai elemzései A részben automatikus feldolgozási szakasz utolsó lépcsője: a fonémadöntés meghozatala. A beszédhangokat a fonológiai szinten soroljuk be a megfelelő fonémaosztályokba. A fonémáról hozott döntés bináris. A fonémaszint választási lehetőségei: - több beszédhang ugyanabba a fonémakategóriába kerül - a msh-kapcsolatokban el kell dönteni, hogy fennáll-e valamilyen beszédhang-egymásrahatás jelensége (pl. hasonulás) Beszédészlelési részfolyamatok A hierarchikusan egymásra épülő akusztikai, fonetikai és fonológiai szintek alapműködését további beszédészlelési részfolyamatok egészítik ki: a) szeriális észlelés (sorozatészlelés): lehetővé teszi, hogy az időben egymás után elhangzott beszédhangokat, hangkapcsolatokat a

hallgató ugyanolyan egymásutániságban legyen képes azonosítani. Ez az anyanyelv-elsajátítás során alakul ki b) beszédhang-differenciálás: Egyfelől a fonetikai, máfelől a fonológiai szint működésével áll szoros kapcsolatban. Könnyebb a beszédhangokat elkülöníteni, mint azonosítani c) transzformációs észlelés: Az a percepciós részfolyamat, amely biztosítja az adott nyelv hangjának és az írott változatban az ennek a hangnak megfelelő betűnek a felismerését. d) ritmusészlelés: Az adott nyelvre jellemző időzítései viszonyok pontos azonosítását jelenti. e) vizuális észlelés: A beszélő artikulációjának, illetve teljes beszédképzésének a hallásival történő egyidejű feldolgozása. McGurk-hatás: Egyidőben vizuálisan és akusztikusan különböző beszédhangokat közvetítve, a kísérleti személyek egy 3. hangot ismernek fel Szupraszegmentumok észlelése A beszédtempó, a dallamváltások, a hangsúlyviszonyok vagy a

beszédritmus észlelése számos tényező függvénye. A tempóészleést kialakító tényezők: - artikulációs sebesség (a beszédhangok képzésére fordított idő és a létrehozott beszédhangok száma) - szünetek száma - szünetek időtartama - dallamstruktúra - intenzitásviszonyok - szöveg tartalma (szemantikai, szintaktikai nehézsége) - a gyorsabb beszéd nehezebben érthető (a beszédtempó hatással van a beszédmegértésre is) A beszédsebesség jellemző az egyénre, meghatározó tényező az életkor, a foglalkozás, a beszédhelyzet és az aktuális beszédtéma is. A beszéddallam: az eldöntendő kérdés hanglejtésformájának (hangmagasság-emelkedés az utolsó előtti szótagon) felismerése eléggé biztonságos. 13 Hangsúly: nyelvspecifikus jelenség. Nálunk a megnövekedett intenzitás kelt hangsúlyélményt A beszédmegértési szintek működése - szóértés, mondatértés, szövegértés Holisztikus felfogás: úgy képzelik, hogy a

megértés nagyobb tömbökben vagy szakaszokban történik. Lokális felfogás: a f olyamat egy-egy részének döntési folyamatát tekintik meghatározónak, pl. mondatrészek megértését. Van még: elemzés és feldolgozás szembeállítása Lexikális vezéreltség hipotézise: olyan lexikai jellemzők, mint az argumentumszerkezet vagy a tematikus szerepek már a mondat kezdeti elemzése során felhasználásra kerülnek. Mondatmegértés: Ehhez ismerni kell a fogalmakat: mentális nyelvtan = nyelvi ismeretek, amelyekkel az ember rendelkezik. Chomsky a kompetencia az egyén ismerethalmaza a mentális nyelvtanról, a p erformancia pedig az az ismeret, amelynek révén a nyelvtan felhasználódik, pl. a mondatértésben. Chomsky nem a mondat hangzását vagy jelentését tartja elsődlegesnek, hanem a szerkezeti összefüggéseket. Mondatértés az a folyamat, ahogyan a szavakat szószerkezeteké kapcsoljuk össze, a szerkezetekhez mondattani funkciót rendelünk, illetve ezeket a

szerkezeteket szemantikailag is értelmezzük. Szerkezet-vezérelt hipotézis: két szintet tételez fel: a kezdeti szinten az elemző azonosítja a szerkezetet, a 2. szinten kijelöli a tematikus szerepeket Lexikon-vezérelt hipotézis: az elemzőt a lexikai információk irányítják A beszédészlelés, beszédmegértés vizsgálata: a GMP-diagnosztika Tesztsorozat, amellyel megítélhető a 3-12 éves gyermekek beszédészlelési –megértési szintje. Húsz részfolyamatot vizsgál: - beszédészlelési működéseket - mondatértést, szövegértést - rövid idejű verbális és vizuális emlékezetet - szóaktiválási folyamatot - centrális működéseket (pl. az agyfélteke-dominancia) - kézhasználatot és irányfelismerési készséget A mentális lexikon Szerkezete A nyelv verbális használata mindig feltételezi az ún. mentális lexikon aktiválását, hiszen a szükséges egységek itt tárolódnak. A mentális lexikon agyi szótár, amely mindig az egyénhez

kötődik, s nem állandó. Az egyén mindenkori, beszéd- és nyelvi jeleket tároló rendszere Nem azonos az egyéni szókinccsel, mert ez a használati különbségekre nem utal. 3 részből áll: - aktív rész: aktív szókincs: azon nyelvi és beszédjelek összessége, amelyek használata egy adott személy esetén gyakori 14 - passzív rész: passzív szókincs: ugyanazon személy ritkábban használt nyelvi és beszédjelei aktivált szókincs: ugyanazon személy egy adott beszédhelyzetben aktivált nyelvi és beszédjeleinek összessége A mentális lexikon felépítése nyelvspecifikus. A szómorfémák tárolása megoszlik az aktív és passzív rész között, a toldalékmorfémák viszont az aktív szókincs részei. Az éppen aktivált szókincs vagy az aktív vagy a passzív, avagy mindkét rész állományából adódhat. Az aktív szókincs egyes darabjai átkerülhetnek a passzívba, s fordítva is. A váltás lehet tartós, hosszabb időtartamú vagy

átmeneti. A lexikális hozzáférés (az adott nyelvi, beszédjel keresése és megtalálása) során töltődik fel az éppen aktivált szókincs. A mentális lexikon nagysága Nem lehet megállapítani. Kb felnőtté 150 000 szó Felépítés és működés a) b) c) atomgömb-elmélet: a mentális lexikonban különböző nagyságú szemantikai mezők vannak, amelyek úgy épülnek fel, hogy az őket felépítő egységek egyúttal két vagy több mezőbe is tartozhatnak. pókháló-elmélet: a szavak úgy kapcsolódnak egymáshoz, hogy egy szónak akár több szóval is lehet közvetlen kapcsolata. Pl szóasszociációs kísérletek prototípus-elmélet: a s zónak van egy alapjelentése, amelyhez képest a s zót egy más kontextusban elemezzük. Freud: minden egyes szó több asszociációból épül fel Fillmore szerint a mentális lexikon tartalmazza: - az egység fonológiai formáját - jelentését - azt a szintaktikai környezetet, amelybe beépíthető - mely grammatikai

szabályok érvényesek rá - más egységekhez való szemantikai és morfológiai viszonyait 1. feltevés: (mentális lexikon tartalmáról) - szemantikailag összefüggő egységeket (szinonimák, antonimák stb.) - morfológiai módosulásokat (adom, adod) 2. feltevés: a szemantikai egységek és relációk szoros együttműködésben, de külön (esetleg külön szinten) vannak reprezentálva. Lexikonstruktúrák: - szemantikai kategóriák szerint - fonológiai stb. - szintaktikai stb. Működésre vonatkozó elképzelések: - a szabálytalan formák a lexikonban vannak tárolva, míg a szabályosakat egy nyelvtani szabály generálja - mindkettőt szabályok hozzák létre - független hálózat-modell: a lexikai ismeretek független hálókban tárolódnak. Ilyen a l exikaiszemantikai háló (szójelentések) vagy a lexikai-szintaktikai háló (pl nyelvtani kategória, nem, segédige típusa). 15 A mentális lexikon őrzi a hangzási élményt. Fürdőkád-hatás: az

emberek legkönnyebben a szó elejére, majd a szó végére emlékeznek, de alig a közepére (a kádban ülő emberből mit látunk: legtöbbet a fejéből és a lábából, szinte semmit a közepéből). A lexikális hozzáférés folyamata A beszédprodukcióban a szükséges lexikai egység megtalálását jelenti, a beszédmegértésben pedig azt a műveletsorozatot, amelynek során létrejön a m egfeleltetése a szót reprezentáló akusztikai jelsorozat és az egyén mentális lexikonának egy adott egysége között. Ez a folyamat leggyakrabban a szóértés. A beszédprodukcióban A szükséges lexikai egység kiválasztása, a fonológiai, fonetikai forma hozzárendelése, majd az aktuális artikulációs bázisok véghezvitele a cél. A szavak szemantikai, szintaktikai és lexikai formájára vonatkozó információk független reprezentációs szinteket alkotnak. A hozzáférés a mentális egységekhez legalább két lépésben történik: - a szemantikai, szintaktikai,

a lexikai reprezentáció kiválasztása - a hozzá tartozó lexikális-fonológiai forma meghatározása Level szerint a fonológiai folyamatok aktiválásának menete: - fogalmi előkészítés - a lexikai fogalom definiálása - lexikai egység (lemma szint) - morfológiai kódolás - fonológiai kódolás szintje - lexéma szintje 130. oldal ábrája: A szóprodukció modellje FOGALMI ELŐKÉSZÍTÉS lexikai fogalom LEXIKAI VÁLOGATÁS lemma (kutya fogalma) (kutya) (kutya, kutyus, eb, kutyuli) (kutyus) MORFOLÓGIAI KÓDOLÁS morféma (+ból) FONOLÓGIAI KÓDOLÁS (kutyus + ból) fonológiai szó FONETIKAI KÓDOLÁS (kutyusból) (kutyuzsból) artikulációs gesztusok 16 ARTIKULÁCIÓ (kucu3bo:l) A „nyelvem hegyén van” jelenség a lexéma és a lemma szint elkülöníthetőségét igazolja: a lemma előhívása sikeres, a lexéma előhívésa azonban gátolt. A szó szemantikai és szintaktikai jellemzői előbb aktiválódnak, mint a fonológiai sajátosságok.

Lexikális hozzáférés a beszédmegértésben Input: az akusztikai jelsorozat, amely elemezhető és az idő, a frekvencia és az intenzitás függvényében definiálhatók. Két modell: A) moduláris hipotézis: hasonló az aktivációs modellhez és Morton logogen teóriájához (ezek azonosnak veendők). A modulárisban a lexikális hozzáférés folyamatában a műveletek nem kapcsolatosak egymással, párhuzamos működések jellemzik a folyamatot, s az egyes szintek kezdetén és végén ún. modulok végzik az elemzéseket Az aktivációs modelleket a párhuzamos összehasonlítások jellemzik = minden egyes szó (a mentális lexikonban) rendelkezik az összehasonlításhoz szükséges jegyekkel, s ezek párhuzamosan dolgoznak a bemenő (akusztikai) jel folyamatos feldolgozásának megfelelően. A modulok tehát maguk a szemantikai/lexikai egységek, amelyek a műveletek központjai. A szavak önmagukat hasonlítják a bejövő jelhez B) lexikális kereső modellek: (uez a

helyzet) interaktív hipotézis és Marslen-Wilson cohort elmélete. Az interaktív jellemzője: az egyes szinteken történő műveletek állandó kapcsolattartásban zajlanak, így állandó, valós idejű lehetőség van az együttműködésre, illetve a korrekcióra. A lexikális kereső modellekre a sorozatos összehasonlítások a jellemzőek, amelyek végeredménye egy összehasonlításért felelős központban (központi komparátorban) összegződik, amely mind az inputtal, mind a szemantikai/lexikai egységekkel kapcsolatban van. A központi komparátor a szavak egy meghatározott csoportjával veti össze a bejövő jelet. A) hangsor  B) hangsor  Szeriális hipotézis: szerint a lexikális hozzáférés úgy történik, hogy a beérkező akusztikai jelsorozathoz hozzárendeljük a megfelelő fonetikai jelet, s ennek alapján megindul az azonosítás a lexikonban tároltakkal. A szeriális hozzáférési sorozat mindaddig hasonlítgatja a feldolgozott jelsorozatot a

tárolt jelsorozatokkal, amíg a tökéletes azonosságot meg nem találja. Ekkor bekövetkezik a keresett szó megtalálása. A mentális lexikonban történő kutatás fázisát mint folyamatot nevezik megkülönböztetésnek/elkülönítésnek, redukciónak vagy keresésnek. A lexikális hozzáférés folyamatát két részre bontjuk: - az akusztikus hullámformából feldolgozódnak a fonetikai információk, s ezeket a szavakra már korábban tárolt jegyekkel vetjük össze - a mentális lexikonban megtörténik a szófelismerés Marslen-Wilson: cohort-elmélet: a balról jobbra végbemenő elemzéseket egyensúlyozza egy szűk fonetikai, illetve jegykereső modell keretein belül. A szófelismerés folyamatában valamennyi 17 azonosan kezdődő szó aktivizálódik az adott akusztikai input következtében (az akusztikai input a kohort). Ha a cohort egyetlen szóra redukálódik, akkor megtörtént a felismerés Analízis szintézissel modell: Eredményesebb a l exikai

hipotézis bejóslása és igazolása az adott szó akusztikai jegyei alapján, mint az akusztikai jegyeket fonetikai vagy artikulációs jegyeknek megfeleltetni. Logogen-modell: Morton: a szavakat egy meghatározott küszöbérték szerinti aktiválás eredményeképpen azonosítjuk. Az aktivált szó felvillan, mint egy lámpa A lexikális hozzáférés tényezői - akusztikai szerkezet szógyakoriság artikuláció tempója a szó fonotaktikai szerveződése (hansorépítés) kontextus Azonosságok és különbözőségek a kétféle folyamatban - A beszédfeldolgozás ugyanazon artikulációs mozgássorok eredményének felismerésén alapszik, mint amilyen a beszédprodukció végeredménye. Míg az artikulációs gesztusok a dekódolásban csak immanensen vannak jelen, addig a produkcióban a létrehozott artikulációs mozgássor a végeredmény. Az artikuláció akusztikus vetülete a produkcióban automatikusan következik, a dekódolásban azonban a feldolgozási

működések alapja. A fonetikai, fonológiai megfeleltetések a dekódolás során hangsúlyozottan vannak jelen. A beszédprodukció során nem szükséges valamennyi lexikai elem aktiválása, mindez majd a beszédkivitelezés során történik meg. Téves riasztások A dekódolásban tévesen azonosított lexikai elem; a beszédprodukcióban tévesen aktivált lexikai elem. A tévesen azonosított lexikai elem az és zlelési folyamatok nem kielégítő működési eredményére vezethető vissza. A beszédmegértésben bekövetkező félreértések jelentős részben a lexikális hozzáférés hibájára vezethetők vissza. Okok: - az adott beszédhang téves észlelése - hibás szegmentálás - ritmusazonosságon alapuló téves predikció A beszélés során a tévesen aktivált elem sorsa kétféle lehet: - már a beszédtervezés során abortálódik (pl. hezitálás) - eljut a beszédkivitelezésig, s ott történik a korrekció (javítás vagy csere) A lexikális

hozzáférés időviszonyai A folyamatos beszéd létrehozása, illetve megértése során döntően párhuzamos folyamatok zajlanak a mentális lexikonban; az izolált szemantikai egységek produkciója és megértése azonban különböző lehet. A mentális lexikon aktiválása során bizonyos időviszonyok mentén, de egyéb stratégiák alkalmazásával mennek végbe a működések (pl. asszociációk) Rövidebb időt igényel a szemantikailag szorosabban kapcsolódó egységek aktiválása. A kontextus nélküli aktiválások nehezebb feladatot jelentenek, hiszen a keresés többirányú lehet. 18 Aktiválási folyamatok a mentális lexikonban Az aktiválás a hangzás és az asszociációk segítségével lehetséges. Sokszor szemantikai emlékezetnek nevezik a mentális lexikont. Létezik fonetikai, fonológiai kapcsolatok alapján történő aktiválás is (hangzási analógia). Könnyebb szemantikai összefüggések alapján szavakat keresni, mint pl. fonetikai

hasonlóság alapján. Könnyebb meghatározott hanggal kezdődő szavak aktiválása, mint ha a szóvég alapján kellene aktiválnunk. A főneveket könnyebb előhívni A nők általában gyorsabban aktiválnak Az aktivált szavak közötti szünetek a hozzáférési folyamat időtényezői. Az első két szó gyorsan követi egymást, majd egyre hosszabb szünetek következnek. Vannak a lexikális hozzáférés folyamatának működését befolyásoló tényezők: - az egyéni szókincs nagysága - a lexikális hozzáférés egyéni sebessége - a szükséges stratégiák kialakításának gyorsasága - pszichés tényezők Az asszociációs stratégia, amelyet a kísérleti személy követ, különféle lehet: - fonetikai, hangzásbeli hasonlóság - szemantikai asszociáció - a szótagok gyakoriságának hatása - a hasonló szótagkezdet segít a hozzáférés során - azonos szókezdet Az anyanyelv elsajátítása Anyanyelv: az a gyermekkorban elsajátított kommunikációs

eszköz, amely a nyelv hangzó változatának, a beszédnek a produkcióját és feldolgozását, vagyis a mások hangos közlésének észlelését és megértését jelenti. Elméleti kérdések, felfogások, modellek - empirista felfogás: az ideák a tapasztalás következményei. Semmi olyan nincs a t udatunkban, amelyet bármiféle ismeretnek nevezhetnénk. XVII sz John Locke (tabula rasa – tiszta lap) Minden, amivel később rendelkezünk, az érzékszervi tapasztalás eredményeként jön létre. racionalista felfogás: Arisztotelészre vezethető vissza. Kell lennie valaminek a tudatban, amivel születünk (innáta hipotézis), s lehetetlennek tarották, hogy mindent tapasztalati úton vegyünk birtokba. Piaget: a születéskor a tudatnak valamiféle „nem elkülönített sémákat” kell tartalmaznia, amelyekből a tapasztalás révén fejlődik ki az intelligencia. Az alapismeretek már születéskor léteznek a tudatban. Platón, Descartes szerint az al apismeretek az

emberrel veleszületett, a t apasztalás csupán feléleszti ezt az ismeretet. A gyermek a n yelvre vonatkozó ideákkal születik. Schultze: róla elnevezett törvény: a legkisebb fizikai erőfeszítés törvénye: azaz a gyermek előbb a könnyebben, majd a nehezebben ejthető hangokat sajátítja el. Régebbi felfogás: az anyanyelv megtanulását megmagyarázhatónak vélték a t anuláselmélet általános elveivel. Újabb felfogás: nem azonosítható az általános tanuláselméletekkel: a n yelvelsajátítás alapkategóriája a mondat; a n yelvelsajátítás során a gyermek szabályokat sajátít el, az elsajátítás 19 módja nem kondicionálás vagy utánzás, hanem szabályalkotás, s feltételezhető a velünk született tényező. A szabályalkotással az analógiás jelenségek álltak szemben: a g yermek egy elsajátított jelenséget minden hasonlóra alkalmaz. A szabályalkotás ezzel szemben az adatok alapján levonható nyelvi szabály felismerését

jelenti. MacWhinney többlépcsős modelljében az analógia és a szabályalkotás hierarchikusan jelenik meg: - először a gyermek mechanikusan ismétel  analógiákat és túláltalánosításokat alkalmaz  szabályalkotás A generatív nyelvészek szerint a g yermek már a kezdetekben bizonyos formális kombinációs szabályokat sajátít el. Szemantikai modell: Fillmore esetgrammatikáját veszi alapul: a középpontban áll az ige, amellyel a főnevek meghatározott szemantikai viszonyban vannak. Kognitív szemléletű nyelvfejlődési hipotézis: az előzetes kognitív osztályozás segíti a g yermeket, hogy nyelvi kategóriákat találjon. Elveik: - azok a formák jelennek meg először a gyermeknyelvben, amelyek szemantikailag/kognitívan már korábban elkülönülnek - a már stabilizálódott formák gyakran terjednek ki új szemantikai szándékok kifejezésére - gyakran jelennek meg új eszközök egyszerre több nyelvi szférában egy adott kognitív

területnek megfelelően - a kognitív fejlődés és a nyelvi fejlődés szakaszai között közvetlen összefüggések vannak Austin beszédaktus-elmélete fedezhető fel az ún. cselekvésközpontú modellekben: ezek a n yelvi funkciót hangsúlyozzák, a kommunikációra helyezik a hangsúlyt. A gyermeki beszéd a kezdetektől interperszonális cselekvési forma, a fejlődés pedig azt jelenti, hogy a gyermek a nyelvi eszközökkel egyre differenciáltabban és pontosabban tudja végrehajtani a nyelvvel végzett cselekvést. Az anyanyelv-elsajátítás során a gyermek fejében lévő nyelvtan fokozatosan módosul. 5 szakasza van: 1. sokféle, egyéni stratégia 2. egyszerű, nagy kiterjedésű szabályok megjelenése 3. sok, kisebb hatáskörű szabály 4. szabályok rendszere 5. nyelvi tudatosság Chomsky: az alapismeretek bizonyos formái léteznek már az emberi tudatban a születés pillanatában, ezek a t udat ún. képességei, amelyek mindegyike saját működési

folyamattal rendelkezik. A nyelvre vonatkozó ideák is velünk születettek, s így univerzálisak is, vagyis azt az alapot adják, amelyre bármely nyelv grammatikája ráépülhet. Így Chomsky feltételez egy velünk született nyelvelsajátítási szerkezetet, amely részben elemzési eljárásokat, részben nyelvi információkat tartalmaz. - a nyelvelsajátítás univerzális sorrendiségű - az elsajátítás gyors (ez nem igaz: kb. 8-10 ezer óra az első öt évben) - biológiai előprogramozottságot mutat - a gyermek képes az anyanyelv rendszerének felépítésére a nem mindig tökéletes minta ellenére is 20 A vizsgálatok az utánzások szelektív-aktív jellegét igazolták. Az utánzás a m ai felfogásban aktív gyakorlóeszköz, amely a szerkezetek kiemelésére, a rendszer kialakítására szolgál. A vad gyermekek és a nyelveljsajátítás Legendák: - Hérodotos legendája I. Psamtik fáraóról: a fáraó kíváncsi volt az emberiség ősnyelvére: két

gyermeket pásztorokra bízott, akik nem szólhattak hozzájuk. A gyermekek legelőször a bekosz szót mondták ki, ami frígiai nyelven: kenyér. A fáraó ezután megállapította: az emberiség eredeti nyelve a frígiai. - IV. Jakab skót király parancsára elkülönített gyermekek héber nyelven szólaltak meg - Nagy Akbár mogul fejedelem is ezt tette, de a gyermekek nem szólaltak meg. Vadon élő gyermekek - Viktor: aveyroni fiú. 1800-ban találták meg Franciaországban 11 évesen, egy erdőben A siket gyermekek párizsi intézetébe került. Nem tanult meg beszélni, de írni igen és a logikai feladatokat is kedvelte. (Viktor szenvedhetett agyi károsodásban is) 18 évesen halt meg - Genie: 1970-ben találták meg Amerikában 12 évesen. Egy üres szobába zárva élt, enni kapott, de nem beszéltek hozzá, verték. A lány taglejtésekkel kommunikált Genie kétéves gyermek szintjén volt. Fejlődött, de beszéde végig agrammatikus maradt - Izabella: 6 és fél

évesen találtak rá 1938-ban, Amerikában. Anyukája siketnéma volt, de Izabella 20 hónap alatt teljesen megtanult beszélni. - Helen Keller: vak volt és siket (19 hónaposan lett az), a tapintás révén tanulta meg a szavakat egy tanítónőtől. Megtanult beszélni, s elvégezte a Harvardot Önéletrajzi regényt is írt Az anyanyelv-elsajátítás kritikus periódusa Az anyanyelv-elsajátításnak létezik egy ún. kritikus időszaka Ha a nyelvi fejlődés ezen időszakon belül nem indul meg, akkor annak elsajátítási szintje erősen kérdéses marad. Feltételezhető egy ún első biológiai sorompó 6-7 éves korban: ez az utolsó időpont ahhoz, hogy a gyermek megkezdje az anyanyelv-elsajátítást, hogy az sikeres lehessen. A második biológiai sorompó: pubertáskor körül (kb. 10-13 éves kor): az életkorának megfelelő szintet nem fogja behozni. A második biológiai sorompó az idegen nyelv elsajátításában is döntő szerepű. Az agy rugalmassága miatt a

gyermek akkor lesz képes az idegen nyelv akcentusmentes elsajátítására, ha az anyanyelvétől különböző, más nyelv hatása is éri a második biológiai sorompóig. A magyar gyermek beszédprodukciójának és beszédmegértésének fejlődése 2-3 éves korig a beszédprodukció fejlődése valamivel gyorsabb és látványosabb, mint a beszédfeldolgozásé. Preverbális hangjelenségek A megszületés utáni időszak hangjelenségei a beszéd elsajátítását készítik elő, s egyben tájékoztatják a környezetet a gyermek hogylétéről. Két szakasza van: - nem fiziológiás eredetű hangjelenségek (köhögés, tüsszögés, csuklás) - kifejező sírás: 2. héttől: funkciója egyfajta kommunikáció Típusai: fájdalom-sírás, éhség-sírás, diszkomfort jelzésére szolgáló sírás, unalom-sírás. A 3-4. héten megjelenik a gőgicsélés A kifejező sírás részleges funkcióvesztését a gőgicsélés megjelenése idézi elő. A gőgicsélésnek

meghatározott szerepe van a b eszéd kialakulásában és 21 fejlődésében. Előkészíti a beszédet A 3-6 hét között jelenik meg (v 7-8) Az első hangadásokat követően a csecsemő megpróbálja a hangokat hangoztatni. A gőgicsélés okai: - az artikulációs mozgások fölött érzett öröm - a hangzás élménye Sajátosságai: - a vokalizáció nem véletlenszerű (kifejezi a gyermek szándékait) - néhány szupraszegmentális tényező már megjelenik 8. hónap: valódi szókezdemények Az első év utolsó negyedében a csecsemő nemritkán órákon át beszélget. Ekkor a hátul képzett hangokat és a két ajakkal képzetteket részesíti előnyben 11-12. hónap: első szókezdemények (mama, papa) A 15. hónapos kor után a gőgicsélés fokozatosan megszűnik Az anyanyelv-elsajátítás kezdeti szakaszai - folyamatos fejlődés: kiegyensúlyozott ugrásszerű: az első két és fél évben az egyes nyelvi szakaszok időzítése eltérő = az átmeneti

periódus szakasza elhúzódó, a holofrázisok szakasza stagnálni látszik Nemi különbségek A lányok korábban kezdenek el beszélni, kiejtésük tisztább. Megszületéskor az agy bal és jobb agyféltekéjét összekötő corpus callosum fejlettebb a lányoknál, s ez biztosítja a nyelvi fejlődést. A hangjelenségektől a szókezdeményekig (8-15 hónapos kor) A gőgicsélés és a verbális beszéd közti átmenetben a gyermek számára az artikulált hangsorok jelentéshordozó hatását az artikulációs mechanizmus begyakorlottsága, másrészt a b eszédészlelés megfelelő szintje jelentik. Fontos a kognitív érettség szintje is, amely a jelölő és a jelölt viszonyának felfogását tételezi fel. Az átmenetben továbbélnek a gőgicsélt hangsorok, másrészt megjelennek a szómondatok is. Mondatszók/szómondatok, holofrázisok A gyermek első jelentéssel bíró hangsorai a szómondatok, szóhangsorok vagy Piaget kifejezésével holofrázisok. Kb 8 hónapos

korban jelennek meg A holofrázisok létrejöttének okai: - a gyermek több-kevesebb sikerrel utánoz egy hallott szót - egy gőgicsélt szónak a környezet jelentést tulajdonít Noha ezek szavak, funkciójukat tekintve mondatok. A gyermek egyetlen szót különféle mondatok kifejezésére használja. Az első szavakat alkotó beszédhangok megjelenésében nagyobbak az individuális és nyelvfüggetlen különbségek. Az első tartalmas szavak alakja többé-kevésbé felidézi a felnőtt nyelvi mintát. A holofrázis a mondatban alakilag a hallott szavak elejét rekonstruálják 60%-ban, a végét 30%-ban, a közepét 10%-ban. Igyekszik a s zótagszám imitálásra is a g yermek ebben a korban (sikerrel). A holofrázisoktól a telegrafikus beszédig (12-24 hónapos kor) A holofrázis szakaszát a kétszavas közlések kialakulása, majd a többszavas mondatkezdemények megjelenése követi. A gyermek fokozatosan birtokba veszi a magyar nyelv alaktani, morfológiai szabályait. A

kétszavas közléseket az ún távirati stílusú (telegrafikus) beszéd váltja fel, amely a 22 mondatszerű közlések előkészítője. A távirati stílusú beszédben a szintaktikai viszonylatoknak eleinte csak szupraszegmentális jelzésük (pl. hangsúly, dallam) van és az egymás után ejtett szavak sorrendje utal a logikai összetartozásra. Majd egyre több toldalékolt szó megjelenik e szósorokban Az első toldalékok: -t tárgyrag és –é birtokjel. Az egyes toldalékok elsajátításának elve: - kognitív elsőbbség elve: a kognitív fejlődés határozza meg a toldalékok megjelenési sorrendjét (pl. ha nem ismeri a feltételesség fogalmát, nem tudja megtanulni a feltételes mód jelét) - kognitív bonyolultság elve: a nyelvi forma szempontjából összetettebb elemek később jelennek meg a gyermek beszédében - egyértelműség elve: könnyebb az a t oldalék, amelyik egyalakú s amelyiknek egyértelmű szemantikai és szintaktikai funkciója van -

gyakoriság elve: a gyakrabban hallott toldalékot hamarabb megtanulja A –t és az –é után következő toldalékok: - ba, -ban határozórag - E/3. személyű jelen idejű felszólító módú igei személyragok - ugyanez E/2. személyben - birtokos személyragok - többes szám jele - kicsinyítő képző - részeshatározó A mély hangrendű toldalékok jelennek meg először. A szó formai változatát meghatározó folyamatok A kisgyermekek szavai a felnőttek ejtette szavak kisebb-nagyobb mértékű torzításai. A gyermeknyelvi hangtörvényként ismert folyamatok elsősorban a fiziológiás beszédképzési nehézségek következtében jönnek létre. A fő kategóriák: a.) hasonulásos folyamatok b.) helyettesítő folyamatok c.) metatézisek d.) időzítési folyamatok a.) hasonulásos folyamatok: A gyermek a hallott hangsorban meglévő beszédhangokhoz hasonít más beszédhangokat. Oka a nehezen ejthető hangkapcsolatok feloldása Az „artikulációs

könnyebbség” relatív meghatározottságú a gyermek beszédében. Egy adott hangsorban dől el, hogy melyik hang lesz a könnyebb. A távhasonulás a magánhangzókat is érinti, pl. magna (magnó), luszu (rosszul) Részleges hasonulással is találkozunk: pl süpemény (sütemény). Szóhatáron is érvényesülnek: jömapa (jön apa) Altípusai: - szomszédos hangok hasonulása: pl. amma (alma) - nem szomszédos hangok hasonulása: pl. szék (kék) - elhasonulás: Ransburg-féle homogén gátlás: ez elég ritka. pl piszta (puszta), baján (banán) - hasonulás hiánya: pl. malacval (malaccal): oka: a gyermek szegmentálja a toldalékmorfémát, s önállóan kapcsolja a tőmorfémához. Pl vízvel, azval stb b.) helyettesítő folyamatok: a gyermek nyelvéből még hiányzó hangok pótlását biztosítja. Oka az ejtési képtelenség. Altípusai: - hiányzó hangok helyettesítése: pl. motoj (motor) 23 - - nem normatív zöngésítés: zöngés mássalhangzó helyett

a zöngétlen prá megjelenése. A gyermek nyelvi tudatosságának a fejlődését jelzi. A zöngétlen mássalhangzót zöngés párja váltja fel olyan hangoknál, amelyek a köznyelvben nem hasonítanak (l, r + nazálisok). Pl kizslány (kislány) szóvégi zöngétlenítés: Feltehetően az artikulációs fáradtság eredménye, de az észlelés hatása sem hagyható figyelmen kívül. Pl szabat (szabad) c., metatézisek: bodor (doboz) 1,5 é ves kor körül a leggyakoribbak A gyermek a szóban a beszédhangok konvencionális sorrendiségét tökéletlenül reprodukálja, szótagcserét hajt végre. Oka főként az észlelési bizonytalanság. Két csoportja van: - a gyermek a jelentéses hangsor egy részét képes reprodukálni (ezeken azonban megjelenik a metatézis) Pl. ás (újság), pacsu (papucs) - a gyermek kiejti a t eljes hangsort, amely tartalmazza a h angcserét Pl. csaka (kacsa), majmó (majom) Egyéb csoportosítás: - tiszta metatézis: bodor (doboz), kakari

(karika) A két-, két és féléves gyermekekre jellemző. - metatézis + kiesés: tonyo (torony), kömö (köröm) - metatézis + hasonulás: balla (labda), emollott (elromlott) - metatézis + egyéb torzítás: hummlázik (hullámzik), gobam (bogár) Kétéves kor alatt jellemző. d.) Az időzítési folyamatok torzítása: Mind a magánhangzókat, mind a mássalhangzókat érinti, és mind a beszédprodukció, mind a beszédészlelés korlátozott működésével van kapcsolatban. - rövidülés: szapa (szappan) - nyúlás: gyakoribb pl. fől (föl) - van a kettő keveréke A telegrafikus beszédtől a hároméves korig (20-36 hónap) A hangállomány bővül, csökken a hiányzó hangok száma, az összes mássalhangzó megjelenik (kivéve: labiális palatális). Megjelennek a mássalhangzók, kivéve a pergőhangot A magyar alaktani és mondattani szabályok egy részét érvényesíti a gyermek. Igyekszik a szabályok felismerésére és önálló alkalmazására. Ha

túlszabályozás történik, analógia, azaz analógiás tévesztéseket hallunk a gyermektől. Nagy fejlődést mutat a gyermek szintaktikai rendszere: már többtagú közlésekre is képes (előbb 2-3 tagú megnyilatkozások  4-5 tagú). Megjelennek a szükséges toldalékok, de még fennáll a távirati stílusú beszéd. A vezető szerep a főneveké, de már növekszik az igék és egyéb szófajok száma is. A grammatikai, szintaktikai formák tisztaságára sokkal jobban ügyel a gyermek, mint a pontos ejtésre. Megjelennek az összetett mondatok, kötőszóval vagy anélkül. Megjelennek az önállóan alkotott szemantikai egységek. Nehézséget jelent azonban a jövő, a jelen és a múlt idő kifejezése és megértése is. A nyelv kialakulása alapfokon (3-4 év) Minőségi, mennyiségi fejlődés. Az ún verbális mámor időszaka (az igék túlsúlya) Minden beszédhangot ki tud ejteni. Csökkennek a túláltalánosítások Mondattani szerkezeteik egyre

bonyolultabbak. A szókincs gazdagszik A névutó és a feltételes mód is megjelenik Megjelennek a dialógusok. Gyakoriak a névmási kötőszók is Az időfogalom iránt ekkor kezdenek érdeklődni A ragok, jelek használata megfelelő, a ragozás is. 4-6 éves kor 24 A 4. életév: Összefüggően beszélnek A toldalékrendszer tovább fejlődik Gyakori a szünettartás Az 5. életév: Jól használják a ragokat, jeleket, képzőket Szókincs növekszik, a mondatok hosszabbodnak. Hatéves kor után Nem feltűnő a minőségi és mennyiségi változás. A toldalékolás már kitűnő A beszédtempó lassúbb, mint néhány évvel idősebb társaiké. A gyermekek a beszédhangot bármilyen hangkörnyezetben képesek pontosan ejteni. A túláltalánosított formák eltűnnek A gyermekek többsége ekkor válik képessé arra, hogy telefonáljon (hogy a beszédpartner vizuális élménye nélkül is képes legyen a verbális kommunikációra). Bonyolult összefüggéseket is ki

tudnak fejezni. A szókincs aktív része gyarapodik Nem téved a relációszavak használatában (apa, testvér stb.) A 7-10. év: a nyelvi tudatosság magas szintje A 10-14. év: tizenévesek nyelve A szókincsről Cser János 10-14 évesekét vizsgálta. 3 é ves: 150-2500 szóig A tesztek elsődleges célja az adott teszt sztenderd értékéhez való viszonyítás, nem pedig egy adott életkorban használt szavak száma. Jobban vizsgálható a megnyilatkozások átlagos hossza. Készült egy gyermeknyelvi adatbázis (CHILDES), amely lehetőséget nyújt az univerzális jelenségek leírására, a szókincs sajátosságainak elemzésére. A beszédészlelési és beszédmegértési folyamat fejlődése Szoros kapcsolatban fejlődik az artikulációs és a percepciós bázis. Az artikulációs bázis kialakulása azt biztosítja, hogy a gyermek képes legyen anyanyelve beszédhangjait hibátlanul kiejteni. A percepciós bázis lehetővé teszi, hogy képes legyen ezek megértésére.

Az újszülött kéthetes korában képes az emberi hangot más hangoktól megkülönböztetni. A dallamra, a hangsúlyra figyelnek főként. Kéthónaposan már érzékelik a hang érzelmi változásait is A beszédmegértés előfeltétele a gőgicséléssel együtt fejlődő beszédészlelés megindulása. Kb. hathónapos korra tehető bizonyos anyanyelvi sajátságok jelentkezése A tulajdonképpeni beszédmegértés akkor kezdődik, amikor a gyermek bizonyos jelek tartalmát elsajátítja (pl. mama) Egyéves kor körül az ún. globális beszédmegértés a jellemző A telegrafikus időszakban a dekódolás egyre jobban a nyelvi tartalom alapján történik. Finomodik a szegmentálási készség A beszédmegértésre jellemző az ún. kulcsszó-stratégia: egy-egy ismert szemantikai egységből következtet az egész jelentésére. Kétéves korig a gyermek egy szemantikai egységet kétféle formának feleltet meg (kettős tárolás): - a felnőtt nyelvi (konvencionális) hangsor

(pl. zokni) - és a gyermek saját (gyermeknyelvi) ejtése: pl. sócsi Ez biztosítja számára a felnőtt beszédének megértését. Később döntően a felnőtt ejtésmód őrződik meg, s ez határozza meg a gyermek kialakuló percepciós bázisát. Minél inkább elhúzódik a kettős tárolás, annál inkább korlátozza a gyermeket a szókincs bővítésében és saját kiejtésének fejlődésében. Később minden esetben igyekszik a felnőtt szóalakot használni Az óvodáskorúak beszédfeldolgozási folyamatai 25 A hároméves gyermek felhasználja az ún. vi zuális információt (szájmozgás stb) A hangokat felismeri gond nélkül. Sokan nem tudják az ö, ü ha ngokat helyesen artikulálni (ez 5-6 éves korig normális csak). Zajban nem tudnak megérteni mondatokat 26