Nyelvtanulás | Magyar » Az olvasás

Az olvasás Az olvasás folyamata Az olvasás a leírtak által vezetett gondolkodás, az olvasási készség pedig az írott szövegek megértésének képessége. Pontosabb: az olvasás dekódolási készség: a leírt szavak transzformációja beszélt (kiejtett) szavakká. Az olvasás folyamat, mivel a megfelelő morfológiai, funkcionális, biológiai és kognitív fejlettség esetén vizuális transzformációk közbeiktatásával és egyfajta kódváltással teszi lehetővé az információ feldolgozását. A bal agyféltekének minta nyelv és a beszéd központját tartalmazó féltekének meghatározó szerepe van ebben a folyamatban Ugyanezen féltekében található a v izuális központ, amely olvasáskor az elsődleges feldolgozást teszi lehetővé. Az olvasási folyamat 2 része: - dekódolás: a v izuális élmény alapján a b etűsorok megfejtése (a betűknek a megfelelő beszédhangokkal történő megfeleltetése, a szó elkülönítése - megértés: a

szegmentált (elkülönített) szó morfológiai struktúrájának felismerése és a j elentés azonosítása Az olvasástanulás kezdetén a két részfolyamat egymásutániságban zajlik, gyakorlott olvasó esetén a dekódolási rész olyan mértékben automatizálódik, hogy a vizuális inger hatására a szóstruktúra azonosítása azonnal bekövetkezik. Nincs is minden esetben szükség arra, hogy a betűsort a beszédhangok sorozatának megfeleltessük A vizuális inger képes azonnal aktiválni az olvasó mentális lexikonában a betűsornak megfelelő egységet. Hangos olvasáskor a beszédfeldolgozó területen, míg néma olvasásnál inkább a vizuális feldolgozó területen jelentkezik az aktiválódás a bal agyféltekében. A szó felismerése Az éppen nézett szöveget igen gyorsan dolgozzuk fel. A feldolgozás folytatása azonban az előző folyamat befejeződése után következik. Olvasás közben másodpercenként háromszor, négyszer végzünk szemmozgásokat.

Ennek eredményeként mintegy egynegyed másodpercig tartó fixálások sorozata jön létre. Kísérleti eredmények igazolják, hogy a fixáció tartalma nem független a szó gyakoriságától és hosszától A leírt szövegből a fixációk alatt nyerjük a vizuális információt A szemmozgás két részből áll: - gyors, előre menő mozgások (szakkádok) - az azokat követő relatíve hosszú szünet (fixálás): olyan beállítódást jelent, amikor a pont képe mindkét szem recehártyáján a legjobb látás helyén jelenik meg. A szemmozgások nemcsak a az olvasó gyakorlottságának függvényében változnak, hanem aszerint is, hogy az olvasott szövegnek mi a tartalma, milyen nehézségű és milyen céllal történik az olvasás. A fixálások döntően az ún. tartalmas szavakra esnek (pl igék) Az olvasás gyakorlottságának következtében az olvasott betűk száma, illetőleg az észlelt szó nagysága növekszik, mivel a percepciós átfogás (áttekintési

képesség) nő. - néha visszafelé mozgás is történik A szem átfogási képességének vizsgálata (ún. szem-hang-átfogás: a m ódszer 100 é vesnél is több, Quantz nevéhez fűződik): hangos olvasáskor mekkora a távolság a kiejtett szó és a szemmel éppen dekódolt szó között. A gyakorlott, jó olvasóknak lényegesen szélesebb a vizuális átfogásuk, illetve több információt képesek befogadni és feldolgozni, mint a gyenge olvasók. A jelentésnek meghatározó a szerepe: ugyanazon betű felismerése sokkal biztosabb szóban, mint izoláltan. A szemfixálás ideje alatt történik a betűsorozat egyedeinek felismerése Ez azt jelenti, hogy dekódoljuk a betűket, a betűk alkotta sorozatot (pl. szót), és ezt azonosítjuk a jelentéssel 1 A gyakorlott olvasónál: - elsődlegessé válik a megértés, a vizuális dekódolási részfolyamatok kvázi-automatikusan, mondhatni nem tudatosan működnek - a szem átfogás relatíve széles, vagyis az olvasó

akár több szó felfogására is képes - a szó globális átfogását a gazdag toldalékrendszer korlátozza, a grammatikai tudás alapján azonban működik az előre jóslás (a szókapcsolatok grammatikája előjelezheti az olvasandó szó toldalékait) - a kontextuális hatás segíti és gyorsítja a mentális lexikon aktiválását és a megfelelő egység lehívását Olvasási modellek: - közvetett: a jelentés felismerése a betűk szeriális (sorozatos) azonosítását és tárolását követi. LaBerge és Samuels: a figyelem van a középpontban: szakaszai: 1. a szimbólumok azonosítása, ezeket megfeleltetik a beszédhangoknak 2. ezekhez hozzárendeljük a jelentést A figyelem automatizálódásának rendeli alá a két folyamat működését. A kezdeti szakaszban a figyelem középpontjában a dekódolás áll, erre épül a következő szakasz, amelyben a felismert betűsoron alapuló hangsor jelentését azonosítja a gyermek A valódi olvasási folyamat akkor

következik be, amikor az első szakasz automatikussá válik, s a figyelem a kezdetektől a második szakaszra koncentrálódik. Ekkor már nincs semmiféle váltás (átkapcsolás) az első szakaszból a másodikba: létrejön az értő olvasás. Az olvasási folyamat a kezdetekben sokkal nagyobb mértékben függ az adott vizuális információtól, mint a későbbiek során (pl. milyen betűtípus, betűméret, dőlten szedett, vastagított stb. – nehezen ismeri meg, hogy ugyanaz) Az olvasás elsajátításának folyamata 1. dekódolás váltás gyelem 2. dekódolás figyelem fi- megértés - megértés közvetlen modell: a jelentés felismerése egyidejű a betűsor azonosításával. A hallott nyelv és az írott nyelv összefüggése Az írott szöveg dekódolásakor a kiindulás - a látás.  vizuális észlelési folyamatok  optikai elemzés és betűfelismerés  betű-hang megfeleltetés  beszédpercepciós szint  a betűsor és az annak megfelelő

hangsor lexikai azonosítása  a grammatikai, szintaktikai struktrúrák megfeleltetése és felismerése, azaz a megértés  ez teszi lehetővé az asszociációs szint működését Bloomfield: az olvasástanulásban a nyelvi folyamatoknak meghatározó jelentőségük van: Az életkornak megfelelő anyanyelvi szint felelős az olvasási folyamat elsajátításáért és fejlődéséért. Az anyanyelvi beszédprodukció jóval kisebb mértékben gyakorol hatást az olvasástanulásra, a beszédpercepció folyamatai azok, amelyek alapvetően meghatározók. Az olvasástanuláshoz nélkülözhetetlen készségek: A középpontban a beszédfeldolgozási folyamat áll a fő szintekkel: hallás  beszédmegértés  asszociációk. - emlékezet (rövid távú, hosszú távú verbális és vizuális emlékezet) 2 - lexikális hozzáférés folyamata képes legyen propozíciók létrehozása (propozíció: több szóból álló egység, amely az olvasott mondatot

meghatározza). globális mentális modell (az olvasott szövegből kialakított) a gyermek általános verbális beszédkészsége és íráskészsége a mentális lexikon és a grammatikai, szintaktikai szabályok ismerete és alkalmazási készsége, aktiválhatósága a megfelelő íráskészség alapja a kezesség (kézdominancia) kialakultsága és az agyféltekedominancia irányfelismerési biztonság és ritmusészlelési készség artikulációs biztonság: hang- és hangsorképzés hangos szövegformálás (mondat- és szövegalakítás) a gyermek általános tevékenységi tempója, figyelemkoncentrációja, a v izuális élmény memoriális megtartása, tevékenységi türelme, kitartása, motiválhatósága, logikája a nyelvi tudatosság a legfontosabb: van fogalma a nyelv szerkezetéről, a mondatokról, szavakról, szótagokról, hangokról. Az olvasás elsajátítása Meghatározó a megfelelő szintű nyelvi tudatosság. Az olvasáskutatás irányzatai 1970-80-as

évek két irányzata: - az egyik nem tesz különbséget a n yelv elsajátítása és az olvasás elsajátítása között: Kenneth Goodman: A kisgyermek éppúgy tanul meg olvasni, ahogyan megtanul beszélni is. A beszédprodukció során felszínre hozzuk tudatunk mélyéről a mondatokat a velünk született nyelvi kompetenciánk segítségével. Az olvasás szerint pszicholingvisztikai kitalálós játék (az olvasó kitalálja az író szándékát). Az ilyen módszerek kulcsszava a segíts Megkülönböztetik a hibát és a téves kulcsot: pl. hiba: ha a téves dekódolás hibás szemantikát is eredményez Pl Tegnap esett, a pásztor nem hajtotta ki a juhokat a legelőre helyett azt olvassa, Tegnap este a pásztor nem hajtotta ki a juhokat a legelőre. Téves kulcs: ha a dekódolási zsákutcák következtében a szövegrész jelentése lényegesen nem sérül. Pl medve helyett macit olvas Az olvasástanulás módszertanában igen népszerűen érvényesült ez az elmélet,

amely később „egész nyelvi megközelítés” néven terjedt el. Hívei elvetették a h ang-, illetve betűtanítást Szövegeket tesznek a gyermek elé, akinek fel kell fedeznie ebben az egységeket. „Felfedező olvasásnak” és „felfedező írásnak” nevezik A tanár szerepe a gyerek megfigyelése Az addigi unalmas szólistákat érdekes szövegekkel helyettesítették Legfőbb kritikája ennek a módszernek, hogy ez a modell a gyakorlott olvasóra jellemző, de az olvasást éppen tanulóra nem. - a másik szerint a nyelv és az olvasás elsajátítása különböző folyamatok (két külön folyamat): Ignatius Mattingly (nyelvész) és John Downing (pszichológus). Az olvasás megtanulása nyelvi tudatosságot kíván. A nyelvi tudatosság fogalmának bevezetése az olvasástanításban M nevéhez fűződik (1972) Kiindulása, hogy a hallott beszéd és az olvasott beszéd megértése különbözik egymástól A beszélést és a hallott beszéd megértését

tekintette elsődlegesnek az írott nyelv elsajátításához képest, ez utóbbit pedig másodlagosnak. = Az olvasás a beszéden alapul és nyelvi tudatosságot kíván Megkülönböztet: - analitikus olvasást: az olvasó a mondat leírt szavait azonosítja a mentális lexikonban tárolt egységekkel, nyelvi elemzést végez, alkotóelemeire bontja a szót. Eközben pedig megérti a szót Gyakorlatlan olvasóra jellemző - impresszionisztikus olvasást: az olvasó megpróbálja kitalálni a mondat jelentését anélkül, hogy nyelvi elemzést végezne. Na3 gyobbrészt globális azonosítás történik, a megértést az asszociációs folyamatok segítik. Gyakorlott olvasóra jellemző John Downing: az olvasás készség. A készség pedig valamilyen céllal végzett hasznos, összetett tevékenység, amely gyakorlást igényel. Összetett, azaz részkészségekből tevődik össze, s ezek együttműködnek. A gyakorlott olvasónak elegendő néhány részletet azonosítania,

amelyek alapján már képes a teljes szemantikai kikövetkeztetésére. Képes a tudatos ellenőrzésre, a visszacsatolásra, s szét tudja választani a fontos és a nem fontos információt (pl. el tud vonatkoztatni a betű színétől vagy nagyságától). D a nyelvi tudatosságot a megismerés világosságának elméletének nevezi Emellett hangsúlyozza az ún. feladattudatot is, amely akkor áll elő, ha a tanuló tudatosan akar elérni egy bizonyos célt. A gyermeknek tehát rendelkeznie kell egyfelől az olvasás céljának tudatával, és a nyelv szerkezetének az ismeretével. Bebizonyosodott, hogy a gyermek készségeit, illetve a nyelvi tudatosságot előzetes gyakoroltatással lehet fejleszteni. A hang tudatosítása elvégezhető az olvasástanítás előtt, és ez megkönynyíti az olvasás megtanulását Az olvasástanításról Célja az írott anyanyelv elsajátíttatása, a betűsorokkal kifejezett gondolatok megértése. Két szakasza van: - a betűsorok

felismertetése, azaz az olvasás technikai szintje - az írott szöveg megértetése Ezeken belül: a) a vizuálisan feldolgozandó kódrendszer elsajátíttatása (betűtanítás) b) e kódrendszer és a beszélt nyelv jelrendszerének megfeleltetése – betű és hang megfeleltetése c) a megfeleltetett kódrendszer transzformálása szintaktikai és szemantikai ismérvek és szabályok szerint: betűsor  hangsor  szó d) a vizuálisan feldolgozott jelrendszer értelmezése – a látott betűsorok szövegszerűségének felfogása Az optimális modell szakaszai: - előkészítés (leghosszabb): itt háromféle dolog tudatosodik az emberben: az egyik a hang és az annak megfelelő betűkép, a másik az, hogy a beszédhangokat a papírra írt jelek képviselik, a harmadik pedig a vizuális kommunikáció szokásainak (pl. az irányának) a tudatossága Lényeges a szóalak felbontása szótagokra és beszédhangokra - elsajátítási szakasz (amikor a nyomtatott szó egésze

és a jelentés közé beiktatódik a hang-betű megfeleltetések szerinti szótagolás): a gyermek megtanulja a hang és az azt képviselő betű öszszefüggését, a nyomtatott szó és a kiejtett szó kapcsolatát, továbbá a szó dekódolásának módját a szótagolás segítségével. Ez átvezet a jelentés felismeréséhez - automatikus rész (ránézünk a nyomtatott szövegre és azonnal megértjük) A magyar olvasástanítás története - - első iskoláink a XI. század elején nyíltak meg Szent István király államszervező munkájának köv.: ősi olvasástanítási módszer: először az egyes betűket külön-külön kellett megtanítani, majd rátértek a betűk összeolvastatására, végül szavak és egyszerű mondatok olvasásának gyakorlására. Külön ábécéskönyv a középkorban nem volt, a betűket az elemi latin nyelvtankönyv elején közölték. (A XV század közepéig a kisdiákok a kódexek írott betűit tanulták, majd a nyomtatott

tankönyvek megjelenésétől 1777-ig csak nyomtatott betűket.) Az első hivatalos határozat 1560-ban kimondta, hogy a tanító egyik fontos feladata az olvasás és írás tanítása. 4 - - - - - Az első magyar ábécéskönyvek a XVI. században készültek Az első az ún kolozsvári ábécéskönyv, amelyet 1533-ban nyomtattak Régi ábécéskönyvek szerzői: Bornemisza Péter, Székely István, Apáczai Csere János, Comenius Ámos János. Sokáig élt az a nézet, hogy elsősorban az olvasást kell tanítani, az írás másodlagos. A XVII századra több, különböző nyomtatott ábécéskönyvet használtak szerte az országban. Ezek latinmagyar ábécéskönyvek voltak A magyar ábécéskönyvek a XVII-XVIII században jelennek meg, ezekben már nincsen latin szöveg. Az első ilyen: 1719 Magyar Á-bé-cé 16 oldalas 1770-es évek iskolareformja: cél az oktatás korszerűsítése. Révai Miklós ABC könyvetske a nemzeti oskoláknak hasznokra c. könyve az I

Ratio Educationis (1777) számára írta könyvét A II. Ratio E (1806) idején 34 ábécéskönyv jelenik meg: Vannak csak fiúk és csak lányok számára írt könyvek Az olvasástanítás ekkor még nem járt együtt feltétlenül az írás tanításával (együtt tanításukat csak az 1868-as népoktatási törvény írja elő). A XIX században többnyire a hangoztató olvasástanítási módszert alkalmazzák (ez az írvaolvastató módszer (pl. Gönczy Pál) Az uralkodó módszer az analitikus-szintetikus, emellett azonban tovább él a betűkből kiinduló, ún. silabizálás és a hangokból kiinduló hangoztató módszer Megjelenik a globális módszer, továbbá a jelképes módszerek, pl a fonomimika A globális módszerek hangsúlyt helyeznek az egészre. A gyermekeknek a szavak és a mondatok olvasásával maguknak kell felfedezniük vagy megérezniük a betűket. F Gedike találta ezt ki, aki azt javasolta, hogy az olvasást nem a betűk megtanulásával, hanem az

egész szó olvasásával kell kezdeni. (A módszer igazi elterjesztőj a francia Jean Joseph Jacotot volt, saját, 1818-ban megnyitott löweni iskolájában.) Hazai híve Márki József. Fonomimika: 1896-tól alkalmazzák 1950-ig: Tomcsányiné Czukrász Róza, kolozsvári tanítónő. Hangutánzással kezdik a hangoztatási gyakorlatokat és ehhez jellegzetes kézmozdulatokat kapcsolnak. A huszadik századi könyvek többségek írvaolvasással egyesített, jelképes, fonomimikus módszerű. Pl Móra Ferenc: Betűország (1925 körül) Kenyeres Elek globális módszerű könyvében a fonomimikát is alkalmazza. 1950 és 1978 között az olvasástanítás módszere azonos: hangoztató-elemző-összetevő módszer. 4 könyv jelent meg: A magyar gyermekek olvasási eredményei gyengék ekkor. Új módszereket próbáltak ki: globális módszert, kommunikációközpontú eljárást. 1978-tól gyökeres változás történik: Mivel a korábbi programok valójában háromféle módszerre

vezethetők vissza (szintetikusra, analitikusra, kombináltra), az újabb metódusok ezek különféle kombinációi lettek. A XX századig egy szintetikus, silabizáló módszerrel tanítottak olvasni A XVIII. és a XIX század fordulóján elfogadták a hangoztatás elvét A kombinált eljárások sorozatát a XX században a Romankovics-házaspár hangoztató-elemző-összetevő módszerű ábécéje indítja szóképes előprogrammal. A tanítást szóképek olvastatásával kezdték, eltörölték a szótagolást A néma olvasás korai erőltetésével háttérbe szorul a beszéd, ez pedig mind az anyanyelvi fejlődést, mind az olvasástanulást gátolja. A jó módszer: - a cél elérését szolgája: az olvasástanítás népoktatási feladat - igazodik a tanítandó gyermek életkorához, kognitív és pszichés szintjéhez - tekintetbe veszi a tanulók anyanyelvének sajátosságait - támaszkodik a haladó hagyományokra - okul a múlt hibáiból és sikertelenségeiből -

alkalmazza a modern kutatási, elméleti és gyakorlati eredményeket - figyelembe veszi az átlagos tanító személyét - rugalmas: igazodik a lassúbbakhoz és az átlagon felüliekhez egyaránt - fokozatos minden tekintetben 1990-es évek: A mesék csodái című hangoztató-elemző-összetevő módszerű olvasókönyv. 5 Az olvasás típusai 1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. 9. Ismeretszerző olvasás: az olvasó egy adott témában kíván tájékozódni Tanulási célú olvasás: más vagy mások által megjelölt témában kell a hosszú távú emlékezet számára az olvasottakat bevésni Élményszerű olvasás: szabadidő olvasás, egyedüli célja a szórakozás Kereső olvasás: egy bizonyos hír, tény, adat birtokába akarok jutni (pl. telefonkönyvben nevet keresek) Áttekintő olvasás: nem szó szerint olvassa el, hanem átfutja a sorokat. Ekkor a globális tartalomról tájékozódunk A gyorsolvasással szerzett információ gyorsabban vész el, mint normál tempójú

olvasás esetén. Feladatazonosító olvasás: a cél az írásban közölt feladat megértése a feladat teljesítése érdekében Javító/ellenőrző olvasás: mások által írt szöveg ellenőrzése tartalmi, helyesírási, stilisztikai vagy egyéb szempontból Korrektúraolvasás: a nyomdába adandó kézirat olvasása a betűhibák megtalálása érdekében Alkalmi olvasás: buszon ülve a plakátokat, hirdetőoszlopokat, kirakatok feliratait A korrektúraolvasás Az olvasó megpróbál a betűsorra összpontosítani, s így nem tudatosan, de csökkenti a dekódolási műveletek automatikusságát. Ez azt eredményezi, hogy az olvasás lassúbb lesz, s a tartalom követése nehezebb. Gyakrabban fordul elő a sorok (szavak, mondatok) újraolvasása, nemegyszer a második olvasat felel meg az értő olvasásnak. A hibák legkevésbé a szó elején azonosíthatók, majd a szóvégiek, és leginkább észrevehetőek a szó közepén lévők. A tartalmi és a helyesírási hibákra

nem tudunk egyszerre figyelni Miért: Minél több helyesírási stb. hibát azonosítunk, annál kevésbé tudjuk a szöveg tartalmát követni Ez azt jelenti, hogy tudatosan összpontosítunk az olvasás technikai, vagyis dekódolási részére, s ez megakadályozza a „magasabb szintű” nyelvi feldolgozó folyamatok megfelelő működtetését. A tartalmi hiba lényege az, hogy a létrejött szó értelmes marad. Ha az olvasó a hibaüzenetre igyekszik koncentrálni, akkor ezek a szavak különösen nem lesznek feltűnőek. Az írott (nyomtatott) szavaknak egyfajta engramja alakul ki az agyban az olvasás során, vizuális észleléskor az olvasó globális megfelelést végez a tárolt engrammal. Olvasási nehézség és diszlexia (diszlexia egyéb elnevezései: elsődleges olvasási nehézség, szóvakság, specifikus olvasásképtelenség, specifikus olvasásgyengeség, fejlődési diszlexia, nem-olvasás, gyenge olvasás, elmaradott, visszamaradott olvasás, olvasászavar).

1896 óta történik említés róluk a szakirodalomban. A probléma nemzetközileg elismert tekintélye volt a magyar orvos, gyermekpszichológus, Ranschburg Pál. Az általa használt szakkifejezés, a legasthenia (olvasásgyengeség) használják ma is német nyelvterületeken. Az utóbbi évtizedekben az angolszász területekről származó diszlexia szakkifejezés terjedt el hazánkban. A diszlexia olvasási nehézség, de nem minden olvasási nehézség diszlexia A diszlexia gyűjtőfogalom: olyan rendellenességeket takar, amelyek egyébként ép értelmű, egészséges gyermekeket megakadályoznak abban, hogy a nyomtatott betűsorokat képesek legyenek értelmezni. Két alapvető típusa van: - fejlődési: fonológiai, felszíni és mély diszlexia - szerzett diszlexia (pl. az afázia kísérő jelensége) Samuel T. Orton szerint a diszlexia oka a látórendszerben keresendő A rendellenesség előidézője a látás, illetőleg a látással kapcsolatos emlékezet egyfajta

hibás működése. Ezzel próbálta magyarázni a betűk felcserélését, a szótagmetatéziseket. Orton szerint ezek hátterében valamilyen szervi rendel6 lenesség húzódik meg. Ez az organikus ok megakadályozza az egyik agyfélteke dominánssá válását, legalábbis a nyelvi képességek irányában. Az organikus ok kiderítése élő embereken nem megoldható, az erre irányuló kutatások most vannak fellendülőben Ezek alapja az agyi elektromos aktivitást vizsgáló eljárás (BEAM – Brain Electrical Activity Mapping) A BEAM-módszerrel olyan térkép készíthető az agyról, amely az agyműködésen alapszik  Az agy bal féltekéje másképpen működik jól olvasók és diszlexiások esetében A különbség főként azokon a területeken jellegzetes, amelyek a nyelvi működésekért is felelősek. A diszlexia kritériumai: - a felnőttkorig elhúzódik - az olvasásban és az írásban/helyesírásban tapasztalható sajátos hibákkal jellemezhető -

familiáris jelenség - gyakrabban fordul elő fiúknál, mint lányoknál - normál, illetőleg magas IQ-val jár együtt A legmodernebb feltevések szerint a diszlexia bonyolult nyelvi fogyatékosság, amely a fonológiai kódolás-dekódolás zavarában, a beszédészlelésben, a szókincs és a hozzáférhetőség eltéréseiben, valamint a bonyolultabb nyelvi formációk összefüggéseinek felismerésében érhető tetten. A valódi diszlexiásokat nem a vizuális működések és nem az emlékezeti kapacitás problémája jellemzi, viszont (szinte) mindenkinél kimutatható a beszédészlelési elmaradás. 7