Földrajz | Tanulmányok, esszék » Hári Gergely - Kikládok

2001. április 8 Cyclades Hári Gergely Cyclades A Kikládok (más néven Cikládok, v. Cyclades) körben fekvő szigetcsoport, tizenkét sziget összessége. Nevét a s zigetek kör alakú elhelyezkedése miatt kapta, mely körnek közepén a szent központ, Delos áll. Maguk a szigetek: Andros, Tenos, Mykonos, Delos, Keos, Kythnos, Paros, Naxos, Melos, Ios, Thíra és Siphnos. Ezek a s zigetek már a középkorban fontos kereskedelmi gócpontot alkottak, ma azonban inkább egyes terményekről nevezetesek, úgy mint bor, szőlő, olaj, gyapot, selyem, déli gyümölcsök, stb. Mély fekvésű, gazdag legelőinek köszönhetően állattenyésztése is jelentős. Az ipar a területen kezdetleges, a szigetcsoport egyetlen ipari nevezetessége a Naxos szigeti csiszolópor és csiszolókorong. Thíra, más néven Thera vagy Santorin, a Kikládok legdélebbi tagja, Iostól délre 18, Krétától északra 110 km-nyire fekszik, 31 km2 területén kb. 15-20 ezer lakos él A sarló alakú

fősziget a tőle nyugatra fekvő Theraszia szigettel (7 km2) és az Aszproniszi nevű zátonnyal 390m mély medencét, tengervízzel elöntött krátert alkot. A krátert a három sziget szegélyezi, amelyek kizárólag szilárd lávából és vulkáni tufából állnak. Egyetlen kivétel ez alól a sziget délnyugati részén fekvő 584 méter magas Szent-Illés-hegy (Hagiosz Iliasz), itt előkerül a sziget magvát adó palás kőzet. A kráter mélyén a történelem során többször fordultak elő kitörések, amelyek kis vulkáni szigeteket hoztak létre a környéken. Ezek egyike mellett 1866 és 1870 között heves tűzhányó-kitöréseket észleltek. E vulkáni kitöréseket kiváló tudósok figyelték, mely megfigyelések a vulkáni ismeretek szempontjából korszakalkotó volt. A sziget vízben szegény, fák szinte egyátalán nincsenek rajta. A föld azonban helyenként igen termékeny, főleg a szőlőtermelés és borászat szempontjából. A sziget fontos importcikke

az ún. szantorin- vagy puzzolánföld, amely tulajdonképpen a sziget vulkáni tufája, és vízi építkezéseknél illetve cementgyártásban igen jól hasznosítható. Andros a csoport legészakibb tagja. Területe 405 km2, népessége kb 19 -21 ezer fő Gneiszből és csillámpalából álló magaslatai kopárak, de az öntözött völgyekben bőven terem a gabona, szőlő, olaj, eperfa, és különféle déli gyümölcsök. A sziget északi részét albánok lakják, akik főleg selyemhernyó- és állattenyésztéssel, valamint földműveléssel foglalkoznak. Fővárosa Andros a keleti parton, ~2000 lakossal, kicsiny, és kevéssé védett kikötővel rendelkezik. A legjelentősebb kikötő Gavrion a nyugati parton Tenos vagy Tinos, Androstól délkeletre fekszik, melytől alig egy tengerszoros választja el. Területe 204 km2, melyen kb 14-15 ezer lakos él A részben kristályos, rézben krétakori kőzetekből álló sziget földje igen magas, legmagasabb pontja, a 713 m

magas Szkhiona a sziget északkeleti részén van, a környékbeli hegyekben kiterjedt barlangrendszer található, amelyben a mitológia szerint Aiolosz, a szelek ura lakott. Az öntözött föld fő terménye a szőlő, ezen kívül a szerpentinkő bányászat és a selyemszövés a lakosok fő foglalkozása. Déli partján, az antik Tenos helyén található fővárosa és egyben ipari- és kikötőközpontja, Hagiosz-Nikolaosz, vagy Tenos (szintén), 2000 l akossal. Itt található a Pangia Evangelisztria búcsújáró templom, amelynek „csodatevő” Mária-képét évente sok ezer zarándok keresi fel. Mykonost a 8 km széles mykonosi csatorna választja el Tinostól. Területe 86 km 2 kb 5000 lakossal, ennek több mint 90%-a a fővárosban, Mykonosban él, mely a sziget nyugati részének közepén, jó kikötő mellett fekszik. Legmagasabb pontját meglepő módon Thírával megegyezően Hagiosz-Iliasznak hívják. A mitológia szerint a s zigeten folyt le a h arc az istenek

és a gigászok között. 1 2001. április 8 Cyclades Hári Gergely Keos található Attikához a legközelebb, mindössze 18 km -re van a Kolonne-foktól. Ovális alakú sziget, 103km2 területtel, és ~12000 lakossal. A szigetet teljes egészében hegyek borítják, legmagasabb csúcsa szintén a H agiosz Iliasz (568m). Fő terményei szőlő, citrom, narancs, és füge.Nyugati partján található a kikötője, San Nicoló Az ókorban 4 város volt a szigeten (Iulis, Karesia, Karthaea, és Poiessa), már már csak a romjaik maradtak. Kythnosz, mai nevén Thermia 85 km2 terjedelmű, kb. 4000 lakossal Földje termékeny, és gyógyvizű forrásairól híres. E források miatt kapta a Thermia nevet is Fővárosa Khora, 1500 lakost számlál. Paros, mely Naxos fennhatósága alá tartozik, 165 km2 területű, ~ 4000 lakossal. Egész belsejét kopár hegység alkotja, melynek legmagasabb pontját a változatosság kedvéért Hagiosz Iliasznak hívják, mely 771 méter magas, és

szinte kizárólag márványból áll. A parti lapályokon és néhány völgyben gabonát és szőlőt termesztenek. A kezdetben krétai, majd ión népességű sziget jelentőségét kitűnő márványának köszönhette, mely ma is fontos exportcikke. A legjobb, különösen szobrászathoz alkalmas márvány a sziget közepén, mintegy 8 km-re a régi Paros, ma Parikia településtől található. Miután az athéniak sikertelen kísérletet tettek a s ziget elfoglalására, Paros a második perzsa háború után csatlakozott a delosi szövetséghez. Nagy Sándor után Egyiptomhoz került, majd 197-ben a r ómaiak Athénnak adták, később pedig egészen római uralom alá került. Naxos a csoport legnagyobbika, a kör délkeleti végében található, 448 km 2 területtel és nagyjából 16000 lakossal. Nagyobb részét 1000 m-ig emelkedő hegyek borítják Fő terményei gyümölcsök, gabona, olaj, és bor. Az ókorban és napjainkban egyaránt fontos kiviteli cikke a horzsakő.

A sziget fővárosa, Naxos a sziget északnyugati partján, ugyanazon a helyen áll, mint az ókori Naxos, egy domb lábánál. Ezen a dombon az ókorban az akropolisz, a középkorban pedig egy megerősített kastély volt. Miután a Mithridates elleni háborúban a rómaiak elfoglalták, megszünt jelentékenyebb szerepet játszani mindaddig, míg 1207-ben Marco Sanudo velencei hajósvezér el nem foglalta. Ezután 1566-ig önálló hercegség középpontja volt, utána pedig török uralom alá került. Görögország felszabadulása óta Parosszal együttműködve tartják fenn magukat. Melos területe 148 k m2, kb. 5000 lakossal Kényelmes, biztonságos kikötővel rendelkező, vulkanikus eredetű sziget, mely még ma is tartalmaz működő vulkánokat. Két részét keskeny földszoros köti össze. Fővárosa Plaka ~1200 lakossal Egykori fővárosa, Melos, a kikötő keleti végében egy magaslaton terül el, mára már csak romjai maradtak, úgy mint egy színház, egy várfal,

egy kikötő, és néhány sír maradványai.1823-ban az amphitheatrumnál egy paraszt találta meg a Milói Venust, amelyet Marcellus juttatott a Louvre-ba. Siphnos 74 km2 területű sziget kb. 4000 lakossal A többnyire sziklás sziget igen termékeny, gabonán kívül pamutot, fügét és olajat termesztenek rajta, illetve jelentős a borászata is. Az ókorban arany- és ezüstbányáiról volt híres Régi fővárosa helyén a keleti part egyik kinyúló szikláján áll a kis Kastro, kb. 500 lakossal A mostani főváros Apollonia v Stavros a sziget belsejében található. Ios, mai nevén Nio, jelentéktelenül kicsi sziget, hasonlóan kicsi ipari és mezőgazdasági tevékenységgel. Területe és népessége „ismeretlen”, nincs jegyezve Thíra és Naxos között helyezkedik el félúton, és szinte csak azért tartozik a szigetcsoporthoz, mert nem tudták máshova besorolni 2 2001. április 8 Cyclades Hári Gergely Delos található a kör középpontjában,

területe 95 km 2. A mitológia szerint az égből pottyant a tengerbe, vagy Szicíliáról szakadt le. Vízben rendkívül szegény, terméketlen, viszont kedvező fekvésénél fogva mint tengeri állomás már nagyon régóta vonzotta a letelepülni vágyókat. Bár maga a s ziget sohasem volt politikai szerepben, az Égei tengeren egymást követő hatalmak mindig is törekedtek megszerzésére. A Kelettel való kereskedlmi kapcsolatai éppúgy csábították a hódítókat, mint az Apollón-szentély és az ünnepi játékok (Apollonia). Athén már a Kre 6 Században is megpróbálta megszerezni, de csak a p erzsa háborúk után sikerült neki azáltal, hogy az Égei-tengeri szövetség pénzügyi központját Delosba helyezte. Rövid spártai uralom után Delos egészen a Kre 4sz végéig Athéné maradt, majd rövid önállóság után Kr.e 166-ban Róma Athénnek juttatta, szabad kikötővé és gazdag világpiaccá tette. Azonban a mithridatesi és kalóz-háborúk

zavaraiban Delos teljesen elpusztult, máig is lakatlan maradt, és csak az Apollón templom romjai árulkodnak régi dicsőségéről. Forrás: Révai Nagy Lexikona A népességről közölt adatok a forrás korára való tekintettel csak közelítő jellegűek, nem feltétlenül valós számadatok. 3