Gazdasági Ismeretek | Európai Unió » Fazekas Tibor Józsefné - A régiók szerepe az Európai Unióban

NYÍREGYHÁZI FŐISKOLA GAZDÁLKODÁSI ÉS TÁRSADALOMTUDOMÁNYI KAR A RÉGIÓK SZEREPE AZ EURÓPAI UNIÓBAN Készítette: Fazekas Tibor Józsefné Gazdálkodási szak II.évfolyam „B”.csoport 1 TARTALOMJEGYZÉK Bevezetés 7 A fontosabb fejlődési szakaszok 7 A stratégia megalapozása 8 Közép-Magyarországi régió 9 Közép-Dunántúli régió 11 Nyugat –Dunántúli régió 11 Dél-Dunántúli régió 12 Észak-Magyarországi régió 13 Észak-Alföldi régió 14 Dél-Alföldi régió 16 Összefoglalás 17 2 FELHASZNÁLT IRODALOM Változó Európa kiadvány: Hogyan működnek a régiók? Európai Információs Pont kiadványa: EU csatlakozás 2004 Sz-Sz-B-megyei Kereskedelmi és Iparkamara előadássorozata az EU-csatlakozásról 3 BEVEZETÉS Magyarország évtizedeken át csupán kívülről figyelhette, amint a kontinens nyugati felén élő nemzetek mind szorosabbra fűzik együttműködésük szálait, a polgárok életszínvonala

tovább javul, és a korábban egymással háborúban álló népek megteremtik a tartós béke alapjait. A kezdeti szén- és acélközösség-elsősorban a politikai akaratnak és a társadalmi támogatottságnak köszönhetően- idővel egységes belső piaccá fejlődött. Később az Európai Unió létrehozta a közös valutát, lebontotta a belső határokat, és kiépítette a külső határok védelmét. Az európai egység úgy jött létre, hogy nem veszélyeztette az egyes nemzetek identitását, nyelvük és kultúrájuk megőrzését. Magyarország számára 1990-es évek elején nyílt meg az európai uniós tagság elvi lehetősége. A rendszerváltás megteremtette a szabad értékválasztás esélyét, a magyar külpolitika önállóságát. Így született meg a döntés: Magyarország fontos célja az Európai Közösség teljes jogú tagjává válni. Legelsőként nyújtottuk be csatlakozási kérelmünket Dilemmánk az volt, hogy sikerül –e megtalálni az

egyensúlyt a csatlakozás követelményei és a bővítés körének politikai szempontjai között. Az új Európai Unió várhatóan 25 t agú lesz, huszonöt európai nemzet jövője fonódik össze benne. Mit kap, mit ad, és egyáltalán mire számíthat Magyarország 2004. május elsején? Az integráció alapja az értékközösség, eredménye a béke, biztonság és stabilitás. Az Európai Unió regionális politikájának általános célkitűzése az Unión belüli területi egyenlőtlenségek csökkentése. Ennek biztosítása érdekében az Európai Unió a Strukturális és Kohéziós Alapok keretében támogatást nyújt a t agállamoknak. A támogatások igénybevételének feltétele az EU által meghatározott tervezési időszakra vonatkozó stratégiai tervezési dokumentum, az ún. Közösségi Támogatási Keret összeállítása, melynek alapjául minden országban a Nemzeti Fejlesztési Terv szolgál. Magyarországnak tehát a 2004-2006 közötti időszakra

Nemzeti Fejlesztési Tervet kell készítenie, ami a Kormány döntése alapján 5 op eratív programból épül fel. Ezek egyike a Regionális Operatív Program (ROP), amely az ágazati operatív programokkal együtt biztosítja a Nemzeti Fejlesztési Tervben kitűzött célok megvalósítását. A Regionális Operatív Program elsősorban az ágazati programokban megvalósuló általánosan szükséges fejlesztéseket egészíti ki, figyelembe véve a régiónként eltérő speciális igényeket. A Regionális Operatív Program tartalma elsősorban a területfejlesztési politika hosszú távú céljait meghatározó Országos Területfejlesztési Koncepción és a régiók által kidolgozott fejlesztési stratégiákon alapul, illeszkedve az NFT stratégiájában megfogalmazott célkitűzésekhez is. Magyarország 2004-2006-ra vonatkozó Nemzeti Fejlesztési Terve az alábbi 5 középtávú célt határozza meg: 1. Egészséges, képzett, innovatív és szolidáris társadalom

kialakítása 2. A gazdaság versenyképességének növelése 3. A környezetminőség javítása, fenntartható erőforrás-gazdálkodás 4. A kiegyensúlyozott területi fejlődés elősegítése 5. A tudás-alapú társadalom és a szolgáltató közigazgatás feltételeinek megteremtése 4 A Regionális Operatív Programnak speciális jellegéből adódóan az NFT valamennyi átfogó céljának megvalósításához hozzá kell járulnia. A program elsődleges feladata a „Kiegyensúlyozott területi fejlődés elősegítésének” biztosítása. A Nemzeti Fejlesztési Terv keretében megvalósuló fejlesztéseknek érdemben és számon kérhető módon kell segíteniük a területi kiegyenlítést, a Regionális Operatív Programnak pedig olyan szerkezetűnek és tartalmúnak kell lennie, amely segíti a régiók önállóságának erősödését. Ennek érdekében a ROP ún „vegyes szerkezetben” készült el, amely a tematikusan megjelenített, országosan jelentkező

célok és egy-egy régiót lefedő intézkedések ötvözését jelenti. Ez a szerkezet egy időben képes biztosítani a program egyszerű és hatékony végrehajtását, valamint a regionális sajátosságoknak megfelelő intézkedések megjelenítését. A regionális program nem fedi le egy-egy régió teljes fejlesztési szükségleteit, hanem olyan fejlesztésekre koncentrál, melyek végrehajtása elsősorban a régió területi sajátosságaihoz illeszkedve helyi érdekeket szolgál és a helyi, kistérségi szereplők részvételével valósul meg. A Regionális Operatív Programra a 2004-2006 közötti időszakban a Strukturális Alapokból előreláthatólag 130-150 milliárd Ft fejlesztési forrás jut. A ROP gazdaságfejlesztéssel és a helyi infrastruktúra kiépítésével kapcsolatos beruházásai a Strukturális Alapok közül az Európai Regionális Fejlesztési Alapból (ERDF), míg a humán szférához kötődő fejlesztések az Európai Szociális Alapból (ESF)

kerülnek finanszírozásra. Ahhoz, hogy a ROP érdemben segíteni tudja a területi különbségek mérséklését és számottevően hozzájáruljon a régiók társadalmi-gazdasági fejlődésének gyorsításához, szükséges, hogy az ágazati operatív programok keretében megvalósuljanak mindazok a fejlesztések, melyekhez a ROP intézkedései kapcsolódni tudnak, mintegy kiegészítve azokat és erősítve hatásukat. Ennek feltétele, hogy az ágazati operatív programok területileg pontosan értelmezhetők legyenek, azaz területi hatásuk az egyes régiókban kimutatható és mérhető legyen. Ez szükségessé teszi valamennyi OP tartalmának területi, régiónkénti bontását, beleértve a tervezett fejlesztésekre fordítandó források régiónkénti bemutatását is. A ROP tartalmazza a régiónkénti helyzet- és SWOT elemzést, a f ejlesztési stratégiát és a célkitűzéseket, a prioritásokat, mint a legfontosabb fejlesztési területek leírását, valamint

azok megvalósítását konkrétan szolgáló intézkedéseket. A program tervezetét megtárgyalták a r egionális fejlesztési tanácsok és az Országos Területfejlesztési Tanács, ami szerint alapjául tekintik a társadalmi egyeztetéseknek. A régiónként és nemzeti szinten lebonyolítandó társadalmi egyeztetések eredményei beépítésre kerülnek a programba. A regionális politika az egyik közösségi alapelv, a szolidaritás gyakorlati alkalmazásának látványos területe. Lényege az elmaradott vagy különböző problémákkal küzdő tagállamok, illetve térségek segítése pénzügyi támogatás, s ehhez kapcsolódóan fejlett szakmai módszerek kidolgozása és alkalmazása révén. Az Európai Unió fontos célja segíteni az elmaradott tagállamok és térségek társadalmi-gazdasági felzárkóztatását: ezt összefoglalóan regionális politikának nevezik. A regionális politika keretében a fejlettebb térségek is hozzájuthatnak speciális célokat

(a foglalkoztatottság növelése, a s zakképzés fejlesztése, a határ menti együttműködés segítése) szolgáló támogatásokhoz. Alapvetően minden ország maga határozza meg, milyen területek fejlesztésére kívánja az uniós pénzeket felhasználni. A jelenlegi EU-tagállamok a 2000 és 2006 közötti költségvetési időszakban a strukturális és 5 kohéziós alapból 213 m illiárd euró támogatásban részesülnek. A csatlakozási tárgyalásokon elért megállapodás alapján a 2 004-ben belépő országok 2006-ig összesen 22 m illiárd euró strukturális és kohéziós támogatást kapnak majd. Magyarország ennek az összegnek a 12,2 százalékára számíthat. Az Európai Bizottság tájékoztatása szerint a strukturális alapból 2004ben 448 m illió eurót, 2005-ben 620 m eurót és 2006-ban 786 m eurót kapunk A kohéziós alapokkal együtt átszámítva forintra a támogatás 780 milliárd Ft-ot tesz ki. Michel Barnier az Európai Bizottság

regionális politikáért felelős tagja elmondása szerint Európa regionális politikája mindenekelőtt a szolidaritás politikája, amellyel az Európai Unió segíti a fejlődésben elmaradt régiókat, támogatja a nehéz helyzetbe került ipari térségek és a hanyatló mezőgazdaságú vidékek szerkezetváltását, valamint az elöregedő városrészek újjáélesztését. A regionális politika azonban az emberek politikája is, amely hozzásegít a munkavállaláshoz és javítja az emberek életminőségét országos, regionális, valamint helyi szinten. A tagállamok, a régiók, az önkormányzatok és az Európai Bizottság karöltve dolgoznak. A nemzeti kormányok megfogalmazzák és végrehajtják fejlesztési stratégiáikat, míg a bizottság biztosítja, hogy ezek a regionális stratégiák illeszkedjenek a Közösségi keretbe, valamint ellenőrzi, hogy az uniós támogatások megfelelően kerüljenek felhasználásra. Mit kapnak a régiók a csatlakozás után?

Tények és számok: Az EU regionális politikája a pénzügyi szolidaritáson alapul, mivel azoknak a befizetéseknek egy részét, amellyel a tagállamok közös költségvetéshez hozzájárulnak, a szegényebb régiók és társadalmi csoportok támogatására fordítják. A 2000 és 2006 közötti időszakban ezek az összegek az Unió költségvetésének mintegy harmadát teszik ki; összesen 213 milliárd euróra rúgnak. A négy strukturális alap ( az Európai Regionális Fejlesztési Alap, az Európai Szociális Alap, a Halászati Orientációs Pénzügyi Eszköz illetve az Európai Mezőgazdasági Orientációs és Garancia Alap Orientációs szekciója) keretében 195 m illió euró. A Kohéziós Alap keretében 18 milliárd euró. A Strukturális Alapok világosan megfogalmazott prioritásokra összpontosítanak: - a támogatás 70%-a az elmaradott régiókba kerül, ahol az Unió lakosságának 22%-a él. - a támogatás 11,5 %-a a szerkezetváltás nehézségeivel

küszködő térségek gazdasági és társadalmi átmenetét segíti elő. Az Unió összlakosságának 18%-a él ilyen térségekben - a támogatás 12,3 %-a a képzési rendszerek modernizációját és a munkahelyteremtést segíti elő azokban a régiókban, melyek kiesnek az első célkitűzésből. Van még ezen kívűl négy másik olyan Közösségi Kezdeményezés, amely konkrét problémákra keres közös megoldást. A Strukturális Alapokra elkülönített összegek5,35 %-át fordítják a következőkre: - határon átnyúló, országok és régiók közötti együttműködés - a városok és hanyatló városi területek fenntartható fejlődése - helyi kezdeményezésekre épülő vidékfejlesztés - a munkaerőpiacon tapasztalható diszkrimináció és esélyegyenlőtlenségek elleni harc A fentieken kívűl a támogatásokra szánt összegek egy része ( 0,5 %-a ) a célrégiókon kívüli halászati szerkezetváltásra van elkülönítve. Van még ezen kívűl egy

külön célelőirányzat a fejlesztés területén végzett újító jellegű kísérletek és ötletek támogatására. 6 A Strukturális Alapok által finanszírozott többéves programok olyan fejlesztési stratégiát alkotnak, amelyet a régiók, a tagállamok és az Európai Bizottság közösen dolgoznak ki a Bizottság által meghatározott és az Unió egészére vonatkozó irányelvek figyelembevételével. A Strukturális Alapok a következő gazdasági és szociális területeken fejtik ki hatásukat: - infrastrukturális fejlesztések, pl. a közlekedés és energetika területén; - a távközlési szolgáltatások kiterjesztése - a vállalkozások támogatása, és képzési lehetőségek biztosítása a munkavállalók számára - az információs társadalomba való beilleszkedéshez szükséges eszközök és ismeretek terjesztése. A strukturális Alapok által támogatott fejlesztéseknek meg kell felelniük a régiók vagy tagállamok által meghatározott

konkrét helyi igényeknek. Szerves részét képezik annak a fejlesztési szemléletnek, amely tiszteletben tartja a k örnyezetet és támogatja az esélyegyenlőséget. A végrehajtás decentralizáltan, azaz elsősorban a nemzeti és regionális intézmények által történik. Egy bizonyos alap, név szerint a Kohéziós Alap, közvetlen pénzügyi támogatást nyújt a Spanyolországban, Görögországban, Írországban és Portugáliában még elmaradott környezetvédelmi és közlekedési infrastruktura fejlesztéséhez. Az ISPA (Előcsatlakozási Strukturális Politikai Eszköz) program hasonló módon és területen segíti a 10 köz ép- és kelet-európai tagjelölt országot. A támogatás fajtájától függetlenül ezek a pénzügyi eszközöknek is nevezett pr ogramok csak kiegészítik, de nem helyettesítik az adott országokban nemzeti szinten hozott erőfeszítéseket. A fontosabb fejlődési szakaszok: - 1957 - 1958 - 1975 - 1986 - 1989-93 - 1992 A Római

Szerződésben a szerződő országok kifejezik törekvésüket, hogy „népeik gazdaságait egyesítik és azok harmónikus fejlődését előmozdítják, ha az egyes területek közötti különbségeket és a kedvezőtlenebb adottságú területek elmaradottságát csökkentik”. Létrejön két ágazati alap: az Európai Szociális Alap (ESF) és az Európai Mezőgazdasági Orientációs és Garanciaalap (EAGGF). Létrejön az Európai Regionális Fejlesztési Alap (ERDF), a tagállamok által befizetett költségvetés egy részének a l egszegényebb régiók közötti újrafelosztása. Az Egységes Európai Okmány (SEA) lefekteti annak a kohéziós politikának az alapjait, amely könnyíteni kívánja a déli országok és más hátrányos helyzetű régiók számára az egységes belső piac terheit. 1988 februárjában Brüsszelben az Európai Tanács felülvizsgálja a ma már Strukturális Alapokként ismert Szolidaritási Alapok működését, és (1997-es árakon) 68

milliárd ECU-t különít el ezen Alapokra. A Maastrichtban elfogadott és 1993-ban életbe lépett „Szerződés az Európai Unióról” a kohéziót jelöli meg az Unió egyik alapvető céljaként a Gazdasági és Monetáris Unió, valamint az Egységes Piac mellett. A Szerződés létrehozza a Kohéziós Alapot a szegényebb 7 -1994-99 - 1997 - 2000-2006 tagállamok környezetvédelmi és közlekedési projektjeinek támogatására. Az Európai Tanács 1993 de cemberében Edinburghban megtartott ülésén úgy dönt, hogy a Közösség költségvetésének harmadát, (1999-es árakon) közel 177 m illiárd ECU-t, a kohéziós politikára fordítja. A Strukturális Alapok mellett, egy új támogatási formát, a Halászati Orientációs Pénzügyi Eszközt (FIFG) hoztak létre. Az Amszterdami Szerződés megerősíti a kohézió fontosságát, és kibővíti az Uniós Szerződést a „foglalkoztatás” címmel, amelyben hangsúlyozza az együttműködés

szükségességét a munkanélküliség csökkentése érdekében. 1999 márciusában a berlini Európai Tanács dönt a Strukturális Alapok reformjáról, és módosítja a Kohéziós Alap működését. Ezekre az Alapokra 2000 é s 2006 köz ött évente több mint 30 m illiárd eurót fordítanak, azaz összesen hét év alatt 213 milliárd eurót. A PHARE programot kiegészítő ISPA (Előcsatlakozási Strukturális Politikai Eszköz) és a SAPARD (Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Előcsatlakozási Intézkedések Támogatása) programok segítik a középés keleteurópai tagjelölt országok gazdasági és társadalmi fejlődését. A stratégia megalapozása A regionális politika és a területi tervezés alapját Magyarországon a területfejlesztésről és területrendezésről szóló 1996. évi XXI törvény, illetve az Országos Területfejlesztési Koncepció képezi, melyek alapján kialakításra került az ország 7 db tervezési-statisztikai régiója. Régió

Terület (km2) Népesség (ezer fő) Közép-Magyarország Közép-Dunántúl Nyugat-Dunántúl Dél-Dunántúl Észak-Magyarország Észak-Alföld Dél-Alföld Ország összesen NUTS2 régiók átlaga az EU-ban* 6919 11236 11209 14169 13429 17729 18339 93030 20 918 2844 1107 984 975 1269 1522 1342 10043 1707 Népsűrűség (fő/km2) 411 99 88 69 95 86 73 108 117,4 Az elmúlt évtized regionális folyamatait alapvetően a gazdasági folyamatok határozták meg. A térségek eltérő fejlődését a természeti adottságok mellett jelentős mértékben befolyásolta az adott térség megközelíthetősége és szabad munkaerő-állománya, a munkaerő képzettsége. Ez nem csak gazdasági szempontból, hanem a társadalmi viszonyokra vonatkozóan is okozott különbséget az egyes térségek között. A régiók helyzete átfogóan, a fejlődését jellemező és befolyásoló főbb szempontok alapján kerülnek bemutatásra. 8 Közép-Magyarországi régió

Közép-Magyarország Magyarország legkisebb területű, ugyanakkor legnépesebb régiója. A Budapestből és Pest megyéből álló régió az ország területének mindössze 7,4%-át teszi ki, ugyanakkor itt él az ország népességének 27,8%-a. Magyarország társadalmi-gazdasági szerepét tekintve kiemelkedő régiójának fejlődését alapvetően a népesség és a termelési erőforrások nagyfokú koncentrációja, az ország többi térségénél lényegesen fejlettebb infrastruktúrája alapozza meg. A régió minden gazdasági mutató tekintetében kiemelkedik az országban, a KözépMagyarországi régióban képződik a magyarországi GDP mintegy 43%-a. Az egy főre jutó GDP a Közép-Magyarországi régióban az ország átlagának 149, a z Európai Unió átlagának 71%-a. A külföldi érdekeltségű vállalkozások 59%-a (ennek 88%-a Budapesten), a külföldi tőke 2/ 3 -a található a régióban. A magyarországi külföldi érdekeltségű vállalkozásokból

Budapest részesedése a kereskedelem (66%) és az ingatlanügyletek-gazdasági szolgáltatások területén (70%), A Közép-Magyarországi régióban működik a vállalkozások 39%-a, ezer lakosra jutó arányuk negyven százalékkal haladja meg az országos átlagot. Ugyanakkor az országos átlagnál is inkább jellemző, hogy arányában kevés a középvállalkozás: a régió részesedése országosan ebben a l étszám-kategóriában a l egalacsonyabb. Ugyancsak nem elégséges a k is- és középvállalkozások együttműködése. A régió iparának jelentősége a gazdasági szerkezetváltással lecsökkent, ezzel szemben szolgáltató-irányító-kulturális központi szerepkör tovább erősödött. A turizmus jelentőségét tekintve Közép-Magyarország a régiók között vezető szerepet játszik.A régió népsűrűsége közel négyszerese, Budapesten 34-szerese az országos átlagnak A demográfiai viszonyokra jellemző, hogy rendkívül alacsony és csökkenő

tendenciájú születésszámmal párhuzamosan a h alálozások száma tartósan magas. Az elmúlt évtizedben ebben a régióban volt legnagyobb a természetes fogyás , amit csak kis mértékben kompenzált az országosan legmagasabb vándorlási nyereség, ami 2000-re nullára csökkent. A foglalkoztatottsági ráta magasabb és növekvő, a munkanélküliségi ráta csökkenő és alacsonyabb az országos átlagnál. A munkaerő piacról kieső, tartósan munkanélküliek arányát tekintve ugyancsak kedvező a régió helyzete, a legfeljebb 8 osztályt végzett munkanélküliek aránya is jóval az országos átlag alatti. A régió környezeti állapotát tekintve jelentős gondot okoz a főváros és agglomerációjának közlekedési túlterheltségéből eredő zaj- és légszennyezettség. A régió levegőminősége igen kedvezőtlen, szennyezés fő okozója a közlekedés, míg az ipari légszennyezés súlya csökkent. A településhierarchia csúcsán a főváros,

Budapest áll. A régió városhálózatát a kisvárosok alkotják. A régió északi és nyugati részén, a középhegységi és dombvidéki területeken a kisfalvas településtípus dominál, míg a déli, alföldi jellegű területeken a nagyfalvak vannak túlsúlyban. A régión belül határozottan elkülönül a dinamikusan fejlődő főváros és a felzárkózó kistérségek a régió északi és keleti-délkeleti szélén. A régió településeinek történelmi fejlődéséből és kapcsolataiból adódik, hogy a régióban egységes településkép nem alakult ki. 9 Közép-Dunántúli régió A Fejér, Komárom-Esztergom és Veszprém megyék alkotta Közép-Dunántúli régió természetföldrajzi szempontból tagolt, középső részén az erdőgazdaságnak és idegenforgalomnak kedvező hegyvidék húzódik, déli részét kiváló mezőgazdasági adottságú síkság foglalja el. A régió magában foglalja az idegenforgalmi szempontból kiemelten fontos Balaton

északi partjának csaknem teljes hosszát, a V elencei-tavat, valamint a parti területek fejlesztésére jó alapot nyújtó 130 km Duna-szakaszt. Természeti adottságai rendkívül változatosak. Hegyvidékei az erdőgazdaságnak és az idegenforgalomnak kedveznek, síkságai az ország kiemelkedő gabonatermelő vidékei. Az egy főre jutó GDP 1999-ban az országos átlag 94%-át, az EU tagállamok 44%-át teszi ki, ami gyakorlatilag az országos átlaggal egyenlő. A hazánkban működő vállalkozások egytizede található a régióban. A régió lényegesen alacsonyabb szinten részese a kutatás-fejlesztési tevékenységnek, mint azt gazdasági-társadalmi súlya indokolná. A régió K+F mutatói országosan az egyik legkedvezőtlenebbek a kutatóhelyek és kutatók számát tekintve. Komoly probléma, hogy a helyi gazdaság és a K+F között gyakorlatilag nincs közvetlen kapcsolat, ezáltal az alkalmazott kutatáson alapuló innovációs láncok kialakulása

elenyésző. A versenyképesség fenntartása és stabilizálása érdekében elengedhetetlen az a s tratégiaváltás, amely eredményeként a bérmunkára és a tömegtermelésre alapuló termelést felválthatja egy tudásalapú, innovációvezérelt gazdasági fejlődés. A mezőgazdasági termelés hatékonysága a kitűnő adottságok ellenére mérsékelt. A szántóföldi növénytermesztést a gabonafélék (főként a kukorica) túlsúlya jellemzi. A termelők kockázata és problémái közül kiemelendő a termények piacérzékenysége, a termesztés gazdaságossága, a termésingadozás, a hűtött tárolókapacitás és a válogató és csomagoló gépsorok hiánya, valamint a szervezetlen értékesítés. A régió ipari termelésének értéke 2000-ben az ország ipari volumenének negyede, a termékek 3/4-e exportra kerül. Az ágazati szerkezet eltér az országostól, az élelmiszer- és vegyipar az országosnál kisebb, a kohászat és fémfeldolgozás és a

gépipar nagyobb súlyú. Kitüntetett szerepük van az ipari parkoknak. A rendkívül változatos táji karakterű régió idegenforgalom helyzete ellentmondásos képet nyújt. Bár az ágazat forgalmi mutatói kedvező képet mutatnak, ez elsősorban még mindig a hagyományos, Balatonhoz és Velencei-tóhoz kapcsolódó tömeges vízparti turizmusnak köszönhető. Ez korlátozott vásárlóerejű, szezonális vendégkört jelent, amely nem képes érdemben hozzájárulni a további beruházásokhoz szükséges források megteremtéséhez, nem indukálja versenyképes termékek bevezetését, sem a meglévő szolgáltatások színvonalának növelését. A régió népessége az országos tendenciákhoz hasonlóan csökken, ennek fő oka az alacsony halálozás illetve, hogy a régióban a vándorlási egyenleg pozitív, utóbbi elsősorban a korszerű iparvállalatok által teremtett munkalehetőségeknek köszönhető. A foglalkoztatottságra az iparban dolgozók országosan is a

legmagasabb és a szolgáltató szektorban dolgozók viszonylag alacsony aránya jellemző. A munkanélküliségi ráta évrőlévre csökkent, 1995-től alacsonyabb az országosnál A régió belső tagoltságát tekintve heterogén, jelentősek a különbségek a kistérségek között. Magában foglalja a fő közlekedési tengelyek mentén található dinamikusan fejlődő ipari területeket (Székesfehérvár) csakúgy, mint a Balaton északi, - hagyományosan rurális, de az 10 idegenforgalom hatására felzárkózó – térségét. A régió általános fejlettsége ellenére a „lemaradás” felé mozgó, „stagnáló” belső perifériák itt is vannak. Ezek az Enyingi és Sárbogárdi kistérség Fejér megyében, a S ümegi kistérség pedig Veszprém megyében. Ezen területekre jellemző a népességmegtartó képesség csökkenése, a városok - mint munkalehetőségek - irányába történő migráció. Nyugat-Dunántúli régió A Győr-Moson-Sopron, Vas, Zala

megyéket magába foglaló régió az ország nyugati határán helyezkedik el, kiterjedése észak-déli irányban hosszan elnyúló. Helyzete speciális hiszen Nyugat-Dunántúl az ország egyetlen olyan régiója, amely az EU jelenlegi tagállamával (valamint további másik három országgal) határos. A régió határ menti helyzetéből adódóan a “nyugat kapuja” szerepet tölti be az ország más régiói, valamint az Európai Unió országai között. A Nyugat-Dunántúli régió a megtermelt bruttó hazai termék alapján a második legerősebb gazdasággal rendelkező térség. A régió GDP-je vásárlóerő paritáson számolva az EU átlag 53%-a. Magas a külföldi közvetlen tőkebefektetések aránya A nagymértékű külföldi tőkebeáramlás a régióban jelentősen megváltoztatta a gazdaság korábbi összetételét és jelentős alkalmazkodóképességre kényszeríti a helyi gazdasági szervezeteket. A régión belül a ( multinacionális) nagyvállalatok

és a h azai kis- és közepes vállalkozások közti üzleti kapcsolatok még gyengék. A jelenlegi gazdasági szervezetek 99%-a 50-nél kevesebb alkalmazottat foglalkoztató kis vagy mikrovállalkozás a régióban. A vállalkozási aktivitás gyors növekedése elsősorban az idegenforgalom terén és a szolgáltató szektorban következett be. Különösen az üzleti szolgáltatások, azon belül is elsősorban a bankszféra fejlődése kiugró, ami elősegítette a vállalkozások megerősödését és a külföldi tőke letelepedését. Jellemző, hogy a régió súlya az országos kutatás-fejlesztési tevékenységben a m agas gazdasági fejlettség ellenére rendkívül kis hányadot képvisel, mind az ezer lakosra jutó kutató-fejlesztők száma, mind pedig a K+F ráfordítások mértéke szempontjából. A korábban inkább agrár-könnyűipari régió gazdaságában egyre növekszik a jelentős külföldi tőkét vonzó, nagyszámú munkahelyet teremtő, export orientált,

korszerű iparágak (autógyártás, elektronika) súlya. Az ipari értékesítésből az export aránya a régiók közül a legmagasabb. A munkanélküliségi arány országos viszonylatban kedvező, azonban a helyi munkavállalók képzettsége és a piaci igények között jelentős feszültségek vannak. További sajátosság, hogy a regisztrált munkanélküliek 3,6%-a felsőfokú diplomával rendelkezik. A képzett munkaerő helyben tartásának helyi hatáskörben kezelhető feltétele a települési szolgáltatások és ellátó hálózat színvonalának növelése, a települési környezet minőségi fejlesztése, valamint az életminőséget alapvetően befolyásoló kommunális infrastruktúra kiépítése. A környezeti érzékenységet nagyban veszélyezteti az illegális hulladéklerakók problémája, melyet a régióban számos helyen megindult szelektív hulladékgyűjtési módszerek elterjesztése oldhat meg. Ugyancsak a környezeti elemek védelmére jelent

megoldást, 11 továbbá az energiahatékonyságot növeli a megújuló energiaforrások hatékony felhasználása az energiaellátás kapcsán, mely területen a régió számos kihasználatlan potenciállal rendelkezik. A Nyugat-Dunántúli régió négy országgal határos elhelyezkedéséből adódóan a nemzetközi közlekedés szempontjából kiemelt terület. A jelentős tranzitforgalom a környezetre (zaj- és levegőszennyezés) és a forgalom biztonságára kedvezőtlenül hat. A Nyugat-Dunántúli régió fejlettségének eredményeként a régió területén jóval kevesebb a kedvezményezett térségek és települések száma, mint az ország más régióiban. A KözépMagyarországi régió után országosan itt a legalacsonyabb a kedvezményezett térségben élők aránya, alig harmada az országos átlagnak. A megyeszékhelyek népességkoncentrációja igen jelentős - ezekben a v árosokban él a régió lakosságának 27,0%-a. A tipikusan aprófalvas,

határmenti, belső periférikus elhelyezkedésű, vagy nagyvárosi központtal nem rendelkező kistérségekben az elöregedés és elvándorlás folyamatát az utóbbi években nem sikerült hatékony módszerekkel csökkenteni, ezen térségek népességmegtartó képessége gyenge. Dél-Dunántúli régió A Baranya, Somogy és Tolna megyékből álló, Horvátországgal határos Dél-Dunántúli régió az ország a " déli kapujának" szerepét tölti be. Természeti adottságai igen változatosak, turisztikai adottságai kiválóak, igen kedvezőek a régió éghajlati adottságai. Mindezek ellenére Dél-Dunántúli régió mind országos, mind nemzetközi összehasonlításban a fejletlenebb régiók közé sorolható. Ennek oka elsősorban a régió nagy részének rossz megközelíthetősége a külföldi és hazai gazdasági centrumokból, valamint a határmenti fekvés, ami a történelem során kialakult elszigeteltség miatt fékezte a régió fejlődését. A

régió gazdaságát jól jellemzi, hogy az egy főre jutó GDP 2000-ben az országos átlag 75,7%-a volt, (az EU 1995-1997 közötti átlagának 38,6%-a), így a régió az ország fejletlenebb régiói közé tartozik. A 2001-ig befektetésre került külföldi tőkének mindössze 1,76%-a került a D él-Dunántúli régióban befektetésre – ezzel a r égió messze a l egutolsó helyet foglalja el régiók közötti összehasonlításban. A regisztrált vállalkozások közül a társas vállalkozások 1000 lakosra jutó száma valamelyest elmarad az országos átlagtól, az egyéni vállalkozók aránya azonban meghaladja azt. A társas vállalkozások zöme az ingatlanügyletek, a gazdasági szolgáltatások és a k ereskedelem területén tevékenykedik. Az egyéni vállalkozások a k ereskedelem, az ingatlanügyletek, a gazdasági szolgáltatások, valamint a szálláshely-szolgáltatás és vendéglátás gazdasági ágban működnek. A beruházási érték, kihasználtság

és az árbevétel vonatkozásában a régió 18 ipari parkja messze elmaradnak a fejlettebb régiókban működő ipari parkoktól. Az ipari parkok méretükben, profilukban eltérőek, még sincs közöttük tudatos funkciómegosztás. Az agrárgazdaság és az ehhez kapcsolódó élelmiszergazdaság szerepe jelentős, a kisebb településeken szinte kizárólag ez nyújt helyi megélhetési lehetőséget. A teljes hozzáadott 12 értékből a mezőgazdaság részesedése csökkent, de így is jelentősen meghaladja az országos átlagot. A régió jelentős mezőgazdasági kultúrája a szőlő, az erre épülő bortermelés a helyi értékesítésen túl egyben jelentős exportcikk is. Az ország bortermelésének 15%-a a régióban realizálódik, ezen belül kiemelkedően magas a minőségi borok aránya. A Dél-Dunántúli régió erdősültsége az országos átlagot meghaladó. A régió erdői gazdagok nagyvadakban, mely a régió egyik fontos exportcikke is. Az iparban

a 90-es években drámaian csökkent a b ányászat, a v egyipar szerepe, kisebb mértékben esett a n em fém ásványi anyagokból készült termékek gyártása és az egyéb feldolgozóipar. Pozitív irányú változás a gépiparban figyelhető meg Az ország kereskedelmi szálláshely-kapacitásának több mint ötöde található a régióban. A szálláshelyek 88%-át Somogy megyében található. Kihasználtságuk nem megfelelő, hiányoznak a magas kategóriájú szálláshelyek (nincs öt csillagos szálloda). A régió adottságai lehetővé teszik a további fejlődést a gyógy-idegenforgalom, a vízi turizmus, a vadászati, a falusi és ökoturizmus, a kulturális, valamint a konferencia turizmus területein. A népesség alakulását folyamatos, az országos átlagot meghaladó mértékű csökkenés jellemzi az elvándorlás és a természetes fogyás miatt. Dél-Dunántúl népességének képzettségi szintje alapfokon megegyezik az országos átlaggal, magasabb

képzettségi szintek tekintetében azonban a régió elmarad az országos átlagtól, a képzettségi szint növekedésével nő az elvándorlás aránya is. A régió foglalkoztatottsági viszonyait az országos átlagnál alacsonyabb foglalkoztatási és az átlagot meghaladó munkanélküliségi ráta jellemzi. A foglalkoztatási szerkezet átalakulásával a közszféra vált a legjelentősebb foglalkoztatóvá, ezt követi a feldolgozóipar. A háziorvosi- és rendelőintézeti ellátás fajlagos mutatói a vidéki régiók közül a legkedvezőbbek közé tartoznak, az aprófalvas térségekben a szolgáltatások elérése okoz gondot. Az egészségügyi kapacitások tekintetében a régióban meghatározó szerepe van Baranya megyének, ezen belül is Pécs városának, köszönhetően az egyetemi klinikák működésének. A Dél-Dunántúli régió környezeti állapota az egyes környezeti elemek tekintetében eltérő. A rendszerváltást követően a termelés visszaesése

következtében ugyan csökkent a lég- az ipari eredetű vízszennyezés és a nagyüzemi állattartó telepek, a műtrágyázás és a növényvédő szerek által okozott talaj- és vízszennyezés, de a felhagyott bányaművelés és a korábbi veszélyes hulladékokat termelő tevékenységeknek a környezetre gyakorolt hatásaival jelenleg is számolni kell. Észak-Magyarországi régió Az Észak-Magyarországi régió (Borsod-Abaúj-Zemplén, Heves, Nógrád megyék) az ország területének és népességének egyaránt közel 15%-ra terjed ki, ezzel a r égiók rangsorában a negyedik. Az autópálya mentén és a Közép-Magyarországhoz legközelebb fekvő nyugati térségekben már érezhető a gazdasági fejlődés, de a régió kistérségeinek fele stagnáló, vagy 13 elmaradott terület. Az északi határmenti, aprófalvas térség társadalmi-gazdasági szempontból az egész ország legelmaradottabb területe. Az egy főre jutó GDP az országos átlag 69%-a,

amely a r égiót a m agyar régiók között az utolsó helyre sorolja, és ez messze az európai régiók átlaga alatt van. A régió gazdaságát természeti adottságai és történelmi hagyományai miatt elsősorban a nehézipar és a bányászat határozta meg. Az 1990-es évek elején ezért az ipari termelés válsága az ország többi térségénél erőteljesebben jelentkezett Észak-Magyarországon, melynek alapvető okai a termelés szerkezetében, a hagyományos nehézipari ágazatok meghatározó súlyában, illetve a keleti piacok felé történő irányultságban, és később ezen piacok elvesztésében keresendők. A jelentős barna és zöldmezős telephelykínálat ellenére - a kedvezőtlen gazdasági környezet és a fejletlen vállalkozói infrastruktúra miatt - a vállalkozási aktivitás alacsony, különösen kevés a gazdaság diverzifikációját elősegítő, innovatív középvállalkozás. Ebből fakadóan az üzleti és pénzügyi szolgáltatások

rendszere is fejletlen A hátrányos gazdasági helyzet mérséklésében jelentős szerepet játszhat a 6 ipari park és 3 vállalkozási övezet. A régió mezőgazdasági adottságai a természeti viszonyok miatt (hűvösebb klíma, tagolt domborzat) kedvezőtlenek a növénytermesztés számára. A folyamatban lévő szerkezetátalakítási programok, valamint a piacgazdaság igényeinek következtében a klasszikus, vas és szén alapú nehézipar egyre csökkenő szerepet játszik a régió gazdaságában. Észak-Magyarország idegenforgalmi vonzerejét a változatos természeti adottságok, kulturális értékek, néprajzi hagyományok, a gyógyvizek, a híres szőlő és borkultúra adják. A régiót kedvezőtlen demográfiai viszonyok jellemzik: a születési arány országosan az egyik legkedvezőbb, ugyanakkor magas szinten állandósult a halálozási arány is, ezért a várható élettartam a régiók közül a legalacsonyabb. A régió népessége – az országos

tendenciákhoz hasonlóan – több mint másfél évtizede fogy. A régió egészségügyi infrastrukturális ellátottsága az országban a legrosszabb. Az ország régiói közül Észak-Magyarország a leginkább munkanélküliséggel sújtott terület. A régió környezeti problémái megegyeznek az országban általában tapasztaltakkal, a szennyvíztisztítás hiányával és a hulladékgazdálkodás nem megfelelő színvonalával, de jelentős a múltbeli ipari tevékenységekkel okozott, elsősorban talajszennyezés formájában jelentkező környezeti kár is. A gazdasági fejlődést hátráltatja a térség gazdasági centrumoktól való távolsága, amit fokoz az, hogy az úthálózat minősége nemcsak európai viszonylatban, de az országos átlagtól is messze elmarad. Az egész régióra kiterjedő általános gazdasági visszaesés ellenére Észak-Magyarországon belül is fellelhetők a térségi különbségek. Észak-Alföldi régió A második legnagyobb

területű -Hajdú-Bihar, Jász-Nagykun-Szolnok, Szabolcs-SzatmárBereg megyékből álló- Észak-Alföldi régió az ország északkeleti részén fekszik; Romániával, Ukrajnával és egy rövid szakaszon Szlovákiával, határos. A városi jogállású települések 14 arányát tekintve hazánk egyik legvárosiasodottabb régiója, itt ta lálható az ország második legnagyobb városa: Debrecen (203 ezer lakos). Az Észak-Alföldi régió Magyarország számos tekintetben legelmaradottabb régiója: az egy főre jutó GDP az országos átlagnak mindössze 63,4%-a, ezzel az országban az utolsó helyen áll. A régió vállalkozói aktivitása alacsony, csak Észak-Magyarországon kisebb a vállalkozássűrűség. A régióban nem kielégítő a vállalatok közötti együttműködés, gyengék a p iaci, termelési, finanszírozási és beszállítói kapcsolatok. A gazdaságfejlesztés nehézségeit jelzi a régióban a vállalkozásokba fektetett külföldi tőke

rendkívül alacsony aránya is. Az Észak-Alföldi régió K+F intézményi hálózata a vidéki Magyarország – Szeged mellett – legjelentősebb hálózata, elsősorban a felsőoktatási centrumokban Debrecenben, továbbá Nyíregyházán és Szolnokon van jelentősebb K+F tevékenység. Az agrárium adottságai az országos átlaghoz képest általában jók: a mezőgazdaság 9,1%-kal járul hozzá a GDP értékéhez, amely kétszer nagyobb az országos átlagnál. A gazdasági fejlettség relatíve alacsony szintje döntően az ipari fejlődés hosszabb távú elmaradására, iparszerkezeti sajátosságokra vezethető vissza. Az Észak-Alföldi régió egyike az ország kevésbé iparosodott régióinak, az országosan megtermelt ipari értékből csak 9,7%kal részesül, s ez csökkenő tendenciát mutat. A régió iparában a feldolgozóipar a domináns, azon belül az élelmiszeripar, a gépipar és a ruházati ipar, ebben a három ágazatban dolgozik a régió ipari

foglalkoztatottainak 2/3-a. A turizmus tekintetében az Észak-Alföldi régiónak még viszonylag szerény a részesedése az ágazat teljesítményéből. A régiót az átlagosnál kedvezőbb demográfiai- és kedvezőtlenebb egészségügyi viszonyok jellemzik. Az élveszületések aránya országosan a l egmagasabb, a h alandóság az országos átlagnál kedvezőbb, így a népesség az átlagosnál jóval mérsékeltebb ütemben csökken. A hátrányos szociális helyzetű rétegek (csökkent munkaképességűek, romák) aránya magas, társadalmi-gazdasági integrációjuk vontatott. Az elvándorlás – amely főleg a képzettebb rétegeket érinti – országosan a legnagyobb, az iskolázottsági szint pedig (részben emiatt) itt a legalacsonyabb. A munkanélküliek aránya ugyan csökkenő tendenciát mutat, de lényegesen az országos átlag fölött van. Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében ez az arány elérte a 17,2%-ot és néhány kistérségben még ennél is magasabb. A

régió környezeti infrastruktúrája az országos átlagnál fejletlenebb. A közüzemi vízhálózat gyakorlatilag teljesen kiépült a régióban, de a közcsatorna-hálózatra 2000-ben a lakásoknak csak harmada volt rácsatlakozva. Földrajzi elhelyezkedése kiemelkedő tranzitszerepet biztosíthatna a régiónak, ám a modern közlekedési infrastruktúra hiánya gátolja a gazdasági fejlődést. A leendő „schengeni-határátkelők” közül kiemelkedik Záhony. A régióhoz tartozó határátkelők közül az ártándi, záhonyi, csengersimai, valamint a beregsurányi határátkelők rendelkeznek a legjelentősebb személy-, és áruforgalommal, ami alkalmassá teszi őket logisztikai szerepük megerősítésre. 15 Az Észak-alföldi régió népességének közel fele társadalmi-gazdasági szempontból stagnáló vagy lemaradó térségben él, ahol az átlagosnál rosszabb a munkanélküliségi és jövedelmi helyzet, a külföldi tőke és a vállalkozói

aktivitás aránya pedig igen alacsony. Ennek oka lehet a térség agrárjellege, az ország- és megyehatár menti fekvés vagy egy meghatározó városközpont hiánya. Dél-Alföldi régió A Dél-Alföldi régió az ország legnagyobb kiterjedésű térsége, amely hazánk dél-keleti részén helyezkedik el, határmenti régióként délen Jugoszlávia, keleten Románia határolja. A magyarországi lakosság 13,4%-a él a az ország összterületének egyötödét jelentő DélAlföldön, azonban a régió egészében a népesség számának fokozatos csökkenése tapasztalható. A régió alacsony népsűrűségű, ami egyedi településszerkezetéből is adódik A 120 fő/km2 népsűrűség alatti területek lakosainak több mint 40%-a él tanyákon. A Dél-Alföld az egy főre jutó bruttó hazai termék tekintetében az ötödik helyen áll a régiók között. Országosan itt a l egmagasabb az agrár GDP aránya, melynek részesedése azonban folyamatosan csökken. A

vállalkozások területi megoszlása egyenlőtlen. A régió az ország második legnagyobb kutatás-fejlesztési centruma a Közép-Magyarországi régió után. A régió gazdasági struktúráját jellemzi, hogy a mezőgazdaságban termelt GDP egy főre jutó értéke másfélszer akkora, mint az ország megyéinek átlaga. Az ipar szerkezetében az országos átlaghoz képest felülreprezentált az élelmiszeripar és textilipar. A régióban az ipar termelékenységi szintje alacsony, az ipari export elenyésző A régiónak egyedülálló tájképi adottságai vannak, a természet sokszínűsége jellemzi, a természeti területek megőrzését és kezelését három nemzeti park látja el. A természeti adottságok jó alapot kínálnak az aktív- és a g yógy-turizmus számára, kiemelkedően gazdag termálvíz készletekkel rendelkezik a régió. A Dél-Alföldi régióban a kedvezőtlen népesedési helyzet kialakulásához az élve születések számának csökkenése

mellett a m agas, szinte stagnáló országosan legmagasabb halálozások száma, valamint a vándorlási veszteség együttes hatása vezetett. A Dél-Alföldi régióban magas színvonalú az oktatás és képzés, amely megfelelő alapot szolgáltat a K+F tevékenységnek. A főiskolán és egyetemen tanulók száma a központi régió után a Dél-Alföldi régióban a legmagasabb. A gazdaságilag aktív népesség aránya elmarad az országos átlagtól. A mezőgazdaságban foglalkoztatottak száma bár csökkenő tendenciát mutat, az országos szinthez képest a Délalföldön még mindig magas e szektorban dolgozók száma. Az iparban foglalkoztatottak aránya elmarad az országos átlagtól. Az egészségügyi mutatók regionális szinten kedvezőtlen állapotokat rögzítenek Ebben a régióban a legmagasabb a halálozások aránya. A környezet állapotát érintően fontos, hogy régiót elkerülte az iparosodás, így a zöldfolyosók rendszere csaknem érintetlen maradt.

A régió légszennyezettségének fő tényezője az ülepedő és szálló por, ez különösen a városokat sújtja. A régió külső és belső elérhetősége egyaránt kedvezőtlen, a transzeurópai hálózatba tartozó elemek nagyobbrészt kiépítetlenek. Az M5 autópályának a régióban kiépített szakasza 16 Kecskemét ill. Kiskunfélegyháza számára biztosít jó megközelítési lehetőséget, egyébként nem megoldott a Dél-Alföld autópályán ill. gyorsforgalmi úthálózaton történő elérhetősége A régión belül a humánerőforrás tekintetében egyenlőtlenséget (demográfiai összetétel, képzettség, foglalkoztatottság terén) figyelhetünk meg. Összefoglalás Összességében megállapítható, hogy Magyarországon a ’90-es évek második felében megindult gazdasági fejlődés elmélyítette a régiók közötti társadalmi-gazdasági különbségeket. A területi folyamatok és az egyes régiók sajátosságainak kölcsönhatása

eredményeképpen az ország legelmaradottabb régiói az Észak-Magyarország és Észak-Alföld. Ezzel szemben a Közép-Magyarországi régiónak nemzetközi viszonylatban is meghatározó a fejlettsége az ország többi részéhez viszonyítva. Ez olyan adottság, amely - a régió gazdasági térszervező erejének kiterjesztésével – nagymértékben elősegítheti a hátrányos helyzetű északi és keleti régiók felzárkózását. Emellett további erőforrást jelenthet a régiók belső (földrajzi, természeti, társadalmi) adottságainak jobb kihasználása. Ezért a hátrányos helyzetű régiók felemelkedése csak a külső segítség és a belső adottságok, lehetőségek összehangolásával képzelhető el. Ez az összehangolás a társadalom és a gazdaság területi egyenlőtlenségeinek mérséklésére törekvő regionális politika legfontosabb feladata. Célok és stratégia A területfejlesztés hosszútávú céljai Magyarország területfejlesztési

politikájának stratégiai céljait, cselekvési irányait a területfejlesztésről és a területrendezésről szóló 1996. évi XXI törvényben előírtak alapján az Országos Területfejlesztési Koncepció határozza meg. A területfejlesztési politikának az Országos Területfejlesztési Koncepcióban megfogalmazott hosszú távú céljai az alábbiakban foglalhatók össze: • A területi fejlettségi különbségek mérséklése • Az innováció térbeli terjedésének elősegítése • A különböző természeti és földrajzi adottságú térségekben az erőforrások fenntartható használatát biztosító fejlesztéspolitika megvalósítása • Az ország térségeinek bekapcsolása az európai gazdasági térbe • A regionális fejlesztés intézményrendszerének megerősítése A Regionális Operatív Program céljai A program a Nemzeti Fejlesztési Tervben megfogalmazott átfogó célkitűzések közül alapvetően a kiegyensúlyozott területi fejlődés

elősegítéshez járul hozzá. A fenti átfogó cél megvalósulása, olyan térszerkezet kialakulását segíti elő, amelyben a különböző társadalmi-gazdasági adottságú térségek eltérő, sajátos fejlődési pályáikon, de 17 egymással összhangban fejlődnek, miközben mérséklődnek a területi különbségek és az ország szervesen kapcsolódik az európai térszerkezetbe. A Kiegyensúlyozott területi fejlődést a 2004-2006-ra vonatkozó Regionális Operatív Program elsősorban az alábbi célok elérésével segíti elő. A helyi életkörülményekben meglévő különbségek csökkentése Az elmaradottabb térségekben a l akosság elvándorlásának, illetve a b efektetések elmaradásának sok esetben a gazdasági, társadalmi fejlődés alapját képező infrastruktúra szűk keresztmetszete, elhanyagolt állapota az oka. A kiegyensúlyozott területi fejlődés érdekében ezért alapvető cél, hogy csökkenjenek az életkörülményekben meglévő

térségi különbségek. Ennek érdekében szükséges a közszolgáltatások elérésében, - különösen az egészségügyi alapellátásban, - valamint a közösségi célú információ hozzáférésben való különbségek mérséklése. Fenntartható fejlődés A fejlesztéseknek alapvetően építeni kell azokra az erősségekre, amelyek a régiók egyedi sajátosságain, belső erőforrásain alapulnak. Mindenekelőtt koncentrálni kell a régiók természeti, kulturális és épített értékeire, hozzájárulva állapotuk megóvásához és ésszerű hasznosításához. A helyi szereplők összefogásával megvalósuló kezdeményezések, fejlesztések ösztönzése A fejlesztési tevékenység akkor lehet eredményes és jelentős hatású, ha a különböző területi szintek (helyi, kistérségi, megyei) és a különböző jellegű helyi szervezetek (magán szektor, önkormányzatok, nem állami szervezetek) közötti partnerségen és együttműködésen alapul.

Stratégia A Regionális Operatív Program stratégiáját illeszkedve a területfejlesztés országos stratégiai céljaihoz, a régiók által készített regionális stratégiák alapozzák meg. A stratégia elsősorban azokat a f ejlesztési területeket tartalmazza, melyek megvalósítása a Regionális Operatív Programban, a helyi, kistérségi szereplők részvételével valósul meg. Az általános stratégiai célokat a helyi sajátosságokhoz igazodó fejlesztésekkel kell megvalósítani régiónként. A program kialakításánál figyelembe kellett venni a Strukturális Alapok célkitűzéseit, valamint felhasználásuk szabályozását. A régió specifikus intézkedésekhez egyértelműen hozzá lehet rendelni az adott régióra vonatkozó forrásokat, ami lehetőséget teremt a regionális szándékok, célok zökkenőmentes érvényesítésére. A struktúra, a végrehajtás előrehaladottsági fokától függően, kellő rugalmasságot biztosít - esetleges igénynél

- végszükség esetén, egy-egy régió alacsony forrásfelhasználásából következően a régiók közötti forrásátcsoportosításokra. 18 A regionálisan szervezett intézkedések esetén lehetővé válik a tervezésben és a végrehajtásban is a r egionális szervezetek bevonása, feladattal való felruházása, ami megerősítve a regionális intézményrendszert, alaposabban felkészíti a régiókat az önálló programtervezésre és menedzsmentre. A regionális szintű érdemi hatás elérése érdekében szükséges a partnerségen alapuló kistérségi, vagy az adott szakterületre, gazdasági értékekre építő együttműködések ösztönzése. Elő kell segíteni, hogy egymást erősítő fejlesztések, térségi programok valósuljanak meg, kihasználva az egyes fejlesztések szinergikus kapcsolatait, majd az abból következő érdemi hatások, eredmények elérését. A térségek fejlettségétől függően, hogy halmozottan hátrányos helyzetű,

leszakadó, vagy innovációs potenciállal rendelkező, fejlődő térségekről van szó, eltérő beavatkozási akciók megvalósítása szükséges. A meglévő kistérségi szintű és régióközi területi különbségek csökkentése és az általános fejlődés biztosítása érdekében differenciált fejlesztési megközelítés szükséges, mely alkalmazkodik a h elyi igényekhez. Az elmaradott térségekben a h iányok leküzdése a fejlesztések koncentráltabb megvalósításával érhető el, ami a fejletlenebb térségekbe nagyobb támogatások irányítását igényli a f ejlettebb térségekkel szemben. Ezért szükséges a r égiók között a fejlettségtől függően egy differenciált támogatási rendszer megvalósítása. A program prioritásainak és intézkedéseinek meghatározásánál figyelembe vételre került a program végrehajtásának természete. A programba a régióban tevékenykedő helyi szereplők, a vállalkozások, a megyei és települési

önkormányzatok, a non-profit szféra képviselői kerülnek bevonásra. Ez alapján a p rioritások tartalmának meghatározásakor az alábbi szempontok is figyelembe vételre kerültek: • a helyi önkormányzatok feladataihoz kapcsolódó fejlesztések; • az adott régió speciális földrajzi helyzetével, sajátos gazdasági adottságaival összhangban lévő fejlesztések, programok, a helyi, sajátos (jellemzően földrajzi vagy társadalmi) adottságok miatt fontos, de ágazati szinten nem hangsúlyosan kezelt fejlesztési programok; • kisebb helyi infrastrukturális fejlesztések, melyek egy adott földrajzi térség fejlődését segítik (foglalkoztatási központok, a szociális és egészségügyi ellátórendszer és egyéb kulturális, közösségi szolgáltatások elérhetőségének javítása); • egy régióban azonos cél elérése érdekében, több szervezet együttműködését igénylő, integrált fejlesztési programok/projektek; • a civil

szektort érintő fejlesztések, programok, melyek elsősorban a helyi, települési közösségek igényein alapulnak. A program átfogó célkitűzéseihez kapcsolódva kerültek meghatározásra a régiók fejlesztési stratégiái, melyek régiónként jelölik a főbb fejlesztési célokat és beavatkozási területeket. Prioritások A célok elérése és a régiók fejlesztési stratégiái alapján az alábbi prioritások, főbb fejlesztési területek megvalósítása javasolt: 1. Települési életminőség javítása 19 2. A regionális gazdaság versenyképességnek erősítése 3. A régiók gazdasági igényeihez igazodó tudásbázis kialakítása Az Európai Regionális Fejlesztési Alapból (ERDF) finanszírozódó az első és második prioritáson belül az intézkedések régiónkénti csoportosításban jelennek meg, míg az Európai Szociális Alapból (ESF) finanszírozott harmadik prioritás horizontálisan szerveződik. Települési életminőség

javítása A magyarországi települések kiemelkedő értéke a gazdag kulturális örökség, az épített környezet kiemelkedő értékei, a jó rekreációs adottságok. A települések szerkezetében bekövetkezett változásokból, a térségszervező városok hiányából és a kedvezőtlen anyagi helyzetből adódóan magas az elmaradott vidéki térségek aránya. Ezekre a területekre általánosan jellemző az alacsony vállalkozói és lakossági aktivitás, a kedvezőtlen életkörülmények, valamint a t elepülések elhanyagolt állapota, a lakosság információs és kommunikációs technológiákhoz való alacsony hozzáférése. A fenti problémák okainak megszüntetése érdekében az alábbi célok elérése szükséges: • • • a lakosság életkörülményeinek javítása, a helyi közösségi élet élénkítése, vonzó gazdasági környezet kialakítása a helyi kezdeményezések révén, települési környezetminőség javítása, egészséges

környezeti feltételek megteremtése. A regionális gazdaság versenyképességnek erősítése Területenként eltérő mértékben és minőségben, de a legtöbb térségben hiányos a gazdasági tevékenységek folytatásához keretet adó infrastrukturális háttér. A helyben található kutatási-fejlesztési kapacitások szűkösek, kihasználtságuk gyenge, a termelőszféra és a tudományos tevékenységet folytató szervezetek közötti együttműködés korlátozott. A regionális és kistérségi szinten is megfigyelhető gazdasági különbségek fokozatos megszüntetése, a jelentkező problémák megoldása érdekében a következő célok elérése szükséges: • • • • • A vállalkozások számára hátteret és fejlett szolgáltatásokat biztosító gazdasági infrastruktúra fejlesztése A gazdasági versenyképesség javítását, a gazdasági aktivitás fokozását közvetlenül szolgáló közúti infrastruktúra fejlesztése A kis- és

középvállalatok együttműködésének ösztönzése, hálózatszerű szerveződésük támogatása A turizmus jövedelemtermelő képességének javítása A tudományos tevékenységet folytató szervezetek fejlesztése, és a gazdasági szférával kialakult kapcsolatrendszer dinamizálása 20 A vállalkozások és technológiai innovációt támogató létesítmények és szolgáltatásaik fejlesztése révén minőségileg megerősödik, és részben bővül az ipari parkok meglévő hálózata, mely a területi sajátosságoknak megfelelően részben a volt ipari területek helyén és környezetében kialakított „barna mezős” beruházások támogatásával valósítható meg. E prioritás keretében javítani kell az innovációs intézmények gazdasági integrációját a gazdasági együttműködések ösztönzésén keresztül. Ez a k laszterek szervezetének, tevékenységének, termelési infrastruktúrájának, szolgáltatásainak, információs és

tudásbázisának, valamint marketingjének támogatásával érhető el. A térségi elérhetőség javítása a közúthálózat mennyiségi és minőségi fejlesztésével a régiók belső elérhetőségi viszonyainak javításával valósítható meg. A régiók gazdasági igényeihez igazodó tudásbázis kialakítása A megváltozott gazdasági körülmények új elvárásokat támasztanak a munkaerővel szemben. Megnőtt a szakképzett és alkalmazkodóképes munkaerő iránti kereslet, miközben országszerte magas a szakképzettséggel nem rendelkező munkanélküliek aránya. Az országos viszonylatban alacsony munkanélküliséggel rendelkező fejlettebb térségekre különösen jellemző a megfelelő szakképzettségű munkaerő hiánya. További probléma, hogy a szakképzési programok tartalma nem követi megfelelő módon a régió gazdasági igényeit. Az iskolarendszerű szakképző intézményekből kilépő diákok ismeretei gyakran elavultak, míg egyes

szakmákban túlképzés folyik, másokra hiány jellemző. A fenti problémák megoldása érdekében a prioritás a következő specifikus célokat kívánja elérni: • • • A vállalkozások, munkavállalók szakmai képzettségének, alkalmazkodóképességének javítása Regionális tudásközpontok kialakítása A hátrányos helyzetűek foglalkoztatásának bővítése A tudásalapú regionális fejlődés katalizátorai lehetnek a régiókban működő felsőoktatási és kutatási intézmények, amely köré kisvállalati hálózatok, helyi szakmakultúrák szerveződnek. A cél a tudás terjesztésében és fejlesztésében érdekelt intézmények ill a gazdasági szereplők kapcsolatrendszerének összehangolt fejlesztése, hálózatok működtetése, az oktató-kutató-szolgáltató egyetem modelljének megvalósítása. A vállalkozások, munkavállalók alkalmazkodóképességének javítása érdekében bővíteni kell a képzési, szakképzési programok

kínálatát. Az alacsonyabb gazdasági aktivitással bíró, nagyobb munkanélküliséggel sújtott térségekben a helyi kezdeményezésekre épülő foglalkoztatási program indítása szükséges a hátrányos helyzetű csoportok, különösen a roma lakosság számára. A programok által javítani kell a munkaerőpiaci szempontból hátránnyal küzdő csoportok foglalkoztathatóságát, foglalkoztatásukat pedig elsősorban a helyi közösségek igényeit kielégítő közösségiközhasznú tevékenységek, non-profit vállalkozási tevékenységek valamint önfoglalkoztatás segítése révén kell biztosítani. 21 INTÉZKEDÉSEK A Regionális Operatív Programnak olyan szerkezetűnek és tartalmúnak kell lennie, amely egyrészt elősegíti a kiegyenlített területi fejlődést és a régiók önállóságának erősödését, ugyanakkor lehetővé teszi a program egyszerű és hatékony végrehajtását. Az intézkedések megvalósítása a prioritásokban kitűzött

specifikus célok elérését szolgálja. Az intézkedések a régiók stratégiái alapján területileg koncentráltan, elsősorban a tervezési és statisztikai régiókhoz illeszkedve kerültek kijelölésre, a hatékonyabb, terület specifikus beavatkozások biztosítása érdekében. A humán erőforrás területén a végrehajtás szempontjait szem előtt tartva horizontális, az ország egész területére érvényes intézkedések kerültek kijelölésre. A végrehajtás folyamán biztosítani kell, hogy az egyes régiókban szinergikus hatást kifejtő, egymáshoz kapcsolódó projektek valósuljanak meg. Ez különösen fontos a képzési programok valamint az infrastrukturális és a vállalkozás támogatási programok viszonylatában. 22 Települési életminőség javítása Feladatai: - Településközpontok funkcióbővítése - Természeti környezet védelme, zöldfelületek fejlesztése - Helyi környezetvédelmi infrastruktúra fejlesztése - Integrált

közlekedési rendszerek kialakítása Célok: Olyan integrált kistérségi és településfejlesztési akciók ösztönzése, melyek hozzájárulnak: 1. • A régió népességmegtartó-képességének erősítéséhez, 2. • A lakosság életkörülményeinek javításához, 3. • A térségi központok térségszervező funkcióinak megerősítéséhez és kiépítéséhez, 4. • A települési környezetminőség javulásához Indoklás: A régió fejlődési lehetőségeinek kihasználásához elengedhetetlen olyan integrált tevékenységek megvalósítása, melyek hatása helyi szinten érezhető és amelyek közvetlenül járulnak hozzá a helyi életminőség javulásához. A gazdasági tevékenységek folytatásának meghatározó feltétele a helyi infrastrukturális feltételek megléte, a t iszta és egészséges települési környezeti feltételek. 23