Politika, Politológia | Konzervativizmus » Kuglics Gábor - Antall József, a pártpolitikus

Kuglics Gábor - Antall József, a pártpolitikus Alábbi tanulmányomban azt kívánom bemutatni, hogy Antall József milyen szerepet játszott a magyar közélet egyik ágában, a pártpolitikában. Azt, hogy az egykori kisgazdapárti miniszter fia hogyan került a szerveződő Magyar Demokrata Fórum közelébe, hogyan lett az MDF tagja, majd elnöke, végül azt, hogy pártelnökként milyen nehézségekkel kellett megküzdenie a gyűjtőpárti MDF bomlása során. Antall József politikai útravalója A későbbi miniszterelnök politikuscsaládban nőtt fel. Anyai nagyapja, Szűcs István gróf Apponyi Albert titkára, majd a kultuszminisztérium népiskolai oktatásért felelős helyettes államtitkára volt, akit képviselővé is megválasztottak. Mélyen hívő katolikus és meggyőződéses legitimista volt. Antall József édesapja, idősebb Antall József az első világháborús hadifogságból hazatérve jogi diplomát szerez, majd a Pénzügy-, aztán a Népjóléti,

végül a Belügyminisztériumba kerül. A második világháború kitörése után menekültüggyel foglalkozott: menekültügyi kormánybiztos lesz, ami a lengyel menekültek mentése kapcsán fontos diplomáciai poszt. Élvezi Teleki Pál miniszterelnök bizalmát annak ellenére, hogy 1931-ben a Kisgazdapárt egyik alapító tagja volt, tehát az ellenzékhez tartozott. A német megszállás után a Gestapo letartóztatja. 1944-ben államtitkár lesz az Ideiglenes Nemzeti Kormányban, majd a Tildy- és Nagy Ferenckormányok idején újjáépítési miniszter, rövid ideig a pénzügyi tárcát is vezeti. 1945-ben országgyűlési képviselő, majd pártigazgató lesz. A kommunista hatalomátvétel idején visszavonul somlóhegyi birtokára. Az 1956-os néhány hónapot leszámítva � melyben fia is részt vett � közhivatalt 1974-es haláláig nem vállalt. Az örökség, amit fiára hagyott: a demokratikus meggyőződés, a szolidaritás, nemzeti elkötelezettség, keresztény

erkölcsi elvek, politikusi elhivatottság. Nem véletlen, hogy e családban mindennapos volt a politikával való foglalkozás. A hétköznapi beszélgetések során a magyar átlagot messze meghaladóan került szóba a politika. Ezek során Antall József tudatosan készült a rendszer bukása utáni időkre, egyesek szerint a miniszterelnöki szerepre is. A rendszerváltoztatás évei A Magyar Demokrata Fórum története 1987. szeptember 27-én kezdődött a lakitelki sátorban Ezen azonban ő nincs ott, ahogy az MDF következő rendezvényén, a Jurta Színházban 1988. januárjában rendezett tanácskozáson sem. A �88 márciusi Jurta-beli tanácskozáson � melynek címe: A demokrácia és a s ajtó � jelen van, de még csak passzív hallgató. Ekkor ugyanis még nem érzi úgy, hogy eljött az ő ideje, nem lehet látni az események felgyorsulását. Ekkor még mindenki hosszabb átmenetben gondolkodik, nem sejtik, hogy két éven belül szabad választások lesznek,

három év múlva pedig az orosz csapatok kivonulnak Magyarországról. 1987-88 fordulóján az MDF mellett a l iberális Szabad Kezdeményezések Hálózatából megalakuló SZDSZ és a szakkollégiumi mozgalomból kinőtt radikális-liberális Fidesz aktivizálódik. Antall József � baráti kapcsolatai révén � a Fórumhoz vonzódik annak nemzeti és demokratikus elkötelezettsége révén, bár ellenszenvvel fogadja annak népfrontos, harmadik utas és népi baloldali irányultságát, naiv mozgalmi hevületét. 1988. őszén, a második lakitelki találkozón az MDF � hogy kitörjön a szűk értelmiségi körből � meghirdeti az �országos szellemi-politikai mozgalom� létrehozásának szándékát. Kezdenek újjáalakulni a történelmi pártok is. Egyre inkább felgyorsul a rendszer összeomlásának folyamata. Antall József is keresni kezdi azt a politikai csoportosulást, amely egy majdani kormányképes erő magja lehet. Családi � apai � hagyományok

következtében először a kisgazdáknál próbálkozik. Antall József nézete szerint a Független Kisgazdapártot nem kell újjáalakítani, ugyanis a kommunistáknak 1957. után egyszerűen nem jutott eszükbe betiltani, tehát tkp csak szünetelteti működését. 1988 őszén Vörös Vincével és a kisgazdapárt 16 egykori, itthon élő parlamenti képviselőjével (a �joghordozókkal�) megalakították a Kovács Béla Társaságot. Rajtuk kívül Pártay Tivadar és Futó Dezső is létrehoz egy csoportosulást, Dragon Pál vezetésével pedig megalakul a Petőfi Kulturális és Hagyományőrző Egyesület. E két utóbbi csoportosulás 1988. no vember 18-án a Pilvax kávéházban közösen kezdeményezi a Kisgazdapárt megalakítását. Antall is megjelenik ezen a K ovács Béla Társaság képviseletében, és felajánlják neki a főtitkár-helyettesi posztot, de Antall ezt kalandorok és �spicligyanús elemek� jelenléte miatt nem fogadja el, sőt � Göncz

Árpáddal együtt � el is távozik onnan. Antall József a k ereszténydemokratákkal is szoros kapcsolatot tart fenn. Levelet kap Keresztes Sándortól, a Demokrata Néppárt utódaként újjáéledő csoportosulás vezetőjétől, aki felajánlja neki a főtitkári posztot. Antall válaszlevelében egy nem kizárólag katolikus orientáltságú kereszténydemokrata néppárt megalakítását vázolja fel, ám magasröptű gondolatait Keresztes elutasításként értelmezi. Antall ekkor a Semmelweis Múzeum főigazgatói irodájában az ellenzéki erők közti kapcsolatok ápolásával foglalkozik. Számos politikai csoportosulás vezetője megfordul nála Bizonyára ezek a tárgyalások is hozzájárultak később az Ellenzéki Kerekasztal létrehozásához. Levelet intéz Grósz Károlyhoz is a fehérterrorral fenyegető beszéde után, illetve � több szervezet vezetőjével együtt � az MSZMP tagságához is. 1988-89 fordulójára Antall József úgy látja, hogy egyedül

az MDF képes arra, hogy az átalakulás során vezető szerepet játsszon a mérsékelt polgári és nemzeti erők között. A második lakitelki találkozón már Antall is részt vesz, hamarosan az MDF elnökségi üléseinek állandó meghívottja lesz. Az ideiglenes elnökség tagjai ekkor: Bíró Zoltán, Csengey Dénes, Csoóri Sándor, Csurka István, Fekete Gyula, Für Lajos, Joó Rudolf, Kiss Gy. Csaba és Lezsák Sándor. Antallt leginkább Csoóri Sándorhoz fűzi baráti kapcsolat 1988 novemberében már szorgalmazza a F órum párttá alakulásának szükségességét � és egy komoly politikai programot is felvázol, melyben nyugatias, kereszténydemokrata arculatot javasol �, ám az elnökség ezt akkor még nem támogatja. Az MDF-be 1989 februárjában lép be 1989. márciusában az MDF már tízezernél több tagot számlál Ideje hát, hogy döntsenek a programról és a p árttá alakulás, vagy mozgalomként való megmaradás kérdésében. Erre az 1989.

március 11-12-ére a Budapesti (akkori nevén Marx Károly) Közgazdaságtudományi Egyetem aulájába összehívott I. Országos Gyűlés hivatott Ezt megelőzően Antall József tervezetet bocsát az elnökség elé, melyben részletes javaslatot dolgoz ki a pártszerű működés módozatairól, valamint a hazai és külföldi szövetségi kapcsolatok kiépítésére. Az elnökség a javaslatot elutasítja, ám lehetővé teszi a szerzőnek, hogy az Országos Gyűlésen elsőként szólalhasson fel, s ott maga adhassa elő indítványát. Jelölték a megválasztandó elnökségbe is, továbbá a gyűlés állásfoglalását megfogalmazó háromtagú bizottságba is. Támogatóinak egy része már akkor úgy véli, hogy felkészültsége, tekintélyt sugárzó fellépése, széles látóköre, életkora miatt ő lenne a legalkalmasabb az elnöki poszt betöltésére. Az I. országos Gyűlésen elmondott beszédével nem arat sikert Felszólalása szürkének tűnik az érzelmi

túlfűtöttséggel beszélő írók mellett, és az ilyen érzelmű hallgatóság elvárásai miatt. Emiatt még az elnökségbe sem kerül be. Bekerül viszont Csengey Dénes, Für Lajos, Lezsák Sándor, Csoóri Sándor, Bíró Zoltán, Furmann Imre, Csurka István, Kulin Ferenc, Szabó Tamás, Kozma Huba, Bogárdi Zoltán, Fekete Gyula, Sólyom László, Keresztes Sándor és Szabad György. Az elnökség végül nem választ elnököt, hanem Bíró Zoltánt állítja ügyvezető elnökként a Fórum élére. A kudarc hatására visszalépett a választmányi taggá történt jelöléstől is. Csengey Dénes beszéde nyomán azonban a gyűlés elfogadta, hogy megvizsgálják a párttá alakulás lehetőségét. Sokkal sikeresebb volt Antall József szereplése a N emzeti Kerekasztal tárgyalásain. 1989 elején ugyanis felgyorsultak az események. Január 28-án Pozsgay Imre bejelentette, hogy � a legújabb történészi kutatások szerint � 1956 népfelkelés volt. Márciusban

pedig az MSZMP elfogadja a többpártrendszer létét Magyarországon. Március 15-e ünneplése során pedig kiderül: az ellenzék mögött tömegek állnak. Ebben a helyzetben a hatalom egyértelműen rákényszerül az ellenzékkel való tárgyalásokra. Előbb azonban meg akarja osztani az ellenzéket, ami először sikerül is: a kisgazdák és a szociáldemokraták együtt szónokolnak a március 15-ei rendezvényen a hatalom képviselőivel. Az ellenzék azonban felismeri az MSZMP megosztó taktikáját, és a Független Jogászfórum kezdeményezésére összefog: március 22-én megalakítják az Ellenzéki Kerekasztalt, melynek tagja a Bajcsy-Zsilinszky Társaság, a Fidesz, az FKgP, az MDF, a Magyar Néppárt, az SZDSZ és az SZDP, később pedig a KDNP is. Ők most már egységesen lépnek fel a hatalommal szemben, így pl. az nem tudja kihagyni az ekkor még radikálisan liberális Fideszt a tárgyalásokból. A hatalom és az ellenzék képviselőinek tárgyalásai

(formálisan az MSZMP-hez kötődő, ám vétójoggal nem rendelkező szatelit-szervezetek, az ún. �harmadik oldal� bevonásával) 1989. június 13-án kezdődnek E tárgyalásoknak a feladata a monolit állampárti rendszer lebontása, a többpártrendszerhez és a szabad választásokhoz vezető átmenet konkrét formája és az ehhez szükséges törvények előkészítése. E tárgyalásokon az MDF-et Szabad György, Sólyom László és Furmann Imre képviseli, ám � Csoóri Sándor és Szabad György közbenjárására � hamarosan előtérbe kerül a kiváló közjogi-történelmi tudással rendelkező Antall József. Először csak afféle szakértőnek szánták, ám � miután az MDF elnökségének előadta koncepcióját, és azzal mindenkit lenyűgözött � tárgyi tudása, logikája révén hamarosan az MDF delegációjának tényleges vezetője lesz, és az EKA-n belül is nagy népszerűségre tesz szert. Ő maga az I/1-es albizottságban tevékenykedik, ahol

a legfontosabb kérdéseket tárgyalják: alkotmánymódosítás, az államfő, Alkotmánybíróság kérdése, stb. A felek között � és a saját oldalakon belül is � megy a huzavona. Az MSZMP-n belül az ortodoxok és a reformerők között, az EKA-n belül pedig a két vezető erő, az MDF és az SZDSZ között, sőt az MDF-en belül is Bíró Zoltánék és Antall József között. Ehhez járul még a tárgyalások kényszere, aminek sikerességét a közvélemény jogosan várja el. Az időközi választásokon az MDF elsöprő sikert arat az MSZMP-vel és az SZDSZ-szel szemben, így azok inkább saját hatalmuk megerősítésében érdekeltek. Szeptember 18-án megszületik a 3 hóna pos tárgyalássorozat eredménye. Megszületnek a demokratikus rendszerváltozás jogi és politikai feltételei: alkotmánymódosítás, közvetlen elnökválasztás (ám szűkre szabott elnöki jogkörök), Alkotmánybíróság felállítása, párttörvény, választójogi törvény,

BTK és a büntetőeljárásról szóló törvény módosítása, stb. Minden vitás kérdést nem sikerül megoldani, ezekről alternatív szövegek kerülnek be a javaslatba. Az SZDSZ (és a Fidesz) azonban közli: nem írja alá a megállapodást, bár azt sem ellenzik, hogy az MDF (és a többiek) aláírják. (Ezeket később az utolsó állampárti parlament törvény formájában el is fogadja.) Tölgyessy Péter azonban � kihasználva a t évé nyilvánosságát � bejelenti: az SZDSZ népszavazást kezdeményez a n yitva hagyott kérdésekben� Az MDF elnöke 1989. október 1-én a Budapesti Műszaki Egyetem nagyelőadójában tart ülést az MDF megyei elnökeinek gyűlése. A mintegy 400 tagú � nem döntéshozó, csak afféle konzultatív � fórum mintegy előkészíti a 3 hét múlva esedékes II. Országos Gyűlést A teremben feszült, ideges hangulat uralkodik. Mindenki kíváncsi, hogy pontosan milyen eredmény született az NKA tárgyalásain. Az elnökök

ugyanis híreiket addig csak a sajtóból szerezték, ami akkor már az SZDSZ szemszögéből láttatta az eseményeket, és a kommunistákkal való elvtelen kiegyezésről, paktumról szajkóztak. Az első sikertelen beszédét magasan felülmúlva lehengerlő beszédet mondott. Világos gondolatmenettel fejtette ki mondanivalóját, egyúttal érzelmesen és retorikusan. Védekezésből indított ellentámadásával elsöprő sikert aratott. Ahogy néhány nap múlva az országos elnökségben is: ellenszavazat nélkül, Lezsák Sándor tartózkodásával ajánlják őt az MDF elnökének. 1989. október 21-én az MDF II Országos Gyűlésén részt vevő küldöttek 97 %-os többséggel választják meg a párt elnökévé Antall Józsefet. Egyúttal döntenek az ugyancsak nagy tekintélynek örvendő Für Lajos köztársasági elnökké történő jelöléséről. Az új pártelnök ügyvezető alelnöknek Lezsák Sándort kéri fel, aki elfogadja a tisztséget. Antall a gyűlésen

két beszédet mond: egyet megválasztása előtt, egyet utána. Ezekben felvázolja a küldötteknek a vezetése alatt álló politikai erő általa kívánatosnak tartott jövőbeli arculatát. Olyan jobbközép párt (és mozgalom) arculatát festi le, amely nemzeti és demokratikus céljait a n yugat-európai kereszténydemokrácia eszméivel ötvözi. Hitet tesz az európai és a transzatlanti integráció mellett, ami szerinte a magyar rendszerváltoztatás sikerének záloga. A hazai életben pedig reálpolitikát hirdet Elutasítja mind a megalkuvó �opportunizmust�, mind a nehézségeket semmibe vevő �doktrinerséget�, mind a szájhősködő �kocsmapolitizálást�. Idézi szellemi példaképének, Eötvös Józsefnek egyik gondolatát: a demokráciát nem deklarálni, hanem organizálni kell. A párt politikája Antall József vezetésével egyértelműbb, profibb lesz. Az elnökségi ülések lerövidülnek, célratörőbbé válnak, több döntést hoznak,

és azok végrehajtására határidőket, ennek betartására pedig felelős személyeket jelölnek ki. Antall � most már pártelnökként, teljes jogú felhatalmazással � tovább folytatja a párt kül- és belpolitikai kapcsolatrendszerének kiépítését. Mindezt azonban megzavarja az SZDSZ és a Fidesz aláírásgyűjtő akciója, amelyet a négyigenes népszavazás által elhíresült �akció� érdekében tesznek. A két liberális párt a kerekasztal-tárgyalásokon nyitva hagyott 4 kérdésben szeretné urnához szólítani az embereket: a köztársasági elnök választásának módja, a munkásőrség megszüntetése, a m unkahelyi pártszervezetek felszámolása és a p ártok (leginkább az MSZMP/MSZP) vagyonelszámoltatása tárgyában. A két párt kezdeményezése azért is furcsa, mivel az első három tárgykörben a parlament már törvényt hozott, így a népszavazás csak azok megerősítését jelentené. A tét leginkább a köztársasági elnök

megválasztásának módjáról, illetve e pártok megerősödéséről szól. Az SZDSZ ugyanis el akarja kerülni, hogy Pozsgay Imre legyen a köztársasági elnök, még inkább azt, hogy az MDF nagymértékben megerősödjön. A két liberális párt egyértelműen Antall-Pozsgay, MDF-MSZMP/MSZP paktumot emleget, így próbálja lejáratni az MDF-et és annak elnökét, önmagát pedig �igazi�, a h atalommal szemben meg nem alkuvó, harcos antikommunista pártként tüntetve fel (hogy aztán 4-5 év múlva mindezt sutba dobják�). Mindehhez hatalmas sajtótámogatást kapnak Az MDF vezetését nagyon felháborítják a t erjesztett rágalmak. Az elnökség november 6-án tárgyalja a párt viszonyulását ehhez, ám akkor úgy foglal állást, hogy a legjobb az, ha a saját tagjaira bízza a részvétel és a szavazás kérdését. A legnagyobb ellenzéki párt azonban nem teheti meg, hogy nem foglal állást egy ilyen kérdésben, ezért november 13-ai ülésén az elnökség

újra megvitatja a kérdést. Az elnökség tagjai látják: csak rossz megoldások közül választhatnak. Végül úgy döntenek: bojkottra szólítják fel tagjaikat, szimpatizánsaikat Az MSZP persze a parlament segítségével megakadályozhatta volna a népszavazás kiírását, de nem mernek szembehelyezkedni egy ellenzéki-népi kezdeményezéssel, amit ráadásul a sajtó is támogat, másrészt Németh Miklós és Pozsgay Imre ekkor már rossz viszonyban vannak, bizonyára ez is szerepet játszott a népszavazás kiírásának meg nem akadályozásában� Az MDF bojkottja végül kudarcot vallott. A részvétel elérte az 58 % -ot, és a k öztársasági elnök választása módjáról feltett kérdés esetében az igenek aránya 0,1 %-kal, azaz 6101 szavazattal meghaladta az nemekét. Ezzel a választópolgárok tudtukon kívül lemondtak a közvetlen államfőválasztás módjáról. Ha az MDF bojkottja sikeres, az minden bizonnyal Pozsgay malmára hajtotta volna a vizet,

az MDF viszont � �igazolva� a kommunistákkal való lepaktálás vádját � elveszíthette volna az 1990-es választásokat� A kudarcot követően az MDF is elbizonytalanodik. Miközben az SZDSZ tör előre, a �Dunagate� botrány kirobbantásával megbuktatják a belügyminisztert, tagságuk megháromszorozódik, népszerűségük is sokat emelkedik, addig az MDF-ben néhány szervezet fellázad, sokan kilépnek a pártból, az egyik fő szövetséges, a Kisgazdapárt pedig az SZDSZ-szel működik együtt. Antall azonban látja, hogy a választásokat követően is kénytelen lesz valamilyen formában együttműködni velük, ezért beszélő viszonyt tart fönn Kis Jánossal, az SZDSZ elnökével. Ekkoriban leginkább a külkapcsolatok építésére helyezi a hangsúlyt. Már júliusban beszédet tart Brüsszelben az Európai Parlament kereszténydemokrata-néppárti frakciója előtt, ezzel mintegy beemeli az MDF-et a jelentős jobbközép pártok európai

családjába. Novemberben Antallt � mint az MDF elnökét � az Európa Mozgalom egyik alelnökévé választják. 1990 elején egy küldöttség élén Washingtonba utazik. Találkozik Bush elnökkel és Baker külügyminiszterrel, annak első helyettesével, a szenátus és a képviselőház tagjaival, a sajtó képviselőivel, a Világbank és a Zsidó Világkongresszus vezetőivel. Ezzel azt a vádat akarja eloszlatni, hogy a Fórum antiszemita lenne. Két hét múlva Párizsban Giscard d�Estaing-gel, Chiraĉkal, a pénzügyminiszterekkel, bankárokkal és a szenátus elnökével találkozik. Hazafelé útba ejtik Bonnt, ahol Kohl kancellár fogadja a küldöttséget; ekkor alapozódik meg Antall és Kohl barátsága. Márciusban pedig Londonba látogat, ahol a Vasladyvel találkozik Ezek a külföldi utak jelentős haszonnal járnak. A vezető nyugati politikusok megismerik az egyik legjelentősebb magyar ellenzéki párt elnökét, a későbbi miniszterelnököt, és nagyon

kedvező benyomást tesz rájuk. A hazai sajtó ugyan nem nagy terjedelemben számol be ezekről az utakról, de azért egyre inkább nyilvánvalóvá válik, hogy az ellenzéki pártok közül egyedül az MDF és annak elnöke rendelkezik kiterjedt nyugati kapcsolatokkal, és ráadásul azokban az országokban, ahonnan hazánk segítséget remélhet a rendszerváltoztatást követően. Időközben az utolsó állampárti országgyűlés � belefáradva a p olitikai vitákba �1989. december 21-én � 1990. március 16-i hatállyal � feloszlatja önmagát Szűrös Mátyás, a Magyar Köztársaság ideiglenes elnöke március 25-re kiírja az országgyűlési választásokat. Több, mint negyvenéves szünet után az elsőt. Az első olyat, ahol általános választójog alapján, mindenféle korlátozástól mentesen, minden felnőtt magyar állampolgár titkosan szavazhat. Az MDF időközben megerősödik. Egyre több gazdasági szakember kerül be a párt holdudvarába, amivel

egy szakértő imázst sikerül kialakítani. Az antiszemita vádakat a külkapcsolatok, továbbá Antall József személye és családi indíttatása veri vissza. A kommunistabarátság vádját pedig a h íres �Tovariscsi � konyec�, illetve a �Tavaszi nagytakarítás� című plakátok mossák le a pártról. A párt képviselőjelöltjei is kinyilvánítják, hogy az utódpárt tagjaival személy szerint semmilyen együttműködésre nem hajlandóak. Ráadásul az SZDSZ által gerjesztett antikommunista hangnem visszaüt: a v álasztásokon a második fordulós küzdelemből kieső, vagy visszalépő jelöltek szimpatizánsai nem az őket �üldöző� SZDSZ, hanem a �Nyugodt Erő� képében feltűnő MDF jelöltjeit támogatják. 1990. március 25-én csaknem 5 m illió választópolgár járul az urnákhoz, a választásra jogosultak csaknem kétharmada. A pártlistákra leadott szavazatok alapján az MDF nyeri az első fordulót (24,73 %) az SZDSZ előtt (21,39 %).

Az egyéni jelöltekre leadott szavazatok esetében még ennél is kisebb köztük a különbség (1,78 % az MDF javára). A második fordulóban azonban e különbség megugrik. Ebben több dolog is szerepet játszik Az egyik ilyen a győzteshez húzás elve, a másik a magyar választási rendszer sajátossága, amely a győztest � a stabil kormányzás érdekében � relatív előnyhöz juttatja, �kiugratja�. Politikailag azonban a legfontosabb az, hogy az MDF a Kisgazdapárt és a KDNP szavazói mellett szocialista szimpatizánsok voksaira is számíthatott, míg az SZDSZ csak a Fidesz (amúgy is kicsi) támogatói bázisára. Az MDF sorra nyer az egyéni kerületekben, végül a parlamenti helyek 42,7 %-át szerzi meg, a második helyezett SZDSZ-nek mindössze 23,6 % jut. Bekerül még a Parlamentbe a Független Kisgazdapárt, a Kereszténydemokrata Néppárt, a Fiatal Demokraták Szövetsége és az utódpárti MSZP, továbbá közös és független jelöltek. A

kormány alakítására a győztes Magyar Demokrata Fórum elnöke, Antall József kap megbízást. A pártelnök-miniszterelnök Antall Józsefet az Országgyűlés 1990. m ájus 23-án választotta meg miniszterelnöknek Kormánya hárompárti koalícióra támaszkodott az MDF mellett az FKgP és a KDNP részvételével (az alapító atyák közül egyedül Für Lajos került a kormányba honvédelmi miniszterként). Hiába kardoskodtak sokan � pl a sajtó egyes képviselői vagy Soros György � a nagykoalíció mellett, ám Antall József ezt csupán elvi lehetőségnek tartotta, nem gyakorlatinak. Ismerte már annyira a szabad demokratákat, hogy tudta: nem lenne képes velük együtt kormányozni. Másrészt a helyzet nem volt tragikus, hogy nagykoalícióra lett volna szüksége az országnak. Harmadrészt eddigi partnerei is a jobbközép kormánykoalíciót preferálták. Az Antall-kormányra várt, hogy tartalommal töltse ki a kerekasztal-tárgyalásokon megfogalmazott,

az utolsó pártállami parlament által törvénybe iktatott kereteket. Neki és az új parlamentnek kellett megalkotnia azokat a jogszabályokat, amelyek nélkülözhetetlenek egy demokratikus jogállam, egy piacgazdaság működtetéséhez, továbbá az ország euroatlanti integrációjához. (Mivel a kormány tevékenységéről, működéséről külön tanulmány foglalkozik, így e kérdésekre nem kívánok kitérni.) A kormány tevékenységéhez, működésének megkezdéséhez azonban szükség volt egy megállapodásra az SZDSZ-szel, amely kormányozhatóvá tette az országot, azaz jelentősen lecsökkentette az alkotmányban felsorolt kétharmados törvények számát (mivel ez még az MSZMP-kormány korlátozására szolgált), másrészt eléri, hogy a kormányt csak konstruktív bizalmatlansági indítvánnyal lehet megbuktatni, aminek tartalmaznia kell a megválasztandó kormányfő nevét is. Ezzel tehát nincs lehetőség arra, hogy egy-egy népszerűtlen

kormánytagot a kormánypárti képviselők szavazataival hívjanak vissza. Továbbá a bizalmatlanságukat kifejező képviselőknek meg kell egyezni az új miniszterelnök személyéről, ami sokkal nehezebb. Ezzel tehát folyamatossá válhat az ország kormányzása Cserébe az SZDSZ-es Göncz Árpád megkapta a köztársasági elnöki pozíciót. Az áprilisban zajló tárgyalások a két párt vezetői között teljes titokban folynak, arról sem a közvélemény, sem a pártok tagsága nem tud. Átmenetileg a frontok is megmerevednek, mert az SZDSZ nem akar engedni. Végül Kis János rábólint, így megszülethet a megállapodás, amely a sajtó által �Antall-Tölgyessy paktum� néven híresül el. Sokan vádolták azzal Antall Józsefet, hogy titokban, a parlamentarizmust arcul csapva, �kamarillapolitikával� egyezett meg az ősellenség SZDSZ-szel. Az igazság azonban az, hogy a megállapodást szabályos pártközi megállapodásként kötik, azt a két párt

elnöke és parlamenti frakcióvezetői írják alá (aki az MDF esetében azonos személy). A tárgyalásokra és az aláírásra az egyik párt székházában kerül sor, és azt utólag nyilvánosságra hozzák, azt utólag az MDF elnöksége és frakciója is jóváhagyja, illetve a koalíciós partnerek vezetői is tudomásul vették. A megállapodás tartalmi mondanivalóját utólag a parlament is jóváhagyta Frappánsan fogalmazott Kónya Imre, amikor azt mondja, hogy Antall �89-ben az MSZMPvel, �90-ben az SZDSZ-szel azért kötött egyszeri megállapodást, hogy a tartós együttműködés kényszerét el tudja kerülni. Másként mondva: a stratégiai célok megvalósítása érdekében kötött egyszeri megállapodásokat. A kormányzati nehézségek, a taxisblokád � melynek idején Antall József kórházban volt � nemcsak a kormány és a miniszterelnök népszerűségére, de az MDF-re is súlyos csapást mért. Mindezek következménye az őszi

önkormányzati választásokon mutatkozott meg. A helyi önkormányzatok megválasztásának első fordulójára 1990. szeptember 30-án, a második fordulóra október 14-én került sor. A függetlenek nagy száma, továbbá a településnagyságok szerinti eltérő választási szisztéma miatt az eredmények nehezen értelmezhetőek. A megválasztott polgármesterek 83 %-a független volt, csak a többi 17 %-on osztoztak a pártok. Az egyes településtípusok eredményeit összegezve azonban elmondható, hogy a kormánypárt elveszítette a helyi választásokat. Addigi tevékenységéről szóló beszámolójára és az egyéves elnöki mandátuma meghosszabbítására az MDF soron következő Országos Gyűlésen kerül sor, mely december 15-16-án a Budapesti Műszaki Egyetem aulájában kerül megrendezésre. A népszerűségvesztés miatt várható elégedetlenséget Antall József egy nagyszerű beszéddel szerelte le, mellyel egyúttal bebizonyította, hogy � betegsége

ellenére � alkalmas a párt további vezetésére. Kevés ellenszavazat mellett ellenjelölt nélkül újra elnökké választják; az elnökségi tagságra is ő kapja a legtöbb szavazatot. A párt ügyvezető alelnöke a taxisblokádot rosszul kezelő ex-belügyminiszter, az Antall Józsefet mindvégig támogató Horváth Balázs lesz. A hangulatot némiképp elrontja, hogy az 1-es számú tagkönyv tulajdonosa, Bíró Zoltán kilép az MDF-ből, egy másik alapító tag, Kiss Gy. Csaba pedig nem vállal semmilyen tisztséget. Az 1991-es év sikereket hoz a kormány számára: visegrádi találkozó, szovjet csapatkivonás, pápalátogatás, KGST és a Varsói Szerződés felszámolása, szovjet, orosz és ukrán alapszerződés aláírása, stb., melyek ellensúlyozni tudják a botrányokat (Kalasnyikov-ügy, Jeszenszky lejáratása, Torgyán parlamenti akciói�). A miniszterelnök népszerűsége emelkedni kezd, az MDF támogatottsága 14-ről 20 %-ra nő (miközben az

SZDSZ-é 22-ről 13 %-ra süllyed). A Fórum azonban � gyűjtőpárt jellegének kidomborítását bizonyítandó � ekkor már több platformból áll. Még 1990 végén alakul meg egy népi-nemzeti kör, majd egy kereszténydemokrata kör, végül aktivizálódik a nemzeti liberális csoport is. A �91 őszén a Kónya-dolgozat nyomán kirobbanó, majd lecsillapodó botrány is inkább pozitív következményekkel jár. Az igazságtétel és a média megrendszabályozásának szándékát meghirdető, s emiatt a támadások kereszttüzébe kerülő frakcióvezető ugyanis szinte megdicsőül Csurka lapjában, a Magyar Fórumban, ami azzal a reménnyel kecsegteti a kormányfőt, hogy az MDF-en belüli markánsan jobboldali törekvések a centrum által uralhatók lesznek. Az év végén Antall kompromisszumot köt az MDF �alapító atyáival�, mely szerint a terhek egyenletesebb elosztása érdekében létrehozzák az ügyvezető elnöki posztot. A Lezsák Sándor, Csurka

István, Für Lajos és Szabó Tamás által kezdeményezett lakitelki találkozón döntés születik arról, hogy ezt Horváth Balázs helyett Für Lajos tölti be. Az MDF bomlása A rendkívül heterogén Magyar Demokrata Fórum sorsába be volt kódolva a tisztulás folyamata, a l assú bomlás. Kezdetben a �harmadik utas�, népi írók körül szerveződő mozgalom a �80-as évek végére több irányzatból álló párttá bővült, s ezen csoportosulások � saját pozícióinak biztosítása érdekében � folyamatosan rivalizáltak egymással. Antall József reálpolitikai éleslátása csak ideig-óráig tudta az ellentétes érdekeket kiegyenlíteni, és köztük egyensúlyt teremteni a sikeres kormányzás érdekében. Helyzetét nehezítette, hogy az egyes irányzatok élén igazi �nagyágyúk� álltak, mint pl. a népi írók élén az alapító Lezsák Sándor, vagy a nemzeti radikalizmust hirdető Csurka István. A tagság soraiban leginkább ők

rendelkeztek támogatottsággal, míg a k ereszténydemokrata centrum (Salamon László, de Antall is ide sorolható), vagy a Kulin Ferenc, Elek István, Debreczeni József, majd Szabó Iván, stb. által vezetett � 1991 szeptemberétől szervezetten működő � nemzeti liberálisok kevésbé. Ráadásul a választási győzelem idején olyanok is a párthoz csapódtak, akik leginkább saját anyagi hasznukat tartották szem előtt. A párt bomlása fokozatosan zajlott. Még 1990 végén vált ki Bíró Zoltán és vonult háttérbe Kiss Gy. Csaba A taxisblokád és az első kudarcok után is léptek ki néhányan a Fórumból A pártra azonban a legnagyobb csapást Csurka István és a n emzeti radikálisok kiválása, és annak módja jelentette, illetve ezzel összefüggésben néhány nemzeti liberális eltávolítása (továbbá az 1996-os kettészakadás, de ez már nem témája e tanulmánynak). 1992. augusztus 20-án közölte le a M agyar Fórum Csurka István: Néhány

gondolat a rendszerváltozás és az MDF új programja kapcsán című politikai röpiratát. Ennek egyik fő gondolata, hogy nem történt meg a rendszerváltás, mert a magyarellenes nemzetközi pénz- és médiapiac, zömmel a zsidók � az IMF-fel kötött 1990-es megállapodás és az MDF-SZDSZpaktum révén � továbbra is uralják az országot, és ezért gyűlöli a nép zöme az Antallkormányt. Csurka szerint a kitörési lehetőség a nemzeti radikalizmus Egy olyan MDF-re van szükség, amely ezt képviseli. Felveti azt is, hogy Antall József betegsége miatt nem alkalmas a továbbiakban a kormány vezetésére. A botrány óriási. Sokan, akik érintve érzik magukat, tiltakoznak Antall is látja, hogy ez a röpirat � nem a személyét ért támadás miatt, amiért Csurka a következő elnökségi ülésen bocsánatot is kér, és azt visszavonja � mennyit árt az országnak, a kormánynak és az MDFnek. A nemzeti liberálisok egyik vezetője, Debreceni József a

Népszabadság hasábjain nyílt levélben válaszol Csurkának, melyben náci eszméknek nevezi a megjelent gondolatokat, amit viszont a miniszterelnök helytelenít. Antall József 11 nap múlva az országgyűlésben ítéli el az alelnöke szavait, és az elnökségben is többséget tud szerezni a maga számára. Az augusztus 29-30-án Cegléden ülésező Országos Választmány felszólalóinak többsége azonban Csurka mellett tesz tanúbizonyságot. Jeszenszky Géza hívja oda a kemoterápiás kezelésen lévő miniszterelnököt. Antall József megjelenése megnyugtatja a kedélyeket, beszédével pedig maga mellé állítja a v álasztmányt; a végén Csurka maga tesz �hűségnyilatkozatot� az elnöknek. Úgy tűnik, csak Antall József személye akadályozta meg 1992. nyarán, hogy a nemzeti radikalizmus elsodorja a Magyar Demokrata Fórumot (Annál is inkább érthető Csurkáék megerősödése, mert a Magyar Fórum előfizetése gyakorlatilag kötelező volt minden

MDF-tag számára, mivel a l iberális média tengerében ezt szánták a tiszta hangnak, ám az idővel teljesen Csurka és hívei kezébe került. Az alelnök hamarosan elkezdi megszervezni a Magyar Út Alapítványt és a Magyar Út Köröket. Antall egyelőre nem tudja kiszorítani a pártból Csurkát, de megpróbálja visszaszorítani. Például megvonja a támogatást a Magyar Fórumtól, ezután az egy darabig nem jelenik meg. Csurka azonban támogatást gyűjt, és újra megjelenteti a l apot, ám kénytelen kivennei az impresszumból a �Magyar Demokrata Fórum lapja� kitételt. (Igaz, ettől a tagság még tovább olvassa�) Antall azonban tudja: a tagság békét és egységet akar, ezért aki kirobbantja a háborúskodást, az veszít. Ám közeleg az Országos Gyűlés, amikor neki is és az elnökségnek is lejár a m andátuma. Azt érzi, hogy vele szemben Csurkát nem választják elnökké, ám az elnökségben sem szabad Csurka híveinek többségbe kerülni,

hiszen akkor az elnök az elnökség foglya marad, s a képviselőcsoportban is többségbe kerülhetnek a csurkisták, ami pedig kormányválsághoz vezethet. A két fél közötti választást � s egyúttal a párt és hosszú távon a kormány és az ország sorsáról szóló döntést is � a VI. Országos Gyűlésnek kell meghoznia Az antallisták és a csurkisták próbálják megdolgozni a megyéket, hogy az ő jelöltjeiket támogassák; mindkét fél készít egy listát a jelöltjeiről. Für, Lezsák, Csurka és Kónya mindkettőn szerepel A vita azonban már a napirend megszavazásánál eldől: a küldöttek kétharmada elfogadja az antalli elnökség által kidolgozott napirendet. Csurka látva támogatóinak fogyatkozását, visszalép az elnökjelöltségtől, majd beszédében mentegetőzik, békét ajánl Antallnak. A 20 tagú elnökségben Csurkának még egyharmadnyi támogatója sem lesz. Az új elnökségben Antall József határozottan rendet tesz. 6 a

lelnököt választat (Csurka egyetlen híve sincs köztük), akik az elnökkel és Für Lajos alelnökkel afféle operatív elnökségként viszik az ügyeket, rendszeresen üléseznek. A párt parlamenti frakciója elhatárolja magát Király B. Izabella nemzeti demagógiájától, az MDF elnöksége és a kormány tagjai (kivéve persze Csurkáékat) bojkottálják a Magyar Út Körök országos értekezletét. A miniszterelnök a kormányban is változásokat eszközöl: ekkor meneszti többek között Andrásfalvy Bertalan kultuszminisztert, vagy a nyíltan csurkista Sárossy László államtitkárt, helyüket pedig hozzáértőbb, Antallhoz lojális személyek foglalják el. Csurka pártból való kizárására 1993. j únius elején kerül sor, ez azonban már szorosan kapcsolódik a nemzeti liberálisokhoz való viszonyhoz, mivel a két irányzat erőteljesen küzdött a másik ellen, és a cs urkisták egyoldalú kizárása visszatetszést keltett volna a tagságban. Csurka

frakcióból való kizárását � egy éles kormányellenes támadást követően � a nemzeti liberális Elek István kezdeményezi. Az elnökség május 26-i ülésén tárgyal a kérdésről, amire Elek István és Debreczeni József is meghívót kap Lezsák Sándortól. A vita során a felek csak ismételgetik saját álláspontjukat, ám érdemi döntés nem születik. Ekkor Für Lajos benyújtja lemondását Az elnökség következő ülésén újra tárgyal a kizárásról, ahol Lezsák Sándor javasolja a nemzeti liberálisok kizárását is, mert szerinte a tagság csak így lesz képes megemészteni Csurka kizárását. Kónya Imre javasolja Debreceninek és Eleknek, hogy átmenetileg függesszék fel párttagságukat, akkor ők megmenekülhetnek, Csurka kizárása viszont könnyebben megy. Erre viszont ők nem hajlandóak, hiába is kéri ezt a miniszterelnök A frakció következő ülésén szavaznak - Csurka István, Zacsek Gyula, Király B. Izabella és Balás

István - 4 képviselő kizárásáról, majd egy képviselői indítvány érkezik Debreczeni József és Elek István kizárására. Mindegyik többséget kap: a frakció tehát nemcsak a nemzeti radikálisokat, de a nemzeti liberálisok vezetőit is kizárta soraiból. A frakcióból kizárt Csurka előbb egy 29 fős saját csoportot alakít a parlamentben, majd � miután nyilvánosságra került ügynökmúltja � egy mindössze 12 fős frakciót hoz létre. Hamarosan megválasztják a Magyar Út Körök elnökének, majd megalakítja a MIÉP-et. Király B Izabella is hamarosan saját pártot alapít (Magyar Érdek Pártja), ahogy Zacsek Gyula is (Magyar Piacpárt), Elek István � miután nem tudnak létrehozni egy nemzeti liberális frakciót � belép a Fideszbe, Debreczeni József viszont független képviselő marad. A vég Antall József ekkor már súlyos beteg, pártpolitikai ügyekkel kevésbé foglalkozik � hiszen a legfőbb pártpolitikai kérdés

megoldódott. Leginkább a kormányzati ügyekre koncentrál, illetve egyre több időt köt le gyógykezelése. Még arra is van ötlete, hogy javasolja: tartós munkaképtelensége esetén nyújtsanak be ellene konstruktív bizalmatlansági indítványt, és Boross Péter vegye át a kormány vezetését, így akadályozzák meg, hogy Göncz Árpád esetleg másokat juttasson vezetéshez. Erre ugyan nem volt szükség, mivel Kölnben sikeresen lezajlik a csontvelő-transzplantáció. Antall József munkaképessége átmenetileg újra helyreáll, ám az újonnan diagnosztizált betegséggel, a l eukémiával szervezete már nem tud megküzdeni. Állapota fokozatosan romlik, majd 1993. december 12-én 1715-kor visszaadja lelkét a Teremtőnek Felhasznált irodalom Antall József: Modell és valóság I-II. Athenaeum Nyomda RT Budapest 1994 Antall József országgyűlési beszédei. Athenaeum Nyomda RT Budapest 1994 Csurka István: Néhány gondolat a rendszerváltoztatás két

esztendeje és az MDF új programja kapcsán. In: Magyarország politikai évkönyve 1993 D emokrácia Kutatások Központja Alapítvány 1993. 516-539 o Debreczeni József: A miniszterelnök. Osiris Kiadó Budapest1998 Marinovich Endre: 1315 nap. Antall József naplója Éghajlat Kiadó Budapest 2003 In memoriam Antall József. In: Magyarország politikai évkönyve 1994 Demokrácia Kutatások Központja Alapítvány 1994. 503-548 o