Földrajz | Tanulmányok, esszék » Dr. Házi Judit - Biogeográfia, Füves élőhelyek, gyeptársulások

BIOGEOGRÁFIA FÜVES ÉLŐHELYEK, GYEPTÁRSULÁSOK DR. HÁZI JUDIT NÖVÉNYTANI TANSZÉK Biogeográfia • az élőlényeknek a Földön való elterjedését és erre ható tényezők közötti kapcsolatot vizsgálja • a vizsgálat tárgya szerint: -Növényföldrajz (fitogeográfia) -Állatföldrajz (zoogeográfia) -Emberföldrajz (antropogeográfia) az élőlények előfordulása nem véletlenszerű Alexander von Humboldt: Felismerte a formációkat és ezek szabályos rendeződését (zonális és vertikális) Alexander von Humboldt (1769-1859) A hőmérséklet és a csapadék szerepe a fő növényzeti övek kialakításában csökkenő csapadék: mérsékelt övi lombhullató erdő, füves puszta, sivatag csökkenő hőmérséklet: tópusi esőerdő mérsékelt övi lombhullató erdő, tajga, tundra Hol fordulnak elő gyepek? A szárazföld több mint 40%-án. sztyepp préri szavanna Környezeti tényezők • Viszonylag kevés csapadék 200-500 mm •

(de hf préri 600-1000 mm) • Nagy hőingás (>25°C) • Csapadék tavasz végén, nyár elején • Gyakori aszályok ---- > nem tud kialakulni fás vegetáció) A gyepek jelentősége A gyep, mint nagy növényföldrajzi egység különösen fontos: • A legtöbb élelmiszernövényünk ehhez a vegetációtípushoz köthető: • gabonák: búza, rozs, árpa, kukorica, rizs, cukornád • az állattenyésztés a füves pusztákon alakult ki, juh, ló, szarvasmarha, kecske • Talajvédelem • CO2 megkötés • Parkok, kertek, sportgyepek Gyepek kialakulása (1)Természetes úton kialakult gyepek • Trópusi klíma alatt (egyenlőtlen csapadékeloszlás, fák elszórtan) • Kontinentális klíma alatt • Ősgyep: természetes módon kialakult, természetközeli módon kezelt (2) Félig természetes gyepek (erdőirtás helyén legeltetés, kaszálás) pl. Közép-Európa gyepei (3) Termesztett (mesterséges) gyepek TRÓPUSI ÖV NÖVÉNYZETE Szavanna

a hőmérséklet kis mértékben ingadozik, de egész évben meleg - száraz és esős évszakok váltakoznak, a száraz évszak gyakran aszályos és hosszabb (6-10 hónap) - a lombkoronaszint nem záródott, a fák egymástól távol, elszórtan vagy kisebb csoportokban állnak Éves csapadékmennyiség: 600–1,000 mm Indian sandburr (Cenchrus biflorus) elefántfű (Hyparrhenia species) Denevérfülű róka (Otocyon megalotis) A Digitaria –ujjasmuhar fajok a legjelentősebb szálastakarmány A Napírfű a legfontosabb szemestakarmány, főként tejelő teheneknek adják Digitaria eriantha – ujjasmuhar faj Pennisetum purpureum – Napírfű, Uganda fű, (elefántfű) A gyakori tüzek miatt víztartó törzs alakul ki pl. baobab (Adansonia digitata) alacsony, laza és lapos koronájú fák (pl. ernyőakáciák, albiziák, mirrhafa, tömjénfa) Tövises akácia fajok- Acacia spp. Csekély tápérték, kellemetlen íz A kopár gyepeket juhval, kecskével és

szarvasmarhával legeltetik Trópusi gyepek Dél Amerikában Az amezóniai esőrdővel határos gyepterületek Legnagyobb kiterjedésben Brazíliában találhatók meg. Helyi nevén „cerrado” Fajok: Byrsonima crassifolia-ehető gyümölcsök Trachypogon spicatus Byrsonima crassifolia • Ennek ellenére a helyi flóra és fauna nagyon fajgazdag Trópusi gyepek Dél-Amerikában cerrado • 1950 óta a természetes vegetáció kiterjedése a felére csökkent • Helyükön szójaültetvények és alacsony hozamú legelők Fő fűfajai: Axonopus spp., Andropogon spp trópusi fűfajok, durva szárú, nehezen emészthető, alacsony tápértékű fajok A pázsitfüvek mellett különböző sás fajok (Carex spp.) is jelentősek. Ezeknek is alacsony a tápértékük. Andropogon bicornis Axonopus aureus HŰVÖS MÉRSÉKELT ÖV NÖVÉNYZETE Füves puszták Füves puszták - évi 200 - 500 mm csapadék - mezőségi talaj, gyors humifikáció, lassú

mineralizáció - kettős nyugalmi állapot: téli hideg és nyárvégi szárazság miatt - a nyárvégi szárazság miatt a fás növények nem tudnak megélni - jellemző fajok: 1. szklerofill fajok (keskeny, sok szilárdítóanyagot tartalmazó levelek pázsitfűfélék, sások) 2. egyéves (Th) fajok (pl Chenopodiaceae) 3. földalatti raktározó szervvel rendelkező (G) fajok (pl Liliaceae, Amaryllidaceae) Füves puszták - osztályozás: 1. megjelenés alapján: törpe-(kurta-) és magasfüvű puszták 2. termőhely alapján: homok-, lösz-, szikes-, sziklás talajú puszták a. Sztyeppek - EuÁ (D-Románia - D-Ukrajna - D-Oroszország - Kazahsztán - DSzibéria - Mongólia ill. É-Kína) zónaszerűen (40-50 szélességi kör) - a félsivatagokkal határosan törpefüvű és sziklai sztyeppek, az erdős- sztyeppekkel határosan magasfüvű sztyeppek találhatók - jellemző fajok: Festuca, Stipa, Andropogon, Bromus, Agropyron, Carex humilis, Allium, Colchicum, Adonis,

Paeonia, pillangósok (pl. Astragalus), ördögszekerek (pl. Falcaria, Eryngium) Füves puszták b. Prérik - É-Amerika középső része - a keleti rész magasfüvű (csapadékosabb), a nyugati törpefüvű c. Pampák - Andok keleti oldalán (Argentína: K-Patagónia) d. Veldek - D-Afrika e. Erdőssztyeppek - átmenet az erdőzóna felé (Alföld - Erdélyi-medence - Bukarest – Voronyezs - Szaratov - Ural), mozaikos felépítésű Füves puszták - hasznosítás: gabonatermesztés, legeltetés - ökológiai problémák: tüzek, túllegeltetés, (fél)sivatagosodás A Préri Hosszúfüvű préri: fenyérfű fajok (Andropogon gerardii) 1,5 m-3 m (A. halli), Indiánfű (Sorghastrum nutans), (Spartina pectinata), Köles fajok (Panicum virgatum). Éves csapadékmennyiség kb. 860-865 mm Bölény A vegetációs periódus alatt legeltetik, később kaszálják szénaként és tüzelőanyagként hasznosítják Sorghastrum nutans Andropogon gerardii Andropogon

saccharioides Andropogon barbinodis Albert Spear Hitchcock: Manual of the Grasses of the United States Rövidfüvű préri Szárazabb klíma (388 mm) Bölényfű (Buchloe dactyloides), galleta grass (Hilaria jamesii), árvalányhaj fajok (Stipa comata), grama fajok (Bouteloua sp.), Rövidfüvű préri Szárazabb klíma (300-400 mm) Juhval és szarvasmarhával legeltetik A rövid szárú pázsitfüvek (30-40 cm) szárazság –és taposástűrőek A fő pázsitfű fajok: Bouteloua gracilis – kék grama Buchloe dactyloides – Bölényfű Kelet-Washington, Oregon, Idaho Villásszarvú antilop Antilocapra americana TALAJPROFIL Kevertfüvű préri Melanization Calcification Rövidfüvű préri Prériszéna 1-2x évi kaszálás 10% fehérje és 65% teljes emészthető anyag (TDN) Az első kaszálás értékesebb, főként fiatal állatoknak adják, a későbbi kaszálás nem olyan magas tápértékű, de nagyobb biomasszát, tömeget ad, ezt kifejlett

szarvasmarháknak adják prérikutya (Cynomys ludovicianus) FENYÉRFŰ FAJ (ANDROPOGON GERARDII) prérifarkas vagy coyot (Canis latrans) AZ UTÓBBI 200 ÉV VÁLTOZÁSAI Bölény-majdnem kihalt; antilop - 98% eltűnt 1900 „Na mi a puszta? ” (Ló rider, Beelga) Nagy kiterjedésű, fátlan, füves terület 300–500 mm csapadék/év aszály Árvalányhaj fajok (Stipa) Zab fajok (Avena sp.), csenkesz (Festuca sp.), kis termetű sás fajok (Carex sp.) Gumós perje (Poa bulbosa) Tyúktaréj fajok (Gagea sp.) hagymás , gumós növények SZTYEPPE Sztyeppe Ördögszekér tipusú terjedési mód pl. Eringium fajok Stipa pulcherrima – csinos árvalányhaj Allium atriviolaceum – hagyma fajok Sztyeppe • Közép-Ázsiában található az utolsó nagykiterjedésű gyepterület • A zárt lomberdők és a félsivatagok között helyezkedik el • Mongoloid népcsoport lakja: „Besenyők mondták, hogy legyünk óvatosak a kazárokkal, mert kicsit nagy lett

az arcuk, mióta visszaverték az arabokat” Vegetáció A csapadék mértékétől függően különböző típusok alakultak ki: erdős-sztyepp,rétsztyepp, rövidfüvű és félsivatagi sztyepp a csapadék mellett a tüzek jelenléte, intenzitása is fontos tényező Magterjesztési stratégiák: ördögszkér pl. Eryngium campestre, mezei iringó legeltetés, szénakészítés hörcsög (C. cricetus) ÁLLATOK Túzok (Otis tarda) ürge (Spermophylus citellus) üregi nyúl (Oryctolagus cuniculus) PAMPA Összterülete mintegy 751,000 km2 (Argentina, Urugay) Száraz, meleg klíma Évi középhőmérséklet (29°–32°C) Évi csapadékmennyiség 559 mm940 mm A legjelentősebb fűfaj a pampafű Európában dísznövényként ültetik a pampa régióban, Argentinában „állítják elő” a szarvasmarha állomány 61%-át A kedvezőbb vízellátottságú termőhelyeken A biomassza elérheti az 5-30 kg /ha/év értéket is. gyakori a túllegeltetés

Cortaderia selloana – pampafű Pampafű (Cortaderia selloana) 2.4–37 m ombu (Phytolacca dioica) fásszárú növény oposszum vikunya (Lama vicugna), VELD Dél-Afrika keleti részén Vörös zabfű (Themeda triandra) Ngongoni three-awn grass (Aristida junciformis) Csillagpázsit (Cynodon dactylon) Kis tápértékű fajok Mégis nagyon fontos takarmánytipus szarvasmarha és juh-állományok részére Aristida junciformis Themeda triandra HAZAI GYEPTÍPUSOK FÜVES TERÜLETEK MAGYARORSZÁGON • Hazánkban a gyep művelési ágba sorolt területek összkiterjedése 799,3 ezer hektár (KSH 2018.) • A védett természeti értékek jelentős része gyepekhez kötődik. Művelési ágak szerinti megoszlás 2016-ban • 850 különböző faj, ebből 500 népi gyógyászatban, 200-250 faj étkezési cél vagy fűszer, 600 mézelő növény • Legelő állatoknak is változatosságot jelent (erőnlét, egészség ) Halastó 1% Nádas 1% Erdő 26%

Szántóterület 59% Gyep 11% Szőlő 1% Gyümölcsös 1% A magyarországi füves élőhelyek rendszere Nedves rétek • Láprétek • Mocsárrétek • Üde és nedves magaskórósok Üde rétek • Sovány gyepek • Félszáraz gyepek • Sziki növényzet Száraz gyepek • Löszgyepek • Homoki gyepek • Lejtősztyeppek • Sziklagyepek Láprétek A korábbi évszázadokban a nedves láprétek döntő hányadát lecsapolták. Többé-kevésbé anaerob talajviszonyok. Két csoport: 1. nedves (üde) láprétek (sasláprét, szittyós láprét csátés láprét) 2. kiszáradó láprétek (kékperjés láprét) Láprétek lápi sás (Carex davalliana) Ördögharaptafű (Succisa pratensis) kormos csáté (Schoenus nigricans) mocsári kosbor poloskaszagú kosbor lápi nyúlfarkfű (Sesleria uliginosa) mocsári nőszőfű (Epipactis palustris) Mocsárrétek • a friss vízellátású, üde talajú, nyáron időszakosan kiszáradó területeken

mocsárrét alakul ki • Gyakran az ártéri ligeterdők helyén • rendszeres kaszálás vagy legeltetés hatására • Gazdaságilag igen fontosak; takarmányértékük növelésére gyakran nagyobb tápértékű fajokkal felülvetik őket. Veszélyeztető tényezők • kiszárítás, lecsapolás •műtrágyák, vegyszerek bemosódása a szomszédos szántóterületek felől • kezelés felhagyása özönnövények (főként aranyvessző fajok Solidago spp.) előretörése Mocsárrétek kúszó boglárka (Ranunculus repens) gyepes sédbúza (Deschampsia caespitosa) réti csenkesz (Festuca pratensis) réti boglárka (Ranunculus acris) sovány perje (Poa trivialis) mocsári perje (Poa palustris) Üde rétek, franciaperjés kaszálórétek Veszélyeztető tényezők • időszakos felhagyás következtében gyorsan erdősül •felülvetés, trágyázás Száraz gyeptípusok Löszgyepek • legjobb termőképességű talajon (csernozjom) • feldarabolódott

élőhelyek, ma már csak kis állományok • zárt, fajgazdag gyepek • alföldi leromlott állományai: löszlegelők • legeltetés, használat elmaradásával becserjésednek • leginkább juhokkal legeltethető • szarvasmarhával nem • A lösznövényzet ősi állományai ritkaságuk miatt rendkívül jelentősek • Fő gyepalkodó a barázdált csenkesz (Festuca rupicola). • Karakterfajaik a jégkorszak után települtek a Kárpát-medencébe, • élőhelyük visszaszorulása védett maradványfajok kónya zsálya (Salvia nutans) délvidéki földikutya (Nannospalax (leucodon) montanosyrmiensis volgamenti hérics (Adonis volgensis) erdélyi hérics (Adonis transsilvanica) barázdált csenkesz 3. Löszpuszták (pusztai cserjés, lösztölgyes és sziki tölgyes foltokkal) Nyílt homokpusztagyepek elsősorban a Duna-Tisza közén, Kisalföldön és a Nyírségben gyenge vízmegkötő képesség és nagy napi hőingás jellemző a talajra. hosszú

gyökérzetű, heverő szárú, kis párologtatási felületű lágyszárúak Ezüstperje (Corynephorus canescens) homoki árvalányhaj (Stipa borysthenica) magyar csenkesz (Festuca vaginata) homoki nőszirom (Iris arenaria) Homoki gyepek Festuca wagneri, F. rupicola, Chrysopogon gryllus, Stipa capillata, Poa angustifolia, Andropogon ischaemum. Andropogon ischaemum – szürke fenyérfű Zárt homokpusztagyepek • lankásabb, talajvízhez közelebbi térszíneken • sok évtizedes talajképződés nyomán kialakult • zártabb, fajgazdag társulás Legeltetés kis létszámú állománnyal, kevés biomassza, taposásra érzékeny szártalan csüdfű kunkorgó árvalányhaj pusztai árvalányhaj Sziki növényzet (sziki gyepek) A szikes puszták hagyományos használati módja a legeltetés. Kevésbé érzékenyek a legeltetési módra és intenzitásra. A jobb fűhozamú sziki réteket egyszeri kaszálást követően nyáron legeltetéssel tartották fenn.

Állományaikat itt a fentieken túl a beszántás, műtrágyázás is fenyegeti. Veszélyeztető tényezők: • legeltetés megszűnése • belvízelvezetések, csatornázások Szikesek • Eredetileg az Alföld időszakosan túlnedvesedő területein a jégkorszak után alakultak ki. • A XVIII-XIX. sz vízrendezések és erdőirtások hatásaként nagy területekre terjedtek ki. • Jellemző rájuk a nagyfokú mozaikosság. • Az egyes társulások megjelenését a mikrodomborzat, a talajvízszint és a talajoldat sókoncentrációja határozza meg. • Kevés biomassza Lejtősztyeppek Hasznosítás / Veszélyeztető tényezők • legeltetés főként juhokkal • legeltetés teljes hiánya cserjésedés, majd lassú erdősödés ill. tájidegen fafajok előrenyomulása (akác) •kopárfásítási programok • vadállomány túltartása (taposás, legelés) Dolomit sziklafüves lejtősztyepp Sziklagyepek Hasznosítás Kevés biomassza, legeltetésre nem

alkalmas Veszélyeztető tényezők • kopárfásítás • túlnépesedett vadállomány (muflon, gímszarvas) • bányaművelés • extrém sportok (crossmotorozás, quad, siklóernyő) Szilikát sziklagyepek kövirózsa fajok deres csenkesz sziklai ternye sárga hagyma aranyos fodorka a Terra Alapítvány fotója hegyi hagyma fehér varjúháj Mészkő sziklagyepek borsos varjúháj magyar nyúlfarkfű Kövirózsa fajok kövi fodorka fürtös kőtörőfű Dolomit sziklagyepek ködvirág kövér daravirág pilisi len szürke napvirág magyar gurgolya Hegyi kaszálórétek Erdőirtás vagy erdőtűz helyén legeltetés vagy kaszálás következtében állandósult rétfoltok A rendszeres kaszálás tartja fenn Ennek hiányában az állományok leromlanak, beerdősülnek vörös csenkesz (Festuca rubra) szártalan bábakalács (Carlina acaulis) üstökös pacsirtafű (Polygala comosa) juhcsenkesz (Festuca pseudovina) terebélyes harangvirág

(Campanula patula) réti ecsetpázsit (Alopecurus pratensis) Hegyi kaszálórétek A gyepek hasznosítása Extenzív legeltetés Extenzív kaszálás A gyepeket veszélyeztető tényezők • Mezőgazgasági területté alakítás –hosszúfüvű préri 3% maradt meg • Erdősítés, beeerdősülés • Túllegeltetés, talajerózió • Globális éghajlatváltozás • Települések, utak terjeszkedése Természetkímélő gyepgazdálkodás • termeléscentrikus mezőgazdasági modell multifunkcionális mezőgazdasági politika • mezőgazdaság szempontok mellett az ökológiai, szociális, kulturális, hagyományőrzési, valamint rekreációs szempontok is egyre növekvő súllyal jelennek meg • Fenntarthatóság • természeti erőforrások bölcs hasznosítása Természetkímélő kaszálás • későbbi, július elején és csak nappal végzett kaszálás, esetleg zölden, szenázsként történő betakarítás • láncfüggönyös

vadriasztóval (5-7 cm lánchézagú) felszerelt, a három pont segítségével helyesen beállított tarlómagasságot hagyó maximum 3 m szélességű szársértő nélküli kasza • a vizsgált 6 évben az észlelt 5171 példány állat közül 4901 (94,8%) elmenekült, 236 példányt (4,6%) a traktorosok kimentettek, s csak 54 (1%) sérült meg vagy pusztult el. lassú, maximum 4-5 km/h haladási sebességű munkavégzés - helyes térbeli kaszálási menet, 10% térben összefüggő mintázatot biztosító meghagyott búvósávokkal Búvósávok • évente területileg váltakoznak -jelentős hatás a gyepek természetes megújulásában. • a kaszált területeken a magpergés nem lehetséges, azon egy idő után szükséges a gyep megújulása. • A búvósávban a beérett magkészlet a búvósáv környékén a gyepet felülveti, megújítja, s a váltakozó kaszáló, legelő, pihentetett terület modell hosszú távon biztosíthatja a fajgazdag gyep

fennmaradását. Különböző kaszálási technikák dobkasza A természetbarát visszagyepesítés • A visszagyepesítés során évelő fűfélék és/vagy sások által uralt lágyszárú növényzetet hozunk létre egy nem gyepes területen, amelyen előzőleg általában rendszeres mezőgazdasági – döntően szántóföldi – művelés folyt. Az agresszív gyomok terjedésének megakadályozása Köszönöm a figyelmet!