Szociológia | Családszociológia » Gyenge Ildikó - A család , a karrier szerepe a nők körében

Gyenge Ildikó S8G7VG Soproni Egyetem Benedek Elek Pedagógiai Kar Csecsemő- és Kisgyermeknevelő BA A család , a karrier szerepe a nők körében. Név: Gyenge Ildikó S8G7VG Szak: S0E Benedek Elek Pedagógia Kar II. éves Levelező, Csecsemő - és Kisgyermeknevelő hallgató Tantárgy: Családszociológia Oktató: Dr. Varga Norbert egyetemi docens Képzés helyszíne: Tata csoport ~1~ Gyenge Ildikó S8G7VG „A család a nevelés első színtere, ahol a személyiség alapjai megteremtődnek.” A család vérségi köteléken alapuló összetartozás, ahol a szülők együtt nevelik a gyermekeiket. A család a legelső és érzelmileg mindvégig a legjelentősebb közösség életünkben, amely a társas viselkedés szokásrendjébe vezet bennünket. Az egyén és a társadalom közti közvetítő kiscsoport. A kultúra szokásait, szabályait, a külső elvárásokat jórészt itt tanuljuk meg. A családi élet fejlődési folyamatában elkülöníthető ciklusok

/szakaszok/ vannak, amelyek mindig újabb és újabb megoldandó feladatokat adnak a családnak. A család személyek együttese, a legkisebb társadalmi sejt, a társadalom élete szempontjából alapvető intézmény. A szeretet és az élet közössége, a család jogai szorosan összefüggenek az ember jogaival. Minden társadalomban alapvető kérdés, hogy meghatározzuk a társadalom kötelezettségeit és feladatait a családdal kapcsolatban. A nevelésben a szülők szerepe elsődleges. A szocializáció folyamatában a társas együttélésre nevelő hatások és az egyéni befogadóképesség kölcsönhatása érvényesül. A családi szocializációt dinamikus, kétirányú folyamatként értelmezzük, a szocializáció során nem csak a szülő gyakorol hatást a gyermekre, hanem a gyermek viselkedése, reakciói visszahatnak a szülőre. Humanizálódunk, emberi viselkedésformákat tanulunk, megtanuljuk az érzelmi kifejezésformákat, kialakítjuk, fejlesztjük a

gondolkodás, tervezés, önkifejezés, akarás lehetőségi formáit. Megtanulunk emberi módon élni és viselkedni. Az emberré válás szocializációs folyamat Az emberré és felnőtté válás közege az a mikro társadalmi miliő, amelynek elsődleges színtere a család és a baráti kiscsoport. A szocializáció tágabb értelemben az egész életet átszövő folyamat A társas beilleszkedés alapvető fontosságú minden ember számára életkor és nemre való tekintet nélkül. ~2~ Gyenge Ildikó S8G7VG A konzervatív társadalmaknál, az anyaság előtérbe állításával mind társadalmi szinten, mind családi szinten megnehezítik a nők kettős szerpét, vagyis a karrier és a gyermekvállalás egyidejű megvalósításának realizálását. A nemi szerepekről alkotott egyéni és társadalmi felfogás konfliktusának következményei, az egyre iskolázottabb női népesség munkával és karrierrel kapcsolatos egyéni életcéljai és a társadalomban még

mindig uralkodó „nőkép” közötti konfliktusnak a gyermekszületések, és a családalapítás jelentős csökkenését mutatja. A történelem során azonban az egyének értékrendje sok esetben szembe került a hivatalos társadalmi értékrenddel, és ez a konfliktus a gyermekvállalási magatartás alakulásában, is visszatükröződött. A nők tömeges munkába állításának az 1950-es években megkezdődött folyamatát kísérı hivatalos ideológia a dolgozó nőt idealizálta, lenézve a „csak háziasszonyokat”, adott esetben a „csak gyermeket nevelő” anyákat. Az anyaság, mint funkció leértékelődött, a munka frontján történő helytállás, pedig túlzott elismerést, jelentőséget kapott. A hivatalos társadalmi vélemény azonban korántsem egyezett meg az egyének, a családok véleményével, értékrendjével. Sokan feltételezik, hogy a nők szinte minden területen, hátrányos helyzetben vannak, azonban az oktatásban sok szempontból

más a helyzet. A nők többségben vannak a gimnáziumokban és a felsőoktatási hallgatók között. Nemcsak a főiskolákon (illetve a BA képzésben), hanem a magas presztízsű egyetemiszakok többségén is több a női hallgató. A felsőoktatásban a nők fokozatosan zárkóztak fel a férfiakhoz Magyarországon. Míg az 1960-as és 1970-es években 30-40% körül volt a nők aránya, addig az 1980-as években már meghaladta az 50 százalékot, és az 1990-es években arányuk tovább nőtt. Legnagyobb növekedés a business-képzésben, a pénzügyi szakokon, valamint a pszichológusképzésben volt. A lányok három területen továbbra is kisebbségben vannak (műszaki tudományok, agrárképzés és természettudományok), de a különbség gyorsan csökken, a doktori képzésben is lassan utolérik a lányok a fiúkat. Az esti és levelező képzésben is nagy többségben vannak a nők, mint a férfiak Azonban a nők, a magas szintű oktatásban való részvételük

ellenére a munkaerőpiacon továbbra is hátrányban vannak a férfiakkal szemben. A felsőoktatás nőtöbbletének egyik lehetséges oka, hogy a férfiak közül sokan el sem jutnak a felsőoktatásig, mert Ők már a középfokú végzettséggel is elég jó állásokhoz juthatna, vagyis bérelőnyben is vannak. ~3~ Gyenge Ildikó S8G7VG Nem egyértelmű a nők felsőoktatatásban való nagyobb részvétele, de ha az anyagi jólét, a szegénység elleni védelem, az életszínvonal növelése, valamint kedvezőbb pozíció elérése a munkaerőpiacon (és a házassági piacon is) vizsgáljuk, akkor a nőknek a felsőoktatásban való részvételének megtérülése már gyorsabban nőtt, mint a férfiaknak. A felsőoktatásban tanuló lányok nagy aránya többek közt az egyszerű szellemi foglalkozású (középfokú végzettségű) anyák ösztönző hatásának következménye is lehet. Azok az anyák, akiknek fiatal korukban nem volt lehetőségük a továbbtanulásra

a felsőoktatásban, Ők ösztönzik lányaikat a felsőfokú továbbtanulásra. Sok anya nem szerzett diplomát, de szeretné, ha a gyereke (főleg a lánya) tovább tanulna, hogy az, amit neki nem sikerült elérnie, a lányának sikerüljön. Az anya presztízsét is emelheti, ha lánya tovább tanul, mivel így a többi anyatárs előtt „eldicsekedheti” lánya sikereit és az anya szerepé is sikeresebben tölti be. A nők saját sikerüknek is tekintik, ha lányuknak sikerül az oktatásban érvényesülni, és egyfajta „késleltetett megtérülésként” számításba vehetik azt is, hogy a „gyerek” jobb életszínvonalat ér el, ha jobb állásba kerül, akár érzelmileg is stabilabb lehet az élete, és a házasság is jobban sikerülhet. A fiatalok először együtt élnek, úgymond „próbaházasságot „valósítanak meg”. Társadalmilag elfogadott norma a család, csak úgy tudják az egyensúlyt és a boldogságot elképzelni, ha saját családjuk lesz.

Akik még egyedül vannak azok is vágynak a családra, bár azt még nem tudják, hogy mikor valósítják meg. Ebben a felgyorsult világban az emberek nem szoktak önismeretet gyakorolni. az egyensúly elérését a karrier és a család összességében tudja elképzelni önmagának, ha a munka mellett elég ideje jut a szeretteire, hogy jól érezzék magukat az életben. Az élet alatt mind a munkahelyet, mind az otthont értjük Tegyenek szert szakmai fejlődésre, de magánéleti sikereket is érjenek el. Szeretné mindenki megtalálni a megfelelő társat és velük kialakítani a családot. De a gyermekes édesanyák sokszor hátrányban vannak Ha a gyermek beteg, akkor rendszerint a nők maradnak vele otthon. Szabadságot kell kivenniük és főleg kisebb korban elég sok a betegeskedés, emiatt a hiányzás, máris nem úgy teljesítenek, mint egy férfi vagy egy szingli nő. A cégek még mindig nem fektetnek hangsúlyt az élet másik felére, a családra, gyermekes

szülőkre, vagy gyermeket egyedül nevelőkre. Sok évnek kell eltelnie, hogy kialakuljon, és jól működjön a családbarát munkahely. ~4~ Gyenge Ildikó S8G7VG Egy felmérés szerint, a felsőfokú végzettséggel rendelkező középvezetői pozícióban lévő nők egyáltalán nem terveznek gyermeket. Ők a 24-30 ig terjedő korosztályba tartoznak, rendszerint egyedülálló nők voltak. Boldogságuknak eszerint nem függvénye, hogy lesz-e gyerekük, vagy nem. Nekik inkább a munka öröme jelentette az igazi kihívást, először előtérbe helyezik a karriert, stabilitást, anyagi függetlenséget. Szinte „férfiként” kezelik magukat, úgy gondolják, hogy „nők is rendelkeznek ugyanazokkal a jogokkal az élet minden területén”, a munkahelyen is és lehetőségük van vezető beosztásba is kerülni. A szingli nő vezetőként, halmozottan kívánja bizonyítani mindazon értékeit, melyeket magánéletében is előtérbe helyez, és személyisége a

munkahelyen furcsa kettősséget, ellentmondásokkal teli megnyilvánulásokat eredményez. Mivel nincs se férje, se gyereke, se egyéb tartós, magánéleti elkötelezettsége, igazi munkamániás. Azt várja el minden munkatársától, hogy a munkahely és a munka legyen a legfontosabb az életükben, annak rendeljenek alá minden mást. Azzal a jelszóval, hogy "nem várok el többet mástól, mint magamtól" csak elvárásokat fogalmaz meg. A média is támogatja a szingli nőket, őket állítják példaként a korcsoport számára. Ezzel azt sugalmazzák, hogy ez a természetes, nem pedig családot alapítani. Az a tendencia látszik erősödni, hogy a nők valamelyik oknál fogva nem akarnak, vagy nem tudnak gyermeket vállalni. Sok vezető beosztásban lévő nő inkább a pályafutást választja és ezt is tartja elfogadottnak. Kivételek természetesen voltak és vannak is, de ebből a csoportból van kevesebb. A nőknek még mindig választaniuk kell a karrier

és a család között. Rendkívül nehéz helyzetben vannak a nők a mai társadalomban, az elvárások igen magasak, mind a munkahelyen, mind a családon belül. A női nemi szereppel kapcsolatos normák, elvárások is enyhültek az elmúlt időkben. Már nem csak az anyaszerep jellemző rájuk A kétkeresős család modell általánossá válása óta a „dolgozó” nő is egy természetes szerep lett. A „karrierista” nő képe azonban még korántsem olyan elfogadott, mint az egyszerű „dolgozóé”. Azonban a 30-as éveik elején járó nők lemondanak a vezető beosztásról, mert inkább a családi kötelékeket választják. Ahhoz, hogy egy jól működő családot kialakíthassanak, természetesen mindkét félnek nagyon sokat kell tenni. Nemcsak a nőknek jár lemondással, ugyanúgy a férfiaknak is Szerencsére a nők többsége azért tud mind munkában, illetve a családi színtéren megfelelni, mert nagyon jó a segítség, a háttérben a családi

összefogás, összetartás. Az őszinteség minden kapcsolatban alapvető. Az érzelmi megoldások problémamegoldásra. ~5~ után mindig szükség van a Gyenge Ildikó S8G7VG Fontos, hanem a legfontosabb a család szerepe egy női vezető életében. Lehet valaki jó vezető, jó anya is egyben. Fontosnak tartom a megfelelő társ szerepét, akivel a házimunka és gyermeknevelés terheit meg lehet osztani. Támogatni kell a társadalomnak a gyermekvállalást, hiszen kitolódtak az évek egyre később vállalunk mindent. Meg kell adni a lehetőséget, hogy mindenki anya lehessen! Meg kell oldani, hogy karrier is legyen a család mellett. ” Az egyik legnehezebb feladat a mai világban, hogy a család eredeti funkciója szerint teljes életközösséggé válhasson. A teljes életközösség két oldala az érzelmek és a probléma, feladatmegoldás egyensúlya, a gyengédség és a közös tevékenység egysége.” Kopp Mária Felhasznált irodalom: Schadt

Mária: Családszociológia szöveggyűjtemény - JPTE, Pécs, 1996, Fényes Hajnalka: A nemi sajátosságok különbségének vizsgálata az oktatásban- Debreceni Egyetemi Kiadó, 2010, Családszociológia - doksi.hu, Kopp Maria Intézet- kutatásaink, ~6~