Szociológia | Tanulmányok, esszék » Előítéletek

Előítéletek 1. Bevezetés „Ha Mr. Bigott meglát egy jól öltözött, fehér, angolszász és protestáns úriembert, amint szerda délután három órakor egy parkban ül és napozik, akkor semmi rosszra nem gondol. Ha viszont Mr Bigott azt látja, hogy egy jól öltözött afroamerikai teszi ugyanezt, akkor könnyen arra lyukadhat ki, hogy az illető munkanélküli, és boszszankodni kezd, hogy a saját fáradtságos munkájának gyümölcséből levont adó megy arra, hogy ez a lusta semmirekellő a munkanélküli segélyből még jó ruhát is tudjon venni magának. Ha Mr Bigott elsétál Mr. Angolszász háza előtt és észreveszi, hogy a szemétláda felborult, tartalma pedig szétszóródott, akkor arra gondol, bizonyára egy kóbor kutya keresett magának élelmet. Ha elhalad Mr. Garcia háza előtt és ugyanezt látja, akkor bosszankodva gondolja, hogy „ezek a Puerto Rico-iak úgy élnek, mint a disznók”.” (Elliot Aronson: A társas lény) Ha a fenti példában

szereplő főhős nevét és az általa téves következtetésekkel illetett csoportok elnevezését szabadon variáljuk, térben és időben bárhová áthelyezhetjük az esetet, mert bárkiben, bármilyen társadalmi jelenséggel vagy csoporttal szemben kialakulhatnak előítéletek, amelyek később - azok pozitív vagy negatív entitásától függően - meghatározzák, de legalábbis befolyásolják magatartását, cselekvéseit. A dolgozat ezt a mindennapi jelenséget járja körbe, első részében az előítéletek és a szorosan hozzájuk kapcsolódó jelenségek meghatározásával, majd a kialakulásuk okaival kapcsolatos elméleteket gyűjti össze, a dolgozat második része pedig a mai Magyarországon tapasztalható előítéletesség mértékét mutatja be, az utóbbi évek felmérései, vizsgálatai alapján. 2 2. Alapvetések, fogalom-meghatározások Az előítéletek első - és lényegében máig érvényes - kritikáját az angol Francis Bacon (1561-1626)

alkotta meg Novum Organumában. Bacon úgy vélte, hogy a megismerés gyakorlati feladata az emberi élet könnyebbé tétele Ahhoz, hogy az ember legyőzhesse a természetet és uralkodhasson felette, előbb meg kell ismernie azt, de mindenekelőtt arra van szüksége, hogy megszabaduljon a szerzett és vele született előítéleteitől (idolumok/ködképek), amelyekből négy típust különböztetett meg: a faj előítéleteit (idola tribus), amelyek az ember természetén alapulnak; az individuumban rejlő és annak képességeiből, neveltetéséből, szokásaiból és hajlamaiból keletkező a barlang előítéleteit (idola specus); a piac előítéleteit (idola fori), amelyek az emberek kölcsönös érintkezéséből és társulásából erednek; és végül a filozófiai iskolák tanításaiból leszármaztatott színpad előítéletei (idola theatri). Bacon egyben megfogalmazta az előítéletek önerősítő hatását is, miszerint „ az emberi értelem ha egy tételt

egyszer felállított - akár mert általánosan elismert és hisznek benne, akár azért, mert kellemes - minden egyebet arra kényszerít, hogy újra megtámassza és megerősítse ezt a tételt : s bárha igen meggyőző és bőséges példák bizonyítják az ellenkezőjét, ezeket vagy nem figyeli meg, vagy lenézi, vagy megszabadul tőlük, s elveti valami megkülönböztetés, valami heves és igazságtalan előítélet segítségével - inkább, semhogy első következtetéseinek tekintélyét feláldozza.” A modern elméletek is hasonló definíciókat alkottak. Aronson (1977) szerint az előítélet (prejudice 1) téves vagy nem teljes információkból származó általánosítások alapján valamilyen csoporttal szemben kialakított ellenséges vagy negatív attitűd. Allport (1977) meghatározásában az előítélet valamely személlyel szemben érzett idegenkedő vagy ellenséges attitűd, melynek alapja pusztán annyiban van, hogy az illető személy egy adott

csoporthoz tartozik, és ennek következtében feltételezik róla, hogy a csoportnak tulajdonított negatív tulajdonságokkal ő is rendelkezik. Különbséget tesz az egyszerű tévedés alapján kialakított előzetes és a valóságos előítélet között. Hogyha valaki képes arra, hogy a felmerült új bizonyítékok és információk birtokában kijavítsa korábban alkotott hibás ítéleteit, akkor az adott témával kapcsolatban nincsenek előítéletei Az előzetes ítéletek azonban előítéletekké válhatnak, ha az újonnan feltárt ismeretek nem képesek változtatni rajtuk. Ezekre jellemző, hogy leperegnek róluk azok az adalékok, amelyek képesek lennének átalakítani őket, illetve ellentmondásba ütközés esetén az előítéletes személy igyekszik átminősíteni, eltorzítani a saját attitűdjével kollízióba került tényeket (ez a racionalizáció- a nézetek attitűdökhöz idomulásának folyamata). Ezt példázza a következő dialógus (Allport,

1977): Mr.X : Az a baj a zsidókkal, hogy kizárólag csak a saját csoportjukkal törődnek Mr.Y : A közadakozási kampányok nyilvántartásai szerint bizonyítható, hogy a zsidók létszámukhoz képest sokkal nagylelkűebben adakoznak a közösség jótékonysági céljaira, mint a nem zsidók. Mr.X : Ez csak azt mutatja, hogy mindig is igyekeztek mások jóindulatát megvásárolni, és állandóan beavatkoznak a keresztények ügyeibe. Csak a pénzen jár az eszük, ezért van annyi zsidó bankár. 1 A latin praeiudicium szóból ered (=előzetes döntés vagy ítélet, mértékadó példa). 3 Mr.Y : Egy nemrég elvégzett vizsgálat viszont azt mutatja, hogy a zsidók aránya a banküzletben elhanyagolhatóan alacsony, sokkal több nem zsidó bankár van az országban Mr.X : Éppen erről van szó, tisztességes üzletbe nem merészkednek, annál több van belőlük a filmiparban és az éjszakai lokálok tulajdonosai között. Nem esik az ember nehezére átérezni Mr.Y

reménytelen helyzetét, akinek egy mélyen beágyazódott, védekező és elhárító mechanizmusokkal bőségesen ellátott nézetrendszerrel kell megvívnia „szélmalomharcát”. A német H.EWolf kétféle előítélet-típust különböztet meg, közös elemük az ismereti tartalom feltétlen elfogadása, de az egyik esetben ezt a tárgy elégtelen ismerete, másik esetben a megbízható ismeretek figyelmen kívül hagyása, az új információk közötti szelekció támogatja. Fontos megemlíteni, hogy egyes kutatók (Andorka R., A Giddens, G Jahoda, stb) a pozitív tartalmú, előzetesen kialakult és új ismeretek hatására is változatlan ítéleteket is előítéleteknek nevezik, de a témával behatóbban foglalkozó szakemberek jelentős része csak az idegenkedő vagy ellenséges attitűd-komponenssel bíró ítéletek esetében használják a kifejezést. Csepeli György az előítéleteket célszerűségi szempont alapján tárgyuk szerint csoportosítja,

kihangsúlyozva, hogy „elvileg nincs olyan társadalmilag konstituált jelenség, amivel kapcsolatban ne alakulhatna ki előítélet az emberekben”, így beszélhetünk egészségügyi, erkölcsi, kulturális, gazdasági, szexuális, gasztronómiai, politikai stb. előítéletekről, a kifejezés alatt azonban leggyakrabban annak az emberek egy csoportja (illetve annak tagja) ellen irányuló változatát értjük (csoportközi előítélet). Csepeli ezt a distinkciótételt az utóbbiak társadalmi konfliktusokat indukáló lehetséges következményeivel magyarázza (intolerancia, diszkrimináció, erőszak stb.) 2 Henri Tajfel a csoportközi előítéleteket tovább tipizálta: az egyik esetben a csoporttagságot meghatározó kategória az érintett egyén számára eredendően adott, az abból történő elmozdulás (szinte) lehetetlen (bőrszín, etnikai hovatartozás, nem stb.), a másik esetben pedig a csoportok tagjai értékeik, véleményük, világnézeti rendszerük

alapján döntik el, részt vesznek-e az adott csoportban 3. Megemlítendő még az előítéletek reprezentációs-kimerikus felosztása. Reprezentatív az az előítélet, amelyben a valóságos tartalom kiforgatva és átértékelve jut el a hamis általánosításhoz. A kimerikus előítéletek pedig a célpontnak választott csoportot „a manicheus világkép szerint elképzelt végletes és abszolút Gonosz földi képviselőjeként jelenítik meg”(Csepeli Gy.) 2 Gordon Allport egy ötfokú elméleti skálát állított fel az előítéletek objektiválódásának leírására: 1. Szóbeli előítéletesség („udvarias előítélet”): Ismerősökkel, barátokkal stb folytatott verbális interakciókban kifejezésre juttatott előítéletek. Sokan nem jutnak túl ezen a szinten 2. Elkerülés: Az előítéletes személy megelégszik azzal, hogy - akár tetemes kényelmetlenségek árán - kerülje a fizikai kontaktust az adott csoporttal. 3. Hátrányos

megkülönbözetés: Már aktív jellegű ártalmas magatartás, negatív diszkrimináció pusztán az egyén csoporthoz tartozása alapján. 4. Erőszak: Irányulhat a k özvetlenül csoport tagjai, vagy a v alamilyen módon a cs oport létéhez kapcsolódó dolog ellen (lakóhely, emlékmű, sírhelyek stb.) 5. Kiirtás: A végső és legszélsőségesebb fokozat, a csoport teljes fizikai megsemmisítése A modern, demokratikus jogállamok már jogi (elsősorban büntetőjogi) következményeket fűznek az utolsó 3 szinten megnyilvánuló cselekményekhez, ezáltal próbálják megakadályozni a társadalomban megbújó előítéletek agresszív és veszélyes megnyilvánulásait. 3 Tajfel felosztása R. Linton státustipológiája alapján készült, amely szerint a társadalmi pozíciót a „hozzárendelés” (ascription - veleszületett tulajdonságok) vagy a „teljesítmény” (achievement - egyén által elért státus) határozza meg 4 2.1 Sztereotípia A

sztereotípiák szorosan kapcsolódnak az előítéletekhez, azok „kistestvéreinek”, esetleg előzményeinek tekinthetők. A kifejezés eredetileg Walter Lippmanntól származik, aki a „fejünkben lévő képekről” beszélve leegyszerűsített, egyoldalú és sematikus képeket értett ez alatt, amelyek segítségével képesek vagyunk rendet vetíteni környezetünkbe. Gordon W Allport a kategóriák (ember alkotta fogalmak, általánosítások) segítségével definiálja a sztereotípiákat, amelyeket kategóriával társult, túlzáson alapuló nézetekként határoz meg, melyek feladata az adott kategóriával kapcsolatos viselkedés igazolása. A sztereotípiák, mint rendszerint hamis és eltúlzott leegyszerűsítő mechanizmusok, segítenek az egyénnek a v ilág megismerésében és az abban való tájékozódásban, és általában mentesek az újraértékeléstől A fogalom használata mára leszűkült azokra a megállapításokra, amelyek egy-egy társadalmi

(nagy)csoportra jellemzőnek tartott tulajdonságokra utalnak, eltúlzottan és hamisan leegyszerűsítettek, nagyfokú közmegegyezésen alapulnak és időben tartósan fennmaradnak. Ezek a megállapítások a csoport legtöbb tagjára a legritkább esetben alkalmazhatók és gyakran félrevezetők. IMLHunter angol pszichológus saját élményei alapján ad számot egy sztereotípiának köszönhető emlékezettorzításról: „Október végén összetalálkoztam az egyetemen egy feltűnően skandináv külsejű diákkal. Jól emlékszem, milyen mély benyomást tett rám a férfi északi, vikingszerű megjelenése - szőke haja, kék szeme és hosszú csontjai. Néhány alkalommal emlékezetembe idéztem egy akkori skandináv levelezésem kapcsán, s mindig úgy gondoltam rá, mint a „tökéletes viking” Elképzeltem őt egy hosszú hajó kormányrúdjánál, amint a kalandot keresve átszeli az Északitengert Amikor november végén ismét találkoztam az illetővel, nem

ismertem meg, úgyhogy be kellett mutatkoznia. Nem az történt, hogy elfelejtettem, hogy néz ki, hanem az a megjelenés volt rendkívül torzított, ahogy felelevenítettem Teljesen más volt, mint ahogy én összeraktam őt A haja sötétebb volt, a szeme kevésbé kék, kevésbé izmos felépítésű, és szemüveget hordott” Ennél sokkal meghökkentőbb a következő sztereotípia-kísérlet eredménye. BLasker, aki a gyermekek faji előítéleteit tanulmányozta a 30-as évek Amerikájában, egy tesztet állított össze a kísérleti személyeknek, ebből származik a következő részlet: „Aladdin egy szegény szabómester fia volt. Pekingben, Kína fővárosában lakott Sosem dolgozott, henyélt, és inkább játszott munka helyett. Milyen fajta gyerek volt Aladdin: fekete, kínai, francia vagy holland?” A gyermekek jelentős többsége azt felelte, hogy fekete, de ez nem feltétlenül a feketeellenességük bizonyítéka, hanem csupán az általuk ismert

legegyszerűbb, a szocializációjuk során már elsajátított sztereotípiát használták fel. Sok kutató a sztereotípiák kialakulásáért nagymértékben a televízió térnyerését hibáztatja, elsősorban a gyermekek primer szocializációs időszakában, amikor ők, szinte kritikátlanul, mintaként fogadják el a „dobozban” látott viselkedésmintákat és a műsorok gondolati tartalmát. A televízió standardizál: azok az emberek, akik egy azonosítható csoportba tartoznak (pld.: latin-amerikai, ír, afro-amerikai) úgy jelennek meg, mintha mind ugyanolyan személyiségűek és természetűek lennének, hasonló környezetben élnének, és egyforma foglalkozásuk lenne. Már az 1954-es felmérések (Dallas Smythe) is azt figyelték meg, hogy a fekete amerikaiakat (ebben az időben a televízióban megjelenő szereplők ≈2%-a) csak szolgaként, zenész- 5 ként vagy ripacsként ábrázolták. A 80-as évekre a képernyőn való megjelenési arányuk megnőtt,

de a sztereotipizálásuk nem változott, csak kiegészült a bűnöző (criminal) és bűncselekmény áldozata (victim) szereppel Hasonló sztereotípiák alakultak ki az olaszokról (maffiózó) és a latin-amerikaiakról (kábítószercsempész vagy dealer). Fontos megemlíteni, hogy a sztereotipizálás nem szükségképpen rosszindulatú magatartás, hiszen legtöbbször csupán a világszemlélet leegyszerűsítése, és bizonyos fokig minden ember él vele, sőt léteznek kifejezetten pozitív értéktartalmat hordozó sztereotípiák is (pld.: „a romák született zenészek”), ám ezek is sértőek, hiszen megfosztják az érintett személyt attól, hogy mint egyéniséget kezeljék. 2.2 Attribúció Az attribúció 4 oksági viszony, amely azáltal jön létre, hogy valaki egy olyan jelenségre vonatkozó okot feltételez és ezen ok alapján von le következtetést, amelyről nem rendelkezik elegendő ismeretanyaggal. Ezen téves tulajdonítások szerepe, hogy enyhítik

a megmagyarázhatatlanságból és érthetetlenségből eredő bizonytalanságot, és egyszerű és könnyen megalkotható válaszokat adnak a „miért?” kérdésre Lényeges elemük, hogy olyan jelenségekre vonatkoznak, amelyekről az okot tulajdonító személy nem rendelkezik megfelelő információkkal, ezért szimpla találgatásnak minősíthető. F. Heider és M Simmel egy érdekes kísérlettel szemléltették az attribúciók magyarázóértelmező-jelentésadó funkcióját: egy két és fél perces rajzfilmet mutattak be a kísérleti személyeknek, amelyben két háromszög és egy kör mozgott egy hol kinyíló, hol bezáródó téglalap körül Az animáció befejeztével a kísérleti személyeknek értelmezniük kellett a látottakat, akik ontották magukból a különféle magyarázatokat. A legtöbbször előforduló magyarázat szerint a két háromszög két férfit szimbolizál, akik a karikáért, vagyis egy nőért küzdenek 5. B.L Duncan 1976-ban az

előítéletekből eredő attribúciók tanulmányozására készült kísérletében fehér diákoknak egy kétszemélyes erőszakos jelenetet vetített le, amelyen az egyik személy ellöki a másikat. A felvételből két változat készült, az „A” változatban az aktív személy fekete, a sértett pedig fehér bőrű volt, a „B” változatban fordítva A kísérleti személyek 70%-a erőszakosnak minősítette az „A” változatban szereplő aktív személyt, míg a „B” változatban csak 13%-uk szerint volt erőszakos a jelenet. Témájában hasonló kísérletet végeztek Magyarországon is 1986-ban (Neményi MáriaCsepeli György-Sajó András). A kísérleti személyeket két csoportra osztották szét, majd mindkét csoportnak kiosztottak egy fiktív erőszakos bűncselekményt leíró újságcikket. Az egyik csoport szövegében a gyanúsítottak jellegzetes roma nevekkel szerepeltek (pld.: Kolompár Ferenc, Lajkó Béla), addig a többiek cikkében más, nem

cigányos hangzású nevek szerepeltek (Horváth Gergely, Kovács Imre, stb.) Az általuk kitöltött kérdőívekből kiderült, hogy akik a roma hangzású nevekkel írt szöveget kapták nagyobb jelentőséget tulajdonítottak az elkövetők ittasságának és erőszakosságának, mint a másik csoport, akik inkább az esetben sértettként szereplő nőt, illetve a körülményeket hibáztatták (a nő hibáztatása egyébként a férfi kísérleti személyekre volt jellemző). 2.3 Stigmatizáció 4 5 A latin attribuo3 igéből (kioszt, kijelöl, juttat, mellérendel). A hetvenes években magyar egyetemistákkal is elvégezték a kísérletet, akiknek a többsége egy lakás körüli konfliktust vélt felfedezni a rajzfilmben. 6 A stigmatizáció lényege az egyénre jellemző külső jegyek (stigmák) alapján alkotott ítélet. Ezek a stigmák lehetnek szomatikusak (pld.: testi fogyatékosság, bőrszín, külső megjelenés), vagy magatartásbeliek (homoszexualitás,

drogfogyasztás stb.) A sztereotípiákkal szemben a stigmatizáció mindig negatív értékítéletet hordoz magában, rendszerint az érintett személy alacsonyabbrendűségét hangsúlyozza, aki ezáltal könnyen és gyakran lesz diszkrimináció áldozatává. 2.4 Attitűd „Az attitűd fogalma valószínűleg a legjellegzetesebb és legnélkülözhetetlenebb fogalom a mai amerikai szociálpszichológiában. Nincs olyan kifejezés, amely gyakrabban fordulna elő.”(GW Allport, 1935) Az attitűdök 6 pozitív vagy negatív viszonyulások: tárgyak, személyek, kis-, és nagycsoportok, helyzetek vagy egyéb, az egyén környezetében előforduló dolgok iránti vonzalmak vagy idegenkedések. Legegyszerűbb definíciója szerint olyan vélemény, amely egy értékelő és egy érzelmi komponenst tartalmaz. Az emberek attitűdjeiket gyakran egyszerű vélemény formájában fogalmazzák meg („szeretem a n arancsot”), és bár érzéseket, viszonyulást fejeznek ki, sokszor

kapcsolódnak már megszerzett ismeretekhez vagy a tárgyra vonatkozó vélekedéshez („a narancs sok vitamint tartalmaz”). Előfordul, hogy az attitűdök olyan cselekedetekhez kapcsolódnak, amelyek annak tárgyával vannak szoros összefüggésben („minden reggel megeszem egy narancsot” („mert szeretem, azért, mert egészséges”)) Ennek megfelelően a (szociál)pszichológia az attitűd szerkezete szerint megkülönbözteti kognitív, affektív és viselkedéses összetevőjét 7. Az kognitív komponens az attitűd tárgyára vonatkozó nézetek, gondolatok, ismeretek halmaza, amely az egyén számára tudásként jelenik meg (pld A sztereotípiákhoz kötődve - „az olaszok hevesek és hangosak”) Az affektív oldal a tárgyhoz kapcsolódó gondolati-érzelmi elemeket tartalmazza a h elyeslés-helytelenítés, szeretet-gyűlölet, jó-rossz stb. aspektusából, és ez a hitbéli, meggyőződéses mozzanat adja a viselkedést motiváló jellegét („ nem szeretem az

olaszokat”) A viselkedéses összetevő pedig az előző két komponens objektivációja („ha egy olasz jön szembe az utcán, átmegyek a túloldalra”). Egy ember énjében megbújó attitűdök rendszerint rendelkeznek valamilyen belső logikával: a már kialakult és rögzült értékrendszere alapján igyekszik az értékelő, érzelmi és viselkedési folyamatokat egységesíteni (pld.: a magát liberális beállítottságúnak tartó ember bizonyos véleményei együtt járnak: ellenzi a halálbüntetést, támogatja a pozitív diszkrimináció alkalmazását, enyhébben büntetné a lágyabb kábítószerek fogyasztását, stb.) Ezt a jelenséget a szociálpszichológusok kognitív konzisztenciának nevezik A kognitív konzisztencia-elméletek kiindulópontja, hogy minden ember arra törekszik, hogy vélekedéseiben, attitűdjeiben és viselkedésében következetes legyen. A felmerülő és kényelmetlen érzéssel járó inkonzisztencia pedig arra készteti, hogy az új

ismeretek alapján a három komponensét addig módosítsa, amíg ki nem alakul belőlük egy koherens „csomag”, ami már könnyen beilleszthető a már létezők közé. Ehhez kapcsolódik Leon Festinger kognitív disszonancia 8-elmélete. A kognitív disszonancia 6 Francia eredetű szó. A magyar nyelvben sokféle jelentése ismert, tudományos használatát a magyar (szociál)pszichológiában Hunyadi György honosította meg. Angol megfelelője az attitude (tudományos használata H Spencernek köszönhető), német nyelvterületen használatos az Einstellung (beállítódás) és a Bewußtseinanlage (tudathelyzet) kifejezés is. Az orosz nyelvben - DN Uznadze nyomán - szinonimaként az ????????? (irányultság) terjedt el. 7 A kérdésben nincs teljes konszenzus, egyes kutatók csak a kognitív és affektív, mások csak az affektív összetevővel határozzák meg az attitűd fogalmát. 8 A magyar terminológiában az eredeti kifejezés (cognitive dissonance - tudati

ellentmondás) magyarított változata honosodott meg. 7 egy feszültségállapot, amely akkor lép fel, ha az egyénnek két, egymással pszichológiailag összeegyeztethetetlen (disszonáns) tudattartalma (cognition) - gondolata, attitűdje, nézete van. A kétféle tudattartalom akkor disszonáns, ha önmagukban vizsgálva azokat, egyikből a másik ellentéte következik. Mivel ennek előfordulása kellemetlenséget és bizonytalanságot okoz, ez az érzés az embert arra motiválja, hogy csökkentse ezt az ellentmondást. A disszonancia redukálása többféleképpen történhet, vagy úgy, hogy az egyén az egyik (vagy mindkét) tudattartalmat módosítja, vagy pedig úgy, hogy olyan új elemet emel be, amely ezt a szakadékot áthidalja (ennek iskolapéldája a dohányzó és tudati viszonya a dohánytermékek egészségre káros hatásához, amely ellentmondásosság csökkentésére dohányzáspárti attitűdöt vesz fel), esetleg úgy, hogy szorgalmasan szelektál a

beérkező elemek között, azokat interiorizálva, amelyek korábbi álláspontját erősítik meg. Az attitűdök számos pszichológiai funkciót látnak el, de ezek egyénenként különbözőek lehetnek. Azt, hogy egy attitűd milyen funkciót tölt be, meghatározza az is, hogy hogyan illeszkedik be a már létező attitűdjei konzisztenciarendjébe, illetve mennyire lesz megváltoztatható a későbbiek során (a legtöbb attitűd stabil gondolkodásmóddá válik, rendszerint erőteljesen bebetonozódik és nehezebben változtatható meg egy véleménynél) Az attitűdök funkciói: • Instrumentális funkció - a praktikus vagy hasznossági indokból fenntartott attitűdök. Leegyszerűsítve annak a megnyilvánulása, hogy az ember előnyöket szerezzen, jutalmakat kapjon és elkerülje a büntetéseket. Gyakran nem konzisztensek (pld a legtöbben helyeslik az állami jóléti szolgáltatásokat, de ellenzik az adófizetést) • Ismereti funkció - Sémák formájában

szerveződött attitűdök, amelyek a mindennapi élet heterogén információhalmazának feldolgozását segítik úgy, hogy a részletek elhanyagolhatóak legyenek. Általában túlságosan leegyszerűsítettek és torzítók • Értékkifejező funkció - A belső értékeket tükröző attitűdök által ellátott funkció. Mivel a belső énkép kifejezői, általában kevésbé önellentmondóak, sokkal szilárdabbak és nehezen megváltoztathatók. • Énvédő funkció - A „pszichológiai önvédelem” (Katz) megnyilvánulása, a szorongástól és az önértékelést fenyegető veszélyektől védi az egyént. • Szociális igazodási funkció - Azok az attitűdök, amelyek segítenek abban, hogy az egyén egy társadalmi közösség tagjának érezhesse magát. Gyakran befolyásolja kialakulásukat a konformitás 9 2.5 Diszkrimináció, etnicitás, faj Mindhárom fogalom szoros kapcsolatban áll az előítéletekkel. A faj (rassz) és etnikum, mint a csoportközi

előítéletek egyik leggyakoribb célpontjai jelentősek, a diszkrimináció pedig az előítéletek indukálta magatartások egyik megnyilvánulási formája. A diszkrimináció egyes emberek hátrányos kezelése azon az alapon, hogy egy meghatározott csoport tagjai. Például egy többségi csoport megbízhatatlannak, becstelennek tarthatja egy kisebbségben lévő csoport tagjait (sztereotípia), ezért kerüli a velük való érintkezést (előítélet/attitűd), ennek megfelelően nem alkalmazza őket a munkahelyein (diszkrimináció). 9 Külső elvárásoknak, külső hatásnak való behódolásból eredő cselekvés, vélekedés. 8 Az etnicitás (ethnicity) kulturális szokások és szemléletmódok összessége, amelyeket tudatosan vállalva egy csoport tagjai megkülönbözetik magukat a társadalom többi csoportjától, és ezt a különbözőséget a társadalom többi tagja el is ismeri (de nem biztos hogy el is fogadja). Számos szempont szolgálhat a

különbözőség alapjául, a legkézenfekvőbbek a nyelv, a történelem, a közös ősök tisztelete, a vallás, a népszokások, az ősi lakóhely. Legtöbbször kisebbségi csoportot 10 alkotnak, ahol a csoportkohéziót a közös kulturális identitás tudata biztosítja A faj kifejezés az angol race megfelelője. Mivel biológiai értelemben az emberiség egyetlen fajhoz (lat species) tartozik, helyesebb lenne a magyar terminológiában is rassznak nevezni Szociológiai értelemben fajnak nevezik az emberek azon csoportját, amely általában örökölt testi jellemzők (elsősorban bőrszín) alapján különböztethető meg, így a faji különbségek olyan fizikai különbözőségek, amelyeket egy közösség vagy társadalom tagjai etnikai szempontból fontosnak tartanak. A köznapi szóhasználat fajnak tekinti a „feketéket”, a „sárgákat”, és a „fehéreket” A fizikai antropológia nem a bőrszín, hanem több testi jellemző alapján különböztet meg

három nagy emberi rasszt (nagyrassz): kaukázoid, a mongoloid, és a negroid A nagyrasszon belül több alrassz van, például a kaukázoid nagyrasszon belül a nordikus, az alpesi, a mediterrán, a hindu, és a Japánban élő ainu alrasszok. Ezek között nincsenek nagy biológiai differenciák, például egy vérminta alapján nem állapítható meg, hogy a véradó személy melyik rasszhoz tartozik A történelem során a rasszok igen erőteljesen keverednek, ezért azt lehet állítani, hogy a faj - a látható testi eltérések mellett - inkább társadalmi konstrukció, vagyis az adott társadalom határozza meg, hogy ki melyik fajhoz tartozik. 3. Elméletek az előítéletesség okairól A legtöbb elmélet kiindulási alapja az emberi szükségletek kategóriája. Ezek közül az önigazolásról a kognitív disszonancia kérdéskörében már szó esett, mellette a státusz és a hatalom jelentkezik a leghangsúlyosabban A státusz 11 az egyén által a társadalomban és

társadalmi intézményekben elfoglalt pozíció Egy személy rendszerint többféle státuszt foglal el, például egyszerre iskolaigazgató, férj, apa és a helyi állatvédő egyesület elnöke A társadalomban minden státuszhoz vele kapcsolatban az egyénnel szemben támasztott elvárások tartoznak, ezeket a szociológia szerepeknek nevezi. A hatalom (power) fogalma szoros kapcsolatban áll a státusszal: az a viszony, amelyben a hatalmat birtokló személynek lehetősége van arra, hogy a hatalmának alávetett személyt rábírja arra, hogy az ő akaratának megfelelően viselkedjék. Az alávetett személy azért viselkedik a hatalomgyakorló szándékának megfelelően, mert az erre kényszeríti, vagy mert elismeri annak hatalmát. Annak, aki a társadalmi-gazdasági hierarchia alján helyezkedik el, igénye támad(hat) arra, hogy találjon egy nála is megnyomorítottabb társadalmi csoportot, akikkel szemben fölényben érezheti magát, esetleg akik felett hatalmat is

gyakorolhat. Egyes amerikai vizsgálatok rámutattak arra, hogy az előítéletesség fokának kiváló barométere az, hogy az milyen, illetve merre halad az egyén társadalmi státusza A hanyatló vagy alacsony státuszú egyének a vizsgálat szerint sokkal hajlamosabbak az előítéletekre, mint a magasabb vagy emelkedő pozíciót elfoglaló társaik. Ennek megindokolására négy kérdéskört kell megvizsgálni 10 A szociológiai fogalom szerint egy kisebbségi csoport a következő tulajdonságokkal rendelkezik (Giddens): 1. Tagjai hátrányos helyzetben vannak a velük szemben érvényesülő diszkrimináció miatt 2. A tagjaiban a közös sors, a csoportszolidaritás, és az „együvé tartozás érzése” él A velük szemben érvényesülő előítéletek és diszkrimináció fokozzák ezeket az érzéseket 3. Fizikailag és társadalmilag rendszerint el vannak különülve/különítve a nagyobb közösségtől 11 A status kifejezés az angolszász szociológiai

irodalomba Max Weber Stand kifejezésének fordításaként került be. A magyar szóhasználatban a rend (mint társadalmi presztízs) és a státusz/státus kifejezés is elterjedt 9 3.1 A társadalom strukturális és kulturális tényezői Egy adott társadalomban a strukturális-kulturális háttér determinálja a benne élő egyének életének milyenségét, így előítéleteik létrejöttét is a társadalomban meglévő tényezők befolyásolják. A szociológia az attitűdöket kívülről meghatározó hatásokat vizsgálja, a pszichológia pedig a befolyásoló tényezők beépülési folyamatai (interiorizáció) iránt érdeklődik. A dolgozatban csak a szociológiai aspektus kerül bemutatásra ⇒ Heterogenitás - Egy homogén társadalomban nincs számottevő különbözőség az emberek között, így alig van olyan csoport, amely a többségtől elütő jellegzetességeivel magára vonhatná a figyelmet, és előítéletek céltáblájává válhatna. Ilyenkor

„csupán” kétféle ellenségeskedés jöhet számításba: bizalmatlanul tekintenek az idegenekre és a külföldiekre (az úgynevezett outsiderekre), vagy elkülönítik a különcöket („boszorkányüldözés”). Heterogén keretek között viszont jelentős társadalmi különbségek jöhetnek létre (osztálykülönbségeket eredményező munkamegosztás, ideológiai eltéréseket létrehozó vallási-filozófiai sokszínűség, etnikai sokszínűséget eredményező bevándorlás, stb.) A különböző helyzetű csoportok között pedig konfliktusok és előítéletek jelenhetnek meg normáik, ideológiáik, szükségleteik összeütközése eredményeként. ⇒ Felfelé irányuló mobilitás - A mobilitás az egyén társadalmi helyzetének megváltozása. Bettelheim és Janowitz egy második világháborús veteránokkal végzett antiszemitizmus vizsgálata kimutatta, hogy nem az egyén által elfoglalt aktuális státusz szabja meg előítéleteit, hanem a

státuszváltozás iránya, vagyis az, hogy az felfelé vagy lefelé van-e elmozdulóban. Azok a kísérleti személyek, akik a háború befejezte után a státuszlétrán lejjebbre kerültek, nagyobb mértékű előítéletességet tanúsítottak a zsidók iránt, mint azok, akiknek társadalmi pozíciója emelkedett Ennek magyarázata a státuszeséssel együtt járó frusztrációban, és az általa indukált averzív élményekben keresendő (ld: áthelyezett agresszió) ⇒ Hirtelen társadalmi változás - A hirtelen és jelentős társadalmi változások zavart okoznak az addig követett és stabilnak hitt normarendszerekben. A fellépő válság (de akár a gyorsan bekövetkező prosperitás is) elbizonytalanítja az embereket, mert elértéktelenednek az addig igazodást segítő szabályok. Ezt a jelenséget E Durkheim anómiának nevezte Egyes szociológusok és szociálpszichológusok evvel a fogalommal magyarázzák az előítéletek kialakulását is, konkrét

történelmi példákkal alátámasztva A Mintz kutatásaiban erős korrelációt mutatott ki az XIX századi amerikai Délen folyó gyapottermelés válságos periódusai és a lincselések elszaporodása között. 1947-ben, a Maine államon végigsöprő tűzvész után, a tömegek a katasztrófáért a kommunistákat hibáztatták, és erőteljes „vörösellenes” hangulat uralkodott az érintettek körében (bár ez utóbbi eset a kor világpolitikai szembenállásának kiéleződésével is összefügg, hasonlóan a szocialista blokkban pusztító „kolorádóbogarak” esetéhez, ahol a burgonyaföldek drasztikus mértékű pusztulásáért (az igazi „bűnös”, Észak-Amerikából a XIX. században Európába átkerült Burgonyabogár (Leptinotarsa decemlineata) helyett) az amerikaiakat okolták). ⇒ A tudatlanság és a kommunikációs korlátok - G. Murphy, LB Murphy és TM Newcomb amerikai szociálpszichológusok vizsgálataik alapján fogalmazták meg az elméletet,

amely 10 szerint minél többet tud az egyén egy személyről vagy csoportról, annál kisebb a valószínűsége annak, hogy ellenséges érzéseket tápláljon velük szemben („mihelyt megértjük, hogy az olasz nyelv egyik jellegzetessége abban áll, hogy a főnevek általában magánhangzókra végződnek, többé nem nevetjük ki az angolt énekelve beszélő olaszokat”(G. Allport)) Későbbi vizsgálatok is alátámasztották következtetésüket, hozzátéve, hogy bár az ember általában kedvezően érez azon csoportok irányában, amelyekről több ismerettel rendelkezik, de jelentős mértékű tudást halmoz fel azokról is, amelyekkel szemben szélsőséges gyűlöletet táplál, ezzel is folyamatosan megerősítve negatív érzéseit. Általánosságban megfogalmazható, hogy ha a csoportok közötti kommunikációt és megismerést áthághatatlan akadályok korlátozzák, a tudatlanság könnyen a rémhírek, sztereotípiák és előítéletek áldozatává

tehet valakit. ⇒ A kisebbségi csoport mérete - R.M Williams fogalmazta meg az ide kapcsolódó társadalmi törvényszerűséget: ha valahová olyan csoport érkezik, amely a látható jegyek tekintetében különbözik a többségtől, a köztük lévő konfliktus kialakulásának valószínűsége megnő. Ez a valószínűség annál nagyobb, minél nagyobb az érkező csoport létszáma (aránya az ott lakó népességhez), illetve minél gyorsabb a bevándorlás üteme. Ennek igazolására példaként Anglia említhető, ahol a XX. század első felében szinte elhanyagolható mértékben létezett előítéletesség a színes bőrűekkel szemben, de a második világháború alatt tömegesen bevándorlók jelentős ellenérzést váltottak ki az angol lakosságból. A csoport méretének és a bevándorlás ütemének vizsgálata azonban még nem elegendő az előítéletesség keletkezésének megmagyarázásához. Egyes érkező csoportok előítéleti potenciálja magasabb

a többinél, azoknál fenyegetőbbnek látszik az ott élők számára (például Magyarországon is más a helyzet - és a fogadtatás - , ha egy nagyszámú szlovák kisebbségi csoport, és más, ha roma családok költöz(né)nek be egy többségében magyarok lakta faluba (ld. székesfehérvári Rádió utcai romák esete)). ⇒ Gazdasági és politikai versengés - Az elmélet kiindulópontja a konkurenciaharc a szűkösen rendelkezésre álló javak és források, illetve a politikai hatalom megszerzéséért, megtartásáért. Az ilyen konfliktusokkal telített helyzet kiélezi az előítéletes attitűdöket és termékeny táptalajt biztosít megjelenésükhöz. A versengés és az előítéletek kapcsolatában a legszorosabb korreláció a munkalehetőségek terén tapasztalható Észak-Amerikában szinte nem is volt ellenérzés a kínai bevándorlókkal szemben, akik kevés bérért éjt nappallá téve dolgoztak az országot átszelő vasútvonal építésén. A

vasútépítés befejeztével azonban a véget ért polgárháborúból leszerelt katonákkal együtt kezdtek beáramlani a szűkössé vált munkapiacra, aminek következtében megszaporodtak a kínaiak elleni negatív attitűdök. Megemlítendő, hogy ez a jelenség is szorosan összefügg a bűnbakképzéssel, amikor egy vétlen csoport szolgál az indulatok levezetésének célpontjául 3.2 Az áthelyezett (displaced) agresszió Az agresszió és a frusztráció szoros kapcsolatban áll. Hogyha valakit meggátolnak célirányos tevékenységének végrehajtásában, kudarcérzet, frusztráció alakul ki benne, ami megnöveli az agresszív reagálás valószínűségét, főleg ha ezt a feszültséget nem képes más módon levezetni. Kurt Lewin és Tamara Demro ismert kísérletében kisgyermekeknek érdekes játékszereket mutattat, azonban egy drótháló segítségével elzárták őket a játékokhoz való hozzáféréstől Részt vett a kísérletben egy kontrollcsoport is,

akik azonnal hozzájutottak a játékokhoz, és élvezték is a velük való játszást. Az „elzárt” gyermekek hosszú várakozás után jutottak csak be a játékszerekkel telerakott szobába, és frusztrációjuk eredményeképpen agresszívan 11 nyúltak hozzájuk: törték-zúzták őket, rájuk tapostak, vagyis visszavágtak a kellemetlen érzést okozó dolgoknak. Ez a visszavágási kényszer képezi az előítélet-alkotás alapját is, a legtöbb esetben azonban ez fizikai korlátokba ütközik (nem lehet nekirontani a gazdasági rendszernek, társadalmi intézményeknek), ezért ilyenkor az ember más célpontot keres indulatai levezetésére, ami rendszerint egy viszonylag gyenge, és - az adott kérdésben mindenképpen - ártatlan személyt vagy csoportot jelent. Ez a projekciós (kivetítési) folyamat a bűnbakképzés 12 A bűnbakképzés általános folyamata tehát az, hogy az emberek az agresszivitásukat egy viszonylag gyenge, és rendszerint kezdettől

fogva nem kedvelt csoportra vagy annak tagjára helyezik át (szelektív és áthelyezett agresszió). A történelemben sajnálatos módon elég példa akadt erre, elég csak a nemzetszocialista Németország zsidó népirtását, az Egyesült Államok déli államaiban élő színes bőrűek elleni terrort, vagy az ókori Róma keresztényüldözéseit említeni. 3.3 A személyiség Az előítéleteket a személyiség oldaláról közelítő elméletek alapkategóriája a hajlam. Egyes emberek hajlamosabbak másoknál arra, hogy előítéleteket tápláljanak, és ezek kialakulásának oka nem a külső hatásokban, hanem az adott egyén személyiségében keresendő. Theodor Adorno és munkatársai (az emigráns Frankfurti Iskola) vizsgálatai (1950) nyomán az ilyen embereket autoriter (tekintélyelvű) személyiségűeknek nevezzük (szemben az úgynevezett demokratikus személyiséggel). A kísérlet eredetileg a fasisztoid személyiség jellegzetességeinek feltárására

irányult (innen származik az autoritarianizmus mérésére szolgáló F-skála elnevezése is), később azonban a tekintélyelvűség általános személyiségjegyeinek leírására kezdték használni a v izsgálat eredményeit A vizsgálati személyeknek többoldalas, különböző állításokat 13 tartalmazó kérdőíveket adtak át, arra kérve őket, egy hatfokú skálán minősítsék őket aszerint, hogy milyen mértékben értenek velük egyet. A kérdőívek összesítése után a kutatók mélyinterjúkat készítettek a kiugróan magas, illetve alacsony pontszámot elért személyekkel, majd összefoglalták az autoritáriánus személyiség legjellegzetesebb jegyeit: a tekintélyelvű személy érzelmi-gondolati világát a merevség, a sztereotípiák képzésére való fokozott hajlam és a tekintély mindenek feletti tisztelete jellemzi Előítéletek rabja a kisebbségi csoportokkal, és minden olyan társadalmi jelenséggel szemben, aminek felfogása gondolati

erőfeszítést igényelne. Erős tudományellenes érzelmeket táplál, és fogékony minden olyan ismeret iránt, amely áltudományos vagy babonás. Kritikátlanul alárendeli magát a vezetőknek, és türelmetlen azokkal szemben, akik erre nem hajlandóak. Idegenkedik a gazdag érzelmi élettől, a gyengédségtől, ezzel szemben nagyra értékeli az erőt, a férfiasságot Értékrendszere konvencionális, egyénietlen és szabványosított, nem tűri a gyengeséget (sem magában, sem más emberekben), híve a megtorlásnak. Gyanakvó, gyakran paranoid (üldöztetéses) téveszméket táplál, emberi kapcsolataira is a bizalmatlanság jellemző, de - mivel az emberek közötti 12 A bűnbak (ang. scapegoat) elnevezés egy ősi héber szertartásból ered (3 Móz 16, 20-22): „ És tegye Áron mind a két kezét az élő baknak a fejére, és vallja meg felette Izráel fiainak minden hamisságát és minden vétkét, mindenféle bűneit: és rakja azokat a baknak a fejére,

azután küldje el az arravaló emberrel a pusztába, hogy vigye el magán a bak minden ő hamisságukat kietlen földre, és hogy bocsássa el a bakot a pusztában." 13 A kérdőíveken olyan állítások szerepeltek, mint például: „Képtelen vagyok csak gondolni is arra, hogy zsidóval házasodjak össze.” „A négereknek megvannak a maguk jogai, de az a leghelyesebb, ha nem engedjük ki őket saját települési körzeteikből és iskoláikból, mert nincs arra szükség, hogy túl gyakran legyenek együtt a fehérekkel.” „A Fülöp-szigetekiekkel nincs semmi baj, míg a maguk helyén maradnak, de az már elviselhetetlen, ha kiöltöznek és fehér lányokkal kezdenek el mászkálni.” „Az engedelmesség és a tekintély tisztelete az a legfontosabb erény, amelyet a gyermeknek meg kell tanulnia.” „Az igazi amerikai eszmék számára a legutóbbi fél évszázad alatt csak a külföldi eszmék és ügynökök jelentettek fenyegetést.” 12 viszonyok

alapelemének a függést tartja - ezt felfelé irányuló kapcsolataiban elfojtja, és imádattá alakítja. Az alacsonyabb szinten állókkal szemben becsmérlő és lenéző A szexualitásra vonatkozó elgondolásainak alapja az egymástól mereven elválasztott „nőiség” és „férfiasság” fogalma, nemi gyakorlata kizsákmányoló, manipulatív és egoista, a homoszexualitást gyűlöli és megveti. A kutatók a vizsgálatok alapján az autoritarianizmus okait a gyermekkorban, a családban szerzett élményekben és szocializációban vélték felfedezni. Ezek az emberek leggyakrabban szigorú és gyakori fenyegetésekre épülő szülői fegyelmezés alapján működő családban nevelkedtek, ahol a szeretetet és annak megvonását alkalmazzák a szülők az engedelmesség kikényszerítésére. Az autoriter személyiség gyermekkorában bizonytalannak érzi magát, ambivalens érzéseket táplál szüleivel szemben, gyakran fél tőlük Mire felnő, nagy adag

bosszúvágy és elfojtott indulat tombol benne, amit a gyengébb csoportokon, illetve azok tagjain igyekszik kiélni. Adorno és társai vizsgálatát hiányosságai miatt sokan kritizálták, mégis úgy tűnik, hogy valóban létezik egy tekintélyelvű személyiségtípus, amely különösen fogékony a szélsőséges, fasisztoid ideológiákra, a más csoportokkal szembeni ellenséges viszonyulásra. A legfrissebb kutatások (B. Altmeyer) arra utalnak, hogy az autoritáriánus attitűdök közvetlenül, az eredeti kutatások eredményei alapján leírt pszichoanalitikus folyamatok helyett a szokásos tanulás révén is elsajátíthatóak, főként a primer szocializáció során az otthoni környezetben 14. 3.4 A konformitás A konformitás olyan viselkedés, amely követi egy csoport vagy akár az egész társadalom elfogadott normáit. Az emberek gyakran nem azért tanúsítanak konform magatartást, mert egyetértenek az adott normában megtestesülő értékekkel, hanem mert

félnek a szankciótól, nem akarnak „kilógni a sorból”, vagy ez éppen előnyt jelent a számukra. Az előítéletek aspektusából ez azt jelenti, hogy az előítéletesség a konformitás révén - a szocializációhoz hasonlóan - ugyanúgy megtanulhatók, mint bármelyik másik viselkedési forma, vagy viszonyulási mód. Allport erre egy szegény családból származó leány példáját említi, akit egy olyan iskolába írattak be a szülei, ahol vagyonos családok gyermekei tanultak Hogy a többiek befogadják, ugyanolyan előítéleteket kezdett táplálni az ott tanuló egy vagy két zsidó lánnyal szemben, mint a többiek, bár ezt saját nézetei nem indokolták volna. Több elmélet a holocaust rémtetteinek magyarázatakor - az egyéb tényezők mellett - a konformitás hatását teszi a leghangsúlyosabbá, pontosabban annak egy fanatikus-szélsőséges ideológia által kiváltott túlzott állapotát Rudolf Ferdinand Höss, az Auschwitz-i haláltábor egykori

parancsnoka a nürnbergi perben történő meghallgatásakor, 1946. április 5-én, arra a kérdésre, hogy az általa meggyilkoltatott áldozatok megérdemelték-e szerinte a nácik által rájuk mért sorsot, a következőket mondta: „Nem érti kérem, hogy nekünk Schutzstaffel(SS)-embereknek nem a z volt a dolgunk, hogy ilyesmikről gondolkodjunk, eszünkbe sem jutott soha. Különben is, ezt valahogy mindenki eleve elrendezettnek vélte Soha nem is hallottunk mást () Még a katonai és ideológiai képzésünk során is természetes tényként közölték velünk, hogy meg kell védenünk Né- 14 A kilencvenes évek közepén Magyarországon is végeztek egy vizsgálatot az eredeti F-skála rövidített változata segítségével. A tekintélyelvűség (az iskolai végzettséggel fordított arányban) 2,61 és 3,13 között ingadozott (a kísérlet során adható maximális érték 4, a minimális érték 1 volt - TÁRKI Holnap kutatás, Fábián - Sík, 1996.) 13

metországot a zsidók ellen. Csak az összeomlás után kezdtem rájönni, hallván, mit beszélnek az emberek, hogy talán nem volt teljesen helytálló, amire tanítottak.” 15 Höss esetében már neurotikus konformitásról lehet beszélni, hűsége és engedelmeskedni akarása minden egyéb érzést elnyomott benne, ennek eredményeképpen kritikai felülvizsgálat nélkül fogadta be a náci ideológiákat. Mint több százezer társának, gondolkodása alapeleme lett a náci mítoszba és a Führer parancsaiba vetett konform hit. 4. Az előítéletek és Magyarország Magyarországon az előítéletek hétköznapi fogalma alatt rendszerint annak faji (más raszszokkal szemben megnyilvánuló), illetve nemzeti/etnikai kisebbségekkel szemben fellépő típusát értjük, mivel ezek jelentkeznek a legmarkánsabban és a legnagyobb számban a társadalomban. Természetesen egyéb előítéletek is léteznek (pld: homoszexuálisokkal, értelmi és testi fogyatékosokkal,

deviánsokkal szembeni, politikai, vallási stb. előítéletek), de ezek egyrészről kisebb létszámú csoportok ellen irányulnak, és - rendszerint - kevésbé érzékelhető külvilági jelekkel járnak, mivel ezek inkább a konkrét személyeket sértik, másrészről sokkal kevesebb empirikus kutatás révén szerzett adat áll róluk rendelkezésre1995-ben a Szonda-Ipsos végzett egy átfogó felmérést a társadalmi távolság (az úgynevezett saját csoport (ingroup) és az idegen csoport (outgroup) közötti viszony) vizsgálatára. Az 1000 kísérleti személynek 19 outgrouppal kapcsolatban két kérdésre kellett válaszolnia: 1. Engedné-e gyermekét barátkozni az adott csoport tagjával? 2. Kiket engedne meghívni vendégségbe a lakásába? A válaszok alapján kiderült, hogy a m egkérdezettek („magyar, nem deviáns” személyek) erőteljesen elzárkóznak a deviáns csoportoktól, és az egyéb rasszok vagy etnikumok tagjaitól. A „ne barátkozzon”

kijelentés aránya a kábítószeresek esetében 92% (a legelutasítottabb csoport), a homoszexuálisoknál 90%, skinheadek 84%, büntetett előéletűek 82%, romák 75%, színes bőrűek 44% (az eredeti szövegben a „néger” kifejezés szerepelt), arabok 41%, románok 36%, ázsiaiak 35%, külföldi vendégmunkások 34%, menekültek 30%, ex-szovjet tagállamok állampolgárai 24%, állami gondozottak 20%, ex-jugoszláv állampolgárok 19%, zsidók 19%, magyarországi szerbek és horvátok 15%, romániai magyarok 11%, magyarországi szlovákok 10 %, magyarországi németek 8%. A vizsgálat eredményeivel kapcsolatban megemlítendő a magyarországi xenofóbia 16 mértékének alakulása, amely 1992 és 1995 között rémisztő ütemben növekedett, majd 1996-ban csökkenni kezdett, ami valószínűleg annak köszönhető, hogy a jugoszláv háború befejeztével megszűnt a menekültek beáramlása az országba. Beengedné-e a menedéket kereső csoportokat az országba? (%) 1992

1993 1994 1995 1996 Befogadó 12 14 9 5 10 Xenofób 15 20 31 40 19 Szelektíven 73 66 60 55 71 befogadó Forrás: Csepeli és Sík (1996) és TÁRKI Holnap kutatás 15 A nürnbergi elmeorvos, T. Goldensohn Hössről készített jelentésében tisztán felismerhetőek a tekintélyelvűség és a konformitás kevert hatásai: „Jelleme szerint erkölcsi pszichopata, ami () a szülők iránti szeretet hiányára, illetve az apa iránti gyűlöletre utal. Ugyanakkor jelen van a nemzetszocializmus befolyása is, amely lehetőséget adott ennek a szadista pszichopatának (), hogy példa nélkül álló embertelenségeket kövessen el.” 16 Minden idegen csoporttal szembeni elutasítás. 14 A kutatók a minta átlagánál (40%) nagyobb fokú előítéletességet tapasztaltak a rokkantnyugdíjasok (53%), az alacsony iskolai végzettségűek (50%), a falusi lakosok (45%), a nyugdíjasok (45%), a keleti megyékben élők (44%), és a munkanélküliek körében (43%), ami a (relatív)

depriváció és az előítéletesség szoros korrelációját támasztja alá (ld. konkurenciaharc) A továbbiakban a dolgozat a faji és etnikai előítéletekkel foglalkozik. Ezzel kapcsolatban fontos tisztázni a rasszizmus, etnocentrizmus és a nacionalizmus fogalmát. Rasszista az a felfogás, amely szerint egy az a faj (rassz), amelyhez az adott ember tartozik magasabb rendű a többinél. Az etnocentrizmus kifejezést a szociológia terjesztette el, lényege az elv, hogy a saját etnikai csoport vagy nemzet feljebbvaló a többinél. A nacionalizmus fogalmának nincs általánosan elfogadott definíciója, de általában két változatát különböztetik meg: az egyik a nemzet tagjai közötti összetartozásból, csoporton belüliségből eredő „békés nemzettudat” (Gáll E.) vagy patriotizmus, amely nevezhető liberális nacionalizmusnak is, míg a másik típus a negatívabb töltést hordozó, más nemzetekkel, nemzeti és etnikai kisebbségekkel szemben

ellenségesen fellépő agresszív nacionalizmus. Ez utóbbi Kelet-közép Európa egyik súlyos betegsége, amely évszázadok óta sújtja a régiót (csupán néhány történelmi példa: balkáni háborúk (XIXXX. sz), második világháború, Jugoszlávia felbomlása) Abban a kérdésben, hogy miért és mikor lép át a nemzettudat agresszív nacionalizmusba, sok feltételezés született, de a jelenséget általában egy idegen állam általi elnyomatás vagy fenyegetés hatásával, valamely kisebbségi csoport privilegizált helyzetével, vagy egy másik csoport agresszív nacionalizmusával magyarázzák. A magyarországi nemzettudat-kérdéssel kapcsolatban két, egymástól homlokegyenest eltérő vélemény létezik Az egyik szerint a társadalomban erőteljesen jelen van az agresszív nacionalizmus, míg a másik nézet szerint Magyarországon teljesen hiányzik a nemzeti identitás érzése. Egy 1991-es, 13 országra kiterjedő vizsgálat egyik állítást sem igazolta:

az eredmények alapján Magyarország a „középmezőnyben” végzett. Egyedüli kiugró adat az „A szomszédos országok egyes részei valójában a mieink” állításra adott feleleteknél tapasztalható, ahol a válaszadók 68%-a értett ezzel egyet, ami egyértelműen a trianoni békének köszönhető, ezzel szemben a vártnál alacsonyabb mértékű volt az antiszemita kijelentésekkel egyetértők aránya. Az állításokkal egyetértők aránya (%) Állítás/ország Mo. USA Eng Fra Spa Ita No Nagyon hazafias vagyok 70 88 72 64 70 69 74 Harcolnunk kell országun- 30 55 56 37 46 39 31 kért, akár igaza van, akár nincs 17 A szomszédos országok 68 20 12 48 29 43 egyes részei valójában a mieink Jobban korlátoznunk kel68 79 86 66 84 70 lene a bevándorlást Öt negatív vélemény a zsi- 11 6 14 26 dókról Forrás: K. von Beyme (1994) 17 A múlt századi angol nacionalista mondás megfelelője („right or wrong, my country”). Cz. Pol Rus 70 75 60 28 47 42 39

60 22 65 58 45 14 34 22 15 A mai magyar társadalomban az előítéletek és a diszkrimináció leggyakoribb célpontjai a romák, akik általában is a közép-kelet európai régió legelutasítottabb tagjai. A velük szemben tapasztalható előítéletes gondolkodás - a felmérések tanúsága szerint - a hetvenes évek óta semmit sem változott. A romákkal kapcsolatos attitűdök és vélemények keverednek a szegényekkel, munkanélküliekkel és a bűnözőkkel szembeni előítéletekkel keverednek A cigánysággal kapcsolatos külön probléma annak a megállapítása, hogy valaki a roma etnikumhoz tartozik-e vagy sem (a lehetőségeket az 1992. évi LXIII törvény (A személyes adatok védelméről és a közérdekű adatok nyilvánosságáról) tovább csökkentette, mivel 2§-a különleges adatnak minősíti a faji eredetre, a nemzeti, nemzetiségi, és etnikai hovatartozásra vonatkozó információkat, ezáltal korlátozva ezen adatok kezelését). A Magyar

Háztartás Panel (MHP) vizsgálataiban az összeírók jegyezték fel - kérdések feltétele nélkül - , hogy a megkérdezett háztartást, illetve személyt romának látja-e A módszer hibája (a kérdezőbiztos „megfigyelőképességének” korlátjain túl), hogy a ci gány háztartások esetében magasabb az interjú meghiúsulásának a valószínűsége is. Ezeknek a tényezőknek köszönhető, hogy az MHP 1994-es és 1995-ös mintáiban a roma etnikum a várt 5 %-nál alulreprezentáltabb volt (3,8 %). Az utóbbi években két jelentős vizsgálat készült, az 1971-es (Kemény István - Rupp Kálmán - Csalogh Zsolt - Havas Gábor), és az 1994-es (Kemény - Havas). A vizsgálatok során azokat a személyeket tekintették a roma etnikumhoz tartozónak, akiket a környezetük annak mondott. Ezek alapján 1971-ben 320000 főre (az akkori népesség ≈3 %-a), 1994-ben 434000 főre (≈5 %) becsülték a cigány lakosság létszámát. Jelenleg a szakértők ≈460000-esre

becsülik a népességet A legaggasztóbb probléma az, hogy a romák az átlagnépességnél jóval depriváltabb helyzetben vannak, és ez a hátrány a kilencvenes évek eleje óta tovább nőtt, vagyis a cigány populáció a rendszerváltás legnagyobb vesztese. Ennek oka az, hogy sokkal kevesebben rendelkeznek közülük állandó kereső foglalkozással, mint a nem cigányok, és 1990 óta tömegesen veszítették el munkahelyeiket ( a foglalkoztatási arány ≈25 % (férfiak 31 %, nők 18 %)) 44 %uk kap valamilyen rendszeres, nem munkából származó jövedelmet (családi pótlék, segély), de mivel az egy háztartásban élők száma magasabb az országos átlagnál, így az egy főre jutó jövedelem alacsonyabb. A helyzetük reménytelennek látszik, mert a roma szegénység nem átmeneti jellegű, a kiemelkedés lehetősége szinte kizárt. Gyenei Márta vizsgálata (1993) egy kelet-alföldi falu roma lakosságánál kimutatta, hogy a háztartások 12 % -ában gyakran az

alapvető élelmiszerekre sem telik, 14%-uk pedig még ennél is kilátástalanabbnak látta helyzetét. A korábban már említett, az előítéleteket az anómia fogalmával magyarázó elmélet jelenlegi magyar viszonyokra való alkalmazásakor az következik, hogy a rendszerváltás utáni gazdasági-politikai-társadalmi átalakulás az előítéletek megerősödését eredményezte. A holland K Postma, aki a szocialista rendszerek összeomlásának a romákkal és zsidókkal szembeni előítéletekre való hatását vizsgálta, éppen az ellenkező hatást mutatta ki. Három adatfelvétele során (1987, 1992, 1993) 16 j ó és 16 r ossz tulajdonságról kérdezte meg a kísérleti személyeket, hogy azok mennyire jellemzőek a magyarokra, zsidókra és cigányokra. Bár a v álaszadók a romák esetében a rossz tulajdonságokat gyakrabban említették (különösen kiugró az „agreszszív”, az „élősködő”, a „lusta”, és a „műveletlen” minősítés), de

összességében a velük szemben táplált előítéletek gyengültek. Erős Ferenc, Enyed Zsolt és Fleck Zoltán 1995-ben egy, az egész országra kiterjedő reprezentatív mintán végeztek vizsgálatot, arra kérve a kísérleti személyeket, hogy egy ötfokú skálán osztályozzák a kérdőíven felsorolt, kategóriákba rendezett csoportokat. A legellenszenvesebb pólusra a skinheadek, a homoszexuálisok, az AIDS-betegek és a kábítószerfüggők kerültek, míg a legrokonszenvesebbeknek a lengyeleket és a munkanélkülieket találták a válaszo- 16 lók. A legelutasítottabb csoport a cigányság volt, a zsidó kisebbség megítélése viszont relatíve kedvezőnek mutatkozott (főleg a szomszédos országokhoz viszonyítva). Fábián Zoltán és Sík Endre 1995/96 során egy 988 fős mintán végeztek felméréseket a roma és zsidó kisebbségekkel szembeni előítéletek feltérképezésére. Az antiszemita állításokkal kapcsolatban azonban érzékelhetően

alacsonyabb volt a kísérleti személyek válaszadási hajlandósága, ami az antiszemitizmussal kapcsolatos „tabuhatás” (Kovács A.) elméletét látszik igazolni. A romákra vonatkozó állítások esetében a válaszmegtagadás arányának átlaga csupán 4% körül mozgott, az adatok pedig nagyfokú előítéletességről és magas szegregációs kívánatról árulkodnak Válaszolók száma Egyetértők a (és százaléka) válaszolók között (%) A cigányok minden szempontból érettek arra, hogy saját dolgaikban dönthessenek. A cigányoknak több segítséget kell adni, mint a nem cigányoknak. Az országnak áldoznia kell arra, hogy a cigányok anyanyelvükön is tanulhassanak. A cigányok gondjai megoldódnának, ha végre elkezdenének dolgozni. A cigányokat teljesen el kell különíteni a társadalom többi részétől, mivel képtelenek az együttélésre. A cigányok ne akarjanak úgy tenni, mintha nem lennének azok. A cigányokat rá kellene szoktatni arra,

hogy ugyanúgy éljenek, mint a magyarok. Csak helyeselni lehet, hogy vannak még olyan szórakozóhelyek, ahová a cigányokat nem engedik be. A cigány lakosság növekedése veszélyezteti a társadalom biztonságát. A bűnözési hajlam a cigányok vérében van. 959 (97) 38 Egyetértők a teljes mintában (%) 37 973 (98,4 ) 15 15 967 (97,8) 66 65 976 (98,7) 90 89 967 (97,8) 34 33 937 (94,8) 80 76 979 (99) 79 78 926 (93,7) 49 46 943 (95,4) 73 70 947 (95,8) 67 64 17 Mindenkinek joga van 956 arra, hogy gyermekét (96,7) olyan iskolába járassa, ahol nincsenek cigány gyermekek. Forrás: Fábián - Sík, 1996, Mintanagyság = 988 fő 60 58 A diszkrimináció, illetve a szegregáció általános megfogalmazása a többi állításhoz képest nagyobb fokú elutasításra talált („csak” minden 3. személy értett egyet az állítással) Kisebb a hátrányos megkülönböztetéssel szembeni ellenkezés azoknál a kijelentéseknél, amelyek

konkrét interakciós szituációkra utalnak (szórakozóhely18 és iskola, az utóbbi esetében áldemokratikus burokba foglalva („Mindenkinek joga van arra.”)) A pozitív diszkrimináció általános megfogalmazásban nem számíthat nagy támogatásra, a konkrét támogatási formák azonban elfogadottabbak (anyanyelvi oktatás). Egészen különleges kérdés a zsidóság definíciója. A legtöbb országban többnyire a többségi nemzet tagjainak vallják magukat, de kultúrájuk és vallásuk tekintetében különböznek attól Azok, akik Izrael állammal azonosulnak, e mellett, mint nemzeti kisebbség tagjai tekintendők. Magyarországon 1941-ben az akkori országterületen 725.000 zsidó vallású személyt írtak öszsze, és ezzel a zsidóság az ország legnagyobb létszámú vallási-kulturális kisebbsége volt Túlnyomó többségük izraelita vallású magyarként azonosította magát Az 1949-es népszámlálások 134000 izraelita vallású személyt írtak össze,

a hatalmas létszámcsökkenés okai az ország német megszállása, 1944. március 19 után megindult deportálások, és a koncentrációs táborokban tömeges mészárlások voltak A holocaust magyarországi áldozatainak száma valahol 400.000 és 600000 között mozog, és ez a magyar történelem legnagyobb demográfiai katasztrófája, de a környező országokhoz képest még ma is Magyarországon él a legnagyobb létszámú zsidó kisebbség Pontos számadatok nem állnak rendelkezésre, mert 1949 óta a népszámlálási kérdőívek nem tartalmaznak vallásra vonatkozó kérdést További nehézséget okoz az adatok megállapításánál, hogy sokan kulturális alapon vallják zsidó identitásukat, illetve sokaknál ez a magyar nemzethez tartozás tudatával párosul. Az antiszemitizmus magyarországi alakulásáról a második világháború előtti időkből semmilyen megbízható szociológiai információ nem áll rendelkezésre. Léteznek bizonyítékok

szélsőséges megnyilvánulásokról és az üldözött zsidókkal szemben tanúsított szolidaritásról és segítségnyújtásról is, de lényegében jellemzi a korabeli helyzetet az a mondás, hogy Magyarországon „az számít antiszemitának, aki az abszolút szükséges mértéken felül is gyűlöli a zsidókat”). A rendszerváltás után az antiszemitizmus problémája, amely a kommunista érában tabutémának számított, szinte berobbant a köztudatba, és fokozatosan teret nyert a politikai nyilvánosságban is. Sokan osztották azt a nézetet, amely szerint a téma „kibeszélése” segít a múlt feldolgozásában, és szembesíti a magyar társadalmat a holocausthoz fűződő felelősségében, ám ezzel csupán az „antiszemitizmus legitimálását” (Kovács Mónika) érték el. Ennek (is) köszönhetően a politikai antiszemitizmus 19 a politikai paletta (szélső)jobboldalán elhelyezkedő pártok ideológiájának részévé lett. További problémát

jelent a szólásszabadság és szabad 18 19 Ld. Góman v Berta ügy (Baranya Megyei Bíróság 1Bf698/1996/5 sz, és 3Pf21013/1997/7 sz ítéletei) Fábián Z. és Sík E kutatásaik során az antiszemitizmus 3 típusát különböztették meg: 1. Etnocentrikus - A zsidóság másságából, különbözőségéből táplálkozó antiszemitizmus 2. Vallási - Alapja az a nézet, hogy a kereszténységnek a zsidó vallással szemben kellett meghatároznia önmagát Leggyakoribb hivatkozási kiindulópontja az, hogy Jézus keresztre feszítéséért a zsidók (is) felelősek 3. Politikai - A zsidóság gazdasági és politikai befolyására hivatkozásból él 18 véleménynyilvánítás joga (Alk. 61§ (1) bek) határvonalainak megszabása: meddig mehet el valaki, ahol még nem sért véleményével másokat (Néhány „érdekes” kijelentés a k özelmúlt sajtójából: „A (főpolgármester jelöltet ábrázoló) plakát két színe pontosan az izraeli zászlót idézi. Ez a

színválasztás kiállás, elköteleződés egy idegen állam iránt () Minden együtt van tehát ahhoz, hogy Budapest olyan világváros legyen, amely egy másik állam alárendeltségében működik és amelybe magyarok nem kellenek.”, mondta az egyik országgyűlési párt elnöke az 1998-as önkormányzati választások előtt. Ennél ravaszabban és kevésbé explicit módon fogalmazott ugyanezen párt egy másik képviselője a parlamentben: „Magyarországon kisebbségi származású emberek kisebbségi mivoltukat fel nem fedve a többségi érdeket sértik meg (.) elsőrendűen a tömegtájékoztatásban.”) Mindezek ellenére egy 1991-es közép-kelet európai komparatív vizsgálat (American Jewish Committee (Cohen - Golub)) azt mutatta ki, hogy a magyarok és a csehek kisebb mértékben előítéletesek a zsidó kisebbséggel szemben, mint a lengyelek és a szlovákok. Lengyelország a konformitás és a szocializáció révén átörökített előítéletesség

iskolapéldája: bár a második világháború után hozzávetőleg 4000 fős zsidóság élt az országban, ma is erőteljes antiszemitizmus jellemző a lengyelekre (ld.: K von Beyme vizsgálata (14oldal)) K. Postma kutatása is ezt igazolta Az adatok alapján az tűnik ki, hogy a megkérdezettek kritikusabbak voltak a magyarokkal szemben, mint a zsidókkal. A romákkal kapcsolatos általános sztereotípiák egyértelműen kiolvashatók a vizsgálati eredményekből A kísérlet 32 állításából 13 rossz tulajdonságot emel ki a következő táblázat: Az adott tulajdonságot jellemzőnek mondók aránya (%): Tulajdonság Magyarokra Cigányokra Zsidókra Anyagias 70 35 67 Barátságtalan 12 31 3 Buta 9 43 2 Antipatikus 7 40 4 Agresszív 22 70 12 Élősködő 11 59 15 Felszínes 23 42 5 Képmutató 29 48 13 Lusta 10 68 6 Megbízhatatlan 12 60 6 Műveletlen 10 61 1 Önző 30 33 22 Piszkos 5 56 5 A korábban már említett Fábián - Sík féle felmérés ennél kedvezőtlenebb

képet vázolt fel a magyarországi zsidósággal szembeni előítéletességről. A kísérleti személyeknek (N=988 fő) a politikai, illetve diszkriminatív antiszemitizmussal kapcsolatos állításokra kellett reflektálniuk. A kísérletet végzők olyan kérdéskörökből merítették ezeket az állításokat, amelyek az aktuális politikai-társadalmi diskurzusokban gyakran szerepeltek A zsidósággal kapcsolatos vélemények artikulálását gátló társadalmi mechanizmusoknak köszönhető, hogy a válaszmegtagadás aránya helyenként a 4 0 %-ot is meghaladta („kommunikációs látencia”). A végső eredményeket és a válaszadási hajlandóságot befolyásolta az is, hogy az állításokkal kapcsolatban a válaszadók nem helyezkedhettek semleges álláspontra. Az adatok elemzése kimutatta, hogy a politikai antiszemitizmus érvrendszere általában nagyobb fokú egyetértésre számíthat és elfogadottabb (40 %), de a válaszadás átlaga csupán 71,5 % (a

kérdésekre átlagosan 988 19 főből 706-an válaszoltak). A diszkriminatív antiszemitizmus esetében a válaszadási arány magasabb (91,5 %), de az egyetértésé szerencsére alacsonyabb (21,6 %), azonban átlagosan így is minden ötödik megkérdezett támogatta. A politikai antiszemitizmus Válaszolók száma Egyetértők a Egyetértők a (és százaléka) válaszolók között (%) teljes mintában (%) 621 52 33 (62,8) A baloldali mozgalmakra a zsidók mindig is döntő befolyást gyakoroltak. A zsidók még az ül837 döztetésükből is elő(84,7) nyöket próbálnak kovácsolni. A zsidó származású 761 értelmiségiek befolyá(77) suk alatt tartják a sajtót és a kultúrát. Létezik egy titkos zsi583 dó összeesküvés, (59) amely meghatározza a politikai és gazdasági folyamatokat. A liberális pártok első612 sorban zsidó érdekeket (61,9) képviselnek. A rendszerváltással 827 igazából a zsidók jár(83,7) tak jól. Forrás: Fábián - Sík, 1996,

Mintanagyság = 988 fő 46 39 38 30 39 23 33 21 33 28 A diszkriminatív antiszemitizmus Válaszolók száma Egyetértők a Egyetértők a (és százaléka) válaszolók között (%) teljes mintában (%) Jobb lenne, ha a zsidók 940 26 24 a saját államukban, (95,1) Izraelben élnének. A zsidók és nem zsi850 20 17 dók közötti házasság (86) egyik félnek sem tesz jót. Bizonyos foglalkozási 924 19 18 területeken korlátozni (93,5) 20 kellene a zsidók számát. Forrás: Fábián - Sík, 1996, Mintanagyság = 988 fő 5. Bibliográfia Allport, Gordon W.: Az előítélet Gondolat, Budapest, 1977 Andorka Rudolf: Bevezetés a szociológiába. Osiris, Budapest, 1997 Andorka Rudolf - Kolosi Tamás - Vukovich György (szerk.): Társadalmi Riport 1994 TÁRKI, Budapest, 1994 Aronson, Elliot : A társas lény. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest, 1980 Atkinson, Rita L. és Richard C - Smith, Edward E - Bem, Daryl J: Pszichológia Osiris-Századvég, Budapest,

1994 Boros László (szerk.): Segédanyag a jogszociológia általános részének tanulásához ELTE Állam- és Jogtudományi Kar, Jogszociológiai Tanszék, Budapest, 1997 Cole, Michael és Sheila R.: Fejlődéslélektan Osiris, Budapest, 1997 Csepeli György (szerk.): Előítéletek és csoportközi viszonyok - válogatott tanulmányok Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest, 1980 Csepeli György: Szociálpszichológia. Osiris, Budapest, 1997 Fábián Zoltán - Sík Endre: Előítéletesség és tekintélyelvűség. In: Társadalmi Riport 1996. (szerk: Andorka R- Kolosi T - Vukovich Gy) TÁRKI-Századvég, Budapest, 1996 Fürst, Maria: Bevezetés a filozófiába. IKON kiadó, Budapest, 1993 Giddens, Anthony: Szociológia. Osiris, Budapest, 1997 21 TARTALOMJEGYZÉK: 1. BEVEZETÉS 1 2. ALAPVETÉSEK, FOGALOM-MEGHATÁROZÁSOK 2 2.1 SZTEREOTÍPIA 4 2.2 ATTRIBÚCIÓ 5 2.3 STIGMATIZÁCIÓ 5 2.4 ATTITŰD 6 2.5 DISZKRIMINÁCIÓ, ETNICITÁS, FAJ 7 3. ELMÉLETEK AZ

ELŐÍTÉLETESSÉG OKAIRÓL 8 3.1 A TÁRSADALOM STRUKTURÁLIS ÉS KULTURÁLIS TÉNYEZŐI 9 3.2 AZ ÁTHELYEZETT (DISPLACED) AGRESSZIÓ 10 3.3 A SZEMÉLYISÉG 11 3.4 A KONFORMITÁS12 4. AZ ELŐÍTÉLETEK ÉS MAGYARORSZÁG 13 5. BIBLIOGRÁFIA 20 Fehér Szabolcs ELTE ÁJK II/10. 22 1998