Gazdasági Ismeretek | Tanulmányok, esszék » Molnár Istvánné - Háztartások megtakarítási hajlandóságának a vizsgálata

NYÍREGYHÁZI FŐISKOLA GAZDASÁGI ÉS TÁRSADALOMTUDOMÁNYI FŐISKOLAI KAR HÁZTARTÁSOK MEGTAKARÍTÁSI HAJLANDÓSÁGÁNAK VIZSGÁLATA AZ EURÓPAI ORSZÁGOKBAN ÉS MAGYARORSZÁGON 2003/2004 I.félév Molnár Istvánné Gazdálkodási szak Levelező tag II. évf C csop molnar.istvanne@mailboxhu I. Megtakarítás a pénzügyi szférában: jövőbeli jövedelmek vásárlása A megtakarítások ideiglenes újraelosztásának alapvető jellemzője, hogy jelenbeli megtakarítást cserélnek el jövőbeli megtakarításra. Az ideiglenes újraelosztás során a lebonyolítás technikai formájából, intézményi feltételeitől függetlenül a megtakarító a jelenbeli pénzért jövőbeli pénzt vásárol, akár váltót, kötvényt, részvényt vagy életbiztosítást vesz, vagy éppen nyugdíjjogosultságot szerez, avagy takarékbetétben helyezi el pénzét. A jelenbeli megtakarítás ellenértékeként kapott jövőbeli pénzösszeg lehet a) előre meghatározott

nagyságú: • egyetlen időpontban fizetendő pénzösszeg (pl. váltó), • rendszeres időszakonként, véges időtartamon keresztül fizetendő pénzösszeg (pl. a kötvény kamat- és törlesztőrészlet-kifizetései), • rendszeres időszakonként, végtelen időtartamon keresztül (lejárat nélkül) fizetendő pénzösszeg (pl. örökjáradék-kötvény kamatai), • véletlen időpontban fizetendő pénzösszeg (pl. életbiztosítás), • rendszeres időszakonként, véletlen hosszúságú időtartamon keresztül fizetendő pénzösszeg (pl. nyugdíj), b) de lehet előre csak feltételeiben meghatározott (az egyes megtakarító számára véletlen) nagyságú: • egyetlen időpontban fizetendő pénzösszeg (pl. nyereménybetétkönyv), • rendszeres időszakonként, véges időtartamon keresztül fizetendő pénzösszeg (pl. változó kamatozású kölcsönök és kötvények), • rendszeres időszakonként, végtelen időtartamon keresztül fizetendő

pénzösszeg (pl. részvények osztaléka), • véletlen időpontban fizetendő pénzösszeg (pl. vagyonkár-biztosítás)1a További variációt jelent a takarékbetétkönyv, ahol csak a kamatláb rögzített, de (igaz, esetenként csak bizonyos korlátok között) tetszőleges lehet a betét, és a kivét időpontja és nagysága. Tehát a különböző időpontbeli pénzek átváltásának csak az átszámítási alapja (a lekötési időtől függő kamatláb) rögzített, az azonban, hogy mikor (betét), milyen összegben és milyen időpontbeli pénzre (kivét) váltja át pénzét, az a betétestől függ. 2 Amikor valaki jelenbeli pénzért jövőbeli pénzt vásárol, többnyire még valami járulékos szolgáltatást, járulékos hasznot is nyer az adásvétellel, például biztonságérzetet a biztosítás megkötésével. A megtakarítás és a beruházás kapcsolata A megtakarítás egy adott időszak jövedelmének az adott időszakban fogyasztásra fel nem

használt része. Megtakarítás = jövedelem – fogyasztás (1) A jövedelem, a fogyasztás és a megtakarítás viszonya erőteljesen függ a megválasztott időszak hosszától. A megtakarítás nagysága attól függ, hogy kinek (mely szektornak) és milyen jövedelmére gondolunk az (1) képletben. Amennyiben a gazdaságot egyetlen szektorként kezeljük és zárt gazdaságot feltételezünk, akkor Y=GDP=GNP=C+I. A GDP= GNP azonosság a g azdaság zártságának feltételezéséből adódik, a C fogyasztás egyaránt jelenti a magán- és a k özös fogyasztást, ugyanígy a I beruházás a gazdaság egészének a beruházásait jelenti az egyszektoros megközelítésből adódóan.1b Gyakori tévedés a megtakarítás (1) definícióját összekeverni a megtakarítás hétköznapi értelmezésével, amely azt el nem költött jövedelemnek tekinti. A beruházás és a befektetés (angolul mindkettő investment) kategóriák közül a magyar nyelvben az utóbbi a tágabb. A

befektetés magában foglalja mindazokat a tranzakciókat, amelyek révén jelenbeli pénzt (jövedelmet) jövőbelire váltunk. Valamely időszak beruházásai megegyeznek az időszak megtakarításaival. Beruházás = megtakarítás Ez esetben az anyagi felhalmozás és a m egtakarítás mintegy könyvviteli értelemben vett tükörképe (eszköz-forrás jellegű párja) egymásnak. Az egy adott időszakban keletkező megtakarítás három alapvető formát ölthet: a) anyagi beruházás; b) értékpapír (részvény, kötvény) vásárlás, lekötött bankbetétbe helyezés; c) pénzkészlettartás (készpénz vagy látra szóló betét formájában). 3 A b) és c) formát nevezik pénzmegtakarításnak. A megtakarítás fogalma alatt néha nem az adott évi jövedelem (flow) egy részét értik, hanem az addigi megtakarítások kumulált állományát (stock). Ebből adódhat némi félreértés, főleg a lakossági megtakarítások kapcsán, a lakossági betétállomány

vizsgálatakor. A különböző megtakarítási formák teljesen fokozatos átmenetet biztosítanak a készpénztartástól egészen a közvetlen anyagi felhalmozásig: • készpénz, • átutalási betétszámla, • látra szóló takarékbetétkönyv, • határidős takarékbetétkönyv, • takaréklevél, • másodlagos piaccal rendelkező fix kamatozású államkötvény, • fix kamatozású kötvény garancia nélkül, • változó kamatozású kötvény, • elsőbbségi részvény, • részvény, • közvetlen anyagi felhalmozás.1c A felsorolás sorrendjében egyre hosszabb a lejárat és egyre magasabb a hozam, illetve a hozamok (kockázatok) egyre jobban kötődnek a megtakarításból finanszírozott beruházás hozamához. II. Megtakarítás a hétköznapi életben Képzeljünk el egy piramist, aminek az alján a munkahelyünk elvesztésétől, közepén egy súlyos betegségtől, tetején pedig egy súlyos balesettől való félelem

helyezkedik el. Az emberek többségében valahogy így épül fel a kockázatok piramisa, ami a legfontosabb szükségletek számbavételével párhuzamosan egyértelműen meghatározza, hogy mire mennyit költünk, és mennyit teszünk félre. Legalábbis ez volt az egyik következtetése annak a kutatásnak, amelyet az Allianz Hungária Biztosító végeztetett el nemrégiben a 20-45 éves korosztályban. Ezer ember kiadási és megtakarítási prioritásaira derült fény 4 – érdekes tanulságokkal. Annak indítékai, hogy egyáltalán miért akar valaki pénzt félretenni, többé-kevésbé megegyezett nemtől, életkortól, lakóhelytől és iskolai végzettségtől függetlenül. A motivációk súlyozásában természetesen már jelentős különbségek adódtak. A fiatalok elsősorban munkahelyük elvesztésétől félve, valamint leendő családjuk biztonságának megteremtése érdekében az anyagi gyarapodást tartják elsődlegesnek. Különös módon

éppen a legfiatalabb korosztály képviselői tartanak attól, hogy egyik napról a másikra munkanélkülivé válhatnak. A fókuszcsoportos beszélgetéseken több megyében az is elhangzott, hogy csak addig alkalmazzák őket, ameddig a pályakezdők után járó támogatás jár a munkáltatónak. A harmincon túli korosztálynál a családról való gondoskodás válik a legfontosabbá, és egyre inkább helyet kap az időskori előgondoskodás igénye is. A nyugdíjas évek nem félelemként, de létező kihívásként és kockázatként jelentkeznek, ezért 45 éves korig a m egkérdezettek többsége már gondoskodott is valamiféle kiegészítő védelemről, előtakarékossági formáról. A rokkantság, a v áratlan halál és a g yermek továbbtanulása miatt érzett aggodalom szintén megtakarításokra ösztönöz, ám érdekes módon elsősorban a nők körében. A gyengébb nem képviselői fontosabbnak érzik azt, hogy megteremtsék az előzetes megtakarítási

védelmet, ahogyan a 35 év felettiek, a nagyobb településen lakók, a magasabb iskolai végzettségűek és a családosok is. A nők átlag feletti megtakarítási hajlandóságát az is táplálja, hogy egyre több az olyan háztartás, amelyben a jövedelem szempontjából (vagy abból is) ők az elsődleges családfenntartók. Hazai deficit-- hagyományos módon A családok megtakarításainak lassú gyarapodása és pénzbeli tartozásaik gyors növekedése miatt a háztartások nettó pénzügyi pozíciója egy ideje már csökkenő mértékű többletet mutat. Mégis meglepő, hogy az idei év kezdetén a háztartások nettó megtakarításainak reálértéke (ha figyelembe vesszük az infláció hatásait) negatívvá vált, noha csak kismértékben. A Magyar Nemzeti Bank legfrissebb inflációs jelentése azzal számol ugyan, hogy a h áztartások fogyasztási és lakásépítési lendülete némileg alábbhagy, és így az év egészében a l akossági megtakarítás

kijön a mínuszból, de a banki elemzés is csak kismértékű nettó megtakarítást feltételez idénre, és nem sokkal nagyobb rátát jövőre. Ezzel előkelő társaságba kerültünk: a finneknél, ausztráloknál tavaly negatív vagy nulla volt a rendelkezésre álló jövedelemből megtakarított hányad, és nagyot esett a brit vagy az amerikai lakossági megtakarítások aránya is. Mégis különös a jelenség, hiszen a lakosság (vagy a statisztika nyelvén szólva a 5 háztartások szektora) szokásosan nettó megtakarító, vagyis a magánál tartott készpénze és a pénzügyi közvetítő rendszer gondjaira bízott pénzmegtakarítása rendszeresen és jelentősen meghaladja a hitelek, tartozások mértékét. Fontos ez, mert a gazdaság többi szereplői jellemzően inkább nettó adósok: a vállalkozások a működésükhöz, fejlesztéseikhez hiteleket vesznek fel, és maguk nemigen ülnek sokáig bankbetéteiken, az állam pedig, a gazdasági élet harmadik

nagy szereplője hagyományosan deficites. A költségvetés hiánya éppen azért finanszírozható viszonylag könnyen a szokásos körülmények között, mert a háztartások óvatosságból, nagyobb vásárlásra vagy építkezésre készülve inkább megtakarítanak, s a bankba tett pénzük és állampapírvételük révén az országon belül megteremtődik az a többlet, amit azután az állam kölcsönvehet szokásos deficitje fedezésére. Ha viszont nincs kellő hazai megtakarítás (amely az elmondottak értelméből leginkább a lakosságtól, semmint a vállalatoktól várható), akkor a kormányzat hiányát a külfölddel szembeni eladósodás fogja finanszírozni. Hazánkban nem a külső eladósodástól kell elsősorban félni. Nem ez most a legsebezhetőbb pontja gazdaságpolitikánknak: a külső adósság állománya jó ideje növekszik ugyan, a tavaszi adatok szerint 40 milliárd euró felett jár hazánk külső adóssága, de a külfölddel szembeni

követeléseket levonva csak 16 m illiárd euró a nettó adósságunk, s ennek kisebb része az államháztartásé és a központi banké, a zöme a magánvállalatok, bankok könyveiben található. Az egész ügynek az ad különös jelentőséget, hogy a magyar államháztartás kórosan deficites, amint gazdaságpolitikai vitáinknak is sarkalatos pontjuk az, hogy az idén a költségvetési hiány vajon a n emzeti össztermék (GDP) öt százaléka alatt marad-e, és a bejelentett (majd némileg visszapuhított) adóemelésekkel jövőre meglesz-e a GDP 3,8 százalékára rúgó hiány, amelyből az eurózónába való valamikori belépésünkig három százalék alattit kell előállítania az államnak. Mínusz öt, mínusz három százalék a tavalyi kilenc százalék után nem kis feladat; de egyáltalán ki finanszírozza mindezt? Az elmúlt néhány évben a lakosság a rendelkezésre álló jövedelmének 10-13 százalékát takarította meg (ami a nemzeti össztermék

6-8 százalékára rúgott), és amit nem vitt el az éhes büdzsé, az a vállalatok nettó hitelfelvételét szolgálta. A háztartások megtakarítási hányada azonban az utóbbi években folyamatosan mérséklődik, 2001-ben már csak a GDP négy százaléka volt, tavaly még kevesebb, és így jutottunk el a most közzétett nulla közeli rátához. Nem szándékozom dramatizálni a helyzetet: a magyar háztartások szektora még nincs eladósodva. A családok pénztartozásai (amelyek jórészt ingatlanhitelekből és fogyasztási hitelekből tevődnek össze) csak ötödét teszik ki pénzbeli követeléseiknek (pénzvagyonuknak). Az átlagos család a hiteltartozások kamatainak 6 fizetésére, a r endelkezésre álló pénzjövedelemnek csupán három százalékát fordítja, ami nemzetközi összevetésben egyáltalán nem sok. Igaz, a lakosság kamatterhe két év alatt megduplázódott. És éppen e folyamatok, nem a kiinduló szintek gondolkodtatják el az embert. A

tavalyi és idei lökésszerű reálbér-növekedésből jutott a korábbinál nagyobb fogyasztásra, és csaknem harmadával nőtt a háztartások beruházása: ingatlanba, autóba, technikai cikkekbe. A lakásépítési és -vásárlási lendületet az állami kamattámogatás is fűtötte. Most már megjelennek az első elemzések arról, hogy általános megszorítás (bocsánat: takarékosság) közepette nem indokolt fenntartani a lakáshitelezés nagymértékű szubvencionálását. Piaci kamatokat feltételezve azonban a háztartások adósságterhe a mainál jóval nagyobb lenne; a családi büdzsék sokaságát borítaná fel az állami adakozókedv lanyhulása. Másfelől persze a büdzsé is foglya a lakástámogatási rendszernek a korábbi elígérkezések miatt. E kétoldalú fogolyhelyzetben a politikai logika azt sugallja, hogy kerülendő a nagy változás. Ám a lakásépítési hullámtól függetlenül is gond va n a megtakarítási képességgel. A fogyasztási

kedv nem csökken, s a bankok mind szívesebben nyújtanak vásárlási hiteleket. Az európai bérfelzárkóztatás máskülönben ingatag szakmai alapokon álló szlogenje talán az egyetlen olyan politikai üzenet, amelyet az uniós tagságunk kapcsán valóban széles kör befogadott; ám azon a l egtöbben nyugat-európai szintű és összetételű fogyasztást értenek. Mindennek eredője: akár csökkenő ütemben nő, akár stagnál a reáljövedelem, akkor sem várható a lakossági megtakarítások szintjének helyreállása középtávon. Pedig nálunk elég magasak a banki kamatok is. A lakosság megtakarítási készsége a számok szerint nem erősen függ a reálkamatok mértékétől. Inkább tekinthető kulturális jelenségnek; szociológiai felmérések mutatják, hogy az iskolai képzettség, a l akóhely, az életkor milyen sokat megmagyaráz abból, hogy valaki megtakarít-e rendszeresen. Különösen kevés nálunk az értékpapírokban található

megtakarítás. Ennek is megvannak a maga társadalmi okai, ideértve azt, hogy a közönség nagy része a tőzsdei ténykedést úri huncutságnak tartja. Ezért is nézem mind nagyobb aggodalommal, ahogy a hatalmi tényezők bánnak a K&H-botránnyal, mintegy megerősítve az egyszerű emberek előítéleteit a tőzsdézőkkel, brókerekkel, bankárokkal kapcsolatban. A lakossági megtakarítások fogyását most jótékony homályba burkolja az a különös körülmény, hogy a vállalatok az idén, csakúgy, mint tavaly, nettó megtakarítók. Ha az üzleti konjunktúra továbbra is gyenge, akkor jövőre is fennmaradhat ez az állapot. Ha azonban mégis meglódulnak a vállalati beruházások, akkor kiéleződik a nemzetgazdaság finanszírozásának nagy kérdése: ki állja az állami, a v állalati és a lakossági költekezés számláját? 2. 7 III. A HÁZTARTÁSOK PÉNZÜGYI TARTALÉKAI AZ EURÓZÓNÁBAN A háztartásokra jutó megtakarítások átlaga az

euró-övezethez tartozó országokban és a megtakarítás típusa szerinti megoszlás. 1 táblázat: A háztartások megtakarításai 2000-ben (Írország, Görögország és Luxemburg nélkül) Ország Megtakarítás (milliárd euró) A GDP-hez viszonyítva (%) Németország 3 642 180 Franciaország 3 320 236 Olaszország 2 649 227 Spanyolország 1 157 190 Hollandia 1 191 297 Belgium 781 314 Ausztria 277 135 Portugália 229 199 Finnország 197 150 Forrás: Eurostat 3. A fenti táblázat azt mutatja, hogy a legtöbb megtakarítást Németországban sikerült elérni. Ugyanakkor a GDP-hez viszonyítva takarékosabbak a belgák. a hollandok, a franciák és még az olaszok is. A fenti országok közül Finnország és Ausztria kullog a sor végén Elgondolkodtató a táblázat néhány adata: a hollandok és a belgák kevesebből többet spórolnak, mint a németek ? 2. táblázat: 8 A háztartások megtakarításainak a megoszlása 2000-ben (%)

Részvény Nem-részvény értékpapírok Biztosítás Egyéb Németország 26,9 10,2 27,8 24,6 Franciaország 45,8 2,3 23,0 17,6 Olaszország 42,9 17,0 12,5 9,9 Spanyolország 45,9 1,9 13,1 26,5 Hollandia 23,3 2,3 55,6 13,2 Belgium 43,8 20,4 12,1 18,4 Ausztria 17,2 7,4 20,7 44,5 Portugália 32,4 4,3 16,5 32,2 Finnország 65,2 0,9 10,2 5,2 Euró-övezet 37,5 8,5 23,4 18,8 Forrás: Euro Info Service 2003 3. Eurostat Nagy a részvényvásárlási kedv Finnországban, Spanyolországban, Franciaországban és Belgiumban. A nem részvény típusú értékpapírokat Belgiumban és Olaszországban jobban szeretik és legkevésbé Finnországban. Ettől kedvezőbb a biztosítást, mint megtakarítási formát választók % -a pl. Hollandiában és Finnország az a hely, ahol ne m ezt részesítik előnybe. Az egyéb megtakarítási formákat Ausztriában és Portugáliában választották Az okok, amelyek a fenti táblázatokban

szereplő adatokat „előidézték”: Fő társadalmi trendek Az elmúlt évtizedekben a társadalmi csoportok többségének életkörülményei számos tekintetben javultak Mégis, a szociálpolitikai-, oktatási- és egészségügyi intézkedések hatásai ellenére, egyes társadalmi csoportok mindmáig szociális problémákkal kénytelenek szembenézni. 9 A népességen belüli változások dinamizmusa - Gyorsuló elöregedés - Több és kisebb háztartás - Életkorbeli különbségek a népességmozgásokban A népességen belüli változások szociálpolitikai vonzatai - A megfelelő munkaerő-kínálat fenntartása és alkalmazkodás az idősebb munkaerőhöz - Fenntartható nyugdíjak későbbi nyugdíjba vonulással és magasabb foglalkoztatási rátákkal - Az egészségügyi költségek növekedésének mérséklése az egészséges öregedéssel - Nagyobb hangsúlyt a munka és a családi élet összeegyeztetésére - Kisebb háztartások nagyobb

sebezhetőségének figyelembe vétele - A regionális egyenlőtlenségek ellensúlyozása 4.a Jövedelem elosztás A jövedelmek közötti egyenlőtlenség hangsúlyozottabban jelentkezik a déli tagállamokban, az Egyesült-királyságban és Írországban. A jövedelemkülönbség a legkisebb Dániában és Ausztriában. A gazdagabb tagországokban a jövedelemkülönbségek csökkenő tendenciát mutatnak (ECHP, 1996). A legnagyobb jövedelemforrás a munkahely. Ezért a több és jobb munkahely teremtése a legjobb eszköze az egyenlőtlenségek és a kirekesztődés kockázati csökkentésének. Európában a foglalkoztatási helyzet javul. Az adatok 1995 óta évi 1,2 százalékos növekedést mutatnak A munkanélküliség Görögország kivételével minden országban csökken. A munkanélküliség szinte leglátványosabb javulására Spanyolországban került sor, ám ennek ellenére még mindig itt a legmagasabb az egész Unióban. A jövedelem teszi lehetővé az emberek

számára, hogy a javak és szolgáltatások széles skálájához hozzáférjenek és válasszanak belőlük. A szegénység azonban továbbra is létezik, korlátozza az emberek egyéni kibontakozását, csökkentése ezért politikai prioritás. Az Eurobarometer egyik felmérésében az emberek többsége arról számolt be, hogy véleményük szerint „ jövedelmek tekintetében az egyenlőtlenségek növekednek” és ez „nem jó a társadalom számára”. Erőteljes támogatást kapott az a gondolat is, hogy a közpolitikákra különleges felelősség hárul ezeknek az egyenlőtlenségeknek a kezelése terén (Eurobarometer, 10 52/1999). Az európaiak valamivel kevésbé vannak megelégedve a p énzügyi helyzetükkel, mint az életkörülményeikkel általában. Az Eurobarometer felmérési adatai szerint a személyes biztonság Európában magas színvonalú, és az állampolgárok többsége meg van elégedve az e t éren fennálló körülményekkel. A növekvő

bizonytalansági érzés ellenére az európaiak még meglehetős biztonságban érzik magukat. (Eurobarometer 52/1999) Ezt a szubjektív megítélést bizonyos mértékig alátámasztják olyan hozzáférhető objektív mutatók, amelyek szerint például csökken a munkahelyi és a közlekedési balesetek száma és sehol sem tapasztalható a bűnözési mutatók növekedése (az egyes tagállamokban mért értékek eltérnek egymástól). Jövedelemegyenlőtlenségek A jövedelemegyenlőtlenségek mértéke tagállamról tagállamra változik. Az 1996-os Európai Közösségi Háztartási Panel-felmérés szolgál összehasonlítási alappal ezeknek az eltéréseknek a becslésére. Az egyenlőtlenség viszonylag nagynak bizonyult a déli tagállamokban, az Egyesült Királyságban és Írországban. A legkisebb értékek az északi tagállamokban és Ausztriában találhatók. A nemzeti egyenlőtlenségek a tagállamok átlagos jövedelmei közötti különbségekhez mérten

jelentősek-e? Az EU-n belüli teljes egyenlőtlenség 14 százaléka származik a tagállamok átlagos jövedelmei közötti különbségekből, 86 százaléka, pedig az egyes tagállamokon belüli jövedelemegyenlőtlenségből. Más szóval, ha minden tagállamban azonos lenne az átlagjövedelem, de megmaradna annak saját felosztása, akkor az EU jövedelemegyenlőtlensége mindössze 14 százalékra csökkenne.4b Jövedelemeloszlás Az Eurostat által közölt jövedelemadatok fő forrása az 1996-os Európai Közösségi Háztartási Panel – felmérés, amely az 1995-os jövedelmi helyzetre vonatkozik. A vásárlóerő-paritáson mért egy főre eső átlagjövedelem az EU-ban 12,3 ezer PPS. A Vásárlóerő Paritás az egyes nemzeti pénzegységeket közös referencia-egységgé konvertálja, ez a PPS (Purchasing Parity Standard=Vásárlóerő Szabvány), egy PPS-ért egy adott éven belül az összes tagállamban azonos mennyiségű áru és szolgáltatás

vásárolható. A 45-54 éves személyek rendelkeznek a legmagasabb ekvivalens háztartási jövedelemmel. 11 A 25-34 éves és a 35-44 éves korcsoport jövedelemszintje azonban nem nagyon mard el ettől. A legalacsonyabb szintek a 16-24 éves és a 65 év feletti korcsoportban mutatkoztak Ez a minta azonban nincs következetesen jelen minden tagállamban. Például Spanyolországban, Írországban és Luxemburgban a legmagasabb jövedelmű korcsoport nem a 45-54 éveseké, hanem a fiatalabbaké.4c Markánsan fordított arányosság áll fenn: minél magasabb az átlagjövedelem, annál kisebb a jövedelemegyenlőtlenség Az 1999-es Eurobarometerben arról kérdezték az embereket, hogy a 2000. évtől mit várnak háztartásuk pénzügyi helyzetére nézve. 58 százalék nem várt semmiféle változást, 27 százalék azt várta, hogy helyzete jobbra fordul. 10 százalék számított helyzete romlására (és 5 százalék nem tudta, mit vár). A legalacsonyabb

jövedelmű csoportban 13, a legmagasabb jövedelműben 8 százalék volt azoknak az aránya, akik helyzetük rosszabbodásával számoltak. A legnagyobb eltolódás Görögországban és Portugáliában volt érzékelhető, ahol a legalacsonyabb jövedelmű csoportba tartozók 20 százaléka számított arra, hogy jövedelmi helyzete romlani fog. Az alacsony jövedelemmel rendelkező emberek viszonylag hajlamosabbak a jövedelemmel kapcsolatos várakozásaikat alacsonyabb szintre helyezni, ami nem felel meg a dinamikus társadalom-felfogásnak. Ha egy viszonylag stabil jövedelem-eloszláson belül az emberek mobilak, akkor az alacsony jövedelműek relatív helyzetük átlagos javulásával számolhatnak, míg a magas jövedelműek e pozíciójuk romlásától tarthatnak. Két lehetséges magyarázat van az eltérő válaszokra, az egyik az alacsony jövedelműek túlságosan pesszimista szemlélete (akik talán frissen érzékelték a hanyatlást), a másik a növekvő

egyenlőtlenséggel kombinált csekély mobilitás formájában mutatkozó „objektív” ok. Az Eurobarometer megállapításai az utóbbit támasztják alá: az emberek, és különösen az alacsony jövedelműek az egyenlőtlenség további növekedésére számítanak. Most nézzük meg , hogy milyen megtakarításokkal rendelkeznek az Európai Unió tagállamai, összehasonlítva a gazdaságilag fejlett más kontinensbeli országokkal, továbbá térségünkben levő közül Lengyelországgal, Csehországgal, Szlovákiával Ki a takarékosabb? 3. táblázat: 12 Egy fõre esõ bruttó hazai termék (GDP) vásárlóerõ-paritáson (PPS, USD) számolva. A háztartásokban az egy fõre rendelkezésre álló jövedelem, USD. Bruttó megtakarítások a háztartásokban rendelkezésre álló jövedelem százalékában, % (2000 ) Ország GDP/fõ, Jövedelem/fõ, vásárlóerõparitásos háztartások, USD USD Háztartások bruttó megtakarításai a rendelkezésre álló

jövedelem százalékában, % USA 35724 25045 8,3 Japán 26484 16439 14,3 Ausztria 19808 11423 10,9 Belgium 26570 16008 17,9 Dánia 28448 15476 13,7 Finnország 24414 14404 19,8 Franciaország 23276 14798 12,6 Németország 24931 15667 10,1 Görögország 16244 11557 10,3 Írország 28895 17330 23,9 Olaszország 24395 16621 11,2 Luxembourg 46502 Na Na Norvégia 29311 18197 34,6 Portugália 17556 11141 3 Spanyolország 19194 13040 12,9 Nagy-Britannia 22882 15541 7 Euró-zóna 20594 Na Na Csehország 14262 7843 7,6 Lengyelország 9184 7297 24,7 Szlovákia 11406 6215 10,8 Magyarország 12251 Na Na Forrás: OECD, Main Economic Indicators, November 2001, OECD, pp. 266-269 A 2000-ben készült felmérés szerint az Uniós országok közül a bruttó megtakarítás legnagyobb Norvégiában, őt követi Írország és a csatlakozásra várók közül a lengyelek megtakarítása a l egnagyobb. Az összes fent

említett ország között USA és Japán a középmezőnyben helyezkedik el, pedig az egy főre jutó PPS-ben megadott GDP itt a legnagyobb. 13 Vizsgálódjunk tovább és vessük egybe a következőkben kilenc európai (uniós) ország , Magyarország és szomszédaink megtakarítási formáit : IV. Megtakarítási formák összehasonlítása A magyar lakosság egyharmada rendelkezik értékpapírral. Jelenleg a h áztartások befektetéseinek közel fele jut a l egelterjedtebb rövid lejáratú betétre vagy életbiztosításra. Idén tavasszal végzett kutatás feltárta, hogy némileg nőtt a vagyonos háztartások aránya. A kutatást a 3,8 m illió hazai háztartást több fontos szempontból reprezentáló 1000 t agot számláló mintán végezték, a háztartások pénzügyi döntéshozóinak személyes megkérdezésével. Idén márciusban egy éven belül már harmadszor bonyolítottak le ilyen vizsgálatot. A magyarországi kutatás része a brüsszeli

székhelyű GfK Worldwide és a The Wall Street Journal Europe „Beruházási Barométer” nevű, tizenkét országban lebonyolított vizsgálatának.5 A rövid lejáratú betét és életbiztosítás erős pozícióját igazolja, hogy ennél a két befektetési formánál tapasztalható értékelhető növekedés az elmúlt év során. Amíg ugyanis ezt a két lehetőséget tavaly a megkérdezett háztartások egyaránt 14 százaléka tartotta a l eginkább előnyben részesített befektetésének, addig idén már 18 százalék a rövid lejáratú betétet, 16 pedig az életbiztosítást. A többi befektetést hasonlóan preferálók aránya már a válaszadók tíz százaléka alatt marad. Sorrendben a nyugdíj alap, egyéb befektetés, kötvény, más befektetési alap, részvény és részvény alapú befektetési alap következik. Amíg a háztartások befektetési kedvét befolyásoló vagyongyarapodás kedvező képet mutat, addig jövedelmükről visszafogottan beszéltek a

válaszadók. Kétharmaduk úgy számol, hogy ugyanannyit tud megtakarítani a következő tizenkét hónapban, mint a legutóbbi év során. A többiek fele-fele arányban gondolják azt, hogy kevesebbet, illetve többet tudnak majd félre tenni. Ez azt mutatja, hogy a magyarok pozitívabban ítélik meg anyagi helyzetüket a közeljövőben, mint akár a csehek, akár a lengyelek. Csehországban ugyanis a megkérdezettek 9, Lengyelországban 3 százaléka várja azt, hogy többet fog megtakarítani, mint az el múlt tizenkét hónapban. Mindkét országban nagyobb azoknak az aránya, akik szerint kevesebb jut nekik megtakarításra. A magyarországi 18 s zázalékkal szemben Lengyelországban 27, Csehországban viszont 32 (!) százalék. A nyugat-európaiak optimistábbak Az elmúlt tizenkét 14 hónaphoz hasonló megtakarítást tervez 49, annál nagyobbat 27 százalék, és csak 24 százalék kevesebbet. Igaz, nyugaton a vagyoni helyzet is kedvezőbb A közép-európai

háztartások vagyoni helyzetének összehasonlítása: A megkérdezett háztartások közül a magyarok 4, csehek 6, lengyelek 2 százalékának a vagyona haladja meg a 25 000 e urót, azaz jelenleg kb. 6 m illió forintot Lengyelországban csökkent a pénzügyi befektetésben érdekelt háztartások köre. Csehországban és nálunk pedig nőtt A tizenkét vizsgált ország adatainak összesítése alapján mindenütt a rövid lejáratú letét a legelterjedtebb. A megkérdezett háztartások 27 százaléka rendelkezik ilyennel. A nyugat-európai eredmények közül a nyugdíjalapok előretörése figyelhető meg, különösen Nagy-Britanniában és Svédországban. Előbbiben a válaszadók 23, utóbbiban 21 százaléka tagja valamilyen nyugdíjalapnak. Miközben a nyugat-európai átlag 10 százalék Ugyanakkor Németországban és Franciaországban a megtakarítások legkevésbé fontos formájának tartják a nyugdíjalapot. Franciaországban a legtöbb válaszadó (60

százalék) a rövid távú letétet részesíti előnyben, Németországban pedig (28 százalék) az életbiztosítást. A tőzsdei árfolyamok esése legkevésbé a britek lelkesedését hűtötte le a részvények iránt. Még mindig a brit válaszadók 11 százaléka tartja a r észvényt a l egfontosabb megtakarítási módnak. A nyugat-európai átlag 7 százalék, a közép-európai, pedig mindössze 1 százalék A mi régiónkban egyelőre kevésbé terjedt el ez a befektetési forma. A magyar háztartások 2 százalékában rendelkeznek részvénnyel. 4. táblázat: A háztartások jelenlegi befektetési formái három közép-európai országban A válaszadók százalékában. Befektetési forma Magyar-ország Cseh-ország Lengyel-ország Kilenc nyugat- európai ország átlaga Részvény 2 1 1 9 Részvény alapú 1 0 1 7 1 0 3 befektetési alap Egyéb befektetési 3 15 alap Kötvény 2 1 1 5 Rövidtávú letét 18 24 27 29

Életbiztosítás 16 6 4 11 Nyugdíjalap 9 4 3 10 Egyéb befektetés 8 8 2 5 Nincs befektetése 65 55 62 22 Megjegyzés: A vizsgálatban részt vett nyugat-európai országok: Ausztria, Belgium, Franciaország, Hollandia, Nagy-Britannia, Németország, Olaszország, Spanyolország, Svédország. Forrás: GfK Piackutató Intézet 5. táblázat: A háztartások/személyek megtakarítására vonatkozó várakozások a következő 12 hónapra. A válaszadók százalékában Várakozás Magyar- Cseh- Lengyel- Nyugat- ország ország ország európai átlag Sokkal kevesebbet tudok megtakarítani, mint a 10 15 19 8 17 8 15 47 29 48 9 3 22 1 1 4 legutóbbi 12 hónapban Valamivel kevesebbet tudok megtakarítani, 8 mint a legutóbbi 12 hónapban Nagyjából ugyanannyit tudok megtakarítani, 63 mint a legutóbbi 12 hónapban Valamivel többet tudok megtakarítani, mint a 15 legutóbbi 12 hónapban Sokkal többet tudok megtakarítani, mint a 2 16

legutóbbi 12 hónapban Nincs válasz 2 11 40 3 Tekintettel arra, hogy az egyes családok pénzügyi portfoliója nem ismert, illetve a különféle lakossági megkérdezésekre alapozott megtakarítás-vizsgálatok alapján kalkulált adatok a Magyar Nemzeti Bankban regisztráltnak csak töredékét adják vissza, ezért ezekkel a tételekkel való bármilyen kalkuláció ingoványos talajra viszi a kutatót. Ennek ellenére a jelenlévők többsége szükségesnek tartotta, hogy az index valamilyen módon számoljon a megtakarításokkal, illetve a kamatjövedelmekkel. A vitában az is felvetődött, hogy jelentős különbség van a kis- és nagy megtakarítók kamatjövedelmei között, hiszen a nagy megtakarítók kedvező feltételekkel tudják elhelyezni a pénzüket, míg a kismegtakarítók rendszerint csak a nagyon mobil (tehát kevés kamatot fizető) megtakarításokat tudják előnyben részesíteni. A kismegtakarítók megtakarításának a célja ugyanis egy

váratlan nehéz élethelyzetre vonatkozó pénztartalékolás. Ezzel szemben a nagy megtakarítók a pénzük megtöbbszöröződését tűzhetik célul, ezért annak használatáról akár tartósan is le tudnak mondani. V. Reálkeresetek változásaa háztartások várható megtakarításai A reálkeresetek növekedése 2002-ben a lakossági fogyasztás jelentős bővülését eredményezte. A bruttó keresetek a k özszférában 29,2, a versenyszférában 13,3 s zázalékkal nőttek, így a bruttó keresetek átlagos növekedése 18,3 százalék lett. A nettó keresetek átlagát vizsgálva az emelkedés valamivel magasabb, 19,6 százalék. 2003-ban a bruttó keresetek, a béremelések áthúzódó hatásaként, a közszférában a tavalyinál valamivel alacsonyabb szinten, 24,8 százalékkal gyarapodnak. Ugyanakkor a versenyszférában 7 százalék körüli keresetemelkedés várható. A bruttó keresetek átlagos növekedése 2003-ban feltételezhetően 9-10 százalék

közötti lesz. Előrejelzésünk szerint 2004-ben mind a bruttó keresetek, mind pedig a reálkeresetek növekedési üteme jelentősen visszaesik. Ez - 5,2 inflációt feltételezve 4,5 százalékos reálkereset-növekedést jelent A társadalmi folyamatok várható alakulását az Ecostat lakossági bizalmi indexszével mértük. 2002. negyedik negyedévben ez 44,8 s zázalék volt, 4 s zázalékponttal alacsonyabb, mint az előző negyedévben. Az index csökkenésében feltehetően a munkanélküliség stagnálása, az 17 inflációnak a vártnál kissé nagyobb növekedése játszotta a fő szerepet. A lakosság 2002-ben az ország gazdasági helyzetét általában kedvezőbben ítélte meg, mint saját háztartásáét. Ugyanakkor egyértelmű, hogy a háztartások bíznak jövőbeni jövedelmi kilátásaik javulásában. Ezt jelzi, hogy a j elentős bevétel növekedés nyomán 26 százalékról 33 százalékra nőtt a megtakarítani tudó háztartások aránya. A

megtakarítások összege ennek ellenére sem nőtt érdemlegesen, ám a lakosság hitelállomány 2002-ben hirtelen, 66 százalékkal emelkedett, az állomány értéke elérte 1562 milliárd forintot. A bérkiáramlás 2003-ban is jelentős lesz, a megtakarítások volumene várhatóan nem nő érdemlegesen, a lakosság eladósodása viszont folytatódik. A fogyasztás növekedési üteme és az élénk beruházási kedv várhatóan fennmarad. A kormány tavaly meghirdetett és jórészt meg is valósított kétszer 100 napos programja a társadalom jövedelmi helyzete szempontjából igen fontos. A keresetnövekedés áthúzódó hatása jelentős, amely a 2003. évi jövedelmi folyamatokat lényegesen befolyásolja A megtakarítások növekedési üteme az előző évben mérséklődött. Az egyes megtakarítási formák közül a nyugdíj és életbiztosításoknál folytatódott az átlagot jelentősen meghaladó növekedési ütem, bár ez is jóval elmaradt a 2000. évi

csúcstól Emellett az értékpapírvásárlások is emelkedtek A korábbi alacsony szintről tovább csökkent a devizában és részvényben történő megtakarítás. A 2003. év alapvető fontosságú Magyarország uniós tagságának elnyerésében A piackutatók felmérése kimutatta, hogy idén csökkennek a m agyar háztartások megtakarításai. Ez nem az életszínvonal romlására utal, hanem a lakásépítés fellendülését és a fogyasztási cikkek vásárlásának gyors felfutását jelzi. Főként a fiatalok költik megtakarításaikat ingatlanvásárlásra, kedvezményes lakáskölcsönök segítségével. Míg azonban tavaly a lakosság 80 % -a gondolta, hogy a következő évben legalább annyit fog megtakarítani, mint korábban, idén már csak 42 %-uk vélekedik így. Befektetési hajlandóság egyébként az EU országaiban sem növekszik. Az uniós polgárok majd' 60 %-a magánvagyona egy részét a legszívesebben rövid lejáratú bankbetétekbe

fekteti. 30 %-uk inkább életbiztosítási szerződést köt, rendkívül népszerű a részvény, valamint a nyugdíjalapi tagság is. Nyugat-Európában a megkérdezettek 79 %-a tekinthető magánpénzügyi befektetőnek. Ugyanakkor Magyarországon pontosan 79 %-nak nincs semmilyen pénzügyi befektetése. A cseh és lengyel háztartások fele viszont befekteti a 18 pénzét. A lengyelek 36 %-a a rövidlejáratú bankbetétet favorizálja 18 % az életbiztosítást, 12 %-uk valamely nyugdíjalap tagja. Arra a kérdésre, hogy milyen befektetési típusok között osztana meg 7 millió forintot, Magyarországon a népszerűségi toplista a következőképpen alakult. Bankbetét, kötvény, életbiztosítás, nyugdíjalap, részvények A cseheknél és a lengyeleknél a képzeletbeli dobogó második helyére az életbiztosítás került. Csehországban és Lengyelországban kb. 25 ezer euró, kb 7 millió forintnak megfelelő összeg iránt érdeklődtek egy felmérés

keretében, hogy van-e ekkora pénzügyi befektetés, valamilyen pénzügyi módozatban. Ez természetesen Amerikában és Nyugat-Európában 50 ezer, tehát éppen a duplája, 50 ezer eurónak megfelelő összegű értékhatár volt. És Magyarországon igazából, statisztikai szempontból alig mérhető ez a változás, de más országban is 2-3 %-nyi, maroknyi az a csoport Magyarországon is, akinek ennél, legalábbis a kutatás szerint, ennél nagyobb, ezt meghaladó, azaz 7 m illió forintot meghaladó pénzügyi befektetése van. Óriási különbségek vannak. Ugye Magyarországon 3 % rendelkezik 7 m illió forintnál nagyobb összeggel, 50 ezer eurónál, tehát közel 14 millió-15 millió forintos összegnél ez valahol 85-88 % körül van az EU-ban. Az se sok, de mégis csak sokszorosa a magyar értéknek A piackutatók azt is felmérték, hogy a különböző országok polgárai, ha több pénzzel rendelkeznének, mire költenének többet, mint jelenleg. A magyaroknál a

nyaralás áll az első helyen. Ezen felül szívesen költenének több pénzt lakberendezésre, ruházati cikkekre, élelmiszerre és új autó vásárlására.6 Magyarországon, áprilisi felmérés szerint, 6 % számít arra, hogy befektetéseinek az értéke növekszik a következő egy évben. Ha az embereknek lesz pénze arra, a megtermelt jövedelmük és a költések mellett, hogy még felhalmozzanak, azaz ilyen befektetési formákba is tegyenek. Néhány európai országban, mint Spanyolország, Görög- vagy Olaszország az emberek 77-82 %-a saját lakással vagy házzal rendelkezik. Ezzel lehet magyarázni, hogy elsősorban Európában kisebb szerepet játszanak az életbiztosítások vagy a nyugdíjalapok, illetve ezek részvényei, mint befektetési formák. Ezeknek az embereknek a saját házuk jelenti az életbiztosítást a jövőre nézve. De a legtöbb országban - ilyen például Belgium is Az ingatlanoknak továbbra is nagyon fontos szerepük van. Ez egyfajta

biztos és megbízható befektetés. A nyugat-európai eredmények közül különösen Nagy-Britanniában és Svédországban már megfigyelhető a nyugdíjalapok előretörése. E két országban a 19 megkérdezettek több mint 20 % -a tagja valamilyen nyugdíjalapnak. Miközben a nyugateurópai átlag alig 10 % Ugyanakkor a f ranciák és a n émetek a m egtakarítások legkevésbé fontos formájának tartják. VI. Lakossági megtakarítások az EU-ban és hazánkban Magyarország uniós csatlakozásának gazdasági, társadalmi következményei: így az árak, bérek, adók várható konvergenciája, valamint ezek versenyképességi hatása lényeges befolyást gyakorolhat a lakosság megtakarítási és eladósodási szokásaira. A várható tendenciák előre jelzéséhez érdemes nemzetközi összehasonlítást végeznünk, hogy a csatlakozás idején hazánkkal megközelítőleg azonos jövedelmi pozícióval rendelkező országokban milyen folyamatok jellemezték

a f elzárkózást. Vizsgálatunkhoz az EU tagállamai, közülük is elsősorban az 1986-os bővítési körben uniós taggá váló Spanyolország példáját használjuk. A gazdasági háttér jellemzői A nemzetközi dekonjunktúra kibontakozásakor többen úgy vélték, hogy az európai országok lakosságának eladósodása alacsonyabb lesz, mint az amerikai, így a belső fogyasztói kereslet változása mérsékeltebb lesz. A tényadatok viszont azt mutatják, hogy az euró-zónában, és annak felzárkózó régióiban is látványosan növekedett a lakosság eladósodottsága, ezzel együtt csökkent a megtakarítási hajlandóság. Spanyolországban például 2002-re az 1994-es 40 százalékról 80 százalék fölöttire nőtt a lakosság rendelkezésre álló jövedelméhez viszonyított eladósodottsága. Az adósság 80 s zázaléka banki hitel A családok adósságának növekedése jóval meghaladta jövedelmeik bővülésének ütemét, ez a jövőbe vetett bizalomra

utal. A háztartások végső fogyasztási kiadásai az EU-ban általában az összes fogyasztásnak közel háromnegyedét, a GDP-nek pedig 58 százalékát képviselik. A tagállamok közül a görög (67,1 s zázalék) és a brit (63,4 százalék) ráta jóval magasabb ennél Luxemburgé (41,4 százalék) és Írországé (44,8 százalék) pedig kifejezetten alacsonyabb. A tagjelöltek között is vannak jelentős eltérések: Cipruson, Lengyelországban, Lettországban és Litvániában költekezőbbek, Csehországban, Magyarországon és Szlovéniában takarékosabbak voltak a háztartások 2002-ben. A 2003. évi gazdasági folyamatok megítélését a szokásosnál nagyobb bizonytalanság jellemzi. Egybehangzó vélemények szerint a konjunktúra beindulása egyrészt a meghatározó 20 gazdasági nagyhatalmak, legfőképp az USA és az Európai Unió jövőbeni teljesítményétől, másrészt az iraki konfliktus lezárását követő helyzettől függ. 2003 első két

hónapjában nagyfokú bizonytalanság jellemzi az USA lakosságának és vállalati szférájának gazdasági várakozásait. A konjunktúra-felmérések szerint a lakosság költekezési kedve fél éven belül látványosan nem fog javulni. A fogyasztói bizalmi index a januári 78,8-ról februárban tíz éves mélypontjára, 64,0-re esett. Az Európai Unió gazdasága stagnálás körüli állapotban van, a recessziós tendenciák felerősödtek, az üzleti beruházások visszaestek, a lakossági megtakarítások növekednek, a fogyasztás alig bővül, a lanyha kereslet feszültségeket gerjeszthet a gazdaságban. Az üzleti bizalmi index 2002 májusa óta először idén februárban 0,1 százalékponttal növekedett. A kiskereskedelmi bizalmi index 4 százalékponttal romlott. A fogyasztói bizalmi index februárról márciusra 2 százalékponttal csökkent. A kedvezőtlen tendenciák mögött az általános európai gazdasági helyzet, illetve a munkanélküliség negatív

megítélése húzódik meg. Eladósodottság a fejlett országokban A lakossági eladósodás jelentős különbségeket mutat a fejlett régiókban is attól függően, hogy milyen a pénzügyi szabályozó rendszer, a kamatlábak szintje, a pénzügyi ösztönzők, az ingatlanpiaci jellemzők, a lakosság-, kor és jövedelem struktúrája, valamint a jövőben várható jövedelmek szintje. 2001 vé gén az USA-ban és Nagy-Britanniában a családok 100 s zázalék feletti eladósodása jellemző. Az euró-zónában 80 százalék körüli ez a szint, országonként erős szórást mutatva. Hollandiában az adósság a jövedelmeknek majdnem a duplája (190%), Németországban ez az arány 111%, Olaszországban azonban mindössze 34%. 6. táblázat: A lakosság eladósodottságának arányváltozása 1991-2001 között* Ország 1991 1995 21 1998 2001 Forrás: USA 83,9 89,3 93,1 103,9 Euró-zóna* 60,1 66,9 74,1 80,3 Nagy-Britannia 102,2 96,6 99,5 111,9

Spanyolország 44,3 45,7 58,0 76,7 euró-zóna és OECD BCE, nemzeti bankok, adatbázis.7a * az összes lakossági adósság aránya a rendelkezésre álló GDP százalékában * számított adat Spanyolországban húsz évvel ezelőtt, 1983-ban a l akosság eladósodottsági szintje a rendelkezésre álló keresetek 35 százaléka volt, ez 1989-re 44 százalékot ért el. A folyamatnak a liberalizálódó pénzügyi rendszer, a foglalkoztatottság növekedése és az ingatlanok felértékelődése adott lendületet, ami a hitelkínálat bővülésével járt. A tendencia a kilencvenes évek derekán megtört, majd a monetáris szigorítások lazítása után ismét felfutott. A megtakarítások mérséklődésének, az eladósodás erősödésének lehetséges okai: • a munkanélküliségi ráta tíz százalékpontnál is nagyobb mértékben csökkent, nőtt a munkahelyteremtés; • a kamatlábak alig egy évtizeden belül 14 százalékról, 3 százalék alattira

csökkentek; • az ingatlanpiac felértékelődött; • a gazdasági növekedés üteme nem tört meg; • az euró-zóna tagság jótékony hatással volt a stabilitás fenntartásában. A családok eladósodottsága jórészt az ingatlanvásárlási célú hitelfelvétel és jelzálogkölcsön miatt alakul ki, ami a pénzügyi megtakarítást csökkenti, a felhalmozási kiadásokat viszont növeli. Egy másik fontos jelenség a fogyasztói és a b eruházási célú hitelek megugrása Ez minden bizonnyal ezekben az országokban is összefügg azzal, hogy a betelepült transznacionális szupermarket hálózatok egyre több terméket árusítanak hitelre, vagy éppen önrész nélküli részletfizetéssel. Spanyolország viszont jól kezeli a problémát, kedvező az adósság szaldója, a kamatláb racionális és a hitelek futamideje megfelelő. Ez hosszú távon is kezelhetőnek és fenntarthatónak mutatja a l akosság eladósodásának fenti folyamatát. Felmérések

szerint, a 22 lakosság 95 százaléka ma nem szívesen fektetné pénzét tőzsdei részvényekbe. Hivatalos források szerint 2002 ut olsó negyedévében viszont 3,1 százalékkal nőtt a különböző befektetési alapokba történt beruházás. A lakosság pénzügyi helyzetének alakulása Magyarországon Az MNB adatai szerint 2002 vé gén a magyarországi háztartások nettó pénzügyi vagyona elérte a 8520 milliárd forintot. A megtakarítások 60 százalékát a lakosság hagyományos, alacsony kockázatú eszközökben tartja (készpénz, bankbetét, takarékbetét). A pénz és tőkepiacok liberalizációjával azonban a nem banki befektetési formák egyre inkább kedveltté válnak. A lakosság növekvő arányban választja befektetésként az egyik biztonságos, bár legkevésbé likvid befektetési formát, az ingatlanvásárlást. Az ingatlanpiaci szereplők többsége arra számít, hogy Magyarország uniós csatlakozása után megnő a kereslet az új

építésű fővárosi és vidéki ingatlanok iránt. Az ECOSTAT Gazdaságelemző és Informatikai Intézet ingatlanpiaci felmérése alapján az ingatlanok ára az inflációt meghaladó mértékben fog nőni, míg a bérleti díjak változása kevésbé lesz jelentős. A használt ingatlanok iránti keresletnövekedés nem sokkal marad majd el az új építésű ingatlanokétól, áruk viszont mérsékeltebben emelkedik. Hazánkban a lakossági megtakarítások alakulásában hasonló tendenciák érvényesülnek, mint Spanyolországban. A többletjövedelemmel való gazdálkodás nem a hagyományos befektetési módokat követi, hanem egyéb konjunkturális piacokhoz igazodik, ahol magasabb a megtérülési lehetőség. Ez a terület az elmúlt években a támogatási rendszer kiszélesedésével Magyarországon a lakáspiac volt. Egyre többen élnek a lehetőséggel, hogy hitelre, részletfizetésre vásároljanak, miközben sokan nem kellő súllyal mérlegelik azt, hogy vajon

képesek lesznek-e a r észleteket törleszteni, a k amatokat kifizetni. A lakosság eladósodása a tavalyi esztendőben folytatódott. A 2002. évet jellemző dinamikus bérkiáramlás és növekvő jövedelmek ellenére, a megtakarítások a G DP arányában számítva két százalékponttal estek vissza, miközben a lakossági felhalmozási ráta megközelítően 1,5%-kal nőtt. A kilencvenes évektől kezdve megfigyelhető, hogy amikor a reálbérek jelentősebb mértékben mérséklődtek, a megtakarítások megugrottak. A reálbérek növekedésével viszont a megtakarítások növekedési üteme folyamatosan csökkent. 23 Az elmúlt öt évben a háztartások lakásépítési kedve korábban nem tapasztalt szintre emelkedett. Ez a h itelállomány növekedésében is éreztette hatását 2002-ben több mint 66 százalékkal, nominális értékben 1560 milliárd forintra nőtt a lakosság hitel állománya. A bővülés több mint háromnegyedét a lakásépítéshez

illetve ingatlanvásárláshoz kapcsolódó, kedvező hitelek tették ki. Az állami szerepvállalás (a használt lakásra is felvehető államilag támogatott hitel) hozzájárult a lakásberuházásokhoz kapcsolódó hitelek gyors növekedéshez. Az elmúlt három év alatt a fogyasztási hitelek állománya két és félszeresére, az ingatlan hitel több mint hatszorosára emelkedett. A jövedelmek és a megtakarítások alakulása, 1996-2002 Forrás: MNB, ECOSTAT 7.b * ECOSTAT becslés 2002-ben a háztartások nettó finanszírozó képessége mindössze 4,7%-kal javult. A nemzetközi tapasztalatokat is figyelembe véve 2003-ban nem számíthatunk a lakosság nettó finanszírozói kapacitásának jelentős növekedésére. A megtakarítások emelkedése ellen szól a betéti kamatok csökkenése. Ez részben a megtakarítási kedvet veszi el, egyúttal az állomány kamatnövekményét is apasztja. A lakásépítési kedvezmény összegének tavaly decemberi megemelésével

és az építési kedv fokozódásával bővülhet a hitelfelvevők köre. A háztartások nettó pénzügyi vagyonának alakulásában a hitelállomány bővülése lesz a döntő. A nettó finanszírozó kapacitás az év végére élénkülhet. Hosszabb távon pedig egy új megtakarítási és 24 fogyasztási magatartás kialakulása várható, amely során a háztartások jelenlegi eladósodottsági szintje - bízva folyamatosan meglévő színvonalú és lassan javuló jövedelmi helyzetükben, azaz hitelfelvételi képességük stabil növekedésében - akár négy-ötszörösére is növekedhet. Magánszféra nettó megtakarításainak vagy hitelfelvételének és a külső forrásbevonásnak (folyó fizetési mérleg deficit) a GDP-hez viszonyított aránya évenkénti változását és ez alapján a GDP-arányos államháztartási deficitre vonatkozó évenkénti követelmény-arányokat a következő táblázat tartalmazza. 7. táblázat: Megtakarítások

1997 1998 1999 2000 2001 2002 Nettó megtakarítás* -1.5 -/4.8-45/ -5 -/5-4.5/ -/4.8-43/ -/4.5-35/ Magánszféra 3 0 -1 -/2-1.5/ -/2-1.5/ -/2-1/ -4.9 -4 -/3.5-25/ -/3.3-23/ -/3-2/ megtakarítása Állami finanszírozási -4.8 igény */ A nettó megtakarítási adatok és a folyó fizetési mérleg adatai statisztikai okokból eltérőek. Az infláció csökkenő trendjét figyelembe véve az elsődleges egyenlegre erről az oldalról az adódik, hogy évente 2 % körüli GDP-arányos elsődleges többletre van szükség . Az államadósság arányának csökkenéséhez az elsődleges egyenlegnek a GDP-hez viszonyítva 01 %-os aktívuma elegendő lenne (a feltételezett 4-5 %-os növekedés, a 4-6 %-os reálkamat, valamint az induló államadósság-ráta 60 százalékpontos értéke mellett). A külső egyensúlyi feltételekkel összhangban lévő 2 % körüli GDP-arányos elsődleges aktívum mellett a kívánt tendencia megvalósulhat, mivel ez esetben a

GDP-hez viszonyított bruttó államadósság aránya 60 %-ról 55 % közelébe mérséklődik. A középtávú gazdaságpolitika azt a követelményt állítja, hogy az államháztartás elsődleges többlete az egész időszakban a GDP arányában 2 % körüli legyen, az államháztartási deficit 2-3 %-ra csökkenjen, az államadósság aránya pedig 55 % közelébe kerüljön az időszak végére. 25 A lakossági megtakarítások gyengeségét és eladósodási kedvének erősségét mutatja, hogy a háztartások április-júniusban egyáltalán nem járultak hozzá a v állalati szektor és az államháztartás finanszírozásához, ellenkezőleg: 36 milliárd forint erejéig - makrogazdasági nézőpontból közelítve - a külföld állta költekezéseiket. .A befektetési hajlandóság megállapítása érdekében a következőt kérdezték a piackutatók: "Tegyük fel, hogy Ön személyesen ma hét millió forintot fektethetne be. Hogyan osztaná fel ezt ap

énzt a különböző lehetőségek között?" Legnépszerűbb a rövid lejáratú bankbetét 21 százalékos említéssel. Utána a kötvény (19 százalék), részvény (16), egyéb befektetési alap (14) és részvényalapú befektetési alap (13) következik. A cseheknél és a lengyeleknél hasonló kérdésre második legnagyobb számban az életbiztosítást említették. Nyugat-Európában a preferált lehetőségek sorrendje: rövid lejáratú bankbetét (39), kötvény (19), életbiztosítás (18), nyugdíjalap (16), részvény (15), részvényalapú befektetési alap (14 százalék).8 A kutatás egyik kérdése így szólt: „A hat hónappal ezelőttihez képest növelte, szinten tartotta vagy csökkentette a különböző kategóriákba befektetett pénzösszegeket?” Csökkenésről a rövid lejáratú bankbetétnél és nem részvényalapú befektetési alapnál számoltak be a megkérdezettek. Növekedés sorrendben az életbiztosításnál, rövid távú

bankbetétnél, nyugdíjalapnál, részvénylapú befektetési alapnál, illetve kötvénynél tapasztalható. 8. táblázat: A háztartások vagyonából beruházott pénz megoszlása, befektetési típusok szerint az egyes országokban, 2003 tavaszán. A válaszadók százalékában Befektetési típus Magyarország Csehország Lengyelország Részvény Részvényalapú befektetési alap Más befektetési alap Kötvény Rövidtávú bankbetét Életbiztosítás Nyugdíjalap 3 6 4 11 EUtagország átlaga 15 2 5 1 11 2 3 11 11 7 6 6 39 33 31 1 3 36 18 12 7 10 59 30 15 26 Egyéb befektetés 3 Nincs pénzügyi 79 befektetése 21 4 12 50 51 21 Forrás: GfK Piackutató Intézet 10 VII. Nálunk a forint-megtakarítás a sláger A nyugdíjas évek az 50-59 éves korcsoport számára kerülnek előtérbe. Az autót kiemelkedő arányban nevezték meg a férfiak, 40 évesnél fiatalabbak és a legmagasabb jövedelműek. Utazásra, üdülésre kiemelkedő

mértékben spórolnak a 30 éven aluliak, illetve a budapestiek. A megtakarítások leggyakoribb formája továbbra is a forintbetét, a válaszadók kétharmada számára. A készpénz népszerűségét 28 százalékos mutatója igazolja Harmadik helyen az életbiztosítás áll, 15 százalékkal, majd az értékpapír következik 9, é s az önkéntes nyugdíjpénztár 7 százalékkal. Öt százaléknál kevesebben említették a devizabetétet, ingatlant és a befektetési alapot. A korábbi évekhez képest a megtakarítással rendelkezők aránya alig változik, hiszen 40-45 százalék között mozog. 9. táblázat: A legfontosabb megtakarítási célok megoszlása A válaszadók százalékában Megtakarítási cél 2000 II. negyedév 1. Váratlan kiadások 30 2. A gyermekek jövője 10 3. Lakásvagy 14 ingatlanvásárlás 4. Nincs konkrét cél 3 5. Nyugdíjas évek 6. Temetés, sírkő 4 7. Autó 4 8. Utazás, üdülés 6 9. Nagyobb értékű műszaki 5 cikk 10. Ház- vagy

lakás felújítása 3 2003 II. negyedév 18 17 12 11 8 8 7 6 4 4 Forrás: GfK Piackutató Intézet 10. A megtakarítások fő céljai azonban alaposan megváltoztak az elmúlt három év során. A három évvel ezelőtti második negyedévi felmérés során szintén a váratlan kiadás szerepelt az 27 első helyen, de akkor még a válaszadók 30 százalékánál. Többen tartották fontosnak a lakásvagy ingatlan-vásárlást mint azt, hogy a gyermekek jövőjére tegyenek félre pénzt A felnőtt lakosság 41 s zázaléka rendelkezik megtakarítással, nagyobbik része viszont nem, állapítja meg a GfK Piackutató Intézet 2003 második negyedévi pénzpiaci felmérése. Főleg a férfiak, diplomások, havi nettó 140 000 forintnál nagyobb jövedelmű háztartásban, illetve vidéki nagyvárosban élők felülreprezentáltak a spórolt pénzzel rendelkezők között. A rendszeresen végzett vizsgálat azt is feltárja, hogy hányan, mire gyűjtik a pénzüket. Legtöbben

váratlan kiadásokra (a megkérdezettek 18 százaléka), majd a gyermekek jövője (17), lakás- vagy ingatlanvásárlás (12) következik. Nincs konkrét célja 11 százaléknak, majd azt a rangsorban követi a nyugdíjas évekre készülés (8), temetés és sírkő (8), autó (7), utazás és üdülés (6), ház- vagy lakásfelújítás (4), továbbá nagyobb értékű műszaki cikk vásárlása (4). A váratlan kiadásokat az átlagosnál nagyobb arányban részesítik előnyben a nők, 50 évesek és idősebbek és diplomások. A gyerekek jövője a 30-49 évesek és vidéki nagyvárosiak számára különösen fontos megtakarítási cél. Lakás vagy ingatlan vásárlásánál a 2 0-29 évesek és a vidéki kisvárosokban élők a legerősebben felülreprezentáltak. Három év alatt jobban előtérbe került az autó, a temetés és a sírkő mint fő megtakarítási cél. Az utazás-üdülésre, illetve a műszaki cikkekre vágyók aránya többé-kevésbé változatlan

maradt. A megtakarítási formák közül a forintbetétet ugyanúgy a válaszadók 65 százaléka választotta, mint most. A készpénznél is maradt a három évvel ezelőtti, 28 százalékos arány Az életbiztosítás tartja harmadik helyét. Valamelyest veszített pozíciójából a d evizabetét és az ingatlan. Megjelent viszont a befektetési alap, mint érzékelhetően terjedő befektetési forma.9 2003 első félévében a kereset-kiáramlás továbbra is igen magas volt. A bruttó kereset 14,1 százalékkal, a nettó 18,1 százalékkal, a reálkereset pedig - 4,3%-os fogyasztói árindex mellett - 13,2 százalékkal haladta meg az egy évvel korábbit. Az év hátralévő részében a keresetnövekedés mérséklődni fog. A közszférában 17,5-18,5, a versenyszférában 8,5-9,5 százalékos bruttó keresetnövekedést várható 2003-ban. Éves szinten 2003-ban a nemzetgazdaság egészében a bruttó keresetek átlagosan 12-13 százalékkal, a nettó keresetek ezt

meghaladó mértékben, 16-17 százalékkal emelkednek, ami - 4,7 százalékos inflációt feltételezve - 10-11 százalékos reálkereset emelkedést jelent. 28 10. táblázat: Megtakarítással rendelkezők megoszlása iskolai végzettség szerint A válaszadók százalékában. Iskolai végzettség 8 általános vagy kevesebb Szakmunkásképző Érettségi Főiskola vagy egyetem Országos átlag 2000 II. negyedév 31 47 45 67 44 2003 II. negyedév 30 36 45 70 41 Forrás: GfK Piackutató Intézet 10 A diplomával rendelkezők körében nőtt a megtakarítás, míg a szakmunkások és alacsonyabb iskolai végzettséggel bírók kevesebbet spóroltak. Ennek oka a már fentebb említett társadalmi trendek között keresendő: ilyen a munkanélküliség, az egy főre eső alacsony jövedelem. Összefoglalás Dolgozatomban először a megtakarítás pénzügyi definíciójával foglalkoztam, a beruházással összevetve (zárt gazdaság esetén). Különböző megtakarítási

formák típusait soroltam fel, a magasabb hozam sorrendjében. A II részben a hétköznapok megtakarítása kerül előtérbe Az elmúlt évben hazánkban a lakosság anyagi helyzetének javulása nem párosult megtakarításainak növekedésével. A reálkeresetek látványos emelkedése jellemzően az évek óta elhalasztott vásárlásokat (jellemzően tartós fogyasztási cikkekét) fedez Az európai országokban vizsgált megtakarítási formák közül a rövid lejáratú letét a legelterjedtebb, előnybe helyezik az életbiztosítást, és szívesen fektetnek nyugdíjalapokba. A befektetési alap terjedőben levő befektetési forma A nem banki befektetési formák esetében az ingatlan vásárlás áll az első helyen 29 Hivatkozások 1.a-1b-1c:Pénzügytan I( Egyetemi tankönyv Bp 2002) 54-60 oldal 2. Úton-Európa Magazin (2003 júl 27 Beszélgetés Bod Péter Ákossal) 3. Euro Info Service (2000 évi felmérései ) Európa Szerver 4.a-4b-4cAz Európai Unió

szociális helyzete ( Bp 2001)13-15;19-20; 52;55oldal 5.’’ Beruházási Barométer’’ femérései :A háztartások pénzügyi tartalékai az euró-zónában 6. fnhu Befektetési szokásaink (2003 jul23) 7. a-7 b:Mikroszkóp 2003 április VI /4 sz 8.Eurobarometer (1999-2000 felmérései) 9.Ecostat Monitor 2000-2003 évi felmérései 10.:GfK Hungária Piackutató felmérései felmérései Tartalomjegyzék Oldalszám: I. Megtakarítás a pénzügyi szférában 2. A megtakarítás és a beruházás kapcsolata. 3. II. Megtakarítás a hétköznapi életben 4. Hazai deficit –hagyományos módon. 5. III. A háztartások pénzügyi tartalékai az euró-zónában 8. Fő társadalmi trendek. 9. Ki a takarékosabb? 12. IV. Megtakarítási formák összehasonlítása 14. V. Reálkeresetek változásaa háztartások várható megtakarításai 16. VI. Lakossági megtakarítások az Eu-ban és hazánkban 20. VII: Nálunk a forintbetét a sláger. 27. Összefoglalás.

29. Hivatkozások. 30. 30