Gazdasági Ismeretek | Világgazdaságtan » Nagy Márta - A németországi érdekvédelmi szervezetek kialakulása

Nyíregyházi Főiskola Gazdasági és Társadalomtudományi Főiskolai Kar Összehasonlító gazdaságtan Házi dolgozat A németországi érdekvédelmi szervezetek kialakulása Nagy Márta Gazdálkodási szak C csoport 2003/2004. I félév Készült: 2003. december TARTALOM I. A szakszervezetek nemzetközi szerveződése 3 II. Az első németországi szervezetek 4 1. A munkás szakszervezetek 4 2. Az üzemi tanács 6 3. A munkaadói szervezetek 7 4. A kamarák története, felépítése, funkcióik 7 III. A társadalmi partnerség 8 Irodalomjegyzék 2 I. A SZAKSZERVEZETEK NEMZETKÖZI SZERVEZŐDÉSE Az első nemzetközi szakszervezetek kialakulása szorosan kapcsolódott a 19. század elején az európai munkásosztály politikai együttműködésének a létrejöttéhez. A “Világ proletárjai, egyesüljetek!” felhívást, a Kommunista Kiáltványban jelent meg először. Ekkor még Európában alig létezetek említésre méltó politikai szervezetek

és szakszervezetek – a legtöbb szocialista pártot és nemzeti szakszervezetet a XIX. század végén a nyolcvanas években alapították. A nemzetközi befolyásnak az európai munkásmozgalom alapító időszakában csak másodlagos szerepe volt. Megalakulásukat, struktúrájukat és ideológiájukat főként a nemzetgazdaság, a nemzeti munkaerő-piac, a nemzeti törvények és a nemzeti politika befolyásolták. A munkásmozgalmak ideológiákat terjesztettek, példát statuáltak és támogatták az úttörőket vagy finanszírozták a sztrájkoló szakszervezeteket. Később a skandináv szakszervezetek együttműködésével egyre több nemzetközi szakmai titkárság jött létre ágazati szinten. Ezek a titkárságok a különböző országok pártjainak és szakszervezeti szövetségének a központjaként működött. Az együttműködést később intézményesítették, ez alapozta meg a szakszervezetek fokozatos fejlődését. 1901-ben tartották meg

Koppenhágában azt a találkozót, ahol nemzeti szakszervezeti szövetség és a nemzetközi szakmai titkárságok ültek össze. Két évvel később megalakult a nemzeti szakszervezeti szövetségek nemzetközi titkársága. Ebből jött létre 1913-ban a Nemzetközi Szakszervezeti Szövetség (NSZSZ). Céljai közé tartozott a nemzetközi információcsere és a szolidaritás, valamint harcoltak a 8 ór ás munkanapért. 1907-től a nemzetközi szakmai titkárságok kapcsolatot teremtettek a szövetség titkárságával, ezáltal az NSZSZ tagsága az 1,2 millió főről 7,7 millióra emelkedett. 3 II. AZ ELSŐ NÉMETORSZÁGI SZERVEZETEK 1. A munkás szakszervezetek A XIX. sz közepén alakultak meg az első munkás érdekvédelmi szervezetek Németországban. Az 1869-ben életbe lépett rendelet biztosította az egyesülési jogot A munkabérekről és munkafeltételekről a munkáltatók és a munkavállalók kötöttek megállapodást továbbra is. A szakszervezeteknek

az első világháború kitörése előtt már mintegy 3 millió tagja volt. A háborút követően, 1919-ben a szakszervezetek három csoportja szociáldemokrata, keresztény és liberális befolyás alatt álltak. 1933-tól kezdve 12 é vig gyakorlatilag szünetelt a szakszervezetek működése. Később, amikor a szakszervezetek újjászerveződtek, már nem a korábbi felfogás szerint alakultak, hanem pártoktól független egységeket hoztak létre. A szervezésnek egy másik szempontja az iparági szakszervezet, vagyis egy üzem, egy szakszervezet, mely véglegesen érvényesült a szakmai szerveződés gondolatával szemben. A Német Szakszervezeti Szövetség, a D GB (DGB - Deutscher Gewerkschaftsbund) 1947 áprilisában alakult meg először a brit megszállási övezetben, majd 1949-ben a három nyugati megszállási övezet szakszervezetei Münchenben egyesültek ezen a néven. A következő évtizedekben a n émet szakszervezetek és azok csúcsszervei a k orporatista

típusú német demokrácia stabil és befolyásos szereplőivé váltak. Németország egyike azoknak a fejlett országoknak, ahol a munkáltatók és munkavállalók érdekképviseletei – törvényes kereteken belül – résztvesznek és jelentős befolyást gyakorolnak a társadalom- és gazdaságpolitika meghatározásában. Bizonyos kérdéseknél az állam szerepe a törvénykezésre korlátozódik (pl. a bérezés, a munkakörülmények, egyes szociális juttatások kérdése), más területeken az adott szintű kormányzat egyenrangú félként vesz részt a tárgyalásokon (ez jellemző a szakképzés-politikára). 4 A korporatizmusnak több évtizedes hagyományai vannak Németországban. Az első szakszervezetek már 1890-ben országos méretű szövetségekben működtek, s az első világháborút megelőzően már 3 millió tagot számláltak. A munkaadók szervezeteinek első országos szövetsége 1913-ban alakult meg. Már korábban is jellemző volt a

szakszervezetekre, hogy a b érek és a m unkafeltételek kérdésében a k ét érdekcsoport közös tárgyaláson egyezett meg. A konfliktusosok megoldására az osztályharc helyett a békés, kooperatív tárgyalások útján került sor, melyek nem kérdőjelezték meg a társadalmi rendet, viszont a feltörekvő, a meglehetősen gyors ütemben fejlődő Németországnak társadalmi stabilitást, a munkavállalók számára javuló élet- és munkafeltételeket hoztak. 1916-ban már törvénnyel is támogatták a szervezeteket, mivel egyezkedéseik a h áborús időszakban hozzájárult a gazdaság stabilizálásához. Nem sokkal később, 1918 után alkotmányban rögzítették a munkások és alkalmazottak jogait, így a munkaadókkal egyenlő joggal vehettek részt a m unkafeltételek meghatározásában. A következő évben törvényben kötelezték az üzemi tanácsok megalakítását minden 20-nál több főt foglalkoztató üzemben. A fentiek alapján 1920-ra kialakult

annak a két intézménynek - bértarifa-autonómiának és az üzemi tanácsnak - az elődje, mely a mai német korporatista rend alappillére. A 40-es évek végétől, mintegy másfél évtizednyi kényszerű szünet után az ország nyugati felében folyamatosan épültek ki a k orporatista szabályozás szervezeti és törvényi feltételei. 1947-ben alakult meg a Német Szakszervezeti Szövetség a brit megszállási övezetben, majd két év múlva egyesülhetett a 3 nyugati régió csúcsszervezete. Ezek már ún egységszakszervezetek, nem követték a korábbi világnézeti megosztottságot. Másrészt uralkodóvá vált az egy üzem - egy szakszervezet elv, az iparági szerveződés a szakmaival szemben (azaz egy textilgyárban gépeket javító villanyszerelő és lakatos a fonónőkkel együtt egyaránt csak a textilipari szakszervezethez tartozhat). E két tényezőnek kulcsfontosságú volt abban, hogy a szakszervezetek stabil tárgyalópartnerek lehessenek. Az 1949-es

alkotmány alapján az önkéntes alapon szerveződött szervezetek joga, a bérekről és munkakörülményekről való megállapodás. Csupán a fennálló törvényi szabályozást kell figyelembe venniük, az aktuális állami akaratot viszont figyelmen kívül hagyhatják. 5 2. Az üzemi tanács Az üzemi tanácsok története a ’20-as évekre vezet vissza. A háború utáni években hozott törvények tették kötelezővé megalakításukat minden 5 főnél nagyobb vállalatnál. A későbbiekben a törvények módosításával bővítették lehetőségeiket, jogosítványaikat. A tagok megválasztása titkos választás útján történt, a nem vezető beosztású dolgozók által, akik maguk közül jelöltek valakit a tisztség betöltésére. A megbízatás ideje 3 évre szólt Az üzemi tanács feladata a dolgozók érdekképviselete, figyeli a törvények és a kollektív szerződések betartását a m unkahelyen, javaslatokat tesz a d olgozók érdekeit szolgáló

intézkedésekre. Legfontosabb szerepe, hogy a tulajdonosok és a beosztott dolgozók ellentétes érdekit békés megegyezés útján kiegyenlítse, az együttműködéséhez hozzájáruljon a dolgozók érdekeinek szem előtt tartásával. Fontos elve a rendszernek, hogy valamennyi konfliktust, amelyet tárgyalás során nem sikerül feloldani, békés úton oldjanak meg. Az üzemi tanácsok jogilag teljesen függetlenek a szakszervezetektől, az üzemi tanács tagjait nem utasíthatják, nem befolyásolhatják. A valóságban azonban a szakszervezeteknek igen erős informális befolyása érvényesül. Azokban az iparágakban, ahol a s zakszervezet szervezettsége magas fokú, ott általában szakszervezeti tagok is bekerülnek az üzemi tanácsokba, ezáltal tudják biztosítani a befolyásukat. Az 1969-ben elfogadták a szakképzési törvényt, amely az egyes tartományokban a kormányok mellett felállítandó Tartományi Szakképzési Bizottságokról ad rendelkezést. A

bizottságok tripartit felépítésűek: a munkaadók, a munkavállalók és a tartományi kormányok egyenlő számú képviselőt bíznak meg a bizottságban való részvétellel. A tagokat maximum 4 évre delegálják a tartományi szintű kamarák, munkaadói és vállalkozói szövetségek, valamint a szakszervezetek tartományi szervei. A bizottsági munkáért a tagokat nem illeti külön díjazás, csak költségtérítést kapnak. Minden tag mellé kijelölnek egy helyettest, aki azonos joggal rendelkezik, mint a bizottsági tag és munkáját annak helyettesítése esetén látja el. Elnököt és helyettest a bizottság választ tagjai közül . 3. Munkaadói szervezetek 6 Németországban a munkaadóknak alapvetően két típusát különböztetik meg. Az egyikhez tartoznak a k amarák, amelyek területi alapon szerveződnek, és amelyekhez valamennyi gazdasági vállalkozásnak kötelező csatlakozni. Az érdekvédelmen túl más olyan közjogi, gazdaságszervezői

feladatokat is ellátnak, melyek sok országban a kormányzat hatáskörébe tartoznak. A másik típusú szervezet önkéntes alapon szerveződik, ágazatonként, valamint szintén a területi elv alapján. Ezek legfontosabb feladata az államtól, kormányzattól függetlenül zajló bértárgyalások folytatása a munkavállalói képviseletekkel. További feladatuk még a munkaerőpiac- és foglalkoztatáspolitika, a továbbképzések, a munkakörülményeket javító politika formálása. E szervezetek a gazdaság szereplőinek ágazatonként eltérő arányban - átlagosan 80 százalékát tudják tagjaik között 4. A kamarák története, felépítése, funkcióik Az első kamarák francia mintára alakultak. 1830-ban már létrejött az első, törvényekkel szabályozott gazdasági önigazgató testület. Németországban az első kamarai szövetséget 1861-ben hozták létre. Az új tartományok megalakuló kamarái egy 1990. március 1-i jogszabály alapján

jöhettek életre. Németországban ma már 83 ipari és kereskedelmi kamara működik. A kamarai tagság már az egykori Németországi Szövetségi Köztársaság területén is több mint kétmillió vállalkozást érintett. A törvényben előírt kötelező tagság egyrészt a kamarák finanszírozását szolgálja, másrészt valamennyi típusú gazdasági szereplő érdekeinek a képviseletét. A kamarai törvény és a kiegészítő szabályozást adó tartományi törvények keretjellegűek, a részletes működési szabályokat a kamarák maguk alkotják meg. Az alapszabály rendelkezik az egyes szervek - közgyűlés, elnökség, elnök, ügyvezető igazgató - jogköréről. A legfőbb szerv, a közgyűlés tagjainak választási rendjét külön választási szabályzat határozza meg, mely igazodik az adott kamarai körzet gazdasági sajátosságaihoz. A közgyűlés tagjait 4 évre választják. A 83 kamarai közgyűlésnek mintegy 5300 tagja van Ezek

megközelítőleg kétharmada közepes méretű vállalkozás küldötte, de a kisüzemek is képviseltetik magukat valamennyi közgyűlésben. Általában kétévenként választanak tagjaik közül elnökséget és 7 elnököt. Az elnök és a közgyűlés által megbízott, annak felelős ügyvezető igazgató együttesen képviselik a kamarát. III. A TÁRSADALMI PARTNERSÉG Ahhoz, hogy a korporatista utak működjenek működő, fejlődő, fizetőképes gazdaságra, jól kiépült intézményrendszerre (szakszervezetek, munkaadói szervezetek, kutató és fejlesztő intézetek), bejáratott, illeszkedő törvényekre, demokratikus viselkedési kultúrára és pénzügyi forrásokra van szükség. Mindez biztosította azt, hogy a makro- és mikroszintű gazdaságpolitika alakításának intézményei úgy épüljenek fel az elmúlt fél évszázadban, hogy abban a tulajdonosok, a munkavállalók, valamint esetenként a szövetségi és tartományi kormányok, vagy az

alacsonyabb szintű hatóságok képviselete biztosított legyen. Ez a különböző érdekek megjelenítését és egyeztetését magas fokon garantálja. Ebben a rendben a s zakszervezetek befolyása az idők során folyamatosan nőtt. Befolyásukat nem szervezettségi fokuknak köszönhetik, hanem a békés, tárgyalásos érdekegyeztetést célul kitűző intézményrendszernek. 8 IRODALOMJEGYZÉK Munkásmozgalom és kultúra Erényi Tibor – Szilágyi János , Kossuth Könyvkiadó 1979. Emberséges társadalom * emberséges gazdaság Wilhelm Röpke Budapest, 2000 Aula Szociológiai lexikon Összeállította: Raymond Bound Philippe Besnard Mohamed Cherkaoui Bernard * Pierre Lécuyer 1993 Korvina Kiadó 9