Történelem | Tanulmányok, esszék » A reformkor politikai és kulturális törekvései

"Jelszavaink valának: haza és haladás" A reformkor politikai és kulturális törekvései A magyar történelem 1820-tól 1848-ig terjedő korszakát tekintjük reformkornak, melynek során a nemesség felvilágosult része a nemzet életében haladó társadalmi és gazdasági változásokat, reformokat, próbált megvalósítani az akkori törvényes keretek között, a vármegyegyűlések és az országgyűlés révén. Ahhoz, hogy megérthessük a reformkor törekvéseit, meg kell vizsgálnunk a kort körülölelő időszakot, történelmi helyzetet is. Magyarországon az 1800-as évek első harmadában egy vékony, de érdekeit felismerő, követeléseit pontosan megfogalmazó nemesi réteg alakult ki, amely a napóleoni háborúk következtében piacorientáltan kezdett el gondolkodni, s megtapasztalta a feudális tulajdonrendszer gátjait. Felismerte, hogy hiányoznak a pénzgazdálkodás intézményei, munkaerő pedig nem volt, mert a jobbágyokat kötötte a

robot- és úrbéri kötelezettség. A nemesség felismerései révén egy, a közterheket egyaránt vállaló polgárokat egyesítő polgári nemzet állt össze. I Ferenc reakciós politikája pedig körükben egy ellenállási mozgalmat eredményezett, melynek két fő célja a Habsburgoktól való elszakadás, a függetlenség elnyerése volt, valamint a polgári átalakulás megvalósítása, melynek alapvető feltétele a jobbágyfelszabadítás. Kölcsey szavaival összegezve: "Jelszavaink valának: haza és haladás." Ebben a változásokra megérett korban a mozgalmas irodalmi élet hatalmas ösztönzésével segítette a politizáló nemességet. Az akkori írók, költők és színészek legfőbb céljuknak a nemesség öntudatra ébresztését tűzték ki, méghozzá a viszonylag újnak számító stílus, a romantika segítségével. Kölcsey munkássága jó példája az 1820 és 1830 közötti időszakra jellemző "irodalmi segítségadásnak".

Hazánk első számú költeménye, a Himnusz például az egyik fő műfaj, a líra vonásait hordozza, s ami még fontosabb, a vers összehasonlítja a dicső múltat a jelen sivárságával, ösztönözve ezzel az embereket a jelen átformálására. A mű egy gyors áttekintése a hősi múltunknak, a honfoglalástól kezdve, Mátyás király hadjáratain keresztül a törökökig. Azonban utal Isten haragjából származó rosszra is, mint például a tatárjárásra, török megszállásra, majd pedig a jelen borzalmainak bemutatásával elrettent és ezzel ösztönöz valami jobb új teremtésére. Szintén Kölcsey nevéhez fűződik az irodalmi népiesség program. Szerinte az ősi hagyomány az alapja a nemzeti poesisnek, tehát ahol nincsen nemzeti hagyomány, ott a nemzeti költészet sem fejlődhet ki. A nemzeti hagyományok gyökereit pedig a köznépi dalokban kell kutatni, tudhatjuk meg a Nemzeti hagyományok című értekezéséből, amiben ezt ki is fejtette. Eme két

cél fontosságának hangsúlyozása azonban az akkori drámaírók és az ő munkáikat előadó színészek érdeme is, ugyanis ez az a kor, amelyben életre kelt a magyar nyelvű színjátszás. A második magyar nyelvű színtársulat, az elődjével ellentétben, életben tudott maradni a fejlettebb német színjátszás mellett. Ugyan az eredetileg kolozsvári színészeknek az első időszakban nagyon nehéz dolguk volt, hiszen nemigen volt hol játszaniuk, meglehetősen kevés magyar vagy magyarra fordított darab állt rendelkezésükre, s ráadásul a közönségük is gyér volt. Tulajdonképpeni sikerüket Kisfaludy Károly A tatárok Magyarországon című "eredeti vitéz játékának", illetve az Ilka vagy Nándorfehérvár bevétele című darabjának bemutatásának köszönhették, hiszen mindkét műben a magyarok a saját nemzetük nagyságát, dicsőségét hallhatták a színpadról. A nagy színpadi sikerek Kisfaludy Károlyt is előtérbe

helyezték, ő lett az irodalom vezéregyénisége, s az irodalmi élet központja Kazinczy Széphalmáról áthelyeződött Pestre. A sikeren felbuzdulva néhány évvel később Kisfaludy egy évenként megjelenő zsebkönyvet indított, egy nagyon tehetséges írógárdával, Aurora néven. Hamarosan, Kazinczy támogatásával, pedig a Hébe látott napvilágot, mint az Aurora ellenzsebkönyve. Ezidőtájt, 1823-ban, sikerült a kormánynak megtörnie a nemesi ellenállást. A két fél közötti megegyezésre az 1825-ös reformországgyűlés kínált alkalmat. A közel két évig tartó vita végén megismételték az 1791. é vi, az ország különállását kimondó törvényeket Az új intézmények tették lehetővé a reformkor liberális nemesi ellenzékének, hogy a polgári átalakulást törvényes és békés úton próbálhassa véghez vinni. Kompromisszum született az adó és az újoncszállítás ügyében, valamint a h azai anyagi állapotok felmérésére

országos összeírást rendeltek el (ennek eredményei szintén a gyökeres változások szükségességét tudatosították). Azonban eme pontok eltörpültek a pozsonyi országgyűlés központi témája, a magyar nyelv ügyének megtárgyalása mellett, melynek nagy előremozdítója Gróf Széchenyi István volt. Ő ugyanis birtokainak egyévi jövedelmét felajánlotta egy tudós társaság megalapítására. Ezenkívül Hitel című munkája a polgári átalakulást segítette, hiszen Széchenyi ebben a művében az átalakulás gazdasági-társadalmi programját foglalta össze. Ettől kezdve, kb. 1830-tól, az irodalom és a politika szoros házassága vette kezdetét, leginkább a romantikus triász, Toldy Ferenc, Bajza József és Vörösmarty Mihály segítségével. Toldy az anyanyelven művelendő tudományok és szépművészetek támogatására, bevezetésére létrejött társaság, a Magyar Tudós Társaság (későbbi Magyar Tudományos Akadémia) igazgatójaként

vált nagy magyarrá, míg Bajza a Pesti Magyar Színház (későbbi Nemzeti Színház) fejeként járult hozzá hazánk fejlődéséhez. Vörösmarty viszont inkább irodalmi munkásságával tűnt ki. Kölcseyhez hasonlóan neki is van egy műve, amely a régi dicsőség illúziója (honfoglalás) és a törpe jelen közti kontrasztot emeli ki, ráadásul a két fő és jellemző műfaj kombinációja, nemzeti eposz és líra is egyben. E mű, a Zalán futása, bizonyította a megújított magyar nyelv életképességét, hiszen természetes hexameterei tanúsították, hogy a magyar nyelv mennyire alkalmas az antik formák követésére. Azonban Vörösmarty alkotott egy másik és sokkal jelentősebb művet, ami sokkal inkább mutat valamiféle hasonlóságot az ő és Kölcsey munkássága között. Ez a vers a Szózat Kis nemzetünk másik nagy verse, mely szintén végigkíséri népünk dicső, de olykor véres múltját, valamint előrevetíti a lehetséges jövőt, ami nagy

valószínűséggel a nemzeti pusztulás lesz. Tehát ez a költő is figyelmeztet, ha nem változtatunk, elbukunk. Kölcsey nemzeti hagyomány-programját pedig Vörösmarty a német tündéries drámát a hazai népmesei hagyományokkal ötvöző Csongor és Tünde című mesejátékával követte. Vörösmarty a Kisfaludy Társaság megalakulása után nem sokkal hozta létre saját asztaltársaságából a Nemzeti kör (később Ellenzéki kör) néven futó irodalmi egyletet. Eme társaság segítségével szerkesztette Vörösmarty 4 éven keresztül a Tudományos Gyűjtemény szépirodalmi mellékletét, a Koszorút. Azonban ezzel nem tett a költő egyedi dolgot, hiszen akkoriban rengeteg rangos irodalmi folyóirat működött, mint például az Athenaeum, a Figyelmező, a Kritikai Lapok valamint Kossuth Lajos jelentős folyóirata az Országgyűlési Tudósítások. Kossuth már az 1832-36-os pozsonyi diétán történő eseményeket jutatta el újságja hasábjain

keresztül az érdeklődőkhöz. Ez az országgyűlés a várakozásokhoz képest szerény eredményeket hozott. Ugyan a nemesség adómentességi privilégiuma megszűnt, hiszen a később megépített Lánchídon a nemeseknek is kellett hídpénzt fizetni. Eredménynek könyvelhető el a liberális eszmék széles körű megismertetése és az, hogy a t örvények hivatalos nyelve a m agyar lett. Azonban a legfontosabb kérdés, a jobbágykérdés majdhogynem megoldatlan maradt, Ugyanis az önkéntes örökváltság engedélyezésének valamint a jobbágyok személy-és vagyonbiztonságának garantálásának törekvései mind sorra elbuktak. Azonban az országgyűlés egyre erősebben követelte a jobbágyfelszabadítást és ezért a bécsi kormány úgy döntött, hogy feloszlatja az országgyűlést és az ellenzék ellen politikai pereket indít. A bécsi kormány eme agresszív viselkedése már jelezte az akkori politizáló magyaroknak, hogy reformok útján már nem biztos,

hogy érvényt tudnak szerezni követeléseiknek, és hogy lehet, hogy forradalmi eszközökhöz kell majd nyúlniuk. Másfél évtized országgyűlésein e polgárosulni vágyó nemesség véghez viszi a fokozatos polgárosodás törvényeit: a jobbágyterhek leépítését, majd az örökváltság lehetőségét, a pénzforgalom, hitelnyújtást segíteni akaró váltótörvényt, a kereskedelmi, a szabad gyáralapítást kimondó törvényeket. És megindul a városiasodás annak kulturális és politikai fejlődésével egyetemben