Történelem | Középiskola » A középkor

3. fejezet: A középkor A patrisztika. A tudás rendszere: septem artes liberales Hit és ráció: a skolasztika A középkori logika Nominalizmus – realizmus vita   $ N|]pSNRUL ILOR]yILD W|UWpQHWpU O PHJOHKHW VHQ QHKp] HJVpJHV NpSHW DGQL    HJpV]HW DONRW PLXWiQ PDJD D N|]pSNRU LV WpUEHQ pV LG EHQ PHJOHKHW VHQ V]pWWHUO Térbeli kiterjedése felöleli Európa egészét, a Földközi tenger medencéjét, a hajdani &  DIULNDL pV NLVi]VLDL JDUPDWYiURVRNDW D  J|U|J pV UyPDL ELURGDOPDNRQ EHOO P N|G PDL ,]UDHO pV 6]tULD EL]RQRV WHUOHWHLW LV 3DOHV]WLQD  ,G LQWHUYDOOXPD XJDQLOHQ hatalmas: körülbelül ezer év, melynek során birodalmak emelkedtek, virágoztak és enyésztek el, tarka sokféleségben. A kor meghatározó szellemi mozgalma a kereszténység, amely egy társadal-   PLODJ DOXOUyO I|OGUDM]LODJ NHOHWU O LQGXOy PR]JDORP .pSYLVHO L OHSOH]HWOHQO D] DQWLN filozófia befolyásoltjaként és meghaladójaként, valamint az antik politeizmus44

elutasítóiként lépnek fel. A kereszténység keleti gyökerei és nyugat felé való  pOHWpEHQ HJUH QDJREE WHUMHGpVH MyO NLIHMH]LN D]W KRJ D UyPDL ELURGDORP EHOV befolyást kapnak a keleti népek. A korábbi itáliai központ lassan a birodalom egyik távoli hatalmi centrumának szerepébe kerül, különösen azután, hogy a birodalom maga is szétválik keleti és nyugati félre. Így alakul ki egy olyan multikulturális  HJVpJ DPHOEHQ D OHJNO|QE|] EE QpSHN pV NXOW~UiN VRNDViJD HJV]HUUH YDQ  MHOHQ pV DPLE O ODVVDQ OpWUHM|Q D NHUHV]WpQ YDOOiV pV DQQDN ILOR]yILiMD $ UyPDL  ELURGDORP QDJV]DEiV~ NHUHV]WpQOG|]pVHL D NDWRQDFViV]iURN LG V]DNiEDQ bontakoznak ki, 250 körül; 391-ben már államvallássá teszik a kereszténységet és & EHWLOWDQDN PLQGHQ PiV NXOWXV]W $ QXJDWUyPDL ELURGDORP EDQ V] QLN PHJ A középkor kibontakozó új szellemiségének markáns vonása hogy monoteizmusát az antik filozófiai és vallási örökséggel szegezi szembe.

Azonban ez egyenes úton nem valósulhatott meg, mivel az antikvitás ismerete a ’barbár’ népek által elözönlött Nyugaton szinte teljesen elenyészett a III. – IV századra Fennmaradt  YLV]RQW D NHOHWL WHUOHWHNHQ HOV VRUEDQ %L]iQFEDQ pV eV]DN$IULNiEDQ ,QQHQ NHUOW  iW D NRUV]DN YLUiJ]y DUDE NXOW~UiMiED pV ELURGDOPDLED $ 9,, V]i]DGWyO NH]G G HQ arab hódítók özönlenek be az ibériai félszigetre, létrehozzák saját birodalmukat, a  NRUGREDL NDOLIiWXVW PHO HEEHQ D] LG EHQ D YLOiJ WDOiQ OHJQDJREE NXOWXUiOLV központja. Itt arab nyelven él tovább a görög filozófia és tudomány, és az itt lakók átveszik azt az araboktól. A görög orvostudomány, csillagászat, filozófia ezen az úton kerül vissza a keresztény Európába. A korai katolicizmus kezdetben lebecsülte és elutasította a filozófiát. Tertullianus (160-220) ugyanazt a radikális kizárólagosságot követeli meg a vallás  ,VWHQ WpWHOHLQHN IHOWpWOHQ pV JRQGRONRGiV QpONOL

HOIRJDGiViEDQ DPLW D WHUHPW  45 -je a feltétlen engedelmességet és a gondolkodásról való lemondás követelményét állítja IHO D KtY V]iPiUD D KLWWpWHOHN pVV]HU&VpJH QHP V]NVpJHV HOIHOWpWHOH HOIRJDGá- N|YHWHO PHJ D KtYHLW O VDMiW PDJD V]iPiUD +tUHV ³FUHGR TXLD DEVXUGXP HVW´  VXNQDN pSSHQ HOOHQNH] OHJ 3iO DSRVWRO NRULQWRV]LDNKR] tUW OHYHOpEHQ KDVRQOy szellemben szól: a hit számára nincs szükség bölcsességre. 44 45 politeizmus - sokistenhit hiszem, mert lehetetlen <latin> 29 “Lerontom a bölcsek bölcsességét, és az okosak okosságát meghiúsítom. Hol marad a bölcs? Hol az írástudó? Hol az evilági tudás szószólója ? Nem megmutatta Isten, hogy a világ böl46 csessége ostobaság? A meghívottaknak Krisztus Isten ereje és bölcsessége.”  D  NpVEEL 6]HQW ÈJRVWRQ  D] HOV DNL D J|U|J ILOR]yILD SODWyQL  SOyWLQRV]L YRQDOiW IHOpOHV]WL pV H]HN V]HOOHPpEHQ NLDODNtWMD D NHUHV]WpQ YDOOiV HOV Ez a helyzet csak

Aurelius Augustinus  PHJMHOHQpVpYHO YiOWR]LN PHJ J|NHUHVHQ filozófiai álláspontját és iskoláját, a patrisztikát47. Mondhatni, maga volt a patrisztika; SRQWRVDEEDQ  YROW HQQHN OHJNLW&QEE ILOR]yIXV NpSYLVHOMH $ SDWULV]WLND D ,,9,, század között állt fenn, létrehozói azok az egyházatyák, akik az apostoli kortól NH]GGHQ NLGROJR]WiN D] HJKi] KLWWpWHOHLQHN pV GRJmáinak rendszerét, melyeket 325-ben a niceai zsinaton rögzítenek. Augustinus Észak-Afrikában született, majd a retorika tanára lett Karthágóban. Vallásos rajongása kezdetben a manicheus szektához48 vezette el, csatlakozott  KR]]iMXN pV KRVV]DQ pOW YHON $PLNRU D]WiQ NLiEUiQGXOW EHO ON V]NHSWLNXV OHWW HOKDJWD NHW PDMG 5yPiEDQ pV 0LOiQyEDQ UpWRUNpQW 49 & P N|G|WW ,WW WpU iW D kereszténységre s lép be az egyházba. Ez találkozik nála az újplatonikus filozófia  LUiQWL pUGHNO GpVH IHOWiPDGiViYDO V WDOiQ H] D] DPL HOYH]HWL  W D NHUHV]WpQVpJKH] KLWpEHQ

HJHVO ILOR]yILDL PHJJ ] GpVH pV YDOOiVRV HOKLYDWRWWViJD 6]iPiUD D KLW lényege ember és isten egyesülésének aktusa. Vallomásaiban50 leírja Istennel való egyesülésének misztikus élményét. Ennek hatása alatt visszatér Afrikába, ott papi pályára lép, végül Hippo városának püspökeként hal meg. Számára a filozófia eszköz isten és ember egyesülésére. Azt gondolja, hogy az emberi tevékenység legfontosabb vonása a lélek tevékenysége, melyben platóni módon - olyan örökkévaló és kétségbevonhatatlan igazságokat lehet fellelni, mint amilyenek a logikai és matematikai igazságok. Ezek örök volta számára Isten & MHOHL pV D] HPEHU V]iPiUD D] LVWHQL PHJYLOiJRVRGiV OpWH]pVpQHN HJpUWHOP aktusa. Ennek folyamán ugyanis Isten elméjének és gondolatainak a részesei leszünk. Az emberi lét célját is ebben, az istennel való egyesülésben látja és azt  D ILOR]yILD LV JRQGROMD KRJ H] D EROGRJViJ pV D NHJHOHP iOODSRWD pV H]W

VHJtWL HO amely leheWYp WHV]L KRJ D WXGiV ~WMiQ HJHVOMQN a tudás forrásával. Augustinus   IHOIRJiViEDQ D SODWyQL  SORWLQRV]L ILOR]yILD |U|N pV LG WOHQ (JH pV D] HEE O kiáramló (emanálódó) világ isten és a teremtés világává válik. Ez a gondolat azonban bizonyos nehézségeket hordoz magában, amelyeket Augustinus is   IHOLVPHU +D XJDQLV D] ,VWHQE O NLiUDPOy YLOiJ HJV]HUL pV LG WOHQ KRJDQ OpWH]KHW  DNNRU D YLOiJEDQ D IHMO GpV DPHOHW SHGLJ D ELEOLDL WHUHPWpVW|UWpQHW DOiWiPDV]W (]W azonban nem szó szerint fogadja el; a teremtés hat napja szerinte csak átvitt  pUWHOHPEHQ pUWHQG  $XJXVWLQXV H]W D QHKp]VpJHW D V]WRLNXV FVtUDHOPpOHW segítségével próbálja meg áthidalni, mely szerint a világ úgy van teremtve, hogy   EHOp YDQQDN KHOH]YH D M|Y EHOL IHMO GpV PDJYDL (EEHQ D] HVHWEHQ D]RQEDQ H] HJ determinisztikus rendszer, mely viszont ellentmond a szabad akaratról szóló tanításának, amely szerint az ember szabadnak teremtetett,

azért, hogy szabad akaratával küzdje ki a maga számára a boldogságot, istennel való eggyé válást. Azok akik nem keresik Istent, nem is találhatják meg a boldogságot. 46 47 48 3iO DSRVWRO HOV OHYHOH D NRULQWRV]LDNKR] .RU  patres <latin> egyházatyák 3HU]VD HUHGHW& DV]NHWLNXV YDOOiV D IpQ pV D V|WpWVpJ ELURGDOPiUyO V]yO $ODStWyMiW 0DQLFKDHXVW EDQ keresztre feszítették. 49 rétor – a szónoklástan tanára 50 Augustinus: Vallomások, Gondolat 1982 30 Szemben az antik etikák tanításával, mely szerint az ember képes saját erejé-  E O HOMXWQL D EROGRJViJKR] D NHUHV]WpQVpJ KLWHOYHL V]HULQW H] FVDN D] LVWHQL kegyelem révén, Krisztusban való újjászületés által valósulhat meg.  $ IHQWLHN DODSMiQ pUWKHW  KRJ D WiUVDGDORP pV D] iOODP V]HUHSH $XJXVWLQXV felfogásában UHQGNtYO NRUOiWR]RWW KLV]HQ QHP D] HPEHU HOVGOHJHV FpOMiW szolgálja. A társadalom ugyanis csak az ember anyagi jólétének és élete rendjének 51

 FpOMiQDN  ,VWHQQHO YDOy IHQQWDUWiVD pUGHNpEHQ YDQ pV QHP D] HPEHU YpJV egyesülésének - megvalósítására.  $XJXVWLQXV V]HPpOpEHQ pV ILOR]yILiMiEDQ NLIHMH] GLN D] D] HOOHQWpW DPL D régi ’pogány’ filozófia (tulajdonképpen a görög és római antikvitás egész filozófiája) és a kialakuló kereszténység és annak filozófiája között hosszan fennáll. Augustinus ugyan sok szempontból Plótinoszt (205–270) - aki maga Platón tanítványának és  N|YHW MpQHN JRQGROMD PDJiW  N|YHWL GH H] PiU D NHUHV]WpQVpJUH KDQJROW ILOR]yILD amely nem férhet meg a ’pogány’ filozófiával. Ennek az ellentétnek a kifejezése, hogy Justinianus császár 529–ben bezáratja a Platón alapította athéni Akadémiát, betiltja a görög filozófia további oktatását, az intézmény vagyonát elkobozza és &  XWROVy KpW WDQiUiW V]iP ]L (YYHO D NHUHV]WpQVpJ ILOR]yILiMD HO WW V]DEDG ~W Q OLN  QDJ NRUV]DNiW skolasztikának $ N|]pSNRUL NHUHV]WpQ

ILOR]yILD N|YHWNH] nevezik. A név az iskola szóból származik, amely ebben az összefüggésben a keresztény tanok (hittételek) rendszerezésére és filozófiai általánosításra utal. Az iskolai filozófia nyelve a latin volt, amelynek egysége a keresztény kultúra egységét is megtestesítette. Maga az iskola kezdetben a kolostori iskolákat jelentette, majd a keresztény Európa négy meghatározó országában (Itália, Franciaország, Németország, Nagy-Britannia) megjelennek az egyetemek is. A skolasztika a IX században keletkezik, csúcspontját a XIII. századra éri el és a XV században ér véget A skolasztika filozófiája abból indult ki, hogy az igazság ismert: ezeket a kanonizált (hivatalosan elfogadott) hittételek formájában nagyrészt már a patrisztika korának egyházatyái rögzítették. A feladat abban állt, hogy ezeket a hittételeket értelmezzék. Ebben pedig már szerepet kapnak az észérvek, melyek segítségével érvelni lehetett

egyik vagy másik felfogás mellett. Az álláspontok melletti érvelést   HO VHJtWHWWH D WpWHOHN ILOR]yILDL UHQGV]HUH]pVH PHOE O NLDODNXOW D VNRODV]WLNXV gondolkodás jellegzetes végterméke, a teológia filozófiai rendszere. Talán mondani sem kell, mindezeknek a feladatoknak a megvalósításához egyre mélyebben nyúltak vissza az antik filozófiai örökséghez. A kérdés csak az volt, hogy annak melyik részéhez. A platóni – plótinoszi vonal egyszer már beépült Szent Ágoston filozófiáján keresztül a keresztény gondolkodásba. A történelmi  D] DQWLN IHOWpWHOHN YiOWR]iVD N|YHWNH]WpEHQ D]RQEDQ HJUH W|EE pV W|EE NHUOW HO filozófiai hagyatékból; kiderült, nem csak a platonikus vonal létezett. A skolasztika & NH]GHWHL VRUiQ FVDN QpKiQ $ULV]WRWHOpV] tUiVW LVPHUWHN QpKiQ NLVHEE WHUMHGHOP & & ORJLNDL P YHW ÈP D NHOHWL ~WRQ iW ODVVDQ PHJpUNH]WHN D] |VV]HV P YHN (XUySiED ahol arab és zsidó közvetítésen át a skolasztika

virágkorára valamennyit lefordították latinra. Hangsúlyozni kell, a skolasztikus megközelítésmód nem változott: a filozófia mindig a teológia szolgálóleánya volt, és az is maradt. A filozófiai gondolkodás V]tQYRQDOD D]RQEDQ yULiVL PpUWpNEHQ IHMOG|WW $] DULV]WRWHOpV]L |U|NVpJ OHJIRQWo51 $XJXVWLQXV NpVL I P&YH ¶$] ,VWHQ YiURViUyO¶ WNS iOODPiUyO YDJ ELURGDOPiUyO YDQ V]y IRJODNR]LN HYYHO 31 sabb része a logika lett. Ez ugyan nem teljesen felelt meg annak, ahogyan a Lükeionban gondolták, de nagyon jól megfelelt annak a gondolkodásmódnak és azoknak az igényeknek, amit a skolasztika a filozófiával szemben támasztott. A hittételek értelmezésén túl egyre nagyobb szerepet kapott az a törekvés, hogy a hit & LJD]ViJDLW ORJLNDL V]NVpJV]HU VpJHNNpQW LV pUWHOPH]]pN pV DOiWiPDVV]iN Az egyetemek, melyek a XII. század óta jöttek létre és a szellemi élet központjaivá váltak, egyre inkább rendszerezett módon foglalkoztak

stúdiumaikkal Az oktatás négy alapiránya a teológia, a filozófia, a jog és az orvostudomány voltak. A filozófia magába foglalta azokat a tárgyakat, melyeket ’septem artes liberales’-nak hívtak, és amelyek két további csoportra oszlottak: a triviumra és a quadriviumra. Az  HOV EH D JUDPPDWLND ORJLND pV UHWRULND D PiVRGLNED D JHRPHWULD DULWPHWLND csillagászat és a zene tartozott. Mindezek forrása a görög tudomány volt, noha annak színvonalát nem érték el52. A stúdiumok célja viszont egy egységes és filozófiailag rendszerezett világkép volt, a teológia filozófiailag alátámasztott rendszere. $] HJHWHPL RNWDWiV HODGiVRNEyO pV YLWiNEyO iOOW $] HJHWHPHN WDJMDL iOOispontjaikat mint érvek rendszerét fejtették ki. A viták mindig az egyházatyák vagy a Szentírás kijelentéseinek pro és kontra érvekkel való alátámasztására irányultak, azaz találkozott bennük a hit és a ráció. Természettudományokkal nem foglalkoztak, 

HPSLULNXV PyGV]HUHNHW HQQHN PHJIHOHO HQ VHKRO VHP DONDOPD]WDN A skolasztika történetének leghosszabb és legérdekesebb vitája az úgynevezett nominalizmus53 – realizmus54 vita. Ebben tulajdonképpen az az ellentét jut  ILOR]yILDL iOOiVSRQWMiQDN DODSMiW NpSH] SODWyQL pV IHOV]tQUH DPHO D N|]pSNRU NpW I arisztotelészi filozófiai rendszer között áll fenn az univerzálék kérdésében. Az  XQLYHU]iOpN iOWDOiQRV NDWHJyULiN DPHOHN D OpWH] N QHPHLQHN pV IDMDLQDN PHJMHO|Oé- sére használhatók; hogy azonban ezek a nemek és fajok valóságosan léteznek-e,  D]D] XJDQ~J DKRJDQ D] HJHV HJHGL OpWH] N OpWH]QHN HQQHN NpUGpVH N|UO D  J|U|J ILOR]yILiEDQ YLWD ERQWDNR]RWW NL $ NpUGpV OHJI NpSSHQ D] YROW KRJ OpWH]QHN  H pV KD LJHQ KRJDQ D] iOWDOiQRV IRJDOPDLQNNDO PHJMHO|OW OpWH] N PLQW D] HPEHU mint olyan, a ló mint olyan stb. Ha igen, akkor ez a létezés milyen létezés, testi, anyagi, vagy nem-testi, nem-anyagi, hanem valamilyen szellemi,

idea-létmódon  DODSXOy YDJ H]HN QHP OpWH]QHN |QiOOyDQ FVDN D]RNEDQ D OpWH] NEHQ D]RNRQ keresztül) amelyek egyediek. Ez utóbbi esetben csak az egyedinek és konkrétnak & OyQDN  D] iOWDOiQRV FVDN YDQ DQDJL OpWH SpOGiXO 1DJ 6iQGRUQDN pV D 5iUy QHY ezeken az egyedieken keresztül létezik. A platóni álláspont szerint az általános (univerzális) fogalmaink mögött reálisan, de idea módjára létezik az általános (nemanyagi létezés a reális létezés, a valóságos lét). Arisztotelész szerint viszont a valóságos létezés attributuma csak a konkrét anyagi egyedet illeti meg, az általánost közvetlenül nem – bár ez nála nem egészen konzekvens.  OpWH]pVpUO V]yO D]D] RQWROyJLDL (] HJ PpO ILOR]yILDL NpUGpV PHUW D OpWH] kérdést vet fel; mert a fogalmaink mögöttes tartalmáról szól, azaz ismeretelméleti oldala is van. Végül, mivel az univerzálékon (logikai kategóriák) keresztül vizsgálja a kérdést, ezért a logika is érintve van

a kérdésfelvetésben. Az azonban egyáltalán &  QHP V]NVpJV]HU  KRJ H] D NpUGpV ORJLNDL ROGDOUyO YHW GM|Q IHO D] DQWLN ILOR]yILD nem is a logika oldaláról közelítette meg. A keresztény középkor azonban a OiVG HUUO 2WWR 1HXJHEDXHU QDJV]HU& N|QYpQHN N|]pSNRUUDO IRJODONR]y UpV]HLW ókorban, Gondolat, 1984) 53 Nominalizmus: az általános fogalmak az emberek által elgondolt nevek. 52 54 (J]DNW WXGRPiQRN D] 5HDOL]PXV D] HJHVVHO V]HPEHQ D] iOWDOiQRVQDN WXODMGRQtWMD D OHJPDJDVDEEUHQG& YDOyViJRW 32  OHJIRQWRVDEE NpUGpVHNNHO NDSFVRODWEDQ PLQGLJ D KLW IHO O LQGXOW HO pV D ORJLND YROW D] a terület, ahonnan eljutott az ontológiához.  $ ;,, V]i]DGWyO NH]G G HQ $ULV]WRWHOpV] HGGLJ LVPHUHWOHQ PHWDIL]LNDL pV temészettani írásai lassanként ismertté lesznek Európában, részben arab kiadások, részben közvetlenül a görög szövegek latin fordításain keresztül. Az egyház az DULV]WRWHOpV]L WHUPpV]HWWDQ WDQtWiViW  N|UO WLOWRWWD 

pYYHO NpVEE HQJHGé55 OH]WH D N|YHWNH] V]i]DGEDQ SHGLJ PiU VHQNL QHP OHKHWHWW PDJLV]WHU , aki nem ROYDVRWW $ULV]WRWHOpV]W eOHWP&YH D YLOiJL E|OFVHVVpJ IHOOP~OKDWDWODQ |VV]HJ]pVének, az igazság mértékének számított. Az a személy, aki a neoplatonizmussal  V]HPEHQ D] DULV]WRWHOLDQL]PXVW J ]HOHPUH YLWWH pV DNL H]HQ DQWLN J|U|J ILOR]yILD eredményeit a keresztény tudás summáiba56 beillesztette, Aquinói Tamás volt. Aquinói Tamás (1225-1274) Nápolyhoz közel született, nemesi családban. Gyermek- és ifjúkorában a közeli Monte Cassino apátságban tanult. Párizsban  YpJH]WH HJHWHPL WDQXOPiQDLW DKRO D NLYiOy $OEHUWXV 0DJQXV WDQtWYiQD W O Párizsban a teológia tanára, majd a pápai udvar teológusa. 1269 és 1372 között újra 3iUL]VEDQ WDQtW QQHSHOW WHROyJLD WDQiU 7DOiQ legnagyobb hatású gondolkodójának tekinteni. W OHKHW D NDWROLNXV HJKi]  P&YH D 6XPPD 7KHRORJLDH $ ¶RFWRU $QJHOLFXV¶ $QJDOL GRNWRU NpW I   pV D 6XPPD

&RQWUD *HQWLOHV   $] HOV EHQ D NHUHV]WpQ WDQtWiV HJpV]pQHN  UHQGV]HUH]HWW NLIHMWpVpUH YiOODONR]LN NHUHV]WpQ KtY N V]iPiUD $ PiVRGLN ± 6XPPD  D SRJiQRN HOOHQ ± D NHUHV]WpQVpJUH DNDUMD iWWpUtWHQL D SRJiQRNDW HOV VRUEDQ D] arabokat, zsidókat és az eretnekeket. Az volt a véleménye, hogy a kifejtés és érvelés  ORJLNiMiQDN NHOO pUYpQHVOQL D NpW P&EHQ $ KtYN V]iPiUD D HJpV]HQ NO|QE|] racionális érvek elmélyítik a hitet; a hitetlenek a racionális érveken keresztül  YiOKDWQDN KtY NNp Aquinói Tamás sajátos helyzetbe kerül, amikor az arab arisztoteliánus filozófia képYLVHOLYHO PLQW ¶SRJiQRNNDO¶ YLWDWNR]LN 8JDQLV D NRUV]DN NLHPHONHG DUDE & ILOR]yIXVDL MREEDQ LVPHULN $ULV]WRWHOpV] P YHLW PLQW D NHUHV]WpQ JRQGRONRGyN DNLN  PLQGH]LGHLJ HOV VRUEDQ D] DUDEUyO ODWLQUD IRUGtWRWW V]|YHJHNHW LVPHUWpN (]pUW  VDMiWRV YHUVHQJpV LQGXO PHJ D] DXWHQWLNXV $ULV]WRWHOpV LVPHUHWpUW PHOHW D NHOHWU O – részben a keresztes háborúk

hadizsákmányaiból – beszerzett görög szövegek alapján akarnak megnyerni. Noha Tamás nem tudott görögül, de óriási szerepe volt a görög – latin fordítások elkészíttetésében. $ VXPPiN HOVGOHJHV WpPiL WXGiV pV KLW YLV]RQD LVWHQ OpWpQHN pV OpQHJének kérdése, az ember és a lélek viszonya, a politika. De fontosságában mindezeket  PHJHO ]LN 7DPiV LVWHQEL]RQ WpNDL 7DPiV D]W JRQGROMD KRJ D NHUHV]WpQ KLW igazságainak egy része az ész által nem igazolható; ilyen az Atya – Fiú – Szentlélek viszonya, vagy a feltámadás dogmája. Ezek Isten kinyilatkoztatott dogmái, melyeket  D KtY N HOIRJDGQDN GH QHP EL]RQ WKDWQDN 0pJLV D YDOOiV WpWHOHL QHP iOOKDWQDN  HOOHQWpWEHQ D] pVV]HO PHUW D] LV ,VWHQW O HUHG ,VWHQ LJD]ViJD (]pUW ¶$ WHROyJLD  VXPPiMD¶ |W LVWHQpUYHW DG HO  PHOHN 7DPiV V]HULQW DONDOPDVDN DUUD KRJ ,VWHQ & OpWH]pVpW DULV]WRWHOLiQXV MHOOHJ pV]pUYHNNHO EL]RQ WViN ³,VWHQ OpWpW |W ~WRQ OHKHW EL]RQ WDQL $] HOV  pV

OHJQLOYiQYDOyEE ~W D] DPHOHW D PR]JiVEyO veszünk. Bizonyos ugyanis, hogy az érzékek is azt tanúsítják, hogy bizonyos dolgok mozog55 56 magiszter – egyetemi fokozat, megfelel az angolszász M. A –nek Summa <latin> összegzés. Minden tudomány teológiába betorkolló enciklopédikus rendszere 33 nak ebben a világban. De mindazt, ami mozog, valami más mozgatja Lehetetlen tehát, hogy ugyanaz, ugyanabban a vonatkozásban, ugyanolyan módon egyszerre mozgató és mozgatott legyen, vagy hogy önmagát mozgassa. Mindazt tehát, ami mozog, szükséges, hogy valami más mozgassa. Ha tehát az, ami mozgatja, maga is mozog, szükséges, hogy azt is valami más mozgassa, és azt megint más. Itt azonban nem lehet a végtelenbe menni: mivel így nem  PR]JDWy N|YHWNH]pVNpSS VHPPLOHQ PiV PR]JDWy VHP PLYHO D PiVRGODJRV NHW D] HOV PR]JDWy PLNpQW D ERW LV FVDN DNNRU PR]JDW KD PR]JDWMD D Np] 6]NVpJHV WHKiW HOMXWQXQN HJ HOV PR]JDWyKR] amelyet semmi sem mozgat: s

ezt mindenki Istennek gondolja.” ³$ PiVRGLN ~W D] DPHOHW D KDWy RN IRJDOPiEyO YHV]QN $] pU]pNHOKHW GROJRN YLOiJiEDQ ugyanis a ható okok rendjét találjuk: de nem találkozunk olyasmivel, és ez nem is lehetséges, KRJ YDODPL |QPDJiQDN OHJHQ D KDWy RND PLYHO tJ YDODPL HOEE OHQQH |QPDJiQiO DPL lehetetlen. De a ható okok sorozatában nem lehet a végtelenbe menni Tehát szükséges IHOWHQQQN YDODPL HOV KDWy RNRW DPLW PLQGHQNL ,VWHQQHN QHYH]´ ³$ KDUPDGLN XWDW D YpOHWOHQEO pV D V]NVpJV]HU&EO YHVV]N ,WW LV DUUyO YDQ V]y KRJ QHP PHKHWQN D YpJWHOHQEH DPD OiQFRODW QRPRQ N|YHWpVEHQ DPHO D]W PXWDWMD KRJ PLEO HUHG D V]NVpJV]HU& PLQGHQNRUL V]NVpJV]HU&VpJH 7pWHOH]QQN NHOO YDODPLW DPL |QPDJiEyO PHUtWL V]NVpJV]HU&VpJpW pV H] D YDODPL D] ,VWHQ´ OHQQH D] HOV PR]JDWyN QHP PR]JDWQDN FVDN DNNRU KD PR]JDWMD “A negyedik út abból a fokozatosságból indul ki, amely minden létben megtalálható.” “Az ötödik utat dolgok

kormányzásából vesszük. Azt látjuk ugyanis, hogy bizonyos tudattalan & GROJRN WXGQLLOOLN D WHUPpV]HWHV WHVWHN YDODPL FpO V]HULQW P N|GQHN PL QLOYiQYDOy DEEyO & KRJ PLQGLJ YDJ W|EEQLUH XJDQD]RQ D PyGRQ P N|GQHN KRJ D]W N|YHVVpN DPL D OHg-  MREE DPLE O QLOYiQYDOy KRJ QHP YpOHWOHQO KDQHP YDODPL V]iQGpNEyO DGyGyDQ pUNH]QHN D FpOKR] H D WXGDWWDODQ GROJRN QHP WDUWDQDN D FpOKR] KDFVDN QHP LUiQ WMD NHW YDODPL tudatos és intelligens lény amely minden természeti dolgot a célra irányít, s ezt Istennek 57 mondjuk.” & $TXLQyL 7DPiV pOHWP YpW UHQGNtYOL HOPpOOWVpJ pV JRQGRONRGyL NRPROViJ MHOOHP]L 5HQGNtYOL WHWW YROW D] DULV]WRWHOpV]L pOHWP& UHKDELOLWiOiVD pV D NHUHV]WpQység filozófiájába való beillesztése. Ezért filozófiáját már életében, de halála után is méltán nagy tisztelet övezte. Egyháza ’fényének’ nevezték és már 1322-ben szentté avatták. 1879-ben a tomizmust a katolikus egyház hivatalos

filozófiájává nyilvánították és ez folytatódik a XX századi neoskolasztikában és neotomizmusban is 57 Summa Theologica I. 23 34 4. fejezet: Az újkori racionalista tudomány kezdetei Reneszánsz természetfilozófia. Montaigne és a természet felfedezése A szkepszis kritikai szerepe Értelem és tapasztalat Miben áll Kopernikusz fordulata? Bacon és a tudomány új módszere Az indukció-probléma Tudomány és társadalom: Nova Atlantis. Az újkori polgári tudomány megjelenése összekapcsolódik a természet felé fordulás újraéledésével. A görögök született természetkutatók: nem vizsgálják, mi a természet, nem vizsgálják, hogyan lehet a természetet megismerni, hanem közvetlenül szemlélik azt és az ily módon szerzett tapasztalataikat általánosítják. Tapasztalat és természetismeret számukra egy és ugyanaz A középkor során változik a helyzet. A természet megfigyelése helyébe a kanonizált vallási tételek lépnek Így a

tudományos vizsgálat tárgya nem kapcsolódhat össze semmiféle megfigyeléssel, hanem ennek helyére az egyházatyák által megírt és kifejtett, a Szentírás által alátámasztott elképzelések lépnek. $ WHUPpV]HW IHOp IRUGXOiV D UHQHV]iQV]EDQ NH]GGLN $ TXDWWURFHQWR pV FLnquecento58 VRUiQ ODVVDQ pV IRNR]DWRVDQ MHOHQQHN PHJ D WHUPpV]HW LUiQWL pUGHNOGpV  D WHUPpV]HW IHOp IRUGXOiV MHOHL DQWpQiO pV D] LWiOLDL WiEODNpSIHVW NQpO HJDUiQW  NH]GHWEHQ FVDN IHOVHMOLN D WHUPpV]HW (O V]|U FVDN HVHWOHJHVHQ SpOGiXO D SRUWUpN  QLWRWW DEODNRNRQ NHUHV]WO PDMG IULVV WDYDV]L V]HOONpQW KiWWHUpEHQ PHJMHOHQ benyomul mindenhova és áthatja a gondolkodást is. Egyre világosabban fogalmazódik meg az igény a természet tudományos indíttatású megfigyelésére és a tapasztalatok és megfigyelések összekapcsolására. A tudomány új jelszava kialakulófélben van: ’ratio et experimenta’, azaz értelem és tapasztalat anyagának egyesítése. Ehhez azonban újra kell

gondolni mindent, új alapokra kell helyezni a tudományt és háttérbe kell szorítani a középkori tudás, a skolasztika spekulatív teológiai elképzeléseit. Éppen ezért az újkori racionalizmus összekapcsolódik minden korábbi gondolat kíméletlen kritikájával. A racionalista filozófia úgy jelenik meg mint a filozófia és a tudomány együttes újrakezdésének programja, amelyben a múlt tudása csak az újrakezdés új útjának kijelölésében játszik szerepet, tudniillik, hogy merre ne tartson a tudomány. Mi a racionalizmus? A ráció latin kifejezés egyaránt jelent értelmet és észt is.  $ PRGHUQ UDFLRQDOL]PXV D]RQEDQ (XUySD SROJiUL IHMO GpVpQHN ILOR]yILiMD DPHO átfogja a XVI.-tól a XX század elejéig az európai tudományt, természettudományt, ismeretelméletet, társadalomelméletet és a filozófia egészét. A racionalizmus & V] NHEE pV FVDN D N|]pSNRU YpJpLJ pUYpQHV pUWHOPpEHQ FVDN D PHJLVPHUpV értelmi-spekulatív útját jelenti,

szemben a tapasztalatra alapozódó empirizmus módszerével. Az új korszakban azonban a racionalizmus filozófiája új értelmet nyer  (QQHN OHJI EE WDUWDOPD D] KRJ D] HPEHU HOPpMH VHJtWVpJpYHO NpSHV pU]pNHL tapasztalatát rendszerezni, tudománya segítségével képes összekapcsolni az érzékit az értelmivel, s mindezen képességei birtokában képes a világ megismerésé58 1400-as és 1500-as évek <olasz> 35 re, képes az igazság megragadására, képessé válik a természeti és társadalmi  IRODPDWRN OpQHJpQHN PHJpUWpVpUH pV DUUD KRJ tWpO HUHMH VHJtWVpJpYHO tWpOHWHW mondjon jó és rossz felett.  $ UDFLRQDOLVWD ILOR]yILD KDWDOPDV HU Yp YiOLN ÈOWDOiQRVVi WHV]L D]W D] HONpS]e-  OpVW KRJ PLQGHQ HPEHU QHPpW O IDMiWyO YDOOiViWyO V]iUPD]iViWyO IJJHWOHQO egyforma és mint ilyen, mint az emberiség egy tagja képes megérteni és megismerni az igazságot. A megismerés képessége az ember antropológiai sajátosságává válik, 

YDODPL RODVPLYp PLQW D NpW OiERQ MiUiV YDJ D WG YHO OpOHJ]pV 0LQGHQ HPEHU  & W HEEHQ eSSHQ H]pUW yULiVL V]HUHSHW OHKHW VpJH V]HULQW NpSHV D] HJpV] PHJLVPHUpVpUH GH N|UOPpQHL P YHOWVpJH  LOOHW OHJ HQQHN KLiQD PHJDNDGiOR]KDWMD kapnak a tanítók; a XVIII. század nyelvezete szerint: a felvilágosítók, a filozófusok,  DNLN D QHYHOpV ~WMiQ NpSHVHN H]W D OHKHW VpJHW YDOyViJJi IRUPiOQL Abban a pillanatban, amikor a társadalomban általánossá válik az a képzet, hogy az ember képes saját társadalmi kapcsolatrendszerében megítélni azt, hogy mi & UHQGQHN DPHOLN D D KHOHV pV PL D KHOWHOHQ KRJ PL IHOHO PHJ DQQDN D] pVV]HU természetben korlátlanul érvényesül, és aminek a társadalomban is érvényesülnie kellene - ebben a pillanatban ez az eszme forradalmi ideológiává válik, amely  IHGH]HWNpQW iOOQDN D] HPEHUL PHJLVPHUpV WHUPpV]HWWXGRPiQRV P|J|WW KLWHOHVtW eredményei, a tudomány által eddig elért sikerek. Az a paradox helyzet

alakul tehát ki, hogy a természet tanulmányozása közben a természettudományok által megszerzett önbizalom azáltal terjed szét a társadalom egészében, hogy átviszik felfogásmódját a társadalom megítélésére is. & $ UDFLRQDOL]PXVWyO HOYiODV]WKDWDWODQ NULWLNDL DWWLW G IRNR]DWRVDQ ERQWDNR]LN NL $  WHUPpV]HWWXGRPiQ NRUDL NpSYLVHO L QDJRQ LV WXGDWRVDQ SUyEiOMiN HONHUOQL D]RNDW D konfliktusokat, amelyek az uralkodó vallásos ideológiát szembeállítanák velük. Látni kell, hogy itt nem egyV]HU&HQ D] HJKi]UyO YDQ V]y PpJKD D NRUV]DN JRQGRONRGyL  különösen a XVIII. században - így próbálják is ezt beállítani Az egyház a középkori & K EpUL WiUVDGDORP pUWHOPLVpJL iOODPLJD]JDWiVL pV LGHROyJLDL IXQNFLyLW HJDUiQW ellátja, ezért szükségképpen a hagyományos világképen ütött minden rés az egyház ellenállását váltja ki. Éppen ezért nagyon lassan és fokozatosan mélyül el a konfliktus a régi és az új világnézet

között. A konfliktus kezdetének jellegzetes magatartásformája Kopernikuszp ±  DNL FVDN KDOiORV iJiQ KDMODQGy NLDGQL QDJ P&YpW D ¶H Revolutionibus Orbium Coelestium’59RW PHOQHN HOV]DYiEDQ NLDGyMD D]W hangsúlyozza, hogy ez csak egy lehetséges alternatív matematikai modell a világegyetem leírására, ahol a régi csillagászat nehezen kezelt problémáját, az epicikloisokat lehet részben elkerülni a gömb szféráján megvalósuló, a Nap körül  W|NpOHWHV N|USiOiN IHOWpWHOH]pVpYHO (OpJ D]RQEDQ EHOHROYDVQL D V]|YHJEH OpWUHM|Y ahhoz, hogy megértsük: Kopernikusz szándéka távolról sem csak ennyi. Ugyanis többszörösen fizikai érveket keres és talál annak alátámasztására, hogy a Föld nem lehet centrum, csak periféria, mivel a tömegarányok ezt a pozíciót jelölik ki számára. (Kopernikusz saját számításai szerint a Hold-Föld-Nap nagyságviszonyai 1:43:6937, míg mai méréseink szerint a valóságos arány:1:49:1 300 000. A

Föld és Nap tömegarányának tekintetében is 1:330 000 a valóságos viszony, a naprendszer összes bolygói és a Nap tömegaránya pedig 1:770.) 59 Az égi pályák körforgásáról 36 Kopernikusz más fizikai érveket is keres annak alátámasztására, hogy hogyan  V]iPiUD XJDQ D 1DS PR]JiVD HYLGHQFLD XJDQDkkor fizikailag éppen a fordítottja a helyzet. Ebbeli vizsgálata során felfedezi a relativitás elvét, azaz azt, hogy amiként a csónakban sikló számára a part van OHKHWVpJHV KRJ D PHJILJHO  PHJILJHOK|] NpSHVW D 1DS PR]JiVEDQ ~J D] LQHUFLDUHQGV]HUHQ EHOO OpY mozog. Ennek a gondolatának és kérdésfeltevésének általános ismeretelméleti jelentsége van. Nem kérdéses ugyanis, hogy itt az empirikus tapasztalat korrekciójáról  IXQNFLyMiW YDQ V]y DQpONO D]RQEDQ KRJ D] pU]pNL WDSDV]WDODW PHJLVPHU  PHJNpUG MHOH]QpQN 6RNNDO LQNiEE D WXGRPiQEDQ RO JDNRUL KHO]HW PHJMHOHQpVé-  U O YDQ V]y HJ PyGV]HU pUYpQHVVpJL N|UpW NHOO YDODPLOHQ

PyGRQ PHJKDWiUR]QL Bizonyos értelemben Kopernikusszal kapcsolatban jogos azt mondani, hogy egy korán jött elmélet megfogalmazója, amely ekkor még nem érett meg a befogadásra. Csak 1600-ra válik tulajdonképpeni mondanivalója közismertté, és  HQQHN N|YHWNH]PpQH D] KRJ D YpJWHOHQ YLOiJRN VRNDViJD HOPpOHWpQHN KLUGHW MpW Giordano Brunot (1548–1600), aki most már Kopernikuszra hivatkozva is érvel amellett, hogy a Föld nem a világegyetem középpontja, Rómában - a kopernikuszi tanok hirdetése miatt is - máglyahalálra ítélik. Kopernikusz könyvét az egyház csak 1616-ban teszi indexre. Az az új szellem, amelyik a természet tanulmányozását akarja a megismerés középpontjába állítani, világosan kifejezésre jut a nagy francia szkeptikus gondolkoGy pV D] HVV]p P&IDMiQDN NODVV]LNXVD Montaigne (1533–1592) szövegeiben. A   WDSDV]WDOiVUyO V]yOYD D] ~M LJpQHNU O D N|YHWNH] NpSSHQ tU “Nincs természetesebb vágy, mint a tudásvágy.

Minden eszközzel próbát teszünk, hogy kielégítsük Ha cserbenhagy az értelem, a tapasztaláshoz folyamodunk, Próbák által vitt a tapasztalat így a tudásra, járva a példák útját ami gyengébb eszköz, és nem annyira fennkölt; de az igazság olyan nagy dolog, hogy semmi módot nem szabad megvetnünk, ha elvezet hozzá. A filozófusok, igen helyesen, a Természet szabályaira hivatkoznak; csakhogy ezeknek nem NHOO LOHQ IHQQN|OW WXGRPiQ N KiW PHJKDPLVtWMiN pV W~O ULNtWy V]tQHNNHO W~OViJRVDQ NLFLfUi]YD IHVWLN D 7HUPpV]HW DUFiW H]pUW V]OHWLN RODQ VRNIpOH iEUi]RODW RODQ HJ|QWHW& WiUJyról. A Természet, ahogyan lábat adott a járásra, bölcsességével a lépéseinket is irányítja; ez  & pV GY|V pV LJHQ MyO YpJKH]YLV]L DPLW D] |YpN KLUGHW  PiUKD YDODNL RODQ V]HUHQFVpV KRJ HJV]HU&HQ pV UHQGHW WDUWYD WXGMD IRJODONR]WDWQL D] HV]pW YDJLV WHr60 XJDQ QHP RODQ OHOHPpQHV PDJDEtUy pV IHOOHQJ] V E|OFVHVVpJ PLQW D ILOR]yIXVRNp GH DONDOPDWRVDQ N|QQ

mészetesen.” Ebben a gondolatmenetben megjelenik a reneszánsz jellegzetes felfogásmódja a terPpV]HWUO DPHOHW HJ QDJ pUWHOPHV RUJDQLNXV HJpV]QHN OiWQDN & UHQG E|OFVHVVpJ XUDONRGLN (OpJ iWHQJHGQL PDJXQNDW QHNL D]D] PHOEHQ HJV]HU a természetet hagyni érvényesülni saját természetünkben és így jutni természetes bölcsességhez. Mindez hiányzik a korszak tudományából, mely spekulatív és dogmatikus: “Magyarázatokat magyarázni nagyobb szó, mint dolgokat magyarázni, és több könyvet írtak N|QYHNUO PLQW EiUPL PiVUyO HJHEHW VH WHV]QN FVDN pUWHOPH]]N HJPiVW $ YLOiJ KHm-  ]VHJ D NRPPHQWiURNWyO tUyNEDQ QDJ D KLiQ .RUXQNEDQ QHP D]H D OHJI EE pV OHJKtUHVHEE 60 Montaigne: A tapasztalásról, Európa 1983. 21 o 37  FpOMD"  YHVV]  O V]ROJiO D PiVRGLNQDN D PiVRGLN 61 WXGiV KD PHJ WXGMXN pUWHQL D WXGyVRNDW" 1HP H]H PLQGHQ WDQXOPiQ N|]|V pV YpJV 9pOHNHGpVHLQN HJPiVVDO YDQQDN EHROWYD $] HOV a harmadiknak. Így haladunk

a lajtorján fokról fokra” A korszak filozófiai és tudományos tendenciáinak legjobb kifejezését az angol gondolkodó, Francis Bacon ± DGMD .|]WLV]WYLVHO pV WXGyV D SDUODPHQW  WDJMD ORUGNDQFHOOiUViJLJ YLV]L PDMG NHJYHV]WHWWp YiOLN YLVV]DYRQXO N|]pOHWW O pV D tudomány megújításának szenteli magát. Tekintélye oly nagy utódai körében is, KRJ D ;,; V]i]DGEDQ D]W JRQGROWiN UyOD KRJ GUiPiN P|J|WW  YDOyGL V]HU]MN  iOO D 6KDNHVSHDUH QpYYHO MHJ]HWW Számára, aki a reneszánsz és az újkor határán áll, világos, hogy a tudomány  IHODGDWD (QQHN pUGHNpEHQ ~M DODSRNUD NHOO KHOH]QL D]W D PHJ~MtWiVD D NRUV]DN I tudományos módszertant, amelyet Arisztotelész Organonja nyomán alakítottak ki a & N|]pSNRUEDQ $ WXGRPiQ ~M pSOHWpQHN OpWUHKR]iVD D 1RYXP 2UJDQXP FtP &   &  P EHQ  NH]G GLN PHJ DKRO NHWW V IHODGDWRW W ] PDJD HOp HJIHO O PHJ NHOO érteni, honnan származnak azok a gondolkodásmódbeli hibák,

amelyek a korábbi korszak emberének gondolkodását deformálták és elfordították a természet   PHJLVPHUpVpW O 0iVIHO O OpWUH NHOO KR]QL D]W D] ~M PyGV]HUWDQW  LQQHQ D FtP µÒM módszer’ - amely mindenki számára biztosítja a természet megértésének és  PHJLVPHUpVpQHN OHKHW VpJpW  %DFRQ WHOMHVVpJJHO PRGHUQ V]HU]  HJpV]HQ D ;,; V]i]DG YpJLJ ~MUD PHJ ~MUD rácsodálkoznak, felfedezik, vagy éppen osztják megközelítésmódjait. A természet ’leigázásának’ huszadik századi szomorú tapasztalatai tovább nyújtják gondolatai érvényességi körét. Aforizmáit a természet és az ember viszonyának magyarázatával és az ember természetfeletti uralma viszonylagosságával kezdi: “I./ A természetet szolgáló és magyarázó ember annyit tehet és foghat fel, amennyit a termé-  V]HW UHQGMpE O WpQHN DODSMiQ YDJ HOPpMH VHJtWVpJpYHO PHJILJHOW HQQpO W|EEHW QHP WXGKDW és nem tehet. III./ Emberi tudás és hatalom egy és ugyanaz, mert

ha az okot nem ismerjük, az okozat is  HOPDUDG $ WHUPpV]HW XJDQLV FVDN HQJHGHOPHVVpJJHO J ]KHW  OH pV DPLOHQ V]HUHSHW Mit- szik az elméletben ok, ugyanazt a szerepet játsza a gyakorlatban a szabály. IV./ Gyakorlati téren az ember csupán annyit tehet, hogy egymáshoz közelít vagy egymástól 62 eltávolít bizonyos természeti testeket; a további munkát a természet önmagában végzi el.” Törekvései súlypontját a megismerés helyes módszerének kidolgozása alkotta. Jól látja, hogy mind az empirizmus, mind a racionalizmus önmagában alkalmatlan a valóság megértésére. Meg kell haladni ezt az ellentétet, mindNHWWW KHOHVHQ DONDOPDzva, új úton kell járni “XCV./ Akik elmélyedtek a tudományban, vagy empirikusok voltak vagy dogmatiku- & &  MN N|]|WW D KHOHV XWDW PHUW D NHUW pV D PH] YLUiJDLEyO KRUGMD |VV]H DQDJiW GH VDMiW NpSHVVpJHLQHN PHJIHOHOHQ DODNtWMD iW pV UHQGH]L HO (KKH] KDVRQOtW D ILOR]yIXV VRN $] HPSLULNXVRN HJUH FVDN J

MWHQHN PLQW D KDQJD pV IHOpOLN DPLW J MW|WWHN D UDFLRQDOLVWiN |QPDJXNEyO V] QHN IRQDODW DNiU D SyN 3HGLJ D PpK YiODV]WMD NHWWe- 61 uo. 13 o 62 %DFRQ 1RYXP 2UJDQXP , 0&YHOW 1pS  38 &  P KHOH LV KD MyO YDQ EHUHQGH]YH QHP FVXSiQ pV QHP LV HOV VRUEDQ D] HOPH HUHMé- re támaszkodik, de a természettudomány és a mechanikai kísérletek anyagát sem raktározza el teljes egészében emlékezetébe, hanem értelmével feldolgozza és rendszerezi. A kísérleti és értelmi adottságok (eddig hiányzó) szorosabb és szilárdabb 63 egységére kell tehát reményeinket alapítanunk.”  7RYiEEL HO IHOWpWHOH D VLNHUQHN D] LQGXNFLy IRNR]DWRV DONDOPD]iVD YDJLV D] egyre általánosabb tételek kikövetkeztetése.  IHO D] LJD]ViJ $] HJLN D] & D[LyPiNKR] URKDQ pV V]LNOa- ³;,; .pW ~WRQ pV FVDN H NpW ~WRQ NXWDWKDWy pV OHOKHW   pU]pNHNW O pV D] HJHGLW O D OHJiOWDOiQRVDEE pUYpQ   D[LyPiNDW (] D MHOHQOHJ MiUW ~W $ PiVLN D] pU]pNHN pV D]

HJHGL WpQHN VHJtWVéJpYHO IRODPDWRVDQ OpSpVUO OpSpVUH V]&UL OH D] D[LyPiNDW KRJ D OHJYpJpQ MXVVRQ 64 V]LOiUG LJD]ViJQDN WHNLQWYH H]HNHW D] HOYHNHW EHO ON YH]HWL OH pV IHGH]L IHO D N|]ppV el a legáltalánosabb elvekig. Ez az igazi út, csakhogy nem próbálja ki senki”  $ IRNR]DWRV KDODGiV PyGV]HUpQ W~O %DFRQ PpJ HJ MHOHQW V PyGV]HUWDQL IHl- ismerést tesz. Kimondja, hogy a tudomány nem elégedhet meg a megfigyelés ⇒  N|]p EH NHOO LOOHV]WHQL D FpO]RWW NtVpUOHWHW LV N|YHWNH]WHWpV VpPiYDO KDQHP H NHWW Ebben az esetben a kísérlet további, szelektívebb megfigyelésekre teremt alkalmat, ezáltal megalapozva a részkövetkeztetéseket. Ezeket újabb megfigyelésekkel és kísérletekkel lehet kiterjeszteni Bacon több ponton is korrigálja a korszak uralkodó tudományos felfogásmód-  MiW $] HJLN SUREOpPD D] LQGXNFLy NpUGpVH $] LQGXNWtY PyGV]HU D] HJHGLW O KDODG az általános felé. Induktív ítélet akkor jöhet létre, ha minden egyes egyedi esetet

áttekintve mondhatunk ki valamilyen általános állítást. Ha azt mondjuk, hogy minden hattyú fehér, akkor egy indukciós ítéletet mondtunk ki. A probléma azonban evvel az, hogy az ítélet csak akkor lehet igaz, ha garantálni tudjuk, hogy minden egyes, a    P~OWEDQ HO IRUGXOW YDJ D M|Y EHQ HO IRUGXOy HVHWHW V]iPED WXGXQN YHQQL  7HUPpV]HWHVHQ H] QHP OHKHWVpJHV UiDGiVXO HO IRUGXOKDW HJHJ IHNHWH KDWW~ LV  LO PyGRQ D WHOMHV LQGXNFLyQ DODSXOy LQGXNFLyV tWpOHW HO IHOWpWHOH QHP WHOMHVOW Bacon arra mutat rá, hogy a természettudomány számára a megvizsgálható esetek körében megnyilatkozó általánosság a mértékadó. Ha az esetek (szignifikánsan) széles körében fennáll valamilyen közös vonás, akkor az abszolút teljesség igénye nélkül kimondhatjuk annak részleges általánosságát. Ezt a módszert nevezzük a baconi nem-teljes indukciós módszernek. Mindez jól megfelel az  HPSLULNXV HOMiUiVRN OHKHW VpJHLQHN pV ORJLNiMiQDN PHOHNHW

%DFRQ PLQGHQ eszközzel megpróbált továbbfejleszteni. Mi a tudomány célja? Bacon szerint a természet folyamatainak megértése, az okok ismerete. Éppen ezért csak azokat a természettudományos tételeket fogadja el tudományos értéN&HNQHN DPHOHN QHP FVDN OHtUMiN GH PHJ LV tudják magyarázni a leírt jelenséget. Innen fakad konfliktusa Kepler törvényeivel, aki a bolygómozgás fenomenológikus65 törvényeinek leírásával még nem felel meg a baconi mélyebb követelményeknek. 63 uo. uo. 65 fenomenológikus törvény – a dolgokat megjelenésük szintjén, a jelenség magyarázata nélkül leíró törvény 64 39 Bacon úgy véli, hogy a tudomány az az eszköz, amelynek segítségével minden társadalmi nyomor és konfliktus felszámolható. Ha tudósok irányítanák az államot, és ez képes lenne a szükségletek kielégítésére, akkor nem lennének & XWySLiMiEDQ OHtUMD KRJDQ Qp]QH NL D] NRQIOLNWXVRN pV HOQRPiV 1RYD $WODQWLV FtP az

állam, amelyiknek egyetlen célja volna: lakói jólétének szolgálata. Ennek azonban  D] OHQQH D] HO IHOWpWHOH KRJ D N|]|VVpJ JHLQHN LUiQ WiVD D WXGyVRN NH]pEHQ legyen. Maga az Atlantisz név egyszerre célzás a legendás elsüllyedt szigetre és Platón utópikus államelméletére. Bacon jól látja, hogy mindaz amit gondol és mond, ellentétben áll a fennálló vallási világképpel. Éppen ezért, hogy ezt a konfliktust csökkentse, kifejezésre juttatja, hogy kétféle igazság létezik: az egyházé és a tudományé. Ezt nevezi ‘veritas  GXSOH[¶QHN NHWW V LJD]ViJQDN (] D]RQEDQ WLSLNXV NRPSURPLVV]XPRV iOOiVSRQW amely egyik felet sem elégíti ki: a tudomány célja az abszolút igazság kiderítése, az egyház pedig nem szándékozik önként lemondani a kinyilatkoztatott igazság    NL]iUyODJRV NpSYLVHOHWpU O (EE O N|YHWNH] HQ D IHONtQiOW NRPSURPLVV]XPRV  OHKHW VpJJHO HJLN IpO VHP WXG WDUWyVDQ pOQL pV D NRQIOLNWXV D] ~M pV D UpJL WXGRPiQ 

N|]|WW HJUH pOH] GLN 40 5. fejezet: Ráció és tapasztalat: a tudás megszerzésének útja HVFDUWHV D] LJD]ViJKR] YH]HW  PyGV]HUUO ,VWHQ pV D YHOQN V]OHWHWW HV]PpN $ kartéziánus fizika és kozmogónia. Spinoza szubsztanciája, az isteni Természet Etika, ’more geometrico’ Az angol empirizmus és materializmus Berkeley szolipszizmusa A polgári társadalomelmélet angol kezdetei, Hobbes és Locke Egoizmus és morál. A racionális valláskritika René Descartes (1596-1650) Descartes az újkori filozófia egyik legnagyobb hatású gondolkodója. Neve teljesen eggyé vált a racionalista gondolkodás fogalmával. Az a fajta világosság,  DPHO pUYHOpVpE O iUDGW pV iUDG PD LV QHP]HGpNHN V]iPiUD MHOHQWHWWH D] pUWHOHP  IpQpW DPHO NpSHV iWKDWROQL D V|WpWVpJHQ HO tWpOHWHNHQ 6]HPpOpEHQ NpSYLVHOWH D tudomány megújításának, új alapokra helyezésének ügyét; úgy, ahogyan ez csak a matematika és a természettudományok eredményeinek együttes

alkalmazásával valósulhat meg a filozófiában. Ezért az európai racionalista filozófia alapjainak megteremtésében Descartes-  V]HPpONpQW iEUi]ROQL (] D]RQEDQ FVDN EL]RQRV PHJV]RUtWiVRNNDO RW V]RNWiN I igaz. Descartes ugyDQLV ILOR]yILDLODJ |VV]HN|W V]HUHSHW MiWV]LN D UpJL WtSXV~ spekulatív, szillogizmusokra66 pStW VNRODV]WLNXV UDFLRQDOL]PXV pV D] ~MNRUL PRGHUQ polgári filozófia tapasztalat és értelem egysége felé haladó racionalizmusa között.  HVFDUWHV V]HUHSH HOV VRUEDQ DEEDQ HJHGOiOOy DKRJDQ PXQNiVViJiEDQ összekapcsolódik a természetkutatás és a filozófia. Descartes a modern természettudomány legfontosabb területeinek újkori megalapozását végzi el Fizikusi  QDJ UHQGV]HUH DPLW PXQNiVViJD HUHGPpQHNpSSHQ OpWUHM|Q D] ~MNRUL IL]LND HOV  NpV EE NDUWp]LiQXV IL]LNDNpQW HPOHJHWQHN pV DPHOQHN pUYpQHVVpJH 1HZWRQ  3ULQFLSLiMiQDN PHJMHOHQpVH  XWiQ LV VRN YRQDWNR]iVEDQ IHQQiOO $] H]W N|YHW évszázad során a kartéziánus fizika olyan

kérdésekben küzd a newtoniánussal, melyekben nagyonis súlyosak és sokszor helyesek a kartéziánusok álláspontjai. Ilyen például a kozmosz keletkezése körüli vita, vagy a Fontenelle által képviselt ’világok sokasága’ létezésének álláspontja.  HVFDUWHV N|YHW LQHN pV WDQtWYiQDLQDN HJ PiVLN FVRSRUWMD D ELROyJLD WHUü-  OHWpQ WpQNHGLN HVFDUWHV D]RQ DODSJRQGRODWiEyO LQGXOQDN NL KRJ PLQGHQ pO OpQ & WXODMGRQNpSSHQ PHFKDQLNDL JpS YDJLV PHFKDQLNDL W|UYpQHN V]HULQW P N|GLN idegrendszerük pedig reflextevékenységet folytat. Ennek az irányzatnak a híveit hívják orvosmaterialistáknak, akiknek befolyása meghatározó a XVIII. század mechanikai világképében.  (]HQ W~OPHQ HQ HVFDUWHV IRJODONR]LN SV]LFKROyJLiYDO RSWLNiYDO DQDOLWLNXV  JHRPHWULiYDO pV PHWHRUROyJLiYDO LV WRYiEEi D PHJpOKHWpVpQHN DODSMiW NpSH] hadmérnöki tevékenységgel. Élete nagyobb részét azonban saját kutatásai töltik ki Számunkra azonban az újkori racionalista

filozófia megalapozójaként fontos,  pV NRUWiUVDLUD LV HEEHOL PLQ VpJpEHQ JDNRUROWD OHJQDJREE KDWiViW HVFDUWHV filozófiai munkássága meghatározó eleme az eddigi tudás rendszerének felülvizs- & MH]VXLWD NROOpJLXPiEDQ /D )OHFKHEHQ YpJH]WH WDQXOPiQDLW LQQHQ V]iUPD]QDN V]pOHV WXGRPiQRV P&YHOWVpJpQHN DODSMDL LQQHQ JiODWD 0DJD D NRUV]DN OHJMREE KtU 66 szillogizmus = az arisztotelészi logika középkori átdolgozásában központi szerepet játszó következtetési forma 41 ahonnan több francia király is kikerült. Majd a poitiers-i egyetemen szerzett jogi diplomát és foglalkozott matematikával. Birtokában van mindazon ismereteknek,  DPHOHN D WXGRPiQQDN D WHROyJLiQDN pV D ILOR]yILiQDN D] HJWWHVpEHQ G|QW szerepet játszanak. Éppen ezeknek az ismereteknek a birtokában érzi elkerülhetetlennek minden korábbi tudás kritikai megrostálását, minden elfogadott régi gondolat újra felértékelését, és mindezek alapján egy újfajta tudás

épületének az újraalapozását.  ³+R]]iV]RNWDP DKKR] KRJ VHPPL RODVPLEHQ QH KLJJHN W~O V]LOiUGDQ DPLU O FVDN SpOGD   pV V]RNiV iOWDO DNDUWDN PHJJ ]QL ËJ ODVVDQNpQW PHJV]DEDGXOWDP VRN WpYHGpVW O DPHO elhomályosítja értelmünk természetes világosságát és kevésbé alkalmassá tehet bennünket az ész szavának meghallgatására. De miután így több éven át a nagy világ könyvét tanulmányoztam, és némi tapasztalatot iparkodtam szerezni, egy napon elhatároztam, hogy magamEDQ LV NXWDWRN pV PLQGHQ V]HOOHPL HUPHW PHJIHV]tWHP KRJ PHJYiODVV]DP D]RNDW D] XWakat, amelyeken járnom kell [Azokkal a nézetekkel] amelyeket eddigelé igaznak tartottam, nem tehetek jobbat, mint hogy HJV]HU LJD]iEDQ IpOUHiOOtWRP NHW KRJ D]XWiQ PiVRNDW MREEDNDW WHJHN D KHONEH YDJ NHW´67 SHGLJ XJDQD]RNDW PLXWiQ D] pV] iOWDO LJD]ROWDP Descartes hosszasan küzd magában amíg végül is elszánja magát új filozófiája közzétételére. Világképének egyik alapját

Kopernikusz kozmológiája jelenti, de Galilei elítélése után nem meri, nem akarja felvállalni új tanainak közzétételét, és & H]pUW D PiU HONpV]OW P YpW HOpJHWL (J DV OHYHOpEHQ H]W tUMD “Olyannyira megdöbbentem, hogy egy itáliait [Galileit68@ E&Q|VQHN PRQGMDQDN FVDN D]pUW mert kétségkívül igazolni akarta a Föld mozgását. Megvallom, ha e tétel hamis, akkor az én filozófiám egész alapzata is az De mivel a világ minden kincséért sem akarok olyan érte-  NH]pV V]HU] MH OHQQL DPHOEHQ DNiU FVDN D OHJFVHNpOHEE V]y LV NLYiOWKDWQi D] HJKi] nemtetszését, ezért jobbnak látom teljességgel félretenni ezt az írást, mintsem csonkán megjelentetni.” & 1HP V] QLN PHJ D]RQEDQ D WXGRPiQ pV ILOR]yILD PHJ~MtWiViQDN V]NVpJHs- ségén és programján töprengeni és ennek eredményeképpen 1637-ben megjelenteti  eUWHNH]pV D PyGV]HUUO 69 ~M IHOIRJiViQDN DODSMiW NpSH] & P&YpW DPHOHW FtP figyelemreméltó módon a

filozófia alapjainak megújításával kezd. Kifejti az új világnézet alapjainak sarkalatos pontjait, a tudományos megismerés empirikus  PyGV]HUHLU O V]yOy V]DEiORNDW PDMG GLRSWULNiMiYDO RSWLND  JHRPHWULiMiYDO IROWDWMD diskurzusát. & HVFDUWHV V]HUHWQp HONHUOQL D P YH QRPiQ IHOWiPDGy NRQIOLNWXVRNDW H]pUW  QHP )UDQFLDRUV]iJEDQ KDQHP +ROODQGLiEDQ MHOHQWHWL PHJ N|QYpW DKRO pOHWpE O húsz évet töltött. Azt gondolja, hogy a protestáns világ toleránsabb fogadtatásban  & UpV]HVtWL GH WpYHG QHP VRNNDO NpV EE KyKpU NH]H iOWDOL HOpJHWpVUH tWpOL P YHLW D] illetékes bíróság. & 0LW WDUWDOPD] D P " HVFDUWHV DODSJRQGRODWD D] KRJ D WXGRPiQ KDODGiVá-  QDN pV D YLOiJ PHJLVPHUpVpQHN OHJI EE DNDGiOD D WXGRPiQ V]LOiUG DODSMDLQDN hiánya. Ezeket az alapokat pedig az emberi tudat tartalmai között kell fellelni Meg 67 HVFDUWHV eUWHNH]pV D PyGV]HUUO PiVRGLN UpV] ,NRQ N  *DOLOHL 3iUEHV]pGHN D NpW OHJQDJREE YLOiJUHQGV]HUUO D

SWROHPDLRV]LUyO pV D NRSHUQLNXV]LUyO FtP& P&YpUO van szó, amelyet az egyházi hatóságok 1633-ban ítélnek el. 69 $ P& WHOMHV FtPH eUWHNH]pV D] pV] KHOHV YH]HWpVpQHN pV D WXGRPiQRV LJD]ViJ NXWDWiViQDN PyGV]HUpUO 68 42  RODQ YpJV EL]RQRVViJRNDW NHOO WDOiOQL D] HPEHUL JRQGRONRGiV PpOpQ UHMO evidens módon igaznak elfogadott alaptételeket, amelyek az emberi tudás új alapzatául szolgálhatnak.  $]W D EL]WRV SRQWRW DPHOE O D] ~M WXGRPiQ NLLQGXOKDW VDMiW WXGDWiEDQ YpOL  D IHOWDOiOQL 2ODQ EL]RQRVViJRW NHUHV DPHOE O GHGXNWtY PyGRQ OHYH]HWKHW világra vonatkozó minden további tudás, s amely az a biztos pont lehet, amelyre egy új világkép alapozódhat. Ez a pont a ‘cogito ergo sum’70 elvének felfedezése Descartes keresgél a lét bizonyítékai között és azt találja, hogy léte egyetlen világos bizonyítéka az, hogy gondolkodik, tehát gondolkodó szubsztancia. Ezen felismerés igazságát a ‘clare et distincte’71 belátás

garantálja, azaz az a világos felismerés, hogy ez tulajdonképpeni lényegem: tudniillik a gondolkodás. Kritikus kortársa, az angol Hobbes evvel kapcsolatban azt mondta, hogy ez olyan, mintha azt mondanánk: ‘sétálok, tehát séta vagyok’. Descartes azonban alkalmasnak látta ezt a tételt arra, hogy a filozófia és tudomány létezését általa alátámassza. Ugyanakkor azonban ez a deduktív tétel a szubsztanciát mint nemanyagit ábrázolja, amivel újra reprodukálja azt a dilemmát, amely Platón és Arisztotelész vitájából már ismert: a szubsztancia az anyagtól független idea-e, vagy a forma (szubsztancia) és az anyag (másik szubsztancia) együtt alkotják-e az anyagi világot. Descartes a fenti nehézség hatására kidolgozza a két szubsztancia elméletét. Ez azonban némileg önellentmondó felfogásmód, mivel a szubsztancia  IRJDOPD PDJiEDQ WDUWDOPD]]D D µYpJV NpQW OpWH]pV¶ DWWULE~WXPiW pV HEEHQ NpW szubsztancia nem osztozhat egymással.

Mégis, Descartes ezt a megoldást választja, de érzékelteti, hogy noha két szubsztancia van, a ‘res cogitans’ és a ‘res extensa’ 72, az egyik alá van rendelve a másiknak, mivel a gondolkodó szubsztancia be van  ]iUYD D NLWHUMHGWEH D] HO EEL V]pNKHOH HVFDUWHV V]HULQW D WRER]PLULJ Descartes felveti azt a nagyon is jogos kérdést, hogy honnan származnak fogalmaink, amelyek egész tudásunk alapzataként szolgálnak. A kérdés egyben a legnagyobb vitakérdés is a racionalista filozófia empirikus és deduktív ága között. Hiszen ha minden alapismeret forrása a tudat, akkor jogos az a kérdés, hogy vajon honnan származnak és helyesek-e ezek a tudattartalmak. Descartes válasza erre a híres ‘velünk született eszmék’73 tana. E szerint az ember legfontosabb fogalmai,  PDWHPDWLNDL HWLNDL IRJDOPDN PiU V]OHWpVHNRU PHJYDQQDN PLQW D] DODSYHW  HOPpMpEHQ pV IHODGDWD FVXSiQ DQQL KRJ IHOLVPHUMH pV PHJWDQXOMD PHJIHOHO PyGRQ KDV]QiOQL NHW +D

D]RQEDQ D]W D NpUGpVW LV IHOYHWMN KRJ YDMRQ H]HNQHN D] eszméknek a helyességét mi garantálja, erre azt a választ kapjuk, hogy az eszmék  LJD]ViJipUW ,VWHQ D IHOHO V ,VWHQ QHP FVDS EH EHQQQNHW HVFDUWHV V]DYDLYDO “Amit egész világosan és elkülönítetten látunk be, mind igaz -, csak azért bizonyos, mert Is-  WHQ YDQ YDJLV OpWH]LN PHUW W|NpOHWHV OpQ V PHUW PLQGHQ DPL EHQQQN YDQ W OH V]iUPD]LN   (EE O N|YHWNH]LN KRJ LGHiLQN YDJ IRJDOPDLQN PLQWKRJ YDOyViJRV GROJRN pV ,VWHQW O 74 származnak, mindabban, amiben világosak és elkülönítettek, csakis igazak lehetnek.” 70 Szó szerint <latin>: gondolkodom, tehát vagyok. Szó szerint <latin>: ’világosan és elkülönítetten’; de gyakran fordítják ’tisztán és világosan’ vagy ’világosan és határozottan’-nak. 72 <latin> = gondolkodó dolog és kiterjedt dolog 73 idea innata <latin> 74 HVFDUWHV eUWHNH]pV D PyGV]HUUO QHJHGLN UpV] 71 43 Ennek a

gondolatnak a revízióját majd az angol empiristák végzik el, akik ki-  GROJR]]iN D] HPEHUL WXGDW WDUWDOPDLQDN PHJV]HU]pVpU O V]yOy HOPpOHWNHW PHO szerint az emberi tudat a tapasztalat útján töltekezik. Descartes nem áll meg a megismerés alapjainak problémájánál. Számára, mint valamennyi kortársa számára legalább ilyen fontos a megismerés konkrét útja. Értekezés a módV]HUUO FtP& P&YpEHQ NRQNUpW V]DEiORNDW DG D] pUWHOHP  YH]HWpVpU O D] LJD]ViJ PHJUDJDGiViUD GH D] HPSLULNXV NXWDWiVRN VLNHUHV levezetésére is. “Fiatalabb koromban kissé foglalkoztam a filozófia részei közül a logikával, a matematikában D] HOHP]  JHRPHWULiYDO pV D] DOJHEUiYDO KiURP RODQ P&YpV]HWWHO YDJ WXGRPiQQDO amelyek úgy látszik, némileg segíthettek szándékomban. Ezért gondoltam, hogy valamely más módszert kell keresnem, amely magában foglalná e három tudomány jó tulajdonságait, de mentes volna hibáiktól. én is azt gondoltam, hogy a

logika sok szabálya helyett beérem  D QpJ N|YHWNH] YHO IHOWpYH KRJ V]LOiUGXO pV iOOKDWDWRVDQ HO YDJRN W|NpOYH KRJ HJHWOHQ egyszer sem vétek ellenük. $] HOV D] YROW KRJ VRKD VHPPLW QH IRJDGMDN HO LJD]QDN DPLW HYLGHQV PyGRQ QHP LVPHrtem meg annak; azaz, hogy gondosan kerüljek minden elhamarkodást és elfogultságot, és semmivel sem többet ne foglaljak bele ítéleteimbe, mint ami oly világosan és határozottan áll  HOPpP HO WW KRJ QLQFV RNRP D]W NpWVpJEH YRQQL A második az volt, hogy vizsgálódásaim minden nehezebb kérdését annyira részre osszam, ahányra csak lehet, és a legjobb megoldás szempontjából szükség van. [Ez az analízis szabálya] &  WiUJDNNDO NH]GHP V FVDN ODVVDQ IRNR]DWRVDQ KDODGRN WRYiEE $ KDUPDGLN D] KRJ RODQ UHQGHW N|YHVVHN JRQGRONRGiVRPEDQ KRJ D OHJHJV]HU EE pV OHJN|QQHEEHQ PHJLVPHUKHW az összetettebbek ismeretéhez, s még azok között is feltételezek bizonyos rendet, amelyek QHP PDJiWyO pUWHWGHQ Növetkeznek

egymás után. [Ez a szintézis szabálya] Az utolsó pedig az, hogy mindenütt teljes felsorolásokra és általános áttekintésekre töreked75 jem, s így biztos legyek abban, hogy semmit ki nem hagytam.”  /iWKDWy KRJ D QpJ PyGV]HUWDQL V]DEiO WiYROUyO VHP KRPRJpQ $] HOV  XJDQLV D GHGXNWtY RNRVNRGiV pOHVHQ NO|QE|]LN D WRYiEEL KiURPWyO $] HOV evidens igazságának fellelését foglalja össze, mely szerint a gondolat igazságának kritériuma valaminek a tiszta és világos belátása (evidencia). A további három módszertani szabály azonban egészen másról szól: nevezetesen az érzéki megismerés empirikus eljárásmódjáról. Itt a megismerés tárgyát az anyagi világ objektumai jelentik és ezeknek a részekre bontása a megismerés  PHJLVPHUpVL V]HPSRQWMiEyO NpQHOPH V]HPSRQWMiEyO PiV V]yYDO D PHJILJHO szükséges. Ugyanígy az empirikus tárgyakra vonatkozik a harmadik szabály is, aholis az  WiUJDNWyO KDODGMXQN D ERQROXOW D JRQGRODW KRJ D

OHJN|QQHEEHQ PHJLVPHUKHW felé, ugyancsak a tárgyi világ objektumaira utal, csak kissé szubjektív módon. Nem  NpQHOPL V]HPSRQWMD V]HULQW WDJROMXNH YDJ D WiUJ EHOV VWUXNW~UiLW N|YHWYH $] HOV HVHWEHQ ~J MiUKDWXQN KRJ D PHJLVPHUpV WiUJD KHOHWW DQQDN FVDN QHP |VV]HIJJ URQFVDL PDUDGQDN PHJ PLQGHJ KRJ D WiUJDW D PHJILJHO Végül a negyedik szabály, amely a teljes felsorolásokra bíztat, szintén nem tudja garantálni azt az általános módszert amely minden körülmények között biztosítja azt, hogy a felsorolás tényleg teljes lesz. De ez a szabály is az empirikus vizsgálat igényeihez igazodik. 75 HVFDUWHV eUWHNH]pV D PyGV]HUUO PiVRGLN UpV] 44 Mindez nem véletlen: Descartes törekvése nemcsak a filozófia megalapozása, hanem általa a tudomány egészének biztos alapokra helyezése. A kartéziánus tudomány modellje az egyetemes tudás fája, melyben az egyes tudományszakok egymással szerves egységet alkotnak. “Így tehát a filozófia

egésze olyan fához hasonlatos, melynek gyökereit a metafizika alkotja, a    WXGRPiQUD YH]HWKHW YLVV]D D] RUYRVWXGRPiQUD D PHFKDQLNiUD pV D PRUiOUD H] XWyEELQ D OHJPDJDVDEEUHQG& pV OHJW|NpOHWHVHEE PRUiOW pUWHP DPHO ± PLYHO YDODPHQQL W|EEL WXGRPiQ WHOMHV LVPHUHWpW HOIHOWpWHOH]L ± D E|OFVHVVpJ XWROVy W|U]V D IL]LND D] iJDN SHGLJ DPHOHN H W|U]VE O Q QHN NL QHP PiVRN PLQW YDODPHQQL W|EEL WXGRPiQ DPHO KiURP DODSYHW fokozata.” Descartes tudományképének ez az egyetemessége találkozik össze az igazság egyséJpUO V]yOy IHOIRJiViYDO DPHO HJpV]HQ D V]i]DGXQNLJ PHJUL]WH  pUYpQpW D UDFLRQiOLV WXGiV PLQGHQ WHUOHWpQ )HOIRJiVD N|YHW NUH WDOiOW DNLN elképzelései számos oldalát eredményesen dolgozták fel saját elméleteikben Benedictus de Spinoza (1632–1677)  $ NDUWp]LiQXV JRQGRONRGiV IRQWRV pV QDJ KDWiV~ WRYiEEYLY MH VDMiWRV WiUVa-  GDOPL N|UQH]HWE O V]iUPD]RWW ,EpULiEyO +ROODQGLiED YiQGRUROW ]VLGy FVDOiG gyermeke. Tehetsége nagyon korán

kiütközik, fiatalon vallási, nyelvészeti, történelmi tanulmányokat folytat és elsajátítja a skolasztika filozófiáját. Korán találkozik Descartes eszméivel, teljes mértékben ezek hatása alá kerül és a racionális józan ész eszközével elemezni kezdi a Szentírás tételeit. Ezzel élesen szembekerül saját közösségével. Az amszterdami hitközség tanácsa megpróbálja valláskritikai gondolatainak közzétételét megakadályozni. Azonban ez nem sikerül nekik, s ezért D KXV]RQQpJ pYHV 6SLQR]iW D ¶QDJ NLWDV]tWiVVDO¶ V~MWMiN  D]RQEDQ QHP IRUGXO & P&YpEHQ D YLVV]D D PHJNH]GHWW ~WRQ pV ¶7HROyJLDL ± SROLWLNDL WDQXOPiQ¶ FtP & HOHP]pVpW YpJ]L HO YDOOiVRV WDQtWiVRN UDFLRQiOLV W|UWpQHWLNULWLNDL PyGV]HU Történeti, filológiai és nyelvészeti kutatások segítségével elemzi a bibliai szövege-  NO|QEVpJHLUH HOOHQWPRQGiVDLUD 0HJSUyEiOMD PHJWLV]WtWDQL W ,VWHQ ILiQDN GH D OHJQHPHVHEE HPEHUQHN DNLQHN WDQtWiVDL QRPiQ D

NO|QE|] YDOOiV~ QpSHN HJHVOKHWQpQHN NHW UiPXWDW H]HN EHOV SpOGiXO -p]XV DODNMiW D GRJPiNWyO QHP WDUWMD Bibliaértelmezési tevékenységének folytatása a francia felvilágosodás valláskritikai törekvéseiben valósul meg. Élete, mely rövid volt, szakadatlan filozófiai munkálatok közepette telt el és eközben optikai lencsék csiszolásával kereste meg a megélhetéséhez szükséges  SpQ]W ,VPHUWVpJH pV HOLVPHUWVpJH YiURVD KDWiUDLQ W~O HJUH Q WW iP  QHP DNDUWD független gondolkodói státuszát feladni és ezért nem fogadta el a neki felkínált heidelbergi egyetemi katedrát sem, joggal gondolván, hogy ennek elfogadása bizonyos kompromisszumok vállalására kényszerítheti. Filozófiájának központi gondolata a világ nagy, változhatatlan törvényeinek megragadása és a világra vonatkozó filozófiai tételek axiomatikus - deduktív módon  P&YpQHN FtPpEHQ LV YDOy NLIHMWpVH pV EL]RQ WiVD $ KDOiOD XWiQ PHJMHOHQW I kifejezésre jut

egzaktságra irányuló törekvése, amennyiben ennek címe ’Etika, 45 geometriai módon bizonyítva’. Állításait axiómákban, tézisekben, tételekben fogalmazza meg, és logikailag bizonyítja. Legfontosabb filozófiai gondolata mestere szubsztancia-tanításának kritikájaként alakul ki. Kritikusan jegyzi meg Descartes szubsztancia-felfogásával kapcsolatEDQ KRJ  DNL “annyiszor rótta meg a skolasztikusokat, mert homályos dolgokat rejtett tulajdonságokkal akartak megmagyarázni, maga oly feltevéshez folyamodik, amely rejtettebb minden tulajdon-   ViJQiO«DQQLUD NO|QE|] QHN JRQGROWD D OHONHW D WHVWW O KRJ VHP D NHWW  NDSFVRODWiQDN sem magának a léleknek nem tudta valamely egyes okát megadni, hanem kénytelen volt az 76 egész világegyetem okához, azaz Istenhez folyamodni” . Descartes-nak ezt a tévedését Spinoza saját szubsztancia-felfogásának segítségével próbálja meg korrigálni. Abból indul ki, hogy a világban egyetlen

szubsztancia van, és ezt azonosítja Istennel. Az Etika III és IV sarktétele úgy & /pWH] PHO PDJiEDQ IRJODO GHILQLiOMD ,VWHQW PLQW DPL (J 9pJWHOHQ 6]NVpJV]HU  PLQGHQ OpWH]pVW pV PLQGHQ OpWH] QHN HJHGOL RND (] D] HJHWOHQ YpJWHOHQ  V]XEV]WDQFLD HJV]HUUH D 7HUPpV]HW pV ,VWHQ 6SLQR]D HJHQO VpJMHOHW WHV] ,VWHQ pV a Természet közé: Isten maga a Természet vagy a Természet maga Isten77. Ezt az álláspontot nevezzük panteizmusnak. Mögötte ott áll a monizmus álláspontja, amelyik a materialista felfogás irányába mutat, de nem maga a materializmus. Ennek álláspontjáig Spinoza nem jut el. Spinoza amellett érvel, hogy ebben a panteisztikus természetben nincsenek célok. Ez azért fontos gondolat, mert a vallás hagyományos felfogásmódja szerint Isten a világot valamilyen meghatározott cél szerint irányítja. Spinoza álláspontja ezzel szemben az, hogy a célV]HU&VpJ JRQGRODWiW FVDN D] HPEHUHN WDOiOMiN NL D]pUW & OiQFRODWD PHUW QHP

pUWLN PHJ KRJ D YLOiJEDQ RNRN pV RNR]DWRN V]NVpJV]HU érvényesül anélkül, hogy ezek valamiféle célra irányulnának. Ez a felfogásmód a determinizmus szigorú felfogásmódja, amely teljes mértékben kikapcsolja a  YpOHWOHQQHN D OHKHW VpJpW pV D]W iOOtWMD KRJ PLQGHQWW DKRO D] HPEHU pU]pNL tapasztalatain keresztül véletlent fedez fel, ott csak ismereteink hiányossága, a tényleges okság felismerésének képtelensége ennek a véletlennek az alapja. Azt gondolja, hogy minden folyamat mögött a természet törvényei és szabályai állnak. A természetnek pedig mindig, mindenütt ugyanaz a ’hatalma és hatóereje’, azaz szabályai és törvényei. Az a gondolat, hogy a természet törvényei egyetemesen határozzák meg az élet minden szféráját, átvezet az úgynevezett természetjogi felfogásba. Eszerint a társadalom minden tagjának és minden viszonyának alapja a természetjogból, a  WHUPpV]HW HJHWHPHV W|UYpQHLE O IDNDG $] HPEHUHN

WHUPpV]HWHV MRJDL FVDN DNNRU csorbulhatnak, ha társadalmi állapotuk ellenségeskedéseik, konfliktusaik arra NpQV]HUtWLN NHW KRJ EROGRJViJXN pV EROGRJXOiVXN HOsegítésére - jogaik egy    UpV]pU O OHPRQGYD  V]HU] GpVW N|VVHQHN HJPiVVDO (] D V]HU] GpV D] ~JQHYe-  ]HWW WiUVDGDOPL V]HU] GpV PHOQHN JRQGRODWD YpJLJNtVpUL D IHOYLOiJRVRGiVW $ 76 Spinoza: Etika. Helikon, 1969 281o Spinoza szerint ugyanis hamis a két descartesi szubsztancia feltevése. Csak egy szubsztancia létezik, az DQDJ DPHOQHN YpJWHOHQ VRN DWWULEXWXPD WXODMGRQViJD YDQ GH HEEO NHWWW WDUW IRQWRVQDN D NLWHUMHGpVW (testet) és a gondolkodást (lelket). 77 46   WiUVDGDOPL V]HU] GpV MHOHQW VpJH DEEDQ iOO KRJ D] HPEHUHN VDMiW MRJXNDW D természeti jogot átruházzák az államra, annak érdekében, hogy ezzel elejét vegyék állandó összeütközéseiknek. Az állam célja azonban nem az uralkodás, nem az emberek félelemben tartása és másoknak önmaga alá való rendelése, hanem a

 EL]WRQViJ PHJWHUHPWpVH D] HJpQHN PHJV]DEDGtWiVD D IpOHOHPW O pV D WHUPpV]HWHV  MRJRN pUYpQHVOpVpQHN OHKHW Yp WpWHOH D]D] D] iOODP FpOMD D V]DEDGViJ PHJWe- remtése. Mindazok a törekvések, amelyek Spinoza filozófiájában megjelennek, tulajdonképpen a mechanikus materialista felfogásmód irányába mutatnak. Ennek XVII századi kidolgozása az angol filozófiai gondolkodásban, Thomas Hobbes és John Locke filozófiájában valósul meg. Thomas Hobbes (1588-1679) Angol filozófus és politikai teoretikus, akinek nagy szerepe van a Baconnal   DQJRO PDWHULDOL]PXV WRYiEEIHMOHV]WpVpEHQ D OLEHUDOL]PXV WiUVDGDOPL NH]G G elméletének kidolgozáViEDQ pV D WiUVDGDOPL V]HU]GpV Hlmélet megalkotásában.  2[IRUGL WDQXOPiQDL XWiQ JD]GDJ FVDOiGRN PHOOHWW QHYHO VN|G|WW pV   WLWNiUNRGRWW HJ LGHLJ D NpV EEL DQJRO NLUiO ,, .iURO QHYHO MH 6RNDW pOW pV XWD]RWW  (XUySiEDQ I OHJ )UDQFLD pV 2ODV]RUV]iJEDQ DKRO PHJLVPHUNHGHWW D NRUDEHOL  WXGRPiQ RODQ IRQWRV

NpSYLVHO LYHO PLQW HVFDUWHV pV *DOLOHL .RUiEEDQ  7KXNGLGpV]W IRUGtW J|U|JU O DQJROUD YDODPLQW (XNOLGpV] JHRPHWULiMiW WDQXOPiQRz- za, innen fordul a társadalomelmélet és a filozófia felé. Hobbes klasszikus angol & W|UWpQHWL P YHOWVpJpW |VV]HNDSFVROMD D VSLQR]DL PRQL]PXVVDO pV D NDUWp]LiQXV indíttatású geometriai felfogásmóddal. Azok a törekvések, amelyek látensen jelentek meg Spinozánál, nyíltan és világosan fogalmazódnak meg Hobbes felfogásában. Filozófiája alapjait a testekre vonatkozó felfogásán keresztül lehet megérteni.  UpV]H YDQ D] DPHOLN D WHUPpV]HWHV WHVWHNNHO pV D] DPHOLN D PHVWHUVpJHV WHVWHNNHO IRJODONR]LN $] HOVEH D WHUPpV]HW WiUJDL WDUWR]QDN D PiVRGLNED D WiUVDGDORP $] HOV D WHUPpV]HWL D PiVRGLN D] 9pOHPpQH V]HULQW D ILOR]yILiQDN NpW I állampolgári filozófia.  +REEHV YLOiJRV GHILQtFLyNED |QWL IHOIRJiViW D WHVWHNU O pV D ILOR]yILD HUUH Yo- natkozó feladatairól. 78  7HVW D] DPL NLWHUMHGW DPL D

NpS]HOHWQNW O YDJ D JRQGRONo-  pV GiVXQNWyO YDOy IJJHWOHQVpJ RNiQ |QPDJD iOWDO OpWH]  PLQW RODQ IHQQ  D OpWH] PLYHO UDMWXQN NtYO iOO Test az, ami nem függ gondolkodásunktól és a tér bármely részével egybe- &  WHVW QHP NLWHUMHGpV HVLN YDJ YHOH D]RQRV NLWHUMHGpV  (J EL]RQRV KHOHQ OHY hanem a kiterjedt dolog, vagyis az, ami kiterjedt. Semmi nem létezik igazán a világban, csupán egyes testek, melyek egyes aktusokat vagy hatásokat hoznak létre törvény, szabály vagy forma által, rendben vagy egymásutánban. A testek tanulmányozása a filozófia, vagyis a természetes ész segítségével történik, ami minden emberrel veleszületett. A filozófia célja az, hogy az anyagi világ  HO UH OiWRWW RNR]DWDLW D] HPEHU VDMiW NpQHOPpUH IRUGtWKDVVXN (QQHN NLV]ROJiOyL D mesterségek, 78 Thomas Hobbes: Logika, rétorika, szofisztika, Kossuth 1998. 47 “nevezetesen a testek és mozgásaik mérésének, a súlyos testek mozgatásának,

mindenféle KDV]QiODWL WiUJ HOállításának mestersége; továbbá az égitestek mozgása, a csillagképek iOOiVD pV D] LG  HJHV SLOODQDWDL NLV]iPtWiViQDN YDODPLW D I|OGNHUHNVpJ IHOWpUNpSH]pVQHN  PHVWHUVpJH PHOHN iOWDO RO VRN HO QK|] MXWWDWWiN PDJXNDW D] HPEHUHN KRJ N|QQHEE D]W 79 megérteni, mint elmondani.” Hobbes véleménye szerint a filozófia feladatát a mechanikai módon, részek kapcsolataként felfogott és oksági összefüggések soraként leírt világra vonatkozó tudás összegzése jelenti, amit el kell határolni mindattól a tudástól, ami nem tartozik hozzá. A filozófia feladata ugyanis : “vagy a tulajdonságokat a létrehozásból, vagy a létrehozást a tulajdonságokból kiindulva vizsgálni; ahol tehát nincs felfogható létrehozás vagy tulajdonság, ott a filozófiának sincs  IHOIRJKDWy pUWHOPH $ ILOR]yILD tJ KiW NL]iUMD YL]VJiOyGiVL N|UpE O D WHROyJLiW YDJLV D] |U|N  WHUHPWKHWHWOHQ pV IHOIRJKDWDWODQ ,VWHQ WHUPpV]HWpU O pV

DWWULE~WXPDLUyO V]yOy WDQW DNLEHQ VHP összeállításnak, sem felosztásnak nincs helye, és akivel kapcsolatban felfoghatatlan száPXQNUD KRJ %HQQH EiUPLQ  OpWUHKR]iV PHQMpN YpJEH A filozófia nem foglalja magában az angyalokra és az olyan dolgokra vonatkozó tudományt, amelyeket sem testeknek, sem testek állapotainak nem tekintünk; mivel ezekben nincs sem nagyobb, sem kisebb, nincs helye bennük összeállításnak és felosztásnak sem, vagyis következtetéses gondolkodásnak. Nem tartalmazza sem a természetrajzot, sem a politikai történetet, mégha ezek a filozófia  V]iPiUD PyGIHOHWW KDV]QRVDN V W V]NVpJHVHN LV PLYHO H]HN LVPHUHWH YDJ WDSDV]WDODWEyO  YDJ WHNLQWpOE O WHKiW QHP JRQGRONRGiVEyO IDNDG  $ ILOR]yILD NL]iU WRYiEEi PLQGHQ RODQ WXGiVW PHO D] LVWHQL LKOHWE O YDJ NLQLODWNR]WDWiVEyO  HUHG PLQW RODVPLW DPLW QHP D] pV] iOWDO V]HU]QN PHJ KDQHP LVWHQ NHJHOPpE O pV SLOOa- natnyi aktusból (mintegy természetfölötti érzékelés útján)

ajándékba kapunk. Kizár minden nemcsak hamis, de akárcsak nem jól megalapozott tanítást is. Ugyanis amit helyes gondolkodással ismerünk meg, az hamis vagy kétséges nem lehet. Nem tartozik tehát a filozófiához az asztrológia abban a formájában, ahogyan napjainkban tárgyalják, sem más efféle, a tudományt meghaladó jövendölések. Végezetül nem tartozik a filozófiához az Isten   XJDQLV QHP WHUPpV]HWHV pV] iOWDO KDQHP D] (JKi] WHNLQWpOH iOWDO  PHJ pV QHP LV D WXGRPiQUD KDQHP D KLWUH WDUWR]LN´80 WLV]WHOHWpU O V]yOy WDQ LVPHUHQG A filozofálás módszerét, Baconhöz hasonlóan úgy jellemzi, mint ami ³D] RNR]DWRNQDN LVPHUW RNRN iOWDO YDJ D] RNRNQDN LVPHUW RNR]DWRN iOWDO W|UWpQ   OHJU|YLGHEE YL]VJiODWD 9DODNLU O DNNRU PRQGMXN KRJ LVPHU HJ RNR]DWRW DPLNRU PHJLVPHUL PLQG D]W hogy mik az okai, mind azt, hogy azok milyen szubjektumban vannak, mind hogy a hatást  PLOHQ V]XEMHNWXPEDQ LGp]LN HO  PLQG SHGLJ KRJ H]W PLNpSSHQ WHV]LN $ WXGRPiQ

WHKiW D miért, vagyis az okok ismerete; minden más ismeret, vagyis az, amit hogy mi-nek mondunk, nem más, mint érzékelés, vagy az érzéNHOpVEO PHJPDUDGy NpS]HOpV D]D] HPOpNH]pV   0LQGHQ WXGRPiQ OHJNH]GHWpW WHKiW D] pU]pNHOpVE O pV D NpS]HOpVE O V]iUPD]y NpS]HWHN  & DONRWMiN PHOHNU O WHUPpV]HWV]HU HQ WXGMXN KRJ PLN KRJ PLpUW YDQQDN YDJ KRJ PLOHQ okokból származnak, azt a következtetés általi megismerésnek feladata kideríteni, mely öszszeállításból és felosztásból vagy felbontásból áll. Minden módszer tehát, amellyel a dolgok okait kutatjuk, vagy összeállító, vagy felbontó, vagy részben összeállító, részben felbontó. A 81 felbontót analitikusnak, az összeállítót szintetikusnak is szokás nevezni.”  & -yO OiWKDWy PLQGHEE O KRJ LWW DQQDN D PHFKDQLV]WLNXV ¶yUDP ¶ YLOiJNpSQHN D kialakulásáról van szó, amely kezdetben, a XVII. században filozófiai – világnézeti programként jeleQLN PHJ PLQW LWW

+REEHVQiO LV GH DPL NpVEE pUL HO WHWSRQWMiW 79 uo. uo. 41 o 81 uo. 76 o 80 48 részben Newton fizikájának és világképének eredményeként, részben a kirobbanó ipari forradalom hatására. John Locke (1632–1704) Egy nagy hatású század nagy hatású gondolkodóinak sorából is kiemelkedik D] DQJRO ILOR]yIXV NpPLNXV RUYRV pV SROLWLNDL JRQGRONRGy /RFNH $SMD MRJiV] YROW  tanulmányait Oxfordban végezte, ahol a korabeli ortodox filozófiát sajátította el, majd egyetemén annak tanárává választották. Ám nem szerette és nem is tartotta sokra ezt a filozófiát, ezért egyre inkább a természettudomány és az orvostudomány felé fordult, végül orvosi diplomát szerzett és praktizálni kezdett. A filozófia iránti pUGHNOGpVpW HVFDUWHV P&YHLYHO YDOy WDOiONR]iVD DGWD YLVV]D DNLQHN JRQGRONo-  GiVPyGMD HJpV] NpV EEL WHYpNHQVpJpQ QRPRW KDJRWW Filozófiai munkásságának középpontjában az ismeretelmélet áll. Evvel foglal-  P&YH

¶$] pUWHNH]pV D] HPEHUL pUWHOHPUO¶ K~V] pYHQ NHUHV]WO NpV]OW EiU NR]y I változó intenzitással dolgozott rajta, mivel közben a korszak egyik legbefolyásosabb és legnagyobb hatalmú politikusa, lordkancellárja, Shaftesbury earlje mellett  Ki]LRUYRVNpQW WLWNiUNpQW EDUiWNpQW pV WDQiFVDGyNpQW GROJR]RWW .O|QE|]  LG V]DNRNEDQ PDJDV iOODPL KLYDWDORNDW LV EHW|OW  pV  N|]|WW +ROODQGLiEDQ élt, ekkor fejezte be Értekezését.  &  FpOMD KRJ D] HPEHUL WXGiV HUHGHWpW PHJV]HU]pVpQHN ~WMiW pV OHKe- 0 YH I W VpJHLW WLV]Wi]]D .LLQGXOy JRQGRODWD D GHVFDUWHVL YHOQNV]OHWHWW HV]PpN WDQiQDN kritikája. Nem tudja ugyanis elfogadni azt, hogy az emberi tudat rendelkezik EL]RQRV DODSYHW LGHiNNDO HV]PpNkel), melyeket Isten helyez bele az emberekbe, pV PHOHNQHN LJD]ViJipUW LV  IHOHO (YYHO V]HPben Locke azt az álláspontot képviseli, hogy az emberi tudat ’tiszta lap’ mely az érzéki megismerés során sajátítja el mindazt, ami aztán a saját

eszméiként jelenik meg benne. Pontosabban annak csak egy részét, mivel Locke – hasonlóan az antik atomistákhoz – tagadja az általa másodlagos tulajdonságoknak nevezett tulajdonságok objektivitását.  ³$ WHVWHN HOV GOHJHV WXODMGRQViJDLQDN KDVRQPiVDL D] HV]PpN pV DPL QHNLN PHJIHOHO D] valóban a testekben van, míg a másodlagos tulajdonságok által létrehozott eszméknek semmi sem felel meg a testekben.” 0LN D] HOVGOHJHV WXODMGRQViJRN" $]RQ WXODMGRQViJRN DPHOHN D WHVWHN iOOapotától függetlenül teljességgel elválaszthatatlanok azoktól, mint az alak, a kiterjedés, az áthatolhatatlanság, a mozgás – tehát amik mennyiségileg kifejezhet-  HN D]D] REMHNWtYHN 0iVUpV]W D] ~JQHYH]HWW pU]HWPLQ VpJHN  V]tQ V]DJ t] KDQJ  nem a tárgyak tulajdonságai, hanem a szubjektuméi, amelyik érzékeOL NHW  $] HOV GOHJHV WXODMGRQViJRN WHOMHV PpUWpNEHQ D WDSDV]WDODW iOWDO NHUOQHN EH HOPpQNEH H]HN DONRWMiN D] HOPH LGHiLW $] pU]pNHOpVW NOV

WiUJDNQDN pU]pNV]Hrveinkre gyakorolt hatása (sensation) hozza létre az emberben, az észrevevések által szállított anyag az elméhez kerül. & 0iVUpV]W D] HOPpQHN PHJYDQ D] D NpSHVVpJH KRJ D KR]]i HOMXWRWW HJV]HU ideákat feldolgozza, például összehasonlítás, emlékezet segítségével – ezt hívja &  UHIOH[LRQQHN (QQHN VRUiQ M|QQHN OpWUH D] |VV]HWHWW LGHiN D] HJV]HU HNE O (QQHN  HOOHQpUH H]HN LV D WDSDV]WDODWEyO YH]HWKHW HN OH tJ WHOMHVO /RFNH D]RQ HONpS]HOé- se, hogy semmi sincs az elmében, ami korábban ne lett volna meg a tapasztalatban. 49  /RFNH WHOMHV IHOIRJiVD WRYiEE pO D NpV EEL ILOR]yILiNEDQ DNiU D]RQ D PyGRQ hogy Kant filozófiája az a priori és az a posteriori tudás megkülönböztetésére épül, akár pedig úgy, hogy az egész XX. századi nyelvfilozófia mélyen merít Locke  |U|NVpJpE O A Locke-féle filozófiai empirizmus, mely szerint minden tudás forrása a tapasztalat, terKHOW HJ HOOHQWPRQGiVVDO (]

DODSRW WHUHPW DUUD KRJ PHJIHOHO   ELUWRNiEDQ H ILOR]yILiW iWYH]HVVpN ± HOOHQWPRQGiVDL IHOWiUiVD ~WMiQ ILOR]yILDL LWpO HU – saját ellentétébe. Ezt valósítja meg George Berkeley (1685-1753) A Berkeley által felismert, sajátos következetlenség ugyanis abban áll, hogy a  /RFNH iOWDO PHJNO|QE|]WHWHWW HOV GOHJHV WXODMGRQViJRN pSS~J WDSLQWiVL érzékletek útján kerülnek be tudatunkba, mint az úgynevezett másodlagos  WXODMGRQViJRN DPHOHNU O /RFNH D]W iOOtWMD KRJ H]HN V]XEMHNWtYHN SHGLJ H]HN ugyanúgy az érzékek útján - látás, hallás, szaglás és ízlelés formájában - jelennek  PHJ D] HPEHUL WXGDWEDQ .|YHWNH]pVNpSSHQ PLQGNpW FVRSRUW pU]pNL pV]OHOHWE O M|Q  OpWUH QLQFV WHKiW N|]WN  %HUNHOH V]HULQW  D] D IDMWD NO|QEVpJ DPHOU O /RFNH beszél. Ennek az ellentmondásnak a feloldására Berkeley új elvet deklarál: minden   pV]OHOpVQHN JRQGROYD  QHP DPLW pV]OHOQN pV PHJLVPHUQN  DNiU NOV  DNiU EHOV más, mint tudatunk

jelensége, tudati aktivitásunk eredménye. A világ tehát nem más, mint az ember (érzéki) aktivitásának terméke. Semmi sem létezik csak az ember érzetkomplexumai, amelyek az emberi tudat termékei: a világ az én képzetem. Ezzel & HPSLULVWD IHOIRJiVW HJ D JRQGRODWWDO %HUNHOH iWYH]HWWH D PDWHULDOLVWD MHOOHJ mindezideig ilyen élesen még meg nem fogalmazott felfogásmódba, az úgynevezett szubjektív idealizmusba. Ennek lényege úgy foglalható össze, hogy minden képzet, ami az emberi gondolkodásban megjelenik, magának az emberi gondolkodásnak a terméke. Ezen kívül nincs semmi; a tudat az, amelyik a világról szóló képzeteinket létrehozza.  HPEHUL WXGDWWyO IJJHWOHQ REMHNWLYLWiVNpQW LV OpWH]KHVVHQ 6W DQQL YLOiJ YDQ DKiQ $] LGHDOL]PXVQDN H] D IRUPiMD NL]iUMD DQQDN D OHKHW VpJpW KRJ D YLOiJ D] emberi tudat, de miután minden ember csak saját tudattartalmai birtokosa lehet, ezért minden egyes ember a saját világát alkotja meg saját

tudatában. Nincs tehát átjárás és kapcsolat az egyik ember tudattartalma (világa) és a másik ember tudattartalma (világa) között, hiszen csak egy ember létezik, az, aki tudatában az összes többit elgondolja.  (]]HO D JRQGRODWWDO D] REMHNWLYLWiV OpWH]pVpQHN OHKHW VpJpW LV NL OHKHW ]iUQL Ez azonban az ember gyakorlati tapasztalatai számára, így Berkeley számára is elfogadhatatlan. Berkeley, aki egyébként 18 éven át Írországban volt püspök,  iOOiVSRQWMDNpQW PHJYpGHQL HJiOWDOiQ QHP H]W D] iOOiVSRQWRW SUyEiOWD VDMiW YpJV hanem csak arra akart rámutatni, hogy a materializmus - empirizmus ismeretelmélete megalapozhatatlan Isten létének feltételezése nélkül. Ahhoz ugyanis, hogy  HPEHUHN WXGDWWDUWDOPDL PHJHJH]N IHOWpWHOH]QQN IHOWpWHOH]KHVVN D NO|QE|] kell Isten létezését, el kell fogadnunk azt, hogy minden tudattartalmunk és eszménk  ,VWHQW O V]iUPD]LN pV KRJ PLYHO ,VWHQ SiUWDWODQ H]pUW PLQGHQ HPEHUL WHUHPWPpQH számára

ugyanazokat az eszméket biztosítja. Berkeley tehát csak felveti az objektivitás megtapasztalásának lehetetlensé-  JpW D SUREOpPiW D]RQEDQ LVWHQ VHJtWVpJpYHO SUyEiOMD PHJ IHOROGDQL $ NpV EEL filozófiák az idealizmusnak ezt a formáját, amely az objektum (tárgyi világ) létezését 50 csak az erre vonatkozó isteni ideák (eszmék) adományozásán keresztül próbálja meg fenntartani, elfogadhatatlannak találják, és Immanuel Kant lesz az, aki a racionalista filozófia szellemében radikálisan leszámol az objektivitást tagadó  LGHDOL]PXV OHKHW VpJpYHO Angol társadalomfilozófia a XVII. században    $] DQJRO WiUVDGDOPL IHMO GpV LG EHOL HO QEHQ YDQ D NRQWLQHQVVHO V]HPEHQ  (] NLIHMH]pVUH MXW D] DQJRO ILOR]yILD HOV VRUEDQ +REEHV pV /RFNH WiUVDGDORPHOPé- letében. Mindazok a kérdések, amelyek legélesebben a XVIII század társadalmi WDQDLEDQ NHUOQHN NLGROJR]iVUD HOször rendre e két angol gondolkodó munkássága eredményeképpen

jelennek meg. Hobbes számára – és ez az egész felvilágosodást végigkíséri – a társadalom úgy jelenik meg, mint egy olyan kompromisszumos intézményrendszer, melynek életrehívása egy feltételezett ’természeti állapot’ konfliktusai folytán vált szükségessé. Hobbes abból indul ki, hogy az emberiség természeti állapotában a társadalom tagjai összeütközésbe kerülnek egymással. Az individuumok meghatározó törekvése magánérdekeik képviselete minden más individuum magánérdekével szemben. Ezért a társadalomban a ’mindenki háborúja mindenki ellen’ állapota uralkodna, ami egyet jelentene azzal, hogy semmiféle biztonság és semmiféle erkölcsi erény sem létezhetne. A biztonságra való törekvés azonban az emberek életének alapfeltétele és ezért létrehozzák az államot, azaz  RODQ I KDWDOPDW WHUHPWHQHN PDJXN IHOHWW DPHO EL]WRVtWMD D EpNpW PHJYpGL D  WXODMGRQW pV OHKHW Yp WHV]L D] HUN|OFVL pUWpNHN PHJWDUWiViW $]

iOODP pV D] pOpQ iOOy uralkodó ily módon mindenhatóvá és törvény felett állóvá válik, ezért aztán hasonlatossá válik a bibliai szörnyhöz, Leviatánhoz; ezért adja Hobbes a Leviatán  & FtPHW WiUVDGDORPHOPpOHWL I P YpQHN +REEHV iOODPUyO V]yOy JRQGRODWiQDN OpQHJH tehát az, hogy az állam egy racionális szükséglet kielégítésének terméke, és  HPEHUHN N|]|WWL N|]PHJHJH]pVQHN ¶WiUVDGDOPL V]HU] GpVQHN¶ HUHGPpQHNpSSHQ  M|Q OpWUH (] D NRQFHSFLy D UDFLRQDOLVWD WiUVDGDORPHOPpOHW IHMO GpVH VRUiQ WRYiEE pO és sok tekintetben módosul. Locke hozzájárulása a liberális társadalomelmélet kialakításához meglehet- &  D] DNL D ¶V]DEDGQDN pV HJHQOQHN V]OHWHWW¶ HPEHU WpWHOpW HOV]|U  D] DNLW D UDFLRQDOLVWD WiUVDGDORPHOPpOHW pV UDFLRQDOLVWD YDOOiVIHOIRJiV VHQ VRNUpW  OHtUWD eredményei - hogy tudniillik az ember viszonya istenhez nemcsak a tételes vallások dogmáin keresztül valósulhat meg - arra késztettek, hogy megírja a

vallási türelem pV WROHUDQFLD N|YHWHOpVpW KLUGHW P&YpW D] EHQ PHJjelent ’Levelek a & WROHUDQFLiUyO¶W 0 YH H WHNLQWHWEHQ D IHOYLOiJRVRGiV JRQGRONRGiVPyGMiQDN   & PHJKDWiUR]y NH]GHPpQH (]HNE O D] DODSHOYHNE O NLWHUMHGW PRUiOILOR]yILDL P YHN következnek, amelyek az emberi erkölcsök racionalista alapvetését fogalmazzák meg. 51 6. fejezet: A fény százada Voltaire, Rousseau, Diderot. Az abszolút monarchia és az egyház a józan értelem fényében $ WiUVDGDOPL V]HU]GpV (UN|OFV pV YDOOiV 0LQGHQ WXGiV V]LQWp]LVH D] (QFLNORSpGLD $ WHrmészettudományok és a mesterségek. Tud-e az anyag gondolkodni? A XVIII. századot leggyakrabban ‘a fény százada’ elnevezéssel illetik A hely,  RNRNQiO IRJYD )UDQFLDRUV]iJ DKRO H] D IpQ IHOUDJRJ )UDQFLDRUV]iJ .O|QE|] bonyolult történelmi sorsot mondhat magáénak, melynek keretei között a filozófia és a tudományok sokkal szélesebb szerepet kapnak, mint bárhol másutt Európában.

Bizonyos országokban, így Angliában és Németalföldön korán lezajló polgári & IRUUDGDOPDN PHQQHN YpJEH NRUiQ PHJV] QLN  YDJ NL VHP DODNXO NODVV]LNXV formájában - a feudalizmus senior-vazallus rendszere. Franciaország sajátos utat jár   UHQG D] HJKi]L DONRWMD (] DEEDQ FOHULFXV tUiVWXGy WLV]WYLVHO NpSYLVHOLEO DEEDQ D WHNLQWHWEHQ LV KRJ D ;9,, V]i]DG YpJpUH QDJRQ HU V N|]SRQWL iOODP V]HUYH]HW M|Q OpWUH PHOQHN JHULQFpW D] HOV QLOYiQXO PHJ KRJ D NDWROLNXV NOpUXV  V]HUYH] GLN PHJ D] DEszolút monarchia államszervezete. A centralizált központi hatalom és az ezt megvalósító egyKi]L iOODPV]HUYH]HW HUWHOMHV N|]SRQWL LUiQ WiVW gyakorol, mely mögött ennek legitimációjaként áll a katolicizmus és a királyság  LVWHQW O YDOy V]iUPD]WDWiViQDN LGHROyJLiMD  YROW (EEO )UDQFLDRUV]iJ ODNRVViJD D ;9,,, V]i]DGUD N|UOEHOO  PLOOLy I körülbelül kétszázezren tartoztak a papsághoz és a nemességhez. A centralizáció  KDUPDGiWyO

HJUH HUWHOMHVHEEHQ IHMOGLN D N|UOPpQHL N|]|WW D V]i]DG HOV klasszikus kapitalizmus iparának alapját alkotó bányászat, vasipar, textilipar. Ez azt eredményezi, hogy kezd kialakulni a nagybirtokos nemesi réteg mellett egy egyre gazdagabbá váló és ennek következtében egyre nagyobb hatalom PDO UHQGHONH]  IHOV SROJiUViJ LV Az ország azonban a hagyományos feudális értékrend alapján a grandeur et gloire útját járja: egymást követik a nagy háborúk, melyekben az ország határainak 82  FpO $ NLWHUMHV]WpVH pV D IUDQFLD NLUiOViJ HXUySDL V]XSUHPiFLyMiQDN NLDODNtWiVD D I lakosság óriási többségét kiteY MREEiJSDUDV]WL UpWHJ V]iPiUD D] iOODQGy KiERU~N állandósuló éhínségeket és ezek miatt kirobbanó éhség-lázadásokat eredményezQHN $] DULV]WRNUiFLD IpQ&] pOHWPyGMiQDN ILQDQszírozása is növeli a parasztság  QHPHVVpJQHN HJUH W|EE NpV]SpQ]UH YDQ WHUKHLW $ NLUiOL XGYDU N|UO 3iUL]VEDQ pO szüksége, ezért birtokai jövedelmét

elzálogosítja gazdag pénzembereknél, az   M|YHGHOPH PHJKa- ~JQHYH]HWW DGyEpUO NQpO $ QHJYHQ OHJJD]GDJDEE DGyEpUO nemesség nagy részének jövedelmét. Kialakul egy olyan, részben arisztokratákból és nemHVHNEO UpV]EHQ SROJiURNEyO iOOy P&YHOW WiUVDGDOPL HOLW amely Párizsban és a legnagyobb francia városokban létrehozza a maga társasági és kulturális köreit, amelynek tagjai gyakran egy-egy arisztokrata család körül ODGMD D I   V]DORQ NHUHWpEHQ WDUWMiN D NDSFVRODWRW HJPiVVDO V]HUYH] G Ebben a közegben európai mértékkel mérve eddig soha nem látott élénk szellemi élet bontakozik ki. A társadalmi elit egyaránt fogékony a materiális és & V]HOOHPL MDYDN LUiQW $] ~M V]HOOHPL pUWpNHN  WXGRPiQ P YpV]HW ILOR]yILD  82 JUDQGHXU HW JORLUH IU! QDJViJ pV GLFVVpJ WXGQLLOOLN D] XUDONRGyp VLNHUHL PLDWW 52