Gazdasági Ismeretek | Európai Unió » Görömbeiné Szabó Andrea - Az Európai Unió agrárpolitikája

Nyíregyházi Főiskola Gazdasági és Társadalomtudományi Kar Gazdálkodási szak Az Európai Unió agrárpolitikája és a magyar csatlakozás várható következményei Tiszaújváros, 2003. december 28 Készítette: Görömbeiné Szabó Andrea 2003/2004. tanév I félév II. évfolyam gazdálkodási szak levelező „A” csoport 1 TARTALOMJEGYZÉK A közös agrárpolitika előzményei . 4 A közös agrárpolitika létrehozása . 4 A közös agrárpolitika céljai. 6 A piac egysége . 7 A közösségi áruk preferenciája . 7 A közös pénzügyi felelősség . 7 Az agrárpiaci szabályozás típusai: . 8 Külső védelem és intervenció . 8 Külső védelem intervenció nélkül . 8 Az árkiegészítés és a közvetlen támogatás . 8 A Közös Agrárpolitika döntéshozatali rendszere . 8 Javaslatok előkészítése . 9 Döntéshozatal . 9 Végrehajtás . 9 A mezőgazdaság, mint korlátozottan versenyképes ágazat. 10 A termelői árak . 11 Felesleg miatti

korlátozások bevezetése . 11 Export . 12 Az EU-s támogatások jellemzői . 12 Európai Mezőgazdasági Orientációs és Garanciaalap (EMOGA) . 14 Környezetkímélő gazdálkodás . 15 Vidékfejlesztés és tájgondozás . 16 Összegzés . 17 A Közös Agrárpolitika pozitívumai: . 17 A Közös Agrárpolitika negatívumai: . 17 A mezőgazdaság megreformálása . 18 Európai mezőgazdaság hazánkban . 19 EU-magyar agrárkereskedelem . 20 Nő az értékesítési biztonság . 21 Kvóták . 22 Támogatások . 22 2 Az EU nem automatikusan osztja a pénzt . 24 Növekvő lehetőségek, növekvő verseny . 24 A magyar föld magyar kézben marad . 25 A magyar termelők fejlesztési lehetőségei . 26 A magyar mezőgazdaság versenyképessége . 26 .és vannak, akik másként látják 27 Felhasznált irodalom . 28 3 A közös agrárpolitika előzményei A mezőgazdaság jelentős gazdasági ágazatnak számított az 1950-es évek NyugatEurópájában, 15 millió ember

megélhetését biztosította még az évtized végén is. A háború után minden kormány a mezőgazdasági termelés növelését szorgalmazta: az egyes államok diszkriminativ kereskedelmi politikával és állami támogatással igyekeztek megvédeni agrárszektorukat és csökkenteni exportfüggőségüket az élelmiszer-ellátás területén. Magasabb hozamai ellenére ez a politika is hozzájárult az inflációs nyomás erősödéséhez, mégis inkább politikai, mint gazdasági szempontok alapján értékelték, pedig meglehetősen költségesnek bizonyult. A Hatok közül csak Hollandia tudott exportorientált mezőgazdaságot kialakítani A másik öt államban az agrárágazatot nagy munkaerő-szükséglet, az apró gazdasági egységek túltengése és alacsonyfokú gépesítettség jellemezte. Ezek után nem meglepő, hogy a mezőgazdasági jövedelmek a nagy gazdasági fellendülés idején is maradtak a társadalom többi részének bevételei között. Jelentős

méretei miatt az agrárszektor alapvető fontosságú volt a gazdasági unió szempontjából. A közös agrárpolitika kérdését már évekkel korábban felvetették Az elképzelés fő támogatója Sicco Mansholt holland politikus volt. A közös agrárpolitika létrehozása Az 1955. évi messinai konferencián dőlt el, hogy az európai integráció kiépítésének folyamatában a mezőgazdaságot is belefoglalják a közös piac rendszerébe. 1962 és 1967 között kezdték egységesíteni a legfontosabb mezőgazdasági termékek árait. A közös agrárpolitika létrehozásának terve áldozatul esett az 1965-ös válságnak és 1968-ban vetődött fel újra a téma a módosított Mansholt-terv formájában. Az új terv egyrészt reformot, másrészt segélyt jelentett. Az EGK-árakat viszonylag magas szinten rögzítette, és követelte a szervezeten belüli vámok, mennyiségi korlátozások és támogatások eltörlését. Az egységes belső árat lefölözéssel

kívánták megóvni a külső nyomástól. (Különilleték szolgált arra, hogy az EGK-ba importált élelmiszer árát a hazai termékek árszínvonalára emelje. Hazai túltermelés esetére az EGK intervencióját irányozták elő az egységes belső ár biztosítására, ami azt jelentette, hogy a szervezet az adott áron felvásárolja és elraktározza a felesleget azzal a céllal, hogy egy későbbi időpontban a Közösségen belül vagy azon kívül eladja. A terv a 4 mezőgazdasági ágazat racionalizációjának szükségszerűségét is hangsúlyozta: a művelés alatt álló földterület és a mezőgazdasági lakosság számának csökkentésére, valamint nagyobb és hatékonyabb gazdálkodási egységek létrehozására hívta fel a tagországokat. A program költségeit az 1962-ben létesített Európai Mezőgazdasági Orientációs és Garanciaalapból (Agráralap) kívánták fedezni. Az Alap garanciális elemét az ármechanizmusok kezelésére, orientációs

elemét pedig strukturális reform lebonyolítására hozták létre. A Mansholt-terv egészének elfogadása hosszú távon csökkentette volna az ártámogatással kapcsolatos kiadások ugrásszerű növekedésének valószínűségét, bár a rövid távú költségek, főleg ami a strukturális reformot illeti, számottevőnek igérkeztek. A jövőbeli fejlemények ismeretében meglepő, hogy a mezőgazdasági lakosság szinte mindenütt ellenezte a tervet. A kormányok vegyes érzelmekkel viseltettek az elképzelés iránt. Bár ideológiai síkon egyetértettek vele, tartottak a megvalósítással kapcsolatos kiadásoktól és a strukturális reform lehetséges politikai következményeitől. Ezért az 1968 júliusában elfogadott Közös Agrárpolitika (KAP) csak hígított változata volt az eredeti Mansholt-tervnek. A tagállamok a Római szerződésben határozták meg a közös agrárpolitika alapelveit és főbb szabályait. A közös agrárpolitika kiindulópontja, hogy a

mezőgazdaság egyes ágazati sajátosságai és a Közösség agrárnépességének relatív szegénysége védelmet célzó piacpolitikát és a mezőgazdaság hosszabb távú strukturális átalakítását igényli. A mezőgazdasági árak s azok révén a mezőgazdasági termelők jövedelmének stabilizálása az agrárpolitika klasszikus célkitűzései közé tarozik. Az ODEC-országok többségében hivatalosan is deklarálták a mezőgazdasági árak és a termelői jövedelmek stabilitásának igényét. Az élelmiszerárak harmonizálását ugyanakkor a harmonizált ipari bérköltségek s így végső soron az ipari termékek egységes belső piaca kialakulása előfeltételének tekintették. A jó mezőgazdasági adottságokkal rendelkező országok kiharcolták, hogy iparcikkpiacaik megnyitása ellenében mezőgazdaságuk támogatásának finanszírozásába az iparilag fejlettebb országokat bevonják. Ugyanakkor az elterjedt közhiedelemmel szemben a német

agrárpolitika is protekcionista irányú nyomást gyakorolt, s jelentős kompenzációt harcolt ki saját mezőgazdasági termelői számára. 5 A közös agrárpolitika céljai A Római Szerződés tartalmazza a közös agrárpolitika főbb céljait: 1. A mezőgazdasági tevékenység emelése, a műszaki fejlesztés fokozásával, a mezőgazdasági termelés racionalizálásával és a termelési tényezők lehető legjobb felhasználásával. 2. A mezőgazdasági termelők és fogyasztók külső hatásoktól történő védelme az agrárpiacok stabilizálásával. 3. A mezőgazdasági lakosság számára méltányos, társadalmilag elfogatható jövedelmi és életszínvonal megteremtése. 4. Az élelmiszer-ellátás biztonságának garantálása, hogy a tagországok megtermeljék a Közösség számára az alapvető agrártermékeket, s így mentesüljenek a világpiaci ingadozásoktól. 5. A fogyasztói igények méltányos áron történő kielégítése A Római

Szerződés aláírása után a tagországok mezőgazdasági miniszterei kidolgozták a közös agrárpolitika sarkpontjait, melyek a következők voltak: • Az agrárpiac központi szabályzó eleme az ár, ezért az Európai Közösségen belül szükségszerű közös árrendszer kiépítése, ehhez egységes piaci mechanizmus és beavatkozási rendszert kell kialakítani. • Az agrárárakat a világpiaci árak szintje felett kell meghatározni. Ennek oka a belterjességből és a sajátos struktúrából fakadó magasabb költség. • Az agrárjövedelmek döntő része az árakon keresztül realizálódik, a szükséges támogatások az értékesítéséhez kapcsolódnak. • Közös pénzügyi forrás megteremtésére is szükség van, amelyhez minden tagország hozzájárul, s amelyik finanszírozza a CAP kiadásait. • Az agrárstruktúra kialakítása és a piacpolitika között szoros kapcsolatot kell létrehozni. • Az agrárstruktúra javításával

lehetővé kell tenni, hogy a mezőgazdaság szervesen illeszkedjen a nemzetgazdaság fejlődésének egészébe. • Fokozni kell a családi gazdaságok teljesítményeit és versenyképességét 6 A piac egysége A tagállamok határain belül a termékek és az áruk szabadon mozoghatnak. Az Európai Unió tagállamai egységes belső piacot alkotnak, Így a vámok, vagy más kereskedelmi akadályok, vagy szubvenciók nem terhelik a belső kereskedelmet. A piac egységének megvalósításához a közös árak és a közös versenyszabályok bevezetése, a növény-egészségügyi előírások összeegyeztetése, és a stabil valutaárfolyamok fenntartása elengedhetetlenné vált. A piac egysége az Unió egész területén az azonos szabályok alkalmazásából következik, az Európai Unió gondoskodik a közöspiaci rendtartás kialakításáról és működtetéséről, és egységes védelmet is biztosít a határon belül. A közösségi áruk preferenciája A közös

agrárpiac megalkotásának logikus következménye a közösségi preferenciák rendszere. A szabályozás szerint a tagállamok termékeinek elhelyezése a belső piacon elsőbbséget élvez, így minden termelő ország a saját mezőgazdaságának hasonlóan elsőbbséget biztosít. A közösségi preferencia ennek értelmében védi az EU tagállamainak agrártermékeit az alacsonyabb világpiaci árszinttel és áringadozással szemben. A közös pénzügyi felelősség A költségeket következetesen közösen kell megosztani, így a pénzügyi szolidaritás a Közös Agrárpolitika egyik alappillére lesz. A tagállamok egy közös alapot hoztak létre, így az EU a Közös Agrárpolitikát az EAGGF-en (Európai Mezőgazdasági Orientációs és Garanciaalap (magyar rövidítés szerint:EMOGA)) keresztül valósítja meg. 7 Az agrárpiaci szabályozás típusai: Külső védelem és intervenció Arra szolgál, hogy a belső árak stabilizálása érdekében összhang

alakuljon ki a magas vámokkal sújtott import, valamint a támogatást nyújtó exportszabályozás között. Ennek értelmében egy belső árrendszer működik a külkereskedelmi árak mellett. Ide tartoznak az alapvető fontosságú termékek (búza, kukorica, árpa, rozs, rizs, cukor, tejtermékek, marha-, juh-, és sertéshús, egyes zöldségek, gyümölcsök, asztali borok). Külső védelem intervenció nélkül Általában olyan termékek tartoznak ide, amelyek előállítása többé-kevésbé független a földtől, mint természeti erőforrástól ( sertéshús, baromfi, tojás, virágok minőségi borok stb.) E piaci szervezetek esetében nem kapnak szerepet a belső piac támogatását célzó intervenciók. Az árkiegészítés és a közvetlen támogatás E körbe jellemzően olyan termékek tartoznak, amelyekből az Unió nettó importőr szerepre kényszerül (gyapot, dohány, napraforgó stb.) Ezek esetében egy liberális importrezsim érvényesül, ám a hazai

termelés védelmében a feldolgozóipar hosszú ideig kompenzációs célú támogatást kap, így ez a rendszer viszonylag mérsékelt árszínvonalat tesz lehetővé, egyben biztosítja a termelők jövedelmét és a közösségi termelés fennmaradását is. Egyes speciális termékek esetén területegységre, vagy egységnyi termékre vetített átalánytámogatást alkalmaznak. A Közös Agrárpolitika döntéshozatali rendszere A döntéshozatali rendszer az általános mechanizmusba illeszkedik A döntések többsége jellemzően a közös agrárpiaci politika körébe tartozik, azok mindegyike valamilyen közösségi döntés formáját ölti. 8 Javaslatok előkészítése A Bizottság saját kezdeményezésként vagy mások felkérése alapján készíti el javaslatát. Ennek során messzemenően figyelembe kívánják venni az agrárpolitika gazdasági, pénzügyi, szociális és környezeti szempontjait. A Bizottság igazgatóságai és a tagállamok szakértőinek

konzultációja képezi a javaslatok előkészítésének első fázisát. E fázisba bevonják a szakmai szervezeteket, érdekképviseleti szerveket, tanácsadó bizottságokat. Az agrárpolitika különösen összetett kérdéseit tekintve a Bizottság egyes időszakokban igen nagy óvatosságot tanúsít. Ilyenkor a rövid távú, lényegében reagáló jellegű intézkedések a jellemzőek. Döntéshozatal Míg más ágazatokban a döntések esetleges elhalasztásának nincs feltétlenül hátrányos hatása egyéb területekre, a mezőgazdaságban bizonyos döntéseket nem lehet folyamatosan elhalasztani. Ám megoldás csak akkor lehetséges, ha az egyes országok eltérő érdekeit és prioritásait elismerik. A kapcsolódások és a témacsomagok alkalmazását erősíti a lehetséges politikai intézkedések viszonylag nagy száma. A közös agrárpolitika döntéshozatali folyamatának megkülönböztető sajátossága, hogy számos alapvető jelentőségű döntést az éves

felülvizsgálat, azaz egy, minden évben megismétlődő eljárás keretében hoznak. Az agrárpiac-politika valamennyi fontos tényezője szerepel e dokumentumban: az intézményi árak, az egyes szervezetek szabályainak módosításai, monetáris intézkedések és az agrárpiac-politika jövőbeli szándékainak kinyilvánítása. Az éves árfelülvizsgálat előkészítése a Bizottság feladata A teljes eljárás általában 6-7 hónapot vesz igénybe. Végrehajtás A CAP működését a Bizottság folyamatosan nyomon kíséri. A közvetlen végrehajtás a nemzeti szervezetek feladata. Ezek működését a közösségi szabályok betartása végett a 9 Bizottság figyelemmel kíséri. A Bizottság e kötelezettségének kereteit az EU-rendeletek és a Tanács irányelvei pontosan meghatározzák. A Tanács azonban a gyakran változó gyors intézkedéseket igénylő ügyekben döntési hatáskörét átruházza a Bizottságra. A bizottság önálló döntési

hatáskörét nem egyedül a brüsszeli tisztviselők gyakorolják. Az egyes piaci szervezetek szabályozásában jelentős szerepet kapnak a menedzsment bizottságok, amelynek tagjait a tagállamok delegálják. A menedzsment bizottság rendszeresen ülésezik. A Bizottság szabja meg a menedzsment bizottsági munka sebességét, ám e nemzeti delegátusokat tömörítő testületek is valódi befolyással rendelkeznek. A menedzsment bizottság negatív döntésének halasztó hatálya van, a Bizottság nem intézkedhet azonnal, a vitában a Tanács dönt. A nemzeti szervezetek funkciói technikai jellegűek. Részt vesznek az intervenciós felvásárlások, a támogatások és importterhelések lebonyolításában. Elszámolási és regisztrálási feladatokat látnak el, szerepet játszanak a kvótarendszer nemzeti működtetésében. A mezőgazdaság, mint korlátozottan versenyképes ágazat A mezőgazdaságban nagyon nagy a kockázat, a bizonytalanság. A termelést nem

lehet egyik napról a másikra leállítani, sok a bizonytalansági tényező, a ciklikusság, magas a tőkeigény. A vidék politikai súlya és az erős érdekérvényesítés azonban rákényszeríti a politikát, hogy támogassa és védje a mezőgazdaságot. Mivel ez sokba kerül, és forrása az adófizetők befizetése, korántsem mindegy, hogy milyen megoldást találnak. Cél, hogy minél kevesebb ráfordítással legyen hatékony a rendszer, és a lehető legkisebb területen, a lehető legalacsonyabb élőmunkával termeljék meg a szükségleteket. Az EU mezőgazdasági szabályozási technikái a termelés és piac összehangolására épülnek. Saját kárukon tanulták meg korábban, hogy a túltermelés kezelése nem olcsó. Az EU-s vélemények szerint Magyarországon a támogatás még mindig a többlettermelésre ösztönöz, nem pedig egy piaci igényekkel összehangolt, hatékony termelésre. A tagjelölt országok termelési potenciáljuknak megfelelő kvótákat

igényeltek. Ám a jelenlegi tagok sem termelhetnek annyit, mint amennyit akarnak, amennyit képesek lennének. 10 A termelői árak Az egységes termelői árakat az EU-ban 1968-ban vezették be. Irányadónak a régiók legmagasabb belső piaci árait tekintették. Innen ered a magas termelői és fogyasztói ár Ez jól jön a farmereknek, kevésbé a fogyasztóknak, ugyanakkor gyengíti a termékek versenyképességét a világpiacon. Az EU-ban a fogyasztói árak még olyan esetekben is jóval magasabbak a Magyarországinál, ahol a termelői árak közel állnak egymáshoz. Ennek az az oka, hogy az egységes ár csak az alapanyagok termelői árára vonatkozik, míg a fogyasztói árak nagy szóródást mutatnak az egyes tagországokban a feldolgozás, a szállítás, a munkabér, a kiskereskedelem költségei, és a különféle árrések miatt. Ezen a területen egyre fontosabb költséggazdálkodási tényező a szállítás. Nagy verseny van a szállítmányozásban, és

e cégek az un. logisztikai piacon olyan szolgáltatásra képesek, amely a minőség fenntartása mellett a legkisebb költséggel teríti a termékeket. A magas fogyasztói árakból azonban elsősorban nem az agrártermelők profitálnak. A számukra fizetett termelői árak jóval alacsonyabbak, és ehhez kaphatják még a jövedelempótló támogatást, ami nélkül a farmok nagy része elvérezne a piaci versenyben a nem kellően hatékony termelési struktúrák miatt. Így is a farmok 2-3 %-a, esetenként 5 %-a hagyja abba évente a termelést! Az árak közvetlen húzó hatását a termelésre mi sem mutatja jobban, mint a termelés fellendülése. Felesleg miatti korlátozások bevezetése Az EU a legtöbb agrártermékből, különösen gabonából, tejből, húsból először önellátóvá vált, majd hamarosan megjelent a világpiacon, mint nettó exportőr. Napjainkban pedig Európa saját feleslegében levedzik! Ezt a szorongatott helyzetet tükrözi már az 1968-ban

az Európai Közösség mezőgazdaságának reformjáról szóló memorandum, amiben először szerepel, hogy a farmokon dolgozók számát tíz éven belül a felére kell csökkenteni, és a hasznosított területnek is 7 %-kal kevesebbnek kell lenni. A beruházási támogatásokat kizárólag fejlődőképes formákra, életképes agrárvállalkozásokra kell korlátozni. A terv végrehajtása vontatottan haladt, ennek eredményeképpen a hetvenes évek második felére, a nyolcvanas évek elejére már egyre több gondot okozott a túltermelés. 11 Az újonnan belépett országok jelentős mezőgazdasági potenciálja még inkább növelte a feleslegeket. Ekkor vált általánossá a termelés korlátozása, a piaci igényekkel történő összehangolása. Jövedelempótló támogatást a termelő csak meghatározott mértékig kaphat. Mivel támogatás nélkül jövedelemről aligha lehet szó, a kvótákon belül kell maradnunk. Ezen felül a túltermelés elkerülése

érdekében a terület pihentetéstől sem zárkózhatunk el. Hasonló a helyzet export esetén. Mindenki annyit exportál, amennyit megvesznek tőle, de támogatást csak a már említett kemény versenyeztetésben, az exportkassza erejéig vehet igénybe. Mindezt a WTO árgus ellenőrzése mellett. Olyan termelést, mely csak támogatással talál piacra, az EU nem favorizál. Export Az Unióban a termelés elsősorban a belső fogyasztást szolgálja. Elsősorban az exporttermékek munkaerő lekötése az, amire áldozni hajlandók. Az agrárkivitel az EU számára elsősorban az intervenciós készletek felszámolásában alapvető fontosságú. Mivel egyébként külkereskedelmi mérlegük pozitív, a külföldi fizetési eszközök hiányáról nem beszélhetünk. Nem díjazzák tehát, hogy a magas belföldi, és az alacsony világpiaci árak közti különbséget támogatás formájában ki kell fizetniük az agrárexportőrök részére. Ennek megfelelően az

export-támogatást ugyancsak nagy körültekintéssel, bürokráciával, a pénzletétet is vállaló igénylőket megversenyeztetve folyósítják, heti pályázati kiírással. Normatív exporttámogatásra ritkábban kerül sor. Figyelemre méltó, hogy a külkereskedelem bonyolítására csak a korrekt, megfelelő referenciákkal, auditálással rendelkező cégek pályázhatnak eséllyel. Az EU-s támogatások jellemzői A mezőgazdaság támogatását az Unió veszi majd át a közös szabályozásnak megfelelően, és a hazai támogatás visszaszorul. 12 Az Európai Unió Közös Agrárpolitikája a mezőgazdasági árszínvonalat a világpiaci árszint fölé emeli és a mezőgazdasági termelés strukturális fejlődését különböző támogatási formákkal segíti. Az Unióban 1994-ben kb. 114 milliárd ECU jövedelmet csoportosítottak át a mezőgazdaság javára, aminek kb. 44%-át a közös költségvetés, kb 55%-át az élelmiszerfogyasztók fizették meg, a

maradék 1% a központi költségvetés más bevételeiből származott. A Közös Agrárpolitika egyik vezérelve a pénzügyi szolidaritás, ami az agrárpiaci rendtartás költségeinek közösségi teherviselésében nyilvánul meg. A tagállamok a közös költségvetésből többféle címen juthatnak mezőgazdasági támogatáshoz. Az EU exportjának alig több mint 8%-a agrártermék, az agrárexport jelentősége azonban több tagországban is rendkívül fontos. Néhány adat ennek igazolására (agrártermék/összes kivitel): Görögországban: 33%, Dániában: 29%, Hollandiában: 25%, Írországban: 23%. Az EMOGA Garanciális Alapból 1994-ben mintegy 5,6 milliárd ECU-t költöttek intervenciós beavatkozásra. Ezek a támogatások azonban nagyrészt „visszterhesek”, azaz az árumennyiség vagy a termőkapacitás csökkenéséhez kapcsolódnak, így a termelő számára közvetlenül többletjövedelmet nem adnak, legfeljebb a jövedelem-kiesést csökkentik. A

Közös Agrárpolitika 1992-ben elhatározott reformja során az intézményes árak csökkentését egyes kultúráknál, és állatfajoknál (gabonafélék, olajos magvak, fehérjehordozók, szarvasmarha, juh) a termelés eredményétől elszakított, kompenzációs prémiummal ellentételezték, így a mezőgazdasági termelők jövedelmében megnőtt a közvetlen jövedelem-kiegészítés aránya. Transzfereket juttatnak a gazdaságilag elmaradott régiók fejlesztési programjának támogatására, a mezőgazdaság szerkezeti átalakítására irányuló programok támogatására, az érzékeny körzetek megsegítésére vonatkozó programok támogatására. A regionális fejlesztési alapból finanszírozott programok közvetve érintik a mezőgazdasági termelőket. Az Unióban az egy lakosra jutó mezőgazdasági támogatás tendenciája növekvő, országonként természetesen differenciált. A támogatás növekedését jellemzi, hogy míg az Unió egy lakosára 1192-ben kb.

94,7 ECU, 1994-ben kb 101,7 ECU, 1996-ban pedig már kb 115 ECU közösségi támogatás jutott. 13 Európai Mezőgazdasági Orientációs és Garanciaalap (EMOGA) Az EMOGA az agrárpolitikai intézkedések finanszírozására szolgál. AZ EGK Tanács 1962ben hozta létre Az EMOGA két osztályra tagolódik: • A garanciaosztályra • orientációs osztályra A garanciaosztály kiadásai a következő fő célok megvalósítását szolgálják: • a fontosabb mezőgazdasági termékek értékesítését exportszubvencióval (visszatérítéssel) segítik elő, • néhány termékre, termékcsoportra az árrendszerbe illesztett termelési támogatást fizetnek, • intervenciós kiadások szolgálnak a piaci kereslet-kínálat szabályozására, • az 1992. évi agrárpolitikai reform körébe vont termékek termelőinek kompenzációs prémiumokat fizetnek, • részlegesen finanszírozzák a reformot kísérő intézkedések költségeit. Az EK

költségvetésének legnagyobb részével gazdálkodik. A garanciaosztály kiadásai lényegében az exporttámogatás és intervenciós kiadások egészére kiterjednek. Az orientációs osztály kiadása elsősorban a következő fő célok megvalósítását szolgálják: • Termelési feltételek javítása, • Az agrártermelés struktúrájának és a termékek minőségének javítása, • Az agrártermékek értékesítési feltételeinek és piaci értékesítési szervezetének javítása. Összes EU EMOGA garanciaosztály EMOGA orientációs költségvetési kiadása osztály kiadásai kiadás 1989 40918 25873 63,2 1352 3,3 1990 44378 26454 59,6 1847 4,2 1991 53823 31784 59,1 2128 4,0 1992 58857 31950 54,3 2938 5,0 1993 65269 34748 53,2 3386 5,2 14 1994 59909 32970 55,0 3335 5,6 1995 65498 34503 52,7 3609 5,5 1996 80457 39108 48,6 3935 4,9 1997 80880 40423 50,0 4240 5,2 1998 81434 40437 48,7 4385

5,4 1999 83978 40440 42,2 5164 6,6 2000 83310 40526 48,6 2619 3,1 1.számú táblázat Forrás: EU Commission, Directore-General for Agriculture Környezetkímélő gazdálkodás Az Európai Unióban különleges figyelem irányul az agrár-környezetgazdálkodásra. A környezetvédelem, a tájfenntartás érdekében kifejtett mezőgazdasági tevékenységet jelentős mértékben támogatják. A környezetkímélő gazdálkodási módszereket vállaló termelők pályázati úton juthatnak támogatásokhoz. Az EU-tagországokban ökológiai gazdálkodás esetén 50–120 ezer Ft/hektár, a legeltetésre alapozott gyepgazdálkodás esetében 20–50 ezer Ft/hektár, integrált, környezetkímélő növény- és gyümölcstermesztés alkalmazása esetén 40– 200 ezer Ft/hektár összegű támogatást folyósítanak. A mezőgazdálkodásra óriási környezeti nyomás nehezedik a legtöbb tagországban. Bár Magyarország ilyen szempontból kevesebb gondot okoz az EU

számára főként alacsony vegyszerhasználatának, és extenzívebb állattenyésztésének köszönhetően, mégis cselekednünk kell, mert a környezetvédelem szabályait tagság esetén át kell vennünk, és teljesítenünk kell A fejlett országokban már a 70-es években rájöttek, hogy a tömegtermelés, az iparszerű tartás, a mértéktelen koncentráció a természetes környezetre károsan hatnak. Egyre elemibb az igény, hogy át kell térni a természetes erőforrások hasznosítására, a fenntartható mezőgazdasági fejlődésre. Az EU agrárpolitikájának távlatai és középtávú költségvetése is azt mutatja, hogy egyre inkább csökkennek a termelési támogatások. Helyükbe a vidékfejlesztés és az integrált környezetvédelem lép. Ez számos korlátot fog állítani főleg az állattenyésztés elé Legújabb 15 elemként számolni kell azzal is, miszerint az élelmiszer biztonság további privilégiumot fog élvezni Az EU-ban az utóbbi

20 évben folyamatosan csökkent a legelők területe, ugyanakkor nőtt a koncentrált állattenyésztési telepek száma és aránya a termelésben. Különösen a sertéslétszám jelent gondot. Bár csökkent a kemizálás, fennmaradt a szermaradvány és tápanyag felhalmozódás problémája. Ez még akkor is így van, ha a műtrágyázást okszerűen, több lépcsőben hajtják végre. Az EU-ban figyelembe veszik, hogy az állattenyésztés veszélyes üzem. Fertőzés, por, kórokozók, kedvezőtlen testhelyzetű munkavégzés mellett a balesetek előfordulása sem elhanyagolható. Sok helyen dolgoznak még hagyományos, tetemes kézi erőt igénylő istállókban, ahol ezek a veszélyek még fokozottabbak. Fontos követelmény az állati eredetű hulladékok megfelelő kezelése. Ezek a tenyésztésben és a feldolgozóiparban is alapkövetelmények, melyeket szigorúan szabályoznak. A vágóhídi melléktermékek között veszélyes hulladékok találhatók, melyek szigorúan

adminisztráció kötelesek Az utóbbi időben előforduló fertőzések és járványok nagy elővigyázatot követelnek, és írnak elő, ami az élelmiszerbiztonság megteremtésének legfontosabb eleme. Nem szabad elfelejteni, hogy az élelmiszer-biztonság megteremtése jelentős költségtényező. Csábító dolog kikerülni, mert így több haszon marad. Az ehhez hasonló esetek a jogi és intézményi rendszer nem megfelelő szabályozása, működtetése következtében az egységes piac legalapvetőbb éltető elvét a piaci bizalmat ássák alá. Éppen ezért az ellenőrző hatóságok fontos feladata, hogy a törvényeknek érvényt szerezzenek. Vidékfejlesztés és tájgondozás Az agrárpiaci szabályozáson túl az új évezred kezdetére kialakult a Közös Agrárpolitika második pillére is: az integrált vidékfejlesztés, ami egyes tervek szerint egyre növekvő arányt kellene, hogy képviseljen a jövő agrárpolitikájában a közvetlen támogatások

rendszeréhez képest. Az európai országok mezőgazdaságának szerkezete és funkciói mások, mint a tengerentúli versenytársak agrárgazdaságainak. Az európai mezőgazdaság évszázados hagyományokra tekinthet vissza. Jelentős szerepet tölt be a környezet alakításában: Európában jellemző a mezőgazdaság által gondozott kultúrtáj, a tájak rendezett arculata. 16 Európában viszonylag sűrűn lakott országok, nagyszámú kistelepülést is tartalmazó településszerkezet a jellemző. A közép-európai országokban az erdőkkel együtt a földfelszín 70-80%-át a mezőgazdaság hasznosítja. Az európai társadalmak életének helyszíne jelentős részben a mezőgazdaság által megformált környezet. E tájgondozási funkciók, a vidéki közösségek, az általuk hordozott értékek megőrzése fontos az európai társadalmak számára. Ezért az Európai Unióban nem a termék-előállítás a mezőgazdasági tevékenység egyedüli célja. Az

európai mezőgazdasági modell lényege a többfunkciós agrárgazdaság igénye: a termék-előállításon túl a táj arculatának megőrzése, a vidéki közösségek fenntartása, környezeti javak előállítása. Mindez sajátos "európai stílust" jelent, amelyet EU-támogatások is segítenek. Összegzés A Közös Agrárpolitika megítélése némiképpen ellentmondásos. A következő pontokba igyekeztem összeszedni mind a negatívumait, mind pedig a pozitívumait. A Közös Agrárpolitika pozitívumai: • A termelés nagyfokú növekedése volt megfigyelhető, így megvalósult a garantált élelmiszer-ellátás, míg a 60-as években néha élelmiszerhiány lépett fel egyes termékek esetén, addig a 80-as évektől már az élelmiszertöbblet okozott problémákat. • Magas fogyasztói árakat biztosított, a konkurenciát kiszorította a közösség agrárpiacáról. • A legtöbb terméknél stabilizálta a piacot. • A gazdálkodók jövedelme

a 70-es évek végéig hasonlóan nőtt, mint az iparban foglalkoztatottaké. A Közös Agrárpolitika negatívumai: • A támogatások jó része a felvásárlókhoz, hitelezőkhöz került, nem pedig a termelőkhöz. 17 • A támogatások jó részével a gazdagabb termelők jártak jó, akik nagyobb területeken és többet termeltek. • A mezőgazdasági termékek világpiaca átalakult, torzult az Európai Közösség termékeinek kiáramlása miatt. • A „módosabb” északi tagországok termelői részesedtek a támogatásokból. • A garantált árak túltermelésre ösztönöztek, nem működtek a piaci viszonyok. • A termékfölösleg felvásárlása és tárolása rendkívül drága volt. • A fogyasztóknak jövedelmük nagyobb arányát kellett mezőgazdasági termékekre költeni, mint más fejlett országokban. • A Közös Agrárpolitika költségvetése egyre nőtt, mégis csökkentek a mezőgazdasági jövedelmek, főleg a szegényebb

területeken. • A termésnövekedés miatt „túlkemizálták” a mezőgazdaságot. A mezőgazdaság megreformálása A sok negatívum miatt reformra volt szükség. 1988-ban megszületett az I Delors-csomag, melynek főbb pontjai: • A cukor- és tejágazathoz hasonló kvótarendszert vezettek be a többi mezőgazdasági terményre. • A kvóta feletti termelés esetén a támogatási árat csökkentették. • Anyagi támogatással segítették a mezőgazdaságban dolgozók korkedvezményes nyugdíjba vonulását. • Jutalmazták az ugarolást, miszerint azon termelők akik területük 1/5-ét parlagon hagyták kompenzációt kaptak. • A szegényebb farmezeket jövedelemkiegészítő támogatásban részesítették, és ezt szociális helyzet alapján fizették, hogy ne ösztönözzön további túltermelésre. • Szabályozták az EK mezőgazdasági kiadásait. • Növelték az EK bevételeit. 18 A fenti rendelkezések még nem voltak elegendőek,

ezért 1991-ben MacSharry-javaslat alapján újabb változatot dolgoztak ki. Ennek lényege, hogy átalakították az ártámogatási politikát, és a termelők közvetlen segélyezését helyezték előtérbe. A közös agrárpolitika 1999 márciusában elfogadott reformja, szemben az előző reformokkal, megelőző jelleggel került az Agenda 2000 pénzügyi keretébe: azért, hogy a jövő kihívásaival (a piac strukturális egyensúlyának felborulásával, a 13 kelet- és közép-európai ország csatlakozásával, és a WTO újabb, mezőgazdaságot érintő, liberalizáló rendelkezéseivel) minél felkészültebben tudjon szembenézni az Unió. Az Agenda 2000-ben az állam- és kormányfők megállapították a CAP, a vidékfejlesztés és az állat- és növényegészségügyi rendelkezések költségeinek plafonértékét. Az 1999. március 25-i berlini csúcson létrejött megállapodást követően: az OCM egyszerűsödik, hogy a marhahús, a tejtermékek, bor és

gabonatermékek keresletkínálatának alakulását minél jobban figyelembe tudja venni; a vidékfejlesztést tovább ösztönzik, egyrészt hogy a pénzeket elsősorban a vidéki területek minél jobb elrendezésére fordítsák (strukturális alapok), másrészt hogy a mezőgazdasági termelést minél jobban igazítsák a terület adottságaihoz; a pénzügyi keret (átlag 40,5 millió euró évente) hat évre szól. Számításba veszi a bővítés lehetőségét, és azt, hogy az ártámogatási rendszer helyébe egy fokozatosan csökkenő, direkt segélyezési rendszer lép. Ez lehetővé teszi, hogy a periódus végére elérjék, hogy a hús ártámogatása 20 % alá menjen, a gabona és tejtermékárak támogatása pedig 15 % alá. Egy 14 milliárdos tartalékot szánnak a vidékfejlesztésre és a növény- és állategészségügyi intézkedések bevezetésére. Ez utóbbira a felmerülő betegségek leküzdése miatt van szükség. 250 millió euró az ISPA költségeinek

fedezését szolgálja Európai mezőgazdaság hazánkban A magyar agrárgazdaság számára nagy lehetőségeket nyit meg az EU-csatlakozás. Erősödő értékesítés biztonság, növekvő támogatások, emelkedő termelői jövedelmek várhatók. Mindez persze növekvő kötelezettségekkel, és szigorú szabályok betartásával jár együtt. Éleződik a verseny a belső piacon, növekszik a versenyképességi kényszer. Ugyanakkor a termelők fejlesztési, alkalmazkodási lehetőségei is bővülnek. A magyar föld magyar kézben marad, ám sikert csak a hatékony földhasználat hozhat. Nem lesz élelmiszer-árrobbanás, de bővül a választék, fennmarad, s tovább erősödik az élelmiszer-biztonság. Egyedülálló lehetőségeket 19 nyújt a többfunkciós mezőgazdaság, az átfogó vidékfejlesztés európai modellje: azaz a mezőgazdaság korszerűsítésén túl a környezetgazdálkodás, a vidéki munkalehetőségek bővítése, az infrastruktúra fejlesztése.

Mindez új esélyt, biztató jövőt ígér a vidéki embernek, a vidéki közösségeknek. "Azok a magyar cégek és szakágazatok képesek javítani pozíciójukat a csatlakozás után, amelyek marketing orientációjú gyártási és termeltetési rendszereket alakítanak ki, terméktudatosak, és a termék létrehozása, minőségbiztosítása, illetve terítése áll figyelmük középpontjában, s ennek szolgálatában alakítják ki kooperációs rendszerüket. Szakítani kell azzal a szemlélettel, hogy a mezőgazdasági nyersanyag kínálat feldolgozását és a nyersanyagpiaci hullámzásokkal való spekulációt állítsák üzletpolitikájuk középpontjába." (Halmai. 2001) EU-magyar agrárkereskedelem 1991-2000 között a magyar kiviteli többlet majdnem felére apadt. Az uniós országokba szállított agrártermékek értéke szinte folyamatosan csökkent és 2000-ben csak háromnegyede volt a tíz évvel korábbinak. Ugyanebben az időben viszont a magyar

import közel duplájára növekedett. (millió USD) Magyar export Magyar import Egyenleg 1991 1397 244 1153 1992 1328 302 1026 1993 1057 435 622 1994 1196 570 626 1995 1257 468 789 1996 1300 405 895 1997 1162 459 703 1998 1211 495 716 1999 1144 407 737 2000 1048 462 586 2. számú táblázat Forrás: KSH 20 Nő az értékesítési biztonság Magyarország EU-csatlakozása a közös piaci rendtartások azonnali alkalmazását eredményezi. 2004 május 1-jétől a magyar termelők ugyanazt a védelmet élvezik, mint amilyet a többi EU-országban működő mezőgazdasági termelők: a külső versenytársaktól, illetve az agrárpiac bizonytalanságaitól történő védelmet. A csatlakozás napjától Magyarországra is teljes mértékben kiterjed a garantált felvásárlási árakra épülő intervenciós rendszer, ami kiszámítható, stabil piaci feltételeket eredményez. A magyar termelők, feldolgozók és forgalmazók a

tagság első napjától teljes joggal részt vehetnek a közösségi intervenciós rendszerben, illetve pályázhatnak exporttámogatásokra. A közösségi intervenciós felvásárlási árak, az egyes termékeknek a piacról történő átmeneti vagy végleges kivonásához kapcsolódó támogatások, mint például a borfelesleg lepárlási támogatása, a zöldség-gyümölcs szektor kivonási és egyes feldolgozási támogatásai, sertéshús magántárolási támogatása – teljes mértékben kiterjednek a magyar szereplőkre is. Éppen így az exporttámogatások is a többi EU-tagországéval azonos szinten vonatkoznak a magyar termelőkre, feldolgozókra és forgalmazókra. Mindezek eredményeként az értékesítési biztonság számottevően javul, a bevétel a jelenleginél sokkal kiszámíthatóbbá válik. Nézzük példaként a gabonát! Ha a csatlakozás után a piaci ár az intervenciós ár alá csökken, akkor minden év november 1. és május 31 közötti

időszakában bármely piaci szereplő (termelő, kereskedő, egyéb árutulajdonos) felajánlhatja gabonakészleteit, intervenciós felvásárlás céljára. (A gabona-intervenciós ár az EU-ban jelenleg 101,31 euró/tonna, ami 245 Ft/euró árfolyamot feltételezve 24821 Ft tonnánként.) A gabona-intervenció legkevesebb 80 tonna felajánlott terményre vonatkozik. E garancia az év jelzett időszakában korlátozás nélküli: mindaddig folytatható, ameddig a piaci árak nem érik el az intervenciós árakat. Az exporttámogatások Magyarországon 2002-ben már nem érték el az agrárexport értékének 0,5 százalékát. Ugyanez az arány az Európai Unióban az EU-n kívüli országokba irányuló kivitel átlagában 8 százalék körül alakult az utóbbi években. Az EU-n kívüli piacokra termelők így magasabb támogatást élvezhetnek. 21 Kvóták Az EU-ban a Közös Agrárpolitika bevezetését követően nagymértékben bővült az Unió mezőgazdasági

termelése. Számos terméknél feleslegek alakultak ki Ezért azok korlátozásaira különböző kötelező mennyiségi keretszámok (pl. értékesítési kvóták) betartását írták elő az egyes tagországok számára. A Magyarország által a csatlakozási tárgyalásokon elért mennyiségi keretszámok az utóbbi 45 év statisztikai adatokkal igazolható termelési szintjét tükrözik, sőt a legtöbb esetben még bizonyos növekedést is megengednek (pl. a húsmarha-prémium esetében) Általánosságban igaz, hogy egyetlen ágazatnak sem kell visszafognia a termelését a kvóták miatt. E mennyiségi keretszámok – a tejkvóta kivételével – nem a termelés maximális szintjét korlátozzák, hanem a Magyarország számára elérhető közösségi támogatás keretösszegét határozzák meg. A kvóták a termelőknek nem jelentenek semmiféle termelési korlátot, hiszen túllépésük nem jár büntetéssel, ám a kvóta feletti termelésre nem jár közösségi

támogatás. (A cukor esetében pedig, e többletet – az úgynevezett „cukrot” támogatás nélkül exportálni kell.) Az EU csak azokban az ágazatokban alkalmaz valamilyen kvótát, amelyekben közvetlen támogatás, illetve garantált értékesítést biztosító közösségi felvásárlási (intervenciós) rendszer működik. Nincs tehát kvóta, például a zöldség-gyümölcs ágazatban, a borszőlőtermesztésben, a baromfi- és a sertés-ágazatban és a legtöbb további termék esetében sem. Valódi termelési kvóta ugyanakkor a tejkvóta, amely tényleges fizikai értékesítési korlátot jelent, mivel a nemzeti kvóta túllépését az EU pénzügyi szankciókkal terheli. Támogatások A csatlakozást követően már 2004-től jelentősen megnőhet az agrártámogatás mértéke. Az első csoportot a piaci támogatások alkotják, amelyekről már szó volt: a magyar piaci szereplők a csatlakozás első napjától a többi tagország szereplőivel, azonos

feltételekkel juthatnak a jelenlegit meghaladó intervenciós és exporttámogatásokhoz. A második csoportot a jövedelemtámogatások, az úgynevezett közvetlen támogatások adják, amelyet a termelők az aktuális termelésüktől függetlenül a korábbi időszakok referenciahozamai alapján minden évben automatikusan megkapnak. A közvetlen támogatásokkal ilyen formában nem a termelést, hanem a termelőt támogatják, a termelőt a 22 termeléstől független stabil, kiszámítható jövedelemhez juttatva. Ilyen jövedelemtámogatási rendszer működik a szántóföldi növénytermelésben (gabona, olaj- és fehérjenövények), a dohánytermelésben, a húsmarha- és a juhhús-ágazatban, 2005-től pedig, ezt a tej-ágazatban is bevezetik. A közvetlen támogatások a 2004-től csatlakozó új tagországokban, így hazánkban is, fokozatosan kerülnek bevezetésre. Az EU 2004-ben a közvetlen támogatások teljes szintjének 25%-át fedezi. A közösségi

finanszírozás előbb évi 5%, majd 2008-tól évi 10% növekedéssel 2013-ban éri el az EU teljes (100%-os) támogatási szintjét. Ám Magyarország ezeket a közvetlen támogatásokat saját költségvetéséből további 30% mértékben kiegészítheti. Így a támogatás már a tagság első évében 55%-ról indulhat, s a hetedik évben elérheti a 100%-ot. A magyar költségvetés számára könnyebbség, hogy a nemzeti kiegészítés fedezésére felhasználható a vidékfejlesztés céljára juttatott EU-források egy része is. A magyar termelőknek járó mezőgazdasági közvetlen támogatás aránya Év 2004 2005 2006 2007 2008 2009 2010 2011 2012 2013 A* 25% 30% 35% 40% 50% 60% 70% 80% 90% 100% B* 55% 60% 65% 70% 80% 90% 100% 100% 100% 100% A*: Nemzeti kiegészítés nélkül B*: A nemzeti kiegészítés maximális szintjénél 3.számú táblázat Az 55%-os szint a csatlakozás első évétől biztosítja, hogy Magyarország nem

kerül versenyhátrányba. Ezt az is segíti – és ezt nagyon fontos tudni – hogy a termőföldterületre vetített támogatások hektáronkénti összege az Európai Unióban tagországonként eltérő. Az összeg az adott ország vagy régió korábbi terméshozamától, a referenciahozamtól függ. A magyar mezőgazdaság relatíve magas referenciahozamai miatt a magyar gazdáknak például a kezdetektől fogva több mint másfélszer annyi támogatást jár hektáronként, mint amennyit lengyel versenytársaik kapnak. A 2004 év után Magyarországon 164 euró, Lengyelországban 109 euró támogatás juthat nemzeti kiegészítést is feltételezve 1 hektár szántóföldi területre. Biztató, hogy a közvetlen támogatások 55 százalékos kezdő szintje is már a spanyol gazdák által kapott összeg kilencven százalékát teszi ki, sőt a nemzeti kiegészítés lehetőségét kihasználva a harmadik évben, 2006-ban már meg is haladhatja azt. A magyar szántóföldi

termelők 2002-ben 8 ezer Ft támogatást kaphattak hektáronként. 2004-ben, a belépés első éve végén a közvetlen támogatás hektáronként nemzeti kiegészítéssel 40 ezer Ft körül alakulhat. 23 Az EU-támogatásokat ugyancsak szigorú feltételek mellett nemzeti támogatások egészíthetik ki. Ezeket azonban Magyarországnak a csatlakozás után 3 éven belül összhangba kell hoznia az EU-szabályokkal. Ez a lehetőség segítheti a belépés utáni esetleges átmeneti nehézségek részbeni áthidalását. Az EU nem automatikusan osztja a pénzt Az Európai Unió biztosította előnyöket, csak akkor tudják kihasználni a magyar mezőgazdaság szereplői, ha tesznek is a lehetőségek kiaknázásáért. Ehhez a szereplők hozzáállásán kívül az intézményrendszer kiépítése is elengedhetetlen, ami az állam feladata. Van rá esély, hogy 2004. januárjára működőképessé válnak az uniós agrárpolitika alkalmazásához szükséges intézmények

Magyarországon, 2004. májusára, pedig már a közösségi kifizetéseket is tudja majd fogadni a rendszer. Öt előnyt hoz az Európai Unió a magyar mezőgazdaság számára. Csatlakozásunk esetén 2004-2006 között összesen 850 millió eurót bocsát az unió a rendelkezésünkre. Ezenkívül évi 150 millió eurót, amely stabilizálja a magyar gazdák jövedelmét a piaci intézkedéseken keresztül. A Brüsszel általi közvetlen kifizetések fokozatos növelése szintén hozzájárul a magyar termelők jövedelemstabilizálásához. A csatlakozással megnyílik egy félmilliárdos lélekszámú, jó vásárlóerővel rendelkező piac is. A legfrissebb tanulmányok szerint a 2002-es évhez képest az új tagállamok jövedelme 2009-re 40%-kal fog a támogatásokat is figyelembe véve növekedni. (Támogatás nélkül kb17%-kal) Az unió nem osztja automatikusan a pénzt, de olyan lehetőségeket kínál számunkra, amelyeket jó kihasználva, megfelelő gazdálkodással

jelentős eredménynövekedést érhetnek el a termelők. Növekvő lehetőségek, növekvő verseny Magyarország a csatlakozással stabil gazdasági hátteret nyújtó integráció tagjává fog válni. Az eddigieknél kiszámíthatóbb, több évre előzetesen meghirdetett agrárpolitikai feltételek a termelőket ugyanakkor fokozottabb piaci alkalmazkodásra ösztönzik majd. A magyar 24 agrárgazdaság hatalmas, 450 millió fogyasztót átfogó belső piac szereplője lesz. Az agrártermékek forgalmát akadályozó tényezők mind az export, mind az import tekintetében meg fognak szűnni. Az egy lakosra jutó agrár-külkereskedelem (az export és az import együttesen) Hollandiában, Belgiumban vagy Dániában, 2000-ben meghaladta a 3 ezer eurót, míg Magyarország esetében csak 400 euró volt. Egy hektár mezőgazdasági területre vetítve Hollandia 45-ször nagyobb agrár-külkereskedelmet bonyolít le, mint hazánk. A csatlakozás után jelentősen bővülhet a

magyar agrár-külkereskedelem. Láthattuk, az EU-csatlakozás után növekedhet az agrártermelők támogatása. Ez a kötöttségek, a behatárolt termelési lehetőségek mellett is nagyobb biztonságot nyújthat a termelőknek. A csatlakozás a mezőgazdasági termelők forrásait egyéb módon – kedvezőbb beruházási körülményekkel, olcsóbb hitelekkel segíti elő. Mindezek révén a magyar agrárgazdaság kiszámítható, tartós, minőségi változást eredményező fejlődésnek indulhat, a termelők, a vidéki népesség tisztességes megélhetéshez juthat. A lehetőségeket azonban csak a versenyképes piaci szereplők tudják kihasználni. A versenyképesség jelentős részben hazai feltételeken (versenyképes üzemi formák, korszerű technológia, szervezettség stb.) múlik A verseny a hazai piacon is növekszik majd, s mivel a termelőknek a hazai értékesítésért is versenyezniük kell, ennek eredményeként a fogyasztók bővülő választékhoz, javuló

minőséghez juthatnak. A magyar föld magyar kézben marad A mezőgazdasági termőföldek ára Magyarországon még mindig jóval alacsonyabb, mint az Európai Unió országaiban. Az Európai Unió ezért beleegyezett abba, hogy Magyarország a csatlakozás után hét évig fenntarthassa a külföldi állampolgárok, valamint a belföldi és külföldi jogi személyiségű vállalkozások termőföld tulajdonszerzésére vonatkozó törvényi tilalmat. Kivételt képeznek ez alól azok a hazánkban legálisan letelepedett EU-állampolgárok, akik egyéni vállalkozóként jogszerűen legalább három éve főfoglalkozásként mezőgazdasági tevékenységet végeznek. Ők a magyar állampolgárokkal egyenlő elbánásban részesülnek A hétéves átmeneti időszak harmadik évében általános felülvizsgálatot kell tartani, amelynek alapján lerövidülhet az átmeneti időszak hossza, ha az nem jár a magyar földpiac veszélyeztetésével. Ehhez azonban Magyarország

egyetértése szükséges Ugyanakkor, ha a hétéves időszak végén a hazai földárak továbbra sem érnének el olyan szintet, hogy a földpiac 25 zavarok nélkül megnyitható legyen, az átmeneti időszak újabb három évvel (összesen tíz évre) meghosszabbítható. Az átmeneti védelem időt biztosít a magyar mezőgazdasági termelők megerősödésére. Módot teremt olyan földpiac kialakulására, ahol a föld ára fokozatosan megközelíti az EU-szintet, nem következnek be hirtelen változások, és külföldiek spekulatív céllal nem tudják felvásárolni a ma még olcsó, hazai termőföldet. A hazai versenyképesség fontos feltétele a koncentráció, az egészséges birtokszerkezet kialakulása. A földtulajdon és a földhasználat szabályozásának is fokozottan szükséges szolgálniuk ezeket a célokat. A magyar termelők fejlesztési lehetőségei A csatlakozás után kedvezőbb, kiszámíthatóbb gazdasági környezet nyílik a fejlesztések

számára. A termelői jövedelmek várható javulása erre jó alapot nyújthat A versenyképes termelők banki finanszírozásának feltételei is javulhatnak. A termelők a vidékfejlesztési támogatások rendszeréből széles körű fejlesztési lehetőségekhez juthatnak. Orientációs és Garancia Alap (EMOGA) Garancia és Orientációs Részlegeiből fizetik. E támogatásoknál hazánknak az EU-források mellett tagállami hozzájárulást (társfinanszírozást) és esetenként kötelező gazdálkodói önrészt is biztosítania kell. Ugyanakkor nemzeti támogatások is segíthetik a fejlesztéseket. A magyar mezőgazdaság versenyképessége Az egységes piacon kiélezett verseny folyik az agrárgazdaságban is. Az újonnan csatlakozó országok közül egyedül Magyarország rendelkezik jelentős exporttöbblettel a jelenlegi EUtagországokkal folytatott agrárkereskedelemben. Ez kedvező kilátásokkal kecsegtet Ugyanakkor egyes ágazatokban versenyképességi

problémák jelentkezhetnek. A hazai termelés versenyképessége még nem kielégítő, növelni kell a technológiai fejlesztéseket, a szervezettséget, és be kell azonosítani a veszteségforrásokat. 26 .és vannak, akik másként látják A költségvetésért felelős európai uniós biztos, Michaele Schreyer nemrégiben így nyilatkozott: "El sem lehetett volna képzelni kedvezőbb pénzügyi megoldást, mint amilyennel az EU a bővítést megoldotta." Mit is jelent ez? Azt, hogy a 10, várhatóan 2004-ben csatlakozó ország a csatlakozás utáni első három évben összesen 25,1 milliárd eurót fog kapni. Az EU azonban valójában csak 10, 3 milliárd eurót ad, ugyanis a 10 ország befizetési kötelezettsége ezen időszak alatt 14, 8 milliárd euró lesz! Érdemes ezt az összeget a jelenlegi EU-s közvetlen mezőgazdasági támogatásokkal is összevetni. Ezek összege évente 40 milliárd euró, amelynek közel egynegyedét a francia parasztok kapják.

Tehát tíz ország 3 év alatt fog annyi támogatást kapni az EU-tól, mint a francia parasztok egy év alatt! The Economist 1. száma szerint: „ Pocsék pénzügyi feltételeket fogadtak el a csatlakozni akaró országok.” Persze, meg kell említeni azt a pénzt is, amelyet csalétekként húz az EU a 10 ország orra előtt: ez a pályázatokkal megszerezhető összesen 20,9milliárd euró. Ez egy országra és egy évre vetítve körülbelül 0,7 milliárd euró. Ez sem nagy összeg De nem is ez a fő baj vele, hanem az, hogy "virtuális", vagyis nem valódi, nem elérhető. A pályázati pénzekhez ugyanis olyan feltételekkel lehet csak hozzájutni, amelyekkel a csatlakozó országok állampolgárainak többsége nem rendelkezik. Először is ismerni kell az EU-s embertelenül bürokratikus és költséges pályázati rendszert. Továbbá saját pénzzel is kell rendelkezni, ugyanis a pályázati pénzek sohasem 100 százalékosan finanszíroznak egy témát, hanem

csak "hozzájárulnak" annak megvalósításához. Végül pedig, csak olyan témákat hajlandó támogatni az EU, amelyek EU-s érdekeket is szolgálnak. Nem véletlen, hogy az EU-s tanulmányok többsége is őszintén bevallja, hogy legalább 5-10 évig nagyon kicsi eséllyel pályázhatnak majd az új belépők, mivel a rendszer "kiismerésére" és megtanulására a korábban belépőknek, például Görögországnak és Portugáliának is legalább ennyi időre volt szüksége. Ezért ez a 20,9 milliárd van is, meg nincs is. És akkor még nem is beszéltünk a legnagyobb problémáról, a közvetlen mezőgazdasági kifizetések egyértelműen versenyhátrányt és ezért "előre beprogramozott" tönkremenést jelentő alacsony szintjéről. Ami azt jelenti, hogy amíg a francia, holland, dán, spanyol stb. gazdák valamilyen tevékenységért mondjuk 100 eurót kapnak majd, ugyanezért a tevékenységért a magyar gazda csak 35 euróra számíthat.

Ez földindulást fog elindítani a magyar mezőgazdaságban: növekvő munkanélküliséggel és szegénységgel. A "beprogramozott eredmény" pedig a föld külföldiek általi felvásárlása lesz 27 Felhasznált irodalom Az Európai Unió Agrárgazdasága Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium Agrárkereskedelem az Európai Unióval Agrár Európa Kft. weboldala Agrárpiac és agrárpolitika az EU csatlakozás után ma.hu portál, 20030322 Derek W. Urwin: A közös Európa Az európai integráció 1945-től napjainkig Corvina Halmai Péter (szerk.): Az Európai Unió agrárrendszere Mezőgazda Könyvkiadó Kende Tamás – Szűcs Tamás: Az Európai Unió politikái Osiris, Budapest 2002 Közös agrárpolitika EU Portál, 2003.1202 Nagy Zoltán: Az Európai Unió költségvetése Bíbor kiadó, Miskolc 2001 28