Történelem | Tanulmányok, esszék » Ifj. Barta János - A nevezetes tollvonás

Ifj. Barta János: A nevezetes tollvonás A 18. század második felére Magyarország a monarchia legnagyobb és legnépesebb (8,3 millió lakos) részének számított. Bár a magyar korona jogán birtokolták, külön kormányozták Erdélyt (a Partiummal), 1765 óta nagyfejedelemségként, továbbá a határőrvidékeket, Horvátországot és a Temesközt. A kormányszékek között az első a Bécsben székelő magyar kancellária maradt (élén 1766 óta gr. Eszterházy Ferenc állt) Erdélyt külön kancellária, s a nagyjából a helytartótanácsnak megfelelő gubernium, a Temesközt és a határőrvidékeket az udvari haditanács igazgatta. Bár a török hódítás közvetlen hódításait sikerült felszámolni, látható különbség volt a nyugati és az északi országrészek (Dunántúl, Felvidék), valamint az Alföld és Erdély gazdálkodása között. A földművelés csak a nyugati és az északi területeken uralkodott a mezőgazdaságban A szántókat

pihentetéssel, de rendszeresen művelték. A jószág ellátását a legelők és az ugar füvei biztosították. A vidék gazdálkodásának jelentős lökést adott a negyvenes években kibontakozó agrárkonjunktúra. A megnövekedett exportlehetőségek a majorsági gazdálkodás újabb bővüléséhez vezettek, s a saját kezelésű gazdaságokkal (majorságokkal) együtt nőtt a földesurak munkaerő-szükséglete is, amit továbbra is robotoltatással igyekeztek biztosítani. Az Alföldön ezzel szemben az állattenyésztés játszotta a fő szerepet. A konjunktúra itt egyrészt bővítette a robotoló jobbágyok rétegét, másrészt kiélezte a csökkenő legelőkért folytatott harcot a földesurak és parasztok között. Míg az Alföld a 18 században kezdett kilábalni elmaradottságából, Erdélyben több évszázados virágzás után stagnálás kezdődött. Az ipar csak másodlagos szerepet játszott. A bányászat vesztett jelentőségéből A Felvidék

nemesfémbányászatának haszna az udvari kamarát gazdagította, kizárólag a magyarországi sóbányászat tartozott a magyar kamarához. A bányavárosokat leszámítva nem volt egyetlen döntően ipari város sem az országban. A társadalom vezető ereje továbbra is a nemesség. A papság és a nemesség az ország lakosságának 5%-t teszi ki, a földbirtokos réteghez azonban ennek csak a felét számíthatjuk, mivel a másik fele birtokát veszített vagy azt maga művelő bocskoros, hétszilvafás nemes. A köznemesek nem követték a nagyurak fényűzését, birtokukon éltek, csaknem teljes önellátást sikerült elérniük. Végsőkig ragaszkodtak kiváltságaikhoz, jobban, mint arisztokrata társaik A hazai polgárság a 18. században még nem játszik jelentős önálló szerepet a társadalmi mozgalmakban, a városok az országgyűléseken a nemességet támogatják. A társadalom terheit a parasztok viselik. Többségük jobbágy, vagyoni állapotuk azonban

változatos (többtelkes gazdagparasztoktól a töredéktelkeseken át egészen a zsellérekig) Az 1754-es vámrendelet rosszul érintette Magyarországot. A rendelet kettős vámhatárt húzott Magyarország, Csehország és a Habsburg Birodalom között: 1. a külső vámhatár kizárta a külföldi iparcikkeket az egész Habsburg Birodalomból 2. a belső vámhatár pedig elválasztotta Magyarországot és az örökös tartományokat egymástól. A cél az volt, hogy a birodalmon belül tartsák az olcsó magyar élelmiszer nyersanyagot, de ugyanakkor a cseh és az osztrák manufaktúráknak ne legyen vetélytársa. Ezt követően másfél évtizedes rendeleti kormányzás következett. 1767-ben szintén rendeleti úton került sor az úrbéri viszonyok szabályozására (1767 – úrbéri rendelet), mely végre törvényes helyzetet teremtett a földesúr és a jobbágy között: 1) fönntartotta a kilencedet 2) a pénztartozást a jobbágyok és a zsellérek számára egyaránt 1

forintban határozta meg. 3) a munkakötelezettséget heti egy nap igás, vagy két nap kézi robotban rögzítette. 4) megengedte, hogy a földesúr a robotot dologidőben kétszeresen vegye igénybe. 5) a kisebb földesúri jogokat lényegében meghagyta. Mária Terézia harmadik rendeletét 1777-ben adta ki. A Ratio Educationis kimondta, hogy minden gyermek 6 és 12 éves kor között iskolaköteles. Az oktatásügy reformja már előrevetíti a felvilágosult gondolkozást, ami ezekben az években kezd kibontakozni Európa szerte. Több évszázados hanyatlás után a harmincéves háborút lezáró westfáliai béke (1648) végső csapást mért mind a császári hatalomra, mind az egységes Németországra. Bécs burkolt célja azonban mindig is további birodalmi területek bekebelezése maradt. Erre jó alkalmat kínált, hogy 1778-ban Miksa Józseffel kihalt a Wittelsbach család bajor ága. II József rokoni kapcsolatokra hivatkozva osztozkodni kívánt az örökségen a

pfalzi Károly Tivadarral. (Pfalz volt az ún. rajnai palotagrófság) II Frigyes porosz uralkodó azonban tartott a kibontakozó hatalmi egyensúly megbomlásától, így ellentámadást indított Csehország felé. Nagyobb csatára azonban nem került sor. (ez az ún bajor örökösödési háború) József nem adta fel olyan könnyen , 1784-ben újra megpróbálkozott Bajorország megszerzésével. Javasolta Károly Tivadarnak, hogy cseréljék el területeiket József odaadja Belgiumot Bajorországért. (Belgium számított az értékesebbnek, de Ausztria sohasem tudta igazán kihasználni az erőforrásait) Meg is egyeztek, de ekkor ismét közbeszólt II. Frigyes  és, hogy II. József kedvét a hasonló ötletektől végleg elvegye, 1785-ben létrehozta a német „fejedelmek szövetségét” a Habsburgok ellen. II József nem is erőltette tovább a dolgot Szilézia elvesztése az osztrák örökösödési háborúban (1740-1748) érzékenyen érintette a monarchiát

azonban az új területek. (Nápoly, Belgium) némiképp kárpótolták őket) Ausztria fő terjeszkedési irányává Kelet-Európa vált, ahol kezdeményezően mert fellépni, ellentétben Poroszországgal, amellyel védekező politikát folytatott. A 18. század kezdetéig szinte semmiféle kísérlet nem történt a Habsburg tartományok összefogására. Az államigazgatás központosításához Bécsben a 18 század közepétől tettek először lépéseket:  1749-ben a Haugwitz-féle reform során összevonták az örökös tartományok köz- és pénzügyigazgatását. Mindemellett Haugwitz a monarchia pénzügyeinek reformjára is alapos tervet dolgozott ki. A rendek évenkénti adómegajánlása helyett azt akarta, hogy a kormány 10 évre előre szavazza meg az adó összegét. A megnövelt adók az egyházra és a tartományi nemességre és vonatkoznának a tervezet alapján. (Bécs valamennyi tartományi gyűléssel elfogadtatta a tervezetet.) - A magyar nemesség

azonban visszautasította az adózásban való részvételt, kivételesnek számító jogokat biztosítva ezzel magának a monarchiában.  1761-ben megalapították az államtanácsot. (az államtanács hat tagja minden más tevékenységtől függetlenítve, egész idejét az államügyek tanulmányozására fordíthatta. Véleményüket mindig írásban terjesztették elő, majd együttes ülésen, Mária Terézia elnökletével vitatták meg azokat.) [József „beporosodott múmiák gyülekezetének” hívta a tanácsot ] Amiben Magyarország az örökös tartományokhoz képest külön hátrányt szenvedett, az a vámpolitika volt. Látszólag nemességünk adómentességét egyensúlyozta Felvilágosult abszolutizmus A felvilágosult abszolutizmus gondolata fokozatosan nőtt ki a felvilágosodás korának társadalomfelfogásából. A filozófia kezdte bírálni a kortárs társadalmat és politikát A 18 századi francia filozófia eszménye a monarchia maradt. A

felvilágosult abszolutizmus eszménye a filozófusok idealista társadalomfelfogásából táplálkozott. Hittek az egyén (uralkodó) társadalomformáló szerepében. A 18. századi államok és uralkodók távolról sem feleltek meg a filozófia által felállított ideálnak. Felvilágosultnak azokat a 18 századi uralkodókat tekintjük, akik országuk elmaradottságára ébredve mertek vállalni bizonyos polgári reformokat, hogy ezekkel Európa legfejlettebb államaihoz felzárkózhassanak. A reformigény csak viszonylag elmaradott országokban alakulhatott ki, a felvilágosult abszolutizmus így Európa peremvidékeire lett jellemző. A Habsburg-monarchiában e felvilágosult politika Mária Terézia és II József uralkodásához kapcsolódik. II. József (1780-1790) József nézetei az eredeti francia példa helyett inkább a német filozófiához igazodtak. (miszerint az uralkodó csak Istennek tartozik felelősséggel, földieknek nem. Uralmát a nép megkérdezése, a

hatalomba való bevonása nélkül építheti ki.) József eszménye az egységállam (összmonarchia) volt. Nem volt tekintettel az egyes országok, tartományok hagyományaira, eltérő sajátosságaira, valamennyit egyazon rend szerint igyekezett kormányozni. Reformok: 1) 1781-en tavaszán kezdett hozzá a monarchia egyházi szervei és a pápai hatalom kapcsolatainak lazításához. Megtiltotta a szerzetesrendek közvetlen összeköttetését a Rómában székelő főkormányzókkal, kolostoraikat a megyéspüspökök alá rendelte, külön engedélyhez kötötte a pápai bullák kihirdetését, megváltoztatta a püspökök beiktatási esküszövegét stb. 2) 1781. október 13-án (Magyarországon 25-én) bocsátották ki József türelmi rendeletét Ebben teljes polgári egyenlőséget adott az evangélikusoknak, kálvinistáknak és a görögkeletieknek. Ahol e vallások híveiből legalább 100 család élt, ott templomot, lelkészlakot, s iskolát építhettek. A zsidók

külön rendeletben – (1781) zsidórendelet – az iparűzés és a felsőfokú tanulás jogát kapták meg. Az egyházi vonatkozású rendeletek a papság ellenállásába ütköztek. VI Pius pápa 1782-ben személyesen utazott Bécsbe („fordított Canossa járás”), hogy eltérítse szándékától az uralkodót. Azonban nem tudtak megegyezni, s felmerült a Rómával való szakítás gondolata is. Ez azonban meghátrálásra késztette VI Piust, aki 1783 végén Józsefnek a monarchia ügyeiben szinte szabad kezet adott. 3) 1782/83-ban került sor a legfelső államhivatalok átszervezésére. Újra egyesítették a felső köz- és pénzügyigazgatást, s a megszűntetésre ítélt udvari kamara valamint az ún. Ministerial-Banco-Deputation munkáját az egyesített cseh-osztrák kancellária hatáskörébe utalták. A magyar kamarai ügyeket a magyar kancellária kapta, de beleolvasztották az erdélyi kancelláriát és a horvát báni hivatalt is. 4) 1785/86-i (csak

Magyarországot érintő) közigazgatási reformjában II. József megszüntette a főispáni tisztséget, az alispánokat pedig kinevezett állami hivatalnokokká tette. Az országot 10 (Erdélyt további 3) közigazgatási területre osztották, ezek irányítását pedig királyi biztosokra bízták. A biztosok egy része a hivatalnoki karból került ki. Az alispán állami tisztviselővé vált Megszűnt az erdélyi szász és székely székek, a jász- és kunkerület, valamint a hajdúvárosok önkormányzata és a szabad királyi városok autonómiája is. 5) Az 1784-i és 1788-i két vámrendelet még jobban megerősítették az eddigi védővámokat. Az új vámrendelet újra Magyarországnak okozott károkat (meghagyta a kereskedelem keletre – Oroszország, Törökország - irányuló iparcikkexportját és a mezőgazdasági áruk importját onnan) 6) Felvilágosult eszmék irányították Józsefet igazságszolgáltatási reformjainak kidolgozásában is. Kerületi

táblák lettek a tárgyalás fórumai, innen lehetett fellebbezni a királyi táblához, majd a hétszemélyes táblához. A perek elhúzódásának megakadályozására megszabták, hogy minden per csak 3 fórumon mehet át, több fellebbezésnek nincs helye. Az úriszék bíráskodását a kiróható büntetések korlátozásával, valamint a különböző hivatalokban ún. jobbágyágensek vagy ügyvédek alkalmazásával szabályozták. 1787-ben új büntetőtörvénykönyv kimondta, hogy a nemest származása nem mentesíti a következmények alól. A halálbüntetést kényszermunkával helyettesítették. 7) 1784-ben kiadott nyelvrendelet nagy tiltakozást váltott ki. A német nyelv oktatása a monarchia valamennyi középfokú és népiskolájában kötelező lett, sőt 1784-től német lett az egyetemi előadások nyelve is. A nem német nyelvterületeken az uralkodó elsősorban a hivatalok és az igazságszolgáltatás ügymenetét kívánta egyszerűsíteni, hogy

addig féltucatnyi nyelvre lefordított rendeleteit egyetlen nyelven is mindenütt megértsék. (Magyarországon a nyelvrendelet kibocsátására azután került sor, hogy a hazai rendek nemleges választ adtak a császár kérdésére, alkalmasnak tartják-e a magyar nyelvet a hivatali ügyvitelre.) 8) 1785. augusztus 22-én adták ki Magyarországon II József jobbágyrendeletét: (a birodalomban 1781.)  szabad költözködés  munkavállalás, mesterség-tanulás,  iskolalátogatás szabadsága valamennyi földművesnek  házasságkötési engedély megszüntetése (a házasodási szándékot csak bejelenteni kell)  jobbágygyerekek cselédkényszerének felszámolása 9) Egy 1788-ban kiadott utasítás az iskolaköteles kort 6-12 éves korban állapította meg. Az oktatásügyben végbement változások ellenére a monarchia egyetlen tartományában sem valósult meg. II. József törekvései az állami élet csaknem valamennyi területét felölelték A

történetírók az uralkodó rendszerét s politikáját nevéről összefoglalóan jozefinizmusnak nevezik