Oktatás | Pedagógia » Pedagógia tételek, 2006

Pedagógia tételek - 2006 2.Közoktatás a polgári Magyarországon: 1828-ban Brunszvik Teréz megalapította az első óvodát. 1837-ben megalakult az első óvóképző. 1828-ban első tanítóképző (Egerben) 1847-ben Nyíregyházán is beindították a tanárképző főiskolát. 1868 évi XXXVIII tv-ben: minden gyermek 6-12 éves kora között mindennapi,12-15. életéve között ismétlő iskolába tartozott járni, melyért a szülök törvényi felelősséggel tartoztak, A felső népiskolát a 6 elemit végzettek látogathatták, a lányok 2, a fiúk 3 évig. A polgári iskolát népoktatási intézményként hozta létre, A népiskola I-IV. osztályának elvégzését követően lehetett itt továbbtanulni a lányoknak 4, a fiúknak eredetileg 6 évig, A polgári iskolai tanítóképzésről is gondoskodott. A tanítóképző elvégzése, majd egy vagy két év gyakorlat, végül a tanítói oklevél megszerzésére jogosító vizsga letétele után lehetett valaki polgári

iskolai tanító, A tanítóképzést is törvényi szinten rendezte. Ezt követően törvényesen alkalmazott tanító csak az lehetett, aki a törvény értelmében szervezett képzőintézetek valamelyikében szerezte oklevelét. 1919 március 21-ét követően került sor az iskolák államosítására. A közoktatási rendszer alapjának az óvodát jelölték meg. A kisdedóvás az 1981 évi XV tv-re épült: állami és közösségi fenntartásban ingyenesek voltak. A polgári iskolát, mint 4 osztályos intézményt iktatta be a 1927. évi XII tv 1926 évi tv tartalmazta a leány középiskolai reformot A felsőoktatás területén Magyarország 4 tudományegyeteme közül 3 ebben az időszakban épült ki. A tanítóképzés 1923-ban vált 5 évfolyamossá A polgári iskolai tanárképzés 1928-tól 4 évfolyamossá bővült. A kreatív személyiséget jellemző személyiségjegyek: mentális egészség, intellektuális hatékonyság (megismerési vágy, kíváncsiság,

érdeklődés, függetlenség a gondolkodásban, vélekedésben.); az önmegvalósítás szándéka, önkifejezési tendencia; pozitív én-kép, magabiztosság; pszichológiai biztonság; a személyiség szabadsága, a korlátozások elleni védekezés; a környezet tökéletesítésére, konstruktív megváltoztatására való törekvés; nonkonformitás; a korlátozások, kötöttségek, szabályok nehezen tűrése, illetve, ha ezeknek értelmét nem látja, lázad, tiltakozik ellenük. Ha mindezeket a tulajdonságokat figyelmesen szemügyre vesszük, tárgyilagosan meg kell állapítanunk, hogy sok pozitív és sok igen értékes tulajdonság van közöttük. Káros az a szemlélet, amely a kreatív személyiséget azonosítja a rendbontóval, fegyelmezetlennel, békétlennel stb. Különösen káros az, ha a pedagógusok azonosítják a kreatív személyiségű tanulókat a renitens, a rendbontó, a fegyelmezetlen tanulókkal, és aképpen járnak el velük szemben. Nem

szükségszerű az, hogy a kreatív tanuló fegyelmezetlen legyen, de tény, hogy többször kerül olyan helyzetbe. hogy megnyilvánulásait rendbontásnak minősítik A kreatív folyamat sajátosságai: A kreatív tulajdonságok elindítják a kreatív folyamatot, amely a személyiség belső és küls6 tevékenysége. Belső: élmény, olyan folyamat, amelyben percepció, reprodukció, szűkebb értelemben vett produktív működés: az invenció, szellemi alkotás, tervezés, elsősorban a divergens gondolkodás és a fantázia vesznek részt. Külső: tevékenység viselkedésként, illetve magatartásként valósul meg. Tehát nemcsak a tudományos felfedezés és a műalkotások, hanem a gyakorlati élet mindennapi munkájának emberi viszonyainak új termékei, eszméi, sőt a hagyományos aktivitások, kapcsolatok újszerű, eredeti kivitelezése is kreatív megnyilvánulások. (Rogers, 1959) Két nagy területe megkülönböztethető: gondolkodásbeli, cselekvési.

Bármely tevékenységi területen is megy végbe az alkotói folyamat, szakaszai azonosak, vagy hasonlók. Ezek: Az előkészület:A probléma észrevétele. Tudatos, intenzív felkészülést igényel Motivált a megoldásra. Ez az alkotó aktus kezdete Lappangás, vagy inkubáció: Ebben a szakaszban a kombinációval egybekötött megoldáskeresés zajlik. Ezt kísérheti félbehagyás, felejtés is, de később a probléma újra előbukkan, feszít a megoldás igénye. Az ihlet, vagy a megvilágosodás szakasza: Felvillan a megoldáshoz vezető ötlet, vagy maga a megoldás. Ez az alkotás csúcspontja, itt rendeződnek az ismeretek, ami homályos volt, kitisztul. Ez a szakasz magát a megvalósítást is tartalmazza Verifikáció, ellenőrzés, vagy átrendezés szakasza: Ahol az ihlet szolgáltatta nyersanyag véglegessé válik, az alkotó gondolkodás kiegészíti a képzeletnek az előző szakaszban megvalósított művét, ellenőrizheti a hitelességet, értékeli, s ha

kell, módosítja az ötletet vagy a megoldást. A kreativitási szintek: A kifejező kreativitás szintje: amikor a gyermek tudását, véleményét, érzésvilágát a legkülönfélébb tevékenységi formákban nyilvánítja: szóban, írásban, rajzban, feladatok megoldásában, játékosan, kötöttségek nélkül. Óvodáskorban jelentkeznek A produktív kreativitás: Megjelenik a tendencia a szabad játék korlátozására és ellenőrzésére, valamint a technika javítására. Ezen a szinten megjelenik az elsajátított ismeretek alkalmazásának igénye és képessége, s itt már produktumok állnak elő. A feltaláló (inventív) kreativitási szint: Legfontosabb jellemzői a kitalálás és a felfedezés. Ennek fontos eleme a hajlékonyság, vagyis az új és a szokatlan kapcsolatok meglátása az előzőleg össze nem függő részek között. Az újító (innovativ) kreativitás: A személy a meglévőbe új elemet visz, amitől az jobbá válik, vagy esetleg egészen

másként, új módon old meg feladatokat, problémákat, s ez jobb, ésszerűbb, mint a régi megoldási mód. A jól irányított iskolai oktatás-nevelés folyamatában a tanulók eljuttathatók a b-d pontig. A teremtő kreativitás: A legmagasabb szintje az alkotásnak. Ezen a szinten már teljesen új elv, vagy feltevés keletkezik egészen fundamentális szinten. A kreativitás a személyiségnek olyan tulajdonság együttese, amely elindít, ösztönöz egyfajta kreatív folyamatot amely lehet belső élmény, de lehet külső megnyilvánulásaiban, viselkedésben, magatartásban, cselekvésben, tevékenységben észlelheti, mérhető) és ugyanakkor olyan képességcsoportja, amely lehetővé teszi a folyamat eredményeképpen valamilyen szintű produktum létrehozását (amely lehet objektíve új, de lehet csak az adott személy számára új). 4.Az iskola, mint társadalmi szervezet, nevelési és szocializációs színtér Iskola és család. Az iskola szolgáltatást

nyújt a társadalomnak, a társadalmi szocializációra való felkészülést. Az iskola szervezet, ami a pozíciók rendszeréből, és az egyes pozíciókhoz tartozó szerepek rendszeréből áll. Az iskola a pedagógusi és tanulói szervezet egybeépüléséből alakul ki. Formális szervezet Az iskolai szervezet egységei azok a keretek, amelyek közepette az iskola megvalósítja céljait (iskolavezetés, tantestüket, osztályok). A szervezeti egységek összekapcsolódnak a szervezeten belül. Ez lehet centralizált (alárendelt), decentralizált (mellérendelt) viszony. Az iskola olyan társadalmi alakulat, intézmény, melyet állandóan reform alá helyeznek. A nevelés kiemelt színhelye az iskola Az emberiség történetének minden szakaszában a nevelés a társadalomban konzerváló funkciót tölt be. Ókorban a tanulás lehetőségét a család anyagi helyzete nagy részben befolyásolta. Középkorban a keresztény egyház előírásai dominánsak, hisz az

oktatás az egyház kezében szerveződik. XVI sz: első formalizált iskolastruktúra, melyet a jezsuiták hoztak létre. 1777-től Magyarországon első formális iskolarendszer (Ratio Education) Újkor: állami oktatási rendszerek alakulnak. Napjainkban sem alakult ki az államnak az iskola életét meghatározó szerepével kapcsolatban egységes felfogás és gyakorlat. Két tendencia érvényesül: egyrészt értéket jelent az iskola és a pedagógus önállósága, kreativitása, innovatív jellegű tevékenysége, másrészt növekszik az igény bizonyos nemzeti standardok, alapkövetelmények kialakítására (M.o alaptanterv NAT-1998/1999, nemzeti tanterv – Anglia, nemzeti standardok - USA) Iskola funkciói:Hivatalos funkció: hivatalos dokumentumokban rögzítik Tanterv: tantárgyi bontásban tartalmazza a tanítás anyagát, a tanítás során elérendő célokat, rendelkezésre álló időkeretet Nevelési terv: a nevelés különféle területeit (értelmi, erkölcsi,

esztétikai, testi) bontják tovább célokra, majd pedig tevékenységi formákra. Rendtartás: az iskolai pozíciók leírását találjuk, a hozzájuk fűzött szerep együttesekkel szabályozza a pozíciók közötti viszonyokat. Tényleges funkció: társadalmi mobilitáshoz való hozzájárulás: milyen jellegű és mértékű az átáramlás az egyes társadalmi csoportok között, társadalmi egyenlőtlenségek alakításában betöltött funkciója, munkaerőképző: szakmai tudásunk alapjainak elsajátítása, szociális jellegű, személyiség fejlesztése, kulturális. Iskolarendszer: „felülről lefelé építkező iskolarendszer”: a középkor során alakul ki. Az iskolarendszerben szintben magasabban lévő iskolatípus határozza meg az alatta lévő iskolatípus értékrendjét, tananyagát, működését. Pl. a gimnáziumok tevékenységét a felsőoktatásban a felvételivel kapcsolatos igények határozzák meg. „alulról felfelé építkező

iskolarendszer”: az előbbivel ellentétes tendencia, formálódása napjainkban is tart. Az újkornak a széles néprétegek műveltségével kapcsolatos meg növekedett igények alakítják ki. Szocializációs színtér: A szocializáció az egyén bevezetése a társadalomba, egy adott kultúrába. Egész életünkben jelen van Vannak közvetítő közegei, ezek csoportok és szervezetek. A szociális tanulás (ismétlés, utánzás) által valósul meg A szocializálás nincs megszervezve. Olyan folyamat, amelyben a szociális tanulás során elsajátítunk olyan tulajdonságot, magatartást, mely révén alkalmassá válunk valamilyen társadalmi szerep betöltésére. A család az elsődleges szocializációs színtér. A másodlagos szocializáció a társadalmi szokások elsajátítása A nevelés és a szocializáció hat a személyiségre. Szocializáció korai szakasza a család, késői az iskola. A szocializációs térnek életünk folyamán állandóan bővülnie kell

A szocializációs térrel kapcsolatos tényezők: környezet: fizikai, emberi / kortárskapcsolatok: együttes élmény, együttműködés, együttérzés Család: a szocializáció kiemelt fontos színtere. A család nem csak a társadalomnak, hanem az egyénnek is nélkülözhetetlen. A család szerkezete: kis család: két generáció / nagy család: kettőnél több generáció / teljes család: szülők és gyerekek / csonka család: egyik vagy mindkét szülő hiányzik Az oktatás alapvető, rugalmas szervezeti kerete a mai hazai iskolákban az osztály. Az osztályok megszervezése az évfolyamon belül az egyes iskolák feladata. Az iskolai osztály: társas kényszerképződmény, közös élmények és tevékenységek hatására légkörében, értékrendjében sajátos, szociális egységgé válik. Az osztály integrálódása, a "mi-tudat" kialakulása irányába hatnak. Az oktatás tartalmának feldolgozásához, eredményességéhez kapcsolódva az osztály,

mint társas nagycsoport tagjait számtalan élményhez, tapasztalathoz, felismeréshez, ismerethez, tevékenységlehetőséghez juttatja. Az egyedi tapasztalatokat sajátosan színezi, hogy ki kivel ül, kik a gyerek, az ifjú közvetlen szomszédai., Jelenleg a szabad ülésrend gyakorlata dominál, Az osztály belső élete jelentős részben a pedagógusok elől elfedve zajlik. Az osztályba sorolás szempontjai: életkori és fejlettségi elv (rugalmas iskolakezdés), az életkor mellett az érdeklődés, ambíciók, képességek szerinti homogenizálás, általános képességek, speciális képessége, szociális szempontok,etnikai, vallási felekezeti szempontok Az osztály formális csoport, a tanulás legáltalánosabb közege, csoportdinamikai hatások, heterogén összetétel a szerencsés. A koedukáció a magyar oktatásügyben a hatvanas évek elején vált általánossá. Az osztálylétszám: Az oktatás eredményességéhez szorosan hozzákapcsolódik az

osztálylétszám. A magyar iskolákban az osztálylétszámot jelenleg az 1993 évi LXXIX. közoktatási törvény határozza meg Eszerint az 1-6 évfolyamon a max létszám 26, a 7-10. évfolyamon 33, a 11-13 évfolyamon 35 fő Csoportbontás esetén a maximális létszám az osztály maximális létszámának 50%-a lehet. Az osztályra épülő, de az osztálykereteket időlegesen fellazító, átlépő megoldások: Osztálybontás: egyes tantárgyakban annak érdekében, hogy a hasonló szinten levő diákok számára kisebb létszámú csoportban intenzívebb lehessen az oktatás, az osztályt két vagy több csoportra bontják fel. Ez szolgálhatja a tehetségfejlesztést, a korrekciót, a felzárkóztatást egyaránt. (fakultációk, plasztikus osztályok) Nívócsoportos oktatás: párhuzamos osztályok tanulóiból, egyes tantárgyakból hasonló színvonalú csoportok létrehozása az eredményesebb tanítási-tanulási folyamat érdekében. Teamoktatás: két, esetleg több

osztály számára közös tanítás (legtöbbször tanári előadás, magyarázat, elbeszélés, bemutatás). A tanulók feladatmegoldásra szerveződése osztálytól függetlenül: ennek lehetőségét az oktatás keretein belül a projektoktatás adja meg, illetve ez teszi szükségessé. A tanulók haladási tempójára tekintettel levő szervezeti megoldások egyes tantárgyakban mind a gyorsított megoldást, mind a pótlást lehetővé teszik. Tanítási óra: Az oktatás alapvető, de nem kizárólagos szervezeti formája a mai magyar iskolában a tanítási óra. A tanítási óra időtartama: a hazai közoktatási gyakorlat a század elején - nagy viták után - a porosz kezdeményezést vette át, s a 45 perces órák rendszere dominál még ma is. Rituálék a tanítási órán: a pedagógus és a tanuló iskolai életét egyaránt szabályozó, az intézmény hatalmát érzékeltető, ugyanakkor a napi tevékenységrendszert egyszerűsítő (mert döntést nem kívánó)

viselkedésmódok, rituálék alakultak ki: csengőszó, a mai iskolákban a hetes(ek) jelentése a leggyakoribb, az óra elején és végén történő felállás. Az órarend: a magyar iskolai gyakorlatban az órarend szerinti oktatás terjedt el, és domináns ma is.A tanítási órák pedagógiai rendszere:Egyre nagyobb hangsúlyt kap (ott) hazánkban a témacentrikus gondolkodásmód. Egy-egy témán, egy-egy tartalmi egységen belül lehet meghatározni az egyes órák funkcióját, az elérendő követelményeket, a feldolgozandó tartalmat, az alkalmazható szervezési módokat, módszereket, tanári és tanulói segédleteket. Biztosított az órák közötti koncepcionális kapcsolat. A témacentrikus gondolkodásmód egyik - nálunk legismertebb - változata a tematikustervezés. A tanítási óra menete:Alapvetően azon múlik, hogyan vélekedünk a megismerési folyamatról, milyen pedagógiai eszköztárat tudunk mozgósítani a lehető legeredményesebb megoldás

érdekében. Az óramodell lényege, hogy az órák menetének a megtervezésekor az ismert didaktikai feladatok mellett jelentősnek kell tekinteni, hogy az óra milyen sajátos szerepet játszik a tanítási-tanulási folyamatban, hogy milyenek az adott osztály sajátosságai, hogy milyen tanítási-tanulási eszközrendszer áll rendelkezésre, hogy a tanulók aktivitásának kiváltására milyen lehetőségek kínálkoznak. Megnő a tudatosság szerepe a tanítási óra tervezésében, irányításában, és ezzel együtt növekszik a pedagógus személyes felelőssége a tanítási óra menetére vonatkozó döntéseivel kapcsolatosan. Az oktatás más szervezeti formái Az iskolában egyre nagyobb szerepet kapnak a tanítási óráktól időtartamban, strukturáltságban eltérő, de lényegében tanítási órákat helyettesítő szervezeti formák is: tanulmányi kirándulások, kiállítások, táborozások, közös mozi-, színházlátogatások, a múzeumi, könyvtári

foglalkozások, szakkörök, önművelődés szervezeti formái (tanulmányi versenyek, pályázatok), házi feladat, a korrekció és a tehetséggondozás különböző szervezeti formái. Tantárgy: ismeretek, tevékenységek integrált rendszere. Típusai:- integrált tantárgyak: tudományokból, művészetekből jöhet létre, előnye a valóság megismerése.- komplex tantárgyak: egy tudománynak a különböző ágaiból építkezik fel. - fúziók, blokkok: tantárgyközi tantárgyak - hagyományos tantárgyak 5. A családi szocializáció A családi nevelés alapformái A korai szocializáció szakasza, mely döntően az anya-gyermek kapcsolatban zajlik. A személyiség fejlődése szempontjából egy életre meghatározó a családi mikromilliő (imprinting), anya-gyermek kapcsolat jelentősége, hiányának következménye (hospitalizmus). A család funkciói: gondozás (biológiai szükségletek kielégítése, fizikai biztonság megteremtése (vakdugó, rácsos ágy),

komfort élmény biztosítása (puha párna, meleg szoba), biztonságnyújtás: fizikai értelemben (megkapaszkodás), pszichés értelemben (kötődés), kommunikációs közeg (anyanyelv elsajátítása, nonverbális kommunikáció megtanulása), identitás közeg – éntudat megalapozása, mi tudat megalapozása (közösség, mi családunk, javak megosztása) A családi nevelés alapformái: Schaffer (Séfer): 2 szempont: érzelmi klíma, szociális atmoszféra (meleg, érzelmi elfogadás - hideg érzelmi eltolás) / külső kontroll mértéke (nyílt, LEHET - zárt, NEM SZABAD) Kozéki Béla (előző 2 + ez): a nevelés erőfaktora (erős - gyenge) Harmonikus nevelés (+ + +, meleg, nyílt, erős) - A szülő szeretettel, rugalmasan, következetesen nevel. A gyerek barátságos, aktív, megbízható. - A Pedagógus meleg emberi kapcsolatokat alakít ki, nyílt demokratikus légkört teremt, világos követelményeit betartja. A közösségben baráti kapcsolatok, közvélemény

és közösen kialakított és betartatott csoportnormák vannak. Normativ nevelés (+ - +, meleg, zárt, erős) - A szülő szeretettel, de az utat mindenben kijelölve nevel. A gyerek érzelemgazdag és kötelességtudó, de semmiben sem kezdeményező. - A nevelő jó hangulatot, feladattartást, fegyelmet teremt, de önálló döntésre nem nevel. A közüsségben a hangulat, a teljesítés jó, de a csoport teljes konformitást követel. I.iberális nevelés (+ + -, meleg, nyílt, gyenge) - A szülő elfogadóan, megértően nevel, de követelményt betartani nem tud. A gyerek kreatív, ambiciózus, de önkontrollja gyenge, sikerért, népszerűségért, minden normát áthág. - A nevelő jó munkalégkört teremt, feladattartás nélkül, csak az érdekeset végzik el. A közösség aktív, de túlzott rivalizálás jellemzi. Túlgyámolító nevelés (+ - -, meleg, zárt, gyenge) - A szülő agyonfélti gyermekét, irányítás helyett szorongásának átadásával

passzívvá, gátolttá teszi. A gyerek mindenáron csak a kudarcot akarja elkerülni, jutalmat szerezni. - A nevelő dédelgetéssel, lekenyerezéssel próbál passzív követésre rávenni. A közösség nem hatékony, tulajdonképpen csak érzelmileg kapcsolódók halmaza. Nemtörődöm nevelés (- + -, hideg, nyílt, gyenge) - A szülő tulajdonképpen nem nevel, csak azért buzdít önállóságra, hogy a gyerek ne legyen terhére. A gyerek aktív, de kielégületlen és gátlástalan - A nevelő személyiségfejlesztéssel nem, legfeljebb a tananyaggal foglalkozik. A közösség tulajdonképpen nem alakult ki, hatékonysága nincs. Autonóm nevelés (- + +, hideg, nyílt, erős) - A szülő nyíltan és becsületesen nevel, de megőrzi autonómiáját s a gyermeket is erre ösztönzi. A gyerek aktív, felelősségvállaló, de érzelmileg nem harmónikus - A nevelő világosan és határozottan nevel, de távolságot tart. A közösség demokratikus, de a cél és normák

tartják össze. Kemény nevelés (- - +, hideg, zárt, erős) - A szülő szigorú következetességgel. de a gyermeket figyelmen kívül hagyva nevel A gyereket önmaga ellen fordított agresszió vagy fanatizmus jellemzi. - A nevelő csak a vakfegyelem fenntartására koncentrál. A közösség tulajdonképpen nem közösség, autokratikus, fanatikus csoport. Diszharmonikus nevelés (- - -, hideg, zárt, gyenge) - A szülő tulajdonképpen deviáns személyiség, érzelmi, értelmi, erkölcsi szintje alacsony. Viselkedése megalázó, önértékcsökkentő, nem fejlesztő A gyerek kielégületlen, gátolt, impulzív. Önértékcsökkenésből származó feszültségét váratlanul, magát is károsítóan, s újabb konfliktust teremtően vezeti le. - A nevelő hideg, örökké gátolni igyekvő, korholó, a légkör rossz, teljesítmény gyenge. A közösség helyett egymást hibáztató, rossz légkörben élő egyedek Jutalmazás és büntetés a családban A családon belül a

szülő szerepe az utánzási folyamatokban rendkívül nagy. Hiszen a szülők felnőttek, és így a gyerekek szerepirigységének tárgyai; a szociális hatalom képviselői is ők (elsősorban az apa a hagyományos családban), és egy mintacsaládban meleg szeretetkapcsolat is van a szülő és a gyermek között, tehát a legfontosabb utánzásra hívó tényezők a családon belül adva vannak, sőt a nemek szerinti különválás is erősen megfigyelhető, a fú elsősorban az apát, a lány elsősorban az anyát utánozza. A jutalmazás, a büntetés és az utánzás valamilyen sajátos kapcsolatba kerül. A szülő gyakran egészen másfajta viselkedéseket jutalmaz, illetve büntet a gyermeknél, mint önmagánál, így azután a gyermek ellentmondásos helyzetbe kerül. A magatartás alakításában, a nevelésben rendkívül nagy szerepe van, hiszen arra mutat, hogy a szülőnek úgy kell viselkednie, ahogyan a gyerektől is elvárja, a szülőnek ugyanolyan értékek

szerint kell élnie, amilyen értékeket a gyermekbe nevelni akar. Ellenkező esetben az történik, hogy a gyerek, az esetek java részében, az egyszerűbbet, a könnyebbet veszi át; vagyis ha a szülő lazább erkölcsi normák szerint él, a gyermeknél viszont magas erkölcsi normákat jutalmaz és a legapróbb erkölcsi vétket is súlyosan bünteti, akkor a gyermek a modell erkölcsi magatartását veszi át, hiszen ez az egyszerűbb és a könnyebb. A szülőnek; nevelőnek feltétlenül meg kell teremtenie azokat a tényezőket és helyzeteket, amelyek felhívják a gyermek figyelmét az ő viselkedésére. A szülőnek, a nevelőnek olyan helyzeteket kell teremtenie, amelyben a gyermek oda tud figyelni a modell; vagyis a szülő, a nevelő viselkedésére. Tehát a szülő életének a gyermek előtt kell zajlania A szülő, nevelő viselkedése, magatartása, illetve a gyermeki magatartás jutalmazása közötti összefüggés. A szülőben, a nevelőben meg kell lennie

annak a presztizsnek, annak a - szakmai kifejezéssel - szociális hatalomnak, amely, természetesen csak jó értelemben, kiváltja a gyermek utánzási vágyát, ugyanakkor a szülőnek ugyanazokat a magatartásformákat vagy ugyanazokat az értékeket kell jutalmaznia a gyermek viselkedésében, amelyeket a saját viselkedésében is megvalósít. Ez talán a legfontosabb szempont, legalábbis véleményem szerint, a három közül. A prezentáció gyakorisága, foka és világossága, azaz a példamutatás megléte, mennyisége, tisztasága. Milyen mennyiségű megfelelő példát nyújt saját viselkedésével a szülő, a nevelő a gyermeknek. Igen sokszor tapasztalható, hogy a vétek elkövetése után, viszonylag bonyolult helyzetekben a szülő egyszerűen büntet, és nem vagy csak homályosan értelmezi a gyermek számára a helyzetet és azt, hogy valójában miért kapta a büntetést. A homályos értelmezések súlyos zavarokat keltenek, azért a jutalmazás, és

különösképpen a büntetés értelmezésének pontos, szabatos magyarázatnak kell lennie, hogy a gyermek megértse, tulajdonképpen miért is büntették meg. Ez az egyik legfontosabb és talán a legtöbbször elhanyagolt nevelési tényező! A büntetést pontos, világos, a gyermek számára mindig érthető magyarázatnak kell kísérnie, csak így érhetjük el, hogy a büntetés valóban hatékony legyen, a gyermek tudja, hogy miért büntették meg, és így lehetősége legyen arra, hogy a következő alkalommal ilyen és hasonló cselekményeket ne kövessen el. A szociális tanulás folyamatában az egyes jutalmazási, büntetési, valamint az utánzás hátterében meghúzódó magatartásformák döntő szerepet játszanak. Ez a folyamat olyan erős, oly mértékben alakítja a gyermek magatartását, a gyermek egész személyiségét, hagy - noha paradoxnak hangzik - a gyermek még az őt büntető magatartást is utánozza, átveszi, és más viselkedési, más

társas kapcsolatokban alkalmazza, vagyis átviszi más helyzetekre. Az énkép és az énerők fejlődése a szociális tanulás során A kompetenciaigénnyel kapcsolatban megnyilvánuló szülői magatartást kompetenciakésztetésnek hívják. A felnőtteknek ez a beállítottsága, magatartása a gyermekek önálló cselekvési vágyát illetően rendkívül változatos. Ha a szélső variációkat nézzük, akkor – természetesen a realitás határain belül - e magatartás lehet bátorító, megengedő, vagy pedig lehet elutasító és tiltó. Ennek megfelelően beszélhetünk a szülők részéről megnyilvánuló pozitív kompetenciakésztetésről vagy negatív kompetenciakésztetésről. Pozitív:A pozitív kompetenciakésztetésben az alábbi tartalmak - nevezhetjük "információnak" is - áramlanak a gyermek felé: ezt is meg tudod csinálni. ügyes és okos vagy, bízom benned, képesnek tartalak arra, hogy segíts nekem. A gyermek elfogadja, és önmagát is

olyannak kezdi látni, olyannak éli meg. amilyennek, környezete (vagyis modelljei) visszatükrözi. Ennek alapján könnyen megérthető, hogy az a gyermek, akit a környezete pozitív kompetenciakésztetéssel vesz körül, önbizalmában erősödni kezd, míg a negatív kompetenciakésztetés hatására önbizalma gyengül, illetve ki sem alakul Az egyik esetben a gyermeknek önmagáról pozitív képe alakul ki, és úgy érzi, hogy ügyes, értelmes, képes önállóan cselekedni, és kivívta a szülők bizalmát, míg a másik szélső esetben az önmagáról alkotott kép negatív lesz, tele csökkentértékűségi érzésekkel, szorongásokkal. A pozitív és negatív kompetenciakésztetés hatására tehát a gyermekben pozitív, illetve negatív énkép alakul ki. A pozitív énképpel rendelkező gyermekben a pszichés történések eképpen folytatódnak: ha képes vagyok önállóan cselekedni, és a felnőttek is híznak bennem, akkor nyilván képes vagyok arra is,

hogy megítéljem viselkedésemet és cselekedeteimet. Negatív: A negatív kompetenciakésztetéstől körülvett negatív önértékelésű, illetve énképű gyermek nyilván arra sem érzi majd képesnek magát, hogy magatartását, cselekedeteit önállóan tudja értékelni, illetve megítélni. A pozitív énképű gyermekben kialakul a saját cselekedeteiért, viselkedéséért, való felelősségérzet és felelősségvállalás. a viselkedés belső kontrolljára való törekvés A másik esetben a gyermekben a felelősség áthárítására való törekvés alakul ki, és viselkedése során nem a saját, hanem a környezet kontrolljára figyel. A következményeit tapasztalhatjuk felnőttkorban is: a saját cselekedeteiért természetes felelősséget vállaló, önálló ítéletalkotással rendelkező szuverén embert, és találkozhatunk ellentétével is, azzal az emberrel, aki számára a legfontosabb kérdés: mit szolnak hozzá mások? És aki minden felelősséget

elhárítani igyekszik önmagáról, például kudarcai esetén bűnbakot keres, netán kizárólag az objektív körülményekre hivatkozik. A végeredménye felnőttkorban: az önálló, önmagáért felelősségei vállaló szuverén ember; és a másik, aki mindig mindenkori környezetétől függ, nem szuverén, és állandóan külső irányítottságot, függőséget igényel. Azok a szempontok, amelyeknek segítségével többé-kevésbé biztosan megítélhetjük gyermekünk énerőit: a célfenntartás képessége, a kivárás, illetve a célmegvalósulás késleltetésének tűrőképessége, kerülő utak kidolgozásának képessége a cél elérése érdekében. Az énerő fejlettsége olyan helyzetben mutatkozik meg leginkább, amikor az ember vágyaik; céljai, törekvései, megvalósításuk során valamilyen akadályba ütköznek. Ezt a helyzetet, illetve az élményt nevezzük frusztrációnak Ilyen esetekben az éngyenge ember vagy gyerek vagy feladja a célt, vagy

pedig a kérdés megoldását indulati síkra tereli. Kétségbeeséssel, haraggal, agresszióval próbálja az akadályt áttörni. A fejlett énerőkkel rendelkező ember viszont képes arra, hogy miközben nem mond le céljáról (célfenntartás), kivárja az időt, amíg célja megvalósulhat (kivárás), sőt megkeresi azokat a módosított lehetőségeket, melyekkel, bár más úton, de mégis elérheti célját, méghozzá úgy, hogy társadalmilag és normálisan elfogadható legyen (kerülő úton). 6. A pedagógiai célok rendszere Követelmény-tartalom, tudás Nevelési cél: az a bizonyos végpont, ahova a tanulót el lehet juttatni a tudományai során. Pedagógia cél: motiválja a tevékenységet, a tartalom révén szabályoz, értékhierarchia kifejezője. A nevelési célrendszer az általános és a részletes célból áll össze: Áltanos cél: nagyvonalúbban kifejtett, kevésbé konkrét. Részletes cél: tagolja azokat a lépéseket, melyeket az általános

cél megközelítése érdekében meg kell tennünk. Időtényező alapján: távlati célok, stratégiai célok, taktikai célok, operatív célok Absztrakciós szintjei szerint: nevelési eszmény, általános nevelési cél, nevelési feladat, konkrét napi teendő. Szükségletkifejező volta szerint: társadalmi célok, intézményi célok, egyéni célok Oktatás célja: a tanulók személyiségében bekövetkezett tervezett változások a tanítási-tanulási folyamat során feldolgozott művelődési anyagon keresztül. Befolyásolják: nevelési cél,t ársadalom érdekei, szükségletei (korszerű műveltség, műveltségi eszmény, társadalmi érdekcsoportok. Nevelési filozófiák: idealista, realista, pragmatista, egzisztencializmus. Az oktatás alanyai is befolyásolják a célt: tanulók fejlettsége, a pszichológiai folyamat befolyásolhatja. Oktatási célrendszer: ismeret, teljesítményképes tudás, jártasságok, készségek, képességek, agatartás Gagné-féle

céltaxonómia: verbális információk, intellektuális képességek, kognitív stratégiák, attitűdök, motoros mozgások, készségek. Oktatás tartalma: oktatási cél határozza meg. Követelmény: az oktatási cél soha nem esik egybe a tényleges oktatási eredményekkel. A tényleges eredmény leírása a követelmény. A követelmény az elvárt tanulói teljesítmény, amelynek mérhetőnek kell lenni.Előnyei: a tanulási célokkal, eredményeket pontosítják, orientáló szerep, tudás mérését megkönnyíti. Hátránya: szinteket jelenítenek meg: alulról zártak a minimumnak egységesnek kéne lenni, a gyakorlatban alá megy a szint alá, komoly kutatói munka kellene. Tudás: az oktatás célkategóriája. Fajtái: tudományos (iskolai), hétköznapi, releváns Időbelisége alapján: időleges, aktuális, rögzült, állandósult, igazi tartós tudás. Tudásnak tartalma (tanterv adja), terjedelme, szintje (követelmény szint rögzíti) van. Szintjei:

minimális, optimális, maximális, professzionális. A tudás reprezentatív fokai: enaktikus sík (valamilyen gyakorlati) ikonikus sík (gépek, ábrák), szimbolikus sík (fogalmak, szimbólumok) A tudás minősége fejletsége alapján: naiv empirikus tudás, racionális tudás, konstruktív tudás. Tudás taxinómia: tájékozódási szint, kapcsolódási szint, kivitelezési szint, értelmezési szint Ismeret: leképező tudás, a valóságot reprezentálja. Rétegei: tények, információk, képzetek, fogalmak, összefüggések, törvények, szabályok, algoritmusok, elméletek, hipotézisek. Tevékenység: operatív tudás, valamilyen módon átalakítja, változtatja a valóságot. Funkciója szerint: kognitív, operatív Szerkezete szerint: lineáris algoritmusú, elágazásos algoritmusú, hiányos algoritmusú. Begyakoroltság szerint: külső algoritmus szintjén, belső algoritmus szintjén, max. begyakoroltság szintjén Szintjei: felismerés, ráismerés, megértés

(tudatos), jártasság (alkalmazás, gyakorlás), készség (a teljes tevékenység automatizálódik). Jártasság: elágazásos algoritmusú tevékenység a max. begyakoroltság szintjén Készség: lineáris algoritmusú tevékenység a max. begyakoroltság szintjén Szocializáció: olyan interakciós aktív folyamat, melynek eredményeként az egyén viselkedése úgy módosul, hogy megfeleljen a vele szemben támasztott követelményeknek: beilleszkedés a társadalomba, magatartás tanulás, az ember specifikus viselkedés elsajátítása, melynek az egyén maga is aktív részese. A szocializáció mechanizmusa az utánzásra épülő szociális tanulás. A szociális tanulás minta- vagy modellkövető tanulás. A modell viselkedésminta Modell az lehet, akinek személyiségtulajdonságai magasabb szinten szervezettek mint a modellkövetőé, tehát általában idősebbek, tapasztaltabbak és önállóbbak. A modellek lehetnek szimbolikusak is: elképzelt alakok, általában

regényhősök vagy akár a saját fantázia szülöttei. A modellkövető az utánzás révén beépíti magába a modell viselkedésformáit és személyiségtulajdonságait, mégsem válik pontosan olyanná, mint a másik. Modellkövetési módok: a korai szocializáció szakaszában (családi) Az első modellek a szülők, kiknek viselkedését a gyermek fenntartás nélkül követi. Ezek a kompetencia-modellek tehát már nem teljes személyiségükkel szerepelnek mintaként, hanem egy-egy meghatározott tulajdonságukkal illetékesek. A modellek nem állandóak. Miután egy-egy minta betöltötte funkcióját az egyén fejlődésében, a modellkövető leválasztja magát róla, s fokozatosan eljut identitásának kibontakozásához. A modellkövetőt erős érzelmi szálak kötik amodellhez Ennek révén valósul meg az azonosulás két formája: az identifikáció és az empátia. A késői szocializáció szakaszában (iskolai, intézményi) Empátiára épülő kompetencia

(hozzáértő, alkalmas) modellkövetés. Az empátia azt a képességet és pszichológiai folyamatot jelenti, hogy az egyik ember beleéli magát a másik ember érzés- és gondolatvilágába, s megpróbálja megfogalmazni és átvenni annak érzelmi állapotát, késztetéseit, céljait, attitűdjeit. Jelentőssé válik az érzelem mellett a tudatosság eleme. Az empátiás azonosulás ezért a serdülőkortól jellemző. Részleges azonosulást jelent (jogosítvány megszerzése) Szerepfogalmak: A szociális tanulás során szociális szerepeket sajátítunk el. A szerep státusoknak megfelelő, normák által szabályozott viselkedés. Státusok azok a pozíciók, amelyeket a társadalom tagjainak biztosít: adott (amiről nem tehetünk): életkori státusok: gyermek, felnőtt, öreg, családi, nemi státusok: szülő-gyermek, férfinő, vállalt: foglalkozási státusok: tanár-diák., pillanatnyi (amibe bele cseppenünk): informátor, segítő (mennyi az idő?) Minden

státushoz tartozik valamilyen viselkedés mód, amit szerepnek nevezzünk. Szerep: adott státusban normák által szabályozott viselkedésmód. Norma: viselkedésszabály: nyílt: egyértelműen megfogalmazott (rendeletek, kressz, jogi), rejtett: amit nem mondunk ki, nem írunk le (illemszabályok)A szerepkonfliktusok: a szerep-viselkedés gyakran konfliktusos. Ezek típusai: Szerepek közötti konfliktus: Egyszerre két vagy több státusunk válik aktívvá. Pl: amikor a női szerepből adódó családi szerepek (anya, feleség) ütköznek a foglalkozási szerepekkel, jelentősen rontva mindkét szerepteljesítés minőségét. Szerepen belüli konfliktusok: Összeegyeztethetetlen elvárások ugyanannak a szereppartnernek a részéről. Pl: ha a szülő a serdülő gyermektől következetlenül kisgyermeki engedelmességet és felnőttes önállóságot kíván meg. Összeegyeztethetetlen elvárások a különböző szereppartnerek részéről. Pl: a művezetői szerep, ahol a

beosztottak elvárásai mint vezetőre vonatkoznak, a felettesek elvarásai pedig mint beosztottra. Személy-szerep konfliktusok: A személynek valamely értékét, hitét, belső meggyőződését kell feláldoznia a szerep teljesítésekor. A szereptanulás azt jelenti: megtanuljuk, hogy a velünk azonos pozíciót betöltő személyekhez hasonló módon viselkedjünk, érezzünk és lássuk a világot. A szereptanulás során a modellkövető elsajátítja azokat a viselkedésmódokat, amelyek egy-egy szerep megvalósításához szükségesek. Ezeket szerepkészségeknek és szereptechnikáknak nevezzük Különbséget kell tennünk a gyermekkori és a felnőttkori szerepelsajátítás között: a kora gyermekkori szereptanulás az Én-építés, az Én-tudatalakítás eszköze. Az ifjúkori illetve felnőttkori szerepelsajátítás pedig a személyiség meghatározott tendenciájú módosítása, beállítása valamely társadalmi pozícióval járó interperszonális

kapcsolatrendszerbe. Kilépési módok: rangsorolás, időbeni eltolás, kompromisszum. A szocializáció minden szakaszában a környezeti hatások belsővé válása valósul meg, kialakítva és formálva a személyiség erkölcsi arculatát, autonómiáját. Szociális befolyás: A társas befolyásolás három folyamata: behódolás, azonosulás, interiorizáció. Mindegyiket az előzetes és utólagos körülményeknek más és más együttese jellemzi; szituációk; nem zárják ki egymást kölcsönösen. Behódolás: az egyén azért veti alá magát egy másik ember vagy egy csoport befolyásának, mert reméli, hogy ezzel kedvező reakciót vált ki a másikból. Az egyén itt lényegileg azt tanulja meg, hogy bizonyos speciális szituációkban az elvárás szerint beszéljen vagy cselekedjék, tekintet nélkül arra, hagy mi a saját véleménye. - A befolyásoló személy hatalma az eszközök feletti ellenőrzésen alapul. - A kiválasztott válasz azért válik

hangsúlyossá, mert az egyén viselkedési választéka korlátozott, úgy látja, nincs más választása. - Hajlamos arra, hogy azt csak a befolyásoló felügyelete mellett valósítsa meg. - A behódolással elfogadott viselkedés egy bizonyos helyzetet jellemző külső követelményrendszernek a része; a viselkedés csak eszközként, nem pedig belsőleg kapcsolódik az érintett egyén értékeihez. Azonosulás: az egyén azért tesz magáévá valamilyen más személytől vagy csoporttól származó viselkedést, mert ez a viselkedés kielégítő önmeghatározó viszonyt jelent ezzel a személlyel vagy csoporttal. Önmeghatározó viszony: olyan szerep-viszony, amely részét alkotja a személy önmagáról alkotott képének. Klasszikus azonosulás: olyan viszony, amelyben az egyén teljesen vagy részben átveszi a befolyásoló szerepét. Megpróbál olyan lenni, mint a másik, vagy ténylegesen az lenni. Kölcsönös szerepviszonylat: olyan viszony, amelyben a két

fél kölcsönösen egymásra vonatkoztatva határozza meg a saját szerepét. pl: két barát vagy reciprok szerepek, mint pl: az orvos és a beteg viszonya. Csak akkor tartható fenn, ha a résztvevők kölcsönösen egyetértenek egymás viselkedését illető elvárasaikban. Az azonosulás eszközül szolgálhat ahhoz is, hogy fenntartsa az egyénnek ahhoz a csoporthoz fűződő viszonyát, amelyben önmeghatározása gyökerezik. Az egyénnek ahhoz, hogy fenntartsa csoporttagként való önmeghatározását, általában bizonyos konkrét előírások szerint kell kialakítania viselkedését, és ki kell elégítenie csoporttársainak elvárásait (hagyományok átvétele). A befolyásoló hatalma vonzó mivoltán alapul; olyan tulajdonságokkal rendelkezik, amelyek különösen kívánatossá teszik a vele való tartós kapcsolatot. Az indukált válasz azért kerül túlsúlyba, mert egy bizonyos szerep követelményei körül vannak határolva; a szituáció egy bizonyos

konkrét szerep viszonylat alapján meghatározott. A viselkedés bekövetkezése attól függ, hogy milyen szerephez jut a szituációban az illető egyénnek a befolyásolóhoz való viszonya. Az azonosulás révén elfogadott viselkedés egy konkrét szerepet meghatározó elvárások rendszerének a része. Ezt a viselkedést az egyén úgy tekinti, mint ami képviseli őt, s az csakugyan fontos része lehet személyes énjének. Mégis, általában elszigetelődik az egyén többi értékétől és alig kerül azokkal kölcsönhatásba. Interiorizáció: az egyén azért fogadja el a befolyást, mert a kiváltott viselkedés egybevág értékrendszerével olyannak észleli, mint amely nagymértékben elősegíti értékeinek maximális érvényesülését. pl: elfogadja egy szakértő javaslatait, mert megoldásának tekinti őket saját problémaira és egybevágnak saját értékeivel. Az interiorizáció révén átvett viselkedés valamilyen módon összefonódik az egyén

már meglévő értékeivel: a társas szerepre vonatkozó elvárások rendszerétől külön, egy személyes rendszer részévé válik. Az ilyen viselkedés fokozatosan függetlenedik a külső forrástól. jlő értékeket Az egyén fő gondja viselkedésének érték-kongruenciája A befolyásoló hatalma szavahihetősége, egy embert szavahihetőnek ítélhetünk vagy azért, mert feltehetőleg tudja, mi az igazság (szakértelem) vagy azért, mert feltehetőleg megmondja mi az igazság (megbízhatóság). Az indukált reagálás az egyén saját értékeinek alapján előnyben részesített cselekvései irányaként jelenik meg. Ha az egyén interiorizáció révén fogad el valamilyen létrejött választ, általában olyan feltételek között valósítja meg, amikor fennáll azoknak az értékeknek a fontossága, amelyek eleve kapcsolatosak voltak a befolyásolási szituációval. A viselkedés általában akkor következik be, amikor a szóban forgó dolgok valamely adott

szituációban aktivizálják ezeket az értékeket. Az interiorizáció révén elfogadott viselkedés már a belső rendszernek része. Beleillik az egyén alapvető értékrendszerébe és összhangban van azzal.- Van bizonyos kölcsönhatás az új vélekedések és az egyén többi értéke között. Az új viselkedés módosíthat meglévő vélekedéseket és módosulhat is általuk. E kölcsönhatás miatt az interiorizáció révén elfogadott viselkedés általában sajátosan egyéni, hajlékony, összetett és differenciát lesz. 7. Az etikai értékek, értékközvetítés színterei, feladatai A nevelés nem más, mint értékátadó, értékelsajátító folyamat. Érték: a társadalom és az egyén által elérhető, megteremthető, megközelíthető/birtokolható tárgy, szellemi alkotás, magatartás, viselkedésforma, állapot. Az értékek nagy szerepet játszanak az ember életében. Az emberi cselekvésben motiválják tetteiket, ösztönöznek, szabályoznak

Megkülönböztetünk: cél és eszközértékeket, magatartásszabályzó és normaértékeket. A pedagógia csoportba rendezi ezeket az értékeket, és ezek az értékcsoportok: etikai , esztétikai, intellektuális, egészség- és magatartás kultúrával foglalkozó Etika: erkölcstan, az erkölccsel foglalkozó filozófiai tudomány. Erkölcs: bizonyos íratlan szabályokat betartunk, társadalmi normáknak való megfelelés. Azoknak az elveknek, fogalmaknak, szabályoknak az összessége, amelyek alapján a közvélemény az emberek és közösségek cselekedetét, magatartását minősítik. Kifejeződik benne a társadalmi, egyéni magatartás, gyakorlat és tudás. A jónak a tudása, még önmagában nem feltételezi a jónak a gyakorlását is. Klasszikus neveléselmélet 4 részértéket különböztet meg: Munkára nevelés: a munka olyan emberi szükséglet, mely az emberi önbecsülés, méltóság biztosítója. Célja a munka megszerettetése. Fegyelemre nevelés:

azoknak az írott vagy íratlan szabályoknak, rendelkezéseknek a megtartása, amelyek valamely közösség, szervezet eredményes működését irányítják, biztosítják. A fegyelem a nevelés eredménye. Legfőbb eredményjelzője az önfegyelem minősége. A fegyelmezetlenség kiküszöbölésének eszközei: érdekesség, izgalmas szellemi vagy fizikai tevékenység, az unalom száműzése. Humanizmusra nevelés: emberséges magatartásra nevelés embertársaink iránt. A humánus értékek közül alapvető a szeretet, mások szeretete. Ide tartozik még a bizalom, tisztelet, szolidaritás, előítéletmentesség, tolerancia. Hazafiságra nevelés: haza, nemzet, nyelv. Nemzetközi megértésre, békére való nevelés. Pedagógiai axiológia (érték közvetítő elmélet): konstruktív életvezetést úgy lehet elérni, hogy a társadalom kulturális értékeit csoportosítjuk és közvetítjük a tanuló felé. Fontos társadalmi értékek: logika (helyes-helytelen), etika

(jó-rossz), esztétika (szépcsúnya) Vannak: kulturális értékek (színház, levéltár, könyvtár, múzeum), környezeti értékek (természet, Föld), szellemi értékek , értéket képviselnek az emberi kapcsolatok (barátság, közösség), erkölcsi értékek , érzelmi értékek. Pedagógiai értékelmélet: Zsolnai szerint: érték egy dolog valamely tulajdonsága, ha arra emberek választása irányul. Gáspár László szerint: az érték az emberi tevékenység minden olyan eredménye, amely a mindenkori életet tartalmasabbá, gazdagabbá teszi. Bábosik István szerint: az érték produktum Értékhierarchiájának alapértékei: szellemi, fizikai, közéleti munka, közösség szellemi, kulturális, természeti értékeinek védelme, karitatív segítőkészség, fegyelmezettség, igényes ismeretszerző (intellektuális és esztétikai tevékenység, egészséges életmód értékei. M Scheeler szerint: „az érték nem létezik, hanem érvényes”. A legfőbb

érték az ember Kant szerint: az érték követelmény vagy eszmény, a van-ból nem vezethető le. Értékrend: az emberek számára legfontosabb értékek hierarchikus rendszer. Somogyi Zoltán megkülönbözteti az értékvesztés típusait: széplélek, cinikus, stréber, forradalmár, szolgalelkű, stb. 8. Az iskolai közösségek sajátosságai, és fejlesztésük módszerei Közösség: társadalmi szerkezeti alapegység, az emberek olyan egyesülése, amelyet a közös érdek, cél, törekvések kapcsolnak össze. Összekötő kapocs az egyén és a társadalom között. A „mindenki egyért, egy mindenkiért” elv érvényesül Védettséget nyújt minden egyénnek. Közösségi érzés: a közösség érdekeinek, normáinak és céljainak az elfogadása, ami az egyén számára fontos. A közösség olyan szerveződés, melynek tagjait összefűzi a közös hagyományok mellett a közös érdek, közös cél és a mind tágabbra vonható távlatok. A közösséget jól

szervezett, az élet teljességét átfogó tevékenység együttműködés jellemezi. A közösség legmegfelelőbb kerete/közege a személyiség kibontakozásának, benne a személyiség védettségét élvez. A közösség tagjait fejlett „mi” tudat jellemzi. A közösség kialakítása, formálása során figyelembe kell venni a korcsoport sajátosságait. Nagy körültekintést kíván a gyermek-vezetők bölcs kiválasztása, illetve a választás indirekt eszközökkel történő, tapintatos befolyásolása. A gyermekközösség életében nagy jelentőségű a közös jelen, közös múlt, mely a jelenre és a jövőre is rányomja bélyegét. A diákhagyományok számtalan módon fejeződhetnek ki: jellegzetes ruhadarabok, kiegészítők, jelvények-zászlók, emblémák. Az igazi hagyomány mélyebbről fakad és tartalmasabb A hagyomány kapocs és kulturális örökség. Közösség szerkezete: Formális (hivatalos): szándékosan, nevelői célzattal létrehozott

kapcsolatrendszer, melynek célja a közösségi életrend és tevékenység optimális kialakítása. Informális (spontán): rokonszenv alapján Gyermekközösségek többsége rétegződik: nemek szerint, tanulók szociális eredete szerint. A szellemi kibontakozás, önfejlesztés egyik legfontosabb színterei a hajdani önképzőkörök voltak. Funkcióik sokfélék voltak, kibontakozási lehetőséget biztosítottak: A kötelező tananyagot meghaladó és a diákok által igényelt ismeretanyag továbbépítése, ízlésnevelés, szóbeli és írásbeli alkotó- elemző- és előadókészség fejlesztése, tehetségfejlesztés – gondozás, vitakultúra alapozása, fejlesztése, egészséges versenyszellem formálása a fair play szellemének megfelelően, a kis kollektíva demokratikus működésének biztosítása, a kör alkotta szabályok kidolgozása, normák elfogadása. Az önképzőkörök jelentőségéhez mérhető az iskolai életben az iskolarádió és az

iskolaújság, ha jól szervezett a munka, és valóban öntevékenységre alapoz. A diákönkormányzat igen gazdag múltú. Lehetőségeit a társadalmi és iskolai feltételrendszer határozza meg írott törvényekkel, íratlan szokásés hagyományrendszerrel. Gazdag tevékenységrendszer jellemző működésére. Tisztségei, megbízásai nem formálisak Fejlesztés indirekt módszerei: A közösségi élet és tevékenység keretében szervezhető meg. Olyan sajátos eljárások, melyek a közösségi tevékenység céltudatos megszervezésére és az ott fellépő kölcsönhatások szabályozására, koordinálására szolgálnak. A nevelő hatások a közösségen keresztül jutnak el az egyénhez. Előnye: közösségfejlesztő, közösségformáló ereje van Hátránya: nem mindig azok az elemek erősödnek meg, amit a pedagógus erősíteni akar. Közösségi tevékenység megszervezése: munkamegosztás. A közösség minden tagja egyenlő mértékben vegyen részt a

közösségfejlesztés folyamatában. Közös cél, feladat és szabályok irányította tevékenységek. Perspektívák megszervezése: távlatok megtervezése Hagyományok kialakítása: a közösség összetartozását erősítő belső szabályok Az iskolai osztály: társas kényszerképződmény, közös élmények és tevékenységek hatására légkörében, értékrendjében sajátos, szociális egységgé válik. Az osztály integrálódása, a "mi-tudat" kialakulása irányába hatnak. Az oktatás tartalmának feldolgozásához, eredményességéhez kapcsolódva az osztály, mint társas nagycsoport tagjait számtalan élményhez, tapasztalathoz, felismeréshez, ismerethez, tevékenységlehetőséghez juttatja. Az egyedi tapasztalatokat sajátosan színezi, hogy ki kivel ül, kik a gyerek, az ifjú közvetlen szomszédai. Jelenleg a szabad ülésrend gyakorlata dominál. Az osztály belső élete jelentős részben a pedagógusok elől elfedve zajlik. Az

osztályba sorolás szempontjai: életkori és fejlettségi elv (rugalmas iskolakezdés), az életkor mellett az érdeklődés, ambíciók, képességek szerinti homogenizálás, általános képességek, speciális képességek, szociális szempontok, etnikai, vallási felekezeti szempontok. Az osztály formális csoport, a tanulás legáltalánosabb közege, csoportdinamikai hatások, heterogén összetétel a szerencsés. A koedukáció a magyar oktatásügyben a hatvanas évek elején vált általánossá. Az osztálylétszám: Az oktatás eredményességéhez szorosan hozzákapcsolódik az osztálylétszám. A magyar iskolákban az osztálylétszámot jelenleg az 1993 évi LXXIX. közoktatási törvény határozza meg Eszerint az 1-6 évfolyamon a max létszám 26, a 7-10. évfolyamon 33, a 11-13 évfolyamon 35 fő Csoportbontás esetén a maximális létszám az osztály maximális létszámának 50%-a lehet. Az osztályra épülő, de az osztálykereteket időlegesen

fellazító, átlépő megoldások: Osztálybontás: egyes tantárgyakban annak érdekében, hogy a hasonló szinten levő diákok számára kisebb létszámú csoportban intenzívebb lehessen az oktatás, az osztályt két vagy több csoportra bontják fel. Ez szolgálhatja a tehetségfejlesztést, a korrekciót, a felzárkóztatást egyaránt. (fakultációk, plasztikus osztályok) 9.Az iskola humanizálása Nevelési konfliktusok, a másság és kezelése Egy pedagógus egy csoportnyi tanulóval áll közelebbi kapcsolatban, a csoportdinamika törvényszerűségei ebben a kapcsolatrendszerben is érvényesülnek. Tanulócsoportok dinamikája: a csoporttá alakulás folyamata, a csoport strukturálódása, a csoport rendszerré szerveződésének folyamata, a csoport szakaszos fejlődésének folyamata Együttműködést a következő elemek határozzák meg: nyíltság, átláthatóság, egyenesség, őszinteség, az egymással való törődés magas színvonala, az egyoldalú

függés helyébe az egymástól való kölcsönös függés lép, képesség mindkét részről arra, hogy nyugodtan fejlődjön ki a kreativitás és az egyéniség. Az emberi együttlét szükségszerűen vezet helyzeti, szociális feszültségekhez. Konfliktus: olyan ütközés, amelynek során igények, szándékok, vágyak, törekvések, érdekek, szükségletek, nézetek kerülnek egymással szembe. Belső (intraperszonális) konfliktus: amikor egyetlen ember pszichikumában játszódik le Külső (interperszonális) konfliktus: emberek, embercsoportok összeütközése. Konfliktusok eredete: eltérő értékek, eltérő szükségletek, eltérő tudás, hierarchia (családban, osztályban), emberközi kapcsolatokból A legnagyobb számú konfliktus személyhez kapcsolódik. A konfliktusok folyamat jellegűek, vannak: előzményeik, rövidebb, hosszabb érési-, kibontakozási idejük, csúcspontjuk, tetőpontjuk, leszálló ága (megoldásaik), következményeik. Konfliktus

megoldási stratégiák: győztes-vesztes stratégia: a harcban van győztes és vesztes, de a győzelem után téves a megpihenés, mert a vesztes újra kezdheti a harcot. alkalmazkodó stratégia: meg kell találni az egyensúlyt, hogy mikor mihez alkalmazkodjunk. elkerülő stratégia: ki kerüli a konfliktushelyzetet, álarc mögé bújik. kompromisszumkereső: addig menjünk a kompromisszumba, mely még nem sérti elveinket. győztes-győztes stratégia: lényege a felek közti együttműködés, kölcsönös tisztelet, mindkét fél önérvényesítési szándéka. Konfliktus-kezelési eljárások rangsorolás, időbeni eltolás, kompromisszum keresése, hárító (én védő) mechanizmus, kivetítés (bűnbakképzés), elfojtás (nem veszünk tudomást róla) Ungárné Komoly Judit tipológiája a konfliktushelyzetek megoldásában: Agresszív: erőszakos megoldások, testi fenyítés, megalázó büntetés, rágalmazás, gyanúsítás Restriktív: korlátozó megoldások,

utasítások, határozott felszólítások Kooperatív, konstruktív: együttműködő megoldások, megértő együttműködés, érdeklődő, segítő viselkedés. Inerciás: pedagógiai tehetetlenséget, passzivitást tükröz, nevelés lehetőségéről való lemondás, Indifferens: közönyös, hideg nevelői magatartást, érzelem nélküliséget mutat, gúnyos hangnem használata Másság és kezelése: Tudjuk azt, hogy minden gyermek egyedi, megismételhetetlen, különleges, minden gyermeknek egyéni nevelési-oktatási szükségletei, igényei, lehetőségei vannak. A gyermekek közötti különbségek, különbözőségek óriásiak lehetnek. Vannak olyan gyermekek, akiknek speciális nevelési-oktatási szükségleteik vannak, így nevelésükoktatásuk speciális feladatot jelent a pedagógusoknak, ők egyéni, különleges bánásmódot igényelnek az iskolában. Speciális pedagógiai bánásmódot igénylők (a gyógypedagógia kompetenciájába tartozók): tanulásban

akadályozottak: enyhe fokban értelmi fogyatékosok (debilisek), nehezen tanulók; értelmileg akadályozottak: mérsékelt, súlyos, legsúlyosabb értelmi fogyatékosok; mozgáskorlátozottak: mozgás- és testi fogyatékosok, sérültek; viselkedés- és teljesítményzavarral küzdök (nehezen nevelhetők, inadaptáltak); beszédben akadályozottak: beszédsérültek, beszéd-, hang- és nyelvi zavart mutatók; látássérültek: vakok, gyengén látók; hallássérültek: nagyothallók és siketek. Tanulási nehézséggel küzdő tanulók (fejletlen kognitív képességek, például a képzelet, a koncentrálóképesség alacsony szintje; emocionális problémák; szociális, kulturális v. nyelvi hátrányok; kétnyelvű tanulók; lassú tanulók; hosszú távú speciális tanulási nehézségek: diszlexia, diszgráfia, diszkalkulia, súlyosabb beszédhibák stb.) Magatartászavarok miatt problémás tanulók: visszahúzódó (regresszív) és depresszív viselkedésű tanulók

(félénk, csendes, visszahúzódó, csavargó stb.); ellenséges (agresszív) és inkonzekvens viselkedésű tanulók (engedetlen, kötekedő, támadó stb.) Kivételes képességű tanulók. A pedagógusoknak meg kell ismerniük tanítványaikat, hogy szükség esetén különleges bánásmódban részesítsék őket. Integráció: azaz a különböző okoknál fogva tanulásban akadályozottak együttes oktatása-nevelése hasonló korú és ilyen zavarokat nem mutató társaikkal. Az integrált fejlesztés megvalósítására kialakult megoldások a következők: teljes integráció (a speciális szükségletű gyermekek a befogadó osztály állandó tagjai), részleges integráció (részlegesen integrált osztály vagy csoport, kooperatív tanári rendszer), integrációs részleg kialakítása (összeválogatott, különböző életkorú, azonos speciális szükségletű gyermekcsoport), fordított integráció (speciális iskola fogadja be a nem fogyatékos tanulókat),

spontán integrálódás (figyelmen kívül hagyják a speciális szükségleteket). A tehetséges tanulók: Harsányi István definíciója: "Tehetségen azt a velünk született, adottságokra épülő, majd gyakorlás, céltudatos fejlesztés által kibontakoztatott képességet értjük, amely az emberi tevékenység egy bizonyos területén az átlagosat messze túlhaladó teljesítményeket tud létrehozni." A Renzulli-modellben a tehetség három összetevője: az átlagon felüli képesség, a feladat iránti elkötelezettség és a kreativitás. Mönks belehelyezi Renzulli háromkarikás modelljét abba a szociális mezőbe, amelyben él a tehetség: család, iskola, kortársak. Képességek: (adottságok, készségek, diszpozíciók) különleges teljesítményekre, mely képességek különböző területeken nyilvánulhatnak meg: intellektuális képességek: ezek intelligenciatesztekkel mérhetők. művészi képességek: (képzőművészeti, zenei, írói,

rendezői); pszichomotoros képességek: (sport, tánc, kézügyességet igénylő tevékenység - például fafaragás - képességei); szociális képességek: (vezetői, szervezői, empátiás készség, kommunikációs képességek, más emberre való hatás, befolyásolás képessége, például tanári pályán, vezetőknél, előadóknál, menedzsereknél feltétlenül szükségesek). Kreativitás: A kreatív emberre jellemző a divergens gondolkodás, képes a többféle helyes válaszadásra, megoldásra. A divergens gondolkodás jellemzői: originalitás (eredetiség), fluencia (az a könnyedség, amivel az asszociációk, a különböző gondolatok, ötletek előtörnek) és a flexibilitás (szellemi rugalmasság, nézőpont, szempontváltás képessége). Feladatelkötelezettség: (motiváló, energetizáló, dinamizáló tényezök: kíváncsiság, érdeklődés; szorgalom, kitartás; becsvágy, teljesítménymotiváció). A tehetséggondozás útjai: Gyorsítás,

léptetés: a tehetségesek egy tanév alatt több tanév anyagát végzik el.Elkülönítés, szegregáció: a tehetségeseket kiválogatják, és külön iskolában tanulnak. Mindkét esetben a gyorsabb előrehaladást, a nagyobb mennyiségű tananyag elsajátítását biztosítják a kiemelkedőknek. Gazdagítás, dúsítás: a tehetséges gyermekek a normál iskolai oktatásban tanulnak, de a tanulás bizonyos idejében differenciált, különleges tehetséggondozásban részesülnek az iskolában vagy az iskolán kívüli tehetséggondozó intézményekben, központokban. A tehetségesek gondozása a tanórai differenciálás mellett a tagozatos osztályokban, a fakultáción, az iskolai szakkörökben, tanulmányi, kulturális és sportversenyeken stb. történik A középiskolások az előbbieken kívül indulhatnak OKTV-n (Országos Középiskola Tanulmányi Verseny) és egyéb tantárgyi versenyeken, diákolimpiákon, részt vehetnek pályázatokon, ösztöndíjakat

nyerhetnek, letehetnek előrehozott vizsgákat stb. 10.Pedagógus személyisége A pedagógiai folyamat eredményességének személyi meghatározója a pedagógus. Személye már önmagában is tanulásra késztető motivációs tényező, mert szerepéből adódóan szociális hatalma van. Szociális jelentőségét : felnőtt volta, szülői hatékonyságot helyettesítő szerepe, jutalmazó, büntető hatalma, szakértelme, az a tény, hogy ő az ismeretek autoriter (tekintélyes, befolyásos) forrása, hitele, tekintélye, megbízhatósága adja a gyermek szemében emberi nagyságát. Nevelői hatékonysága attól függ: hisz-e a gyermekek nevelhetőségében, formálhatóságában, tudja –e egyeztetni a pedagógiai célokat a gyermekek egyéni és életkori sajátosságaival, tud-e és akar-e empátiát gyakorolni, alapvetően elfogadó, vagy elutasító orientációjú, milyen alaposan ismeri tanítványait, tudja-e mik a lehetőségeik, és hol vannak a korlátaik, mennyire

biztosítja, hogy közös munkájukban a gyermekek megéljék saját személyiségük fontosságának a tudatát, közös munkájuk a gyermekek számára milyen előjelű élményt jelent.A pedagógus funkciói: Közvetítő: mert átszármaztatja a társadalom érték és normarendszerét, tudományos és köznapi ismereteket közvetít, nyílt és rejtett normákat, emberi magatartásmintákat ad át. E funkció személyi meghatározója a közlőképesség A közlés tartalmi jellemzői: szakértelem, felhalmozott ismeret, tudás, célszerű és követhető gondolatmenet, életkori jellemzőkhöz igazodó kifejezésmód, lényegkiemelő, szabatos megfogalmazás. Formai jellemzők, a nonverbális közlések jellegzetességei: a tekintet (bátorító, biztató, szigorú, lefegyverző, :merev, szorongáskeltó, fenyegető, vagy a teljes közömbösséget jelentő bocitekintet.), mimika (értelmi és érzelmi állapotok és élmények kifejezése, aminek nagyfokú infekciós hatása

van, gesztusok (a verbális kommunikáció kísérőelemei, nyomatékosítanak, elbizonytalanítanak, vagy éppen önálló jelentéssel bírnak), proxemika (az elfogadó érzések közelítik és erősítik a szociális kapcsolatokat, míg az elutasítás pedig távolságtartást eredményez. A pedagógus gyermek kapcsolat kölcsönös szerepviszonylatot feltételez , melynek lényege, hogy mindkét fél ismeri egymás elvárásait, és meg is akarnak felelni egymás követelményének. Működésének feltétele a kölcsönös bizalom. Ha ez nincs, akkor megjelenik a kapcsolatokat olykor lehetetlenné tevő gyanakvás.Modell a pedagógus, a gyermek viselkedésmintáinak forrása: a modellé válás alapfeltétele az érzelmi elfogadás, a gyermek megfigyeli, majd különböző mértékben átveszi a pedagógus érzelmi állapotát, viselkedésének a stílusát, ízlés és értékrendszerét, vagyis magatartásmegnyílvánulásait A modellkövető magatartás életkorfüggő:

alsótagozatos korban a feltételnélküli utánzás, az identifikációs modellkövetés a jellemző, melynek indítéka: „az olyannak lenni” késztetés, felsőtagozatban a tudatos, feltételekhez igazodó, empátiát feltételező, úgynevezett kompetencia modellkövetés, melynek indítéka az ”olyannak lenni” motívuma, a modellfunkció akkor lehet hatékony, ha a pedagógus kongruens modell, vagyis tettei és követelményei egybe esnek. Vezető a pedagógus, mely alapvetően két területen érvényesül: a pedagógiai folyamat megszervezése, és a személyiségformálás folyamatának irányítása, melyeknek a tartalma: a tanulói együttműködés optimális feltételeinek megteremtése, a kedvező szociális atmoszféra biztosítása, olyan munkalégkör megteremtése, ahol a tanuló jól érzi magát, ahol vannak értelmes célok, és azokért érdemes erőfeszítéseket tenni, ahol kedvező a szorongásszint, mert adott a tévedés szabadsága, ahol oldott az

alaphangulat, ahol van érdeklődés egymás munkája iránt, és a tanuló érzi, hogy a tevékenysége mások számára fontos, ahol igény az együttműködés, és a feladatokhoz igazodó kooperáció, ahol a tanuló megéli saját sikerét és az együttes tevékenység örömét., ahol az esetleges tévedéseknek nincs kockázata és következménye. Szociális befolyás: A társas befolyásolás három folyamata: behódolás, azonosulás, interiorizáció. Mindegyiket az előzetes és utólagos körülményeknek más és más együttese jellemzi; szituációk; nem zárják ki egymást kölcsönösen. Behódolás: az egyén azért veti alá magát egy másik ember vagy egy csoport befolyásának, mert reméli, hogy ezzel kedvező reakciót vált ki a másikból. Az egyén itt lényegileg azt tanulja meg, hogy bizonyos speciális szituációkban az elvárás szerint beszéljen vagy cselekedjék, tekintet nélkül arra, hagy mi a saját véleménye. A befolyásoló személy hatalma

az eszközök feletti ellenőrzésen alapul. A kiválasztott válasz azért válik hangsúlyossá, mert az egyén viselkedési választéka korlátozott, úgy látja, nincs más választása. Hajlamos arra, hogy azt csak a befolyásoló felügyelete mellett valósítsa meg. A behódolással elfogadott viselkedés egy bizonyos helyzetet jellemző külső követelményrendszernek a része; a viselkedés csak eszközként, nem pedig belsőleg kapcsolódik az érintett egyén értékeihez. Azonosulás: az egyén azért tesz magáévá valamilyen más személytől vagy csoporttól származó viselkedést, mert ez a viselkedés kielégítő önmeghatározó viszonyt jelent ezzel a személlyel vagy csoporttal. Önmeghatározó viszony: olyan szerep-viszony, amely részét alkotja a személy önmagáról alkotott képének. Klasszikus azonosulás: olyan viszony, amelyben az egyén teljesen vagy részben átveszi a befolyásoló szerepét. Megpróbál olyan lenni, mint a másik, vagy

ténylegesen az lenni. Kölcsönös szerepviszonylat: olyan viszony, amelyben a két fél kölcsönösen egymásra vonatkoztatva határozza meg a saját szerepét. pl: két barát vagy reciprok szerepek, mint pl.: az orvos és a beteg viszonya Csak akkor tartható fenn, ha a résztvevők kölcsönösen egyetértenek egymás viselkedését illető elvárasaikban. Az azonosulás eszközül szolgálhat ahhoz is, hogy fenntartsa az egyénnek ahhoz a csoporthoz fűződő viszonyát, amelyben önmeghatározása gyökerezik. Az egyénnek ahhoz, hogy fenntartsa csoporttagként való önmeghatározását, általában bizonyos konkrét előírások szerint kell kialakítania viselkedését, és ki kell elégítenie csoporttársainak elvárásait (hagyományok átvétele). A befolyásoló hatalma vonzó mivoltán alapul; olyan tulajdonságokkal rendelkezik, amelyek különösen kívánatossá teszik a vele való tartós kapcsolatot. Az indukált válasz azért kerül túlsúlyba, mert egy

bizonyos szerep követelményei körül vannak határolva; a szituáció egy bizonyos konkrét szerep viszonylat alapján meghatározott. A viselkedés bekövetkezése attól függ, hogy milyen szerephez jut a szituációban az illető egyénnek a befolyásolóhoz való viszonya. Az azonosulás révén elfogadott viselkedés egy konkrét szerepet meghatározó elvárások rendszerének a része. Ezt a viselkedést az egyén úgy tekinti, mint ami képviseli őt, s az csakugyan fontos része lehet személyes énjének. Mégis, általában elszigetelődik az egyén többi értékétől és alig kerül azokkal kölcsönhatásba. Interiorizáció: az egyén azért fogadja el a befolyást, mert a kiváltott viselkedés egybevág értékrendszerével olyannak észleli, mint amely nagymértékben elősegíti értékeinek maximális érvényesülését. pl: elfogadja egy szakértő javaslatait, mert megoldásának tekinti őket saját problémaira és egybevágnak saját értékeivel. Az

interiorizáció révén átvett viselkedés valamilyen módon összefonódik az egyén már meglévő értékeivel: a társas szerepre vonatkozó elvárások rendszerétől külön, egy személyes rendszer részévé válik. Az ilyen viselkedés fokozatosan függetlenedik a külső forrástól. jlő értékeket Az egyén fő gondja viselkedésének értékkongruenciája A befolyásoló hatalma szavahihetősége, egy embert szavahihetőnek ítélhetünk vagy azért, mert feltehetőleg tudja, mi az igazság (szakértelem) vagy azért, mert feltehetőleg megmondja mi az igazság (megbízhatóság). Az indukált reagálás az egyén saját értékeinek alapján előnyben részesített cselekvései irányaként jelenik meg. Ha az egyén interiorizáció révén fogad el valamilyen létrejött választ, általában olyan feltételek között valósítja meg, amikor fennáll azoknak az értékeknek a fontossága, amelyek eleve kapcsolatosak voltak a befolyásolási szituációval. A

viselkedés általában akkor következik be, amikor a szóban forgó dolgok valamely adott szituációban aktivizálják ezeket az értékeket. Az interiorizáció révén elfogadott viselkedés már a belső rendszernek része. Beleillik az egyén alapvető értékrendszerébe és összhangban van azzal. Van bizonyos kölcsönhatás az új vélekedések és az egyén többi értéke között. Az új viselkedés módosíthat meglévő vélekedéseket és módosulhat is általuk. E kölcsönhatás miatt az interiorizáció révén elfogadott viselkedés általában sajátosan egyéni, hajlékony, összetett és differenciát lesz. 11. A tanulás pedagógiai fogalma, sajátosságai A tanulás tanítása Tanulás: egy rendszerben vagy irányító részrendszerében a környezettel kialakult kölcsönhatás eredményeként előálló, tartós és adaptív változás. Tanulásfelfogások: Ókorban és a középkorban:A tanulásnak mások által már feldolgozott ismeretek

elsajátításával történő azonosítás. Ismeretek forrása egy közvetített valóság. Élőszóban előadott vagy olvasott ismeretek sokszor szó szerinti megtanulása, majd visszaadása. Empirizmus hatása, szemléletes pedagógiája: Az emberi ismeretszerzés nem más, mint az embert körülvevő valóságból származó információk elsősorban érzékszervek útján történő befogadása. Az ember a valóság egyszerű tényeit felhalmozza magában, ezek szükségszerűen kikényszerítik az összefüggések észrevételét, aminek eredménye általánosítás, absztrakció lesz. Az empirizmus logikája induktív, amennyiben a megismerést az egyszerűbbtől a bonyolultabb felé, az egyestől az általános felé, a konkréttól az absztrakt felé haladónak tekinti. Comenius " forradalma", a szenzualista pedagógia Középpontjába a szemléltetést állítja. A szemléltetés arra való, hogy lehetővé tegye a növendék számára a találkozást a valóságos

világgal. A gyermekre érzékszervein keresztül közvetlenül kell, hogy hasson a külvilág, a tanító dolga, hogy minél gazdagabban, minél teljesebben mutassa be ezt a világot pedagógiailag feldolgozott módon, betartva bizonyos szabályokat, például a fokozatosság követelményét. Asszociációs pszichológia Platón és Arisztotelész már felállítják az asszociáció alaptörvényeit. Tudatunkban kapcsolatok jönnek létre érzékletek, a nekik megfelelő képzetek, szavak, gondolatok között, s valójában ezeknek a kapcsolatoknak a formálódása a tanulás. Anticipációs módszer (felmondásos lecketanulás) Megtakarításos módszer (az anyag többszöri megtanulása esetén a bevéséshez szükséges idő csökken, az elsajátítás alaposabb lesz. Behaviorizmus tanulásfelfogása A 20 század terméke Watson a lelki jelenségek világát azonosítja a viselkedéses alkalmazkodással. Felfogás keretében az S-R relációra, vagyis az inger (S = stimulus) és

a válasz (R = response) viszonyára kíván visszavezetni. A behaviorizmus fogalomrendszerében a tanulásnak központi szerepe van: az S-R kapcsolatok létrejötte nem más, mint tanulás, a viselkedés módosulása a megfelelő ingerek hatására. Pavlov: reflextanulásra vonatkozó kísérleti és elméleti eredményei. Klasszikus kondicionálást: A feltétlen ingerrel, több alkalommal párosított feltételes inger később már önmagában is kiváltja az eredetileg csak a feltétlen ingerre adott reakciót. Skinner: Instrumentális kondicionálás: a feltétlen inger mellé úgy párosul a feltételes inger, hogy ezen ingeregyüttest nem követi a jutalom, csak valamilyen cselekvés végrehajtása következményeként. A tanulás a tapasztalatszerzés eredménye, az ingeregyüttesek kapcsolatrendszere hozza létre a tanulás eredményeként megjelenő "lenyomatot", a viselkedést. Neobehaviorizmus Közbülső változók fogalmának bevezetése, az inger és a válasz

között van valami, ami a tanulás során változik. Skinner szerint a tanulás alapfolyamata az operáns kondicionálás. A tanulást a megerősítések, visszajelzések szabályozzák. Reformpedagógiai mozgalmak hatása A lényege talán abban foglalható össze, hogy a gyermeket nem egyszerűen az ismereteket passzívan befogadó, a külvilág hatásait elszenvedő valakiként értelmezik, hanem cselekvő, a külvilág folyamataiba beavatkozó, e beavatkozás eredményeként fejlődő emberként. A gyermek cselekvésére építenek. Jean Piaget munkássága Nem az érzékszervek közvetítő mechanizmusait tartja meghatározónak, hanem a cselekvést, a gyermek környezetet befolyásoló, átalakító tevékenységét. A gyermek intellektuális képességeinek fejlődését vizsgálta Konstruktiv pedagógia A megelőző tudásra építés, konceptuális változások elősegítése. Középpontban a belső elméleteket működtető és cselekvő gyermek áll Tanulás

sajátosságai: társadalmilag meghatározott a célja/ irányított tanulás  vezéreljük, szabályozzuk  Oktatáspolitikai eszközök/ szabályozott tanulás  Tanterv / tervezett tanulás  idő, szint, tanterv kerete/ szervezett tanulás  azonos életkorúaknál, munkaformák A tanulás a tanítás által irányított, tervezett, szervezett tevékenysége a tanulónak, mely során műveltségre tesz szert. Tanulást befolyásoló tényezők: tanulási idő, tanulási lakalom, a tanuló kitartása a tanulásban, a tanuló tanulási képessége, a tanítás minősége, a tanítás megértésének minősége. Tanulási modellek:Caroll-féle modell: Sikeres tanulás = tanulásra fordított idő / tanuláshoz szükséges idő Tanulásra fordított időt befolyásolja: tanulási alkalma, tartalma, száma, a tanuló kitartása, szorgalma Tanuláshoz szükséges időt befolyásolja: tanuló általános tanulási képességei, tanítás színvonala, tanítás megértésének

képessége Bloom-féle modell: A tanulás tartalma függ: előzetes tudás, előzetes motiváció, tanítás minősége. A tanulás eredménye függ: tudás teljesítménye, tanítás tempója, motiváció. 12. Oktatási folyamat: mindazon meghatározott időtartalmú pedagógiai alkalmak, amelyekben irányított, szervezett, tervezett tanulás történik. A tanítás-tanulás folyamata minden esetben interperszonális, kommunikatív, interaktív cselekvések, tevékenységek sorozata. Az oktatás folyamatára, menetére, tagoltságára vonatkozó felfogások: - Comenius: bemutatás, szemléltetés, megnevezés  magyarázat  gyakorlás - Pestalozzi: érzékei benyomások szerzése: érzékelés, szemlélet: elemi pontok: száma, alak, szó. - Herbart: elmélyedés, világosság, képzettársítás, eszmélkedés. - Nagy László: megfigyelés, problémaállítás, problémamegoldás. - Prohászka Lajos: problémakitűzés, munkaeszközök előkészítése, munka menetének

megbeszélése, munka lefolytatása, eredmény értékelése. - Kármár Mór: tudatosítás, figyelem, érdeklődés, beszélgetés, magyarázat, öntevékenység. - Imre Sándor: megmutatás, közlés, beszélgetés, tevékenykedtetés. - Fináczi Ernő: szemléltetés: figyelem, társítás: megérzés, megszilárdítás: megtartás. Tanítási-tanulási folyamat struktúrája (Nagy Sándor szerint): makrostruktúrája: ismeretszerzés, alkalmazás, rendszerezés, rögzítés, ellenőrzés, értékelés. Mikrostruktúrája: figyelem felkeltése, a tanulók informálása a tanítási célról, az előzetes ismeretek felidézése, az új ismeretek ténybeliségét biztosító jelenségek, folyamatok, a tények, jelenségek, folyamatok sokoldalú elemzése, a fogalomalkotás, következtetések levonása, szabályalkotás, rendszerezés, rögzítés, az ismeretek funkcionálása érdekében, a tanultak alkalmazása, visszacsatolása, a teljesítmény mérése, értékelése . Az

oktatási folyamat feladata és célja: hogy a tanulók tanulási motivációját fejlessze. A tanulás motivációs stratégiája Motiváció, mint célorientáció működik, elkötelezettséget, értéket jelent. Motiváció: a tanulás szándéka a tanulóban, szorongást, és a negatív érzelmeket csökkentő folyamatot indít el. Az erőfeszítés lényege az önszabályozott tanulásnak. Az érdekes feladat önmagában fokozza a kitartást. Motiváció önszabályozásának (metamotiváció) két összetevője van: a helyzetorientáció: tétovázás, változékonyság, bizonytalanság jellemzi a tanulót. A tevékenységorientáció: A tanuló három minőséggel jellemezhető: erőfeszítés, kezdeményezés, kitartás és biztonság a feladatvégzésben. A motiváció szempontjából nagyon fontos, hogy a tanuló milyen okoknak tulajdonítja iskolai eredményeit (attribúció). 13. A tanulásszervezés stratégiái és módszerei A stratégia: sajátos célok

elérésére szolgáló módszerek, eszközök szervezési módok és formák olyan komplex rendszere, amely koherens elméleti alapokon nyugszik, sajátos szintaxissal (a végrehajtandó lépések meghatározásával és adott sorrendjével) rendelkezik, és jellegzetes tanulási környezetben valósul meg. A stratégia végrehajtásának főbb lépései: a célok bemutatása, a tanulás pszichológiai feltételeinek megteremtése, a tananyag strukturáló, rendező elveinek közlése, a tananyag közlése, kérdések feltétele a tanulók válaszainak kiváltása, a pontos és kritikus gondolkozás fejlesztése érdekében. Oktatási stratégiák: Célközpontú stratégiák: Információ tanítása bemutatás segítségével. Stratégia lényege, hogy feltárjuk az elsajátítandó anyag szerkezetét, megismerjük a tanuló gondolati struktúráját, s megfelelő kapcsolatot teremtsünk a meglévő és a kialakítandó struktúra között. Tanórai tevékenysége az alábbi

lépésekből áll: Az oktatás céljainak közlése, a tanulók készenléti állapotának megteremtése (előismeretek, kognitív struktúrák mozgósítása, motiválás). A strukturáló elvek bemutatása A tananyag logikus, világos, strukturált közlése, a kapcsolódások bemutatása. A tanulók gondolkodásának elősegítése, a megértés ellenőrzése kérdések segítségével. Módszerei: az előadás, a magyarázat, a megbeszélés és a szemléltetés. Fogalomtanítás magyarázat és megbeszélés segítségével: A fogalmak a dolgokat lényeges ismertetőjegyek segítségével írják le. A tanár fő tevékenységei a következők: A fogalommal kapcsolatos előismeretek, fogalmi struktúrák felidézése. Az előismeretek függvényében a fogalomtanításnak két alapváltozata közül választhatunk: direkt bemutatás: esetén a tanár megnevezi, definiálja a fogalmat. fogalomelsajátítás: akkor alkalmazhatjuk, ha a tanulók már megfelelő előismeretekkel

rendelkeznek a fogalomra vonatkozóan. Az elsajátítás ellenőrzése érdekében további példákat és ellenpéldákat nyújtunk a tanulóknak, amelyekről el kell dönteniük, hogy a fogalomhoz tartoznak-e. Később a tanulók maguk szolgáltatnak egyre bonyolultabb példákat. A tanár elemezteti, értékelteti a tanulókkal saját gondolkodási tevékenységüket. Módszerei: magyarázat, megbeszélés. Készségtanítás direkt oktatás segítségével Alapvető készségek és az elemi ismeretek elsajátítására alkalmazzák. Direkt oktatás alapelve: az, hogy akkor sajátítják el a tanulók az alapvető ismereteket és készségeket, ha a világos célokat elemeire bontjuk, s határozott, de nem autokratív tanári irányítással végigvezetjük a tanulókat az elsajátítás menetén. A tanár tevékenységének fő lépései: A tanár bemutatja az óra céljait, közli, felidézi a szükséges előzetes alapismereteket, érzékelteti az óra jelentőségét, bevonja a

tanulókat a munkába. A tanár bemutatja az elsajátítandó ismereteket vagy készségeket Irányított gyakorlási lehetőséget biztosít. Ellenőrzi a megértést További gyakorlási lehetőségeket biztosít, más összetettebb helyzetekben. Módszerei: magyarázat, szemléltetés (demonstráció) Szociális és tanulási készségek tanítása kooperatív tanulás segítségével Az iskolában meg kell teremteni a társadalmi életre való felkészülés feltételeit. Stratégia lényege az, hogy a kölcsönös függőségi viszonyok között a tanulók motiváltak a közös célok elérésére, baráti viszonyok alakulnak ki közöttük, fejlődnek kommunikációs készségeik, technikáik. A tanár feladatai a következők: Az óra (órák) céljainak pontos bemutatása. Az alapvető ismeretek közlése szóban vagy írásban A csoportok létrehozása, megszervezése. A csoportok munkájának segítése A produktumok értékelése vagy a közös munka eredményeinek

csoportonkénti bemutatása. Mind a csoportos, mind pedig az egyéni teljesítmények értékelése. Gondolkodás fejlesztése fel fedezéses tanulás segítségével A stratégia lényege: az, hogy a pedagógus nem készen nyújtja az ismereteket, hanem minden lehetséges esetben a tanulók felfedező, konstruáló tevékenységét váltja ki és segít. Ennek megfelelően a tanár feladatai: A tanulók megismertetése a főbb célokkal. A kiinduló kérdések megfogalmazása, a felfedezés, a megbeszélés, a vita szabályainak kialakítása. A megbeszélés, vita nyomon követése, háttérből történő irányítása, esetleg saját véleményének közlése. A következtetések megfogalmazásának elősegítése A végrehajtott gondolkodási műveletek tudatosítása, rögzítése. Módszerei: vita, a projektmódszer, az irányított kísérletezés (demonstráció). Szabályozáselméleti stratégiák: A nyílt oktatás: A tanulóban rejtőző sajátos képességek

kifejlesztését, felszínre hozását tekinti kiemelt feladatának. Adaptív oktatás: A tanulásra való felkészültség s annak egyes összetevői, mint amilyenek az általános és speciális kognitív képességek, a személyiségvonások stb. jelentős mértékben meghatározzák, hogy egy adott tanítási eljárásból az adott személy mit, mennyit és hogyan hasznosít. Ha ez így van, akkor az oktatás során fel kell tárnunk a tanulók ismertetett jellemzőit, s lehetőség szerint ezeknek megfelelően kell megszerveznünk számukra az oktatást. Nem csak az előzetes tudást méri fel, hanem a tanulási felkészültség széles skáláját. Elveit főként az egyéni és csoportos szervezési módoknál szokták alkalmazni. Programozott oktatás Lényege: az, hogy a tanulók tevékenységének szabályozásában látja az eredményes tanulás feltételeit. Szabályozás alapelvei: az oktatás céljának meghatározása, a tanulók induló szintjének pontos

meghatározása, a tananyag lépésekre tagolása, a tanulók aktív tevékenységének kiváltása, a tanuló válaszainak rendszeres ellenőrzése, megerősítése, az egyéni ütem biztosítása. A lineáris programban (Skinner):a tananyagot egészen kis, elemi lépésekre bontották, amely biztosította, hogy a tanulók "aktív" tevékenységük során. Az elágazásos programja (Crowder): a tanuló feleletétől függően más és más további utat jelölt ki. Az alternatívák lehetőségei itt is korlátozottak voltak. Az adaptív program (Gordon Pask): már gépi számítógépes megoldást feltételez. A programozott oktatási stratégiánál lehet alkalmazni oktatócsomagokat. Az optimális elsajátítás stratégiája A stratégia lényege: az, hogy csak akkor térjünk rá a következő anyagrészre, ha a megelőzőt optimális szinten elsajátítottuk. Az egyes anyagrészek végén végzett ellenőrzésnek az a funkciója, hogy minősítse az eddigi tanítási

folyamatot, hogy feltárja, melyik tanulónak milyen további feladatok elvégzésére van szüksége ahhoz, hogy az optimális elsajátítási szintet elérje. Módszerek: módszer szó a görög methodosz szóból származik és utat, eljárást jelent. A tudományokban általában a célhoz vezető utat, a cél elérését biztosító eljárásokat, fogásokat értik módszereken. Az oktatási módszer fogalma: Az oktatási módszerek az oktatási folyamatnak állandó, ismétlődő összetevői, a tanár és tanuló tevékenységének részei, amelyek különböző célok érdekében eltérő stratégiákba szerveződve kerülnek alkalmazásra. A módszerek csoportosítása, osztályozása Az információk forrása szerint: verbális (szóbeli vagy írásbeli), szemléletes, gyakorlati módszereket különböztetnek meg egymástól. A tanulók által végzett megismerő tevékenység szerint beszélhetünk: receptív, reproduktív, részben felfedező, heurisztikus és kutató

jellegű módszerekről. Az oktatás logikai iránya alapján induktív, illetve deduktív jellegű módszerek különböztethetők meg. A tanulási munka irányításának szempontja alapján: tanári dominanciájú, közös tanári-tanulói és tanulói dominanciájú módszereket említhetünk. Az oktatási folyamatban betöltött szerepük, a didaktikai feladatok szerint Nagy Sándor az új ismeretek tanításának-tanulásának, a képességek tanításánaktanulásának, az alkalmazásnak, a rendszerezésnek és a rögzítésnek a módszereiről beszél. A szóbeli közlö módszereken belül meg szokták különböztetni a monologikus és a dialogikus módszereket. Előadás: olyan monologikus szóbeli közlési módszer, amely egy-egy téma logikus, részletes, viszonylag hosszabb ideig tartó kifejtésére szolgál. Az előadás alkalmazása indokolt, ha: a tananyag nem hozzáférhető más forrásból, az érdeklődés felkeltésére szükség van, rövid ideig kell az

információkat megjegyezni, egy tananyagrész bevezetésére használják, s majd más módszerek követik. Az előadás szerkezetét tekintve három fő részből áll: bevezetés (figyelem felkeltése), kifejtés (anyag bemutatása), összegzés (összefoglalás, kérdésekre válaszolás) Magyarázat: olyan monologikus tanári közlési módszer, amellyel törvényszerű összefüggések, szabályok, tételek, fogalmak megértését segítjük elő. Értelmező magyarázat, Leíró magyarázat, Okfeltáró magyarázat Eljárások: a célok megfogalmazása, példák kiválasztása és bemutatása,a magyarázat logikus felépítése, magyarázó kötőszavak alkalmazása, audiovizuális eszközök alkalmazása, részösszefoglalások, ismétlések beiktatása, a tanulók előzetes ismereteinek számbavétele, szabatos megfogalmazás, ismert szavak használata, kérdések feltétele, mimikával, gesztusokkal kísért előadásmód, vázlat készítése. Elbeszélés: olyan monologikus

szóbeli közlési módszer, amely egy-egy jelenség, esemény, folyamat, személy, tárgy érzékletes, szemléletes bemutatására szolgál. Rövidebb időtartalmú, mint az előadás. A tanulók kiselőadásai: olyan monologikus szóbeli közlési módszernek tekinthetők, amelyben az összefüggő közlés nem a tanártól, hanem a tanulótól származik. Alkalmazására csak bizonyos tantárgyakban és csak a felsőbb osztályokban kerülhet sor. Időtartama általában 10-15 perc Megbeszélés: dialogikus szóbeli közlési módszer, amelynek során a tanulók a pedagógus kérdéseire válaszolva dolgozzák fel a tananyagot. Eredményességének feltételei: témának a gyerekek előismereteire kell épülnie, témának érdekesnek, élményszerűnek kell lennie, indítása problémafelvető, felfedeztető legyen, irányítás szempontjából lényeges indító, továbbvivő és ellenőrző kérdések jól tervezettek legyenek, a légkör kötetlen és oldott legyen, a

pedagógus a háttérből, rugalmasan, de határozottan irányítson, biztosítsa, hogy mindenki részt vegyen a megbeszélésben, a felfedezett hibákat, tévedéseket tapintatosan korrigálja, a gyerekek válaszaiból gyűjtse ki a konstruktív elemeket, s ezekből egy világos kép álljon össze a gyerekek számára a témáról. Alkotóeleme, eljárása: strukturálás (célkitűzés, részösszefoglalás, összegzés), kérdezés (rövid, pontos, egyértelmű legyen, az egész osztálynak szóljon), visszacsatolás, a tanulók tevékenységének értékelése (dicséret, mosoly, rávezető kérdések). Vita: dialogikus szóbeli közlési módszer, amelynek az ismeretek elsajátításán túl célja a gondolkodás és a kommunikációs készségek fejlesztése. A vitában a tanulók viszonylag nagyfokú önállóságot élveznek, a pedagógus a háttérből irányítja a vita menetét. A vitát a megbeszéléstől az különbözteti meg, hogy a tanulók legalább annyit

beszélnek, mint a tanár, az interakció vélemények, kijelentések, állítások ütköznek, az interakciót többségében a tanulók kezdeményezik, a kérdések célja valóságos ismeretek szerzése, ellenőrzése, a válaszok előre általában nem meghatározottak, az értékelés egyetértek /nem értek egyet, a tanulók egymás és a tanár megállapítását is értékelik. Feltételei: logikai (a résztvevők egymáshoz beszéljenek), morális (a résztvevők hajlandók érvek hatására véleményüket megosztani), intellektuális (mások véleményét tiszteletben tartják). Szemléltetés (demonstráció, illusztráció): olyan szemléletes oktatási módszer, amelynek során a tanulmányozandó tárgyak, jelenségek, folyamatok észlelése, elemzése történik. A szemléltetés módszere az oktatási folyamatban hozzájárul: a képszerü-szemléletes gondolkodás fejlesztéséhez, fogalomalkotáshoz, a tevékenység elsajátításához, a gyakorlati alkalmazási

lehetőségek feltárásához, a tanult jelenségek szemléletes rendszerezéséhez, osztályozásához, a tanulók érdeklődésének felkeltéséhez, a tanultak alkalmazásához. A demonstrációnak minden tanuló által jól követhetőnek kell lennie, fontos a lényeg kiemelése. A szemléltetés két fő fajtája: közvetlen: amely "tárgyak, jelenségek, folyamatok közvetlen megjelenítését, a tények meghatározott csoportjának a nevelő által történő prezentálását jelentik", közvetett megfigyelést: amely az oktatási eszközök egyre bővülő választékával valósítható meg. Projektmódszer: a tanulók érdeklődésére, a tanárok és a diákok közös tevékenységére építő módszer, amely a megismerési folyamatot projektek sorozataként szervezi meg. Projektek: gyakorlati feladat, egy esztétikai élmény átélése, egy probléma megoldása, valamilyen tevékenység, tudás elsajátítása. Lépései: a célok, a téma kiválasztása,

megfogalmazása, a tervezés, kivitelezés, zárás, értékelés. A projektmódszer nagyfokú tanulói önállóságot tesz lehetővé Kooperatív módszer: olyan oktatási módszerek, amelyekben a tanulók tapasztalati tanulás révén fogalmakat, eseményeket, jelenségeket, sajátítanak el, tevékenységeket gyakorolnak be. Szimuláció: a valóság absztrakciói, a rendszer egészére s kevésbé annak részleteire koncentrálnak. Szerepjátékról:ha valaki egy másik személy szerepét vagy funkcióit játssza el. Játék (game): olyan vetélkedő, amelyben bizonyos előre meghatározott szabályok betartásával a győzelmet ügyesség, erő vagy szerencse segítségéről lehet megszerezni. Módszerek kiválasztásának szempontjai: a módszerek lehetőségeinek alapos ismerete, a módszerek kiválasztását meghatározó szempontok ismerete, a szempontok és módszerek közötti összefüggések elméleti ismeretek megléte, jártasság a pedagógiai döntések

meghozatalában. Ideális döntés: az összes kritérium figyelembe vétele. Kritériumok: oktatás törvényszerűségei, oktatás céljai, feladatai, tanagyag tartalma, tanulók tulajdonságai, külső, tárgyi feltételek, pedagógus személyisége. 14. A differenciálás értelmezése, megvalósulásának szintjei, fokozatai, reformpedagógiai előzmények. Differenciálás: az egyének közötti különbségtevés. A tanár kétféle eljárást alkalmazhat eredményesen a tanulók irányításában oly módon, hogy azok önálló és valódi döntéseinek teret enged. A közvetlen (direkt) és a közvetett (indirekt) irányítási mód biztosíthatja a pedagógus elképzelései és a tanulók törekvései közötti összhang megvalósítását. A differenciálás alkalmazásának feltétele a tanulók egyéni sajátosságainak pontos ismerete. A gyermekismeret biztosítja az irányított differenciálás feltételeinek megteremtését, illetve a megfelelő környezeti tényezők

biztosítását. A differenciált oktatás: az oktatási folyamat olyan speciális tervezése, szervezése, megvalósítása, amikor a folyamat egy részében, a különböző egyéni sajátosságokkal rendelkező tanulók párhuzamosan, eltérő módon, testre szabott, speciális feladatot végezhetnek. Mennyiségi differenciálás: annak érdekében történik, hogy minden tanuló el tudja sajátítani a tantervben előírt egységes, azon követelményeket, amelyek a továbbhaladáshoz szükségesek (korrekció, felzárkóztatás). Minőségi differenciálás: a képességek maximális kibontakoztatását érhetjük el (tehetséggondozás). A differenciálást előírják az olyan iskolai dokumentumok, mint a közoktatatási törvény, a NAT, a helyi pedagógiai programok, a helyi tanterek. Az iskolarendszer síkján történő differenciált oktatás a speciális jellemzőjű tanulók számára szervezett speciális iskolában, speciális osztályokban valósul meg. Az

átlagiskolákban a tanítási órákon is megvalósulhat a differenciálás, ha a pedagógusok a heterogén gyermekcsoporttal úgy foglalkoznak, hogy alkalmazkodnak a tanulók egyéni sajátosságaihoz is. A tanórai differenciálás feltétele: A tanulok egyéni jellemzőinek megismerése: képességeik, előzetes ismereteik, motiváltságuk, munkavégzésük, együttműködő képességük, szociális hátterük, társas helyzetük. Az ő egyéni jellemzőik jelentik a differenciálás alapját A tanórai differenciálás lehetőségei: a frontális osztálymunka keretében megvalósított önként vállalt vagy a tanártól kapott egyéni munka (például kiselőadás, önálló megfigyelés, kísérlet bemutatása), a differenciálás érdekében megvalósított réteg-, csoport-, páros és individualizált munka, a tanulói jellemzőhöz adekvát stratégia, módszer alkalmazása, differenciált taneszköz használat, differenciált motiválás, differenciált feladatok,

differenciált értékelés. Differenciálási szempontok: a tanulási tempója, ritmusa, a tanulási szokásai, megelőző tudása, képességei, motiváltsága, érdeklődése, szükséglete, személyiségének pszichikus sajátosságai.Munkaformák szerepe a differenciálásban: Frontális munka: az osztály egésze vagy része számára homogén tanulási feltételeket biztosít: azonos cél, tanagyag, módszer, idő, eszközök. Azok a tanulók vesznek részt benne, akik tudnak és akarnak az oktatás közön menetében a pedagógussal együtt haladni. A frontális munka legtöbbször osztálykeretben zajlik, az oktatás leggyakrabban alkalmazott szervezési módja. Ez teszi lehetővé e leggyorsabb tanítást. A legnagyobb hatékonysága az aktuálisan homogén tanulócsoportokban lehet. A tanulók a társas jellege miatt szeretik A frontális munka nagyon alkalmas a (a lemaradás, a kívülmaradás lehetősége miatt) melléktevékenységek (leveleznek, álmodoznak, leckét

írnak, szundikálnak) kialakulására. A pedagógus számára valamennyi szervezési mód közül a legkönnyebb, legkényelmesebb. Az egyéni különbségeket nem veszi figyelembe, nem ad lehetőséget a differenciálásra. Direkt tanítási irányítás Csoportmunka: Az osztály együttműködésre képes tagjai átmenetileg 3-6 fős egységekben, közös munkában old meg kapott vagy vállalt feladatot. Csoportmunka során a tagok között kölcsönös függési, felelősségi, és ellenőrzési viszonyok jönnek létre. Indirekt tanári irányítás valósul meg Alkalmazható: új anyag feldolgozására alkalmazás, rögzítés, rendszerezés, és ritkábban az értékelés érdekében. Akkor javasolt, ha a tanulók tudnak és akarnak az együttműködés normáihoz igazodni. Csoportokat létrehozhat a tanár, alakíthatnak a gyerekek, történhet mechanikusan (ülésrend), de lehet megbeszélés alapján is. Csoportalakítás szempontjai lehetnek: a gyerekek tanulmányi szintje,

érdeklődésük, speciális képességeik, társas kapcsolatrendszerben elfoglalt helyük, pályairányultságuk. Csoportszervezési lehetőségek: csoport összetétele szerint: állandó, változó, feladat jellege szerint: azonos, különböző, feladat kidolgozása szerint: munkamegosztással, munkamegosztás nélkül, megelőző tudás alapján: homogén, heterogén Párban folyó tanulás: A párban folyó tanulás lényege, hogy két tanuló működik együtt valamely tanulmányi feladat megoldása érdekében. Szolgálhatja: az új ismeretszerzést, az alkalmazást, a rendszerezést, rögzítést, értékelés. Két alapváltozata van: Páros munka: hasonló szinten lévő tanulók közösen, gondolatcserében oldanak meg valamely kapott vagy vállalt tanulmányi feladatot. Tanulópár: különböző szinten lévő tanulók közötti tanulmányi kapcsolat jön létre azzal a kifejezett, nyílt szándékkal, hogy a jobb szinten lévő gyermek, ifjú segítsen társának. A

páros munkánál a párok kialakulása akkor kívánatos, ha rokonszenvi alapon történik, ha tanulmányi tekintetben a pár tagjai között a különbség csekély. A tanulópárok összetételében a spontán választások mellett élhetünk olykor tanári javaslattal is. Egyéni munka: A gyerekek önállóan megoldandó egyéni feladatokat kapnak. Az egyéni munka célja lehet: új ismeret szerzése, a korábban tanultak alkalmazása, rögzítése, rendszerezése, értékelése. A gyerekek egymástól függetlenül ugyanazon a feladaton dolgoznak. Ez a munkaforma az önfejlesztő magatartás szükségleteinek kialakításában és továbbfejlesztésében játszik döntő szerepet. Teljesen egyénre szabott munka: tekintettel vagyunk az egyes gyerekek előzetes tudására, feladatmegoldó szintjére, az egyéni tanulási szituáció motiváció hatására. Részben egyénre szabott munka: ha hasonló szintű tanulók számára adunk azonos feladatot. A tanulók közötti

különbségeket valamilyen szempontból figyelembe vesszük, Idividualizált munka: ha kilép az osztály- és órakeretből a tanuló, tehát egyedül (magában) tanul. Az egyéni munka az elsajátítást, a tanulást szolgálja Fontos a pedagógus menet közbeni segítségnyújtása, ami természetes mozzanat. Értékes lehetőség az önellenőrzés lehetőségének megteremtése. A gyerekek nem egymással, hanem önmagukkal versenyeznek. A gyermekek számára szembesülést jelent saját mindenkori szintjével. A pedagógus és a nehezen nevelhető gyermek Magatartási zavarok - szociális inadaptáció: A beilleszkedési zavar, a magatartási rendellenesség, a nehezen nevelhetőség, a feltűnő viselkedés, az inadaptált magatartás, az érzelmi zavar, a nevelési nehézség. Az intézményi normák megsértése: nem alkalmazkodnak az iskolai szabályokhoz, vétenek ellenük, illetve kivonják magukat hatásuk alól. Magatartásukkal zavarják a tanárt és társaikat. Az

általánosan használt pedagógiai módszerekkel nem lehet eredményt elérni náluk. "szociális inadaptáción a személyiség szociális viszonyainak zavarára épülő különböző típusú viselkedési rendellenességet értünk, amely normád értelmi képességű gyermekeknél elsősorban iskolai környezetben nyilvánul meg, és optimális pedagógia tevékenység útján korrigálható" Az alkalmazkodási nehézség egyszerre biológiai, pszichológiai, jelegű. Igen ritkán tekinthető egyetlen ok vagy ok csoport következményének. Sokkal inkább a gyerekre ható tényezők különböző kombinációjaként fogható fel. Így lehetséges például, hogy veleszületett sajátosságok (mint az enyhe agyi károsodás, MCD) a környezettel történő interakció során súlyosbodnak és másodlagos zavarok kialakulásához vezetnek. Tanulási nehézségek: Tünetei: órán lemarad, töredék teljesítmény, szórt figyelem. Okai: belső: Minimális Celebrális

Diszfunkció, határeset a fogyatékos és a normál gyerek között, külső: családi környezet, értékrend, tanulást akadályozó tényezők (falusi család). Stratégia: felzárkóztatás megkísérlése, korrepetálás: csoportos, egyéni: hatékonyabb szakemberrel, nem tanulópárral, felzárkóztató számítógépes programok vannak, lesznek. 15. Egészségkultúra és egészségnevelés tartalmi változása az újkortól napjainkig. A nevelés nem más, mint értékátadó, értékelsajátító folyamat. Érték: a társadalom és az egyén által elérhető, megteremthető, megközelíthető/birtokolható tárgy, szellemi alkotás, magatartás, viselkedésforma, állapot. Az értékek nagy szerepet játszanak az ember életében. Az emberi cselekvésben motiválják tetteiket, ösztönöznek, szabályoznak. Megkülönböztetünk: cél és eszközértékeket, magatartás-szabályzó és normaértékeket A pedagógia csoportba rendezi ezeket az értékeket, és ezek az

értékcsoportok: etikai , esztétikai, intellektuális, egészség- és magatartás kultúrával foglalkozó Az újkori gondolkodók közül Locke hívja fel a figyelmet elsőként az egészséges élet kialakításának fontosságára. Nevelési elképzelésének a legfontosabb része az egészség megőrzése és fejlesztése „Egészséges lélek egészséges testben.” Következő dolgokra kell figyelni az egészség megőrzése érdekében: ne ruházkodjon a gyermek túl melegen, tartózkodjon sokat a friss levegőn, ruházata legyen bő és kényelmes, ügyeljen az egészséges táplálkozásra (sok gyümölcs), fekvőhelye legyen kemény, kevés vagy majdnem semmi orvosságot ne szedjen. A francia felvilágosodás alakja Rousseau Pedagógiai regénye a szabad ember neveléséről szól, ami 5 fő részből áll. Az első négy Emil neveléséről szól, az ötödik Sophie a nők nevelését tárgyalja. Az első négy rész a gyermek fejlődésének egy-egy szakaszát elemzi,

a megszületéstől a házasságig: Születés – 2 éves kor: Testi nevelés, 2 – 12 éves kor: Érzékszervek fejlesztése, 12 – 15 éves kor: Értelmi és munkára való nevelés., 15 – házasság: Erkölcsi, vallási és szexuális nevelés Egészség: testi-, szellemi- és szociális jólét állapota. Az egészségnevelés legfontosabb feladata az egészség elősegítése. Egészségnevelés feladatai: ösztönzés, megőrzés, megelőzés, javítás, gyógyítás. Egészségmagatartás: úgy él, hogy megfeleljen azoknak a követelményeknek, amelyek feljogosítják az egészséges életre. Egészségkultúra: életmód, amely révén szabályozhatja, optimalizálhatja egészségi állapotát. Az egészségi állapot visszahat az életmódra, része az egészségkultúrának. Az egészségre nevelés leghatékonyabb módja az értelmes cselekvésformák elsajátítása, szokásokká alakítása és végül az öntevékenység szintjén egészséges életvezetéssé

szervezése. Egészséges életvezetéshez alkotó legfontosabb funkciók, tevékenységfajták, egészséges táplálkozás, mozgásos cselekvés (sport), alkotó tanulás, emberi kapcsolatalakítás és –tartás. Az egészségnevelésben fontos szerepet játszik az intézményes nevelés, az iskola. Az iskolai egészségvédő munkát hátráltató tényezők: Étkezéssel kapcsolatos problémák: Alultápláltság: nem figyelnek oda a tanulók az egészséges táplálkozásra, rendszertelen étkezés. Túltápláltság: negatív következményekkel járhat (magas vérnyomás, cukorbetegség). Oka lehet az elszegényesedési folyamat is, mely a családok többségénél a megfizethetetlen, természetes vitaminokat tartalmazó primőrök mellőzését jelenti. Egészséges testmozgással kapcsolatos problémák: gazdasági helyzetből eredő problémák: drága, sokak számára megfizethetetlen belépők ára a sportlétesítményekbe, kerékpárutak kiépítésének hiánya,

technikai és téli sportok eszközigénye és háttérköltségei, közlekedési viszonyok sportolást gátló hatásai: utcai futások veszélyessége, buszok, teherautók közegében, utcai kerékpározás veszélyes, kipufogó gázok károsítják szervezetét. Iskolai testnevelés problémái: verseny- és tömegsport anomáliája, beszűkült lehetőségek, életvitelbeli sajátosságok, mint ellenható elemek: a tanulóknak sok egyéb „fontos” teendője mellet „nem jut” ideje a sportolásra, negatív családi attitűdök (kevés családi program), szociális környezet, baráti kör más irányú hatásai, a szabadidő eltöltésének egyéb lehetőségei. Higiénés egészségügyi problémák: személyi higiénia (test, ruházat): iskolából fejtetűvel tér haza a gyermek, a gyermekek fogápolásának hatékonysága alacsony, különböző testtájak, ruházat tisztántartása, mentálhigiénia (lelki egészség): rendezetlen családi kapcsolatrendszer (csonka

család, mostohák), iskola és otthoni meg nem értés. Ezek tünetei: csavargás, érzéketlenség, hiányzik a kapcsolatteremtési kézség , környezethigiénia: tágabb és szűkebb környezetünk tisztasága, minden fiatalban tudatosulnia kellene annak a ténynek, hogy a levegő, a víz, a talaj szennyezése ökológiai katasztrófához vezet. Szexuálhigiénia: nemi betegségek megelőzése (AIDS), a tanulók megértsék a safer sex (szigorú monogámia) lényegét. Dohányzás: kritikus életszakasz a 14-17 éves kor, a tanár viselkedési mintája pozitív példaként kellene, hogy szolgáljon a „kritikus” korban lévő tizenévesek számára. 1999-ben megjelent a dohányzást korlátozó törvény, amely határozottan megtiltja a tanárok részére a dohányzást az iskolában. A kisiskolás korúakra elsősorban a család gyakorol erős hatást, majd a gyermek növekedésével erősödik a baráti társaság és az iskola környezet hatása. Alkoholfogyasztás: Az

elfogyasztott mennyiség határozza meg az alkoholos befolyásoltságot. Az alkoholfogyasztás egészségnevelési vonatkozásban ellentmondásos jelensége a társadalmi gyakorlat és az iskolai élet különbözősége. A családi, társasági élet ünnepi alkalmai elképzelhetetlenek az alkoholtartalmú italok fogyasztása nélkül. Mértékek és arányok megtartására ösztönzés. Kábítószerek, drogok: az idegrendszerre ható anyagok bevitele e szervezetbe forgalmazása és fogyasztása hazánkban jelentősen megnőtt az utóbbi években, egyre fiatalabb korban kezdődik a kábítószerrel való próbálkozás, minden társadalmi rétegben előfordulhat, nemcsak városokban, hanem vidéken is előfordulhat. A drogellenes magatartás megvalósításában az iskolai (pedagógus részéről) és a szülők részéről megnyilvánuló együttes hatások érhetnek el igazán komoly sikert. A veszélyeztetett fiatallal való gondosabb törődés, odafigyelés hozhat eredményt. A

kapcsolatok normális működésének ellenhatói: szülői passzivitás, a pedagógus mérsékelt érdeklődése az iskolán kívüli problémák iránt Az egészségmagatartás kialakítása serdülőkorú tanulók esetében komplex pedagógiai-pszichológiai tevékenység. Módszerek: eljárások: filmvetítés, előadás, egyéni beszélgetés, klubfoglalkozás., szervezeti forma: tanóra, ismeretterjesztő előadás, tanfolyam, kerekasztalbeszélgetés, kirándulás, színtér: a módszeres tevékenység megvalósulásának helye, eszköz: tárgyi környezet, közvetítők (médiák). 16. A tanulói személyiség megismerésének tudományos és hétköznapi módszerei. A személypercepció Szociális percepció: (tágabb értelmezés) Ma elsősorban szociális percepción a személyek megismerését értjük. A személypercepció:A személypercepció több mint egymásra irányuló, kölcsönös észlelés, mert tartalmazza az érzéki és gondolati megismerés összes szintjét.

Az egyik embernek a másikra vonatkozó ítéletei azonban nem korlátozódnak nominális definíciókra, hanem kifejezik az ítéletet alkotó észlelő személy másik emberhez való viszonyát, mely a kommunikáló emberek viselkedésében realizálódik. A társról alkotott perceptuális kép tehát tartalmazza: a társ megismerését, a hozzá való viszonylást. Ez a két mozzanat ugyan elkülöníthető egymástól, de ezeket a társról nyert benyomásban mindig egységben éljük át. - ha a megismerési oldal kerül előtérbe, akkor személypercepcióként, - ha az értékelő viszonyulás, akkor attitűdként (értékelő beállítódásként) tárgyalja. A benyomás-szerveződéssel kapcsolatos főbb kutatási eredmények Megkülönböztet: centrális tulajdonságokat (ezeket hajlamosabbak vagyunk keresni), másodlagos tulajdonságokat (a másik megítélésében kevésbé okoznak disszonanciát.) Asch benyomásszerveződés vizsgálatai: Implikált személyiségelmélet:

a hétköznapi emberismeret szerveződésének folyamata és szabályszerűségei. Az egyénben mindennapos tapasztalatai során kialakult egy előfeltevés rendszer arról, hogy az emberi személyiségben milyen tulajdonságok, milyen másokkal járnak együtt általában, és milyen másokat zárnak ki. A tulajdonságok összerendeződését a konzisztencia (az értékelések összhangja) elve szabályozza. Néhány szabályszerűség: Haló-effektus: Ha a percipiáló egy adott dimenzióban kedvezően, vagy kedvezőtlenül értékel egy személyt, nagy a valószínűsége, hogy más dimenziókban is ugyanúgy kedvezően, vagy kedvezőtlenül ítéli meg. Ez a jelenség is a konzisztenciára törekvés egyik megnyilvánulása. Az attribució: ok és tulajdonság tulajdonítást jelent. Sztereotípia és kategorizálás: Az egy csoportba tartozó, vagy sorolható embereket hajlamosak vagyunk információ hiányában, pusztán a csoportba tartozás miatt, közös vonásokkal

felruházni. Az ezek alapján születő jellemzéseket nevezzük sztereotipiának, mely többnyire erős értékelő töltetű. A meghatározott kategóriához kötődő sztereotip elvárások bekövetkezésének a hiánya az embert attribucióra ösztönzi. Ilyen esetben változó külső vagy belső tényezőnek tulajdonítjuk az eltérést. A sztereotipiák rendszere miután megszilárdul, nagyon nehezen módosul, és ellenáll a cáfoló tapasztalatnak, előítéletekké merevedhet. A személypercepció alapvető determinánsai, a társ "jelentés"- ére ható tényezők: a, A tágabb és szűkebb szociális-kulturális környezet. Ezen belül: a megítélés alapját képező szerep és normarendszer, a csoportra jellemző struktúra, státusrendszer, a társ viselkedésének, tulajdonságainak leírására szolgáló nyelv b, A percipiáló intellektuális és emocionális jellemzői A percipiáló intellektuális fejlettsége: kulturális, nyelvi eszközeinek egyéni

minősége és mozgósításának lehetősége, rugalmassága. Ezen belül: a megfogalmazott jellemzések pszichológiai mélysége, vagy felszínessége, illetve differenciáltsága. a jellemzés szempontrendszerének plaszticitása vagy merevsége, az ítéletek mértékletessége illetve árnyaltsága, mennyire tud elszakadni a kategorizáláson alapuló sztereotipiáktól, mennyire befolyásolják az érzelmi viszonyulást leegyszerűsítő hatások (haló-effektus), hogyan viseli el a többoldalú megismerésből származó értékelésbeli disszonanciát, emberismerete, empátiája. c, A percipiáló önmagáról alkotott véleménye, selffogalma - szociális státusa, szerepe: az énkép stabilizáló mechanizmusai (azokat a tulajdonságokat látja legértékesebbeknek és legfontosabbaknak, amelyekkel ő maga is rendelkezik, illetve amelyeket feltételezése szerint a társak benne látnak.), az énkép és önértékelés disszonanciái torzítják a társ felfogását d, Az

adott társsal való viszony kognitív és motivációs jellemzői: a társsal közös attitűdök vonzalomra, az ellentétes attitűdök érzelmi elutasításra hajlamosítanak (az interperszonális viszony kognitív egyensúly elmélete - Heider-Stoutland). Kiemelt jelentősége van a percipiáló személyre irányuló attitűdnek (Tagiuri és mtsai - 1958), melyet gyakran a társra irányuló saját attitűd viszonzásának látnak. A percipiáló vonzalma eltúlzó megállapításokra hajlamosít. Vázlat a személyiség jellemzéséhez:1. Környezetének általános jellemzése: legerősebb hatások, tudatos utánzások (modellek) 2. Adottságai: egyéni jellemzők: testalkat, az érzékszervek érzékenysége, idegrendszeri típussajátosságok. 3 Képességei: mozgási (pszichomotoros) képességek: erő, gyorsaság, ügyesség, állóképesség; kognitív képességek: megfigyelőképesség, emlékezési képességek, képzelőerő, gondolkodási képességek:

problémaérzékenység, műveleti képesség, kreativitás ; kommunikációs képességek: beszéd, olvasás, írás, empátia. 4. Irányultsága: az értékorientáció (az egyéni értékrend tartalma, hierarchiája), érdeklődése (fejlődésében), életcéljai (eszményei) 5. Jelleme: akarati (konatív) tulajdonságai: céltudatosság, önállóság, határozottság, akaraterő stb.; viszonytulajdonságai: önmagához való viszonya: énkép, önismeret, önértékelés, igényszint, felnőttekhez, kortársakhoz való viszony: együttműködési képesség, kezdeményezőés szervezőképesség; tevékenységének dinamikája (temperamentuma) 6. A személyiség fejlesztésének lehetőségei: önnevelésnek programja, pedagógiai hatásrendszer tervezése (a tanulói személyiségrajzban). 17. A pedagógus, mint értékközvetítő, az értékek és közvetítésük módszerei. Az eredményes pedagógiai munka, a hatékony nevelés és ismeretátadás legfőbb tényezője a

pedagógus. Ungárné Komoly Judit a konfliktus-kezelésének módszerei alapján: agresszív, restriktív, konstruktív, inerciás, indifferens módszerek Lewin vezetési stílus alapján: demokrata, autokrata, ráhagyó stílus Kériné Sós Júlia a tanárokat munkájuk szerint csoportosítja: tudós tanárok, szervezők, a tanítás módszerét fejlesztők, egyéni kapcsolatokat teremtők és szervezők A pedagógus funkciói: Közvetítő: tudományos és köznapi ismereteket közvetít, nyílt és rejtett normákat, emberi magatartásmintákat ad át. E funkció személyi meghatározója a közlőképesség. A közlés tartalmi jellemzői: szakértelem, tudás, célszerű és követhető gondolatmenet, lényegkiemelő, szabatos megfogalmazás. Formai jellemzők, a nonverbális közlések jellegzetességei: tekintet (bátorító, biztató, szigorú, lefegyverző), mimika (értelmi és érzelmi állapotok és élmények kifejezése), gesztusok (a verbális kommunikáció

kísérőelemei, nyomatékosítanak, elbizonytalanítanak, vagy éppen önálló jelentéssel bírnak), proxemika (az elfogadó érzések közelítik és erősítik a szociális kapcsolatokat, míg az elutasítás pedig távolságtartást eredményez. A pedagógus gyermek kapcsolat működésének feltétele a kölcsönös bizalom. Modell a pedagógus, a gyermek viselkedésmintáinak forrása, a modellé válás alapfeltétele az érzelmi elfogadás. A modellkövető magatartás életkorfüggő: alsótagozatos korban a feltételnélküli utánzás., felsőtagozatban a empátiát feltételező kompetencia modellkövetés. Vezető: a pedagógiai folyamat megszervezése, és a személyiségformálás folyamatának irányítása: kedvező szociális atmoszféra biztosítása, olyan munkalégkör megteremtése, ahol a tanuló jól érzi magát, ahol oldott az alaphangulat, Nevelési módszerek: olyan eljárások, fogások vagy technikák, amelyek segítségével a pedagógus képes

személyiségformáló feladatainak a megvalósítására. Hagyományos nevelési módszerek: követelés, meggyőzés, gyakorlás, gyakoroltatás, jutalmazás, büntetés Bábosik féle nevelési módszerek: közvetlen (direkt) nevelési módszer, közvetett (indirekt) nevelési módszer. A nevelési módszerek 3 alcsoportra oszthatók: beidegző, magatartási-tevékenységi modelleket közvetítő, tudatosító módszerek, eljárások Közvetlen, direkt módszer: Beidegzési: követelés: követelmények megfogalmazása, ügyelni kell az optimális szint megtartására (túl vagy alulkövetelés), fontos a fokozatosság elve, kérés, óhaj, tanács formájában történjen, utasítás, tiltás, parancs megfogalmazása kerülendő Gyakoroltatás: az optimális magatartási-, és tevékenységformák kialakítását teszi lehetővé; különböző foglalkozások előkészítéséből, megszervezéséből és irányításából áll. fontos a feladat biztosítása, a gyakorlásnak

motiváltnak kell lennie: játékosnak, érdekfeszítőnek, eredményesnek. a gyakorlás eszközeinek biztosítása, ellenőrzése Segítségadás: a helytelen beidegződések kialakulásának megelőzése, vagy ha már kialakult, akkor annak kontrolálása, a nehézségek elhárítása. Ne legyen a gyerek helyetti munkavégzés elvi segítségnyújtás. Ellenőrzés: a nevelési eredmények visszajelzését biztosítja: a tanulók figyelmét ráirányítja a követelmények teljesítésének fontosságára, az ellenőrzés fokozatosan önellenőrző tevékenységgé váljon Ösztönzés: megerősítés, gátlás. elismerés: , elmarasztalás: kedvét ne szegjük a tanulónak, jutalmazás: biztató hatású, lehet szóbeli, írásbeli, tárgybeli, a tanuló érezze, hogy jól halad a cél felé Büntetés: arányos, következetes legyen, mutassa meg a kivezető utat, nem lehet büntetni: testi fenyítéssel, alapvető szükségletek megvonásával, olyan eszközzel, ami a

személyiség károsodását vonja maga után Magatartási- tevékenységi modellek közvetítésének közvetlen módszerei: példakép: konkrét magatartási minták testesülnek meg eszménykép: absztrahált, általánosított formájú elbeszélés: viselkedési tapasztalatokat közvetítünk tények és jelenségek bemutatása: erkölcsi normák, elvek életszerű, reális körülmények közé helyezése műalkotások bemutatása: irodalmi, zenei és képzőművészeti alkotások erős szükségletformáló tényezők pedagógus személyes példaadása: a tanulók számára a folyamatos élmény- és tapasztalatnyújtás, szükséges hozzá a tanári tekintély megléte Tudatosítás közvetlen módszerei: meggyőzés formálása, előadás, beszélgetés, magyarázat: szaktárgyi órák és kiegészítő tevékenységek konkrét anyagához kapcsolva valósulhat meg a tanulók önálló elemző munkája: Feladatok biztosítása, amelyek elvégzése során maguk végzik el a

felmerülő problémák elemzését, megoldását. Közvetett, indirekt módszer: A közösségi élet és tevékenység keretében szervezhető meg. Olyan sajátos eljárások, melyek a közösségi tevékenység céltudatos megszervezésére és az ott fellépő kölcsönhatások szabályozására, koordinálására szolgálnak. Közösségi tevékenység megszervezése: munkamegosztás. A közösség minden tagja egyenlő mértékben vegyen részt a közösségfejlesztés folyamatában. Közös cél, feladat és szabályok irányította tevékenységek. Perspektívák megszervezése: távlatok megtervezése (fontos, hogy a célkitűzések összhangba kerüljenek a közösség szükségleteivel) Hagyományok kialakítása: a közösség összetartozását erősítő belső szabályok Közvetett követelés: nevelői követelménytámasztás, amely a közösség vagy csoport egészére vagy egy részére irányul. Közvetett ellenőrzés: rendszeres beszámoltatás (meghatározott

feladatért felelősök) Közvetett ösztönzés: csoportos formában működik: csoportos elismerés, csoportos elmarasztalás, csoportos jutalmazás, csoportos büntetés, kölcsönös értékelés (faliújság, iskolai rádió) Magatartási- tevékenységi modellek közvetítésének közvetett módszerei: pedagógus részvétele a közösség életében: egyes rendezvényeken való aktivitás, tevékenységvállalás, egyéni és csoportos minták kiemelése a közösség életéből: pozitív megnyilvánulások előtérbe helyezése (a negatív példa „ragadós”)Tudatosítás közvetett módszerei: közvetett felvilágosítás: a tudatosító hatás a pedagógus részéről indul el a közösségre irányulva. vita: tárgyát képezheti bármilyen momentum, mely a tanulók érdeklődésére számot tarthat. Mélyebb összefüggések feltárása, egyes nézetek ütköztetése, bizonyos eszmék elfogadása, elvetése. 19. Az esztétikai értékközvetítés: alkotás és

befogadás; lehetőségei, színterei A nevelés nem más, mint értékátadó, értékelsajátító folyamat. Érték: a társadalom és az egyén által elérhető, megteremthető, megközelíthető/birtokolható tárgy, szellemi alkotás, magatartás, viselkedésforma, állapot. Az értékek nagy szerepet játszanak az ember életében. Az emberi cselekvésben motiválják tetteiket, ösztönöznek, szabályoznak. Megkülönböztetünk: cél és eszközértékeket, magatartás-szabályzó és normaértékeket A pedagógia csoportba rendezi ezeket az értékeket, és ezek az értékcsoportok: etikai , esztétikai, intellektuális, egészség- és magatartás kultúrával foglalkozó. Az esztétikai értékátadás az esztétika és a pedagógia alapjaira épül Esztétika: a filozófia részterülete. Foglalkozik a törvényszerűségekkel, a művészi alkotás, és befogadás problémáit feltárja, elemzi és megoldja. Esztétikai nevelés jelentősége a gyermek

érzelemvilágának alakítása. Esztétikai nevelés célja: felkészíteni az embereket az esztétikai élmények befogadására, átvételére, esztétikum létrehozása Esztétikum: az esztétika központi fogalma. Az esztétika vizsgálódás tárgya. Forrásai: természeti környezet, mesterségesen konstruált környezet, kommunikáció. Lehet: forma, táj, tisztaság, fotó, irodalom Hatékonyságát befolyásolja: tárgyi-környezeti feltételrendszer, a tanulók tevékenységrendszere, módszerek, pedagógus magatartása. Alapvető esztétikai kategóriák: szép-rút, kellemes-kellemetlen, művészi-giccs, ízléses-ízléstelen, fenséges-alattomos. A művészet az esztétikai értékeket tükrözi Esztétikai nevelés folyamata: Befogadás: valamilyen reakciója keltődik a gyereknek, gyermek érzelemmel reagál: lehet ellentétes, köztes. Alkotás: újra előidézés Katarzis: az esztétikum befogadásának folyamatában a mű újraalkotása a cél, melynek optimuma a

katarzis. Megrendítő élmény Ízlés: az embernek olyan ítélőképessége, amely képes megkülönböztetni a helyest a helytelentől, a jót a rossztól, a szépet a rúttól. Giccs: olcsó hatásra törekvő, felszínes, érzelgős. (pl kép, film) Esztétikai nevelés tényezői: esztétikai szemlélődés, esztétikai alkotás igénye, esztétikai igényesség, élmény befogadás. Esztétikai élmény forrása lehet: irodalom, képzőművészet, sport, természet. Esztétikai nevelés színtere: család: kirándulás, színház, iskola: tantárgyi lehetőségek (irodalom, ének, rajz), tanórán kívüli lehetőségek, pedagógus személyiségének esztétikuma, a „rejtett tanterv”, tanár ízlése, tájékozottsága, iskola környezete, légköre (épület állaga, tisztasága) Esztétikai önkifejezés: Alkotás szintjei: legmagasabb: innovatív szint (teremtő művészet), generatív szint (hétköznapi ember produktuma), legszebb produktumai a gyermekrajzok: Típusai:

primitívek, dekoratívak, impresszionisták, expresszionisták. A gyermekrajz nem hasonlítani akar, hanem kifejezni. A későbbi életszakaszban csökken az alkotói tevékenység. A pubertás idején újra fellobban, és az alapja már bizonyos ismeretszint. Új lehetőségek az esztétikai közvetítések terén: NAT: a művészetek külön blokkban vannak. ÉKP: értékközvetítő program: a tömegkultúra és a mindennapi élet kultúrájára is kell koncentrálni (néprajz, modellezés, bábjáték). NYIK: nyelvi, irodalmi, kommunikációs program. 20. Az oktatás országos és helyi szintű tervezése, dokumentumai Tervezés: tudatos, rendszeres, alapos ismereteket és alkalmazási képességeket igénylő feladat. tantervelmélet: a tantervkészítés kérdéseivel foglalkozó önálló pedagógiai diszciplína. Tanterv: olyan hivatalos pedagógiai dokumentum, amely bizonyos fokban szabályozza a tanítás-tanulás tartalmát, értékrendjét, céljait, követelményeit,

tanítási-tanulási folyamat idejét, keretfeltételeit. A tanterv oktatáspolitikai eszköz, amely az adott társadalom elvárásait tükrözi. Tanterv hármas funkciója: Társadalmi funkció: a tantervnek olyannak kell lennie, hogy arányosan ossza el a műveltséget. Szabályozási funkció: bemeneti (NAT helyi tanterv) - kimeneti (vizsgarendszer, tanterv, tantárgyi programok, tankönyvpiac) Politikai funkció: a tanterv mindig az állami beavatkozás eszköze. Tanterv típusai: Oktatás politikai irányítás jellege szerint: centrális: NAT (kerettanterv), helyi: iskolák által tervezett tantervek. A tudás eloszlásának szabályozása szerint: egységes tanterv: NAT minden gyermek számára ugyanazt a műveltséget (16 éves korig), differenciált tanterv: egy adott iskolatípus eltérő műveltséget közvetíthet (helyi tantervek) Tantervi reformok tapasztalatai szerint: tartalom központú, tevékenység központú, követelmény központú Tantervi műfajok: syllabus:

történetileg első tantervi műfaj a tanítandó anyagok felsorolását és elrendezését tartalmazta időbeli elosztásban. curriculum: a legrészletezőbb tantervi műfaj, jellemzői: részletesen kifejti a nevelés-oktatás célrendszerét, pontosan meghatározza az oktatási tartalmakat, a tantárgyak elrendezése mellett kitér a tanítás során alkalmazott módszerekre, szervezési formákra, taneszközökre, forrásanyagokra és végül az ellenőrzés-értékelés lehetőségeire, módjaira. A Nemzeti alaptanterv - a NAT: Hazánkban az 1998/99-es tanévtől új tanterv került bevezetésre, a NAT. funkciói: meghatározza minden tanulóra érvényes kötelező alapműveltséget, s ez által biztosítsa a 6-16. életévig tartó kötelező oktatás viszonylagos egységét, követelményei képezik az alapját a kötelező oktatás időszakát lezáró alapvizsgának, mely minden olyan tanuló számára kötelező, aki kilép a közoktatás rendszeréből. A vizsgára

való felkészítés minden iskola kötelező feladata, az intézményi és egyéni tervezés kiindulópontját képezi, szabályozás szempontjából a NAT és a helyi tantervek között helyezkednek el a tankönyvek és taneszközök, amelyek szintén az alaptantervre épülve készülnek. A NAT nem tanterv, hanem tantervi alap, amelyre helyi tantervek és más pedagógiai tervek épülnek. Struktúrája: általános követelmények, műveltségi területenként részletezett szakaszhatárokra bontja le, részletes követelmények. Kerettanterv: Oktatási Minisztérium által készített köztes szabályozóként lép be a NAT és a helyi tantervek közé. Célja: az ismeretanyag mennyisége és a rendelkezésre álló idő között olyan arány alakuljon ki, mely a fejlesztést a készség-és képességfejlesztést lehetővé teszi. Az átjárhatóságot és a rendszerűséget biztosítja Pedagógiai program - helyi tanterv: Egyes oktatási intézmények önállóan készíthetik

el saját részletes pedagógiai programjukat, amely tartalmazza: az egyes évfolyamokon tanított kötelező és választható tantárgyakat, a tanórai foglalkozások óraszámait, fő témaköreit és követelményeit, a magasabb évfolyamba lépés feltételeit, az ellenőrzés, értékelés, minősítés tartalmi és formai követelményeit, a differenciálás módjait, az alkalmazható tankönyveket és más taneszközökre vonatkozó döntéseket, azaz az intézményben folyó oktató-nevelő munka curriculumát. A pedagógusok egyéni tervei elsősorban a saját szaktárgyuk oktatására vonatkozó célokat és feladatokat tartalmazzák. A hazai gyakorlatban három alapvető fázist különíthetünk el: a tanévet, egy téma feldolgozásának időtartamát és a tanítási órát. E három fázisnak megfelelő tervtípusok a tanmenet, a tematikus terv és az óravázlat. A tanmenet: adott tantárgy tananyagának és követelményének adott évfolyam/osztály számára

készült éves terve. A tanmenet készítés feladatai: A tantervelmélet kitűzött célok, és követelmények alapján meghatározza és elosztja az éves tananyagot a rendelkezésre álló időkeretnek (óraszámnak) és az elsajátítási folyamat szükségleteinek megfelelően. A szükséges és lehetséges tantárgyi koncentráció feltárása és megnevezése. Fel kell tárni az adott tantárgyon belül azokat a területeket, amelyek tartalmilag, térben vagy időben kapcsolódnak más tárgyak anyagához. Az alapvető oktatási eszközök meghatározása is a tanmenetkészítés során történik. A tematikus terv: kb 4-8 óra (1-2 hét) anyagát foglalja egységbe, a tanmenetnél részletesebb. A tervezés során már a pedagógus rendelkezik a szükséges információk döntő részével, tudja, hogy az előző tananyagrészeknél milyeneredményeket ért el, milyen tudásra számíthat, és mit kell pótolnia, vagy melyek azok a problematikus pontok, amelyekre nagyobb

hangsúlyt kell fektetnie. A tematikus tervezés feladatai: A tematikustervezés tartalomból kiinduló tervezési forma, ezért első feladatként a tananyag elemzését kell elvégezni különböző szempontok szerint. Fogalmi elemzés és logikai elemzés: ennek során vizsgáljuk meg, milyen új fogalmak és összefüggések találhatók az új anyagrészben, ezek hogyan kapcsolódnak egymáshoz, a már tanultakhoz és a későbbiekben sorra kerülőkhöz. Pszichológiai elemzés: Az anyag érdekességének mértéke alapján a pedagógus megtervezi a motiválás módozatait, az anyag nehézségi fokának és a tanulók fejlettségi szintjének összevetésével pedig a differenciálás és individualizálás különböző formáit. A pszichológiai elemzés során fogalmazza meg a problémaszituációk különböző lehetséges típusait, a problémafelvetés kérdéseit, a problémaszituáció megteremtésének módszereit, eljárásait. Nevelési szempontú elemzés: a

pedagógus megkeresi azokat a személyiségfejlesztést, magatartásformálást segítő lehetőségeket, amelyeket az adott tartalom feldolgozása során ki tud bontani, fel tud használni. Didaktikai elemzés: a pedagógus végül meghatározza az oktatás stratégiáját (a didaktikai feladatok körét, az oktatási folyamat konkrét struktúráját, az oktatás szervezési módját, módszereit, eszközeit és a téma lezárását követő ellenőrzés-értékelés konkrét kérdéseit, feladatait). Az óravázlat: Tartalmazza az adott tanítási óra konkrét, személyre szóló feladatait, tevékenységformáit, felhasználandó eszközeit, pontos időbeosztását. Az óravázlat tartalma és részletessége függ: az előző tervezési szakasz alaposságától és a megvalósíthatóságának realitásától, a pedagógus személyiségétől és szakmai tapasztalatainak mennyiségétől és minőségétől.Az óravázlatírásnak igen sok előnye van: az írásban történő

megfogalmazás segíti a gondolatok tisztázását és pontosítását, az emberek nagy része "vizuális" típus, akinek szüksége van a gondolatok írásbeli rögzítésére. A leírt tervek a későbbiek folyamán is használhatók az új objektív és szubjektív feltételeknek megfelelő változtatásokkal. Különös jelentősége van a tervek írásban történő rögzítésének a tanárjelöltek és a kezdő pedagógusok esetében (a tanóra közben átélt szorongás miatt nem képesek gondolatban átlátni az összefüggéseket, megjegyezni az egyes döntéseket), az írott tervek a tanítás során segítséget és támaszt jelentenek ahhoz, ne vigyék teljesen mellékvágányra az óra menetét. Projektoktatás tervezése Egy-egy projekt megvalósítási menetének, időbeosztásának, a konkrét feladatok elosztásának, a módszerek és eszközök megválasztásának folyamatában alapvető szerepük van a tanulóknak, a tanulói önállóságnak. A pedagógus

feladata a projekt előkészítése során: elsősorban a tanulók motiválása, az önálló munkavégzéshez szükséges képessége, megfelelő feltételek (például információhordozók, oktatási és munkaeszközök) meglétének ellenőrzése, biztosítása. 1. A pedagógia és a pszichológiatudomány tárgya, feladata, kapcsolatai A pedagógia és a pszichológia jelentősebb irányzatai a XX. században Pszichológia tárgya: a lelki folyamatokkal, tevékenységekkel és állapotokkal, közös szóval a lelki jelenségekkel foglalkozó tudomány. A pszichológia leírja, milyen az ember, a pedagógia a „hogyan fejlesztés”-re ad választ. A pszichológia feladata: az ember, a személyiség fejlődése és fejlesztése. A pszichológia kapcsolata: kapcsolódik a filozófiához, természettudományhoz, társadalomtudományhoz. A pszichológia jelentősebb irányzatai WATSON a lelki jelenségek teljes kizárásával dolgozta ki viselkedéstudományát (behaviorizmus).

S-R (inger-ingerület) kapcsolat Léteznek ingerek (hatások, amelyek az emberi vagy állati szervezetet érik), illetve vannak válaszok (az ingerekre reagál). A pszichológiának nem egyéb a dolga, mint az ingerek és válaszok közötti függvénykapcsolat megállapítása. A személyiség „fekete doboz”, nem tehetem vizsgálat tárgyává, tehát önmegfigyelésre van szükség. A kiváltó okot és a következményt teszi vizsgálat tárgyává. GESTALT-pszichológia (alaklélektan): az egész több mint a részek összessége (TV). Képviselői: Wertheimer, Köhler, Koffka: a lelki folyamatok szerveződését kezdték hangsúlyozni, és irányzatukat alaklélektannak nevezték el (arc-serleg). Watsonnal és az alaklélektannal egyidejűleg dolgozta ki FREUD a pszichoanalízis (lélekelemzés) elméletét. Freud a tudattalan felfedezője Elképzelése szerint a gyermekkor elfogadhatatlan (tiltott vagy büntetett) vágyai kiszorulnak a tudatból, de a tudattalan aktív

alkotói lesznek, és ha nem is tudatosítjuk azokat, hatnak ránk. Bizonyos esetekben mégis kifejeződésre juthatnak, például az álmokban, elszólásokban vagy művészi alkotásokban. A lélekelemzés módszere a szabad asszociáció, mindennek a kimondása, ahogy éppen az eszünkbe jut. Az emberi személyiség: tudattalan (méhen belül szerzett tapasztalatok),, tudatos (besorolható a tudattalanban, de hívójelre előrejöhet). A személyiség három összetevője: id (ösztönén), ego (én), szuperego (felettes én. A pedagógia jelentősebb irányzatai a XX. században: reformpedagógia Azok a pedagógiák, amelyeket reformpedagógiáknak hívunk, a múlt század második felétől bontakoztak ki. Közös vonásuk a társadalmi, tudomány- és iskolakritika Az alternatív pedagógiák csoportjába tartozik az iskolai kísérletek, kísérleti iskolák. Ide sorolható pl. Gáspár László szentlőrinci iskolakísérlete, Winkler Márta Kincskereső Iskolája. További

iskolák: Alternatív Közgazdasági Gimnázium, Lauder Javne Zsidó Közösségi Iskola stb. Mindezek új célokkal, tananyaggal, szervezeti keretek között működő iskolák napjainkban is. Az alternatív pedagógiák a célok, a struktúra, az oktatási tartalom, a szervezeti formák, a módszerek, az eszközök tekintetében különböző sajátosságokat, több-kevesebb eltérést mutatnak. 1919 március 21-ét követően (Tanácsköztársaság) az első intézkedések egyikeként került sor az iskolák államosítására. Az egyházi személyeknek világivá válását írták elő, mint a további tanítás lehetőségét. Ennek következtében az egy községben lévő népiskolák egységes vezetés alá kerültek. A közoktatási rendszer alapjának az óvodát jelölték meg, melyet minden 3-6 éves korú gyermekre ki akartak terjeszteni. Erre épült volna a nyolcosztályos mindennapi, kötelező népiskolák rendszere. Ezt munkaiskolának tervezték, külön városi és

falusi tantervvel. Ezt követte volna a négyosztályos műhelyiskola (ipari, mezőgazdasági, kereskedelmi) és az ötosztályos két típusú középiskola kiépítése. A pedagógusképzés területén a tanítók akadémiai szintű képzését kezdték meg a középiskolára épülő 2-3 éves akadémiákon. A középiskolai tanárok képzésére a tanárképző főiskola szolgált volna a tervek szerint. Természetesen a tárgyi és személyi feltételek hiányoztak. A kormányzat a tanteremhiányt köztulajdonba vett épületek felhasználásával csökkentették. Nehezebb feladatot jelentett a nyolcosztályos népiskola ellátása megfelelő tanerőkkel. Felmerült, hogy az értelmiségiek közül tanítókká képezzék át a megfelelő jelentkezőket. Sor került az új tantervnek megfelelő tankönyvek és vezérkönyvek kiadására, illetve azok előkészítésére. A tankötelezettség rendezésére, az iskolába járás megszigorítására volt szükség. Ezt

szolgálta az 1921 évi XXX tc Ebben a korábbi tankötelezettséget erősítették meg, bővítve azt a vasárnapi és ünnepnapi misék, illetve istentiszteletek látogatásának kötelezőségével. Előírta, hogy az ismétlő népiskolát, ha egy-két év csúszással is, de el kell végezni. Ugyanakkor engedélyezte a 10 hónapos tanév 2 hónappal történő megrövidítését. Mivel az iskolai mulasztások okaként sok esetben a szülők szegénysége szerepelt, ezért a törvényben a kormányzat a befolyt bírásoknak a szegény gyermekek segélyezésére való fordítását rendelte el, tankönyvekkel, taneszközökkel, ruházattal, cipőkkel, gyógyszerekkel, tehát csak természetbeni dolgokkal. A III Egyetemes Tanügyi Kongresszus összehívásának alapgondolata az volt, hogy a gazdaságában, területében megcsonkított országnak a politikai bénultság miatt is a kultúra területén kell annak fölényével megmutatni a magyar nemzet töretlen erejét és

magasabbrendűségét. Emellett figyelemreméltó pedagógiai gondolatokat is felvetettek: az iskolaügy átalakításának a pedagógusok tapasztalataira kell épülnie, az iskolai oktatást a felnőtt lakosság tervszerű továbbképzésével kell kiegészíteni, a középfokú oktatásban a gyakorlati követelmények szemszögéből nézve kell megtalálni a helyes arányokat, meg kell oldani a nőnevelés kérdéseit, a népoktatás színvonalának emelése előtt a tanítóképzést kell növelni, fokozni kell a szakszerűséget a tanügyigazgatásban. A 20-as évek reformfolyamatának egyik legkiemelkedőbb eredménye volt a gróf Klebelsberg Kunó vallás- és közoktatásügyi miniszter nevéhez fűződő kultúrpolitika gyakorlati megvalósulása. A népművelés újjászervezésének fő szempontja az egység, tervszerűség és rendszeresség megvalósítása volt. Az óvodák és menedékházak állami és községi fenntartásban ingyenesek voltak, a felekezetiek

mérsékelt díjat szedhettek a tehetősebb szülőktől. A napköziotthonok is szociális funkciót láttak el. A tananyagban a hangsúly a gyermek fejlődésére tevődött át, s ennek megfelelően a tanuló munkája, öntevékenysége került az iskolai munka homlokterébe. 1928-ban bízta meg Horthy kormányzó Klebelsberget, hogy szervezze meg és vezesse be a 8 osztályos népiskolát. Ezzel kapcsolatban már a szükséges anyagi eszközök is rendelkezésre álltak. Szükséges volt továbbá a tanítók létszámának kétezer fővel való emelése is. A polgári iskolát, mint négyosztályos intézményt iktatta be az 1927:XII. tv Feladataként a tanuló vallásos, erkölcsös és nemzeti szellemű nevelése mellett gyakorlati irányú általános műveltséghez juttatását tűzte ki. Így közvetlenül a gyakorlati életre és a középfokú szakiskolákra készített elő. A középosztály érdekeit szolgálta az 1924:XI tv, a középiskolai reform Ennek alapgondolata a

középiskolai típusok differenciálása mellett egyenjogúsításuk biztosítása volt a felsőoktatási intézményekbe való belépéskor. A reform lényege az új reálgimnázium megalkotása volt a latin mellett két modern idegen nyelvvel, mint kötelező tárggyal. Az 1926:XXIV tv tartalmazta a leányközépiskolai reformot Itt a leánygimnázium elsősorban a latin és a modern nyelvi és irodalmi tanulmányokra, a leánylíceum elsősorban a modern nyelvekre és irodalomra helyezte a hangsúlyt. A leánykollégium gyakorlati női ismereteket adott, viszont továbbtanulásra nem képesített. A testnevelés oktatását minden oktatási szinten kötelezővé tették, sőt gondoskodtak az iskolát elhagyó, de a 21. életévüket még be nem töltöttek kötelező testneveléséről is, létrehozva ezzel a leventemozgalmat. Az 1929-es gazdasági váltság tombolása közepette Hóman Bálint az új kultuszminiszter csak az intézményrendszer szinten tartására gondolhatott.

Hóman a magyar kultúrfölényt a szilárd jellemben, a tiszta erkölcsben, s a nemzeti öntudatban látta. Nagy gondot okozott a válság hatására kialakult intellektuális túltermelés. Az így kialakult értelmiségi munkanélküliség megoldása elsőrendű és halaszthatatlan feladat volt. A kormányzat 1 millió pengőnyi fedezettel ezer ideiglenes kisegítő álláshelyet hozott létre. Az így elhelyezetteket nevezték „Hóman-boyoknak” A gazdasági fellendülés a 30-as évek második felében a korábbi munkanélküliség csökkenéséhez vezetett, így 1937 után a korábbi szervezetek elhaltak. Szólni kell még a 20-as években indult leventemozgalom alakulásáról. Az 1939 évi II tc, mely a honvédelemről szólt, a leventekötelezettséget honvédelmi kötelességként fogalmazta meg. Ezzel szoros kapcsolatot teremtettek a levente és a honvédség között. Pedagógiai elképzelések Weszely Ödön: az igazi műveltséget az egyéniség kiművelésében

és nem tudásában látta, ezért az iskolai munka középpontjába a nevelést állította. Imre Sándor: szociálpedagógiai hatásokat tükröző nemzetnevelése a közoktatás széleskörű fejlesztéséhez szükséges feladattömeget tartalmazott. Ez magában foglalta a nevelés körülményeinek, a növendékeknek, a családnak a tüzetes, mindenoldalú vizsgálatát. De szükségesnek látta a köznevelés állapotának, a nevelés formáinak, a nevelésügy szervezetének, s az intézmények állapotának a részletes tanulmányozását is. Ezeken túl nélkülözhetetlennek tartotta a magyar neveléstan és a művelődéspolitika szoros kapcsolatának kialakítását, melyet a nemzeti nevelés hangsúlyozásával és megteremtésével vélt biztosíthatónak. Prohászka Lajos: kultúrfilozófiai, ismeretelméleti pedagógiájában a kultúra, a művelődés, a nevelés és az oktatás lényegét és egymáshoz való viszonyát fejti ki. Karácsony Sándor: az iskolai

nevelést, mint a közvélemény tudatos irányítóját határozta meg. Úgy vélte, hogy mindaddig, amíg az értelmiség tudománya és művészete több, de nem más, mint a népé, addig a nemzeti közösség jól funkcionál. Ezért állította követelményként a nevelővel szemben az előrehaladásba vetett mély és szilárd hitet, a transzcendens életideált, s az igazságokhoz való ragaszkodást. 2. A személyiség fogalma, személyiségelméletek A nevelés, mint személyiségfejlesztés. A nevelési folyamat szerkezete A nevelési folyamat lényegében a neveltek célirányosan szabályozott aktivitásának keretében realizálódik. Az aktivitás külső pedagógiai regulációja a közösségfejlesztő és önfejlesztő magatartás- és tevékenységformák preferálását jelenti. Az aktivitás külső pedagógiai regulálását a nevelési tényezők – a felnőtt személyek, a feladatok és a kortársi csoportok vagy közösségek – által produkált hatások

eredményezik. A heteronóm szabályozású, azaz külső pedagógiai hatásokkal regulált aktivitás két fázisra bontható: tekintélyi szabályozású és szociális szabályozású szakaszra. Az első periódusban a felnőttekkel való kapcsolattartás szükségletétől indíttatva a neveltek a felnőtt tekintélyi személyek direkt nevelő, szabályozó hatásaira és a közvetlen nevelési eljárásokra reagálnak, s ezeknek megfelelően módosítják alapvetően magatartásukat és tevékenységüket. A második periódusban a feladatok és a kortársi csoportok vagy közösségek közvetett nevelő-szabályozó hatásai és az indirekt nevelési módszerek tevékenység- és magatartásreguláló szerepe kerül előtérbe. Ezeknek a hatásoknak az elfogadását a kortársakkal való kapcsolattartás szükséglete ösztönzi a nevelteket. A külső pedagógiai reguláció által irányított aktivitás folyamatában alakul ki a szubjektív magatartásdetermináció, amely a

továbbiakban alapja az egyén belső vezérlésű, autonóm szabályozású aktivitásának, mint a nevelési folyamat végeredményének. Ennek megfelelően a nevelés folyamatában a magatartásés tevékenységformálás a személyiségfejlesztéssel egységben valósul meg. A személyiség magatartásreguláló feltételrendszerét olyan minták (példaképek, eszményképek) és meggyőződések alkotják, amelyek az egyént külső kontroll nélkül is közösségfejlesztő és önfejlesztő magatartás- és tevékenységformák produkálására ösztönzik, s így egyben alapjai az önnevelésnek és önképzésnek is. A nevelési folyamat eredménye nem csak a társadalmi elvárásoknak megfelelő magatartás vagy tevékenység, hanem az autonóm vezérlésű magatartás és tevékenység. A személyiség = az „egyedi” ember. Az ember rendelkezik mindazokkal az alapvető jellemzőkkel, amelyekkel bármely más élőlény, de olyan jellemzőkkel is, amelyek kizárólag

csak rá, mint humán lényre érvényesek: adottak bizonyos veleszületett testi, idegrendszeri sajátosságai;, testi és pszichés funkciói a születéstől a halálig folytonosan fejlődnek, változnak, testi és pszichés fejlődése, társadalmi közvetítéssel megy végbe, illetve egészséges testi és pszichés fejlődése csak társadalmi környezetben valósulhat meg; természeti környezetéhez való viszonyát a társadalmi környezetével fenntartott viszonya erősen befolyásolja;pszichés fejlődésének egy meghatározott szakaszán kialakul „éntudata”, melynek révén képes a cselekedeteit bizonyos szabadságfokkal tudatosan meghatározni, megválasztani. A személyiség olyan egyedi és megismételhetetlen, dinamikus, funkcionális rendszer, amely veleszületett testi és idegrendszeri sajátságai bázisán, a társadalmi és természeti környezettel való folytonos kölcsönhatásban, állandó fejlődés és változás folyamatában, „éntudata”

birtokában többé-kevésbé tudatos viselkedésválasztással határozza meg önmagát. A személyiséget a biológiai tényezők és a környezeti, nevelési hatások együttesen határozzák meg, egymással szoros kölcsönhatásban. SzemélyiségelméletekA személyiségelméletek három nagy csoportba oszthatók: típuselméletek és tulajdonság- (vagy személyiségvonás-) elméletek, fejlődéselméletek, dinamikus elméletek. A TÍPUSELMÉLETEK abból indulnak ki, hogy a személyiségnek vannak bizonyos alaptulajdonságai, és hogy ezek a stabil tulajdonságok nagy gyakorisággal járnak együtt más, speciális jellemzőkkel. Klasszikus típustanok: Hippokratész rendszerében a négy alapvető testnedv: a nyál, a vér, a sárga és a fekete epe keveredési arányai határozzák meg a lelki tulajdonságokat: szangvinikus (az érzelmek, indulatok könnyen felkelthetők, de múlékonyak, a magatartás változékony), kolerikus (kevés érzelmi és akarati megnyilvánulás,

erőteljes, tartós érzelmek), melankolikus (nyomott kedélyállapot és nehézkes reakciókészség jellemzi), flegmatikus (lelkesedés hiánya, mérsékelt reakciók). Pavlov alkattípusai: gyenge idegrendszeri típus, féktelen típus, nyugodt típus, élénk típus. Kretschmer típusai az elmebajok két fő típusának megfigyelése alapján két lelki típust és ahhoz négy megjelenési formát sorol: leptoszom (vékonydongájú – a skizofréniára hajlamosak), piknikus (köpcös – a cirkuláris elmebajra, a mániásdepressziós változásokra hajlamosak),, atletikus (kisportolt – az epilepsziára hajlamosak), a 4. típusba a többnyire fejlődési rendellenességgel bíró, nem kiegyensúlyozott emberek tartoznak. Sheldon az ember fizikumának és vérmérsékletének együttjárására kidolgozott típustana: endomorf, mezomorf, ektomorf, normál testfelépítés. Ezek a tipológiák az egyes típusok megbetegedésre való hajlamát is feltételezik. A tulajdonság- vagy

személyiségvonás-elméletek feltérképezik az emberek jellemzésére használatos tulajdonságokat, és statisztikai eljárások segítségével megállapítják, hogy mely tulajdonságok tartoznak együvé. A tulajdonságok együtteseit nevezik vonásoknak. A FEJLŐDÉSELMÉLETEK arra helyezik a hangsúlyt, hogy a testi és pszichés funkciók a születéstől a halálig állandó változáson, fejlődésen mennek keresztül. Ezért a fejlődés legfontosabb szakaszait igyekeznek felderíteni, és e szakaszok jellemzőit és személyiségalakító hatását próbálják meg leírni. A fejlődési folyamatban kitüntetett szerepet tulajdonítanak „az éntudat” fokozatos kialakulásának és változásának. A DINAMIKUS személyiségelméletek közül Sigmund FREUD-nak és követőinek, az ún. pszichoanalitikus iskolának a tanai a legismertebbek. Freud elméletében a lelki struktúra három fő részből tevődik össze: ösztön-én: a személyiség alapvetően az

ösztön-énben gyökerezik, ez tartalmazza az ember valamennyi öröklött jellemzőjét – kiváltképp az ösztönöket. Az ösztön-én elsődleges feladata, hogy így vagy úgy egyensúlyban tartsa az embert hajtó különféle erőket. Ezek az erők feszültséget keltenek, amelyet az ösztön-én nem tud elviselni, s ezért azonnal lépéseket tesz a feszültség csökkentésére és az egyensúly helyreállítására. Az ösztön-én irracionálisan, kirobbanó módon működik, s nem nagyon van tekintettel az esetleges társadalmi korlátozásokra. A közvetlen kielégülésre törekvésnek ezt a tendenciáját „örömelvnek” nevezik. Az ösztön-én ösztönös késztetéseinek fő hatóereje a libidó; én: miután az ösztön-én nem képes az ösztönkésztetések feszültségeinek közvetlen levezetésére, ez a feladat az énre hárul. Az én az ösztön-én elágazása: közvetlenül abból nő ki, de tőle függetlenül működik. Legfontosabb működése az

ösztön-én irracionális, elsöprő erejű kielégülési késztetéseinek megzabolázása és a késztetések elfogadhatóbb kifejeződési formákba terelése. Az énnek át kell pásztáznia a valóságos világot, hogy megtalálja azokat a tárgyakat, amelyeken a késztetések megfelelően levezethetők, így szoros kapcsolatban van a realitással. Ha az én nem képes megfelelően szabályozni az ösztön-én hajtóerőit, szorongás alakul ki, mert előáll annak a veszélye, hogy a személy elfogadhatatlan módon cselekszik, s így büntetésnek teszi ki magát. Ha a szorongás szintje nagyon megnövekszik, az én egy sor elhárítást hozhat működésbe, hogy megóvja a szervezetet a fokozódó feszültség romboló következményeitől. Ezek az „én-védő mechanizmusok”. felettes én: az énből fejlődik ki Ez a struktúra azokat a normákat és erkölcsi értékeket foglalja magában, amelyeket az egyén a társadalommal, illetve különösen a szüleivel való

érintkezés során elsajátít. A szülői értékekre vonatkozó fantáziák beépítésével a felettes-én szert tesz arra a képességre, hogy megkülönböztesse egymástól a jót és a rosszat. A lelki struktúra e három része állandó konfliktusban áll egymással: ahol az ösztön-én folyton próbálja elérni a benne lévő ösztönös késztetések kielégítését, míg a felettes én erkölcsi normák felállításával akadályozza azt. Az énnek megfelelő egyensúlyban kell tartania ezeket az erőket, s a körülményektől függően hogy az ösztön-én, hol a felettes-én mellé áll. SZEMÉLYKÖZI (INTERPERSZONÁLIS) ELMÉLETEK: A személyközi elmélet két fő képviselője, Rogers és Kelly egyaránt az egész emberrel törődnek. Az egyén tudatosan reagál a körülötte lévő világra, ahogyan az a saját értelmezésében megjelenik, s kipróbálja, mennyire állja meg a helyét. Rogers „self”-elmélete: Elméletének leglényegesebb eleme az

„énkép” fogalma. Az „énkép” azoknak az észleléseknek, érzéseknek, attitűdöknek és értékeknek a szervezett mintázata, amelyeket az egyén kizárólagosan a sajátjának vél. Az én-kép tehát az egyén teljes élményvilágának központi eleme. Másik fontos eleme az énideál: az a személy, amilyennek az ember magát szeretné A jól alkalmazkodó személyiség úgy fogható fel, mint akinél elég jól egybeesik egymással az én-kép és az én-ideál. A teljes egyén (organizmus) alapvető indítéka önmaga megvalósítása, fenntartása és növelése. Az „önmegvalósításra” való törekvés értelmet és irányt ad az emberi tevékenységnek. A viselkedés elindításában és irányításában részt vesz mind az én-kép, mind az organizmus. Amíg a két rendszer összhangban működik, s az énkép és az organizmus tapasztalatai nem mondanak ellent egymásnak, addig az egyén „én-azonos” (kongruens) marad. Ha eltérést tapasztal

észlelt énképe tényleges tapasztalatai között, akkor az egyén az „össze nem illés” állapotába kerül, amely feszültséghez és alkalmazkodási zökkenőkhöz vezet. Amikor az ember tudatában van az „össze nem illésnek”, akkor megváltoztathatja viselkedését úgy, hogy összhangba kerüljön énképével, vagy következetlen viselkedése fényében módosíthatja az énképét. Eysenck típustana: személyiségrendszere négy dimenzióból épül fel: extroverzió – introverzió, neurotikusság – stabilitás, pszichotikusság – stabilitás, intelligencia. Eysenck úgy véli, hogy a személyiségfaktorok nem közvetlenül öröklődnek, hanem az ember csak egy bizonyos fajta idegrendszert örököl, ami arra hajlamosítja, hogy egy bizonyos irányba fejlődjék. A személyiség végső formáját az egyén biológiai öröksége azokkal a környezeti befolyásokkal kölcsönhatásban határozza meg, amelyekkel élete során szembetalálkozik. A preformizmus

elmélete az öröklést tekintette a fejlődés alapvető tényezőjének. A pszichikus fejlődés nem más, mint a már készen lévő alkat növekedése. A szociológiai elmélet szerint a gyermek születésekor egy „tiszta tábla”, amelyre azt írunk, amit akarunk, vagyis a gyermeket teljesen a környezete formálja olyanná, amilyenné válik. A preformizmus és a szociológizmus több közös jellemvonást is takar. Mindkét elmélet a gyermeket a külső hatások passzív alanyának tekinti. William STERN-től származik konvergencia-elmélete, mely szerint a fejlődés két tényezője az öröklött és a szerzett tulajdonságok. Végső soron az öröklött sajátosságoknak tulajdonít meghatározó szerepet. A környezet csupán azon feltételek fóruma, amelyben az öröklött tulajdonságok realizálódnak. Stern a gyermek fejlődési szakaszait a következőképpen mutatja be: a gyermeki egyed a csecsemőkor első hónapjaiban az emlősök szintjén található, a

második félévben, amikor a különböző utánzások kialakulnak, eléri a majom színvonalát, a második évben a járás és a beszéd elsajátításának idején ősi emberi állapotba kerül, az első öt év játék és mesevilágában az ősközösségi ember életét éli, az iskolába lépés után bekapcsolódik a társadalom egésze, meghatározott kötelezettségekkel, ez az antik társadalomnak megfelelő szint, a középső iskolai évekre jellemző a keresztény kultúra fanatizmusa, és csak az érettség idejében emelkedik fel az új idők kultúrájának színvonalára. 18. Az intellektuális értékek és közvetítésük, pedagógiai, pszichológiai kérdései az iskoláskorban. Az iskoláskorú gyermek kognitív fejlődésének jellemzői Az intellektuális értékközvetítés eredményeként a cél olyan személyiségek formálása, akik: képesek műveltségük aktív gyarapítására, képesek önálló tanulásra, képesek megismerni a körülöttük

lévő világot és azt pozitív irányba megváltoztatni. Az intellektuális és művelődési értékközvetítés eredménye magában foglalja: a megismerés képességeit (észlelés, emlékezet, képzelet stb.), korszerű világnézetet és életmódot, intellektuális aktivitást, a tudást. A tudás mérésére számos módszert alkalmaznak, a vizsgálatok sarkalatos pontja, hogy milyen módon tudják a tanulók felidézni azt a tudást, amit az iskolában elsajátítottak? Másik fontos kérdés, hogy vajon azt a tananyagot tanítják-e az iskolában, amire a jelenkor emberének szükséges van? Az oktatási folyamat célja az ismeretelsajátítás mellett az, hogy a tanulókban egyidejűleg kifejlessze a saját tanulási folyamatuk önszabályozási készségét, a tanulási folyamathoz szükséges magas szintű kognitív önszabályozás stratégiáját, s a tevékenység önkontrollját. A kognitív stratégia körébe mindaz a tudás tartozik, amely lehetővé teszi az

elsajátított ismeretek hatékony adaptálását új szituációkban, vagyis hogy a megtanult ismereteket transzferálni tudják a leghétköznapibb feladathelyzetre is. A tantárgyi ismeretek tudására rá kell, hogy épüljön az ismeretek alkalmazni tudásának, használatának ismerete. A metakognitív tudás: önmagunk gondolkodásáról való tudásunk. Gondolkodás a saját gondolkodásunkról. A metakogníció jelenti a magasabb rendű kontrollfolyamatokat, amelyeket a problémamegoldáshoz, a döntéshozatalhoz és végrehajtáshoz alkalmazunk. Amikor olyan helyzetek adódnak, amelyeket a tanult válaszokkal nem tudunk megoldani, a megakognícióra van szükségünk. A metakognitív tudás egyre javulhat, de ez a folyamat nem része az érésnek, meg kell tanítani. A tanulók közötti legalapvetőbb különbség, hogy képesek-e az önszabályozásra vagy sem. Az önszabályozásra képes tanuló jellemzői: a kialakult érdeklődés, belső célok állítása, saját

képességeik reális ismerete, a tanulás szeretete. A tanárra az oktatási folyamatban kettős feladat hárul: egyrészt külső szabályozás, azaz a feladat megértetése, megoldásában a direkt irányítás, másrészt a belső szabályozás kialakításának segítése, a tanuló önállóságának fokozatos biztosítása. A pedagógus személyisége: az eredményes tanulás személyi meghatározója az iskolai körülmények között. Tőle függ a tanuló teljesítménye Személye önmagában motivációs tényező, mert szociális hatalma, jutalmazó-büntető szerepköre van. A pedagógus funkciói: értéket közvetít, modell (kongruens: szavai és tettei egybeesnek), alsó tagozatban identifikációs modell, felső tagozatban kompetencia modell, vezető: vezeti, szervezi, irányítja az ismeretelsajátítás folyamatát, pedagógiai munkát fejt ki, iskolai klíma, az osztály szociális atmoszférájának vezetésében. Tudja szervezni a kedvező munkalégkört (ahol

kölcsönös kapcsolat van, van kölcsönös szerepviszonylat, van jó alaphangulat). Össze kell hasonlítani a kisiskolás gyermek és a serdülő értelmi fejlődését. A középső gyermekkor (6-12 éves korig) Kristályosodás kora. Az iskola a középső gyermekkorban a fejlődés jelentős tényezőjévé válik. A fejlődés üteme lassul, egyenletessé válik. Észlelés: érzéki megismerés, differenciálódik, a szinkretizmus felszámolódik, szintje: analitikus, elemző, a lényegkiemelés nehéz, a tapasztalatok szóbeli megfogalmazása akadályozott (szókincs). Emlékezés: szándékosság nyomja rá a bélyegét, bevésése mechanikus (ismétlésre épül), gyakran szószerinti, a megértés másodlagos, a megőrzés időtartama megnő, a felidézés szándékos, szószerinti, mert kevés az analóg szókincs, bizonytalan a lényegkiemelés, bizonytalanul látja az összefüggéseket, kódolási stratégiák: emlékezet kapacitásának növekedése,

információegység kialakítása (csoportosítja a számokat), rögzített emlékképek (az új információ a régi felidézésével hívható elő), csoportosítás lényeges jegy alapján (pl. tartalom) Képzelet: reproduktív jellegű, az iskola direkt irányító munkája az alkotó képzeletet átmenetileg háttérbe szorítja. Gondolkodás: szintje: konkrét fogalmi gondolkodás, fogalmakkal tud gondolkodási műveleteket végezni, alapozódik a tudományos fogalmi rendszer (karika – kör), egyre bővebb a fogalmi rendszer, ok-okozati összefüggés meglátása, fizikai mennyiségek, jelenségek megértése, időviszonyok meglátása (nem most, hamarosan, később fogalma), térbeliség meglátása (két dolog nem lehet ugyanazon a helyen ugyanabban az időben), fegyelem megértése. Érzelmek: szabályozottá válnak, adekvát kifejeződés (neki megfelelő), tartalom kelti az esztétikai élményt, az a szép, amire a felnőtt megtanítja, erkölcsi érzelmeiben a norma

(mi-tudat)-tudat megerősödik, intellektuális érzelmei a tanuláshoz kapcsolódnak (siker-kudarc), a sikerélmény óriási hajtóerő (sikeres – szereti). Akarat: a tanulási tevékenység valódi akaratai cselekvést feltételez, döntéseit a felnőtt szempontjai szerint hozza meg, végrehajtásában állandó ellenőrzésre, biztatásra szorul, a cselekvés gondolati szakasza bizonytalan (Miért nem megy?) A serdülő személyisége Testi-hormonális változások, a második alakváltozás korszakának is nevezik. Fő jellemzője a végtagok (kezek, lábak) erőteljes hosszanti növekedése. Mind a végtagok, mind a törzs egyúttal szélti növekedés tekintetében elmarad. Így alakul ki a „nyakigláb kamasz” Mozgása darabossá, esetlenné válik A mozgásigény erőteljesen megnövekszik. A hosszanti megnyúlás időszakát követi a nemi érés. Akceleráció: felgyorsult fejlődés Serdülőkori fejlődés: a serdülőkor a gyermekkorból a felnőttkorba való

átmenet. 12 éves kortól a tizenéves kor végéig, a testi érés befejezéséig tart. Szexuális fejlődés: a pubertás, a szexuális érésnek azon időszaka, amely a gyermeket szaporodásra képes, biológiailag érett felnőtté alakítja, mintegy 3-4 év alatt megy végbe. Gyors testi növekedéssel kezdődik, és a szaporítószervek, valamint másodlagos nemi jellegek fejlődésével jár együtt. A pubertás pszichológiai hatásai: a serdülőkor a „vihar és a stressz” korszaka, szeszélyesség, belső zűrzavar és lázadás jellemez. a pubertásnak jelentős hatása van a testképre, az önértékelésre, a hangulatra és a szülőkre, valamint az ellenkező neműekkel való kapcsolatra. a korai vagy a késői érés befolyásolja a serdülő testképét és a külsejével való elégedettséget. Családi konfliktusok, veszekedések gyakoribbak a serdülőkorban, mint a fejlődés bármely más korszakában, és erősebbek a korai és középső serdülés idején,

a serdülők két világ, a függősség és a felelősség világa között egyensúlyoznak., a serdülő előtt álló legnagyobb feladat azonosságtudatának, azaz egyéni identitásának kialakítása. „Ki vagyok én?”, „Merre tartok?” Pszichológiai problémái: egész személyiségüket a kettőség jellemzi: gyermek már nem, felnőttnek még nem tekinthetjük őket, önállóságra törekszik, a felnőttekkel egyenrangú szeretne lenni, érzékenyen reagál minden hibára, tévedésre, igazságtalanságra, legnagyobb sérelme, hogy gyereknek nevezik, és gyerekként kezelik, a serdülő még nevelésre szorul, még fokozottabb, körültekintőbb, tapintatosabb nevelésre, mint a kisebb gyermek, jellemző az egy személyben megtestesülő példakép választása. Megismerés Érzékelés – észlelés: tovább tökéletesedik. Az érzékszervek elérik teljesítőképességük maximumát, növekszik az észlelés terjedelme, tervszerűsége, következetessége, az

észlelés egyre inkább tudatos, szándékos megfigyeléssé válik, az analízis és a szintézis együttesen fejlődik, megfigyeléseiben a lényegmegragadásra törekszik, ugyanakkor jellemzőek a lényeglátás hibái: az első benyomás eltúlzása, a felszínes benyomás gyakran a megfontolatlan azonnali tettek indítékai, megfigyeléseit az alapos mélyre ható vizsgálódás helyett a gyorsaság, türelmetlenség jellemzi., térészlelésében a tapasztalati és elvont fogalmi szint egyaránt jelen van., időészlelésében is meghatározó lesz a fogalmiság, érti és használja az absztrakt időfogalmakat, mozgásészlelése is túlmutat a tapasztalaton, érti és használja az anyagi részecskék mozgása, a fényterjedési sebessége, stb. fogalmakat Emlékezés: szándékos, akarattal vezérelt, megértésen alapuló gondolati, logikus bevésés jellemzi, tartalmába egyre több absztrakt elem jelenik meg (törvények, szabályok), megőrzésének időtartama,

tartóssága megnő, felidézése saját szavakkal, lényegkiemelő módon gyakoribb, mondanivalóját rendszerbe foglalja, felidézésének van logikai váza. egyre inkább