Nyelvtanulás | Magyar » Csizmadia Csanád - Az ige, és az igenevek használata, szerepe a mondatban

Csizmadia Csanád – Az ige, és az igenevek használata, szerepe a mondatban „Egyszer volt egy Földanya istennő, aki szerette volna hét fiát megetetni. Tobozzal, bogyókkal jóllakatta volna őket? Ugyan, dehogy!” (A Földanya hét fia című vogul rege nyomán) A fenti szövegben előforduló igéket jelentés szerint is lehet csoportosítani. Az igék utalhatnak cselekvésre: küldött, jóllakatta volna, tápláljam Kifejezhetnek még történést, állapotváltozást, illetve létezést is. Az ige a cselekvő alany szempontjából: ♦ Cselekvő ige: az alany maga végzi a cselekvést. ♦ Műveltető ige: az alany mással végezteti a cselekvést ♦ Szenvedő ige: a cselekvés mástól indul ki, de az alanyra hat. ♦ Visszaható ige: az alany által végzett cselekvés visszahat saját magára. Az ige a cselekvés irányulása szerint, a tárgy szempontjából: ♦ A tárgyas ige bővíthető tárggyal: jóllakatta volna, küldött, tápláljam ♦ A tárgytalan ige

nem bővíthető tárggyal: állt, gondolkodik, volt, esik Az ige az alakját tekintve lehet tőszó vagy képzett szó. Az ige a különleges viselkedési formája miatt eltér a többi szófajtól. Egy ige sokféle alakkal fejezheti ki a cselekvő számát, személyét, idejét és módját. Az igealak kifejezi: ♦ ♦ ♦ ♦ A beszéd idejéhez viszonyítva a cselekvés idejét A cselekvőnek a cselekvéshez való kapcsolatát, módját. A cselekvő számát és személyét Utal a tárgyra A főnévi igenév: A főnévi igenevet igéből képezzük a –ni képző segítségével. Minden igéből képezhetünk főnévi igenevet, kivétel a „nincs” ige. A van ige főnévi igenévi alakja a lenni A főnévi igenevek ragozhatók a kell, szabad, lehet, szükséges, fölösleges, stb. igék és melléknevek mellett. A főnévi igenév személyragja utal a cselekvést végző személyragja utal a cselekvést végző személyre. A melléknévi igenév: A melléknévi igenév a

melléknév és az ige tulajdonságait hordozza magával. 3 féle típusát különítjük el: ♦ Folyamatos melléknévi igenév az igéből –ó/-ő képzővel alkotjuk: játszó, búvárkodó. ♦ Befejezett melléknévi igenév az igéből a –t/-tt képzővel alkotjuk: elveszett, megfúrt. ♦ Beálló történésű melléknévi igenév az igéhez illesztett –andó/-endő képzővel hozzuk létre: megnyerendő, elsüllyesztendő. A melléknévi igenév általában toldalék nélkül jelenik meg a mondatban. A melléknévi igeneveket nem szoktuk fokozni. Amelléknévvé vált melléknévi igeneveket azonban fokozhatjuk: hajlandó > hajlandóbb, illő > illőbb, sápadt > sápadtabb. Kerülni kell a bejezett, a folyamatos és a beálló történésű melléknévi igenevek következő használatát: A hegycsúcs körvonala élesen kirajzolódó. Helyesen: A hegycsúcs körvonala élesen kirajzolódik. A határozói igenév: A határozói igenevet az igéből

képezzük a –va/-ve, -ván/-vén képzővel. A határozói igenevek valamilyen cselekvést határozói körülményként neveznek meg. Pl: körülzárva, ereszkedve. A határozói igenevek nem toldalékolhatók, a képzőjük lezárja a szóalakot