Irodalom | Tanulmányok, esszék » Szállóigék a Hamletben

Szállóigék a Hamletben І. felvonás Mert ami ,tudjuk,meg kell hogy legyen. Hyperion mellett szatír. Gyarlóság,asszony a neved! Ez jóra nem visz,nem vihet soha. Mását e földön nem látok soha. De mint hogy élek,oly való. Mert a ruha jellemzi az emberét. Légy hű magadhoz:így mint napra éj következik. Olyan szokás,melyet megtörni tisztesebb mint megtartani. Ha szeretted édes atyádat valaha-bosszúld meg rút,erőszakos halálát. Ó,én próféta lelkem! Hogy én születtem helyre tolni ezt. ІІ.felvonás A zenét se hanyagolja el. Egy lelkem,egy hitem van. Vágják el ettül ezt. Szó,szó,szó. Hisz az álom maga is puszta árnyak. S mily remekmű az ember. Öregember második gyermek. Érdemök szerint fogok bánni velük. De tőr lesz a darab,hol a király,ha bűnös,fennakad. ІІІ.felvonás Lenni vagy nem lenni:az itt a kérdés. Eredj kolostorba,minek szaporítanál bűnösöket. Ó mely dicső ész bomla itten össze. S hol a félsz nagy,nagy ott a

szerelem. Kinek nem inge,ne vegye magára. Hisz olyan könnyű,mint hazudni. Fülembe,mint tőr hatnak szavaid. Ó,hát hajítsd el a rosszabb felét s kezd maradttaal tisztább életet. ІV.felvonás Az égben:akár nézesse meg;ha ott nem lelik,keresse önmaga a másik helyen. Apa és anya,férfi és nő;férj és nő egy test. De lám,minő bolond az ember. V.felvonás Nollé-velé(akár tetszik,akár nem) Kedvest a kedvesnek. Üres már a zsebe,arany szavait mind elköltötte. Olyan ajké,hogy többet csinál