Történelem | Felsőoktatás » Róma, a hét domb városa, egy világbirodalom központjává vált

Az ókori Róma Róma a „hét domb városából” egy világbirodalom központjává vált Róma alapítása Kr.e 753-ban; egyike a latin városoknak Erős etruszk környezeti hatás, befolyás − etruszk mintára szervezett társadalom, Romulus után 6 etruszk király (rex): Numa Pompilius, Tullus Hostilius, Ancus Martius, Tarquinius Priscus, Servius Tullius, Tarquinius Superbus. 3 törzs (tribus), törzsenként 10−10 curia, curiánként 10−10 nemzetség (gens). A nemzetségek vezetőiből Vének Tanácsa (senatus) 100−300 fő, és szabad férfiak népgyűlése (comitia curiata); patriciusok, cliensek, plebs, plebeiusok. Kre VI sz-tól a plebs gazdasági súlyának növekedése (kisbirtokok, ipar, kereskedelem). Servius Tullius és későbbi reformok során származás helyett vagyon alapján kezdik besorolni a római polgárokat (cenzus alapján 5 osztály − classis − ez egyúttal a katonai szervezet alapja: az I. osztály 98, a többi négy 95 centuriát állít ki

(századot). A törzsekből kerületek elettek (4 városi, 16 városkörnyéki), területi népgyűlés a comitia tributa. Róma parasztváros, adósrabszolgaság, jogok a patríciusok kezében Kr.e 509 a királyok elűzése A korai köztársaság korszaka: Kr.e III sz-ig Plebeiusok harca a politikai jogegyenlőségért, közben védekező háborúk a támadó gallokkal, az etruszk uralom lerázása, a többi latin város legyőzése: Kr.e 496-ban az Allia folyónál gall győzelem, a gallok felégetik Rómát; Brennus vezér: „Vae victis!” „Jaj a legyőzötteknek!”. Kr.e 360 újabb gall támadás egységbe tömöríti a latin városokat Róma vezetésével; győzelem a gallok felett. Róma vezető szerepe a latin szövetségben, a samnisok és hernicusok is Róma uralma alá kerülnek Latin polgárjog megadása a latin városoknak, eltérő szövetségi szerződések, a „Divide et impera” „Oszd meg és uralkodj”! elve. Az etruszk városok végleges meghódítása,

latin telepesvárosok (coloniák) alapítása az Adria partján. Földszerző háborúk: kereskedelmi érdekek összeütközése Róma és Dél-itáliai görög városok között kirobbantja az ún. tarentumi háborút Kre 280−272 között Tarentum Pürrhos épeirosi király segítségét kéri: Pürrhos győz Kr.e 280-ban, „pürrhosi győzelmek”, végül Kre 275-ben Beneventum mellett a rómaiak legyőzik. Kre 272-ben meghódol Tarentum, Kre 265-re a rómaiaké egész Itália A Földközi-tenger medencéjének meghódítása: földszerző háborúk: Szicília egyik városa, Syrakuza a római fenyegetettség ellenében Karhágó segítségét kéri, a pun segítség miatt kerül sor a pun háborúkra. Kr.e 264−241 között az I pun háború (Hamilcar Barcas, pun tengeri fölény, majd flottaépítés, csapóhíd, római győzelem − a punok 3.000 talentumnyi hadisarca) Kre 218−201 között a II pun háború (Hannibál, Hispánia felől benyomulás, rómaellenes népek

lázítása, átkelés az Alpokon zsoldosokkal, győzelem Trasimenus tónál, majd Cannaenál Kr.e 216-ban − a római Cornelius Scipió átkelése, Karthágó fenyegetettségében visszarendeli Hannibált, aki vereséget szenved Scipiótól Zámánál (Kr.e 202-ben). (Az összes karthagói gyarmat Rómáé, plusz a karthagói flotta és 10000 talentum hadisarc Karthágó csak Róma engedélyével háborúzhat. Róma sorra hódítja meg az idegen országokat, provinciákat hoz létre, élükön helytartókkal, proconsulokkal. A gazdag lovagok kisajátítják a távolsági kereskedelmet, óriási rabszolgatartó nagybirtokok születnek. A hódítások nyomán kiütköznek a késői köztársaság (Kr.e III sz−kre31) válságjelenségei, válság, a szövetségesek római jogot követeléséből a szövetségesi háború, a politikai intézményrendszer válsága pedig abból, hogy az egykori városállam államszervezetével nem lehetett már egy birodalmat kormányozni. A

birodalomban rabszolgafelkelések, a Földközi-tengeren kalózok. Néppárti és optimata megoldási kísérletek; az I és II triumvirátus, Iulius Caesar, majd Octavianus (Augustus) központosító intézkedései átvezetnek a korai császárkorba. Augustus után a Iulius−Claudius dinasztia (Tiberius, Caligula, Nero) következtek; − terror. A terjedő kereszténység üldözése. Claudius: tehetséges rabszolgák bejuttatása az államapparátusba, a római polgárjog kiterjesztése előbb egyes, majd valamennyi provincia szabad lakosaira. A Flavius−dinasztia (jó császárok) Vespasianus, Kr.sz 69-től; a közvécék megadóztatása; „a pénznek nincs szaga”; Traianus 98−117: dáciai, mezopotámiai, arábiai hadjáratok; a birodalom eléri legnagyobb kiterjedését: Britanniától a Perzsa-öbölig, a Gibraltári-szorostól a Kaszpi-tengerig (3,5 millió km2, 70−80 millió lakos) romanizáció. A tartományi légiók nagyobb szerephez jutnak (lázadások,

császárválasztások). Hadrianus alatt (117−138) területvesztések, határvédelem (Britanniában Hadrianus fala), limes, császári tanács, kormányzás szakképzett hivatalnokokkal; zsidók felkelésének leverése Barbár népek támadásai, szaporodó gondok, de még nem érződik, a birodalom a csúcson. Marcus Aurelius (161−180) filozófus császár: küzdelem, védekezés a keleti parthusokkal és a Nyugatról támadó germánokkal szemben; a birodalom szervezett, civilizált hatalom, úthálózat, városok, magas életszínvonal; megnövelt termőterületek, intenzív gazdálkodás, szőlőtermesztés, olaj, gyümölcs, veteményes kertgazdálkodás. A gyors fejlődés és a városi lakosság növekedése óriási piacot kínált az ipar számára − fejlődés, szakirányú specializálódás; újság: Aeta diurna urbis (v. populi) Kereskedelemben Róma a központ, a világváros. Kikötője Ostia; árui közül kiemelkedő a terra sigilláta (védjegyes

cserépedény), olajmécses, üvegáruk; szárazföldi és tengeri utak célpontja, É-D irányban a borostyánút, Kínából a selyemút (1 kg selyem = 1 kg arany), Arábiából tömjén, illatszerek, Afrikából arany, ébenfa, elefántcsont. Keresettek a római kerámiák, a vas- és üvegáru A birodalomban erősödő városfejlődés: széleskörű önkormányzat ( polgárok ügyeit a városi tanács és a választott tisztviselők (duovirek, decuriok) intézik; az azonos foglalkozásúak önsegélyező, érdekvédelmi szervezeteket, ún. collégiumokat hoztak létre Ez a fénykor A későbbi időszak már válságokkal terhes, gazdaságban és politikában súlyponteltolódást hoz a tartományok, provinciák számára; a nagybirtokokon a colonusok, szabad bérlők, megjelenése, majd a roboton túl a röghözkötésre törekvés jelenik meg, a városokban pedig a foglalkozáshoz kötés eszközévé teszik a collegiumokat. A vidék a nagybirtokosok gazdasági irányításán

túl az ő közigazgatási hatalmukba került. Commodus (180−192), valamint a Severus dinasztia császárai alatt (193−235) nyugaton már a gazdasági hanyatlás jelei mutatkoznak. Katonacsászárok, fölértékelődik a hadsereg szerepe Fölértékelődnek a tartományok, egyenrangúvá válnak (pl. Pannonia) Fejlettebb ipar keleten, fejlettebb gazdálkodási színvonal (pl. lengőeke helyett már kerekes eke használata