Klímavédelmi döntésképtelenség

Dátum: 2010. február 26. 00:00:00.
Forrás : Greenfo

Óvatos hangok kísérik az idén folytatódó nemzetközi klímatárgyalások lassan formálódó menetrendjét. A végül csekély eredményt felmutató decemberi, koppenhágai klímacsúcsot követően egyes vezető politikusok úgy vélik: nem reális elvárás év végéig tető alá hozni egy jogilag kötelező érvényű nemzetközi egyezményt.

„Nagyon nehéz lenne idáig eljutni Mexikóban” – vélekedett a nemzetközi sajtónak kedden adott interjújában Yvo de Boer, az ENSZ júliusban leköszönő klímaügyi főmegbízottja, utalva a november 29. és december 10. között, Kankun városában tartandó következő klímacsúcsra.

De Boer szerint – aki a jövőben a KPMG munkatársaként az üzleti szektor oldaláról fog részt venni a nemzetközi klímapolitika alakításában – továbbra is éles választóvonal húzódik a fejlett és fejlődő országok között a kötelezettségvállalásokat illetően. „A fejlődő országok továbbra is tudni szeretnék, hogy pontosan mit jelentene egy nemzetközi megállapodás a kibocsátás-csökkentési vállalások terén, illetve hogy számukra mekkora pénzügyi támogatást és technológiatranszfert hozna egy új egyezmény” – közölte a főtárgyaló. „Szerintem az alapvető kérdésekre Mexikóban talán megszülethet a válasz, és ha ez megvan, el lehet kezdeni dolgozni a jogi érvényű megállapodáson.”

Brüsszeli információk szerint Connie Hedegaard, az Európai Bizottság új klímabiztosa, az uniós külügyminisztereknek hétfőn tartott zártkörű beszámolójában figyelmeztetett arra, hogy bár ő személy szerint mindent el fog követni azért, hogy Mexikóban létrejöhessen a tavaly elmaradt nemzetközi paktum, szerinte erre legkorábban 2011-ben van esély.

Hedegaard hétfői beszámolója visszalépést jelent a Bizottság decemberi, koppenhágai nyilatkozatához képest, amikor is 2010 végére valószínűsítették egy, a 2013-ban lejáró Kiotói Jegyzőkönyv helyére lépő nemzetközi klímavédelmi egyezmény aláírását.

Brüsszeli források szerint a dán biztos hétfőn kifejtette: az új megállapodásra szerinte azért nyílik nagyobb esély 2011 végén, mert akkor Dél-Afrika lesz a házigazdája az ENSZ égisze alatt évente egyszer megtartott klímacsúcsnak; az ország pedig tagja a Brazíliát, Indiát és Kínát is magába foglaló Basic-csoportnak, amely így egyesíti a világ legerősebb fejlődő országait és következésképp nagy befolyással van a nagy számú fejlődő országot tömörítő G77 csoportra is.

Hedegaard tehát azt tartaná az Unió számára helyes taktikának, ha óvatosan, lépésről lépésre haladna, mindenkor reálisan felmérve azt, hogy az előző lépésekre építve mit lehet rövid távon elérni, szem előtt tartva eközben az új nemzetközi egyezményt, mint végső célt.

A klímatárgyalások egyik meghatározó szereplőjének számító Kína főtárgyalója, Ju quing-taj, szerdán úgy nyilatkozott a nemzetközi sajtónak, hogy a megállapodás szempontjából kulcsfontosságúnak tartott országok álláspontja szerinte nem fog alapjaiban megváltozni a tavaly decemberi helyzethez képest. „Történhetnek kiigazítások a felek pozíciójában vagy tárgyalási taktikájában, de az alapvető pontokon nem számítok elmozdulásra” – nyilatkozta a főtárgyaló egy pekingi klímakonferencián.

Több fronton is csalódást okozott az uniós tagállamoknak a decemberi klímacsúcs. Az egyik fájó pont az volt, hogy nem sikerült „jó példával” – azaz 2020-ig szóló 20 százalékos egyoldalú, és 30 százalékos feltételes kibocsátás-csökkentési vállalással – más fejlett országokat is (elsősorban az Egyesült Államokat) felsorakoztatni az uniós cél mögé, ami egy 2013-tól induló, jogilag kötelező nemzetközi klímavédelmi megállapodás lett volna. Bár eddig 100 ország csatlakozott a Koppenhágai Megállapodáshoz, a dokumentum továbbra is csak egy jogi státusz nélküli önkéntes megállapodás (erről bővebben lásd a BruxInfo 2010. február 1-i számát).

Szintén nagy trauma volt, hogy a decemberi tárgyalások során a fejlődő országok csoportjában nem talált az Unió olyan stabil szövetségesekre, amelyek segíthettek volna bizonyos kompromisszumokra rábírni Kínát és Indiát – a G77 csoporton belül meghatározó befolyással bíró két ország gyors gazdasági növekedésük ellenére is elzárkózott bármilyen jogilag kötelező kibocsátás-csökkentési vállalás elől.

A további tárgyalások szempontjából kulcsfontosságú országok hétfőn megállapodtak abban, hogy az előzetesen már jelzett májusi, bonni „előcsúcson” kívül beiktatnak egy soron kívüli találkozót is a német városban, április 9. és 11. között.

„Bonnban és Mexikóban ki kell derülnie, hogy idén meddig juthatunk el” – nyilatkozta hétfőn a brüsszeli sajtónak az uniós klímabiztos.

Forrás: bruxinfo.eu

Van jó témaötleted? Írj nekünk egy vendégcikket!

Kapcsolódó olvasnivalók

Hogyan válasszunk angoltanárt?

„Ahány nyelvet tudsz, annyi féle ember vagy”. A szólás igazságát akkor tapasztalhatjuk meg, ha az angol nyelvű országokban találkozunk olyan hétköznapi esettel, ami „itthon” nem úgy van. Tehát a nyelvtanulás során nem csak a nyelvet szükséges elsajátítanunk, hanem az adott ország szokásait, rendszerét, kultúráját is meg kell ismernünk.

A vikingek

A vikingek skandináv származású hajósok és harcosok, akik a 8. és a 11. század között indultak rablóportyáikra vagy hódító hadjárataikra. Ismertek normann (északi ember), rusz vagy varég néven is. A viking szó nem adott nemzetet jelölt, hanem inkább egy bizonyos foglalkozást. Első írásbeli említése az Angolszász Krónikában található, mint wicingas, amely pejoratív mellékzönge nélkül kalózkodással foglalkozó tengerészt jelentett.

A libanoni cédrus (Cedrus libani)

Bibliai korú növény a cédrusfa, gyantáját már az egyiptomiak is használták múmiák bebalzsamozására, illatszereket aromásítottak vele, a középkorban pedig a népbetegségnek számító leprát gyógyították kivonatával. Ma asztmatikus és tumoros megbetegedések ellen hasznosítja a gyógyszeripar.