Ritkaság a Föld-Hold rendszer

Dátum: 2007. november 22. 00:00:00.
Forrás : Magyar Csillagászati Egyesület

A Spitzer űrteleszkóp megfigyelésein alapuló eredmény szerint a Holdunkhoz hasonló kísérők a bolygórendszerek legfeljebb 5-10 százalékában fordulhatnak elő. A kutatás vezetője, Nadya Gorlova szerint a bolygók kísérőit általában létrehozó heves ütközési folyamatok rengeteg port szórnak szét a katasztrófa kozmikus környezetében.

Így ha a bolygórendszerekben sok hold keletkezne, akkor sok – már nem egészen fiatal – csillag körül kellene jelentős mennyiségű port találnunk. Ez azonban az új eredmények szerint nem így van.

Nagyon nehéz lenne a Hold nélküli Földet elképzelni. Kísérőnkhöz ősidők óta mítoszok, hiedelmek kapcsolódnak, tárgya rengeteg művészeti alkotásnak, alanya költemények sorának, nem beszélve hűséges társaink, a kutyák odaadó rajongásáról. A gravitációs hatása által okozott árapályerőknek pedig valószínűleg abban is szerepe van, hogy az élet az óceánok után a szárazföldet is benépesíthette, s a folyamat megkoronázásaként az ősi porban már az ember lábnyoma is ott van...

A NASA Galileo űrszondájának felvétele a Föld-Hold rendszerről 1992-ben. (NASA/JPL-Caltech)

A Hold keletkezését taglaló elméletek szerint kísérőnk 30-50 millió évvel a Nap születése után alakult ki, amikor a Föld is elkezdett formálódni. Egy körülbelül Mars méretű égitest ütközhetett a még képlékeny Földbe, s kiszakította köpenyének egy jókora darabját. Az ütközés közben keletkező törmelék egy része aztán a bolygó körüli pályára állt, majd az idők során egyetlen égitestté, a ma ismert Holddá állt össze. A Naprendszer többi holdja vagy anyabolygójukkal együtt jött létre (kicsiben utánozva a teljes bolygórendszer kialakulását a bolygójuk körüli porkorong csomósodásaiként), vagy későbbi befogás eredményeként kerültek központi égitestük köré, gondoljunk csak a Mars két kicsiny kísérőjére (Phobos és Deimos).

Az előzőek alapján Gorlova és munkatársai hasonló ütközéseket jelző törmelékfelhők nyomai után kutattak 400, körülbelül 30 millió éves csillag körül a Spitzer űrteleszkóp nagyon érzékeny infravörös műszereivel. A mérés elve egyszerű: a csillagok körüli porfelhők fényesen sugároznak az infravörös tartományban, így a "normális" csillagokhoz képest többletsugárzást detektálhatunk a poros égitestek irányából. A felmérés eredményeként azt találták, hogy a 400-ból mindössze 1 csillag körül találhatók meg az árulkodó por nyomai. Figyelembe véve azt, hogy az ütközés után a por mennyi ideig maradhat a katasztrófa helyének környezetében, illetve azt az időszakot, amikor ilyen típusú ütközések egyáltalán bekövetkezhetnek, a csoport azt kapta, hogy a Holdhoz hasonló kísérők kialakulását átélő bolygórendszerek aránya mindössze 5-10 százalék. Mivel azonban nincs információnk arról, hogy a mintában szereplő egyetlen egy csillag körüli porból valóban ki is fog alakulni majd egy hold, George Rieke (University of Arizona) szerint a kísérők létrejöttéhez vezető események még a számítások által sugalltnál is ritkábbak lehetnek. A csillagászok azonban úgy gondolják, hogy a Világegyetemben sok milliárd kőzetbolygó létezhet, így ha csak 5 százaléknak is van a Földéhez hasonló kísérője, az is rengeteg holdat jelent.

A fenti megállapítások mellett a megfigyelések ugyanakkor azt is jelzik, hogy maguk a bolygókeletkezési folyamatok is lezárulnak a központi csillag 30 millió éves kora körül. Ugyanis nemcsak a holdak, de maguk a bolygók is heves ütközési folyamatokban jönnek létre, melyek szintén sok port termelnek és szórnak szét a csillag körül. A jelenleg elfogadott elméletek szerint a bolygókeletkezés a csillag kialakulása utáni 10 és 50 millió év közötti időszakban zajlik, de az, hogy 400 darab, körülbelül 30 millió éves csillag közül mindössze egy körül található jelentős mennyiségű por, ezt az időszakot is jobban leszűkíti.

Ha tehát karcos, hideg téli estén, vagy langymeleg nyári éjszakán feltekintünk égi kísérőnkre, jusson eszünkbe: lehet, hogy kivételes látványban van részünk.

Az eredményeket részletező szakcikk az Astrophysical Journal c. folyóirat 2007. november 20-i számában jelent meg. A cikk egyik társzerzője honfitársunk, Balog Zoltán, a University of Arizona posztdoktori ösztöndíjas kutatója.

Van jó témaötleted? Írj nekünk egy vendégcikket!

Kapcsolódó olvasnivalók

A berlini falról

A berlini fal (németül die Berliner Mauer vagy Die Mauer, azaz a Fal) a Nyugat-Berlint körülvevő határépítmény volt Kelet-Berlin és az NDK területén. 1961 és 1989 között létezett. A hidegháború alatt a kettéosztott Berlin Európa megosztottságának és az elnyomásnak egyik fő szimbólumává vált. 1961. augusztus 13-án szögesdróttal választották el Berlin keleti és nyugati felét. Ezt a szögesdrótot váltotta fel később a betonból épült és védelmi zónákkal határolt fal.

Tibet és Kína viszonya 1959-ig

Tibet és Kína viszonya a történelem folyamán meglehetősen áttekinthetetlen és némiképp zavarosnak tetsző képet mutat. A tibeti nemzeti büszkeség máig kitart a "mindig is önálló Tibet" oly gyakran hangoztatott képe mellett. A másik oldal nézőpontját tekintve, Kína fennhangon proklamálja – jóllehet leginkább a megszállás legitimizálása, vagy inkább annak magyarázata miatt -, hogy Tibet mindig is Kína része volt.

A vámpír denevér nem felejt

A világ egyetlen, kizárólag vérrel táplálkozó denevérfaja Közép- és Dél-Amerika esőerdeiben honos. A rőt vérszívó denevérek (Desmodus rotundus) hallása annyira kifinomult, hogy különbséget tudnak tenni potenciális áldozataik lélegzetvételének hangzása között, és ezt a tudásukat a táplálékszerzésben is kamatoztatják - mutattak rá német kutatók.