Pszichológia | Felsőoktatás » Az erkölcsi szocializáció

Alapadatok

Év, oldalszám:2003, 4 oldal

Nyelv:magyar

Letöltések száma:79

Feltöltve:2010. szeptember 18.

Méret:90 KB

Intézmény:
-

Megjegyzés:

Csatolmány:-

Letöltés PDF-ben:Kérlek jelentkezz be!



Értékelések

Nincs még értékelés. Legyél Te az első!

Tartalmi kivonat

http://www.doksihu Az erkölcsi szocializáció Piaget-kutatás: mennyire tudatosak a játékszabályok a gyerekekben (úgy csinált, mintha nem ismerné a játékot és megkérte őket, hogy magyarázzák el neki) 3 évesek: - nem értették, -inkább a megismétlés öröméért játszanak, szabályosság öröme fontosabb, mint a szabályos játék ˝játszása” 4-5 évesek: - szabályfoszlányok, részletekben, utánzás öröme még jelen van - ha együtt játszanak- mindenki külön-külön „játékot” folytatnak - de fontos az együttlét, és a szabályok állandóak - jellemző: a kettős szabálytudat:- 1. játszótársideál(nagyobb gyerek) -2. saját szabályfoszlányok (utánzott nagy gyerek magányos követése szerep nélküli valóságos játszótárs mellett) 7-8 évesek: - együttműködés, szabályok betartásának kölcsönös ellenőrzése - szabálytudat még labilis, leegyszerűsített, de összeegyeztetett szabályok - nyerés lehetőségének

megértése 10 éves körül: -szabálytudat fogalmi szintje, a szabálytudat öncélúvá válik-szabályalkotás, részletes megegyezés- szinte ez a játék 13 után: a szabály már eszköze a játéknak Kohlberg erkölcsi szakaszai: I szint- prekonvencia: 1. szakasz- heteronóm erkölcs Mi a helyes? Engedelmeskedés a büntetéssel támogatott szabályoknak Engedelmeskedés indok nélkül, személyek és javak fizikai károsodásának elkerülése A helyes cselekvés indokai: büntetés elkerülése, a tekintély hatalma Társas nézőpont: egocentrikus nézőpont, mások érdekeinek figyelembe nem vétele vagy annak fel nem ismerése, hogy azok különböznek a sajátjától: a két nézőpont kapcsolatba hozásának hiánya. A cselekedetek fizikai, s nem mások pszichológiai érdekeinek megfelelően értelmeződnek. A saját és a tekintély nézőpontjának összemosódása 2. szakasz- individualizmus, instrumentális erkölcs, csereelv Mi a helyes? A szabályok csak akkor

követendők, ha követésük közvetlenül az egyén érdekében áll; a saját érdekeket és szükségleteket kielégítő cselekvések, és megengedni ugyanezt másoknak is. A helyes, ami ugyanakkor becsületes, méltányos csere, üzlet, megegyezés is. A helyes cselekvés indokai: Az ember saját szükségleteinek vagy érdekeinek szolgálata egy olyan világban, ahol másoknak is megvannak a maguk érdekei Társas nézőpont: Konkrét individualista nézőpont: annak tudata, hogy minden embernek megvannak a saját érvényre juttatandó érdekei, és ezek az érdekek konfliktusba kerülhetnek egymással, hogy mi a helyes az következésképpen viszonylagos (konkrét, individualista értelemben) http://www.doksihu II szint- konvencionális: 3. szakasz- kölcsönös személyközi elvárások, viszonyok és személyközi igazodás Mi a helyes? Úgy élni, ahogy a közelálló emberek elvárják a fiú-, fivér-, barát- stb. szerepektől. Fontos, hogy az ember „jó” legyen,

jó indítékai legyenek, és törődjön másokkal Ez azt is jelenti, hogy a kölcsönös kapcsolatokat a bizalom, a lojalitás, a tisztelet és a nagyrabecsülés tartsa össze. A helyes cselekvés indokai: annak szükséglete, hogy az ember jó legyen önmaga és mások személyében. Törődés másokkal Hit az aranyszabályban A sztereotipikusan jó viselkedést támogató szabályok és tekintély fenntartásának igénye. Társas nézőpont: az egyén nézőpontja a más egyénekhez fűződő viszonyokban: a kölcsönös érzések, megegyezések és elvárások az egyén érdekeit megelőzhetik. A nézőpontokat a konkrét aranyszabály köti össze, a másik helyzetébe képzelni magunkat. 4. szakasz- társadalmi rendszer és lelkiismeret Mi a helyes? A korábbi megegyezésbe foglalt kötelezettségek teljesítése. A szabályok betartása, eltekintve a szélsőséges esetektől, amikor azok más rögzített kötelezettségekkel állnak konfliktusban. Az helyes, ami

hozzájárul a társadalom, a csoport és az intézmények jólétéhez. A helyes cselekvés indokai: A társadalom egésze működésének biztosítása, a rendszer megzavarásának elkerülése, „mi lenne, ha mindenki ezt csinálná” alapon. A lelkiismeret parancsa, hogy az embernek teljesítenie kell meghatározott kötelességeit (könnyen összekeverhető a 3. szakasszal, a szabályokba és a tekintélybe vetett hittel) Társas nézőpont: A társadalmi nézőpont megkülönböztetése az érdekek személyközi egyeztetésétől: a szerepeket és a szabályokat meghatározó rendszer nézőpontja az irányadó. Az egyéni viszonyoknak a rendszerben elfoglalt helyük szerint történő figyelembevétele. III szint- posztkonvencionális (elvi): 5. szakasz- társadalmi szerződés (hasznosság és egyéni jogok) Mi a helyes? Annak tudata, hogy az emberek különböző véleményeket és értékeket vallanak, továbbá, hogy a legtöbb érték és szabály viszonylagos és az

adott csoportra jellemző. Ezeket a viszonylagos szabályokat azonban az elfogulatlanság érdekében, valamint mert társadalmi szerződés részei, rendszerint érvényre kell juttatni. Az olyan nem viszonylagos értékeket és jogokat azonban, melyek az életre és a szabadságra vonatkoznak, a többségi véleménytől függetlenül, minden társadalomban érvényesíteni kell. A helyes cselekvés indokai: A törvénynek való engedelmeskedés érzése azon alapul, hogy a törvényeket mindenki javása és minden ember jogainak védelmében a társadalmi szerződés hozza létre és tartja fenn. A családban, barátságban, egyesületben és munkakötelezettségekben szabadon felvállalt megállapodás iránti kötelezettség érzése. Törődés azzal, hogy a törvények és a kötelezettségek az összhaszon, „a legjobb a legtöbb ember számára” racionális számításának alapuljanak. Társas nézőpont: Társadalom felett álló nézőpont: a racionális, a társas

kötöttségeken és szerződéseken felül álló értékek és jogok talaján álló egyén nézőpontja. A nézőpontokat a megegyezés, a szerződés, az elfogulatlanság és méltányos bánásmód formális mechanizmusai integrálják. Figyelembe veszi az erkölcsi és a jogi nézőpontokat: felismeri, hogy azok olykor konfliktusban állnak egymással, és nehéz integrálni őket. 6. szakasz- egyetemes etikai elvek Mi a helyes? Saját maga választotta etikai elvek követése. Az egyes törvények vagy társadalmi szerződések rendszerint azért érvényesek, mert ilyen elvekre támaszkodnak. Amikor a törvények megsértik ezeket az alapelveket, az egyének az elvekkel összhangban cselekszik. Az elvek az igazságos egyetemes elvei: az emberi jogok egyenlősége és az emberi lények, mint egyedi személyek méltóságának tisztelete. http://www.doksihu A helyes cselekvés indokai: Az egyetemes erkölcsi elvek érvényességébe vetett racionális hit és az irántuk

érzett személyes elkötelezettség. Társas nézőpont: Olyan etikai nézőpont, amelyből a társadalmi viszonyok levezethetők. E nézőponton osztozik minden racionális egyén, aki felismeri az erkölcs természetét, illetve azt a tényt, hogy a személyek önmagukban célokat jelentenek, és ily módon kell bánni vélük. A játék öröme: A gyerekek mindennel játszanak, még a semmivel is, csupán képzeletükben léteznek a dolgok, de nem minden játék. Ami legjobban elkülöníti a gyerek sok más tevékenységét a játéktól, az a játék örömszínezete. A játszó gyerek derűs, ellazult, mentes a gondtól, a játék önmagáért van. Nem egy szükségleti kielégítés a cél, hanem a játékban való manipulálás, ténykedés. Játék közben a gyerekben csökken a feszültség, megkönnyebbül Játéknak tekinthetnénk a beszéd, a járás megtanulását is, a cél már az öröm forrása itt az, hogy sikerült. Az érés együtt jár bizonyos feszültséggel

Az érlelődő funkciók bejáratása, a funkciógyakorlás, a feszültség feloldása és az ellazulás adja a funkcióörömöt. Nyolcéveseknek ez a funkciójáték fiktív barátságokban, képzeletbeli csapatokban és intézmények eljátszásában nyilvánul meg. Fontos, hogy majdnem minden ilyen korú gyerek a közösség vezérének gondolja magát, ami a társas feszültségek játékos levezetésének eredménye. A gyerekek tapasztalati bizonyságot szereznek magukról, ez az „én csináltam” vagy „én idéztem elő” öröme. Egy másik örömforrás a megismétlés öröme, a ritmusosság Ennek hátterében a gyerek helyzetéből adódó bizonytalanság-biztonság probléma rejlik, amit ismer, és ismételget az már biztonságot ad. Utánzás is örömforrás, ez a különböző tevékenységek begyakorlása: piacra menés Az utánzás öröme is a feszültségek oldása, a kíváncsiság feszültségét oldja azzal, hogy mindent utánoz. Ez kettős tudatállapot,

mert bár homoktortát készít, mégis vajas kenyeret kér, és nem a homoktortát akarja megenni. Minden esetben realitás és fikció kettősségéről van szó Örömforrás még a véletlen belevitele a játékba, vagy a titok feszültsége. Összegzésül: a játékkonfliktus csökkentés, nehézségek kompenzációja, feldolgozatlan vágyak megélése. 6.Attitűd: A nevelői attitűdök és a nevelői stílus hatása a személyiségfejlődésre és a teljesítményre Attitűd: pozitív és negatív viszonyulás, gyakran vélemény, vélekedés, (egy kognitív, egy affektív, egy viselkedéses összetevő együttese – szociálpszichológusok véleménye szerint) Általában attitűdrendszerek alakulnak ki az emberekben, Diana Baumrind- 3 nevelői mintázat Tekintélyelvű nevelői stílus: hagyományos normák szerint formálni, korlátozni, értékelni tekintélynek való engedelmesség- nincs alkudozás, különböző mértékű büntetések – amiket ők helyesnek tartanak

Következménye:- szociális készségek hiánya más gyermekekkel szemben, gyakran meghátrálnak a társas érintkezés elől- ritkán kezdemények, erkölcsi konfliktus esetén külső tekintélyhez fordulnak, spontaneitás és intellektuális érdeklődés hiánya Irányító nevelői stílus: alkalmazóinak természetes hogy, tudásuk, tapasztalatuk, eszköztáruk és testi erejük nagyobb, mint a gyermeküké, de a szülők-gyermekek jogai kölcsönösek, ritka a testi fenyítés és kevésbé tekintélyelvű, elmagyarázzák a szabályokat és a döntéseket- megvitatják gyermekükkel, készek arra, hogy figyelembe vegyék a gyerek nézőpontját, de nem mindig fogadják el azt, magas mércét állítanak, ösztönzik az egyéni és független viselkedést http://www.doksihu Következménye: nagyobb önállóság, önkontroll, bátrabbak új helyzetekben, elégedettebbek, bár magasabb a mérce azért - mindig tudják, hogy mit miért Engedékeny nevelői stílus: kevesebb

korlátozás- úgy gondolják, saját tapasztalat kell, vagy nem akarnak a fegyelmezéssel bajlódni, - nagy szabadság, sokszor megvitatják gyermekükkel nevelői döntéseiket, nem magas az elvárás és a viselkedéssel és a teljesítménnyel szemben Következménye: viszonylag esetlenek, nehézséget jelent nekik, hogy uralkodjanak indulataikon, felelősségvállalás a társas viselkedésben vagy önállóság is nehéz A személyiség kialakulásának a nevelői stílus csak egy részeleme. Ezen a téren többféle, szélsőséges nézet alakult ki. Öröklés, vagy környezeti hatások Később, serdülő korban a szülők nagyobb igényeket támasztanak gyermekeikkel szemben otthoni és iskolai előmenetel terén, közvetlen irányítási módról közvetettre váltanak (kb.: 10 éves korban) érvelésre, humorra, hivatkoznak az önbecsülésükre és bűntudatot próbálnak kelteni. Fontos a büntetés és a jutalom motivációs hatás is