Gazdasági Ismeretek | Társadalombiztosítás » ZSTA Társadalombiztosítás alapok, 2005

1 I. A szociális ellátások társadalmi rendeltetése Ahhoz, hogy az ember létét fenntartsa, az elhasznált javakat folyamatosan pótolni kell. Az életpályán azonban vannak olyan élethelyzetek, amikor az ehhez szükséges javakat saját munkájával nem tudja előállítani– ezeket hívjuk megélhetési zavaroknak. Lényegében valamennyi szociális intézmény a megélhetési zavarok elhárítására hivatott. A szükséges források előteremtéséhez a legegyszerűbb megoldás a tartalékképzés A tartalékképzés lehetősége és szükségessége a történelem során időben és társadalmi csoportonként más-más. A szociális ellátások alapvető társadalmi rendeltetése az egyének létének fenntartásához szükséges anyagi javak biztosítása reprodukciós zavar idején. II. A megélhetési zavarok formái a történelmi korszakokban Az ókorban: - a rabszolgáknak nincs lehetősége - a rabszolgatartónak nincs rá szüksége, hogy tartalékot képezzen. A

szabadok egyes szűk rétegei körében már az ókorban is voltak olyan intézmények, melyek a megélhetési zavarok elhárítását célozták, de nem jellemző. Az ókori Görögországban már szabályozták a városba települést, a munkanélküliséget középítkezések indításával csökkentették. Az állami segélyezés a háborús sérültekről és hozzátartozóikról való gondoskodásban jelent meg. Ez leginkább az elszegényedő szabadok államtól való függő helyzetbe hozását szolgálta A rászoruló betegek számára a „szegények orvosait” alkalmazták. Az ókori Rómában hasonlóképpen alakult a segélyezés. (gabona, később hús, kenyér és olaj szétosztása formájában. Az új időszámítás kezdetével kezdtek kialakulni a betegpénztári egyesületek, haláleseti egyesületek, önkéntes alapon. A kereszténység államvallássá válásától ezek a feladatok az egyházi keretek közé került A középkorban: - a jobbágyoknak nincs

lehetősége - a földesuraknak nincs rá szüksége, hogy tartalékot képezzen. A szegények, betegek gyámolításában a szerzetesrendeknek (bencések, ciszterciek) van jelentős szerepe. Ún testvérületek jöttek létre, lovag- és ispotályos rendek gondozták a betegeket. Valamint fontos szociális szerepet töltöttek be az azonos foglalkozást űzők testületei, a céhek. Az újkorban: A kapitalista termelési mód idején egyre nagyobb tömegek váltak személyükben szabaddá, önállóan kellett a megélhetési zavarok idejére tartalékot képezniük, ekkortól jelentek meg a széles társadalmi rétegeket átfogó szociális intézmények. III. A megélhetési zavarok elhárításának színterei a) egyéni tartalékképzés: amikor az egyén a javak egy részét félrerakja. Előnye: - nem kell különösebb szervezés - minden termelési rendszerhez illeszthető Hátránya: - nem mindenki tud félrerakni - a védelem egysíkú és rugalmatlan b) kisközösségi

szociális támogatás: jelentős a jótékonysági jellege Ahol már a közös érdek is jelen van, az elsősorban a család, lakóhelyi és munkavégző közösség, önkéntes biztosításba tömörülő személyek közösségei. A családban fontos vonás a töredék munkaerő hasznosítása. Hátránya, hogy nagyon sebezhető az azonos külső veszélyek miatt, előnye a komplex védelem. A lakóhelyi közösségeknél a közös érdek a szervezett, zavartalan termelés. Fő történelmi példák: - elberfeldi modell: egyéni mérlegelés és támogatás a szegényeknél, önkéntes munkaerőkkel, - strasbourgi modell: az igények és rászorultság vizsgálatába hivatásos munkaerők bevonása, - „egri norma”: (XX. sz első évtizedeiben) ún szegényügyi bizottság alakult, szegény kataszter összeállítása, jótékony hölgyek gyűjtötték a pénzt, szegénygondozó testvérek a betegek, öregek aktív gondozásában is részt vettek. 1936-ban a belügyminiszter

elrendelte, hogy minden városban bevezessék „magyar norma” néven Hátránya: nem nyújt komplex védelmet, egyenetlen ellátási formát jelent. A munkavégző közösségeknél a szociális segélyezés kialakulását előidézte - a jelentős veszéllyel járó munka (bányatársládák) - a munkafolyamat is kárát látta, ha egy munkás kiesett a termelésből - a munkások egyre hatékonyabban léptek fel érdekeik védelmében (pl üzemorvos, vállalati nyugdíjpénztár, stb.) - a vállalatnak is érdeke, hogy versenyképes maradjon a munkaerőpiacon Két fő irány: vagy a munkások kölcsönös segélyező társaságot hoztak létre, vagy a kockázat jelentős részét a munkáltatóra próbálták hárítani. Az önkéntes biztosítások a hasonló kockázatoknak kitett egyének önkéntes társulásai azzal a céllal, hogy az őket fenyegető kockázatokat megosszák. Előre meghatározott, hogy milyen kockázatokra, milyen szolgáltatás jár, önkéntes alapon

működik. Előnye, hogy korlátlanul bővíthető, hátránya, hogy pont azok nem tudnak részt venni, akik a leginkább rászorulnának. 2 IV. Az állam fellépésének szükségessége Az állam fellépéséhez adott körülmények: - kialakult a munkások rétege, akiknek egyetlen tulajdonuk a munkaerejük. Számukra létérdek egy megbízható rendszer. - az árubőség kialakulásával lehetővé vált a javak felhalmozása, tartalékolása - voltak már modellek, amelyek alapján magasabb szervezettségi szinten létrejöttek a szociális intézmények Az állam fellépésének indokai (Diamond): - a piac kudarca: a tiszta piaci megoldásoktól már nem várható kielégítő eredmény, mivel bizonyos kockázatokat egy biztosító nem vállal fel - a paternalista felfogás: az egyének nem képeznek elegendő tartalékot még akkor sem, ha módjuk van rá. Alábecsülik a szükséges tartalékok nagyságát, torz preferenciákkal rendelkeznek (a jelen szükségletei

fontosabbak) - a redisztribúció szükségessége: a jövedelem egyenlőtlenség politikai egyenlőtlenséghez is vezet (Culyer), az ideális jövedelem elosztáshoz kell az adókon kívül még egy eszköz (Diamond) - adminisztratív hatékonyság követelménye: az állam által működtetett intézmények működési költsége alacsonyabb, mint a magánbiztosítóké. Az állami rendszerek jellegét befolyásoló tényezők: - vagy önálló, szakosodott állami intézményt hoznak létre, vagy már működő intézményt köteleznek arra, hogy közreműködjenek - kétfunkciójú: a munkaerő védelme mellett az állam feladata a társadalom termelőerőinek tudatos rekonstrukciójának elősegítése is - az intézmények szakosodása szükséges: kel orvosi kezelés, gyógyszer, gyógyászati segédeszköz; oktatás, nevelés; átképzés, stb. Fokozatosan elkülönült az oktatás és az egészségügy (szakképzett személyzet, háttéripar, kutatóintézetek). - Ideológiai

és politikai hatások a részletszabályokban jelennek meg, tükrözik azokat a prioritásokat, amelyeket a politikai kompromisszumok kialakításánál szem előtt tartottak. Az egyes rendszerek tipizálása az állam szerepvállalása alapján 1) Tomandl szerint az állami fellépés gazdasági karaktere alapján: - liberális modell: célja, hogy a közhatalom szerepét a lehető legalacsonyabban tartsák. A kiadásokat nem a költségvetésből, hanem hozzájárulásokból kell finanszírozni. A konvencionális egzisztenciaminimum biztosítására törekszenek, az kaphat ellátást, aki ez alá a minimum alá kerül- önhibáján kívül. - Konzervatív liberális modell: célja, hogy a konvencionális egzisztenciaminimumot mindenkinek garantálja. Itt már elkerülhetetlen az állami részvétel a finanszírozásban - Jövedelemarányos modell: a korábbi keresőtevékenységgel elért személyes jövedelmi státusz fenntartására koncentrál. Az állam dolga egy fix

százalékkulcs meghatározása A finanszírozás döntően az érintettek befizetéseiből történik. - A gondoskodó állam modellje: igyekszik az egyén saját anyagi közreműködését minimálisra csökkenteni, törekszik a piaci viszonyok közt létrejött jövedelemkülönbségek csökkentésére a szociális ellátások időszakában. 2) Esping-Anderson szerint három jóléti rezsim: - liberális megközelítés: az ellátásra jogosultakat szigorú rászorultsági vizsgálatokkal választják ki, akik ki vannak téve a megbélyegzésnek. A magasabb jövedelműeknél a piaci megoldások igénybevételét ösztönzi. A felfogás középpontjában a liberális munkaetika áll, az eljárás a munkára való ösztönzést szolgálja. (pl USA, Kanada) - konzervatív jóléti államok: a társadalombiztosítás játssza a központi szerepet, alapvetően passzív pénzbeli transzferekkel és a családfenntartók munkaerő-piaci pozíciójának védelmével igyekszik segítséget

nyújtani a megélhetési zavarokkal küzdőknek. (Franciao, Ausztria, Németo, Olaszo) - szociáldemokrata jóléti rezsim: többnyire állampolgári jogon járó ellátásokat, ill. alapellátásokat nyújtanak, amiket az érintett jövedelem-függő tb-ellátásokkal egészíthet ki. Aktív munkaerő-piaci politikát folytatnak, törekszenek a magas foglalkoztatási arány fenntartására. Ez igen költséges rendszer (skandináv jóléti államok) Szociális ellátások fogalma: a társadalom keretei között megszervezett összes olyan tevékenység, amelynek az a rendeltetése, hogy a társadalom tagjai (vagy azok bizonyos csoportjai) által megtermelt anyagi javak egy részének elvonásával képzett alapból támogatást adjanak mindazon személyeknek, akik (önhibájukon kívül) nem tudnak saját megélhetésükről gondoskodni (reprodukciós zavarral küzdenek), vagy akik a – társadalom fennmaradása érdekében, a társadalom által elismert – többletterheket

vállalnak magukra. A szociális jog mindezen intézmények jogi szabályozásával összefüggő kérdésekkel foglalkozik A szociális ellátások, közgazdasági tartalmukat tekintve, a megélhetéshez szükséges javak redisztribúcióként foghatók fel. Az újraelosztás lehet: - interperszonális (pl. segélyezés) - intergenerális (pl. társadalombiztosítás) - intertemporális (pl. magánbiztosítás) Az állami gondoskodás megjelenési formái - az állami kötelező biztosítás, a segélyezés, a normatív ellátások 3 V. A biztosítási típusú rendszer A társadalombiztosítás A társadalombiztosítás a szociális biztonsági rendszer egyik legnagyobb személyi körét átfogó alrendszere, amely jövedelem-újraelosztáson alapuló (redisztribúció) – jogszabályok által szigorúan meghatározott (taxatíve) – rendszerint munkát végző személyek (kedvezményezettek) kötelezően előírt kockázatközössége. alanyi hatály: jogszabályban szigorúan

meghatározott, ki tartozik a törvény hatálya alá (Tbj. 5§ a biztosítottak köre) társadalmi probléma: a szociális jogok individualizációja (nem származékos módon, hanem mint állampolgárt illetnek meg, így kikerülhet valaki a körből) tárgyi hatály: jogszabály által szigorúan meghatározott, hogy mit nyújt a szolgáltatás területi hatály: általában az állam területén élőkre vonatkozik Két jelentős kivétel: a.) az állam szabályozási rendszere túllép az ország határain: ún bilaterális (kétoldalú) egyezmények köre: két állam között, a reciprocitás elve alapján létrejött szerződés, melyben kötelezettséget vállalnak, hogy egymás állampolgárait azonos helyzetbe hozzák, mint a sajátjukat - a volt szocialista országokkal létrejött szociálpolitikai egyezmények (magyar-lengyel, magyarromán, magyar-csehszlovák, magyar-szovjet, magyar-jugoszláv, magyar-bolgár) - új: szociális biztonsági egyezmények (Németországgal,

Ausztriával, Svájccal, Kanadával) b.) az Európai Közösség szabályrendszere: a szoc bizt rendszerek koordinációja - 1408/1971 EGK rend. (új 883/2004 EGK rend - még nem hatályos) - és a végrehajtására kiadott 574/1972 EGK rend. - 1957. évi Római Szerződés: az EU alapító szerződése Finanszírozás: A rendszer fő jellemzői: - védelemben rendszerint ugyanazok a személyek (és családtagjaik) részesülnek, akik a terheket is viselik; - az állam kötelező biztosítást rendel el, ezzel növeli a rendszer megbízhatóságát; - előre rögzítik, milyen - a bérből és fizetésből élők körében tipikusan előforduló - megélhetési zavarhelyzeteket vonnak védelem alá; - előre rögzítik az ellátások mértékét, ez általában a kieső jövedelemhez igazodik; - jogi úton is kikényszeríthetők, vagyis alanyi jogokat biztosítanak, nem függnek a rászorultságtól; - az alapok képzése pénzügyi tranzakciókból áll (a természetbeni ellátás

nem jellemező); - a hozzájárulások mértékét a kieső jövedelemhez igazodva állapítják meg; - rendszerint önkormányzati típusú irányítással működnek. Előnyök: - kiszámítható; - kétoldalú kötelezettséget keletkeztet; - jövedelemkövető; relatív alanyi jog; - magasabb színvonalú ellátást biztosít, mint a segélyezési típusú; - nagyobb gazdasági hatékonyságra ösztönöz. Hátrányok: - a társadalom nem minden tagja számára elérhető; - jelentősek az össztársadalmi költségei; - rugalmatlan. Jellemző, hogy a biztosítási típusú rendszer kialakulása óta fokozatosan bővül a védelem alá vont személyek köre. A munkáltatók is részt vesznek hozzájárulásaikkal az anyagi alapok képzésében, ezen felül rendszerint állami eszközökkel is támogatják e rendszereket. A biztosítási típusú rendszer annyiban különbözik a magánbiztosításoktól, hogy gyengébb a szolgáltatás- ellenszolgáltatás kapcsolat. 4 VI. A

segélyezési típusú rendszer Az Európai Szociális Charta *(1961, Torino) fogalmazza meg a szociális segélyezés fogalmát: A szociális segélyezés feladata pénzbeni és/vagy természetbeni – rendszerint a megélhetéshez minimálisan elegendő – szociális ellátás biztosítása minden olyan személy részére, aki sem saját jövedelemforrásaiból – általában keresetből származó jövedelem – sem más forrásokból – rendszerint hozzátartozók általi támogatás – nem képes a megélhetéséhez szükséges javakat előteremteni, valamint a társadalombiztosítási ellátásokból is kimarad. (szubszidiaritás: ahol állami kötelező biztosítás van, ott a szociális kockázatok kisegítésére elsősorban az állami biztosítás hivatott. Amikor valaki nem kaphat a társadalombiztosításból ellátást, vagy az már megszűnt, akkor lép életbe – mögöttes rendszerként- a szociális ellátások rendszere) (*) A strasburgi székhelyű Európa

Tanácsot (ET) 1949-ben alapították, később lényegében minden demokratikus berendezkedésű nyugat-európai állam csatlakozott. 1989 után a szervezet elsőként vette fel tagjai közé a volt szocialista közép- és kelet-európai országokat. Jelenleg 41 tagot számláló, az európai együttműködés minden jelentős kérdésével foglalkozó szervezet. Az Európa Tanács tevékenységét az általa kidolgozott, leginkább az emberi jogi, illetve különböző társadalmi és kulturális kérdésekkel foglalkozó közel 170 egyezmény – köztük az Európai Szociális Charta - jellemzi legjobban, amelyek a tagállami ratifikációk után a nemzeti jogrendek részévé váltak. Magyarország 1990-től tagja az Európai Tanácsnak. Nem összekeverni az Európai Tanáccsal és annak 1989-es Szociális Kartájával (teljes neve: A munkavállalók alapvető szociális jogairól rendelkező charta. A munkavállalók szociális jogait foglalja egységbe A volt brit

miniszterelnök asszony, M. Thacher ellenzése miatt („hátsó ajtón belopakodó kommunizmus”) csak 1997-ben lépett életbe alanyi hatály: A társadalom minden tagja számára potenciálisan elérhető. Senkit nem zár ki, de rászorultsági alapon jár Rászorultság: szubjektív fogalom, ezért a rászorultság vizsgálatának első eleme a jövedelem vagy környezeti tényezők vizsgálata. Ennek két tényezője a means test (magyaro-i megfelelője a környezettanulmány, teljes körű vagyonvizsgálat) és a needs test. A means test általánosabb, a needs test liberálisabb, itt csak a készpénzvagyont nézik, ez kevés országban alkalmazott. A rászorultságot mindig valamilyen limithez kötik, Magyarországon ez az öregségi nyugdíjminimum. De nem csak a rászorultság számít, előfordul, hogy nincs rá keret. Diszkrecionális (mérlegelési, méltányossági) jogkörben döntik el tárgyi hatály A segélyezési rendszer potenciálisan minden kockázati tényező

esetén tud megoldást találni. (fuvaros, lova beteg jövedelem-kiesés de tb. ellátás nem jár de szociálisan rászorult segély) 1) központi norma: szociális tv. 1993 III tv Minden szoc segély kifizetőjére és minden állampolgárra vonatkozó szabályozás, nevesített szociális ellátás-típusokat sorol fel. 2) Lokális (önkormányzati szinten): helyi önkormányzati rendeletben egyéb szabályt alkotnak, nem ellenkezhet a tv-nyel (ld. jogszabályok prioritása) helyi specializáció Területi hatály Csak Magyarország területén alkalmazandó. Sem az 1408/1971 EGK rend, sem a bilaterális egyezmények nem rendelkeznek a szociális segélyezésről! Martinez Sala spanyol nő Németországban segélyt igényelt, elutasították azzal, hogy spanyol és nem német, az Európai Bíróság precedenst teremtett azzal, hogy kimondta, jár neki, mert jogszerűen tartózkodott Németországban. A segélyezés szabályai általában az adott állam területén belül

érvényesek. Finanszírozás: Államháztartás (Elkülönített áll-i pénzalapok) Központi költségvetés Elvonás elosztás Elvonás elvonás: adók Helyi adók Helyi önkorm. Elvonás elosztás . Foglalkoztató Állampolgár 5 A rendszer jellemzői: - az állam javakat elvon főként adók (Szja, Áfa, stb.) ill adó jellegű befizetések (vámok, jövedékek, illetékek, stb.) formájában) - összegyűjt, - majd újra eloszt segélyek formájában. A segélyezési rendszer alapvetően adókból finanszírozott. Hátrányai - stigmatizál (az 1601-es angol szegényjog megjelenéséig vezethető vissza ez a hátrány) ↓ 3 csoportot különített el: a támogatásra érdemesek, ezen belül (1) a munkavégzésre képesek, azaz munkanélküliek és (2) az önhibájukon kívül munkaképtelenek, valamint (3) a támogatásra érdemtelenek, pl. a csavargók stigmatizálásból eredő hátrány, hogy valamilyen szinten az életpálya csődjét jelenti visszatartó

erő látható, pont az előző két hátrány miatt: szégyellik az emberek ún. segély-függőség: életvitel-szerűen a segélyezési rendszerből él Ennek két oka lehet: (1) az ellátás mértéke igen magas, ez ritka; vagy (2) rosszul működik a rendszer és egy személy ugyanazon a jogcímen többféle segélyt kaphat. - ún. szegénységi csapda - a segély szintje nem igazodik az elvesztett jövedelemhez, hanem fix összegű és rendszerint igen kevés. Előnyök Alanyi hatállyal összefüggésben: a társadalom minden tagja potenciálisan jogosult. Tárgyi hatállyal összefüggésben: minden szociális kockázatra jó lehet. - 6 VII. A normatív típusú rendszer 1998. évi LXXXIV Tv A családtámogatásról (ide tartozik pl a GYES, GYET, csp, stb) A normatív típusú rendszer fogalma Állami bevételeken alapuló és az állami költségvetésből finanszírozott direkt szociális ellátás, amely az adott ország minden állampolgárának – aki a vonatkozó

jogszabályok szerint ilyen típusú ellátásra jogosult – alanyi jogon (automatikusan) jár, függetlenül a rászorultságtól illetve a társadalombiztosítási jogviszonytól, és amelynek értéke – általában – minden jogosult részére azonos. Alanyi hatály Potenciálisan a társadalom minden tagja számára nyújt ellátást, csak az befolyásolja, hogy az adott kockázattal ki rendelkezik és ki nem. Ld. állampolgári alapnyugdíj: a társadalomban minden polgár, aki bizonyos kort betöltött, állampolgári alapnyugdíjra jogosult (ez Magyarországon nem valósult meg!) ↕↕ Tárgyi hatály Amit a rendszer bevállal tárgyi hatályként, az személyi hatálynál akár minden állampolgárnál megjelenhet. Potenciálisan minden polgár a személyi hatálya alá eshet, ténylegesen azok, akik a tárgyi hatály alá esnek. Kivéve a skandináv országokban, ahol az alap minimum ellátások a jogszerűen az országban tartózkodókat megilletik. Ahol van univerzális

rendszer, alapvetően két kockázati tényezőt ismer el: a családdal (gyermekneveléssel) kapcsolatos terhek jelentette kockázatot (családtámogatás) és a nyugdíjkorhatár elérését (állampolgári alapnyugdíj). Területi hatály Az EGT (28 állam) területén belül lehet vinni (pl. a csp-t lehet kérni akkor is, ha külföldön dolgozik és él) és a bilaterális megállapodás esetén is. Kb úgy viselkedik, mint a társadalombiztosítás rendszere Finanszírozás Államháztartás Központi költségvetés (Elkülönített áll-i alapok) Adók és adójellegű befizetések (főként közp. adók) Tb kif.helyek általi kifizetések Foglalkoztató állampolgár A normatív rendszerben nincs mérlegelés, közvetlenül az államtól az állampolgárnak juttatott pénzbeni ellátás. Előnyök - kis adminisztrációval jár, így az adminisztrációs költsége is alacsony - az igényérvényesítési eljárás itt a legkevésbé megterhelő az állampolgár számára

- kiszámítható ellátásforma Hátrányok - nagyon költséges az államháztartás számára, mert nem differenciál - rendszerint alacsony, fix összegeket jelent (ld. csp) - a politikai döntéseknek igen kiszolgáltatott (ha kevés a pénz, innen vesznek el először) 7 VIII. Magánbiztosítás A magánbiztosítások szerepének felerősödése a paradigmaváltás következménye. Két fajta munkaerő-piaci ipari struktúra: vezetők - Fordi modell (Ford Taylor, fordizmus) ipari struktúra középvezetők átalakul dolgozók - információs társadalom (Bill Gates) A Ford-típusú struktúra egy piramis típusú munkaerő-szervezési modell. A munkavállalók rendszeres, folyamatos alkalmazásban állnak (munkaiszony), rendszeres munkabért kapnak. Ez a modell megfelel a felosztó-kirovó rendszer elvének. Felosztó-kirovó rendszer: egy adott társadalomban a biztosított személyeknek jogszabály által kötelezően előírt befizetésekből ellátások kerülnek

kifizetésre, gyakorlatilag azonnal. Az aktuálisan befizetésre kötelezhető személyek fedezik az aktuálisan ellátásban részesülők ellátásait. Ennek a rendszernek feltétele a folyamatos jövedelem. Tőkefedezeti-rendszer: az illető személytől elvont pénzeket összegyűjtik, felhalmozzák, és a kockázat bekövetkeztekor ugyanennek a személynek ugyanezen pénzből ellátást biztosítanak. A XX. sz végén a piramis-típusú rendszert lineáris típusú rendszerre váltott, amelyet áthatnak az információs társadalom jellemzői, az információs technika változás a munkaerőpiacon. internetglobalizációs folyamat A lineáris típusú munkáltatásnál a jövedelem bizonytalan és időben egyenetlenül elosztott, ezért a felosztókirovó rendszer nem működhet. A kiváltó megoldás a magánbiztosítás Egyéni-kisközösségi tartalékképzéseken belül magánbiztosítások: - kockázatkerülő - kockázatkereső személyek. Kockázatkerülő típusú ember

kockázatcsökkentő technikái: - egyéni - kooperatív kooperatív: embercsoporton belül a kockázatokat megosztják, ez lehet - piaci magánbiztosítás - társadalombiztosítás piaci magánbiztosítás jellemzői: - a kockázatok átruházásának piaci formája - Bernouli-féle nagy számok törvényén alapszik: a kellően nagyszámú egyéni kockázat összegyűjtésével az egyéni szinten bizonytalan események a biztosító számára nagy biztonsággal kiszámíthatóvá válnak Magánbiztosítások előfordulása: - kötelező kiegészítő biztosítás (kiszerződés). Az állami kötelező biztosítás egy részét erre váltjuk át Chillei-modell 1997. évi LXXXII tv - vállalati típusú (szakmai) magánbiztosítás: zárt pénztárak, adott munkáltató (szakma) dolgozói tartozhatnak ide. - egyéni kiegészítő biztosítások: nyitott péztárak 8 Magánbiztosítások előfordulását befolyásolják: - hagyományok (pl. korán iparosodott országokban a

magánbiztosításoknak hagyománya van 1993 évi XCVI. tv Önkéntes kölcsönös biztosító pénztárakról - az adott pénztár fajátja (mennyire biztonsággal kiszámítható a pénztár számára a kockázat bekövetkezése) 1) nyugdíj 2) egészségbizt. biztosítások 3) munkaerőpiaci - az adott ország gazdasági lehetőségei (makrogazdasági feltételek) - a mögötte álló állami garancia megléte 1) az állami kötelező biztosításnál teljeskörű állami garancia van, a magánbiztosításnál részleges a garancialap. Az állam előírja, hogy egy részt tegyenek félre a garanciaalapba 2) az államilag garantált befektetések 3) viszontbiztosítás: a biztosító biztosítja a saját kockázatát egy nála erősebb biztosítónál ”kockázat porlasztása” - demográfiai összetétel A nem állami rendszerek célja - a kormány érdeke az állami szektor visszaszorítása - a tőkeképződés és a hatékony tőke-allokáció elősegítése - az öregedő

társadalmak problémájának kezelésére szolgáló eszköz - munkaerőpiac torzulásának csökkentése veszélyeztetett korosztály: a pályakezdők és az öregek A vállalat céljai - szakképzett munkaerő megtartása - idősebb munkavállalók nyugdíjba vonulásának ösztönzése - hatékonyság-orientált bérmegállapítás eszköze (magánpénztári befizetésekhez adókedvezmény jár a munkáltatónak is! Azaz olcsóbb magánnyugdíj-pénztárba tenni, mint bérként kifizetni) (Marshall-eset: az EU Bíróság kimondta, hogy a magánnyugdíj-pénztárba befizetett tagdíj az halasztott bér Egyén céljai: - progresszív (vagyon arányában növekvő) jövedelemadó esetére a kiegészítő nyugdíjprogram jövedelem-kiegészítési forma lehet - a magánpénztárak nagyobb rugalmasságot és magasabb megtérülési rátát kínálnak - a kiegészítő rendszerek kombinációja kedvezőbb nyugdíjaskori portfoliót biztosíthat A munkavállalók érdekképviseleti

szervei (szakszervezetek) is érdekeltek lehetnek e kiegészítő programok támogatásában. - a munkavállalók iránti szociális érzékenység - ily módon akarják befolyásolni a vállalati döntéseket Az 1408/71 Egk. rend és az 574/72 vh rend (koordinációs rendeletek) ezeket a tárgyi hatályból kizárja 9 IX. A társadalombiztosítás története 1) klasszikus példa: a bismarcki típusú társadalombiztosítás Az 1880-as években hozták létre, kidolgozása Bismarck kancellár nevéhez fűződik. Igen hatékony védelmet biztosított a munkavállalók egyre szélesebb rétegének. Országok sora vette alapul, mintául (Magyarország is) Előzmények, okok: - rohamosan növekvő városi proletariátus nagy nyomorban élt - gazdasági válság - Németo. a szocialista eszmék fejlődésének középpontja - előzménye számos szociális kérdés szabályozása a rendszer alkotóelemei egymást követő tv-ekben: - betegségi - üzemi baleseti - öregségi és

rokkantsági biztosítás, csak a munkásokra vonatkozóan. - ezeket 1911-ben egyesítették és kiterjesztették az alkalmazottakra is - 1927-ben munkanélküliség elleni biztosítás - II. vháb után újjászervezik az intézményeket - 1954 családi pótlék rendszer - módosul az öregségi és a rokkantsági biztosítás, bővül a védettek köre - 1975 átfogó reformterv az összhangért (10 fejezet) - 1992 újabb nyugdíjreform (pl. régi NDK-s nyugdíjak átváltása), új: ápolási biztosítás Jellemzők: - kedvezményezett minden ipari munkás (’11-től alkalmazott is, aki valamilyen biztosított ok miatt nem tud dolgozni - bérrel arányos ellátás - továbbfejleszti a magánbiztosítást - kötelező - pénzügyi alapok képzésénél új elv: a hozzájárulás a védett érték nagyságától függ, és a munkáltató is fizet, valamint az állam garanciát vállal - önkormányzati irányítás 2) A szovjet rendszer 1917 után alakult ki, elsősorban politikai,

ideológiai téren készítették elő. Fő vonásai: - része egy tervszerű fejlesztést célzó társadalompolitikának - betegek ingyenes orvosi ellátása - mellőzték a biztosítási technika sok elemét (pl. a dolgozók nem fizetnek be) 3) Az amerikai Social Security Act Fő előzménye a nagy gazdasági világválság. Roosevelt elnök szakít a liberális hagyományokkal (New Deal) Elemei: - elrendelték, minden tagállam szervezze meg a munkanélküliek ellátását - ehhez központi normák - öregek és hátramaradottak részére kötelező biztosítás megszervezése, melynek kedvezményezettjei az összes bérből élők - két segélyrendszer: az ellátatlan öregeknek és a gyermekes családoknak Jellemzői: - változatos eszközök - társadalom különböző rétegeit átfogja - összehangolt rendszer - a szociális ellátások kialakítását gazdaságpolitikai intézkedések kísérték, ez a modern szocpol. előfutárává tette Máig hiányossága, hogy nincs

kötelező betegbiztosítás. 4) Az új-zélandi modell Az első segélyezési típusú átfogó rendszer, 1938-ban alakították ki. Bebizonyította, hogy a biztosítástól eltérő módon is megszervezhető a szociális védelem. Jellemzők: - az összes állampolgár mindenféle reprodukciós zavarának elhárítása a cél - elve, hogy a társadalom az összes tagját köteles eltartani, ha annak jövedelme nem ér el egy bizonyos, jogszabályban megállapított szintet - a társadalmi kockázatok teljes körére kiterjed - az ellátás mértéke a rendelkezésre álló anyagi javak és a minimumszint közti különbözetpénzügyi alapjait a mindenkit terhelő adókból képzik - a helyi önkormányzat feladata 10 5) A Beveridge-terv 1942-ben dolgozták ki Angliában. Lord Beveridge elve: nem szabad megoldhatatlannak tekinteni a problémát, a nyomor elleni küzdelmet meg kell tervezni. - a társadalom tagjait hat csoportba osztották, mindben átfogó orvosi ellátásban,

rehabilitációs és temetési segélyekben - az egyes csoportok az ellátások különböző kombinációira szerezhettek jogosultságot (idősek - a fentieken kívül - csak öregségi nyugdíjat, a gyerekek, fiatalkorúak csak családi pótlékot kaphattak) - az ellátás nagysága egységes, az létminimumhoz igazodik - elve, hogy az ellátás a szükséglet teljes idejére járjon - finanszírozás 3 oldalról (munkáltató, munkavállaló és az állam), de a munkavállalók befizetései egységesek - a „körön” kívül rekedtek részére rászorultságtól függő segélyek - egységes irányítás: társadalombiztosítási minisztérium - az elv szerint a társadalombiztosítás hatékonysága érdekében: - cél a teljes foglalkoztatás - ingyenes orvosi gyógyászati ellátás kell - a családi terhek kiegyenlítése állami költségvetésből Hatása igen nagy ma is: számos nemzetközi okmány ezeket az elképzeléseket vette alapul (pl. ILO 102 sz egyezmény) 6) A

svéd jóléti állam Kialakulása a nagy gazdasági világválság utáni időre tehető. - 1955: jövedelemhez igazodó ellátások és erősen támogatott egészségügyi szolgáltatás - 1960-62: jövedelemhez igazodó nyugdíjrendszer - 1962: gyermeküket egyedül nevelő szülő támogatása - 1970-es évektől, a gazdasági megtorpanás finanszírozási gondokat jelent ezért 1999-ben a felosztókirovó rendszert tőkefedezeti rendszerré átalakították Jellemzők: - a lakosság és a kockázatok széles körét átfogja - az ellátások állampolgári vagy alanyi jogon járnak - kieső jövedelem miatti zavar esetén magas helyettesítési rátákat alkalmaz - az állami rendszer csak alapellátást nyújt, ezt kiegészítő- és magán biztosítások egészítik ki - nagy szerepe van a természetben nyújtott jóléti szolgáltatásoknak - a tripartit kooperatív megközelítésmód hozzájárult a magas színvonalhoz Igen költséges forma, de mindenütt példaértékűnek

tartják. Veszélyezteti a gazdaság versenyképességét, ezért új rendszer van kialakulóban. 7) A szociális ellátó rendszerek fejlődése a II. világháború után 3 szakasz: - a rekonstrukció évei: rendszerek újjászervezése, pénzügyi alapok megteremtése - növekedés évei (az ’50-es évektől): bővült a védett személyek köre - a megelőzés is cél - a biztosítási és a segélyezési típus összehangolt fejlesztése - nemzetközi szervek tevékenysége felerősödik - fenyegető válság (’70-es évektől): - csökkennek a szociális ellátásra fordítható összegek - miközben a bevételi források stagnálnak, vagy csökkennek, egyre több és újabb feladatok 11 X. A magyar társadalombiztosítás története 1) tényleges, átfogó állami beavatkozás előtt a) feudális középkor: szegénygondozás elsősorban családban, kisközösségben, és az egyház (szerzetesrendek) és a jótékony intézmények szerepe nagy b) felvilágosult

abszolutizmus: elsősorban rendészeti okokból fontos a kolduskérdés szabályozása, első olyan intézkedések, amik az állam szerepvállalását mutatják c) reformkor végén ún. dolgozó házat hoztak létre d) a kiegyezés után a szegényügy a községi igazgatás feladata lett, de csak akkor volt a község köteles segíteni, ha az egyén/család/jótékony intézmény nem volt képes e) 1898: országos betegápolási alap 2) 1945 előtt XV-XVI. sz megerősödtek a bányatársládák 1778 (II. József): kincstári bányákban kötelező 1854: minden bányatulajdonos köteles társpénztárat létrehozni (gond: a pénztárak között nincs viszonosság, átlépéskor mindent elveszítettek) vállalati pénztárak alakultak, 1840-től tv-ek kötelezték a munkáltatókat a beteg vagy balesetet szenvedett dolgozók támogatására önkéntes segélyegyletek, legjelentősebb az 1870-ben létrejött Általános Munkás-betegsegélyező és Rokkantpénztár 1891. évi XIVtc a

kötelező biztosításról Védett személyek köre 2 csoport: - kötelezően biztosítottak - önkéntesen taggá válók ellátások: - ingyenes orvosi ellátás és gyógyszer - bizonyos ideig táppénz vagy kórházi ápolás - bizonyos ideig gyermekágyi segély - temetési segély finanszírozás: munkáltatók (1/3) és munkavállalók befizetései (2/3), a járulékkulcs változó (pénztártól függ) pénztárak: - kerületi (általános hatáskör) - vállalati - ipartestületi pénztárak - bányatársládák - magánegyesülés útján létesített pénztárak Az irányítás önkormányzati feladat volt, felügyeletet az ipartestületek és a kereskedelemügyi miniszter gyakorolt. A széttagoltság magas adminisztratív költségeket okozott 1907. évi XIXtc - lényegesen kiterjesztette a biztosítottak körét - több lehetőséget biztosított az önkéntes csatlakozásra - munkáltató és munkavállaló fele-fele arányban fizet, járulék mértékét megszabta -

baleseti ellátásként ingyenes orvosi ellátás, gyógyszer, munkaképtelenségi járadék, temetési támogatás, özvegyi- és árvajáradék - a szervezetet centralizálta, irányítás önkormányzati szervekben végrehajtási feladatokra igazgatóság, felügyeletre felügyelő-bizottság - gondok, hogy a központosított pénztárnak nem volt pénzalapja; a bevételek nem érték el a kiadásokat; a hozzájárulás mértéke rossz volt; voltak, akik nem fizették be A Tanácsköztársaság arra törekedett, hogy a bonyolult szervezetet egységesítse. A biztosítás hatálya alá vettek minden munkást, a mg-ban dolgozókat is. Terhességi és gyermekágyi segélyt fizettek, továbbfejlesztették a balesetbiztosítást. 12 A két világháború között - megszüntették az önkormányzati irányítást, érvénytelenítették a Tanácsköztársaság idején hozott szabályokat, de néhány intézkedést átvettek - 1927. évi XXItc betegségi biztosítás átalakítása:

erősítette a centralizációt, kiterjesztették a biztosítottak körét (a mg-i dolgozók nem biztosítottak!), bővítették az ellátások körét, foglalkozási betegségben szenvedők ellátását kialakították, ez a törvény számos hibájával óriási pénzügyi zvarokat okozott a társadalombiztosításban Az öregségi és rokkantsági biztosítás - 1928. évi XL Tc - a biztosításra kötelezettek köre kb. azonos a betegségi biztosításra kötelezettekkel, két csoport: - javadalmazási határ alá esők - javadalmazási határ alá nem esők - közszolgálati alkalmazottakra külön (kedvezőbb) rendelkezés vonatkozik - ellátások: öregségi, rokkantsági, özvegyi és árvasági járadék - feltétel: a biztosítási esemény bekövetkezte, várakozási idő megléte, a váromány épsége - öregségi és rokkantsági összege: járadéktörzs + fokozódó járadékrész - OTI (Országos Társadalombiztosító Intézet), MABI (Magánalkalmazottak Biztosító

Intézete), és az elismert vállalati pénztárak - 1936. évi XXXVI-tc mg-i gazdatisztek, az 1938 évi XII tc a gazdasági munkavállalók biztosítását rendezte (utóbbi csak öregségi, nem vonatkozik a nőkre) A családi pótlék kialakulása Első az 1938. évi XXXVI sz tc: gyermeknevelési pótlék szélesebb dolgozói kör számára (előtte egyes vállalatoknál különféle gyermeknevelési támogatások, elszigetelt, szűk kört érintő megoldások); fokozatosan vezették be, fedezetére a vállalatok negyedévente fizettek járulékot. TB jellemzői ’45 előtt - jókora késéssel követtük az európai szocpol. fejlődését, ráadásul az intézményrendszer számos belső ellentmondással rendelkezett - két nagy és számos kisebb intézmény látta el a feladatokat Az OTI bevételeit járulékok adták, önkormányzati irányítása volt, a belügyminiszter felügyelte, feladata - ipari munkások biztosításai (öreg, beteg, baleset, stb.) országosan -

házfelügyelők Bp-en - magánalkalmazottak a MABI ill. területén kívül - háztartási alkalmazottak betegségi és balesetbiztosítása - bányanyugbér biztosítás országosan A MABI-nál kevesebb biztosított, jobb járulékfizetési fegyelem, kisebb adm. költségek, magasabb szintű ellátások, feladata: - magánalkalmazottak biztosítása Bp-en és környékén Kisebb intézmények közül pl. MÁV, Magyar Királyi Posta, bányatárspénztárak, stb, és az elismert vállalati pénztárak - a társadalombiztosítás az aktív népességnek csak egy viszonylag szűk rétegére terjedt ki - széttagolt struktúra, szövevényes joganyag jellemző 3) Tb fejlődése ’45 után A háború miatt a társadalombiztosításnak hatalmas pénzügyi vesztesége volt, nem tudott volna működni, a Minisztertanács jelentős összegű támogatást nyújtott, ez adta a pénzügyi alapot. Várományfedezeti rendszerből elkerülhetetlenül felosztó-kirovó rendszer alakult ki. Oka, hogy

komoly likviditási gondok voltak: - magas infláció - nem elegendő a bevétel - csökkent a járulékfizetői létszám, és a fizetési fegyelem - nőttek a kiadások, főként az egészségügyben rossza a pénzügyi helyzet 1948-ban szervezeti egységesítés történt, MABI az OTI-ba olvadt, tb irányítása a Minisztertanács hatásköre, 1950-től Országos Nyugdíjintézet folyósít, szakszervezeti irányítás, létrehozták a Szakszervezeti Társadalombiztosítási Központot (SZTK), a vállalati pénztárakat is egységesítették az Állami Vállalatok Központi Nyugdíjpénztára alatt. Bővült a biztosítottak köre (pl szövetkezeti tagok), a biztosítás alapja ún személyi biztosítás lett. Első egységes nyugdíjtörvény 1951. évi XXX sz tvr: - szolg. idő 10 év, - más korhatár a nőknek, - csak a ’45 utáni szolg. idő számít, - törzsnyugdíj+nyugdíj-kiegészítés - az ellátás mértéke a tényleges átlagos bérből számítandó, alsó és

felső bérhatár, - rokkantsági csoportok bevezetése, rokkantsági nyd-hoz lépcsőzetes szolg. idő követelmény, - járulék: 10%-ot a munkáltató fizet, 1%-ot a dolgozó 13 Második egységes nyugdíjtörvény: 1954. évi 28 sz tvr: - felemelték a törzsnyugdíj mértékét, csökkentették a kiegészítő nyugdíj mértékét - először állapított meg nyugdíjminimumot - szüneteltetni kell a nyd-at, ha dolgozik - változott a járulékmérték Ebben az időszakban alakulnak a tb kifizetőhelyek. 1958. évi 40 sz tvr - teljes és résznyugdíj fogalma - szolg. idő a teljes életpálya alapján - felemelte a minimális szolg. időt (25 a teljeshez és 10 a résznyd-hoz) Mg-i szövetkezeti nydtv. - 5 évvel magasabb korhatár - országosan számított átlagjövedelem alapján számol - min. 10 év szolg idő Az ’50-es évek második felétől összességében javult az ellátás színvonala, a ’72-es egészségügyi tv. kimondta, hogy mindenkinek állampolgári

jogon jár az orvosi ellátás 1975. évi II tv - egységes szabályozás, átfogja a magyar tb rendszer valamennyi ágazatát - 4 biztosítási ág: betegségi és anyasági ellátások, családi pótlék, nyugellátások,baleseti ellátások - az egészségügyi ellátások – mivel állpolg-i jogon jártak – költségvetésből kerültek finanszírozásra, nem a tbból - egységesítik a nyugdíjkorhatárt (ipari és mg-i dolgozók) Később új elemek: - ’85. GYED - ’89: a társadalombiztosítás elkülönített pénzalap lett - ’90: csp. állpolg-i jogon jár, kikerül a tbizt köréből, helyére az addig állpolg-i jogon járó egészségügyi ellátás kerül - ’91: foglalkoztatási tv, - ’93: szociális tv., tb önkormányzati igazgatású 5 évig - ’97: új, 3 szintes nydrendszer - ’98: önkormányzati irányítás megszűnt 14 XI. A társadalombiztosítási jog alapelvei A társadalombiztosítási jog azokat a társadalmi viszonyokat szabályozza,

amelyekben a társadalombiztosítási szerv a biztosítottaknak (egyes esetekben: hozzátartozóknak, továbbá más egyes ellátásra jogosult személyeknek) meghatározott jövőbeli körülmények bekövetkezte esetén jogszabályban rögzített mértékű ellátásokat nyújt, s amelyek keretében a társadalombiztosítási szerv a biztosítottól és munkáltatójától, valamint egyéb személyektől és szervektől bizonyos szolgáltatásokat kap. - rendszerint 3 alany: foglalkoztató, kedvezményezett, társadalombiztosítási szerv a társadalombiztosítási jogviszony: többféle megközelítés, - 3 db kétoldalú jogviszony: foglalkoztató és biztosított, biztosított és tb szerv, tb szerv és foglalkoztató (felfogás hibája: a foglalkoztató és a biztosított között más jogágba tartozó viszonyról van szó, és a foglalkoztató-kifizetőhely a tb nevében intézkedik), - a kapcsolatokat egyetlen jogviszonyba kell rendezni, amely 2 részre tagozódik: tb szer

és kedvezményezett, tb szerv és foglalkoztató (hibája: igen bonyolult, jogok és kötelezettségek nehezen áttekinthetők) - könyv szerint: egységes életviszonyok, amelyek 2 önállónak tekinthető jogviszonyba rendezhetők - biztosított és tb szerv között munkavállalói társadalombiztosítási jogviszony - foglalkoztató és tb szerv között foglalkoztatói társadalombiztosítási jogviszony Tb jogviszony egységessége: - minden új munkahely új tb jogviszony, azoknál az országoknál, ahol pl. a vállalati pénztárak jelentősek - első jogviszonytól a jogviszony megszűnéséig (pl. a biztosított haláláig) egységet alkot A foglalkoztatói tb jogviszonyra jellemző, hogy a munkáltató kötelezettsége dominálnak. A munkavállalói társadalombiztosítási jogviszonynál a kedvezményezett nagyobb előnyökhöz jut, mint saját közvetlen ellenszolgáltatása. Alapelvek: - alkotmányos (a társadalombiztosítás intézményi elhelyezkedése a

társadalomban): „A Magyar Köztársaság a rászorulókról kiterjedt szociális intézkedésekkel gondoskodik.” „A Magyar Köztársaság állampolgárainak joguk van a szociális biztonsághoz:öregség, betegség, rokkantság, özvegység, árvaság és önhibájukon kívül bekövetkezett munkanélküliség esetén a megélhetésükhöz szükséges ellátásra jogosultak.” „A Magyar Köztársaság az ellátáshoz való jogot a társadalombiztosítás útján és a szociálisintézmények rendszerével valósítja meg.” - törvényi szintű (koherenciát és egységességet szolgálja): - a társ.bizt kockázatközösségében tv-ben meghatározott szabályokkal a részvétel kötelező - biztosítási elv, társadalmi szolidaritás, tulajdonhoz fűződő jogok alkotmányos keretek közti korlátozása együttesen érvényesül - az állam feladati a társadalombiztosítás működéséhez - állami garancia - fizetési kötelezettségek, nyilvántartási, bejelentési

és adatszolgáltatási kötelezettségek, stb. - jogorvoslati lehetőség A társadalombiztosítás és a magánbiztosítás különbségei - a magánbiztosítás az egyén (csoport) gazdasági tevékenységében zavart okozó események, károk elhárítására, a társadalombiztosítás az egyén (család) megélhetési zavarainak elhárítására szolgál - a magánbiztosítás a vagyoni viszony biztonságát, a társadalombiztosítás az egyéni életút biztonságát védi - a magánbiztosítás üzleti vállalkozás, célja a nyereség, ezért bizonyos kockázatokat kizár, a társadalombiztosítás nem tehet különbséget - a magánbiztosítás járuléka általában a kockázat nagyságától függ, a társadalombiztosítás kockázattól független - a magánbiztosítás általában két fél jogviszonya, a társadalombiztosítás hárompólusú jogviszonyok formájában jelenik meg - a magánbiztosítás szerződésen alapul, a társadalombiztosítás általában kötelező

(mögöttes jogviszony alapján, a tv erejénél fogva, automatikusan létrejön) 15 XII. A védett személyek köre Két fő elv szerint lehet meghatározni a védett személyek körét: - ún. univerzális (főként segélyezési típus) ezen belül: - állampolgárság kritériuma - adott ország területén élés kritériuma - a kettő kombinációja (a magyar szociális gyakorlatban ez a kettős szűkítés a jellemző) A szociálpolitikai céloktól függ, melyik elvet alkalmazzák - ún. „meghatározott kategóriákat védelem alá vonó” struktúra (főként biztosítási típus) ezen belül különböző, meghatározott kategóriák: - függő foglalkozási viszonyban állók (bérből és fizetésből élők) kategóriái - önkéntes belépés lehetősége - a kategóriákat fokozatosan kiterjesztik, ez a szabályozás differenciáltságát növeli. Általában jellemző viszont, hogy igyekszenek a bérből és fizetésből élők különböző kategóriái

közötti különbségeket fokozatosan megszüntetni. - néha ún. biztosításkötelezettség határt szabnak meg, ezzel kizárják azokat, akik másképp is képesek magukról gondoskodni (biz. jövedelem fölött) A magyar társadalombiztosításban nincsenek ezek a rétegek kizárva, de járulékplafon van megállapítva, azaz a jövedelmet csak egy bizonyos szintig vonják védelem alá. - a részmunkaidőben, jóval az átlag alatti bérrel foglalkoztatottakat az ilyen rendszer általában kizárja - védett személyek általában a munkavállalókhoz hasonló pozícióban lévő csoportok, pl. a munkanélküli ellátásban részesülők Védett személyek köre a magyar társadalombiztosítási rendszerben 1) biztosítottak 2) az egyes ellátásokra jogosultak 3) az előbbiek hozzátartozói 4) a megállapodás alapján jogosultságot szerzők HIÁNYZIK: pontos felsorolás a fenti kategóriákban, a biztosítás szünetelése, megállapodás alapján létrejövő biztosítás,

XIII. A társadalombiztosítás irányítása Kormány – pénzügyi alapok felügyelete Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság és Országos Egészségbiztosítási Pénztár irányítják a biztosítási ág feladatainak ellátását, az igazgatási szerveket, ellenőrzik a megállapító és folyósító tevékenységet, vagyonkezelési és pénzügyi feladatok, irányítják a nem az alapból finanszírozott egyén ellátásokkal kapcsolatos feladatokat, részt vesznek a jogszabályok előkészítésében ONYF-hez tartozó szervek a fővárosi és megyei igazgatóságok NYUFIG OEP-hez tartozó szervek: Megyei pénztárak Vasutas Társadalombiztosítási Igazgatóság Újságíró tagozat Országos Orvosszakértői Intézet 16 XIV. A szociális ellátórendszerek finanszírozási alaptípusai Szolgáltatás szerinti csoportosítás: - jövedelemtől független ellátásokat nyújtó - korábbi vagy jelenlegi jövedelemtől függő ellátásokat nyújtó intézmények

Finanszírozás szerinti csoportosítás: - járulékokból, hozzájárulásokból finanszírozott intézmények (jellemző, hogy a befizetéshez valamilyen ellenszolgáltatásra való jogosultság megszerzése kapcsolódik) - adókból finanszírozott intézmények (önmagában nem eredményez semmiféle jogosultságot) Szolgáltatás jellege és a finanszírozás szerint: - tiszta biztosítási struktúrák (az ellátás jogalapját és mértékét tekintve is a korábbi hozzájárulásokhoz igazodik, főként intertemporális elosztás) - ún. adótranszfer típusú intézmények (nincs kapcsolat az esetleges korábbi befizetés és az ellenszolgáltatás között, főként interperszonális elosztás) - szolidaritási elemeket is tartalmazó társadalombiztosítás A biztosítási típusú rendszerek hozzájárulás meghatározása Két tényezőtől függ a bevétel: - járulékkulcs: rendszerint lineáris, azaz a teljes jövedelemre egységes kulcs - milyen jövedelmet vonnak

fizetési kötelezettség alá (mi tartozik a járulékalapba): általában megegyezik a munkajövedelemmel, hozzá tartozik más, hasonló funkciójú jövedelem (pl. prémium), bizonyos rétegeknél speciális szabály (pl. vállalkozók bevételeinek bizonyos része), fontos, van-e alsó és felső jövedelemhatár (biztosítási kötelezettség határa vagy biztosítási összeg határa), általában a hozzájárulás fizetési kötelezettségét megosztják a munkavállaló és a munkáltató között egységes mérce vagy biztosítási áganként külön-külön meghatározott hozzájárulás (általában az ágazatokat külön finanszírozzák, fontos az alapok államháztartáson belüli külön kezelése is) Az adóból történő finanszírozás Ez a finanszírozás főként a rászorultsági alapon járó ellátások biztosítására való. Adó vethető ki: - termelési tényezők egyes részeire - piaci kereslet ill. kínálat oldalán - piaci szereplők különböző

csoportjaira - befolyó jövedelmekre - kiadásokra (a jövedelem felhasználási folyamatához kapcsolódva) adó mértéke meghatározható: - lineáris - progresszív - degresszív formában A biztosítási típusnál az adótranszfer-finanszírozás célhoz kötött és korlátozott, de előfordul (pl. a tbizt-hoz eredetileg nem tartozó feladatok elvégzéséhez, politikai célok miatt bizonyos rétegek előnyeihez, járulékfizetéssel nem fedezett időket is el lehessen ismerni, pl. katonaidő, gyermekgondozás ideje) A finanszírozás lehetséges változatai Az alapvető különbség abban áll, hogy a finanszírozási eljárás során alkalmaznak-e a folyó kiadások fedezetére valamilyen nyílt vagyoni tartalékképzést vagy nem. Ez alapján alapvetően kétféle: - felosztó-kirovó rendszer: arra törekszenek, hogy az elszámolási időszakon belül a bevételek és a kiadások egyensúlyban legyenek, elvileg a kötelező befizetések megfelelő biztonsággal megteremtik

a kiadások fedezetét, probléma: pl. öregedő társadalom - ún tőkésítő finanszírozási eljárás (gyűjtőfogalom): - előzetes vagyonfelhalmozást végeznek, amely az igények fedezetére szolgál, - fő elv az ekvivalencia-kapcsolat, - kevésbé érinti a demográfiai változás, - érzékeny viszont a gazdasági ingadozásokra, - tipikusan a privát biztosítások alkalmazzák pl. a várományfedezeti rendszer: a képzett tartaléknak – egyénekre lebontva – egyfolytában egyensúlyban kell lennie a megszerzett várományokkal A segélyezési típusú intézmények finanszírozása - többcsatornás finanszírozás: - állami feladatok központi költségvetésből - helyi feladatokhoz a költségvetés részlegesen járul hozzá, ezen belül: szociális normatíva, intézményi normatíva, kötött felhasználású támogatás 17 XV. Az ellátások fajai 1) Csoportosítás aszerint milyen reprodukciós zavarok elhárítása a cél. Beveridge szerint: - kereset

elvesztése - eltartás elvesztése - speciális többletkiadások ILO 102. sz egyezménye szerint: - betegség - munkanélküliség - időskor - üzemi baleset és foglalkozási megbetegedés - nagyobb család - szülés - rokkantság - eltartó elvesztése magyar rendszer jelenleg 2 ág (terv: 3) - egészségbiztosítási ellátások - nyugellátások - baleseti ellátások (terv még, hogy önálló ág lesz) A társadalombiztosítás rendszerén kívüli intézményként működik a családtámogatás, a munkanélküli ellátások és a szociális igazgatás ellátásai. 2) csoportosítás az időtartam szerint: - rövid időtartamú, átmeneti ellátások (pl. betegségi, anyasági ellátások) - huzamosabb időn át folyósítandó ellátások (elsősorban nyd-ak) 3) - pénzbeni (főként): ezen belül fix összegű és jövedelemarányos - természetbeni (pl. egészségügyi szolgáltatás): azokon a területeken, ahol a piaci megoldások nem, működnek megfelelően 4)

elérendő hatás szerint: - prevenciós (megelőző) - Restitúciós (visszaállító) - Kompenzációs (hátrányok ellensúlyozás, enyhítése) - Exonerációs (könnyítő-mentesítő) 18 XVI. Nemzetközi szabályozás 1) nemzetközi szabályozás szükségessége oka: a) a XX. Sz második felére felerősödött a személyek mozgása, az ebből eredő szociális jogi problémákat rendezni kell b) a II. világháború után felerősödött az alapvető emberi jogok nemzetközi elismertetése, erőteljesebbé váltak a regionális együttműködések 2) nemzetközi szabályozás hatásainak szintjei: a) univerzális szervek által multilaterális megállapodásokban kialakított standardok hatása (főként ILO normaalkotó tevékenysége) b) regionális együttműködés keretében keletkező impulzusok (Európa Tanács, Európai Unió) c) bilaterális együttműködés keretében kialakuló hatások 3) elérni kívánt hatások, célok alapján: a) az ún. minimumstandardok:

- legátfogóbb az ENSZ 1948-as Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata („a társadalom tagjának joga van a szociális biztonsághoz”), - ENSZ 1966-os Gazdasági, Szociális és Kulturális Jogokról szóló Egyezségokmánya („mindenkinek joga van a szociális biztonságra, beleértve a társadalombiztosítást is”), - részletesebben szabályoz az ILO 1952-es szociális biztonság minimális normáiról szóló 102. sz. egyezménye - Az Európa Tanács ILO-nál magasabb szintű védelmet biztosító regionális standardjai, az 1961es Európai Szociális Charta és az 1964-es Szociális Biztonság Európai Kódexe b) a koordináció: a koordinációs mechanizmusok célja az egyenlő bánásmód és, hogy a megszerzett jogosultságok ne vesszenek el külföldi munkavállalás, letelepedés miatt c) a harmonizáció: az egyes országok szociális intézményrendszerei közt nagy különbségek vannak, a nemzetközi gazdasági kapcsolatok erősödésével gyakran megfogalmazódik az

igény a rendszerek harmonizációjára, a harmonizáció színtere elsősorban a regionális együttműködés 4) A Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) 1919-ben hozták létre az I. világháborút lezáró békeszerződések elemeként - gazdasági megfontolások: a szociális reformokat bevezető országok versenyhátrányba kerülnek - humanitárius indítékok: a foglalkoztatás körülményei sokaknak nélkülözést és nyomort okoznak - politikai motívumok: a szociális nyugtalanságok veszélyeztetik a békét Alapvető cél: kezdetektől a munkanélküliség elleni küzdelem, a munkavállalók szociális jogainak védelme Az ILO fejlődése: - eleinte az a jellemző, hogy a standardok a munkavállalók bizonyos kategóriái védelmére szolgáltak és egyes szabályozások a biztosítási elvre épültek - az 1944 Philadelphiai Egyezmény elfogadásával megváltozott a tevékenység jellege: a) szélesebbé vált a hatásköre, az emberek összességére kiterjedő

védelmet kívántak nyújtani b) kibővült a védelem köre: biztosítási jelleg helyett megjelenik a széles értelemben vett szociális biztonság igénye c) cél minden szükséghelyzetben lévő személy számára biztosítani egy alapjövedelmet és egészségügyi ellátást ILO felépítése, működése - az Egyetemes Munkaügyi Értekezlet vagy Közgyűlés: döntéshozó szerv, egyezménytervezeteket és ajánlásokat dolgoz ki, a kérdések megvitatásának legfőbb fóruma, meghatározza az ILO tevékenységének irányát - az Igazgató Tanács: előkészíti a Közgyűlés munkáját, ellenőrzi a határozatok végrehajtását, felügyeli a Nemzetközi Munkaügyi Hivatalt, előterjeszti a költségvetést - a Munkaügyi Hivatal: állandó titkárság, végrehajtó funkciója van, székhelye Genf Az ILO normáinak fajtái - egyezmények: többoldalú nemzetközi szerződések, kötelező erővel bír abban a tagállamban, amelyik ratifikálja - ajánlások:

iránymutatást adnak, általában ugyanarra a témára dolgozzák ki, mint az egyezményt végrehajtás ellenőrzését szolgálja: - rendszeres, szokásos felülvizsgálat: jelentések kontrollja - ún. reprezentációs eljárás: nemzeti, nemzetközi munkáltatói vagy munkavállalói szervezetek kezdeményezik, ha valamely állam nem megfelelően teljesíti a vállalt kötelezettségét - más tagállamok által benyújtott panasz: független vizsgálóbizottság dönt, határidőt adnak az intézkedésre, döntése ellen a hágai Nemzetközi Bírósághoz fordulhat a tagállam 19 ILO fontosabb normái - elsőgenerációs minimumstandardok: jellemző, hogy a biztosítási típusú rendszerek keretében, meghatározott kockázatokkal szemben, főként meghatározott foglalkoztatási csoportok (pl.iparban foglalkoztatottak), esetleg a társadalom meghatározott csoportjainak (pl. nők) védelmét szorgalmazták - második generációs normák: komplexebb szemléletmódot

tükröznek, választási lehetőséget kínálnak a ratifikáló tagállamnak, hogy mely társadalmi réteget von védelem alá, kiválaszthassa a védelem alá tartozó kockázatokat, a finanszírozási és adminisztratív módszereket (ide tarozik az ILO 102. sz egyezmény) - harmadik generációs normák: rugalmas ratifikációt tesznek lehetővé, egy-egy kockázatterületre külön normákat alkotnak, megemelik a követelményeket, fejlett országok számára a szociális minimumnak egy emeltebb szintjét is rögzítik A 102. sz egyezmény - a szociális biztonság minimális normáit határozza meg - átfogja a kockázatok széles körét (egészségügyi szolgáltatások, keresőléptelenség esetén nyújtandó ellátások, anyaság esetén, időskorban, családfenntartó halála esetén, rokkantság, munkahelyi baleset és foglalkozási megbetegedések, munkanélküliség esetén nyújtandó ellátások, családi támogatások) - meghatározza az ellátási minimumot, amelyet

az adott kockázatterületen el kell érni - lehetővé teszi, hogy az egyes országok rugalmasan, de szilárd rendszerként működtessék ezeket az elveket - ratifikáláshoz elég, ha 3 minimumszabályt, ezek között min 1-et a „kemény magból” ratifikál a tagállam - kemény mag: időskor, rokkantság, eltartó hozzátartozó halála, munkahelyi balesetek ill. foglalkozási megbetegedések, munkanélküliség - Magyarország nem ratifikálta 121-es sz. egyezmény (1964) - harmadik generációs - munkahelyi baleset és foglalkozási megbetegedés esetén nyújtandó ellátásokról - átfogó védelemre törekszik, a köz- és magánszférában foglalkoztatott összes bérből élőre kiterjed - a védett kockázatok körének át kell fognia a munkahelyi balesetek és a foglalkozási megbetegedések széles körét - a pénzbeli ellátás mértékének hatékony védelmet kell nyújtania - megfelelő intézkedéseket kell tenni a megelőzésre, szolgáltatást kell nyújtani

a readaptációhoz és segíteni kell a rokkantak elhelyezkedését - Magyarország nem ratifikálta 128-as számú egyezmény (1967) - rokkantaknak, időskorúaknak és hátramaradt hozzátartozóknak nyújtandó ellátásokról - lehet részlegesen ratifikálni, elég egy kockázatterületet felvenni - megemelte a readaptációt szolgáló intézmények iránti követelményeket - Magyarország nem ratifikálta 130-as sz. egyezmény (1969) - orvosi, egészségügyi ellátásokról és a keresőképteleneknek nyújtott támogatásokról rendelkezik - felemelte a 102-es egyezmény idevonatkozó minimális normáit - nem lehet részlegesen ratifikálni - egészségügyi ellátások: gyógyító és megelőző; gyógyszerek, gyógyászati segédeszközök, kórházi és fogászati kezelés, addig, amíg szükséges - Magyarország nem ratifikálta 20 5) Az Európa Tanács normái két fő szerv: Miniszterek Tanácsa: kötőerővel bíró rendelkezéseket hoz, tagállamok

külügyminisztereiből áll Parlamenti Közgyűlés: konzultatív szerv Az ET elsődleges célja a gazdasági és szociális előrehaladás. a) Európai Szociális Charta (1961) - az első olyan egyezmény, amely jogként formált meg szociális jogokat (előzőleg államcél, állami feladat) - kiemelkedő fontosságú a társadalombiztosításhoz való jogról szóló 12. cikkely, ami minimálisan elérendő szintként az ILO 102-es egyezmény standardjait jelöli meg - kemény mag: munkához való jog, szakszervezeti jogok, kollektív tárgyalásokhoz való jog, társadalombiztosításhoz való jog, szociális és egészségügyi segítséghez való jog, a családok joga a szociális, jogi és gazdasági védelemre, a bevándorló munkások és családtagjaik jogát a védelemre és segítségre--- a ratifikáló tagállamnak ezekből min 5-t kell ratifikálni - ellenőrzés: kötelezően kétévente jelentést készít a tagállam, 7 tagú Szakértői Bizottság vizsgálja

kiegészítő jegyzőkönyv (1988) négy új alapjog (pl. a nemek közötti megkülönböztetés nélküli esélyegyenlőségre és az egyenlő bánásmódra való jog, idősek joga a szociális védelemre) módosító jegyzőkönyv (1991) alapvető cél a Karta hatékonyságának emelése, az ellenőrzési mechanizmus javítása kiegészítő jegyzőkönyv (1995) kollektív panaszok rendszere b) A Szociális Biztonság Európai Kódexe (1964) -