Biológia | Növényvilág » Tiszafafélék, fűzfélék, hársak és egyéb növények

Alapadatok

Év, oldalszám:2009, 28 oldal

Nyelv:magyar

Letöltések száma:93

Feltöltve:2011. augusztus 30.

Méret:1 MB

Intézmény:
-

Megjegyzés:

Csatolmány:-

Letöltés PDF-ben:Kérlek jelentkezz be!



Értékelések

Nincs még értékelés. Legyél Te az első!


Tartalmi kivonat

Tiszafafélék / Taxaceae  Közönséges tiszafa – Taxus baccata Elterjedése: Magyarországon Szentgál és Herend térségében van összefüggő állomány. Őshonos Jellemzés: -Kérge rozsdabarna, vagy sötétbarna, szalagokban lefoszló. -Hajtása fiatalon zöld, majd megbarnul. -Tűlevelei laposak, fésűsen állnak, viszonylag szélesek, kihegyesedők ~ 3 cm hosszúak. Színük sötétzöld, fényes, de a levél fonákja világoszöld. -Nagyon lassú növekedésű fája kemény és nehéz.  Ősmagyarok íjkészítéshez használták. Mérgező! A húsos magköpeny kivételével minden része (tűlevél, hajtás, mag) mérgező. Légzőközpont izgató és bénító hatásár miatt légzésbénulást és keringési zavarokat okoz. Elsősegély: hánytatás, aktív szén, hashajtó adás, gyomormosás, és feltétlenül orvoshoz fordulni. A tűlevelekről általában Tűlevél szám (páratlan és rövid tűlevél) 1 lucfenyő, jegenyefenyő, duglászfenyő,

Tűlevél szám (páros) 2 erdeifenyő, feketefenyő Tűlevél szám (páratlan és hosszú tűlevél) 5 simafenyő, selyemfenyő sok tűs fenyők vörösfenyő (lombhullató!) Fűzfélék / Salicaceae Fehér fűz / ezüstfűz – Salix alba Elterjedése: Eurázsia Őshonos Jellemzés: Füzek közül a legnagyobb méretet elérő fajta. Levél: Lándzsás, rövid nyelű. Finoman fűrészes szélű A levél fonák marad csak ezüstösen szőrös, mert a levélszínről lekopva szürkészöld lesz. Rügyei aprók, erősen megnyúltak, lapítottak. Ághoz simulók és felületük finoman molyhos  A fűzfa kéreg hatóanyagából állít elő a gyógyszeripar Aspirint Fehér nyár - Populus alba Elterjedése: Eurázsia Őshonos. Hazánk Alföldjének és ártereinek őshonos fafaja Jellemzés Kérge: fiatalon sima, majd rombuszalakú paraszemölcsökkel tarkított. Idősebb korában durván repedezetté válik. Levelei: tavaszi levele kerekded, tompán fogas szélű, a

később fejlődőké 3, 5, 7 karéjú. A levél felszíne ezüstfehér szőrzetű. Rezgő nyár - Populus tremule Elterjedése: Eurázsia északi részének és hegyvidékeinek őshonos fája. Jellemzés: Levelei kerekded és durván fogazottak. A levélnyél hosszú, lapított Szürke nyár - Populus canescens Elterjedése: Közép- és Kelet-Európa A szürkenyár a fehérnyár és a rezgőnyár természetes kereszteződéséből létrejött hibrid. Fekete nyár / Csomoros nyár– Populus nigra Elterjedése: Közép- és Dél-Európa, de Közép-Ázsiában és Észak-Afrikában is gyakori. Őshonos. Hazánkban a folyók mentén honos Jellemzés: Hatalmas méretet elérő fa. Kérge fiatalon világosszürke, korán mély barázdákban repedezik. A törzs alsó részén a dúsan elágazó oldalrügyek halmozódásából csomorok képződnek. Levelei: háromszög alakúak 5-10 cm-esek. Széle ívesen fűrészelt A levélszíne fénylő sötétzöld, a fonák világosabb zöld. 

Fája értékes, jól faragható Hársak Kislevelű hárs – Tilia cordata Nagylevelű hárs – Tilia platyphyllos Ezüsthárs – Tilia argentea Elterjedési területe: D- és Közép-Európa Hazánkban honos leginkább a kislevelű és a nagylevelű hárs. Az ezüsthárs elsősorban a Balkán területein honos. Határozás szempontjából elsősorban a levelet és hajtást érdemes megvizsgálni, összehasonlítani. Levél: Kislevelű hárs levele ~5 cm-es, fogas szélű, fonákjukon az érzugoknál rozsdabarna szőrök találhatók. Nagylevelű hárs levelei nagyobbak, kihegyezettek, sötétebb zöldek, fonákjukon az érzugokban fehéren molyhosak. Ezüsthárs levelei nagyok olajzöldek, fonákjukon ezüstösen molyhosak Rügy: Zöld vagy vörösbarna, a külső rügypikkely a rügyfelénél hosszabb Barna, vagy vöröses árnyalatú, hegyes, hajtástól elálló, a külső rügypikkely a rügy felénél rövidebb Aránylag kicsi, zömök, finoman ezüstmolyhos az

oldalsó rügypikkely majdnem a csúcsig ér Termés: Apró, bors nagyságú, gömbölyded, barna, kézzel könnyen összenyomható. Nagyobb, gömbölyded, erősen bordázott, szürkés molyhokkal borított, kézzel nem nyomható össze. Kissé megnyúlt, gyengén bordázott, molyhos. Virágzata: bogernyő  A kislevelű hárs (kőhárs) virágzatát használják fel tea készítéshez. Juharok Hegyi juhar - Acer pseudoplatanus Korai juhar – Acer platanoides Mezei juhar – Acer campestre Ezüstjuhar – Acer saccharinum Zöldjuhar – Acer negundo Tatárjuhar – Acer tataricum Elterjedési területük a zöld- és ezüstjuhar kivételével D- és Közép-Európa. A két kivétel viszont Észak-Amerikából származik. Levelik többnyire 5-7ös szám szerint karéjosak, kivétel zöld juhar és a tatár juhar. Hegyi juhar levélnyele piros, a levél karéj végek hegyesek, szélek fűrészesek, az öblök hegyes szöget zárnak be, enyhén ráncos felületűek. Színe

haragoszöld Termése: ikerlependék, a mag gömbölyű Korai juhar levele karéjos, durván fogazott, öblök lekerekítettek, felülete sima fényes. A korai jelzőt azért kapta, mert a sárgászöld virágok lombfakadás előtt március végén április elején már virítanak. Az ikerlependék termésének szárnyai tompaszöget zárnak be. A magok laposak Mezei juhar levelei kisebbek, a karéjok tompák, szélük ép. Az öblök lekerekítettek Az ikerlependék termésének szárnyai egyenesszöget zárnak be. Külső élük homorú Magok laposak. Tatárjuhar levele gyengén karéjos, fűrészes szélű, hosszú nyelűek Bükkfélék / Fagaceae Kocsányos tölgy – Quercus robur Elterjedése: Európa szerte. Hazánkban sík vidékek, ártér, homok- és szikes talajok fafaja. Őshonos Jellemzők: -Kérge a többi tölgyhöz viszonyítva vastagabb, durvább. -Levele karéjosak, 4-6 karéjjal bír. A karéjvégek lekerekítettek. A levélalap két fülcimpába végződik.

Színe sötétzöld, fonákjuk világosabb. A levélerek helyenként az öblökbe is befutnak. -Rügyei: tompa csúcsúak, tojásdadok, kopaszok általában 5 szögletűek, világosbarnák. -Termése: a makk, kupacsa kocsányos. Felülete sima, fényes A makk hordó alakú, zömök és lapos egyenes „talpán” megáll. Kocsánytalantölgy - Quercus petraea Elterjedése: Európa szerte. Hazánk domb- és hegyvidékeinek leggyakoribb fafaja. Legjelentősebb állományai Északi-középhegységben a Börzsönytől a Zempléni-hegységig, valamint a Pilisben, a Mecsekben, Bakonyban található. Őshonos Jellemzés: -Kérge a többi tölgyhöz viszonyítva vékonyabb, a kéregcserepek kézzel morzsolhatók. -Levele karéjosak, 6-9 karéj található rajta. A levéllemez nyélrefutó. A levélerek a karéj csúcsokba futnak. A levél alakja fordított tojásdad Felülete kopasz, bőrszerű. -Termése: a makk, aminek kupacsa kocsány nélküli. A makk csúcsa felé hegyesedő. -Rügyei

kúposak, a hajtáscsúcsán csoportosan helyezkednek el. Cser – Quercus cerris Hazája Közép-és főleg Dél- Európa. Jellemzők: -Kérge feketésszürke és ormosan mélyen repedezett -Levelei karéjosak, hosszúak (5-15cm), 4-8 karéjjal rendelkeznek. A karéjok, hegyben végződnek. Színük sötétzöld -Termése a makk. Ennek kupacsa jellegzetes a felpöndörödő pikkelyektől. Ezért bozontosságáról könnyen megismerhető -Rügyeit szintén fonalszerű pálhalevelek veszik körbe. (Tehát a rügyek körül is bozontos.) Molyhos tölgy – Quercus pubescens Elterjedése: D-Európában, KisÁzsiában, Kaukázusban Jellemzés: -Levelei karéjosak, de a felismerés miatt talán fontosabb tudni, hogy a karéjvégek lekerekítettek. A levél széle fodros és a fonák fehéren molyhos Termése: makk. A kocsányostölgyéhez hasonlít, ám annál kisebbek A kupacsuk szélességüknél hosszabbak és molyhosak.  Ínséges időkben e tölgyfajta makkjából lisztet

őröltek. Vörös tölgy – Quercus borealis É-Amerikából származik. 1720 körül kezdték Európába terjeszteni Ősszel a levelei egészen vöröses színeződésűek. Nagyon dekoratív Levelei nagyok, karéjosak. A karéjok vége fogas szélű Makk termése tömzsi, vörösbarna. A kupacsa széles ellaposodó Bükk(fa) – Fagus sylvatica Elterjedése: Egész Európában megtalálható. Őshonos. Legszebb bükkösök a Kárpátokban, Alpokban, Pireneusokban, a Dinárokban és hazánk hegyvidékes tájain lelhetők fel. Jellemzés Kérge: hamuszürke színű, vékony, sima Levele: bőrnemű, épszélű, vagy kissé hullámos, és finoman pelyhesek. Az érzugokban molyhos, levélerei párhuzamosak, Termése: barna színű, tüskés kupacsú, 3 élű makk (ehető). Rügyei: hosszú, orsó alakúak, elállók, világosbarna színűek. Fája kemény. Jó szerszám, bútor, és tűzifának Nyírfélék / Betulaceae Bibircses nyír – Betula pendula Hazája Európa, Északon a

71. szélességi fokig terjed Pionír jellegű fafaj. Jellegzetes kérgéről könnyen felismerhető. Fiatal korában fényes élénk barna, később fehér és keskenybarna paraszemölcsökkel tarkított. Levelei világoszöldek, rombusz, vagy háromszögletűek, szélük kétszeresen fűrészesek. Termései apró 1-2 mm-es makkocskák, amit háromujjas lepelszerű, világosbarna szárny vesz körül. Hajtásai barnák, és szürke pikkelyekkel borítottak. Tűzifának jó, mert nyersen is jól ég. Mézgás éger - Alnus glutinosa Hazája Európa. Mocsarak, folyók jellegzetes fája Levelei jellegzetes fordított tojásdad alakot mutatnak. A levéllemez alapja nyélre futó, a csúcs kicsípett. A levél széle kétszeresen fűrészes Fiatal levelei ragadósak. Hajtásán a rügyek szórtan helyezkednek el. A fiatal hajtás zöld, ragadós, majd idővel megbarnul. A bele háromszögletű A rügyek nyelesek, fordított tojásdad alakúak és eleinte ragadósak, majd vörösbarna

színben pompáznak. Termése áltoboz, ami előbb zöld, majd barna színű. Az áltobozban helyezkednek el a makkjai. Ezek 1-2 mm hosszúak Mogyorófélék / Corylaceae Gyertyán – Carpinus betulus Elterjedése: Közép-Európa Őshonos Jellemzés: Kérge szürke, sima, világos foltokkal tarkított. Levelei tojásdadok, részaránytalanok, kétszeresen fűrészes a szélük. Termése a háromkaréjú, szárnyas kupacs alján ülő, lapított tojásdad alakú, szürkésbarna színű, bordázott makk. Mogyoró – Corylus avellana Levelei fordított tojásdadok, kétszeresen fűrészes szélük. Csúcsuk kihegyesedő Hajtása világosbarna, paraszemölcsös. Rügyei szórt állásúak, zöldesbarnák, szőrösek Termése rojtos, leveles kupacsokban ülő makkok. Pillangósvirágúak / Fabaceae Akác – Robinia pseudoacacia Hazája Észak-Amerika. Jellemzők: Hajtása fiatalon szögletes, barnászöld. A rügyek két oldalán 1-1 tüske található. Levelei páratlanul

szárnyaltak. 11-21 épszélű, lágy, világoszöld levélke alkotja a levélzetet. Virágai fürtöket alkotnak. Jelentős mézelő  Fája tartós, és kiváló tűzifa. Méreg anyaga: robin és fazin E toxikus anyagok a vérben a vörösvértestek kicsapódását okozzák, és szövetkárosító hatásuk van. Mérgezési tünetek: hányás, aluszékonyság, rángatózás,, pupillatágulás. Elsősegély: hánytatás, hashajtó, aktív szén adása, orvoshoz fordulni Szilfélék / Ulmaceae Mezei szil - Ulmus minor Elterjedését illetően a sík és dombvidék fája. ?Őshonos Jellemzés Levele érdes tapintású, széle kétszeresen fűrészes, részaránytalan, fonák világos. Termése ~1cm nagyságú, kerekded, világosbarna. A mag a lepel csúcsközeli harmadban helyezkedik el. Fája nehezen hasad Hegyi szil - Ulmus scabra Elterjedése a hegyvidéken gyakori Jellemzés Levele alig részaránytalan, visszásan tojásdad, kétszeresen fűrészes, csúcsuk gyakran 3 karéjú.

Termésének szárnyas leple a szilek között a legnagyobb. A mag a lepel közepén helyezkedik el. Vénicszil - Ulmus laevis Elterjedése elsősorban folyók, és patakok mentén fordul elő. Őshonos Jellemzés Levelei erősen részaránytalanok, tojásdadok, csúcsuk hirtelen kihegyesedők, szélük kétszeresen fűrészes. Termésének szárnyas leple kerekded, széle pillás, rozsdabarna. A mag a szárnytő közeli harmadban helyezkedik el Kőrisek Európa szerte elterjedtek. Levelük fűrészes szélű, páratlanul szárnyalt. Termésük lándzsa alakú lependék. Rügyek állása keresztben átellenese (mint a juharoké), a csúcsrügyek nagyobbak. Magas kőris - Fraxinus excelsior Hazája Európa. Virágos kőris – Fraxinus ornus Hazája Dél-Európa. Levele összetett, 9-13 levélkéből áll. E levélkék lándzsásak, nyél nélküliek, szélük finoman fűrészes. Levelei páratlanul szárnyaltak, 5-9db, kihegyezett, fűrészes szélű, rövid nyelű levélkék

alkotják a levélzetet. Hajtásán a fekete színű rügyek keresztben átellenesen helyezkednek el. Termései csomókban csüngő szárnyas lependékek. A szárny olykor csavarodott, csúcsa lekerekített, néha kicsípett. Magja lapos és szárny övezi. Barna színű Termése világosbarna lependék. A mag hengeres. Hajtásán a szürkés rügyek keresztben átellenesen helyezkednek el. Amerikai kőris – Fraxinus pennsylvanica Észak-Amerikából származik. Levelei páratlanul szárnyaltak. 5-15db, fűrészes szélű, nyeles levélkék alkotják a levélzetet. A csúcslevélke mindig jóval nagyobb. Hajtásán a világosbarna színű rügyek keresztben átellenesen helyezkednek el. Termése világosbarna lependék. A magot a szárny félig öleli át. Boglárfafélék Platán Hazánkban található boglárfafélék: keleti, nyugati és juharlevelű platán. Morfológiailag nagyban megegyeznek. Leveleik 3-5 karéjúak, a karéjok fogas szélűek, az öblök mélyek. A levelek

mérete elérheti a 25 cm-t is Hajtásán a rügyek rejtve vannak, mert a levélnyél alapja sapkaszerűen helyezkedik el rajta. Jellegzetes kocsányon lógó gömbölyű terméseiről könnyen felismerhető. Eperfafélék Fekete eper – Morus nigra Levelei szív alakúak, fűrészes szélűek. Mindkét oldalon szőrösek Fekete termései hosszúkás, csoportos áltermést alkotnak. Fehér eper – Morus alba Levelei 3-7 karéjúak, szív alakúak és szélűk fűrészes. Fehér vagy ibolyás színezetű termései hosszúkásak, csoportos áltermést alkotnak. Vadgyümölcsök Vadalma – Malus sylvestris Levelei tojásdadok, fonákjuk molyhos, szélük fűrészes. Hajtásai rövidek, barnák, tövisbe végződnek. Fanyar termése sárgás piros, 4-6 cm-es. Vadkörte / vackor – Pyrus pyraster Bőrszerű levelei kerekdedek, kishegyben csúcsosodnak. Szélük finoman fűrészes Fonák világoszöld. Hajtásai világosbarnák, tövisben végződnek. Termése körte alakú, apró,

sárga színű, ehető. Berkenyék Barkóca berkenye – Sorbus torminalis Hazánkban szórványosan fordul elő. Fűrészes szélű, karéjos levelei vannak. Karéjok száma 7. Körte alakú termései ~2 cm átmérőjűek, barna színűek. Madárberkenye - Sorbus aucuparia Páratlanul szárnyalt levei 9-15 levélkéből állnak, fűrészes szélűek. Fonákjuk az erek mentén molyhos. Termései ~1cm átmérőjűek, piros színűek, fanyar ízűek. Lisztes berkenye- Sorbus aria Tojásdad leveleinek fonákja molyhos, szélük kétszeresen fűrészes. Termései 1-2cm nagyságúak, pirosak, gömbölydedek. Keskenylevelű ezüstfa – Elaeagnus angustifolia Szikes területek jelentős fafaja. Levelei lándzsásak, keskenyek. 5-8 cm hosszúak, tompa végűek, ép szélűek Fonákjuk ezüstösen molyhos. Hajtásai zöldesbarnák, ezüst csillagszőrökkel borítottak. ~ 1cm-es termése tojásdad alakú és húsos burkát ezüstösen csillogó szőrök borítják. Lepényfa / Krisztus

tövis – Gleditsia triacanthos Észak-Amerikából behozott fafaj. Hajtásai fiatalon zöldek, vagy vörösbarnák, tövis nélküliek. Idősebb korára kifejlődő termetes töviseiről könnyen megismerhető. Levelei kétszeresen szárnyaltak, 7-15 levélkéből állnak, tojásdadok, rövidnyelük van. Termései 20-25 cm hosszúak 2-3 cm széles, lapos, csavarodó barnásibolyás hüvelyek. Cserjék Kányabangita - Viburnum opulus Levelei 3-5 karéjúak, szélük fogazott. Termései gömb formájú, vörös színűek, borsó méretű. Egybibés galagonya – Crataegus monogyna Leveli mélyen karéjosak. Hajtásai tövisben végződnek. Tojásdad termései vörös színűek. Kökény – Prunus spinosa Síkságtól középhegységig gyakori cserje. Levele sötétzöld, fordított tojásdad alakú, fűrészes szélű. Hajtásai tövisben végződnek. Kecskerágók Csíkos kecskerágó – Euonymus europaeus Levelei elliptikusak finoman fűrészes szélűek, rövid nyelűek.

Termései 4 élű tokocskák (püspöksapka). A magok sárgák, MÉRGEZŐK! Bibircses kecskerágó – Euonymus verrucosus Levelei hasonlóak az előzőhöz, de annál kisebbek és az erek mentén pillás. Termése szintén püspöksapkaszerű. A magok fényesek, feketék. Nevének bibircses jelzőjét, a hajtást borító paraszemölcsökről kapta. Varjútövisbenge- Rhamnus cathartica Tojásdad levelei, röviden kihegyesedő csúcsúak, fűrészes szélűek. A oldalerek csúcs fellé hajlók. Termései négymagvú fekete bogyók. Kutyabenge - Frangulus alnus Levelei ép szélűek, fordított tojásdadok, oldalerek csúcs felé hajlók. Bogyó termése eleinte piros, majd fekete. Barna hajtása paraszemölcsös. Somfélék Húsos som – Cornus mas Levelei ép szélűek, rövid nyelűek, tojásdadok vagy lándzsásak, oldalerei csúcs felé ívelnek. Tojásdad termései ~ 1 cm hosszúak, pirosak. Ehetők (de csak éretten élvezhetők) Hajtásai zöldek, fiatalon szőrösek, majd

kopaszok. A napos oldalukon ibolyás pirosak Rügyei keresztben átellenes állásúak, sárgászöldek, hosszúkásak, hegyesek, hajtástól elállok. Veresgyűrűs som – Cornus sanguinea Levelei ép szélűek, tojásdadok, hirtelen kihegyesedők. Hajtásai rendszerint vörös színűek. Rajta a sötétbarna rügyek hajtáshoz simulnak Termései feketék, gömbölydedek. Bodzafélék Feketebodza - Sambucus nigra Levelei páratlanul szárnyaltak. 5-7 tojásdad levélkéből állnak Fűrészes szélűek Hajtása bordásan szögletes, paraszemölcsösek, belük fehér, vastag. A rügyek keresztben átellenesen helyezkednek el a hajtáson. Termései kis fekete bogyók. Virágzata összetett úgynevezett sátorozó ernyő.  E fajtának a virágzatából készítenek szörpöt. Vörös bodza – Sambucus racemosa Levelei világosabbak, hosszúkásabbak. Termései piros bogyók. Virágai sárga fürtöt alkotnak. Fagyöngy félék Sárga fagyöngy / fakín – Loranthus europaeus E

növény tölgyfákon élősködik. Gyökere képesek áthatolni a kérgen és a fa szövetéből tápanyagot szív el. Tölgyesekben jelenik meg, olykor nagy mennyiségben. A megtámadott ágakon daganatok képződnek. Levelei elliptikusak, bőrneműek, ép szélűek, lombhullatók. Virágai és álbogyó termései sárgák. Fehér fagyöngy – Viscum album Tölgyek kivételével minden lombos fán előfordulnak. Levelei örökzöldek. Termése fehér színű. A növényhatározás alapja A határozáshoz nagyon fontos a jó megfigyelő képesség. Pontosan akkor lehet állítani valamely fajról biztosat, ha legalább 3-4 határozóbélyeg alapján sikerült behatárolni. Talán legegyszerűbb a levél alapján történő határozás A levélen meg kell figyelni: a levél állást (szórt, keresztben átellenes, örvös állású), a levél egyszerű, vagy összetett(több kis levélkéből áll pl.: Akác), a levél alakját (ovális, tojásdad, szív alakú, stb.), a

szélét(hasadt ,karéjos, osztott, szeldelt, ép, fűrészes, stb.), a levél nyelét (rövid, hosszú, vagy nincs), a levél csúcsát (kicsípett, hegyes, tompa) a levél vállát ( nyélrefutó, nyíl alakú, cimpás, stb.) a levél ereket(számuk, ívelése) a levél színét mind a színén(felső oldalán) és a fonákán (hátoldalán). Ez alapján már nagy biztonsággal nevezhetjük meg a fajt. Ám bizonyos fajták megkülönböztetéséhez ennél többre van szükség. Valamint téli időszakban levél nélkül is boldogulnunk kell. Ekkor tovább haladunk a szárra, hajtásra. Meg kell figyelni annak színét, bordázottságát és talán a legfontosabbat a rajta levő rügyek állását. Ez utóbbi alapján megkülönböztetünk: szórt, átellenes, keresztben átellenes és örvös állást. Virágzás idején egyszerre gyönyörködhetünk a virágok színében és vizsgálhatjuk aprólékosabban. Ha már kellő gyakorlattal rendelkezünk, akkor feltűnhet, hogy

eltérő fajok hasonló virággal, virágzattal rendelkeznek. A virágok csoportosítása: egyszerű (fürtös, vagy bogas), összetett (pl: fürtösbog). A virágok és levelek mellett a termés típusok is nagy segítségre vannak a határozásban. GOMBÁK A gombák szerepe az élővilágban A természetjáró ember a gombákkal leggyakrabban, mint az erdőkben eső után gyorsan megjelenő látványos ugyanakkor veszélyes élőlényekkel találkozik. A gombák természetben betöltött szerepe azonban a gyönyörködtetésen jelentősen túlmutat. A baktériumokkal együtt a gombák felelősek a képződött elhalt szerves anyag lebontásáért, és talajba való visszajuttatásáért a növények számára felvehető formában (ezt mineralizációnak nevezzük). Az avar, a kidőlt fák korhasztásával az ökoszisztéma létezéséhez elengedhetetlen feladatot látnak el ezek a lebontó szervezetek. Könnyen belátható ez után, hogy az erdőben képződő faanyag

eltávolítása igen káros hatással van az ökoszisztémára, egyrészt, mert a jelen levő szerves anyag folyamatosan fogy, másrészt, mert a kidőlt tuskók számtalan élőlénynek (gombák, rovarok, így a madarak) biztosítanak otthont és táplálékot. A gombák másik igen fontos (ha nem a legfontosabb) szerepe a mikorrhizák kialakítása. A mikorrhiza a fák gyökere és a gombák (elsősorban termőtestet képző ún. Nagygombák) között kialakuló kölcsönösen hasznos kapcsolat, amelyen keresztül a gomba segíti a fa vízfelvételét, a fa, pedig tápanyagokkal látja el a gombát. Mikorrhizás gombapartner nélkül erdők nem tudnak kialakulni (gondoljunk például a sikertelen tölgyes-ültetésekre az Alföldön). Szót kell ejteni az élősködő (parazita) gombafajokról is. Jelenlétük erdőkben teljesen természetes dolog és semmiképp sem tekinthető károsnak, hiszen ezek a fajok csak a legyengült fákat pusztítják így hozzájárulnak az erdő

természetes megújulásához. Ebből adódóan az erdészetben gyakran használt „beteg erdő” kifejezés értelmetlen. A gombák ökológiai szerepe mellett beszélni kell az emberi táplálékként való felhasználásukról is. Bár a „gomba azért nő, hogy leszedjük” nézet már régen túlhaladott, a természetvédelem és főként a gombák érdekeit szem előtt tartva érdemes beszélni a gombaszedésről. A saját célra történő gombaszedés nagyon hangulatos és hasznos is, de azért néhány szempontot szem előtt kell tartani: - Soha ne szedjünk fel ismeretlen fajokat, még ha azok tömegesek is. Az ilyen „vaktában” szedett gombáknak sorsa általában az, hogy a gombaszakértő nagy részét kidobatja, így kárba vész a gyakran nagy mennyiségű és ritka, veszélyeztetett faj. Praktikusabb általunk ismert fajokat gyűjteni, vagy vinni magunkkal egy gombahatározó zsebkönyvet, amiből meg tudjuk nézni a helyszínen, hogy mit érdemes

összegyűjteni. - Ne gyűjtsünk idős, kukacos és sérült gombákat. Étkezési értékük nincs, viszont hasznosak spóraszórás szempontjából (lsd. köv) - Még ha egy fajból sok is van a területen, mindig gondoskodjunk arról, hogy maradjon az erdőnek is. Különösen idős példányok, ha nem szórják el spóráikat, előfordulhat (különösen kucsmagombáknál), hogy következő évben semmit nem találunk, vagyis az adott helyről sikerült kipusztítanunk egy fajt. - Tartsunk mértékletességet a mennyiség terén is. Túl sok gombát úgy sem lehet feldolgozni, csak kidobásra kerül. Kártékony tehát a „teleszedtem a kocsi csomagtartóját” gombaszedési stílus. - A gyűjtött gombákat mutassuk meg gombaszakértőnek. - Mérgező gombákat soha ne rúgjuk ki, ne tapossuk szét, ugyanolyan fontosak az ökoszisztéma szempontjából, mint ehető társaik. A hazai nagygombák törvényi védelme most van kidolgozás alatt. Ha megszületik a törvény, a

növényekhez hasonlóan vigyázni kell, mit gyűjtünk össze (bár ezt lelkiismeretes gombász ma is így teszi). Gombahatározás alapja Érdemes szót ejteni a gombahatározás néhány alapvető fogásáról és néhány olyan fajról melyet – ahogy azt sok plakát is állítja – „mindenkinek ismerni kell”. Gombák határozásánál elsődleges szempont a termőtestek habitusa (karcsú- tömzsi stb.) a lemezek színe kifejletten, vagyis a spóraszín (ez változik fehértől egész feketéig). A gomba szaga, színei, színváltozásai idősen ill. érintésre ugyancsak nagyon fontos bélyegek, bár mint minden tulajdonság erősen változik körülményektől függően (pl. időjárás) Számos nagyon fontos tulajdonság van még, melyek felismerése, értékelése az elérhető gombahatározó könyvek használatával lassan rutinná válik. Határozásunkat azonban mindig érdemes ellenőriztetni gombaszakértővel. Néhány fontosabb nagygomba: Kucsmagombák (Ízletes

k., Hegyes, Fattyú, Cseh stb – Morchella fajok és rokonságuk) Tavaszi fajok, általában erdőkben lehet találkozni velük. Jellegzetességük, hogy kalap helyett ún. süveget viselnek melynek felülete méhsejtszerűen mintázott A termőtesten belül levő üregek száma, milyensége határozó bélyeg. Hasonlóak a mérgező papsapkagomba – fajok, melyek süvege nem visel méhsejtszerű mintázatot. Nagy kép: ízletes kucsmagomba kicsi: vörösbarna papsapkagomba Csiperkék (Ízletes, Kerti, Erdőszéli ---Agaricus –fajok) A boltokból jól ismert „sampion” (ez a megnevezés hibás, mert a francia champignon – gomba szóból jön), melynek lemezei fiatalon rózsaszínek idősen feketések, soha nem fehérek, mint a gyilkos galócáé. Számos faj kellemes illatú (ánizs, mandula) de vannak büdös (fenoltintaszagú) fajok is Utóbbiak termőteste érintésre megsárgul, ezeket kerülni kell, mert mérgezőek. Kalapjuk általában fehér, gallérjuk van, de

bocskoruk nincs (A gyilkos galócának mindkettő van). Kép: óriás csiperke (Agaricus augustus) Közönséges nagy őzlábgomba (Macrolepiota procera) Közkedvelt, sokak által ismert ehető faj, mely felismerhető fehér lemezeiről, övszerűen mintázott tönkjéről gumójáról (ami nem bocskor!) és jellegzetes, nem lógó, gyűrűszerű gallérjáról. A gyilkos galócának valódi bocskora van, gallérja lógó, és kalapja általában zöldes (de lehet akár barna, is mint az őzlábgombának!). Vannak hasonló kinézető őzlábgombák, amelyek tönkjén nincs övszerű mintázat de ezek gyengén mérgezők lehetnek, így kerülni érdemes őket kép: közönséges nagyőzlábgomba Gyilkos galóca (Amanita phalloides) Szabály szerint gallérral és bocskorral rendelkező fehér lemezű látványos gomba. Gyakran azonban vagy a gallér vagy a bocskor hiányzik (pl. ha a gallér felett vágjuk le csak a kalapját), ilyenkor a gyakorlat és az óvatosság segít

elkerülni a mérgezést. Kalapja általában zöldes – olajszürkés. Szaga gyakran kellemes, édeskés, néha azonban vegyszerre emlékeztető, kellemetlen. Mérgezésének tünetei általában későn jelentkeznek (8-24 óra) Intenzív hányás és hasmenés után átmeneti javulás következik, majd a beteg máj- vagy vesekárosodásban meghal. Más galóca fajok hasonlítanak, abban hogy van gallérjuk és bocskoruk (vagy legalább gumójuk), lemezeik fehérek. Kalapjukon gyakran lehetnek burokmaradványok (pettyek) mint a gyakran gyilkos galócának titulált piros alapon fehér pettyes Légyölő galócán. A Párducgalóca, Citromgalóca és más fajok kevésbé mérgezőek, de azért ajánlatos elkerülni őket. Gyilkos galóca Párducgalóca Citromgalóca Galambgombák (Kékhátú, Varashátú, Dióízű, stb. – Russula fajok) Fehérlemezű, jellegzetes habitusú fajok, melyek húsa pattanva törik (nem rugalmas). Tönkjük általában rövidebb, vagy ugyanolyan

hosszú, mint a kalap átmérője. Nagyon sok faj van ebben a nemzetségben (kb. 500), és megkülönböztetésük mikroszkóp nélkül lehetetlen Néhány könnyen felismerhető fajon kívül a többit nem érdemes gyűjteni. Sok csípős faj van köztük. Kékhátú galambgomba: Tejelőgombák (Lactarius- fajok) Galambgombákhoz hasonló fajok, melyek termőteste megvágva tejnedvet ereszt. Általában nem ehető fajok, de erős gyomrúak néha megpróbálkoznak vele, sütve juhtúróval és hasonló vad kombinációkban. A pelyhes keserűgomba még nyáron aszályos időszakban is megjelenik Feltűnő, hatalmas fehér termőtesteit messziről észre lehet venni. Sajnos rendkívül csípős és keserű, ehetetlen. Pelyhes keserűgomba (Lactarius keserűgomba) Mérgező növények „Minden élőlény mérgező, csak a dózistól függ, hogy mennyire” Paracelsus (1494-1541, orvos és természetkutató) Fontos megjegyzés A hatóanyagok felhalmozódását a különböző

környezeti tényezők (pl. talaj, éghajlati viszonyok, évszakok, páratartalom), valamint a növény fejlettségi állapota is erősen befolyásolja. Pl a szerbtövis fiatal hajtásai mérgezőbbek, mint maga a kifejlett növény A növények lehetnek teljes egészében mérgezőek, míg másoknak csak egyes részei rendelkeznek mérgező hatóanyag-tartalommal. Vérehulló fecskefű, Cserszömörce, Közönséges aggófű, Saspáfrány, Őszi kikerics, Bürök, Hérics félék, Feketebodza Beléndek Zsurló, Hunyor, Fagyal, Tiszafa, Kecskerágók, Kutyatejfélék Vérehulló fecskefűről ismert, hogy a szemölcsök kezelésére kiváló, de a jó tulajdonsága mellett igen erősen mérgező növény. A szárában levő tejnedv morfin- és sztrichninszerû anyagokat tartalmaz, amely a szájba kerülve égő érzést, hányást, hasmenést, hasi görcsöket, szapora légzést, nagyon erős mérgezés esetében akár sajnos szívmegállást is okozhat. Elsősegély mérgezés

esetén folyadékpótlás, lélegeztetés, reanimáció (újraélesztés). Bürök: gyomtársulások, szemét- és trágyadombok növénye, melynek szára, levele, fehér ernyős virágzata mérgező. Legjellemzőbb tünetei: reszketés, émelygés, izomgyengeség, torokfájás. Gyűszűvirág: minden része, így bíborszínű virágai is mérgezőek. Tünetei: fejfájás, émelygés, szédülés, aluszékonyság, gyomorfájás. Fagyal: fekete bogyói mérgezőek. Kutyabenge: cserje, melynek kérge, hajtásrészei és ibolyásfekete bogyói mérgezőek. Tünetei: hányás, hasmenés. Magyal: cserje, melynek piros bogyói mérgezőek. Legjellemzőbb tünete az erős émelygés Nadragulya: a gyomtársulások jellemző növénye, fekete bogyói mérgezőek. Tünetei: magas láz, nagy szomjúságérzet. Tiszafa: olyan fás növény, melynek minden része mérgező, csak a piros magköpeny nem. Tünetei: émelygés, verejtékezés, reszketés, hasmenés. Sárgaakác: minden részében

mérgező fás növény. Tünetei: száj- és torokégés, fej- és gyomorfájás. Csattanó maszlag Mérgező anyag neve: hyoscyamin (kivonás után atropinná alakul), scopolamin Mérgező anyag előfordulása: hyoscyamin a magban, scopolamin a levélben és a zöld részekben Hatásmechanizmus: pupillatágítás, nyálképződés és egyéb nedvek képződése csökken, görcsoldó, pulzusszám nő. A hyoscyamin központi idegrendszer izgató hatású A scopolamin központi idegrendszer bénító, narkotikus hatású. Tünetek:mag (hyoscyamin): dühöngés, hasonló az atropinmérgezéshez, levél (scolopamin): zavartság, bódultság, érzékcsalódás, aluszékonyság, keverten: arcpír, szájszárazság, dezorientáció, érzékcsalódás, aluszékonyság. KÓMA IS KIALAKULHAT! Toxicitás mértéke: Prevenció/elsősegély: hánytatás, aktív szén beadása, hashajtás MINDENKÉPPEN HÍVJUNK ORVOST! Gyógyító növények Növény megnevezése Árvacsalán Beléndek Fekete

bodza Boróka Borsmenta levele magja virágja bogyója levele teaként begőzöléssel teaként teaként teaként Bükkfa Citromfű magja levele olajtartalma teaként Erdei fehér mályva virágja és levele vízbe áztatva, langyosra melegítve gyantája Fenyő Gyógyító része Elkészítése Felhasználása hasmenésre, hasfogó fájdalomcsillapító (bódító) szer köhögés, megfázás ellen, izzasztó szer gyomorerősítő gyomorgörcs esetén fertőtlenítő és nyugtató égési sebre nyugtató, idegrendszert erősítő és emésztést serkentő szer hurutos betegségek kezelésére apró szúrt sebre, lyukas fogba téve fertőtlenít és fájdalomcsillapító hatású Fodormenta levele teaként hasgörcs és hasmenés esetén fertőtlenítő, hasfogó Galagonya termése teaként ideg- és szívizomnyugtató Vöröshagyma raktározó levele pirítva aprítva, keléses sebekre, nátha esetén, törve, belélegezve orrdugulás ellen Hársfa virágja teaként

köhögés és légcsőhurut kezelésére Izsópfű gyökér főzetként, fogfájás-csillapító, kivételével a külsőleg gyulladáscsökkentő, izzadásgátló teljes növény Kakukkfű gyökér teaként fertőtlenítő hatású, kivételével a gyomorfájdalmakra teljes növény Kökény virágja, termése teaként hashajtó és vízhajtó szer, hasmenésre Martilapu levele teaként, sebre köhögés és légcsőhurut kezelésére, helyezve sebkezelésre Som termése teaként hasfogó hatású Szamóca levele teaként hasfogó hatású Hamvas szeder levele, szára teaként köhögéscsillapító, hasfogó hatású Orvosi székfű virágja teaként gyulladáscsökkentő, fertőtlenítő szer; (kamilla) gyomorfájás, székrekedés esetén hashajtóhatású Tüdőfű levele teaként légcsőhurut kezelésére, rekedtség ellen Útifű levele sebre helyezve feltört sebhelyek kezelésére Vérehulló szárának sárgás nedve szemölcsirtó szer fecskefű Néhány jó tanács a

táplálkozáshoz: Növényi eredetű szénhidrát a keményítő. Ennek kell a szükséglet 2/3-át fedeznie A keményítőt elsősorban a gabonafélék tartalmazzák /rizs, búza, kukorica/, valamint a burgonya. Fogyasszunk teljes őrlésű lisztből készült barna kenyeret, mely a vitaminok gazdag tára. Ebből 1 kg-nyiban ugyanannyi B1 vitamin van /rendkívül fontos az izmok és az idegrendszer szempontjából/, mint 6 kg fehér kenyérben. Legyen a zsebünkben olajos magvakból, aszalt gyümölcsdarabkákból álló keverék. Italainkat szőlőcukorral ízesítsük /ezt tudja a legjobban hasznosítani szervezetünk és a nádcukorral ellentétben nem "gyilkolja" a B vitaminokat/. Csipke-, szederbokor stb. mellett elmenve mindig lakmározzunk be Fogyasszunk salátának a természetben található nyers növényeket, pl. medvehagymát A természetben is igyekezzünk minél egészségesebben táplálkozni. A kiegyensúlyozottság és a helyes arányok megtartása

javasolt. Együnk tehát sok gyümölcsöt, zöldséget, magvakat, nyers és rostdús élelmiszereket, de kár lenne kihagyni egy esti szalonnasütést. Testünk építőkövei - A vitaminok A-vitamin Ionos formájában (a bélben alakulnak A-vitaminná) tartalmazza: sárgarépa, sütőtök, paraj, sóska, paradicsom, cékla, kelkáposzta, zöldborsó, zöldbab, petrezselyem, zeller, barack, csipkebogyó, sárgadinnye. Mivel vízben oldódik a felszívódásához zsiradék szükséges Ezért a zöldségeket érdemes vajas kenyérrel enni. D-vitamin Búzacsírában, csiperkegombában, zabpehelyben E-vitamin Van a növényi olajokban, csírázó magvakban, dióban, mákban, mandulában, mogyoróban, gesztenyében, szójában, petrezselyemben, parajban, zellerben K-vitamin Növényi olajok, paradicsom, kelkáposzta C-vitamin Csipkebogyó, húsos som, friss gyümölcsök, savanyú káposzta, citrom, sóska, fekete ribizli, zöldpaprika, burgonya, paradicsom B1-vitamin Teljes kiőrlésű

gabonák, a belőlük készített ételek, burgonya, hüvelyesek, dió, mogyoró, gesztenye, paraj, paradicsom, cékla, káposzta, sárgarépa, uborka, saláta, barna rizs Jelölések értelmezése    Érdekesség Hasznos információ Védett Ajánlás Internet http://csipcsirip.tarhu/vedetthtm http://www.csongrad-megyehu/turizmus/termvedhtm http://www.matrahegyhu/novvilag/novenyekphp?kat=2 http://www.nyirerdohu/termved/term mainhtm http://www.terebesshu/tiszaorveny/vadonhtml http://www.medirabbitcom/HU/Digestive/Food/toxic plants hupdf http://www.pointernetpdshu/lovaglas/tudas/toxic/toxic herbage%20 001html http://www.antszhu/okk/okbi/mergezes/ http://users.freestarthu/furstner/gy7html http://www.hikhu/tankonyvtar/site/books/b159/ch15s11html http://www.hikhu/tankonyvtar/site/books/b159/ch15html http://karpatkert.kismesterhu/linkekphp http://www.jomagamhu/tudomany/biosz/viragok/viragokhtm könyv Simon Tibor - A magyarországi edényes flóra határozója Simon Tibor

- Baktérium-, alga-, gomba-, zuzmó- és mohahatározó Oleg Polunin - Európa fái és bokrai Jávorka-Csapody – Erdő mező virágai Vörös könyv - A Magyarországon kipusztult és veszélyeztetett növény - és állatfajok Műszaki Könyvkiadó Kft. - Kropog Erzsébet, Mándics Dezső; Dr Molnár Katalin FÁK ÉS CSERJÉK; Növényismeret mindenkinek