Sport | Küzdősport » Birkózás

I. Birkózás I./1 Ismerkedés a birkózással I./2 A birkózás története I./3 A birkózás versenyszabályai I./4 Páros küzdőgyakorlatok szervezése, vezetése I./5 A birkózás szabályrendszer változtatásának okai 1./6 Felhasznált Irodalom I./7 Ellenőrzőkérdések I./1 Ismerkedés a birkózással, a birkózás meghatározása A birkózás az egyik legősibb, és a gyermekek körében igen népszerűküzdősport. Fennmaradását annak köszönheti, hogy létszükséglettel összefüggőszerepén túl, mindig alkalmazkodni tudott a különböző korszakok körülményeihez, és mindig megfelelt az emberek igényeinek, ideáljainak. A modern birkózás az eddigiektől eltérő, új nehézségekkel találja magát szemben, melyek a következők: a tudományos és technikai fejlődés következtében a birkózás elvesztette közvetlen harcászati jellegét, az életmód megváltozása kiiktatta azokat a motiváló tényezőket, amelyek a korábbi évezredek

fiatalságát erre a vetélkedési formákra ösztönözték, a mai versenyszabályok nem teszik lehetővé, hogy a birkózás külsőszemlélőszámára is tükrözze mozgásanyagának valódi szépségét és belsőtartalmát, a birkózással kapcsolatos kutatások kezdetlegessége miatt még nem alakult ki pontosabban nem ment át a köztudatba - olyan tudományosan megalapozott felfogás, hogy ezt a sportágat miért és hogyan kell gyermekkorban elkezdeni. A küzdőjelleggel összefüggőakarat-erkölcsi tulajdonságok hiánya ma sportéletünk legszembetűnőbb gyengéje. Korunk emberének nevelésében a birkózás kiemelt jelentősége éppen az, hogy szinte minden más sportágnál jobban befolyásolja a szervezet fejlődését és a személyiség alakulását. A birkózás történelmi szerepe az, hogy "embert formált az emberből". Ez még fokozottabban érvényesül korunkban, amikor ijesztő méreteket ölt a mozgásszegénység, és a

kényelemszeretet. A birkózás társadalmi szükséglet Ennek realizálása azonban attól függ, hogy sikerül-e megmutatnunk szépségét a közönségnek. A birkózás eszköz nélküli küzdősport, amelyben a versenyzőknek az a célja, hogy az ellenfelet két vállra fektessék vagy pontozással, legyőzzék. A modern birkózásban a férfiak két fogásnemben, kötöttfogásban és szabadfogásban, a nők csak szabadfogásban versenyeznek. A kötöttfogású birkózásban tilos az ellenfelet derékvonal alatt megfogni, gáncsolni, a lábat a fogások végrehajtása közben cselekvőleg használni. Szabadfogású birkózásban megengedett az ellenfél derékvonal alatti megfogása, szabad gáncsolni, lábat kisöpörni, és valamennyi akciónál megengedett a láb aktív, cselekvő használata. Mindkét fogásnemben bármelyik versenyzőmegfoghatja saját testének bármelyik részét. Kötöttfogásban azonban saját lábának megfogásával nem akadályozhatja

ellenfelét a fogás végrehajtásában. I./2 A BIRKÓZÁS RÖVID TÖRTÉNETE A birkózás több ezer éves múltra tekint vissza. A legrégibb megbízható kútforrások az egyiptomiak birkózásáról maradtak ránk. Egyiptomi birkózóábrázolás (i. e kb 2000) Négy-ötezer éves sírkamrák, vázák rajzai tanúskodnak arról, hogy az egyiptomiak több száz birkózófogást ismertek, köztük sok olyant, amelyek még ma is használatosak. Valószínű, hogy a görögök „a Földközi tenger örök vándorai” páratlanul nagy birkózókultuszuk csíráit Egyiptomból hozták, bár mondáik isteni eredetű nek vallják a birkózást. (Kevesebb alapja van annak a feltevésnek, hogy az ugyancsak sok ezer éves múltú kínai „udvari” birkózást vették volna át. Ennek egyrészt a nagy távolság, másrészt a kínai ősi birkózástól lényegesen különbözőfogások mondanak ellent.) Hogy milyen becsülete volt a birkózásnak a görög ember előtt, arra jellemzőaz

a néhány szobormű, amelyben csodálatos és szinte utánozhatatlan művészettel örökítették meg leghíresebb szobrászaik az olimpiák és más, nagy versenyek győztes birkózóit. Nem kisebb értékűek Pindarosz, Szimonidesz és a legnagyobb görög verselő, Homérosz költeményei sem, amelyek egy – egy különösen nagy tudású birkózó tettéről szólnak. A birkózás a görög testnevelés egyik alapja volt, már gyermekkortól kezdve tanulták az ifjak. Egykori források szerint a tizennyolcadik olimpián (i. e 708-ban) szerepelt először önálló versenyszámként. Ezen a versenyen a spártai Eurübatosz lett a győztes A birkózás, ezen kívül, mint a pentatlon egyik száma is szerepelt az antik olimpiák mű során, sőt gyermekek számára is rendeztek olimpiai birkózóversenyeket. A görögök azokat a versenyzőket, akik ugyanazon az olimpián a birkózást és pankrationt is megnyerték, paradoxoni kosznak, „csoda győztesnek” nevezték. Az

olimpiák története nem sok csoda győztest jegyezhetett fel, annak ellenére, hogy akadtak olyanok, akik több egymást követőolimpián kiérdemelték a győztesnek járó koszorút. Ez azt igazolja, hogy a birkózás akkor sem tartozott a könnyűsportágak közé, különösen azért, mert az akkori szabályok úgyszólván minden fogást megengedtek, ráadásul az ellenfélnek háromszor kellett a földre kerülnie, hogy a felette aratott győzelmet elismerjék. A birkózás meztelenül folyt, s a versenyzők olajjal lekenhették a testüket, valószínűleg a horzsolások és a bőr berepedezése elleni védekezésül. Olajos bőrüket, a fogások végrehajtásának megkönnyítésére, be kellett homokkal hinteni, amit a küzdelem után csontból vagy fából készült vakarókéssel tisztítottak le. Görög vázakép (i. e 5 sz) Az olimpiai játékok hanyatlásával, majd Róma bukásával az ókor páratlan testkultusza hosszú évszázadokra feledésbe merült. Erre a

sorsra jutott a többi klasszikus sportággal együtt a birkózás is A reneszánsz idején voltak ugyan próbálkozások a görög testkultúra felelevenítésére, de igen csekély sikerrel. Vittorino da Feltre, a nagy itáliai humanista, műveiben próbálta népszerűvé tenni a klasszikus birkózást, de kevés siker kísérte igyekezetét. Továbbra is csak egy-egy pedagógus tevékenységi területén, de még inkább a nép játékaiban találhatók meg abban az időben a birkózás nyomai. Az elsőmagyar vonatkozású birkózóhistória Botond nevéhez fűződik. Botond Bizánc kapuja előtt kelt birokra egy görög óriással, akit aztán földhöz teremtett. A 10 század derekán lezajlott eseményt több egykori krónikánk is megírja. Érdekes adatnak számít Mátyás király udvari tudósa, Galeotti birkózása az esztergomi királyi udvarba vetődött Alesius hivatásos „erőművésszel”. A már koros tudós – egyetemi éveiben kiváló birkózóhíre volt –

bravúros győzelmet aratott. Szent László birkózóviadala a kunnal (a Thuroczy – krónika 1488. évi kiadásából) Az ifjúság testi nevelése szempontjából Comenius is jelentősnek tartotta a birkózást, aki az Orbis Pictus címűpedagógiai munkájában (1658) a testnevelés – ezen belül a birkózás – fontosságát hangsúlyozta az ifjúság nevelésében. Birkózók Hieronymus Mercurialis De arte gymnastica címűmű vében (1569) Birkózók a holland Niclaus Petter könyvében (17. század) A 19. század elején Franciaországban kezdett tért hódítani a birkózás, és onnan terjedt Németország, majd az északi államok felé. Az 1830-as évek elején hozzánk is elvetődött egy francia birkózómester, Jean Dupuis, aki Pozsonyban az országgyűlés idején nagy sikerrel mutogatta tudományát. Olyan sikere volt, hogy Wesselényi Miklós – a kor nagy sportmecénása – ajánlólevéllel Pestre küldte és egy ideig ott mű ködött. Mégis mintegy

fél századnak kellett eltelnie, míg a birkózósport meghonosodott nálunk. Főleg külföldet járt iparos legények, tanulók, Bécsben szolgált katonák hozták haza magukkal a sportág szeretetét, s ismertették meg az itthoniakat a birkózás technikájával és szabályaival. Megjegyzendő, hogy az elmondottak a birkózás kötöttfogású ágára vonatkoznak. Az első birkózómérkőzések az 1880-as és 90-es években egyes tornaegyesületek dísztornái alkalmával kerültek sorra. Az 1897-ben megalakult Magyar Athletikai Szövetség a birkózást is gondjaiba vette és ezzel megindult a szervezett birkózóélet. Az elsőbajnokságot 1903-ban rendezték A bajnoki versenyek kiírása nagy lendületet adott a sportág további fejlődésének és vidéken is (Szeged, Kecskemét, Temesvár, Arad, Szabadka, Debrecen stb.) egymás után alakultak meg a birkózóegyesületek Ebben az idő ben a birkózók között már sok gyári munkás is található. A német Ubs

elhódítja a „világbajnoki” címet amerikai ellenfelétől (1891) Az eleinte időkorlátozás nélküli versenyrendszert a MASZ 1909-ben egy jelentő s szabállyal fejlesztette tovább: bevezette a meghatározott idő tartamú mérkőzéseket. Nem bajnoki jellegű versenyeken azonban továbbra is időkorlátozás nélkül folytak a mérkő zések. Ebben az idő ben tűnt fel Radványi Ödön, a modern kötöttfogású birkózóstílus megteremtője, akinek hatása nemcsak a hazai, de a nemzetközi birkózóéletben is jelentő s volt. Az ún Radvány-iskolát dr Varga Béla sokszoros bajnokunk fejlesztette a legmagasabb fokra. A magyar birkózás az elsővilágháború előtt az európai élvonalba tartozott. Hasonló volt a helyzet a világégés utáni években is, amit számos Európa-bajnoki győzelem, sőt olimpiai bajnoki cím is bizonyít. Ekkor a sportág irányítását és fejlesztését már az 1921-ben megalakult önálló Magyar Birkózó Szövetség végezte.

Weisz Richárd, elsőolimpiai bajnok birkózónk ( London, 1908) A birkózósport szabadfogású ága Észak- Amerikából került át Európába. Budapesten elő ször 1913-ban, a kötöttfogású Európa bajnokság (nem hivatalos Eb volt!) keretében egy Davis nevűangol versenyzőmutatta be a szabadfogású birkózást. A világháború miatt nem kerülhetett sor az elterjedésére, sőt utána egy évtized telt el, míg végre meghonosodott nálunk. Az 1928-as amszterdami olimpián a későbbi (1936-os) olimpiai bajnok, kiváló birkózónk, Kárpáti Károly figyelt fel a szabadfogásúak küzdelmeire, és a következőévben saját költségén elindult az elsőszabadfogású Eb-n. Indulását váratlan siker, előkelőmásodik helyezés kísérte Ez a siker döntő jelentőségűvolt az „új” birkózási ág hazai elterjedésében. A további években a birkózásnak ebben az ágában is Európa legjobbjai közé jutottak versenyzőink, amit sok-sok világversenyen elért

kimagasló siker tanúsított. A második világháború után hamarosan ismét megindult az élet ebben a népszerű sportágban, és az elsőjelentő s siker a szabadfogású birkózáshoz fűződött: 1946-ban a stockholmi szabadfogású Európa-bajnokságon Bencze Lajos elsőhelyezést ért el. Ezt a győ zelmet továbbiak – olimpiai és világbajnoki sikerek – követték az óta, bár a sportélet megnövekedett lehető ségei között talán a fejlődésnek magasabb fokát is el lehetett volna érni. Nemzetközi viszonylatban a második világháború előtt a magyar versenyzőkön kívül a finn, francia, német, olasz, svéd és török birkózók voltak Európa legjobbjai. Kontinensünkön kívül csak az Egyesült Államok tudott olykor-olykor egy-egy olimpiai színvonalú versenyzőt a világversenyek porondjára állítani. A második világháború után a szovjet birkózósport bekapcsolódásával a nemzetközi erőviszonyok jelentő sen eltolódtak. Az elmúlt

évtizedekben világszerte tovább nőtt az érdeklő dés a sportág iránt. Ennek hatására a hetvenes évek közepétől kezdve sor került a junior (21 évig) és ifjúsági (18 évig) világbajnokságok megrendezésére is. Ezek a versenyek biztosítják a legtehetségesebb utánpótlás „bemutatkozását” és az egyes országokban folyó felkészítőtevékenység lemérését. A sportág nemzetközi vezérkara a birkózás további népszerű sítésére, a versenyek látványossá tétele érdekében több esetben a szabályok módosítását (pl. a mérkőzés idejének csökkentését) határozta el A sportág hazai bázisa az elmúlt évtizedekben mennyiségi és minőségi szempontból egyaránt fejlődött, eredményes együttműködés alakult ki a sportegyesületek és a válogatott csapat szakvezetése között. Ennek hatására – elsősorban kötöttfogásban – felzárkóztunk a világ élvonalához Majoros István az athéni olimpia (2004) bajnoka Az

elmúlt mintegy másfél évtized során – elsősorban a széthulló szovjet birodalom utódállamainak kiválóan felkészült és a nemzetközi megméretés lehetőségétől addig elzárt birkózóinak színre lépésével – új erő viszonyok alakultak ki a sportágban. Mindkét fogásnemben olyan korábban kevésbé jegyzett országok is csatlakoztak a világ élvonalához, mint például a két Korea, Kuba vagy Egyiptom. A sportág nemzetközi mezőnye folyamatosan erősödik, mindkét fogásnemben súlycsoportonként tíznél is több nagyjából azonos képességűversenyzőt találunk, aki esélyesként küzdhet az aranyéremért a nagy világversenyeken. A feltételek is szigorodnak, mert például az olimpiai bajnokságokra ma már csak az elő zőversenyeken elért eredmények alapján juthatnak el a versenyzők, miközben a súlycsoportok száma tízről hétre csökkent fogásnemenként. Az egyre erő södőnemzetközi konkurenciaharcban a mieink is állják a sarat.

Az 1992es olimpián két kötöttfogású kiválóságunk, Farkas Péter és Repka Attila is aranyérmet nyert Majoros István athéni sikere után, a 2005-ös világbajnokságon a magyar birkózás a nemzetek versenyében kötöttfogásban az első, szabadfogásban pedig a hetedik helyezést érte el. A legutóbbi olimpián (Peking, 2008), a kötöttfogású Fodor Zoltán ezüst érmének örülhettünk. A birkózás nemzetközi irányító szervezete a Nemzetközi Amatőr Birkózó Szövetség (Fédération Internationale de Lutte Amateur, FILA), székhelye Lausanne. A szervezet 1921-ben alakult Lausanne-ban International Amateur Wrestling Federation (IAWF) néven. Jogelő dje a Nemzetközi Nehézatlétikai Szövetség (Internationaler Amateur Verband für Schwerathletik, IAVS), amely összefogta a birkózáson kívül a súlyemelés és a kötélhúzás sportágakat is. A szövetséget magyar kezdeményezésre 1903-ban, Berlinben alapították Elsőelnöke dr Tatics Péter, titkára

Csanádi Mór volt. A szervezet mai nevén – Nemzetközi Birkózó Szövetség (Fédération Internationale des Luttes Associees, FILA) – az 1964-es tokiói kongresszus óta szerepel; 2000-ben 142 nemzet tartozott a tagjai közé. Elnöke: Milán Ercegán A szervezetnek 1924-1929 között magyar elnöke volt: Brüll Alfréd. Több magyar sportvezetőis jelentő s szerepet kapott a nemzetközi szövetségben: Csillag Miklós főtitkár (1924-1929), Matura Mihály elnökségi tag (1952-1972), majd alelnök (1972-1975), Bíró Mihály elnökségi tag (1974-1980), majd alelnök (1980-2000). A magyar birkózósport tevékenységét a Magyar Birkózó Szövetség (MBSZ) koordinálja. A szövetség 1921. március 16-án alakult Magyar Birkózók Országos Szövetsége néven, 1011 birkózó taggal. A szövetség ezen a néven 1957-ig működött, és az ökölvívás ügyeivel is foglalkozott; 1957-tõl az ökölvívás kivált, és ettől kezdve mind a mai napig Magyar Birkózó

Szövetségként szerepel, mint a sportág irányító szerve. Elnöke 1993- tol dr Hegedûs Csaba Magyarország 1958-ban kötöttfogású, 1985-ben szabadfogású, 1986-ban kötött- és szabadfogású világbajnokságot, 1911-ben és 1927-ben kötöttfogású, 1931-ben és 1992- ben szabadfogású, 1983-ban 1996-ban kötött- és szabadfogású, 1999-ben és 2000- ben szabadfogású és nõi Európa-bajnokságot rendezett, valamennyit Budapesten. (Magyar sport enciklopédia. Kossuth Budapest 2002 146-148 p) 2005-ben kötött- és szabadfogásban, illetve női kategóriában világbajnokságot, amely a magyar válogatott egyik legeredményesebb szereplése volt. Olimpiai bajnokságot nyert magyar birkózók Weisz Richárd - kötöttfogás 1908 London 1928 Amszterdam Keresztes Lajos Lő rincz Márton kötöttfogás Bóbis Gyula Zombori Ödön szabadfogás 1936 Berlin 1952 Helsinki 1964 Tokio 1968 Mexikóváros 1972 München 1980 Moszkva Kárpáti Károly –

szabadfogás Hódos Imre Szilvási Miklós - kötöttfogás Polyák Imre Kozma István - kötöttfogás Varga János Kozma István – kötöttfogás Hegedű s Csaba Kocsis Ferenc – kötöttfogás Növényi Norbert - kötöttfogás 1988 Szöul 1992 Barcelona 2004 Athén Sike András - kötöttfogás Farkas Péter Majoros István Repka Attila - kötöttfogás - kötöttfogás III./3 A birkózás versenyszabályai Jelen fejezetben a birkózás nemzetközi, és hazai versenyszabályának legfontosabb részeit ismertetjük, melyeket a hallgatóknak is ismerniük kell. A birkózás-, mint minden más sportág- szabályok keretében zajlik, a "játékszabályok". Egyértelműen meghatározzák a küzdelem lényegét és célját, azaz legyőzni az ellenfelet tussal vagy pontozással. Ezek a szabályok minden a FILA által felügyelt szakágban érvényesek A kötött- és szabadfogású birkózás a következőlényeges elemekben különbözik:

Kötöttfogásban a derékvonal alatt szigorúan tilos az ellenfelet érinteni valamint a lábat használni fogás végrehajtás közben. Szabadfogásban az aktív lábhasználat megengedett fogás végrehajtása közben és a védekezésben is. A dupla nelson szigorúan tiltott a női birkózásban A nemzetközi birkózó szabályok célja az alábbi: • Azoknak a gyakorlati és technikai feltételeknek a meghatározása és pontosítása, amelyek mellett a versenyeket le kell bonyolítani. • Az akciókért és fogásokért járó pontértékek meghatározása. • A különbözőhelyzetek és a tilalmi rendelkezések felsorolása. • A versenybírói testület szakmai működésének meghatározása. • A versenyzők helyezéseinek megállapítása, büntetése, kizárása stb. módjának meghatározása. Az alábbiakban közölt nemzetközi szabályok - amelyek a gyakorlati tapasztalatok és a hatékonyság függvényében módosíthatók - alkotják azt a keretet, amelyben a

birkózósport és fogásnemei megnyilvánulnak. Felszerelés A SZŐNYEG Olimpiai Játékokon, bajnokságokon, kupaversenyeken, s minden nemzetközi versenyen olyan birkózószőnyeg használata kötelező, melyet a FILA hitelesített, amely 9 méter átmérőjű, s amit azonos vastagságú, 1,50 méter széles szegély övez. Olimpián és Világbajnokságokon a bemelegítő teremben elhelyezett szőnyegeknek is a FILA fenti kritériumainak kell megfelelni. A 9 méter átmérőjűkörön belül, teljes kerülete mentén körös-körül, piros színű, 1 méter széles vonalat kell húzni (zóna), amely szerves részét képezi a birkózófelületnek. Mez: A versenyzők kötelesek a szőnyeg szélén egyrészes mezben megjelenni, melynek színét (piros vagy kék) kijelölik számára. A két (piros-kék) szín variációja tiltva van A birkózó mez típusának meg kell felelnie a FILA által hitelesített formának. • A birkózó köteles mellén országa címerét viselni. •

A birkózó a meze hátrészén köteles viselni országa betűrövidítését 10x10 cm nagyságban, de nem nagyobb méretben. • Könnyűtérdvédők használata megengedett, amely nem tartalmazhat fém részletet. • A versenyzőköteles továbbá a mérkőzések alatt textil zsebkendőt is magánál tartani. Birkózó cipő: A versenyzők kötelesek bokaszorító birkózó cipőt viselni. Sarokkal vagy talppal ellátott vagy szöges, illetve fémcsatos cipőviselete tilos. A birkózóknak olyan birkózócipőt kell versenyen viselniük, amely nem cipőfűzővel rögzíti azt a lábukhoz, vagy pedig gondoskodniuk kell arról, hogy a cipőfűzők ragasztószalaggal rögzítve legyenek cipőikhez annak érdekében, hogy a mérkőzés alatt ne kötődhessenek ki. Minden versenyzősaját maga köteles cipőjéhez biztosítani a ragasztó szalagot. KOROSZTÁLYOK - SÚLYCSOPORTOK - VERSENYEK A FILA által meghatározott férfi korcsoportok: Iskolások 14-15 évesek (orvosi igazolással

13 évesek is) Kadetek 16-17 évesek (orvosi igazolással 15 évesek is) Juniorok 18-20 évesek (orvosi igazolással 17 évesek is) Felnőttek 20 évesek és idősebbek. Veteránok 35 évnél idősebbek A junior korcsoportba tartozók birkózhatnak a felnőtt korcsoport versenyein is, bár a 18 éves versenyzőknek ehhez szülői és orvosi igazolás szükséges. A 17 évesek nem vehetnek részt felnőtt versenyeken. A VERSENY LEBONYOLÍTÁSA MÉRLEGELÉS A versenyzők végleges névjegyzékét a küldöttségvezetőa mérlegelés előtt 6 órával tartozik leadni a SzervezőBizottság titkárságának. Ezt követően a névjegyzéken változtatni többé nem lehet. A mérlegelést mindig a verseny előtti napon végzik A mérlegelés 30 percig tart A versenyzőnem bocsátható mérlegelésre, ha az idevágó versenyszabályokban meghatározott határidőn belül nem esett át orvosi ellenőrzésen. Az orvosi ellenőrzésre a mérlegelés előtt egy órával kerül sor. A mérlegelés

során a licenccet és az útlevelet fel kell mutatni A versenyzőket birkózómezben cipő nélkül mérik le az illetékes orvosok által történt megvizsgálásukat követően, akik kötelesek kizárni annak veszélyét, hogy a birkózó mást megfertőzhet. A mez súlya miatt nem lehet súlytoleranciát alkalmazni A versenyzőknek kifogástalan testi erőnlétben kell lenniük, s rövidre vágott körömmel kell megjelenniük, amit mérlegeléskor ellenőrizni kell. Amíg a mérlegelési eljárás tart, a birkózók jogosultak - amikor sor kerül rájuk - annyiszor fellépni a mérlegre, ahányszor akarják. Bármineműversenyen csak egy mérlegelést tartanak az egyes súlycsoportokban. A mérlegelésért felelős bíróknak kötelessége ellenőrizni a versenyzők ruházatát. SORSOLÁS A verseny résztvevőit minden fordulóra a kapott számok sorrendjében kell összepárosítani sorsolás útján, amit a verseny megkezdése előtt, a mérlegelés alkalmával tartanak. A

sorsolás nyilvános. Az orvosi vizsgálaton átesett birkózók létszámának megfelelőszámozott érméket (zsetonokat) kell egy urnába zárni, de lehet zsákba vagy bármely hasonló tárgyba is helyezni, amely megakadályozza a megkülönböztetéseket. A mérlegtől távozó birkózó saját maga húz egy számot, melynek alapján majd párosítani fogják. Ezt a számot haladéktalanul rá kell vezetni a közönségtájékoztató eredményjelzőtáblára, valamint a rajtlistára és a mérlegelési listára. A VERSENYBÍRÓI TESTÜLET ÖSSZETÉTELE A versenybírói testület összetétele minden egyes mérkőzésen az alábbi: 1 szőnyegelnök - 1 vezetőbíró - 1 pontozóbíró, azaz összesen 3 hivatalos személy, akiknek a minősítését vagy kijelölését illetően a nemzetközi versenybírói testület szabályzata rendelkezik. Valamely mérkőzés alatt tilos a versenybíróság bármely tagját leváltani, kivéve az orvosilag megállapított súlyos rosszullét

esetét. A versenybírói testület semmiképpen nem állhat két azonos állampolgárságú személyből. Ezen felül szigorúan tilos a versenybírói testület bármely tagjának versenybírói tisztséget ellátni honpolgártársa mérkőzésén. A VEZETŐBÍRÓ • A szőnyegen működővezetőbíró felelős a küzdelem szabályos lebonyolításáért, melyet a szabályoknak megfelelően kell levezetnie. • Szorosan együttműködik a pontozóbíróval. A küzdelem irányában kell működését kifejtenie, tartózkodva minden meggondolatlan vagy alkalmatlan beavatkozástól. Sípjellel indítja el, szakítja félbe vagy fejezi be a küzdelmet. • A vezetőbíró rendeli el a versenyzők visszatérését a szőnyegre, ha azt elhagyták, ődönt arról, hogy a küzdelmet állva vagy térdelőhelyzetben folytassák, amihez a pontozóbíró, ennek hiányában pedig a szőnyegelnök hozzájárulása szükséges. • A vezetőbíró köteles bal karján piros színű, jobb karján

pedig kék színűkézelőt viselni. Ujjaival jelzi a fogás sikeres végrehajtásáért járó pontszámot (amennyiben azt a szőnyeg határain belül hajtották végre, ha a versenyzőveszélyes testhelyzetbe került stb.) éspedig vagy jobb karja felemelésével, ha a kék mezűbirkózónak jár a pont, vagy pedig a bal kar felemelésével, ha a piros mezűversenyzőérdemelt pontot. • A vezetőbírónak soha nem szabad haboznia az alábbi esetekben: o ha a küzdelmet félbe kell szakítani: ez ne történjék túl korán vagy túl későn, o ha jelzi, hogy a szőnyeg szélén végrehajtott fogás érvényes vagy nem, o ha a versenyzőhídba kerül, láthatóan jeleznie kell, hogy a hídhelyzet időtartama elérte-e az 5 másodpercet, e helyzetért többletpont jár, o ha tust (két vállra fektetést) kell jeleznie és ítélnie, miután kikérte a pontozó hozzájárulását, vagy ennek hiányában a szőnyegelnökét. • Ugyancsak köteles a vezetőbíró: o Külön ügyelni a

versenyzők lábhasználatára kötöttfogású birkózásnál. o Kihirdetni a győztes birkózót a szőnyegelnök jóváhagyása után. • A vezetőbírónak büntetést kell kérnie szabálysértésért vagy durvaságért. • A szőnyegelnök közbelépésekor a vezetőbírónak meg kell állítani az adott menetet 6 pont különbség esetén, de az akció befejezését meg kell várnia melybe a kontraakció is beleszámít. A PONTOZÓBÍRÓ • A pontozóbíró ellátja az általános birkózószabályokban előírt feladatokat. • Köteles igen figyelmesen követni a küzdelem alakulását, s nem szabad hagynia, hogy figyelmét eltereljék. Tartozik minden érvényes akció után pontot adni pontozólapjára feljegyezni azt a vezetőbíró vagy a szőnyegelnök hozzájárulásával, velük egyetértésben. Minden helyzetben véleményt tartozik nyilvánítani. • Minden egyes akciót követően és a vezetőbíró jelzései alapján (melyeket egybevet saját

értékeléseivel), vagy ennek hiányában a szőnyegelnökkel egyetértésben feljegyzi a kérdéses akciókért járó pontokat, az eredményt pedig a mellette lévőtábla segítségével felmutatja úgy, hogy mind a nézők, mind a birkózók jól lássák. • A pontozóbíró állapítja meg, s jelzi a vezetőbírónak a tust. A SZŐNYEGELNÖK • A szőnyegelnök látja el a legjelentősebb feladatokat, melyeket a birkózószabályok írnak elő. • Őhangolja össze a vezetőbíró és a pontozó munkáját. • Ő rendeli el a kapaszkodást a 0-0 állás esetén szabadfogásban a 2. perc letelte után, míg kötöttfogásban 1 perc és 1.30 perc után • Ha a pontozóbíró és a vezetőbíró között véleményeltérés mutatkozik, feladata dönteni az eredmény, a pontszámok és a tusok megállapítása végett. • Semmiképpen nem mondhat elsőnek véleményt, meg kell várnia a vezetőbíró és a pontozó véleményét. Nincs joga befolyásolni a döntést •

Szembeszökőszabálysértés esetén joga van félbeszakítani a küzdelmet, s megkérdezni a vezetőbírót és a pontozót, mi indokolja döntésüket. Miután a vezetőés pontozóbíróval véleményt cserélt, többségi szavazattal (2:1 arányban) azonnal kiigazíthatja a döntést. A MÉRKŐZÉSEK IDŐTARTAMA A menetidők a következők a különbözőkorcsoportokban: Felnőtt, Junior, Kadet, Diák: 2 perc Minden menet végén meg kell határozni a győztes személyét. 2 menet megnyerése a mérkőzés megnyerését jelenti. Ha két menet után döntetlen a menetek állása, akkor a menet győztese a mérkőzés győztese is egyben. Tus esetén a mérkőzés automatikusan véget ér az addigi eredménytől függetlenül. Ha a menet végén szabadfogásban az állás 0-0, kapaszkodást kell elrendelni. A kapaszkodás időtartama 30 másodperc A GYŐZELEM FAJTÁI A mérkőzést az alábbi módon lehet megnyerni: • Két vállal (tussal). • Sérülés esetén visszalépéssel,

feladással vagy diszkvalifikálás esetén. • Technikai fölénnyel (korábban leírtak szerint). • Pontozással (amihez az szükséges, hogy a győztes 2 menetet nyerjen meg 1-5 pont közti különbséggel) Minden menet végén a győztest meg kell határozni. 2 menet megnyerésével lehet a mérkőzést megnyerni. ha az elsőkét menetet ugyanaz a versenyzőnyeri, nincs szükség harmadik menetre. Nagy ívű(5 pontos) dobás, ill. 2 db hárompontos akció után a dobó versenyzőautomatikusan az adott menet győztese. Döntetlen (1-1, 2-2, 3-3 stb) esetén az intések száma, ezután a több nagyobb értékűakció dönti el a menet győztesét. Ha ezek száma megegyezik, az utolsó pontot elérőversenyzőaz adott menet győztese. 0-0 esetén szabadfogásban a kapaszkodás során az elsőpontot elérőversenyzőa győztes. Az intések menetenként összeadódnak és három intés után a versenyzőt leléptetik. A TUSVESZÉLYES HELYZET A birkózót akkor kell

"veszélyeztetett helyzetbe hozottnak" tekinteni, ha hátának (vagy vállának) síkja a szőnyeghez képest párhuzamosan van, vagy azzal 90 foknál kisebb szöget alkot. Tusveszélyes helyzet van, amikor: • A védekezőbirkózó hídba megy a tus elkerülésére • A védekezőbirkózó a szőnyeg felé forduló háttal egy vagy két könyökre támaszkodik, hogy ne kerüljön két vállra • A birkózó egyik válla érintkezik a szőnyeggel, s a másik váll elhagyja a 90 fokos derékszöget • A birkózó pillanatnyi tusba kerül, vagyis ha egy másodpercnél rövidebb ideig ér szőnyeget a két válla • A birkózó gurul a két vállán. NAGYÍVŰDOBÁSOK Nagy ívűdobásnak minősül az álló helyzetben végrehajtott minden fogás vagy akció akkor ha: • Az ellenfél teljesen elvesztette a kapcsolatot a talajjal, és kénytelen nagy ívűgörbét leírni a térben, amely közvetlen és azonnali tusveszélyes helyzetet teremt. • Nagy ívűdobásnak

minősül a lenti birkózásnál minden fogás, amellyel a támadó versenyző ellenfelét elválasztja a talajtól, s ez a megtámadott birkózót nagy ívűdobással hasra kényszeríti (3 pont), vagy közvetlen tusveszélyes helyzetbe hozza (5 pont). AZ AKCIÓKÉRT és FOGÁSOKÉRT JÁRÓ PONTOK 1 pont jár: • Annak a birkózónak, aki ellenfelét földre viszi, majd mögé kerül s ebben a testhelyzetben azt fogva tartja (3 érintkezési pont: két kar és egy térd vagy két térd és egy kar) • Annak a birkózónak, aki állva vagy a földön szabályos fogást hajt végre ellenfelén, de nem viszi azt tusveszélyes helyzetbe • Annak a birkózónak, aki mögé kerüléssel viszi és fogja le ellenfelét • az a birkózó, aki térdelőhelyzetben felfordítást hajt végre úgy, hogy az ellenfél karja nyújtva van (egy vagy két kar) háttal a szőnyeg felé • Annak a birkózónak, akinek a fogását ellenfele szabálytalanul akadályozza, de ennek ellenére végre tudja

azt hajtani. • Annak a birkózónak, akinek támadása elől az ellenfél szőnyegről vagy fogásból menekül, felszólításra nem tér vissza a kezdőkörbe és nem veszi fel a küzdelmet meg nem engedett fogást vagy durvaságot hajt végre. • Annak a birkózónak, aki 5 másodpercig vagy tovább veszélyeztetett helyzetben tartja ellenfelét • Az a versenyző, akinek ellenfele egyik lábával érinti a zónán kívüli területet. • Akinek ellenfele fenti pozícióban folyamatosan visszautasítja a korrekt kapaszkodás felvételét • Aki a 30 mp-es kapaszkodást kivédekezi úgy, hogy ellenfele nem szerez pontot • Vérzés nélküli sérüléssel járó küzdelem megszakításért az ellenfél 1 pontot kap. 2 pont jár: • Annak a birkózónak, aki szabályos fogást hajt végre lenti birkózásnál, s aki ellenfelét tusveszélyes helyzetbe vagy pillanatnyi tusba viszi. • A megtámadott birkózónak, ha a támadó pillanatnyi tushelyzetbe kerül vagy vállán

gurul a fogás végrehajtásánál (kivéve pörgetés esetén) • A támadó birkózónak, akinek ellenfele úgy menekül a fogásból, hogy a szőnyegen kívülre veti magát tusveszélyes helyzetbe • A támadó birkózónak, akinek ellenfele szabálytalan fogást hajt végre, amely megakadályozza az elkezdett fogás végrehajtását • Annak a versenyzőnek, aki álló helyzetből blokkolja ellenfele akcióját, tehát pillanatnyi tushelyzetbe hozza. 3 pont jár: • Annak a birkózónak, aki állva hajt végre egy fogást, amely ellenfelét közvetlen kisívű dobással tusveszélyes helyzetbe hozza • Minden fogásért, amelyet kisívben a földtől felkapással hajtanak végre, még ha a támadó versenyzőegy vagy két térddel földön is van, amennyiben a támadás azonnal tusveszélyes helyzetet teremt és a megtámadott minden testrésze elhagyja a szőnyeget 5 pont jár: • Minden végrehajtott fogásért álló helyzetben, mely nagy ívet ír le, és közvetlen

tusveszélyes helyzetben fejeződik be • Annak a versenyzőnek, aki elszakítja ellenfelét a térdelőhelyzetből, és nagy ívűfogást hajt végre, majd közvetlen tusveszélyes helyzetet idéz elő. A PASSZIVITÁSI ZÓNA A passzivitási zóna rendeltetése, hogy figyelmeztesse a passzív versenyzőt, s megszüntesse a rendszeres szőnyegszéli birkózást, valamint a küzdelem előli meneküléseket. • Érvényes minden fogás és akció, melyet a központi birkózófelületen indítanak és ebben a zónában fejeznek be, beleértve a veszélyeztetést, az ellentámadást és a tust. • Érvényesnek minősül minden fogás vagy ellentámadás, melyet állva indítanak a szőnyeg központi birkózófelületén (a passzivitási zónán kívül) függetlenül attól, hol ér véget (központi felületen, passzivitási zónában vagy a védett felületen). • Ha azonban a védőfelületen fejeződik be az akció, a mérkőzést meg kell állítani, s a küzdő feleket vissza

kell rendelni a kezdőkörbe és álló helyzetben folytatódik a küzdelem. Ez esetben pontok járnak a végrehajtott fogás értékének megfelelően. • Minden esetben, amikor álló helyzetben a támadó birkózó egyik lába a szőnyeg védőfelületén van, azaz a passzivitási zónán kívül, és nem tudja befejezni a fogást, a mérkőzést kötelezőfélbeszakítani és a korábban részletezett szabályok érvényesek ( 1 pont az ellenfélnek) • Amikor a megtámadott birkózó egyik lábával a védőfelületre lép, a támadó viszont folytatja és befejezi a fogást, ez érvényesnek számít. Ha a támadó nem fejezi be a fogást, a mérkőzésvezetőmegszakítja a küzdelmet és a zónára érvényes szabályok szerint jár el. (1 pont a kilépésért) TILTÁSOK ÉS SZABÁLYTALAN FOGÁSOK ÁLTALÁNOS TILTÁSOK (TILALMAK) A birkózónak tilos: • Hajat, fület, nemi szervet húzni, csípni, kéz- vagy lábujjat feszíteni vagy harapni stb. általában tilos tehát

minden akció, fogás, amely az ellenfél kínzásával jár vagy olyan szenvedést okoz neki, hogy kénytelen feladni a küzdelmet. • Rúgni, fejelni, fojtogatni, lökdösni vagy olyan fogásokat alkalmazni, amelyek veszélyeztethetik az ellenfél egészségét; tilos a végtagokat eltörni vagy kificamítani, az ellenfél lábára lépni, s arcához érni a szemöldök és a szájvonal között. • Könyökkel vagy térddel az ellenfél hasába vagy gyomrába hatolni, s bármilyen fájdalmas csavarást végezni, vagy az ellenfél mezét fogni. • A szőnyeghez tapadni vagy abba kapaszkodni. • Mérkőzés közben beszélni. • Az ellenfél talpát fogni (csak a lábfej felsőrészét és a sarkot szabad megfogni). • Megegyezni az ellenféllel a mérkőzés végeredményéről. SZABÁLYTALAN FOGÁSOK Szabálytalannak minősülőés tiltott fogások az alábbi fogások illetve akciók: • A torok megfogása (torkon ragadás). • A karnak 90 foknál nagyobb

mértékűkicsavarása. • A karoknak fölül vagy az alsó karon való összecsavarása. • A fej vagy a nyak két kézzel való megfogása. • A kettős járom (dupla-Nelson) fogás, ha nem oldalról hajtják végre, s egyidejűleg nyomást alkalmazunk olyan testhelyzetben, ahol az alsó kar hegyes szöget alkot. • Olyan fogás végrehajtása, amely az ellenfél gerincoszlopát feszíti. • A fej összefogás karral, akármilyen irányban történik (kravátli) • Egyébként az állva és hátulról végzett fogásoknál, amikor az ellenfél elfordul, feje lefelé van, az esést csak oldalirányba szabad végezni, s egyáltalán nem felülről-lefelé; fontos, hogy a test melyik része, a fogást alátámasztó lábon kívül, a földet előbb érintse, mint a megtámadott felsőteste. TILTOTT FOGÁSOK AZ ISKOLÁS ÉS KADET KORCSOPORTBAN A gyermekek egészségének megvédése érdekében az alábbi fogások szabálytalanok és tiltottak az iskolás és kadet csoportba

tartozók (17 évig bezárólag) számára: • Kettős járom (dupla-Nelson) nem csupán előre, de oldalt is; • Tilos a kettős járom abban az esetben is, ha azt lábkulccsal együtt akarják végrehajtani. Hazai versenyeken a Magyar Birkózó Szövetség döntése értelmében a serdülőkorcsoport alatti korcsoportnál tiltott fogás a karkulcs a túlsó karon (tüdő), illetve karkulcs a nyakon (amerikai kulcs). KÜLÖNLEGES TILALMAK • Kötöttfogású birkózásnál tilos az ellenfelet övön (csípőn) alul megragadni, őt lábbal összeszorítani, valamint tilos a tolás, nyomás (szorítás) vagy a "kiemelés" oly módon, hogy a láb az ellenfél valamely testrészével érintkezik. • Kötöttfogású birkózásnál - a szabadfogásúval szemben - az ellenfelet követni kell a szőnyegre és uralni, hogy a fogás értékelhetőlegyen. • Szabadfogású birkózásnál tilos a fejen, nyakon vagy testen lábkeresztezéssel ollós rekesztést elvégezni. A

grundbirkózás szabályai Küzdőtér A grundbirkózó mérkőzéstetszés szerinti, de általában 4-5m átmérőjű, bárhol megrajzolható küzdőkörben zajlik. A győzelem módjai  Tiszta győzelem  Pontozásos győzelem Tiszta győzelem  Az ellenfél egyszeri, függőleges irányú felemelése és levegőben való tartása három másodpercig.  Az ellenfél leléptetése szabálytalanság miatt  Akciók értékelése pontokkal  Az ellenfél függőleges irányú felemelése, amikor a társ mindkét lába elhagyja a talajt, az emelés azonban nem éri el a három másodperces időtartamot – 2 pont  Az ellenfél kitolása, vagy rögzített kilendítése (nem kilökése) a küzdőtérről úgy, hogy annak mindkét talpa teljes terjedelmével kívül legyen a határvonalon, miközben a támadó a kiléptetés pillanatában legfeljebb fél lábbal kerülhet a küzdőkörön kívül - 1 pont.  Ha a versenyzőa körből való kitolás vagy felemelés ellen

úgy védekezik, hogy leül, vagy lefekszik a küzdőtéren, az elsőesetben figyelmeztetés kap, minden további esetben viszont egy pont megítélendőaz ellenfélnek.  Ha a két versenyzőegy szerre esik ki vagy lép ki a küzdőtérről, akció egyik félnek sem ítélhető.  Nem szándékos, illetve nem durvaságból elkövetett szabálytalanságért a versenyző figyelmeztetésben részesül, a harmadik esetben már ezért leléptetés jár. Tilos a láb cselekvőhasználata és a lábfogások. Mérkőzésidő A grundbirkózó mérkőzések időtartama 2 perc. Egyes életkorokban különbözőedzettségi szinteken, illetve pedagógiai megfontolásból képességfejlesztési céllal természetesen növelhető. Ha a mérkőzés a meghatározott menetidőben döntetlenül ér véget, hosszabbítás következik, az elsőértékelhetőakcióig. Súlycsoportok A helyi jellegű és házi versenyek tetszés szerinti testsúlyhatár megkötéssel rendezhetők Érdemes 4-6 kerek

számmal jelölhetősúlycsoportot meghatározni. Ajánlat az egyszerűsúlycsoport beosztásra általános iskolák tanulói részére: 5 kg-onként 30kg- tól kezdve határozzuk meg a felsősúlyhatárt. Alsó tagozatos tanulók esetében már 3 kg-onként kell új súlycsoportot meghatározni. . I/4 Páros küzdőgyakorlatok szervezése, vezetése Közel azonos felépítésűtanulók kerüljenek egymással szembe, mert csak így alakulhat ki megfelelőszintűés egészséges szelleműküzdelem. Az egyenlőtlen küzdelem negatív hatásokat vált ki! Életkorban legfeljebb kétévi, testsúlyban 2 - 5 kg közötti különbséget szabad megengedni! Maximális szabálytiszteletet követeljünk, ez a legjobb útja a nem várt események elkerülésének.  Ügyeljünk az elhelyezkedésre, a nagyobb teret igénylőgyakorlatokat egy irányba, egyszerre végeztessük, lehetőleg úgy, hogy a küzdőpárok egymástól távolodva fejezzék be a gyakorlatot. Hívjuk fel a figyelmet az

egymás mellett dolgozó párokra, tanulótársakra is.  Fontos, hogy a szőnyegre, talajra kerülés után lehetőleggyorsabban álljanak fel, mielőtt a szomszéd pár megbotlana, vagy rálépne.  A gyakorlatok kiválasztásánál ügyeljünk arra, hogy minden nagyobb izomcsoportot legalább háromszor foglalkoztassunk, különben nem érjük el a kívánt hatást.  A kiinduló helyzetek biztosítsák a gyors váltás lehetőségét (pl.: mellsőfekvőtámaszból hason fekvésben vagy guggolásban folytassuk a gyakorlást).  Küzdőjátékoknál mindig páratlan számú pont vagy részgyőzelem jelentse a teljes győzelmet. Ne feledkezzünk meg a kiegészítő feladatok meghatározásáról a gyorsabban végzők érdekében!  Gyors, rövid, lényegre törőmagyarázat vagy utasítás előzze meg a gyakorlatot. Tekintettel arra, hogy a páros gyakorlatuk természetüknél fogva bizonyos kötetlenséggel, lazasággal járnak, a testnevelőtől, edzőtől átgondoltabb

kiválasztás igényel a gyakorlatok sorrendiségét illetően. A páros küzdőgyakorlatokkal, vetélkedésekkel a testnevelőtanár változatosabbá teheti óráit, és megalapozhatja tanítványai birkózáshoz szükséges képességeit. 5. A birkózás szabályrendszer változtatásának okai A NOB a teljes anyagi csőddel végződött montreali olimpia után egyre hangsúlyozottabban juttatta érvényre a játékok szervezésében az üzlet szellemét. A média érdeklődése a sportban keringőpénztömeg növekedésével fokozódott. A képernyőre kerülés létkérdéssé vált, a média hatalma elvitathatatlan, a sportágak szabályait a média igényei szerint alakítják. A tv műsorok nézettségét meghatározó legfontosabb rendezőelvek figyelmen kívül hagyása melletti médiának való megfelelés eredményezte több sportág, (így a birkózás) folyamatos szabályváltozásait. Ezen hatás alól a birkózás sem tudta kivonni magát, így nem véletlen, hogy a

FILA 75. születésnapja alkalmából SEJA Samaranch a NOB elnöke a sportág korszerűsítését már 1989-ben sürgette. Működése során a FILA folyamatosan arra törekedett, hogy a szabályokat úgy változtassa és módosítsa, hogy ez által a birkózás látványosabb és érdekesebb legyen a közönség és a média számára. A módosítások gyakorta a felmerülőaktuális problémák orvoslását szolgálták, amely megmagyarázza az egyes kongresszusok által elfogadott rendszeres értelmezéseket. E módosítások elengedhetetlenek a birkózás imázsának megváltoztatása és a NOB nyomása szempontjából, akik a szponzorok követelésére úgy fogják átalakítani az olimpia műsorát, hogy a tévénézők látványos, modern és érdekes sportágakat lássanak. Felhasznált Irodalom Adams A., Newwton C (1989): Sumo Gallery Books New York 10-11 Armasz R. (1981): Viljanie predszorevnovátelnoj regulacija vesza na robotszposzobnoszt borcov Szportivnaja Borba

43-46. Alihanov J. (1981): Bimehanicseszkije osznovnü techniki szportivnoj Teorija i Praktika Fizicseszkoj Kulturü 12. 8-10 Barna T. (1989): Birkózás Jegyzet Tankönyvkiadó Budapest Barna T. (1992): Amerikai és magyar birkózók oktatási módszereirôl Testnevelés- és sporttudomány, 2. 82-83 Barna T. (1993): Nemzetközi szabadfogású élversenyzôk teljesítményének többszempontú elemzése. TF Budapest Doktori értekezés, Könyvtár Barna T., Cselekvéshatékonyság vizsgálata küzdő sportban (A küzdelemtől a látványos szórakozásig). TF Budapest 2003 PhD értekezés,Könyvtár”348” Barna T. (1994): Egy birkózó taktikai arculata Mesteredzô, 1 24 Barna T. (1994): A győzelem formáinak vizsgálata birkózásban Mesteredzô, 6 3-4 Barna T. (1994): Birkózás és üzlet Kalokagathia, 1 166-169 Barna T. (1996):Tovább csökkenhet -e a mérkőzésidőa birkózásban? Mesteredző1, 9 - 12. Barna T., Fodor T (1997): Lábratámadások a szabadfogású

birkózásban Mesteredző, 2 9-11. Barna T. (1997): A birkózás helye az iskolai testnevelésben Testnevelés 4 1-32 Barna, T., Németh E (1997): Testsúlyszabályozás a küzdősportokban I részMagyar Budo, 3. 35, II rész (1998) Magyar Budo, 1 35 BarnaT., Fodort (1998) : Could the duration of wrestling matchh be further decreased? Coaching and Sport Science Jurnal ( Rome ) 3.szám (2), 35-38 Barna T., Fodor T, ( 1999): Szabályváltozások hatása a birkozásban Mesteredző (3 ) 15-18. BarnaT., Fodor T, (2001) Dezinformációs taktikák a birkózásban Magyar Sporttudományi Szemle, Budapest 2001 2.szám, 21-23 Birkózó versenyszabályok Bp. Hedvig Nyomda 1910 Magyar Atlétikai Szövets Kiadványa 17. Benson M. (1994): Pinning their hopes on fall gug: wrestling coaches lament a decrease in pins. NCAA news ( Overland Park , Kan ) 31 (41 ), 14 Nov 5 Cipriano N. A(1993): Technikal- tactical analysis of freestyle wrestling Journal of strength and conditioning research ( Champaign,

III. ) 7 ( 3 ) , Aug 133-14 Corneanu J.(1987): Programmierung des Ausbildungtrainings für Ringkampfer im Jahreszyklus Trainer 3. 17-19 Czeh., Tünnemann (1980): Ringen Sportverlag Berlin 9-18 Deitch S.(1998): Wrestling grappels with certification program : new rules cause adjustments in way wrestlers deal with weight management. NCAA news ( Overland Park , Kan.) 35 8 37 9, 23 Nov,1, 19-21 Fodor T. (1992): Minõsített birkózók speciális felkészültségének struktúrája, kritériumai és vizsgálati módszerei. MTE közlemények 1 95-1O5 Fülöp, G.(1996): Az információ, Budapest (Elektronikus) www.mekiifhu/porta/szint/tarsad/konyvtar/informat/htm) Frank J.,Dahl F(1979): Dropauts from and endurance taining some historical and physiological aspects Scandinavian Journal of Sport Sciences 1.ö 20-22 Gable D., (1998): Coaching wrestling succesfuly Wrestling USA (Missoula, Mont) 34. 15Dec 6-7 Galkovszkij J., Potraty I(1972): Peresztroit metodiku nacsalnogo obucsenija volnoj

borbe Szportivnaja Borba, 36-37. Gutmann J., Barna T, Fodor T(2001) Preparatory methods of top level wrestlers attacking style. Journal of Sports and Sports Sciences Vol24 (3) 2001 Sports Authority of India. P: 5 – 12 Harsányi L.(2000): Szöuli és atlantai olimpián egymillió lakosra jutó pontszám szerinti rangsor. Magyar Edző1 / 2 4 Hofmann., Hollósi(1979): Birkózás Jegyzet Sport Hollósi G.(1970): A kinesztétikai érzetek szerepe a mozgástanulásban, különös tekintettel a lábkulcsos fogásokra Szakdolgozat TF könyvtár Horswill C.(1994): Physiology and nutrition for wrestling In, Lamb, DR(ed ) et al, Physiology and nutrition for competitiv sport , Carmel, Ind., Cooper Publishing group, . 131-179 Karapetján I(1981):. Opit podgotovka junih borcov Szportivnaja Borba 30-32 Kárpáty K.(1949): Görög-római és szabad birkózás OSH KIADVÁNY Kormanek I., Durek H(1972): Hodnote sportového vykony záposnikov Tréner 29-31 Kun L.(1972): Egyetemes Testnevelés és

Sporttörténet Bu8dapest, Sport MBSZ kiadványok. Mezô F.(1978): Az olimpiai játékok története Sportpropaganda Nádori, L.(2002): Edzéselmélet, JPTE , Pécs Nagykáldi Cs.(2000): Küzdősportok elméletének kérdései Budapest, Kézirat, TF Könyvtár Németh E., Nagykáldi Cs, Barna T, 1999 Az akcióhatékonyság a küzdő sportokban kapcsolata az asszertivitással és pszichés stabilitással. III Országos Sporttudományos Kongresszus II. kötet ( Szerk : Mónus A ) Budapest , 289-292 Orosz P.(1995): Labdarúgok egyfajta problémamegoldó magatartásmódjának céljai, elvi és gyakorlati módszerei . Kispad Sportpropaganda Papp L.(1970): Birkózás Sportpropaganda Papp L. Birkózás Versenyszabályai Sport 1954 Rigler E.(1980): A mozgáselemzés lehetőségei a sportban A Sort és Testnevelés Időszeű Kérdései 22.sz Roemmich J., Sinning W(1994): Weight loss and wrestling training: effects on growtth related hormones. Journal off Applied Physiology ) Bethesda, Md) 82 (

6 ), June , 176o-1764 Robbinss P. (1993): A pre-season strength training program for high school wrestlers National Strengh and Conditioning Association Jurnal ( Lincoln ) 15 ( 3 ) May. June. 62- 64. Rajkov Petrov (1967): A szabadfogású birkózás Budapest, Sport 14-15. R.P Piloján (1983): Oszobenosztyi tyehniko-takticseszkoj podgotolennosztyi junih borcov Teorija i Praktika Fizicseszkoj Kulturü 3. 29-31 Sherman,-M.(1994): The games wrestler play: fifteen „ fun „ games with which to lighten up intense practices. Coach and Athletic Director ( Jefferson Citxy ) 67 ( 8) Mar. 96-97 Szabados I.(1981): Az erőszerepe és fejlesztésének problémái birkózásban SzakdolgozatTF könyvtár I./5 Ellenő rzőkérdések 1. Hány évesek a juniorok? – 18-20 évesek 2. Sorolja fel a felnőtt nő i súlycsoportokat! – 48-51-55-59-63-67-72 kg 3. A szőnyegelnök feladatai? – • A szőnyegelnök látja el a legjelentősebb feladatokat, melyeket a birkózószabályok írnak

elő. • Őhangolja össze a vezetőbíró és a pontozó munkáját. • Ő rendeli el a kapaszkodást a 0-0 állás esetén szabadfogásban a 2. perc letelte után, míg kötöttfogásban 1 perc és 1.30 perc után • Ha a pontozóbíró és a vezetőbíró között véleményeltérés mutatkozik, feladata dönteni az eredmény, a pontszámok és a tusok megállapítása végett. • Semmiképpen nem mondhat elsőnek véleményt, meg kell várnia a vezetőbíró és a pontozó véleményét. Nincs joga befolyásolni a döntést • Szembeszökőszabálysértés esetén joga van félbeszakítani a küzdelmet, s megkérdezni a vezetőbírót és a pontozót, mi indokolja döntésüket. Miután a vezetőés pontozóbíróval véleményt cserélt, többségi szavazattal (2:1 arányban) azonnal kiigazíthatja a döntést. 4. Kizárható-e a versenyzőa mérlegelés során, és ha igen, akkor miért? – Igen, egészségügyi okokból, vagy ha megengedett súlyhatárt átlépi 5. A

pontozóbíró minden helyzetben köteles véleményt mondani? – Igen 6. A versenybírói testület összetétele: - pontozóbíró – szőnyegelnők – vezetőbíró 7. Fontos rendezőelvek a küzdőjátékok vezetése során? – (lásd: I 4 fejezet) 8. A győzelem formái a grundbirkózásban – pontozással, vagy tiszta győzelem (3mp-ig kiemelve a levegőben tartva) 9. Hányszor állhat fel a versenyzőa mérlegre? – ahányszor akar a 30 perces mérlegelési időalatt 10. Hány évesek a kadetek? – 16- 17 évesek 11. Sorolja fel a felnőtt férfi súlycsoportokat: - 55-60-66-74-84-96-120 12. A szőnyegelnök mondhat-e elsőnek véleményt? – nem 13. Szabad-e a grundbirkózásban lábfogással kiemelést végrehajtani? – nem 14. Akciópontok milyensége, és értékelése a grundbirkózásban: kitolás – 1pont, kiemelés 2mp-en belül – 2 pont, kiemelés 3mp-ig levegőben tartás – tiszta győzelem 15. Mi kényszerítette a sportágat a szabályok

változtatására? - A média érdeklődése a sportban keringőpénztömeg növekedésével fokozódott. A képernyőre kerülés létkérdéssé vált, a média hatalma elvitathatatlan, a sportágak szabályait a média igényei szerint alakítják. A tv műsorok nézettségét meghatározó legfontosabb rendezőelvek figyelmen kívül hagyása melletti médiának való megfelelés eredményezte több sportág, (így a birkózás) folyamatos szabályváltozásait. 16. Győ zelmi formák a birkózásban? - Tus (kétváll), technikai tus (6 pont különbség), pontozásos győzelem 17. A nők versenyeznek –e az olimpiai játékokon? Igen, csak szabadfogásban, és 4 súlycsoportban (48-55-63-72 kg) 18. Miért jár a birkózásban 1 pont? – Annak a birkózónak, aki ellenfelét földre viszi, majd mögé kerül s ebben a testhelyzetben azt fogva tartja (3 érintkezési pont: két kar és egy térd vagy két térd és egy kar) • Annak a birkózónak, aki állva vagy a földön

szabályos fogást hajt végre ellenfelén, de nem viszi azt tusveszélyes helyzetbe • Annak a birkózónak, aki mögé kerüléssel viszi és fogja le ellenfelét • az a birkózó, aki térdelőhelyzetben felfordítást hajt végre úgy, hogy az ellenfél karja nyújtva van (egy vagy két kar) háttal a szőnyeg felé • Annak a birkózónak, akinek a fogását ellenfele szabálytalanul akadályozza, de ennek ellenére végre tudja azt hajtani. • Annak a birkózónak, akinek támadása elől az ellenfél szőnyegről vagy fogásból menekül, felszólításra nem tér vissza a kezdőkörbe és nem veszi fel a küzdelmet meg nem engedett fogást vagy durvaságot hajt végre. • Annak a birkózónak, aki 5 másodpercig vagy tovább veszélyeztetett helyzetben tartja ellenfelét • Az a versenyző, akinek ellenfele egyik lábával érinti a zónán kívüli területet. • Akinek ellenfele fenti pozícióban folyamatosan visszautasítja a korrekt kapaszkodás felvételét

• Aki a 30 mp-es kapaszkodást kivédekezi úgy, hogy ellenfele nem szerez pontot • Vérzés nélküli sérüléssel járó küzdelem megszakításért az ellenfél 1 pontot kap. 19. Különleges tilalmak a birkózásban: • Kötöttfogású birkózásnál tilos az ellenfelet övön (csípőn) alul megragadni, őt lábbal összeszorítani, valamint tilos a tolás, nyomás (szorítás) vagy a "kiemelés" oly módon, hogy a láb az ellenfél valamely testrészével érintkezik. • Kötöttfogású birkózásnál - a szabadfogásúval szemben - az ellenfelet követni kell a szőnyegre és uralni, hogy a fogás értékelhetőlegyen. • Szabadfogású birkózásnál tilos a fejen, nyakon vagy testen lábkeresztezéssel ollós rekesztést elvégezni. 20. Ki volt a magyar birkózás legutolsó olimpiai bajnoka? – Majoros István 22. Mi a különbség a kötött-, és szabadfogású birkózás között? – kötöttfogásban derékvonal alatt fogni, és a láb

cselekvőhasználata tilos. Szabadfogásban az egész testfelület támadható, szabad gáncsolni, és lábat fogni. 23. Soroljon fel szabálytalanságokat: Szabálytalannak minősülőés tiltott fogások az alábbi fogások illetve akciók: • A torok megfogása (torkon ragadás). • A karnak 90 foknál nagyobb mértékűkicsavarása. • A karoknak fölül vagy az alsó karon való összecsavarása. • A fej vagy a nyak két kézzel való megfogása. • A kettős járom (dupla-Nelson) fogás, ha nem oldalról hajtják végre, s egyidejűleg nyomást alkalmazunk olyan testhelyzetben, ahol az alsó kar hegyes szöget alkot. • Olyan fogás végrehajtása, amely az ellenfél gerincoszlopát feszíti. • A fej összefogás karral, akármilyen irányban történik (kravátli) • Egyébként az állva és hátulról végzett fogásoknál, amikor az ellenfél elfordul, feje lefelé van, az esést csak oldalirányba szabad végezni, s egyáltalán nem felülről-lefelé; fontos, hogy

a test melyik része, a fogást alátámasztó lábon kívül, a földet előbb érintse, mint a megtámadott felsőteste. 24. Általános tilalmak a birkózásban: - A birkózónak tilos: • Hajat, fület, nemi szervet húzni, csípni, kéz- vagy lábujjat feszíteni vagy harapni stb. általában tilos tehát minden akció, fogás, amely az ellenfél kínzásával jár vagy olyan szenvedést okoz neki, hogy kénytelen feladni a küzdelmet. • Rúgni, fejelni, fojtogatni, lökdösni vagy olyan fogásokat alkalmazni, amelyek veszélyeztethetik az ellenfél egészségét; tilos a végtagokat eltörni vagy kificamítani, az ellenfél lábára lépni, s arcához érni a szemöldök és a szájvonal között. • Könyökkel vagy térddel az ellenfél hasába vagy gyomrába hatolni, s bármilyen fájdalmas csavarást végezni, vagy az ellenfél mezét fogni. • A szőnyeghez tapadni vagy abba kapaszkodni. • Mérkőzés közben beszélni. • Az ellenfél talpát fogni (csak a lábfej

felsőrészét és a sarkot szabad megfogni). • Megegyezni az ellenféllel a mérkőzés végeredményéről. 25. Hány pont jár grundbirkózásban a kitolásért? – 1 pont 26. Mi történik akkor, ha grundbirkózásban az ellenfél a felemelést elkerülendő, a földre helyezkedik? – a „menekülő” versenyzőt megintik, és a támadó kap 1 pontot 27. Mérkő zésidőa birkózásban: 2 perces menetidők, 2 nyertes menet után hirdetnek győztest. 28. Mikor rendelnek el szabadfogású birkózásban „kapaszkodást”? – Ha a menetidő lejártával a mérkőzés állása 0:0 29. Miért jár 5 pont a birkózásban? – A nagy ívűdobásokért, amikor a versenyzőközvetlen tusveszélyes helyzetbe kerül 30. Milyen kor és súlykülönbség mellet nem szabad párosítani a gyermekeket a küzdelem során? – 2 év, és 5 kg JUDO I./1 Bevezetés I./2 A Budo sportok, és a harci művészetek I./3 A Judo technikák rendszerezése 1./4 Alapvetőversenyszabályok 1./5

Felhasznált irodalom 1./6 Ellenőrzőkérdések I./1 Bevezetés A küzdősportok iskolai oktatásának bevezetésével régi vágya teljesült a küzdősportokkal foglalkozó hazai szakembereknek. A Nemzeti Alaptanterv ill. a kerettantervek előkészítésében résztvevőszakemberek egyetértettek abban, hogy a küzdősportoknak helyük van az iskolai testnevelésben. Hosszú volt az út 1920-tól a kilencvenes évekig, az álom megszületésétől a megvalósulásig. Dr Cselőtei Lajos az 1920-ban megjelent: „ A japán rendszerűtorna alapgyakorlatai „ című művében a Japánban szerzett személyes tapasztalatait és az európai judo oktatási gyakorlatát figyelembe véve állítja össze az elsőhazai judo tantervet, a japán torna alapgyakorlatait. Kiemeli annak a testre gyakorolt hatásain túl az erkölcsi, jellemnevelőhatásait is. Ajánlásokat hoz az Országos Testnevelési Tanácsnak és a Vallás és Közoktatási miniszternek a mielőbbi iskolai bevezetésre. A

könyv elsőfejezetében áttekintést ad a „ japán torna testgyakorlati, erkölcsi, jellemképzőhatásairól „ a második fejezetben „ a japán torna általános alapelveit és a tananyag felosztását” mutatja be. Az ezt követőfejezetekben részletesen tárgyalja a tornagyakorlatokat, így a rúdgyakorlatokat, a rugalmassági és az esési gyakorlatokat, a lebegési ( mai szóval: egyensúlyvesztési) gyakorlatokat. A nyolcadik fejezetben érdekes és addig egyedülálló gondolatként egyesíti a három tornarendszert ( német, svéd és japán) s ezekből – a hazai viszonyokat figyelembe véve – létrehozza a „ magyar tornarendszert”. Az 1926-ban Vadas Gyula szerkesztésében megjelent „ A cselgáncs ( jiu-jitsu) című műelsősorban a judo személyiségfejlesztőhatásait emeli ki. A bevezetőt követően széles önvédelmi repertoárt nyújt, majd a versenyszabályokat ismerteti. A cselgáncs szellemi nevelését a következőkben látja: „ A cselgáncs

szellemi nevelése megtanít arra, miként viselkedjünk az élet kisebb-nagyobb rázkódtatásai közben, hogy ne csak testileg, hanem lelkileg se szenvedjünk komolyabb sérülést. A lelket és a gondolkodásmódot önfegyelmezéssel éppoly ruganyosra kell nevelni, mint a sporttal a testet.” Dr. Neidenbach Emil 1931-ben a judo lényegét hármas célrendszerben állítja föl: „ lehetetlen meg nem látnunk a judo hármas célját. Önvédelmi eszközül használhatjuk szükség esetén, mert igen sok életveszélyes fogást tanít. Erősíti a testet, minden izmot harmonikusan fejleszt és hosszas gyakorlás után nagyfokú rugékonyságot, szívósságot kölcsönöz a testnek. Fejlesztőhatással van a karakterre és az akaraterőre. Gyakorlás közben nagyfokú önuralmat és lelkierőt kíván. A judo tette a japán népet a föld legszívósabb népévé és ma különösen kívánatos volna, hogy nálunk a Szemere Miklós által elvetett mag a magyar ifjúság lelkében

fogékony talajra találva erős gyökeret verjen” A küzdősportok iskolai debütálására meglehetősen sokat kellett várni, 1985-ben Pakson a Bezerédj Általános Iskolában indult a kísérleti judo oktatás Dr. Galla Ferenc vezetésével az országban elsőként. Itt a kiegészítőanyag óraszámában judót tanítottak a testnevelési órákon. A négy évig tartó longitudinális kísérlet során beigazolódott, hogy azok a tanulók, akik a kiegészítő anyag egy részében judo foglalkozásokon vettek részt, szignifikánsan jobb eredményeket értek el a különbözőmotorikus próbákban. Dr. Rókusfalvy Pál a paksi kísérleti cselgáncsoktatásról beszámoló tanulmányában több figyelemre méltó megállapítást tesz a témával kapcsolatban. A judós programban részt vevőtanulók kockázatvállalásban felülmúlták a kontroll osztály tanulóit s hasonló volt a helyzet az empátiával is. Egyértelműkülönbségek mutatkoztak a

teljesítménymotiváltságban is. A judósok sikerorientáltsága lényegesen erősebb a kudarckerülőbeállítottsága lényegesen gyengébb volt, mint a nem cselgáncsosoké. Dr. Nagykáldi Csaba (2002) a küzdősportok legfontosabb személyiségformáló hatásaként a társak tiszteletét, a küzdőképességet, a fegyelmet és önuralmat, az önkontrollt és önszabályozást, az önmegvalósítást és az együttműködést említi. Az általános mozgáskultúra és a motoros képességek hiányosságait tükrözik a gyerekek és a felnőttek „ esni tudásának hiánya „ , a küzdőszellem gyenge szintje, a test-test elleni küzdelemtől való félelem. Erről ír Sikó Attila (1987) a Testnevelés tanítása c. folyóiratban is: „Az évek múlásával egyre több tanítványomnál tapasztaltam, hogy idegenkedik a test-test elleni küzdelemtől. Valamikor nagyon jó birkózó-, ökölvívó órákat tudtam tartani. Ezek az órák nem csak változatosságot hoztak a

testnevelési óra anyagába, de nagyon fontos személyiségformáló hatásuk is volt. Ezekben a korrekt küzdelmekben mindenki megtanulta becsülni az erőt, az ügyességet, a szerénységet, egymás legyőzésének és legyőzetésének ember léptékűelviselését. Ma már ritkán látunk iskolában, játszótéren birkózó, verekedőfiúkat. Körültekintőgondoskodással teljesen elfojtjuk az érzelmi kitöréseket, ahelyett, hogy segítenénk levezetni azokat. Legalább a testnevelési órákon biztosítsunk teret az ütközésre, hogy küzdve tudják felmérni maguk és társaik képességeit. „ Minden bizonnyal az ilyen és az ehhez hasonló tapasztalatok is közrejátszottak abban, hogy a küzdősportok az iskolai testnevelés részévé lettek. Ennek fontosságát a tantervi és tantárgyi bizottág tagjai elsősorban a személyiségfejlesztőhatásaival indokolják. I./2 A budo sportok és harci művészetek A judo Számos harcmesterség élte virágkorát a

szamurájrenden belül a feudális Japánban. Példaként említhetőaz íjászat, a vívás, a lovaglás, a dárdahasználat és sorolhatnánk hosszasan tovább. A nyugati világ szinte minden harcászati ágat a japánokéhoz hasonló kiválósággal művelt. Ugyanakkor létezik a győzelem elérésének egy sajátos Japánra jellemzőmódja: ez pedig az ellenfél erejének való ellent nem állás. Ehhez hasonlót soha nem alkalmaztak, de nem is ismertek egyetlen európai országban sem. A jujitsu, a judo őse kétségtelenül eredeti japán harci mesterség, bár megjelenésének pontos időpontja kideríthetetlen. 1647-ben kiadták a Kuyamigusa ( Vallomásaim ) címűkönyvet, amelyben említést tesznek a jujitsu szinonimájaként használt két kifejezésről, a „ yawara”-ról és a „Kumiuchi”-ról. Az első írásos emlék a kojiki, amelyben Opo-no-Yasumara ezt írja 712-ben: „ Opokuminushin megtámadta a lázadó harcost, Takeminakanokamit és harcképtelenné tette

az ellenfelét azáltal, hogy a karját megragadva a földre dobta őt” A 720-ban megjelent Nikon Shoki (Japán Krónika) említést tesz arról, hogy Suiuin császár két erős embert arra utasított, hogy küzdjenek meg egymással. A Krónika szerint az elsősorban rúgásokból álló viadal során Nomi-no Sukune eltörte ellenfele Tomaketsu Hayato bordáit, majd megölte őt. Budo történészek a Nikon Shokit általában úgy tartják számon, mint a sumo birkózással kapcsolatos elsőírásos emléket. A feudális időszak alatt a jujitsu ágai nőttön nőttek, a jujitsu Japán különbözővidékein elterjedt, egészen a XVIII. század második feléig Ettől kezdve azonban, a feudalizmusközelgő hanyatlásával együtt vált egyre gyöngébbé. Később a feudalizmus eltörlésével (1860) divatját múlt és szinte teljesen kihalt. Ekkor jött egy japán bölcsész, aki feléleszti és újjászervezi a jujitsut. Jigoro Kano elsőként a tenshinshinyo-ryut, majd ezt

követően a kito-ryut tanulmányozta. Később miután az előzőirányzatok mesterévé vált és más irányzatokat is behatóan tanulmányozott, kidolgozta a Kano-ryu-nak, vagy ahogyan általában ismert a Kodokan judonak elnevezett rendszert. Kano 1860-ban született Mikagéban, majd tíz éves korában Tokióba került. Itt magániskolába járt, ahol mind a hagyományos, mind a nyugati ismereteket elsajátította. Kano ifjúként törékeny volt és gyenge fizikummal rendelkezett. Az a gondolat, hogy magát mind erősebbé tegye, élete végéig elkísérte. Elhatározta, hogy gyakorolja a jujitsut 1877-ben beiratkozott a Tokiói Egyetemre, ahol Fukuda Tenshinshyoryu mesternél katát (formagyakorlatokat) és randorit (küzdelmet) gyakorolt. Ebből a stílusból az atemi-waza ( ütés és rúgás technika) valamint a shime-waza ( folytásfogások ) technikák keltették fel Kano érdeklődését. 1881-ben mestere halála után Kano érdeklődése a Kito-ryu, egy teljesen új

jujitsu ág felé fordult. A kito-ryuban elsősorban a dobástechnikákat gyakorolta Itt egy évig gyakorolt, majd az iskolát 1882 februárjában 9 tanítványával elhagyta és saját dojót (edzőtermet) alapított. Jigoro Kano Kano 1882-ben megalkotta saját támadó és védekezőmódszerét amelyet Kodokan judónak nevezett el. Szó szerinti jelentése iskola a módszer tanulmányozására Diplomája megszerzése után úgy döntött, hogy ezeket a módszereket széles körben elterjeszti a fiatalok között, akik továbbadják azt majd az elkövetkezendőnemzedékeknek. Mivel Kano a felsőház tagjainak gyerekeit tanította, köztük a császár gyerekeit is, így a judo hamarosan a japán oktatási rendszer tananyagába is bekerült, szinte azonnal a nemzet testgyakorlataként ismerték el. Kano először 1889-ben utazott Európába mint a „ Császári Államháztartási Minisztérium „ képviselője, hogy népszerűsítse a judót. Kezdetben a Kodokan judo szinte

teljesen a dobástechnikákra épült, rendkívül sebezhetőpontja volt a földharc. Ez ösztönzőleg hatott a leszorítások valamint a kar- és lábfeszítések fejlődésére. Az ütéstechnika 1907-ben került be a Kopdokan judoba, amelyek manapság a katákban, formagyakorlatokban élnek tovább. Kano három alapcélt jelölt ki a judóban: a küzdés módszerét (shobudo), a testnevelésiönvédelmi módszert (tai-ikuko) és a lelki jellemerősítőeljárást (susinho). Kano: Életem és a judo címűkönyvében a judo lényegéről a következőket írja: „.A judo a test és a lélek nevelésének eszköze. A judo egészségessé, erőssé, ügyessé teszi a testet, bátorrá, nemessé, fegyelmezetté a lelket. A judo megtanít küzdeni és áldozni egy nagy célért.” Kano 1938-ban (78 éves korában), a kairói NOB üléséről hazatérőben a hajóúton megfázott és tüdőgyulladásban meghalt. Kairóban a NOB elfogadta, hogy az 1940-es olimpián a judo sportág

is bemutatkozik egy súlycsoport nélküli nyílt kategóriával. A világháború 1939-es kitörésével ez az álom 24 évvel később válhatott valóra. Még Kano életében 1934-ben megnyílt a Kodokan Intézet, ahol nem csak japán, de külföldről érkezett vendégeket is oktattak a judo alapjaira. A judo a második világháborút követően ugrásszerűfejlődésnek indul. 1951-ben megrendezik Párizsban az elsőEurópa- bajnokságot, 1956-ban Tokióban az elsőVilágbajnokságot, majd 1964-ben bemutatkozik az olimpián három súlycsoporttal és abszolút, a nyílt kategóriával. Ez utóbbit a Japánok nagy bánatára a 125 kilós kétméteres holland óriás Anton Geesink nyeri. A nők körében is egyre népszerűbb a judo, így 1980-ban New Yorkban megrendezik az első VB-t, és 1992-től az olimpián is küzdenek már a nők. Japánban jelenleg mintegy ötmilliónyian, Brazíliában kétmilliónyian, míg Franciaországban kb. egymilliónyian judóznak Hagyományos

Judo verseny A magyarországi judo története 1907-ben kezdődik, amikor is Kano megbízásából hazánkba érkezik Sasaki Kichisaburo japán judomester, hogy népszerűsítse a judot. Néhány hónapos tanfolyamára több százan jelentkeztek, hatvanan kezdték el, de a tanfolyam végére mindössze négyen maradtak. Ekkor jegyezte meg Kichisaburo, hogy a magyar fiatalokban nincs elég kitartás, és inkább a csárdás a népszerű, ezért lehet hogy a judo itt nem fog elterjedni, népszerűvé válni. Tulajdonképpen igaza lett, a következőfél évszázad Magyarországon a tapogatódzás jegyében telt. Néhány lelkes sportember kísérletezett a sportág népszerűsítésével, az első rendszeres edzéseket 1928-ban kezdték, Vincze Tibor irányításával. 1931-ben megalakult az elsőjudoklub az NTE-ben. Vincze, Vörösmarty, Tallián, Ravadics és Dr Saáry alkották az NTE csapatát, akik 1933-ban Bécsben már nemzetközi versenyen is szerepeltek. Az osztrákok

elleni küzdelem döntetlennel végződött. Az 1938 évi frankfurti nemzetközi övvizsgán Vincze a II. danból, míg tanítványa Purman János az I danból sikeres vizsgát tettek A II. világháborút követően 1946-ban a BRE-ben (az Újpesti Dózsa jogelődje), 1948-ban a Bp. Bástyánál, 1950-ben a Bp Honvédnál és a TF-en alakultak szakosztályok Itt rendezték meg az elsőövvizsgát is. A megszerezhetőlegmagasabb övfokozat a zöld öv volt Ugyancsak ebben az évben a Bp. Dózsa megrendezte elsőmeghívásos versenyét Egyre több helyen népszerűsítették a sportágat, bemutatókkal, előadásokon, sajtóban megjelent cikkekkel. 1952ben megalakult a Magyar Birkózó Szövetség mellett az Országos Cselgáncs Társadalmi Szövetség. 1953 március 1-én Budapesten megrendezik az első hivatalos Magyar Bajnokságot a Danuvia kultúrtermében, 7 súlycsoportban. Jellemzőa „hőskorszakra”, hogy ekkor még birkózók is indultak a versenyen, sőt nyertek is bajnoki

címeket. A március 3-án megjelent Népsport így írt a bajnokságról: „. A nagy érdeklődés mellett megtartott egyéni és csapatbajnokságon igen jó felkészültségről tettek tanúbizonyságot a versenyzők. Azok a birkózók, akik általában kiegészítősportként űzik a cselgáncsot, s így kevesebb rendszeres cselgáncsedzéssel rendelkeznek a vártnál gyengébben szerepeltek.” A hét súlycsoportból ötöt nyert a Dózsa egyet –egyet a Budapesti Honvéd és a TF Haladás versenyzői. Az ötvenes években gomba módra szaporodtak a klubok, szakosztályok az ország minden részében. 1957-ben megalakult az önálló Magyar Cselgáncs Szövetség, amelyet 1958-ban felvettek az Európai Judo Unióba (EJU). 1959-ben vettünk részt először Európa-bajnokságon ElsőEB érmünket (a felnőttek között) Dávid Tamás nyerte 1962-ben, az I. Danosok között a harmadik helyen végzett. A következőEB éremre 1971-ig kellett várni, ezt a pehelysúlyban Szabó

Ferenc nyerte (szintén bronzérmet). Az elsőEurópa-bajnoki címet Tuncsik József nyerte 1976-ban Kijevben, és nyomban ez évben őnyerte hazánk elsőolimpiai érmét (bronzérmet) is judóban a montreáli olimpián. Ebben nagy szerepe volt a hazánkba látogató japán szakembereknek is, akik nagy lelkesedéssel segítették a mieink olimpiai felkészülését. Az 1980-as moszkvai olimpián már két bronzérmet szereztünk, a 60 kg-ban Kincses Tibor, míg az abszolút kategóriában Ozsvár András révén. 1992-es barcelonai olimpián óriási meglepetésre a húszéves Kovács Antal aranyérmet, míg Hajtós Bertalan és Csák József ezüstérmet szereztek. A nehézsúlyú Cső sz Imre bronzérmes lett. Hazánk a férfiak versenyében Japán mögött második lett az éremtáblázaton. Ez az eredmény még a hazai szakemberek is meglepte. 1993-ban Hamiltonban Kovács Antal megszerzi hazánk első világbajnoki aranyérmét. Ezt azóta csak Braun Ákos tudta megismételni

2005-ben Kairóban Kovács Antal olimpiai-, és világbajnokunk Yamashita Yasuliroval, a világ egyetlen veretlenként visszavonult judo versenyzőjével A Sumo Mint korábban írtuk a sumot tartják, pontosabban annak régi formáját a sumait a fegyvertelen küzdelmek ősének. A sumaiban alaptechnikának számítottak a dobások és a lerántások, de az ütések rúgások, fejelések is megengedettek voltak. A rúgások célja elsősorban az ellenfél földre vitele volt, hogy ott végezni lehessen vele. A küzdelmek általában feladásig mentek, de nem ritkán végződtek halállal. A küzdelmekbe később színtiszta vallási elemek is bekerültek, amikor is a viadalokat az isteneknek szánt áldozatként fogták fel. A Nara-korszakot (710-794) követően a küzdelmekből a különösen veszélyes elemeket kihagyták, így a sumo „megyszelidült”, sporttá változott. Ma a sumo Japán egyik legnépszerűbb sportja, a legnézettebb TV csatornákon éjjel-nappal sumo

közvetítések folynak, de a „sumo-láz” már régen átlépte Japán határait is. Amatőr Európa- és Világbajnokságokat is rendeznek a hagyományos profi versenyek mellett. A sumo küzdelmeket kör alakú küzdőtéren folytatják le, a küzdelem célja az ellenfél kitolása a körből, vagy arra kényszeríteni, hogy a lábán kívül más testrészével is érintse a talajt. Ehhez a sumónak egy speciális, 90, nagyrészt tolásokból, lökésekből és dobásokból álló alaptechnikája van. A versenyzők a küzdelem ideje alatt egy a derekukra és az ágyékukra kötött övet viselnek. Testsúlyuk gyakran meghaladja a 200-220 kilogrammot is, amit hizlaló kurákkal érnek el. A kendo A kendo, a vívás japán változata a ken-jitsu-ból alakult ki, a XII. századig vezetnek vissza az első, erre utaló emlékek. Megbízható források említik a ken-jitsu-t, amelyek iskolái már léteztek a szamurájok előtt is. Az elsőfakardot valószínűleg iu 400 körül

használták, de a középkorban virágzott fel igazán a ken-jitsu. Ebben az időben a fakardot rendszeresen használták gyakorlásra. A kendo eredeti és egyben kizárólagos célja az ellenfél megölése volt. Ebből fejlődött ki az idők során az a harcművészet, amely a technikai tökéletesedés mellett a szellemi és vallási értékek megjelenítésére törekedett. A lőfegyverek és a nyugati kultúra és gondolkodásmód elterjedésével tisztán harci művészetként jelentőségét elvesztette, s a test és a szellem edzésére, nevelésére alkalmas gyakorlattá vált. Ezt segítette elő, amikor Chuta Nakaniski 1750-ben a bambuszkard használatával együtt "mellvédő lemezeket" is alkalmazott. Ezután bevezették a kesztyűk, majd a fejvéd alkalmazását is, így a kendo egy addig csupán kata alakjában gyakorolt formából sportossá változott, s ettől kezdve a védett testrészek számítottak találati felületnek. A Meiji restauráció kezdetén

rendelettel tiltották meg a kardviselést, s a kendo is kezdett feledésbe merülni. A nyugati gondolkodásmóddal szembeni ellenállás felélénkítette a nacionalizmust, s az érdeklődés újból nőni kezdett. 1871-ben kötelezőtantárgy lett az alapfokú iskolákban, 1911-ben a középiskolákban. A kendot a II. világháború után ismét betiltották, és csak az 50-es évek végén engedélyezték újra. Ekkor szabálymódosításokat hajtottak végre, kiszűrték a kendóból a dobásokat, a karok lefogását és a kendo inkább vívó jelleget öltött. (Korábban lehetségesek voltak a dobások és a közelharc is.) Különbség az európai vívással szemben, hogy kendoban csak akkor érvényes a találat, ha a támadással egy időben a versenyzőhangosan kiáltja az általa támadott felület nevét. Ezzel azt akarják elérni, hogy minden akció szándékos és tudatos legyen, ne reflexszerű, véletlen mozdulatokból érjenek el találatot. Az iaido Az iaido, szó

szerinti jelentése a japán kard útja, a karddal való összhang útja. A „látható cél” a kard tökéletes kezelése, ám mint a budo többi ágában, itt is nagyobb jelentőségűa lélek formálása, mint a technika és a fizikum tökéletesítése. Jean-Pierre Reniez így fogalmazza meg az iaido végsőcélját: „. Az iaido végsőcélja nem is az, hogy tudjuk, hogyan kell levágni az ellenfelet, hanem sokkal inkább az önmagunk feletti uralom elérése. A „győzelem” avagy a követendőcél minden konfliktus megszüntetése, legyen az bármilyen, a kard kivonása nélkül. Az iaido őszinte művelőjének lelkét a támadástól, visszavágástól mentes szellem adja” Az elsővaskardok megjelenése Japánban Reniez szerint az i.u IV században, a Yayoi kor végére tehető. Az iaido-nak, mint a karddal való bánás gyakorlatának pontos írásos nyomai a XIV. század elejéig nincsenek. Annyi ismeretes a 807-ben kiadott Kogosui-ból (Ősi beszédek

gyűjteménye), hogy Kanmu Tenno (736-806), létrehozott egy Butokuden-t, ahol a császári udvar fiatal nemesei és harcosai a harcművészeteket, köztük a katanával való gyakorlást is tanulmányozták. A Kamakura-korszakban (1192-1333) a katonai elit-kaszt uralkodott, ezért a harcművészetek tanulmányozása és leginkább a kard útja igen nagymértékben fejlődött. Ekkor kifinomultak a technikák, s számos filozófiai, vallásos nézet is integrálódott a kard művészetében. A feudális Japán zavaros, háborús időszakaiban több ezer kardstílus (ryu) született, amelyből mára azonban már csak néhány maradt (ma kb. 10-20 ryut művelnek Japánban) A kutatók szerint a legrégebbi a NEN-ryu, NEN NAHIDJION alapította 1400 táján. Az EDO-korszak (1603-1867) békéje lehetővé tette a harcosoknak, hogy idejüket az iaido tanulmányozására fordítsák. Az iaido ebben az időszakban nevelési és kulturális modellé szelídült. Az iaido az 1871-es (más

források szerint 1876-os) kardviselést betiltó törvényt követően, valamint a „nyugatiasodás" miatt feledésbe merült, s csak századunk 30-as éveiben kezdett ismét népszerűvé válni Japánban. A II világháború után az amerikai hadsereg vezetése betiltotta az iaidot is, a kardokat begyűjtötték és jórészüket megsemmisítették. Ma Japánban több mint 23 millió ember gyakorolja az iaidot. Az aikido Az aikido a japán harci művészetek közül a legmisztikusabb, ezért igen gyakran és sokan félreértik azt. Az aikido - leegyszerűsítve - az önvédelem legújabb változata. A szakemberek a legnehezebben elsajátítható önvédelmi sportnak tartják, mert nemcsak a védőszellemi és testi harmóniáját feltételezi, de a védőés a támadó szellemének összhangját is. A megtámadottnak alkalmazkodnia kell a támadóhoz, annak mozgásához, annak "ki"éjéhez. Ezért nevezik az aikidot az ellent nem állás művészetének. Az aikido

megalapítója Morihei Uyeshiba 1883-ban született, s Kano-hoz a judo megalapítójához hasonlóan vézna, alacsony és beteges gyerek volt. Uyeshiba 28 éves, amikor találkozik Takedával, és mindent megtesz, hogy a mestertől tanulhasson. A hat év tanulás alatt – Takedával – Uyeshiba teljesen elszegényedett, de „minden tudás birtokosa lett” (1916). Közben vallásos érdeklődése is egyre mélyült. Megismerkedett Deguchival az utópista nézeteiről ismert sintóista pappal, aki mély benyomást tesz rá. 1931-ben megnyitja iskoláját a 80 szőnyeges Kobukant. Ezidőtájt találkozik Jigoro Kano-val, aki egy bemutatót követően elismerőleg nyilatkozik az aikidóról: ".Ez az én Budoeszményem Az igazat megvallva, legszívesebben meghívnám Uyeshibát, hogy csatlakozzon a Kodokanboz. De ő mester, aki saját útját járja, úgyhogy lehetetlen Ezért néhány legügyesebb emberemet elküldöm hozzá, hogy tanuljanak tőle. A II világháború után a

nyugat megismerkedik az aikidóval, annak pacifista szelleme miatt igen divatos lesz, világszerte klubok alakulnak. Uyeshiba 1969 tavaszán megbetegedett, és meghalt. Legendás képességűalapító tudása elméleti alapját nem tudta megmagyarázni, halála után ezért rendkívül sokféle értelmezés terjedt el, ami az aikidót széttagolta. Az aikido mozgásrendszerének lényege a fizikai törvények legszigorúbb figyelembevételével épül fel. Lényege a támadó erejének körkörös elvezetése körmozgással, ami a tér minden irányába alkalmazható, ezért nevezik a mozdulatokat gömbszerűeknek. Az ellenfél támadásába annak kezdeténél kell bekapcsolódni és azt elvezetni. Az erőelvezetés mindig erőlködés nélkül történik, a belépés és a megpördülés módszerével. Ehhez jó helyzetfelismerés és a támadáshoz való pontos alkalmazkodni tudás szükséges. A technikák arra irányulnak, hogy az ellenfél súlypontjának a helyzetét, vagy

mozgását megváltoztassuk, hogy saját mozgásunkkal vezetni tudjuk. Ez a körmozgás alapjaiban különbözik a judo egyenes mozgásaitól. Az aikido felszerelés a karatéban és judoban is használt kabátból és övből áll, a nadrág a hákáma egy fekete színű, bőszáru sokhajtásos szoknyanadrág. A karate A modern karate megjelenése Japánban századunk 20-as éveiben kezdődött, népszerűsége gyorsan nő tt, több szakértőérkezett Kínából és Okinawáról leckéket adni. A SHOTO-KAN karate népszerűsítésében igen nagy szerepe volt Jigoro Kanonak. A Japán Nevelésügyi Minisztérium 1922 májusában bemutatót szervezett az atlétika népszerűsítésére. Kano javaslatára, hogy a rendezvény sikerét fokozzák, meghívták Gichin Funakoshi okinawai karate mestert. Funakoshi ekkor 51 éves volt A meghívás egy hétre szólt, de 35 év lett belőle, szülőföldjét már nem látta többé. A bemutatót követően Kano kérésére Japánban maradt,

bemutatókat tart, majd iskolákat szervez. 1939-ben megjelenteti a „Karate-do instrukciók”-at A II. világháború után 1948-ig minden harci művészettel kapcsolatos tevékenység tiltva volt, ennek feloldása után Funakoshi majd 80 évesen újra tanítani kezdett. Szerinte a karate legfontosabb feladata a jellem nevelése, amit a gyakorlatok, főként a formagyakorlatok egyre koncentráltabb végrehajtásával lehet elérni. A formagyakorlatokkal kapcsolatban ezt írja: „ Ha egyszer tökéletesen elsajátítottad a formagyakorlatokat, akkor alkalmazni is tudod majd a küzdelemben. de nem a küzdelem a fontos, inkább törekedj a jellem tökéletesítésére, légy hűséges, igyekvő, ismerd el a másikat, őrizkedj az erőszakos cselekedetektől” 1949-ben Nakayamával együtt megszervezték a Japán Karate Szövetséget. 1951-ben bevezették a szabad küzdelmet - Funakoshi tiltakozása ellenére - és 1957-ben megrendezték az elsőversenyt. Ebben az évben halt meg

Funakoshi is. A karate versenyszabályainak kifejlesztésével és a JKA (Japán Karate Szövetség) első bajnokságának megszervezésével Nakayama a karatét sporttá, illetve versenysporttá fejlesztette, ami által a karate az egész világon ismertté vált. Ezzel szembefordult tanítómestere, Funakoshi véleményével, aki a karatéban a versenyt visszautasította. Funakoshi tanítványai között volt Masutatsu Oyama, akinek egészen más elképzelései voltak a karatéról, mint mesterének. A küzdelem művészetéről kialakult gyermekkori képtől teljesen eltért Funakoshi felfogása, ezért Oyama kiábrándultan hagyta ott: ".Ez nem karate Amit nekem tanítottak, az etikett és testgyakorlás volt” 1948-ban elvonult a hegyekbe és életét a Zen-nek és a karaténak szentelte. Három év elteltével, úgy érezte birtokában van az igazi, a KYOKUSHIN-KAI karaténak és visszatért a világba, hirdetni kezdte tanításait. Nagysikerűbemutatókat tartott, széles

tömegeket nyert meg a karaténak, irányzatának. Oyama a karatét, mind gyakorlatában mind szellemében a régi japán harci művészetek szerint értelmezte. A küzdelmi hatékonyságot helyezte előtérbe, a technikákat erővel és gyorsasággal töltötte fel. Az alapok fontosságát hangsúlyozta, inkább kevesebb számú technikát tudjon a karatéka, de azt magas szinten, gyorsan, és kellőerővel végrehajtva. Funakoshi tanítványa volt Hironori Otsuka is a WADO-RYU megalapítója. A wadoryu jujitsu dobáselemeket és lerántásokat tartalmaz, a shotokan irányzatnál mozgékonyabb, több elhajlással, ellépéssel történővédés található a repertoárjában. Otsuka a legnagyobb szerepet a helyes távolságtartásnak és a jó időzítésnek tulajdonította. A GOJU-RYU megalapítója, a szintén okinawai mester Chojun Miyagi 1929-ben érkezett Japánba. A japán szervezet vezetését tanítványára, Gogen Yamaguchira bízta Yamaguchi a karate-történelem érdekes

„figurája”. A II világháború előtt az Önkéntes Császári Testőrség vezetője, majd a mandzsúriai lerohanás egyik előkészítője volt. A háború után fejére egymillió yen vérdíjat tűztek ki az amerikaiak, elfogni azonban nem tudták. A Goju kifejezésben a go keményet, a ju lágyat jelent, a támadások keményen, a hárítások lágyan történnek. Több mozgásformája az állatok mozgását utánozza Ugyancsak Okinawáról származik a SHITO-RYU, amit az alapító Kenna Mabuni 1923-ban hozott Japánba. Mabuni iskolájában a gyors kéztechnikákat ötvözte az erős mozdulatokkal. A Kyudo A tűzfegyverek megjelenése előtt semmilyen más fegyver nem részesült olyan figyelemben, és ez Japánban máig fennmaradt, annak ellenére, hogy a modern fegyverek kiszorították korábbi pozíciójából az íjat. Az elsőforrás, amiben konkrét adatot találunk az íjászatról, a X. századi Engishiki Az abban leírt íj mérete 2,2 méter lehetett, ez

fokozatosan lett a mai 2,3 méter, ami a világon a leghosszabb. Másik egyedi vonása, hogy markolata az alsó végtől számított harmadnál van Ez annak tulajdonítható, hogy a japánok viszonylag alacsonyak és maximális távolságra kívánták lőni nyilaikat. Bemutatókon ma is gyakran látni Japánban lóhátról lövőíjászt. A feudális Japánban őt tartották a legveszélyesebb katonának. Ez él ma is a kyudo általános művészetében Ahogy a tűzfegyverek kiszorították a hagyományos japán fegyvereket, az íjat, a kardot, úgy váltak azok a szamurájok mentális testgyakorlatainak az eszközévé. Ezt erősen befolyásolta a Zen, ennek hatására az íjászat célja a stílus lett és nem a cél eltalálása. I.3 A judo technikák rendszerezése Üdvözlések Üdvözlés állásban Felállások - rei Üdvözlés ippon ülésben - shisei Esésgyakorlatok - ukemi hátraesés - ushiro ukemi elő re esés - mae ukemi oldalra esés - yoko ukemi

judo gurulás elő re - mae mawari ukemi Mozgás a szőnyegen rendes járás -ayumiashi fordulómozgások - taisabaki Megfogások - kumikata Egyensúlyvesztések - kuzushi Dobáselőkészítések - tsukuri Dobástechnikák - nagewaza állásban végrehajtható dobások - tachiwaza karral végrehajtható dobások - tewaza ( „V” fogásos válldobás) - csípő vel végrehajtható dobások - koshiwaza - lábbal végrehajtható dobások - ashiwaza vetődéses dobások - dobások vetődéssel hátra - masutemiwaza - dobások vetődéssel oldalra - yokosutemiwaza Dobáskombinációk, kontratechnikák Földharctechnikák - katamewaza - leszorítások - osaekomiwaza - fojtástechnikák - shimewaza karfeszítések - kansetsuwaza Földharckombinációk - pl: sangaku-waza Ütéstechnikák - atemiwaza Formagyakorlatok - katák Újraélesztések - katsu, kappo A dobások részei: Felállás Megfogás Egyensúlyvesztés Dobáselőkészítés Ledobás shisei kumikata

kuzushi tsukuri kake I./4 Alapvetőversenyszabályok A judo versenyek jellegük szerint egyéni és csapatversenyek lehetnek. Lebonyolításuk történhet egyenes kieséses, visszamérkőzéses, körmérkőzéses, valamint vegyes rendszerben. A lebonyolítás rendjét a versenyrendezőknek a versenykiírásban mindig fel kell tüntetni. A versenyeken a gyerekek 10 éves kortól vehetnek részt, a saját kor-, illetve súlycsoportjukban. Kezdetben a mérkőzésidő2 perc, ez lesz felnőtt korban 5 perc tiszta mérkőzésidő. Az úgynevezett szenior vagy öregfiúk versenyeken ez ismét csökken (35-65 éves korosztályban) négy ill. három percre A mérkőzés a bíró „Hajime” vezényszavára indul, és a „Soremade” vezényszavára fejeződik be. A küzdelmek általában 8x8 méteres küzdőtéren zajlanak, ami körül 2-3 méteres biztonsági zóna kell, hogy legyen. A küzdőtér anyaga többnyire tatami, ami 2x1 méteres, vagy 1x1 méteres darabokból áll és 40,

vagy 50 milliméter vastag. Anyaga préselt szivacshab A tataminak a talp alatt szilárdnak, ugyanakkor kellően rugalmasnak kell lennie, hogy tompítsa az eséseket. Borítása nem lehet csúszós, ugyanakkor túl érdes sem Korábban általában zöld, ill. piros szőnyegen rendeztek versenyeket, manapság minden színnel találkozhatunk a különféle nemzetközi versenyeken. A versenyzőknek a szabályoknak megfelelőjudogit kell viselniük. Ez kabátból, nadrágból és saját övfokozatuknak megfelelőszínűövből áll. Nemzetközi versenyeken, akit először szólítanak a szőnyegre, annak kék színűruhában kell felmennie a küzdőtérre, míg a másodikként szólítottnak fehér színűjudogiban. hivatalos, EJU, IJF versenyeken csak ez a két szín az elfogadott, de egyes országokban találkozhatunk a legkülönfélébb színűruhákkal, ami az egyes csapatok saját színeit jelöli. A bírák a küzdelem előtt általában a kabátujj hosszát és bőségét nézik,

ami egymás könyebb megfogását teszi lehetővé. A mérkőzéseken alkalmazott technikákért a versenyzők ippont, wazarit, jukót és kokát kapnak, a szabálytalanságokért pedig shidót és hansokumakét ítélhet a vezetőbíró. Ippont ítél a bíró, ha egy versenyzőaz ellenfelét a hátára dobja megfelelőerővel és sebességgel, ha leszorítja az ellenfelét 25 mp-ig, ha az egyik versenyzőkopogással feladja a mérkőzést. Kopogni lehet kézzel és lábbal is, vagy szóban is fel lehet adni a küzdelmet, a „maitta” szóval. Ipponnal egyenértékű, ha az egyik versenyző hansokumake büntetést kap, ellenfelét győztesnek kihirdetni. Wazarit ítél a bíró egy technika végrehajtása után, ha az ipponhoz szükséges feltételek közül egy elem hiányzik. Ha az egyik versenyzőleszorításban tartja az ellenfelét 20-24 mp-ig Wazarival egyenértékű, ha egy versenyzőt háromszor is shidoval büntetnek. Jukót akkor ítél a bíró, ha az ipponhoz szükséges

3 feltételből kettőhiányzik, vagy 15-19 mp-ig tartó leszorítás esetében. Jukóval egyenértékű, ha egy versenyzőt kétszer shidóval büntetnek Kokát akkor ítél a bíró, ha egy versenyzőaz ellenfelét annak combjára, ülepére, vagy vállára dobja megfelelősebességgel és erővel, vagy leszorítja 10-14 mp-ig. Kokával egyenértékűa shido büntetés, a figyelmeztetett versenyzőellenfele autómatikusan koka értékűakciópontot kap. A koka és a juko akció pontok nem adódnak össze, de két wazari után ippont ítél a bíró Győzni a minél nagyobb akcióponttal lehetséges. Enyhe szabálysértés esetén a vétkes versenyzőshido büntetést, míg súlyos szabálysértés esetén hansokumake büntetést kap. Shidot általában passzivitásért, szabálytalan fogásért, szőnyegről való kilépésért ad a bíró. Leléptetést (hansokumake) szándékos, durva sportszerűtlen magatartásért, önveszélyes technika végrehajtásáért jár, vagy például

ha valaki kemény, vagy fémtárgyat visel. Az elmúlt 10-15 évben a judo versenyszabályok meglehetősen sokat változtak a médiának való minél jobb megfelelés érdekében. Felgyorsultak a mérkőzések, hamarabb adnak a bírók büntetést a passzivitásért, a támadó szelleműjudót segítik a szabályok. A védekező, passzív versenyzőt szinte azonnal intik a bírók. Döntetlen esetén hosszabbítás van(14 éves kor felett), az nyer, aki az elsőakciót csinálja. Ha a hosszabbítás, (amelynek ideje megegyezik a mérkőzés idejével) is döntetlen, a bírók döntik el, kit láttak aktívabbnak. Kísérletképpen már rendeznek versenyeket, ahol az elsőakciót elérőversenyzőa győztes. Férfi kategóriák súlycsoportjai Korcsoport Diák C Menetidő Súlycsoportok (kg) Alkalmazható Korosztályos földharc technikák indulási lehetőségek 2 perc 27, 30, 33, 36, 39, csak leszorítás 42, 45, 50, 55, +55 nincs 2 perc 29, 32, 35, 38, 41, csak

leszorítás 45, 50, 55, 60, +60 nincs 2 perc 30, 34, 38, 41, 45, karfeszítés, 49, 54, 60, 66, +66 leszorítás indulhat serdülőben 3 perc 33, 36, 40, 44, 48, karfeszítés, 52, 57, 63, 70, +70 leszorítás, fojtás indulhat ifiben 3 perc 36, 40, 45, 50, 55, - „ 60, 66, 73, 81, +81 indulhat ifiben 4 perc 45, 50, 55, 60, 66, - „ 73, 81, 90,+90 indulhat a juniorban 4 perc 50, 55, 60, 66, 73, - „ 81, 90, 100, +100 indulhat juniorban és felnőttben is 4 perc 55, 60, 66, 73, 81, - „ - indulhat a felnőttben (10 éves) Diák B (11 éves) Diák A (12 éves) SerdülőB (13 éves) SerdülőA (14 éves) Ifjúsági (15-16 éves) Junior B (17 éves) Junior (17, 18, 19 éves) U 23 90, 100, +100 5 perc 60, 66, 73, 81, 90, - „ 100, +100 indulhat a felnőttben 5 perc 60, 66, 73, 81, 90, - „ 100, +100 (17-22 éves) Felnőtt (20 éves és idősebb) Női kategóriák súlycsoportjai Korcsoport Diák C Menetidő 28, 30, 33, 36, 40, 44, csak

leszorítás 49, +49 nincs 2 perc 32, 35, 38, 45,50,56, +56 indulhat serdülőben 3 perc 36, 40, 44, 48, 52, 57, karfeszítés, 63, +63 leszorítás, fojtás indulhat az ifiben és a juniorban 4 perc 40, 44, 48, 52, 57, 63, - „ 70, +70 indulhat a juniorban és a felnőttben 4 perc 44, 48, 52, 57, 63, 70, - „ 78, +78 indulhat a felnőttben 5 perc 48, 52, 57, 63, 70, 78, - „ +78 indulhat a felnőttben (15-16 éves) Junior (17-18-19 éves) U 23 (17-22 éves) indulási lehetőségek 2 perc (13-14 éves) Ifjúsági földharc technikák nincs (12 éves) Serdülő Korosztályos 24, 27, 30, 33, 36, 40, csak leszorítás 45, +45 (11 éves) Diák A Alkalmazható 2 perc (10 éves) Diák B Súlycsoportok (kg) 41, karfeszítés, leszorítás Felnőtt 5 perc 20 éves és idősebb 48, 52, 57, 63, 70, 78, - „ +78 Felhasznált Irodalom Butcher A. (2003): Judo Totem, Budapest Dr. Cselőtei L (1909): Kano igazgató a japán testnevelésről A

„Nemzeti Sport” 1909/51. számában megjelent cikke Bp 23-24 oldal Dr. Cselőtei L (1920): A japán rendszerűtorna alapgyakorlatai Stephaneum Nyomda Rt Budapest 10. 23 old Dr. Galla F (1982): Judo övvizsgák Sport, 2 jav bőv kiadás Budapest Kun L. (1978): Egyetemes testnevelés és sporttörténet Sport, Budapest 46 old Nagy Gy. – Ősze A (2002): Judo kyu vizsgák Delta SE, Mosonmagyaróvár Dr. Nagykáldi Cs (2002): Küzdősportok elmélete Computer Arts, Budapest Németh E. (1996): A 19 Judo Világbajnokság női küzdelmeinek több szempontú elemzése a VB hivatalos jegyzőkönyve alapján. Kalokagathia 1-2, 20-36 old Németh E. (2001): Önvédelem, küzdősportok Kézikönyv a testnevelés tanításához (Szerk: Rétsági Erzsébet) Dialóg Campus Kiadó, Budapest-Pécs. 300-337 old Sikó A. (1987): Folyamatterv a gimnáziumi fiú testnevelés tanításához A testnevelés tanítása 1-2. 18 old Schäfer A. (2006): Judo Cser Kiadó, Budapest Dr. Újváry M (1986): A

délkelet-ázsiai harci művészetek Go-press, Budapest A judo versenyszabályzata (2006): Az IJF angol nyelvűkiadása alapján (szerk. Dr Eleki Zoltán) Ellenőrzőérdések 1. Mikor és hol született jigoro Kano? 1860-ban, Mikagéban 2. Melyik két jujitsu stílust tanulmányozta Jigoro Kano? A Tenshinshinyoryut, majd a kitoryut. 3. Hogy nevezik japánul az edzőtermet? Dojo 4. Mikor alapította meg Kano a saját stílusát, és hogy nevezte el? 1882-ben alapította és kodokan judonak nevezte el. 5. Mikor nyílt meg a Kodokan Intézet? 1934-ben, még Kano életében 6. Mikor rendezték az elsőEurópa-bajnokságot és hol? 1951-ben, Párizsban 7. Mikor rendezték az elsőVilágbajnokságot és hol? 1956-ban, Tokióban 8. Mikor és hol szerepelt a judo először az olimpiai Játékok műsorán? Hány aranyérmet lehetett ekkor nyerni? 1964-ben Tokióban. Négy aranyérmet lehetett nyerni judóban 9. Ki nyerte és mikor a magyar judósport elsőolimpiai érmét? Tuncsik

József 1976-ban a montreáli olimpián. 10. Mikor alakult meg az elsőönálló Magyar Cselgáncs Szövetség? 1957-ben 11. Milyen vezényszóval indítják a judóban a küzdelmet, és mit jelent? Hajime: rajta. 12. Hogyan kell feladni a küzdelmet? „Maitta”: feladom vezényszóval, vagy kopogással, mely történhet a szőnyegen, de az ellenfél testén is. 13. Hány éves kortól vehetnek részt judo versenyen a gyerekek? Ekkor mennyi a mérkőzés ideje? Tíz éves kortól. Két perc ekkor a mérkőzésidő 14. Mennyi felnőtteknél a mérkőzés ideje? Öt perc tiszta mérkőzésidő 15. Milyen nagyságú a küzdőtér? 8x8 méteres, körülötte a biztonsági zónával (ez általában 2-3 méter). 16. Ki visel kék színűjudo ruhát? Nemzetközi versenyeken az elsőként szólított versenyző. 17. Sorolja fel növekvősorrendben az egyes technikákért adandó akciópontokat! Koka, juko, wazari, ippon. 18. Sorolja fel a magyar judosport világbajnokait! Kovács Antal

(1993. Hamilton), Braun Ákos (2005 Kairó) 19. Melyek a judótechnikák két nagy csoportja? Nagewaza: dobástechnika, katamewaza:földharctechnika 20. Sorolja fel a földharctechnikák három nagy csoportját! Leszorítástechnika: osaekomiwaza, fojtástechnika:shimewaza, karfeszítéstechnika: kansetsuwaza. 21. Sorolj fel a dobástechnikák csoportjait! Kartechnikák: tewaza, csípőtechnikák:koshiwaza, lábtechnikák: ashiwaza, vetődéses dobások hátra: masutemiwaza, vetődéses dobások oldalra: yokosutemiwaza. 22. Mikor halt meg Jigoro Kano? 1938-ban, 78 éves korában, a kairói NOB ülésről hazatérőben a hajóúton 23. Melyik volt a legsikeresebb olimpiai szereplésünk judóban? Kik szereztek érmet? 1992. Barcelona Kovács Antal I (95 kg), Hajtós Bertalan II (71 kg), Csák József II (65 kg.), Csősz Imre III (+95 kg) 24. Mi a Budo? Sorolja fel az egyes irányzatokat! A japán harci művészetek (és küzdősportok) összefoglaló neve. Judo, karate, aikido, kendo,

sumo, kyudo, iaido. 25. Ki alapította a modern karatét? Soroljon fel néhány irányzatot! Gichin Funakoshi alapította. Shotokan, Wado-ryu, goju-ryu, shito-ryu, kyokushin 26. Ki alapította az aikidot? Mi az alapelve? Morihei Uyeshiba (1883-1969) az alapító. Alapelve a támadó erejének körkörös elvezetése körmozgással. Az ellenfél támadásába annak kezdeténél kell bekapcsolódni és azt elvezetni. 27. Mikor járt először Magyarországon judo mester? Ki volt ő? 1907-ben Sasaki Kichisaburo 28. Mikor és kik voltak az elsősikeres hazai mestervizsgázók? 1938 Frankfurt – Vincze Tibor II. Dan Purman János I. Dan 29. Sorolja fel a büntetéseket! Mikor adja ezeket a bíró? Enyhe szabálysértés esetén a vétkes versenyző shido büntetést, míg súlyos szabálysértés esetén hansokumake büntetést kap. Shidot általában passzivitásért, szabálytalan fogásért, szőnyegről való kilépésért ad a bíró. Leléptetés, hansokumake büntetés szándékos,

durva, sportszerűtlen magatartásért, önveszélyes technika végrehajtásáért jár, vagy ha valaki kemény, vagy fém tárgyat visel. Leléptetés jár a negyedik shido büntetés után is. 30. Mikor ítél a bíró ippont? Ippont ítél a bíró, ha egy versenyzőaz ellenfelét a hátára dobja megfelelőerővel és sebességgel, ha leszorítja az ellenfelét 25 mp-ig, vagy ha az egyik versenyző kopogással feladja a küzdelmet. Ipponnal egyenértékű, ha az egyik versenyző hansokumake büntetést kap, ellenfelét győztesnek kell kihirdetni. Két wazari elérése esetén azok összeadódnak, a bíró ippont ítél! Vívás I/1 Mit figyeljünk? I./2 Vívás történet I./3 Fegyvernemek I./4 Biztonsági szabályok I./5 Életkori megfontolások – mikor érdemes elkezdeni a vívást? I./6 Felszerelés I./7 Oktatási formák ÁLTALÁNOS ISMERETEK A vívás szálfegyverrel, karddal, tőrrel és párbajtőrrel folytatott páros küzdelem. Célja, vágással vagy

szúrással eltalálni az ellenfelet, a szabályokban lefektetett módon (és helyen). Ma már mindhárom fegyvernemet egyaránt űzik a lányok és a fiuk; közülük kettőben a párbajtőrben és a tőrben csak szúrnak, míg a kard egyszerre szúró és vágófegyver. A tőr és a kard úgynevezett konvencionális fegyver, ahol a találatot csak a szabályokban meghatározott módon lehet elérni. A párbajtőr megtartotta a vívás harci (párbaj) jellegét, itt a találati elsőbbség dönt. A modern sportvívás három önálló fegyvernemet ismer: kard -, tőr -, és párbajtőrvívást. Mindhárom fegyvernemben (külön-külön) nők és férfiak, egyéni és csapatversenyekben küzdenek. A vívás alapja mindhárom fegyvernemben hasonló, mégis mindegyik fegyvernem önálló, és szabályai egymástól különböznek. Mindhárom fegyvernemben elektromos találatjelzősegíti a bíráskodást. A vívás nem alapsport, így nem is lehet más sportág kiegészítősportja.

Mozgásanyagát tekintve a nem állandó jellegű, aszimmetrikus mozgások közé tartozik. Páros küzdősport, sőt, kimondottan teremsport, ami nem tartozik az objektívan mérhetősportágak közé, így az eredmények összehasonlítása nehéz. A versenyszerű vívás célja, hogy az ellenfél érvényes találati felületén szúrással – kardvívásban túlnyomórészt vágással – találatot érjünk el. Mind a nők, mind a férfiak 15 találatra menőküzdelmet folytatnak. (A selejtezőmérkőzések, 6-7 fős csoportban, csak öt találatra mennek.) A küzdelem 14 m hosszú, 1.5-18 m-es páston történik A mérkőzés a vezetőbíró „rajta” (alléz) vezényszavára veszi kezdetét. Csak a páston belül elért találatot lehet megítélni A csörték időtartalmát pontosan mérik: a mérkőzés 3x3 percig – közte egy-egy perc pihenő–, illetve 15 találatig tart. Kardvívásban, - mivel itt a találatok sokkal gyakrabban esnek a másik két fegyvernemhez

képest -, a nyolcadik találat elérésekor, egy perc pihenőt kapnak a vívók, ami alatt, konzultálhatnak edzőikkel is. A csapatversenyeken - országonként (klubonként) – három versenyzővesz részt (egy tartalékkal). Mindegyik vívó összeméri tudását mindhárom ellenfelével, viszont az elért eredményeiket (találataikat) összesítik: az a csapat nyer, aki először eléri a 45. találatot Mind a három fegyvernemben kerekes székes vívóbajnokságot is rendeznek; a versenyeket gyakran azonos helyszíneken, párhuzamosan bonyolítják. A kerekes székes vívósport szabályrendszere teljesen megegyezik az „épek” sportjában létezőszabályokkal, sőt ma már a FIE-nek tagja a Nemzetközi Kerekes Székes Vívószövetség is. Ugyanúgy létezik ebben a sportban is világbajnokság, Európa-bajnokság, világkupa sorozat, és négyévenkénti Paraolimpia. MIT FIGYELJÜNK? A vívóversenyek megértéséhez szükséges a vívás szabályainak ismerete. Az

amatőr nézőknek nehéz egyszerre követni a vívók gyors mozgását, az akció során kigyulladó lámpákat, majd az ezeket értelmező- magyarázó bíró ítéletét. Ahhoz, hogy követni tudjuk, hogy mi is történik a páston, célszerűcsak egy vívó mozgására koncentrálni: ekkor látni fogjuk, ki kezdte az akciót (ki volt a támadó), és ki a védekező. A megtámadott vívó a fegyver segítségével (és hátrálással) hiúsítja meg ellenfele támadását, és „válasz-támadással” (parád - riposzttal) él. A bíró, ha találatot lát – megállítja a küzdelmet – és értékeli a támadást, illetve a visszatámadást; ennek alapján dönti el, hogy ki adott találatot, majd jelzi a mérkőzés pillanatnyi állását. Kezdetben a két vívó – a felálláskor négy méterre –, biztonságosan messze van egymástól; később, a küzdelem során, taktikájuknak megfelelően, közelebb kerülve egymáshoz támadhatnak, illetve úgy csinálhatnak,

mintha támadnának (áltámadás). Ezzel igazi szándékukat, főleg annak pillanatát rejtik el, így meglephetik ellenfelüket. Ha jól figyelünk, azt is észrevehetjük, hogy amennyiben a támadás nem sikerül, miként igyekszik a vívó ellenfele riposztját (válasz – támadását) hárítani (meghiúsítani), hogy aztán további támadó cselekményt hajtson végre. A vívó az előkészítőmozgás során az ellenfél gondolatait próbálja „kitalálni”, azokon próbál túljárni, hogy alkalmas pillanatban (ezt a vívók tempónak nevezik), támadással meglepje ellenfelét. Saját szándékát ugyanakkor lepleznie kell Erre szolgálnak a különféle cselek, áltámadások, amelyek az ellenfél félrevezetésére szolgálnak. Amikor vívómérkőzéseket nézünk, próbáljunk a megfigyelt mozgásokból a vívó szándékára következtetni: mikor fog vívónk támadást indítani, hol fogja befejezni stb. Így, a kezdetben bonyolultnak tűnő vívóakciók

fokozatosan értelmet, és egyre nagyobb örömöt jelentenek számunkra, sőt talán lassacskán azt is megértjük, miért üvölt egy–egy vérmesebb vívó az idegfeszültség felfokozott pillanatába n VÍVÁSTÖRÉNET MIÉRT FRANCIA A BÍRÁSKODÁS NEMZETKÖZI NYELVE? Sportágunk hosszú történeti fejlődésen ment keresztül, amíg elérte a mai megjelenési formáját. A harc, a küzdelem kezdetben bottal, kővel, végül fém-fegyverekkel történt A „fegyvereket” egyszerre és egy időben használták az állatok elleni védekezésre, azok elejtésére, valamint az egymás elleni (törzsi) harcra is. A „fegyverforgatás”, a fegyverhasználat története a régmúlt időbe nyúlik vissza:  Kínában, már Kr.e: húsz évszázaddal doktoroknak nevezték a vívást tanítókat  Egyiptomban, III. Ramszesz uralkodása idején, egy templomi domborművön, a luxori Madinet-Habu templom falán, tompított fegyverekkel vívóküzdelmeket ábrázoltak. A

történészek i.e1190 körülire teszik a reliefet  Indiában, szent könyvben írták le a fegyverhasználatot, amiből a brahmanok nyilvánosan tanítottak.  Görögországban, Homérosz szúrásra és vágásra alkalmas fegyverről ír. Bár a vívás nem szerepel az ókori olimpiai játékokon, Platón leírása szerint, vívómérkőzéseket szerveztek a mesterek.  A rómaiaknál i.e 648-ban egy konzul vívóleckét adott a katonáknak: a sikerrel teljesítők kétszeres élelmiszeradagot, a többiek büntetést kaptak. A rómaiak hódításaikat kitűnően szervezett és képzett katonáiknak köszönhették, akiket felkészült vívómesterek oktattak. Védekezőfegyverük a pajzs, támadó fegyverük a rövid egyenes kard (gladius), amit szúrásra és vágásra egyaránt használtak. Az igazi vívásoktatás azonban a gladiátoriskolákban folyt, ami nagymértékben elősegítette a vívás fejlődését.  A középkorban, a lovagok fegyvere (un. nyugati egyenes

kard) a lovagok elválaszthatatlan „társa” volt; egyszerre szimbolizálta a gyengék védelmét, a becsületet, és a lovagias (udvarias) magatartást. A lovagi játékok divatja a IX században terjed el Európában, nálunk Károly Róbert és Nagy Lajos uralkodása idején honosodik meg. A XIV. században nehéz, másfél-két kezes pallosszerű kardot használnak Ezzel a fegyverrel a cél az ellenfél páncélzatának összeroppantása volt. A vívást ebben az időben a kizárólag a nyers erődominálta.  Az újkor kezdetén viszont „reneszánszát” éli a vívás: a tűzfegyverek elterjedésével hanyatlásnak indulnak, majd teljesen el is tűnnek a lovagi játékok, a perdöntőbajvívás, viszont új (és könnyebb) fegyverekkel tömegesen kezdik oktatni a vívást. Speciális iskolákban tanítják a vívás művészetét, és a polgári osztályok képviselőinek is lehetővé válik a fegyverforgatás. Úgy tűnik, a modern vívás bölcsője Spanyolország: itt

találják föl az elegáns, könnyen forgatható rapière-t, (rápier) a tőr-kardot, ami V. Károly hadjáratai során Itáliába is eljut. Az elsővívókönyv Spanyolországban jelenik meg, viszont az itáliai mesterek a vívás nagy teoretikusai, a víváselmélet úttörői, akik a gyakorlatban is maradandót alkotnak. Ők azok, akik ezzel a fegyverrel elméletileg is meghatározót alkotnak. Az 1500-s évek végén az itáliai mesterek (és az új fegyver) Itáliából Franciaországba kerülnek, ahol IX. Károly francia király, majd pedig XIV Lajos kiváltságlevelet ad a húsz évet ledolgozó (ekkor még főleg itáliai) vívómestereknek. Itt, a francia udvarban alakul meg az elsőVívó Akadémia (1567), rendszerbe foglalják a víváselméletet, amiből vizsgázniuk kell a mestereknek. A vívás elmélete és gyakorlata komoly fejlődésnek indul, különösen, hogy később, francia mesterek feltalálják a dróthálós fejvédet.  A XVII. század végén a

párbajtőr gyakorlófegyvereként kialakul a tőrvívás, amellyel a vívás technikáját sérülés nélkül lehetett elsajátítani. Megkülönböztetésül az „éles” (párbajtőr) pengétől, a tőr egy virágsziromban (fleur)–ben végződik: Fleur (virág) - fleuret = tőr. Ekkor alakul ki végérvényesen a vívás praktikus eleganciája, a tisztelgés a mérkőzések előtt. Közben Európa-szerte dühöng a párbajmánia, amely ellen századokon át törvényi tiltással sem tudnak gátat vetni. Igaz, a vívás elmélete és gyakorlata sokat köszönhet a párbajoknak. A korra ugyanakkor jellemzőek a túlzások is: egy korabeli leírás szerint, a párbajozók bal kezükben esernyőt tartottak, mivel készen voltak meghalni, de nem megázni.) Girard Thibault - Academie de l-Espee 1628 Metropolitain Museum  A XIX. század során a vívás harci küzdelmeiből létrejön a sportvívás (A nyugati egyenes kardból alakul ki a párbajtő r, a keleti lovas népek

fegyveréből, a görbe pengéjű szablyából a k ard, míg a tőrnek nincs történelmi elődje; ez a párbajtőr gyakorlófegyvere.) Fokozatosan kialakulnak a mérkőzések szabályai, lassacskán a lebonyolítás formái, valamint a találatértékelés szempontjai. A Vívóakadémiákat, ahol a találatok szépséget, eredetiségét díjazták és ahol kevésbé vagy egyáltalán nem számított az elért találatok tényleges száma, lassacskán felváltják a nemzetközi találkozók egyre nagyobb számú versenyei, ahol már az elért találatok száma, a tuserősség lesz a meghatározó. A vívás egyike az elsőolimpiai versenyszámoknak. Bár a magyar vívók nem vettek részt az első1896-os Athéni olimpián, (a millenniumi vívóversenyre készültek az olaszok ellen), később a magyar (kard)vívás a legeredményesebb olimpiai versenyszám lesz.  A XVIII-XIX. században a diplomácia nyelve elsősorban francia; ez, valamint, hogy az első vívóakadémia

Franciaországban jött létre, ahol a mesterek működését francia nyelven szabályozzák, az oka, hogy a sportvívás nemzetközi nyelve francia lesz. A nagy nemzetközi találkozókon, Világ -, és olimpiai játékokon, világkupákon, a versenybíró ma is franciául elemzi az akciókat, jelzi a találatokat. VÍVÁS - MAGYAR SPECIALITÁS A magyar vívók sportsikerei a sportág megalakulásától kezdve meghatározóak a magyar sportvilágban. A vívás legeredményesebb olimpiai sportágunk Számos olimpián, világversenyen, Európa Bajnokságon szereztek örömet a szurkolóknak és megbecsülést Magyarországnak. Az olimpiai játékokon 1908-tól veszünk részt; száz év alatt, a 2008-as pekingi olimpiáig, harmincnégy olimpiai aranyérmet, (22 ezüst és 26 bronz) szereztek vívóink, összesen tehát nyolcvankét arany-ezüst és bronzérmet. Kezdetben, különösen a kardvívás volt eredményes (1964-ig magyar versenyzőnyerte az olimpiai kardmérkőzéseket,

’60-ig a csapatot is!). Míg a franciák és olaszok a tőr -, és párbajtőrvívásban mutattak kiemelkedőteljesítményt, a magyarok a kardvívás mesterei voltak. Egy rövid időszakban a tőr, későbbiekben a párbajtőrvívás lett a húzóágazat. Jelenleg elmondható, hogy mindhárom fegyvernemben továbbra is nemzetközileg meghatározóak a magyar vívók teljesítményei. FEGYVERNEMEK: KONVENCIONALIS ÉS COMBAT KARDVÍVÁS A kardvívás vágó és szóró-fegyver. Talán ez a leglátványosabb fegyvernem: a vágások és szúrások széleskörűváltozata, kombinációja, a mozgás sebessége és dinamikája rendkívül érdekessé és izgalmassá teszi a küzdelmeket. A kardvívás – a tőrhöz hasonlóan – un. konvencionális fegyvernem A conventio (lat) megegyezést jelent. A találatok elbírálásában nem a találatok elsőbbsége (hogy ki talált hamarabb) számít, hanem azt is figyelembe kell venni, hogy „szabályos” volt-e a találat kivitelezése.

Alapszabály, hogy minden szabályszerűen végrehajtott támadást az ellenfélnek hárítania kell (vagy kizárni). A támadó előnyt élvez, mert ha ellenfele védés helyett közbetámad, és mindkét találat egy időben esik, a támadó találata lesz csak érvényes! Ha a támadást védik, a támadó már elveszti előnyét: ilyenkor a visszavágást (a riposztot) hárítania kell. Ugyancsak elveszti a támadó az előnyét, ha a támadás nem folyamatos (ha „leszakít”) Ha ilyenkor a védekezővívó közbetámadással él (védés helyett), találatot érhet el. Amennyiben a két vívó egyszerre támad, és egy időben talál, együttes támadásról beszélünk. Ilyen esetben a bíró egyik vívó javára sem ítél találatot. Kardvívásban – ellentétben a másik két fegyvernemben találattal büntetik a fless-t (a hátul lévőlábbal történőelőrehaladást, lerohanó támadást), ami nagyon látványos eleme volt a kardvívásnak, de nehézzé tette a

bíráskodást, ezért megszüntették. A találati felületet fémszálas anyag un. lamé borítja A csípőfölötti felsőtest, - a fejet és a karokat (hátat) is beleértve -, az érvényes találati felület. Jelenleg a többi fegyvernemhez hasonlóan vezeték köti össze a vívókat a találatjelzőgépekkel, de már alkalmazzák a vezeték nélküli találatjelzőberendezéseket is. A kard méretei: teljes hossza 105 cm; ebből a penge 88, a markolat 17 cm. Súlya: 500 gr TŐRVÍVÁS A tőr a könnyebbik szúrófegyver: markolatból, kis kerek kosárból és könnyűpengéből áll, amelynek a végén található a szúróhegy. Az érvényes találati felület – elöl és hátul - a vállaktól az ágyékig tart, és nem tartalmazza a fejet és a karokat. Ha penge hegye érvénytelen találati felületet ér, a szúrás érvénytelen lesz, amit fehér lámpa jelez. (A tényleges találatokat színes – piros és zöld - lámpa jelzi) Az érvényes találati felületet, a

kardhoz hasonló fémszövet (lamé) borítja, ami újabban színes is lehet. A penge szúróhegyében 500 grammnál nagyobb nyomásra működőrugó van, amely benyomódása esetén találatot jelez. A találatjelzőgép, csak a találatok ténylegessége és helye kérdésében ad felvilágosodást a versenybírói döntéshez, a konvenció, az egyezmények értékelése a bíró feladata. A tőr eredetileg a párbajtőr gyakorló fegyvere volt: kisebb és könnyebb lévén a párbajtőr technikáját készítette elő. Sokáig a kardozók is tőrrel kezdték a vívástanulást(Gerevich Aladár, minden idők legeredményesebb kardvívója többször volt tőrben Magyar Bajnok, mint kardban!) A tőr és kardvívásban a találatok elbírálásának szabálya majdnem azonos, a gyakorlatban általában csak a tempó (idejének) megítélésében van különbség. A tőr méretei: teljes hossza 110 cm; maga a penge 90, a markolat max. 20 cm PÁRBAJTŐRVÍVÁS A párbajtőr súlyra a

legnehezebb fegyver: kosara kerek, de lényegesen nagyobb a tőrnél; a penge Y keresztmetszetű, háromszög alakú, ugyancsak szúróhegyben végződik. A hegy 750 grammnál nagyobb nyomásra működik. Az érvényes találati felület a vívó egész alakja. A párbajtőrben a találatok elbírálását – a kard-, és tőrvívással ellentétben – nem egyezmények (konvenció), hanem kizárólag a találati elsőbbség dönti el: tehát az ér el találatot, aki előbb találja el a másikat. (Ezt a színes, piros és zöld lámpák jelzik) Ha a két vívó egyszerre talál, kettős találat áll fenn, mindkét találatot számítani kell. Ha az időkülönbség a kettős találatban nem nagyobb, mint 1/25 másodperc, mindkét vívó találata érvényes, azaz mindkét vívó egyegy ponttal gazdagodik. Bár a párbajtőrben kizárólag az időkülönbség dönti el a találatokat, ennek ellenére a versenybíró bizonyos esetekben érvénytelenítheti a találatot. A

párbajtőr markolata manapság (a tőrhöz hasonlóan) leginkább kétféle: egyenes (másképpen francia markolat, - ami kissé hasonlít a kard markolatához), illetve ortopéd, ami nagyobb erőkifejtést tesz lehetővé. A vívók stílusuknak, taktikájuknak megfelelően választják használatát. A párbajtőr tartotta meg leginkább a mai napig a harci jellegét, ezért is mondjuk combat, harci fegyvernek. A párbajtőr méretei: teljes hossza 110 cm; ebből a penge 90, a markolat max. 20 cm BIZTONSÁGI SZABÁLYOK A vívás nem különösen veszélyes sport, azonban a biztonsági szabályokra mindig ügyeljünk:       Csak szabályos felszerelésben szabad vívó küzdelmeket kezdeni! A plasztron nyak-zárását mindig ellenőrizzük! A sisak szakállát a gyakorlás (meccs) előtt simítsuk le! Mérkőzés előtt ellenőrizzük fegyverünket! Figyelmesen, és csak lefele tartott fegyverrel közlekedjünk a teremben! Fegyverünkkel (játékból) sohase

fenyegessük sisak nélküli társunkat!  Vigyázva a hátunk mögött állókra, fegyverünket letéve vegyük fel a sisakot! ÉLETKORI MEGFONTOLÁSOK MIKOR ÉRDEMES ELKEZDENI A VÍVÁST? A vívás, mint sporttevékenység, fizikailag és szellemileg is egyaránt komoly igénybevételt jelent. Ezért nagyon fontos, hogy a vívó óra tervezésénél mindig szánjunk elegendőidőt a bemelegítésre. Célszerűa bemelegítést közösen, a szokásos testnevelési órákon alkalmazott módon, a tanár vezetésével végezni. Ha teheti, a pedagógus-edzővégezze a gyakorlatokat együtt a gyerekekkel, hiszen nemcsak az egyes gyakorlatokat, de magát a kiinduló helyzeteket is meg kell még tanulniuk a gyerekeknek. Felnőttebb korosztályokban a bemelegítés már történhet egyénileg (a későbbiekben tárgyalt) stretchinggel is. A gyerekek mozgásfejlődése 4-7 éves korban három irányban nyilvánul meg:  A teljesítmény javulásában  A mozgás és

végrehajtás minőségében  Az ismert mozgások kombinációjában Javulást érhetünk el ebben az életkorban – a testnagysággal arányosan – az állóképesség vonatkozásában, a mozgás -, és mozdulatgyorsaság tekintetében. A vizuális kontroll kiemelkedőszerepe miatt javul a mozgásvezérlés és szabályozás, de az egyensúlyérzék is. Hét éves korban a gyerekek már több, akár négy-öt elemkombinációt is végrehajtanak, ezek azonban egymást követőelemek lehetnek csak. A fiuknál egyértelműen látható a teljesítményre törekvés, a játékok és játékos feladatokban, intenzívebb mozgást is végeznek a lányoknál. A lányok sokkal több pihenőt igényelnek még ebben a korban. Összességében: a gyerekek nagy mozgásigénye célratöréssel és kitartással párosul. A kondicionális és koordinációs képességek színvonala azonban elmarad az optimálistól, ha a gyerekek nem részesülnek kellőszínvonalú és mennyiségűmozgásban.

Fontos tehát, hogy biztosítsuk a gyerekek sokoldalú és kellőideig tartó mozgását, hogy lehetőségük legyen a csoportban való játszásra, mivel így több motorikus impulzus éri őket mintha csak egyedül játszanának. Kísérletek igazolják, hogy ennek leghatékonyabb módja a sokmozgásos testnevelési játékok. 8-11 (12) éves korban egyre jobban előtérbe kerül a nemek közötti különbségek. Általában javul a mozgások pontossága és gazdaságossága. A felesleges mellékmozgások száma csökken. Jelentékenyen fejlődik a mozgásgyorsaság és az állóképesség Bár jelentősek az egyéni különbségek, általában elmondható, hogy mozgástanulás szempontjából ez a gyermekkor legintenzívebb, legtermékenyebb korszaka. Kezdhetjük a vívást! FELSZERELÉS A VÍVÁSTANULÁSHOZ A vívó – foglalkozásokra-órákra eleinte sima testnevelési órára szükséges öltözet elegendő. Lapos vívó - (torna) cipőa legmegfelelőbb, mivel ez

elősegíti a vívómozgások könnyed és észrevétlen végrehajtását. Magára a fegyveres vívó küzdelmekre azonban speciális felszerelés szükséges. Egyéni felszerelés:            Plasztron (vívómellény) Mellvédőa lányoknak Hónajvédő Kesztyű(csak a fegyveres kézre!) Sisak (elektromos csak a kardvíváshoz) Lamé (elektromos találatjelzőruha csak a tőr és kardvíváshoz) Vívófegyver (elektromos kard, tőr, vagy párbajtőr) Vezetékek (testvezeték, valamint fejvezeték - a kardvívásban) (Vívó)cipő (Vívó)zokni Vívónadrág (a versenyzőknek) Kezdetben, a vívó mozgás-, alaptechnika tanulásához, nem szükséges elektromos találatjelző gép, így természetesen egyéni elektromos felszerelés sem. Néhány hónap foglalkozás után azonban ez elkerűlhetelen. Még leginkább a kardvívást lehet legtovább találatjelzőgép nélkül gyakorolni, szúrófegyverek esetében, különösen pedig a

párbajtőrvívásban azonban elképzelhetetlen gép nélküli vívás. További felszerelések:          Szúrópárna (átlagos osztálylétszám esetében minimum tíz darab) Vívóbábú Ugrókötél (mindenkinek egy-egy) Teniszlabda (a vívó láb-kéz koordináció kialakításához) Bordásfal (a vívó lábtechnika és a terheléses lábmunka végzéséhez) Tornazsámoly, tornapad Fegyvermarkolatok (a vívófegyver fogásának helyes kialakításához, ellenőrzésére) Mérkőzés-jegyzőkönyvek, tollak, jegyzőkönyvlap-tartó Elektromos találatjelzőgép (ha több fegyvernemet tanítunk kombinált kard -, tőr -, párbajtőr gép; lehetőség szerint a padlóba süllyesztett vezetékekkel, illetve dobbal, hogy ne kelljen a vívóórák előtt és után a gépek fel és leszerelésével időt tölteni) Célszerűa közösségi felszereléseket (a ruhákat) guruló állványon, vállfán tartani, mivel így nemcsak hygénikusan tárolhatjuk

azokat, de gyorsabban is hozzáférhetnek a tanulók. Gondoskodnunk kell a sisak, kesztyű, lamé, de a plasztronok szellőzéséről is. A fegyverek elhelyezésére praktikus állvány a legmegfelelőbb, zárható szertárban! OKTATÁSI FORMÁK A VÍVÁSBAN       Csoportos foglalkozás Páros (társas) gyakorlás Módszeres asszóvívás Egyéni iskola Szabadvívás Edzésverseny és verseny A csoportos foglalkozás egyidejűleg és egyszerre több vívó oktatását teszi lehetővé. Elősegíti a közösséghez való tartozás, a szolidaritás kialakulását, ami annak ellenére fontos a vívásban, hogy végül is a csapatmérkőzések során a vívók egyénileg küzdenek, egyéni eredményeik összessége adja a csapateredményt. Mégis minden korszak minden csapatának megvoltak a legendás csapatemberei, akik sokszor egyéni eredményeiket felülmúlóan szerepeltek a csapatküzdelmek során. A csoportos foglalkozás ugyanakkor kevésbé favorizálja

az egyén tulajdonságainak, tehetségének kibontakozását. Az egyöntetű(de nem feltétlenül vezényszóra történő!) végrehajtás az átlagos vívó tanulását gyorsítja, de egy időután akadályozza az átlagtól eltérőtehetség kibontakozását. Viszont a csoportos foglalkozás keretében nagyon jól megoldható az edzés elején lévő bemelegítés, a tanulás kezdeti szakaszában a lábgyakorlatok tanítása. A lábgyakorlatok során a vívó azokat a támadó és védekező (hátráló) lépéskombinációkat sajátítja el, amelyeket később magában a küzdelemben fog alkalmazni. Ez a koordinációs tanulás és gyakorlás rendkívül fontos, hiszen a biztos elsajátítás után a vívó mentesül, mintegy felszabadul a mozdulatok végrehajtási pontosságának ellenőrzése alól, így teljes figyelme a küzdelemre összpontosulhat. Csoportos oktatási formában, együttesen jó hatásfokkal végezhetők az előkészítő- és kiegészítősportok: atlétikai

futások, testnevelési játékok, ugrókötelezés, vagy erő sítés stb. Vívásban nemcsak a küzdelemhez, de a tanuláshoz, a gyakorláshoz is társra van szükségünk. Kezdetben az edzővel, később azonban főleg vívótársunkkal készülünk: ez a fegyveres munka. Ennek keretében ismerkednek meg a vívók a vívás bonyolult szabályaival, miközben elsajátítják az egyes vágások és hárítások technikáját. Konvencionális vagy megegyezéses gyakorlatoknak is nevezzük ezt a páros fegyveres munkát, amikor a két vívó előre megegyezik a támadás, illetve a védekezés formájáról. Az egyéni iskola mellett, azt kiegészítve, ebben a formában tanulják meg a vívók a különféle támadásokat (fejre-, oldalra, mellre), ezek hárításait, valamint, a védéseket követő visszavágásokat (riposztkontrariposzt). Ha ellenfelünk támadásunkat védte, cseltámadással élhetünk Ilyenkor megkerüljük ellenfelünk korán vett hárítását (parádját),

és a megnyíló résbe vágunk. Támadhatunk az ellenfél pengéjét elütve (ütés), vagy megkötve (kötés), hogy megnehezíthessük a védekezését. Ha ellenfelünk vonalban van (nyújtott karral a penge hegyével fenyegeti találati felületünket), csak így támadhatunk. A megtámadott védekezhet paráddal (hárítással), távolsággal illetve közbetámadással. Az egymásra épülőakciókat vívómeneteknek nevezzük. A mérkőzések során a versenybíró ezeket a vívómeneteket értékelve dönt a találatokról. Az eddig látott oktatási formák mindegyike fontos szerepet játszik a felkészülésben, sőt egymást kiegészítik. Az egyéni iskola azonban kiemelkedőjelentőségű, mivel ezzel az oktatási formával lehet – technikai és taktikai szempontból egyaránt – egy vívót a legjobban és a leghatékonyabban felkészíteni a küzdelemre. Ez a kezdőés a haladó vívónak egyaránt fontos oktatási formája. Az iskolavívásban a versenyzőaz

edzőjével (vívómesterrel), a versenyen alkalmazott támadó és védekezőakciókat gyakorolja, optimális feltételek mellett. Az iskola során figyelembe kell venni, a tanítványok képzettségét, korát, a versenynaptár alapján pedig meg kell határozni az iskola célját. A kezdő, vagy haladó vívók idény eleji iskolája egyszerűtechnikai gyakorlatokból áll (koordináció-tanulás). A képzett vívó taktikai iskolája közvetlenül a küzdelemre, vagy egy-egy ellenfél elleni konkrét feladatra készíti fel a vívót. Fontos eleme az iskolának a hibajavítás Ebben az oktatási formában a legkönnyebb ellenőrizni a technikai színvonalat és a taktikai elemek kidolgozottságát. Az iskola bemelegítőrészében az edzőés a versenyzőbeállítja a támadáshoz, ill. a védekezéshez szükséges ideális távolságot, amit a vívó a versenyen használni fog. Ezekkel, a technikai-koordinációs gyakorlatokkal a vívó egyben fizikailag is felkészül a

küzdelemre. Az iskola főgyakorlatában, a vívó az akciók technikailag helyes kivitelezése mellett, a helyes döntés meghozatalát is tanulja: több lehetséges akció közül, a legmegfelelőbb kiválasztását. Mivel nagyon sok akció létezik, s a döntési időrendkívül rövid, nincs könnyű helyzetben sem a tanítvány, sem a mester. A taktikai iskolában az alternatív feladatok feltétele, hogy a vívó jól ismerje az egyes technikai elemeket. Kettőnél több alternatív feladat gyakorlása fizikailag és szellemileg is megterhelő. Célszerűezért gyakorlatok közé szünetet beiktatni, valamint meghatározni a gyakorlási keretet: mennyi lesz az ismétlések száma, és ebből hány hibát követhet el a tanítvány. Az ismétlés és a hibaszám meghatározása pszichikailag fontos: erősebben motiválja a tanítványt, másrészt az asszóhoz vagy versenyhez is ez áll közelebb. Minél jobban emeljük azonban az alternatív lehetőségek számát, annál

lassúbb lesz a vívó mozgása! A tanítványok taktikai helyzetfelismerését jól ellenőrizhetjük váratlan feladatokkal. Úgy tapasztaltuk, hogy azok a vívók, akik az idény végén, a felkészülés utolsó fázisában ezeket a „váratlan” helyzeteket is jó színvonalon oldják meg, sikeresen szerepelnek az olimpián vagy a VB-n! Az iskola befejezőrésze attól függ, hogy mi a célunk: edzés végén, levezetésképpen néhány megnyugtató szúrás elegendő. Versenyen, vagy az edzés elején-közepén, hasznos, ha pörgősen zárjuk az iskolát, hiszen a tanítványnak még további feladatai, mérkőzései vannak. Egyéni iskola több vívóval: Egy időben, egymás után, több vívónak is adhatunk iskolát. Ilyenkor az egymást követővívók, ugyanazt a feladatot végzik. Látják egymás jó, sikeres vagy akár rossz megoldásait, és ebből tanulnak. Rendszerint kisebb technikai-taktikai versenyt is végezhetünk velük ilyenkor. Kézgyorsítás fokozása

érdekében a vívómester esetenként mindkét kezébe fegyvert foghat. Hatékonyan lehet így az ütéseket, sorozatütéseket, ütésváltásokat, mind az alsó, mind a felső vonalban gyakoroltatni. Alapozó időszakban az edzőegyszerre 2-3 tanítványának is adhat iskolát. Ilyenkor az edzővel szemben felálló két-három vívó egyszerre és ugyanazt az akciót hajtja végre. Az iskolavívás anyaga rendszerint a pengefogás nélküli egyszerűés cseles támadóakciók köréből kerül ki, és célja a hangulatfokozás mellett, főleg a támadásgyorsítás. Mindkét csoportos oktatási forma igen kedvelt a gyerekek körében. A szabadvívás-t azért nevezzük szabadnak, mert ez egy olyan oktatási-gyakorlási forma, ahol a vívók a tanult feladat-gyakorlatokat immár korlátozás nélkül, szabadon alkalmazzák. Ez a gyerekek leginkább kedvelt (vágyott) gyakorlási formája, mégis, amikor először kerül sor ennek alkalmazására, a vívók megdöbbenve jönnek

rá, hogy szabadságukkal nem, vagy csak nagyon nehezen tudnak élni. Az asszózásban (szabadvívásban) járatlan kezdőminden igyekezetével ellenfele eltalálására koncentrál, és eközben figyelmen kívül hagyja azt, hogy találatot adni csak az iskolavívásban tanult, helyes és szabatos vívóakciókkal lehet. A mester feladata, hogy tanítványának segítséget, tanácsot adjon, segítse helyzetfelismerését; rávegye, hogy a (taktikai) helyzethez alkalmazkodva (azt felismerve), helyesen döntsön, ugyanakkor az iskolavívásban tanult módon szabatosan hajtsa végre a kiválasztott akciókat. Természetesen nem várjuk meg a teljes vívó technikai anyag elsajátítását. Amikor a vívó egyegy nagyobb technikai részfeladat végrehajtásában megfelelőjártasságot mutat, célszerűaz oktatási programba a szabadvívást is felvenni. Ilyenkor hasznos egy-egy képzettebb vívóval párba állítva gyakoroltatni kezdőtanítványunkat. Természetesen, a haladó vívó

is teljes értékű edzésmunkát végez: ez lesz számára a módszeres asszóvívás. (Korlátozott szabadvívást jelent: csak bizonyosfajta támadás, vagy védés engedélyezett. Így két különbözőképzettségűvívó is tud egymással hasznosan gyakorolni.) De gyakorolhatunk ebben a formában balkezes vívók elleni akciókat, a pást különböző helyén elérendő támadásokat -, védéseket -, vagy közbetámadásokat. Módszeres asszó keretében a találatadás taktikai szempontjait is gyakorolhatjuk: az elsővagy a harmadik elért találatot ilyenkor külön jutalmazzuk. Vívásban a találatok ugyanis nem egyforma jelentőségűek. Öt találatos mérkőzés esetén, az, aki először ér el találatot, több mint 70%-ban meg is nyeri a mérkőzést. Ennél is jelentősebb szerepe van a 3. találatnak a mérkőzés megnyerése szempontjából: a harmadik találatot elsőként elérők már a 90%-ban a megnyerik a mérkőzéseket! Taktikai szempontból tehát

célszerű a találatadás szempontjait is érvényesíteni a mérkőzés során, ami a módszeres asszó keretében jól tudunk gyakorolni. Edzés - (házi)versenyen készülnek a vívók a magára a versenyekre. Ilyenkor kerül kipróbálásra a verseny előtti bemelegítés, ennek ideje, formája és erőssége. (Hasonlóan a verseny előtti iskola, az asszózás, stb.) Érdemes figyelmet fordítani a verseny előtti-alatti étkezésekre, annak mértékére is. Maga a vívóverseny általában három-négy ismételt bemelegítést, (ismételt fel-rákészülést) is jelent, mivel a versenyek általában 10-12 óra időtartamúak, (VK), ami mintegy 1-1,5 óra tényleges (páston töltött – tiszta) vívóidőt jelent. Ilyenkor tehát a vívónak újra és újra tökéletes fizikai és szellemi állapotba kell kerülnie, különben mérkőzését könnyen elveszíti. VÍVÓ - STRETCHING GYAKORLATOK A stretching gyakorlatokat nagyszerűen használhatjuk minden vívó óra

(edzés) de minden (vívó)verseny kezdetekor, illetve a munka végén is. Alapozó idő szakban, vagy hosszabb, rövidebb edzőtábor során, a stretching után erő sítőgyakorlatokkal pl.: ugrókötelezéssel, vagy magával a vívói munkával folytatjuk a felkészülést. Az alább bemutatott páros gyakorlatok kb. 10 perc alatt, jól előkészítik az izom-izületi rendszert a további feladatokra Kiváló eszköz a sérülések megelőzésére, néhány gyakorlat rehabilitációs hatású. Az egyes gyakorlatok (nyújtás-feszítés) kb. 20 másodpercig tartanak A stretching elsősorban az izom kötőszöveti részének nyújtására szolgáló, feszítésből – lazításból – nyújtásból álló gyakorlatcsoport. Az első szakaszban történik a feszítés (izometriás feszítés), ahol az izmot 6-8 mp.-ig megfeszítjük (A feszítés mértéke a maximális erőkifejtés 30-40 %-a, mértéke természetesen függ az edzettségi állapottól.) A második szakasz a

lazítás, időtartama kb. 4-6 mp (Feladata, hogy oldja az izmok esetleges merevségét.) A harmadik szakasz a nyújtás, amikor a korábban megfeszített, majd ellazított izmot nyújtjuk, körülbelül 6-8 mp.-en keresztül Az ebben a formában végrehajtott tartós nyújtás különösen hatékony, mivel az izom elektromos aktivitása alacsony marad (a myotatikus reflex csak kis mértékben fokozza az izom feszülését), ezért nagyobb izommegnyúlást érhetünk el. A gyakorlatok hatására megváltozik az izom tónusa, hossza, miközben javul az izom vérellátása, ami által hamarabb regenerálódik. Mivel fokozatosan erősödő, folyamatos nyújtásról van szó, ahol maga a nyújtás a test, a testrész súlyával, (sokszor a társ segítségével) történik, a gyakorlás nagyon jól kézben tartható. A munka során túlerőltetés, a sérülés szinte kizárt, viszont eredményeképpen oldódik az izommerevség. Nem lebecsülhetőszempont az sem, hogy a gyakorlást

követően az izom nyújtott állapota hosszabb ideig is fennmarad! A statikus nyújtógyakorlatok alkalmazásánál vegyük figyelembe a következőket:  az izmokat mindig hosszanti irányban kell nyújtani, kerüljük az ízületi csavarásokat,  a gyakorlatokat utánmozgás nélkül, a fájdalomhatáron, 15-20 mp-ig hajtsuk végre.  a stretching gyakorlatokat – amennyiben több időáll rendelkezésünkre -, célszerű nemcsak a foglalkozások elején, de a végén is alkalmazni. A nagyobb terhelést adó vívóórát, (edzést illetőleg a versenyt) követőnyújtással, a vívással különösen igénybe vett végtagokból - a főleg a lábakban lévő nagyobb vérmennyiséget -, ezzel visszaáramoltatjuk a szívbe és az agyba. A nyújtásokat a test, a testrész súlyával, (sokszor a társ segítségével), míg az erősítések izometriás módon, az izmok feszítésével történnek. Ez a fajta munka kevésbé látványos, (az erősítés hatása lassabban

bontakozik ki), viszont nagyon jól kézben tartható a gyakorlás. A túlerőltetés, a sérülés szinte kizárt. A következőkben néhány stretchig gyakorlatot mutatunk be: 1. Párokban: az egyik vívó hanyatt fekszik, mindkét lábát nyújtva felemeli Előtte álló társa függőleges irányba emeli a gyakorló lábait, és lábfejét lefelé nyomja. A két térd végig nyújtva marad! A hát, a derék simuljon szorosan a talajra, amit az áll mellkasra szorításával segíthetünk elő. (20-30” másodperc) 2. Az előzőgyakorlat, de most a gyakorló felváltva emeli fel bal, majd jobb lábát Társa elé térdelve, bal kezével átfogja a fekvővívó felemelt, nyújtott térdűlábát, jobbjával, pedig fokozatosan lefeszíti lábfejét.(A térdelő-segítőtámassza gyakorló társa lábát saját vállának!) 20-30”. Lábcserével 3. Hanyatt fekvés Egyik kezünkkel fogjuk meg társunk bokáját, a másikkal a térdét és térdhajlítással nyomjuk a gyakorló

térdét a mellkas irányába. Ez után folytassuk a nyújtást 20 mp-ig az egyik, majd a másik váll irányában, lábcserével. 4. Hason fekvés Térdhajlítás először a bal, majd a jobb lábbal Cél: a fenék elérése a sarokkal. Ha nagy izomtömegűa gyakorló, akkor csak fokozatosan - néhány hét alatt érhetőel. (Kezdetben mindkét kézzel fogjuk társunk bokáját!) Lányoknál, illetve gyerekeknél, a jobb hatás érdekében, fokozatosan emeljük fel a behajlított térdet, miközben tovább nyomjuk lefelé a sarkat. 20-30”-ig, majd lábcsere 5. Hanyatt fekvés Térdeljünk társunk nyújtott jobb lába mellé párhuzamosan úgy, hogy alszárunk érjen hozzá társunk térdéhez és alszárához. A gyakorló emelje fel a bal lábát keresztezve előttünk. Fogjuk meg bal kezünkkel alulról a bokáját, és fokozatosan nyomjuk előre, jobb válla irányában. Ezzel egyidejűleg jobb kezünkkel nyomjuk a talajhoz társunk bal vállát. 20-30 mp után láb- és

helycsere A nyújtás során társunk bokáját ne nyomjuk lefelé, hanem előre! Rendkívül fontos eközben az ellenoldali váll teljes leszorítása! A feladat során a gyakorló – a jobb hatás érdekében - lassú kilégzést végezzen. 6. Törökülés, talpunk érjen össze Hátulról fogjuk meg társunk két térdét Felszólításra 5 mp-en át próbálja meg összezárni térdeit, amit mi kezünkkel akadályozunk. 5 mp után lazítás. Ez alatt mozgassuk meg hajlított térdeit, majd lentebbi pozícióból indulva ismételjük meg még kétszer a feladatot. Társunk ez után feküdjön a hátára, mi megkerüljük őt, bokánál fogva emeljük fel lábait, és erőteljes rázással lazítsuk. 7. Terpeszben hanyatt fekvés Lépjünk a terpeszben fekvőtársunk felemelt lábai közé Alulról, a baka fölött, fogjuk meg a felemelt nyújtott lábakat. A széles terpeszből társunk próbálja meg összezárni lábait, amit mi kezünkkel megakadályozunk. 5 mp után lazítás,

de ez alatt ne tegyük le társunk lábát, hanem, rázzuk meg, hogy lazuljon. A terpesz ez által még szélesebb lesz. Ebből a pozícióból még kétszer ismételjük meg a gyakorlatot. A végén fogjuk meg fekvőtársunk bokáját, és erőteljes rázással lazítsuk lábait. (A 6 és 7 gyakorlat a belsőcombizom erősítését segíti) 8. Törökülés Lépjünk társunk háta mögé és emeljük fel mindkét nyújtott kezét úgy, hogy ezzel egyidejűleg alszárunk oldalával megtámasztjuk a hátát. 20 mp-en át húzzuk hátrafelé két kezét (vállöv-nyújtás), majd óvatosan helyezzük ölébe a kezeit. 9. Hason fekvés, magastartás Az egyik segítőfogja meg fekvőtársa két csuklóját, a másik két bokáját. Kilégzés közben folyamatosan húzzuk egyszerre kezét és lábát párhuzamosan a talajjal, 20 mp-en át. A gyakorlat végén a fekvővívó húzza fel mindkét térdét, forduljon oldalra és csak ez után üljön fel! A bemutatott 9 gyakorlat a

legegyszerűbb, de egyben a legfontosabb stretching gyakorlatok. A láb (1, 2, 4), a csípő(3, 6, 7), a kar-vállöv (8) nyújtása, valamint a gerincoszlop (5-9) „helyretétele” által megelőzzük a hátfájás, illetve a korábbi sérüléseket „rehabilitáljuk”. Minden gyakorlatot kilégzés közben végezzük! Szintén lényeges a segítőtárs pozíciója (térdelése), ezzel az esetleges sérüléseket (megcsúszásokat) előzzük meg. Ezt a 9 gyakorlatot kb. 15 perc alatt a két vívó el tudja végezni Célszerűcsak a teljes gyakorlatsor után cserélni Az alapozó időszak, illetve edzőtábor idején érdemes a páros gyakorlást erősítéssel folytatni: 10. Ülés egymással szemben Az egyik vívó üljön rá a másik lábfejére és fogja át társa lábszárát (térdét). 1-2-3-szor 30-40-50 felülés A hátrafekvéskor a hát nem érhet a talajhoz. A segítőszámolással is segít Egy-egy sorozat után szerepcsere 11. Szőnyegen, oldalfekvés hajlított

lábbal A segítőüljön rá társa egymás fölött (mellett) lévőbokájára és szorítsa le társa térdét is. Oldalfelülés törzsfordítással 2x10-15 jobb, majd baloldalra.(ezt a gyakorlatot tornaszőnyegen végezzük!) 12. A hanyatt fekvővívó fogja meg mögötte álló társa két bokáját, aki nyújtott térddel páros lábemelést végez függőlegesig. A segítőlökje előre, jobbra és balra társa nyújtott lábát különbözőerővel, változó irányban. A gyakorló a legrövidebb időalatt emelje vissza lábát kiinduló helyzetbe. Tízes sorozat után szerepcsere Vívásban a has és az oldalizmok erősítése nagyon fontos: ez teszi lehetővé, hogy a vívó észrevétlenül (a törzs mozgása nélkül) mozogjon. Ez ugyanakkor egészségügyi (sérülés megelőzési) szempontból is hasznos. A stretching gyakorlatok csak előkészítik a további munkát, így a bemelegítést is. Az erősítőfeladatok közé mindig tegyünk be néhány nyújtó hatású

gyakorlatot: 13. Hason fekvésben karnyújtással mellkas emelés Csípőmarad a talajon! Egymás után ötször. 14. Hason fekvés könyökre támaszkodva: alkarra, könyökre és tenyérre támaszkodva deréklazítás 20-30”-ig. Csípőmarad a talajon! 15. Hason fekvés, karok magas tartásban: segítőa társa fölé lép, és csuklófogással hátra hajlítja (húzza) a hason fekvőtörzsét. Csípőmarad a talajon! Versenyen az erősítő gyakorlatok (10, 11, 12) helyett, további általános gimnasztikai bemelegítést, asszózást, illetve iskolázást célszerűvégezni. VÍVÓ LÁBTECHNIKAI ELEMEK VÍVÓ TÁVOLSÁGOK A lábgyakorlatozás olyan a vívónak, minta a skálázás a zongoraművésznek: állandóan kell gyakorolnia. A lábmunka során a vívó azokat a támadó és védekezőlépéskombinációkat gyakorolja, amelyet később magában a küzdelemben fog alkalmazni. Biztos elsajátítása után a vívó teljes figyelme a küzdelemre összpontosulhat.

Legtöbbször csoportban végezzük A lábgyakorlatok tanulásával párhuzamosan a kéz (a fegyver) használatát is megtanulja a vívó (kéz-láb koordináció): teniszlabdával, kardmarkolattal, majd később magával a fegyverrel (tőr -, párbajtőr -, kard.) Vívóállásban közelítjük meg az ellenfelet, hogy aztán támadással (kitöréssel) találatot érjünk el. Minél mélyebb a vívóállás, annál nehezebben, darabosabban mozgunk Ha túl magas, támadásunk erőtlen és rövid lesz. Előrelépésekkel közelítjük meg az ellenfelet, hátralépéssel védekezünk. (De végezhetünk ebből a célból előre -, és hátra ugrásokat is.) Támadást kitöréssel (tőrben és párbajtőrben flessel is) végezhetünk. Ezeket a lábgyakorlatokat egyszerű vívó lábgyakorlatoknak nevezzük. Amikor összekapcsoljuk őket, összetett lábgyakorlatokról beszélünk: lépés előre kitörés, ugrás - lépés előre - kitörés, stb. Az un speciális lábgyakorlatok

egy-egy taktikai feladatot oldanak meg, (vagy készítenek elő). Ezek: dobbantás, csúsztatás, megtorpanás, (tőrben-párbajtőrben keresztlépések előre és hátra -, ez a kardvívásban tiltott) után-ülés kitörés és bizonyos értelemben a fless (csak tőr és párbajtőrvívásban). A mérkőzés kezdetén a két vívó egymás közötti távolsága a felállási távolság: ez 4m. Ezt követően mindkét vívó saját taktikájának és lehetőségeinek megfelelően alakítja ki azt a távolságot, amivel találatot akar elérni. Középtávolságnak nevezzük, ha a vívó kitöréssel ér el találatot, nagy távolságnak, ha lépés előre kitöréssel érhetőcsak el az ellenfél. Ennél nagyobb távolság neve: távolságon kívüli helyzet: ilyenkor minimum két lépés előre kitörlés szükséges a találat eléréséhez; (ez már a felállási távolsághoz közeli helyzet). A kitörésnél kisebb távolság a kistávolság: ilyenkor karnyújtással érünk el

találatot (pl.: riposzttal) Ennél kisebb távolság: a zárt távolság. Kezdetben hangsúlyozottan lassan, sok rávezetőés célgimnasztikai gyakorlatsort alkalmazva dolgozzunk (fegyver nélkül). Vívó célgimnasztikai gyakorlatokat az általános gimnasztikai gyakorlatokból hozunk létre. Leggyakrabban a kiinduló helyzetet változtatjuk meg: vívó alap -, és vívóállásra vagy kitörésre. Az ezekben végzett gyakorlás, így elsősorban a víváshoz szükséges izmokat erősíti (célgimnasztika). De nemcsak ezt! Mindezekkel a kiegészítőrávezető, játékos gyakorlatokkal a helyes pozíciót, a megfelelőritmust és esetenkénti ritmusváltást próbáljuk elérni. Fontos, hogy a különbözővívó pozíciókban történőgyakorlás közben ne változzon (ne torzuljon) a kiinduló helyzet. Ezeket a gyakorlatokat soha ne vezényeljük! Csak amikor már jól megy (ritmus-sebesség) egy- egy lábgyakorlati csoport, kezdjünk markolattal a kézben, és csak ezt

követően fegyverrel a kézben lábmunkázni. Ezzel elérjük, hogy a gyerekek figyelme mindig a főfeladatra irányuljon. LÁBMUNKA – NEHEZÍTETT FELTÉTELEK KÖZÖTT A lábgyakorlatok tanulása szakaszos folyamat; az egymásra épülőgyakorlatok lehetővé teszik, hogy minden előzősegítse a következőelsajátítását. Kezdetben lassan, sok rávezetőés célgimnasztikai gyakorlattal dolgozunk. Később, ha technikai-koordinációs szempontból ezt a vívó már meg tudja oldani, a lábgyakorlatokat nehezített feltételek között is végezzük. Minden esetben alapos bemelegítés után kezdjük a gyakorlást. A kitörés indítását segíti a társ kezébe, vagy a bordásfalba kapaszkodás. A bordásfal rúdját a meghúzva, gyorsabb és nagyobb kitörést végezhetünk. A rúdra rászorítva, késleltethetjük a kitörést, a jobb koordináció érdekében. Helyben járással, szökdeléssel nagyobb terhelést érhetünk el. Ferde padon lábmunkázva nemcsak az

egyensúlyérzékünket, hanem a terhelést is növelhetjük. Ugrókötéllel lábgyakorlatozva nemcsak állóképességünket, de mozgáskoordinációnkat és a tempófogást is fejleszthetjük. Végezhetünk vívó lábgyakorlatokat az uszoda mélyén is: ilyenkor a víz ellenállása lelassítja, és egyben korrigálja, pontosítja mozgásunkat.(Három méter mélyen, körülbelül 20-30 másodpercig a dolgozhatunk levegőnélkül). A mélybeugrással történő lábgyakorlatozás kiváló eszköz nemcsak a nagyobb izomteljesítmény elérésére, de kiváló eszköz a formába hozás meggyorsítására is: a leugrás mindkét talpra egyszerre, „magas vívóállásban” történjen. (A térdhajlítás kb 130°, vagy ennél nagyobb legyen; a leugrási magasságot, a leugrást követőmaximális súlypont emelkedés figyelembevételével célszerűmeghatározni.) Minél magasabb a vívóállás, minél gyorsabb és rövidebb ideig tart a térdek hajlítása, annál nagyobb lesz az

izomteljesítmény: mindez gyorsabb támadást, nagyobb átütőerőt eredményez. Gyakorolhatunk fegyverrel, támadásvédelmi gyakorlatok keretében is KÉZTECHNIKA TÁMADÁSOK, HÁRÍTÁSOK, KÖZBETÁMADÁSOK A mérkőzéseket a (kard)vívók terc-vívóállásban kezdik. (Korábban inkább szekond állásban álltak.) Mind a két pengehelyzet un. központi helyzet, amelyből a támadásokat, a közbetámadásokat és a hárításokat a legrövidebb úton tudjuk végrehajtani. Azt a pengehelyzetet, amikor pengénk hegyét nyújtott karral az ellenfél érvényes találati felületére irányítjuk, pengevonalnak, röviden vonalnak nevezzük. A vívó indíthat támadást a fejre, oldalra és a hasra (mellre), stb. Ezeket találati helyeknek (réseknek) nevezzük. Mivel a kardvívás szúró és vágófegyver, szúrhatunk is Mind a vágásokat, mind ezek hárítását a (kard) penge élével végezzük. A penge élével átellenben található a penge foka, míg kétoldalt a

penge oldala. Szúrást a penge hegyével végzünk A találat érvénytelen, ha a penge hegye nem „nyomódik” be: ez a plaqué (plaké.) Az oldalvágást (ill. a külsőarcvágást) - terc védéssel (paráddal) hárítjuk Amennyiben a fegyveres karra (alulra), irányul a támadás, szekond hárítással élünk. A fejvágást – kvint hárítással hiúsítjuk meg. A mell- belsőarc illetve a has vágás ellen kvart hárítást veszünk. Amennyiben a vágás alulról fölfele irányul, prím hárítással védekezünk. Tehát minden hárítás egy-egy találati rést véd A hárítások hárítási rendszert alkotva egymást kiegészítve segítik a vívó védekezését. Az öt hárítást a szerint alkalmazzuk, hogy közelről, vagy távolról indított támadást akarunk-e védeni. Vonali hárítási rendszer a szekond – kvint – prím hárítás, mivel a „vonalhoz” hasonlóan majdnem nyújtott karral történik a védekezés: általában a távolról indított

vágásokat hárítjuk velük. Belső(háromszögelő) hárítási rendszert alkot a terc – kvart – és a kvint Ezekkel inkább közelről jövővágásokat hárítjuk. Átmenetnek nevezzük, ha egyik hárításból a másikba megyünk a fegyverünkkel: ennek célja, hogy támadásra ingereljük ellenfelünket. (Ilyenkor az átmenetet meghívásnak nevezzük) Átvitelrő l beszélünk, ha ellenfelünk pengéjét visszük át egy másik pengehelyzetbe: ilyenkor az a célunk, hogy ellenfelünk védekezését megnehezítsük. Támadást indíthatunk a fejre, oldalra és a mellre, stb. Amennyiben, támadásunkat ellenfelünk kivédte, visszavágással (riposzttal) élhet. A riposztot kontra riposzttal (ellen visszavágással) hiúsíthatjuk meg. De indíthatunk cseles támadást is a védekezőellenfelünk ellen Ilyenkor nem a visszavágását hárítjuk (kontra riposzt), hanem megkerüljük a védést és a megnyíló (ellenoldali) találati résbe vágunk. (Pl: fejvágás helyett

fejcsel-oldalvágással támadunk: megkerüljük a védekezőellenfelünk kvint hárítását és oldalon fejezzük be a támadásunkat. Ellenfelünk azonban a cseltámadás ellen közbetámadással élhet: a példabeli kvint-védés helyett cselező kezünkre közbevághat (ez lesz a kéz-elővágás). Támadásunk során azonban mi is támadhatunk úgy, hogy közben kivédjük ellenfelünk közbetámadását: ez a második szándékú támadás. A cselező kezünkre irányuló kéz-elővágást terc hárítással védjük, majd (fej –, oldal -, vagy mell)riposzttal érünk el találatot. Ha ellenfelünk jó megfigyelő, észreveheti iménti szándékunkat: második szándékú támadásunk ellen cseles közbetámadással (finta in tempóval) élhet. (A fejcseles támadásunk során, ellenfelünk eredeti, kéz-elővágása ellen, második szándékú terc hárítással léptünk fel; most azonban jó szeműellenfelünk nem kézre indítja majd a közbetámadását, hanem

kézcsel-szúrást végez, így őnyeri a találatot.) De csak akkor jó a mese, ha a vége is jó: ellenfelünk cseles közbetámadása ellen mi is közbetámadhatunk: ez lesz a kontratempó. A kontratempó tehát közbetámadás a (cseles)közbetámadásba. Ez a legmagasabb fokú vívómenet (akció) Ellenfelünk kézcsel - szúró közbetámadásába /finta in tempó/ elővágást (felsőkézvágást) végzünk /kontra tempó/. * Amikor a vívás technikáját tanuljuk, egyúttal szabályokat is tanulunk: mikor, milyen körülmények között „érvényes” az a vívóakció, amit végrehajtunk. A vívástanulásnak ez a része a beszélgetéshez hasonlít: mondunk (állítunk) valamit, amire társunk válaszol. Vívásban ezt támadásnak, a választ parád - riposztnak nevezzük. A viszont-választ kontra-riposztnak Furcsa ellentmondása a pedagógiának, hogy a tanulás során - miközben egyre többet sajátítunk el a vívás technikai-taktikai anyagából, szabályaiból

-, a vívók egyre „konvencionálisabbak” lesznek: az évek előrehaladásával, egyre inkább csak a tanult feltételek között érzik otthon magukat. Lassacskán elvesztik eredetiségüket, a világra rácsodálkozó tekintetüket. Egyre nehezebben fogadnak be új elemeket, ha ennek az a feltétele, hogy át kell értékelniük az addig tanultakat. Jól látható ez, ha felnőtt képzett vívók, fiatal még képzetlen vívókkal kerülnek össze. A zavar és a kellemetlen érzés, ami ilyenkor elfogja a „menőket” arra utal, hogy kezdőellenfelük nem úgy mozog, nem úgy „válaszol”, ahogy ők azt megszokták. Nem reagálnak a cseleikre, nem akkor lépnek hátra, amikor ez várható volna, odavágnak, ahova nem is várják, stb. Pedig hát egyszerű: más, szokatlan, ismeretlen még a stílusuk! Lassan negyven éve tanítom a vívást, gyerekeknek – felnőtteknek, válogatottaknak és kezdőknek. De minden új generáció elbűvöl: újra és újra

elcsodálkozom a fiatalok konvenciónélküli bátor kérdésfeltevésétől -„Miért nem így?” – kérdezik, vagy - „és így miért nem szabad?” És a megoldásaik! Az új válaszaik a régi gyakorlatok feltételei között! Sokszor állok lenyűgözve közöttük, hálásan kérdéseikért és új megoldásaikért. (Ezért minden kezdő gyerekkel eljátszom, hogy én csak a „kérdést” teszem fel, a választ, a megoldást tőlük várom. Akkor is, ha így sokszor lassabb a kezdeti tanulás. Ugyanakkor sokkal meghatározóbb is: amire magunk jövünk rá, sohasem felejtjük el!) Az elmúlt negyven évben sok mestert is tanítottam. Magyarországon, a TF vívómesterképzésében, Franciaországban, de még egy tucat más országban is. Közülük túlnyomó többségben voltak, akik alapvetően ragaszkodtak ahhoz, amit még gyerekkorukban tanultak a vívásról. Azt az oktatásmódszertant próbálták követni felnőtt mesterjelöltként is, amit maguk

kisgyermekkorukban tanultak mesterüktől. Ez is a vívás konvencionális oldala! (Ezért is változik olyan nehezen.) Őszinte sajnálatomra kevesen voltak olyanok, aki igazán fogékonyak lett volna az újdonságokra. Erre pedig nemcsak a modern oktatás -, és edzésmódszertan, de a szabályok állandó változása is rákényszeríti a vívókat. Rajtunk, tanárokon, mestereken áll, hogy mennyit tudunk ebből közvetíteni tanítványainknak. FELHASZNÁLT IRODALOM Szepesi László: Duronelly R. – Lukovich I: Dr. Kun László Gerevich A. – Szepesi L: Vívó szabálykönyv Tomanóczy G. – Gellér A: Lukovich I. – Szepesi L: Vívásoktatás csoportban. Budapest-Pécs, Dialóg Campus, 2007, 110p Vívás. A segédedzői tanfolyam gyakorlati táborának szakmai segédanyaga. BTSH Oktatási csoport - Bp 1975) Egyetemes és magyar vívástörténet (Tankönyvkiadó, 1969) Korszerűkardvívás (Sport, 1979) FIE, MVSZ-2008 A vívás kézikönyve (Budapest, 1942) A vívás

elmélete és módszertana (Tankönyvkiadó Bp. 1976) Szepesi László: Válogatott vívóversenyzők felkészítésének és versenyeztetésénekeek jellegzetességei. PhD értekezés, 2004 Semmelweis Könyvtár, 97p Hős-Fajcsák-Petrekanits: Az aerobic elmélete és módszertana. (Plantin-Print, Bp 2004 118p) Beke Z. – Polgár J: A kardvívás módszertana. (Sport, Bp 1962) Vass Imre: Párbajtőrvívás (Sport, Bp. 1966) Szepesi László: Enrtrainement a l’INSEP, DVD TF-Könyvtár, Küzdősportok Tanszék FFE: Nimes, 2002. DVD Küzdősportok Tanszék Szepesi – Bognár - Lukovich: VÍVÁSOKTATÁS: kard -, tőr -, párbajtőrvívás DVD oktatófilm. TF-MTV- MVSZ, 2006. 90 perc TF- Könyvtár Farmosi István: Mozgásfejlődés. Budapest-Pécs, Dialóg Campus, 2005, 144p Szepesi László: Öt kardiskola. Sportélet 1997 XXXII 10 Mesteredzőmelléklet VII. 7 p2-5 Szepesi László: A vívás sportági kerettanterve. Módszertani anyag 1-12 évfolyam 2008. MVSZ-NUSI 69p

www.hunfencinghu www.fiech; wwweurofencinginfo; wwwkarpativivoklubuwhu Ellenőrzőkérdések 1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. Soroljon fel 5 magyar egyéni olimpiai bajnokot! Sorolja fel a vívás fegyvernemeit! Írja le a kard jellemzőméreteit! Értelmezze a konvencionális fegyver fogalmát! Értelmezze a combat fegyver fogalmát! Mi kardvívásban az érvényes találati felület? Mi tőrvívásban az érvényes találati felület? Mi párbajtőrvívásban az érvényes találati felület? 9. Melyek a vívó pást méretei? 10. Melyik életkorban célszerűa vívás oktatását elkezdeni? 11. Állítsa növekvősorrendbe a találati felület nagysága szerint a vívás egyes fegyvernemeit (férfi, női)! 12. Jellemezze röviden a vívást, mint sportágat! 13. Sorolja fel egy versenyvívó felszerelését! 14. Melyek a szúró, ill szúró-vágó fegyverek? 15. Milyen oktatási formákat ismer a vívásban? 16. Sorolja fel a legalapvetőbb lábgyakorlatokat! 17. Milyen vívó

távolságok lehetségesek? 18. Sorolja fel kardvívásban az egyenes vágásokat! 19. Írja le kardvívásban a védéseket és mely találati réseket hárítanak? 20. Mit értünk riposzt (visszavágás-szúrás) alatt? 21. Mit értünk kontrariposzt (ellenvisszavágás-szúrás) alatt? 22. Milyen színűlámpák vannak a találatjelzőgépeken? 23. Melyek a versenybíró vezényszavai? 24. Milyen színűbüntetőlapokat oszthat ki a versenybíró szabálytalanság esetén? 25. Hány találatra mennek a mérkőzések versenyek alkalmával csoporton belül, a direkt kiesés táblán, ill. a csapatküzdelmek folyamán? 26. Milyen segédeszközöket használnak a kéz és láb koordináció helyes megtanításához? 27. Milyen védekezési lehetőségek vannak vívásban? 28. Mit értünk a vonal, mint pengehelyzet alatt? 29. Hogyan lehet a vonalban álló ellenfelet megtámadni? 30. Soroljon fel néhány fizikai, ill pszichikai tulajdonságot, amelyek szükségesek az eredményes

víváshoz? VÁLASZOK 1. magyar vívó egyéni olimpiai bajnokok: 1908 Dr. Fuchs Jenő kard 1912 Dr. Fuchs Jenő kard 1924 Dr. Pósta Sándor kard 1928 Terstyánszky Ödön kard 1932 Jekkelfalusi Piller György kard 1936 Kabos Endre kard Elek Ilona női tőr Gerevich Aladár kard Elek Ilona női tőr 1952 Kovács Pál kard 1956 Kárpáti Rudolf kard 1960 Kárpáti Rudolf kard 1964 Pézsa Tibor kard RejtőIldikó női tőr 1968 Kulcsár Győző párbajtőr 1972 Dr. Fenyvesi Csaba párbajtőr 1976 Tordasi Ildikó női tőr 1992 Szabó Bence kard 2000 Nagy Tímea Női párbajtőr 2004 Nagy Tímea Női párbajtőr 1948 2. Női tőr, férfi tőr, női kard, férfi kard, női párbajtőr, férfi párbajtőr 3. Teljes hossza 105 cm Penge hossza 88cm Markolat hossza 17cm 4. A találatok elbírálásánál a konvenciók (egyezmények) döntenek 5. A találatok elbírálásánál a találati elsőbbség dönt 6. A

vívóállásban álló vívó lágyék vonalai felső2 pontját összekötőegyenestől fölfelé a felsőtest, beleértve a karokat és a fejet is, kivételt képez a 2 kézfej, ami nem tartozik az érvényes találati felülethez. 7. A tőrvívásban csak a törzs az érvényes találati felület A fej, az alsó és felsővégtagok nem érvényesek. 8. A párbajtőrvívásban az egész test érvényes a fejtől a lábfejig elől és hátul 9. A vívópást (küzdőtér) hossza 14m Szélessége 15 -18m 10. A vívást 8-11(12) éves korban célszerűelkezdeni 11. Férfi tőr, női tőr Férfi kard, női kard. Férfi párbajtőr, női párbajtőr. 12. A vívás a küzdősportok családjába tartozik Aszimmetrikus, műmozgások sorozatából áll Nem tartozik a ciklikus és a természetes mozgásokra épülősportok közé. Nem alapsport és nem töltheti be a kiegészítősport szerepét. Az egyik legtovább eredményesen űzhetősport A fizikai képességek mellett

döntőjelentőségűek a pszichikai képességek. 13. Vívó ruha (nadrág, plasztron), fejvédő, hónaljvédő, vívó zokni, vívó cipő, 1db vívókesztyű, testvezeték, fejvezeték (kardvíváshoz), mellvédő(csak nőknek), fegyverek. 14. Szúró fegyverek a tőr és a párbajtőr A kard szúró és vágó fegyver 15. Csoportos foglalkozás, páros gyakorlatok, konvencionális gyakorlatok, módszeres szabadvívás (kötött asszó), szabadvívás (asszózás), edzésverseny, egyéni foglalkozás (iskolavívás). 16. Alapállás, vívóállás, előre lépés, hátra lépés, ugrás előre, ugrás hátra, kitörés, felállás a kitörésből, kettős lépés előre, kettős lépés hátra, lépés előre kitörés, ugrás előre kitörés. Csak tör és párbajtőrvívásban a keresztlépés előre és hátra, fless (lerohanás). 17. Zárt távolság, kis távolság, közép távolság, nagy távolság, távolságon kívüli helyzet 18. Fejvágás, külsőarcvágás,

belsőarcvágás, oldalvágás, mellvágás, hasvágás, karvágás 19. A kvint a fejet, a terc a külsőarcot és az oldalt, a kvart a belsőarcot, a mellet és a hasat, a szekond az oldalt, a prím a mellet és a hasat védi. 20. Az ellenfél támadását kivédve késlekedés nélküli, azonnali visszavágás, illetve visszaszúrás. 21. A támadó az ellenfél visszavágását (szúrását) hárítva késlekedés nélkül visszavág (visszaszúr). Ellenvisszavágás (szúrás) 22. A találatjelzőgépen színes (piros és zöld) lámpák jelzik az érvényes találatokat A tőrvívásban a fehér lámpák az érvénytelen találatokat jelzik. A kardvívásban a fehér láma azt jelzi, hogy az elektromos felszerelésben hiba van. 23. A versenybíró állás, készen, rajta és állj vezényszavakat használ A rajta és állj vezényszavak közötti eseményeket értékeli. 24. Szabálytalanság esetén a versenybíró sárga, piros ill fekete lapot adhat 25. Csoporton

belül a mérkőzéseket 5, a direkt kieséses táblán 15 találatra vívják A csapat küzdelmeket 45 találatig vívják. 26. Segédeszközök a kéz és láb koordináció kialakításához: teniszlabda, kard (tőr) markolat, törött penge, ugrókötél. 27. A vívásban védekezni lehet a távolsággal (hátrálás, távolság lezárása) és a pengével védések segítségével, vagy közbetámadásokkal (feltartó szúrások, elővágások). 28. A vívó vonalban áll akkor, ha pengéjének hegye nyújtott karral ellenfelének érvényes találati felületére mutat (alsó vonal, felsővonal). 29. A vonalban álló vívót pengetámadással lehet megtámadni, azaz a vonalat penge ütéssel, vagy penge kötéssel a találati felület elől el kell távolítani és ezután lehet késlekedés nélkül vágni, ill. szúrni 30. Az eredményes víváshoz szükséges fizikai képességek: gyorsaság, robbanékonyság, lazaság, ügyesség. Az eredményes víváshoz szükséges

pszichikai képességek: figyelem összpontosítás, jó helyzetfelismerés, elhatározó képesség, dönteni tudás, intuíció, improvizációs képesség, tempó érzék. 3. számú melléklet SZAKSZAVAK - SZAKKIFEJEZÉSEK küzdő sport vívás aciklikus, aszimmetrikus, mű mozgás szálfegyver penge (erőse, közepe, gyengéje) él, fok él, hegy, lap kard, szúró, vágó fegyver tőr, párbajtőr, szúró fegyver fegyvernem (férfi tőr, nő i tőr, férfi kard, női kard, férfi párbajtő r, női párbajtőr) találat, tus érvényes találati felület érvénytelen találati felület találati rések (fej, külsőarc, belsőarc, oldal, mell, has, kar) találatjelzőgép színes lámpák (piros, zöld, fehér) küzdőtér, pást (hossza 14 m. szélessége 15-2m ) versenybíró, jury elnök, oldalbíró büntetőlapok (sárga, piros, fekete) állás, kész, rajt üdvözlés, tisztelgés mérkőzés, csörte, asszó, meccs felszerelés fejvéd, sisak, maszk vívó

kabát, plasztron hónaljvédő mellvédő kesztyű vívónadrág zokni vívócipő testvezeték fejvezeték lamé, elektromos mellény mester kabát, mester plasztron kard hossza 105 cm., penge hossza 88 cm markolat hossza 17 cm lábtechnika, lábmunka, lábgyakorlat vívó vonal alapállás, vívóállás, pihenőállás egyszerűlábgyakorlat lépés előre, lépés hátra ugrás előre, ugrás hátra kitörés kitörésbő l felállás vívóállásba fless, lerohanás összetett lábgyakorlat kettős lépés előre, kettős lépés hátra ugrás lépés előre, ugrás lépés hátra lépés előre kitörés, ugrás előre kitörés lépés előre fless( lerohanás ) dobbantás csúsztatás megtorpanás kéztechnika a fegyver fogása markolat, kosár, gomb penge vonal (alsó vonal, felsővonal) állások meghívások átmenetek támadás egyenes vágások ( fejvágás, külsőarcvágás, belsőarcvágás, oldalvágás, mellvágás, hasvágás, karvágás) élfordítás -

nyújtás - vágás egyenes szúrás hegy sűlyesztés karnyújtás pengetámadás ( kötés vágás /szúrás/, ütés vágás/szúrás/, kötöttszúrás ) cseltámadások egyes cseltámadások (fejcsel oldalvágás, oldalcsel fejvágás, mellcsel külsőarcvágás, hascsel fejvágás, szúrócsel karvágás, fejcsel szúrás) kettős cseltámadások csel riposztok vívó távolságok (kis, közép, nagy, zárt, távolságon kívül) távolság tartás védekezés hárítás, védés, parád (egyszerű, félkör, kör, váltó, engedő , ellenálló) prím, szekond, terc, kvart, kvint hárítás-vágás, parád-riposzt, visszavágás vágás-hárítás-vágás, kontrariposzt, ellenvisszavágás közbetámadás elővágás, feltartó szúrás oktatás csoportos oktatás egysoros vonal, kétsoros vonal, sakktáblaszerűen, szórt alakzat páros gyakorlatok, falazás, támadás védelmi gyakorlatok egyéni iskola, iskola vívás, iskolázás oktató, edző, mester tanítvány,

vívó, versenyző tempó ( pszichikai tempó, fizikai tempó) saját tempó, ellenfél tempója kézről vett tempó, lábról vet tempó, kézről és lábról vett tempó ritmus váltás célgimnasztikai gyakorlat rávezetőgyakorlat hibajavítás (manuális, verbális, p engével, komplex) pozitív hibajavítás feltétel teremtés (penge adás távolság adás,tempó adás,felület adás) TARTALOMJEGYZÉK ÁLTALÁNOS ISMERETEK 3 MIT FIGYELJÜNK 3 VÍVÁSTÖRTÉNET, MIÉRT FRANCIA A BÍRÁSKODÁS NYELVE? 5 VÍVÁS-MAGYAR SPECIALITÁS 7 FEGYVERNEMEK: KONVENCIONÁLIS ÉS COMBAT 7 KARDVÍVÁS 7 TŐRVÍVÁS 8 PÁRBAJTŐRVÍVÁS 8 BIZTONSÁGI SZABÁLYOK 9 ÉLETKORI MEGFONTOLÁSOK 10 MIKOR ÉRDEMES ELKEZDENI A VÍVÁST? 10 FELSZERELÉS A VÍVÁSTANULÁSHOZ 11 OKTATÁSI FORMÁK A VÍVÁSBAN 12 VÍVÓ-STRETCHING GYAKORLATOK 14 VÍVÓ LÁBTECHNIKAI ELEMEK 16 VÍVÓ TÁVOLSÁGOK 16 LÁBMUNKA NEHEZÍTETT FELTÉTELEK MELLETT 17 VÍVÓ KÉZTECHNIKAI

ELEMEK. TÁMADÁSOK, HÁRÍTÁSOK, KÖZBETÁMADÁSOK 18 18 MELLÉKLETEK 1. KÉRDÉSEK 2. VÁLASZOK 3. SZAKSZAVAK - SZAKKIFEJEZÉSEK 22 23 26 TARTALOMJEGYZÉK 29