Földrajz | Határon túli magyarság » Bezdán Ágnes - A határon túli magyarok helyzete

Nyíregyházi Főiskola Gazdasági és Társadalomtudományi Főiskolai Kar Gazdálkodási szak Összehasonlító gazdaságtan A határon túli magyarok helyzete Házi dolgozat Készítette: Bezdán Ágnes 2003/2004. tanév II. évfolyam „A” csoport Gazdálkodási szak Nappali tagozat Nyíregyháza, 2003. november 3 1. BEVEZETÉS 1. 1 Az emigráció kezdete: Az emigráció szerepének és faladatának a megfogalmazása szünet nélkül foglalkoztatja az emigránsokat, amióta léteznek. Minden emigráció a kornak és viszonyoknak megfelelő választ ad, újból és újból elgondolkozva azon, mi létének értelme és magyarázata Az 1945 óta Nyugatra kényszerített vagy a hontalanságot önként vállalt magyarok mindannyiszor felvetették a feladatokat és tennivalókat tisztázó kérdést, valahányszor olyan események vagy fordulatok következtek be, amelyek állásfoglalást sürgettek. Ilyen fejlemény volt a hatvanas évek közepe táján elkezdődött

magyarországi enyhülés, a nemzetközi feszültség csökkenése és a hetvenes évek elejétől Budapest nyugati külkapcsolatainak rohamos javulása. Akik kezdettől fogva és a helyzet változásától függetlenül makacsul az ellenkezés és tiltakozás álláspontjára helyezkedtek, könnyebben viselték el a történelem alakulását, mint azok, akik nem rekedtek meg a fejlődés valamely szakaszánál, hanem közvetlen céljaikat mindig az adott feltételekhez és lehetőségekhez igazították. Ezek pedig állandóan változnak, így a gondolkodó emigránsokat is új és új problémák elé állították Folyamatosan arra kényszerítették őket, hogy az adottságokat és esélyeket állandóan mérlegeljék, feladataikat időközönként megvizsgálják. A hatvanas évek vége és a hetvenes évek emigráns sajtója eléggé lehangoló képet adott a világban végbemenő események és irányzatok megértéséről. A tájékozatlansággal párosult meg nem értés

okozta, hogy az emigráció céljai érintő fejtegetésekben annyi zavarral, ellentmondással találkozunk. 1. 2 Ki a magyar? : Az ember magyarként való besorolásához nincs általános sablon. A valamilyen közösséggel való azonosuláshoz a felismerhető tárgyi tulajdonságokon túl a belső, szubjektív egyéni érzések őszinte élése és megvallása is fontos ismérve. A köztudatban és a statisztikában használt meghatározók – a nyelv, a név, az állampolgárság, az ízlés különbözősége, a szülőföldhöz való ragaszkodás, stb. – minden európai nemzetre egyformán alkalmazható alapfogalmak, de 1 egyik sem biológiai összetevőktől megszabott, hanem a szűkebb környezettől átvett, megtanult, vagyis szerzett tulajdonság. Ezek a szerzett tulajdonságok a társadalmi fejlődés következtében állandó változásnak vannak kitéve, Amíg a közösség egységes politikai hatalom vagy társadalmi szervezet irányítása alatt él, a

változások az elkülönülés veszélye nélkül, a közösségen belül, aránylag egységes formában zajlanak le. Más a helyzet, ha egy nagyobb rész leszakad a közösség egységes testéről, s egy magát másnak nevező közösségen belül, idegenként kénytelen külön élni. Fogalmi zavart okoz az is, ha egy vagy több idegennek tartott csoport kerül a magát elhatároló közösség társadalmi vérkeringésébe. A társadalom által képviselt közvélemény minden európai nemzeten belül olyan igényeket támaszt a letelepülni vágyó idegennel szemben, amilyeneket a maga idegenbe szakadt tagjaival szemben is: teljes hűséget, azonosságot az elhagyott nemzettel, közösséggel, akár több nemzedéken át. A befogadó társadalom ezek feladását várja el minden hozzákerült idegentől Az európai társadalom a nemzeti hovatartozási kritériumai tehát nem a hivatalos iratok, nem is az egyén magatartása, véleménye alapján, hanem a közvélemény ezen

elvárásai alapján jöttek létre. Nyugat-Európában a társadalom magyarnak tekint mindenkit, aki magyar állampolgárként Magyarországról került nyugatra. A magyar társadalom viszont magyarként tartja számon azokat az elszakított területekről származó személyeket is, akikre bármilyen kötődés alapján igényt tarthat. Nyugat-európai magyarságról csak 1945-től beszélhetünk Az 1945 és 1985 között nyugatra távozott mintegy 800 000 magyar állampolgár közül több mint 200 000 maradt Nyugat-Európa országaiban. 2. KIVÁNDORLÁSOK 2. 1 1945-ös kivándorlás: 1945 augusztusában, tehát 3 hónappal a háború befejezése után, a szakirodalom adatai szerint kb. 10-11 millió idegen, vagyis nem német állampolgár tartózkodott a Német Birodalom területén, Ausztriát is beleszámítva Ebből a tömegből 6-700 ezerre tehető a magyar állampolgárok száma, a magyarországi hivatalok és a győztes (amerikai, angol, francia, orosz) katonai 2

hatóságok nyilasokról, hazaárulókról, nyugatra menekült reakciósokról beszéltek. Ez a megítélés bántotta a magukat kitaszítottnak érző tízezreket A kivándorlásra 1945 és 1947 között nagyon kevés volt a lehetőség. A hazatérés rizikóval járt, s e megoldást végül is csak azok választhatták, akiknek volt hova hazamenniük, akik politikailag korábban nem voltak aktívak, vagy mint fiatalok kerültek nyugatra. 1945 és1948 között becslések szerint 200-260 ezer személy választotta a hazatérés útját. Nem mehetett haza a 200-230 ezer kitelepített sváb, pedig ezek jó részének ott élt a rokonsága. Ezeket az embereket nem tartják magyaroknak sem otthon, sem itt, holott többen közülük aktívan részt vettek a magyar életben. 1945 után másképp alakult a sorsuk, mint a menekülteké 1947-ben 100-120 ezer magyar hagyta el Európát. Néhány európai állam is hajlandó volt pár ezer hontalant befogadni: fizikai munkásnak E hontalanok jogi

helyzete egészen 1951-ig rendezetlen volt 1951-ben az ENSZ egyik szakbizottsága – az Emberi Jogok Nyilatkozatának kiegészítéseképpen – megfogalmazta a menekültekre vonatkozó egységes rendelkezést. Ezzel az új rendelkezéssel megszűnt a Nyugat-Európában tartózkodó magyarok hátrányos jogi helyzete: az „exenemy DPs”, vagyis a volt ellenséges országok polgárai egyenrangúak lettek az üldözöttekkel, s ezáltal lehetőségük nyílt a kivándorlásra, vagy végleges letelepedésre. A lakosság róluk alkotott véleménye ezzel persze nem változott meg, továbbra is csak alacsonyrendű munka végzésére alkalmas idegeneknek tartották őket A tengerentúlra kivándorolt magyarok helyzete lényegesen jobb lett az új hazában. Mindenütt magyar nyelvű közösségeket, egyházi és világi csoportosulásokat találtak, akik segítséget és tanácsot adtak az új bevándorlóknak. Az Európában maradottaknak viszont a nullpontról kellett indulniuk A

hazatelepülések, kivándorlások és az európai országokon belüli lakhelyváltozások után az 1950-es évek elején hozzávetőlegesen a következő volt a nyugat-európai magyarság országonkénti megoszlása: Anglia 8 000 Ausztria 14 000 Belgium 8 000 Dánia 2 000 Franciaország - munkás 10 000 - légiós 10 000 3 Hollandia 7 000 Németország 46 000 Norvégia 3 000 Olaszország 2 000 Portugália, Spanyolország 1 000 Svédország 5 000 Összesen 116 000 Az 1953. évi népszámlálás idején a magyarság kilenc vajdasági községben alkotott abszolút etnikai többséget. Többek között: Zenta 80, 0 %, Szabadka 50, 7 % magyar lakossal 2. 2 1956-os kivándorlás: Teljesen új helyzet alakult ki az 1956-os forradalom hatására. A nyugat-európai közvélemény és politikai vezetés a magyar nép iránti csodálatát, elismerését a magyar menekültekkel szembeni

– korábban soha nem tapasztalt – szimpátiával, segítséggel igyekezett kifejezni. Az 1956-os forradalom utáni években a más országokból érkezett menekültekhez képest NyugatEurópában határozottan előnyös volt magyar menekültnek lenni. Aki magyar voltára hivatkozott, hirtelen befogadásra érdemes személlyé vált, bármikor is érkezett az országba Ilyen társadalmi hangulat fogadta azt a 100 000 magyar menekültet, aki 1956 és1981 között kért menedéket Nyugat-Európában A nyugati közvélemény hajlamos rá, hogy minden ötvenhatos magyar menekültben aktív szabadságharcost és demokratikus gondolkodású polgárt lásson, akinek beolvadása bármely nemzetbe nyereségnek számít. Az otthoniak meg a szovjet elnyomás és annak kiszolgálói elleni küzdelem előharcosait látták az elmenekültekben és elvárták tőlük, hogy valamilyen formában folytassák a harcot a nemzet függetlenségéért Az ötvenhatos menekültek nem egyénileg, hanem

kollektívan kaptak menedékjogot, tehát semmilyen hatóság vagy szervezet nem kérdezte meg tőlük, hogy milyen formában üldözték őket, részt vettek-e aktívan a forradalomban stb. A második világháború után nyugaton maradt csaknem 500 ezer magyar jó része több éven át viselte a társadalmonkívüliség, a másképpen értékelt társadalmi magatartás és az „útban állás” 4 súlyos lelki és anyagi terheit, annak mindennapi valóságát. Az „ex-enemy DPs”, vagyis a „volt ellenséges ország polgára” bejegyzéssel terhelt személyi igazolvány a jogi kisebbrendűséget is dokumentálta. Mindenképpen olyan érzése volt, hogy rossz helyre érkezett Haza nem tudott – nem akart vagy nem mert – menni, tömeges bevándorlási lehetőséget pedig csak a közép- és dél-amerikai államok, meg Ausztrália ajánlottak fel, azok is csak erős, egészséges fiatalemberek számára. A háború utáni években a nyugaton maradt magyarok tízezrei

kértek beutazási lehetőséget az említett államok konzulátusain, illetve fogadtak el megalázó munkaszerződéseket európai vagy észak-amerikai letelepedési engedély reményében. A több évig húzódó Amerikába vándorlás után körülbelül 100 ezer 1945-ös magyar menekült maradt Európában Az 1956-ban nyugatra menekült 200 ezer magyarból ugyancsak mintegy 100 ezer maradt Európában. 2. 3 Az 1945 és 1956 után menekültek helyzete: A forradalom után menekülteknek teljesen más fogadtatásban volt részük, mint az 1945ösöknek. 1956 után magyar menekültnek lenni társadalmi egyenrangúságot, központi gondoskodást, szívélyes fogadtatást jelentett Európában 1956 ténye és nemzetközi megítélése az 1945-ös menekültek státuszán is javított. Az 1956-os magyar menekülteket a befogadó országok közvéleménye homogén egységnek tekintette, s előnyös körülményeket teremtett a beilleszkedésükhöz. Pár hónap leteltével a magyar

menekült már nem, mint szabadsághős, hanem, mint szomszéd vagy munkatárs mérettetett meg – viselkedése munkateljesítménye alapján. E kezdeti időszakban mindannyiuknak tudomásul kellett vennie, hogy a magukkal hozott, általuk helyesnek tartott közösségi, magatartásbeli és munkahelyi normák erősen eltérnek a befogadó ország normáitól. A nyugatra került 1956-os fiatalok s velük együtt azok a politikai menekültek, akik tudatosan törekedtek az új környezet kívánta ismeretek, tapasztalatok megszerzésére, az 1960-as évek közepére – képesítésük és addigi munkájuk alapján – egzisztenciát teremtettek, s az őket befogadó ország megbecsült tagjává váltak. Ez a réteg, mivel a teljes beolvadásra sohasem gondolt, újra keresni kezdte menekülttársai és az egyetemes magyarság gondjaival törődők társaságát Új szervezetek kezdtek alapítani, vagy a politikai egyesületektől már külön úton járókhoz csatlakoztak A világban

szétszóratott menekült magyarság az 1960-as évek végén, tehát már a befogadó országok társadalmi szokásaihoz, törvényeihez igazodva kezdte el a meglévő magyar politikai egyesületek keretein kívüli közösségek szervezését. 5 3. SZERVEZETEK A HATÁRON TÚLI MAGYAROKÉRT 3. 1 Európai Szabad Magyar Kongresszus: Az 1960-as évek végére nagyon sok menekült szerezte meg a befogadó ország állampolgárságát. Mint állampolgárnak, minden volt menekültnek lehetősége nyílt politikai szervezkedésre, nemzetközi síkon is. E lehetőség gyakorlati kihasználására szerveződött meg 1970 novemberében az Európa Tanács székhelyén, Strasbourgban az Európai Szabad Magyar Kongresszus (ESZMK). A magyar nép a második világháború előtt 1939-ben, majd a háború után 1945-ben választott szabadon parlamenti képviselőket. Az ESZMK alapítói e két parlamenti választáson mandátumot szerzett Nyugat-Európában élő képviselőket, e két parlamenti

ciklus alatt diplomáciai szolgálatban lévőket és a nyugat-európai országokban élő emigránsok szervezeteinek vezetőit hívták meg az alapító kongresszusra. A kongresszus első elnökévé a nyilasok és a kommunisták által egyaránt börtönbe vetett Dálnoki Veress Lajos volt tábornokot választották Az ESZMK vezetőségét személyi összetétele, konzervatív gondolkodása miatt a NyugatEurópában élő magyarság sem tartotta saját képviseleti csúcsszervezetének. Az ESZMK ezt nem is igényelte, hiszen programjából világosan kitűnt, hogy elsősorban a kommunista hatalom által elnyomott szótlanságra kényszerített nemzet, nem pedig a szabad világban élő magyarok képviseletére alakult meg. Az ESZMK látványos sikereket ugyan nem tud felmutatni, de egyike azoknak a civil szervezeteknek, amelyek ingyenes munkavállalással gyakorlati lépéseket tesznek nemzetközi fórumokon az egyetemes nemzet és tagjai érdekében. 3. 2 Kisebbségvédelmi

Társaság: A Svájcban élő magyarság széles támogatásával 1988. szeptember 12-én Zürichben megalakult a Kisebbségvédelmi Társaság (KVT) A megalakulás előtti vitákban világossá vált, hogy a magyar kisebbségek sorsproblémáit nem lehet a más nemzeti kisebbségek gondjaitól elkülönítve kezelni, hanem közösen, egymással összefogva nemzetközi fórumokon kell minden ki- 6 sebbség részére biztosítani a megmaradás lehetőségeit. A KVT célkitűzései már ennek a gondolatnak a jegyében fogalmazódtak meg A KVT által elképzelt kapcsolatrendszer kiépítése sok időt és óriási energiát igényelt. A Kelet-Közép-Európában 1989-ben bekövetkezett változások nagy lendületet adtak a KVT szervezeti bővítésének és az általa kitűzött célok érdekében végzett tevékenységnek 4. A HATÁRON TÚLI MAGYAROK BEOLVADÁSA 4. 1 Magyar-magyar kapcsolatok: A hatvanas évek közepétől kezdődően és a „kádári politika” jegyében

megindult konszolidáció következtében a Nyugaton élő magyarok körében mind elevenebb lett az érdeklődés az elhagyni kényszerült vagy önként elhagyott szülőföld iránt. Az 1963-as amnesztia ugyancsak növelte a Magyarországra való látogatás és a Magyarországgal való ismerkedés vágyát. Szerepet játszott a rokoni kötelék és baráti kapcsolatok felújításának igénye is A külföldre utazó rokonok és barátok serkentették a látogatás visszaadásának szándékát. Megindult a kölcsönös személyi forgalom, amelyet a budapesti kormányzat nemcsak azért támogatott, mert értékes devizabevétellel kecsegtetett, de azért is, mert alkalmasnak látszott arra, hogy a nemzetközi jó hírét javítsa. Ami be is következet, évről évre fokozódó mértékben A nyugati magyarok a „szülőket, barátokat cserbenhagyó”, „hazát és szülőföldet eláruló”, „kártevő ellenforradalmárokból” és kommunistaellenes „disszidensekből”

idővel „Nyugatra szakadt hazánkfiai”, idegenben élő „honfitársak”, félrevezetett kitántorgók és megtévesztett elbujdosók lettek. Kivéve azokat, akik politikai tevékenységük következtében továbbra is, mint „a szocialista Magyarország ellenségei” kezeltetnek, és e minősítésnek megfelelő elbánásban részesülnek. A magyar-magyar viszonylatban lábra kapott a „honfitárs” név és megszólítás, ami azonban külföldön sehogyan sem akart gyökeret verni. Olyan hazai sajátossággá lett, amely eredetét azonnal elárulja. Nyugaton a magyarok sem önmagukat egymás között, sem a hazaiakat nem nevezik honfitársnak, a szó használata a magyarországi hivatalos és félhivatalos körökre korlátozódott. Az „emigráns” és a „disszidens” elnevezés e körök részéről azoknak jár ki, roszszalló értelemben, akiknek kommunistaellenes érzelmei nyíltan kifejezésre jutnak, vagy akik- 7 ről Budapest hivatalaiban úgy tudják,

hogy a kialakult szocializmussal nemigen tudnak megbarátkozni. Mindenki más egyszerűen nyugati vagy külföldi magyar lett 4. 2 A beolvadás lehetősége: A 200 000 fős nyugat-európai magyarság Magyarország területénél harmincszor nagyobb területen van szétszórva, s 260 millió más nyelvű, tudatú, ráadásul jómódú ember között él. Az ilyen közegben a legnagyobb a beolvadás veszélye, hiszen itt valósággal lehetetlen egy mindenkit összefogó nemzeti erőd megteremtése. Az önerő csak kis magyar szellemi szigetecskék létrehozásához elég. Ahhoz, hogy ezek a szigetecskék meg is maradjanak, persze az itthoni magyarságnak is tenni kellene valamit. 4. 3 Jugoszláviai magyarok életkörülményei: Törökkanizsa Jugoszlávia egyik legészakibb községe, a Vajdaság észak-keleti részén. Az 1991-es népszámlálás idején a községnek 13 810 lakosa volt, ebből 8225 lakos magában a község központjában él. A nemzeti megoszlását illetően a

magyarok adják a község lakosságának 37 %-át, a szerbek 53 %-át A magyarok aránya fokozatosan csökken Egy 10 interjúalany bevonásával történő tanulmány a következő megállapításra jutott az itt élő magyarok kapcsán. Mivel az interjúalanyok kiválasztásánál törekedtek, hogy különböző profilú értelmiségieket kérdezzenek meg, ezért a minta statisztikailag nem tekinthető reprezentatívnak Túl sok a tanár és a humán értelmiségi, ennek talán az az oka, hogy nincs kielégítően megoldva a műszaki és természettudományos képzés, ugyanakkor a tanítónők, illetve magyar szakos tanárok képzése folyamatos. A megkérdezettek közül mindenki magyarnak vallja magát, és soha nem vallotta másnak, annak ellenére, hogy ők már nem Magyarországon születtek, hanem Törökkanizsa környékén. Az áttelepülés oka részben munkalehetőség, részben családi indok, ez a két tényező legtöbb esetben kombináltan jelenik meg. Kapcsolattartás

a rokonsággal rendszeres mindenkinél, de a legtöbb esetben kimerül egy-egy üdvözlőlap váltásban. A megkérdezetteknek összesen tizennégy gyerekük van. Az egyetemi tanulmányaik befejezése előtt álló diákok és diplomájukat már megszerzett fiatal értelmiségiek körében mind többen jutottak arra meggyőződésre, hogy külföldön szerzett műveltségük hiányos marad, ha nem 8 egészül ki a magyarságra vonatkozó ismeretekkel és, hogy közérzetüket is javítja, ha bekapcsolódnak a magyar szellemi vérkeringésbe. Erre nem csak azok törekedtek, akiknek a tanulmányai és majdani hivatási kötelezettségeik a magyarságtudománnyal érintkeztek, hanem olyanok is szép számmal, akiknek pályája – mint orvosok, mérnökök, építészek, közgazdák – nem kívánta meg feltétlenül a magyar műveltséggel való szembesülést. Egyikük már értelmiségi pályán van, rajta kívül optimális esetben még 12-en kerülhetnek értelmiségi

pályára, ebben azonban maguk a szülők is kételkednek, vagy legalábbis bizonytalanok. Ketten tanulnak Magyarországon jelenleg, és mindkettő tervei között szerepel (sőt egyre kifejezettebb szándékuk), hogy Magyarországon telepedjen majd le. A szándék nem azért született, mert eredetileg is ezt óhajtották, hanem mert pillanatnyilag úgy látszik, hogy nem lesz megfelelő munkahely otthon; változás esetén a szándék is módosul, hiszen ott szeretnének élni, ahol a családjuk, de munka nélkül nem lóghatnak a szüleik nyakán. 4. 4 Megélhetés nehézségei: A rendezett családi körülmények között élők közül a többség arról számolt be, hogy biztos megélhetésüket 1982 és1987 között teremtették meg. Mindannyian jobbára önerőből boldogultak, de minden megkérdezett kedvező helyzetben volt: kedvező hitelek, és/vagy családi örökség, vagy külföldi rokon segítség egyengette a fiatalok útját. Minden megkérdezett értelmiségi

családjában foglalkoznak mellékeresettel, valójában minden megkérdezett család jövedelme több forrásból származik, és egyetlen esetben sem kizárólag a tanári, orvosi, gyári, vezetői, fizetésből él a család Mindannyian a tartalékok hiányára panaszkodnak, ezt a megélhetés biztonságának a hiányaként élik meg. A 90-es évek jövedelméről mindannyian úgy nyilatkoztak, hogy csökkent A legkritikusabbnak a 93-as és 94-es évet tartják, azzal, hogy az azt követő viszonylagos rendeződés után ismét egy nyugtalanító, állandó lecsúszás következett, amely azóta is arra kényszerít mindenkit, hogy mellékkereset után nézzen. 4. 5 A bevándoroltak fogadtatása: A legtöbben azt mondták, hogy Törökkanizsán általában barátságosan fogadták őket, de arról is beszámoltak, hogy az életük folyamán korábban is falba ütköztek, és most is. Az egybehangzóan barátságosnak mondott környezet-válasz azonban nem teljesen meggyőző,

később 9 ugyanis legtöbben árnyalták válaszukat. A magyar értelmiségnek nincsenek igazán komoly kapcsolatai, és időnként ez akadály, ezen kívül semmilyen biztosíték nincs rá, hogy bizonyos pozíciókban olyan személy döntsön róluk, sorsukról, akinél nem számít a nemzetiség. Az értelmiség nagyobb teljesítményre lenne motivált, de a körülmények erre nem adnak lehetőséget A megkérdezettek úgy ítélik meg, hogy nincsenek megbecsülve, a rossz közérzet csaknem elviselhetetlen. A megkérdezettek többségének nincs határozott jövőképe. A távozásra egyre többen gondolnak, a 90-es években mindannyiuk fejében komolyan megfordult a külföldre távozás lehetősége és ezt ma sem zárja ki teljesen senki Többen már 1991-ben az indulást latolgatták, mások a nagy infláció utáni időszakban Ebben, 1991-ben a félelem játszott közre, 93-94 után a súlyos anyagi helyzet, és máig ez maradt a fő ok. Többen fejezték ki

félelmüket, hogy a súlyos gazdasági helyzet sokáig is eltarthat, ebből arra lehet következtetni, hogy a távozás gondolata továbbra is napirenden van. A maradásra a következő okok ösztönöztek: - többek esetében a tágabb, szűkebb szülőhelyhez való ragaszkodás, - az ingatlanokért nem kaphattak annyit, hogy külföldön hasonló minőségű ingatlant vásároljanak, - az itthon maradó idős szülők, illetve közeli rokonok. Senki nem veszi tragikusan, ha gyermeke nem értelmiségi pályára lép, de mindenki elfogadja, illetve örül, ha esetleg értelmiségi lesz belőle. Minden megkérdezett azt tartja legfontosabbnak, hogy gyerekeiknek olyan munkájuk legyen, amelyből meg tudnak élni; megpróbálják olyan pályára irányítani a gyerekeket, ahol az értelmiségi és nem értelmiségi lehetőség egyaránt nyitva áll előttük. A megkérdezettek tanácstalanága a jövőt illetően elgondolkodtató, és a társadalmi állapotokat minősíti. 4. 6

Összegezve: Az értelmiség alapvető gondja, hogy munkájával nem teremthet olyan egzisztenciát, hogy értelmiségként élhessenek, ezért más módon kell kiegészítő jövedelemhez jutnia. A legtöbb értelmiségi valamilyen köztes állapotban van, tudásával, esetleg fizikai munkával próbálja pótolni jövedelmét. Arról, ami elvárható és logikus lenne – továbbképzés, szakmai előrehaladás – nem igen van szó, noha igény lenne rá A továbbképzést, vagy az átképzést háttérbe szorítja a megélhetésért való küzdelem, ez utóbbi vált fő kérdéssé az elmúlt évtizedben 10 Az 1992-ben alapított Kézfogás Alapítvány célja a határom túl élő magyar közösségek és a szórványmagyarság gazdasági helyzetének javítása, sajátos gondjainak orvoslása. Az alapítványt 1995-ben átszervezték, és mint Új Kézfogás Közalapítvány, 1995-1998 között több mint 1 milliárd Ft költségvetési támogatásból több száz benyújtott

gazdasági jellegű programot finanszírozott vagy támogatott a környező országok magyarok által is lakott vidékein. A támogatások több mint felét Romániából benyújtott pályázatoknak ítélték. 5. A MAGYAROK ÉS A BEFOGADÓ ORSZÁG 5. 1 Mennyire ismerték a befogadó országot? : Az új haza minden menekültnek választott és nem kényszerű tartózkodási helye. Tehát amikor letelepedési helyéül választotta, valószínű, hogy valamilyen előnyösnek látszó adatokat is tudott róla. Magyarországi iskolai tanulmányai alatt ki-ki általános, afféle sablonos ismereteket szerzett a világ minden országáról: hogy az egyes országokban milyen nyelvet beszélnek, mi az illető ország fővárosa, melyek a nagyobb helyei, folyói, hány ember lakja stb. Esetleg ismerte egy-két nemzeti nagyjának a nevét, tevékenységi területét, munkásságának nemzeti és nemzetközi rangját. Ezekből a hiányos, sekély ismeretekből állt össze az a kép, amelynek

alapján a menekült új hazát választott. Aki véletlenül, (pl unszolásra) került egy felvételi listára, az ennél kevesebbet, a tudatos kivándorló ennél többet tudott De még a legjobban felkészült személy is keveset, vagy sokszor semmit sem tudott arról, hogy a választott hazában nemcsak más nyelven beszélnek az emberek, hanem – a családban, a munkahelyen, az utcán – másképpen is viselkednek. Emberi, társadalmi, viselkedési normáik, gondolatmenetük, értékítéletük más, idegen attól, amit ő magával hozott Magyarországról Az anyanyelv szavainak idegen nyelvű változata szótár segítségével tökéletesen elsajátítható, a viselkedési, gondolkodási normáknak viszont nincs „fordításuk”. A magatartás, a gondolatmenet, az értékítélet még akkor is más az első generációs menekültben, kivándorlóban, ha a befogadó ország nyelvét tökéletesen elsajátította. A menekültek zöme tehát kevés tárgyi ismerettel, gyenge

vagy semmilyen nyelvtudással és vadidegen társadalmi normák, értékítéletek birtokában lépte át választott hazája határát. Az új hazával szemben támasztott elvárásait nem a befogadó ország jogi és társadalmi törvényeire, hanem saját elképzeléseire alapozta. 11 5. 2 A befogadó ország társadalmával szembeni elvárások: Kivándorlásra, de főleg menekülésre a szülőföldön uralkodó politikai, társadalmi, gazdasági állapotok hátrányos volta, az otthon maradástól való félelem, aggódás késztetett, nem pedig a hűtlenség, a szülőföld vagy a nemzet megtagadása A menekült a befogadó társadalomtól tehát a hátrányosnak, veszélyesnek tartott otthoni helyzet ellentétjét, élete jobb, előnyösebb, szabadabb, biztonságosabb körülmények közti folytathatását várta. Tekintettel arra, hogy a szülőföld elhagyására készetető okok egyénenként különböztek, a befogadó országgal szembeni elvárások – a kollektív

juttatásokon túl – az egyéni értéknormák alapján fogalmazódnak meg, és váltanak ki elégedettséget vagy csalódást. A menekülés okai és az elvárások nagysága – a gyakorlat bizonyítja – fordított arányban vannak egymással. Az életveszély, vagy súlyos börtönbüntetés elől menekülők megelégedtek a létbiztonsággal és a képességeiknek megfelelő munkalehetőséggel, a gazdasági vagy családi nehézségek elől menekülők viszont nagyobb igényekkel érkeztek 5. 3 A befogadó társadalom nyújtotta lehetőségek: A levert forradalom után megnyíltak az Európai és tengerentúli országok határai a magyar menekültek előtt. Országonként a legmagasabb politikai fórumok határozták el, hány ezer magyar menekültet fogadnak be. Az e fórumok alá tartozó szervezetek hivatalos utasítást kaptak, hogy a magyar menekültek részére az emberileg megadható legnagyobb kedvezményt biztosítsák. Az állampolgárság elnyeréséről sehol sem

hoztak külön törvényt, beilleszkedésük így a fennálló törvényes rend előírásainak megfelelően folyt le. A befogadó országok célja már a befogadás pillanatában is a rendezett életkörülmények és a teljes beilleszkedés biztosítása volt. Nyilatkozatok hangzottak el arról, hogy a befogadó társadalom örömmel venné a magyarok asszimilálódását Ezt a szándékot tükrözte az egyetemisták és diákok iskolába küldése és a munkaképes szakemberek munkahelyhez juttatása. Hivatalosan, ha nem is egyenjogú, de egyenrangú embernek ismertek el minden magyar menekültet, aki munkahelyén vagy az iskolapadban hasonló teljesítményt ért el, mint őshonos munkavagy diáktársa. 12 5. 4 Mai társadalmi helyzetük: A menekültek kisebb része elégedett, egyensúlyérzete szilárd, nagyobb részük azonban inkább panaszkodik a befogadó társadalomra. A magyar menekültek bármikor érkeztek is új hazájukba, a befogadó ország nem a velük azonos

vagy hasonló körülmények között élő őslakosokkal, de nem is menekülttársaikkal léptek szövetségre, hanem egyénileg törekedtek jövőjük, társadalmi helyzetük megalapozására. A kollektív juttatások elapadása után már féltek a menekülttársaikkal való azonosítás hátrányaitól, de nem csak a sorstársaikkal való közösség felépítésétől zárkóztak el a legtöbben, hanem a befogadó ország társadalmi közösségeitől is, s csak a szűk családi, baráti körben élték, élik jórészt korábbi életük valamelyik periódusához kötődő élményvilágukat, egy olyan társadalomban, amelyben ezeknek a gondolatoknak, normáknak semmiféle funkciójuk nincs. Anyagi jólétük, maximális szabadságjogaik ellenére sem érzik magukat otthon az új hazában, mert annak normái több évtized után is idegenek maradtak számunkra. A befogadó társadalom asszimilációra való felhívása az ő szemükben vörös posztó, ám azt is sértésnek

tartják, ha idegeneknek minősítik őket Ugyanakkor az elhagyott haza társadalmát is lenézik és kritizálják, tehát közösségeken kívül élnek. A közösségi élettől való teljes elzárkózás azt eredményezi, hogy az egyénben felgyülemlő feszültség, kétely, viselkedési bizonytalanság okozta görcsök feloldása is nehéz. Az ilyen ember egyedül rágódik problémáin, mindenkivel szemben bizalmatlan, a személyét érintő kérdésekre, utalásokra túlérzékenyen, ingerülten reagál Egyáltalán nem véletlen, hogy akik rátaláltak valamely közösség szilárd szigetére, azokban feloldódnak ezek a görcsök 6. A HATÁRON TÚLI MAGYAROK LEHETŐSÉGEI 6. 1 A státusztörvény: Sokan próbálták az utóbbi időben félremagyarázni e jogszabályt, de itt egy nyolcvanéves adósságról van szó, hiszen az első világháború, Trianon óta nem volt lehetőség arra, hogy Magyarország és a határon túli magyarság között kapcsolat alakuljon ki. Olyan

kapcsolat, amelyet törvény szintjén garantál a magyar országgyűlés, ha úgy tetszik, egyfajta adósságtörlesztésről is szó van, de ezen túlmenően az a legfontosabb, amit ez a törvény tartalmaz, amiért szükség van rá, és ami a célja. 13 A 2002. január 1-jén életbe lépett státusztörvény hatálya alá tartozó személy Magyarország területén, engedély alapján foglalkoztatható. Az engedélyezési eljárás során a külföldiek magyarországi foglalkoztatásának engedélyezésére vonatkozó általános szabályokat azzal az eltéréssel kell alkalmazni, hogy az engedély naptári évenként összesen három hónap időtartamra a munkaerő-piaci helyzet vizsgálata nélkül adható ki. Külön jogszabály hosszabb időtartamra szóló engedély kiadását is lehetővé teheti ugyanilyen módon. A munkavállalás jogszabályi feltételeinek megteremtésével kapcsolatos kiadások, így különösen az ahhoz szükséges iskolai végzettség,

szakképesítés, a munkaegészségügyi alkalmasság előzetes igazolásához szükséges eljárás költségeinek megtérítését az érintettek az e célból létrehozott közhasznú szervezettől pályázat útján kérelmezhetik. Az engedélyezési eljárás, továbbá a nyilvántartás részletes szabályait külön jogszabály tartalmazza 6. 2 A státusztörvény legfőbb céljai: A jogszabály legfontosabb céljaként három dolgot említettek meg. Az egyik: a státustörvény tegye lehetővé, hogy a Kárpát-medencében élő magyar közösségek magyar közösségként megmaradhassanak szülőföldjükön. Ez a törvény legfontosabb és elsődleges célja Ezzel egyúttal választ lehet adni azokra a vádakra és félreértésekre is, amelyek arra utalnak: esetleg nem azt célozná, hogy szülőföldjükön megmaradjanak magyarnak, hanem a Magyarországra való áttelepülést támogatná. Nem, egyértelműen kijelenthető, hogy ennek a törvénynek a szülőföldön való

megmaradás a fő célja Más jellegű cél az, hogy ugyanakkor a határon túli magyarok ne csak érezzék az egységes magyar nemzethez tartozásukat, hanem meg is tudják élni ezt az együvé tartozást akkor, amikor az anyaországban tartózkodnak. Hiszen tapasztalható volt az utóbbi tíz esztendőben is, hogy amikor Magyarországra jönnek, még nem mindenki kezeli úgy őket, mint ahogyan a magyar nemzethez tartozás jogán elvárható volna. Ezért a törvény másik nagy célja, hogy ha Magyarországon tartózkodik a határon túli magyar, ne egyszerű turistaként kezeljük, fogadjuk, hanem olyan személyként, aki a magyar nemzethez tartozik, és ebből kifolyólag bizonyos kedvezmények, jogosítványok illetik meg. Ez a státus egyfajta átmenetet jelent a turistamivolt és a magyar állampolgárság között. Jelenleg nincs arra mód, hogy a határon túli magyarok magyar állampolgárságot kapjanak, arra ellenben van lehetőség, hogy kedvezményes helyzetbe

kerüljenek, megközelítőleg olyan állapotba, amely az állampolgársággal járna. 14 Harmadik oka, célja a státustörvény megszületésének az, hogy a határon túli közösségek itthon, a szülőföldjükön boldoguljanak. Ez semmiképpen nem tekinthető diszkriminációnak, megkülönböztetésnek a többség és a kisebbség között. A törvénnyel kapcsolatban, 2003 áprilisában történt egy felmérés, melynek eredménye a következő. Az adatok azt mutatják, hogy a legtöbben, a válaszadók több, mint kétötöde úgy érzi, a Romániából érkezők segítségre szorulnak. A másik két, pozitív töltetű állítással egyetértők aránya azonban az előzőnek nagyjából fele (22-25%). Az egyetértők aránya meglehetősen magas, több mint egyharmados (37%) azon állítás esetében, mely szerint a Romániából érkezők miatt hátrány éri a magyar állampolgárokat a munkaerőpiacon. Szintén meghaladja valamivel az egyharmadot azok aránya, akik

erkölcsileg is elítélik a Magyarországra érkezőket A legkisebb arányban azzal az állítással értettek egyet a megkérdezettek, hogy a romániai magyarok tulajdonképpen nem is magyar nemzetiségűek, ez az arány 18%. A Romániából áttelepülő magyarokra vonatkozóan, mennyire értettek egyet az alábbi kijelentésekkel? (Inkább) Egyet is egyetért ért, Meg nem is (Inkább) nem ért egyet Esetszám A válaszok átlaga Nem tudja* Elveszik az itt élő magyarok- 36, 9 tól a munkahelyet 26, 2 36, 9 1476 3, 06 3, 3 Cserbenhagyják az ottani Magyarságot 34, 2 20, 1 45, 8 1438 2, 89 5, 9 Az itt élő magyarokban erő- 21, 7 sítik a nemzeti érzést 22, 2 56, 1 1394 2, 51 8, 7 Szerencsétlenek, ezért segíteni kell rajtuk 42, 0 29, 4 28, 7 1488 3, 15 2, 6 Nem is igazán magyarok 18, 1 22, 9 58, 9 1441 2, 37 5, 6 Nekik köszönhetően kevésbé 24, 8 fogy Magyarország lakossága 20, 2 55, 0 1380 2, 53 9, 6 *Az összes

megkérdezett százalékában Megjegyzés. A válaszadáskor ötfokú skála állt a megkérdezettek rendelkezésére: 5 – teljes mértékben egyetért, 1 – egyáltalán nem ért egyet, a táblázatban az egyetértést és az egyet nem értést kifejező kategóriákat összevontuk 15 A magyar állampolgárok a legelzárkózóbbak a teljesen szabad munkavállalás biztosításával szemben. Az érvényes választ adók közel háromnegyede nem értene egyet ennek a lehetőségnek gyakorlatba ültetésével Az egyharmadot sem éri el azok aránya, akik helyeselnék a szavazati jog megadását a határon túli magyarok részére. A válaszok átlaga (1, 97) gyakorlatilag megegyezik a munkavállalással kapcsolatos állítás esetében kapottal (1, 96), ez pedig azt mutatja, hogy a szavazati jog biztosítását teljes mértékben elutasítók részaránya nagyobb az elutasító választ adókon belül, mint a munkavállalás esetében. 6. 3 Az öregedő népesség

következményei: A népességelemzők az úgynevezett "demográfiai átmenet" elmélettel írják le az Európában így Magyarországon is - érzékelhető jelenséget, ahogy a népesedési mód az utóbbi századok során alakult. Az elmélet szerint öt fázis különböztethető meg: 1. magas termékenység, magas halálozási arányszám, amelynek eredménye a kevés szaporodás 2. a halálozások rohamos csökkenése (főleg higiéniai ismeretek következtében), a termékenység marad egy ideig (Magyarországon kb 30-40 év), eredmény: a népesedés rohamos növekedése 3. a termékenység csökkenése, mivel nem kell már annyit szülni, hogy néhány gyermek életben maradjon, eredmény: csökken a gyarapodás, 4. a termékenység alacsony, a halálozás alacsony, eredmény: stabil, de öregedő népesség, 5. a termékenység alacsony(abb), a halálozás lassan növekszik, eredmény: fogyó népesség E folyamatok természetesen több száz évesek 6. 4

Magyarország helyzete: Magyarország elérkezett a folyamat utolsó fázisához. 1950-től 1955-ig nőtt a népesség 1956tól 1980-ig a népesség növekedése mérséklődött, majd 1980-tól megkezdődött az ország lélekszámának tényleges csökkenése), ami azt jelenti, hogy a halálozások száma nagyobb a születések számánál Ezalatt megváltozott a társadalom családösszetétele is úgy, hogy túlsúlyos 16 lett a kiscsaládok aránya. 1980-tól 1998-ig Magyarország lakossága 433 ezer fővel csökkent A világ leggyorsabban öregedő népe lettünk. A termékenységi arányszám a századfordulón még 5, 3 volt, 1940-re 4, 3 lett, 1980-ban 1, 9-re csökkent 1998-ban csupán 1, 33. Zuhanásszerűen csökkent a három és több gyermekes családok száma Az idei év első kilenc hónapja során csökkent a házasságkötések száma, némileg kevesebb gyermek született és többen haltak meg, mint egy évvel korábban. A népességcsökkenés mértéke

meghaladta a 2002 azonos időszakára kimutatott értéket – tette közzé a Központi Statisztikai Hivatal A nem végleges adatok alapján 2003 első kilenc hónapjában 37, 6 ezer házasságot kötöttek, 71, 9 ezer gyermek született, és mintegy 102, 0 ezer lakos hunyt el Ezerlakosra 9, 5 élveszületés és 13, 4 halálozás jutott. Az előbbi azonos volt, az utóbbi viszont 0, 5 ezrelékponttal meghaladta az egy évvel korábbi értéket A népességcsökkenés mértéke az elmúlt év január-szeptemberi 3, 4 ezrelékkel szemben 4, 0 ezreléket tett ki. A magyarországi népesség lélekszáma az időszak végén – a nemzetközi vándorlás becsült értékait is figyelembe véve – 10 millió 120 ezer fő volt. 6. 5 Munkavállalás lehetőségei: Jelenleg a tekintélyes magyar kisebbséggel rendelkező szomszédos országok valamennyi állampolgára szabadon utazhat ki és be Magyarországra. Amint azonban Magyarország belép az Európai Unióba, több környező ország

állampolgárainak – talán csak Szlovákia tűnik biztos kivételnek – vízumra lehet szükségük. A törvény lehetővé tenné a határon túli magyarok számára, hogy évente három hónapot törvényesen dolgozzanak Magyarországon, miközben anyagilag segítene fenntartani (kisebbségi) életformájukat hazatérésük után. “A fellendülő Magyarországon három hónap alatt megszerezhető keresetek elegendőek arra, hogy akár egy éven át megélhessenek belőle a sokkal szegényebb Ukrajnában vagy Erdélyben” – fűzte hozzá Németh Zsolt, a külügyminisztérium politikai államtitkára. Az Európai Unió azonban idegenkedik a törvénytervezettől, mivel értelmezése szerint etnikai alapon hátrányos megkülönböztetést tenne a szomszédos országok állampolgárai között. Magyarországnak néhány éven belül egymillió munkavállalót kell "importálnia", hogy a gazdaság növekedése tartósan 5-7 százalék között legyen. A gazdaságilag

aktív lakosság számaránya a népesség fogyásán és elöregedésén keresztül amúgy is csökken, tehát a magyar kormány számára kézenfekvő megoldásként adódik a munkaerőimport 17 A törvény szerint azonban a határon túliak maradjanak a szülőföldjükön, éljenek és boldoguljanak ott, mindkét ország nagy örömére. Dolgozni jöhetnek, élni viszont a szülőföldön kellene, hiszen ez mégiscsak nemesebb, emberpróbáló feladat A kényes művelet legvégén így mindenki jól járna. Elégedett lenne a határon túli, hiszen a megkeresett forinttal otthon nagyobb életszínvonalat tudna teremteni magának, s ha a szülőföldjén marad, egyéb programok, pályázatok elbírálásánál is előnyben részesül, melyeket az illetékes magyar intézmények hirdetnek meg. Nyilván abból a pénzből is, amiért a határon túli a maga módján, de megdolgozott Magyarország katasztrofális demográfiai helyzetben van, amin nyugati vélemények szerint csak

azzal lehetne segíteni, ha az Erdélyben, Szlovákiában, vagy Jugoszláviában élő magyarok tömegesen bevándorolnának az anyaországba. Magyarország lakossága évről évre csökken, a várható életkor alacsonyabb, mint Nyugaton, az öngyilkosságok száma pedig nyugtalanító mértéket ölt. A szomszédos országokban élő magyarok tömeges bevándorlásának gondolatát azonban elvetik Budapesten: a magyar szakértők szerint ezzel Magyarország ugyan nyerne a lakosság növekedését illetően, de azzal a külső veszteséggel járna, hogy csökkenne a határon túli magyar népesség. 6. 6 Az új törvény hátrányai: Az OMFB (Országgyűlés Foglalkoztatási és Munkaügyi Bizottsága) a szomszédos államokban élő magyarokra vonatkozó törvényjavaslatot általános vitára alkalmasnak találta. A szavazás előtti vitában Filló Pál, a testület elnöke megjegyezte: ha több százezer magyar nemzetiségű a magyar átlagos béreknél is alacsonyabb

díjazásért vállalhat majd munkát, ez még jobban visszaveti az uniós összehasonlításban egyébként is rendkívül alacsony hazai béreket. Ezért a képviselő garanciákat kért arra, hogy szomszédos országokból érkező magyarokat ne lehessen a magyarországi átlagos béreknél alacsonyabb szinten alkalmazni. A Külügyminisztérium képviselője válaszában rámutatott: számításaik szerint nem jelentkeznek majd több százezren a törvény alapján a magyar munkaerő-piacon. Az első évek tekintetében 50-60 ezerre becsülik azok számát, akik a törvény nyújtotta lehetőségek alapján vállalnának hivatalosan munkát Magyarországon A becslések szerint – mondta a külügyminisztérium képviselője – elvileg 3 - 3, 5 millióan tartoznának a törvény hatálya alá Ugyanakkor a felmérések szerint csak mintegy 2, 2 - 2, 6 millióan kívánják ténylegesen igénybe venni ezt a jogalanyiságot. Mivel a kedvezmények konkrétan oktatási,

munkavállalási célra vonatkoznak, 18 így nyilván csak egy adott kör veszi majd azokat igénybe. Ennek alapján 750 ezerre tehető azok száma, akiknek valójában segítséget ad majd ez a törvény képzettségük, elhelyezkedési esélyeik javításához. 6. 7 Pillanatnyi állás: A parlament által tárgyalt státustörvény valójában nem is státustörvény, tehát nem változtat a szomszédos országokban élő magyarok jogállásán. Nem is kedvezménytörvény, az általa kínált kedvezmények többnyire nem túl jelentősek azokhoz a reményekhez képest, amelyek hozzá fűződtek a határon túli magyarok körében. Szó sincs kettős állampolgárságról vagy vízummentes továbbutazási lehetőségről a schengeni országokba Szlovákiában és Romániában mégis kormányszintű a tiltakozás a tervezettel kapcsolatban, miközben mindkét állam, főképp Románia nagyon is intenzíven foglalkozik a határon túli románok és az anyaország kapcsolatainak

intézményesítésével 7. BEFEJEZÉS 7. 1 Jelenlegi helyzet: A kivándorolt magyarok többsége nagyon nehezen vagy egyáltalán nem tudta megszokni az új haza nyújtotta lehetőségeket. Sokan öngyilkosok lettek, mert nem tudták feldolgozni, hogy a családtagjaik otthon maradtak, életük veszélyben, ők pedig viszonylagos jólétben élnek. Másik igen nyomós indok a nyelv volt, felnőtt emberek már nem tudták kellőképpen elsajátítani a befogadó ország anyanyelvét, éppen ezért az elhelyezkedésük sem volt biztosítva. Nyelvi ismeret és kereset nélkül pedig igen nehéz tudtak boldogulni A gyengébb idegzetűek a további megpróbáltatások elől a halálba menekültek, mintegy végső megoldásként, holott éppen a halál elől menekültek. A világban sok helyen találhatóak magyar emigránsok: Amerikában, Németországban, Ukrajnában, Romániában, sőt még Ausztráliában is. A magyarországi munkanélküliség azonban így is nagyon magas,

visszaszorítása igen nehéz. A hazai munkanélküliek 336 ezres táborához képest ijesztően alacsony a projektenkénti 15-50 fős rehabilitáció. A halmozottan hátrányos helyzetűeket azonban nem lehet tömegesen bevezetni a munkaerőpiacra Komplex, összehangolt a civil szervezetek szaktudására is építő, a 19 helyi igényekhez igazodó kiscsoportos projektek lehetnek eredményesek a Foglalkoztatáspolitikai és Munkaügyi Minisztérium (FMM) helyette államtitkára szerint. Éppen erre tekintettel a megyei munkaügyi központok vezénylik azokat a kezdeményezéseket, amelyek révén a munkaerőpiacról tartósan kiszorultak újra megkapaszkodhatnak. 7. 2 A munkanélküliek foglalkoztatását szolgáló programok: Az Equal egyike a munkanélküliek munkaerő-piaci esélyeit javító uniós programoknak, ami kreativitásra serkenti a pályázókat, merthogy kifejezetten új módszerek kikísérletezését, alkalmazását várják el. Magyarországon a program Phare

támogatással indult, egyelőre öt hazai fejlesztési társulás vesz részt benne. Ezek egyenként 30, 40, 50 halmozottan hátrányos munkanélkülit foglalkoztatnak egy éven át A bér- és járulékköltségeket az uniós pénzekből fedezik További feltétel, hogy a fejlesztési társaságok együttműködjenek olyan más tagországbéli partnerekkel, amelyek szintén részt vesznek ebben a programban, s a tapasztalatok folyamatos kicserélése révén hatékonyabban és célirányosabban használják fel a támogatást. A 2004-ben induló pályázati körben Magyarország már teljes jogú tagállamként mintegy 30 millió eurós forrást használhat fel. Irodalomjegyzék 1. Magyar Tudományos Társaság Fészekhagyó vajdaságiak Szabadka, 2001 2. Kovács Andor Homokpad Pozsony-Budapest, 1996. 3. Borbándi Gyula A magyar emigráció életrajza Bern, 1985. 20 4. A Figyelő és a HVG című hetilapok cikkei 21