Történelem | Tanulmányok, esszék » Fábián Ferencné - Generációk helye a magyar társadalomban a XIX. századtól napjainkig

Generációk helye a magyar társadalomban a XIX. századtól napjainkig Az utóbbi évtizedben főleg a rendszerváltást követő években feléledt gyökereink keresésére irányuló tevékenység. Ebből adódóan divat lett a megismert vagy megismerni vélt státuszokkal való dicsekvés. Főleg az Antall kormány idejében dívott hangoztatni: ”az én családom bizony kutyabőrős, hétszilvafás, nagybirtokos, stb. Vajon lehet tőkét kovácsolni, vagy a társadalom struktúráján belül másik rétegbe kerülni multunk hangoztatásával a jobb élet, vagy a meggazdagodás reményében? Honnan jöttünk és hová tartunk: ez egészséges szinten mindannyiunkat foglalkoztatja. A másik kérdés pedig a MIÉRT, és MIKÉPPEN lettünk, amikké lettünk? A társadalmi struktúra adott rétegében való létünket, azok esetleges változásait történelmi előzmények ismerete nélkül objektíven nem válaszolhatók meg, főbb történeti konstellációkat is fel kell mutatnunk

némi elemzéssel a kialakult helyzetek megértéséhez A könnyebb elemzés érdekében szakirodalomból kiollózott, a pontosság igényét mellőzve részleteket is beszövök dolgozatomba. Az általam felhasznált irodalom: Ferge Zsuzsa és Andorka Rudolf megjelent tanulmányai, cikkei. Ahhoz, hogy a társadalom rétegeződésébe belefogunk, ismernünk kell azokat a társadalmilag legfontosabb tényezőket, amelyek a munka társadalmi megosztásának elemei. Ezek a fontos elemek pedig: a tulajdon, a hatalom és a tudás. Ezeket az egyének tőkéjének is nevezhetünk. A három elem egyenlőtlen elosztásból gerjedő viszonyok a felszínen az egyenlőtlen terhekkel és előnyökkel működő társadalmi munkaszervezetekben öltenek konkrét formát. Ezek viszonyai, ugynevezett struktúrageneráló viszonyok is egyben. Történelmileg illetve különböző társadalmi formációkban nemcsak jellegük változik, hanem relatív fontosságuk is. Különösen fontos a tudásra

épülő viszonyok szerepének rohamos növekedése. Ezekre a rejtett viszonyokra épül a munkamegosztás közvetlenül tapasztalható viszonyai, amik a konkrétan elvégzett munkák jellegében mutatkoznak meg. Ez meghatározó az egyén autonómiájára a munka megválasztásánál, a képességei kibontakoztathatóságára. Természetesen a mindenkori történelmileg kialakult társadalmi viszonyok is hatással vannak. Ilyenek az egyén induló társadalmi helyzetének viszonyai, a lakóhelyére jellemző települési viszonyok. Ide sorolható továbbá az is, hogy a munkavégző szervezetben történelmileg milyen típusú személyes viszonyok alakulnak ki, és a szervezet hol helyezkedik el a társadalmi intézmények és szervezetek hierarchikus rendszerében. A munkakörülmények is természetszerűen hatnak az egyénre. A kiinduló viszonyok az elosztás, illetve a felhasználás során némileg módosulnak. A struktúrát generáló termelési viszonyok lényegileg

meghatározzák, hogy milyen lehet az anyagi és szimbolikus javak elosztása. A fogyasztás-, felhasználás szférában: a fogyasztás 1 szintjét behatároló jövedelmek a tág értelemben vett anyagi és szimbolikus termelés (illetve elosztás) szférájában alakulnak ki. Külső hatásra némileg eltérés is lehet a javak felhasználásának módjában, melyek befolyásolhatják a fogyasztást. Így tehát kijelenthetjük, hogy a behatások következtében a javak fogyasztása és felhasználása során ismét módosulhatnak a struktúrageneráló viszonyok: ezek viszonymódosító hatások. A társadalmi viszonyok reprodukálódása két módon lehetséges. Egyik lehetőség, hogy a család a társadalmi lét újratermelésének első szervezeti kerete átadja a saját társadalmi pozícióját a családba született gyermeknek. Ezt transzmissziónak nevezzük. Ez történhet szándék nélkül, ugyanis a rossz helyzetek nem azért öröklődtek át, mert az érintettek

ezt akarták, hanem mert nem volt lehetőségük, eszközük a rossz helyzet átadásának megakadályozására. Az uralmon lévők monopolizálták a kitöréshez szükséges eszközöket, és ideológiai ráhatással lehettek (voltak) az alávetettek saját helyzetük elfogadásába. Mind a jó, mind a rossz helyzetek közvetlen átörökítése, jó helyzetek esetén bizonyos rekonverziós stratégiák alkalmazása a mai magyar társadalomban is jelenlévő folyamatok. Meghatározó erejük azonban változott a társadalmi viszonyrendszer egészének alakulásával annak a korábbinál nyitottabb jellege folytán. A transzmisszióval kapcsolatos társadalmi problémák igen súlyosak lehetnek. Nálunk az utóbbi időben kerültek előtérbe, mert a rendszerváltás átalakulást hozó mozgásai lelassultak, a továbbiakban nem várható a „jó helyek” szaporodása. Erősödik az adott helyzet megtartására irányuló igyekezet a kedvező pozíciót elfoglalóknál, a másik

oldalon a korábban is rosszabb helyzetű csoportokhoz nem jutott el a társadalmi sodrás, a mai társ-i erőviszonyok az adott helyzetbe való visszaszorítást és nem a kiemelkedésre való lehetőséget mutatják. Fennáll a veszély, hogy egyre inkább leszakadnak a társadalom törzséről és rögződik rossz helyzetük átadásának feltételei. A fentiekben rögzítettek figyelembe vételével kívánom családom egyik ágának bemutatását általunk ismert események és tények felhasználásával. Az elemzés a történelmi előzmények figyelmbe vételével végezhető csak el. Azonban a társ-i helyzet nem megváltoztathatatlan, mert erőviszonyfüggő. Kinek mennyi lehetősége van képességei fejlesztésére. K. Lajos a Zichy grófék uradalmában lévő Keszthely környéki erdők katolikus felekezetű erdészének legkisebbik gyermekeként született 1870-es évek második felében. E korban a háztartások összetételére a gazdasági viszonyok meghatározó

hatással voltak, azokat az ország területén belül más-más kategóriákba sorolhatjuk. A Balaton partján fekvö települések földrajzi és éghajlati adottságai nem voltak mostohák, így kijelenthető, hogy a fő gazdasági tevékenység a mezőgazdaság, ezen belül a szőlőtermelés, fakitermelés volt. Míg az ország egyes tájegységein a családok életciklusának hosszabb-rövidebb szakaszában bonyolult összetételű többgenerációs, több családmagot (testvérek családjai, szülők és nagyszülők együtt) tartalmazó háztartásban élt, addig itt nem volt jellemző ez a háztartási forma. Felmenőink háztartása csak 2-3 generációs volt, szülők, gyermekek, majd azok gyermekeivel való együttlakás. 2 E korszakot a történelem ugyan feudalista társadalomnak nevezi, ahol annak minden intézménye és szervezete az egyszerű vagy lassan bővülő újratermelés alapjára épül. A gazdaság jellegére kimondható, hogy közvetlenül

prekapitalista viszonyok között formális jellege még csökevényes, de az önérdek már erőteljesen jelen van,és ezzel teret hódít a nyerészkedés szelleme. Ez a gazdaság még nem fordít figyelmet az erőforrások minimalizálására, csak a bevétel maximalizálására. Ez az önérvényesítő parazita jellegű gazdaság. A jobbágy-cseléd szinten a termelő és fogyasztó még összefonódik. A termelő egyben fogyasztó is, aki munkája eredményét nem a megtett erőfeszítés vagy ráfordított idő terminusaiban becsüli fel. Ebben a társ-ban tehát prekapitalista társadalmi formáció véleményem szerint még jelen van. Jellemzője, hogy a gazdasági szféra a gazdasági célok tevékenységek és viszonyok még nem jelennek meg, hanem beágyazódnak a teljes társ-i tevékenység és viszonyrendszerébe. A munka sajátos szerepe nem pusztán a cél elérésének eszköze, hanem maga a cél. (A béres, jobbágy azzal szerez tekintélyt, hogy mekkora mennyiségű

munkát tud elvégezni. Említésre méltó szemlélet, „hogyha valaki magát valamire tartja, annak mindig kell valami elfoglaltságot találnia. Ha mást nem, hát faragjon kanalat” Az egyház szerepe meghatározó, mert a vallási ideológia igyekszik az alávetettekkel elfogadtatni sorsukat ez sem elhanyagolható, hiszen a belenyugvás vagy biztatás, a közösség összetartó ereje meghatározó erővel bírt. A fiatal erdész hitveséül fogadta kádármester lányát, akivel mint feleséggel 5 gyermeket neveltek fel, - akik mind a századforduló körüli években születtek, és - teljes mértében alárendeltjei -akár tulajdona is lehetett - a tőkével rendelkező feudális földesúri munkaadójuknak , mint termelőerő. A magyar örökösödési törvény értelmében az ifjú asszony a házasságkötésekor hozománykét nem számottevő földet és szorgalmat hozott. A házaspár gazdaságilag, a tőke vonatkozásában nem rendelkezett vagyonnak nevezhető javakkal.

A férj szolgálata fejében részben fizetést kapott, részben pedig természetbeni juttatásokat.(tüzelőanyag, kilőtt vad, gabona) A saját mellett a juttatott kevés földön konyhakert létesítésével és baromfi neveléssel egészítették ki jövedelmüket. Lakhatásukat szolgáló ház sem volt a saját tulajdonuk, csupán a tisztség betöltéséig használhatta a család. A család társadalmi poziciójának strukturája egyben társadalmi erőviszonyait is jelöli , mely munkakörülményüket és az elosztásban való részesedésüket is meghatározta. A társ-i besorolás mögött természeti okok, mint velünk született intelligencia is belejátszik abba, hogy mivé leszünk. Ezt a tényt bizonyítja hogy a családfenntartó legerősebb törekvése az volt, hogy családja társadalmi kiszolgáltatottságát csökkentse, és saját otthont teremtsen meg a lakott településen belül. A hosszú történelmi előzmények hatással vannak a települések szerkezetének

kialakítására, mely több vagy kevesebb társ-i esélyt adnak a társadalmi javakhoz és szolgáltatásokhoz való hozzájutásra. Itt már megemlíthető a társadalmi viszonyok reprodukciója és a biológiai reprodukció, melyek kapcsolódnak egymáshoz. A család, a társadalmi lét újratermelésének első szervezeti kerete átadja-e saját társadalmi pozicióját a családba született gyermeknek ? Ezt a reprodukciót a társadalom transzmissziójának nevezzük 3 Esetünkben az érintettek rossz helyzetüket nem akarták átörökíteni gyermekeikre. Biológiai adottságuk (veleszületett intelligenciájuk, szorgalmuk) és környezetük lehetőséget nyújtott, hogy éljenek a változtathatósághoz szűkös, de alkalmas eszközökkel. Lajos erdész célja, hogy gyermekei iskolába jussanak. Ennek pedig elengedhetetlen feltétele a lakott településen belüli lakhatás. Tekintettel, hogy a környező települések is a nagybirtokos tulajdonában voltak, meghatározó

volt tulajdonos gazdálkodási szemlélete. A kor ábrázolásához hozzátartozik, hogy a feudális kapcsolatok hűbéri vagy jobbágyi kapcsolatról legyen is szó, viszonossági alapon működtek azaz a lentről felfelé áramló pénzbeli és természetbeni munkabeli szolgálatok ellentéteként az úr védelmet és igazságot szolgáltatott. A védelembe elvileg a szegények gyámolítása, a szolgálatban kiöregedettek életfogytig tartó ellátása is beletartozott, vagyis az egyén pusztulását megakadályozó biztonsági hálót elvileg már ez a rendszer kifeszítette. Szociális háló kezdeti csírái tehát fellelhetők, mert mint a munkaerő tulajdonosa gondoskodott az alattvalóiról (betegség, temetés, szűletés, karácsonyi ajándék, tehetséges gyermek kiemelése és iskoláztatása ezt még kiegészíthette az egyház gyámkodó támogatása is, melyet mint szűkebb egyházi körzetekre utaltak le. A majorságok mellett kialakultak az önálló mesterségek,

ahol már időnként bérmunkásokat is alkalmaztak. Zichyék rekoverciós stratégiája az volt, hogy a gazdasági tőkét részben kulturális tőkévé is alakítsák, mellyel egyben a nemzet hasznára is voltak. Jelen esetben a családunk előnyére szolgált a Zichy család felvilágosult , nemzetépítő gondolkodásmódja és szemlélete, mely természetesen a saját érdekein keresztül gyakorolja jóindulatát. A család törekvését és a gyerekek taníttatását a szociális beállítottságú szemléletükkel figyelemmel kísérték. Ennek köszönhető, hogy az egyházi támogatással a 3 fiú és 2 lánygyermek az elemi iskola elvégzése után is tovább tanulhattak. A fiúk bekerülhettek a Zichyek által alapított mezőgazdákodást tanító első magyar szakiskolába. A lányok az egyház intézményrendszerén keresztül tanítónői képesítést szereztek. Már kialakultak az önálló gazdasági intézmények, érdekek, a vallás intézményei is részben

leválnak a gazdaságról. Lassan a munka inkább elveszti beágyazott jellegét, -bár az egyház még mindig igyekszik elfogadtatni az alávetettekkel, hogy helyzetük természetes tartozéka a munka, azonban mégis tudatosul az Emberben, hogy csak a megélhetés biztosítására szükséges és a munkamegosztás fejlődését hozza magával A fiatalok más társadalmi rétegbe kerülve tehát már nagyobb esélyt kaptak szüleikhez viszonyítva a felemelkedésükhöz. A mezőgazdaság mellett fejlődésnek indult az iparosodás előhírnöke a vasút, mint ajtó a nagyvilág, a kapitalizmus felé. A legnagyobb fiú József esetében is ezért került sor a családtól való leszakadására. Mint tanult vasutas, a Vasúttársaság alkalmazásába került segédtisztként. Szolgálati helye a Gyékényesi Vasút Állomásfőnöksége lett. Az állomásfőnök postakisasszony lányával kötött házasságával háztartásának kialakítása 1914–ben a hagyományokkal ellentétben

teljesen önálló volt. Életüket ugyan szolgálati lakásban kezdték meg, mégis hosszabb távon is státusz emelkedést jelentett hősünk életében. 4 Beosztása privilégiumot adott a politikai életben történt negatív eseményekben való részvételének mentesítésére, mert nem kellett az első világháborúban a frontra sem kivonulni. A beházasodással pedig előnyre tett szert, hogy apósa nyugdíjba vonulása után az állomásfőnöki státuszt később megkaphatta. Jelen esetben jól látható a társadalmi szegregálás, vagyis a társadalom . egyik csoportjából a magasabba való átkerülés, ami ez esetben egyéni mobilitással és házasság révén lett megoldva. Társadalmi beilleszkedésével tehát hosszú távon lehetőséget adott leendő gyermekeinek a társadalmi létrán való továbbjutáshoz. Levonható tehát az a következtetés, hogy a még közelmúltra jellemző és a szegényparasztok és jobbágysorban lévő többcsaládos

háztartásról való leválást már a hosszútávra munkát biztosító vasút majd a hozzá kapcsolódó új lehetőségek megjelenésével is el lehetett érni. A gazdasági változások következményeként a kapitalizmus előretörésével és uralomra jutásával a munkaerő már egyértelműen mindenhol áru volt. A fiatal házaspár életszemléletében már megmutatkozott, hogy gyermeket nem cseléd munkára kívánják szülni, ellentétben még nagyszüleik idejében megszokott gyakorlatával. Már beszélhetünk a természetes, tudatos házasságon belüli születésszabályozásról is. (A rendelkezésre álló irodalmakbó tudjuk, hogy az EGYKE szemlélet már korábban is megjelent főleg a gazdag parasztoknál a vagyon szétaprozódálódása ellen.) Józsefék házasságkötésük után 2 évvel, a saját háromszobás házukba költözve 2 fiú gyermekneknek (Ferenc és László) és 1 lánygyermeknek (Margit) adtak életet. Ahogy mondták: kettőt helyettünk, egyet

a hazának. Társadalmi státuszukat a polgári élet jellemzőivel ábrázolhatjuk, azonban kiegészül a saját földi javainak megtermelésével együttjáró tevékenység kapcsolódása is. Fenyőfát ültettek a nehezen termő talaj kihasználására. Az akkori társadalomban rangot jelentett állami szolgálatban dolgozni, mert biztos bért, megélhetést, szociális ellátást és tisztességes nyugdíjat jelentett. A fentiekből következve nagyszüleink már megtehették, hogy a munkát megvásárolták, mint árut, ezáltal földjeiken bérmunkásokkal dolgozhattak, a háztartásban pedig kisegítőt alkalmazhattak. Gyermekeinek taníttatása sem okozott erőn felüli megterhelést, mert a saját termelésük olyan anyagi tőkévé vált, ami lehetőséget adott szellemi tőke befektetéséhez. A jó nevű és hagyományokkal bíró gimnázium pedig Csurgón elérhető közelségben volt. Sor került a már megözvegyült idős szülő magukhoz költöztetésére és

eltartására saját háztartáson belül. A tőkés fejlődéssel , a technikai-tudományos haladással együtt egy sor uj szükséglet is megjelent. A világgazdaságban bekövetkezett válság hatással volt a magyar gazdaságra is, ami természetesen az egyének megélhetésében is megmutatkozott. Nagy arányban jelentek meg a munkanélküliek, de nagyobb részük az iparosodás következtében cselédsorból kikerült nincstelen munkások voltak. Társadalmi számkivetettségük abból is adódhatott, hogy az uradalmi zsellérsorból kikerülve nem tudtak sehol letelepedni, mindig a megélhetésük érdekében változtattak lakóhelyet. Ez a réteg sajnálatos módon végzetesen marginalizálódik, nincs reményük arra, hogy valaha is stabil az adott társadalom normáinak megfelelő otthonhoz jussanak, életük igazi 5 rendezésére szinte esélyük sincs. Önfeladásuk erősíti a társadalomból való kiszorulásukat Sajnálatos módon napjainkban a rendszerváltás

körüli évektől ugyanígy kimutatható jelenség lett. A társadalomban a dezintegrálódás jelei erősen szaporodtak. Megnőtt és szokatlanul magas lett az öngyilkosságok száma, pszichés és neurotikus ártalmak, megbetegedési és halálozási arányok. A társadalom ábrázoláshoz nem hagyható figyelmen kívül hogy gazdaság működése során gazdasági racionális eszközök milyen hajtóerővel hatnak az egyénre, ezért mondhatjuk ki, hogy saját sikere vagy kudarca az egyénen magán is múlik A családot közvetlenül nem érintette olyan súlyosan a krah, mint a más környezetben élő férfi testvért. Gépészi diplomájával a létszámleépítések következtében munkahelyét elvesztette, életét hosszú időn keresztül alkalmi bérekből tengette. A vasutas fivér hamar rájött, hogy testvérét nem pénzzel kell kisegíteni, hanem munkát kell neki adni, mellyel nemcsak fivére megélhetését kell biztosítania, hanem emberi méltóságát is

visszanyerheti. Érdemes megemlíteni, hogy a munka kényszerjellegénél fogva már a munkakerülés és mint velejáró jelenség, innen vezethető le a csavargók elszaporodása. Igaz, hogy minden társadalomban léteztek szociális problémák, melyeket hosszú időn keresztül a lokálisan szerveződő biztonsági hálók jól-rosszul elláttak, de a tőkés fejlődés erősödésével ezek mind elégtelenné vagy működésképtelenné váltak. Ekkor lépett be az állam, mint problémakezelő. Az első beavatkozást igénylő problémának a szegénységet tartották. Rohamos mértékben terjedt a pénzüzlet, mely lehetőséget teremtett a kishitelek kibocsájtásával a parasztok, iparosok fogyasztói felhasználására, a rossz üzleti periódus átvészelésére, vagy kis vagyonának gyarapításának reményére (vetőmag vásárlás, jószág vásárlás, termelőeszköz vásárlás) A két testvér már együtt, a szülőktől örökölt földön fenyőcsemeték

termesztésével és értékesítésével annyi pénzt spóroltak össze, hogy hitelképessé lettek. Házuk jelzálogosításával megvették a környék legelső cséplőgépét. A vele végzett bérmunka biztosította a kölcsön mielőbbi visszafizetését. Ferenc és László a történelem legszörnyűbb viharának előszeléből még nem éreztek semmit, csak szüleik földjén mind gyakrabban kellett segíteni, mint a szülők mondták: már a régi béresek kiöregedtek, újak megfizetésére pedig nem tellett. A fiatalok megismerték a munka mostohább oldalát is, így tudatosult bennük, hogy csak tudás és pénz együttlétével tarthatják meg beágyazott státuszukat. Ennek megtartásáért pedig önmaguknak kell tenni. Megdöbbenve látták, ahogy a kisvárosból először a szatócs tünt el Majd a szabó, és aztán a fényképész fia sem ment többet az iskolába. A vasutat és környékét is megszállták a csendőrök. Mindennapossá váltak az igazoltatások

Urrá lett mindenkin a félelem. László 1937-ben elvégezte a közgazdasági iskolát, majd önálló státuszt kapott postatisztként egy közeli zalai faluban. A fiatal házaspár szolgálati érdekből többször kerültek más-más posta körzetbe, végleges letelepedésre sajnos úgy tünt, hogy nem reménykedhettek. Vagyonuk csak a jövedelmük és a szülőktől örökölt ingóságuk lett. Ferenc, a fiatalabb már nem kerülte el a vegyes érzelmekkel várt behívót. 6 A tanítóképző elvégzése után Nagykanizsán a határőr laktanyába masírozott be, és hamarosan a szorgalmas fiatal férfi már tiszthelyettesi rangot kapott.Nem tagadja, tetszett az egyenruha, a tekintély, de világosan látta, hogy ha marad, a háborút nem kerülheti el. A véletlennek köszönhette, hogy lehetőségét kihasználva sikeres felvételi után bejutott a pénzügyőr tiszteket képző főiskolára. 1939-ben avatták tisztté, ami a családban az eddigi legmagasabb szintre való

jutást jelentette. Említésre méltó tény, hogy a háború előtti Magyarországon csak minden ötszázadik ezredik paraszt gyerek került középiskolába, és a szellemi dolgozók soraiba való felemelkedés szinte lehetetlen volt. Társadalmi helyzete megkívánta, hogy csak olyan családból való fiatal lányt vehet feleségül, akinek szülei leteszik a kauciót. A fess fiatalember másik vasutas család lányát vette feleségül. Azonban a megörökölt földdel már ő sem tudott foglalkozni, annak gondja megmaradt az otthon maradt Margitra. A háború borzalmainak átélése úgy tünt, hogy nagyobb megrázkodtatás volt, mint anyagi javaikban időlegesen történt visszaesés. 1945-ben a Szovjetúnió az általa felszabadított országokban saját rendszerének megfelelő párt és állami viszonyok kialakítására törekszik, és túlzottan ellenőrzése alá vonja az országok belső életét. Az 1948/49 éveket a fordulat évének tartották, mert már csak egy

párt, a kommunista párt létezett(MDP). Szocialista társadalmunk nem a saját alapján kifejlődött szocialista társadalom, hanem sok tekintetben a háború előtti osztálytársadalomban gyökeredzik. Az akkor legelnyomottabb munkásosztály lett a társadalom vezető osztálya. A tulajdonviszonyok vonatkozásában az egyes osztályokhoz tartozók munkája társadalmiasult munka különböző fokozatain vannak. A másik nagy osztály a parasztság, melyen belül az állami gazdaságok és egyéni parasztság foglal helyet. A háború befejezését követő nagy politikai és társadalmi erőszakos átalakítás következtében a család egyetlen tagja sem került ki nyertesen. László és Margit földjei, arató gépe termelőszövetkezeti tulajdonba kerültek. A szocialista társadalom a kollektív vezetés elvére épült. A hatalmi hirearchia csúcsára azok kerültek, akiknek lehetőségük van az országos jelentőségű döntéseknél a közvetlen beleszólásra

befolyásolásra, közvetlen részt vesznek a döntések meghozatalában.A társadalmi munkamegosztásba való bekapcsolódás rendszerességét a munkaviszony típusának oldaláról lehet megközelíteni. Létrejött szocialista gazdaság funkciója :szükségletkielégítő, szubsztantív, bár csak korlátozottan, mert az egyéni és közösségi szükségletek kielégítését csak egész alacsony szinten vállalta. A volt uralkodó osztály a pozicióiból teljesen kiszorult, helyét a társadalmi és gazdasági irányításban az eddig elnyomott munkásság és parasztság soraiból kikerülő százezrek töltötték be. Az objektív valóságos változások közé tartozik, hogy a gazd,-társadalmi fejlődés szakember igénye kibővítette az iskolai oktatás kereteit, amit mindenekelőtt a munkások és parasztok gyermekei töltöttek be. A földesurak és az uri középosztály tagjai eltüntek, a középosztály többi része pedig vagy káderizálódott, vagy

proletarizálódott.A kollektivizálással a gazdálkodó parasztság proletizálódott,bár sokan megbújtak a részmunkaidős gazdálkodó paraszt-polgári pozicióban., A háborút követő két és fél évtized gazdaságpolitikájának legfontosabb jellemzöi a fejlesztési stratégia, ami a korábbi elmaradott gazdasági szerkezet radikális átalakítását és a gyors 7 növekedést a szükséges munkaerő korlátlan elérhetöségére építette. A munkához való jog a korszak gazdaságpolitikájának legfontosabb eszköze volt. Ferencet, mint pénzügyőr tisztet az új politikai hatalom elfogadta ugyan, de rendfokozatában visszaminősítette, és Budapestről egy nagyalföldi kisvárosba kívánta vezényelni. A kisebb beosztást és jóval rosszabb lakhatási körülményeket nem vállalta el. Inkább leszerelése után tanítói állásából a hétvégi ingázással ment haza családjához. Ahhoz, hogy Budapestre visszakerüljön, tudta, hogy csak újabb ismeretek

megszerzése után kerülhet sor. Munka mellett elvégzett tanárképző főiskola lehetőséget adott Óbudán matematikapolitechnikai pedagógusi elhelyezkedésre A társadalmi megbecsülés mértéke attól függött, hogy milyen általános sajátosságokkal rendelkeztek az egyes munkakörök a társadalom által értékelt sajátosságok, tulajdonságok közül. El kell azonban mondani, hogy az iskola is hozzájárul az ugynevezett családi ujratermelési mód, a reprodukció szerinti kiválasztáshoz. Vagyis sok esetben az egyazon osztályhoz tartozó fiatalok közül az iskola dönti el, kik lesznek azok, akik az adott osztályt reprodukálják, vagy kirekesztődjenek. Ferenc már 40-es éveinek közepén járt, amikor egyetlen gyermeke általános iskolába került. Tudatos életcélja volt, hogy fiát megvédje a tőle függetlenül működő esetleges kirekesztésből. A gazdaságban hetvenes évek elejére a még bevonható munkaerők-tartalékok kimerültek. A teljes

foglalkoztatottság szintjének elérése korszakváltást követelt, de az nem következett be. A munkába állók kénytelenek kvalifikációjuknál alacsonyabb munkát, és a napi ingázók életformáját élni. Megjelent a második gazdaság, mely a társadalom mind szélesebb rétegeiben terjedt és az életforma szabályozásának fontos eszköze lett. Az apa saját fiatalkori álmát kívánta fiában megvalósítani, így a fiatalember a rendszer lelkiismeretes hivatásos tisztjeként kapta meg diplomáját a 70-es évek közepén. Elhitte a társadalom igazságosságát, az egyenlőséget és hitt a társadalmi összefogásban. A politikai feszültségekből, a rejtett munkanélküliségből, a perifériára szorult emberekről semmit nem tudott. Nem hallott az 1960-as évekbeli kivándorlásokról, melyet a társadalmi rendszer iránti fokozódó ellenszenvről. A 68-as események történéseit és az azt követő intézkedéseket értetlenül nézte. Életét a rendszer

adta kiváltságosok szemléletével élte Családja, gyermekei nem nélkülöztek, munkahelyük saját megélhetésüket biztosította. Életének alapköveit a rendszerváltást követő politikai átalakulások kezdték mozgatni. Szembe találkozott eddigi munkájának értelmetlenségével, és a jövő bizonytalanságával. A honvédség átalakítása 1992-től folyamatos létszámleépítést vont maga után, ugyanúgy, mint az állami szektorok felszámolása. Megismétlődött édesapja sorsa, hogy iskolái, tudása már az új rendszernek nem kellett, és 50 évesen feleslegessé vált. Vajon képes lesz–e sorsának átalakítására, életszínvonalának megörzésére, emberi méltóságának megtartása mellett más életforma kialakítására. Olyanra, mellyel az élet folyójának sodrásában nem merül el sok társával együtt. Szelényi Iván és Szelényi Szonja Pierre Bourdieu tőkeelméletét a posztszocialista átalakulás viszonyaira való alkalmazhatóságát

vetették fel. „Az államszocializmus utáni korszakban a három elitcsoportba , vagyis a politikai, gazdasági és kulturális elitbe való bekerülés a szociális, gazdasági és kulturális tőke közül legalább kettő birtoklását igényli. Akik mindhárom tőkével rendelkeznek, azok jelentős lépéselőnyben vannak a többiekhez képest. A széles közvélemény előtt legplasztikusabban Nagy Imre (1997) a Caola Rt vezérigazgatója fogalmazta meg az új ideát:” a fő szocialista partnerek és az állam között formalizált gazdasági-szociális megállapodás lehetösége elszállt, ennek ismételt felvetése ma nem időszerű. 8 A nemzeti tőke azonban érdekelt a megállapodásban, a társadalmi játékszabályok világos rögzítésében és az intézményes formák megteremtésében. Ezért lenne fontos, hogy a nagytőke kapcsolatot teremtsen a különböző politikai irányzatok józan erőivel és a választási maszlagoktól függetlenül felelős

párbeszédet folytassanak az ország valódi kérdéseiről, ezen belül a politika és a tőke viszonyairól”. Igazság: A ma elfoglalt hely a társ.-i munkamegosztásban nem fejezi ki egyértelműen a tegnapi munkamegosztás hatását. Budapest, 2002. Október 25 Fábián Ferencné EKF. EGER Szociál-Ped. Szak II keresztfélév Budapest 9