Környezetvédelem | Hulladékgazdálkodás » Mandula Viktória - Megoldható-e a veszélyes hulladék elhelyezése, kezelése magántevékenységként?

Nyíregyházi Főiskola Gazdálkodási és Társadalomtudományi Kar Környezetvédelem, veszélyes hulladék elhelyezése Megoldható-e a veszélyes hulladék elhelyezése, kezelése magántevékenységként? Készítette: Mandula Viktória Gazdálkodási szak levelező II. évf/A csoport Tartalomjegyzék I. Környezetvédelem 3 1. A hulladék káros környezeti hatása 3 2. Környezeti hatások 4 3. Hulladék 5 4. Magyarországi 2000 évi XLIII törvény a hulladékgazdálkodásról 5 5. Környezetvédelmi szabályozás az Európai Unióban 6 II. Veszélyes hulladék 7 1. Veszélyességi jellemzők jegyzéke 7 2. Veszélyes hulladék minősítését megalapozó vizsgálatok7 3. A Hulladékminősítő Bizottság és működésének rendje 8 4. Veszélyes hulladék országos nyilvántartása 9 5. Veszélyes hulladékszállítást-kísérő bizonylat 9 6. Veszélyes hulladék szállítása 11 7. Veszélyes anyagok az Európai Unióban 15 III. Veszélyes hulladék

rendezett, biztonságos lerakása 15 1. Veszélyes hulladék lerakásának korábbi gyakorlata 16 IV. Hulladék okozta környezeti kár elhárítása 16 1. A kár megelőzése, a kárelhárítás alapelvei 17 2. Kárelhárítás rendkívüli események után 17 3. Kárelhárítási eszközök és a kárelhárítás végrehajtása 18 4. Külföldi tapasztalatok a szennyezett területek, vadlerakók felszámolásában 18 V. Az Integrált Szennyezés Megelőzés és Ellenőrzés az EU-ban 19 VI. Veszélyes hulladékkezelés magántevékenységként 21 1. Hulladékkezelés 21 2. Veszélyes hulladék kezelésére irányuló engedély iránti kérelemnek tartalmaznia kell 3. Az engedélynek tartalmaznia kell 21 4. Környezetvédelmi felügyelőségi nyilvántartásba vétel 22 5. Ügyekben eljáró környezetvédelmi hatóságok 22 6. Hatóság jogában áll 23 VII. Mellékletek 24 2 I. Környezetvédelem A hulladék káros környezeti hatása elleni védelem az egész

világon egyre fontosabb gazdasági és környezetvédelmi tényezővé válik. A fejlett országokban a keletkező hulladékmennyiség lehető legalacsonyabb szintre szorítását tűzték ki célul. Továbbá alapvetően megváltozott a hulladékkal kapcsolatos nézet: a hulladék már nem az az elkerülhetetlen rossz, amely az ember mindennapi életének, munkájának, gazdasági tevékenységének velejárója, amelynek káros hatásait legfeljebb csak mérsékelhetjük, hanem egyre inkább megszabja – a károk elkerülhetőségének felismerése miatt – a termelés, a szolgáltatás és fogyasztás fejlesztési irányait. A termelés környezetterhelésének felismerésével megváltozott a termékek korszerűségének ismérve. A termelékeny és hatékony gyárthatóság, illetve a tartósság, az alkalmazhatóság és az ergonómia követelményei mellett ma már az is nagyon fontos, hogy a termék sem gyártása, sem felhasználása (alkalmazása) során, sem pedig

hulladékká válása után ne terhelje károsan a környezetet. Ugyanakkor az előállításához felhasználható természeti erőforrásokat se apassza feleslegesen, anyagtakarékos termeléssel a másodlagos vagy újratermelhető nyersanyagokra alapuló anyagfelhasználással tehermentesítse azokat. A gazdaság anyagigénye rohamosan nő. A kisajátított természeti javak elszennyeződése korlátozza hasznosíthatóságukat, drágítja, sőt esetleg lehetetlenné teszi. A gazdaság általános fejlődésének környezethez való kötődésében két egyidejűleg érvényesülő tendencia figyelhető meg: - a természeti adottságok kiaknázására épülő tevékenységek ésszerűsítése; - a környezetvédelmi követelmények szigorodása. Mindezek elősegítésére új technológiákat dolgoznak ki és alkalmaznak, amelyek során kevesebb, a környezetre kevésbé káros, könnyebben kezelhető, ill. hasznosítható hulladék keletkezik. Olyan hulladékgazdálkodási

értékrend van kialakulóban, amelyben a legfontosabbak a hulladékszegény technológiák, a környezetbarát termékek, majd a keletkező hulladék hasznosítása anyag- és energiatakarékossági , valamint környezetvédelmi érdekből, és csak ezek után következik a hulladék ártalmatlanítása. A környezetvédelem és ezen belül a h ulladék káros környezeti hatása elleni védelem hazánkban megkezdődött, de továbbfejlesztése nem halasztható feladat. Sajnálatos tényként kell megállapítani, hogy a termelési, szolgáltatási tevékenység kiépítésével egy időben vagy azt követően hazánkban nem történt meg a termelés, a szolgáltatás és a fogyasztás hulladékait kezelő (ártalmatlanító és hasznosító) infrastrukturális hálózat kiépítése. Ezért a környezetet ért káros hatások megelőzése, a meglevő szennyezések fokozatos felszámolása óriási kihívás az egész társadalom számára. Az oktatásban, az iparban, a

szolgáltatásban és a közigazgatásban, továbbá a környezetvédelemben hivatásszerűen és nem hivatásszerűen dolgozóktól igen nagy erőfeszítést kíván. Így természetesnek tűnik az a törekvés, hogy a szakemberek időben megkapják mindazokat az ismereteket, amelyek felhasználásával a környezetvédelem új területein megjelenő feladataikat elvárt színvonalon teljesíthetik. 1. A hulladék káros környezeti hatása A víz, a levegő és a talaj természetes öntisztulása során hosszú időn át „feldolgozta” az odakerült hulladékot anélkül, hogy az közvetlenül, vagy a különböző kölcsönhatások során keletkező bomlás- vagy szintézistermékeik a n övényekre, az állatokra, és rajtuk keresztül közvetve vagy közvetlenül az emberre károsan hatottak volna. Az elmúlt évtizedekben bekövetkezett városodási és városiasodási változások, továbbá a műszaki–tudományos fejlődés hatására felfokozódott termelési-fogyasztási

tevékenység következtében az ember és környezete közötti harmonikus kapcsolat megbomlott. 3 Az ember – főként pazarló felhasználása miatt – az indokoltnál nagyobb ütemben sajátítja ki a természeti erőforrásokat. Az emberi tevékenység – a megváltozott szükségletek kielégítése érdekében – egyre nagyobb mértékben alakítja át a természetből kitermelt anyagokat, a természetes anyagoktól eltérő összetételű termékeket állít elő. A természetidegen anyagok termelésével, ill elhasználódásával létrejött hulladék egyre nagyobb mennyiségben és térben koncentráltan kerül ki az ökoszisztémákba. Mindezeknek a változásoknak a következtében a hulladék - vagy nem alkalmas arra, hogy bekapcsolódjék a természetes körfolyamatokba, - vagy ha bekapcsolódik, akkor zavarokat okozhat olyan mértékben, hogy hatását a természetes körfolyamatok már nem képesek ellensúlyozni, károsítja a t ermészet elemeit, -

közvetlenül, ill. közvetve a természet elemein keresztül veszélyezteti magát az embert is. A hulladék egyrészt szennyezi valamelyik környezeti elemet (vizet, levegőt, talajt), ezáltal nagy népességet érint, és a hatása sok esetben időben elhúzódó. Másrészt a hulladék egyes alkotórészei beépülnek a növényi és állati szervezetekbe, és a t áplálkozási láncon keresztül végső soron az embert károsítja (környezetre káros, mérgező hatású anyagok bioakkumulációja és toxicitása). A települési és egyes termelési hulladékok fertőző mikroorganizmusai különböző fertőző betegségek okozói lehetnek. Az eltávolított hulladék új természeti erőforrásokkal helyettesítendő, és a hulladékban megtestesített anyag, energia és emberi munka elvesztésével a természeti erőforrások igénybevétele is indokolatlanul felgyorsul. A hulladék környezetbe jutása a hulladéklerakó természetes védelmétől és műszaki

védelmétől, valamint a termelői és állampolgári magatartástól (elrejti, szétszórja) függ. 2. Környezeti hatások A környezeti tényezők hatása részben az élettelen környezet fizikai és kémiai hatásaiból (abiotikus hatások), részben pedig az életközösség kölcsönös egymásra hatásaiból (biotikus hatások) adódik. Külön szoktuk emlegetni az embertől eredő (antropogén) hatásokat A hatások következménye a környezeti tényezők jellegétől és mértékétől (intenzitásától), ill. változásainak szélsőértékétől függ. A környezeti tényezők hatása gyakran (de nem mindig) az élőlény viselkedésének, aktivitásának, életképességének megváltozásában nyilvánul meg. Az élőlény létezése, tartós fennmaradása vagy igényli egy adott környezeti tényező hatását (pozitív hatás) vagy elviseli azt anélkül, hogy hasznosítaná (tolerancia). Ha az optimálisnál nagyobb vagy kisebb intenzitású a környezeti hatás,

akkor rosszabbléti szakaszról , ha pedig csak éppen elviselhető az élőlény számára (pl. nem hoz termést, nem szaporodik), akkor pesszimumról van szó. A negatív környezeti hatások az élő rendszereket és az élettelen környezetet közvetve vagy közvetlenül veszélyeztető vagy károsító jelenségek, ilyen pl. a szennyeződés, az ártalom , a károsítás és a természeti erők okozta károk. Ezek szerint légszennyezésről, vízszennyezésről, talajszennyezésről, a hulladék káros környezeti hatásáról, zajártalomról, hőterhelésről, sugárártalomról stb. beszélhetünk A szennyeződés a szennyező anyag meghatározható térben való megjelenése. A szennyező anyag a környezetet előnytelenül megváltoztatja, vagy veszélyezteti annak tulajdonságait. Az ártalom a szennyeződés következtében létrejött változás negatív hatása a természeti környezetre. Például a levegő fluorszennyezettsége magában véve szennyeződés, ha ez a

természeti környezetet, élővilágot károsítja, már környezeti ártalom. A hulladék káros hatása következtében környezeti ártalmakat idéz elő. 4 A károsítás emberi tevékenység következtében létrejött környezetszennyeződés, amely rontja vagy elpusztítja az azzal kapcsolatban álló élővilágot vagy épített környezetet. A természeti erők okozta károk a természeti folyamatok hatására bekövetkezett változások, amelyek a természeti és az épített környezetben egyaránt okozhatnak súlyos károkat (pl. árvíz, földrengés, vulkanikus tevékenység, szökőár, tornádók). 3. Hulladék A természeti folyamatokban a hulladék fogalma ismeretlen, azt az emberi tevékenység hozta létre. A hulladék által előidézett környezetszennyezés a civilizáció megjelenésével kezdődött A természeti környezetből származó anyagok alakítása és feldolgozása során, ill. felhasználása után egyre több, a használónak már

feleslegessé vált természetidegen, nehezen lebomló anyag, hulladék marad, amelyet a természetes körfolyamatok már nem tudnak feldolgozni, értékesíthetetlensége, használhatatlansága vagy egyszerűen csak terhessége miatt a termelő szabadulni kíván tőle. A hulladék fogalmában alapvetően fontos tényező a felhasználhatóság hiánya, vagyis az, hogy a hulladék a termelő számára nem érték. Ennek több oka lehet Az egyik például, hogy nincs olyan eljárás – és műszaki okok miatt a kifejlesztésére rövidebb időtávon remény sincs -, amelynek során a hulladékban lévő anyagok hasznosulhatnának. Egy másik ok, hogy bár ilyen eljárás létezik, annak alkalmazása nem gazdaságos. A hulladék mennyisége az ipari termelés fejlődésével egyidejűleg egyre gyorsuló ütemben nő. Az emberi tevékenység sokfélesége következtében a hulladékok anyagi jellemzői is rendkívül sokfélék, ezért nehéz mindenki által elfogadható rendező

elveket találni csoportosításukra. A feladat összetettségére utal az is, hogy a hulladék káros környezeti hatása elleni védelem a környezetvédelemnek egyik legfiatalabb és jogilag kevésbé szabályozott területe. Ennek megfelelően terminológiája sem egységes. A fogalom többféle megközelítésből határozható meg, így a hulladékok csoportosítása is többféle lehet. A két legjellemzőbb: - Az eredet szerinti csoportosítás. Történelmileg ez az osztályozás alakult ki először és terjedt el. A hulladékot azzal a f olyamattal (technológia, tevékenység) jellemzik, amelyből az kikerült, ill. ahol az képződött (ipari, mezőgazdasági, települési stb) - Az anyagi tulajdonságok szerinti csoportosítás. Az eredet szerinti csoportosítás hiányosságait felismerve jött létre. A hulladék anyagi tulajdonságai és összetevői alapján rendszerez, amely már sokkal több eligazítást ad a hulladék kezelhetőségéről és veszélyeztető

hatásairól. Ilyen csoportosítást találhatunk például a „veszélyes hulladékok országhatárokon túlra szállításának és elhelyezésének ellenőrzéséről” szóló Bázeli Egyezmény mellékletében, amelyet az OECD - országok többségében alkalmaznak. Ezen az osztályozáson is látszanak azonban még a hagyományok, néhány eredet szerinti csoport esetenként átfedi az anyagi tulajdonságok szerint csoportosított hulladékokat. 4. Magyarországi 2000 évi XLIII törvény a hulladékgazdálkodásról Az Országgyűlés a környezet védelme érdekében, különös tekintettel a Magyar Köztársaságnak az Európai Unióval való fennálló és más nemzetközi megállapodásokból adódó kötelezettségeire, - a fenntartható fejlődés, a jövő generációk létfeltételeinek, lehetőségeinek biztosítása, - az energia- és nyersanyagfogyasztás mérséklése, a f elhasználás hatékonyságának növelése, a hulladék mennyiségének csökkentése, 5

- az emberi egészség, a természeti és épített környezet, hulladék okozta terhelésének mérséklése érdekében – az Alkotmánnyal összhangban – a következő törvényt alkotja: A törvény célja a) az emberi egészség védelme, a t ermészeti és az épített környezet megóvása, a fenntartható fejlődés biztosítása és a környezettudatos magatartás kialakítása a hulladékgazdálkodás eszközeivel; b) a természeti erőforrásokkal való takarékoskodás, a környezet hulladék által okozott terhelésének maximalizálása, szennyezésének elkerülése érdekében a hulladékkeletkezés megelőzése (a természettől elsajátított anyag minél teljesebb felhasználása, hosszú élettartalmú és újrahasználható termékek kialakítása), a képződő hulladék mennyiségének és veszélyességének csökkentése, a keletkező hulladék minél nagyobb arányú hasznosítása, a fogyasztás-termelés körforgásban tartása, a nem hasznosuló,

vissza nem forgatható hulladék környezetkímélő ártalmatlanítása. A törvény hatálya kiterjed a) minden hulladékra; b) a hulladékgazdálkodási tevékenységekre és létesítményekre. c) az ásványi nyersanyagok kitermelése során vagy azzal együtt kitermelt, azoktól fizikai módszerekkel leválasztott anyagokra, d) az állati hulladékra (beleértve az álalti tetemeket, a trágyát), valamint más természetes, a mezőgazdaságban felhasználható nem veszélyes anyagokra; e) a szennyvizekre, kivéve a folyékony hulladékot, f) a hatástalanított robbanóanyagokra csak annyiban terjed ki, amennyiben ezekről jogszabály másképp nem rendelkezik. Nem terjed ki a törvény hatálya a) a levegő tisztaságvédelmi jogszabály hatálya alá tartozó, a levegőbe kibocsátott anyagokra, b) a radioaktív hulladékokra. A hulladékgazdálkodással összefüggő, e törvényben nem szabályozott kérdésekben a környezet védelmének általános szabályairól szóló

1995. é vi LIII törvény rendeleteit kell alkalmazni. 1 5. Környezetvédelmi szabályozás az Európai Unióban A Közösség környezetvédelmi szemléletének megértéséhez elsőként a környezetvédelmi akcióprogramokat szükséges megvizsgálni. A Tanács 1973 óta öt akcióprogramot fogadott el Az ötödik program, amit 1992-ben fogadtak el, az 1993-2000. évekre terjed ki A program az Egyesült Nemzetek Környezet és fejlődés konferenciája elveit követi, és már címében is a környezet és fejlődés problémáira utal. Ez a program többek között igyekszik kiterjeszteni a jogi szabályozási eszközök körét, elsősorban pedig a gazdasági szabályozókét, a pénzügyi támogatásokét és a tájékoztatási, oktatási és szakképzési eszközökét. Egyidejűleg részletezi a környezettudatos vállalati irányítást és a környezetvédelem más önkéntes formáit. A közösségi jogi alapok tekintetében a Római Szerződés és annak módosításai

érdemelnek figyelmet. Kifejezett környezetvédelmi elemek 1987 óta jelennek meg a Szerződésben, azóta azonban egyre erőteljesebben fogalmazódnak meg. Külön figyelmet érdemel a Szerződés környezetvédelmi fejezete. Ezen belül pl ezekről az elvekről szól: 1 A törvényt az Országgyűlés 2000. május 23-i ülésnapján fogadta el 6 - a védelem magas foka, az elővigyázatosság elve, a megelőzés elve, a szennyezés leküzdése annak forrásánál, a szennyező fizet elve, a környezetvédelmi politika integrálása a Közösség más politikái sorába. A számos rendelkezésből szintén kiemelkedő az a r ész, melyet a legkisebb szigor klauzulájának is nevezhetünk, és ami lehetőséget enged a tagállamoknak, hogy a közösséginél szigorúbb védelmi szabályokat tartsanak hatályban vagy léptessenek életbe. II. Veszélyes hulladék A termelés, a szolgáltatás, az elosztás és a fogyasztás során egyaránt keletkezhet különleges kezelést

igénylő veszélyes, mérgező, fertőző hulladék (a továbbiakban veszélyes hulladék). Mérgező, fertőző, stb. tulajdonsága következtében az emberre, az élővilágra és a művi környezetre közvetlenül vagy közvetve, azonnal vagy késleltetetten károsító hatású. 1. Veszélyességi jellemzők jegyzéke H1 H2 H3 – A H3 – B H4 – H5 – H6 – H7 – H8 – H9 – H10 – H11 – H12 – H13 – H14 – „Robbanó” „Oxidáló” „Tűzveszélyes” „Kevésbé tűzveszélyes” „Irritáló vagy izgató” „Ártalmas” „Mérgező” „Karcinogén” „Mard” „Fertőző” „Reprodukciót és az utódok fejlődését károsító” „Mutagén” Anyagok és készítmények, amelyek vízzel, levegővel vagy savval érintve mérgező vagy nagyon mérgező gázokat fejlesztenek. Anyagok és készítmények, amelyek hajlamosak arra, hogy belőlük a lerakást követően valamely formában – pl. kimosódás – a felsorolt tulajdonságok

bármelyikével rendelkező anyag keletkezzék. „Környezetre veszélyes” 2 Veszélyes hulladék: a felsorolt tulajdonságok közül eggyel vagy többel rendelkező, illetve ilyen anyagokat vagy összetevőket tartalmazó, eredete, összetétele, koncentrációja miatt az egészségre, a környezetre kockázatot jelentő hulladék. 2. Veszélyes hulladék minősítését megalapozó vizsgálatok 2 Magyar Közlöny 2000/53. szám 3145 o 7 A hulladékot eredményező technológia mérlegelésével kell megállapítani a hulladék veszélyességének eldöntésére alkalmas veszélyességi jellemzőket és a meghatározásukhoz szükséges vizsgálatok körét. A veszélyességi jellemzők meghatározására nemzeti módszereket szükséges használni, ezek hiányában a n emzetközi szervezetek (pl. OECD) anyagaiban ajánlott módszereket lehet felhasználni. A hulladékok minősítésére szolgáló nemzeti módszerként előírt vizsgálatokat (fizikai-kémiai és

ökotoxikológiai vizsgálatok) minden esetben el kell végezni. Ha ezen vizsgálatok alapján egyértelműen megállapítható, hogy a hulladék veszélyes, akkor a többi vizsgálatot a minősítés szempontjából nem kell elvégezni. A mikrobiológiai vizsgálatokat csak abban az esetben kell elvégezni, ha a hulladék – keletkezési technológiájából vagy tárolási körülményeiből adódóan – feltételezhetően fertőző betegséget okozó, illetve terjesztő kórokozókat tartalmaz. A vizsgálatok eredményei alapján az akkreditált laboratórium szakértői véleményt készít a hulladék veszélyességéről vagy veszélytelenségéről. A szakértői vélemény tartalmi követelményei: A szakértői véleményt készítő szervezet neve, címe, akkreditálási okiratának másolata. A megbízó neve és címe. A minősítendő hulladék származási helye; keletkezési technológiájának átfogó ismertetése. A hulladékminta előkészítésének ismertetése.

A hulladék minősítésére használt vizsgálati módszerek ismertetése. A hulladék minősítésére használt vizsgálati módszerek ismertetése: - szabvány alapján végzett vizsgálatok esetében a szabvány számával és címével, - más vizsgálati módszer esetében a módszer ismertetése, a Hulladékminősítő Bizottság írásos nyilatkozatával e módszer elfogadásáról. A vizsgálatok eredményeinek értékelése. A hulladéknak a vizsgálatok alapján javasolt minősítése. A hulladékkal kapcsolatos egyéb információk és ajánlások ismertetése (ártalmatlanítási és hasznosítási javaslatok). A szakértői véleményt készítő aláírása. A szakértői véleményhez csatolni kell a mintavétel jegyzőkönyvét. 3. A Hulladékminősítő Bizottság és működésének rendje A Bizottsági ülések résztvevői: A Bizottság ügyviteli munkáját titkát irányítja. A Bizottság elnöke, elnökhelyettese és tagjai egy-egy szavazattal rendelkeznek. A

Bizottság szükség esetén, külső szakértőket kérhet fel. A külső szakértők az ülésen tanácskozási joggal vesznek részt, szavazati joggal nem rendelkeznek. A minősítést megalapozó vizsgálatokat és a szakértői véleményt készítő akkreditált laboratórium, továbbá a hulladék minősítését kérő és szakértője, az illetékes környezetvédelmi és közegészségügyi hatóság, a szakmailag érintett minisztériumok, valamint a felkért külső szakértő(k) a Bizottság ülésén tanácskozási joggal vesznek részt, szavazati joggal nem rendelkeznek. A Bizottság tagjai sem a minősítést megalapozó vizsgálatokban, sem a vizsgáló laboratórium javaslatának elkészítésében nem vehetnek részt. A Bizottság tagjai és titkára tiszteletdíjat kap. A Bizottság által felkért külső szakértők szakértői díjazásban részesülnek. A tiszteletdíj és a szakértői díj összegét a környezetvédelmi miniszter határozza meg. 8 A

Bizottság ügyrendjét egyszerű többséggel fogadja el. A Bizottság feladata: A minősítést megalapozó vizsgálatok alapján állásfoglalást készít az adott hulladék veszélyességéről vagy veszélytelenségéről. A veszélyesnek minősített hulladéknak azonosító számot kell adni. Azt a hulladékot, amelynek a Bizottság nem ad azonosító számot, a hulladék nevén kell nyilvántartani. A Bizottság elnöke: - összehívja a Bizottság ülését, - kijelöli a napirend előterjesztőjét, - vezeti a Bizottság ülését. A Bizottság elnökhelyettese az elnököt helyettesíti, annak távolléte esetén. A Bizottság tagjai: - értékelik a benyújtott dokumentumokat, - javaslatot tehetnek a vizsgálati módszerekre, - ha a r endelkezésre álló információk és vizsgálatok nem elegendők a szakmailag megalapozott állásfoglalás kialakításához, akkor javaslatot tehetnek kiegészítésre. A napirend előterjesztője: - az általa referálandó kérelmet az

ülés elé terjeszti, javaslatot tesz a hulladék veszélyességére vagy veszélytelenségére. A Bizottság munkarendje: A Bizottság negyedévente ülésezik. Szükség esetén a Bizottság elnöke soron kívüli ülést hív össze. Az ülés nem nyilvános, azon csak a Bizottság tagjai és az ügyben meghívottak vehetnek részt. A Bizottság elnöke legalább 8 nappal az ülés előtt értesíti a Bizottság tagjait és a meghívottakat az ülés időpontjáról, helyéről és témájáról. A témára vonatkozó szakvéleményeket megküldi a Bizottság tagjainak. A Bizottság határozatképes, ha a hét tagja közül legalább öt jelen van az ülésen. A szavazás során a Bizottság egyszerű szavazattöbbséggel dönt. Az ülésről jegyzőkönyvet kell készíteni A jegyzőkönyvet az elnök írja alá és a Bizottság egy tagja aláírásával hitelesíti. A tagok jogosultak eltérő véleményüket a jegyzőkönyvben különvéleményként rögzíteni. 3 4. Veszélyes

hulladék országos nyilvántartása A veszélyes hulladék országos nyilvántartásához a környezetvédelmi felügyelőségek adatait összesítik. Az összesített adatok a Környezetvédelmi Főfelügyelőségen és a Környezetvédelmi és Területfejlesztési Minisztériumban is teljes körűen – számítógépes rendszerben – rendelkezésre állnak. A veszélyes hulladékról szóló bejelentést a Veszélyhulladék-bejelentő lap és az ahhoz tartozó Technológiai(T) lapok és Hulladékkibocsátási (H) lapok kitöltésével kell teljesíteni. A kézi munka megkönnyítésére a lap számítógépes (floppylemezes) változatban is rendelkezésre áll. Ennek elfogadása a vírusveszély miatt azonban nem kötelező 5. Veszélyes hulladékszállítást-kísérő bizonylat Általános előírások: 3 Környezetvédelmi értesítő 5. sz 486-487 o 9 Az ország területén történő hulladékmozgások követésére a veszélyeshulladék-forgalomban résztvevőknek a

jelen szabályzat részét képező kísérőjegyeket kell használniuk: Kísérőjegy a veszélyes hulladék szállításához (a továbbiakban: „SZ” kísérőjegy). Ezt a lapot a veszélyes hulladék termelője tölti ki. Ez a kísérőjegy a kezelőig dokumentálja a hulladékot Kísérőjegy begyűjtéssel szállítható veszélyes hulladékokhoz (a továbbiakban: „K” lap). Ezt a lapot a begyűjtő tölti ki minden egyes begyűjtés esetében. A veszélyes hulladékok azonosítására a hulladékjegyzékben felsorolt azonosító számokat kall használni. Részletező leírások: 4 A termelő köteles minden veszélyeshulladék-szállítmányt 4 példányos, általa kitöltött „SZ” kísérőjeggyel ellátni. A kísérőjegy 4. példánya a termelőnél marad Az 1-3 példányokat a szállító viszi magával A kezelő a veszélyes hulladék átvétele után a 3. példányt visszaküldi a termelőnek; ezzel igazolja a termelőnek azt, hogy a veszélyes hulladék a

birtokába került. A termelő köteles a kezelő számára „SZ” kísérőjegyen kért adatokon túl további adatokat szolgáltatni a veszélyes hulladékok keletkezésének körülményeiről és veszélyességi jellemzőiről, amennyiben ezek a kezelő környezetének, személyének és berendezéseinek védelme, illetve a veszélyes hulladék szakszerű kezelése érdekében szükségesek. A termelőnek a veszélyes hulladékot tartalmazó csomagolóeszközön láthatóan fel kell tüntetnie az „SZ” kísérőjegy számát és a hulladék EWC kódszámát. Ha a veszélyes hulladék kísérőjegyének másodpéldánya a szállítmány útnak indítását követő 30 napon belül nem kerül vissza a termelőhöz, akkor ezt a körülményt a termelőnek jelenteni kell a környezetvédelmi felügyelőség részére. Szállító és begyűjtő: A szállító az „SZ” kísérőjegy 1-3. példányait a s zállítás során az eg yéb szükséges dokumentumokkal együtt magával

viszi. A kezelővel az átadás tényét a kísérőjegyen igazoltatja, és a 2. példányt igazolásként megőrzi, az 1 és a 3 példányt pedig a kezelőnél hagyja. Sikertelen szállítás esetén az eredeti kísérőjegyet – feltüntetve rajta az átadás meghiúsulásának okát – át kell adni a termelőnek. Begyűjtő járattal szállítható veszélyes hulladékok: (200 kg-nál kisebb mennyiség esetében, ill. ún darabod hulladékok esetében) A begyűjtő az átvett veszélyes hulladékért, mint birtokosa felel tevékenysége időtartama alatt. A begyűjtéssel átvehető veszélyes hulladékok szállítása a termelőtől a kezelőhöz „K” kísérőjeggyel történhet (az „SZ” kísérőjegy helyett). A „K” kísérőjegyet a begyűjtő tölti ki, azon a hulladék termelője aláírásával igazolja a begyűjtő járattal szállítandó hulladék mennyiségét és összetételét. A „K” kísérőjegyet 2 példányban kell kitölteni. „K”

kísérőjeggyel egy hulladéktermelőtől, alkalmanként csak 200kg-nál kisebb mennyiségű veszélyes hulladék szállítható. Ha a hulladék termelője a begyűjtő járattal szállítható veszélyes hulladékot maga szállítja a kezelőhöz, akkor azt „K” kísérőjegy nélkül megteheti. Ebben az esetben a kezelő köteles a „K” kísérőjegyet kitölteni, és azt a termelővel aláíratni. Kezelő: 4 Környezetvédelmi értesítő 5. sz 491 o 10 Veszélyes hulladékot a kezelő csak abban az esetben vehet át, ha a veszélyes hulladék kezelésére a felügyelőségtől engedéllyel rendelkezik, és ha a hulladékot azonosította a kísérőjegyen feltüntetettel. A kezelőnek telephelye beléptető pontján a veszélyeshulladék-szállítmány okmányain szereplő adatokat egyeztetnie kell az engedélyében lévő felhatalmazással és a birtokossal, illetve a begyűjtővel kötött szerződés esetén a szerződésében rögzített adatokkal. A kezelőnek meg

kell győződnie arról is, hogy a szállított veszélyes hulladék mennyisége és összetétele megegyezik a szerződésben rögzített adatokkal. A kezelőnek az átvételt, a kísérőjegy valamennyi példányán, cégszerű aláírásával igazolnia kell. A kísérőjegy 1. példányát bizonylatként meg kell őrizni A 2. példányt a szállítónak, illetve a begyűjtőnek kell átadni A kísérőjegy 3. példányát a termelőnek kell megküldeni A kezelő megtagadhatja a veszélyes hulladék átvételét akkor, ha az nem felel meg a szerződésben, illetve a kísérő dokumentumokban foglaltaknak. 6. Veszélyes hulladék szállítása A veszélyes anyagok (hulladékok) önmagukban is veszélyforrások, szállítás közben pedig fokozott kockázatot jelentenek a forgalombiztonságra, a szállításban részt vevőkre és a környezetre. A veszélyes áruk szállítását ezért több nemzetközi és hazai előírás is szabályozza. Magyarország számára a legfontosabbak: -

a Veszélyes Áruk Nemzetközi Közúti Szállítására vonatkozó Európai Megállapodás (ADR); - A Veszélyes Áruk Vasúti Fuvarozására vonatkozó Nemzetközi Szabályzat (RID); - Európai Egyezmény (tervezet) a Veszélyes Áruk Folyami Szállítására (ADN). Ezeket a nemzetközi előírásokat a Magyarországon is megerősítették, alkalmazásuk a veszélyes hulladék szállításakor is értelemszerűen kötelező. Hazánkban is érvényben van a veszélyes áruk szállítására vonatkozó valamennyi nemzetközi egyezmény. A nemzetközi gyakorlatot, a technikai eszközök fejlesztésének irányát ezen egyezményekből eredő követelmények teljesítési igénye határozza meg. A hazai és a nemzetközi szállítási feltételeknek elvileg azonosaknak kellene lenniük. A biztonságtechnikai feltételekre ez érvényes is. Az egyes szállítóeszközök, szállító járművek korszerűsége anyag- és energiafelhasználása vonatkozásában azonban különböző.

Előírások a veszélyes hulladék szállítására A szabályzatok hatálya – a RID és az ADR legutóbbi módosítása értelmében – a (veszélyes) hulladék szállítására is kiterjed. Az ADR általános előírásainak 2000 szélzetszám (4) bekezdése szerint „Hulladékok az olyan anyagok, oldatok, keverékek és tárgyak, amelyeket közvetlenül felhasználni nem lehet, de amelyeket újrahasznosítási eljárás, lerakóhelyen való lerakás, égetéssel vagy más módon való ártalmatlanítás céljából szállítanak”. A 2002 szélzetszám (8) bekezdése pedig a következőket tartalmazza: „A különböző osztályok anyagfelsorolásában nem említett oldatokra és keverékekre (úgymint készítményekre és hulladékokra) a következő rendelkezések érvényesek: 11 1. Az oldatok és keverékek két vagy több összetevőből állnak Ezek az összetevők lehetnek az ADR anyagai, de lehetnek olyan anyagok is, amelyekre az ADR előírásai nem

vonatkoznak. 2. Az oldatok és keverékek, amelyek valamely kizárólagos osztály egy vagy több anyagát tartalmazzák, csak akkor szállíthatók, ha a kizárólagos osztály anyagai felsorolásában ezek az anyagok név szerint szerepelnek. a) Azokat az oldatokat és keverékeket, amelyeknek csak egyetlen összetevője tartozik az ADR hatálya alá, úgy kell tekinteni, mint ADR-anyagokat, ha ennek az összetevőnek a koncentrációja olyan, hogy ezek az oldatok és keverékek továbbra is magában ebben az összetevőben rejlő veszélyt képviselik. Ezeket a különböző osztályokra vonatkozó sajátos kritériumok szerint kell besorolni. b) Azokat az oldatokat és keverékeket, amelyekben az ADR hatálya alá tartozó több összetevő van, veszélyjellemzőjük szerint kell a megfelelő osztály sorszáma vagy betűje alá besorolni. A veszélyjellemzők szerinti osztályozást a következő módon kell végrehajtani: 1. A fizikai, vegyi jellemzők, a fiziológiai

tulajdonságok, meghatározása méréssel vagy számítással. Az osztályozás a különböző osztályok sajátos jellemzői szerint történik 2. Ha ez a meghatározás aránytalanul nagy költség és munka nélkül nem lehetséges (pl bizonyos hulladékoknál), ezeket az oldatokat és keverékeket a döntő veszélyt képviselő összetevők osztályába kell besorolni.” „A besorolásnál a következő sorrendet kell betartani: 2.1 Ha egy vagy több összetevő egyetlen kizárólagos osztályba tartozik, és ha az oldat vagy keverék ebben a komponensben rejlő veszélyt képviseli, ezt a k everéket vagy ezt az oldatot ebbe az osztályba kell besorolni. 2.2 Ha az összetevők két vagy több kizárólagos osztályba tartoznak, és ha az oldat vagy keverék ezek közül az összetevők közül legalább egyben benne rejlő veszélyt képviseli, ezt az o ldatot vagy keveréket annak a komponensnek az osztályába kell besorolni, amely a döntő veszélyt képviseli. 2.3 Ha az

összetevők két vagy több szabad osztályba tartoznak, vagy ah a fenti 21 és 22 pontokban említett esetekben a keverékek vagy oldatok nem képviselnek kizárólagos osztályban rejlő veszélyt, az oldatot vagy keveréket a döntő veszélyt képviselő összetevő osztályába kell besorolni.” Csomagolás: A veszélyes hulladék csomagolásának célja, hogy szállítás közben megakadályozza a szétszóródást, a környezet szennyezését. A csomagolóeszköz egy rövid ideig tartó, korlátozott műszaki védelem szerepét tölti be. Itt a fő hangsúly a rövid időtartamon van. A csomagolóeszköz (göngyöleg) kiválasztásakor több szempont figyelembevétele szükséges: - a hulladék keletkezésének körülményei; - a hulladék anyagi tulajdonsága; - az esetleges gyűjtésre való alkalmasság (pl. hordó, konténer); - a hulladék végső sorsa. Kiválasztáskor törekedni kell arra, hogy minél kevesebb alkalommal legyen szükség a hulladék

átcsomagolására, mivel az minden esetben a környezetszennyezés kockázatával jár. 12 Valamennyi fuvarozási módra egységesen érvényesek a következő általános csomagolási előírások: - A veszélyes hulladékot jó minőségű csomagolóeszközbe kell csomagolni, amelynek kialakítása, valamint zárási megoldása olyan, hogy az a fuvarozás megszokott körülményeinek megfelelő viszonyok között, a hőmérséklet, a nedvességtartalom, valamint a nyomásváltozás (pl. a magasságkülönbség okozta nyomásváltozás) hatására bármilyen szivárgást megakadályozzon. A veszélyes hulladékból egészségre ártalmas mennyiség nem kerülhet a csomagon kívülre. Ezek az előírások egyaránt vonatkoznak az új, valamint a felújított csomagolóeszközre. - A csomagolóeszköznek azok a részei, amelyek közvetlenül érintkeznek a veszélyes hulladékkal, kémiai, ill. egyéb más reakciót nem hozhatnak létre Ha szükséges, a csomagolóeszköz belső

felületét burkolattal kell ellátni, vagy belső felületét kezelni kell. A csomagolóeszköz alkotóelemei nem tartalmazhatnak veszélyes reakció kialakulását előidéző anyagokat. - Ha a csomagolóeszközt veszélyes folyadék tárolására használják, elegendő szabad teret kell hagyni a folyadék felett, hogy szivárgás ne keletkezzék, és a cs omagolóeszköz alakja ne változzék meg maradandóan, ha közben esetleg nő a hőmérséklet. - A folyadékot csak olyan csomagolóeszközbe szabad tölteni, amely kellő szilárdságú a fuvarozás átlagos körülményei során fellépő nyomásváltozás elviselésére. - A belső csomagolóeszközt a külső csomagolóeszközben úgy kell elhelyezni, ill. rögzíteni, hogy átlagos fuvarozási körülmények között ne törjön el, ne szakadjon ki, ill. tartalma ne kerülhessen a külső csomagolóeszközbe. Az olyan csomagolóeszközt, amely könnyen megsérülhet vagy kiszáradhat – mint pl. az üvegből,

porcelánból, kerámiából, bizonyos műanyagfajtából készült belső csomagolóeszközök - , megfelelő párnázó anyaggal rögzítve kell a külső csomagolóeszközbe helyezni. A csomag tartalma szivárgás esetén semmilyen körülmények között sem károsíthatja jelentős mértékben a külső csomagolóeszközben a lkalmazott párnázó anyagot, ill. magát a csomagolóeszközt - Az olyan belső csomagolóeszközt, amely egymással veszélyes reakciót létrehozó anyagokat tartalmaz, tilos azonos külső csomagolóeszközbe helyezni. - Minden olyan csomagolóeszközt, amelyben folyadékot tárolnak, szivárgási szempontból – még felhasználásuk előtt – meg kell vizsgálni. Ez az új és a felújított csomagolóeszközre egyaránt vonatkozik. Csomagolóeszközök főbb típusai: - Acélhordók nem levehető tetővel és levehető tetővel. Alumíniumhordók. Acélkannák. Műanyag hordók, kannák. A hulladék szállítására használatos konténerek.

Küldeménydarabok megjelölése: Az egyes csomagokra az adott hulladékra előírt veszélyességi és kezelési bárcát, valamint veszélyt jelző táblát kell helyezni. Zárt csomag esetén a b árca és a tábla tájékoztat a veszélyről, a kezelési feladatokról és az összeférhetőség figyelembevételével az együvé rakhatóságról. A küldeménydarabokra helyezett - veszélyességi bárcák alakja 10x10 cm –es sarkára állított négyzet. 13 - kezelési bárcák alakja A5 (15x21 cm), de legalább A6 (7,5x10,5 cm) méretű, rövidebb oldalára állított téglalap. - veszélyt jelző tábla alakja 30x40 cm-es, hosszabb oldalára állított téglalap. A tábla alsó és felső részén fekete számokat lehet elhelyezni a veszély természetének jelzésére. A bárcáknak és a táblának maradandóan kell jeleznie a veszélyt. Az előírások szerint olykor a küldeménydarabon egyszerre több bárcát is el kell helyezni. Ha 2 db e gyforma bárcát helyeznek

el rajta, akkor azokat fel kell tüntetni. A küldeménydarabok csomagolásáért és megjelöléséért a feladót terheli a felelősség. A feladó a csomagolás és megjelölés ADR szerinti elvégzéséről írásban ad nyilatkozatot a szállító részére. Szállító járművek és felszereléseik: A veszélyes hulladék szállításához használt járművekre vonatkozó biztonsági előírásokat az ADR tartalmazza. A legfontosabb előírások a következők: - két pótkocsis járműszerelvénnyel tilos veszélyes árut szállítani, - a nedvességre érzékeny csomagolású küldeménydarabokat csak fedett vagy ponyvás járművel szabad szállítani; - a tartályos, ill. tartálybattériát és a rögzített vagy leszerelhető tartályt hordozó járművet a tartály teljes szélességében lökhárítóval kell védeni a hátulról jövő lövésektől. A lökhárító és a tartály, ill.szerelvény leghátsó része között legalább 100 mm-es távolságnak kell lennie:

- az 55 oC-os vagy ennél kisebb lobbanáspontú folyadékok és a gyúlékony anyagok szállításánál; a jármű motorja, kipufogórendszere és a tápszivattyú (ha van) a rakományt nem melegítheti fel és nem okozhat gyulladásveszélyt; a jármű üzemanyagtartálya ütközés ellen védett legyen, nem lehet a kipufogócső felett, hogy sérüléskor az üzemanyag közvetlenül a földre folyhasson. A tartályok töltőnyílását lángzáró (a visszalobbanást gátló) készülékkel vagy légmentesen záró készülékkel kell felszerelni. ADR-felszerelések. A veszélyes anyagot szállító minden szállítóegységet a következő – az ADR által általánosan előírt – felszerelésekkel kell ellátni: - legalább 2 db tűzoltó eszközzel, könnyen hozzáférhető legyen; - szerszámkészlettel, az útközben szükséges gyors javításokhoz. Külön előírások esetén szikramentesek legyenek a szerszámok; - járművenként (gépes és pótkocsi) legalább 2-2

db, a kerekek átmérőjének és a jármű tömegének megfelelő kerékkitámasztó ékekkel; - két, gyújtóhatás nélküli narancssárga fényű lámpával, amelyek a jármű elektromos berendezésétől függetlenül, folyamatos vagy villogó fénnyel működnek. Különleges felszerelések. Írásbeli utasítás, ill az egyéb tájékoztatás megadhat különleges kárelhárítási teendőket és az ezekhez szükséges felszereléseket, amelyek részben az ADRből, részben az adott ország más, pl. környezetvédelmi előírásaiból következnek Különleges felszerelések lehetnek: - a veszélyes hely elválasztására, megjelölésére használt feltűnő (pl. sárga-piros csíkos) színű, ún. zárószalag; - a veszélyre figyelmeztető feliratú tábla; 14 - a kifolyt anyag felitatására, közömbösítésére előírt mennyiségű anyag, pl. homok, szóda stb.; ásó és lapát, a szennyeződés elfolyásának megakadályozásához; a szennyezett testfelület

lemosásához szükséges mennyiségű víz (pl. 51-es osztály: 30 liter); a lék lezárásához szükséges megfelelő anyagú és különböző méretű dugók; robbanásbiztos lámpa, az 55oC-nál kisebb lobbanáspontú folyadékot és az éghető gázt szállító jármű belsejében a világításhoz. 7. Veszélyes anyagok az Európai Unióban A vegyi anyagok, készítmények, azokhoz kapcsolódó tevékenységek a környezetvédelem olyan sajátos határterületét jelentik, amelynek az ipari termeléshez való kapcsolata rendkívül erőteljes. Jelen témakör három altémát ölel fel: - veszélyes anyagok és készítmények, ezen belül megkülönböztethető - általános szabályok, illetve - egyes speciális szabályok köre; - jelentős baleseti kockázattal járó ipari tevékenységek szabályozása; - valamint a genetikailag módosított szervezetekre vonatkozó szabályok kérdése A három szabályozási területet nem lehet egységes rendszernek tekinteni,

legfeljebb a veszélyes anyagok és veszélyes tevékenységek között lehet összefüggést találni. A három terület felépítésében azonban jelentős különbségeket figyelhetünk meg: - a veszélyes anyagok és készítmények a minősítéstől a felhasználásig terjedő rendszert alakítottak ki, amelyen belül az egyes elemek összefüggenek egymással. Az egyetlen szabályozási tárgykör, ami nem csupán a fő témára vonatkoztatható, a megfelelő laboratóriumi gyakorlat. - a veszélyes ipari tevékenységek esetében csak a kockázat és a baleseti veszély, illetve a baleset maga tartozik a szabályozás körébe, tehát távolról sem öleli fel a k érdéses ipari tevékenységek minden területét. Így alkalmazása némileg egyszerűbb, mert csak részleges megújítást igényel. - a biotechnológiai teljes egészében sajátos, és mint ilyen, jogi szabályozási rendszere is kezdetleges. A jog még nem alakította ki teljesen a megfelelő hozzáállást 5

III. Veszélyes hulladék rendezett, biztonságos lerakása A veszélyes hulladék előkezelése a kezelés elválaszthatatlan része, önálló műveletként nem végezhető. A veszélyes hulladék termelője saját veszélyes hulladékának előkezelését külön engedély nélkül végezheti. Előkezelést egyéb esetekben csak a hulladékkezelő végezhet Hasznosítás csak a h asznosító létesítmény helye szerint illetékes környezetvédelmi felügyelőség engedélye alapján végezhető. A hasznosítási engedély megadásához különösen a következő szempontokat kell figyelembe venni: 5 Veszélyes anyagok az EU-ban 2. o 15 1. a) a kérelmező hasznosítási technológiájának értékelését a hasznosításra javasolt veszélyes hulladék összetétele függvényében, különös tekintettel a kezelendő veszélyes összetevők anyagi minőségére, mennyiségére és környezeti veszélyességére; b) a hasznosítás során keletkező új hulladékokat,

illetve a nem hasznosítható, megmaradó hulladékok mennyiségét és kezelését. 2. A hasznosítás során keletkező, illetve a megmaradó hulladék együttes mennyisége nem lehet több, mint a kiinduló hulladék mennyisége. 3. Bármely, külföldről behozni tervezett veszélyes hulladék hasznosítása csak akkor engedélyezhető, ha a) a hasznosító létesítmény a veszélyes hulladék teljes mennyiségének hasznosításához szükséges időtartamot meghaladó érvényességű működési engedéllyel rendelkezik, b) a hasznosítás környezetvédelmi érdekeket nem sért, c) az ország területén keletkező és/vagy tárolt azonos, az adott létesítményben kezelhető veszélyes hulladék hasznosítása elsődlegességének biztosítása mellett a létesítménynek a behozatalra tervezett hulladék hasznosítására bizonyítottan szabad kapacitása van, d) az előállítani tervezett termék, illetve alapanyag megfelel az előírt követelményeknek. 4. Külföldről

nem hozható be veszélyes hulladék kísérlet, illetve próbaüzem céljára A veszélyes hulladékok ártalmatlanítása a hulladék összetétele alapján történhet: a) veszélyeshulladék-lerakó telepen végzett végleges lerakása; b) kémiai eljárásokkal, ezen belül: - égetéssel vagy más termikus eljárással, - különböző fizikai-kémiai eljárásokkal, - biológiai eljárásokkal. A fizikai-kémiai, valamint a biológiai eljárásokkal történő ártalmatlanítás megvalósításának feltételeit – ha jogszabály eltérően nem rendelkezik – az illetékes környezetvédelmi felügyelőség állapítja meg engedélyében. Az égetéssel, illetve a lerakással történő ártalmatlanítás részletes szabályait külön jogszabályok határozzák meg. 6 1. Veszélyes hulladék lerakásának korábbi gyakorlata A lerakásnak az a gazdasági célja, hogy a veszélyes hulladéktól megszabaduljon annak tulajdonosa. Amíg a környezet védelme nem volt szempont,

addig kizárólag az volt a cél, hogy a lerakott hulladék „ne legyen útban”, lehetőség szerint ne legyen nagy a szállítási távolság, és olcsó legyen az a hely, ahová az anyagot hordták. A legtöbb esetben a veszélyes hulladékot hordókban szállították, és így tárolták a lerakón is. Ennek az olcsó lerakásnak a hátrányai viszonylag hamar jelentkeznek, és kiderült, hogy ez a lerakás valójában igen drága. Az okok voltaképpen előre láthatók voltak, de nem vették figyelembe. A hordók ugyanis szinte kivétel nélkül már a lerakás során megsérültek, mivel egyrészt már eleve sérült vagy gyenge állapotú hordókat használtak, másrészt pedig a hordóban levő anyagot értéktelennek tartották, amelyet soha nem kell újra használni, így a hordókat egyszerűen ledobták a szállító járműről. Gondot okozott a későbbiekben az is, hogy a hordók anyaga és a benne tárolt anyag közötti lehetséges kölcsönhatásokat figyelmen

kívül hagyták. A lerakásra kijelölt hely kiválasztásakor nem törődtek semmiféle geológiai, speciálisan hidrogeológiai szemponttal. Előnyösnek tartották, ha a gödör mély volt, így ugyanis több 6 Környezetvédelmi értesítő 482. o 16 hulladékot lehetett benne elhelyezni. A talajvíz rosszabb esetben a kasztvíz elszennyezése gyakorlatilag azonnal megkezdődött. Hosszú időn keresztül tartotta magát az a tévhit, hogy az agyag ideális szigetelő, a kölcsönhatások ellen teljes védelmet biztosít, ezért az 1950-es és 1960-as években itthon és külföldön egyaránt pusztán „agyagvédelemmel” raktak le igen sok esetben hulladékot. Mivel az agyag és a lerakott hulladék között esetenként szinte azonnal jelentős mértékű kölcsönhatás indult meg, sok esetben nemcsak a lerakott hulladék okoz ma már gondot, hanem az elszennyezett agyag is. A felismert műszaki hibák elkerülhetők, de a megoldások költségesek. IV. A hulladék

okozta környezeti kár elhárítása A környezeti kár fogalma egyszerre ökológiai, ökonómiai és politikai tartalmú. Ökológiai szempontból a környezeti kár a környezet állapotában bekövetkező veszteség, romlás, kedvezőtlen irányú átalakulás. E szempontból a gyűjtögetésről a termelésre (állattenyésztés, földművelés, kézművesség) áttérő ember szinte minden cselekedetével környezeti kárt okoz. Ökonómiai szempontból a kár megállapításához szükséges a pénzben kifejezhető érték, ez pedig a legtöbb esetben igen nehezen meghatározható. Legjobban a kárelhárítás értéke fogalmazható meg: az az összeg, amely az eredeti állapot helyreállításához szükséges. Politikai szempontból a Környezetvédelmi Törvény a mérvadó, amely az ember védelméből kiindulva az emberi környezetet – felsorolva a védendő elemeket – védi. Ez tehát sokkal szűkebb értelmezésű, mint az ökológiai szempontú megfogalmazás, de

lényegesen tágabb, mint a pénzben kifejezhető értékeket szem előtt tartó ökonómiai meghatározás. 1. A kár megelőzése, a kárelhárítás alapelvei Minden kárelhárítási tevékenységnek a megelőzésből kell kiindulnia. A kár megelőzése általában több nagyságrenddel olcsóbb, mint a kár elhárítása. Az okozható kár nagyságára igen nehéz összeget mindeni, mivel ez minden esetben a körülményektől függ még akkor is, ha maga a káresemény azonos. Más az okozott kár, ha ugyanaz a veszélyes hulladék ugyanolyan mennyisége az országútra és más, ha az élővízbe ömlik. A kárelhárítás megszervezésében a minőségellenőrzésből jól ismert hibaelemzés látszik a legcélszerűbbnek. Veszélyes hulladék közúti szállításakor célszerű elkerülni a sűrűn lakott településeket és a természetvédelmi szempontból védett területeket is. A veszélyes hulladék által okozott kár megelőzésére hozták az ezeknek az anyagoknak

az átmeneti tárolására és végső elhelyezésére vonatkozó intézkedéseket. A lehetséges károkozó események valószínűségét csökkenti a természetes és a műszaki védelem, az átmeneti tároló és a rendezett biztonságos lerakó telepítési helyének alkalmas kiválasztása pedig a kár körülményeit szabályozza. Veszélyes hulladék szabályos üzemmenet esetén nem okozhat környezeti kárt. Ilyenkor gondoskodni kell a keletkező veszélyes hulladék elkülönített gyűjtéséről, átmeneti tárolásáról, az előírásoknak megfelelő kezeléséről. Az alkalmazott eszközök, gépek megfelelő műszaki állapotúak, a szolgáltatások (víz, energia, hírközlés stb.) megbízhatók és szünetmentesek legyenek és a technológiai folyamatot, berendezéseket megfelelő számú, képzettségű és munkafegyelmű dolgozónak kell működtetnie. Természetesen a technológia kidolgozójának gondolnia kell a rendkívüli eseményekre, ezek lehetséges okait

lehetőleg meg kell szüntetni, és az elkerülhetetlen eseményekre kárelhárítási tervet kell kidolgoznia. A káreltérítést azonnal el kell kezdeni. Általános tapasztalat, hogy a kárelhárítás költségei annál kisebbek, minél hamarabb megkezdődik a kárelhárítás. A kárelhárítás során a következő tevékenységeket kell sorrendben elvégezni: 17 - a szükséges mértékű riasztást (felszíni víz szennyeződése esetén vízvédelmi riasztást, levegőszennyezés esetén szükség szerinti riasztást) végrehajtani; az esetlegesen bajba került személyeket (elsősegélynyújtással, orvosi segítséggel) menteni; a szennyező anyag további környezetbe jutását (a szerelvények elzárásával, a szivattyú kikapcsolásával stb.) megszüntetni; a szennyezett területet elszigetelni; a szennyezett talajt és a talajon levő veszélyes hulladékot összegyűjteni, ártalmatlanítani. 2. Kárelhárítás rendkívüli események után Rendkívülinek

kell tekinteni mindazokat az eseményeket, amelyek az előírt technológiától eltérnek. Különösen azok az események tartoznak ide, amelyek során veszélyes hulladék kerülhet a talajra, talajba, élővízbe, csatornába vagy a levegőbe. Rendkívüli eseménynek kell tekinteni a szállítás közbeni balesetet, függetlenül attól, hogy a veszélyes hulladék, ill. veszélyes anyag a környezetbe került-e vagy csak ennek a veszélye áll fenn. 3. Kárelhárítási eszközök és a kárelhárítás végrehajtása Üzemi területen, telephelyen bekövetkező veszélyes hulladékkal kapcsolatos rendkívüli eseményre megfelelő technológiával, felszereléssel, szakképzett személyzettel kell felkészülni, és a g eológiai és hidrogeológiai helyzet ismeretével kell rendelkezni. A kárelhárításhoz szükséges eszközök (gépek és anyagok) függenek a veszélyes hulladék anyagi tulajdonságaitól (ideértve annak mennyiségét is) és a környezettől. Szilárd

állapotú, különösen darabos veszélyes hulladék esetén különleges eszközökre általában nincs szükség: a tárolóból kiszabadult veszélyes hulladékot mechanikai módszerekkel össze kell gyűjteni, a szennyezett terület – ha ez lehetséges – meg kell tisztítani, vagy a talaj felszínéről a szennyezett réteget el kell távolítani. Az ilyen szennyezett föld általában II. veszélyességi osztályba sorolható hulladék, de ha a szennyezés súlyos vagy a szennyező alkotórészek toxicitása nagy, I. osztályú veszélyes hulladék is lehet A mosás során keletkező folyékony veszélyes hulladék kezeléséről gondoskodni kell. A szilárd állapotú hulladék csak víz vagy szél hatására terjed, ez alól csak néhány igen nagy reakcióképességű veszélyes hulladék kivétel. A kárelhárítás szilárd veszélyes hulladék esetén tehát a terjedés megelőzésére irányul: azonnal meg kell akadályozni, hogy a veszélyes hulladék vízzel

érintkezzék vagy a szél szétfújhassa. Folyékony vagy iszaphulladék, ha szilárd burkolatú felületre kerül, a lejtésnek megfelelő irányba mozdul el. Meg kell akadályozni, hogy a veszélyes hulladék a szilárd burkolatot elhagyja. Ennek legegyszerűbb módja a gátépítés A szilárd burkolatról a csekély, néhány litertől néhány tíz literig terjedő mennyiségű folyékony veszélyes hulladékot általában a legegyszerűbben felitatással lehet eltávolítani. Ha a folyadék vagy ehhez hasonló állapotú veszélyes hulladék – ideértve az olyan hulladékot is, amely ugyan száraznak látszik, de folyadékvesztésre hajlamos, és a folyadék maga is veszélyes a környezetre – nem szilárd burkolatú területre kerül, a kárelhárítás sokkal nehezebb. A fő kérdés a beavatkozás gyorsasága és a beszivárgás sebessége Hasonlóképpen súlyos gondot okozhat a telephelyen belül, ha folyékony veszélyes hulladék ömlik a cs atornába. A nagyobb

vállalatoknak két csatornarendszere van: egy a szennyvizek részére, egy pedig a telephelyre hullott csapadék elvezetésére. Tehát a folyékony állapotú veszélyes hulladékra fokozottan érvényes az, hogy telephelyen belüli átmeneti tárolása, esetleg kezelése csak akkor engedélyezhető, ha van még egy 18 védőrendszer (tartály esetén kármentő zsomp, hordók esetén vészgyűjtő), amellyel e hulladék visszatartható, ha rendkívüli esemény következik be. A telephelyen kívül, a veszélyes hulladékot érintő rendkívüli esemény a szállítás közbeni baleset. A közlekedési balesetek helyszínén rendszerint nincsenek olyan felszerelésekés szakértők, mint telephelyen belül. A kárelhárítás menete: - a helyszín biztosítása - folyékony veszélyes hulladék esetén szinte biztos a talaj-, ill. a vízszennyezés - a vasúti vágány ágyazata zúzott kőből készül, így az esetleg kiömlő veszélyes hulladék a pálya felszínéről

azonnal a mélyebb rétegekbe kerülhet. 4. Külföldi tapasztalatok a szennyezett területek, vadlerakók felszámolásában A legtöbb tapasztalat az USA-ban és az NSZK-ban gyűlt össze a vadlerakók felderítésére és felszámolására vagy stabilizálására. A szennyezett területek közül a volt ipari területek tisztítására a volt NSZK-ban végeztek nagy munkát. Az elhagyott katonai területek stabilizálására és tisztítására vonatkozóan minden, a környezetvédelmet előtérbe helyező országnak saját, a helyi körülményeinek megfelelő tapasztalatai vannak. E tapasztalatok ismertetése messze meghaladja egy önálló könyv terjedelmét is, így csak egy példa ismertetésére van lehetőség. Teljesen egységes a szakirodalom annak megállapításában, hogy minden szennyezett terület és minden vadlerakó egyedi eset, amelyeken a már ismert eljárásokat kell valamilyen kombinációban alkalmazni, vagy amelyekre az újonnan felmerült problémák

szerint – sokszor teljesen – új megoldást kell találni. Hanauban, a Pintsch Öl GmbH-nál megállapított környezetszennyezés a legnagyobb, amely az NSZK-ban ez ideig ismertté vált. Az első fázis természetesen a feltárás és a tervezés volt. A második fázisban az azonnali veszély elhárítására a területen jelentős mértékű vízszintcsökkentést hajtottak végre oly módon, hogy a területeken kutakat mélyítettek, nagy teljesítményű szivattyúkkal kezdték kiemelni a vizet és vele együtt az olajat. A depresszió olyan nagy mértékű volt, hogy ez szabta meg a továbbiakban a szennyező anyagok mozgási irányát. Elérték azt, hogy a szennyező anyag a továbbiakban nem a Majna felé, hanem a kutak irányába áramlott. A kiemelt folyadék fázist egy elválasztó rendszerbe vezették, ahol az olaj felúszott, az ülepedő anyagok pedig a fenékre kerültek. A szennyvizet elválasztották, majd vízgőzdesztillációnak (sztrippelésnek) vetették

alá, hogy az illékony alkotórészeket eltávolítsák. Az eltávolított szerves anyagok elsősorban klórozott szénhidrogének és illékony aromás vegyületek voltak. Ezeket az anyagokat sem engedték ki a levegőbe, hanem aktív szénen abszorbeálták és visszanyerték (feltehetően elsősorban az aktív szén magas ára miatt). Az oldószermentesített vizet vas(III)só oldatával és pelyhesítőszerrel kezelték. Aktívszénporral keverve a s zilárd fázis könnyen elválasztható lett. A szilárd fázist szűrőprésen 50%-nál nagyobb szárazanyag-tartalomig víztelenítették, az így kapott települési hulladékkal együtt való lerakásra alkalmasnak bizonyult. A vizet két aktív szenes oszlopon vezették át, majd az ivóvíz minőségű vizet kibocsátották a befogadóba. A következő fázis a veszély tartós elhárítása volt. Ehhez az olaj talajból való eltávolítása és a szennyezett talajvíz megtisztítása volt szükséges. Több változat elemzése

alapján először a területet a talajvízszint alá nyúló szigetfallal vették körül, így azt a természetes vízháztartásból kikapcsolták. A szigetelőfal építési költsége 11 hónapi szivattyúüzemelési költséggel volt egyenlő. A szádfalat vibrációval süllyesztették le, a térkitöltést cementes bentonittal végezték 19 el. Bár a szigetelés vízáteresztő képessége elméletileg 10-10 10-11 m/s, a hibahelyek miatt mintegy három nagyságrenddel kedvezőtlenebb értékeket állapították meg, azonban ez is elégnek bizonyult. Összesen 80 talajvíz kiemelő- és mérő kutat létesítettek. A szigetelőfal külső és belső oldalai mellett további két-két figyelő kutat építettek. A falon kívüli szintváltozások együtt jártak ugyan a falon belüli talajvízszint-változással, de a falon belüli vízszint 50 c m-rel alacsonyabban volt. A további tisztítási lépés a kitermelés, azt szakaszosan végzik, a kitermelt földet prizmákban

biológiai kezelésnek vetik alá, a teraszkavics tisztítását in situ mosással tervezik elvégezni. A tisztítás utolsó szakaszában a technológiai berendezések (finomító tornyok, tartályok, csővezetékek) bontását végzik el. 7 V. Az Integrált Szennyezés, Megelőzés és Ellenőrzés az EU-ban Az IPPC-ről szóló 96/61 sz. EU Direktívát a Tanács 1996 szeptemberében fogadta el A formális megvalósításnak be kell fejeződnie 1999. október 30-ig Ettől az időponttól az IPPC intézkedéseket kell alkalmazni minden új tevékenységnél, amely a direktíva I. sz mellékletének listája kategóriájába esik. 1999 o któber 30-tól IPPC-eljárás köteles minden olyan létesítmény, amelyeknél alapvető változást végeznek a t evékenységben a f enti kategóriákon belül. Figyelemmel a jelentős változtatás nélkül működő létesítményekre egy 8 éves periódus (2007. október 30-ig) vége után az iPPC kötelezettségek teljesen alkalmazhatók

lesznek minden létesítményre a definiált kategóriákon belül. Először a működő vállalkozások mennek át az IPPC engedélyezési rendszerek és emissziós határértékek betartására – értelemszerű alkalmazásban – a hatályban lévő EU levegőszennyezés, vízszennyezés, hulladék és más direktívák tekintetében. A Direktíva célja, hogy elérje a szennyezés integrált megelőzését és ellenőrzését. Meghatározza azon intézkedéseket, amelyek arra szolgálnak, hogy megelőzzék vagy – ahol az gyakorlatban nem valósítható meg – csökkentsék a levegőbe, vízbe és földbe jutó emissziót a fent említett tevékenységekből, beleértve a hulladékra vonatkozó intézkedéseket annak érdekében, hogy az egész környezetre kiterjedő magas szintű védelmet valósítsanak meg. Az egész IPPC maga egy bonyolult engedélyezési rendszer, amely azokra az ipari (és más pl. mezőgazdasági) tevékenységre koncentrál, ahol a legnagyobb a

valószínűsége, vagy a lehetősége a szennyezésnek, vagy a környezetvédelmi károsodásnak. A Direktíva központi kérdése, hogy részben a kibocsátásokat meghatározó határértékeknek, részben minden egyéb követelménynek a BAT-n (legjobb elérhető technika) kell-e alapulnia. A BAT követelmények minden egyes létesítménnyel szemben támasztandóak, amelyekre a Direktíva ipari eljárási köre kiterjed. Ez az alapvető követelmény elsősorban azt jelenti, hogy a létesítményektől az engedély elvárja, hogy a kibocsátás elérhető legalacsonyabb szintjén működjenek. A cél az, hogy a jelenleg legjobb („state of the art”), környezetvédelmi szempontból tiszta működés legyen a kötelező. Amint a technika tisztább működést is lehetővé tesz, a kötelezettség lényege új vagy megújuló, így az engedély maga is progresszív módon még több elvárást jelent. Az új létesítmények engedélyezése, illetve a meglévő

létesítményekkel szembeni elvárások összefoglalóan a következőkre irányulnak - határértékek, legalábbis a Direktíva III. Mellékelt eseteiben, - szükség esetén a t alaj és a f elszín alatti víz védelme érdekében szükséges követelményeket, - ugyancsak szükség esetén a hulladékkezelésre vonatkozó követelményeket, 7 Dr. Árvai József: Hulladékgazdálkodási kézikönyv 508-510 o 20 - a BAT elvárásokat, ellenőrzési követelményeket, a normális üzemeléstől eltérő kockázatokra vonatkozó szabályokat, esetleges időszakos eltérési lehetőségeket, a hatóság által szükségesnek tartott más fontos követelményeket, esetleg általános engedélyezési feltételeket. A hatáskörrel rendelkező hatóságok kötelezettsége, hogy időszakonként átvizsgálják, és ahol szükséges, aktualizálják az engedély feltételeit. Az átvizsgálást el kell végezni minden olyan esetben, ahol - a létesítmény által előidézett

szennyezés olyan jelentős mértékű, hogy az engedélyben meglévő emissziós határértékeket felül kell vizsgálni vagy új ilyen értékeket kell az engedélybe foglalni, - a legjobb rendelkezésre álló technikák jelentős változásai lehetővé teszik az emissziók jelentős csökkentését túlzott költségtöbblet nélkül, - az eljárás vagy tevékenység üzembiztonsága egyéb technika alkalmazását kívánja meg, - a Közösségi vagy a nemzeti jogszabályok új előírásai azt megkövetelik. VI. Veszélyes hulladékkezelés magántevékenységként 1. Hulladékkezelés Hulladékkezelést az a gazdálkodó szervezet vagy külföldi vállalkozás Magyarországon nyilvántartásban vett fióktelepe végezhet, aki/amely a) érvényes cégbejegyzéssel vagy vállalkozói engedéllyel rendelkezik, b) biztosítani tudja a k ezelés azon személyi és tárgyi feltételeit, amelyek garantálják a környezetvédelmi előírásoknak eleget tevő hulladékkezelést, c)

rendelkezik az adott hulladékkezelési tevékenységre vonatkozó környezetvédelmi és más hatósági engedélyekkel, d) külön jogszabályban meghatározottak szerint megfelelő mértékű biztosíték, pénzügyi garancia meglétét igazolja, valamint e) a hulladékkezelési tevékenység jellege által meghatározott körben telephellyel rendelkezik. A hulladékkezelői tevékenységre vonatkozó engedély meghatározott hulladékkezelési tevékenységekre, létesítményekre és ezek üzemeltetésére vonatkozik. 8 2. A veszélyes hulladék kezelésére irányuló engedély iránti kérelemnek tartalmaznia kell a) a kérelmező nevét, KSH azonosító számát, telephelyének címét, helyrajzi számát, tevékenysége műszaki és környezetvédelmi szempontból lényeges leírását, b) a folytatni tervezett kezelési tevékenységet, amelynek engedélyezését kéri, c) a kezelni kívánt veszélyes hulladék 1. összetételét, környezeti veszélyességi jellemzőit, 2.

mennyiségét, 3. kezelési technológiáját, d) a kezelési technológia, műszaki és környezetvédelmi jellemzőit, 8 Környezetvédelmi értesítő 5. sz 483 o 21 e) a kezelési létesítmény üzemszerű működéséhez szükséges tartalék veszélyeshulladékmennyiség megadását, f) a kezelés telephelyére vonatkozó információkat és szükség esetén a jogerős építésügyi hatósági engedélyt, g) a létesítmény várható kibocsátásának összetételét és becsült mennyiségét (a levegőbe, a vizekbe, a talajba történő kibocsátások), a kibocsátások hatásainak azonosítására alkalmas információkat, h) a külön jogszabályban meghatározott környezetbiztonságra vonatkozó terveket, ideértve a szennyezés megelőzésére, illetve ahol ez nem lehetséges, a csökkentésére javasolt technológiai intézkedések leírását, i) a kezelés során keletkező hulladék keletkezésének megelőzésére és kezelésére tervezett intézkedések

leírását, j) az engedélyt kérőnek a hulladékkezelést szolgáló műszaki és pnzügyi eszközeit, személyi feltételeit. 3. Az engedélynek tartalmaznia kell a) b) c) d) e) az engedélyes nevét és KSH azonosító kódját, telephelyének címét és helyrajzi számát, az engedélyezett kezelési tevékenység megnevezését, a veszélyes hulladék összetételét, mennyiségét, azonosító számát, az engedélyezett kezelési technológia megnevezését, valamint lényeges környezetvédelmi jellemzőit (kibocsátások, kezelési hatásfok stb.), f) az üzemeltetés (a tevékenység) végzésének egyéb feltételeit (személyi, tárgyi), g) az engedélyérvényességi idejét (a környezetvédelmi érdekből történő visszavonhatóság feltételével) és érvényességi területét. Az engedélyt mindig határozott időre, de a felülvizsgálati időköznél hosszabb időtartammal kell megadni, kivéve, ha külön jogszabály ettől eltérő időpontot ír elő, vagy

ha a kérelem kifejezetten rövidebb időtartamra irányul. Kísérleti engedélyt – a technológia mérlegelése alapján – csak olyan felhasználható veszélyeshulladék-mennyiségre lehet megadni, amellyel a kísérlet elvégezhető. Meg kell határozni a kísérlet elvégzéséhez szükséges időtartamot is. Az engedélynek rendelkezéseket kell tartalmaznia a h ulladékkezelési létesítménynek az engedélyben rögzített előírásoktól eltérő, valamint a környezet veszélyeztetésének elkerülése érdekében a hibás működés esetére. 4. Környezetvédelmi felügyelőségi nyilvántartásba vétel Az engedéllyel rendelkező hulladékkezelőket a környezetvédelmi felügyelőség az engedély kiadásával egyidejűleg nyilvántartásba veszi, és erről értesíti az engedélyest. A nyilvántartásnak tartalmaznia kell: a) az engedély számát; b) az engedélyes nevét, címét; c) a telephely címét, ha nem azonos a b) pontban megjelölttel. A

környezetvédelmi felügyelőségek által vezetett nyilvántartásokat a K örnyezetvédelmi Főfelügyelőség összesíti. 5. Ügyekben eljáró környezetvédelmi hatóságok 22 A veszélyes hulladékok kezelésével kapcsolatos ügyekben eljáró környezetvédelmi hatóságok: a) az illetékes környezetvédelmi felügyelőség, illetve b) a Környezet- és Természetvédelmi Főfelügyelőség. A veszélyes hulladék-kezelés ellenőrzésére jogosult eljáró hatóságnak jogában áll: a) belépni olyan területre, létesítménybe, ahol hulladékkezelés folyik; b) a hulladékot tartalmazó gyűjtőedényt, göngyöleget felnyitni; c) a hulladékból az ellenőrzés érdekében anyagmintákat venni; d) a tapasztalatokat képi adatrögzítőn rögzíteni. Mintavétel esetén a hulladékmintát a későbbi bizonyítás érdekében változatlanul meg kell őrizni. Az ellenőrzés során tapasztaltakról az ellenőrzésre jogosult hatóság a helyszínen jegyzőkönyvet vesz

fel. A jegyzőkönyvet az ellenőrzött termelő vagy kezelő helyszínen tartózkodó képviselője, alkalmazottja aláírja. A jegyzőkönyv egy példányát az ellenőrzöttnek a helyszínen át kell adni. 6. Hatóság jogában áll Amennyiben a veszélyes hulladék birtokosa jogszabályokban vagy hatósági határozatban előírt kötelezettségeinek nem tesz eleget, vagy az engedélyhez kötött tevékenységet az engedélytől eltérő módon végzi, akkor – a külön jogszabályban előírt szankciók alkalmazása mellett – a környezetvédelmi hatóság kötelezi a jogsértő állapot megszüntetésére feltételek és határidő előírásával, a körülmények mérlegelése alapján a tevékenység korlátozása vagy felfüggesztése mellett. 9 A veszélyes hulladékokkal kapcsolatos kötelezettségek megszegése esetén a v eszélyes hulladék birtokosát a környezetvédelmi hatóság kötelezi a külön jogszabályban meghatározott veszélyeshulladék-bírság

megfizetésére. 9 Környezetvédelmi értesítő 5. sz 485 o 23 1. sz melléklet ÜZEMELTETÉSI SZABÁLYZAT Veszélyes hulladék gyűjtőhelyek üzemeltetési rendjéről I. számú gyűjtőhely (12,00x6,00 m méretű): Gyűjtésre kerülő veszélyes hulladékok: - fékbetét csiszolati por: tárolás: raklapon, 90x90x120 cm. méretű polietilénnel bélelt polipropilén zárt big-bag zsákokban, - szitamaradék, papír: tárolás: raklapon, zárt big-bag zsákokban, - festékmaradék, festékes göngyöleg: tárolás: raklapon, 40 literes alumínium dobozokban, szállítás: pántszalagokkal erősített kartondobozokban, - elhasznált egyéni védőeszközök: tárolás: raklapon, zárt big-bag zsákokban. A veszélyes hulladékokat elkülönítetten, rendezetten kell tárolni. A gyűjtőhely működéséről üzemnaplót kell vezetni, amelyben fel kell tüntetni az ott tárolt veszélyes hulladékok összetételére és mennyiségére vonatkozó adatokat, a hasznosításra,

illetve ártalmatlanításra átadott, veszélyes hulladékot átvevő adatait, az üzemvitellel kapcsolatos rendkívüli eseményeket, a hatósági ellenőrzések és az ezek hatására tett intézkedéseket. A gyűjtés során használt csomagolóeszközök és tárolóterek állapotát rendszeresen ellenőrizni és szükség szerint javítani kell. II. számú gyűjtőhely (7,00x6,00 m méretű): Gyűjtésre kerülő veszélyes hulladékok: - olajos fűrészpor, olajos rongy, olajszűrő, gépzsír gyűjtés, tárolás: PVC zsákokba csomagolva, a TMK északi oldala melletti beton térburkolaton elhelyezett, külön erre a célra kijelölt 3 db. 3 m 3-es hulladékgyűjtő fémkonténerekben kell gyűjteni. A csomagoláshoz csak ép zsákokat szabad használni A konténerek folyamatos ürítéséről gondoskodni kell. Hulladékot a konténeren kívül lerakni TILOS! Intézkedni kell a rendszeres elszállításáról ártalmatlanítási engedéllyel rendelkező szervekhez. A

gyűjtőhelyeken a nyílt láng használata és a dohányzás szigorúan TILOS! Mind a két gyűjtőhelyre ki kell helyezni 1-1 db. tűzoltó készüléket Csomagolóeszköz esetleges rongálódásakor azonnal gondoskodni kell annak mielőbbi cseréjéről. 24 A tevékenységet folytatóknak a közegészségügyi, munkavédelmi előírások ismerete, alkalmazása kötelező. A működtetésre, ellenőrzésre az üzemeltetési szabályzat végrehajtására kijelölt felelős személy: X.Y Dátum Aláírás 25 2. sz melléklet Tárgy: Kérelem veszélyes hulladék gyűjtőhely kialakítására A CAROFLEX Fékbetétgyár Kft. (4600 Kisvárda, Árpád út 123 KSH azonosító száma: 11242958343011315) azzal a kéréssel fordul Tisztelt Címhez, hogy a mellékelt térképvázlaton zöld színnel jelölt két helyen veszélyes hulladék gyűjtőhely üzemeltetését részére engedélyezni szíveskedjen. A gyűjtőhely kialakításánál a 102/1996(VII.12) Kormány rendelet 10 s

zámú melléklet 6 pontjában előírt szempontokat vettük figyelembe: - a gyűjtőhelyhez vezető és az ott kialakított közlekedési útvonal szilárd burkolattal van ellátva, - az I. számú gyűjtőhely szilárd veszélyes hulladékok gyűjtésére teherbíró betonaljzattal, a II. számú gyűjtőhely olajos hulladékok gyűjtésére teherbíró betonaljzattal és a gyűjtőkonténerek alá elhelyezett folyadékzáró fémtálcák elhelyezésével lett kialakítva, - illetéktelen behatolásának megakadályozására lakattal csukható ajtók lettek felszerelve, - fedett helyiségek, külső csapadékvizek a gyűjtőhelyekre nem juthatnak be, - a tárolás során esetleg megsérülő csomagoló eszközből kikerülő veszélyes hulladék környezetszennyezést nem okozhat. Fentiek alapján kérjük kérelmünk kedvező elbírálását. Dátum Aláírás Cég pecsétje 26 3. sz melléklet FELSŐ-TISZA-VIDÉKI KÖRNYEZETVÉDELMI FELÜGYELŐSÉG 4400 Nyíregyháza,

Széchenyi utca 19. Laboratórium: 4400 Nyíregyháza, Móricz Zsigmond utca 48. Ügyszám: Ügyintéző: Tárgy: Melléklet: HATÁROZAT A Felső-Tisza-vidéki Környezetvédelmi Felügyelőség CAROFLEX KFT. Kisvárda, Árpád u 123. szám alatti ingatlanon létesített veszélyes hulladék üzemi gyűjtőhelyének üzemeltetési szabályzatát az alábbi feltételek betartása mellett j ó v á h a g y j a . 1. Veszélyes hulladékot eredményező tevékenység végzésénél a 102/0996 (VII 12) Korm rendelet előírásait maradéktalanul be kell tartani. 2. A gyűjtőhelyen végzett tevékenység során a munkavégzés és a munkahelyek általános egészségügyi követelményeiről szóló 25/1996. (VIII 28) NM rendelet, illetve a munkavédelemről szóló 1993. évi XCIII tv előírásai betartandók 3. A munkavállalók részére a tevékenység jellegének megfelelő, a 65/1999 (XII 22) EüM rendeletben meghatározott védőruhát és egyéni védőfelszerelést kell

biztosítani. 4. A munkában résztvevőknek szóbeli és írásbeli tájékoztatást kell adni a veszélyes hulladékokra vonatkozó információkról, különös tekintettel a műszaki és személyi védelem valamennyi lehetőségére, továbbá havária helyzetben szükséges teendőkről. 5. Az esetlegesen elcsöpögő veszélyes hulladékot nem éghető anyaggal fel kell itatni, a felitató anyagot szintén veszélyes hulladékként kell kezelni. 6. A gyűjtés során használt csomagolóeszközök, utak és térburkolatok állapotát rendszeresen ellenőrizni kell. Szükség esetén tisztításukról, javításukról, cseréjükről gondoskodni kell Az engedélyezési eljárás illetékköteles, melynek összege 2000,-Ft. A kézhezvételtől számított 8 napon belül a mellékelt válasz-levelezőlapon illetékbélyeg formájában kell leróni. Amennyiben illetékfizetési kötelezettségének nem tesz eleget, mulasztási bírságot kell fizetnie. 27 FELHASZNÁLT IRODALOM -

Dr. Árvai József: Hulladékgazdálkodási kézikönyv - Környezetvédelmi Értesítő 5. szám (A Kormány 98/2001. (VI 15) Korm rendelete a veszélyes hulladékkal kapcsolatos tevékenységek végzésének feltételeiről) - Magyar Közlöny 200/53. szám (2000. évi XLIII tv A hulladékgazdálkodásról) - Veszélyes anyagok az EU-ban - Caroflex-fékbetétgyár Kft: - Üzemeltetési Szabályzat - Kérelem veszélyes hulladék gyűjtőhely kialakítására - Felső-Tisza-vidéki Környezetvédelmi Felügyelőség Határozata 28