Gazdasági Ismeretek | Európai Unió » Farkas Tímea - Migrációs és demográfiai folyamatok az Európai Unióban

NYÍREGYHÁZI FŐISKOLA GAZDÁLKODÁSI SZAK Nyíregyháza MIGRÁCIÓS ÉS DEMOGRÁFIAI FOLYAMATOK AZ EURÓPAI UNIÓBAN Készítette: Farkas Tímea Levelező tagozat II. évfolyam „E” csoport 2003/2004. tanév I félév 2 TARTALOMJEGYZÉK I. A migrációt kiváltó okok 3. oldal II. A munkavállalók szabad áramlása az Európai Unióban 6. oldal III. A személyek szabad mozgásának korlátozásai 8. oldal IV. A munkavállalás feltételei, ha a munkavállaló más tagállamban akar dolgozni 10. oldal V. Migráció és bérszínvonal 12. oldal VI. Az Európai Unió országainak politikai nézetei a migráció VII. és demográfia vonatkozásában 14. oldal Az EU-tagállamok közötti együttműködés célkitűzései 25. oldal Irodalomjegyzék 27. oldal 3 I. A migrációt kiváltó okok A nemzetközi vándorlás, migrációs hullám az utóbbi évtizedekben fokozódott. Ebből következik, hogy egyre inkább a figyelem előterébe kerül úgy a

valós, mint az esetleges bevándorlás kérdése. Az Európai Közösségek Bizottsága az Eurostat-ot és a H olland Demográfiai Intézet bízta meg, hogy tanulmányozzák a n emzetek közötti migrációs folyamatokat befolyásoló tényezőket. A cél azoknak a közvetlen és közvetett okoknak és folyamatoknak a felderítése, melyek az Európai Unió területére történő bevándorlásra hatással vannak. Az eredmények a remények szerint jól felhasználhatóak lesznek többek között a jövőbeli migrációs folyamatok előrejelzésére. Az 1994-ben indított program keretében több országban - bevándorlókat küldő és befogadó országokban egyaránt – felméréseket végeztek, melynek eredményeit a „ Nemzetek közötti migrációt befolyásoló tényezők” című jelentésben, valamint egy nyolc országot felölelő, Eurostat által kiadott országjelentés-sorozatban tettek közzé. A program középpontjában a mediterrán területekről és a

szub-szaharai övezetből az Európai Unió térségébe irányuló jelenlegi – utóbbi 10 é ven belüli – bevándorlás áll. Az elsősorban küldő országok köréből Törökország, Marokkó, Egyiptom, Szenegál, és Ghána vett részt a programban, míg az inkább befogadó országok közül Olaszország és Spanyolország adatait vették alapul. Az elvándorlók származási országtól független közös vonása, hogy többségük a húszas – harmincas éveiben járó férfi, egyedül Ghánában számottevő a nők elvándorlása. Jellemző a korszerkezeten túl, hogy az elvándorlók általában nem családosok, és rendszerint a szülői házat hagyják maguk mögött. Ez fokozottan érvényes az afrikai országokra, ha uralkodó vallásuk mohamedán. Célok és indokok Nők esetében az elvándorlás házasságukkal függ össze, hiszen elvándorlásuk oka a család újraegyesítése. A mohamedán országokban a kísérő nélküli vagy egyedül álló nők

elvándorlása szinte elképzelhetetlen. Törökország és Marokkó lakói gyakrabban kelnek útra család újraegyesítés céljából, náluk a migráció nagyobb múltra tekint vissza. Egyiptomra és Szenegálra kevésbé jellemző teljes háztartások elvándorlása. Az Egyiptomból kivándorlókat hagyományosan befogadó országok elutasítóbban a család- 4 újraegyesítéssel szemben, mint az európai országok, ez részben magyarázza, miért maradnak hátra az asszonyok és gyerekek. Szenegál esetében is hasonló a h elyzet, a poligám családszerkezet lehetővé és egyben szükségessé is teszi, hogy az asszonyok és a gyerekek az anyaországban maradjanak. Az elvándorló és maradó férfiak többsége valamennyi vizsgált országban rendelkezett munkával és az elvándorlást, illetve a felmérést megelőzően, azaz, bár a nagyarányú munkanélküliség fontos tényező a migráció szempontjából, nem kizárólag a munkanélküliek igyekeznek a

határon túlra, helyzetük javulása reményében. Marokkóban a többségben fiatal, nem egyetemi hallgató férfiak része nem dolgozott, de nem is keresett munkát a felmérés idején. A korlátozott munkalehetőségeken túl az elvándorlásban kétségtelenül szerepet játszik a „migráció kultúra” is, azaz a lehetőségeket kereső emberek inkább külföldön próbálnak boldogulni – rokonaik, barátaik példáját követve – semmint hazájukban építenék a jövőjüket. Az ország elhagyásának okait, vagy a befogadó ország kiválasztásának szempontjait tekintve az öt ország sok hasonlóságot mutat, a kivándorlási folyamatok elosztási képében – ezen belül az Európai Unió felé való irányultságban - azonban lényeges eltérések mutatkoznak. Jóllehet a tulajdonképpeni gyarmatosítás már a múlté, a korábban fennálló gyarmati kötelékek még mindig hatással vannak a migráció folyamatára. A közös nyelv és a jól működő

összeköttetések ehhez, nagymértékben hozzájárulnak még ott is, ahol a gyarmati kötelékek voltaképpen már hiányoznak. Egyes történelmi események, mint például a török és marokkói vendégmunkások tömeges toborzása a 60-as évek végén és a 7 0-es évek elején, még mindig erősen befolyásolják a migráció folyamatát. A bevándorlók befogadását meghatározó helyi politika is hatással van a cél ország választására, például az illegális bevándorlók letelepedésének szabályozására irányuló jelenlegi kampányok – mint Olaszország és Spanyolország esetében – fokozhatják az illegális bevándorlási kedvet ezekben az országokban. Végül meg kell említenünk a földrajzi helyzetet és a többi országtól való távolságot, mint a cél ország – választását önmagukban vagy más körülményekkel együttesen befolyásoló tényezőket. A küldő országok általános kivándorlási megoszlása – az elsősorban munkát

kereső vagy képzésben részt venni kívánó, esetleg üldöztetés elől menekülő férfiak egyéni 5 elvándorlása, majd az ezt követő fokozatos család-újraegyesítési és családteremtési migráció, melyben jobbára a nők érintettek - jól tükröződik a felmérés eredményeiben. Elvándorló férfiak esetében inkább gazdasági események dominálnak, nők számára a családdal kapcsolatos okok a mérvadóak. Egyéb okok csak elenyésző mértékben játszanak szerepet; az elvándorlónak csak töredéke hagyja el hazáját a külföldi jobb képzési lehetőségek miatt. Kivétel erősíti a szabályt: családdal kapcsolatos okok miatt útra kelő nőkből Ghánában figyelhető meg a legkevesebb, úgy tűnik, számukra a gazdasági szempontok fontosabbak. Ennek oka lehet az Iszlámnak a többi vizsgált országhoz képest szűkebb körű elterjedése Ghánában, vagy a nők gazdasági függetlenségének tulajdonított nagyobb jelentőség a nyugat-afrikai

társadalomban. A származási ország (kivéve Ghána) elhagyásának okaiban mutatkozó erős férfi-nő kontrasztot az Olaszországban megérkezett egyiptomi, valamint a Spanyolországban megkérdezett marokkói és szenegáli bevándorlók válaszai is alátámasztják. A török és marokkói kivándorlás erősen EU orientált. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy a török és marokkói kivándorlók mind ugyanazon országokat választanák. A jelenlegi elvándorlások öt legnépszerűbb célországát tekintve Törökország és Marokkó számára mindössze Hollandia és Franciaország bír egyenlő vonzerővel. Németország (a törökök elsőszámú célországa) és Ausztria (második számú) nem vonzza a marokkóiakat, míg Olaszország (a marokkóiak második célországa) és Spanyolország (harmadik számú) a törökök számára nem jelent sokat. Motivációt tekintve éles különbségek vannak az EU célországot választó és az egyéb országba kívánkozó

törökök között: az EU - ba irányuló kivándorlások kétharmada, míg az egyéb országokba irányulóknak mindössze egynegyede vezethető vissza családi okokra. Ez a végkövetkeztetés a törökök EU - ba irányuló vándorlásának történetét a belépési politika fényében tükrözi, mely a 60-as évek végén-70-es évek elején munkakeresés céljából történő kivándorlással kezdődött, amit aztán a mai napig tartó családújraegyesítési és családalapítási hullám követett. Bár hasonló eredményekre számítanánk a marokkóiak EU-ba vándorlásának esetében is, a felmérés ettől eltérő eredményt hozott. Az utóbbi tíz év során az EU egyes területeire lépő marokkói bevándorlók továbbra is a gazdasági okokat jelölik meg távozásuk elsődleges indítékaként. Ez azt jelzi, hogy a Marokkóból napjainkban elvándorlók - a töröknél sokkal inkább - gazdasági alapon 6 döntenek még akkor is, ha egyébként családi okok

miatt lépnek az adott ország területére. Ez valószínűleg a kedvezőtlenebb marokkói gazdasági viszonyoknak köszönhető. II. A munkavállalók szabad áramlása az Európai Unióban A munkavállalók szabad mozgására az Európai Unióban két fő ok miatt van szükség: az egyik az össz-gazdasági szempont, másik pedig a lehető legteljesebb egyéni jólét elérése. Össz-gazdasági szempont szerint: Az EU nem más, mint egy újabb integrációs kísérlet Európában a fejlettségi szintjükben és kultúrájukban különböző európai államok közös értékrend alapján történő összefogására, mégpedig közös szervek és szabályok irányítása alatt. Kezdetben egy politikai integráció létrehozása volt a cél, az alapítók a politika által vezérelt integrációban gondolkodtak. Konszenzus azonban csak akkor vált elérhetővé, amikor a tagállamok beletörődtek abba, hogy a gazdasági integráción keresztül fogják megvalósítani az európai

egységet. A munkavállalók szabad mozgására vonatkozó szabályok eredeti jelentését is eme gazdasági integrációs kísérlet részeként kell értelmezni, amelynek szemszögéből a személyek munkaerőt, mozgó gazdasági faktort testesítenek meg, tehát a globális európai munkaerőpiacon uralkodó kereseti és kínálati viszonyok által vándorlásra motiválhatóak. A különböző gazdaságilag aktív csoportoknak - munkavállalók és vállalkozók - az Európai Közösség által biztosított jogosultságok gazdasági erejét egy egységes piac létrehozásával kell növelni, ahol szabadon áramolhatnak a nemzetgazdaságok működtetéséhez elengedhetetlen faktorok: az áruk, a szolgáltatások, a tőke és természetesen a munkaerő. Azért van tehát szükség egyrészt a munkaerő szabad áramlására, hogy egységes nemzetközi munkaerőpiacon a munkaerő-kínálat és kereslet a lehetőségekhez képest legoptimálisabban találkozzon. Egyéni jólét

elérése szerint: Van azonban a munkaerő szabad áramlása biztosításának egy mási oldala is, ez pedig az egyéni jólléthez kapcsolódik. Európa jólléti államaiban egyre inkább előtérbe kerül az a felfogás, hogy a munka nem csupán az anyagi források biztosítását szolgálja, hanem az 7 önmegvalósítás formáját is jelenti. A szabad munkaerő-áramlás következtében gyakorolható szabad munkahely-változtatás egyik ösztönző ereje ezért a munkába is a megújulás, az új feladatok keresése. Az érem másik oldala is fontos azonban, mégpedig a gazdasági körülmények által kikényszerített, úgynevezett gazdasági migráció. Általánosan elmondható, hogy egyre szélesebb körű ismeretekre van szükség a munkakörök többségének ellátásához. Sokan azonban nem tudnak megfelelni a fokozatosan növekvő elvárásoknak, nem elég rugalmasak a folyamatos alkalmazkodáshoz, a továbbképzésekhez. Számukra a „szabad mozgás” lényege

épp az a lehetőség, hogy meglévő képzettségükkel egymás után különböző állásokat keressenek az EU különböző tagállamaiban. A munkaerő szabad áramlása megteremtésének másik fontos indoka tehát az állampolgárokhoz kötődik, az egyéni jóllét egyik fontos biztosítéka, a munkaerő szabad áramlásának emberi oldala. A munkaerő szabad áramlása tehát nem csak össz-nemzetgazdasági szempontból kiemelkedő, hanem az egyének jóléti érdekeit is szolgálja azáltal, hogy lehetőséget biztosít számukra a képzettségüknek és igényeiknek megfelelő legjobb munkahely megtalálása egy, az állampolgárságuk országétól eltérő, sokkal nagyobb munkaerőpiacon. A tapasztalatok azt mutatják, hogy a munkaerő szabad áramlása egyetlen európai munkaerőpiacon sem eredményezett zavart, ki- és beáramló munkavállalók száma és képzettsége kiegyenlítődött. Ennek legfőbb oka az volt, hogy az életkörülmények és a bérek minden újabb

állam csatlakozása után sokat közeledtek egymáshoz a Közösség tagállamaiban. Ez nem jelenti azt, hogy ugyanolyan lett az életszínvonal, de a kevésbé jó helyzetben lévő tagállamokban is annyit javul a helyzet, hogy csökkent a kivándorlásra ösztönző legfőbb indok, a külföldi pénzszerzés szerepe. Gyakran misztifikálják a munkavállalás szabadságával meginduló tömeges ki- és bevándorlásokat. Ezek a félelmek nem reálisak, hiszen például 1984-ben a migráns munkavállalók száma – beleértve a határövezeteket is - ugyanakkora volt, mint 1958-ban. Ez azt jelentette, hogy a 80-as évek elején 2 millió, családtagokkal együtt 5 millió ember vándorolt csak az EU-ban. A munkaerő szabad áramlása egyébként most sem kimagasló az EU-ban, a belső mozgás az EU 380 milliós összlakosságának 0,5-1%-a csupán, ez egy 200 millió fős munkaerőpiacon 3-4 millió EU-tagállami állampolgárt jelent. A nyilvántartások alapján összesen több

mint 7 millió külföldi dolgozik a különböző EU- tagállamokban, de ezeknek csak 40%-a (tehát 3-4 millió ember) EU tagállambeli. Elmondható tehát, hogy noha fontos a munkaerő szabad áramlása, és az Európai Közösség több lépésben is megpróbálta előmozdítani a 8 munkaerő mobilitását, azonban nem sikerült igazán nagy munkaerőt indukálnia. Várható a közép-európai országok csatlakozásával sem ugranak meg ezek a s zámok, és ha lesz is némi változás, hosszú távon kiegyenlítődik - miként ez volt a tapasztalat az új tagállamok eddigi csatlakozásakor is. III. A személyek szabad mozgásának korlátozásai Az Európai Unióban sem a bevándorlásra, sem a menekültügyre nincs átfogó közösségi politika, vannak azonban más közösségi jogszabályban testet öltött részpolitikák, célkitűzések és politikai állásfoglalások. Magyarország az európai uniós csatlakozás során törekedett a jogharmonizációra, s a

migrációs törvénycsomag hatályba lépésével Magyarország teljes összhangba került az EU-val. Az illegális migráció elleni küzdelem jegyében született az a közösségi norma, amely a m igránsokat szállító légitársaságok és fuvarozók felelősségét érinti, mindenhol büntetik az okmányok nélküli külföldieket szállítókat. Az Európai Gazdasági Közösséget 1957-ben alapították meg, azonban csak 1968-ban sikerült életbe léptetni a munkaerő szabad mozgására vonatkozó szabályokat, 1974-ben pedig a vállalkozók szabad mozgását biztosító rendelkezéseket. 1990-ben történt továbblépés a nyugdíjasokra, a diákokra és a magukat önerőkből eltartókra vonatkozó szabályok megalkotásával, azonban említettük, hogy a rossz anyagi helyzetben lévők még mindig nem mozoghatnak szabadon. Elsőként ez tekinthető korlátnak, nevezetesen, hogy a gyakorlati kivitelezés még nem követte a célkitűzéseket, azaz hiába jogosult minden

EUpolgár egy másik EU-tagállamban letelepedni, a gyakorlatban csak azok mozoghatnak, akik elő tudják teremteni - legalábbis részben - a megélhetésükhöz szükséges anyagi eszközöket. Vannak azonban ennél sokkal kifejezettebb korlátozások is, mégpedig olyanok, amelyeket az Európai Közösség nem csak alapszerződési szinten, hanem a szervei által kiadott rendeletekben és irányelvekben is szabályoz. Az európai szabályozás megadja azokat az eseteket, amikor a a tagállamok nem kötelesek a személyek szabad mozgását biztosítani. 9 Alapvetően két fontos esetet különböztetünk meg: - a személy belépése vagy ott-tartózkodása a közrend, közbiztonság vagy a közegészségügy tagállami szabályait sérti, - illetve amikor a tagállamoknak lehetőségük van tiltó szabályok alkalmazására bizonyos foglalkozások esetén, ha azokat a foglalkozásokat csak saját állampolgáraik tölthetik be. (Itt különösen olyan területekről van szó,

amelyekben a közhatalom gyakorlása kapcsolódik a foglalkozáshoz, azaz a munkavállaló feladata valamely állami feladat vitele.) Látható, hogy az első esetben említett megszorítás minden személlyel szemben alkalmazható, míg a második feltétel – értelemszerűen – csak a munkavállalókkal, tehát egy bizonyos személyi kategóriával szemben. Első kivétel: A tagállamoknak különböző általános és konkrét előírásokat kell betartaniuk, ha valamely más tagállam állampolgárának ott-tartózkodását azon az alapon akarják megtiltani, hogy az ő magatartása a közrendbe, közbiztonságba vagy közegészségügybe ütközik. Az általános szabályok elsősorban az egyén vizsgálatára koncentrálnak azért, hogy ne kerülhessen sor kollektív elbírálásra. A konkrét eljárási szabályok pedig a döntést hozó tagállami szerv számára határozzák meg az eljárási feltételek, intézkedési határidők és szankciók alkalmazásának pontos

menetét. A kérelmezőknek – többek között - lehetőséget kell biztosítani olyan jogorvoslatra, amelyre a tagállam saját állampolgárai általában jogosultak az államigazgatási eljárás során. Külön részletezik a k özegészségügy területén az elutasítás alapjául szolgáló betegségeket. Akkor fogadható el a tagállam részéről a közegészségügyre történő hivatkozás, ha az illető a következő betegségekben szenved: tbc, szifilisz, drogfüggőség, elmeállapot kóros elváltozása, a WHO ajánlásában felsorolt, karantén alkalmazását igénylő betegségek, ha erre vonatkozóan a t agállam saját polgárai érdekében védelmi rendelkezéseket hozott. Második kivétel A másik kivétel, amikor a tagállam nem köteles hozzájárulni adott személy letelepedéséhez, akkor alkalmazható, ha a munkavállaló olyan munkát akar vállalni, amit ő 10 – állampolgársági alapon – nem tölthet be. Olyan munkakörről van szó, amelyek

közszolgálatnak minősülnek, tehát magukban foglalják a közhatalom gyakorlásában való közvetett vagy közvetlen részvételt és az állam vagy más hivatalos szervek általános érdekeinek védelmét. A tagállamnak minden egyes állást meg kell vizsgálnia, hogy a beosztással párosuló hatáskörök megalapozzák-e az állampolgárságon alapuló megkülönböztetés alkalmazását. Az Európai Bizottság azonban felülbírálhatja a tagállameseti döntését, mint azt már néhányszor meg is tette. Nem lehet ugyanis mindenkit, aki egy állami vagy önkormányzati szervnél dolgozik, a kivétel alá tartozónak tekinteni. A fizikai dolgozók – takarítók, szerelők stb- az önkormányzatok által alkalmazott festők és kertészek, a közkórházakban dolgozó nővérek, valamint a nyelvtanárok és a középiskolai tanárok tekintetében például nem lehet a közszolgálatra hivatkozni, tehát az állampolgárságon alapuló megkülönböztetés nem

indokolt. A központi és helyi közigazgatás vezetői, a köztisztviselők, az önkormányzatok által alkalmazott éjjeliőrök és felügyelők azonban már a közhatalom gyakorlásában érintettnek minősülnek. IV. A munkavállallás feltételei, ha a munkavállaló más tagállamban akar dolgozni Az EU- és az EGT-országokban 1 minden más tagállambeli polgár a célország állampolgáraival egyenlő feltételek mellett vállalhat munkát, illetve alapíthat vállalkozást, tehát nem kell munkavállalási engedélyt igényelnie. A kedvezmény továbbá vonatkozik a közösségi munkavállaló, illetve vállalkozó tagállambeli polgár egyes családtagjaira is, mégpedig függetlenül attól, hogy milyen. Természetesen a m ás EU- vagy EGT-országok polgárai tekintetében eltörölt munkavállalási engedély bizonyítja a legdöntőbben, hogy egységes munkaerő piacról van szó. A külföldiekre kötelező munkavállalási engedély kiadásának eljárása ugyanis

lehetővé teszi az államoknak, hogy központi ellenőrzés alatt tartsák a nemzeti munkaerőpiacot, tehát megvizsgálják a saját állambeli munkanélküliek helyzetét, a j elzett szakma iránti kereslete stb., és csak akkor adják ki az engedélyt, ha nincs saját állampolgáruk a munkára, illetve a munkaerőpiacon nem fog zavart kelteni a külföldiek megjelenése. Értelemszerűen megszűnik azonban az állampolgárok központi 1 Európai Gazdasági Térség (jelenleg Norvégia, Izland és Lichtenstein) 11 ellenőrzésének lehetősége a más EU- tagállamok és az EGT-országok vonatkozásában akkor, ha a polgároknak nincs szükségük munkavállalási engedélyre. Másrészről viszont csak így biztosítható, hogy az EU- és EGT-államok munkavállalói valóban a számukra a legkedvezőbb állást válasszák. Értelemszerűen a liberális megközelítés együtt értelmezhető egy másik megközelítéssel, mégpedig a harmadik országból érkező

munkavállalókkal szemben fenntartott megszorító intézkedésekkel. Megmarad ugyanis, és egyre szigorúbbá válik a tagállamok szabályozása a munkavállalási engedély rendszerének fenntartására a n em EU- vagy EGT-országok állampolgáraival szemben. Történik ez azért, hogy a magas munkanélküliséggel küzdő EU-ban a lehető legmagasabb belső foglalkoztatást érjék el, és valóban csak akkor adjanak ki munkavállalási engedélyt harmadik állambeli polgárnak, ha egyetlen EU- vagy EGTpolgár sem tudja vagy hajlandó ellátni az adott munkát. A közösségi munkavállalóknak és vállalkozóknak mindenesetre tartózkodási engedélyt kell igényelniük abban az esetben, ha 3 hóna pnál hosszabb ideig tartózkodnak egy másik tagállam területén. A közösségi munkavállalóknak ehhez a munkaszerződésüket kell bemutatniuk, a vállalkozónak pedig igazolniuk kell, hogy a folytatni kívánt tevékenységre vonatkozóan nincsenek nemzeti korlátozások,

tehát ők az adott tevékenységet elláthatják. Nagyon fontos azonban hangsúlyozni, hogy a tartózkodási engedélyt mind a közösségi munkavállalók, mind a vállalkozók automatikusan megkapják a közrendi, közbiztonsági és közegészségügyi tilalmak kivételével. A tartózkodási engedély 5 évre szól, és a tagállami hatóságok automatikusan meghosszabbítják. Automatizmusról van tehát szó, amelynek értelmében a szabad mozgás alapvetően az egyén döntésétől függ. Természetesen vannak beépített biztosítékok, amelyek védik a tagállamok érdekeit is, de az állami közhatalmi beleszólás a m ozgásokba sokkal korlátozottabb, mint a Maastrichti Szerződést megelőző rendszerben. Magyarországnak is ennek megfelelően kell kialakítani a munkavállalási engedély kiadási rendszerét. Egyrészt el kell törölnie a m unkavállalási engedély szükségességét az EU- és EGT-tagállamok állampolgáraival és meghatározott családtagjaikkal

szemben, másrészt szigorított vizsgálatot kell elvégeznie a magyar munkaerőpiacról, ha harmadik állambeli munkavállalók jelentkeznek munkára. Egy EK-állásfoglalás előírja, hogy a harmadik állambeli állampolgárokkal szemben még azokat is előnybe kell részesíteni, akik ugyan 12 szintén harmadik állambeli polgárok, de már jogszerűen letelepedtek az adott államban. Ez azt jelenti, hogy egy ideiglenes tartózkodási engedéllyel már itt-tartózkodó előnyt élvezne egy olyan harmadik állambeli polgárral szemben, aki még sosem dolgozott Magyarországon. Egy másik EK-állásfoglalás azonban lehetővé teszi, hogy ezekhez a szabályokhoz képest kivételeket fogalmazzon meg egy tagállam, ha azt történelmi indokok támasztják alá. Itt különösen azokra az országokra vagy harmadik állampolgárokra vonatkozóan van lehetőség kedvező szabályok megfogalmazására, amelyek erősen kötődnek Magyarországhoz vagy a magyar munkaerőpiachoz.

Mindezeket az előírásokat érvényesíteni kell majd a magyar munkavállalási engedély kiadási rendszerben is, szem előtt tartva egyrészt, hogy jelenlegi külföldi munkavállalóink 60%-a Magyarországgal szomszédos államból érkezik, másrészt hogy az EU fokozatos kibővítése hogyan érintheti a környező országokat. V. Migráció és bérszínvonal A bevándorlás növeli a munkaerő kínálatát, a létrejött kínálati többlet pedig csökkenti a bért a befogadó országban. A kibocsátó országban fordított a hatás A valóság azonban sokkal bonyolultabb. A bevándorlás csökkentheti is és növelheti is a bért, elsősorban attól függően, hogy a gazdaság mennyire eredményesen képes foglalkoztatni a bevándorolt munkaerőt. Ezt számtalan körülmény befolyásolja A bevándorlás bért lenyomó hatása esetenként könnyen tetten érhető. Izraelben, az 1990-es évek eleji tömeges bevándorlást a reálbérszínvonal nagyon is érezhető

csökkenése kísérte. Míg 1988-ban 4,7 százalékkal nőtt a reálbér, 1989-ben 1,7 s zázalékkal, 1990-ben 1,4 százalékkal, 1992-ben pedig 5,2 százalékkal csökkent. Egészen más a gazdaság reagálása a munkaerőhiány, mint a munkaerő-felesleg viszonyai között. De más akkor is, ha a beáramlók nem helyettesítik, hanem kiegészítik a hazai dolgozók tevékenységét. A bevándorlók miatt csak akkor csökken a hazai munkaerő bére, ha azonos tevékenységi körön belül versenyez egymással a h azai és a b evándorolt munkaerő. Amennyiben a bevándorolt munkaerő nem helyettesíti, hanem kiegészíti a hazai 13 dolgozó tevékenységét, akkor ez növelheti a munka termelékenységét, és ezzel a magasabb bér elérésének lehetőségét. A bevándorlás bércsökkentő hatása többnyire időleges. Hosszabb távon esély van arra, hogy ezt más folyamatok ellensúlyozzák. Kísérleti számítások azt mutatták, hogy az EU-ban az egy főre jutó

jövedelem 2,15 százalékkal csökkenne 3,5 millió, és 4,31 s zázalékkal csökkenne 7 m illió bevándorló esetében. Az elmondottakból következően a külföldi munkaerő tömeges bevándorlása nemcsak a bérszínvonalra hat, hanem a bérarányokra is. Mivel tömegesen az alacsony képzettségű munkaerő áramlik be, elsősorban az ő kínálatuk növekszik meg, ami lefelé nyomja a bérüket, növeli a bérkülönbségeket. Ennek vagyunk tanúi az Egyesült Államokban az 1970-es évek óta és kisebb mértékben Nyugat-Európában is. A magasan fejlett országoknak az alacsonyan fejlettekkel fenntartott kapcsolatai során napjainkban mind a külkereskedelem, mind a migráció csak kismértékben vagy egyáltalán nem csökkenti a foglalkoztatást és a b éreket az importáló vagy a bevándorlókat fogadó magasan fejlett országban, inkább csak esetenkénti átmeneti strukturális (szakmai és regionális) meg nem felelést okoz. A külföldi közvetlen beruházások

ilyen hatása valamivel nagyobb, de - egyelőreugyancsak kicsi. A globalizáció előrehaladásával, a kapcsolatok szélesedésével azonban mind a három tényező negatív munkapiaci hatása lényegesen erőteljesebbé válhat. Ez korlátozásokhoz vezethet, ami a kevésbé fejlett-közöttük a közepesen fejlett - országok is megszenvedhetnek. A munkaerő-kínálatot - adott társadalmi-gazdasági feltételek között - nagymértékben befolyásolják a d emográfiai tényezők, mindenekelőtt a 15-64 éves népesség számának, valamint nemek és életkor szerinti összetételének változása. Ez utóbbi szempontból a következő néhány évben különösen a fiatalabb korcsoportok számának változása figyelemre méltó. 14 A 15-64 éves népesség számának változása Magyarországon 1997-2002 (ezer fő) korcsoport 1997 2002 növekedés / csökkenés férfi nő együtt férfi nő együtt Férfi nő együtt 15-19 393 373 769 318 304 622 -75

-71 -146 20-24 433 412 845 391 375 766 -42 -37 -79 25-29 362 347 709 430 411 841 68 64 132 15-64 3390 3521 6911 3331 3469 6800 -58 -52 -110 Népesség 4859 5317 10176 4745 5257 10002 -114 -60 -174 Feltételezések szerint az előttünk álló öt év alatt főként a következő tényezők módosítják a népesség életkor és nem szerinti fő csoportjainak gazdasági aktivitását: A 15-19 éveseknél a o ktatás kiterjesztése tovább csökkenti a f iatalok munkába állását. A 20-24 éves férfiaknál is az előbbi tendencia érvényesül. A nőknél azonban az alacsony aktivitás növekedésére ösztönöznek a munkaidő kedvezmények és a részmunkaidős foglalkoztatás feltételezhető kiterjedése. A munkaerő-kínálat feltételezett növekedése a 1564 éves férfiak és a 15-64 éves nők gazdasági aktivitását növelni fogja VI. Az Európai Unió országainak politikai nézetei a migráció és demográfia vonatkozásában Az

EU-országok céljai között mind fontosabb helyet foglal el a foglalkoztatás növelése, a munkanélküliség elleni küzdelem, a nemzeti törekvések sikere pedig mind jobban függ a közös politika eredményétől. A tagországok helyzete és jövőbeni kilátásai legalább annyira eltérőek, mint amennyire közös vonásokat is hordoznak. Az Unió jövendő munkaerő-piaci kínálatát a demográfiai folyamatok és a migráció együttesen határozzák meg. Az előbbi nagy megbízhatósággal előre jelezhető a demográfiai modellek segítségével, az utóbbira vonatkozóan viszont csak feltételezések léteznek, hiszen a m igráció nagyságát és irányát az országok gazdasági fejlettségbeli 15 különbsége és a politikai tényezők egyaránt befolyásolják. A munkaerő-kínálat vizsgálatánál tehát figyelembe kell venni, hogy: • a legtöbb EU-országban a népesség természetes növekedése várható, kivéve Németországot - ahol azonban a

bevándorlás bőségesen ellensúlyozza a népveszteséget -, valamint Olaszország-ot és Görögországot; • 2010-ig Olaszország kivételével valamennyi ország a népesség enyhe növekedésével számol, ezt követően viszont csökkenés várható, mely különösen Németország esetében lesz számottevő; • a népesség átlagos életkora és a munkavállalási koron túli népesség aránya mindenhol nőni fog, az eltartotti ráta (a munkaképes koron kívülieknek a munkaképes korúakhoz viszonyított aránya) az Egyesült Királyság (UK) és Írország kivételével emelkedik; • változik a munkaerőpiacon jelenlévők korösszetétele is: csökken a 25 év alattiak hányada, az idősebb korosztály esetében viszont ennek ellenkezője várható; csökkent a férfiak és nők munkaerő-piaci jelenléte közötti különbség, de a nők aktivitási arányában országonként továbbra is jelentős eltérések lesznek . E tényezők eredményeként a

munkaerő-piaci kínálat enyhén mindenütt nőni fog a következő tíz évben, kivétel az Egyesült Királyság és Írország, ahol jelentős növekedés várható. A munkaerő-piaci kereslet prognózisa a gazdasági növekedés és a termelékenység előrebecslésén alapul, ez utóbbiról csak néhány országban készültek modellszámítások. Jelentős gazdasági növekedést Görögország, Hollandia és Írország vár. Foglalkoztatásnövekedést prognosztizált Ausztria kivételével valamennyi tagország Több országprognózis kiemeli az önfoglalkoztatás növekvő jelentőségét Az országok által készített prognózisokban több közös pont is található: a foglalkoztatás bővülésére továbbra is a tercier szektorban lehet számítani, de ez a megállapítás a 16 költségvetési szférára nem áll; a szellemi munkakörök aránya nő, ezen belül több vezetőre, szerviz-dolgozóra, tanácsadóra, de kevesebb kvalifikáltan értékesített és

irodai munkát végzőre lesz szükség; a legtöbb ország a részidős munkahelyek növekedését jelzi előre. Spanyolország, valamint Görögország kivételével a határozott időre szóló szerződés alapján foglalkoztatottak arányának növekedésével számol. A munkanélküliségi ráta a következő 10-12 évben várhatóan a tagországok többségében csak kismértékben csökken, így magas szintje továbbra is fennmarad. Az átlagosnál kedvezőbb helyzetbe kerül Belgium, Dánia, Írország, Finnország, Hollandia és az Egyesül Királyság. A két utóbbiban kvalifikált munkásokból hiány várható Az általánosan javuló tendencia ellenére továbbra is nehéz helyzetben lesznek a tartósan munkanélküliek, az idősebbek, a szakképzetlenek és a bevándorlók. Közös foglalkoztatáspolitikai nézetek: A prognózisok számos igényt megfogalmaznak a gazdasági növekedési programokkal, a bevándorlási, a területi, a strukturális és a pénzügyi

politikával szemben. A legfontosabbak – részben az 1997. nove mber 20-21-én elfogadott közös foglalkoztatáspolitikai négy pillérével összhangban – a következők: • szembesülve a nyugdíjasok nagy és növekvő számából adódó gondokkal, a legtöbb ország a korengedményes nyugdíjazás rendszerének felülvizsgálatát tervezi; • a munkaerő-piacra belépők száma elmarad a kilépőkétől, ami az ismertanyag automatikus cserélődését bizonyos mértékig akadályozza; ez még inkább aláhúzza az élethossziglan tartó tanulás jelentőségét s az ezt biztosító felnőtt képzési rendszer továbbfejlesztésének szükségességét; • a nők aktivitási arányának növekedése szoros kapcsolatban áll a gyermekgondozási rendszer, a t ársadalombiztosítási rendszer és a h áztartási szolgáltatások változásával; • a prognózisok szerint megnő a jelenleginél aktívabb és hatékonyabb foglalkoztatási és munkaerő-piaci politika

jelentősége, kiemelve a tartós munkanélküliség, a fiatalok munka- nélkülisége elleni küzdelem, az etnikai kisebbségek és az idős munkavállalók integrációjának fontosságát. 17 A nemzeti prognózisok egy részében a legjobb munkaerő-piaci szakértők tapasztalata összpontosul, máshol viszont egyelőre mind az adatbázis, mind a gyakorlat hiányzik, ezért az előrejelzésekben sok a bizonytalanság. Így a téma fontosságából következően a jövőben kívánatos lenne a tagországoknak erőfeszítéseket tenni a közös tervezési adatbázis kiépítésére és a koordinált előrejelzési gyakorlat meghonosítására. A továbbiakban néhány ország prognózisa kerül áttekintésre, ezen belül kissé részletesebben a gazdaságilag hozzánk jobban hasonlító dél-európai országok, illetve Ausztria és Németország, továbbá az esetleges jövőbeni magyar munkaerő-áramlás lehetséges cél-országai. Görögországban az elmúlt években a

természetes népességnövekedés üteme is számottevően csökkent, és jelentősen nőtt a bevándorlók száma, akik között nagy arányt képviselnek a statisztikákból kimaradó illegálisan érkezők. A születési arányszám jelentős csökkenése és a népesség öregedése még nem állt meg. Így a fiatalok nem kellő számban lépnek a munkaerő-piacra, ami nehezíti az ismeretanyag természetes cserélődését, az iskolákban töltött idő hosszabbodása pedig jelentősen csökkenti a 24 év alattiak aktivitási arányát. Várható a nők munkaerő-piaci jelenlétének további növekedése, így a nők munkanélküliségi rátája nem fog mérséklődni. Az idősebb férfiak egyre kisebb aktivitási aránya részben a mezőgazdasági munkahelyek csökkenésének, részben pedig a közszolgálatban dolgozókra vonatkozó nagyvonalú előnyugdíj-rendszernek a következménye. Ez utóbbi a nőket is érinti, de esetükben ezt a tömeges munkaerő-piaci

beáramlás még kiegyenlíti. E tendencia megállása a nyugdíjrendszer módosításától várható. A nyolcvanas évek közepéig a g azdaságilag aktívak és a f oglalkoztatottak aránya még együtt mozgott, utána azonban az utóbbi már kisebb mértékben nőtt, s így 1996-ban a munka- nélküliek száma minden korábbinál nagyobb volt. Ráadásul 1990 ót a a munkanélkülieknek közel fele tartós munkanélküli. A következő években a szakértők a tendencia megfordulását várják és csökkenő munkanélküliségi rátára számítanak. A fiatalok munkanélküliségi rátája a férfiak esetében 3-szorosa, a nők esetében 2,7-szerese az átlagosnak. Mivel a munkanélküliségi ráta az előrejelzések szerint továbbra is magas marad, a fiatalok helyzetén csak megfelelő oktatási és átképzési rendszer segítségével lehet érdemben javítani. 18 Az ágazatok közül az ipart, melynek súlya az elmúlt években némileg csökkent, várhatóan a jövőben

sem jellemzi az új munkahelyek nagy száma, ugyanakkor az informális szektor teret fog veszíteni a normál foglalkoztatási formákkal szemben. A szolgáltatási ágazatok részesedése a foglalkoztatottságban növekvő, amihez hozzájárul a közszféra térhódítása is. Az ország jövőbeni foglalkoztatási helyzetét döntően a szolgáltatás további felfutása határozza meg. A mezőgazdasági szektor térvesztése miatt Görögország az egyetlen európai unióbeli ország, ahol a magánszektor részesedésének további csökkenésével számolnak. A részmunkaidőben foglalkoztatottak számának lényeges növekedése nem várható, míg a határozott idejű szerződés alapján foglalkoztatottak jelenlegi – törvényi szabályozással 10 s zázalék körülire szorított – arányának jövőbeni alakulását nehéz megjósolni. A 20-24 évesek közül ma Görögországban kevesebben tanulnak, mint az Unió más országaiban, de a jövőben a fiatal korosztályok

csökkenő munkaerő-piaci részvételével lehet számolni. A nem hivatalos előrejelzések szerint a jövőben a középiskoláknál magasabb végzettséggel rendelkezők iránti igény fog növekedni, a szakképzetlenek helyzete relatíve rosszabbodik. Ezekből következően Görögországban megoldásra várnak a társadalom elöregedéséből adódó gondok, biztosítani kell a dolgozók női egyenjogúságát, a munkavállalókat támogató adórendszert kell kidolgozni, a zökkenőmentes munkába álláshoz át kell alakítani a képzési rendszert, meg kell teremteni az élethossziglan tartó továbbképzés lehetőségét. Jelentősek a társadalom elöregedése okozta regionális kihívások is. Olaszországban a két fő demográfiai előrejelző szervezet, a Nemzeti Statisztikai Intézet, illetve a demográfiai kutatásokkal foglalkozó intézet eltérő változatot dolgozott ki a népességszám várható alakulásáról. A különböző modellek az időben előrehaladva

egyre eltérőbb eredményt adnak, bár néhány alaptendenciában, így például a népesség várható további öregedésében megegyeznek. Csökkenni fog ugyanis a születések száma, de ez már nem a termékenységi ráta, hanem a szülőképes női korosztályok létszám-csökkenésének lesz a következménye. A következő évtizedek munkaerő-kínálatát a 15-64 éves korosztály folytatódó létszámcsökkenése és a munkaerő-piaci részvételi arány növekedése határozza meg. Ez utóbbi jelenleg európai viszonylatban is kiemelkedően alacsony, de további 19 csökkenését a tervbe vett nyugdíjreform, illetve a nők növekvő gazdasági szerepvállalása meg fogja akadályozni. A kínálatot jelentősen befolyásolni fogja a migráció is, annál is inkább, mert azzal lehet számolni, hogy a bevándorlók között a munkaképes korú férfiak lesznek többségben. A gazdasági fellendülés is várhatóan csak ekkor indul meg, de ennek nem lesz olyan

foglalkoztatás-bővítő hatása, mint volt a korábbi időszakokban. Az új munkahelyek többsége az önfoglalkoztató magánszférában keletkezik. A nem tipikus foglalkoztatási formák – melyek elterjedésének ma még számos törvényi gátja van – a közeljövőben nagyobb támogatottságra és így növekvő népszerűségre számíthatnak. A közszféra kiadásainak csökkenése miatt az itt alkalmazásban állók száma a k özeli jövőben csökkeni fog. A mezőgazdaságban a létszámvesztés már nem lesz olyan nagyarányú, mint a múltban. Az ipari munkahelyek száma 2002-re körülbelül 300 ezerrel lett kisebb a 10 évvel ezelőttinél, míg a piaci szolgáltatások esetében létszámnövekedés következett be. A 2000 főnél többet foglalkoztató cégek esetében egy előrejelzés létszámcsökkenést, a legkisebb gazdálkodó szervezetek esetében pedig jelentős létszámnövekedést prognosztizált. Olaszország különböző területeit munkaerő-piaci

szempontból nagy és növekvő különbségek jellemzik: 1996-ban északon 6,6 s zázalékos volt a munkanélküliségi ráta, miközben délen elérte a 21,7 s zázalékot is. A némileg kiegyenlítettebb hozzájárulás a GDP-hez nem lesz elegendő ahhoz, hogy a munkaerő-piac regionális különbségei mérséklődjenek, sőt a demográfiai tényezők alapján a regionális egyenlőtlenség fokozódásával is számolni lehet. Az előrejelzések rávilágítanak a munkaerő-piac strukturális problémáira, különösen regionális téren, valamint arra, hogy a jövőben a hagyományos munkahelyek számának növekedésétől aligha várható a munkanélküliség mérséklődése. A dél felzárkóztatásához speciális programokra van szükség, és törvényi támogatással kell növelni a r ugalmas foglalkoztatási formák szerepét. A társadalom elöregedése sürgeti az olasz társadalombiztosítás reformját. Egyelőre a nyugdíjrendszerről született javaslat, amely

kitolná a munkavállalási-kor határát, 20 szigorítaná a k orengedményes nyugdíjazás feltételeit, és változtatna a j árulékarányokon. Felülvizsgálatra szorul a munkanélküli-segély rendszere is, mert a jelenlegi nem ösztönöz eléggé a munkába állásra. A kisméretű vállalkozások növekvő foglalkoztatási súlya és az atipikus formák terjedése miatt szükség van az oktatási és továbbképzési rendszer átalakítására, míg a női munkavállalás terjedése a családtámogatási rendszer újragondolását igényli. Spanyolországban a statisztikai hivatal az 1991 évi népszámlálás alapján 1995-ben készítette el 2020 é vig szóló népesség-előrejelzését, mégpedig három – valószínű, optimista és pesszimista – változatban, amelyek 2009-től, 2013-tól, illetve már 2003-tól népességcsökkenéssel számolnak. A „valószínű” változat szerint a 2009 évi 39,8 milliós népességcsúcs után a l akosság száma

2020-ig az 1995 évi szintre esik vissza. Jellegzetes változás várható a korstruktúrában. A munkavállalási korú népességbe tartozók aránya az 1990 évi 65-ről 2000-ig 67 százalékra emelkedik, utána csökken, és 2020-ra 65 százalék alá esik, miközben a 64 éven felüliek aránya az 1990 é vi 14-ről 2020-ra 20 százalékig emelkedik. Az egyszerű lineáris trenden alapuló előrejelzés szerint az aktivitási arány, döntően az 1993-1998 –as időszakban változik, amikor 49,1-ről 52,2 százalékra módosul. Ezt 2008-ig csekély, 0,4 százalékpontos csökkenés követi, a férfiak csökkenő, a nők növekvő aktivitásának eredőjeként. A 16-19 éves népesség munkaerő-piaci részvétele mindkét nem esetében csökken, s a férfiaknál jelentős visszaesés várható a 60-64 éves korcsoportban is. Spanyolországban a foglalkoztatottaknak népességhez viszonyított aránya az EU-átlagnál gyorsabban változik: az 1974 é vi 51-ről 1985-ig 38

százalékra esett vissza, s azóta 32 százalék körül ingadozik. A foglalkoztatottak között a nők aránya folyamatosan – a recesszió idején is – nőtt, s jelenleg 35 százalék, ami 5 százalékponttal magasabb, mint a 10 évvel ezelőtti érték. Tekintettel a szolgáltatási terület növekvő súlyára, a folyamat még közel sem tekinthető befejezettnek. A foglalkoztatottakon belül a középkorosztály aránya nő, a 25-54 évesek már ma is a foglalkoztatottak 75 százalékát jelentik, míg az ennél fiatalabbak és idősebbek aránya folyamatosan csökken. Recesszió idején ugyanis a munkáltatók nagy arányban nem hosszabbítják meg a határozott időre szóló szerződéseket – ami elsődlegesen a fiatalok állásvesztését idézi elő -, illetve az idősebbek élnek a korengedményes nyugdíjazás lehetőségével. 21 A foglalkoztatottak szektorális megoszlása jelentősen módosult. Ezen belül a leglátványosabb a mezőgazdaságban dolgozók

arányának 1976 és 1996 közötti 13 százalékpontos visszaesése. Csökkent az iparban és az építőiparban dolgozók aránya, míg nőtt a szolgáltatási szektor foglalkoztatási súlya. Ez a tendencia várhatóan a jövőben is – kisebb mértékben – fennmarad. A mezőgazdaságban csökkent a fizikai foglalkoztatásúak hányada és jelentősen nőtt a szellemi munkát végzőké. Ezen belül szinte egyedülálló sajátosság az egyszerű adminisztratív munkát ellátók számának növekedése. A munkaidő átlagos hossza Spanyolországban meghaladja az európai standardot, ami a jövőben várhatóan csökkenni fog. A női foglalkoztatás növekedése a részidősök arányának további emelkedéséhez vezethet. Ezzel szemben a határozott idejű munkaszerződéssel dolgozók egyedülállóan magas aránya az érdekképviseleti szervezetek fellépése nyomán várhatóan némileg mérséklődni fog. A munkanélküliségi ráta 1994-ben 25 százalékkal tetőzött, de

a jelenlegi 22 százalék még mindig igen magas. A demográfiai folyamatokat figyelembe véve, a r áta csak aktív és sikeres munka- helyteremtés esetén mérséklődhet. A női munkanélküliségi ráta magasabb, mint a férfiaké, s a különbség az elmúlt években nőtt, azaz a nők fokozódó munkaerő-piaci aktivitása mind nagyobb arányú munkanélküliséggel párosult. A munkanélküliség a fiataloknál mindkét nem esetében az átlagosnál magasabb. Jóllehet ma Spanyolország Európa legnagyobb arányú munka- nélküliségével küzd, néhány évtizedes távlatban munkaerőhiánnyal számolhat a demográfiai tényezők és az aktivitási mutatók jelzett változása következtében. Ahhoz, hogy az így fellépő hiány ne idézzen elő nagyobb munkaerő-bevándorlást, a szabályozó rendszer átalakításával növelni kell a n épesség – elsősorban a fiatalok és az idősek – munkaerő-piaci részvételét. Ausztriában a foglalkoztatási és

munkaerő-piaci trendek előrejelzését az átlagos gazdasági prognózis keretében két kutatóintézet, az Osztrák Gazdaságkutató Intézet és a Tudományos Kutatóintézet dolgozza ki. Az éves előrejelzések mellett, egy-két főmutatóra vonatkozóan ötéves prognózisok is készülnek. Az osztrák munkaügyi szolgálat ennél hosszabb időre vonatkozó és differenciáltabb prognózissal rendelkezik a várható munkaerő-keresletről. A makrogazdasági folyamatokra az 1990-es években a globalizálódás, a pénzügyi konszolidáció a maastrichti kritériumokkal történő szembesülés és a nyitás volt a jellemző. 22 A GDP 1,8-2,1 százalékkal fog nőni, ami némileg kisebb, mint az EU várható 2,1 százalékos átlaga. A demográfiai előrejelzések a munkaképes korú népesség (15-59 évesek) létszámának elhanyagolható mértékű emelkedésével számolnak. A munkaerő-kínálati modell két változatban készült el. Az első 1996 és 2000 között 1,5

százalékos, mintegy 56 ezer fős kínálatnövekedéssel számolt, amit 2021-ig enyhe (0,6 százalékos), 2021 és 2031 között pedig erőteljesebb csökkenést követ. A második változat szerint a nők munkaerő-piaci jelenléte növekszik, a férfiaké visszaesik, minek következtében 1996 és 2006 között 3,8 százalék kínálatnövekedés várható, 2006-tól pedig ez a változat is számottevő csökkenést prognosztizál. A bérből és fizetésből élők száma 1995 és 2006 között várhatóan mintegy 0,1 százalékot esik vissza, ezen belül leginkább a feldolgozóipar egyes területein, a kereskedelemben és az építőiparban csökken. A racionalizálás a szekunder szektorban további álláshelyleépítést, valamint bizonyos szolgáltatási szektorok (például üzleti konzultáció, marketing, vevőszolgálat stb.) megerősödését eredményezi Általában a tercier szektor foglalkozási súlyának növekedése várható. E területeken mintegy 81 e zer új

munkahely létrejötte várható fele-fele arányban a köz-, illetve a magánszférában. A szolgáltató cégek egy része, különösen a tömegkommunikáció és a pénzügyi területen működő vállalkozások a növekvő konkurencia miatt létszámcsökkenéssel is számolhatnak. A képzett munkaerő iránt fokozódó kereslet mutatkozik majd, a szakképzettséggel nem rendelkezők elhelyezkedése pedig egyre nehezebbé válik. Ezt a v árakozást vállalati távlati igényfelmérések is alátámasztják. A legdinamikusabb fejlődés a környezet-védelem, a biotechnika, az egészségügy, az oktatás, az informatika terén várható. Az oktatási rendszer átalakításának az oktatásból a munkába való átmenet elősegítése volt a célja. 1994-ben a 15 évesek 44,4 s zázaléka, 1995-ben viszont már csak 40,9 s zázaléka volt szakmunkástanuló, ami az irántuk megmutatkozó a keresletcsökkenés következménye volt, így egyre több fiatal lép be képzetlenül a

munkaerőpiacra. A jelenlegi oktatási rendszer távlatilag képtelen kielégíteni a v állalatok szakmunkás-igényét. Az eddigi foglalkoztatási tendenciák azt jelzik, hogy a munkanélküliség az elkövetkező években magas szinten stabilizálódik, a regisztrált munkanélküliek száma várhatóan mintegy 24 ezerrel fog emelkedni. A munkanélküliségi ráta ezzel 6,6 százalékról 7,2 százalékra 23 változik, és mintegy 240 ezren lesznek munka nélkül. A munkanélküliek struktúrájában lényegi változás nem várható, illetve némileg növekszik az idősebb korosztályba tartozók aránya. A munkanélküliség átlagos időtartama némileg nő, és tovább nehezedik a munkaerő-piacra a visszatérés. Nem készült előrejelzés arra vonatkozóan, hogyan fog a teljes, a részidős, illetve az egyéb foglalkoztatás alakulni, de ez utóbbi további térnyerésre várható. Az osztrák foglalkoztatáspolitika az aktivitási arány növelését szolgálja. A

nyugdíjkorhatár emelkedése miatt az idősebbek munkaerő-piaci jelenléte fokozott figyelmet igényel. A szakképzés rendszere átalakításra szorul, ugyanis nő az igény a szakképzettek iránt, ami az oktatási, képzési politika reformját igényli. Az önfoglalkoztatás bővülése csak tudatos támogatási politika esetén várható. Ez segítheti a külföldiek foglalkoztatását, akik a piacvédelmi intézkedések miatt alkalmazásban állóként nem juthatnak munkához. Németországban a foglalkoztatottság és munkanélküliség várható alakulását évek óta rövid, közép- és hosszú távú előrejelzések segítségével prognosztizálják. A középtávú prognózisoktól függetlenül, németországi makrogazdasági fejlődésre vonatkozó hivatalos kormányzati előrejelzések a legjelentősebbek, amelyeket kutatóintézetek készítenek. Ilyenek a gazdaság várható fejlődéséről készített előre-jelzések is, amelyek a volt Kelet- és

Nyugat-Németországra vonatkozó foglalkoztatottsági és munkanélküliségi adatokat tartalmazzák. A hosszú távú, 10 éves vagy annál hosszabb időszakra készült előrejelzések a várható demográfiai fejlődésre, valamint a munkaerő-kínálatra, a foglalkoztatottságra és a munkanélküliségre terjednek ki. A Szövetségi Statisztikai Hivatal által készített demográfiai előrejelzések központi szerepet játszanak számos hivatalos számítás elkészítésénél és a magas szintű döntések meghozatalánál. A legfrissebb nyolc prognózis a bevándorlás mértékének prognosztizálásában különbözik egymástól. Ezek korcsoportok és nemek szerinti bontásban, a volt Kelet- és Nyugat-Német-országra vonatkozóan 2040-ig tartalmaznak adatokat. A Szövetségi Statisztikai Hivatalon kívül számos intézmény – például a N émet Gazdaságkutató Intézet - foglalkozik hosszú távú előrejelzések készítésével. A német kormány

középtávú előrejelzései szerint a ciklikus fellendülés erősödni fog. Évi átlagos 2,5 s zázalékos GDP- és ugyanakkora foglalkoztatottság-növekedést jósoltak az 24 1997 és 2001 közötti időszakra. Ez az alapja az export, a beruházás, a foglalkoztatottság és a lakossági fogyasztás további növekedésének. A számítások a nyugati tartományokban 1,5-2 százalék körüli, a k eleti részeken évi 3 s zázalékos GDP-növekedést jeleznek. Ez a foglalkoztatottság évi csaknem 300 ezer fős emelkedését biztosítaná. Alapvető változás a munkaerő-piac helyzetében nem várható. Valamennyi hosszú távú előrejelzés a németországi lakónépesség ezredforduló körüli növekedésével számol. 2010-ig az előrejelzések többsége szerint a népességalakulás trendje előreláthatólag jelentősen megváltozik, a népesség csökkenni fog. A Szövetségi Statisztikai Hivatal prognózisa szerint 2040-ig a népesség száma 68-77 millió főre

esik vissza, de egyes prognózisok még nagyobb csökkenést jeleznek. 2010-ig a népességszám alakulását főképpen a bevándorlás mértéke határozza meg. A keleti és a n yugati területek közötti különbségek, amelyeket a születések eltérő száma és az életmódból adódó eltérések jellemeztek, feltételezhetően megszűnnek. A munkaerő-kínálat szintje a DIW számításai szerint 2010-ig 41,1 millió főre emelkedik. Ez nagyrészt a nyugati területen élő nők növekvő munkaerő-piaci részvételével magyarázható, a k eleti területeken ezzel ellentétes a tendencia, a kiemelkedően magas aktivitású arány csökkenése várható. A Munkaerő-piaci Kutatások Intézete a 2010-ig terjedő időszakra hasonló prognózist készített, amely szerint a munkaerő-kínálatra döntő hatással lesz a lakosság életkora, a 40 év alatti gazdaságilag aktív népesség számának, 4,7 millióra csökkenése és a 40 év fölöttiek számának 5,6 millióra

növekedése. Az IAB szerint a foglalkoztatottság növekedésére, valamint a munkanélküliség csökkenésére lehet számítani. A munkanélküliek száma feltehetőleg 4 millió fő körül fog alakulni. Ahhoz, hogy Németországban a munkanélküliséget 5 é ven belül 5 s zázalékra csökkenthessék, a számítások szerint 50-60 milliárd márkára lenne szükség. Ugyanakkor a hosszú távú előre-jelzések szerint számolni kell azzal, hogy az Európai Unió kibővítése kedvező és kedvezőtlen változásokat egyaránt eredményezhet a munkaerő-kereslet és kínálat területén, s ezzel hatást fog gyakorolni a foglalkoztatottság és a munkanélküliség alakulására is. 25 VII. Az EU-tagállamok közötti együttműködés célkitűzései A tagállamok sokáig nem tudtak megállapodni a szakmai végzettségek kölcsönös elismeréséről, így éveken át sok dolgozónak nem volt lehetősége arra, hogy szakmáját saját hazáján kívül gyakorolja. Ma már

azonban megtehetik, hiszen EU-polgárok és szakmájukat az EU-n belül tanulták. A római szerződés 117. cikkének megfelelően a tagállamok megegyeztek abban, hogy a munkások élet- és munkakörülményeit javítani kell. A 118 c ikk pedig kötelezi a bizottságot arra, hogy segítse elő a tagállamok közötti szoros együttműködést a szociális kérdésekben, különösen a következő területeken: • foglalkoztatás • munkajog és munkakörülmények • szakmai alap- és továbbképzés • társadalombiztosítás • munkahelyi balesetek és betegségek megelőzése • munkahelyi egészségvédelem. Az EU igazi eredményeket csak a vendégmunkások jogaival, a férfiak és nők egyenlő bérezésével és a munkavédelemmel kapcsolatosan ért el. Azon bizottsági célkitűzések megvalósítását, amelyek a d olgozók aktívabb részvételét szorgalmazták a v ezetési döntésekben, egyes tagországok (nevezetesen Nagy-Britannia) ellenállása

akadályozta meg. Az ENSZ becslései szerint az EU-nak nemhogy félnie kellene a K elet- és Közép-Európa irányában érkező szabad munkaerő-áramlástól, hanem öregedő népessége és csökkenő születési rátája miatt egyenesen üdvözölnie kellene a lehetőséget, hiszen egyre nagyobb mértékben fognak a külföldiekre szorulni a fejlett európai országok. Az aktív korú lakosság stabilan tartásához 2000 és 2050 kö zött Németországnak évente 487 ezer főt kell „importálnia”, Franciaországnak 109 ezret, és az EU-nak összesen 1,6 millió főt. 26 Már ma is munkaerőhiánnyal küszködik a fejlett Európa több országa, pl. Írország és Hollandia. Írország 200 e zer szakmunkás „importjára” készül az elkövetkezendő hét évben. Informatikus-hiány van Németországban, orvoshiány Norvégiában stb. Németország Indiából és Kelet-Európából szeretne 20 ezer informatikust szerződtetni. Nagy-Britannia is tervezi a

szakképzett munkaerő részére a munkaengedélyek kiadásának könnyítését. Eddigi tendencia volt, hogy az EU tagországok a mezőgazdasági munkaerőt, a személyi szolgáltatásokat nyújtó munkaerőt, építőipari munkásokat várták nagyobb mennyiségben, most azonban egyre inkább a szakképzett munkaerőre lenne szükségük. 27 IRODALOMJEGYZÉK Botos Katalin – Kőrösi István : A világgazdaság az ezredfordulón Osiris Kft , Budapest 1999. Gyakorlati tudnivalók az Európai Unióról Gazdasági és Közlekedési Minisztérium Budapest 2002. EU-csatlakozás 2004 Külügyminisztérium 2002. Tímár János: A munkaerőpiac változásai 1997 és 2002 között Közgazdasági Szemle XLIV. 1997 november Falusiné Szikra Katalin: Globalizáció és munkapiac, különös tekintettel a magasan fejlett országokra Közgazdasági Szemle XLVI. 1999 január