Történelem | Középiskola » Julius Ceasar és az I. triumvirátus

Julius Ceasar és az I. triumvirátus A római birodalom kormányzása során egyre több olyan kérdés merült fel, amelyet csak katonai erővel lehetett elintézni. Ez a hadvezérek befolyását növelte meg a politikai élet területén. Pompeius rendkívüli felhatalmazás birtokában szétverte az Itália élelmiszer ellátását fenyegető kalózokat, és végleg leverte Mithridatészt, nagyra növelve Róma kisázsiai birtokát. Minthogy azonban a szenátus megtagadta keleti intézkedéseinek jóváhagyását és veteránjainak földhöz juttatását, Pompeius a néppárthoz, a nyílt ellenállók táborába pártolt. Crassus a birodalom leggazdagabb polgára volt. Ő verte le Kr e 71-ben Spartacus rabszolgafelkelését, és azóta kielégítetlen politikai ambíciók fűtötték, amit a szenátus nem akceptált Julius Ceasar, akit családi hagyományai és egyéni törekvései számtalan szállal kapcsoltak a néppárthoz, éberen figyelte a politikai erők játékát. Célja

a néppárt hatalmának helyreállítása volt. Az elért hatalommal a római köztársaság válságát akarta megoldani Először a hatalomra törő Crassus bizalmát nyerte meg, majd felismerte a Pompeius sértettségében rejlő lehetőségeket. Így jött létre Kr e 60-ban Pompeius, Crassus és Julius Ceasar között az első triumvirátusnak nevezett titkos szövetség. Megállapodásuk értelmében Kr e 59-ben Ceasar consul lett. E minőségében a néppárt programját követve nagyméretű földosztást hajtott végre, elsősorban Pompeius kiszolgált katonái javára. Jóváhagyta Pompeius keleti intézkedéseit is. Ezután a gall provinciák helytartóságát kapta meg, míg Crassus Szíriáét, Pompeius pedig Hispániáét. A helytartóságot Ceasar nagy hódításokra használta fel. A gallok lakta területet egészen a Rajnáig hódoltatta, visszaverte a Germánok támadásait, és benyomult Britanniába is. E harcok közben hadseregét a kor legfegyelmezettebb,

legütőképesebb hadseregévé szervezte. Hadvezérként is Pompeius mellé, sőt fölé emelkedett. A triumvirátus rövidesen bomlásnak indult. Crassus a keleti harcokban elesett (Kr e 53), Pompeius pedig ismét kibékült a szenátussal, és egyedül lett consul. Amikor Ceasar helytartói megbízatása lejárt, a szenátus felszólította őt, hogy hadseregét elbocsátva jelenjen meg Rómában. A szenátus felszólításának nem tett eleget, ellenkezőleg, ultimátumot intézett a szenátushoz: "Ha Pompeius lemond a tejhatalomról, én is hasonlóképpen fogok cselekedni, ellenkező esetben tudni fogom, hogy mivel tartozom magamnak és hazámnak". Miután ajánlatát a szenátus elutasította, Kr. e 49-ben hadseregével átlépte a Rubico folyót, Itália és Gallia egykori határát, és Róma felé indult ("A kocka el van vetve"). Pompeiusnak nem volt Itáliában serege, ezért a B alkán felé vonult vissza, Ceasar rendkívüli gyorsasággal elfoglalta

Itáliát, majd Hispániában Pompeius vezér nélküli seregét verte meg. Ezután fordult Pompeius túlerőben lévő főserege ellen. A döntő összecsapásra Kr. e 48-ban a pharszaloszi csatában került sor Ceasar a legnehezebb körülmények között is kivívta a győzelmet. A győzelem után sokan átpártoltak hozzá Pompeius a vesztett csata után Egyiptomba menekült, ahol Kleopátra - hogy Ceasar kedvébe járjon - megölette. Elhatározta hogy leszámol a birodalom egyéb területein gyülekező szenátori erőkkel is. Útja Egyiptomtól a Közel-Keletig diadalmenet volt ("Jöttem, láttam, győztem !") Pompeius maradék seregeinek szétverése után Ceasarnak már semmi sem állt az útjába a katonai monarchia megteremtéséhez. Ceasar már a katonai hadműveletek közben hatalmas szervezőmunkát folytatott. Ceasar leszámolt a k öztársasággal, és minden hatalmat a s aját kezében összpontosított. Előbb tíz évre, majd élethossziglan diktátor lett.

Imperátor, consul, néptribunus, censor, sőt pontifex maximus volt. A roppant hatalom birtokában földreformot hajtott végre, melynek során kiszolgált katonái és a római proletariátus jelentős része földhöz jutott. A szenátus létszámát 900 főre emelte és sok volt tisztjét besorolta a szenátorok közé. Provinciabelieket is felvett a hadseregbe, és a szenátusba is. Számos provinciabeli település megkapta a római polgárjogot Megreformálta a n aptárt, a főváros fejlesztéséhez, szépítéséhez is hozzáfogott. Intézkedései hatására az államköltségen gabonaellátmányban részesülő római proletárok száma a felére csökkent (földosztás, nagyszabású építkezések). Ő verette az első aranydénárt Adóreformot hajtott végre. A hatalom eddigi birtokosai nem tudtak beletörődni a régi rend pusztulásába, összeesküvést szerveztek Brutus és Cassius vezetésével. Kr e 44 március idusán (15-én) Julius Ceasart az összeesküvők

meggyilkolták. Az egyeduralom megteremtése tehát a s zenátori rend ellenállásán ekkor még meghiúsult