Művészet | Művészettörténet » Klasszicizmus

Klasszicizmus A klasszicizmus világa, világképe, eszmeáramlatai A reneszánszból, a manierizmusból nemcsak a barokk felé vezetett út. Nagyjából a barokk stílusjegyek elkülönülésével, azok dominánssá válásával egyidõben más jellemzõk is meghatározóvá emelkedtek. Ebben részben segített az, hogy ezek a szerzõk különbözni akartak a manierizmustól és a barokktól, részben pedig az, hogy már volt a közönségük is. Sajátos egybeesés vagy kiváltó ok, de tény az, hogy a klasszicizmus ott nyert inkább tért, ahol a rendiség és az abszolutizmus küzdelme a vallásháborúk formájában nyilvánult meg (lehet, hogy a vallásosság túlpolitizálódása is közrejátszott ebben), s ott gyökeresedett meg, ahol ez legalább kompromisszummal zárult. Egyes kutatók szerint a társadalmi hátteret nézve a klasszicizmus a polgárság és a feudális rendi abszolutista állam idõleges kiegyezésén alapul. Mindenesetre a klasszicizmus egy bizonyos

egyensúlyi helyzetben jött létre, amely az adott korban mindenkinek (polgárság, nemesség, uralkodó, egyházak) megfelelt, talán ezért is ragaszkodtak hozzá mindenáron. Zárt rendszer volt ez, amely egy idõ után mindenkit nyomasztott, természetesen különbözõ okokból. Ebbõl vezethetõ le hosszú fönnmaradása is: egy idõ után már csak azért is óvakodtak a megváltoztatásától, mert nem lehetett kiszámítani, hogy mi jön utána (pontosabban igen tartottak a kiszámított összeomlás káoszától). A latin classic (osztály) szóból származik. Az arisztokratikus köztársasági Rómában osztályokba sorolták a polgárokat. Ezekbõl az osztályokból választották késõbb a szenátus tagjait. Ezért késõbb egy "minõségileg jobb" mellékjelentés tapadt a klasszikus szóhoz A klasszikus irodalom kifejezést már az antik irodalomban is ismerték. Akkor az számított klasszikus alkotásnak, amely elérte az eszményített görög mûvek

színvonalát. a klasszicizál eredetileg azt jelentette, hogy olyat hoz létre, mint a klasszikus. Az esztétikai nézetek egyik központi fogalma az imitáció lett. (Az imitáció az a sajátos alkotói felfogás, amely egy elfogadott klasszikus értékrendû mû utánzásában, másolásában jelöli meg a célt. Az eredetiség csak abban nyilvánulhat meg, hogy hogyan variálja az ismert elemeket. Magas mûveltséget, iskolázottságot kíván a befogadótól, hiszen az esztétikai élvezetet az adja, hogy a befogadó tudatában hogyan szembesül a másolt, utánzott mû a másolattal, utánzattal. Az imitációs mûvészet olyan korok sajátja, amelyek értékválságukat (erkölcsi, esztétikai) nem akarják vagy nem merik beismerni. Az imitáció elõször a klasszikus antikvitásban alakult ki, itt a görög mûveket másolták, majd a reneszánsz humanista szakaszában tért vissza ekkor a rómailatin mûveket másolták. A klasszicizmus után még visszatért a

neo-klasszicizmusban, sõt szerepe van korunkban is.) A klasszicizmus alapja a tudományos gondolkodás. Két ismeretelméleti, filozófiai irányzat hat leginkább. Az egyik az empirizmus, a másik a racionalizmus Megõrizte a humanista világszemléletet, s többé-kevésbé az önállóságát is, bár a teológiával nyíltan nem szállhatott szembe, s legtöbbször az állam volt a támogatója. A klasszicizmus az irodalomban A mimézisz és az imitáció egyesítésének kísérlete: a természetet kell ábrázolni, de csak a szépet (Horatius : "használni és gyönyörködtetni"). Elve a sententia és pictura kombinációja - van némi hasonlóság a barokk emblémával és ábrázolással. Mûeszménye a részekbõl szerkesztett egész: az emberi rend megvalósítása, amely aztán harmonizál az égivel. Mereven normatív: megköveteli, hogy a mûvész aprólékosan, meghatározott szabályokhoz igazodva alkosson (ezt intézményekkel is felügyelik). A

klasszicizmus erõteljesen normatív irányzat. A tökéletesség rendszerezett szabályokban fogalmazódott meg. A mûvek alapvetõ jellegzetessége a szabályosságból és arányosságból fakadó harmónia. Elõször kap meghatározó fontosságot a toposz, itt lesz fontos kép a metonímia (elsõsorban az ok-okozati). A nemes egyszerûség a jellemzõ mértéktartásban, a stílus fegyelmében testesült meg, a nyugodt nagyság pedig a világosságban és szabatosságban. A szerkezeti tagoltság, a választékosság, az átláthatóság a tudatos barokkellenességbõl is származott A klasszicizmus az elsõ irányzat, melynek képviselõi türelmetlenek másokkal szemben. A klasszicizmus szakaszai A 16. század utolsó harmadától a 17 század végéig (a klasszicizmus nagy százada) A 18. század (új klasszicizmus) a., a felvilágosodás eszmei változásaira, a szentimentalizmusra adott válasz b., a rokokóra és a politikai eseményekre adott válasz (Winckelmann: nemes

egyszerûség és csendes nagyság) A 18. század végétõl a 19század elsõ negyedéig (az irányzat bomlása, formai jegyek kerülnek elõtérbe) empíre - Nyugat-Európa: I. Napóleon, alexanderstíl - Oroszország (Kelet-Európa): I Sándor biedermeier (a Napóleon utáni korszak (kis-, nyárs)polgári világa A klasszicizmus jellemzõi A kor irodalmára jellemzõ a késõ-barokk találkozása és vegyülése a klasszicimussal - ezt a magyar külpolitikai tájékozódás francia és német iránya is magyarázza. Rendszeres könyvkiadás, újság hiányában a fennmaradt mûvekbõl és szerzõkbõl szemelgetünk. Õk egyrészt maguk adták ki mûveiket, másrészt szervezõdött körülöttük egy kis társaság (olvasókör, önképzõkör, irodalmi szalon, mûvelõdési egylet stb.), amelynek tagjai hajlandóak voltak áldozni is az irodalomért. A klasszicizmus a magyar irodalomban Az irodalomtörténészek, de maguk az írók is szükségét érezték annak, hogy valamilyen

rendszerbe rendezõdve, csoportokat alkotva különbözzenek. Ezek a csoportok persze csak hipotetikusak; mindig akad olyan szerzõ, olyan mû, amelyik kirí belõle. A franciás irány követõi (vagy az úgynevezett testõrírók) A franciás irány a francia kapcsolatok mellett elsõsorban a példára, mintára és a racionalizmus követésére utal (így tartozik ide gróf Teleki József vagy a Voltaire-rel levelezõ gróf Fekete János), a testõrírók kifejezés pedig arra, hogy többségüknek köze volt a Mária Terézia által fölállított bécsi Magyar királyi testõrséghez (még ha nem is voltak tagjai a testõrségnek - ezért tárgyaljuk itt Orczy Lõrincet vagy Ányos Pált). A csoport tagjai zömében a nemesség, az arisztokrácia körébõl származtak, a tulajdonképpeni központ Bécs volt. Péczelin kivételével nemigen volt kapcsolatuk az olvasókkal, akik közül csak kevesen olvastak vagy beszéltek franciául - így az imitációt sem értékelhették.

Politikai nézeteik is erõsen különböztek az átlag magyar olvasóétól, akiket jobban megfogott egy másik felfogást követõ irodalmárok munkássága. Az úgynevezett latinos irány vagy a deákos klasszicizmus Ne feledjük, hogy a középfokú mûvelõdéshez is a latin nyelven keresztül vezetett az út, s a felemelkedés, szintenmaradás egyik záloga valamilyen középiskola elvégzése volt. Nem anekdota az, hogy Horatius, Ovidius, Vergilius kiadása és újrakiadása mindig elfogyott: nemcsak a diákság vásárolt az antik klasszikusokat, hanem a felnõttek is (olvasták is e latin nyelvû opusokat)! Latinos stílus jellemzõ az ekkori magyar irodalomra. Felismerik (Sylvester János után kétszáz évvel), hogy a magyar nyelv is képes az antik idõmértékes verselés kifejezésére. A szerzõk többsége honorácior volt. (A honorácior az a nem nemesi származású értelmiségi, aki ha világi pályára lépett, akkor elsõsorban a városokban, ritkábban a

vármegyében tanulmányai jogán kapott polgárjogot vagy nemesi jogot, ha pedig pap lett, akkor is beilleszkedhetett a privilegizáltak körébe.) Ebbe a társaságba is tartoznak éppen csak odatartozók. Sokuk különbözõ okokból (egészségi, politikai, tudományos, gazdasági, egyéb) felhagy a szépirodalom mûvelésével, de mindig elismeri az irodalom, az anyanyelv fontosságát. Hibája a latinos mondatszerkezet, elõnye a nyelvi hajlékonyság fejlesztése. Az ún. népszerûek Ezeket a szerzõket igen nehéz egy csoportba vonni, hiszen találhatunk közöttük késõbarokk vonásokkal ékest éppen úgy, mint a parlagi rokokó, a kezdeti radikalizmus vagy a szentimentalizmus korai képviselõjét egyaránt. Hiba lenne õket a "népies" címkével ellátni, hiszen az is elég gondot ád, hogy a 19. és a 20század népieseit ne keverjük össze Arany János népszerûeknek nevezte õket, az olvasókra gyakorolt hatás felõl közelítve. Jónak tartjuk

meghatározását, hiszen gyakorlatilag õk voltak azok, akik elfogadtatták a vásárlókkal, hogy a kalendáriumon és a vallási könyveken kívül is van irodalom, s ez az irodalom nem a kevesek birtoka. A népszerûek munkáit többször is kiadják Lehet, hogy esztétikai értéke kevesebb, de az olvasókra és az utódokra tett hatása tartósabb és jelentõsebb volt az eddig tanult magyar szerzõkétõl! Jelesebb alkotói Dugonics András, Hermányi Dienes József. A németes irány Ez a csoport jobb híján viseli a jelzõt. Jóval összetettebb jelenségrõl van szó helyesebb lenne a felvilágosodás aktivizálódásával jellemezni a csoportot A felvilágosodás csak részben érkezik közvetlenül (francia nyelven inkább) a magyar irodalomba. A közvetítõ nyelv a német. A német államok gazdasági és társadalmi viszonyok nagyon közel voltak a magyarokéhoz, ezért is terjedtek el Magyarországon a német nyelvû mûvek. A német irodalomban késõbb megjelenik a

szentimentalizmus. A klasszicizmus esztétikai alapján állva az eredetiség helyett az imitáció volt a jellemzõ. Magyarországon az volt a minta, hogy a német irodalmat imitálták "fentebb stylus" nevében. Ez azt jelentette, hogy a magyar nyelvet képtelenek tartották arra, hogy magasztos eszméket fejezzen ki. Tehát fordítani, fordítani kell, mûvelni kell a nyelvet Ugyanakkor akadnak olyanok, akik elsõsorban a francia és német esztétikai újítások nyomán az eredetiséget helyezik az elõtérbe. Akkor úgy tûnik egy kis idõre, hogy él a közönségigény is, és megjelenik egy olyan képzett íróréteg, amely felismeri azt, hogy irodalomra is szükség van. Batsányi 1788-ban kiadja a Kassai Magyar Museum címû folyóiratát. Bár a szerkesztés munkálataiban többen részt vesznek, a gyakorlatban ketten szerkesztik Kazinczyval. Kazinczy álláspontja, hogy a magyar irodalmat fordításokkal lehet felvirágoztatni, Batsányié viszont az, hogy

saját mûvekre van szükség. Nincs kizárva, hogy személyi konfliktusok is voltak a tapolcai csizmadia fia, a kiemelkedésére büszke honorácior és az õsi nemesi származására büszke Kazinczy között. Kazinczy kiválik a lapból és megalapítja az Orpheuszt Az érdekes az, hogy míg közben Kazinczy - baráti és szabadkõmûves kapcsolatai révén részese lesz a Martinovics-mozgalomnak, addig Batsányi tudatosan kimarad belõle. Ezekkel a szépirodalmi folyóiratokkal egyidõben létezik még Pozsonyban az Uránia (szerkesztõje: Kármán József). Már Mária Terézia utolsó évei, de még inkább II. József uralkodása alatt abszolutizmus alakul ki, a rendeket kiszorítják a kormányzásból. Az elégedetlenkedõ nemesek nyugatra figyelnek. 1788-ban a félretolt francia arisztokrácia rákényszerítette az uralkodót, hogy 1789re hívja össze az országgyûlést. Itt - "törvényes formákkal és eszközökkel" akarták visszaszerezni a hatalmukat. A

kezdõdõ francia változást tehát a nemesség és a rendiség képviselõi úgy értelmezik, hogy sikeresen megdõlt az abszolutizmus, ezért "A franciaországi változásokra" címû versének a cenzor engedélyezi megjelentetését. A Martinovicsféle összeesküvésben részt vevõk többsége meghal (börtönben fiatalon vagy szabadlábon súlyos betegségben, öngyilkosként). Batsányi is börtönbe kerül, bár õ túléli, viszont kezdeti jó pozícióit sose szerzi vissza: nem lesz Bessenyei mintájára a magyar irodalom vezére. A klasszicizmus vizsgálatát megkönnyíti, hogy a mûvekben a felvilágosodás eszméi határozták meg a valóságszemléletet. Megnehezíti viszont az, hogy a klasszicizmus többnyire más irányzatokkal keveredett: a késõ-barokkal, a szentimentalizmussal, a rokokóval és az ún. preromantikával. Azt azonban soha ne feledjük, hogy a felvilágosodás maga nem stílusirányzat, de még csak nem is korstílus: eszmetörténeti

korszak, amelynek tárgyalása az ideológia- és filozófiatörténet, a történelem, a szociológia és a politika története, a mentalitás története. A klasszicista stílus részben az antik irodalom (különösen a római-latin, kisebb mértékben a klasszikus ógörög), részben pedig a reneszánsz humanista irodalom eredményeire épült. Itt is alapvetõ kategória az imitáció. Ám antikizálása hitelesebb, mint a reneszánszé: már érvényesülnek az archeológiai és mûvészettörténeti kutatások hatásai is. Hátránya a fordításirodalom erõltetése - a vele járó idegen nyelvi vonások elterjedése, elõnye a nyelvújítási készség erõsödése, a nemzeti nyelvi öntudat kialakulása