Média Ismeretek | Sajtó » Visegrádi Jegyzőkönyv - A rádiós és televíziós szakemberek önként vállalt etikai kódexe

Visegrádi Jegyzőkönyv (A rádiós és televíziós szakemberek önként vállalt etikai kódexe) Fejezetei, azokkal a gondolatokkal, amelyet a szekciók a legfontosabbnak tartottak: Szerkesztői függetlenség. 1. A szerkesztőnek teljes függetlenséget kell élveznie a témaválasztás során 2. Az alapelvek kodifikálása önmagában nem védi a műsorkészítőket a külső befolyástól 3. A folytonosság biztosítása érdekében a közszolgálati műsor készítőinek fogékonynak kell lenniük a „hely szelleme” iránt. Pártatlanság és összeférhetetlenség. 1. A közszolgálati műsorszolgáltatásra nem nehezedhet politikai és gazdasági nyomás 2. A semlegesség szabályai a közszolgálati és a kereskedelmi médiára egyaránt vonatkoznak. 3. Nem maradhat semleges az újságíró, ha alapvető emberi és demokratikus jogokról van szó. 4. Tilos a hátrányos helyzetű embereket szokatlan vagy szélsőséges esetként ábrázolni Pontosság. 1. A szakmai

tekintély és a megbízhatóság alapja minden médium esetében a pontosság 2. Különbséget kell tenni az első és másodkézből szerzett információ között, figyelmet kell fordítani a pontos szóhasználatra, gondosan kell feliratozni az archív anyagokat, és – amennyiben ez lehetséges – meg kell jelölni a hírforrást. 3. Hírműsorokban nem elfogadható az események rekonstruálása Kiegyensúlyozott hírközlés. 1. A kiegyensúlyozott tájékoztatás érdekében a közszolgálati médiának függetlennek kell lennie. 2. A BBC alapelvei szerint képezzék az újságírókat, szerkesztőket, egyáltalán az egész médiát, beleértve a kiadókat és a tulajdonosokat 3. Szükség van az elektronikus és az írott sajtó egészét átfogó önszabályozó testületre Ízlés és erkölcsi normák 1. 2. 3. 4. Milyen mértékben avatkozhat a közszereplők magánéletébe a média? Melyik a fontosabb: a magánélet sérthetetlensége vagy a közvélemény

tájékoztatása? Milyen mértékben tudósíthat a média erőszakcselekményekről? Vállalhat-e politikai vagy gazdasági megbízatást az újságíró, és ha igen, milyen szintűt? Adatvédelem és a magánélet sérthetetlensége. 1. Milyen mértékű beavatkozást köteles eltűrni egy közszereplő? 2. Ki tekinthető közszereplőnek? 3. Mit jelent a „közérdek” kifejezés? 4. Van-e különbség a közérdek és a közügy között? 5. Lehet-e korlátozni a titkosítás jogát? Etnikai és más kisebbségek a médiában 1. Az előítéletek ellen az információk közlésével lehet küzdeni, de biztosítani kell, hogy tagjaik műsorvezetőként is megjelenhessenek a képernyőn, és hogy a kisebbségek helyet kapjanak a médiumok vezetői között, valamint az azokat felügyelő testületekben. 2. A kisebbségek korrekt bemutatása nagy felelősséget jelent az újságírók számára, erkölcsi és etikai kérdés 3. Az etnikai kisebbségekről szóló műsorok nem

zárhatják „médiagettóba” a csoport tagjait. Erőszak a hírműsorokban 1. A hírszerkesztőknek mérlegelniük kell, hogy mennyi időt szánnak az erőszak ábrázolására, és óvakodniuk kell attól, hogy olyan benyomást keltsenek, mintha erőszakhullámról lenne szó, kivéve, ha valóban ez a helyzet. 2. A tudósítás ne sugallja azt, hogy az erőszak maga a tendencia, ha nem erről van szó 3. A szerkesztőknek óvakodniuk kell attól, hogy túl gyakran számoljanak be ugyanarról a bűncselekményről. 4. Az erőszakról szóló tudósítás nyelvezetének higgadtnak és semlegesnek kell lennie 5. A VISEGRÁDI JEGYZŐKÖNYV A magyar rádiós és televíziós újságírók önként vállalt etikai kódexe. 1. A szerkesztőknek teljes szerkesztői függetlenségre van szükségük 2. A külső beavatkozással szembeni szabályok érvényesülése felett a vezetőségnek és az újságíróknak kell őrködnie. 3. A közszolgálatban dolgozó újságírókra nem

nehezedhet politikai vagy gazdasági nyomás 4. A pártatlanságnak mind a közszolgálati, mind a kereskedelmi médiában érvényesülnie kell. 5. Az újságírók nem maradhatnak semlegesek az alapvető emberi és demokratikus jogok kérdésében. 6. Nem szabad szokatlan vagy szélsőséges beállításban ábrázolni a hátrányos helyzetű embereket. 7. A hitelesség és a megbízhatóság alapja a pontosság, bármilyen médiáról is legyen szó 8. Az újságírók ügyeljenek a pontosságra mind a szóhasználatban, mind pedig a képek feliratozásában. 9. Törekedjünk a különbségtételre az első és a másodkézből származó információk között. 10. Hírműsorban nem szabad rekonstruálni a történteket 11. A kiegyensúlyozott hírközlés érdekében önszabályozásra kell törekedni 12. Az újságíróknak megfelelő képzésre van szükségük 13. A magánélet szentsége csak abban az esetben sérülhet, ha az a közérdeket szolgálja 14. Az etnikai

kisebbségek korrekt bemutatása az újságíró felelőssége 15. Az etnikai kisebbségek érdeklődésére igényt tartó, valamint életvitelükről, az életüket befolyásoló eseményekről szóló riportoknak a média főáramlatában kell helyet kapniuk. 16. A műsorvezetők és médiamenedzserek sorában az etnikai kisebbségek képviselőinek is helyet kell kapniuk. 17. Az erőszak nem jelenhet meg tendenciaként a tudósításokban, kivéve, ha valóban erről van szó. 18. A szerkesztők nem kelthetik a bűnözési hullám valótlan látszatát 19. A szerkesztőségeknek kerülniük kell, hogy túl gyakran számoljanak be ugyanarról a bűncselekményről. 20. Az erőszakról szóló tudósítások esetében tanácsos a semleges, szenvedélymentes nyelvezet használata