Agrártudomány | Tanulmányok, esszék » Vidékfejlesztési fogalomtár

Vidékfejlesztési fogalomtár Abszorpciós képesség: Azt mutatja meg, hogy az adott régió vagy ország a számára elérhető támogatásokból menyit tud ténylegesen felhasználni. Az Eu-ban ill a fejlett országokban az agrárgazdaság részére, ill. strukturális célokra nyújtott támogatásokkal kapcsolatban az abszorpciós népesség vizsgálata különös jelentőségű, mivel e programok révén igen jelentős támogatási összegek kerülnek szétosztásra. Az abszorpciós képességet elsősorban a támogatásban részesülők képzettségi szintje, a régió földrajzi fekvése, valamint a támogatások szétosztását végző intézmények alkalmazkodó képessége befolyásolják. Az EU avégett, hogy a tagországokba ne kerüljön végül felhasználatlanul maradó támogatás, általános szabályként alkalmazza, hogy együttes összege nem haladhatja meg az adott ország GDP-jének 4%-át. Addicionalitás: A strukturális politika egyik alapelve, amely a

strukturális támogatások forrásainak megosztási kötelezettségét jelenti. Minden célkitűzés megvalósításában részt kell vállalnia a régiónak, a tagországnak és a közösségnek is. Jellemzője tehát a strukturális támogatásoknak, hogy azokat nem csak közösségi és központi költségvetési források, hanem önkormányzati és vállalkozói tőke bevonásával finanszírozzák a tagország , ill. a régió adottságainak megfelelően. Agenda 2000: A Bizottság 1997 júliusában hozta nyilvánosságra, az Unió erősítésére és bővítésére vonatkozó terveit, amelyek Agenda 2000 néven váltak ismertté. Az Agenda 2000 a növekedés, versenyképesség és a foglalkoztatás növelésének, az alapvető politikák modernizálásának valamint az Unió kibővítésének a stratégiája. Az Európai Tanács, berlini ülésén / Berlini Csúcs6 1999. m árc 24-25-én elfogadott megállapodás fő fejezetei a középtávú pénzügyi előirányzat /2000-2006/

a közös Agrárpolitika, ill. a strukturális politika versenye, továbbá a bővítés témaköreit fogják át. Az Agenda 2000 Közös Agrárpolitikára vonatkozó intézkedései az 1992 évi. Reform folytatását jelentik Annak alapvető mozzanata egyrészt az ártámogatási intézkedések további mérsékelése, azok több közvetlen támogatással történő helyettesítése. Másrészt e folyamatot koherens, integrált vidékfejlesztési politikával egészítik ki. Agenda 2000-az 1999. évi Vidékfejlesztési rendelet: Új költségvetési időszakhoz kapcsolódóan fogalmazza meg a Közös Agrárpolitika és a vidékfejlesztési politika reformjának alapelveit, még tovább hangsúlyozza a v idékfejlesztés, mint a KAP hagyományos eszközei alkalmazása előtérbe helyezésének szükségességét 1992es reform is csak részben korrigálta. A támogatásokat a reform után is bizonyos mértékig egyenlőtlenül osztotta el, olyan régiókra és termelőkre koncentrálva,

akik nem tartoznak a leghátrányosabb helyzetűek közé. Ez kedvezőtlenül érinti a vidékfejlesztés tervezését és a vidéki lakosságot, melyet egyes régiókban különösen megterhel a mezőgazdasági tevékenységek csökkenése. A jogszabály első ízben fekteti le az átfogó és következetes vidékfejlesztési politika alapjait. Annak feladata, hogy a piacszabályozást kiegészítve biztosítsa, a mezőgazdasági kiadások a korábbinál jobban szolgálják a vidékfejlesztést és a környezetvédelmet. A 2000. évtől valóban egységes közösségi vidékfejlesztési politika jött létre 1. Agrárgazdasági beruházások támogatása 2. Fiatal gazdálkodók támogatása 3. Képzés 1 4. Előnyugdíjazás 5. Kedvezőtlen adottságú és környezeti hátrányok által súlytott területek támogatása 6. Agrár-környezetvédelmi tevékenység támogatása 7. Mezőgazdasági termékek feldolgozásának és értékesítésének támogatása 8. Erdészeti

tevékenységek támogatása 9. A vidéki területek alkalmazkodásának és fejlődésének elősegítése Az új tagállamokban a következő intézkedésekkel bővülhet az EMOGA Garancia Reálereje által finanszírozott vidékfejlesztési támogatások köre: csoportok létrehozásának a támogatása az Eu előírásainak való megfelelés támogatása és technikai segítségnyújtás. Célkitűzések: A Tanács 1988-ban fogadta el az ún. Delors csomagot, amely a Bizottság j avaslatait tartalmazta az 8Egységes európai Okmányban foglaltak megvalósításáért, ill. a Strukturális Alapok tevékenységének reformjára, koordinálására, és koncentrálására vonatkozóan. Ún célkitűzéseket határolt le, amelyeken belül az Alapok eszközeit meghatározott célokra összehangoltan kell felhasználni. Ezáltal valósult meg a Strukturális Alapok programozása az1989-93-as időszakra. A program alapján az Alpokra jutó közösségi hozzájárulás a költségvetésből

az 1988 évi 17, 2 %- ra nőtt. 1988- ban öt célkitűzést jelöltek meg, amelyeket a Strukturális Alapok 1993-tól 1999-ig tartó időszakra való programozása ténylegesen változatlanul hagyott. 1995 –ben az új tagállamok felvételével hatodik célkitűzést is alkottak. 2000-től a Strukturális Alapok koordinációját megvalósító célterületek rendszere leegyszerűsödött. 1. Célkitűzés: a fejlődésben elmaradt régiók fejlődésének és strukturális átalakulásának elősegítése. 2. Célkitűzés: a strukturális nehézségekkel küzdő területek gazdaság és társadalmi átalakulásának támogatása. 3. Célkitűzés: az oktatási, képzési és foglalkoztatási rendszerek alkalmazkodását és korszerűsítését célzó politika támogatása A szabályozást tartalmazó jogszabály megfogalmazása szerint a közösség e célokat követve hozzájárul a harmonikus, kiegyensúlyozott és tartós fejlődéshez, a foglalkoztatás és az emberi

erőforrások bővüléséhez, a k örnyezet védelméhez és rehabilitációjához és a n emek egyenlőségének elősegítéséhez. A Strukturális Alapok az alábbiak szerint járulnak hozzá az egyes célkitűzések megvalósításához: 1. Célkitűzés: ERFA, ESZA, EMOGA, Orientációs Részleges HOPE 2. Célkitűzés: ERFA, ESZA 3. Célkitűzés: ESZA Az 1. célkitűzés által lefedett térségek esetében az Orientációs Részlegéből Az 1. célkitűzésen kívüli térségek esetében a Garancia Részlegéből finanszírozzák Integrálódnak a fejlődésben elmaradt térségek fejlesztését és strukturális alkalmazkodását szolgáló intézkedések kor. Kiegészítik a strukturális nehézségekkel küzdő területek, valamint a célterületeken kívül eső területek gazdasági és társadalmi átalakulásának támogatását szolgáló intézkedéseket. Corki Deklaráció: 2 Vidékfejlesztési Politikának a K özös Agrárpolitika integráns részévé kell

válnia, és a vidékfejlesztés eszközeit egyre inkább előtérbe kell helyezni a minden gazdálkodóra egyaránt kiterjedő piacgazdálkodási politikákkal szemben. A fenntartható vidékfejlesztés az EU programjai között meghatározó alapelvvé kell, hogy váljon minden vidéket érintő politikában, mind a közeljövőben, mind a kibővülés után. Céljai: Elvándorlás megelőzése, a szegénység elleni küzdelem, a munkahelyteremtés serkentése, az esélyegyenlőség kialakítása, egészség, biztonság, személyiségfejlődés, a pihenés és a vidéki jólét területén megfelelés a növekvő minőségi igényeknek. Az állami kiadások igazságosabb elosztására van szükség. A rendelkezésre álló források növekvő hányadát kell a vidékfejlesztés és a környezeti célok megvalósítására fordítani. Egységes Programozási Dokumentum: A Bizottság hagyja jóvá. Hasonló információkat tartalmaz, mint a Közösségi Támogatási Keret és az

Operatív Program. A Közösségi Támogatási Keret és az Egységes Programozási Dokumentum közötti alapvető különbség, hogy még a Közösségi Támogatási Keret alapjául szolgáló Nemzeti fejlesztési Tervet és az operatív Programokat külön bírálja el, addig az Egységes Programozási Dokumentum egy menetben kerül a bizottság elé elfogadásra. Az Egységes Programozási Dokumentumot egyrészt a 2. célkitűzés, másként a 3 célkitűzés hatáskörébe eső régiók esetében , valamint olyan régiók vonatkozásában alkalmazzák, ahol a közösségi támogatás volumene 1 milliárd euró alatt van. Előcsatlakozási támogatási eszközök: -jelölt országok támogatásának koordinálására vonatkozó rendelet -A támogatások folytatása a PHARE keretében -előcsatlakozási strukturális támogatás /ISPA/ a közlekedési hálózat fejlesztésére és a környezetvédelemre -Előcsatlakozási támogatás a mezőgazdaságnak /SHAPARD/ Az elsőként

jelzett rendelet célja, hogy biztosítsa az összhangot a PHARE, az ISPA és a SHAPARD keretében nyújtott támogatások közöttEgy tevékenység csak egy forrásból támogatható. Európai Mezőgazdasági Orientációs és Garancia Alap /EMOGA/ A KAP közös finanszírozását biztosítja. A Közös Agrárpolitika 1992 é vi Reformja óta az EMOGA Garancia Részlegének feladata az agrárpiacok szűkebb értelemben vett szabályozásán túlmutató intézkedések finanszírozása is. Ex- ante időközi és ex-post értékelés x Fejlesztési terv: A strukturális támogatások programjai többszintűek, a rogramok alapját a tagországok által elkészített fejlesztési tervek / Nemzetközi Fejlesztési Terv, vagy a Regionális fejlesztési terv/ képezik. A fejlesztési terv a s úlyponti törekvéseket, prioritásokat, az ezek elérésében szükséges stratégiát, a megvalósítást szolgáló súlyponti intézkedéseket és a s zükséges pénzügyi forrásokat tartalmazza.

Ezen túlmenően a terv helyzetjelentést tartalmaz a Strukturális Alapok célkitűzései szempontjából. 3 A fenntarthatóság A gazdasági teljesítményeknek a környezeti javakat, a környezet állapotát nem torzító megvalósulási módja. Az EU agrárrendszerében kiemelkedő a jelentősége a talaj termőképesség megőrzésének, a maradványanyagok alacsony szintje, valamint az állatállomány egészsége folyamatos biztosításának, az ökoszisztéma fenntartásának. A Közös Agrárpolitika reformjának folytatását tekintve egyidejűleg hangsúlyozzák a gazdasági és társadalmi fenntarthatóság igényét is. A gazdaságilag nem egészséges üzemek nem lehetnek képesek a fenntartható gazdálkodásra. A mezőgazdaság versenyképességének szükségességét húzzák alá, az a megkerülhetetlen strukturális változásokat elviselhetővé kell tenni az agrártársadalom számára. Koncentráció: Struktúrapolitikai alapelv. A koncentráció azt

jelenti, hogy a struktúrapolitikai célok meghatározott területeken vagy meghatározott tevékenységek végett valósulnak meg. Félidejű felülvizsgálat x: Lehetőséget kínálhat a Közös Agrár Politika átfogó áttekintése, a társadalom mezőgazdasággal és agrárpolitikával kapcsolatos jelentős elvárásainak teljesítése, mindenek révén a reform lényegi továbbvitelét eredményezheti. A fenntartható mezőgazdaság és vidékfejlesztés megvalósítása, az Agenda 2000 eredeti célkitűzéseivel összhangban, töb lényeges módosítást igényel a Közös Agrárpolitika eszköztárában. A félidejű felülvizsgálat tárgyában az Európai Bizottság 2002 j úliusában munkadokumentumot tett közzé. 2003 j an 21.- én pedig nyilvánosságra hozta a félidejű felülvizsgálatra vonatkozó hivatalos javaslatát Ex- ante időközi és ex-post értékelés: Ahhoz, hogy a strukturális források felhasználásának a hatékonyságát fel lehessen becsülni, a

támogatások ex-ante /előzetes/ időkori és expost /utólagos/értékelésre kerül sor.Az értékelés rendjét a Közösségi Támogatási Keretben rögzítik. Ex -ante értékelés: Az exante értékelés célja, hogy alapul szolgáljon a f ejlesztési terv előkészítésében, amelynek részét képezi. Az ex-ante értékelés elkészítése a t ervet kidolgozó hatóság feladata. A tagország, a régió, vagy az érintett szektor erősségeinek és gyengéinek elemzéséből áll, továbbá előre kell jeleznie a tervezett intézkedések várható hatását. Időközi értékelés: Az időközi értékelés az ex-ante értékelés fényében megvizsgálja, hogy a támogatás a t ervezett célokhoz képest milyen kezdeti eredményeket ért el.Fel kell mérnie a pénzügyi források felhasználását, a monitoring és a végrehajtás eredményességét. Az időközi értékelés elkészítése a végrehajtó hatóság felelőssége a Bizottsággal, ill. a tagállammal

együttműködve ki kell terjednie minden Közösségi Támogatási Keretre ill. minden támogatásra. Az értékelést független szervezet végzi, és az adott Közösségi Támogatási Keretért felelős Monitoring Bizottságnak nyújtja azt be. Az időközi értékelést 3 évvel az adott Közösségi Támogatási Keret elfogadása után kell a bizottságnak benyújtani. Az időközi értékelést minden egyes Közösségi Támogatási Keretre vonatkozóan fel kell frissíteni, és ki kell egészíteni legkésőbb a finanszírozási időszak végéig azért, hogy a következő finanszírozási időszak terveinek előkészítéséhez fel lehessen használni. 4 Ex-post értékelés: A rendelkezésre álló értékelési adatok alapján az ex-post értékelés célja a források felhasználásának és hatékonyságának értékelése. Értékelni kell, hogy a támogatások mennyire hatottak a gazdasági- szociális kohézió szempontjából. Fel kell sorolni a végrehajtás

során elért sikereket, vagy kudarcokat, az eredményeket és azok várható tartósságát. Az ex-post értékelés a Bizottság kompetenciája, amelyet a tagország és a végrehajtó hatóság együttműködésével végez el. Legkésőbb 3 évvel a finanszírozási időszak végén el kell végezni. Közös Agrár Politika /KAP/ A Római szerződés szerint a mezőgazdaságra is ki kell terjeszteni a közös piacot, azaz közös agrárpolitikát kell létrehozni. Meghatározza a létrehozandó politika célkitűzéseit, amelyek a következők:  a mezőgazdasági termelékenység növelése  méltányos megélhetés megteremtése a mezőgazdaság lakosság számára  a piacok stabilizációja  az ellátásbiztonság növelése  a fogyasztói igények kielégítése méltányos áron A Közös Agrár Politika 3 fő szabályozási területe: • Közös piaci szervezetek révén megvalósított piac és árpolitika • 1972-ben elfogadott agrárstruktúra –politika,

majd 2000-től az egységes vidékfejlesztési politika • tagországok vonatkozó jogszabályainak harmonizálása Közös Agrárpolitika reformjai: Az eredeti összekapcsolt modell válsága miatt az 1980- as évektől kiigazításokkal kísérleteztek. Azok a modell alapproblémáit nem oldották megA Kap mindmáig legalapvetőbb átalakítása 1992 –ben kezdődött meg a macSharry-terv elfogadásával. Ezt nevezik a KAP reformjának, amelynek koncepcionális magja a „szétválasztás” Az 1993-94 piaci évtől elsősorban a gabona , olajnövény, fehérjenövény közös piaci szervezetekben, ill. a marhahús és juhhús piaci szervezetben kezdődött meg a reform A közös piaci szervezetek jelentős, a reform irányába illeszkedő átalakulásával járt a WTO Mezőgazdaság i Megállapodás 1995 július 1-jétől történő alkalmazása.1996-tól a z öldség és gyümölcs piaci szervezetreformjára került sor. A Közös Agrárpolitika reformjának jelenlegi szakaszára

vonatkozó intézkedéseket az Agenda 2000 című dokumentum tartalmazza. Közösségi kezdeményezések: A Közösségi Támogatási Kereteken kívül a Strukturális Alapok egyedileg vagy együttesen a közösség érdekkörébe tartozó, ún. K özösségi Kezdeményezéseket is támogatnak A Közösségi Támogatási Keretek nemzeti kezdeményezésű programok, a Közösségi kezdeményezések viszont nemzetek feletti programok, amelyek céljai, minden, az előírtaknak megfelelő környezetben ugyan azok. A kezdeményezéseket alapvetően az különbözteti meg a közösség Támogató Keretektől, hogy a kezdeményezések révén juttatott támogatásokra egyes kisebb régiók közvetlenül a bizottságnál pályázhatnak. Ezáltal az EU annak a lehetőségét kívánta megteremteni, hogy különböző programok végrehajtására olyan közösségek is pályázhassanak, amelyeknek az elképzeléseit országuk nem tekinti prioritásnak, és így az országos programból

kimaradnak. A partnerség és a s zubszidiaritás alapelveit figyelembe 5 véve mindezzel együtt a nemzeti, a területi és a helyi hatóságokat a legmesszemenőbbig bevonják a kezdeményezések megvalósításába, különös tekintettel a közösséghez beadott nemzeti programokkal való koordinációra. Az Agenda 2000 négyre csökkentette a Közösségi Kezdeményezések számát. A Közösségi Kezdeményezések a következő területekre vonatkoznak:  határon átnyúló interregionális együttműködés támogatása az EU-n belüli harmonikus kiegyensúlyozott és fenntartható fejlődés feltételeinek biztosítására /INTERREG/  a nagyvárosok és gazdasági és szociális regenerációjának támogatása a fenntartható városi fejlődés feltételeinek megteremtésére /URBAN/  a vidékfejlesztés támogatása /LEADER+/  határon átnyúló együttműködés a munkaerőt érintő diszkrimináció és esélyegyenlőség minden formájának

megakadályozására /EQUAL/ A Közösségi Kezdeményezések a Strukturális Alapok 5%-ának erejéig finanszírozhatók, ennek azonban a felét az INTERREG kezdeményezésnek tartják fenn, a LEADER, az URBAN és a EQUAL tehát a maradék 50%-on osztozik. Közösségi Támogatási Keret /KTK/ A strukturális politika keretében olyan dokumentumot jelent, amelyet a Bizottság hagyott jóvá az érintett tagállammal egyetértésben, azt követően, hogy a tagállam által benyújtott tervet értékelték. Tartalmazza az Alapok és a tagállam lépéseivel kapcsolatos stratégiát és prioritásokat, azok sajátos céljait, az alapok hozzájárulását és az egyéb forrásokat, az ex-ante értékelést, a partnerség érvényesítésének formáit. A dokumentum prioritások szerint épül fel Végrehajtását egy vagy több operatív Program szolgálja. Az 1 célkitűzésre vonatkozóan közösségi támogatási keret használatos .A rendelet azonban nem zárja ki a 2 vagy 3

célkitűzéshez tartozó régiókat sem a KTK megközelítés alkalmazásából. LEADER+ Vidékfejlesztési Közösségi Kezdeményezés, amely helyi szintű vidéki területeket céloz meg. A kezdeményezés célja, hogy a gazdasági élet helyi szereplőinek kezdeményező és együttműködési képességét erősítse, a helyi lehetőségek jobb kihasználására. LEADER I. /1991-1993/ LEADER II. /1994-1999/ A projekteknek integrált stratégiákat kell magukba foglalniuk, amelyek a helyi lehetőségek teljes kihasználását szolgálják, és nem egyes szektorok fejlesztését, elengedhetetlen a helyi lakosság tevékeny részvétele, valamint az egyes rurális térségek közötti együttműködés a tapasztalatok megosztására.  Célterülettől függetlenül minden vidéki térség részt vehet a LEADER + -ban.  Pénzösszegek koncentrálása A prioritást élvező támogatott tevékenységek az alábbiak:  Információs technológiák használata a vidéki

térségekben  Életminőség javítása  Helyi termékek hozzáadott értékének növelése  Természeti és kulturális források hatékonyabb kihasználása  Nők és fiatalok számára egyenlő esélyek megteremtése 6 A LEADER+- on belül a vidékfejlesztés projektek társfinanszírozhatók több LEADER csoport általis, egy tagországon belül, vagy akár tagországok között is. A támogatásokat kisebb közösségekre kívánják koncentrálni /legfeljebb 100.000 l akos LEADER csoportonként/ A projekteknek igazodniuk kell a tagországok által benyújtott általános vidékfejlesztési tervekhez. A fejlesztési terveket a helyi akciócsoportok készítik el, és ők felelősek a végrehajtásért is.A döntéshozói szinten a csoport legfeljebb felét tehetik ki kormányzati vagy választott helyi tisztségviselők. A kezdeményezés keretében a tevékenységek három típusát különböztetik meg. o Integrált helyi vidékfejlesztési stratégiák

megvalósítása o Térségek és nemzetek közötti együttműködés segítése o Az EU vidéki területei hálózatának a kialakítása A LEADER keretében rendkívül sokféle tevékenységhez –a képzéstől a termelést segítő támogatáson keresztül a falusi turizmus fellendítéséig – lehet uniós támogatást szerezni. Mindazokhoz az akciókhoz, amelyekről a program készítői be tudják bizonyítani , hogy valamely település , térség vagy kisebb közösség érdekét értékeit vagy értékteremtését szolgálják. A programok akkor megfelelőek, és közösségi támogatásra akkor számíthatnak, ha azok az alábbiak valamelyikét valósítják meg:  Elősegítik a vidéki közösség összetartozását, szellemi fejlődését, tudatformálását  Hozzájárulnak a k özösségi, a t ermészeti, vagy az építészeti örökségek, általában az elmúlt korok emlékeinek megóvásához  Óvják a természet értékeit, és ezeknek az értékeknek a

megóvására tanítanak  A gazdaság diverzifikálását eredményező termelőtevékenységet fejlesztenek  Feltámasztanak kihalt mesterségeket, tevékenységeket, népi szokásokat A Bizottság által kialakított előzetes költségvetési terv alapján a t agországoknak meg kell tenniük javaslataikat a L EADER + -ban szerepeltetni kívánt programokra. A programjavaslatokat a tagországok által kijelölt hatóságok dolgozzák ki. A benyújtott programok szerkezetének meg kell felelniük az Egységes Programozási Dokumentummal /EPD/ szemben elvárt követelményeknek. Operatív Program /OP/: Olyan dokumentumot jelent, amelyet a Bizottság hagyott jóvá valamely Közösségi Keret végrehajtására vonatkozóan. Tartalmazza a több évre szóló az intézkedésekhez kapcsolódó főbb prioritásokat és ezek finanszírozását szolgáló pénzügyi források összetételét mutató pénzügyi tervet. Az egyszerre több Struktúrális Alapból finanszírozott Operatív

Programot Integrált Operatív Programnak nevezik. „Összekapcsolt modell”: A Közös Agrárpolitika eredeti, egészen az 1992 évi. Reformig működő modellje, amely a mezőgazdasági termelők támogatását a világpiacinál magasabb belső árak révén kívánta fenntartani. Azaz a mezőgazdaság árpolitika szorosan összekapcsolódott a jövedelem politikával. E konstrukció azonban eltorzította a mezőgazdasági árak funkcióit, s a Kap súlyos problémákhoz vezetett. Partnerség: Struktúrapolitikai alapelv. Partnerségen azt értjük, hogy a strukturális politikák céljait és megvalósításukat mindvégig a helyi regionális nemzeti és közösségi szintek 7 együttműködésével szükséges megvalósítani. A különböző adminisztrációs szintek képviselői monitoring bizottságokat alakítanak, amelyek követik a programok megvalósítását, és ha szükséges, javaslatot tesznek a változtatásokra. Programozás: Struktúrapolitikai alapelv. A

programozás azt jelenti, hogy a célokat mindig programozás útján kell megvalósítani, amelyeket a tagállamok vagy a régiók nyújtanak be a Bizottsághoz. A programozás a finanszírozás alapvető módját is megkülönbözteti a Közös Agrár Politika I. pillérének finanszírozásától, amennyiben a strukturális politikák keretében juttatott támogatásokat , nem automatikusan, hanem előre meghatározott programok alapján fizetik ki. A tagállamok között így nagyságrendbeli különbségek lehetnek a strukturális támogatások terén: jó és alaposan kidolgozott programok segítségével, a közösségi költségvetésből jelentős forrásokhoz lehet hozzájutni, ellenkező esetben azonban a támogatás mértéke csekély. Regionális politika: A társadalom regionális viszonyai azt jelentik, hogy a természeti, gazdasági, műszaki stb. jelenségek, létesítmények adott területi eloszlásban léteznek, a közöttük fennálló kapcsolatok és

kölcsönhatások e térbeli rend mentén alakulnak. A regionális politika a regionális viszonyok és a társadalom működéséből következő igények közötti összhang fő megteremtésének az eszköze, az ellentmondások tompítására irányuló tudatos tevékenység fő eleme. A regionális különbségeknek a társadalomra való kedvezőtlen visszahatása úgy hárítható el, hogy az objektív területi tendenciákat tudatos beavatkozással korrigálják, a piaci viszonyok ugyanis általában alkalmatlanok a regionális egyenlőtlenségek csökkentésére. A társadalom spontán folyamatokat ellenőrző, módosító funkciójának gyakorlása közben kijelölik és létrehozzák a beavatkozás céljait, módszerit, konkrét eszközeit, intézményét, mindent együttesen a területfejlesztési politika fogalma tartalmazza. Renacionalizáció: Az agrárpolitikai intézkedések nemzeti hatáskörébe utalása a szupranacionális Közös Agrárpolitika problémáinak

megoldása céljából. Mindeddig pusztán elméleti lehetőség SAPARD: Céljaiban annyiban több, mint a jelenlegi tagországok vidékfejlesztési programjai, hogy a vidékfejlesztési támogatások nyújtásán kívül a csatlakozók felkészülését is kívánja szolgálni a majdani vidékfejlesztési és agrártámogatási programokat működtető intézmények kiépítésének támogatásával. SHAPARD céljai:  Tagjelölt országoknak a közösségi jogrend átvételéhez történő segítségnyújtás  Fenntartható mezőgazdaság és vidékfejlesztés kialakításához történő hozzájárulás  Tagjelölt országok felkészítése a Strukturális Alapok fogadására A támogatáshoz csak akkor juthat hozzá a tagjelölt ország, ha ahhoz a nemzeti költségvetés is hozzájárul, vagyis az addikcionalitás alapelvét a S HAPARD program esetében is alkalmazzák. A SHAPARD program előfeltétele, hogy a tagjelölt két éves mezőgazdasági és vidékfejlesztési

tervet nyújtson be. 15 f éle intézkedést sorol föl Ezek azok a területek, intézkedések, amelyek közül a tagjelölteknek ki kell választaniuk a maguk prioritásukat. 8 Statisztikai Területi Egységek Osztályozási Rendje: A struktúrális Alapoktól származó támogatások odaítélésének alapjául az Eurostat által kidolgozott NUTS- rendszer szolgál, amely ötszintű területi osztályozás három regionális és kettő helyi szinttel. Ezt a nagyság szerinti osztályozási rendszert azért kellett kialakítani, hogy összahasonlíthatóak legyenek regionális gazdasági egységeinek teljesítményei. Számviteli Információs Rendszer /FADN/ A tagállamok nemzeti agrár nyilvántartási rendszerén alapul. Célja a gazdaságok jövedelmi és gazdasági helyzetének elemzését, szisztematikus nyomon követését biztosító rendszer kialakítása, működtetése, a Közös Agrár Politika hatásainak felmérése. A nemzeti statisztikán alapuló FADN az egyetlen

olyan információs forrás, amely harmonizált mikroszintű adatokat tartalmaz. Szektorális politikák: Az agrár politika szektorális politika, tehát a mezőgazdaság, mint a gazdaság meghatározott szektorának szabályozása a f eladata, a v idékfejlesztés pedig területi politika, amely a vidéki gazdaságnak, mint egésznek a fejlesztésére irányul, amelynek egyik eleme az agrárgazdaság. A mezőgazdaság a vidéki gazdaság kisebb vagy nagyobb részét teheti ki az adott régiótól függően. A mezőgazdaság a termelők csak egy csoportját képezik a vidékfejlesztés haszonélvezőinek. Az agrárpolitika célja, hogy elősegítse a mezőgazdaság minél nagyobb mértékű szerepvállalását az életképes vidéki közösségek létrehozásában vagy fenntartásában. Szubszidiaritás: Struktúrapolitikai alapelv. A szubszidiaritás elve értelmében olyan területeken, amelyek nem tartoznak kizárólagos kompetenciája alá, a Bizottság csak olyan esetekben

tevékenykedhet, amikor a megtervezett célok a tagország vagy régió által nem valósíthatóak meg kielégítően. A szubszidiaritás elvének alkalmazása a strukturális támogatások esetében azt jelenti, hogy azok végrehajtása a tagállam felelőssége, összhangban a Bizottság és a tagállam között létrejött megállapodással. Vidék: Nagyobb földrajzi elszórtság. Ez nagyobb tranzakciós költséget eredményez Közjavak széles skálája. Az OECD definíciója alapján, helyi szinten azok a közösségek számítanak vidékinek, ahol a népsűrűség 150 lakos/km2 alatt van. Regionális szinten az OECD a rurális három fokát különbözteti meg attól függően, hogy a régió lakosságának hány százaléka él vidéken:  Alapvetően vidéki térségek, a lakosság 50%-a él vidéki közösségben  Jellemzően vidéki térségek, a népesség 15-50%-a  Alapvetően város térségek, a népesség kevesebb mint 15 %-a AZ Európai Bizottság a

régiókat 3 csoportra osztja:  Sűrűn lakott térségek népsűrűség 500 fő/km 2, az öszlakosság nem kevesebb 50. 000 –nél  Köztes területek: 100 fő/ km2 , összlakosság nem kevesebb 50. 000 –nél  Ritkán lakott térségek: sem sűrűn lakott, sem köztes területként nem határozható meg 9 Vidékfejlesztés: A vidék életébe történő központi beavatkozás olyan összetett tevékenység, amelynek célja, hogy a vidéki térségek a társadalomban betöltött gazdasági, ökológiai és szociális funkcióik ellátására tartósan képesek legyenek. A beavatkozás szükségességét a következők indokolják: • A vidéki területek alkalmazkodó képessége korlátozott • A vidéki területek gazdasági teljesítőképessége az átlagos alatt van • A gazdasági fejlődéssel a vidék minden tekintetben egyre sérülékenyebbek a fokozódó környezetszennyezés, iparosítás, és az urbanizáció térigénye következtében A

vidékfejlesztési politika 3 fő összetevőből épül fel:  Jövedelempolitika  Környezetvédelmi politika  Szociális politika Magában foglalja a városi és vidéki jövedelmek kiegyenlítését, az egyenlő hozzájutást a társadalmi szolgáltatásokhoz, munkahelyek teremtését, a környezet állapotának fenntartását, ill. javítását, valamint a vidéki értékek megőrzését A vidékfejlesztés céljait az EU-egységes vidékfejlesztési politikáját meghirdető rendelet a következőkben foglalja össze:            Agrárgazdaságok és agrártermékeket feldolgozó és értékesítő ágazatok szerkezetátalakítása Megfelelő agrártermelési potenciál kialakítása Nem élelmiszer jellegű termékek termelésének szorgalmazása, ezáltal alternatív munkalehetőségek biztosítása Fenntartható erdészeti tevékenység ösztönzése Vidéken végzett tevékenységek sokszínűbbé tétele Életképes társadalom

megőrzése és megerősítése a vidéki térségekben Gazdálkodási tevékenységek fejlesztése, foglakoztatottság szinten tartása és új munkahelyek teremtése Munka és az életkörülmények javítása Kis ráfordítást igénylő mezőgazdasági tevékenységek megőrzése és támogatása Környezetvédelmi elvárásokat tiszteletben tartó mezőgazdaság megőrzése és támogatása Egyenlőtlenségek megszüntetése, esélyegyenlőség támogatása A vidékfejlesztés egyrészt a Közös Agrárpolitika része, és egyre inkább annak második pillérévé válik, másrészt intézményrendszere, regionális megközelítése, valamint a mezőgazdaság egyéb gazdasági tevékenységek közé való beágyazottsága révén része a regionális, tehát területfejlesztési politikának. A vidékfejlesztés térségeinek földrajzistatisztikai lehatárolása azonban szűkebb, mint a területfejlesztésé A vidékfejlesztés e régiókon belül a meghatározott szintnél

kisebb népsűrűségű térségekre hiányul, s a hagyományokkal, a tájjal, a mezőgazdasággal áll szoros kapcsolatban. A területfejlesztés estében az ökonómiai és gazdaságföldrajzi megfontolások, a műszaki , infrastruktúrális fejlesztés előmozdítása a meghatározók, a vidékfejlesztés értékrangsorában pedig az emberi erőforrások, a helyi közösségek és a helyi társadalom gazdasági, társadalmi szereplői, ökológiai és kultúrtáj- értékei az elsődlegesek. 10 Strukturális Alapok: Az EU regionális politikai célkitűzéseinek megvalósítását szolgáló pénzalapok Strukturális Alapok: ERFA, ESZA, EMOGA, HOPE Azok célja a nemzeti regionális fejlettség szintek közötti nagyfokú eltérés mérsékelése a minél nagyobb mértékű gazdasági közlekedés megteremtése végett. Az ESZA létrehozásáról a Római Szerződés rendelkezett /1960- ban került sor/ ERFA feladata, hogy az elmaradott területek fejlesztésének és

strukturálásának, valamint hanyatló ipar területek funkcióinak támogatásával hozzájáruljon a közösség legjelentősebb regionális egyenlőtlenségeinek csökkentéséhez. /1975/ HOPE /1993/ fő feladata a halászati szektor életképes vállalatai versenyképességének javítása anélkül, hogy az egyensúly a halászati kapacitások és a természeti források között megbomolna. A 4 Strukturális Alap összehangoltan működik a rendszer tervezési, pénzügyi, irányítási, megfigyelési és értékelési szakaszában. Minden esetben meghatározó cél , hogy a közösségi pénzek a legnagyobb hatékonysággal szolgálják a kitűzött gazdasági és környezeti elképzeléseket. Strukturális Politikák A társadalom szerkezetét leképező statisztikai jellemzők közösségen belüli kiegyenllítésére irányuló intézkedések összességét nevezzük. A strukturális Politikák ezáltal csaknem a regionális politikák szinonimái „Az EU-nak a

különböző fejlettségű régiók között különbségek csökkentésén, valamint az elmaradott régiók fejlesztésén kell fáradoznia.” 11