Szociológia | Tanulmányok, esszék » Szalai Júlia - A jóléti fogda

Szalai Júlia - A jóléti fogda Segélyezés  üzemszerűség, ipari méretek, a szegényeken keveset segít A szegélyezés funkciói: 1) a központi állami redisztribúció célirányos átalakítása 2) hivatalok ezreinek és új munkaerőpiaci posztok életre hívása  munkavállalók megkapaszkodása, új középosztály 3) társadalmi békét és olajozottan működő viszonyokat teremt a helyi közösségek életének színterein a) szakszerű apparátust és intézményes hátteret biztosít ahhoz, hogy a szegénységet a többségi társadalom a maga „normális” ügyeitől elkülönített kisebbségi problémaként kezelje b) a rendszer hatékony eszközöket szolgáltat a legrosszabb munkák piacán jelentkező munkaerő kereslet-kínálati hullámzásának kezeléséhez c) szavatolja a rossz munkákat ellátó humán erőforrás tartós fennmaradását, mindenekelőtt a romák drasztikus társadalmi kirekesztése révén  önkormányzati széttagoltság 

eltakarja a rendszer szelekciós funkcióit Fő hipotézis: a helyi önkormányzatokhoz delegált redisztribúció az etnikai szelekció ma talán leghatékonyabb intézménye; mint ilyen, hathatósan távol tartja a cigány (és az „elcigányosodott” nem-cigány) legszegényebbeket a tényleges piaci versenytől, miközben folyamatosan biztosítja, hogy ők lássák el a legrosszabb munkákat. A segélyezési boom Rendszerváltás cél az állam túlhatalmának csökkentése, decentralizáció, jövedelemújraelosztás mérséklése, a „koraszülött” jóléti állam megnyirbálása és funkcióinak karcsúsítása, új elosztási rendszer-> a pazarlás kiküszöbölése, csak a valóban rászorulók és csak rászorultságuk mértékében . a redisztribúció célzottabbá és igazságosabbá váljon  minimum szabályok, melyekért az állam semmilyen anyagi/törvényi garanciát nem vállal       Terjedelmét tekintve mégsem mérséklődött a

jóléti újraelosztás mértéke! Privatizáció, magánpiaci szereplők megjelenése Az állam redisztributív jelenléte nem, csak a szociális felelősségvállalás minimalizálódik A redisztribúció belső szerkezetváltása megy végbe: központi segélyek helyett a helyi segélyezés aránya nő, tíz év alatt megduplázódik. A központi állam visszavonult + erősen vesztettek jelentőségükből az univerzálisan vagy egy-két demográfiai kritérium mentén folyósított ellátások, helyüket egyre inkább a szelektív segélyezés vette át. A szociális ellátások értékvesztése jelentős, bár egyenlőtlen. Nyugdíjak és táppénzek – 2%os csökkenés, családtámogatások a felére, a munkanélküliek segélyi negyedükre zsugorodtak. Az önkormányzati támogatások viszont másfélszeresükre nőttek! A központi elosztás egyszerűen átnyomta a szükségletek, megoldatlan életproblémák és feszültségek tömegét az önkormányzati csatornába. Helyi

segélyek -> általános    szociális szükségletek kielégítéserászorultság kritériuma pontatlan, felpuhul  évről-évre nő a segélyezettek száma  a célzottság egyáltalán nem jó, a támogatottak 2/3 része „rá nem szoruló”. Oka: a támogatott az aki leleményes, jól értesült, a helyi közösségben elfogadott szükségletei, életformája van, támogatást sokszor nem kap aki szemérmes, alulinformált, fél a visszautasítástól.  hatékonyság megcsúfolása, intézményesen reprodukált egyenlőtlenség A rendszer mindkét végén lyukas: emiatt magába fogad minden tizediket a rendezett (vagy kifejezetten jó körülmények között élő) családok közül, amott viszont kimarad belőle a legsúlyosabb helyzetben lévő, igazán rászorulók közel fele. Az önkormányzati támogatások két funkciója: kiesett jövedelmek pótlása és az elemi megélhetési feltételek biztosítása. Egyre több segélyfajta, típus,

altípus  egyre több jelentkező  tizenötszörösére nőt a segélyirodák éves forgalma tíz év alatt!!! BOOM: papírok és határozatok boomja :D  feszültségteli társadalom (a kézhez kapott összegek csökkentek, a segélyek reálértékének csökkenése, a kliensek kiszolgáltatottak. A segélyosztók munkakörülményei embertelen, futószalagszerű, fusztráltak, szorongnak, félnek munkahelyük elvesztésétől, megfelelés kényszere, //mintha ez máshol nem lenne így.mindjárt megsajnálom őket :DD // nagyon sok köztük a nő („Az önkormányzati segélyirodákban, illetve a helyi szociális ellátás kapcsolódó intézményeiben napjainkban kb. annyi lett a munkahely, mint az idegenforgalomban és a vendéglátásban együttvéve: az itt dolgozók számát a legutóbbi népszámlálás alapján 120-150 ezerre becsülhetjük”) Szalai Júlia - A jóléti fogda II. „A szociális segélyezés rendszerének elsődleges funkciója ma és itt mégiscsak

a szegények intézményes elkülönítése a nem szegény „többiektől”. Dinamikájában nézve, ez persze a szegények szegénységének fenntartását, elkülönítésük intézményes körülbástyázását, mindezzel pedig a kirekesztettek külön társadalmának megkonstruálását és fenntartását jelenti. A segélyhivatal szemszögéből tehát meglehetős egyértelműséggel kijelenthető: számukra nem kívánatosak a néhanapján felbukkanó, alkalmi kérvényezők; ha „igazi” a bajuk, akkor az eseti támogatás úgysem segít. Ráadásul, a kellően nem ellenőrzött, rendszertelenül betévedő kliens „hajlamosabb” a visszaélésre, a neki juttatott átmeneti támogatás pedig egyszerű „pénzkidobás”. Így tehát mindenkinek jobb, biztonságosabb, célratörőbb és hatékonyabb megoldás, ha a találkozók rendszeresek és viszonylag sűrűek. Eredményként a kliens hónapról hónapra kiutalt pénzösszegre, a hivatal pedig fokozottan ellenőrzött

és kézben tartott pénzköltésre számíthat. Ha pedig már tartós a viszony, akkor megkezdődhet annak elmélyítése is. Egyrészt, a „beszoktatott” kliens több felvilágosításra, gazdagabb esetfeltárásra számíthat: kézről kézre adják őt a munkaüggyel, gyermekvédelemmel, rezsihátralékkal, méltányossági szociális támogatással foglalkozó specialisták. Másrészt összecsiszoltabbá válik az együttműködés: az ügyfél „kitanulja” a hivatal rendjét és nyelvét, a munkatársak számára pedig „megszemélyesül” a nyomor és a baj, aminek révén a napi megalázás segítségnek, a regulák alkalmazása a támogatás hatékonyságát és igazságos mivoltát elősegítő lépések sorának tűnik fel. Igaz, mindezért fizetni is kell – és főleg a kliensnek Mert az elmélyülő esetfeltárás eredményeként ugyan valóban megnő az esély, hogy többfajta segítségre is jogosulttá válik, egyúttal viszont élete minden szegmense

lassan a hivatal kezébe kerül, megélhetése pedig az összedolgozó szakemberek simulékony teammunkájának függvénye lesz. Lassan-lassan segélyező és segélyezett beépülnek egymás mindennapjaiba. „ megalázás, meghunyászkodás, szélsőséges függés, „létezésük egész formája és módja lesz a hatósági beavatkozás tárgya”, ksikorúsítás, kvázi gondnokság alatt van a kliens, alkotmányos és emberi jogaik sérülnek, „másodosztályú állampolgárok” lesznek, a valódi szegénység nem csökken, gettó képzés, a cigány szegények drasztikus társadalmi elkülönítése, rasszizmus         Jogos-jogosulatlan, rászoruló-nem rászoruló, önhibájából szegény v nem =vétlen szegények (csak ez utóbbit támogatják ált.) szelekció gettó Segélyezett életvitelének teljes hatósági irányítása és ellenőrzése  paternalizmus = megalázás Ahol több a gyerek ott több az elutasított

segélykérelem és ha kapnak is segélyt, annak összege annál kisebb minél népesebb a család, de csak a romáknál! Fekete munkások: „értetlenek, sok baj van velük, cska a segélyt lesik, így lettek szocializálva”  v rendes munkába kényszerítik őket/ néma cinkosságra lépnek velük  fekete munkára van helyi igény, ezt a szükségletet kielégítik + a munkapiaci ingadozások levezénylése A legszegényebb munkavállalói réteg elől fal zárja el a „rendes” munkákat, ha keresnek sem kapnak állást, a cigány szegények mégkevésbé, nincs kapcsolati hálójuk sem A legszegényebb családok kétharmada semmiféle bevételt hozó munkát nem találtak fél év alatt.  kilátástalanság  ha bármi adódik akár fekete munka is habozás nélkül kénytelenek elfogadni embertelen önkizsákmányolás, látástól vakulásig dolgoznak, de még így is 2300-3100 Ft/fő/hó ami ebből befolyik, ezért létkérdés, hogy segélyhez jutnak-e  ha

megkapják a segélyt a hivatal célja a „segélyezettek tisztességre szoktatása”, feketemunka kiszolgálása. állandósodik a gettó Ma segélyben részesülő családok négyötöde – a mélyszegénységben élők kilenctizede, azaz közülük csaknem mindenki – több esztendeje kisebb-nagyobb kényszerszünetekkel az önkormányzati szociális iroda kliense, és nemigen látszik reménye arra, hogy e helyzetből valaha is kiszabaduljon. A szegények 17 százaléka soha semmiféle segélyben nem részesült, s közöttük éppen úgy találunk szélsőséges nyomorban élő cigány családokat, mint „csak” szűkölködő – a többieknél relatíve jobb anyagi helyzetben lévő – nem cigány háztartásokat / tájékozottság hiánya, félelem a megalázástól, szemérem/ „De a segélyt, mint tudjuk, hivatalosan mégsem ennek mondják, hanem a rászorultságot mérséklő támogatásnak. A „rászorultak” márpedig mindig és mindenütt túlontúl sokan

vannak. Így aztán szinte „maguktól” versenybe kezdenek egymással, és persze tudatosan versenyezteti őket a segélyosztó hivatal is. Mert a versenynek (meg a versenyeztetésnek) haszna és „értelme” van. A verseny felől nézve ugyanis kevésbé látszik a gettó gettó jellege, és érdem lesz a bekerülés. Ezzel pedig kisebb lesz a nyomás a relatív értékben egyre csökkenő önkormányzati segélyezési forrásokon, nő a segélyosztók hatalmának legitimitása, emelkedik a szociális szakma társadalmi megbecsültsége. És a bekerülésre végül érdemesnek minősítettek is örülhetnek. Jogosultságuk elismerése már önmagában legalább átmeneti felmentést ad az „önhiba” morális vétsége alól, továbbá, megbecsültnek érezhetik magukat a kívül rekedtekkel szemben. Ráadásul vigaszuk is akad: sokan vannak, akiknek a helyzete még az övékénél is rosszabb. A segélyezés tehát a szegények társadalmának „önjáró”

tagozódását hozza létre, és elejét veszi, hogy a rendszer gettó jellegével szemben a bekerülők a kívül rekedtekkel szövetségre lépjenek, netán valamiféle szegénylázadás gondolatát fontolgassák.” :DDDD „ a szociális irodák külvilágtól elzárt falai mögött nem érvényesek az alkotmányban rögzített jogelvek, és hiányoznak a jogérvényesítés elemi intézményei, miközben a szegénység célzott enyhítése helyett – mint láttuk – háborítatlanul folyik annak öntudatlan tartósítása. A szabadságjogok itt már nem számítanak „